Néri Szent Fülöpről feljegyezik életírói, hogy igen jó kedélyű és jó humorú egyéniség volt. Eredeti és szellemes ötleteivel nem egyszer hökkentette meg elöljáróit is.
Abban az időben, amikor őt mint Róma leghíresebb papját emlegették, híre támadt, hogy valamelyik környékbeli kolostorban az egyik apácának látomásai vannak. Annyi mindent meséltek róla azok a jámbor lelkek, akik a szent dolgokban is a szenzációt szeretik, hogy az egyházi hatóság jónak látta kivizsgálni az ügyet. Néri Szent Fülöpöt bízták meg, járjon utána, kicsoda-micsoda ez a nővér és mi igaz a szóbeszédből?
A szent fogta magát és egy napon elindult elvégezni a vizsgálatot. Gyalog vágott neki az útnak. Eső utáni nap volt, az úton még itt-ott tócsákban állt a víz. A szent tűnődve lépkedett. Egy helyen belelépett a sárba...
Ekkor egy ötlete támadt és ahelyett, hogy kilépett volna a sárból, még jobban belegázolt és útközben még jó néhány pocsolyába. Mikor pedig megérkezett a kérdéses kolostorba, azonnal hivatta a híres nővért. Az jött is. A szent alaposan a szemébe nézett, aztán így szólt:
– Legyen szíves, kérem, húzza le a cipőmet és tisztítsa meg azokat.
A nővér elvörösödött és felháborodva tiltakozott:
– Micsoda udvariatlanság ez? Így megalázni engem!
A szent nem szólt semmit, hanem sarkon fordult és ment vissza Rómába. Ott aztán megírta a jelentését: „A látomások nem érdekelhetik az egyházi hatóságot, mert aki látta őket, nem alázatos.”
Forrás: Vasárnapi könyvünk C. év - 381. oldal
