Urunk!
Oly nehéz megszabadulni hétköznapi életünk minden kötöttségétől,
a haláltál, a bárkától vagy éppen szüleinktől,
hogy nyomodba szegődjünk.
Oly nehéz hallgatni rád, amikor így szólsz:
„Kövessetek engem…!”
Tudjuk: hívásodra
késedelem és aggodalmaskodás nélkül kell válaszolnunk.
Tudjuk azt is,
hogy szabadon hagysz a döntésben,
hiszen nem akarod ránk erőltetni magad.
Tudjuk, hogy mindehhez
be kell járnunk életünk árnyoldalait,
szembe kell néznünk gyöngeségeinkkel,
hitetlenségeinkkel, félelmeinkkel.
De most hozzád fordulunk,
aki elkötelezed magad mellettünk,
és gyenge hitünk segítségére sietsz:
előtted állunk, hogy újra megfogd kezünket,
és vezess azon az úton, amelyen járnunk kell.
Urunk, követni akarunk téged.
Legyél fényünk az úton.
Ámen.
