A feldühödött nép így imádkozott:
„Urunk! Miért hagytál el minket?
Oly távoli vagy! És mi pedig oly régóta várunk szabadításodra!
Urunk, kérünk, tekints le ránk, és vedd le rólunk sújtó kezedet!
Nem elég, hogy a rómaiak megszentségtelenítik Izrael földjét,
és megnyomorítják a népet,
hanem még hamis prófétákkal is sújtasz minket,
olyanokkal, mint ez a názáreti, az ács fia,
aki Messiássá akartja tenni magát,
de csodajelet nem tud mutatni.
Urunk, szabadítsd meg Izraelt a hamis prófétáktól és az álmessiásoktól,
és kérünk, hogy küldd el az igazi. A Felkentet, a Messiás Királyt,
aki Dávid trónján ül majd, kiűzi a rómaiakat,
aki kiűzi az álmessiásokat, mint amilyen ez a Jézus is,
és igazságot tesz, és olyan gazdaggá teszi az országot,
mint Salamon idejében volt.
Úgy legyen!
Rajta, gyerünk, dobjuk ki őt a városból és taszítsuk le a hegyről!”
A morajló tömeg gyűrűjében szótlanul egyedül áll Isten Fia.
Szólna, de az emberek dühödten rázzák öklüket.
Az égre pillant, szemében kihuny a fény, és magukra hagyja őket.
Urunk, segíts,
hogy szavainkkal, cselekedeteinkkel,
meggondolatlan ítéleteinkkel sohase űzzünk el magunktól,
hanem ragadjuk meg felénk nyúló kezedet,
és engedjük magunkat általad vezetni!
Ámen.
