Gyermekem...

Végtelen szeretettel Atyád, a mindenható Isten!

Istennek, mert szabadnak teremtett minket, lehetünk a gyermekei.

Ezt nem kiérdemelni kell, csak elfogadni (a mi szabadságunkra bízza, hogy meddig várakoztatjuk). Türelmesnek lenni fontos, mert amúgy nehéz lenne ezt tapasztalni. Csakis úgy, ha ezt a végtelen szeretetet nem akarjuk korlátok közé helyezni.

Le lehet szarni az egészet, de azért hogy amikor a törvény okozta fájdalmas, rossz elszomorító hatásaiban (következményeiben zúgolódunk) segítségül hívjuk, mert hiányt érzünk, nem éri meg, és akkor, amikor a hecc kedvéért, az életmegváltó csodáért (amely tragédia közben is előfordulhat) számon kérjük Isten szeretetét, mert nem úgy tervezz ahogy mi, akkor mondhatjuk azt erre a szeretetre: maradj meg magadnak.

De mondhatjuk, hogy hozzád kiáltok Uram, engedd szeretetedet éreznem!

Mondjunk „igen”-t vagy mondjunk „nem”-et, de mást ne, mert annak a másnak nincs súlya, más néven szabadságunknak a rosszul használása.


dugo@szepi_PONT_hu