1. Leülök a tévé elé, és arra gondolok: ,,Nem vagyok szivacs, ami mindent magába szív. Nem úgy akarok tévézni, mint egy alattvaló, hanem, mint egy ember.''
2. Keverni a borokat veszélyes dolog. Nem ugrálok ide-oda, csatornáról csatornára kapcsolgatva.
3. Nem csak tévével él az ember: lehet egy jót beszélgetni a család többi tagjával vagy a barátokkal, lehet játszani, sportolni is.
4. Jobb egyetlen szál igazi, élő, az illatos mezőn szedett virág, mint egy egész virágoskert a halott tévéképernyőn.
5. A televíziónak van egy bekapcsoló gombja, de van egy kikapcsoló is. Mindkettőről tudok, és nem vagyok szemetesláda. Megvan a magam méltósága.
6. Nehéz eset vagyok tévénézésben: nem fogadom el a zsákbamacskát. A testemmel belesüppedtem a fotelba, de az elmémet éberen akarom tartani.
7. Átgondoltan és jól szervezetten nézek tévét: előre kigondolom a programot. Nem összevissza, hanem meggondolás alapján akarom a gombokat nyomogatni.
8. Szabad vagyok a tévénézésben is: nézem a tévét; de nem tapadok állandóan a képernyőre. Egy idő után kikapcsolom; tudom, hogy nézés közben jön meg az étvágy!
9. Jólnevelt tévénéző vagyok: ahogy látogatók jönnek, azonnal kikapcsolom a készüléket.
10. Határozott tévénéző vagyok: már többször írtam és telefonáltam a tévébe, hogy tanácsokat adjak és elmondjam a pozitív vagy negatív véleményemet.
Forrás: Pino Pellegrino: Bekapcsolt tévé, kikapcsolt gyermek? - KÉPMÁS Magazin, 2002/6-7. sz.