(Mt 2,1-12)
Urunk, hálát adunk neked,
hogy napról napra fényedet, csillagodat mutatod nekünk.
Köszönjük, hogy vezetsz minket életünk útján;
vezetsz, mégpedig magad és embertársaink felé.
Sokszor elveszítjük szemünk elől ezt a csillagot;
az élet útvesztői, saját gyengeségeink
vagy a világ kuszasága elhomályosítják.
Viszont ez az aprócska Fény - te magad - tanít is minket.
Arra oktatsz, hogy a környezetünket uraló önzés ellenére
bátran adjunk, ajándékozzunk abból, amink van.
Se többet, se kevesebbet,
de amik vagyunk, azt teljesen.
Taníts minket, hogy ha adunk, akkor kapunk igazán,
hogy nem szegényebbek, hanem általad gazdagabbak leszünk,
ha odaajándékozzuk magunkat.
Nyisd meg szemünket,
hogy észrevegyük azokat a testvéreinket,
akik a mi adományainkra várnak:
figyelmünkre, jelenlétünkre, időnkre, energiánkra.
Urunk, adj bátorságot,
hogy rálépjünk az ajándékozó szeretet útjára!
Adj bölcsességet, hogy felismerjük:
,,Nagyobb boldogság, adni, mint kapni.'' (ApCsel 20,35b). Ámen.
PZ, 2004
