1. A vadlibák csoportosan, 'V' alakban szállnak. Repülés közben mozgatják szárnyukat, s a levegő felhajtó ereje fenntartja az utánuk következő libákat. Így lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne.
2. Ha egy vadliba kirepül a sorból és egyedül próbál célhoz érni, azonnal lelassul, mert nem segíti őt többé a levegő emelő hatása, amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai erőfeszítései által.
3. Amikor a vezető vadliba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen.
4. Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsőket erőfeszítéseikben bíztassák.
5. Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig együtt maradnak, amíg meggyógyul vagy elpusztul. A libák ezután visszatérnek saját közösségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak kettesben: olykor egy másik közösséggel röpülnek, míg el nem érik a sajátjukat.
Forrás: Evangélikus Szemle - Vanier nyomán