Történt egyszer, hogy a nagy erdei tisztáson összegyűltek az állatok, és azon kezdtek tanakodni, hogy mi a legfontosabb az életben.
– Szerintem a legfontosabb dolog az életben a barátság – mondta az egér, és a lajhárhoz fordult – És szerinted?
– A nyugalom! – mondta az, és ásított egyet.
– Á, annál sokkal fontosabb az ész! – legyintett a róka.
– Szerintem... – kezdte volna a kaméleon, de a többiek rögtön letorkollták.
– Ugyan, mit tudsz te erről!
– Te kis köpönyegforgató! – tette hozzá a róka.
– A legfontosabb dolog az életben a muzikalitás! – trillázta a fülemüle.
– Hát nem mondom, az is lényeges, de a legfontosabb mégiscsak a szerelem – brekegte a béka, mert éppen tavasz volt.
– Szerintem... – kezdte volna megint a kaméleon, de a többiek újra csak lehurrogták.
– Majd pont te mondod meg, aki nem tudsz semmi mást, csak a színedet változtatni!
– A legfontosabb dolog az életben a szépség – folytatta a beszélgetést az őz – és a kecsesség.
– Akkor már inkább a gyorsaság! – rikkantotta közbe a nyúl.
– Ez ostobaság! – vetette ellen a pocok – A legfontosabb az, hogy legyen mindig mit enned.
– Szer... – a kaméleon már csak eddig jutott, mert a többiek megint beléfojtották a szót.
– Ha még egyszer meg mersz szólalni, még meg is verünk! – mondta a róka, aki valami okból még külön is haragudott rá – Na, hol is tartottunk?
– Ott – ismételte meg a pocok –, hogy a legfontosabb a tele has.
– Ez mindig csak zabálna! – sziszegte a kígyó – Még egy ilyen haspókot!
– Miért, akkor szerinted mi a legfontosabb? – kérdezte sértődötten a pocok.
– A hajlékonyság és a rugalmasság – válaszolta a kígyó.
– Márpedig én mégis azt mondom – kezdte volna az őz, de ebben a pillanatban megzörrent a bozót, és kilépett belőle az oroszlán és a medve.
– Na, te mit gondolsz, medve komám? – kérdezte az oroszlán társától. – Mi a legfontosabb?
– Nem tudom eldönteni. De talán te meg tudod mondani – fordult a medve a sashoz, aki csak most csatlakozott hozzájuk.
– Ó, hogyne – válaszolta a sas –, szerintem a barátság. Azzal bekapta az egeret.
– Szerintem az ész – mondta az oroszlán, és széttépte a rókát.
– Szerintem a nyugalom – mondta a medve, és megölte a lajhárt.
– Szerintem a muzikalitás – mondta a sas, és megfojtotta a fülemülét.
– Szerintem a szerelem – mondta az oroszlán, és eltaposta a békát.
– Szerintem a szépség – mondta a medve, és agyonsújtotta az őzt.
– Szerintem a hajlékonyság – mondta a sas, miközben felragadta a kígyót, és elrepült vele.
– Szerintem a gyorsaság – mondta az oroszlán, és felfalta a nyulat.
– Szerintem az, hogy mindig legyen mit enned – mondta a medve, és elnyelte a pockot.
Csend támadt. Aztán a medve megtörölte a száját, és azt mondta:
– Na, azt hiszem, mehetünk.
Azzal az oroszlánnal együtt szép komótosan elballagtak a bozótoshoz, majd eltűntek benne.
– De most tényleg, medve, – hallatszott az oroszlán hangja valahonnan messziről – szerinted mi a legfontosabb?
– Szerintem... – motyogta a tisztáson a kaméleon egy barna földrög képében – Túlélni...