Urunk, Jézus!
Mérhetetlen fájdalommal tekintünk rád,
meggyötört arcodra, véres ruháidra, összevert testedre.
A világ összes bűne nyomta vállad a kereszt súlya alatt.
Mégis, amikor az imént elhaladtál mellettünk, szóltál hozzánk.
A hangod megnyugtató volt,
de amit mondtál, még inkább sírásra fakasztotta lelkünket,
és ajkunk még inkább megtelt jajgatással.
Hiszen most már magunkat és gyermekeinket siratjuk.
Ó, drága Jézus!
Bocsáss meg népünk véneinek, papjainak és fiainknak,
akik nem ismertek fel téged, üdvözítő Királyunkat.
Hiszen ha veled, a zöldellő fával ezt tették,
akkor mi fog velünk történni, akik viszont száradunk?
Ó, Urunk Jézus, kegyelmezz nekik, nekünk és gyermekeinknek,
hogy ne érjen minket akkora csapás,
hogy azt mondjuk: „boldogok a meddők”;
vagy hogy: „hegyek, szakadjatok ránk, dombok, takarjatok el”.
Könyörögve kérünk, bocsáss meg nekik,
mert nem tudják, mit cselekszenek veled.
Ámen.
