Három óra hosszat függött Jézus a keresztfán, iszonyú kínokat szenvedve. A zsidó papok és az írástudók még akkor is csúfolták és gúnyolták őt, mondván:
- Ha Isten Fia vagy, hát szállj le most a keresztről!
Jézus azonban szelíden az ég felé emelte szemét és így szólott:
- Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.
A két lator közül az egyik szintén gúnyolódott Jézus fölött, de a másik megjavult szívében és kérte Jézust, mondván:
- Uram! Emlékezz meg rólam, midőn országodba jutsz.
Az Úr Jézus így felelt:
- Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.
A fájdalmas Szűzanya ott állott a kereszt mellett Jánossal, akit az Úr különösen szeretett. Mondta Jézus az Anyjának:
- Íme, a te fiad.
A tisztaszívű tanítványhoz pedig így szólt:
- Íme, a te anyád!
Az Isten Báránya, ki elvállalta a világnak minden bűnét - haldokolt. Az ég sötét lett. De Jézus lelke még sötétebb a magára vett bűnöknek nagy özönétől. Ily állapotban, vigasz nélkül, elhagyatva, Jézus szörnyen szenvedett és így kiáltott:
- Én Istenem! Én Istenem! Miért hagytál el engem?
Majd forró láz gyötörte őt és így szólt:
- Szomjúhozom.
És ecetbe mártott szivacsot nyújtottak föl égő, száraz ajkaihoz. Ily kínok közt érkezett el Üdvözítőnk végső perce. Most már mindaz, amit Róla a próféták jövendöltek, beteljesült. Az Isten - Ember, Jézus Krisztus, megváltotta a világot. Azért mostan hangos szóval így kiáltott:
- Beteljesedett!
Végül e szavakat mondta:
- Atyám! A Te kezeidbe ajánlom a lelkemet.
És Jézus Krisztus lehajtotta a fejét és meghalt. Délután 3 óra volt. A föld megrendült, a sziklák megrepedtek, a sírok felnyíltak és sok halott feltámadt. A hegy körül állott sok nép rémülten és mellét verve szétfutott; a katonák századosa pedig felkiáltott:
- Ez valóban Isten Fia volt!
