Ifjúkorom óta kísér Székely János gondolata a Kísértés című regényéből, amely így szól a feladatról: ,,Te úgy állsz itt a világban, mint a kisgyerek, akit üzenettel szalasztottak át a szomszédba, és mire odaér már nem tudja, hogy miért küldték.''
Mindannyiunkat küldtek ide a földre valamiért. S alighanem az élet legnagyobb pillanata, amikor rájövünk, hogy küldetésünk van. De mi az? Aki kitartóan keres az előbb utóbb visszatalál a forráshoz ahonnan érkeztünk és ott már értő füllel meghallhatja még egyszer a feladatot. Sokan egész életükben keresnek, de talán nem jó helyen kérdezősködnek, bedőlnek minden útmutogatásnak és nem találnak vissza. Vannak, akik nem keresnek csak lökődnek egész életükben keseregnek, panaszkodnak kétségbeesetten. És vannak, akik szívósan tanulnak, kutakodnak és visszatalálnak. És megkérdezhetik akkor, már nem mint holmi cseléd, mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, megkérdezhetik szabadon és tettre készen, mi a feladat? És megkapják a választ, sőt megkapják mindazt, ami a feladat teljesítéséhez feltétlenül szükséges. A nagy feladat egyébként egyszerű, egymásra vagyunk bízva és minden küldetés ezen a nagy feladaton belül zajlik. Csodálatosan gazdag és izgalmas a világ, tele tennivalóval, érdemes kutakodni, hogy rátaláljon ki-ki a maga küldetésére.
Elhangzott: 2005. március 31-én
