- részlet -
Az Eukarisztia közben ma reggel ezt énekeltük: ,,Mert így szól az Úristen, Izrael Szentje: »Megtérés és nyugalom által szabadultok meg; nyugodtság és bizalom által lesz erőtök«''. (Iz 30,15) Ez lehetne az elkövetkező hat hónap alatt az én nyughatatlan lelkem programja! Türelmetlen vagyok, nyughatatlan, tele mindenféle gondokkal és hajlamos a bizalmatlanságra. Talán ezt a mondatot kellene sűrűn elmondogatnom magamban, hogy mélyen a szívembe vésődjék: ,,Megtérés és nyugalom által szabadultok meg. Nyugodtság és bizalom által lesz erőtök''. Ha ezek a szavak leszállhatnának a fejemből a szívembe, és legbensőbb énemnek részévé válnának, a helyes útra térnék. ,,Uram Jézus Krisztus, az élő Isten Fia, irgalmazz nekem, bűnösnek.''
Négy és fél óra hosszat dolgoztam Theodore és Benedict testvérekkel a mazsolamosónál. Én hajtogattam össze az üres dobozokat. Theodore váratlanul leállította a gépet, és öklével a fejére csapott. Nem ismerve a jelbeszédet, megkérdeztem: ,,Mi a baj?'' ,,Egy kő ment át rajta'' - felelte. ,,Honnan tudja?'' - kérdem tőle. ,,Hallottam'' - mondja ő. ,,De hogyan hallhatta ebben a zajban, a gép zajában, ahogy a mazsolaszemek átpotyognak rajta?'' Erre csak ennyit felelt: ,,Roppant egyszerű: hallottam!'' Majd hozzátette: ,,Meg kell találnunk azt a követ. Ha egy hölgy kenyerébe kerül, és esetleg eltöri a fogát, akkor be is perelhet bennünket!'' A nagy, fürdőkádszerű, mosott mazsolával teli tartályra mutatott. ,,Ezt mind újból át kell mosnunk, amíg meg nem találjuk a követ.''
Nem tudtam hinni neki. Benedict sem vett észre semmiféle követ, mikor a mazsolaszemek kijöttek a gépből, de Theodore olyan biztos volt a dolgában, hogy értelmetlen lett volna vitatkozni vele. Milliónyi mazsolaszem ment megint végig a gépen, és éppen, mikor már feladtuk a reményt, hogy valaha is megtaláljuk azt a követ - mintha tűt kerestünk volna egy szalmakazalban -, valami koppant. Benedict gondosan vizsgálódva kotort bele az utolsó néhány dekányi mazsolaszem közé. És ott volt! Apró, pirosaskék kavics, éppen akkora, mint egy mazsolaszem. Theodore felemelte, és széles mosollyal nyújtotta át nekem.
Különös módon ez az esemény sokat jelentett számomra. Tegnap gránittömböket cipeltem ki a patakból. Ma egy apró kavicsot kerestünk milliónyi mazsolaszem között. Nemcsak Theodore ébersége imponált, hanem ennél sokkal inkább eltökéltsége, hogy megtalálja, és nem vállal kockázatot. Valóban körültekintő diagnoszta. Ez az apró kavics kárt okozhatott volna valakinek - egy hölgynek vagy a kolostornak.
És elgondolkodtam a tisztaságon és a megtisztuláson. Még azt az apró kavicsot is, amely éppen úgy néz ki, mint egy ízletes mazsolaszem, el kell távolítanunk. A magam életében alig veszem észre az apró bűnöket, de vigasztal, ha tudom, hogy valaki gondosan ügyel rám, és leállítja a szerkezetet, ha hallja, hogy kavics keveredett a mazsolaszemek közé. Valódi, gyöngéd figyelem.
HENRI J. M. NOUWEN: IDEGEN A PARADICSOMBAN (Genesee-i napló) Beszámoló egy trappista kolostorból
Sarutlan Kármelita Nővérek, Pécs, 2002
