Morus Tamás börtönben írt leveleiből és elmélkedéseiből
„Miután feltárták előttem, miért hívattak (s némileg elcsodálkoztam azon, hogy azok között, akiknek meg kellett jelenniük, én vagyok az egyetlen világi), meg kívántam tekinteni az eskü szövegét. Ezt követően azt kértem, tárják elém az örökösödési törvényt, amelyet egy nyomtatott tekercsen adtak át.
Némán átolvastam ezeket, majd értésükre adtam, hogy semmivel sem szándékozom vádolni sem a törvényt, sem azt, aki megszövegezte, sem pedig az esküt vagy azt, aki csatlakozott hozzá, és nem is kárhoztatom senki más lelkiismeretét. Én magam azonban, nyíltan megvallom, lelkiismeretemet követve mindezt illetően csak ezt mondhatom: bár nem vonakodom esküt tenni a törvényre, ha csatlakoznék az elébem tárt eskühöz, az azzal fenyegetne, hogy lelkemet az örök kárhozatra juttatom.”
(Lányához, Margaret Roperhez)
„Szörnyű bánattal sújt, és ez nagyobb kín számomra, mint a saját halálom lehetősége (...), hogy azt kell látnom, férjed, az én kedves gyermekem, te, kedves lányom, hű feleségem, összes többi kedves gyermekem és barátaim, akik semmiről sem tehetnek, valamennyien szenvedtek, és ráadásul nagy veszély is fenyeget benneteket. Minthogy ennek elhárítása nem áll hatalmamban, nem tehetek mást, mint hogy mindent Istenre bízok. Olyan a király szíve – mondja az írás – az úr kezében, mint a vízfolyás, ahová akarja, oda irányítja. Alázatosan könyörgöm mérhetetlenül jóságos Istenünkhöz, indítsa Őfensége, a király nemes szívét arra, legyen jóindulattal irántatok, és irántam csak annyi kedvezést tanúsítson, amennyire (...) hozzá mindenkor hűséges szívem és érte mondott mindennapi imádságom méltóvá tesz.”
(Lányához, Margaret Roperhez)
„Mindenható Isten, kegyelmezz N-nek, és mindazoknak, akik ártó szándékkal vannak irántam, és vesztemre törnek, s add, végtelen bölcsességedből fakadó jóságos, kegyelmes és irgalmas útmutatásoddal, hogy ők is, magam is száműzhessük és jóvá tehessük vétkeinket; megmentve lelkünket egyesíts minket mennyországodban, ahol veled és boldog szentjeiddel élhetünk és szerethetünk, ó dicsőséges Szentháromság, áldott Megváltónk, Krisztus keserves kínszenvedése által. Ámen.”
(Ellenségeiért)
