A Világ önmagában szörnyű, rettenetes, borzalmas. Nincs se fűtés, se világítás, se táplálék.

Isten nélkül nincs semmi sem.

A három negatív (előjel) negatív. Istennél a matematika előjelet vált.

A három negatív szó végeredménye más: nincs semmi baj.

Baj = szenvedés = áldozat = Szeretet, vagyis nem más, mint Isten.

S bár nem az Isten a baj forrása, annál inkább megoldás bajainkra.

„Aki eszi az én testemet és issza az én véremet...” nem kannibalizmus, hanem áldozat. Feláldozza magát, táplálékomul szolgál, hogy életem legyen. Az Ő (aki három személyként az első személyű egy Isten) halála így lesz a mi (úgy is, mint közösség, „Ő benne és Ő általa...”) életünk forrása.

Az Isten élete örök, így az Ő teste és vére is örök táplálékul szolgál számunkra.

A semmire visszatérve még egy pár gondolat.

A Világnak nincs semmi értelme, az életnek nincs semmi értelme, az emberi logika szerint. A Világnak az értelme a nagybetűs Élet, az örök Élet, mely nem az emberi logikára, hanem az Isten szeretetére épül.

„Mert jól csak a szívével lát az ember”. Az Isten nem mondja magáról, hogy Ő az ész, a tudás, az értelem, hanem azt mondja, hogy „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”. Aki hisz benne üdvözül, s bár a hit cselekedetek nélkül holt, az élő ember hit nélkül már életében halálra van ítélve, méghozzá az Isten által adott szabadságával élve.

Az élő hit örök életre szóló ajándék.

Az Isten teremtő alkotásának folyamatos részesei vagyunk, bennünk és általunk folyamatosan teremti a világot, a semmiből teremti. A még meg nem született és a már meghalt individuumok teremtő alkotásának ugyanúgy szerves részét képezik. A virtuális valóság a szó szoros értelmében nagyon virtuális, mert az emberiség bár el nem hanyagolható (mert az embert elhanyagolni egyedül Isten tudná, de Ő éppen ellenkezőleg gondoskodik róla) azonban mégis jelentős kisebbsége él itt a földön szemben azokkal, akik már vagy meghaltak, vagy még meg sem születtek.