„Mivel a bűn megsérti Isten szentségét és igazságosságát, és megveti a személyes barátságot, melyet Isten kínál föl az embernek, kettős következményt von maga után. Egyrészt ha súlyos bűnről van szó, kizár az Istennel való közösségből és az örök életből. A bűnbánó bűnösnek Isten a maga irgalmából megbocsátja a súlyos bűnöket és elengedi az értük járó »örök büntetést«. Ezenkívül minden bűn, még a legkisebb is, a teremtményekhez való rendetlen ragaszkodással jár, ami szükségessé teszi a tisztulást, akár itt a földön, akár a halál után, az úgynevezett purgatóriumban (tisztítóhely). E tisztulás szabadít meg attól, amit ideigtartó büntetésnek nevezünk, ami engesztelés és eltörli mindazt, ami az Istennel és a testvérekkel való teljes közösség útjában áll. Másrészt, a kinyilatkoztatás tanítja, hogy a keresztény nincs magára hagyatva a megtérés útján... Vannak emberek, akik a szeretetnek, a szenvedésnek, a tisztaságnak és az igazságnak olyan nagyszerű példáját hagyták maguk után, ami vonzza és bátorítja a többieket. A »helyettesítés« reális valóság, s az egész Krisztus-misztérium ezen alapszik. Az Ő túláradó szeretete ment meg mindnyájunkat... »Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik az Ő testének, az Egyháznak a javára« (Kol 1,24)... E tanításra támaszkodva és az Egyház anyai szeretetét képviselve elrendelem, hogy minden hívő, ha megfelelően fölkészült, az egész Jubileumi Év folyamán bőségesen részesülhet a búcsúk ajándékában...” (10. pont).

(II. János Pál: Szentévi bulla 2000.)

Érzed-e bűneid és bűnre hajló természeted fonákságát, nyugtalanít-e a világban és önmagadban található rossz, akarsz-e ezektől szabadulni?

Örömöd-e egy jó szentgyónás, amikor újra könnyűvé, megtisztulttá lesz a lelked? Akarsz-e megmaradni a jóban?

Ha tartós szent életre törekszel, akkor a parányi elhajlásoktól is szabaddá kell válnod. Ebben segíthetnek a szentek, a vértanúk érdemei, életük példája.