A varsói alapításra induló Contit utasítja Szent Kalazancius, hogy a legelső feladtuk a noviciátus megszervezése legyen és a novíciusoknak jelentkezők beöltöztetése. – Viselkedésben legyenek szerények, minden hónapban vár tőlük jelentést, ruházkodásban, öltözködésben alkalmazkodjanak az ottani időjárás követelményeihez.
„15 napja annak, hogy Atyaságod címére feladtam a levélküldeményt. Ebben a küldeményben volt a kardinális Protektor két levele is, az egyiket a lengyelek királyának küldte, a másikat pedig az apostoli nunciusnak, abban volt az a levél, amelyet én küldtem a lengyel királynak és végül egy levél volt Atyaságod számára, amelyben utasításokat adtam mindazzal kapcsolatban, amiről csak tárgyalniok kell majd odaérkeztükkor. – A legelső feladatuk az lenne, hogy a noviciátust kellene megnyitni, annak a számára kellene helyet szerezni, hogy nevelhessék az onnét jelentkezőket. Atyaságod szorgalmasan intézkedjék, hogy már kezdettől fogva legyenek, akiket beöltöztessenek, bármily korúak is, csak jó lelkületűek legyenek, akik, ha megkedvelik a mi Szerzetünket, akkor majd másokat is odavonzanak és ezzel megindulhat a jó alapítás.
„Vigyázzon arra, hogy a mieink ne csak a belső buzgósággal, hanem a külső szerény viselkedéssel is mutassák meg, hogy szerzetesek és hogy mit végeztek, arról minden hónapban küldhet jelentést Sig. Orsi apát testvérének a levélküldeményében, aki a királyi udvarnak itteni ügyvivője. – Remélem, hogy Atyaságod olyan eredményeket fog ott elérni, amiket én csak kívánhatok. És ami az öltözködést illeti, az alsóruhákban alkalmazkodjanak az ottani szerzetesi szokásokhoz, nehogy a hidegebb éghajlat miatt valami betegséget szerezzenek a mieink. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. jún. 7.”
Kilátásban van egy újabb alapítás Piscinában. Szent Kalazancius P. Morellit küldte oda terepszemlére. A Rómába küldött első tervrajz igen elnagyolt valami lehetett, mert a Szent Rendalapító visszaküldi, hogy egész pontos tájékoztatót készítsen a helyről. Majd aztán Rómában megtárgyalják, hogy a szent szegénység figyelembevételével mit lehet kezdeni mind Chietiben, mind Piscinában?
„Atyaságod küldött ugyan egy tájékoztató rajzot a piscinai telepről, de annyira elnagyolt valami, hogy Atyaságodnak újra vissza kell mennie Piscinába, és minden méretnek megfelelő helyzetképet készítsen az épületekről, mindent jelöljön meg az abc betűivel mind az épületeken, mind a kertben és ha elkészült vele, küldje Rómába, hogy itt megtekinthessük, mivelhogy »plus visent oculi quam oculus«. Atyaságod minél előbb küldheti ezt a felvázolást, a legelső jó alkalommal és majd itt megtárgyaljuk, hogyan is kell eljárni a chietii javakban s a piscinai hagyatékban, hogy meg ne sértsük a szegénység fogadalmát, ahogyan azt a mi Szabályzataink előírják. Mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. jún. 7.”
Szent Kalazancius sajnálja, hogy Firenzébe kell átengednie P. Domenicót, akinek vezetésével a római »zeneiskolában« annyi szegény gyermek tanulhatta a zenét, amivel majd később megszerezhetik a mindennapi kenyeret. – Római engedély nélkül tilos új alapításokat elfogadni. – P. Luigi is elindul Firenzébe Savonából, csak az a baj, hogy nincs, aki helyébe menjen.
„Pünkösd keddjén, de legkésőbb szerdán reggel, elindul Rómából Firenzébe P. Domenico Antonio, elutazásával vezető nélkül marad a »zeneiskola«, ahol annyi szegény gyermek tanulhatta a zenét, aminek segítségével majd később megszerezhetik a mindennapi kenyeret. Ott nem nyithatnak zeneiskolát, mivelhogy a káptalani határozat úgy szól, hogy a római házon kívül más házban nem lehet tanítani zenét.
„Hasonlóképpen káptalani határozat van arról is, hogy a Generális és a kardinális Protektor hozzájárulása nélkül nem szabad új alapításokat elfogadni, legfőképpen azért, mivelhogy olyan nagy emberhiány van. – A héten kaptam levelet a genovai Provinciálistól, aki ezeket írja: holnap indul Firenzébe P. Luigi, hogy már ne várakoztassa tovább Atyaságodat. Ha még nem érkezett volna meg, jelen levelemmel szigorú meghagyást küldök neki, hogy minél előbb induljon P. Eleuterioval együtt. Sajnos, nincs megfelelő emberem, akit odaküldhetnék a helyébe még az ősz előtt a genovai provinciába, addig is az a ház érzi meg nagyon a hiányát, ahol eddig tanított. A Szentlélek Isten vezessen bennünket arra, hogy felismerhessük az ő szent akaratát. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Róma, 1642. jún. 7.”
Piscina kis városka az Abruzzokban. Már 1642-ben felvetődött az alapítás gondolata, de csak 1664-ben vették át ténylegesen a mieink ezt a kisebb jelentőségű alapítást.
„Megkaptam Uraságaitok levelét és mindent megértettem a követségben küldött két polgártársaik referátumából. Az lesz a legjobb, ha P. Angelo újra elmegy Chietiből Piscinába és egész pontosan elkészíti a helyrajzot, ha készen lesz vele, ide küldi nekünk Rómába, addig is Uraságaitok, ha valami segítséget akarnak nyújtani az építkezéshez, megtehetnek rá minden előkészületet. Mindazonáltal nem hagyom megemlítés nélkül, hogy olyan egyhamar lesz készen minden szempontból az épület, nem hiszem, hogy három-négy éven belül megnyithatjuk ott az iskolát, mert idő kell ahhoz is, hogy elkészüljön maga az épület is, azután meg arra is kell idő, hogy jó kiszáradjon a friss épület, hogy minden veszély nélkül lakható legyen. Tehát idő kell mindenhez. – Ezeket akartam megírni válaszul Uraságaitok levelére, akiknek szívből kívánom, engedje meg az Úr, hogy komoly tervük megvalósulhasson. Róma, 1642. jún. 7.”
A Tomassetti család volt a piscinai ház alapítója. Szent Kalazancius közli az alapítóval, hogy az épület tervrajzát Rómában is meg akarják tekinteni, legyen az épület olyan, hogy minél kevesebb kiadással lehessen felépíteni és 12 Atyának az ellátásáról kell gondoskodni.
„Megkaptam Uraságod levelét Bartolomeo Sinoli doktor és Gio. Matteo di Lucis urak útján és ezzel a levéllel együtt kaptam meg a tanácsos urak levelét is. Ezekre válaszolva jelzem, szükségesnek tartom, hogy P. Angelo újra elmenjen Chietiből Piscinába és pontos méretekkel ellátott új tervrajzot készítsen és küldje el Rómába, lássuk, hogy megfelel-e a megkívánt követelményeknek, azt akarjuk, hogy olyan tervrajzot készítsen, amely a lehető legkisebb költségvetéssel megvalósítható legyen. – Azt is meg kell tárgyalni, hogy az építkezések után megmaradt pénz mennyiben lesz elég a 12 Atya ellátására a Szerzetünkben szokásos szegénységi fogadalom figyelembevételével? – Egyébként felhívom figyelmét arra, mait a tanácsos uraknak írtam vagy azoknak az uraknak a beszámolójára, akiket a tanács küldött hozzánk. – Ezeket akartam megírni válaszul Uraságodnak igen kedves levelére. Kérem az Urat, hogy részeltesse minden szerencsében és megelégedettségben. – Róma, 1642. jún. 7.”
Szent Kalazancius készségesen hozzájárul, hogy a Kármelhegyi Boldogasszonyról nevezett Kongregáció tagjai díszítsék azt a kápolnát és oltárt, ahol a kongregációs ájtatosságukat szokták végezni. – Köszönet a római ház javára végzett misékért.
Megkaptam Atyaságod levelét. És hogy eleget tegyünk a Kármelhegyi Boldogasszony Mária Kongregáció asszonytagjainak, akiknek az a kívánságuk, hogy a kápolna oltárképét szeretnék ékesebb formában elrendezni a Szent Szűz iránti buzgóságtól indítatva, ahol megalakult az ő Kongregációjuk és az volna a kérésük, hogy ezt a felírást helyezhetnék el: A Kármelhegyi Boldogasszony Mária Kongregációja. Nincs semmi akadálya ennek, ha őket is az a szándék vezeti ebben, hogy még buzgóbb áhítattal végezzék itt ájtatosságaikat, de ugyanakkor hozza tudomásukra, hogy ezt az oltárt, amelyben ez a felírás van, a Kongregáció feladata, hogy rendben tartsák és nem a rendházé, egyébként a többi oltárok díszítése legyen szerény, egyszerű.
„Köszönöm Atyaságodnak a római ház javára végzett miséket és emlékeztetem arra, hogy Cenzi orvos segítségével elvégezheti azokat az újításokat, amelyeket jónak lát. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. jún. 11.”
Szent Kalazancius utasításokat ad P. Morellinek, hogy milyen szempontok figyelembevételével készítse el az új tervrajzot a piscinai alapítással kapcsolatban.
„Ha lesz egy kis ideje Atyaságodnak, szíveskedjék majd átfáradni Piscinába és készítse el az alapítandó háznak a tervrajzát azon legszerényebb igények figyelembevételével, hogy 18 vagy 20 kis lakószobát vegyünk számításba, de ebbe nincs belevéve az Oratórium és a betegszoba. Ne felejtse, hogy a lakószobákat az épület legegészségesebb résében kell elhelyezni, az ebédlő és a konyha a kert felőli oldalon legyen, hogy ne legyenek az Atyák kiszolgáltatva a világiak kíváncsiskodásának. – És ha majd a kellő körültekintéssel megtervezett alaprajz készen lesz, küldjön róla nekem egy másolatot, hogy itt átvizsgáltathassuk szerzetesi házak építőivel és szakértőkkel. – azt hiszem, hogy ebben az értelembe kapott levelet Atyaságod a piscinaiaktól is. És ha majd valamit végez ott, amiről engem is értesíteni érdemes, akkor küldje a jelentést a legelső alkalommal. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. jún. 14.”
„Atyaságodnak legutolsó levelével együtt megkaptam a jelentést az ottani házakban végzett vizitációkról, hogy mindenütt a legnagyobb szerzetesi fegyelmet tapasztalta. – Meg vagyok győződve arról, hogy jelen levelem megérkezésekor Atyaságod már útra kelt társaival együtt Lengyelországba, ahol főként azt szorgalmazza, hogy minél előbb megnyithassák a noviciátust, mert ez lesz az igazi kiinduló pontja, fundamentuma Szerzetünknek azon a távoli, nagykiterjedésű országban. Iparkodjék nagy bölcsességgel és sok türelemmel hozzáigazodni az adott esetekhez, amik idők folyamán előfordulhatnak. És mivelhogy minden hónapban jön posta Rómába Varsóból, nagy örömmel venném, ha minden egyes alkalommal küldene valami értesítést mindenről, ami csak előfordulhat. Nem szűnöm meg imáimban kérni az Urat, kegyelmeinek áldásaival legyen mindig segítségére, hogy minden cselekedetével szolgálja Isten szent Felségét és legyen embertársainak javára. – Róma, 1642. jún. 14.” – „Imáinkban kérjük az Urat, hogy tartsa meg erőben, egészségben a lengyelek királyát és áldja meg minden vállalkozásában.”
„A jelen postával küldöm az elbocsátó levelet a négy kisebb rend felvételére. Egyúttal buzdítom arra, hogy minden igyekezettel vigyázzon a Sorbelloni-féle dolgokra és minden más dologra, hogy ezzel hasznára legyen az ottani háznak. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldja meg. – Róma, 1642. jún. 14.”
A varsói alapítás rendezésére Lengyelországba utazott P. Conti munkakörét Moráviában P. Franchi látja el ideiglenesen. Szent Kalazancius buzdítja ebben a szép levélben, mennyire éber legyen, hogy mindenütt megtartsák a szerzetesi fegyelmet, a legkisebb hibát, hiányt azonnal orvosolja, nehogy hirtelen elhatalmasodj. Olyan könnyen lesz naggyá a hiba és olyan lassan gyarapszik az erény. „Kérlek, legyen bennem kétszeres a lelked” – kérte egykor Elizeus Illéstől (IV. kir. 2.9.), most Szent Kalazancius kéri imáiban Istentől, hogy legyen kétszeres jó, buzgó lélek az övéiben. – Várja, hogy gyakran küldjön beszámolót az ottaniakról. – Miséket kér a római ház javára. – A Szentszéktől kapott leveleket, amelyek a Szerzet szempontjából jelentősek, tartsa készenlétben, hogy bárkinek, bármikor megmutathassa, ha úgy kívánja a Szerzet érdeke, sőt, azokat a leveleket se rejtse véka alá, amelyeket a Propaganda Kongregációtól kaptak elismerésként az eretnekek megtérítésében kifejtett buzgólkodásukért.
„Úgy gondolom, mire levelem odaér, arra már útban lesz Lengyelország felé a P. Provinciális társaival együtt. Mivelhogy ő engem arról értesített, hogy Atyaságod látja el az ő munkakörét, nagyon örülök ennek, azért arra kérem, hogy minden két hónapban látogassa meg a házakat. Ha úgy találja, hogy mindenütt a szerzetesi szabályok szerint élnek, buzdítsa őket, ne elégedjenek meg egyszerűen azzal, hogy megtartják a szerzetesi szabályokat, hanem arra törekszenek, hogy tökéletesebbek legyenek, ami egyébként is szent kötelessége mindazoknak, akik a szerzetesi tökéletességnek önmagukban való kialakítására tettek fogadalmat. – ha véletlenül azt tapasztalná, hogy valahol a fegyelmezetlenség kezdene megmutatkozni, azonnal, haladéktalanul szorgalmazza a hiba orvoslását, nehogy erőt vegyen a fegyelmezetlenség, mert ha elhanyagolják, egy-kettőre hatalmasan szétterpeszkedik, sokkal könnyebben lesz naggyá, mint az erény, amely olyan lassan gyarapszik. Lássa, ezért kell a bajt, a hibát mindjárt kezdetben lefékezni, megakadályozni, kiirtani.
„Minden hónapban számoljon be mindenről, ami csak történt, előfordult ott. Én nem szűnöm meg kérni az Urat, hogy adjon kétszeres lelket mind Atyaságodnak, mind az ottani összes szerzeteseinknek. – Nagy örömmel várom sorait, beszámolóit, bármikor is jönnek, érkeznek azok, de egyúttal jelentse azt is, hogy hány misét végeztek a római ház javára havonként, mivelhogy most Rómában nagyon megcsappantak az adományok, alamizsnák. – Legyen készenlétben, ha netán valakinek meg kellene mutatnia a terjeszkedési kiváltságot, amit az Apostoli Szentszéktől kaptunk. Nem kell elhallgatni azokat a leveleket sem, amelyeket a Propaganda Kongregációtól kaptak az ottani Atyáink arra buzdítván őket, hogy ezentúl is legyenek a lelkek segítségére. Azokon a Propaganda üléseken meg szokott jelenni Őszentsége is. A legközelebbi levelemben majd még írok egyéb dolgokat is ezzel kapcsolatban. – Jelenleg ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. jún. 19.”
Fr. Antonio panaszkodott Szent Kalazanciusnak, hogy az elöljáró, P. Gianneschi, nem akarja Rómába engedni kerti és más ügyekben. Erre Szent Kalazancius azt írja az elöljárónak, hogy csak engedje, mert ha a fratellókkal nem bánnak megértően, akkor azok az ördögtől kísértetvén, sok kellemetlenséget okozhatnak az elöljárónak.
„Azt írja nekem fr. Marc Antonio, igen szükséges volna, hogy Rómába jöhessen kerti és más ügyekben, hogy egy-két beszerzést eszközöljön a kert számára és hogy Atyaságod nem akarja neki megengedni, hogy jöjjön. Atyaságod adja meg neki a kért engedélyt, nehogy anélkül jöjjön. Lássa, iparkodjék megnyerni az összes fratellókat azzal, hogy megértően, jó bánik velük, jó szóval van hozzájuk, ebben az esetben is így kell cselekedni, mert máskülönben, az ördög kísértésére, minden munkával leállnak a fratellók. – Amiben lehetséges, segítségére leszek. – Ezeket akartam jelenleg megírni. – Róma, 1642. jún. 20.”
P. Morelli arról számolt be Szent Kalazanciusnak, hogy az érsek leállíttatta a munkálatokat. A Szent Rendalapító Sig. Valerio Valignani kezét látja a dologban, aki neki is írt abban az értelemben, hogy ő másutt szeretné a chietii rendházat, templomot s iskolát felépíttetni, de Kalazancius ragaszkodik a végrendelkező kifejezett akaratához, nem akarja megmásíttatni az ő tervét. Kéri, hogy ebben az értelemben tegyen jelentést az érseknek. – Az építkezésekkel ne sokat késedelmeskedjenek.
„Atyaságod arról értesít engem, hogy az érsek leállíttatta a munkálatokat, én úgy sejtem, hogy Sig. Valignani kérelmére történt ez, mert ez az úr azt írta nekem, hogy az ő szomszédságában levő telken szeretnél megépíttetni a templomot és a Szerzet által megkívánt egyéb más épületeket, felajánlott, hogy fizeti a felmerülő költségeket is, ami a változtatással együtt jár. – Én azt válaszoltam neki, hogy nem tartom illőnek, hogy kijátsszuk az elhunytnak végrendeleti akaratát, ebben az értelemben tegyen jelentést Atyaságod az érseknek, gondolom, hogy ő is helyeselni fogja, hogy ragaszkodunk az elhunytnak az akaratához, hogy azt akarjuk megvalósítani. – Jelenleg ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. jún. 21.” – „Szorgalmazza, hogy az építkezés haladjon előre, addig dolgozzanak, míg jó idő van, mert ha beáll a téli hideg idő, akkor úgy sem dogozhatnak. – Mihamarabb fogok írni a P. Minisirónak is, megkaptuk a pénzküldeményről a jelentést...”
Ez a legutolsó levél, amelyet Szent Kalazancius írt a hányatott életű P. Alacchinak, 209 levelet kapott a Szent Rendalapítótól. – Spanyolországból hazaérkezve, sokáig betegen feküdt a San Pantaleóban. Alig, hogy egy kissé összeszedte magát – láttuk az előző levelekben –, azonnal elindult Szicíliába, mint Provinciális, de – alig, hogy megérkezett – újra súlyosan megbetegedett, nem is épült fel többé, 1642 júl. 4-én meghalt Palermóban.
„Minden postával várom az értesítést, hogy Atyaságod szerencsésen megérkezett-e Palermóba, vagy Messinába. Jól tudom, hogy gyenge egészségi állapotánál fogva nem tud már olyan élénken rendelkezni, mint régebben, mindazonáltal, mégis remélem, hogy intézkedéseiben szorgalmazni fogja a szabályok megtartását. – Minden kívánságom az, hogy P. Giacomo di Gesu (Cipolletti) atyát rendelje Messinából Palermóba, nehogy azt az embert, aki minden becsületét elvesztette az elöljáró előtt, az Isten magára hagyja és megengedje neki, hogy a Szerzet jó hírnevével nem törődve, megint olyan gondatlanságokat kövessen el, mint amilyenek a múltban számtalanszor fordultak elő cselekedeteiben. Amiért is nagyon a gondos figyelmébe ajánlom. – Egyébként kérem az Urat, hogy kegyelmeinek áldásaival legyen segítségére Atyaságod ónak, hogy a jövőben – betegen is – megtehesse mindazt, amit múltban – egészségesen – nem tudott megvalósítani. – Áldja meg nevemen az összes ottani rendtársainkat. – Róma, 1642. jún. 21.”
Mivelhogy az érsek sem mondott ellene az eredeti tervnek, Szent Kalazancius kéri a chietiieket, hogy minél szorgalmasabban kezdjék az építkezéseket. – Nagyon vigyázzanak az iskolákra, minden jól menjen ott. – Végül kéri Signora Claudia Taultina jótevő asszonyságot, hogy alkalmilag küldjön néhány egyszerű korporálét.
„Látom, hogy mi mindenről írnak Atyaságod és P. Angelo a mai postával érkezett levelükben, főként az építkezés érdekel nagyon és – mivelhogy az érsek sem mondott ellene az eredeti terveknek – iparkodjanak előrehaladni az alapozásban a tervrajzok szerint, amelyet aláírva visszaküldtünk. Igen nagy nehézégbe ütközne az eredeti telet elcserélni. – Minden igyekezettel és körültekintéssel azon legyenek, hogy az iskolai dolgok jó menjenek, mert hiszen ez a mi Szerzetünk rendeltetése, feladata. – Köszöntse nevemben Signora Claudiát és kérje meg nevemben, hogy küldjön néhány korporálét, ha majd a mieink közül valaki Rómába jön, legyenek egyszerűek, egy kis keresztel megjelölve ott, ahol a pap meg szokta csókolni, hogy különösképpen emlékeztessen engem arra, hogy miséimben megemlékezzem róla. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. jún. 28.”
Még egyszer Szerzet van a Chietiből elhozott gyöngyökről és azoknak értékéről. – Hol fogják felépíteni az új templomot? Elég nagy lesz-e? – Mennyire értékelték Sig. Felice Valignani házát? Hogyan elégítik ki az örökösöket?
„Látom, hogy Atyaságod különösképpen kitért levelében a gyöngyökre, amelyeknek manapság közel sincs olyan értékük, mint amilyen volt 10 évvel ezelőtt, ellenben a nyakéksereket és a fülbevalókat mindennél többre értékelték, a nagy gyöngyöt, megfelelő írás keretében, visszaadtuk Biscia úréknak. – Nagyon szeretném tudni, hol épül fel az új templom? Marad-e a régi kijelölt telken vagy másutt lesz? És elférnek-e majd benne az összes iskolás gyermekek? – Mennyire becsülték Sig. Felice Valignani házát? Miféleképpen szándékoznak értékesíteni a b.e. Sig. Gio. Thomaso hagyatéki dolgait és hogyan elégítették ki az elhunytnak nővéreit? – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. júl. 5.”
Szent Kalazanciust érdekli a chietii új templom, az építkezés. – Sig. Felice Valignani házának a megvételével megváltoznak az alaptervek is. – Adandó alkalommal menjen át Piscinába a jelzett dolgok elintézésére.
„Érdeklődéssel olvastam, amit az új templomról írt, amely »per modum provisionis« készült. Várom a jelentést arról is, hogy megkezdték-e az építkezést? – Ha megvásárolják Sig. Felice Valignani házát, akkor szükségképpen megváltozik a helyrajz és a tervrajz, melyet az egész területnek megfelelően kell átalakítani, ahol elhelyezést talál az egész épülettömb. – Ha Atyaságodnak lesz egy kis ideje, anélkül, hogy ezzel az ottani építkezés hátrányt szenvedne, nézzen át Piscinába a már a múlt alakalommal írt dolgok elintézésére. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. júl. 5.”
„Ami pedig a posillipói (hagyatéki) dolgokban az illetékfizetést illeti, alkalmazkodjék ahhoz a rendelkezéshez, amit ebben a dologban a múltban kiadtam és ha a Porta Reale-ház elöljárójának valamire szüksége lenne azokból a hagyatéki dolgokból, akkor először engem értesítsen és én majd megadom az utasítást, hogyan járhat el a segélynyújtásban, amit igényel a Porta Reale-ház, anélkül, hogy bármiben is megrövidülne a Posillipoi-ház. – Bár adná meg az Úr, hogy az alkirály megváltaná azt a helyet és kifizetné nekünk mindazt, amit arra a helyre költöttünk és biztosítaná azt az alamizsnát, amit az a hely jövedelmezett, hogy ne kelljen nekünk még egyszer ilyen dolgokba belekeverednünk (cf. 3865. lev.!). – Írja meg nekem Kedvességed, hogy ki lenne jó segítőtársa abban a házban, de semmiképpen se legyen a ház hátrányára. A négy kisebb rend felvételére elküldtem az elbocsátót, ezentúl úgy rendelkezem, hogy minden egyes esetben két példányban küldjék meg önnek, ameddig ott tartózkodik P. Gasparo (Germano), mindent tárgyaljon meg ővele. – Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. júl. 5.”
A fananói, pieve di centói és a guigliai Atyák ellene szegültek P. Mario rendelkezéseinek, provinciálist választottak maguknak és három prokurátort, hogy ügyeikben eljárjanak. A Rómába küldött prokurátor P. Domenico Barberini volt, szerzetesi erényekben kiváló atya, aki tényleg el is ment Rómába. Ebben a levélben kér engedélyt Szent Kalazanciustól, hogy Rómába mehessen.
„Megkaptam Atyaságod levelét, amelyben arról értesít, hogy a lombard házak prokurátorává választották meg és mint ilyen, Rómába szándékozik jönni, hogy itt előadhassa észrevételeit az ottani házak érdekében, ezért most erre különleges engedélyt kért tőle, amit én jelen levelemmel meg is adok nagyon szívesen, hogy minél előbb jöhessen. De legyen vigyázattal arra, hogy ne a forró napsütésben jöjjön, hanem a késő délutáni és a kora reggeli órákban, amikor még nem melegedett fel a nap annyira. És ha majd megérkezik ide, gondoskodunk arról, hogy a kívánatos audienciát megkapja és a problémáira a megfelelő döntést, határozatot, ahogyan majd jónak látja a kardinális Protektor az Kongregációjával, tanácsával egyetemben. Addig is ajánlja az ottani Atyák és fratellók buzgó imájába az egész ügyet, hogy jó eredménnyel végződjék.” – (1642. júl. 12 )
A levél legelső soraiban ez a mondat olvasható: „... P. Mario Rómában van.” – Mi történt? – Amint láttuk, a Szent Officium 1641. dec. 7-én firenzei provinciálisnak nevezte ki P. Mariót különleges felhatalmazásokkal. 1642. jan. közepe táján ment ebe, ahol el nem titkolható ellenséges érzülettel fogadták, Pisa egyáltalában nem akarta provinciálisnak elismerni, hivatkozva az alapítólevélre, amelynek értelmében egyenesen a Generálisnak van alárendelve. – P. Mario 1642. januárjától ugyanazon év júniusáig tartózkodott Firenzében azon kevés idő kivételével, amikor – nem sok eredménnyel – hivatalos látogatást végzett Pisában és Livornóban. Júniusban »canonica visitatio«-t akart végezni Fananóban és Pieve di Centóban. A fananói, a pievei és a guigliai atyák nem ismerték el elöljárójuknak és »lombardiai« provinciális néven új provinciális választottak maguknak és három prokurátort ügyeiknek védelmezésére. A Rómába küldött prokurátor atya P. Domenico Barberini volt, aki aug. első felében találkozott P. Marióval Rómában. Ez alkalommal P. Mario római útjának a célja az volt, hogy számot adjon a Szent Officiumnak az eddigi firenzei működéséről és a pisai ház konok magatartásáról, de legfőképpen pedig azért, hogy személyesen megcáfolja azokat a vádakat, amelyeket P. Barberini tárt fel és megakadályozza, hogy egyes házak elszakadjanak az ő joghatósága alól. – Ez a helyzet, amikor ez a levél megíródik 1642. júl. 12-én. – Szigorú utasítást kapnak a pieveiek, hogy a Fananóba küldött kasszát a pénzzel együtt sürgősen rendeljék vissza és Róma rendelkezése nélkül semmit ne tegyenek. – Itt értesülünk az érdemes rendtagnak (P. Francesco) P. Giacomo Tocco atyának elhunytáról.
„Megkaptam Atyaságod levelét és nagy meglepetéssel olvastam, hogy mit cselekedtek Róma megkérdezése nélkül, nagyon rosszallom eljárásukat. P. Mario jelenleg Rómában van. Együtt tárgyalunk, megpróbáljuk megtalálni azokat az eszközöket, módozatokat, hogy lehetne legjobban megnyugtatni az ottani szerzeteseinket. Addig is semmit se újítsanak megkérdezésem nélkül. – Hallom, hogy P. Mario nagyobb összegű pénzt hagyott a pievei házban, egy három kulccsal lezárt kasszában és most azt hallom, hogy önhatalmúlag Fananóba küldték a pénzt, hogy azok a maguk legjobb belátása szerint rendelkezzenek azzal.
„Elrendelem, hogy az a pénzösszeg érintetlenül visszakerüljön eredeti helyére, a három kulccsal lezárt kazettában – ahogyan a i dekrétumaink azt előírják – abban őrizzék meg és abból semmiféle címen pénzt ki ne vegyenek, hacsak különleges felhatalmazást nem kaptak tőlem. És hogy ezt megtartsák, a szent engedelmesség nevében rendelem el Atyaságodnak és az összes Atyáknak ezt az intézkedést és nekünk fenntartott más büntetéseknek kilátásba való helyezésével. Továbbá elrendeljük, hogy a pievei házban az én szándékomra végezzék a szentmiséket, senki máséra és legyenek arra készen, hogy bármikor számot adhassanak felszólításomra minden dolgukról és viselkedésükről. – Ha szükségesnek látják, felszólítom a fananóiakat, hogy minden szóvita nélkül küldjék vissza a pénzt, semmi mentséggel nem állhatnak elő, hogy kellet a házi kiadásokra vagy a noviciátus költségeire. – Arra buzdítom mindnyájukat, kérjék imádságban az Úrtól, hogy engedjen békét és egyetértést a mi Atyáink számára minden házban és Provinciában. – Végezzék el a szokásos suffragiumokat P. Giacomo del S.mo Sacram.to (Tocco) atya lelke üdvéért, aki Carcaréban elhunyt. – P. Domenico di S. Ignazio atyának küldjük a hivatalos iratot, amelynek értelmében – kérésére – Rómába kell jönnie.” –
„Megkaptam igen tisztelt uraimnak f. h. 2-án kelt levelüket, megmutattam kardinális Protektorunknak, azt mondotta, hogy ő is kapott egy levelet önöktől, ugyanezzel a szövegezéssel. Levelükre válaszolva csak azt írhatom, hogy az abban említett dolog a mi kardinális Protektorunk, Cesarini bíboros és az ő tanácsa elé került, éppen azért én nem vagyok illetékes, hogy döntsek a kérdésben, hanem várjuk meg, hogy mit határoz az ő Kongregációjuk együttes ülése és majd Őeminenciája megküldi a választ levelükre. Bármiben készségesen állok szolgálatukra, rendelkezzenek velem. Az Úr engedje meg önöknek az ő szent kegyelmében való mindenkori gyarapodást.” – (Róma, 1642. júl. 12.)
„Látom, hogy mindenről írt legutóbbi levelében. Nagyon sajnálom, hogy abban a házban annyira fel vannak kavarva a lelkek és hogy önhatalmúlag olyasmit cselekedtek, ami igen súlyos megsértése a szerzetesi fegyelemnek. Mielőtt ezt elkövették volna, ki kellett volna kérni Róma tanácsát és innét kérni segítséget a baj orvoslására. Ha most már megtörtént a baj, nyugodjanak meg és iparkodjanak komoly, fegyelmezett szerzetesi életet élni, mi pedig itt azon leszünk, hogy megszüntessük lelkükben azt az aggodalmat, nyugtalanságot, amely onnét van, hogy egy olyan Atyának kell engedelmeskedniük, aki független a Generálistól. Azért hát, mint mondottam, iparkodjanak megnyugodni és minden igyekezetük arra irányuljon, hogy hűségesen szolgáljanak az Istennek és a szerzetesi fegyelemnek. – Ezeket akartam megírni levelemben. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. júl. 16.”
Szent Kalazancius nagy örömmel vette tudomásul, hogy a latin nyelv könnyű és gyos megtanulására hűséges, derék jó szerzetesfia, P. Gian. Francesco Apa atya elkészítette, készen van a nyelvtannal. A Szent Rendalapító mindig óhajtotta, hogy ilyen könyv legyen a gyermekek kezében. Örül neki, hogy a szakemberek helyeslik, maga is szeretné már látni. A könyv 1643-ban jelent meg nyomtatásban. – P. Mario kérésére Nápolyból visszakerült Firenzébe a könyv írója, nem szívesen hagyta ott Nápolyt, ahol az atyákat oktatta a latin nyelvtan tanításának az új módszerére, viszont Firenzében befejezgette nyelvtanát. A levél befejező soraiban olvasható szép dicséret szól a derék jó P. Gian. Francescónak is: „... egész biztos lehet abban Atyaságod, hogy szívem mélyéből szeretem a szerzeteseket, aki Isten iránti szeretetből dolgozik és az én gyarló imáimmal mindenkor az Isten szent Felségének oltalmába ajánlom”.
„Olvastam levelét és mindazt, amit a grammatikával kapcsolatban írt Atyaságod, hogy az utolsó simítást végzi rajta. És hogy egy részt elküldött belőle P. Mariónak, de ő azt mondja, hogy nem kapta meg. Én nagyon örülök annak, hogy a szakemberek jóváhagyták, ki is fogjuk nyomtattatni, hogy a közösség hasznát szolgálja, ha magunk is áttanulmányozzuk szívesen megadjuk a hozzájárulást ahhoz, hogy kiadjuk, mint ahogyan ezt az asszisztens Atyákkal is közöltem, megbeszéltem. A mi Szerzetünkből való szerzetesnek a neve mellé semmiféle titulust sem kell – szerintem – írni, mert ha valami kiváló dologról van szó, akkor nem szükséges, hogy milyen néven és milyen címen jelenik meg és mivel a Szerzetünk annyira lenézett és megvetett valami, mindig akadnának irigyek, akik ellene írnának, lebírálnák, hogy még ezzel is jobban megalázzák Szerzetünket. – Szerintem semmiféle címet sem kell írni a mi szerzeteseink neve mellé, mert ha nagyszerű, kitűnő dologról van szó, akkor, mivel annyira lenézett, megvetett Szerzet vagyunk, nem fognak hiányozni az irigyek, akik ellene fognak írni, hogy ezzel is csak még jobban megalázzák a Szerzetet, de nem fog elmaradni, hogy valamiképpen napfényre ne jöjjön valamilyen név és megfelelő cím alatt a mű (szerzője). – Ezért volt nekem kezdettől fogva az a gondolatom, hogy meg kellene találni a latin nyelv tanításának a könnyű és rövid módját, Atyaságodat bíztam meg, hogy ezt az új módot közölje Szerzetünk javára, előnyére három-négy Atyával, de az ellenség közbelépett és odahatott, hogy Atyaságod hagyjon fel ezzel a foglalkozással és térjen vissza Firenzébe. A mindenkor áldott Isten azzal jutalmazta meg, hogy befejezgette ezt a grammatikát, ezzel teljes munkát végzett ott Firenzében. – Várom, amint mondottam, hogy asszisztenseimmel együtt átnézhessem és Atyaságod biztos lehet abban, hogy szívem mélyéből szeretem azt a szerzetest, aki isten iránti szeretetből dolgozik és én gyarló imáimmal mindenkor Isten szent Felségének oltalmába ajánlom. Ezeket akartam megírni jelen levelemben. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. júl. 19.”
P. Giacomo Cipolletta elhelyezését a messinaiak nem jó néven vették. – Az elöljárónak mindenre legyen gondja. – A szerzetesi fegyelmet mindenben szorgalmazza. – Az új novíciusmagiszter. – Híradás P. Melchiore haláláról.
„Azt írja valaki, hogy Messinában igen rossznéven vették, ahogyan P. Giacomo di Gesu atyát onnét elhelyezték, ennek következtében sokan, akik annak előtte jóindulattal voltak a Szerzet iránt, most elhidegültek. A nevezett Atya ideérkezett, nagyon bántja az az eljárási mód, ahogyan bántak vele. Én úgy látom, hogy még az ősz beállta előtt kell odaküldeni valakit, hogy rendeződjék a helyzet és a ház segítséget kapjon. Addig is azon legyen, hogy minden ügyet-dolgot rendezzen a házban, gondoskodjék arról, hogy mindenkinek meglegyenek a szükséges dolgai és példás magatartással igyekezzenek a világiaknak mindenben eleget tenni. – Róma rendelkezése nélkül semmi újítás ne legyen, P. Francesco di S. Carlo atyát bízza meg Palermóban a novíciusmagiszteri teendőkkel, míg újabb intézkedést nem kap. – A szabályok megtartását mindenben szorgalmazza. – P. Melchioe atya haláláról csak 11 nap múlva érkezett meg Atyaságodnak az a hajós útján küldött értesítése, elrendeltem, hogy mindenhol végezzék el a szokásos suffragiumokat. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. júl. 13.”
„Campiban a szentlélek-templomot engedték át a mieinknek használatra azzal a jogfenntartással, hogy a hivatalos istentiszteleti funkciókat továbbra is ők végzik benne.
„Krisztusban nagyrabecsült és főtisztelendő Uraim! – Megkaptam levelüket, amelyben beszámolnak arról, hogy miképpen engedték át használatra az ottani piarista Atyáknak a Szentlélek-templomot azzal a jogfenntartással, hogy a nevezett templomban továbbra is önök végzik az istentiszteleti fő funkciókat. Szerintem, nagyon is méltányos megoldás, amiért a mi Atyáink csak hálával tartozna önöknek, akik abban a templomban méltóztatnak elvégezni hivatalos istentiszteleti kötelezettségeiket. Megírom a mi Atyáinknak, ne csak hogy megelégedjenek ezzel a megoldással, hanem azon legyenek, hogy mindenképpen ápolják – kölcsönösen – és megőrizzék ezt a szent együttműködést békességben, a Város Főtemplomának tiszteletreméltó Káptalanával, mert ez így van rendjén a legjobban. – Készségesen állok szolgálatára, rendelkezzenek velem tetszésük szerint. – Róma, 1642. júl. 19. – Nagyrabecsült és Főtisztelendő Uraimnak Krisztusban készséges szolgájuk, Isten Anyjáról nevezett József.”
Ritka szép levél. Szent Kalazancius Atyának az éjszaka csendjében jut eszébe, hogy az előző napi levelében nem válaszolt P. Gio Francesco atyának arra a kérdésére, hogy mire értékeli a szerzetesi ünnepélyes fogadalmakat? És most néhány sorban papírra veti szívének legbensőbb gondolatait, hogy kedves fiának, P. Francescónak megmagyarázza, hogy mi az az ünnepélyes fogadalom. – Igaza van P. Picanyolnak, aki a levélhez írt jegyzetében azt írja, minden piaristának gyakran kellene elmélkednie arról a gyönyörű aszkaetikus tanításról, amelyet Szent Kalazancius Atyánk írt ebben a levelében a szerzetesi fogadalmakról.
„A tegnapi levelemben, a titkár feledékenysége folytán, nem válaszoltam arra a kérdésére, hogy mit tartok az ünnepélyes fogadalmak felől, mennyire értékelem én azokat? És most, hogy eszembe jutott kérdése, a késő éjszakai órák csendjében írom válaszul önnek az, hogy az Isten iránti tiszta szeretetből vállalt fogadalmak, vagy fogadalomtétel annyira kedves cselekedet Isten előtt, hogy érdemében megelőz minden más cselekedet, amit csak tehet az ember, kivéve a vértanúságot. Éppen azért, aki szereti az Istent, amint szeretnünk kell Őt mindnyájunknak, az gyakran fogja megismételni ezt a cselekedetet, amely annyira kedves Isten előtt és annyira épülésére szolgál az embereknek. Én igen nagyra értékelem és kérem az Urat, hogy újítsa meg a mieinkben, valamennyiben azt a lángol vágyódást, hogy z Isten iránti tiszta szeretet hősei lehessenek, mivel ez az első és a legfőbb parancsolat az Úr törvényében, aki áldjon meg bennünket mindenkor. – Róma, 1642. júl. 20.”
Minden törődéssel vigyázzanak az iskolára és a noviciátusra.
„Látom, hogy mi mindenről írt a f. h. 13-án kelt levelében, válaszul annyit írok Atyaságodnak, minden igyekezettel azon legyen, hogy mindenben megtartsák a Konstitúciók előírását az iskolában és a noviciátusban és ebben nagy körültekintéssel járjon el. – Ami pedig a többi dolgot illeti, remélhetőleg, minden úgy fog alakulni, hogy elősegíti a közmegnyugvást. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. júl. 23.”
„Jelen levelem Atyaságodnak hivatalos értesítésül szolgál arra, hogy az ősszel, a legelső jó alkalommal, jöjjön Rómába. – Ezt akartam jelenleg közölni önnel. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. júl. 29.”
Rendkívül értékes és energikus levél. – Az első bekezdésben a már ismert grammatikáról van szó, amelynek kétharmad része vezérkönyvül szolgál a mestereknek és a harmadik része tankönyvül a tanulóknak. Szent Kalazancius azt ajánlja, hogy külön könyvben adják használatra mindkét részt. – P. Casani átnézte már a könyv egy részé, észrevételeit majd közli. Az a fontos, hogy minél előbb a szegény tanulók kezébe kerüljön a könyv. – A fogadalmak megújításával szolgáljon mindenki készségesen az Úrnak. (Nagyon szép részlet a levélben. A fogadalmakat Szent Kalazancius érvényeseknek tartja.) Mióta húzódik már ez a kérdés! – Rendtörténetünknek akkori zűr-zavaros helyzetében a gonoszlelkűek és P. Mario párthívei széltében-hosszába rágalmazták a Szent Rendalapítót, azt hangoztatták mindenfelé, hogy Kalazancius felelős mindazért, ami történik a Szerzetben. – Ezekre a sötét lelkű vádaskodásokra írja meg Szent Atyánk szokatlanul energikus válaszát, ad választ azok elhallgattatására P. Gio. Francesco atyának Firenzébe írt levelében.
„Megkaptam Atyaságodnak júl. 26-án kelt levelét, amelyben grammatikájával kapcsolatban azt írja, hogy annak kétharmad része vezérkönyvül szolgál a maestróknak és az egyharmad rész pedig tankönyvül az iskolásoknak. – Minthogy a dolgok így vannak, én úgy gondolom, az lesz a helyes megoldás, hogy külön könyvben adjuk ki azt a rész, amely tankönyvül szolgál az iskolásoknak és külön azt, amely vezérkönyvül szolgál a maestróknak. – P. Pietro (Casani) asszisztens atya egy részét már áttanulmányozta és megírja majd észrevételeit, siettetni fogom, hogy minél előbb nézze át az egészet, hogy annál hamarabb adhassuk a könyvet a szegény gyerekek kezébe.
„Ami pedig a fogadalmak megújítását illeti, én mint mindnyájuknak lelkiatyja, aki egyformán kívánom minden szerzetestestvérünkben a tökéletességet, szeretném, ha mindnyájukban meglenne az a nagylelkületű elhatározás, hogy készségesen akarnak szolgálni az Istennek és egyesülni vele bensőséges szeretetben, ha megvan ez az igazi szeretet, akkor nincs megoszlás, szétszóródás, hanem valami nagy lendületes frissesség, odaadás az Isten szolgálatban. – Én az összes, múltban letett, fogadalmakat érvényeseknek és szent dolognak tartom, szeretném, ha mindenki így gondolkozna.
„Ami pedig azokat a teljesen hazug és hivatali állásommal össze nem egyeztethető sértő szóbeszédeket illeti, amelyeket valami gonosz, ártani akaró nyelve talált ki, mondván, hogy az én kívánságom az, hogy az ottani rendtársak folytonos nyugtalankodásaikkal mutassák ki, hogy P. Mario nem való provinciálisnak, erre csak azt felelem, hogy mindnyájan egy szívvel, egy lélekkel iparkodjanak szolgálni az Istent és az a kívánságom, hogy P. Mario mindenben feleljen meg hivatalbeli kötelességeinek, mert ebből rám is csak tisztelet és megbecsülés árad, máskülönben pedig elmarasztalás. – Továbbá azt mondogatják, hogy én az ottani szerzeteseinket úgy tekintem, mintha le volnának vágva a Szerzet törzsfájáról, mintha nem is léteznének számunkra és aki nincs ellentétben P. Marióval, az velem szemben lázadó. – Szerfölött szégyenletes dolgoknak tartom az ilyen fajta beszédeket, haszontalan dolgoknak, amelyeket Atyaságod ne csak, hogy el ne higgyen, hanem arra se tartsa méltónak, hogy leírja ezeket, mivelhogy sem Atyaságod, sem mások nem hallottak tőlem ilyen, vagy ezekhez hasonló beszédeket, sem nem láttak bennem, vagy cselekedeteimben ilyesféle megnyilvánulásokat, de annál inkább az ellenkezőket. Én csak arra buzdítom Atyaságodat, meg a többieket is, hogy járjanak az Úr útjain a szív egyszerűségében és a szerzetesi tökéletességben, amit – mint mindnyájuk lelkiatyja – szívből kívánok mindenkinek, ezeket írom és mondom a mindentudó Isten jelenlétében, aki az Igazság. – Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. aug. 2.”
„Atyaságod menjen el P. Antonio Maria atyával együtt Cesarini kardinális Őeminenciájának ügyhallgatójához, Sig. Coronához. – Ezt akarom közölni önnel. – 1642. aug. 10.”
Ne felejtsük, hogy az egyre rohamosabban, vészesebben bonyolódó események forgatagában vagyunk. – Július vége felé Rómába érkezett P. Barberini atya – megbízatását már láttuk a 4018. levélben – P. Mario – a 4019. levél szerint – már júl. 12-én Rómában volt. Mindegyik megkezdte a maga hivatalos tevékenységét. – P. Barberinit azért küldték prokurátori minőségben Rómába, hogy informálj a kardinális Protektort, a modenai herceg ügyvivőjét és a Generálist. – Az ilyen információk következtében, a bíboros Protektor, hogy véget vessen már P. Mario dölyfös magatartásának, aki római viselkedésével is csak rontotta a maga helyzetét, olyan lépésre határozta el magát önhatalmúlag, amit Kalazancius eleve nem helyeselt, ami következményeiben igen súlyosnak bizonyult. A Kardinális aug. 8-án elküldte ügyhallgatóját, Corona grófot, a San Pantaleóba azzal a meghagyással, hogy foglalja le P. Mario iratait és közölje vele, hogy a Kardinális engedélye nélkül nem hagyhatja el a házat. – P. Mariónak még aznap sikerült értesítenie a Szent Officiumot, hogy a Generálisnak és asszisztenseinek utasítására lefoglalták levelezését. Kérte, hogy tegyék meg érdekében a szükséges lépéseket. – A Szent Officium hevesvérű asszeszora, Mons. Albizzi, aki a lehető legkedvezőtlenebbül volt informálva a Szerzetről P. Mario rosszindulatú jelentései és aközben történt rendi visszás események alapján, éktelen haragra gerjedt a Szent Officium tekintélyének semmibevétele miatt, elhatározta, hogy példás büntetésben részesíti a Generális és az asszisztenseket, akik így megsértették a Szent Officiumot. Bizonyára nem őszentségének előzetes értesítése nélkül – sőt talán, az ő kifejezett intézkedésére – 1642. aug. 9-én vizsgálati fogságba vitték a Generálist és az asszisztenseket a Szent Officiumba. – Erre az esetre hivatkozik maga Szent Kalazancius is P. Bianchinak 1643. aug. 29-én írt levelében, amikor az illető Atya arról panaszkodott, hogy letették Marióék az elöljárói állásáról (4125. lev.). – Ebben az ügyben –, hogy a Generális a Szent Officium elé került – a köv. csütörtökön, aug. 14-én a Szent Officiumban egyetemes ülés volt a Pápa jelenlétében. Az ülés hat pontból álló dekrétumban foglalta össze a határozatokat. A dekrétum hiteles szövege benne van a boldoggá avatási jegyzőkönyvekben. – A dekrétum pontjai a következők: 1. – A Szent Officium egyetemes ülése jóváhagyja, ahogyan Mons. Asszeszor eljárt a Generális és az Asszisztensek személyével kapcsolatban. 2. – Elrendeli, hogy közöljék a nevezett Generális Atyával és az Asszisztensekkel, hogy P. Mario a toszkán provincia főnöke, a Szent Officium oltalma és joghatósága alatt van és míg Őszentsége vagy a Szent Officium Kongregáció másképpen nem intézkedik, sem a Generálisnak, sem más elöljárónak semmiféle foghatósága nincs P. Mario felett és amennyiben Őszentsége jónak látja, újból is elrendelheti, hogy teljesen kiveszi a Generális joghatósága alól. 3. – Bármiféle eljárás indult volna eddig P. Mario ellen, minden ügyirat átadandó a Szent Officiumnak. 4. – Elrendeli, hogy a Generális és az Asszisztensek mindent kövessenek el, hogy a toszkán provincia minden tagja ismerje el P. Mariót provinciálisnak és engedelmeskedjenek neki. 5. – Őszentsége úgy intézkedett, hogy ezentúl ne fogadjanak el alapításokat, csak a Pápának és a Szent Kongregációnak az engedélyével. 6. – Őszentsége megszüntette a tilalmat, hogy a Generális és az Asszisztensek nem hagyhatják el a San Pantaleót. – Szent Kalazancius az aug. 30-án kelt hivatalos értesítésében tesz eleget a Szent Officium Kongregáció dekrétumának 4. pontjában foglalt utasításának – mint látni fogjuk a következőkben. – Ezzel a dekrétummal zárul le a firenzei eseményeknek és P. Mario firenzei provinciálátusának első szakasza.
Utasítás az illetékes elöljáróknak, hogy minden szabálytalanságot iparkodjanak rendbe hozni, az építkezéseknél kellő tanácskéréssel járjanak el. Nagy vigasztalására van Szent Kalazanciusnak a tanulók sikeres előmenetele. – A maestrók szorgalma és jutalma. – A levélszövegben két helyen hiány van. –
„Még a mai postával írok P. Francesco di S. Gio. Battista elöljáró atyának és P. Pietrónak abban az értelemben, hogy reménykedésem szerint orvosolnak minden helytelenséget, P. Pietro ellenőrizhetné az építkezéseket, kellő tanácskéréssel járjon el,... nehogy kétszer kelljen egy dolgot csinálni. – Nagy vigasztalásomra, örömömre volt a jelentés az iskolás gyermekek előmeneteléről, hogy egyesek a legfelsőbb tagozatba jutottak el, a »logikai« osztályba, mások pedig számosan más osztályokba, akik más tanfolyamokat végeztek el sikeresen. Remélem, hogy Atyaságodnak is az lesz a jutalma mindezért, amit a Szentírás mond: »... qui erudierunt multis ad justitiam...« – Adja az Úr önnek azt a szent kegyelmet, hogy Isten iránti tiszta szeretetből végezhesse ezt a szent feladatát mindenkor. – Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. aug. 22.”
Az aug. 14-i dekrétum értelmében Szent Kalazancius egy hivatalos iratot intézett a firenzei rendtartomány tagjaihoz, amelyben engedelmességre szólítja fel őket P. Marióval szemben. Ezt a hivatalos iratot bemutatja a Mons. Asszeszornak, Albizzinek jóváhagyás végett.
„Atyaságod elmegy a Mons Asszeszorhoz és bemutatja neki a dekrétum szövegét és azt a levelet, amelyet én és az Asszisztens Atyák aláírtunk, mert a Szent Kongregáció utasításainak megfelelően akarunk eljárni. Ennélfogva Atyaságod mutassa be neki és kérdezze meg, hogy tetszik-e neki? Ha nincs tetszésére, írja meg ő, hogy gondolja, mit kell tennünk, hogy pontosan eleget tegyünk az előírásoknak és pedig minél előbb, hogy még ma este postára adhassuk. Atyaságod azonnal közölje velem a választ. – San Pantaleo, 1642. aug. 30.” – (Felvéve a boldoggá avatási jegyzőkönyvekben.)
„Mivelhogy a Szent Officium részéről megbízott Atya (P. Commissario) közölte velünk a Szent Kongregáció dekrétumát, mi pedig készséges engedelmességgel vállalva annak végrehajtását, jelen levelünkkel elrendeljük és a szent engedelmesség nevében megparancsoljuk, hogy mindenki ismerje el P. Mariót a toszkán provincia tartományfőnökének és minden szóvita nélkül engedelmességgel fogadják minden intézkedését, semmiféle ürüggyel sem keressenek kibúvót, nehogy a dekrétumba foglalt büntetések alá essenek és hogy senki sem mondhassa, hogy nem volt tudomása az intézkedésről, hivatalosan közölje mindenkivel egybehívva a közösséget és a tudomásulvételről értesítsen engem.” – Róma, 1642. aug. 30.” – „Giuseppe della Madre di Dio Ministro Generale. – Pietro (Casani) della Nativita della Vergine Assistente. – Francesco (Castelli) della Purificazione della Vergine Assistente. – Giovanni (Garzia) de Gesu Maria Assistente. – Bonaventura (Catalucci) di S. Maria Maddalena Assistente.”
Az események további alakulását az Epistolarióban közölt jegyzetek szerint ismertetjük a levelekkel kapcsolatban.
A novíciusok felvételénél nagyon elővigyázatosak legyenek. – P. Franchit Lipnikből Nikolsburgba rendeli, mivel ott nehezen tartható a noviciátus. – Amennyiben az új alapítás megköveteli, P. Conti szabadon rendelkezhetik a nikolsburgi és a litomyslii atyákkal, ahol egyébként is háborús a helyzet.
„A mai postával három levelet kaptam Atyaságodtól, az egyik júl. 10-én van keltezve, a másik júl. 25-én és végül a harmadik aug. 1-én. Megkaptam az információt, melyben jelenti, hogy mennyire vannak a dolgokkal. Itt imáinkban kérjük az Urat, hogy minden Isten szent Felségének nagyobb dicsőségére sikerüljön. Imádkozunk a királyért és a királyi családért, hogy az Úr éltesse őket egészségben és vezesse sikerre vállalkozásait az ország javára. – Atyaságodnak gondja legyen arra, ha majd már lesz noviciátus, ne minden kérelmezőt öltöztessenek be, hanem csak olyanokat, akik nagyon is megfelelnek arra, hogy alapítók legyenek, mivelhogy az a ház az első azon a vidéken, sokkal jobban megfelel szándékainknak, ha kevesen vannak, de nagyon jók, mintsem, hogy sokan legyenek, de mindenfélék és fegyelmezetlenek.
„Ugyancsak ezzel a postával írok P. Gio. Domenico della Croce atyának, készüljön fel arra, hogy oda kell jönnie, mivelhogy nem lehet fenntartani a noviciátust Lipnikben a mostani körülmények közt, alkalmilag majd írok Sig. Abbate Orsi vagy testvére útján, amennyiben úgy látszik, hogy ezzel megsegítésére lehetnek az ottani alapításnak. Addig is Atyaságod vegye csak igénybe azokat, akiket jónak lát a nikosburgi és a litomysli ház tagjai közül, ahol úgy sem maradhat sok rendtárs a háborús viszonyok miatt. – Engedje meg az Úr Atyaságodnak és társainak, hogy ez az alapítás is legyen az Ő szent Felségének nagyobb dicsőségére. – Az Úr áldjon meg bennünket, mindnyájunkat mindenkor. – Róma, 1642. szept. 5.”
Szent Kalazancius úgy intézkedik, hogy P. Berro – ha lehetséges – Palermóból jöjjön egyenesen Nápolyba, Messinába ne menjen, mert ott nem szívesen látják és esetleg, idővel, majd Rómába kerülhet.
„Mivelhogy eléggé fel van kavarva a mi rendi életünk itt, erre mifelénk és mivelhogy nagyobb szükség van itt emberekre mint Szicíliában, éppen azért úgy határoztam, hogy visszarendelem Atyaságodat először csak Nápolyba, lehet, hogy később majd Rómába fogom kérni aszerint, hogy miként alakulnak a rendi dolgok. Bízom abban, hogy Atyaságod azonnal rendelkezésem szerint fog cselekedni és hajóra száll minél előbb és ha Messinán keresztül visz útjuk, ott semmiképpen se szakítsa meg útját, mert – amint írják – az ottaniak nem jó szemmel nézik Atyaságodat, hanem az lenne a legjobb, ha Palermóból egyenesen Nápolyba tudna érkezni. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. szept. 13.”
„Atyaságod küldje Anconába fr. Francesco di S. Pietro fratellót minél előbb, hogy találkozhassék atyjával, aki október végéig ott lesz maradhat, akkor majd rendelkezem, hogy hova kerüljön. Mivelhogy későre jár az idő, most másról nem írok. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. szept. 24.”
Hálás köszönet azoknak, akik a Szerzet ügyeiben önzetlenül fáradoznak. – Amit el lehet intézni megegyezéssel, azt ne vigyék perre. – Figyelemmel kell kísérni az építkezést és a szerzetesi fegyelmet.
„A mai postával válaszoltam az ügyvédnek, Sig. Lupo és Donato Lanuti uraknak megköszönve nekik a Szerzet érdekében tett szíves szolgálataikat. Nagyon örülnék annak, ha mindazon dolgokat, amiket el lehet intézni megegyezéssel, azokat nem vinnék peres útra és Atyaságod nagyon jól jár el, ha az örökös kötelezettségeket az alapítvány terhére veszi fel. – Minden igyekezettel kísérje figyelemmel az építkezéseket és nagyon ügylejen a szabályok megtartására, hogy a világiak épülésére legyenek a mieink magatartása és cselekedetei. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. szept. 27.”
Szent Atyánk megköszöni P. Sciarillónak, hogy a Messinából eljött, két betegeskedő atyát szeretettel felkarolta. – Egyes papok meg akarják akadályozni, hogy Schinzanóban legyen a noviciátus. – P. Dionisio csak hadd végezze a tanulmányait. – Az odaérkező P. Evangelista menjen egyenesen Nápolyba.
„Olvastam Atyaságodnak f. h. 13-án kelt levelét a jelentéssel együtt, amelyben beszámolt arról, hogy odaérkezett két Atya Messinából, akik talán engedély nélkül keltek útra, Atyaságod jól tette, hogy részvéttel volt irántuk és mint betegeket befogadta, az Úr fizesse meg jóságát, már jó néhány napja, hogy elindultak Messinából, én azt gondoltam, hogy Nápolyban vannak. Ha majd isten segítségével, újra egészségesek lesznek, irányítsa őket Nápolyba, ahol majd megtudják, hogy mi lesz a teendőjük.
„Ami pedig a noviciátust illeti, nagyon örülnék annak, ha az őrgrófné közbenjárására megnyugodnának a schinzanói papok, hogy ott szeretnénk megnyitni a noviciátust, ami mindenesetre nagyobb előnyére, javára lenne annak a vidéknek, mint kárára, mint ahogyan egyes schinzanói papok gondolják, én azt szeretném, ha nyugodtan maradnának és megértenék mindezt és nem volnának ellenére ennek e nagy jónak.
„Ami pedig a novíciusok beöltözését illeti, egész biztosra veszem, hogy Atyaságod is, meg a többi Atyák is rendelkeznek annyi meglátással, bölcsességgel, meg tudják ítélni, hogy kit vegyenek fel és hogy a felvetteket hogyan kell nevelni, mivelhogy a noviciátus rendeltetésénél fogva alapja, fundamentuma a provinciának. – Egyáltalában nincs kedvemre, hogy a campii házunk egymagában áll abban a nagy messzeségben, mennyire előnyös volna, ha tudnánk azon a vidéken még egy másik házat is alapítani, hogy szükséges esetében az egyik ház a másikat segíthetné. – Ami pedig P. Dionisiót illeti, Atyaságod legyen segítségére, hogy folytathassa tanulmányait, hogy annál nagyobb könnyedséggel kezdhesse majd mások tanítását, hogyan kell tanítani. – Ezeket akartam megírni jelen levelemben. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. szept. 27.”
„Ha levelem megérkezése P. Evangelistát még Campiban találná, Atyaságod az én nevemben hagyja meg neki, hogy menjen egyenesen Nápolyba, majd ott megtudja, hogy tehetségének megfelelően milyen munkabeosztást kap, hogy a Szerzet javára munkálkodjék ott, mivelhogy a rossanói alapítástól egyenlőre el kell tekinteni.”
Akkor járnak el helyesen, ha a napokban megküldött dekrétum értelmében engedelmeskednek P. Mariónak, aki mindenkivel jót akar. – A jelen körülmények között nem tanácsos Rómába jönni.
„Megkaptam Atyaságod levelét ezzel kapcsolatban csak az a megjegyzésem, akkor járnak el helyesen, akkor cselekszenek okosan, ha nem ellenkeznek azokkal a rendelkezésekkel, amelyeket az asszisztensekkel egyetértve küldtem önöknek. Remélem, hogy P. Mario úgy fog kormányozni és úgy fog viselkedni a pisai és többi házakkal szemben is, hogy mindnyájan meg lesznek vele elégedve. – Végül, vegye tudomásul, hogy jelenleg az Egyházi Állam és Róma városa olyan helyzetben van, hogy nem tanácsos Rómába jönni, hanem meg kell várni, míg ezek a veszélyes helyzetek le nem múlnak, amelyek igen nagy szerencsétlenséget zúdíthatnak mind az Egyházi Államra, mind Rómára. Imádkozzanak értünk, hogy az Úr oltalmazzon meg bennünket.” – (1642. szept.27.)
Ez a levél volt P. Camillo Scassellatishoz írt utolsó levél. A neki írt 21 levél élesen rávilágít rendtörténetünk legsúlyosabb korszakára, annak szereplő személyeire és azoknak magatartásukra. Az most nem lehet feladatunk, hogy azt mérlegeljük, mi lett volna, ha rendtörténetben nincs egy P. Mario, mi lett volna, ha a pisaiak és a többiek engedelmesen fogadták volna P. Mario rendelkezéseit, első sorban Szent Kalazancius utasításait? Ezekre a súlyos kérdésekre csak az adhatja meg a feleletet, aki előtt nincs titok és ismer mindeneket: a mindentudó, örök Isten. Itt csak annyit tudunk, hogy nekünk mindent Isten kezéből kell fogadnunk, ahogyan Szent Kalazancius Atyának is írta P. Camillo Scassellatisnak a 3842. levélben.
Szent Kalazancius örömét fejezi ki, hogy a fananóiak készek a nekik megküldött dekrétum értelmében P. Mariót provinciálisuknak elismerni.
„Különleges örömömre szolgált értesítése, amelynek értelmében készek mindnyájan a Szent Kongregációtól megküldött dekrétum értelmében és a mi rendelkezésünknek megfelelően P. Mariót provinciálisuknak elismerni, akinek készek engedelmeskedni minden ellenkezés és szóvita nélkül, ez az én akaratom az asszisztensekével együtt. Így írjanak, ebben az értelemben P. Mariónak.” (1642. szept. 27.)
A levél szövege azonos a 4037. levéllel.
Kiket öltöztessenek be? – Körültekintő gondossággal járjanak el az iskolai nevelésben: scinetia et pietas! – Hagyatékról lemondás – seprűbeszerzés, könyv után érdeklődés. – A templomépítésben szerényebbek legyenek. – A piscinai alapítás gondjai. – Imádkozzanak, mert veszedelmek fenyegetik Rómát.
„Megkaptam Atyaságod levelét, látom sok mindenről ír. – Ami pedig fr. Francescót illeti, ha elment már Anconába és nincs kedve visszatérni Chietibe, akkor majd elrendelem valahova máshova. – Nagyon helyesen jár el, hogy csak az olyanokat fogad be beöltözésre, akik mintaképül, jó példával szolgálnak a többieknek. – A mi Atyáink igen nagy körültekintéssel, gondossággal járjanak el az iskolai dolgokban és iparkodjanak komoly buzgóságra nevelni a gyermekeket, nem csak azzal, hogy az iskolában megtanítják őket az ismeretekre és a keresztény tanítás igazságaira (Doctrina Christiana), hanem azzal legfőképpen, hogy rászoktatják őket, járjanak szívesen az Oratoriumba és gyakran járuljanak a szentségekhez, mert ha az iskolás gyrmekek megtapasztalják a mieink buzgóságát, annál hűségesebben fognak ragaszkodni a mi Szerzetünkhöz, iskoláinkhoz.
„Ami pedig a b. e. Venere-féle hagyatékról való lemondást illeti, minden további nélkül betehetik. – Már nyolc napja annak, hogy Nápolyon keresztül elküldtem a kért seprűket azzal a rendelkezéssel, meghagyással, hogy küldjék el Atyaságodnak, darabja egy testonéba kerül (régi toszkán pénz, 1,68 líra értékben), hallom, hogy vannak erősebb kötésűek is, de annak darabja még egyszer annyiba kerül és nem is olyan könnyen lehet hozzájutni. – Ami pedig azt a könyvet illeti, amelyik P. Girolamónak is megvolt, beszéltem vele és azt mondja, hogy minden igyekezettel utána néz itt a római könyvkereskedésekben és ha ráakad, el fogja küldeni.
„Ami a templomépítést illeti, alaposan megvizsgáltam, tanulmányoztam a tervrajzot és – jól lehet, hogy az alaprajz szerint igen tetszetős a templom – de valóságban aligha fog így megépülni súlyosabb költségvetés nélkül, azt pedig nekünk el kell kerülnünk, amennyire csak lehetséges. Van itt Rómában egy ehhez hasonló templom, a Szent Jakabról nevezett gyógyíthatatlanok kórházában, amely minden bizonnyal belekerült 25 vagy 30 ezer scudiba. Ha meg akarják tartani ezt a tervrajzot, de hogy elkerüljék az ekkora kiadást, mindenképpen meg kell beszélni a tervet építészekkel és mesteremberekkel, hogy mennyiben lehet megvalósítani ezt a tervet úgy, ahogyan a rajzban van és akkor majd megadjuk a választ, hogy mihez tartsák magukat. – Mindezt azért írtam meg, mert egyik Atyánk úgy járt Campiban az építésszel, hogy ráköltött hét-nyolcezer scudit, aki figyelembe sem vette a tervrajzot és a templomnak felével sem készült el. – Mondja meg P. Angelónak, hogy Sig. Card. Montalato átengedte azokat a családi területeket, amelyeket a piscinai elöljáróság kért a kert számára, foglalják ezt jegyzőkönyvbe, hogy melyik napon vették birtokukba és felállították ott a keresztet, ezek után ne fogadjunk el új alapításokat, míg csak elegendő emberünk nem lesz. – Köszöntse nevemben az érsek urat. – Imádkozzanak értünk, mert nagy megpróbáltatásban van a Város, hogy az Úr könyörüljön meg rajtunk minél előbb. – Ezeket akartam megírni jelen levelemben. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. okt. 1.”
Anyagi természetű dolgokról van szó a levélben.
„P. Gasparo azt írta nekem, hogy Kedvességed a Sorbelloni urak ügyében kérje fel ügyvédnek Pietro Agostino Santolinót, azt hiszem, hogy említett Atya ezt élőszóval is közölte önnel és azzal a szorgalmas körültekintéssel, gondossággal vigyázzon minden más dologra, amelyet önnél megszoktunk, számítunk valami pénzre is, amiről azt mondják, hogy P. Lodovico még a posillipói házzal kapcsolatban jutott hozzá, ezt is el kell intézni, hogy annak idején majd számot adhassunk róla. – Kedvességed írja meg nekem, hogy P. Gasparo hogyan intézte el az egész ügyet a hatóságokkal, lássuk mi is, hogyan is mennek ott a dolgok. – Értesítsen engem arról, hogy megkapta-e az elbocsátót a négy kisebb rend felvételére? P. Lodovico provinciálisnak küldött levélben küldtem el azokat is. – Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. okt. 4.”
A háborús mozgalmak zavarják a házak nyugodt életét. – A mieink hitvalló magatartása. – Legyen állandó kapcsolatban a többi rendházzal. – Jelentés a végzett misékről – A rómaiak nem feledkeznek meg a német provincia tagjairól. – Nyugtalankodások, háborús veszedelmek.
„Megkaptam Atyaságod levelét nagy részvéttel vagyok önök iránt, akik annak a veszélynek vannak kitéve, hogy újra háborús veszedelmekbe kerülhetnek, de reménykedjünk abban, hogy Úr javunkra és békességünkre fog elrendezni mindent. Ha nehézségek vannak abból a szempontból, hogy tízen nem maradhatnak együtt, akkor legyenek ott hatan, vagy ahányan éppen csak maradhatnak ott, reméljük, hogy a háborús veszedelmek elmúltával, az Úr segítségével szebb eredményeket fognak elérni, mint addig. – Itt az a hír terjedt el, hogy Atyaságodat és kilenc társát megkínozták az eretnekek, hogy a hitért szenvedhettek, mint egykor vértanuk, de az Úr megelégelte készséges lelkületüket, nem kívánta a teljes áldozatot és talán a mieink sem voltak méltók ekkora kegyelemre, legyenek legalább hűséges »hitvallók«, akik nem csak szavaikkal, hanem életükkel és cselekedetükkel áldják az Istent és segítik embertársaikat.
„Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy rendszeres levelezésben legyen a többi rendházakkal és értesítsen engem az én szándékomra végzett misékről. – Imáinkban nem feledkezünk meg az ottani rendtársainkról, álja meg őket mindenkor az Úr. – Gondolom, hallottak arról, hogy itt a mi tájainkon elé nagy a háborús izgalom és nyugtalankodás. Kérjük az Urat, könyörüljön meg rajtunk és engedje nekünk a béke áldásait. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. okt.4.”
Utasítások és rendelkezések a varsói alapítással kapcsolatban. – Drága a telek. – Sorrendben legelső a noviciátus felépítése, utána az iskola a rendházzal és középen a templom. A tél közeledtével ne kezdjék meg az építkezést, gondolják meg, hogy télen fűteni kell a szobákat, tehát ennek megfelelően építsék. – Moráviában mindaddig legyen egy viceprovinciális, míg P. Continak Varsóban kell tartózkodnia az alapítás érdekében. – Buzgó, példás életükkel érdemeljék ki, hogy legyenek jelentkezők a noviciátusra. – Egyelőre a tanítást még ne kezdjék meg, csak készüljenek fel arra, hogy megfelelő embereik legyenek, most még csak templomi szolgálattal legyenek embertársaik segítségére, javára. – Örvendetes, hogy a Nuncius érdeklődik felőlünk. – Szentelések. – A lengyelországi tájakról érkezett jelöltek a római noviciátusban készülnek jövő, otthoni hivatásukra.
„Most a legutolsó postával kaptam meg Atyaságodnak aug. 30-án kelt levelét, amelyben beszámol arról, hogy a tulajdonos 15 ezer forintot kér a telekért, iparkodjék vele egyezkedni, hogy adja olcsóbban. – Fontos, hogy Atyaságod ott legyen a tervek elkészítésénél, hogy a szerzetesi követelményeknek megfelelően készítsék el. Az iskolai rész legyen teljesen elválasztva a rendházi résztől, az Atyák lakásától és olyan értelemben kezdjék meg az építkezést, hogy a noviciátus megépítése legyen a legelső feladat, utána kerül sorra az iskola, nagyon örülnék annak, ha úgy oldanák meg, hogy középen legyen a templom. – Most már ne is igen kezdjék meg az építkezési munkálatokat, hiszen lassanként beáll a téli nagy hideg, gondoljanak arra, hogy a szobákat télen fűteni kell, ne legyenek tűzveszélyesek. – Ha Atyaságod vissza is jön Varsóból Moráviába, tavasszal rendezze úgy a moráviai dolgokat, hogy megbízza a viceprovinciális teendőkkel vagy P. Gian Domenico (Franchi) atyát vagy más valakit, akit jobbnak talál és minél előbb siessen vissza Varsóba, mivelhogy a király sokkal szívesebben jár kezünkre mindenben, ha Atyaságod ott van, mint máskülönben és mindaddig ott legyen a székhelye, míg intézményünk meg nem kezdi munkáját. – Szorgalmazza, hogy a mieink buzgó, példás életükkel érdemeljék ki, hogy akadjanak, jelentkezzenek érdeklődők, akik szeretnének beöltözni. A jó kezdettől, a jó bemutatkozástól várhatjuk az ottani alapításnak sikeres továbbfejlődését. Mindez nagyban függ Atyaságodnak személyes jelenlététől és közreműködésétől. – Gondoskodjék arról, legyen aki tanítsa az írást, a számolást, valamint a latin nyelv elemeit és vihesse őket egészen a retorikáig. – Mivelhogy egyelőre nem kezdjük meg az iskolát, ebben azért nincs szükség ezekre az emberekre, de legyenek olyanok, akik tudnak templomi hitoktatást végezni, vagy prédikálni a híveknek és tudnak segíteni a gyóntatásban, hogy a király jó információt kapjon a mieink felől.
„Örülök annak és hálás vagyok, hogy a Mons. Nuncius érdeklődik a mieink felől és megtisztelte őket néhány alkalommal látogatásával, imádságainkban megemlékezünk róla. – Ami pedig P. Lodovicót illeti, hallom, hogy a bécsi Mons. Nuncius írt P. Gio. Domenicónak (Franchi), vagy P. Ambrosiónak (Lenieth), hogy küldjék el a szentelési elbocsátót, hogy felszentelhesse »in tribus diebus festivis«, így is történt és az említett Mons. Nuncius felszentelte egymás utáni három ünnepnap alkalmával. – Minden igyekezettel azon vagyunk, hogy a Rómába érkezett lengyel ifjak közül – legalábbis egynéhány – felkészüljön arra, hogy ott vezethessék majd a »prima scuola«-t vagy adott esetben, tudja majd helyettesíteni abban az iskolában tanítót. – És hogy ez a kívánatos eredmény mindenben meglegyen, megvalósuljon – amint mondottam – annak feltétele az, hogy Atyaságod ott tartózkodjék. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. okt. 10. – Végezzék el a szokásos suffragiumokat a Rómában meghalt novíciusért, Francesco Mariáért.”
Szent Kalazancius Carcaréba rendeli P. Hilarionét. – A küldött jelentést átadta a Mons.-nak (?). – A békességes nyugodt időket várják. – Elszámolás arról, hogy kik részesedtek a Bertea-féle alapítványokból? (A piemonti Pamparából való Sig. Bernardino Bertea olyan értelemben tett alapítványt Posillipóban – amelyet a mieink kezeltek ott –, hogy annak hozamából évente segélyezni kell néhány férjhezmenőt Pamparában és Posillipóban. – Sok kellemetlenséggel járt az ügy, pereskedés lett belőle. Cf. 3965. lev.)
„Még a mai postával írok P. Hilarionénak (Preterari), aki Savonában van jelenleg, hogy mindenképpen jöjjön Carcaréba, legyen segítségére Atyaságodnak a gyóntatásban és valamelyik iskola vezetésében, ahogyan éppen a helyzet hozza. A Szerzet érdeke késztet engem ennek a rendelkezésnek a megfogalmazására és az ő lelki java. – Áradtam a Mons.-nak azt a hosszú referátumot, amelyet Atyaságod küldött, nem volt hozzá bátorságom végigolvasni, olyan hosszú. Szüntelenül kérjék imáikban az Urat, hogy ajándékozza meg békességgel azt a vidéket, ahol mindenki rettegve várja, hogy miféle helyzetet teremt a megegyezés. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. okt. 11. – Atyaságod igyekezzék megküldeni az elismervényt arról a pénzről, amelyet a pamparabeliek kaptak meg két férjhezmenő leány hozományaként és a hozomány kiegészítéséről, amelyet majd a posillipói szőlőbérlők utáni járandóságból kapnak meg, még az 1641-ről is elszámolással tartoznak és ha majd meglesz az 1642-ről is az alapítványjárandóság kiutalás a hozományok fejében. Ezeket az elszámolásokat rendezzék, hogy igazolhassuk az örökhagyó rendelkezésének a teljesítését.”
Néhány személyi változás közlése.
„Megírtam Anconába, hogy az Abruzzokon át menjenek Chietibe P. Sabino és fr. Francesco, vagy jöjjenek Rómán át, de minél előbb és innét azonnal küldjük a segítséget oda. Atyaságod elhelyeztetheti onnét, akit akar, egyebekben iparkodom mindenben segítségére lenni annak a háznak. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. okt. 11.”
Áthelyezési rendelkezés.
„Jelen levelünkkel meghagyjuk P. Giacomo di Gesu, Szerzetünk ünnepélyes fogadalmas áldozópap tagjának, hogy – amit el fog rendelni P. Clemente (Settimii) di S. Carlo provinciális – induljon Messinából és ha a jelen intézkedésnek nem engedelmeskedik, a jelen levél értelmében azonnal a »suspensio a divinis« büntetés lép érvénybe minden újabb közlés nélkül, a jól ismert okok miatt.” – (1642. okt. 15.)
Elöljárói kinevezés.
„A mi rendelkezésünk értelmében P. Francesco Antonio della Purificazione atya (Nápolyból) Szerzetünk ünnepélyes fogadalmas áldozópap tagja Nápolyból Messinába megy, hogy az ottani piarista rendháznak elöljárója legyen, meghagyjuk, elrendeljük, hogy az ottani rendház tagjai neki, mint elöljárónak, a szent engedelmesség nevében engedelmeskedjenek.” (1642. okt. 15.)
A neki címzett összes eddigi levelek Nápolyba szóltak, a következő is (4056. lev.). Így feltehető, hogy ennek a levélnek a címzésébe elírás folytán kerülhetett Chieti Nápoly helyett. – Egyébként a posillipói gazdasági ügyek pontos vezetésére ad utasítást a levél.
„Ha a múltban az ottani (nápolyi) ház elöljárói bevételezték a posillipói járandóságokat, a jövőben semmit se intézzenek, hanem egyedül Kedvességed hajt be minden járandóságot és kézhez juttatja azoknak, akiknek az elöljáró bizonyos juttatást rendel el. Vezessen pontosan egy pénztárnaplót és abban mindent jegyezzen be, hogy mennyit vett át a hozományok céljaira és hogy mennyivel jönnek a bérlők. Mindent helyezzen letétbe az Annunziata bankba. Egy másik könyvbe pedig az jegyezze fel, mi illeti meg a Szerzetet a posillipói javak bérlőitől, mit kapunk azoktól? Hogy bármikor is számot adhassunk a vagyonkezeléséről, bárki is érdeklődne, legyen akár egy kiküldött valaki, vagy egy vizitátor. – Ami pedig a hasznot illeti, amit a Sorbelli urak követelnek, nézzen utána szorgalmasan és fizessék vissza nekik a tőkét akkor, amikor tudják, hanyagság miatt semmi kellemetlenség ne legyen. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. okt. 18.”
„Ha pedig értesítést kap hivatalos formában fennálló követeléssel kapcsolatban, amellyel Sorbelloniék tartoznak a Mons. Angelónak, a riminii püspöknek, akkor azt mutassa be Sig. Pietro Paolo Cotignolának, akinek a riminii püspök megbízólevelet küld, hogy szorgalmazza az egész ügyet.
„Egyébként Atyaságod megtalálja Posillipóban a hivatalosan lefektetett könyvben mindazokat, akik érdekelve vannak a posillipói dolgokban az egész év folyamán, valamint megtudhatja azt is, hogy mennyi volt a bevétel 1640-ben, 1641-ben és most az idén.”
Áthelyezések. – Hagyatéki ügyben a napi díj fizetése kit illet? – Jól nézzék meg, hogy miféle házakat akarnak megszerezni szerzetesi lakóháznak. – Utasítás a templomépítéssel kapcsolatban. – A római modern templomtervrajzok.
„Az alkalmi postával küldött levelet megkaptam, a 300 scudi ügyében tárgyaltam P. Stefanóval, hogy ő nézzen utána és válaszoljon Atyaságodnak. – Ami pedig P. Luca atyát illeti, mivelhogy Anconából eljöttek P. Sabino és fr. Francesco, Atyaságod elküldhetné Narniba P. Luca della Purificazione atyát és fr. Francescót, a kőmívest, megküldöm nekik az áthelyező iratot és amint csak tudok, küldeni fogok oda két embert. – Szerintem, semmiképpen sem a dominikánus Atyáknak kell fizetniük a biztos napi díját, hiszen nem az ő meghívásukra jött, hanem ez a kiadás a hagyatékot terheli, hiszen azért jött, hogy elkészítse a leltárt a hagyatékról és azt hivatalosan átadja az örökösöknek, nagyon örülnék annak, ha a S. Francesco di Paola szerzetbéli Atyákkal vita nélkül lehetne megegyezni.
„Azokat a házakat illetőleg pedig, amelyek az épület céljaira, vagy a mieink számára lakásul szolgálnának, lássa, igyekezzék a Szerzetre nézve előnyös megegyezést kötni. – Ami pedig a templom tervrajzát illeti, jól lehet, így rajzban tetszetősnek látszik, de nem lesz már majd olyan a kivitelezésben, a nagy költség meg meglesz. Olyanforma templomot kellene építeni – három oldalkápolnával – mint amilyen Moriconéban van. Majd a legközelebbi postával írok P. Angelónak és talán meg tudom küldeni a római két modern templom tervrajzát. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. okt. 18.”
Okosság, bölcsesség vezesse P. Contit az alapításban. – Alkalomadtán szó lehet egy krakkói alapításról s, a morva házak közelsége folytán. – A háborús zűrzavart, veszedelmet – amelyről ár az előbbi levelekben is volt szó – a pármai herceg harcias fellépése okozta. – Az Úr engedje, hogy békesség legyen minden tájon.
„F. h. 16-án érkezett postával két levelet kaptam Atyaságodtól, az egyik szept. 6-i keltezéssel, a másik pedig szept. 12-ről és ugyancsak két levél érkezett P. Giacintótól, aki az Intézményünk számára vásárolt telekvételről és azzal együtt járó dolgokról számolt be. Reméljük, hogy a mindenkor áldott Isten segítségével leküzdenek minden nehézséget, főként, ha tudjuk, hogy mellettünk van a király jóakarata és segítsége. De reménykedünk abban is, hogy Atyaságod olyan tapintatosan intéz el mindent, hogy senkinek sem lesz kellemetlen és senkinek sem lesz terhére. Az Úr áldja meg a lengyelek hatalmas királyát sok jó egészséggel, hosszú élettel, vállalkozásiban szerencsével, éltesse családjába, háza népével egyetemben, hiszen az tagadhatatlan, hogy az ő pártfogásával honosodik meg ott a mi Intézményünk. – Nagyon örülnék annak, ha a krakkói palotagróf segítségével valamit ott elérhetnénk, ha jó alkalom ajánlkoznék fel alapításra. Atyaságod ne szalassza el az alkalmat az alapításra, benépesíthetné a közeli morva házakból. – Köszönő levelet írok a Mons. Nunciusnak, buzgón imádkozunk érte, hogy az Úr fizesse meg neki bőségesen a hozzánk való kegyességét.
„A következő tavaszig aligha tudunk segítséget küldeni Atyaságodnak, mivelhogy itt igen nagy a háborús zűrzavar, amit a pármai herceg idézett elő itt az Egyházi Államban, amely már egészen Róma közeléig jut el. Azt mondják, hogy már Aqua pendentében van 4 ezer lovassal és más csapatokkal, a pápai csapatok – tőle néhány kilométernyi távolságban – 5 ezer lovas, 15 ezer gyalogos. A Borgot, a Szent Péter körül, a maga teljességében, nagyon megerősítették Róma falaival együtt, elrendelték, hogy a falakon kívül legyen egy olyan útvonal, amelyen a lovagság önyen közlekedhessék. Emiatt nem egy helyen ki kellett irtani a szőlőket, nem csak a falakon kívül, hanem még belül is. A város ugyan el van látva minden szükséges dologgal, hogy legyen elegendő élelme a várost védelmező lovas és gyalogos katonáknak, ha éppen úgy kerülne, hogy védelemre szorulna a város. – Adjon az Úr az ő véghetetlen irgalmassága folytán békességet nem csak az Egyházi Államban és Itáliában, hanem Szerzet egész Európában. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. okt. 18.”
Szent Kalazancius közli a firenzeiekkel, hogy P. Mario visszamegy, engedelmeskedjenek neki mindnyája, mert máskülönben súlyos büntetések érik őket.
„P. Mario di S. Francesco, a toszkán piarista Provinciális visszatért székhelyére, gondolom, hogy azzal a jó szándékkal megy, hogy eredményesen kormányozhassa az ottani provincia házait. Ennélfogva kívánatos, hogy ne csak az elöljárók engedelmeskedjenek neki készségesen, hanem – az elöljárók hassanak oda, hogy – az alattvalók is teljesítsék az ő akaratát, ezzel nagy örömömre és vigasztalásomra lesznek, ha hallgatnak szómra, mert ha máskülönben járnak el, tudják meg, hogy nem kerülhetik el a legsúlyosabb büntetéseket, amelyeket nem én, hanem a legfőbb Egyházi Hatóság fog kiszabni. Abban a hitben, hogy mindnyájan a legkészségesebben fognak engedelmeskedni, nem is írok mást ez alkalommal. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. okt. 21.”
A Szent Officiumnak aug. 14-én kelt dekrétuma szerint minden ügyiratot át kell adni a Szent Officiumnak, ha netán valami eljárás indult volna P. Mario ellen. A Szent Officium P. Cherubinit bízta meg az ügynek a kivizsgálásával és intézze el a lombardiai Atyák ellen függőben lévő hivatalos eljárásokat, akik P. Mario ellen lázadoztak. – Ennek a meghatalmazásnak a birtokában P. Cherubini elmarasztalta a fananói, a pievei és a guigliai atyákat, P. Mariót pedig felmentette. Az 1642. okt. 17-én kelt absolutoriumot Kalazancius írta alá. – Ezek után P. Mariónak – saját bevallása szerint – semmi kedve sem volt visszamenni Firenzébe, de Mons. Albizzi nem engedett, mennie kellett P. Mariónak. – Bárhogy is volt a dolog, november első napjaiban érkezett meg Firenzébe, de néhány nap múlva, a nagyherceg intézkedésére, el kellett hagynia a tartományt. Hova ment? Úgy látszik, hogy a pieve di centói házba, majd onnét Rómába indult, ahova nov. második felében érkezhetett meg, hiábavaló volt Mons. Albizzinek minden igyekezete, hogy P. Mario visszatérhessen Firenzébe, az Udvar nem engedett, nem is került többé Firenzébe P. Mario. – A levelek nyomán kb. eddig jutottunk el P. Mario történetével kapcsolatos eseményekben.
Nápolyban az aránylag fiatalon elhunyt provinciális, P. Lodovico Rajmondi (meghalt 1642. okt. 17-én) helyett a chietii házfőnök lett a nápolyi új provinciális, P. Gio. Battista Andolfi. Erről van szó ebben a levélben és néhány személyi intézkedésről, áthelyezésről.
„Az elmúlt szerdán kaptuk a híradást, hogy jobb életbe költözött Nápolyban P. Lodovico di S. Raimondo, akit, mivel a múlt nyáron eléggé gyengélkedett, próbaképpen, mindössze három hónapra kineveztem provinciálisnak, hogy ezzel egészségi állapotának a javulását segítjük-e elő, vagy ellenkezőleg? A halálesetet azonnal jelentettem az asszisztens Atyáknak, mindnyájan azon a véleményen voltak, hogy Atyaságodat bízzam meg a provinciálisi teendők végzésével, ennélfogva a ház gondjainak intézését rábízhatja P. Angelóra és Atyaságod pedig felkészülhet a nápolyi útra, ahonnét még irányíthatja a chietii ügyeket mindaddig, míg csak ki nem nevezzük ez új elöljárót oda, aki, amennyiben szükséges, levelezésben mindent elintézhet Atyaságoddal. Azért hát a jelen levéllel együtt küldöm a megbízólevelet, hogy mielőtt beköszöntenének a rossz idők és az utak is elromlanának, Atyaságod elmehessen Nápolyba és ott segítségére lehessen az ottani házaknak. – Ezeket akartam jelen levelemmel közölni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. okt. 25.”
„Addig is, míg Atyaságod megérkezik oda, írtam P. Francesco di S. Caterina (Trabucco) atyának, a Duchesca ház elöljárójának, hogy vigyázzon a Porta Reale-házra és Posillipóra, segítse ki a bisignanóiakat és egyúttal Atyaságodnak egyik asszisztense lehet, a másikat majd akkor nevezzük ki, ha Atyaságod majd megérkezik Nápolyba.”
A raminii püspök bejelentette, hogy ő is hitelezője Sorbelloni úréknak. Szent Kalazancius a nápolyi Sig. Cotignolát kéri fel, hogy járjon el a püspök képviseletében is.
„Monsignore Angelo Cesis, a riminii püspök, írja nekem, hogy bizonyos hitelt nyújtott Sorbelloni úréknak és most a kérelemmel fordult hozzánk, hogy Uraságod révén nem lehetne-e hivatalosan őt besorolni az illető Sorbelliniék hitelezői közé? Remélem, hogy Uraságod mindent megtesz ebben az ügyben és értesíteni fog engem a dolog ügymenetéről és arra kérem, hogy más alkalommal is szíveskedjék a püspök ügyeiben eljárni, ha a helyzet úgy hozza magával, biztosra veszem, hogy a püspök hálás lesz szíves szolgálataiért Uraságodnak, akit áldjon meg az Úr kegyelmeinek áldásaival.” – Róma, 1642. okt. 31.”
A provinciálisi kinevezés. – Az áthelyezések. – Sig. Donat Antonio követelései. – Újabb tervrajz a templomról. – Az érsek engedélye nélkül semmiféle kölcsönzésről sem lehet szó.
„A legutóbbi postával megküldtem Atyaságodnak a nápolyi provinciálisi kinevezéséről a hivatalos megbízólevelet, remélem, hogy megkapta, rendezze el az ottani ház dolgai, hogy indulhasson Nápolyba és szorgalmazza ott a szerzetesi fegyelem szerinti életet, amennyiben ez szükségesnek látszik. Ugyanakkor küldtem egy rendelkezést Atyaságodnak, melynek értelmében P. Luca és fr. Francesco, a kőműves, induljanak Chietiből Narniba, gondolom, hogy el is mentek már. A magam részéről azon leszek, hogy minél előbb valami segítséget küldjek innét Chietibe, nem különben Atyaságod is, a legjobb belátása szerint, ha majd Nápolyba érkezik, küldjön valakit annak a háznak megsegítésére. – Ismételten írt nekem Sig. Donat Antonio, aki a b. e. Sig. Vastagninak volt jogi tanácsadója, hogy 19 évi szolgálata fejében semmi ellenszolgáltatásban nem részesült, most ő is kéri a megillető járandóságot. Szerintem, igen súlyos dolog ez, hogy 19 éven át semmiféle ellenszolgáltatást nem kapott. Atyaságod érdeklődjék Signora Claudiánál, hátha tud arról valami felvilágosítást adni, hogy az illető fáradozása fejében kapott férjétől megfelelő tiszteletdíjat és ha lehetséges, intézzék el ot ezt az ügyet, ne zaklassanak mindet azzal itt.
„Küldjük egy olyan templomtervrajzot, amelynek alapján a templom felépítése nem kerül annyiba (mint az előző tervek alapján került volna) és még talán sokkal jobb is lesz. – Az én nevemben rendelje ott el, hogy az érseknek írásbeli engedélye nélkül az építkezéshez tartozó dogokból semmit ki ne kölcsönözzenek. Köszöntse az érseket nevemben is mélységes tisztelettel. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. nov. 1.”
P. Luca elöljáró engedélyt kap arra, hogy szülőföldjére, Nápolyba mehessen, mivelhogy a firenzei éghajlat nem felel meg egészségi állapotának. Szent Kalazancius azt kívánja neki, hogy P. Giorgióval együtt kedvező széllel indulhassanak Nápolyba.
„Megértettem Atyaságod leveléből, hogy az ottani éghajlat egészségi állapotának ártalmára van, azt hiszem, hogy a provinciális, P. Mario is hozzájárul ahhoz, hogy elmehessen szülőföldjére. Ha jónak találja, én nagyon szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy elmenjen Livornóba és ott szálljon valamelyik Nápolyba induló hajóra. Adjon az Úr önnek szerencsés utazást és kedvező szeleket. És ha P. Giorgio is megkapta ugyanazt az engedélyt, nem szükséges, hogy Rómába jöjjön, mehetnek együtt Nápolyba. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. nov. 8.”
„Atyaságod nagyon jól tette, hogy titokban tudta tartani azt a felkérést, amit nem fogadott el. Nagyon jó lélekkel buzdítom, hogy – amennyire csak lehetséges – odaadó szeretettel szolgálja a Szerzetet, ami nagy örömet szerez nekem és hálás leszek érte.” – Róma, 1642. nov. 8.”
Kik és hogyan részesültek a posillipói alapítványból?
„Megkaptam levelét, amelyben beszámolt a posillipói dolgokról. Nagyon jól emlékszem arra, hogy az első évbeli pénzeredményt, amelyre négy jelentkező volt, P. Gasparo azt akarta, hogy osszák fel négy egyforma részre a rendelkezésre álló összeget, hogy egyformán részesedjenek, akiket segélyezni akarnak. Arra már nem emlékszem, hogy ugyanakkor milyen összeget küldtek a piemonti Pamparába, ha az egész évi bevételt megkapták a bérlőktől és egyformán megosztották, akkor bizonyára jó összeg került szétosztásra. Kedvességed értesítsen engem, közölje velem, hogy volt egy hozomány összege, amit Pamparába küldtek 1641-ben és mennyit tudnak juttatni ugyanazoknak 1642-ben? Az évet bizonyos fizetési szabályok alapján számítsák februártól februárig egy teljes évnek, Kedvességed pedig vezesse pontosan egy könyvben feljegyezve, hogy világosan lehessen látni évről-évre, az évi összes bevételeket és hogy mennyi illeti meg az egyik meg a másik részt is. – Jelen levelemhez mellékelten küldöm a szentelési elbocsátót a négy kisebb rend felvételére. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. nov. 8.”
„A gyorspostával küldött levelét megkaptam, a posillipói házi számadásokkal kapcsolatban azt a tanácsot tudnám adni Kedvességednek, hogy tárgyalja meg ezeket a dolgokat egy olyan szerzetessel inkább – és ne világi emberrel – aki Szerzetében az ilyen dolgokkal foglalkozik, adóügyek, pénzügyek, illetékkezelések stb. Egyebekben rábízom önre, ahogyan jobbnak találja. – Nézzen utána, hogy megküldték-e, nem küldték-e a végrehajtást elrendelő megbízást, hogy küldjék meg és ha valami kiadások merülnek fel, Kedvességed eladhat egyes dolgokat, amennyiben a szükség így hozza magával és én majd értesítem a riminii püspököt és ő majd mindenről fog intézkedni.”
A válasz nélkül maradt levelek. Az áthelyezések. – A templomtervek.
„A múlt hó 24-én kelt levelét most 10-én kaptuk meg, de egyáltalában nem találkoztunk mi senkivel sem, sem azzal az emberrel, aki állítólag, a levelet hozó minorita Atyával együtt jött, így nem olt senki, aki a választ elvitte volna. – Jó néhány nappal ezelőtt elküldtem már a hivatalos áthelyező levelet P. Luca della Purificazione atyának és fr. Francescónak, a kőművesnek, de mindezideig nem kaptam választ. – P. Luca atyát Firenzébe kérik, fr. Francesco pedig valamelyik Róma környéki házba kerül, napról-napra várom a választ. – Két újabb tervet is küldtem a templomépítéssel kapcsolatban, mivelhogy semmiképpen sem volt tetszésemre az a terv, amely derékszögű négyszögben végződik. – Egyéb leveleimre is várom a választ. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. nov. 12.”
Hol várhatók, ránk nézve, előnyös alapítások? – A krakkói palatinus fiának római útja. – a kardinális Protektornak örömére van a lengyel alapítás. – Üzenet P. Orsellinek. – A növendéke felkészülése. – A szerzetesi fegyelmezettség.
„Megkaptam Atyaságodnak a múlt hó 9-én, a Krakkó közelében levő Niepolemizban keltezett levelét, amely nincs olyan igen nagy távolságra a mi straznicei és lipniki házunktól, nagyon kedvemre van, hogy olyan helyen lehet szó alapításról, amely a morvai ázak közelsége miatt igen előnyös ránk nézve és igen alkalmas arra, hogy ott a mi Szerzetünk nagy eredményeket érjen el, ahol nincs a jezsuita Atyáknak iskolája. Remélem, hogy Atyaságod úgy fogja intézni, vagy már is úgy intézte a dolgok menetét, hogy annak mihamarabb eredménye is legyen. – A krakkói palatinus fia két nappal ezelőtt Rómából Nápolyba utazott, azzal köszönt le, hogy hamarosan visszatér Rómába, mi itt imádságainkban emlékezünk meg róla, hogy szerencsésen érkezzen vissza ne csak Rómába, hanem hazájába is.
„A kardinális Protektor különösképpen örül annak, hogy Szerzetünkkel nagy szolgálatokat tehetünk az ottani vidéknek a Palatinus közre működésével, éppen ezrét a Kardinális is különös igyekezettel azon van, hogy szolgálatot tegyen a Palatinusnak minden adandó alkalommal. – Atyaságod meg ne feledkezzék arról, hogy gyakran írjon P. Giacintónak Varsóba és minden levelében szorgalmazza, hogy szigorúan a szerzetesi szabályok szerint éljenek, amint ez így is illi az alapítók élcsapatához. – Megkaptam néhány levelének a másolatát, amelyeket Atyaságod küldött nekem az övéivel együtt. – Remélem, hogy Atyaságod utána néz minden dolognak és elintéz minden személyi ügyet mind Moráviában, mind a cseheknél. Különösképpen rendelje el, hogy a fogadalmak letétele után a klerikusok szorgalmasan lássanak neki a tanulásnak, hogy munkájukkal a Szerzet segítségére legyenek, ahol a helyzet és a körülmények úgy hozzák magukkal. Hasson oda, hogy minden házunkban szorgalmasan megtartsák a Konstitúciókat, mert csak ezen az úton szerzik meg könnyedséggel a szerzetesi tökéletességet. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. nov. 15.”
Szent Kalazancius örömmel veszi tudomásul a szerencsés telekvásárlást. – A téli öltözködésbe kövessék az ottani szerzetesek szokásait. – Novíciusok felvételében nagy gondossággal járjanak el. – A szabályok megtartása a siker titka. – A testvéri imádságos segítség. – Konfráteri okmányok.
„Megkaptam Atyaságod a múlt hó 10-én kelt levelét és vele együtt egy másikat is Mons. Ronchini részére, amelyet azonnal kézbesítettem. – Nagyon örülök annak, hogy a mi Intézményünk számára annyira alkalmas helyen sikerült telket szerezni, várom a tervrajzot, mint ahogyan Atyaságod megírta, hogy küldeni fogja. – Mivelhogy arrafelé kemény hideg téli idők szoktak járni, figyelje meg, érdeklődje meg, hogy öltözködnek a téli hideg időben a sarutlanok, hogy egészségükre vigyázzanak. – Ha majd alkalmuk nyílik arra, hogy novíciusokat öltöztethessenek be, legyen rajta, hogy minél előbb legyen néhány, de értelmesek legyenek és ne egykönnyen öltöztessenek be olyanokat, akik nem felelnek meg Szerzetünk rendeltetésének, tapasztalat, szavahihető egyének tanácsát kérje ki ebben a dologban. Ha Atyaságod azon lesz, hogy a mieink gondosan megtartsák a szabályzati előírásokat és jó példaadással szolgáljanak a világiaknak, akkor észrevehetően megtapasztalhatják az Úr segítő jóságát. – Itt nem szűnünk meg imádkozni Atyaságod ért és mindnyájukért, hogy az Úr gyarapítsa önökben azt a lelkületet és buzgóságot, hogy mindenkor tetszésére lehessenek Isten szent Felségének és javára embertársaiknak. Köszöntse és áldja meg nevemben a ház összes tagjait. – Ez alkalommal küldök néhány konfráteri okmányt, majd más alkalommal újra küldök, nem akartam, hogy olyan terjedelmes legyen a postai küldemény. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. nov. 15.”
A könyvkölcsönzésből elmaradt könyv visszatérítése. – Ki lenne alkalmas a questálásra, a konyhai dolgokra, a ruhatár kezelésére?
„Mondja meg P. Germanónak, hogy közölje velem annak a könyvnek a címét, amelyet ő Chietiben kölcsönadott egy növendéknek, a könyv egy kanonoké volt, aki addig nem hajlandó visszaadni a mieinket, míg meg nem kapja a saját könyvét, már pénzt is küldtek onnét, hogy vásároljuk meg azt a könyvet, ezért hát minél előbb közöljék velem annak a könyvnek a címét. – Atyaságod gondolkodjék azon, hogy abból a házból ki lenne arra alkalmas, aki fr. Agapitóval együtt questálna, a konyhában segédkezne, a ruhatárt kezelné, hogy mindezzel segítségükre lehetnének a más házbeli fratellóknak? Az Úr áldjon meg bennünket. – San Pantaleo, 1642. nov. 17.”
„Nem tudtam új ruhát készíttetni fr. Bernardo számára, hogy nagy ínségben vagyunk ebben a házban. Ha Atyaságod abban a helyzetben van, hogy nincs pénze erre a célra jelenleg, akkor végezze azt a munkát a házban, amit világi alkalmazottal szoktak végeztetni, mint ahogyan már máskor is így voltunk ezzel a fratellóval és az így megmaradt pénz elsősorban szolgáljon arra, hogy az ő számára készíttessenek új ruhát és ami még azon felül megmarad, az legyen a házé. Ezeket akartam megírni. – Róma, 1642. nov. 19.”
Szent Kalazancius megnyugtatja a chietii jótevőt, hogy P. Andolfi, annak ellenére, hogy nápolyi provinciális lett, komoly szempontok figyelembevételével maradhat Chietiben, így a lelkiatyai szerepben sem lesz változás. Egyébként is Szent Kalazancius annyira megbecsüli a jótevő családot, hogy a levél szerint, ő maga, személyesen is kész lenne arra, hogy lelki vezetésben részesítené őket. – A lelki javak előnye az anyagi javakkal szemben.
„Leveléből azt az aggodalmat olvastam ki, hogy talán P. Gio. Battista Atyának ezekben a zűrzavaros helyzetekben – amikor annyi ott a katonaság és állandó a beszolgáltatás – el kell onnét jönnie. Ez egyáltalában nem fog bekövetkezni, jól lehet, az említett Atya csakugyan provinciális lesz, de ez nem jelenti azt, hogy elhagyja Chietit, ahol – a Szerzet szempontjából – igen fontos megbízatásokat intéz el, amiért is úgy gondoljuk, hogy fontosabb az, hogy ott maradjon, hogy gondosan felügyeljen a dolgok menetére és ne menjen Nápolyba, ahova elég, ha – szerintem – évente egyszer vagy kétszer ellátogat, hogy hivatalosan végig látogassa az ottani házakat. Így ezentúl is szolgálatára lehet önnek és nővérének, akiknek, ha korom nem akadályozna, magam is szívesen állnék rendelkezésükre a lelki dolgokban, ügyekben, amelyek mindig nagyobb vigasztalást nyújtanak a léleknek, mint a világon található és birtokolható összes javak. – Imádkozzanak értem, amit én sem mulasztok el önért a nővéréért és kívánom, hogy az Isten iránti szeretet bőségesen árassza el lelküket. – Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. nov. 22.” – Ez a levél teljesen azonos szövegű a 3779. sz. levéllel. Tartalmánál fogva ez a dátum a valószínűbb.
A tervrajz szerinti templomépítés megkezdése. – P. Andolfi provinciális egyenlőre marad Chietiben. – Személyi áthelyezések. – A chietii stúdium. – A templom, az iskola és a rendház elhelyezése Szent Kalazancius elgondolása szerint.
„Nagyon örülök annak, hogy Atyaságod megkapta a templom tervrajzát és meg is kezdte a tervek szerint a kivitelezését, építését annak a templomrajznak, amelyik kupolás szerkezetet mutat, ez nem is kerül annyiba, kisebb költségvetéssel is megépíthető és általában ezt a formát használják, ha manapság valahol építkeznek. – P. Gio. Battista (Andolfi) provinciális arról ír nekem, hogy néhány igen súlyos és fontos ügy van folyamatban, ahogyan ő írja ezeket nekem, én úgy gondolom, hogy előnyösebb lesz, ha ő ott marad Chietiben és egyelőre nem megy Nápolyba, elég lesz, ha majd a tavasszal elmegy a házak meglátogatására, hogy megvan-e mindenhol a szerzetesi fegyelem.
„Azon leszek, hogy minél előbb megfelelő segítségben részesítsem a chietii házat azzal, hogy alkalmas embereket küldök oda, majd körülnézek, hogy nincs-e Nápolyban is olyan ember, aki kedvére lenne a P. Provinciálisnak? – Ha kellőképen el tudnák ott rendezni a rendelkezésükre álló helyet, hogy a stúdiumot megnyithassuk, akkor tíz-tizenkét növendéket küldenék oda, hogy tanulmányaik végeztével az egész Szerzetnek, de legfőképpen a nápolyi provinciának igen nagy előnyére lennének. Atyaságod nézzen körül és küldjön nekem részletes tájékoztatót az épületről és jelezze azt is, hogy az iskola hogyan helyezkedik el a templom mellett és hogy a mieink lakása, a rendház a templom másik oldalán van-e? Szeretném, ha ez a megoldás volna keresztül vihető több szempontból is, mivel sem Rómában, sem más rendházainkban nem úgy vannak ezek a dolgok elrendezve, ahogyan én azt szeretném. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. nov. 22.”
Campi azt kéri, hogy a közeli S. Pietro in Galatinában noviciátust nyithassanak, addig is, míg az ügy elintéződik, néhány novíciust ott tarthatnak Campiban. – Az elöljárónak kinevezett P. Amalfa nagy megértéssel legyen mindenkihez, mert csak így szolgálják igazán a Szerzet javát, előnyét.
„Azt írják nekem Campiból, hogy igen szeretnék, ha néhány évre noviciátust nyithatnának a galatinai S. Pietróban iskola nélkül. Ha ez sikerül nekik, szívesen küldök oda valakit a novíciusok vezetésére, szerintem is, igen nehéz dolog fenntartani a campii házat egy közeli noviciátus vagy fogadalmas ház nélkül. – Addig is, míg ez az ügy elintéződik, a novíciusok jöjjenek ide, néhányan ott maradhatnak a campii házban, akiket el tudnak tartani. – Atyaságod nagy szeretettel és megértéssel kezelje az ottaniakat, hogy mindnyájan egy akarattal, békességben dolgozhassanak a Szerzet javára, amint csak lehet, induljon oda. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. nov. 22.”
Szent Kalazancius utal arra, a legutóbbi levelében megírta, hogy milyen formában intézzék a dolgokat és a nápolyi utazást halassza el a tavaszra. – P. Angelo (Morelli) atyával Rómában tárgyal a pénzügyekben. – A nápolyi házból kért segítséget Chieti számára.
„A dolgok végzésében – a miheztartás végett – felhívom figyelmét arra a levelemre, amelyet a legutóbb írtam, abban azt is jeleztem, hogy a nápolyi utat egyelőre el lehet halasztani a tavaszra, egyebekben majd referál a dolgokról részletesebben fr. Giacino, főként a Monsignoréhoz küldött levéllel kapcsolatban. – Angelo (Morelli) egyelőre itt marad, tárgyaljuk a pénzügyeket, hogyan lehetne fizetni az adósságokat, mindenről értesítéssel leszünk, ami történik. – Én pedig majd írok Nápolyba P. Francescónak, nézzen körül, kit lehetne onnét Chietibe küldeni, aki jó segítség lenne a háznak. A nápolyiak várják, hogy Messinából mikor érkeznek meg a várt Atyák a fratellók vagy klerikusok. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. nov. 25.”
Az ajándékul küldött korporálék. – Elég, ha P. Andolfi csak tavasszal megy Nápolyba.
„P. Angelo útján két korporálét kaptam, de – mivel útközben az esőben eláztak, újra kellett keményíteni, hálásan köszönöm, az Úr fizesse meg sokszorosan lelki és örökkévaló javakkal. – Jeleztem már a legutóbbi levelemben, hogy P. Gio. Battista atya a folyamatban levő ügyek miatt maradhat ott, elég, ha majd a tavasszal megy hivatalos látogatásra néhány napra Nápolyba, így a lelkivezetésben rendelkezésére áll önnek továbbra is, bármiben gondolja, hogy szolgálatára lehetek, csak jelezze, szívesen állok rendelkezésére. Az Úr éltesse jó egészségben és a kegyelmi életben való gyarapodással. – Róma, 1642. nov. 25.” – „Hálásan köszönöm az olajküldeményt.”
Úgy látszik, hogy zűrzavaros, háborús helyzetben a morvaországi atyák egy része, P. Franchi vezetésével, Lengyelországba húzódtak, mert csak így érthető, hogy találkozott velük P. Conti. Szent Kalazancius lelkére köti, hogy nyújtson nekik menedéket és az újabb alapításoknál vegye igénybe őket. – A levél második felében jól megérdemelt dicséretben részesül P. Conti, kívánja neki a Szent Rendalapító, hogy az ottani alapításokkal együtt járó fáradozásit kísérje hosszan tartó siker. Conti méltónak mutatta magát a neki előlegezett bizalomra és megfelelt a beléje helyezett reményeknek, a német és a lengyel provinciák még ma is úgy tisztelik, mint a mi Szerzetünknek a meghonosítóját és lelkes terjesztőjét azokon a tájakon.
„Megkaptam Atyaságodnak a múlt hó 30-án kelt levelét, amelyben arról értesít, hogy összetalálkozott P. Gio. Domenicóval és vele együtt kilenc rendtársunkkal, remélem, hogy az újabb alapításoknál igénybe fogja venni ezeket az embereket. Atyaságod pedig szeretetteljesen gondoskodjék arról, hogy a többi moráviai Atya mindig számíthasson arra, hogy menedéket találnak önnél abban az esetben, ha azt a provinciát (a morva rendtartományt) elárasztanák az ellenséges csapatok. És ha ott nem is tudnák befogadni valamennyit, akkor ide hozzánk is küldhet néhány embert. – A jövő tavasszal majd meglátjuk, hogyan alakulnak a körülmények, ha már megnyugtatóbb lesz a helyzet, akkor majd küldünk oda olyan embereket, akik megfelelnek az ottani követelményeknek.
„Atyaságod soha meg ne feledkezzék arról, hogy az Isten önt állította oda, mint mindnyájuknak közös Atyját, aki nem csak a németországi házainknak akarja gondját viselni, hanem a lengyelországi alapításoknak is. Adjon bátorságot önnek az a tudat, lelkesítse az a gondolat, hogy az Isten önnel van, oltalmazza és védelmezni fogja, hogy minél tökéletesebben meghonosítsa azokon a tájakon a mi Szerzetünket és itt nem szűnünk meg imádkozni önért, hogy az Úr áldja meg azzal a lelkülettel és lángoló buzgósággal, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy legyőzhesse az esetlegesen előforduló nehézségeket és küzdelmeket. – Amikor majd alkalma lesz ara, köszöntse nevemben is a Palatinus urat a legalázatosabb tisztelettel, akinek a fia megérkezett Nápolyba jó egészségben, ahogyan az ottan Atyák írják nekem, akik az én megbízásomból tisztelgő látogatáson jelentek meg előtte. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. nov. 27.”
„Atyaságod fogadja szívesen a jelen levél átadóját és szeretettel legyen szolgálatára mindenben mindaddig, míg intézkedést nem kap tőlem. San Pantaleo, nov. 27.”
Mint frater operarius tett fogadalmat 1634-ben, akkor lemondott arról, hogy valaha is klerikus, pap szeretne lenni. Később megbánta ezt az elhatározását, mert 1641-ben – sok más társával együtt – ő is követelte, hogy áldozópap lehessen, amit el is nyert. 1670-ben halt meg 59 éves korában. – A lemondásra és a lemondásban való állhatatlanságra utal a levélben Szent Kalazancius.
„Kedvességed annak idején páratlanul nagy és tökéletes, de ugyanakkor mélységesen alázatos cselekedetre határozta el magát, amikor lemondott arról, hogy valamikor is kispap és következésképen felszentelt pap lehessen. Kedvességed, ha mindvégig kitartott volna eben az elhatározásában, akkor igen nagy jutalmat nyert volna a Paradicsomban, de most – az ördög kísértésére – megbánta, hogy olyan nagy, hősies elhatározást tett, állandóan azzal a kéréssel alkalmatlankodik nekünk, hogy tekintsük semmisnek azt a lemondást és hogy bekerülhessen a klerikusi státusba. Nyújtson be egy kérvényt és majd meglátjuk, hogy mit lehetne határozni, utána járunk és elintézzük, hogy a kért kegyet megkapja. – Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. dec. 4.”
Szent Kalazancius – még legkedvesebb fiának kérésére sem akar beleavatkozni a toszkán provincia ügyeibe, kérésével P. Apa atyát P. Marióhoz utasítja.
„Az elmúlt napokban kaptam egy levelet Atyaságodtól, amelyre nem válaszoltam, nem akartam beleavatkozni az ottani provincia ügyeibe, főként, amikor személyekről van szó. Amint a levélből kitűnik, az ilyen ügyek a Szent Officium Kongregációtól függnek, ár pedig annak mindnyájan, a legkisebb óhajra is, engedelmességgel tartozunk. – Szerintem, olyan jogos kérelemről van szó Atyaságod részéről, amellyel nyugodtan fordulhat P. Marióhoz, aki bizonyára nem fogja elutasítani Atyaságod jogos kérését. – Bármi másban szívesen állok Atyaságod szolgálatára. – Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. dec. 6.”
A 30 éves háborúk mozgalmairól értesül Szent Kalazancius P. Leailth leveléből, mint kívánja, hogy minden történjék Isten nagyobb dicsőségére.
„Megkaptam Atyaságodnak a múlt hó 12-én kelt levelét és egyúttal a jelentést is, amelyben beszámol a Lipcse melletti csatáról. Eddig is imádkoztunk, de ezután is imádkozni fogunk a keresztény katolikus hit győzelmért és az uralkodó házért, hogy az Úr oltalmazza meg és gyarapítsa szent hitünk nagyobb dicsőségére. Itt hétről-hétre várjuk a jelentért arról, hogy az eretnekek terjeszkednek-e még a győzelem után is és ha azokba a tartományokba is eljutnak, Atyaságod szerzetestársaival együtt ajánlja magát a jó Isten oltalmába, hogy a veszedelmes órákban az ő sugallatára azt tehessék, ami az ő nagyobb dicsőségét szolgálja. Mi itt nem szűnünk meg imádkozni önökért. – Megkaptam a Litomyslben végzett 80 miséről a jelentést, a 12-ről majd még értesítsen. – Köszöntse nevemben a herceget, vigasztalja meg, hogyha az Úr Isten meg is engedi az anyagi javakban való veszteségeinket, azzal csak gyarapítani akarja bennünk a lelki és az örökkévaló javakat, egyformán hálát adjunk a jó Istennek mind a kellemetlen mind a szerencsés dolgokért. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. dec. 6.”
„Mindazt írja meg nekem Atyaságod, amit csak tud a krakkói alapítással kapcsolatban, én abban a jó reménységben vagyok, hogy az a ház valami segítséget nyújthat a többi házaknak ezekben a zavaros időkben mindazonáltal nem akarom, hogy azokat a házakat is teljesen üresen hagyják a mieink, hacsak valami végveszély nem fenyegeti őket.”
Pénzügyi dolgok egy bizonyos Mantica nevű úrral (akiről már volt szó a 3958. és 3959. levelekben is).
„Amennyiben Sig. Mantica szeretetszolgálatot akar tenni a pénzadományozással, inkább adja a chietii, mint a római ház javára, akár kamatra, akár más feltétellel, ahogyan szoktak történni az ilyen pénzüzletek. Nagyon megkönnyítené az ottani házunk gondját, de ha nem hajlandó az ottani ház megsegítésére tenni ezt a szívességet, amely összeg – legfeljebb – 150 scudi lenne félévenként, akkor nem tudom, hogy a jelenlegi körülmények között hol jutunk hozzá egy kis pénzhez. Az említett úr minden különösebb nehézség nélkül megtehetné ezt a szívességet, rátáblázná birtokára, bőven vannak házai s ingatlan vagyona Rómában és kötelezné magát, amint mondottam, arra, hogy minden félévben fizetne 150 scudit. Atyaságod tárgyaljon ezzel az úrral, alkalomadtán tegyenek vele szemben valami szívességet.
„Hogy abban a provinciában – a Konstitúciók szerint – növendékes házat, „studium”-ot alapítsunk, már folyik erről a tárgyalás. Szeretném, ha fogadalmas, vagy növendékes ház el lenne különítve az iskolától és ha lehetséges volna az a megoldás, amit a legkedvezőbbnek gondolok, hogy a középen legyen a templom, akkor így járjanak el. – Írjon majd Nápolyba P. Francesco di S. Caterina (Trabucco) atyának, hogy küldjön két-három olyan embert Chietibe, akik ott nagyon jól megfelelnének. – Köszöntse nevemben Signora Claudiát és nővérét. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. dec. 10. – Tegye tiszteletét az érseknél és köszöntse őt nevemben.”
A kalazanciusi legszebb levelek egyike, amelyet a Szerzet zűrzavaros napjaiban írt P. Berettának. Gyönyörű levél. Néhány sor az egész, de bőséges elmélkedési anyagot ad.
„A jó hajós tudja, hogy mi a kötelességes a viharban, hasonlóképpen kell cselekednie Atyaságodnak is a jelen körülmények között. Tudnia kell, hogyan viselkedjék azokkal szemben, akik mindenben csak ellenkeznek, győzze meg őket jó szóval és a még jobb cselekedettel és mindenekfelett ajánlja magát és a házat gyakran a mindenkor áldott Isten oltalmába nem csak napközben, hanem az éjtszaka csendjében is, amikor senki más, hanem csak a mindentudó Isten a tanúja áhitatos buzgóságának, „... quoniam dies mali sunt” és az Isten azt akarja, hogy ismételten forduljunk hozzá könyörgéseinkkel, sőt, hogy ostromoljuk kéréseinkkel, hogy ezzel bizonyságot tegyünk bizodalmas szeretetünkről, mert csak ezzel illik odajárulnunk Isten szent Fölsége elé. – Ha valami segítségre lennek szükségük Rómából, csak értesítsenek engem. – Megkaptam azt az írást is, amit mostanában küldtek nekem Pamparából, azt hiszem, hogy az idén a hozományul szánt alapítványi összegek nagyobbak lesznek (mint az előző években), majd annak idején meg fogjuk írni. – Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. dec. 13.”
A levél első soraiban a szokásos beszámoló a küldött és az érkezett levelekről és egyéb jelentésekről. – Ezek után milyen finoman és tapintatosan emlékezteti (ami bennünk gyakran nincs meg!) Szent Kalazancius P. Orsellit a szerénységre s az obszervanciára, ami annyira kívánatos azoknál, akiket az Úr Isten arra választott ki, hogy alapításokat vigyenek végbe. – A beöltöztetésekkel várjanak. – A háborús események. – Mindenki várja a békességet.
„Megkaptam Atyaságodnak nov. elején kelt levelét és egyúttal azt a levelet is, amelyet Atyaságod Mons. Ronconinak küldött, sajátkezűleg adtam át neki, válaszát a jelen levelemhez mellékelem. – Megkaptam az értesítést az elmondott 30 miséről, valamint azon dolgoknak a jegyzékét, amiket a Sig. Fantoni titkár kér. – Tudom, hogy nem kell Atyaságodat emlékeztetnem a szerénységre és a szerzetesi szabályok szerinti életre, mivelhogy a Szentlélek – remélem – mindig gazdagon elhalmozza lelkét azzal a hévvel és buzgósággal, amely nagyon is kívánatos azokban, akiket a mindenkor áldott Isten arra szemelt ki, hogy alapításokat vigyenek végbe. – A beöltöztetésekben nagyon óvatosan járjon el, egyelőre várjunk ezekkel a tavaszig a nagy hideg miatt. – Abban reménykedünk, hogy az Egyházi Államnak ezen a tájain a háborús események hamarosan befejeződnek békességgel, csak az tölt el bennünket aggodalommal, hogy a francia király nem küld-e hadakat Itáliába? – engedjen nekünk az Úr az ő kegyes irgalmassága folytán békességet itt a mi tájainkon és Németországban is. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. dec. 13.”
A lipcsei csataveszteség utáni nyugtalan állapot. – Egy újabb alapítás megnyugtató híre (Podolin?). – A varsói alapításra mindig nagy gondja legyen. – A jezsuita Atyákat mindnyájan tiszteljék.
„A császári hadaknak Lipcse közelében elszenvedett veresége miatt nyugtalanságban vagyunk, nem tudjuk, hogy milyen hatása, eredménye lesz ennek a fegyverténynek? Éppen azért hétről-hétre várjuk az újabb híradásokat. – Nagy vigasztalásomra lenne, ha csakugyan úgy lennek, hogy Atyaságod a krakkói grófság egyik városában megalapította Intézményünket. És ha majd a kezdet nehézségeit elrendezte, akkor iparkodjék vissza a tavasszal Varsóba, látogassa meg azt a fiatal alapítást, vigyen magával néhány odavaló embert, hogy érdemlegesen megkezdhessék az építkezést, és jó kezdettel indulhasson Intézményünk abban a városban, ahol – remélem – Atyaságod jelenlétével kieszközli a királytól mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy Intézményünk munkálkodásának megindulásával betöltse rendeltetését. – Figyelmeztesse a mieinket, nagyon vigyázzanak arra, hogy semmiféle kellemetlenkedést ne okozzanak a jezsuita Atyáknak, ne ízetlenkedjenek, akiket ifjúságomtól fogva mindezideig a legnagyobb tisztelettel és alázatos lélekkel tudtam csak köszönteni, megbecsülni. Ez az én kívánságom, hogy társaink is így járjanak el. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. dec. 13.”
A küldött és a meg nem kapott levelek. – Nagy örömet keltett az új (podolini) alapítás. – Legyen meg mindenekben a fegyelmezett szerzetesi élet. – Majd csak a tavasszal küldhetünk oda új erőket. – P. Mario követelődzése miatti nehézségek.
„Megkaptam Atyaságod a múlt hó 11-én kelt levelét a f. h. 18-án, amelyben azt írja, hogy többször is írt nekem, de egyre sem kapott választ. Erre én csak azt írhatom Atyaságodnak, valahányszor kaptam öntől levelet, mindig válaszoltam is azokra, P. Ambrogio (Leailth) címére küldtem azokat Nikolsburgba. – Itt mindnyájan nagy örömmel fogadtuk azt a híradást, hogy a krakkói grófnak egyik kis városában megalapította a mi Intézményünket. A kezet kezdetén, mindjárt az alapítás elején kell arra gondolni és nagy igyekezettel azon lenni, hogy a legnagyobb szerzetesi fegyelemben induljon az új alapításban minden dolog, remélem, hogy Atyaságod ezt mindenestül meg is valósítja.
„Csak a tavasz megjöttével tudok majd oda alkalmas, megfelelő egyéneket küldeni, akkor majd visszaküldjük azokat, akik eljöttek onnét, akikről úgy véljük, hogy alkalmasok lesznek a Szerzetet szolgálni és gyarapítani. – Itt ne kis zavart keltett P. Mario, a toszkán provinciális, aki minden valamirevaló embert Firenzébe, az ő provinciájába akar rendelni, mindazonáltal, minden lehető segítséget megadunk neki, ami tőlünk telik. – Kérjük az Urat, adja meg azt a lelkületet és buzgóságot Atyaságodnak és az ottaniaknak, hogy az alapítás munkáját becsületesen elvégezhessék azokon a tájakon. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. dec. 20.”
A posillipói gazdasági ügyek.
„A jelen postával küldöm a pamparai hivatalos iratot, mutassa meg az épület felügyelőknek, ami pedig a kiváltságokat illeti, azt mondják, hogy Sig. Laertio Cherubini adta ki mindazokat egybefoglalva egy Bullariumban, amelyeket a pápák engedélyeztek ennek az Intézménynek. – Ami pedig a posillipói földbirtokot illeti, amelyet az alkirály vett birtokba, én semmi mást nem tudok mondani, hanem csak azt tanácsolom, hogy az ottani illetékeseknél érdeklődjék, hogyan kell eljárni abban a dologban. – Ami pedig Aniello Mattina jegyzőt illeti, hasonlóképen csak azt mondom, hogy Kedvességed ott érdeklődjék, hogyan kell eljárni, hogy visszaszerezhesse mindazt, ami visszajár. – Ha a múltban nem kapott megfelelő választ a S. Pietro di Galatina ügyben, most bizonyára fog már kapni, mert biztosra veszem, hogy a mieink visszaszerezték a noviciátust. – Ami pedig a Sorbelloni-féle ügyet illeti, szorgalmazza, amennyire csak lehet. – Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. dec. 27.”
A jelen bizonylatot Szent Kalazancius állította ki, amikor egyesek kifogásolták, hogy P. Garzia nem csak hogy elöljárói tisztségeket kap egymás után, hanem végül generális asszisztens is lett, noha fogadalmakat sem tette le. – Ez az irat bizonyságul szolgál, hogy minden szabályosan történt és ezzel igazolva van Szent Kalazancius magatartása minden gyanakvással szemben.
„Jelen iratunkkal tudtára adjuk mindenkinek teljes bizonyossággal, hogy P. Giovanni Maria, akit a világban így ismertek: Giovanni Garzia Castiglio, 1611. áprilisában közénk jött, hogy segítségünkre legyen az iskolai munkában, fáradhatatlanul munkálkodott minden ellenszolgáltatás nélkül, amikor még mi is „világiak” voltunk. Sőt, amikor később hazájában, Spanyolországban, néhány jó javadalmat kapott, inkább lemondott róla, de az iskolát nem hagyta el, egy alkalommal javadalmainak jövedelméből 200 arany scudit kapott és ezt mind a ház javára fordította azon kívül, amit addig is már juttatott az Intézménynek. – 1627-ben, látván, hogy milyen buzgósággal és szorgossággal volt segítségünkre, úgy határoztam, hogy még jobban biztosítsuk a mi számunkra az ő munkáját, közreműködését, hogy beöltöztettem, amit az egész ház teljes megelégedéssel vett tudomásul. Néhány év múlva, példás magatartása miatt, kineveztem elöljárónak a frascatii házunkba. És mivel ezek után is igen eredményesen munkálkodott az iskolában, egy bizottság a Pápa vikáriusának, Ginetti kardinálisnak a jelenlétében úgy döntött, hogy a Kardinális javaslatára számításba jöhető emberek közül a b. r. P. Paolo (Ottonelli) helyett ő lett a generális asszisztens és a kinevező Bréve is úgy emlegeti, mint aki „hallgatagon” évek óta a Szerzet fogadalmas tagja és hogy mindenki biztos legyen az ő ünnepélyes fogadalmáról, le is tette azt, megerősítvén ezzel az előzetes hallgatólagos fogadalmas állapotát, a fogadalmasok könyvének jegyzékéből erről mindenki megbizonyosodhat. Erényes élet, hosszú munkás élete megérdemel minden dicséretet és elismerést. És én, aki mindennek szemtanúja vagyok, írom ezt a bizonylatot, amelyet sajátkezűleg aláírok. – Róma, 1643. jan. 1. – Én Isten Anyjáról nevezett József generális, mindezt megerősítem sajátkezű aláírásommal.”
„Megkaptam Carcareből a pamparái ügyre vonatkozó összes iratokat, Kedvességednek arra legyen gondja, hogy ott rendben tartsa a számlákat és a vonatkozó iratokat, hogy akár vizitátor, akár valami biztos megy oda, megelégedésükre minden iratot bemutathasson nekik. Ezeket akartam jelenleg megírni. Róma, 1643. jan. 2.”
A hozományok kifizetése a Bertea-féle alapítványból. – Különféle levelek. – A finalei kormányzónak és az albai püspöknek a jóindulatába ajánlja Szent Kalazancius a Carcarei házat. – Az utóiratban személyi áthelyezések.
„A mai postával megkaptam azokat az iratokat, amelyeket Atyaságod Nápolyba küld a pamparai hozományok érdekében, utasítottam a nápolyiakat, hogy küldjék az 1642. évre szóló hozományok összegét és még azt, amivel az 1641-ből tartoznak. – A legutóbbi postával küldtem egy levelet a finalei kormányzóna Atyaságodnak a levélborítékjában – nyitottan, hogy Atyaságod láthassa és olvashassa és ha jónak látja, küldje el, lesz még egy másik levél is az említett kormányzó részére, Sig. Card. Della Queva küldi neki. Remélem, hogy a kormányzó továbbra is jóindulatába veszi az ottani házunkat az ottlevőkkel együtt. – Továbbra is iparkodom az albai püspök jóindulatába ajánlani a carcarei házunkat és mindent megteszek azon házunk érdekében, ami csak rajtam múlik. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. jan. 3.”
„Atyaságod írja meg a genovai házfőnöknek, P. Gio. Luca atyának, hogy rendelkezésem értelmében küldje oda Genovából vagy a borzonascói P. Domenico atyát, vagy P. Francesco del SSmo Sacramento atyát azzal a valakivel, aki oda fog érkezni Rómából. Magam is szeretnék még odaküldeni valakit, aki a ház segítségére lenne, hogy legalább is legyen ott négy felszentelt rendtag és néhány fratello. Azonfelül Atyaságod alkalmazzon még valakit, mint tertiariust, aki a ház segítségére lehetne.
A téli időszak. – Tapintatosság és okosság az alapítási nehézségekben. – Régen nem jött onnét értesítés. – A pármai és a modenai hercegek zaklatják az Egyház Állam békéjét. – A békéért mindnyájan imádkozzunk.
„Nekem az a meggyőződésem, hogy Atyaságodnak a tél folyamán vagy Krakkóban kell tartózkodnia, vagy a grófság területén. – Remélem, hogy Atyaságod azon helyeknek szorgalmas megismerésével könnyen és okosan le fogja küzdeni azokat a nehézségeket, amelyek ott előadódhatnak, mivel én igen nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy ami Szerzetünk azokon a tájakon gyökeret verhet. – Vártam már Atyaságodtól a beszámolót, hogy mit végzett ezekben a dolgokban, de már jó ideje, hogy ne mondjam hónapja, hogy semmi hírt nem kapok Atyaságodtól, tudakolja meg Atyaságod azt is, hogyan állnak a mi házaink Moráviában, mit hallott felőlük, akiket szeretnék kisegíteni, mihelyt csak módom lesz rá.
„Az Úr az ő igazságos ítéletei folytán megengedte, hogy a pármai és a modenai hercegek nyugtalanítsák az Egyházi Állam békéjét Ferrara és Bologna környékén, ami Isten megsértésének, megbántásának számtalan sok nagy veszélyével jár együtt. Itt állandóan imádkozunk az egyetemes ékért. Ugyanezt rendelje el Atyaságod is, imádkozzanak áhítatos buzgósággal a békéért, hogy adja meg az Úr az egész kereszténységnek, az ő népének, adjon békét Itália népének, amely földrészt az isteni Gondviselés az egyházi főhatalom otthonául választott ki. Az Úr hallgasson meg (bennünket) s áldjon meg bennünket.” Róma, 1643. jan. 3.”
Két moráviai ház háborús veszélyben van, ugyanakkor a krakkói grófság területén alapított ház alapított ház mintegy menedékül szolgál. A házak alapításánál mindet gondosan rendezzenek el a kezdet-kezdetén, mert a gonosz hamar megakadályozhat minden jó kezdeményezést. – Gyakrabbi értesítéseket vár Szent Kalazancius P. Onofriótól.
„A mindenkor áldott Isten megengedte, hogy két moráiviai házunk sok gyötrelmeknek van kitéve a háborús mozgalmak miatt, de ugyanakkor tetszett Isten szent Felségének, hogy Szerzetünk számára egy kis menedékhely legyen a krakkói grófság területén alapított háznak
Ez a levél teljesen azonos szövegű a 2668. sz. levéllel, amely 1637. jan. 26-i keltezéssel olvasható, de ezzel a dátummal alig illeszthető bele abba az évbe, mert az a Káptalan, amelyről szó van a levélben, az nem 1637-ben, hanem 1641-ben volt.
Újabb jelentés a podolini birtokbavételről. Mind ezt, mind a varsói házat különösképpen figyelmébe ajánlja. Az 1642. nov. 27-én kelt 4067. sz. levélben közöltekhez hasonlóan, itt is buzdítja Szent Kalazancius P. Contit, hogy a német és lengyel alapításokkal együttjáró gondokat nagy lélekkel igyekezzék vállalni.
„Megkaptam Atyaságodnak dec. hó 28-án a Krakkó közelében levő Niepolimizban keltezett levelét és ezzel együtt a podolini alapítás birtokbavételéről szóló okirat másolatát, remélem, hogy majd egyéb értesítést kapok a kanonokok útján, akik – Atyaságod írása szerint – Rómába készülnek. Magam pedig azon vagyok, hogy a tavasszal útnak indulhasson az a négy vagy öt rendtárs, akikre – Atyaságod írása szerint – leginkább szükség van ott, hogy az új házalapítással együttjáró követelményeknek ezzel eleget tehessek és amennyiben a varsói ház is igényel új embereket, oda is fogok küldeni másokat. Erről a házról soha meg ne feledkezzék, mindig a megfelelő, elegendő számú ember legyen oda beosztva, hogy az alapítónak, a királynak mindenben megelégedésére legyenek. Győződjék meg arról, hogy a mindenkor áldott Isten Atyaságodat választotta ki arra, hogy a német és lengyel házakat irányítsa és ne felejtse, hogy mindenestül megfelelhessen ennek a küldetésnek, ha mindenestül meg akar felelni ennek a nagy hivatásnak, akkor Atyaságodnak hősi lélekkel kell vállalnia ezt a feladatot, így lesz kedves az Isten előtt egész élete. Az ilyen áldozatos odaadások tetszenek az Isten szent Felségének, aki a Ő irgalmassága folytán részeltessen bennünket az ő szent áldásában. – Róma, 1643. jan. 30.”
Rövid intézkedés bizonyos egyének elbocsájtására.
„Atyaságod küldje vissza Campiba azt a két egyént, akik közül az egyik mint „terciárius” öltözött be Campiban és most szeretne hazamenni, a másikat pedig fr. Salvatore látta el ruhával a útra és ez utóbbinak Atyaságod adja vissza azt a néhány ruhadarabot, amit, ahogy ő mondja, ott hagyott, adjon nekik valami útravalót, Isten szerelméért, és azonnal bocsássa őket útjukra minden szóváltás nélkül. Ezeket akartam jelenleg megírni. – Róma, 1643. febr. 6.”
A múlt levélben jelzett kanonokok még nem érkeztek meg. – P. Conti Bécsben azt akarja kieszközölni a császárnál, hogy a piaristák megtelepedhessenek az örökös tartományokban is. – A bécsi hospicium és a neustadti alapítás gondolata.
„Megkaptam Atyaságodnak a múlt hó 17-én Bécsben keltezett levelét, amelyben arról értesít, hogy két krakkói kanonok jön Rómába, akiknek 25 (Máriás) magyar aranyat adott át útiköltségül azoknak, akik majd a tavasszal elindulnak. A jelzett kanonok urak még nem érkeztek meg. – Ami pedig a folyamodványt, a kérelmet illeti, amit a császárnak akar átadni, hogy a mi Szerzetünk megtelepedhessék az örökös tartományokban, imáinkban kérjük az Urat, adja meg nekünk ezt a nagy kegyet, amit ön kér, ha ez is a Ő nagyobb dicsőségét szolgálja. Mindnyájan elismerjük, hogy mennyire le vagyunk kötelezve Mons. Nunciusnak szíves pártfogásáért, jóindulatáért.
„Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy abban a városban szállásunk, hospiciumunk legyen, jól lehet, nekem semmi kifogásom sincs ez ellen, mindazonáltal a jövő héten majd küldjük a határozatot mind az ottani hospiciumot, mind a neustdti helyet illetőleg és nem feledkezünk meg arról, hogy kellő időben küldjük az embereket, akikre szükség van Krakkóban és Varsóban. – Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1643. febr. 12.”
Megküldték Cagliariból Szent Kalazanciusnak P. Giuseppe Valuta grammatikájának a másolatát, amit ő nagy örömmel fogadott, átnézette a szakemberekkel és az illetékesek engedélyének a megszerzése után megjelenteti nyomtatásban. – A jó felkészültségű piarista, P. Valuta, akiről a régebbi levelekben is gyakran hallottunk, 1646 után elhagyta a rendet. A Cagliariban készült grammatikájának sorsáról semmi továbbit nem tudunk, semmi biztos adat arról, hogy csakugyan megjelent-e nyomtatásban?
„Megkaptam az igen tisztelt tanácsos urak levelét és azzal együtt annak a grammatikának a másolatát, amelyet a tanuló ifjúság hasznára P. Giuseppe di S. Thomaso di Aquino atya állított össze, sokan nagy tetszéssel fogadták, különösképpen a mi P. Francesco dell Annutiata (Baldi) atyánk, aki nagyon jártas ezekben a kérdésekben. Mivel ennyire köztetszésre talált a munka, meghagytuk Sig. Dott. Gallónak, hogy másoltassa le az egész művet olvasható írással, hogy bemutathassuk az Apostoli Szent Paloták Nt. Mesterének (P. Maestro del S. Palazzo, aki hagyományosan mindig domonkosrendi szerzetes), ő adja meg az engedélyt a kinyomtatásra. Minden szorgalmas igyekezettel fogunk eljárni ebben a feladatunkban, hogy a kívánt cél meglegyen és ennek nyomán az a siker, amelyet jogosan elvárhatnak a tanácsos urak, kiknek kívánom, hogy az Úr áldja meg minden munkálkodásukat sok szerencsével és sikerrel – Róma, 1643. febr. 12.”
Értesítés az érkező és az elküldött levelekről. – Ne adjon hitelt minden mendemondának, a Generális mindenről értesíti. – Pamparai pénzügyek lebonyolítása: mennyit ér a nápolyi száz dukát Genovában? – Mi a teendőnk, amikor betegeink vannak?
„Atyaságodtól két levelet is kaptam, mindig átadtam P. Gio. Crisostomo (Peri) atyának a neki rkező leveleket és ő mindig válaszolt Atyaságodnak, kétszer vagy három alkalommal és is alárrítam. Most az akarom megírni, Atyaságod ne adjon hitelt azoknak, akik azt beszélik, hogy le akarom váltani és hogy P. Hilarione lesz a új elöljáró, de más egyéb dolgokat se vegyen készpénznek, amik csak nyugtalanságot okozhatnak Atyaságod ónak, hacsak tőlem nem kap értesítést. Én pedig egyáltalában nem gondoltam mindezideig arra, hogy ilyen változásokat eszközöljek, de arra nagyon is kérem Atyaságodat, és hogy tartsák meg mindenben a szerzetesi fegyelmet és imádkozzanak, hogy a ottani tájak is minél előbb békességben élhessenek.
„Most még arról szeretnék írni, hogy fe. Giuseppe della Concezione (Rossi) fratellónk afelől érdeklődik, hogy mennyi genovai dukát felel meg a nápolyi száz dukátnak, addig semmiféle fizetést nem eszközöljön, míg ezt meg nem tudja, értesítsen engem és hagyja meg a genovaiaknak, hogy értesítsék a fratellót ebben a dologban, aki majd egy másolatban megküldi az értesítést, hogy miként is kell járni a pamparai igénylőkkel. – Megkaptam az ottani ház tagjainak a névjegyzékét, én csak azt mondhatom, hogy az Isten akarja próbára tenni az ottaniakat a betegségekkel, a mindenkor áldott Istenhez forduljanak elsősorban bajaikkal, azután vegyék igénybe az orvosságot, a gyógyszert imáinkban megemlékezünk önökről.. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1643. febr. 14. – Írja meg P. Pietro Antonio atyának, hogy szívesen hozzájárulok, hogy édesanyjához menjen, küldje el neki a mellékelt levelet.”
Végrendeleti dolgok. – Jó volna a bérelt épületet megvenni az iskola céljaira. – Az előző levélben említett pénzügyek intézése (mennyit ér a nápolyi száz dukát Genovában?) és az alapítványi igények kielégítése.
„Látom, hogy Kedvességed mi mindent írt a b. e. Sig. Pietro Pirro végrendeletével kapcsolatban, adja meg neki az Úr a jutalmat a Paradicsomban. Hiszem, hogy Kedvességed P. Francescóval együtt mindent megtettek, amit a jelen esetben el kellett intézni. Minthogy az elhunytnak az özvegye a haszonélvező, mindaddig ne lehet semmit sem tervezni az örökséggel kapcsolatban, hacsak azokról a kisebb dolgokra nem gondolunk, amelyekről a végrendelet intézkedése folytán minket illetnek meg. És ha az a pénzhagyaték elég ahhoz, hogy azon megvásároljuk azt az épületet, amely ma iskolául szolgál a Porta Reale-nál – amelyért évi 80 dukát bért fizetnek –, azzal igen jól megalapoznák az ottani háznak létét, nem volna rossz a jövő szempontjából ezen elgondolkozni. Nagyon örülnék annak, ha felértékeltetné azt a telket Posillipóban, amelyet az alkirály kiigényelt és engem erről értesítene.
„P. Ciriaco azt írja nekem Carcareből, hogy megkapta az utalványt a nápolyi száz dukátról és majd jelenti, hogy mennyi az a genovai pénzértékben. Kedvességed küldje meg neki az írást, hogy neki mi a teendője ezekben a dolgokban, hogy a fizetésekkel ne legyen semmi kellemetlenség, és hogy minden rendben menjen. Értesítsen engem arról is, hogy milyen formában van a Sorbelloni-féle ügy? – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1643. febr. 20.”
A farsangvégi szentségimádással kapcsolatos problémák. – Kit illet meg a Kongregáció vezetése?
„Megkaptam az urak levelét, szerfölött sajnálom, hogy félreértések, bizonyos zavarkeltés támadt abból, hogy az áldozás miatt a farsang utolsó napjára akarták tenni a szentséges körmenetet. Rendszerint zavarral, zökkenővel szokott menni az új dolog, én csak azt tudom tanácsolni, hogy a jövőben elkerülhessük a hasonló botrányos esetet, előre meg kell beszélni, hogyan szokták a múltban megtartani az említett körmenetet?
„Ami pedig azt a követelést illeti, hogy a nemesek Kongregációja irányíthassa ezt a Kongregációt is, nem találom éppenséggel kivihetetlennek, de minden Kongregációt a maga lelki vezetője révén kell kormányozni, irányítani a kongregációs szabályok értelmében. Minél nagyobb gondot fordítsanak arra, hogy melyik Kongregáció végzi nagyobb buzgósággal a szokott kongregációs ájtatosságokat és akik, mint testvérek gyülekeznek össze, nagy érdemeket szereznek Isten előtt és előrehaladásra tesznek szert, minden egyéb csak hiúság Isten előtt. – Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Róma, 1643. febr. 28.”
A krakkói kanonokok még nem érkezte meg. Az ottani helyzet alakulásától függ, hogy az odaígért Atyák tavasszal indulhatnak-e? Moráviában is bizonytalan a helyzet. – A possoniai (Pozsony?) jelenés.
„Még annak idején kaptam egy levelet Atyaságodtól, amelyben jelezte, hogy két krakkói kanonok jön Rómába, általuk küldött 25 (Máriás) magyar aranyat az odainduló Atyák útiköltségére, az említett kanonok urak mindezideig nem érkeztek meg, lehetséges, hogy a még mindig télies idő miatt késik az érkezésük. – Megírtam már, hogy a tavasszal majd útnak indulnak azok az Atyák, akiket kért, de én jónak látom, várjuk meg, hogyan alakulnak tavasszal a ottani körülmények. Nem a legmegnyugtatóbb a helyezet, nem hiszem, hogy a mieink meg tudnak maradni Moráviában, gondoskodni kell számukra egy biztonságosabb helyről, ha pedig a helyzet kedvezően fog alakulni, amint azt kívánjuk is, akkor több embert is küldünk oda.
„Meglepő értesítést kaptunk arról, hogy Possoniában (Pozsonyban?) megjelent volna egy tisztítóhelyen szenvedő lélek. Engedje meg az Úr, hogy az esemény híre jó hatással legyen az eretnekekre. Imádkozunk Atyaságodért, hogy az Úr kegyelméből, mint egy apostol, működhessen azokon a németországi és lengyelországi tájakon. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1643. febr. 28.”
Régi tartozások rendezése. – A pamparái pénzügyek. – Az apostoli vizitátor.
„Megkaptam Kedvességed hosszú levelét, amelyben beszámol nekem a Sig. Matteo Tagliaferro-féle régi ügyekről. A régi tartozások fejében akar ugyan valamit fizetni, ahogy írják nekem, de az éppen csakhogy valami, vagy teljesen egyenlő a semmivel, így az egész ügyből jóformán, semmi haszna sincs a Szerzetnek. Egyáltalában nem helyénvaló, hogy a Szerzetnek saját házát „hospicium” címén birtokolja, legjobb lenne ezt az egész ügyet együtt kezelni a Duchesca-ház ügyeivel.
„Levelében kitért még a pamparái hozományok ügyére is, talán még a mai postával el tudom oda küldeni annak a fogalmazványnak a másolatát, amelyet Kedvességed küldött P. Ciriaco számára, hogy ennek fegyelembevételével rendezze a fizetéseket, amelyek esedékesek. És ha a jövendőben is valami írni-, jelentenivaló lesz ezzel az örökséggel kapcsolatban, értesítheti Szerzetünk Apostoli Vizitátorát, P. D. Agostino Ubaldinit, aki a Montecitorion lakik a S. Biagion, itt Rómában. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1643. márc. 7.”
Szent Kalazancius egy nem egészen illően viselkedő nápolyi rendtársat el akar onnét helyezni, akit már egyszer – kérésére – visszahagyott. Az újabb elhelyezés hírére közbenjárását latbavető Sig. Cotignolának tapintatosan megírja a Szent Rendalapító, hogy az illetőt semmiképpen sem hagyhatja Nápolyban viselkedése miatt.
„Krisztusban igen nagyra becsült Uram! – Ennek a szánalomra méltó szegény szerzetesünknek lelke üdvéért aggódó szeretet – akit most Uraságod ajánl levelében – arra késztetett már egy alkalommal, hogy elhelyezzem Nápolyból, mivel semmiképpen sem akart a szerzetesi fegyelemhez igazodni, akkor arra hivatkozott tettetett, hazug, álnok módon, hogy édesanyját kell támogatnia. Remélem, hogy uraságod megérti, hogy fontosabb ennek a fratellónak a lelkét megmenteni azáltal, hogy eltávolítjuk onnét a bűnalkalmaktól, semhogy kívánságának engedve visszatérhessen oda olyan körülmények közé, hogy élete, viselkedése állandóan Isten szent Felségének a sértegetése legyen. – Biztosíthatom arról Uraságodat, hogy senki úgy nem kívánja szolgálni önt, mint ahogyan én akarom szolgálni, amit majd a tapasztalat fog igazolni, valahányszor csak alkalom nyílik arra, hogy valamiben szolgálatot tehessek Uraságodnak, akit áldjon meg az Úr áldásainak bőségével mind az anyagi javakban, de – ami még jelentősebb – a lelkiekben és az örökkévaló javakban is. – Róma, 1643. márc. 28. – Uraságodnak az Úrban mindig kész szolgája. P. Giuseppe della Madre di Dio.”
Szent Kalazancius örül annak, hogy a varsói jezsuiták milyen szeretetteljes fogadtatásban részesítették a mieinket, kéri őket, hogy legyenek hálásak ezért. – A kezdeti nehézségeket, hiányokat viseljék el türelmes, jó lélekkel, az Úr majd gondoskodik rólunk. – Sokat vár az apostoli vizitátor működésétől.
„Megkaptam Atyaságodnak a múlt hó 20-án kelt levelét, amelyben beszámol arról, hogy milyen szeretetteljes fogadtatásban részesítették az odaérkező mieinket az ottani jezsuita Atyák, nagyon örülök ennek a jó hírnek. Amiért is legyenek rajta, hogy mindenben és minden alkalommal kifejezzék hálájukat és szolgálatkészségüket velük szemben, ez lesz az én nagy örömem. – És mivelhogy kezdetben sok hiány mutatkozik, még a szükséges dolgokban is, mind a házban, mind a templomban és nehézségek adódnak, úgy van rendjén, hogy nagy türelmességgel iparkodjanak elviselni minden nehézséget, minden hiányt abban a reménységben, hogy az Úr gondoskodni fog rólunk a szükséges dolgokban, a legszükségesebbekben. És mivelhogy más segítséget a jelenben nem nyújthatunk, imáinkban kérjük az Urat, hogy áldja meg önöket rendíthetetlen nagy lelkülettel, hogy sikeresen alapíthassák meg intézményeinket azokon a tájakon.
„Mivel Szerzetünkben erre mifelénk bizonyos bajok, nyugtalankodások, zavarok vannak, hogy ezek megszűnjenek, Őszentsége jónak látta, hogy apostoli vizitátort küldjön, aki a szomaszkai Szerzetből való, nagy tehetségű ember, reméljük, hogy általa sikerül majd minden elrendezni és mindenkit megnyugtatni. Mindenről értesítéssel leszünk. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1643. márc. 28.”
Szent Kalazancius nagyon sajnálja P. Francesco atyát, akit veseirritációk akadályoznak elöljárói és iskolai munkájában. Az Urat kéri, hogy ne csak a megszokott munkakörben dolgozhassék továbbra is eredményesen, hanem minden azonosítsa magát az Ő szent akaratához. – Értékes szép levél komoly tanítással!
„Olvastam levelét, nagyon sajnálom, hogy a veseirritációk miatt nem tud mindenben eleget tenni elöljárói és iskolai kötelezettségeinek. Mindazonáltal remélem, hogy Atyaságodnak szent lelkesedése, elszánása mindig ad annyi erőt, hogy – érdemeinek gyarapítására – folytathatja munkálkodásait a Szerzet javára és a világiak épülésére. Különösképpen is fogok imádkozni önért, kérem az Urat, adja meg önnek azt a nagy kegyelmet, hogy mindenben teljesen azonosíthassa magát az Ő szent akaratával, aki néha szolgáival „...loquitur verbis, aliquando operibus.” – Ha netán olyasvalami történnek, fordulna elő, amiben segítségére lehetnék, csak értesítsen engem. – Ezeket akartam jelen levelemben megírni. – Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1643. ápr. 1.”
„Atyaságod adja át a Cagliariba küldendő ruhaanyagot, mivelhogy holnap indul odafelé egy hajó, igen jó alkalom lesz ezzel elküldeni azt Cagliariba. Az Úr áldjon meg bennünket. – San Pantaleo, 1643. ápr. 8.”
Szent Kalazancius hálásan gondol az isteni gondviselésre, hogy nagy veszedelmektől mentette meg P. Contit Lipnikben. – A levél második felében arról tesz említést, hogy valami rendkívüli dolog történt a budai vezér házában. De, hogy mi volt ez, arról sem ebben, sem a köv. (4103. lev.) levélben nincs említés.
„Atyaságodnak leveléből láthatjuk, hogy az isteni gondviselés milyen veszélyekből mentette meg Atyaságodat, amikor néhány napig Lipnikben tartózkodott, tanítson meg bennünket ez az eset arra, hogy mindig készséges lélekkel vállaljuk azt, ami Isten nagyobb dicsőségét szolgálja, itt nem szűnünk meg Atyaságodért imádkozni. – Mindenki nagy csodálkozással és ámulattal olvasta azt a jelentést, amelyet Atyaságod küldött azzal az esettel kapcsolatban, ami a budai Vezér házában történt és mindenkinek az az óhaja, hogy hasonló csodás, rendkívüli esemény, bárcsak valami jó hatást idézne elő a katolikus hit javára. Atyaságod értesítsen bennünket mindenről, ami csak előfordul, történik. Elrendeltük, hogy németajkú Atyák legyenek segítségére az ottani házaknak. Mindenről fogom értesíteni, ha valami újabb esemény fordul elő nálunk. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1643. Nagyszombatján.”
Az alapítványi pénzügyek legyenek rendben. – Az ottani dolgokról írásbeli jelentést küldhet a vizitátornak és kérheti az engedélyt a felszentelésre.
„Levelemhez mellékelten küldöm a carcarei P. Ciriaco jelentését a pamparáiakat megillető hozományjuttatás elintézéséről. A hozományok átvételéről szóló nyugták legyenek rendben, hogy egy esetleges vizitáció semmi hibát, mulasztást ne találjon, mert lehetséges, hogy az apostoli vizitátor egy saját rendtársát, a szomaszkai szerzetből, azzal a megbízatással küld oda, hogy végezze le a vizitációs feladatokat, ezért mondtam, hogy tartsa renden az összes iratokat annak bizonyságául, hogy gondosan és hűségesen kezeli az ottani dogokat. Minderről egyébként írásbeli jelentést is küldhet a vizitátornak, kérheti az engedély egyúttal arra is, hogy felvehesse a rendeket, kérésének jogosultságát igazolva. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1643. ápr. 11.”
