Uram!
Reggel, amikor felkeltem, még élni sem akartam.
Te voltál nekem a Messiás,
aki eljössz, magadhoz ragadod az uralmat,
és Izrael királyaként vezeted majd népedet dicsőségre.
Beszéltél róla, hogy szenvedned kell és meg fogsz halni,
de ezeket a szavakat valahogy meg sem hallottuk.
Ahogy láttalak a kereszten,
valami összetört bennem.
Teljesen összezavarodtam.
Fájt látni a halálod,
hisz annyira szeretlek.
Úgy éreztem, becsaptál.
A világ, amelyet mutattál, egy pillanat alatt szertefoszlott.
És most mégis itt állok üres sírod előtt!
Uram! Mi történik itt? Kérlek, válaszolj!
Talán mégis csak igaz volt minden, amit mondtál,
csak ennyire süketek és vakok voltunk?
Te, akit láttalak meghalni, segíts nekem megérteni, mi történt!
Nem merem elhinni, mégis szeretném remélni,
hogy élsz, hisz olyan hatalmad volt, amilyet csak Isten adhatott neked.
Nem tudom, mit gondoljak, az agyam már nem működik.
Mester! Ha valóban élsz, kérlek, mutasd meg magad!
Ne hagyj kétségek között őrlődni!
Adj jelet! Adj bizonyságot élted felől!
Ámen.
