Uram!
Azt mondod nekünk,
hogyha követni szeretnénk téged,
akkor szeretnünk kell azt, aki keresztbe tett nekünk,
aki megalázott, aki semmibe vett minket,
és adnunk kell neki, ha kér,
vissza nem várva, semmit.
Amikor erre gondolok, nem vagyok benne biztos,
hogy a te kereszted könnyű, és a te terhed édes.
Próbálok ugyan szavaidnak megfelelően élni,
de ez magamtól nem megy.
Gyarló emberi természetem erősen tiltakozik ez ellen,
büszkeségem szemet szemért követel.
Szükségem van rád, Istenem!
Kérlek, Szentlelked által formálj engem!
A görcsös jót tenni akarás helyett
adj a szívembe őszinte, önátadó szeretetet!
Ugyanakkor segíts nekem megőriznem
a méltóságomat is az erőszakkal szemben!
Hiszem, hogy ha átalakítasz, és velem leszel,
valóban könnyű lesz a nyomodban járni.
Ámen.
