Jó akarok lenni
hogy kenyérre lehessen kenni
s az emberek kenyeret
ne magában egyenek
(Bálint Lea)
Egy nyolc éves kislány írta le ezt az ars poeticát. Mosolygunk, gyerekesnek tartjuk. – Csak a stílusa miatt? Szégyellni való-e egy tizenévesnek, hogy vannak eszményei? Nem inkább azt kellene takargatnunk, hogy nincsenek?
Semmilyen szél nem jó annak a vitorlásnak, amelyik nem tart valamilyen kikötő felé. Életünk is csak ilyen célok és eszmények vonzásában valósul; minél konkrétabbak, körvonalazottabbak, annál inkább bontakoztatnak. Hiányukban eltévedt körbe-körbe bolyongó hajóhoz hasonlít életünk.
Nekünk Jézus állított eszményeket: gondosan elmondta és elénk élte azokat. A Lélek erejében mindnyájunk számára – személyre szólóan – kinyilatkoztatja: kinek-kinek melyik a Keskeny Út, amelyet járnia kell.
Csak olyan életet érdemes élni,
amelyikért érdemes meghalni.
(André Malraux)
Jézus komolyan vette azokat az értékeket, amelyeket Evangéliumában meghirdetett. – Halálosan komolyan… Életét tette rá!
Vagyontárgyaink értékét az adja: mennyi fizettünk értük. Életes értékeink fokmérője: értük hozott-vállalt áldozatunk.
Hiszünk-e változó világunkban a változatlan – örök – értékekben? Hogy amiért még tegnap életüket adták emberek, azért még holnap is érdemes?
mindünk anyaga
sugárzó lehetne, ha
mernénk hasadni
(Fodor Ákos)
A keresztény élet: mártír – tanúskodó – élet. Az eszmények felé mozduló ember erőteret hoz létre maga körül: sugároz, vonz és magával sodor. Így vezetjük egymást a jézusi Úton haladva…
Ha a búzamag nem hal meg… Ha nem hasadunk…
A siker titka nem az én kibontakozása, hanem hogy eszményeink megvalósulnak. S milyen jól elrendezett az egész: eszményeim megvalósulásában teljesedem ki én is!
T
