Krisztusom! Nem így terveztem a jövőmet. Nem akartam veled találkozni. Nem akartam tudni, hogy ki nagy, hogy miért gyaláznak és vernek téged. Mégis feléd sodródtam, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy az ostorcsapásokból nekem is jut, kereszted súlya pedig a vállamra nehezedik.
El akartam onnan menni, hisz semmi keresnivalóm nem colt ott. Rád néztem, és mintha egy világ nyílt volna meg előttem!
Megláttam keresztedben az emberiség bűnét. A saját bűneimet is! Felismertem, hogy szenvedésedet értünk, a mi bűneinkért vállaltad, önként, szeretetből! Most már vágyom arra, hogy melletted lehessek, hogy én is hordozhassam keresztedet, ami az enyém is!
Köszönöm, Uram, hogy az élet forgatagában akaratom ellenére mégis magadhoz vezettél! Köszönöm, hogy felismerhettem benned az Üdvözítő Istent! Köszönöm, hogy e találkozás által megváltoztattad az életemet! Királyom, erősítsd meg lábamat, acélozd meg akaratomat, hogy méltó társad lehessek az úton!
Ámen.
