Hogy kitárjak, galambszárnyat
ki ad? S lelkem röpüljön?
Szent Kereszt, hogy drága fádat
érje el s ott megüljön...
Hol Jézus van, összezúztan
Világ édes óhaja!
Függ fenn Isten; s botrány itt lenn:
csak gyalázás, - azt hallja!
Szívem, szállj ki! Jézus, tárd ki
Szerelmed nagy telijét!
Örvényébe vonzz, a mélybe,
szent Sebidhez, rejtekért!
A fönséges barlang-éjhez:
kínjaidhoz béfogadj!
Itt ha élnék, nyugtot érnék:
tűnik nyomor, elsorvad!
Én Istenem, én szerelmem!
Te kínlódsz-e helyettem?
Méltatlanért kiontva vért
Jézus, függsz-e kereszten?!
Én: a lator - kiért lakol,
Jézus bitó magasán!
Sok vétkimen itt halsz ingyen,
Élet! - magad átadván!
Érek annyit, Jézus, mennyit
szíved rám költ, túlbecsül?!
Jaj, mért élek, kábult lélek,
rongy a szív, ha nem hevül!
Áldott légyen nagy Szerelem,
Szív! Győztes minden fölött!
Óh mily erős! Halálon győz,
Kinél fegyver: mint-ködök!
Megteremtett, újramentett
Nagy Szeretet elveszőt!
Égig lángolsz! Szív-tűz, már hozz
e fagyosra tűzesőt!
Tedd: valóban szív föllobban;
add, hogy égőn szeressek!
Beléd tűnjek, élni szűnjek,
s Véled, Jézus, élhessek!
