Simon imája

Imádott Uram, Jézus! Életem legboldogabb napja volt a mai, hiszen megtaláltam az értelmet benne. A mai napon, amikor beszálltál a hajómba, azzal együtt beléptél az életembe örökre és végérvényesen. Micsoda öröm, hogy az én hajómból tanítottad a te szent igazságodat a tömegnek. Nem gondoltan, hogy egyszer neked kell valamim. Most már tudom, hogy nemcsak a. hajómra volt szükséged, hogy taníts, hanem rám, teljes valómra, azért, hogy életemnek célt adj. „Evezz a mélyre...!” – bíztattál. És én szavadra a mélyre evezek, és bár emberi ésszel reménytelenül, de kivetem a hálót, mert bízok benned. És te, drága Jézus, ezerszeresen megjutalmazod a bizalmamat, és előre vetíted életem feladatát: a te szavadra történő halfogást.

Micsoda óriási ajándék és felfoghatatlan kegyelem ez számomra, méltatlan bűnös számára! Lábad elé borulok, és így kérlek: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” Félelem fog el a te nagyságod láttán, és a feladathoz való kicsinységem tudatában. Ó, Uram, adj hitet, és bátorságot a szívembe a küldetéshez, hogy emberek halásza lehessek a te szavad szerint. Életem Ura és parancsolója, mindenemet elhagyva követlek téged örökké.

Ámen.


dugo@szepi_PONT_hu