Szinte nem múlik el nap anélkül, hogy a média ne számolna be valamilyen véres terrorista merényletről, amelynek gyanútlan embertársaink az áldozatai. A bűnös akciókat rituális módon követik a politikusok szánalmas nyilatkozatai, amelyekben a megszokott formulákkal ítélik el az aktuális eseményt, s előírásos fölháborodással hirdetnek kíméletlen harcot a terrorizmus ellen.
A terrorizmus ezen nyilatkozatok alapján úgy jelenik meg, mint egy hatalmas, gonosz, félelmetes szörnyeteg, amely ellen ha kellő mennyiségű fegyvert, katonát, titkos ügynököt vonultatnak fel, akkor legyőzhető, véglegesen megsemmisíthető.
A média és a politikusok által alkotott torzkép azonban, mint annyi más esetben, itt is nagyon távol van a valóságtól!
Ahhoz, hogy az emberiség hatékonyan léphessen fel a terrorizmus mételye ellen, ismerni kell a jelenség kiváltó okait, ugyanis egyik vezető politikusunk kijelentése, mely szerint: ,,A terrorizmusra sem mentség, sem magyarázat nincsen!'', csak fele részben igaz.
A magyarázat a globalizáció nevű folyamatban keresendő, amelynek a Budapesten tavaly megtartott tudósfórum szerint a Föld lakosságának 1/6-a nyertese, 5/6-a pedig vesztese.
A globalizáció keretében Észak kb. két tucat gazdag ipari országa, az általuk létrehozott szervezetek (Nemzetközi Valutaalap, Világbank stb.), illetve a területükön székelő hatalmas soknemzetiségű vállalatok, bankok, biztosítók olyan mértékben zsákmányolják ki a Dél szegény országait, hogy ezen államok lakosainak körében egyre jobban forr az elkeseredettség és az elégedetlenség: a helyzet javulására egyelőre semmi remény, ugyanis minden korrekt felmérés szerint a gazdag Észak és a szegény Dél közötti különbség egyre fokozódik. (Bolygónkon jelenleg kb. 1,2-1,3 milliárd ember él abszolút szegénységben, vagyis kevesebb, mint napi egy dollárból, s ezek túlnyomó többsége az alacsony és közepes jövedelmű országok polgára.)
Jelen világunkra sajnálatos módon nem csak az országok közötti, hanem az országokon belüli jövedelmi-vagyoni különbségek gyors növekedése is jellemző - az egyes társadalmi rétegek és az országrészek vonatkozásában egyaránt -, s ez alól a gazdag ipari országok sem kivételek. (Ez utóbbiakban is sok millió hajléktalan és több tízmillió munkanélküli él.)
Ilyen körülmények között tehát, amikor a világméretű piacgazdaság és a pénztőke működése révén felhalmozódó óriási jövedelmek jóformán csak az ipari államok legfelső társadalmi rétegének vagyonát gyarapítják (a Föld lakosságának 15%-a birtokolja a javak 85%-át), bőven akad gyúlékony anyag a terrorista ideológia és gyakorlat számára.
A mérhetetlen szegénységben és kilátástalanságban élő tömegek a médián keresztül - s gyakran személyesen is - naponta szembesülnek egy szűk elit pazarló fényűzésével, s azzal, hogy a robbantgató, gyilkoló fanatikusokkal szemben fellépő államok gyakran saját törvényeiket sem tisztelve, az űzőbe vettek módszereitől alig különböző módszerekkel lépnek fel a valóságos vagy feltételezett terroristák ellen, s ez csak olaj a tűzre.
A terrorista ellenes harc zászlaját magasra emelő országok nagy nekibuzdulásukban mostanra odáig jutottak, hogy a politikai-gazdasági hatalmat birtokoló elit a demokráciát fenyegető terrorista veszélyre hivatkozva jelentősen megnyirbálta a szabadságjogokat.
Mi hozhat valódi megoldást erre az akut problémára?
A világ gazdasági és politikai vezetőinek arra kell törekedniük, hogy megállítsák az egyre fokozódó elszegényedés folyamatát, hogy az embert állítsák a gazdaság és a társadalom középpontjába.
Életközpontú, szeretetelvű politikát kell megvalósítani, mert tűrhetetlen állapot az, hogy miközben a Föld lakossága élelmiszerszükségletének 125%-át termelik meg, 800 millió ember nem jut elegendő táplálékhoz, s naponta 37 ezer kisgyermek hal éhen.
Minden téren - család, oktatás, média - fel kell lépni az erőszak kultusza ellen.
Az eddig sulykolt forgatókönyvvel szemben tehát a sikert nem lehet egy látványos, huszáros rohammal elérni, csak hosszabb távon, türelmes, kitartó munkával, egy igazságosabb, emberibb világ megteremtésével.
Forrás: Érted vagyok 2006. február
