A konkoly között nehéz felnőni,
de te erőt adsz hozzá!
Amikor felkel a nap, simogat a szellő,
nagy lágy eső permetez,
tudom, hogy az én Uram rám tekint,
nem hagy magamra.
Vállalom a küzdelmet a mindennapokban,
mert örömmel tölt el,
hogy a mennyei csűrben helyet készítettél számomra.
Vesd ki színemből a konkolyt,
mert ott csak a te fényednek van helye.
Krisztusom!
Köszönöm, hogy az Eucharisztiában,
a szent kenyérben magunkhoz vehetünk!
Növelj hitben, reményben, szeretetben,
hogy mások eledele legyek.
Hála és dicsőség nagy jóságodért!
Ámen.
