Hánoh rabbi mesélte:
– Volt egyszer egy balga ember, akit Gólemnek neveztek, annyira dőre volt. Reggel amikor fölkelt, olyan nehezen tudta megtalálni a ruháit, hogy erre gondolván este gyakran nem akarózott neki lefeküdni. Egy este aztán összeszedte minden bátorságát, papírt és ceruzát vett elő és vetkőzés közben minden ruhadarabjáról följegyezte, hová rakta. Reggel aztán vidáman kapta elő a cédulát és olvasni kezdte: Sapka – itt van, és már tette is föl. Nadrág – ott hever, belebújt – és így tovább, amíg mindent magára nem öltött.
– Na igen, de hol vagyok én? – kérdezte magától teljesen megrémülve – én hol maradtam? Hiába kereste magát itt is meg ott is, nem találta.
– Ugyanez a helyzet velünk is – mondta a rabbi.
