Nagyon sajnálja Szent Kalazancius, hogy a (jezsuita) Atyák ellenkezése meghiúsította a vercellii alapítást, pedig annyit várt ettől a szegények javára, ahogyan a püspök is elgondolta. Noviciátus nélkül nem akar iskolát sem alapítani, ezért mond le a comoi alapításról. Van számtalan hely, ahova várják a Szerzetet. Minden kívánsága a, hogy egykor meglássa majd a jószándékú vercellii püspök óhajának beteljesülését.
„Megkaptam Atyaságodnak a múlt hó 13-án kelt levelét. Látom, hogy az akadály, a nehézség egyre csak megvan, ami miatt nem tudjuk abban a Városban megalapítani a mi iskolánkat. Azért olyan nagy, szerintem ez a nehézség, mert azok az Atyák szítják ennek tüzét, akik ott tanítanak abban a városban. Mivelhogy így vannak a dogok, megtehetik, amit csak akarnak, mert végeredményben az emberek szemében ők a legnagyobbak, mi pedig semmiképpen sem vagyunk arra alkalmasak, hogy velük szembeszálljunk, nekik ellentmondjunk. De én ebben is csak az Istennek különleges gondviselését látom, akinek ítéleteit emberi ésszel soha fel nem értjük. – Nagyon sajnálom, hogy meghiúsult a püspöknek az érdemes elgondolása, aki mint buzgó főpásztor, mindenképpen gondoskodni akart nyájáról, legfőképpen a szegényekről, »qui petunt panem« és igen sok helyen »non est qui frangat eis«.
„Igen nagy örömmel vettem volna a noviciátus megalapítását, ami nem okozott volna különösebb nehézséget a püspöknek, abba meg semmiképpen sem menjenek bele, hogy iskolát alapítsanak noviciátus nélkül. Ha tehát meghiúsult alapításunk Vercelliben, akkor semmiképpen sem fogadják el a comoi alapítást sem, jöjjenek vissza szent megnyugvással, van bőven hely, ahova nagy állhatatossággal kérik a mi Intézményünk megalapítását. – Kérjük imáinkban az Urat, hogy áldja meg a Mons. püspököt hosszú, szent élettel, hogy egykor még megláthassa szent kívánságának a beteljesülését. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. febr. 1.”
P. Alacchi nagyon készül Szicíliába, amit Szent Kalazancius is igen nagy örömmel venne. – Legyenek békességben, egyetértésben.
„P. Melchiore igen nagy megelégedéssel fogadta Atyaságod levelét, nagy és szent elhatározásokkal készül oda indulni, ha az Úr visszaadja neki egészségét. Minden reménységem megvan arra, hogy az ő ottlétével majd helyreigazodnak a ház dolgai. – Addig is Atyaságod ne szűnjön meg vigasztalni azt a fratellót, aki annak előtte neheztelt Atyaságodra, táplálja, élessze benne a reményt, hogy ha jól viselkedik, meg lesz minden vigasztalása, mert remélem, hogy február végére – az Úr segítségével – annyira lesz, hogy útra kelhet, nem is szándékozom jelenben személyi áthelyezéseket eszközölni, mivelhogy így, ez a helyzet jobban szolgálja a békességet és a megnyugvást.
„Nagy örömmel hallom, hogy rendeződik a ház a levélben írtak szerint. Legyenek egyetértők, ne szolgáltassanak alkalmat a civódásra, az ellentétekre. Ezért nem kaptam levelet sem P. Giacomótól, sem az Esküdtektől, sem mástól az említett Atyával kapcsolatban, aki, ha – mint mondottam – P. Melchiore odaérkezik, nem csak házat, hanem talán provinciát is cserél. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. febr. 1.”
Dicséretet a nápolyi Atyáknak, akik nem csak »Doctrina Christiana«-ban részesítik a szegény gyermekeket, hanem a tanítás után még egy darab kenyeret is kapnak. – A nemesember kérelmét igyekeznek elintézni Rómában. – Könyveket is fognak küldeni.
„A február elsején kelt levelével együtt kaptam meg Atyaságod jelentését is, hogy templomunkban megkezdték a szegény gyerekek számára a »Doctrina Christiana«-t és hogy a tanítás befejeztével a szegény gyermekek kapnak egy lepényt is, vannak, akik szívesen adják ezt a szeretetajándékot, mivelhogy ez a szeretetszolgálat a szegények javát szolgálja, éppen azért igen kedves dolog az Isten előtt és érdemszerző annak, aki gyakorolja. Buzdítsa nevemben P. Tomaso (Taquinato) atyát, hogy minden igyekezettel végezze ezt a munkát, lelkesítve azzal a tudattal, hittel, amely azt mondja:”... quod uni ex minimis meis fecistis, mihi fecistis”, ezért hát végezze nagy lelkesedéssel ezt a munkát Isten iránti szeretetből és aki segítségére lesz, az is részesedik az érdemben, semmiképpen abba ne hagyja ezt a szent vállalkozást. – Ami pedig annak a nemesembernek a kérvényét illeti, amelyet a Cacelleriába adott be, várjuk, hogy az első ülés alkalmával meglesz a dekrétum, amelyet a legelső alkalommal küldeni fogunk. – A kért könyvecskéket is küldeni fogjuk a legelső induló hajóval, hogy hasznukra forgathassák.” (1642. febr. 1.)
Mit ér, ha a szerzetes hatalmasok közbenjárásával akar kieszközölni valami előnyt elöljáróitól? – A szentelésre nem elég ajánlólevél az ismeretekben való jártasság, hanem a szerzetesi fegyelmezettséget is figyelembe kell venni. – Jó kívánságok.
„Amikor a szerzetesek emberi segítséget vesznek igénybe, hogy valami előnyt kieszközöljenek a maguk számára az elöljárótól, akkor arról tesznek tanúbizonyságot, hogy azt nem saját érdemeiknek köszönhetik, ami pedig kívánatos lenne nagyon is. – Mindezideig nem kaptam én arról jelentést, hogy kellő szorgalommal megszerezte-e azokat a szükséges ismereteket, amelyeket jogosan megkívánhatunk egy ilyen nagy szentség felvételéhez, mint amilyen a papszentelés. Mindazonáltal, hogy Excellenciádnak szolgálatára legyek, a jelen postával, még a mait postával írok az elöljárónak, hogy P. Giuseppe di S. Maria atyával együtt személyesen győződjenek meg arról, hogy az illető alkalmas-e egy ilyen nagy szolgálatra nem csak az ismeretekben való felkészültség alapján, hanem a szerzetesi életben való buzgóság révén is, akik majd jelentést küldenek nekem. Én szívesen megadom az elbocsátót, ahogy Excellenciád parancsolja és minden másban is szívesen állok rendelkezésére önnek, akinek az Úr adjon meg minden földi és lelki dolgokban való vigasztalódást és engedje meg az isteni kegyelemben való állandó gyarapodást.” (1642. febr. 1.)
Az igen szegény szülők gyermekét beöltöztessék novíciusnak? – Okos dolog volt fr. Giovanni elhelyezése. – P. Giocchino lehet gyóntató Bisignanóban, ha a püspök elfogadja. – A cosenzai novíciusjelöltek. – A menedékjog értelmezése. – P. Luca sürgősen jöjjön Rómába.
„Nagyon örülök annak, hogy a Noviciátus megkezdte működését a hat novícius beöltözésével és hogy még mások is várnak a beöltöztetésre, akik bizonyára megfelelnek a mi Szerzetünk rendeltetésének. Ne öltöztessenek be olyanokat, akikre az a kötelezettség hárul, hogy el kell tartaniuk édesanyjukat, nővéreiket, szegény édesatyjukat. Ezek miatt volt a sok zűrzavar a Szerzetben. Nagyon óvatosan járjanak el. De ha már egyszer beöltözettek valakit, akkor egész különös gonddal neveljék őket, mert a jól megnevelt novíciusok lesznek a Szerzet szilárd alapja, fundamentuma és csak ezek segítik elő a Szerzet biztos továbbfejlődését. – Nagyon jól tették, hogy fr. Giovanni di S. Antonio fratellót elhelyezték onnét, aki annyi zavart keltett már abban a házban és csak akadályozta a többieket is munkájukban. – Atyaságod – a lehetőséghez képest – szorgalmazza minden alattvalójánál a szabályok megtartását.
„Ami pedig P. Gioacchinót illeti, aki Bisignanóba ment, Atyaságod írjon a Mons. püspöknek, hogy adja meg neki a gyóntatási engedélyt, ha a vizsgán alkalmasnak bizonyult. – P. Evangélista azt írja, hogy volna néhány ifjú Consenzából, akik valamikor az ő tanítványai voltak és most kérik a Szerzetbe való felvételt. Válaszomban azt írta neki, hogy ha ezekben az ifjakban megvannak a felvételhez megkívánt feltételek, akkor beöltöztetheti őket és küldje őket a nápolyi Noviciátusba. Ebben az ügyben Atyaságod is írhat neki. – Már a múltkori levelemben megírtam, hogy az a fiú, akit továbbtanulásra befogadtak a házba, lakjék együtt a novíciusokkal és csak velük együtt járhat ki a házból, végezheti a tanulmányokat, de az iskolai előadások befejeztével menjen szépen vissza a noviciátusba. – És mivel arról értesültem, hogy az ottani házban ott tartózkodik két-három hónap két személy, akik az Udvar elől menekülnek, éppen azért a jelen levéllel megy a rendelkezés, hogy a jövőben az ilyen valaki – legföljebb – csak három napig tartózkodhat a házban, de akkor is lakjanak külön, elválasztva a szerzetesek lakosztályától, amint majd olvashatja a mellékelten megküldött dekrétumban. – Írtam már, hogy küldjék Rómába P. Luca atyát, igen nagy szükség van rá az itteni házban.” (1642. febr. 1.)
Szent Kalazancius nagyon sajnálja, hogy a nehézségek láttára a genovai elöljáró annyira elvesztett a kedvét. – P. Gavotti Genovából vagy Savonába, vagy Carcaréba mehet. – P. Giulio keresse Rómában ügyének rendezését, ha vissza akar térni a Szerzetbe. – Sem P. Guglielmo sem mások nem kereshetik már fogadalmuk érvénytelenítését »per vim et metum«. – P. Gio. Luca (Rapallo), aki minden jó kezdeményezést megakadályoz a liguriai provinciában. – Noviciátus. – Újra a P. Ciriaco-féle ügy. Kinek a keze van benne? – P. Mario Firenzébe kér egyes Atyákat. – Ne csüggedjenek! – (Értékes, tanulságos levél!)
„Megkaptam Atyaságod hosszú levelét. Legelőször is, ami a P. Ministrót illeti, mondhatom, hogy nagyon rosszul érintett levelének az a részlete, amelyben arról ad számot, hogy a P. Ministro (elöljáró) annyira elkedvetlenedett a nehézségek láttára. Pedig nagyon jól tudhatja, hogy mellette van a Provinciális, a Generális, a Protektor, mindnyájan segítségére vannak és támogatják munkájában annál is inkább, mert minden cselekedetével a Szerzet javát szolgálja és a szabályok megtartását szorgalmazza. Nem tudom, hogy van-e még olyan valaki ott a Provinciában, aki ugyanilyen buzgósággal járna el hasonló esetekben. Ha Atyaságod tud valakiről, értesítsen engem. – A legutóbbi levelemben küldtem egy rendelkezést, amelynek értelmében P. Niccolo M. Genovából vagy Savonába vagy Carcaréba mehet, gondolom, hogy Atyaságod közölte vele ezt az intézkedést. Ha netán nem engedelmeskedett volna, értesítsen engem. – Ha P. Giulio (a régi aposztata) szeretne visszatérni a Szerzetbe, jöjjön egyenesen Rómába, ahol majd megtapasztalhatja, hogy kegyesebben fogadják és több irgalomban, megbocsátásban lesz része, mint ahogyan ő gondolja. Semeddig se tartóztassák ott, nehogy összejöveteleket, megbeszéléseket tartson a többi kevésbé fegyelmezettekkel, hanem – amikor jönni akar – értesítsék, hogy mehet Rómába anélkül, hogy Genovában megszakítaná útját.
„Ami pedig P. Guglielmót és testvérét illeti, atyjuk abban az értelemben írt nekem érdekükben, hogy nem lehetne-e fogadalmukat »per vim et metum« érvényteleníteni? Atyaságod világosítsa fel őket, hogy nincs többé ez a lehetőség azok számára, akiknél »quinquennium«, az öt év eltelt a fogadalmas állapotban. Ezért aztán vagy jöjjenek Rómába és forduljanak alázatos kérésükkel a kardinális Protektorhoz, vagy kérjék felvételüket egy szigorúbb Szerzetbe, amit minden további nélkül meg fognak engedni nekik anélkül, hogy penitenciát vagy mortifikációt kellene vállalniuk a mi Szerzetünkben, ahol annyi évet töltöttek el engedetlenségben és aposztáziában. Ugyanezt elmondhatja mindazoknak is, akik hasonlóképpen »per vim et metum« szeretnének a rendi kötelékből kikerülni, bárki is legyen az az ottani Provincia tagjai közül. – Ami pedig P. Gio. Luca atyát illeti, világosan látható, kézzelfogható, hogy a pokoli ellenség általa akar megakadályozni minden jó kezdeményezést, amit a Szerzet el akar érni abban a Provinciában. A kardinális Protektor nagyon nehezményezi az ő cselekedetei, lehetséges, hogy majd a kardinális Protektor útján kap egy kis figyelmeztetést, mert lehetetlen elviselni azt – szerintem –, hogy egy kevély öntelt, büszke, fegyelmezetlen valaki, mint amilyen ő is, megakadályozza, hogy a Provincia békességben élhessen. A jövő héten újra írok Atyaságodnak más hangnemben. Addig is Atyaságod legyen nyugodt, Isten az ön ügye mellett áll és a kellő időben meglesz a segítség. (Ritkán találunk ilyen szigorú sorokat Szent Atyán leveleiben!)
„Minden kívánságom, óhajom az, hogy nagy gonddal törődjék a noviciátussal, aminek a megsegítésére, javára jelenleg 200 misét tudnék felajánlani. Ami pedig P. Ciriaco ügyét illeti, szükséges lesz már annak utána járni, hogy miféle ellenségeskedés van közte és (a cacarei) Garbarone között? Nekem az a gyanúm, hogy az egész ügynek a hátterében a mieink közül való valaki van, aki kavarja az egész dolgot. A jövő héten jelentést kérek erről. – Örülök annak, hogy a kórházban szolgálatot tettek az illetékes uraknak. – P. Arcangelót illetőleg mindig élhetnek azzal az alkalommal, hogy bármikor visszaküldhetik Pisába az én rendelkezésem értelmében. – P. Mario pedig, aki a Szent Officium Kongregációjának a rendelkezésére provinciális lett a toszkán rendtartományban, mindenképpen azt akarja, hogy P. Luigit engedjük át abba a Provinciába és – úgy látszik – hogy elkerülhetetlen lesz, hogy oda ne küldjük. Ugyancsak oda kéri P. Niccolót is, aki jelenleg Carcaréban van, megpróbálom kimenteni, ha sikerül ugyan, mert ebben az esetben a carcarei P. Francesco del SS.mo Sacramento atyának kell az iskolát vezetnie. – Mivel pedig a genovai posta ma délelőtt érkezett meg és a leveleket későn kaptam kézhez, majd a jövő héten írok mindarról, ami előfordult, történt. Addig is imáimban kérem az Urat, hogy adja meg Atyaságodnak és a P. Ministrónak azt a lelkierősséget, hogy minden nehézséget legyőzhessenek, ami csak előadódhat abban a Provinciában.” (1642. febr. 2. – Igazán értékes, hosszú, szép levél!)
Igen szép bíztatás, hogy ne veszítse el kedvét a nehézségek láttára és igen szép dicséret a Szerzet érdekében kifejtett munkáért. – Ne engedje az összejöveteleket, jelentse, hogy ki rendezik azokat? – Nincs már fogadalomérvénytelenítés egyesek számára »per vim et metum«. – Az Üdvösség útja, a szerzetesi tökéletesség. – (Igen komoly, szép levél!)
„Nagyon meglepődtem azon, hogy Atyaságod, aki maga mellett tudhatja a Provinciális, a Generálist, a kardinális Protektort és a mindenkor áldott Istent – iránta való szeretetből vállalta ezt az elöljárói tisztséget – most elkedvetlenedett egyeseknek izgágasága miatt, akiket inkább foglalkoztat a gonosz szellem folytonos kísértése, mint a Szerzet java, előrehaladása. Atyaságodnak az összes cselekedetei a szerzetesi fegyelmet szolgálják és csak dicsérettel illeti, akik hallanak róla, de ezzel szemben elmarasztalják azokat, akik ellene szegülnek a szent engedelmességnek és a szerzetesi szabályok megtartásának. Amiért is Atyaságod ne veszítse el kedvét, legyen erőslelkű, minden bizonnyal le fog győzni minden nehézséget. Ne engedje meg, hogy a házban összejöveteleket rendezzenek a fegyelmezetlenek, és ha mégis összejönnének, Atyaságod foglalja írásba nevüket és jelentse nekem, hogy kik azok, akik ezeket az összejöveteleket rendezik és a szabályok megtartása ellen beszélnek, hogy megfelelő büntetésben részesíthessük őket.
„Ami pedig az aposztatákat illeti, Atyaságod felvilágosíthatja mindazokat, akik erről beszélnek, hogy ezentúl már senki sem állhat elő azzal a mentegetőzéssel vagy elgondolással, hogy távozhat a Szerzetből »per vim et metum«, ha egyszer már eltöltött öt évet fogadalomban. És ha mégis egyesek még ebben az értelemben beszélnének, világosítsa fel őket tévedésükről, a ház tagjait pedig buzdítsa a szabályok szerinti életre és fontolják meg nagyon, hogy az üdvösség útja nem az, amelyen ők járnak jelenleg, mert a mindenkor áldott Krisztus azt mondotta: »... arcta est via, quae ducit ad vitam et pauci sunt, qui inveniunt eam« – és hogy rátalálhassanak erre a szűk útra és járhassanak azon, mindenekelőtt szükséges, hogy mondjanak le saját nézeteik fenntartásáról és saját akaratuk érvényesítéséről. Most már láthatja, hogy miféle úton-módon lehet megmenteni a fegyelmezetleneket és az engedetleneket. Az Úr adja meg önnek azt a szent kegyelmet, hogy legyőzhesse minden látható és láthatatlan ellenségét.” (1642. febr. 2.) – Igazán lelki gyönyörűséggel olvashatjuk ezeket a leveleket, amelyek éppen úgy szólnak nekünk is, mint a címzetteknek, Szent Atyán kortársainak.
Tudomásunk szerint ez az első levél, amelyet Szent Kalazancius írt P. Mario Sozzinak, a toszkán Provinciális Firenzébe érkezése után. – Miféle személyi áthelyezéseket eszközölt Szerzet P. Mario óhajára? – A Rómából elindult 11 helyébe pedig ő kér P. Mariótól embereket. – Buzdítja, hogy iparkodjék megnyerni az embereket és megnyugtatni őket.
„Amikor a posta megérkezett, nem voltak kéznél a könyvek, csak később jutottam hozzájuk, azért most csak röviden válaszolok. – Atyaságodnak megküldöm azokat a hivatalos iratokat, amelyeknek értelmében áthelyezést nyertek Genovából ketten, P. Luigi di S. Caterina és P. Arvangelo. – Ami pedig P. Niccolót illeti, aki Carcaréban van jelenleg, szerintem az ő áthelyezése egyenlő lenne azzal, hogy az ottan iskolát teljesen tönkretegyük, mivelhogy senki más nincs, aki úgy meg tudna felelni annak az iskola vezetésének, amelyet ő olyan nagyszerűen elindított és fenntartott. Arra hívom fel Atyaságod figyelmét, hogy P. Niccolo szerepét töltse be vagy P. Luigi vagy P. Bernardino, akiről azt hallom, úgy tudom, hogy igen alkalmas bármiféle iskola vezetésére és az iskolai munkát szívesebben végzi, minthogy elöljáró legyen. – Ami pedig a fratellókat illeti, fr. Gio. Battista di S. Anna, fr. Girolamo della SS. Trinita, fr. Salvatore és fr. Giuseppe della Core – aki azt mondja, hogy már fáradt, semmiféle szolgálattal sem tud a ház segítségére lenni, hanem csak teher és felesleges személy lenne ott. – Mivelhogy 11 személy indult Rómából Firenzébe, szükséges, hogy Atyaságod a firenzeiek közül néhányat ide küldjön vissza, hogy elláthassuk azoknak a munkakörét, akik odamentek és azonkívül még számítunk arra, hogy annak a (firenzei) háznak az ellátására még szükséges lesz, hogy innét, Rómából adjunk embereket. – Gondolom, hogy P. Santino (Lunardi Cesenából) már négy-hat nappal ezelőtt megérkezett oda, ha nem korábban. – Buzdítom, amennyire tőlem telik, hogy atyai jóakarattal igyekezzék megnyerni az ottaniakat, hogy mindenki a legnagyobb igyekezettel végezze a neki tehetsége szerint kiosztott munkát. Remélem, hogy Atyaságod meg tudja nyugtatni az embereket, le tudja csendesíteni a kedélyeket, mivelhogy most eléggé sokan egy kissé bizonytalanságban vannak. Ha valami váratlan dolog előadná magát, értesítsen engem. Rajta leszek, hogy akiket Atyaságod kér innét tőlünk, minél előbb induljanak.” (1642. febr. 2.)
Szent Kalazancius örül annak, hogy a pisai iskolák működésével meg vannak elégedve. Mindenben segíteni fogja őket, P. Mario is megígérte, hogy semmiben sem fogja akadályozni őket. – Mindazonáltal a mi segedelmünk az Úrban van.
„Atyaságod leveléből azt olvastam ki, hogy a pisaiak meg vannak elégedve a mi iskoláinkkal. Ez a jó hír igen nagy vigasztalás az én számomra és hacsak P. Mario nem fog okvetetlenkedni – amit nem tudok elhinni –, én mindenben buzdítom és segítségére leszek, hogy az eddig tapasztalt igyekezettel haladjon előre ezentúl is és én hiszek ebben, amit megígért, hogy szeretetreméltóságával és jóindulatával mindenkit meg akar nyerni, amit majd hamarosan meg fogunk látni, ahogy viselkedik majd, úgy fogunk mi is gondoskodni megfelelő segedelemről. – Addig is legyen minden bizodalma az Istenben, aki erőt ad arra, hogy minden nehézséget leküzdhessen.” (1642. febr. 2.)
Nyugodjanak meg a pisaiak, ha valamiben nem lesznek megelégedve P. Mario kormányzásával, akkor majd élhetnek a jogorvoslással. – Isten iránti szeretetből végezzék munkájukat. – Róma már 11 szerzetest adott Firenzének, viszont onnét még csak kettőt kaptak. – Az isteni gondviselésben való megnyugvás.
„Olvastam Atyaságod levelét, nagyon kérem, hogy – amennyire csak lehetséges – nyugtassa meg a kedélyeket, az ottani rendtársainkat. Lássák először P. Mario kormányzását, ami – remélhetőleg – mindenkinek a megelégedésére lesz, ha ellenkezőleg lenne, amit alig tudok elhinni, akkor majd gondoskodunk megfelelő segítségről. Amiért is buzdítson mindenkit, hogy legyenek nyugodtak és várják meg, hogyan alakulnak a dolgok. Mert ha jól alakulnak a dolgok az ő vezetésével, akkor kell, hogy mindnyájan legyenek vele megelégedettek, és mindenki végezze kötelességét Isten iránti szeretetből embertársának a javára. – Eddig 11 rendtagot küldtem oda és mindössze kettő jött onnét, akik Norciába kerültek, azt mondják, hogy még kettőt kapok onnét hamarosan. – Minden reménységem abban a tekintélyben van, aki azt mondja: »... diligentibus Deum omnia cooperantur in bonum«, így fogadom a jelen eseményeket is” (1642. febr. 2.)
Szent Kalazancius felvilágosítja Sig. Negrit, aki két fia érdekében írt neki, hogy nincs már fogadalomérvénytelenítés (»per vim et metum«), ahol már elmúlt az öt év. – Mi volna az egyetlen orvosság? – És ők beismerik bűnösségüket?
„Olvastam Uraságod levelét, amelyet fiai, P. Guglielmo és fr. Benedetto érdekében írt. – Közölhetem önnel a napokban hozott határozatot, amelynek értelmében nincs ezentúl arra lehetőség, hogy a fogadalmakat érvénytelenítsük abban az értelemben, ahogyan néhányan a múltban eljártak, okul hozván fel, hogy »per vim et metum« tették le a fogadalmat, annál is inkább, mert elmúlt már az öt esztendő a fogadalmukban, amit az egyházi törvénykezés is nagyon is figyelembe vesz. – Ennélfogva a legkézenfekvőbb eljárás, segítség az lenne, hogy nagy alázatossággal felkeresnék a kardinális Protektort és nyilatkoznának, akarnak-e igazi szerzetesek maradni, vagy pedig más szigorúbb Szerzetbe akarnak-e átlépni? Ezt senki meg nem akadályozhatja. – Ezért hát Uraságod lássa be, hogy itt mindenekelőtt arról van szó, hogy fiai, akik annyi idő óta aposztáziában élnek és ki vannak közösítve, ismerjék el nagy vétküket és tartsanak bűnbánatot.” (1642. febr. 2.)
Sok mindenről szó esik ebben a hosszú levélben. P. Picanvól szerint ennek a levélnek minden sora Szent Kalazancius bölcsességének, okosságának a bizonysága. Legelőször is az áthelyezési problémák: nem szívesen engedi fr. Girolamót, aki nagyszerűen ellátja a refektóriumot, helyette ajánlja az ügyen kertészkedő fr. Marc Antoniót, de ha nagyon kívánja, menjen az, akit óhajt. Vele együtt megy majd fr. Lorenzo, aki ellenőrzi majd az építkezéseket, de az őszi questálára visszavárják Frascatiba. – Rendelkezések az iskolai beosztással kapcsolatban. – P. Giacomo Bandonit nem engedheti Anconába, aki Szent Kalazancius mellett titkári teendőket végez. – Pénzbeli segély egyik rendtárs édesatyjának. – P. Mario nyomorúságos állapotban találja a firenzei házat, Szent Kalazancius kész segítségére lenne. – P. Carlo milyen engedély alapján gyóntat? – A pisaiak nyugtalankodása. P. Santino Lunardi késedelmeskedése. – Fr. Romano gondatlansága. – Szent Kalazancius Isten oltalmába ajánlja P. Mario firenzei működését.
„A héten két levelet kaptam Atyaságodtól. Azon leszek, hogy minél előbb küldhessem a noviciátusi kert gondozására fr. Girolamo della ss. Trinita fratellót, szerintem, ennek a munkakörnek jobban megfelelne és értelmesebb is fr. Marc Antonio dello Sp.to S.to fratello, aki nagy hozzáértéssel és eredményesen gondozza a moriconei ház kertjét. Mindazonáltal küldöm azt, akit Atyaságod óhajt, jól lehet, hogy ez a megoldás kevésbé előnyös ennek a háznak a szempontjából, mert nincs senki, aki olyan gondosan tudná rendben tartani a refektóriumot, mint a nevezett (Girolamo) fratello. – Vele együtt küldöm fr. Lorenzót (?), akinek most a szülőföldjére kell mennie, hogy segítségére legyen testvérének, akinek most jár le a számkivetése, majd azután elmehet Gugliába és Pieve di Centóba, hogy lássa, mennyire vannak az építkezésekkel és hogy megfelelnek-e nekünk. De aztán májusban hadd menjen vissza Frascatiba, mert szorgalmas questálásával ő szokta beszerezni már évek óta a ház élelmét és az egyéb szükséges dolgokat, 25 vagy 30 rakomány szénát, 14 rubbio gabonát aratáskor és ugyanannyi hordó bort szüretkor. Végínségre jutna a ház, ha ez a fratello hiányozna onnét ezekben az időkben.
„Nem tetszik nekem, nincs kedvemre, hogy P. Agostino nem maradt meg a számolási iskolánál. Helyére ajánlanám a novarai fr. Francesco di S. Giuseppe fratellót, aki jelenleg Anconában van, aki jobban helyt állna bármiféle megbízatásban mint fr. Paolo, akinek nagyothallásával együtt járó tökéletlenségeit nem egykönnyen tudnák elviselni a firenzei növendékek, mindazonáltal gondom lesz rá, hogy minél előbb odakerüljön az említett fr. Paolo, vagy pedig P. Gio. Battista di S. Bartolomeo atya, akinek Cagliariba kellett volna mennie.
„Ami pedig P. Giacomo di S.ta Maria Mad.na atyát illeti, aki titkári minőségben szolgál nekem, nem engedhetem el Anconába, mert nem tudom senkivel sem helyettesíteni ebben a hivatali beosztásban, én meg koromnál fogva már nem nélkülözhetem, nem lehetek el segítség nélkül. – Írok majd Nápolyba, hogy minden hónapban adjanak az ottani pénzértékben három dukátot P. Gio. Francesco atyjának, ennek fejében ott a firenzei házban az említett Atya vagy más valaki minden hónapban mondjon el harminc misét. – Ami pedig azt a két fratellót illeti, akik Norciába mentek, megírom nekik, hogy térítsék meg az útiköltséget, amit a firenzei háztól kaptak, hiszen ezentúl már a norciai ház javára dolgoznak.
„Nagyon sajnálom, hogy olyan nyomorúságos állapotban találta a firenzei házat, de remélem, hogy Atyaságod olyan nagy buzgalmat fejt ki, hogy hamarosan rendbe hoz ott mindent, amiben csak lehet, mindenben segítségére akarok lenni. Remélhetőleg, a napi közös imádságon is rendesen meg fognak jelenni, amelyről – mint mondja – annyira elmaradoztak.
„Nem tudom, hogy P. Carlónak ki adott arra engedélyt, hogy a templomban gyóntathasson és kitől kapott engedélyt, hogy – Róma értesítése nélkül – bizonyos dolgokat kinyomtathasson. – Szerfölött rosszallom, hogy a pisai Atyák berzenkedtek Atyaságod ellen, figyelmeztettem őket, hogy ne nyugtalankodjanak, míg csak meg nem tapasztalják Atyaságod kormányzását, mert máskülönben sok meggondolatlanságot követnek el és nem sok bizonyságot tennének a szerzetesi tökéletességről. Mindazonáltal remélem, hogy Atyaságod a maga bölcsességével és türelmességével le fog csendesíteni minden nyugtalankodást és minden helytelen kezdeményezést.
„Megírtam P. Carlónak, hogy adjon számot a házról Atyaságodnak mint Provinciálisnak. – Cesenából írt nekem febr. 2-án P. Santino, hogy útra készen van Firenzébe, nem tudom, hogy mi az oka ennek a késedelmeskedésnek – Ami pedig fr. Romanót illeti, szerintem, Carcaréba lehetne küldeni, ahol egy kis mortifikációban lehetne részesíteni azon gondatlansága miatt, hogy engedély nélkül elhagyta Rómát, semmi oka sem volt erre. – P. Luca atya értesített, hogy megérkezett Firenzébe és beszámol majd Atyaságodnak, hogy mit végzett Pieve di Centóban, Guigliában, Fananóban és Firenzében. Én azt hiszem, hogy nagy segítségére lesz ott a Szerzetnek, főként, ha már majd ott találja P. Luigit is. – És mivelhogy minden rendes jó munkát gátolni szokták az akadályok és az ellenkezések, Atyaságod ne zavartassa magát, mivelhogy megbízatása és minden tevékenysége arra irányul, hogy szolgálja az Istent és Szerzet javát, türelmességével le fog győzni minden nehézséget és én nem szűnöm meg, hogy a magam és a mások imájával Istennek ne ajánljam, hogy az ő áldása kísérje minden munkáját. – Ezeket akartam jelenlegi levelemben megírni. – 1642. febr. 7.” (Komoly, szép levél! Vajon milyen lelkülettel olvashatta P. Mario?
P. Gavotti, a rokonságra való tekintettel – remélhetőleg – fegyelmezettebben fog viselkedni Savonában, mint Nápolyban. P. Arcangelót és P. Luigit Firenzébe kérte P. Mario, helyükre majd a Vercelliből visszatérő Atyák kerülnek. – Levél Garbaronetól P. Ciriacóval kapcsolatban. – A kórház-kérdés. – A mutációs gondok. – Az aposztáziából visszatérni akaró P. Giulio. – Atyai intelem P. Gio. Luca (Rapallo) atyához. (Értékes, szép levél!)
„Ami pedig P. Niccolo M. atyát illet, nagyon okosan teszi, szerintem, ha visszavonul Savonába, ahol talán majd – a rokonságra való tekintettel – nem mer olyan fegyelmezetlenül viselkedni, mint amilyennek Nápolyban mutatta magát, ahonnét testvérével együtt elég gyorsan megléptek, bizonyára már ott is tudják ennek okát. Atyaságod figyelmeztesse és figyelje cselekedeteit, szeretném, ha a jövőben akkora buzgósággal iparkodna bizonyságot tenni megjavulásáról, mint amilyen féktelenséggel szolgált a könnyelműségnek a múltban. – P. Arcangelo áthelyezést kapott Firenze közvetítésével, mindenképpen oda kívánja a nagyhatalmú toszkán provinciális, P. Mario. Ugyancsak Firenzébe való áthelyezést kapott P. Luigi is. Hamarosan visszatérnek Vercelliből a mieink, akkor majd P. Luigi helyébe mehet Savonába gyóntatónak P. Ferdinando, fr. Eleuterio pedig végezheti a questálást, más házi dolgokat, ahogyan beosztják.
„Ami pedig P. Ciriacót illeti, a mai postával kaptam levelet Garvaronétől, aki elpanaszolja a múltban elszenvedett összes kellemetlenségeket, méltatlan bánásmódot, amiben része volt, de most megbékültek, így nem hiszem, hogy más következményei is lennének cselekedeteinek. – Ami pedig a kórházi szolgálatot illeti, úgy gondolom, hogy a hónap végztével visszarendelik oda a szomaszka vagy a teatinus atyákat, ennélfogva nem időszerű, felesleges arról beszélni, hogy ezt a szolgálatot ellássa a noviciátus, nem hinném, hogy az illetékes urak kérnék is ezt tőlünk. – Savonában az a probléma, hogy ki tanítsa a számolást? Én úgy tudom, hogy hamarosan oda kerül P. Gasparo dell Asuntione atya, aki jelenleg Pisában van, nagyon kiváló mester, aki nem csak Savonában, hanem Genovában is megfelelne. Ha megérkezik – annak Provinciának a szolgálatára – Savonába lehet rendelni. – P. Mario folytonosan azzal a kéréssel zaklat, hogy a firenzei írási és számolási iskola vezetésére engedjem oda fr. Paolót, de én megírtam neki, hogy nem odavaló, nem neki való munkakör nagyothallása miatt. Azt gondolom, hogy hamarosan itt lesz Rómában P. Agostino, aki az írási és a számolási iskola vezetője volt Firenzében, abban a reményben vagyok, hogy Genovába vagy Cagliariba küldhetem, ahol inkább kell és így akkor ott maradhat P. Gio. Battista. Mindamellett lehetséges, hogy fr. Paolo vagy az említett P. Gio. Battista atya Firenzébe kerül.
„Ami pedig P. Giuliót illeti, csak átmenetileg tartózkodhat Genovában, neki Rómába kell jönnie, hogy számot adjon cselekedeteiről a kardinális Protektor előtt és ha vissza akar térni a szerzetesi közösségbe, akkor majd gondom lesz rá, hogy rátaláljon a szerzetesi tökéletesség útjára és hogy jóvátegye az elvesztegetett időt. Atyaságod mutattassa meg vele azokat a leveleket, amelyeket Rómából kapott, hogy lássa, megtudja végeredményben, hogy milyen helyzetben is van ő és milyen magatartást kell vele szemben tanúsítani.
„A jelen postával küldök egy levelet P. Gio. Luca atyának, amelyben szeretném vele megértetni atyai szertelttel, hogy mennyire kívánom, hogy közölhessem vele jóakaró szeretettel azt a lelkületet, amellyel az Úr engem megajándékozott és arra kérem, amennyire csak tőlem telik, hogy jöjjön Rómába és legyen mellettem egy kis ideig, hogy felismerhesse azt a szűk ösvényt, amely az Üdvösségre vezet, amelyen, ha felismertünk, könnyen és biztosan járunk rajta. Majd meglátjuk, hogy mit fog felelni, mert ez a levél nem valakinek a kérésére íródott meg, hanem teljesen önmagam szándékából (motu proprio) az ő javára. Addig is a P. Ministro csak folytassa munkáját, noszogassa egy kissé, ha nem lesz eredménye a dolgoknak, akkor majd más eszközökhöz fordulunk.” (1642. febr. 8.) – „Csillogó gyöngy- és aranyszemcsék ezek a remekszépségű sorok Szent Atyánk leveleiből a mi lelki épülésünkre és gazdagításunkra. Csak legyen hozzá időnk, erőnk és kedvünk, hogy ezeket meg is valósíthassuk a mi – szerzetesi elhivatottságunkban – lelkünk javára! »Videte et plaudite: tanti Patris filii sumus!«”
Szent Kalazancius biztosítja a genovai elöljárót, hogy ő mindent megtesz annak a háznak az érdekében ugyanezt elvárja az elöljárótól és a Provinciálistól is. – A noviciátust misék vállalásával segíti. – A noviciátus jelentősége. – Az elöljáró a jövőben még buzgóbb legyen! – (Érdekes levél!)
„A jelenlegi postával is valami szolgálatot tettem annak a háznak a javára, amiért is Atyaságod igyekezzék a maga részéről mindent megtenni, valamint a P. Provinciális is. – Nagyon kérem, hogy különleges szeretettel foglalkozzék a noviciátussal, a jövőben is, ha módom lesz rá, segíteni fogok misék vállalásával, ez alkalommal is 200 misét vállaltam javára. A noviciátus a rendtartomány fundamentuma és fenntartója. – A mi Urunk áldja meg Atyaságodat még egyszer olyan nagy buzgósággal a jövőben, mint amilyen volt a múltban.” (1642. febr. 8.)
Szent Kalazancius örül annak, hogy megszűnt az ellentét P. Ciriaco és Sig. Garbarone között. – Utasítja P. Ciriacót, hogy mindenkor szívélyes és udvarias legyen viselkedésében. – Udvarias, szép befejezés és jókívánságok.
„Uraságodnak a múlt hó 29-én kelt levele különösképpen nagy vigasztalásomra volt és hálás vagyok Uraságodnak azért az udvarias gesztusért, magatartásért, amelyet kifejezésre juttatott P. Cirióval szemben, amelyet általában mindenki megtapasztalhat, aki csak a kellő módon tárgyalt is valaha Uraságoddal. – Újra felajánlom szolgálataimat, kegyeskedjék tetszése szerint rendelkezni velem. – Írni fogok P. Ciriacónak is, hogy a jövőben legyen körültekintőbb és udvariasabb tárgyalásaiban, amikor arról van szó, hogy Uraságodnak tegyen valami szolgálatot, remélem, hogy nem fog erről megfeledkezni és pontosan fogja teljesíteni kívánságomat. – Én pedig kérem a Urat, hogy éltesse Uraságodat sokáig, hosszú éveken át, sok jó egészséggel és annak a városnak javára, közmegelégedésére, mindenkor Isten kegyelmében.” (1642. febr. 8.)
Létrejött a béke P. Ciriaco és Sig. Forenzo között. – Mindenkivel udvarias legyen. – Ne avatkozzék bele a világiak dolgába. – Köszöntse Sig. Lorenzót és biztosítsa további készséges szolgálatairól. – A Catanzaróból érkezett levelek.
„Nagyon örülök annak, hogy a barátság helyreállt Sig. Garbaroneval. A jövőben Atyaságod legyen nagyon körültekintő és ne keltsen megütközést ne csak Sig. Lorenzóban, hanem senki másban sem. Atyaságodnak cselekedeteit nagyon sokan figyelik, ezért legyen mindig nagyon óvatos és körültekintő. Ne avatkozzék bele a világiak dolgaiba, hacsak a szükség vagy a szeretet nem kívánja. – Nevemben keresse fel és köszöntse Sig. Lorenzót és ajánlja fel neki szolgálataimat., szívesen rendelkezésére álok, amiben csak tehetem. – Egy valakinek a levelét kézbesítem, aki Catanzaróban van jelenleg, onnét származik Carcareből, az Alfieri Pertica és a Castellani családból. Tudakolja meg, hogy miről van szó a levelében és értesítsen engem.” (1642. febr. 8.)
Ne hamarkodjanak el semmit sem, míg meg nem látják, hogy milyen lesz P. Mario kormányzása, aki megígérte, hogy megértéssel lesz mindenkihez. – Ha kifogásaik vannak, forduljanak Rómához. – Jelentsék P. Mariónak, ha nem szívesen tartózkodnak ott, már is elengedett egyeseket. – Nyugtalankodásukkal ne kényszerítsék P. Mariót, hogy a Szent Officiumnál keressen orvoslást panaszaikra. – Megígérte, hogy senkit sem fog elhelyezni onnét.
„Egy olyan levelet kaptam Pisából, amelyet négy ottani Atya írt alá, nekem az a véleményem, az az én üzenetem, hogy ne kell a dolgoknak elébe vágni, nem kell elhamarkodni semmit sem, várják meg, hogy gyakorlatban milyen P. Mario kormányzása, aki megígérte nekem, hogy igen szívélyes és szeretetteljes akar lenni mindenkivel szemben. Ha valami hiányt, hibát tapasztalnának, forduljanak panaszaikkal Rómához, vagy mondják meg egyenesen neki: nekem semmi kedvem sincs, hogy továbbra is ebben a Provinciában maradjak. P. Mario senkit sem erőltet, hogy ott maradjon. Minden óhaja az, hogy mindazok, akiket oda éretett, ne kényszeredetten csak, hanem szívesen tartózkodjanak ott. Már is négyet elengedett, hogy Rómába jöhessenek, de ezek helyére már másokat kért, de még fog kérni ezután is embereket hol innét, hol onnét. – Amiért is az a kérésem, hogy ne szolgáltassanak arra okot, hogy a nevezett Atyának Rómába kelljen jönnie, hogy a Szent Officium Kongregációnál keressen orvoslást a bajokra, ahol ő mindenkor pártfogásra talál. – Nekem azt is megígérte, hogy senkit sem fog elhelyezni Pisából, ahol olyan sikeresen indult meg a munkánk. – Atyaságod tegyen meg mindent, nyugtassa meg az embereket, ne tegyenek addig semmit, míg csak meg nem látják, hogy alakulnak a dolgok P. Mario kormányzása alatt.” (1642. febr. 8.)
Bántja Szent Kalazanciust a pisaiak nyugtalankodása, inti őket, hogy viselkedjenek nyugodtan, remélhetőleg P. Mario semmi lényeges újítást nem fog ott eszközölni. – Az engedély nélkül távozott fr. Tomaso. – Fr. Romano.
„Egyáltalában nincs kedvemre, hogy az ottani Atyák kezdettől fogva nyugtalankodnak, nincs rá ok, remélhetőleg P. Mario semmi lényegbe vágó újítást nem fog bevezetni. – Kérem mindnyájukat, legyenek egy kis türelemmel és nyugodjanak meg, majd meglátjuk, hogy fog viselkedni a nevezett (P. Mario) atya. – Hallom, hogy minden ok nélkül távozott a rendházból fr. Tomaso, szeretném tudni, hogy hova ment és mit lehet segíteni az iskolán? – Ha fr. Romano oda érkezik, küldjék Livornón át Carcaréba.” (1642. febr.8.)
A fennálló – ismert – nehézségek miatt ne valósulhatott meg a vercellii alapítás. – Egyenlőre a comoi alapításról se tárgyaljanak. – Az odaküldötteket Szent Kalazancius visszarendeli jelentéstételre.
„Legalább kétszer, ha ne többször küldtem már levelet a milanói posta útján Vercellibe, lehetséges, hogy Atyaságod nem kapta meg ezeket a leveleket, amelyekben úgy rendelkeztem, hogyha a vercellii alapítás nem sikerül, akkor Comóval se próbálkozzanak, hanem a püspöknek kegyel áldásával elbocsátva jöjjenek haza Genován át azzal a reménységgel, hogy majd a nehézségek elmúltával visszatérhetnek oda. – Ennélfogva tehát Atyaságod, ha levelem érkezésekor is még bizonytalanságban lesznek az alapítást illetőleg, nem is hiszem, hogy másképpen is lehetnének, mivelhogy nagyon hatalmasok az ellenfelek, mint ahogyan már mondottam, jöjjenek vissza a genovai úton. P. Ferdinando és fr. Eleuterio maradjanak Savonában, ahol – Isten kegyelméből – van még valami szerzetesi fegyelem. Atyaságod pedig jöjjön Rómába, adjon számot mindenről, mi, hogyan történt? – Értesítsen arról is, hogy P. Glicerio elutazott-e Firenzébe, ahogyan írta?” (1642. febr. 8.)
Fr. Giuseppe megkapja a megérdemelt büntetést. – P. Alessandro és a Szerzet. – Kik kerülnek P. Luigi helyébe? Ki lesz a számolási iskola vezetője? – A »Doctrina Christiana« és a növendékek vallásos nevelése.
„Ha fr. Giuseppe engedélyt kap arra, hogy Rómába jöhessen, cselekedeteinek megfelelő fogadtatásban lesz része, és ne gondolja, hogy olyan könnyen csak hazakerül majd szülőföldjére, mint egyesek vélik. – P. Alessandro annyit zaklatott már arra való hivatkozással, hogy neki segítenie kell Atyját és a tanuk felsorakoztatásával, csak a jó Isten tudja, hogy miféle emberek ezek, hogy végül is a Mons. Vicegerente semmisnek nyilvánította fogadalmát »per vim et metum« ok miatt. Zarándokruhában öltözötten távozott. A misézéstől mindaddig fel lesz függesztve, míg biztos »patrimonium«-ot vagy jövedelmet nem biztosít magának, amiből meg tud élni. A Szerzet sokáig elnézte neki, hogy nem nekünk való ember, azt hiszem, hogy ezt a lépését ő fogja legelőször is megbánni. Közölje e házakkal, hogy semmiképpen be ne fogadják, hanem mint elhalt tagot (membro putido) tartsák távol.
„P. Luiginak mindenképpen Firenzébe kell mennie, helyébe megy majd P. Ferdinando, aki egyenlőre még Vercelliben van fr. Eleuterióval együtt. – Ami pedig a számolási iskola tanítóját illeti, remélem, hogy hamarosan egy olyan valakit kapnak, aki nagyobb megelégedésükre lesz, mint lett volna fr. Paolo. Ez pedig nem más lesz mint P. Gasparo dell Assuntione Pisából. Ebben az értelemben már írtam is oda. – Az az én legnagyobb kívánságom, hogy a legjobb igyekezettel foglalkozzanak a »Doctrina Christiana« keretében a templomban a növendékekkel. Tanulják meg az összes gyermekek – a Rómában nyomtatott könyvecskék útmutatása nyomán – a mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedésének a történetét. A lelkigyakorlatos könyvecskéből pedig tanulják meg, hogyan kell felindítani az isteni erényeket, a hit, remény, szeretetet, a bánatot, hogyan kell gyakorolni a alázatosságot, mert úgy van rendjén, hogy mindezeket tudják az összes iskolás gyermekek. Ezeknek megtanításában minden igyekezettel járjanak el.” (1642. febr. 8.)
P. Mario Firenzébe kéri P. Battaglione atyát is, Szent Kalazancius meghagyja neki, hogy azonnal induljon útnak, mihelyt ott lesz az utód.
„P. Mariónak megvan az a felhatalmazása a Szent Officium Kongregációtól, hogy a maga tetszése szerint válogassa össze a firenzei ház tagjait, többek közt Atyaságodat is oda kívánta. Ennélfogva, ha megérkezik Atyaságod utódja Nápolyba, aki valószínűleg P. Domenico di S. Tomaso d Aquino atya lesz, akkor Atyaságod azonnal induljon útnak, akár a tengeri utat választja Livornón keresztül, akár a szárazföldi úton jön Rómán keresztül. Az útiköltség fejében vállalhat miséket, amelyeket aztán majd kényelmesen elmondhat ott. Most az a fontos, hogy minél előbb induljon. – Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. febr. 10.”
P. Buraggi bejelentette Szent Kalazanciusnak, hogy Szentszéki engedéllyel átlép a kármeliták Szerzetébe. Erre a levélre adott néhány soros válaszában Szent Kalazancius az Úr áldását kívánja P. Buragginak új útjára. Nagyon szép, mélytartalmú levél.
„Megkaptam Atyaságodnak levelét, amelyben bejelenti, hogy megkapta a mi Urunktól, a Pápától az engedélyt, hogy átléphet a piemonti Sarutlanok Szerzetébe. Hiszem, hogy a Szentlélek sugalmazta ezt a lépést, éppen azért örülök annak, hogy Atyaságod követte ezt a szent hívó szózatot. Én nem szűnöm meg imáimban kérni az Urat, segítse önt, hogy egyre gyarapodjék az Ő szent kegyelmében. – Ezeket akartam megírni válaszul az ön levelére.” (1642. febr. 15.)
Hosszú levél, amelyben, főként a személyi áthelyezéseket tárgyalja meg Szent Kalazancius P. Marióval. – De mindezek mellett sok minden másról is értesülünk: a pisaiak lázongásáról, ellenszegüléséről; az aposztata P. Pietro Agostinóról (aki annak idején a nyugtalankodó fratellók ügyét képviselte Rómában és titokban ellenállásra bíztatta őket és amikor mindent jóvá akart tenni és a kardinális Protektor is kész volt neki megbocsátani, hirtelen, titokban elillant Rómából); P. Buraggiról, aki karmelita lett; P. Santino késedelmeskedésének okáról, akinek Cesenából kell Firenzébe jönnie; a betegeskedő fr. Achilleo, akinek helyére ment P. Gasparo; fr. Girolamo, a kertész, új ruhát kapott elutazása előtt; hogy P. Battaglione kapott értesítést, hogy Firenzébe kell mennie; a fananói studensek P. Liugival együtt mehetnének Pieve di Centóba; bonyodalmak egy száz scudi körül; a 12 ezer elmondandó szentmise; P. Glicerio még mindig csak Milánóból irogat; P. Gio. Stefano (Spinola) atya távozása Norciából nagy vesztesége lesz annak a háznak. – A levél utolsó részletében emlékezteti Szent Kalazancius P. Mariót, gondoljon arra, hogy hányan elmentek a Szerzetből »per vim et metum«, mások meg mint aposztaták, ennélfogva nagy az emberhiány, nem helyes, ha csak a firenzei házra gondolunk, vannak még más házaink is. – A legutolsó sorokban különösképpen gondjaiba ajánlja a pisai házat.
„Valahányszor levelet kapok Atyaságodtól, a titkárommal mindig kivonatoltatom, arról jegyzetet készíttetek és válaszaim megírásában ahhoz igazodom. – Most egyik legutóbbi levelében írja, hogy a pisaiak lázadozva ellenszegültek intézkedésének, szerfölött rosszallom ezt a magatartást, amint láthatja a nekik írt, idemellékelt levélből. – Ami pedig P. Pietro Agostinót illeti, úgy tudom, hogy állandóan misézik, nem törődvén azzal, hogy minden ok nélkül távozva a Szerzetből, az aposztázia bűnébe esett. Ha ez a nevezett Atya engedelmeskedett volna a kardinális Protektornak, ahogyan ő maga megígérte, akkor egy hónapon belül lerótta volna a büntetést, ami az lett volna, hogy egy hónapig Moriconeba kellett volna visszavonulnia. Most ezek után, mivel jellemtelenül viselkedett a kardinális Protektorral szemben, hogy ne mondjam, hazudott, most neki magának kell a Sig. Kardinálistól kieszközölnie a bocsánatot. Én nem csak, hogy nem akadályozom meg, hanem azon leszek, amennyire tőlem telik, hogy segítségére legyek, hogy az Úr visszavezethesse ezt a veszendőbe indult lelket az ő aklába, aki, tudtommal, az aposztáziája miatt exkommunkálva is van.
„Ami pedig P. Gio. Stefanót illeti (mivel érdeklődött, közlöm, hogy megkapta az engedélyt, hogy a sarutlan karmeliták Szerzetébe lépjen át, imáimban kérem az Urat, adja meg neki, hogy folytonosan gyarapodhassék az Ő szent kegyelmében), írt nekem, válaszomban azt írtam neki, hogy nagy örömömre szolgál, ha a maga teljes egészében meg tudja valósítani azt a tervét, hogy a kapott engedély értelmében átlép a sarutlan karmeliták Szerzetébe, imádkozni fogok érte, hogy az gyarapítsa benne az Ő szent kegyelmét. – Ami pedig P. Santinót illeti, bizonyára megérkezett már Firenzébe, Cesenából azt írják, hogy várta az alkalmi kocsit (fogatot) Bologna felé, mivelhogy járhatatlanok voltak az utak, csak febr. 4-én tudott indulni. – Fr. Achilleo nem akart hinni nekem, hogy maradjon Frascatiban, ahol elég jó egészségben volt és szép eredményt ért el az iskolában, sajnálom, hogy most beteg. Helyébe küldtem P. Gasparo dell Epifania atyát, igen jó írású ember, eléggé értelmes is, hogy a számolást tanítsa Fananóban, vagy ha Atyaságodnak úgy tetszik, Firenzében. Neki és útitársának, fr. Girolamónak, 4 scudit adtam útiköltség címén, amit majd a fananói háznak kell megtéríteni, itt ennek fejében 40 misét végzünk. Fr. Girolamo új ruhát is kapott, hogy ne kelljen neki a régi, kopottban ott megjelennie.
„Írtam P. Pier Luca atyának, hogy készüljön fel a firenzei útra, ahogy az utód oda megérkezik Nápolyba, P. Domenico azonnal indulhasson. A nevezett Atya, ha jó alkalma lesz, akkor tengeri úton indul Nápolyból és Livornón át érkezik, vagy pedig szárazföldi utat választja Rómán keresztül. Csak a jó Isten a megmondhatója, hogy mekkora hiány az ő elhelyezése a Porta Realéből. – Ha P. Luigi Pieve di Centóba meg maestrónak, oda mehetnének a növendékek is Fananóból, akik márciusban fogadalmat tesznek, akik valamikor az ő növendékei voltak. Ezekkel a rendi növendékekkel együtt lehetnek iskolájának látogatói, növendékei világiak is, akik éppen olyan értelmesek (végzettségűek mint a mi növendékeink). – Isten bocsássa meg P. Gio. Stefanónak, hogy olyan könnyelműen elpazarolt 100 scudit, ahogyan Atyaságod írja, iparkodjék megtudni a bovegliói P. Antoniótól, nem tud-e még más valamiről is, ami a noviciátusból tűnt el az ő idejében? Biztosra veszem, hogy minden dolgot el fog titkolni, minthogy olyan természetű ember. – Ha egy kicsit meg tudom magamat előzni a misemondásokkal, szívesen vállalok az ottaniak javára is, jól lehet, hogy az anconai ház meg van terhelve 12 ezer misével azon 1200 ellenértékeképpen, amelyet a templom építésére hagyományozott a b.e. Sig. Giuseppe Cinquivie. A kötelezettség 12 évre szól, minthogy 12 ezer miséről van szó. Eddig én 2300-t mondattam el, szeretnék még egy másik száz scudinak megfelelő számú misét is elmondatni, hogy kifizethessük a templomunk szomszédságában levő házat, amelyet 500 scudiért vásároltunk meg, miután 300 scudit kell fizetnünk, így most 2300 misével kiegyenlítünk 200 scudit, hátra van még az adóból a 100 scudi kiegyenlítése.
„Megírtam P. Carlónak, aki az elöljárói állást tölti be, hogy adjon számot Atyaságodnak a házról és várja, hogy Atyaságod mit fog intézkedni? – P. Glicerio azt írja nekem Milánóból, hogy hamarosan ott lesz (t.i. Firenzében), hogy vállalja a munkát Atyaságod intézkedése folytán. – Sürgetem, hogy még a f. h. (február) folyamán induljon P. Gio. Stefano (Spinola) Norciából, az ő távollétét igen meg fogja érezni a norciai ház és a férfiak Kongregációja. – Hasonlóképpen írtam Campiba P. Giuseppe de S.ta Maria atyának, hogy induljon Nápolyba és majd onnét menjen Firenzébe. – Atyaságod fontolja meg, hogy hányan hagyták el a Szerzetet »per vim et metum« (fogadalomérvénytelenítés címén) és hányan aposztatáltak. Ennélfogva a Szerzetbe emberhiány van, éppen azért nincs rendjén, hogy a firenzei ház el legyen látva a legteljesebb mértékben minden erővel, a legjobbakkal, akik egész február folyamán érkeznek oda (a legkülönbözőbb helyekről) nem számítva azokat, akik már előbb is ott voltak. Szeretném tudni, hogy Atyaságodnak szándékában van-e ott tartani P. Carlo di S. Gasparo atyát? – Különösképpen is gondjaiba ajánlom a pisai házat, amely igen jó hírnévre tett szert a múltban az iskolában kifejtett nagyszerű munka révén, hogy Atyaságod bölcsességével és türelmességével lelkesítse őket, hogy továbbra is gyarapodjanak ebben a közmegbecsülésben, az iskolás gyermekek, a növendékek pedig a tanulmányokban, az előrehaladásban. – Írok Genovába, hogy minél előbb jöjjön Firenzébe vagy P. Gio. Battista atya, vagy fr. Paolo.” (1642. febr. 15.)
A pisaiak ellenkezése nem jóra vezet, engedelmeskedni kell az elöljárónak, ha benne a jóakaró atyát és nem a szigorú bírót akarják megtapasztalni.
„Hallottam arról a forrongásról, amelyet egyesek azzal idéztek elő, hogy megtagadták az engedelmességet P. Mariónak, amit egyáltalában nem tudok helyeselni, mert kötelességünk, hogy alkalmazkodni tudjunk az időkhöz és az elöljárók akaratához, P. Mariót a Szent Officium Kongregációja odaküldte Provinciálisnak megbízó levéllel és én remélem, hogy P. Mario úgy fog viselkedni, mint igazi Atyjuk, a múltban megtörténtek ellenére is. Amiért is fogadják minden tisztelettel mint Provinciálist és biztosak lehetnek abban, hogy így benne majd az atyai elnézést, türelmet fogják megtapasztalni és ne ma bírói szigorúságot. Ez lesz Szerzet én nagy megvigasztalódásom és megnyugvásom.” (1642. febr. 15.)
P. Gio. Luca (Rapallo) ügyében. – Az ismert személyek disponálása. – A kórházi szolgálat befejezése. – A (granarolói) noviciátus ügyében kiadott Bréve végrehajtása. – Nehézségek, bonyodalmak a genovai iskolákkal kapcsolatban.
„A legutóbbi postával küldtem egy levelet P. Gio. Luca atyának, ha ennek nem lesz meg az óhajtott eredménye, pedig ugyancsak teljes atyai jóindulattal és lelke üdvösségéért aggódó szeretettel írtam meg, akkor biztosra veszem, hogy Isten magára hagyja és engedi, hogy fusson a maga kívánsága szerint, várom a választ.
„Arról is írtam, hogy ha majd Vercelliből megérkezik P. Ferdinando, küldjék Savonába gyóntatónak P. Luigi helyébe. Rendleje Atyaságod Carcaréből P. Giuseppét vagy Genovába, vagy Savonába, egyformán tud helyettesíteni mindegyik házban. Ha fr. Paolo tudott magának helyettesítőről gondoskodni, ahogyan annak idején írta nekem, hogy ezt a dolgot elintézte, akkor most hagyja meg neki, hogy hasonlóképpen cselekedjék, mert vagy neki, vagy P. Gio. Battista atyának Firenzébe kell mennie a számolási iskola vezetésére. – Ami pedig azokat az Atyákat illeti, akik a kórházban szolgálnak, remélem, hogy tejesítették kötelességüket és befejezték feladatukat. Halva születet gondolat, hogy ott rendezzük be a noviciátust, Isten ne adja, hogy ez a gondolat valakinek rosszindulatú kitalálása legyen.
„A Brévét illetőleg, amivel annyit alkalmatlankodtak Sig. Gard. Curazzónak, annak végrehajtását a kardinális rábízta a Sig. Vikarióra és Bolognából azt válaszolták, hogy átküldték a genovai egyházmegyei Hivatalnak, itt semmit sem tehetünk ebben az ügyben, a jó Isten bocsásson meg annak, akinek kezdeményezése volt az a noviciátus. Kérjük a Urat, hogy más dolgaikban segítse őket. – Nagyon elhibázták kezdetben, amikor megalapították iskoláinkat ott Genovában, hogy nem nyitottak egy iskolát a (köz)jegyzők fiainak a számára. Ha valami elintéznivaló ügyük adódik a szenátor urakkal, Atyaságod keresse fel nevemben Sig. Gio. Francesco Sabino szenátusi titkárt (gondolom, hogy testvére lehetett P. Andrea Sabino, az egykor Provinciális), remélem, hogy nem fogja megtagadni szíves szolgálatait Intézményünktől, köszöntse szívélyesen nevemben.” (1642. febr. 15.)
Az őrgrófné asszony szorgalmazza a campii piarista templomépítésnek a befejezését. Szent Kalazancius megígéri, hogy a tavasz folyamán a munkálatokhoz értő rendi embert küld oda. Egyúttal reméli, hogy az őrgrófné asszony példájára mások is segítségére lesznek az épülő templomnak, hogy minél előbb befejezhessék.
„Megkaptam Excellenciád levelét, magam is azon vagyok – amint óhajtja – hogy folytassuk az építkezést, hogy minél előbb készen álljon a templom. A tavasszal, amint a közlekedés megindul, iparkodom majd a mieink közül egy olyan valakit odaküldeni, aki ért az építkezésekhez és tudja vezetni a munkálatokat. És remélem, hogy az őrgrófné asszony példája másokat is arra ihlet majd, hogy segítségére siessenek az épülő templomnak, hogy Isten házához méltó formában elkészülhessen. – Mindenben iparkodom óhajának eleget tenni, szívesen állok őrgrófné asszony szolgálatára, rendelkezzék velem. Imáimban kérem az Urat, engedje óhaja szerint valósulni buzgó, jámbor terveit.” (1642. febr. 15.)
Utasítás az építkezésre. – Fr Andreát ne alkalmazzák iskolai munkára. – A szentelésre készülő fr. Giacintót segítsék a tanulásban. – P. Giuseppe legyen készen a firenzei útra. – A szerzetesi fegyelem. – Nápoly fog átutalni 40 dukátot misék fejében.
„Megkaptam Atyaságod levelét, én jónak találom, hogy belefekteti azt a pénzt az építkezésbe, amelyet P. Tomaso hagyott arra a célra. Atyaságod igyekezzék beszerezni az építkezésre szükséges dolgokat, rajta leszek, hogy olyan valakit küldjek oda, aki segítségükre tud lenni az építkezésben. – Ami pedig fr. Andreát illeti, aki a legutolsó Bréve értelmében – mint laikus – újította meg a fogadalmakat, őt ne alkalmazzák iskolai munkára, hanem a Házban adjanak neki valami kézi munkát. Értesítsen engem arról ért-e valamihez különösképpen? Ha nem, legalább a ruhatár kezelését bízzák rá.
„Megkaptam a bizonyság-levelet arról, hogy fr. Giacinto felvette a tonzúrát, aki esténként, az iskolai munka végeztével egy kis időt a tanulásnak szentelhet. És ha, nem csak a tanulmányokban, hanem az Isten félelemben is alkalmasságról tesz tanúbizonyságot, akkor mindenben, ami csak szükségesnek látszik, segítségére lehetnek. – Mondja meg P. Giuseppe di S.ta Maria atyának, hogy legyen útra készen, indulhasson, amikor megkapja az értesítést, amely jöhet váratlanul is, de az is lehetséges, hogy már nem is kap értesítést. – Ne feledkezzék meg arról, hogy a szerzetesi fegyelemben éljenek a házban, amiért felelős lelkiismeretben. – Mondja meg P. Dionisiónak, írtunk Nápolyba, hogy gondoskodjanak arról a 40 dukátról, amelynek fejében ott (Campiban) fogják elmondani a miséket, ő maga is sürgetheti P. Francescót, a Duchesca ház elöljáróját és a Porta Reale-ház elöljáróját is.” (1642. febr. 15.)
P. Luca egy ideig maradjon Frascatiban. – P. Carlót nem szándékozom visszaküldeni Nápolyba. Nagy jótétemény neki, ha nincs ott (3802., 3803., 3845. levelek). – A novíciusok imaélete.
„Megírtam Frascatiba, hogy amikor majd odaérkezik P. Luca atya, egy ideig maradjon ott a ház segítségére, mindaddig, míg a római házból el nem kerülnek néhányan, igen sokan vagyunk (3900. levél). – Egyáltalában nem gondolok arra, hogy P. Carlót visszaküldjem oda, hogy újra belekerüljön azokba az alkalmakba, környezetbe, ahol élete állandóan Isten bántalmazása volt, amit majd ha ő is belát, csak akkor tudja meg, hogy milyen nagy jótétemény volt számára, hogy elkerült onnét. – Atyaságod minden lehetséges szeretettel vigyázzon a novíciusokra, tanulják meg az imádságos életet, tanuljanak meg imádkozni. – Egyebekről majd beszámol P. Giacomo (P. Bandoni a titkár).” (1642. febr. 15.)
A levelek sorozatában azon ritka-szép levélhez jutottunk el a 3929 levélben, amelynek minden sora mindenkor értékes tanítás lesz számunkra. Igazi kalazanciusi lélekkel megírt levél, amely egyformán szól elöljárónak és alattvalónak (egyaránt). – Fr. Giovanni áthelyezése jó gondolat. – A hibákat jelenteni kell a Generálisnak, mert ennek elmulasztása sok kellemetlenséggel járhat. – Szó sem lehet arról, hogy a zenész P. Carlo visszakerüljön Nápolyba. – A rendház területén egy ajtót, de még egy ablakot sem szabad változtatni a Generális hozzájárulása nélkül. – Újabb intézkedés a »menedékjog« gyakorlati alkalmazását illetőleg a kellemetlenségek elkerülése végett. – Az elöljáró mindennap látogassa az iskolát, a mindennapos házi gondok miatt sem szabad ezt a kötelességét elmulasztani.
„Megkaptam Atyaságod levelét. – Ami pedig fr. Giovanni de S. Antonio fratellót illeti, örülök annak, hogy Atyaságod megszabadul tőle, de azt hiszem, hogy ő sem vette rossznéven a mutációt. – Megvan annak a jelentősége, hogy az elöljáró adjon számot a Generálisnak az alattvalók mindennapos apró hibáikról, hogy kellő időben lehessen azokat orvosolni, ne várjon addig, míg a hibák, mulasztások olyan súlyosak legyenek, hogy már csak az illető szerzetesek áthelyezésével lehet segíteni a bajon, igen odiózus (kényelmetlen, kellemetlen) dolog ez, a világiak szemében pedig egyenesen botrány.
„Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy a zenész P. Carlót visszaengedjem oda, hogy újra belekerüljön súlyos (bűn-)alkalmakba, mert nagyon jól tudom, hogy az ottani könnyelmű, botrányos élte állandóan Isten bántalmazása volt. – Ami pedig a Kongregációt illeti, tudja meg Atyaságod, hogy ezzel kapcsolatban nem tehet úgy, mintahogyan cselekedett Bisignanóban, ahol építkezett és rombolt, ahogyan jónak gondolta, ott ez így mehetett, mivel a ház új volt és távol innét, ennélfogva nem igen lehetett irányítani az építkezés menetét, hanem meg kellett bízni az építőmesterek rátermettségében és szaktudásában és az okos embereknek a jó tanácsában és az elöljáróban. De egy régi házban még csak egy ajtót, egy ablakot sem szabad vágni a Generális vagy a Provinciális előzetes engedélye nélkül, mert akkor minden elöljáró azon lehetne, hogy miféle változtatásokat lehetne eszközölni a házon.
„Jelen levelünkkel elrendeljük Atyaságodnak »sub poena suspensionis a divinis ipso facto incurrenda«, hogy senki olyant be ne fogadjon a házba három napnál hosszabb időre, aki bűntett miatt menekül az igazságszolgáltatás elől, nehogy újra az a helyzet álljon elő, mint a múltban, hogy hónapokon keresztül ott tartottak ilyen egyéneket a rendtársak botránkozatására és a házirend zavarására, megbontására. – Atyaságodnak – hivatali tisztsége folytán – mindennap meg kell látogatnia az iskolai munkát, hogy lássa, megtapasztalja, hogyan végzik a tanítást, az iskolai munkát a maestrók (a tanítók) és hogy a tanulásban milyen szorgalmat mutatnak fel a tanulók. Ebben a kötelességteljesítésben nem akadályozhatják meg a mindennapos házi gondok sem, azok elvégzésére igénybe veheti mások segítségét is.” (1642. febr. 15.)
A levélből arra lehet következtetni, hogy valami kis ellentét merült fel a pievei városplébános és néhány híve között. Szent Kalazancius igyekszik megnyugtatni, hogy a pievei piaristák bizonyára mindenben a városplébános szolgálatára vannak, aki majd atyai szeretetével és okosságával azokat a nyugtalankodókat le fogja csendesíteni. – Szép, aszketikus tartalmú levél.
„Megkaptam Főtisztelendőségednek f. h. 11-én kelt levelét és azt jelen levelemmel együtt visszaszármaztatom önnek, ahogyan kérte tőlem. Meg vagyok győződve arról, hogy a mi ottani Atyáink semmiképpen nem akarnak kellemetlenkedni Uraságodnak, sőt, biztos vagyok benne, készek arra, hogy bármiben is szolgálatára legyenek önnek. – Minden kívánságom az és kérem az Urat, engedje meg, hogy igazi békességben és a legteljesebb szeretetben való egyetértésben élhessen Főtisztelendőséged a pievei híveivel, akiket Uraságod, mint egyházi férfiú és lelki elöljárójuk, meg fog győzni cselekedeteivel, szavaival és atyai jóságos szeretetével és remélem, hogy okosságával, és türelmességével megnyeri azt a néhány ellenfelét is, ha ugyan vannak ilyenek. Én nem szűnöm meg kérni imáimban az Urat, hogy adjon Főtisztelendőségednek olyan lelkületet és kegyelmet, hogy a nagyoktól kezdve a kicsinyekig mindenki igazi lelkiatyját tisztelje önben és a földi küzdelmek után jutalmazza meg majd egykor az örökkévaló javakkal.” (1642. febr. 19.)
Már a 3867. levélben szó volt arról, hogy a jezsuiták letelepedni szándékoznak Messinában. A mostani levélből arról értesülünk, hogy az ottani Szerzetek mind ellene vannak ennek a letelepedésnek. Szent Kalazanciusnak mélysége szép szavai ezzel a hírrel kapcsolatban. – Egyesek miért távoztak engedély nélkül Messinából? – P. Alacchi állapota kielégítő. – Egy esettel kapcsolatban vigyázásra inti Kalazancius P. Berrót. – P. Cosimo Chiara, aki nem régen érkezett Messinába (3867. levél), gyóntató lesz a házban. – Az elöljáró gyakran látogassa az iskolákat.
„Atyaságodnak f. h. 4-én kelt levelével együtt megkaptam azt a jelentést is, amelyben higgadtan beszámol arról, hogyan foglaltak állást a jezsuitákkal szemben az összes ottani Szerzetek. A mindenható Isten, az Ő kegyes irgalmasságából, árassza szívükbe a békeség és az egyetértés lelkületét és indítsa őket arra a nemes versengésre, hogy ki (melyik Szerzet) tehet többet az embertársak javára. – Hogy egyesek kellő engedély nélkül távoztak az ottani házból, nem részesülnek dorgálásban két oknál fogva. Először azért, mert múlhatatlanul szükség volt ott a munkájukra. Másodszor pedig azért nem, mert azt mondják, hogy Atyaságod nem az atyai szeretetreméltósággal tárgyal velük. – Ez utóbbi, szerintem, aligha igaz, mindazonáltal nem árt, ha Atyaságod tudja ezt és, ha csakugyan történt volna valami hiba a múltban, igyekezzék megjavulni a jövőben, inkább éreztesse az alattvalókkal az atyai szeretetet, mint a elöljárói szigorúságot, hacsak nem makacskodnak egyesek valamiben, Atyaságod figyelmeztesse őket kisebb hibáikra is, nehogy ennek elhanyagolása miatt súlyosabb hibákba essenek.
„P. Melchiore egy kissé jobban van, remélhetőleg a combtörés is jól fog gyógyulni. A mindenkor áldott Isten adjon neki jó erőt, egészséget, hogy kibírja az utazást, mert mindenképpen oda fog kerülni. – Ha a P. Gio. Antonio-féle dolog igaz, akkor Atyaságod legyen nagyon óvatos vele szemben, cselekedete miatt súlyos penitenciát érdemel. Nagyon vigyázzon alattvalóira. – Ha úgy gondolja, hogy P. Cosimo képességei alapján megérdemli, hogy házi lelkiatya legyen, megadhatja neki az engedélyt a kellő felmentéssel, főként annak a figyelembevételével, hogy nincs a házban még egy olyan atya, akire nagyobb bizalommal lehetne bízni egy ilyen feladatot. – Gondja legyen arra Atyaságodnak, hogy az iskola körül minden rendben legyen, a dolgok jól menjenek, gyakran látogassa meg az iskolai munkát, hiszen ez a i rendeltetésünk, feladatunk, az elöljárónak kötelessége, hogy gyakran látogassa az iskolákat. – Ezeket akartam jelenleg megírni. – Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. febr. 22.”
Szent Kalazancius értesíti P. Mariót, hogy levélben figyelmeztette a pisai atyákat. A levél másolatát megküldi P. Mariónak. – Genovába is írt, hogy engedjék Firenzébe P. Gio. Battista atyát fr. Paolo helyett. – A fananói fiatalok fogadalom tétele, akik P. Luigi vezetése alatt felkészülhetnek a tanításra. – A nápolyi P. Pietro Luca igen megfelelő lesz a »prima scuola« vezetésére. – Elindultak Firenzébe P. Gasparo és fr. Girolamo, az ügyes kertész. P. Gasparo fel lett ugyan szentelve, egyes nagyhatalmú világiak közben járására, de addig nem mondhatja el az elsőmiséjét, míg bizonyságot nem tesz arról, hogy a Missaléval minden tekintetben tisztában van.
„Írtam a pisai Atyáknak, figyelmeztettem őket, ahogyan Atyaságod láthatja annak a levélnek a másolatából, amelyet P. Camillónak írtam. – írtam Genovába is, hogy fr. Paolo helyett küldjék Firenzébe P. Gio. Battista di S. Bartolomeo atyát az írási és a számolási iskola vezetésére. A P. Provinciális azt válaszolta, hogy az említett P. Gio. Battista di S. Bartolomeo atyát küldi Firenzébe, gondolom, hogy már oda is érkezett.
„Ami a fogadalomtételt illeti, Atyaságod megírhatja, hogy azok a novíciusok, akik Fananóban márciusban fejezik be a noviciátusi második esztendőt, letehetik a fogadalmat, ha jól viselkedtek a Noviciátusban. És ha volna köztük olyan valaki, aki szeretné tovább folytatni a tanulmányokat, akkor azok P. Luigi de S. Caterina atya vezetésével szépen felkészülhetnének arra, hogy iskolában taníthassanak. Mindezt rábízom Atyaságodnak legjobb belátására. – Ma reggel útnak indult Nápolyba P. Domenico di S. Tomaso d Aquino atya, hogy ott átvegye P. Pietro Luca atya kezéből a »prima scuola« vezetését. Úgy rendelkeztem, hogy ha majd a jövő szerdán megérkezik Nápolyba P. Domenico, P. Pietro Luca atya azonnal induljon Firenzébe, aki kiválóan vezeti a »prima scuola«-t, igen szorgalmas és buzgó ember, a klerikus Luca pedig, aki itt a Borgóban vezette a »prima scuola«-t, rá lehetne bízni egy másik iskolát, vagy pedig legyen kisegítője P. Gio. Francesco atyának.
„Bizonyára megérkeztek már P. Gasparo és fr. Girolamo, aki a Collegio kertésze volt. Megírtam azt is, hogy Atyaságod addig ne engedje meg P. Gasparónak az elsőmise elmondását, míg kellő tanulmányok elvégzésével bizonyságot nem tesz arról, hogy minden tekintetbe jártas a Missaléban, és érti, amit mond misézés közben. Mert az eddigiek alapján, jól lehet, világiak közbenjárására felszenteltettük, mindazonáltal nem tudnám neki nyugodt lelkiismerettel megadni az engedélyt a misézésre mindaddig, míg csak annyira előre nem haladt a Missale ismeretében, hogy érti, mit mond misézés közben. Ezeket akartam jelenleg megírni.” (1642. febr. 22.)
Milyen különleges megpróbáltatásban volt része P. Baficinek? – Az odaérkezetteknek gyors széthelyezése. – Provinciális. Buragginak legyen lelkileg javára, hogy átment a karmelita rendbe. – Engedély és hivatalos megbízás nélkül jövő-menő szerzetesek megbüntetése. – A genovai provinciálisnak csak a Generális parancsol, a firenzei provinciálisnak csak a saját provinciájában van joghatósága. – Mutációs intézkedések. – P. Gio. Luca (Rapallo) atyának nem adták át az eredeti levelet, erre Szent Kalazancius elküldi a levél másolatát átadásra. A Noviciátus. – Az elöljárónak az élete mindig küzdelmes élet. – Egyenlőre semmiféle alapítást sem lehet elfogadni. – Néhány igen szép részletet figyelhetünk meg ebben a levélben is.
„A mindenkor áldott Isten akarta próbára tenni Atyaságod állhatatosságát és lelkierősségét azáltal, hogy egyszerre, egy időben, annyiféle házból annyiféle gondolkozású és foglalkozású embert küldött oda a mieink közül. De megírtam már Atyaságodnak, hogy a Vercelliből érkező P. Ferdinandót fr. Eleuterióval együtt küldje Savonába P. Luigi helyébe, aki vagy Firenzébe vagy Fananóba kerül, vagy ahova P. Mario küldi. – P. Gio. Battista di S. Tecla (Costantini) atya jöjjön Rómába, P. Gliceriónak (Cerutti) Firenzébe kell mennie, ahol majd P. Mario provinciálistól megkapja a megbízatást. – Lássa, Atyaságod, így egy-két nap alatt elirányíthatja az összes odaérkezetteket.
„P. Gio. Stefano (Buraggi) pedig, miután megkapta a mi Urunktól, a Pápától a Brévét, mehet Torinóba a sarutlan karmelitákhoz, miután annyi rendetlenséget követett el a mi Szerzetünkben. Engedje meg neki az Úr Isten, hogy szíve megváltozzék gondolkozásában, hogy ott, abban a Szerzetben igazi bűnbánatot tarthasson azon sok mulasztása és hibája miatt, amiket a mi Szerzetünkben követett el, hogy Isten kegyelmében végezhesse életét. Gondolom, hogy mihamarabb útnak indul. – Ha valaki kellő engedély nélkül jelenik meg az ottani provinciában, Atyaságod büntesse meg szigorúan, hadd tanulják meg a többiek, hogy mi a rend és a fegyelem a Szerzetben. – Senkinek sem adjon engedélyt, hogy Rómába jöjjön, hacsak ne ma Szerzet ügyében és ha valaki engedély nélkül merészelne idejönni, úgy járna mint fr. Sebastiano, aki még mindig szobafogságban van.
„Mondja meg P. Adrianónak, hogy addig ne induljon, míg oda nem érkezik, akit felváltására küldök. – Atyaságod ne higgye, hogy valamelyik provinciálisnak is joghatósága van az ön provinciája felett, ön nem tartozik engedelmességgel senkinek sem, csak a Generálisnak, az én rendelkezéseimnek. – A firenzei provinciálisnak (P. Mario) sajátos nagy joghatósága van a saját provinciájában, a körülmények folytán, de semmi joghatósága nincs más provinciák felett, emiatt ne nyugtalankodjék. – Amennyiben fr. Paolo visszamaradt, menjen helyette Firenzébe P. Gio. Battista di S. Bartolomeo atya, ahogyan a legutóbbi levelemben írtam. P. Luigi helyét pedig töltse be P. Ferdinando fr. Eleuterióval együtt. A bolognai P. Niccolo, aki Carcaréban van, egyenlőre maradjon, így Atyaságodat ne nyugtalanítsák a jelenlegi zavaros helyzetek. – Sem P. Agostino, sem P. Gasparo – aki az írási és a számolási iskola mestere volt – nem kerülnek oda, abba a provinciába, máshova vannak már rendelve. – Fr. Giovanni della Passione fratello ott marad a provinciában, Atyaságod rendelkezzék vele.
„Szerintem, nem cselekedtek helyesen, hogy a P. Gio. Luca (Rapallo) atyának írt levelet nem adták át neki, abban a reménységben voltam, hogy majd felébred a lelkiismerete és belátja, hogy igazam volt abban, amit írtam neki és talán arra az elhatározásra jutott volna, hogy saját érdekében Rómába jöjjön. Jelen levelemmel együtt megküldöm annak a levélnek a másolatát, amelyet annak idején át kellett volna neki adni, amelyet a legutóbbi postával küldtem el. – Nagy örömömre van, hogy a noviciátusban minden rendben van és amennyire rajtam áll, mindig segítségére akarok lenni néhány misével. – Tudja meg Atyaságod, hogyha meg akar maradni az Úr hűséges szolgálatában és el akarja nyerni az örök jutalmat, akkor: »...oportet per multas tribulationes introire in Regnum Dei« és meg kell arról bizonyosodnia, amit a Próféta mond: »...cum ipso sum in tribulatione«, – amiért is legyen mindenkor nagy bizakodással, hiszen az áll mellette, hogy segítségére legyen, aki mindent megtehet. – Értesültem a carcarei dolgokról, ezen a héten küldjük az elbocsátót fr. Paolo számára. – Most nem alkalmas az idő arra, hogy alapításokról tárgyaljunk, sem Rapallóval, sem más hellyel kapcsolatban, még akkor sem, ha még annyira is előnyös terveket ajánlanának fel. Hárítson el most minden ajánlkozást azzal az ígérettel, hogyha majd lesz elég emberünk, akkor majd lesz rá gondunk és szolgálatukra leszünk.” (1642. febr. 22.)
A beteg novícius üdültetése. – P. Ambrogiót (Ambrosi) Rómába rendelik, Szent Kalazancius kéri a nápolyiakat, hogy az útiköltség fejében kilenc dukátot adjanak át neki. – A noviciátus. – Ha P. Domenico odaérkezik, akkor P. Pier Luca atya azonnal induljon Firenzébe.
„Megkaptam Atyaságod f. h. 15-én kelt levelét. – Ami pedig D. Oria nevű novíciusunkat illeti, megvolt az orvosi vizsgálat és azt állapította meg, hogy egészségének helyreállítása céljából föltétlenül levegőváltozásra van szüksége, legjobb, ha szülőföldjére megy, ezért küldtük Nápolyba, hogy majd onnét a legelső jó alkalommal elmehessen Campiba, ahol, betegsége elmúltával, leteheti a fogadalmakat. De ha Nápolyban jól érzi magát és az orvos véleménye szerint nem kell elmennie szülőföldjére, akkor majd a tavasszal, amikorra – remélhetőleg – teljesen egészséges lesz, fogadalomtételre bocsáthatják őt.
„Tegnapelőtt gyorsfutár útján küldtem levelet Atyaságodnak, amelyben jeleztem, hogy P. Ambrogiónak Rómába kell jönnie, az útiköltség fejében gondoskodjék számára kilenc dukátról. Róma minél előbb meg fogja téríteni önnek ezt az összeget, vagy elmondatok itt száz misét. Ha nincs kéznél ennyit pénz, iparkodjék minél előbb valahogyan beszerezni, ha másképpen nem megy, el kell zálogosítani valamit, mivelhogy egy valakinek megígértem, hogy ott megkapja a pénzt, aki felajánlotta, hogy itt azonnal fizeti a költségeket. – Ennélfogva a legteljesebb pontossággal igyekezzék eljárni ebben a dologban, hogy az illető Atya azonnal útnak indulhasson, amikor azt jónak látja. – Ami pedig a noviciátust illeti, tudtommal kilenc, tíz szobácska van, ami most egyenlőre elég is a jelenlegi novíciusoknak, ha majd március folyamán oda érkezik a vizitátor, akkor majd megtárgyalhatják a noviciátus bővítésének a tervét is. – Oda rendeltük P. Domenico di S. Tomaso d Aquino atyát, aki majd P. Pier Luca Romano atya munkakörét tölti be az iskolában, aki a legelső jó alkalommal induljon Firenzébe, akár tengeri úton Livornón át, akár pedig szárazföldi úton Rómán át, nagyon kívánja őt P. Mario, a toszkán Provinciális, az egyik iskola vezetésére.” (1642. febr. 22.)
A Noviciátus jó vezetése nagy vigasztalására van Szent Kalazanciusnak, reméli, hogy lesznek megfelelő novíciusjelöltek, a noviciátus bővítését beszéljék meg a vizitátorral. – Hogy a szegény gyermekek keresztény tanításba részesülnek, ez igen dicséretreméltó dolog, csak tartsanak ki mindvégig ebben a munkában. – A Bisignanóban beöltöztetett novíciusokat küldjék a nápolyi noviciátusba.
„Mindig nagy vigasztalásomra lesz, ha azt hallhatom, hogy különleges gonddal törődnek a noviciátussal, amely rendeltetésénél fogva arra van hivatva, hogy az egész Provincia javát szolgálja, éppen ezért Atyaságod minden lehető módon támogassa azokat, akik megfelelnek a mi hivatásunknak és jó magaviseletűek. – Hogy gyarapítsák a novíciusok számára a szobácskákat, azt mindig is megtehetik, ha annyi novícius van, hogy nem rendelkeznek számukra elegendő számú szobácskával, különben is remélem, hogy a jövő hónapban majd oda érkezik a vizitátor és azzal megbeszélhetik ezt a kérdést is.
„Igen nagy megelégedésemre van, hogy keresztény tanításban, hitoktatásban (Doctrina Christiana) részesítik a szegény gyermekeket, szerintem, ezzel szent dolgot cselekszenek, Isten előtt érdemszerző cselekedet végez ezzel, aki szeretettel végzi ezt a munkát. Ennélfogva úgy rendezzék minden dolgukat, hogy ezt a keresztény tanítást állandóan, megszakítás nélkül végezhessék, nehogy úgy járjanak, mint egyesek, akik nagy lendülettel szokták kezdeni a dolgot, aztán elfáradnak, ellankadnak, ellanyhulnak és végül is abbahagyják az egészet, hanem legyen rajta, hogy – amint mondottam – mindvégig állhatatosak maradjanak. – Írja meg a bisignanói elöljárónak, hogy ha a Bisignanóban beöltözött novíciusokat Nápolyba kell küldeni, akkor majd fr. Tomaso di S. Agostino fratelli kísérje el őket.” (1642. febr. 22.)
A francavillai alapításról egyenlőre le kell mondani. – Ha fr. Giacinto jól viselkedik, akkor maradhat ott. – Ha fr. Alessandrót – kellő időben – a kisebb hibáiért, mulasztásaiért is megbüntették volna, akkor most nem keveredett volna súlyos hibákba. Az elöljáró is felelős ezért. – Engedély arra, hogy Nápolyba mehet.
„Atyaságodnak f. h. 4-én kelt leveléből értesülök arról, hogy szó van a francavillai alapításról. Mivel a campii rendháznak kellene adnia azokat az embereket, akik ott megkezdjék a munkát, meggondolták-e, hogy rendelkeznek-e annyi emberrel, hogy tudják vállalni ezt az alapítást? Ha nem, akkor inkább ne vállalják, hanem halasszák el arra az időre, amikor majd rendelkezünk elegendő emberrel, mégpedig majd onnét való emberekkel, mivelhogy nem mindenkinek van kedve lemenni olyan nagy távolságra. Az lenne a legjobb megoldás, ha a campii ház tudna néhány novíciust küldeni Nápolyba, akik aztán majd szívesen elmennének oda is, mivelhogy arról a tájról, vidékről valók, akkor aztán majd nagyobb valószínűséggel tárgyalhatunk erről a kérdésről.
„Ha fr. Giacinto jól viselkedik ott, akkor nincs miért, hogy elhelyezzük onnét, de ha kifogások merülnének fel ellene, akkor minden bizonnyal el kell helyezni, vagy meg kell büntetni. – Ami pedig fr. Alessandrót illeti, ha mindjárt kezdetben megbüntették volna, amikor még csak a kisebb hibákat, mulasztásokat követte el, akkor nem vetemedett volna arra, hogy súlyos hibákat merjen elkövetni. Nagyrészt az elöljárónak a bűnei ezek, ő a felelős, hogy idáig jutottak a dolgok, aki nem törődött azzal, hogy akkor büntessék az alattvalókat, amikor kezdenek mutatkozni, jelentkezni a bajok, hibák, fegyelmezetlenségek, ha visszatér majd, büntessék meg szigorúan, ha nem úgy viselkedne, ahogyan kellene. – Atyaságod engedélyt kap arra, hogy két hónapon belül Nápolyba mehessen, de vissza is térjen, mivelhogy fontos ügyről van szó.” (1642. febr. 22.)
Minden remény meg van arra, hogy engedelmeskedni fognak a provinciabeliek. – P. Luigi odaindulásának egy kis akadálya van. – P. Glicerio Rómába érkezett Vercelliből, hogy rendezze dolgait, de azonnal megkapja – újra – a hivatalos áthelyezést Firenzébe. – Fr. Antonio Pisából Firenzébe megy szakácsnak. – A norciai ház tartozása.
„Egész biztosra veszem, hogy azok is készségen fognak engedelmeskedni Atyaságodnak, akik a legveszedelmesebb ellenfélnek mutatták magukat, ha Atyaságod tapintatosan jár el velük szemben, én várom tőlük a választ a jövő hétre. Ha ez így lesz, ahogy írom, az csak számomra lesz igen nagy öröm, Atyaságodnak pedig nagy elégtétel. Tehát, amint mondottam, a jövő hétre várom a választ. – Ami pedig P. Luigi helyzetét illeti, jó, ha tudja Atyaságod, hogy amint megkapta Atyaságod hivatalos áthelyező iratát, azonnal elindult gyalog (Savonából) Genovába, hogy eleget tegyen a hivatalos rendelkezésnek. És ahogy megérkezett Genovába, lelkileányának, a savonai kormányzó édesanyjának a kérésére néhány napig ott maradt és közben rávették – nagy nehezen – a genovai provinciálist, hogy küldje vissza P. Luigit Savonába arra az időre, míg a kormányzónak tart a hivatalos megbízatása, ami májusban jár le és akkor majd a nevezett Atya azonnal útnak indul Firenzébe.
„Ideérkezett Vercelliből P. Glicerio, hogy elszámoljon a 15 arany útiköltségről, amelyet Vercellibe való utazása előtt kaptak az Atyák. Tegnap érkezett meg, február utolsó napján és én azonnal megújítom kiadom neki nagyböjt első napján az áthelyező iratot, melynek értelmében Firenzébe kell mennie, ahol Atyaságodtól megkapja majd az utasításokat. – Fr. Antoniónak elküldtük a hivatalos értesítést, hogy jöjjön Firenzébe és vegye át a konyha vezetését. – Egyebekben is iparkodom, amennyire csak lehetséges, Atyaságodnak mindenben eleget tenni. – Ami az adósságot illeti, amivel a norciai ház tartozik, bizonyára lesz olyan valaki, aki majd kifizeti, itt pedig elvégezzük majd a miséket. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (1642. márc.1.)
„Mivelhogy Atyaságodnak sem Vercelliben, sem Andornóban nem sikerült eredménnyel intézni a Noviciátus kérdését, úgy rendelkezem, hogy Atyaságod jöjjön Genovába fr. Eleuterióval együtt, aki maradjon ott, Atyaságod pedig jöjjön Rómába és az ottani alapításokról majd csak akkor lesz újra szó, ha az idők arra kedvezők lesznek.” (1642. márc. 1.)
Sajnálja Szent Kalazancius, hogy a pisai Atyák a nyugtalankodások miatt csak kedvetlenül végzik az iskolai munkát, reméli, hogy hamarosan mindenre meglesz az orvoslás, addig is ne engedjék, hogy a gonosz, ártó szellem legyen a győztes a lelkekben. – P. Arcangelo visszakerül Pisába.
„Megkaptam Atyaságod levelét, abból látom, hogy vannak. Nagyon fáj, ha szabad így kifejeznem magamat, hogy az a ház nem tud megnyugodni, amely olyan kedvező széllel kezdte meg egykor a munkáját. Remélem, hogy a múlt héten megkapták a rendelkezést, amely hivatva volt arra, hogy biztosítsa a megnyugvást, a nyugalmat, majd eljön az az idő, amikor az Isten jónak látja, hogy megadja számunkra a gyógyító segítséget, amelyre annyira rászorulunk. Addig is Atyaságod ne szűnjön meg bíztatni a ház tagjait, hogy végezzék szépen továbbra is a munkát, nehogy a pokoli ellenség legyen a győztes a lelkeken, amely mindent elkövet, hogy lerombolja, tönkretegye annak a háznak eddigi eredményes munkáját, amelynek békéjéért, megnyugvásáért a múltban is imádkoztunk, de a jövőben is imádkozni fogunk minden nap. – Közölje Sig. Vicarióval, hogy én azonnal válaszoltam és meghagytam P. Arcangelónak, hogy induljon vissza Pisába, ahova, úgy hallom, hogy már meg is érkezett.” – (1642. márc.1.)
Fr. Antoniót Firenzébe rendelő hivatalos irat.
„Jelen levelünkkel megparancsoljuk fr. Antonio di S. Giacomo fratellónak, aki egykoron Firenzében a konyhát vezette, hogy levelünk kézhezvétele után azonnal induljon Pisából és jöjjön Firenzébe. Itt hallgassa meg az elöljárók intézkedését és iparkodjék azokat készségesen teljesíteni a szent engedelmesség nevében és más, kilátásba helyezett, büntetése terhe alatt.” (1642. márc. 1.)
„Jelen levelünkkel egy évi időtartamra a genovai noviciátusi ház elöljárójának kinevezzük »ad beneplacitum nostrum« P. Giuseppe dell Assunzione atyát, Szerzetünk fogadalmas tagját.” (1642. márc. 1.)
P. Luigi helyett egyenlőre P. Ferdinando megy Firenzébe. – Az Atyák neveljenek ügyes, jó tanítómestereket. – Fr. Paolo szentelése. – A levélbélyeg illetékek. – Kész mindenben segítségükre lenni, csak jelentsék, hogy mi a helyzet. – A kis gyermekek imája és azok nevelése.
„Mivelhogy P. Luigi visszament Savonába, helyette – ennélfogva – P. Ferdinando menjen Firenzébe, Atyaságod intézkedjék, mihelyt megkapta jelen levelemet. – Ha véletlenül P. Gio. Battista atya még nem utazott volna Cagliariba, közölje vele, hogy menjen Firenzébe és ott neveljen néhány ügyes tanítómestert, hogy legyenek, kiket lehessen helyezni ide vagy oda, ahogy a szükség kívánja, ugyancsak ezeket írtam Cagliariba is P. Agostinónak, hogy hasonlóképpen nevelje jó maestrókat. – Ha megérkezik Vercelliből P. Gio. Battista di S. Tecla (Costantini), minél előbb indítsa útnak Rómába, fr. Eleuterio maradhat Genovában, vagy Savonában mindaddig, míg ás intézkedést nem kap.
„A legközelebbi postával küldöm fr. Paolo szentelési okmányait és ha Atyaságod úgy látja, hogy elegendőképpen felkészült a szent rendek felvételére, akkor erről értesítsen engem, hogy küldhessem a szentelési elbocsátót. – Nem tudom, mi az oka annak, hogy egy frank 25 baioccót fizetettek velem a levél után, azokat a leveleket, amelyeket onnét kaptam, a posta nagyon kedvezően kezelte. – Ha Atyaságod olyasmit vesz észre az ottani házban, vagy a Provinciában, ami orvoslásra szorulna és szükséges volna az én intézkedésemre, a csak jelentse, nem fogok késedelmeskedni mindabban, amiben csak segítségére lehetek mihelyt megkapom Atyaságod értesítését. – Mondja meg a P. Ministrónak, hogy bízzék az imádságban, különösképpen a kicsiny iskolás gyermekek imádságában, akiket közben-közben, valahányszor csak egy kis ideje van erre, buzdítsa őket az Úr félelmére és hatos, nyolcas, tízes csoportokban ismételgesse velük a leckéket is. Mindezt, ha Isten iránti tiszta szeretetből végzi, igen nagy érdemére lesz.” (1642. márc. 1.)
Nagyon szeretné már küldeni Szent Kalazancius Messinába P. Alacchit, de igen lassan megy nála a gyógyulás. – Kellemetlen eset P. Giacomóval (Cipolletta), akire már a 3698. levélben is panaszkodott Szent Kalazancius és még jó néhány levélben lesz róla szó ezután is fegyelmezetlensége miatt.
„Arra vártam, hogy P. Melchiore majd hamarosan felépül és minél előbb mehet Szicíliába, hogy befejezze a messinai háznál az építkezéseket, de úgy látszik, hogy hiábavaló minden reménykedés, már több mint két hónapja, hogy ágyban fekvő beteg a combtörés miatt és mindezideig alig javult valamit állapota. Szeretném már küldeni, hogy segítségére lehetne annak a háznak és Isten látja lelkemet, hogy mennyire szeretnék segíteni azon a házon, de jelenleg nincsen olyan megfelelő emberem, akit odaküldhetnék, akiben olyan segítséget adhatnék, amilyenre a háznak igen nagy szüksége volna.. – Sohasem hitte volna, hogy ennyire jut P. Giacomo, gondoljunk arra, hogy mit mond az evangélium: »...necesse est, ut veniant scandala, verumtanem vae homini illi, per quem »scandalum venit.« – Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. márc. 8.”
A pievei novíciusjelölteket küldjék Fananóba a noviciátusba. – A fogadalmasok ne mozduljanak onnét, hanem végezzék el a »magiszteri kurzust« majd P. Luigi vezetése alatt, aki májusban már ott lesz. – Ha valaki nem engedelmeskedett volna, újabban szigorú utasítást kap, hogy menjen Firenzébe. – P. Niccolót semmiképpen sem lehet nélkülözni a carcarei iskolában. – A Nápolyból Firenzébe rendelt P. Pier Luca atya gyalog jött Rómába, a firenzeiek sokat nyernek vele. – P. Carlo pedig mehet, ebben a hidegben, Norciába. – P. Matteo Reale atyát semmiképp sem engedi el Szent Kalazancius Cesenából, aki olyan kiválóan megfelel ott a megbízatásnak. – Aki másképpen informálta P. Mariót P. Reale felől, az nem mondott igazat. – P. Santino még mindig nincs a rendeltetési helyén. – A szentelések.. – A pisaiak bizonyára megkapták a kardinális Protektor rendelkezését, hogy engedelmeskedjenek (3939. lev.). – Fr. Eleuteriót is Firenzébe kívánják. – P. Gliceriónak adott szigorú utasítás, de ő az Inquizitornál kieszközli, hogy egy kis ideig Rómában maradhasson (lám-lám!). – Firenzében mindenki kapja meg – tehetsége szerint – a munkabeosztást. – Hosszú levél, sok mindenről értesülünk, sok mindent megtudunk belőle.
„Jelen soraimban válaszolni akarok mindarra, amit a legutóbbi levelében kérdezett tőlem. – Legelőszöris arra válaszolok, hogy a pievei novíciusjelöltek felvételét rábízom Atyaságodra, szerintem, legjobb volna őket elküldeni Fananóba, hogy ott végezzék a noviciátust. – Azok a novíciusok pedig, akik letették a fogadalmat, maradjanak Fananóban, ahol majd elvégezhetik a magiszteri kurzust P. Luigi vezetésével, aki már májusban ott lesz. P. Luigi készségesen jött volna már eddig is, de a savonai kormányzó édesanyjára való tekintettel kérte, hogy addig hadd maradjon Savonában a nevezett Atya, míg tart az ő kormányzói megbízatása, ami májusban jár le és így az Atya Genovából visszament Savonába, ahogyan ezt már meg is írtam a legutóbbi levelemben. Úgy gondolom, hogy a Genovába küldött rendelkezésem értelmében P. Ferdinando és P. Ludovico della Misericordia atyák már meg is érkeztek Firenzébe. Ha nem jöttek volna még, akkor jelen levelemmel küldök Atyaságodnak egy szigorú rendelkezést, amelynek értelmében engedelmeskedjenek minden szóvita nélkül. (Vagyis a jelen levéllel küldött szigorú intézkedést csak akkor vegye igénybe P. Mario, ha az illető Atyák nem mentek volna még Firenzébe. Ford.) – P. Niccolo elhelyezésével bezárhatnánk a carcarei iskolát, mivelhogy sem abban a házban, sem az egész liguriai Provinciában nincs olyan emberünk, akit oda állathatnék helyébe.
„Tegnap este gyalogosan megérkezett Nápolyból P. Pier Luca atya (Battaglione), az a kiváló ember, akit csak kívánni lehet egy »prima scuola«-hoz. Atyaságod nagyon helyesen cselekszik, ha a kezdő latinosokhoz osztja be P. Carlo di S. Gasparo atya helyébe, aki mehetne Norciába, mivel senki sem akar oda menni ebben a hidegben, hacsak nem arról a tájról való, mint jelenleg pl. P. Bernardino. – A kereskedésben fél rubbio tönkölyt megszerezzük és a kívánságnak megfelelően átadjuk Sig. Matteininek. – Ami pedig P. Matteót illet, tudja meg Atyaságod, azóta a kis idő óta, amióta Cesenában működik, annyira megelégedésemre dogozik, mint senki más annak előtte, a legpontosabban végrehajtja rendelkezéseimet, amit az előzőktől hiába vártam, éppen azért mert ennyire meg vagyok vele elégedve, nem válna javára a Collegiónak sem, ha olyan gyakran váltogatnánk ott az elöljárókat. Ha pedig valaki másképpen informálta volna Atyaságodat felőle, az nem mondott igazat. A cesenai ház pedig senki mástól nem függ, hanem csak egyedül Rómától, heti rendszeres levélváltás alapján tudjuk meg, hogy miféle bevételre számíthat a Collegio onnét, amelynek gondoskodnia kell a napi szükségletekről, az ellátásról. Tehát láthatja, hogy más valakit kell küldenünk majd Pievébe, aki ott megfelelő lesz. – P. Santino még ne érkezett meg Anconába, néhány napig még ott időzött még Cesenában (ott volt ismételten adminisztrátor). – Fr. Martino részére egyelőre nem küldhetjük a szentelési elbocsátót, P. Pietro (Casani) asszisztens atya majd megírja az okokat. Fr. Luca fratello igen jól megfelel a latinosok iskolájában, de sem őt, sem P. Baldassaret nem ajánlom most szentelésre, nehogy időt veszítsenek tanulmányaikban.
„Ami pedig a pisai dolgokat illeti, biztosra veszem, hogy a kardinális Protektor minden bizonnyal kiadta a rendelkezést, hogy engedelmeskedjenek Atyaságodnak, amint ezt már több alkalommal megírtam, várom a megnyugtató választ, hogy mit határoztak az engedelmességet illetőleg. – Ha majd megérkezik Fr. Eleuterio Vercelliből, megkapja azt a rendelkezést, hogy induljon Firenzébe. – Amint megérkezett P. Glicerio, azonnal közöltem vele, hogy a szent engedelmesség nevében és: » ? poena a divinis ipso facto incurrenda«, induljon azonnal Rómából Firenzébe és egy dekretumot eszközölt ki, elment az Inquizitorhoz és kérte őt, hogy egy kis időt engedjen neki. Én csak nagyböjt második hetét engedtem neki, ezután indulnia kell Rómából, hogy rendeltetési helyére jusson. – Atyaságod mindent úgy rendezzen el abban a firenzei házban, hogy mindenki tehetségének megfelelő munkabeosztást kapjon. Arra is gondoljon, hogy szükség esetére legyen olyan ember is, aki bármikor helyt tud állni, ha helyettesítésről van szó.” – (1642. márc. 8.) Érdemes, hosszú levél volt.
Szent Kalazancius sokat vár P. Scassellatis atyától a pisai ház békéjének érdekében.
„Megkaptam Atyaságod levelét, remélhetőleg rendeződnek a Provincia ügyet. Nagyon jól tudom, hogy a múltban Atyaságod mindent megtett ennek érdekében. Kérem, buzdítom most is, hogy amennyire csak lehetséges, nyugtassa meg az embereket. Ezzel nagyon kedves dolgot cselekszik a mindenkor áldott Isten előtt. – Ezeket akartam megírni jelenleg.” (1642. márc.8.)
Az ismert mutációs intézkedések megismétlése. (P. Luigi, P. Ferdinando, P. Lodovico). – Kár, hogy Cagliariba indult P. Gio. Battista után nincs jó számtanista a savonai iskola számára. – Fr. Paolo szentelési kérdése. – Még egyszer P. Gio. Luca (Rapallo) atya figyelmeztetése. – Fr. Romano Carcaréba kerül. – Az aposztata P. Giulio megoldhatatlan ügye. – A szenvedésekkel akar megtisztítani bennünket Isten. – Az idegen provinciabeliek viselkedése. – A noviciátus. – A mutációs intézkedések szigorú megismétlése.
„Megírtam P. Mariónak, hogy P. Luigit illetőleg legyen egy kis türelemmel május végéig, mert a savonai kormányzónak akkor jár le a hivatali megbízatása és az volt a kívánsága, hogy P. Luigi addig maradjon Savonában. – Ha P. Ferdinando még ne indult volna útnak, azonnal induljon, mert máskülönben szigorú intézkedés megy, hogy azonnal induljon. Ugyanez az intézkedés szól P. Ludovico M. della Misericordia atyának is hogy minél előbb induljon Firenzébe. – Örülök annak, hogy P. Gio. Battista atya elindult Cagliariba, de annak már nem örülök, hogy nem tudok jó számtanistát küldeni Savonába. Úgy hallom, hogy a város vezetősége akar fogadni egy mestert, aki tanítaná az írást és a számolást. – A Vikariátuson kerestettem fr. Paolo szentelési okmányait, de aztán megtudtam, hogy már más valaki kérte azokat és talán el is küldték oda. – Ami pedig P. Gio. Luca atyát illeti, nemcsak hogy nincs segítségére a háznak, hanem ellenkezőleg, sok mindenben csak nehézséget okoz, akkor majd megtaláljuk annak alkalmas útját-módját, hogyan lehetne onnét leváltani, én megírtam neki abban a levélben, hogyha nem akarja észrevenni az iránta tanúsított atyai jóakaratot, akkor majd vegye tudomásul a szigorú eljárást a jövőben vele szemben. Atyaságod értesítsen engem mindarról, amit a Szerzet kárára cselekszik, természetesen kezelje mindezt hivatali titoktartással. – Ami fr. Romanót illeti, azt az intézkedést adtam, hogy küldjék Carcaréba, ahova P. Ciriaco befogadta őt, vegye őt most kézbe, gyakoroltassa vele a mortifikációt és tanítsa meg arra, hogy a jövőben fegyelmezetten kell élnie. (Ezzel a fr. Romanóval már több levélben találkoztunk: 3880., 3912. Mindig olyannal, mint fegyelmezetlen.)
„Ami pedig P. Giuliót illeti, én úgy látom, hogy abban a helyzetben van, hogy folytatja eddigi életmódját és ha módom lenne rá, hogy feloldoztathatnók a fogadalmak alól, nagyon szívesen megtenném, de – szerintem – nem elégséges ok a feloldozásra, amit mondogat, hogy 16 éves kora előtt tette le a fogadalmat, mert azóta nem csak, hogy egy »quinquennium« telt el, hanem talán már kettő vagy három is és fel is lett szentelve »ad titulum paupertatis«. Én mindenben csak a javát akarom és ha megtehetném, mint ahogyan mondottam, feloldatnám a fogadalmak alól is.
„Ami pedig a megpróbáltatásokat illeti, amelyekkel Isten látogatja meg, ezekkel akarja kipróbálni az ön állhatatosságát mindjárt hivatali működésének kezdeti napjaiban. Arra szolgálnak, hogy egyre szentebbé tegyék önt az Úr szolgálatában és gyarapítsák önben a Szerzet iránti buzgóságot. – Ha valaki megjelenik ott aki nem abból a Provinciából való, még ha hivatalos áthelyezéssel is került oda és csak úgy látogatóban jár-kel ott, ne engedje meg neki, hogy a házbeliekkel összejöjjön szórakozni, hanem csak az elöljárónál tisztelegjen, aztán Isten nevében menjen útjára. – Gondjaiba ajánlom a noviciátust és kérem az Urat, hogy gyarapítsa önben kegyelmeinek áldását.
„Jelen levelemmel elrendelem, hogy P. Ferdinando és P. Ludovico M. della Misericordia, Szerzetünk fogadalma áldozópap tagjai, amint közlik velük a jelen rendelkezést, azonnal induljanak Firenzébe a szent engedelmesség nevében és nekünk fenntartott más büntetések terhe alatt, ha netán elmulasztanák, hogy azonnal engedelmeskedjenek.” (1642. márc. 8.)
P. Cherubini Chietibe készül, hogy az ott létesítendő rendi stúdium alapításával kapcsolatban tárgyaljon az illetékesekkel. – A szokásos üdvözletek. Különösképpen köszönti a chietii ház nagy jótevőjét, Sig. Francesco Vastavignának özvegyét, Signora Claudia asszonyságot.
„P. Stefano Chietibe készül, hogy ott megtárgyalja annak a stúdiumnak a felállítását, ahol – egyelőre – hat-nyolc rendi fogadalmas növendék végezné további tanulmányait, úgy gondolja, hogy ha most ne viheti magával a növendékeket, hogy elkészítsék a helyeket a húsvéti ünnepekre, akkor nem viszi magával az építészt sem, hogy elkerüljék az a nagy kiadást, ami ezzel az utazással együtt járna. – Remélem, hogy minden felmerülő problémát gondosan el fog intézni, legfőképpen pedig az építkezést. Mivelhogy a nevezett Atya hamarosan ott lesz, tle mindent meg fog tudni, ami csak érdekli a dologgal kapcsolatban. – Köszöntse nevemben az egész házat, különösképpen Signora Claudia asszonyságot, akiért gyakran imádkozunk itt. – Ezeket akartam jelenleg megírni. – Róma, 1642. márc. 11.”
A jezsuitáknak messinai letelepedését élénken ellenezték az ottani szerzetesekkel együtt a mieink is (3867., 3931. lev.), amit nem jó néven vettek egyes messinai urak, akik egyenesen Szent Kalazanciusnál emeltek panaszt a mieink ilyen magatartása miatt. Ebben és a következő – P. Berrónak írt – levélben Szent Kalazancius hibáztatja ezt a viselkedést és utasítja P. Berrót, hogy tegyen jóvá mindent, mert a i Szerzetünk nem azért van Messinában, hogy oktalan harcokat vívjon egyesekkel vagy egy közfelfogással szemben, hanem, hogy buzgósággal szolgálja hivatását.
„Igen tisztelt Uram! – Isten látja lelkemet, hogy mennyit szenvedtem a messinai piarista házfőnöknek meggondolatlan viselkedése miatt, aki annyira ellenszenvesnek mutatta magát a jezsuita atyákkal szemben, de még csak növelte fájdalmamat az a tudat, hogy ezzel a magatartásával a Szenátus akaratának is ellene szegült. Tüstént írok az említett házfőnök atyának, hogy azonnal vonja vissza a jezsuita Atyák ügyével kapcsolatban kifejezett ellenkezését. – Tisztelettel kérem Uraságodat, hogy kövesse meg nevemben szépen a Szenátust, lássák ők is, hogy ez a hiba egy ember részéről történt, nem pedig a Szerzet részéről. – Különös lekötelezettséggel vagyok mindenkor Uraságodnak szolgálatára és kérem az Urat, áldja meg lelki javakkal e földi életben és az örökkévalókkal a más világon.” (1642. márc. 14.)
„Arról értesültem, hogy a Szenátus rossznéven vette, hogy Atyaságod annyira ellenzéki magatartást tanúsított a jezsuita Atyák ügyében, amit a Szenátus a legteljesebb mértékben támogatott. Ennélfogva hivatalos aktussal vonja vissza az akkori kijelentéseit és fogadja el a közhatározatot, hogy ezzel a cselekedetével valamiképpen megengesztelje a Szenátus igazságos neheztelését, lássák, hogy a i Szerzetünk nem azért van abban a városban, hogy ellenharcokat folytasson egy bizonyos közmeggyőződéssel szemben, hanem, hogy hűségesen teljesítse hivatását. – Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. márc. 15.” – A szeretetnek, az egyetértésnek és békességnek milyen csodálatos lelkülete, szelleme nyilatkozik meg ezekből a levelekből. Csak a Szentek tudnak ilyen kényes problémák útvesztőiben is higgadtan, nyugodtan járni, intézkedni. „O, magnum virum, Legiferum nostrum, Patrem sanctum, quem Deus summus dedit nobis ad imitandum, venite, amemus, toto corde quaeramus!”
Ha P. Mario türelmesebb magatartást tanúsított volna a múltban, sok minden másképpen alakult volna, mindazt könnyen elérte volna, amit most a jog és kötelesség címén követel. Tudott dolog, honnét a hatalma, ennélfogva engedelmeskedni kell neki. Ha valamiben kifogások merülnek fel, mindig szabad az út Róma felé. – Ameddig a ház új elöljárót nem kap, addig P. Scassellatis úgy vezesse a dolgokat, hogy minden rendben legyen, a közös ájtatossági gyakorlatokat is végezzék el. – P. Arcangelo visszakerült Pisába.
„Megkaptam Atyaságod f. h. 10-én kelt levelét. – P. Marióval kapcsolatban csak azt írhatom, hogy ha egy kisség türelmesebben viselkedett volna, fellépésében több fegyelmezettséget tanúsított volna, akkor nem csak a nagyhercegék kegyét nyerte volna meg, hanem a mi Atyáink is teljes készséggel álltak volna rendelkezésére, akiket arra buzdított volna, hogy teljes odaadással végezzék a mi Szerzetünk munkáját. Így elérte volna szívélyességével mindazt, amit most jog és kötelesség címén követel. – Mivelhogy minden dolgában ott áll mögötte a Szent Officium Kongregációjának a tekintélye, sőt, Őszentségének akarata, nincsen más hátra, minthogy igazodnunk kell az ő akaratukhoz. Amiért is újra csak kérem és buzdítom önöket, hogy tapasztalják meg P. Mario kormányzását, és én biztosra veszem, hogy rendesen fog eljárni minden dolgában, ha így lesz, akkor megfelel állásával együttjáró kötelezettségeinek és tisztségének, ha pedig nem, akkor még mindig van lehetőség, hogy Rómához forduljanak.
„Ami pedig az elöljáróságot illeti, egész biztosra vettem, hogy az odakért P. Ludovico lesz az elöljáró, de – mivelhogy – nem így van, Atyaságod folytassa munkáját, gondot viselvén a házra, mint a múltban mindaddig, míg csak új elöljárót nem küld a Provinciális. Legyen rajta, hogy a közösségi ájtatossági gyakorlatokat el ne hanyagolják, éppen úgy végezzék, mint ahogyan más házakban szokták végezni? A mindennapi közös imákat, a pénteki »Capitulum culparum«-okat, a vasárnapi konferencia-beszédeket, amelyek arra szolgálnak, hogy buzdítsák a tagokat a jövő heti önmegtagadások vállalására, végzésére. – Válaszoltam a Sig. Vicariónak és hogy megfeleljek levelében kifejezett óhajának, visszarendeltem oda P. Arcangelót. Köszöntse nevemben a Sig. Vicariót.” – (1642. márc. 15.)
A lopással gyanúsítottnak ügyében. Ha a nápolyiak nem tudják folyósítani a havonkénti 3 dukátot P. Gio. Francesco atyának (3912. lev.), akkor a firenzeiek adják ki ezt z összeget a misepénzekből. – P. Glicerio állhatatlansága. – A pieve di centói ház problémái (P. Santino és P. Luigi). – Kit küldjön Norciába? – A pisai problémák. – P. Mario újabb meg újabb követelésekkel állt elő bizonyos személyekkel kapcsolatban, akiket Firenzébe kívánt, folyton panaszkodott a pisaiakra, nem kímélte a P. Generálist sem, azzal vádolta, hogy kevés érdeklődést mutat a toszkán provincia ügyeiben. Szent Kalazancius erre hosszabban válaszolt P. Mariónak. Érdekes része a levélnek, amelyben Szent Kalazancius kitér pisai problémákra, nem különben – folytatólagosan – az részlet, amelyben arról tájékoztatja P. Mariót, hogy bizonyos esetekben hogyan tér ki előkelő, magasrangú személyek ismételt kérelme, zaklatása elől. – A levél utolsó bekezdésében a buzgó és képzett piaristáról, P. Pier Luca di S. Michele atyáról olvashatunk szép dicséretet.
„Szeretném tudni, hogy abban az ügyben, amelyben P. Bernardino odautazott, vannak-e olyan (bűn-)jelek, amelyeknek alapján a lopással gyanúsított atyának az ügyébe lehet valamit intézni?
„Már más alkalommal is írtam Nápolyba, utoljára a múlt szombaton, szeretném tudni biztosan, hogy ki tudják-e fizetni havonként azt a három dukátot, amiről írtam (3912.lev.) úgy, hogy a miséket Firenzében mondják el? Mivelhogy arról értesültem, hogy csak nehezen tudnak eleget tenni ennek a kötelezettségnek, mert megcsappantak a misemondatások, ennélfogva úgy lenne a leghelyesebb, ha a Firenzében elmondott misékből küldenék meg a szeretetadományt Nápolyba. – Ami pedig P. Gliceroót illeti, Atyaságod elég jól ismeri körülményeit, nem sok hajlandóságot mutat ara, hogy egyezzék Atyaságodnak, egész biztosra veszem, ha oda is megy, nem lesz állhatatos. – Ami pedig a pieve di centói házat illeti, szerintem, legjobban megfelelne ott P. Santino, jobban, mint bárki más, mivelhogy P. Matteo nem rendelkezik azzal a felkészültséggel, amelyet megkíván az az alapítás, éppen azért, amint mondottam, ha P. Santinót küldenék oda, a legteljesebb megelégedésére lenne mindenkinek. És május végén majd odamehet maestrónak Fananóba P. Luigi, akit akaratom ellenére visszatartottak a savonai kormányzó és az édesanyja, P. Luigi lelkileánya kedvéért, május végén lejár a kormányzó megbízatása.
„Úgy rendelkeztem, hogy jöjjön Firenzébe P. Ferdinando, igen jó gyóntató bármilyen szempontból. Azt válaszolták, hogy azonnal útnak indítják. Hasonlóképpen intézkedtem, hogy jöjjön vissza Firenzébe P. Ludovico della Misericordia atya, aki Pisában volt. – Írtam már arról, hogy senkise akar Norciába menni tanítani ezekben a nagy hidegekben, aki nem arról a vidékről való. Azonkívül, hogy P. Bernardino (egymaga) nem elég, hogy Firenzében tanít, gondolom, hogy Atyaságod tudja, hogy mennyire hiányzanak a jelenben az olyan emberek, akik a »prima« és »seconda scuola«-ban taníthatnának. Rómában is két fiatal emberünk van, mivelhogy nincs más alkalmas emberünk.
„Ami pedig a pisai házat illeti, minden kívánságom az, hogy Atyaságod iparkodjék megnyerni őket azzal, hogy atyai szeretettel közeledik feléjük, szívvel-lélekkel segítse őket, hogy ne csak megtarthassák, hanem gyarapíthassák a már megszerzett jó hírnevüket és semmi nyugtalankodásra ne adódjék alkalom. Gondolom, hogy mindezt Atyaságod sokkal jobban meg tudja valósítani, mint ahogyan én tanácsolom. – Ami pedig számolási iskola mesterét illeti, én arra P. Gio. Battista di S. Bartolomeo atyát szántam, aki már más alkalommal is vezette azt az iskolát, de – amint írják – ő, mielőtt megkapta volna intézkedésemet, elutazott Cagliariba. Ennek az iskolának a vezetésére, jelenleg, nincs alkalmasabb ember, mint P. Agostino, aki valamikor Firenzében volt, ki talán vállalta is volna a megbízatást, ha Atyaságod azzal a egértő szeretettel közeledett volna feléje, amely megkívánt feltétele annak, hogy az ilyen egyéneket meg tudjunk nyerni (aki most már Cagliariban van. 3933. és 3942. lev.). – Én nem azon csodálkozom, hogy előkelő, magasrangú személyek zaklatását, alkalmatlankodását csak úgy tudtam elhárítani, arra hivatkoztam, hogy kénytelen vagyok ilyen szigorú intézkedéseket kiadni, mivelhogy meg kell hajolnom a Szent Officium Kongregációjának akarata előtt, amely arra utasít, hogy hajtsam végre Atyaságod akaratát és én, jól lehet, ezzel igazolva vagyok azon urak előtt, amikor ilyen intézkedéseket hajtok végre (t. i., hogy a legjobb erőket mindenünnét Firenzébe hívják), mivelhogy nincs a kezemben hatalom, de az nem áll, ingyenes állítás, hogy nem viselem szívemen annak a Provinciának a sorsát, javát.
„Három napja, hogy hajóra szálltak Rómában P. Pietro Luca atya és vele együtt fr. Lorenzo, hogy Firenzébe menjenek, de aggódom, hogy a kedvezőtlen idő miatt majd vesztegelniük kell Fiumicinóban. – Egy olyan valaki ő (P. Pietro Luca atya), aki a legteljesebb mértékben, valójában méltó arra, hogy egy »prima scuola« vezetője legyen. Nem csak az iskolai profán ismereteket tanította nagyon kiválóan, hanem, ami fontosabb, többet számít, buzgó, vallásos, Isten félelemben való nevelést kaptak tőle a növendékek, akik közül minden évben sokan lettek szerzetesek Nápolyban, amiért is Atyaságod csak nyugodtan bízza rá a »prima scuola«-t, rátermettségével, tehetségével meg nagyszerűen meg fog felelni ennek a megbízatásnak és biztosra veszem, hogy minden tanulmány nélkül, P. Gio. Francesco (Apa) atya segítsége nélkül is éppen olyan jól megállná a helyét a »Scuola de Nobili«-ben, ha nem jobban, mint ő, de azért én a »scuola prima« számára tartom a legkiválóbbnak. – Ott még fr. Luca, aki igen »alkalmas akármelyik Scuola seconda« vezetésére, fr. Baldassare és a többiek, »mind alkalmasak a latinos iskolák vezetésére. – Kezdje meg az ott levő személyek foglalkoztatását és majd meglátja, hogy lassan, lassan visszanyeri a ház a iskola révén jó hírnevét és ha szerzetesi fegyelemben élnek.” (1642. márc. 15.) – Értékes, igen mélytartalmú levél.
Újabb figyelmeztetés P. Ferdinandónak és P. Ludovicónak. – Fr. Paolo szentelési elbocsátója körüli aggodalmak. – Az aposztata P. Giulio sorsa, viselkedése, betegsége. – Mit lehetne tenni még, az eddigieken kívül P. Rapallóval? – Ajándék Cagliariból. – Hogyan oldják meg Savonában a számolási iskola vezetését?
„P. Ferdinandót és P. Ludovico M. atyákat Firenzébe kérték, ha mg nem indultak volna el oda, hamarosan megkapják rendelkezésünket P. Mario útján.
„Ami pedig fr. Paolo szentelési elbocsátóját illeti, Atyaságod, mint Provinciális kiadhatja azt, de mivel aggodalmaskodik, megküldjük innét még ma, vagy a következő héten, hogy a Feketevasárnap előtti szombaton szentelhessék. – Ami pedig P. Giuliót illeti, én nem tehetem meg, hogy aposztatának ne nyilvánítsam, aki olyan hosszú idő óta egészséges és a Szerzeten kívül él és együtt tartott azoknak a lázadóknak és aposztatáknak a csapatával, akiket állandóan nagy pénzösszegekkel támogatott, hogy csak pereskedjenek a Szerzet ellen. Minderről saját leveleiből meggyőződtem, rajta voltam, hogy oldják fel az exkommunikáció alól, hogy misézgessen és ha majd egészséges lesz, hogy visszatérhessen a Szerzetbe, különösképpen, hogy Rómába jöhessen, ahol sokkal nagyobb megértéssel fogadják majd, mintahogyan azt ő gondolja, jól lehet, annyi ideig élt a Szerzeten kívül. És ha most Atyaságod befogadja a házba, lesz egy állandó betege, akinek szolgálatára állandóan készenlétben kell lennie egy másiknak. Meglátjuk, hogy tavasszal majd milyen körülmények között lesz és akkor majd megoldjuk a problémát. – Írja meg nekem, hogy mitévő legyek azzal az Atyával (P. Gio. Luca), akinek annyi atyai jóakarattal írtam levelet, hogy valamiképpen megmentésére legyünk? – Várom a legelső alkalommal a Cagliariból érkezett sajtosláda elküldését. – Nincs megfelelő számolási iskolához való mesterem a savonaiak számára, valakinek abból a házból kellene felkészülnie, hogy taníthassa, ha ne is az iskolában, legalább a mieinket.” (1642. márc. 15.)
Mi akadályozta meg az építkezést Litomysliben? Vonatkozik-e az építkezési tilalom a piaristákra is? – A Szeminárium javaiban történő változás. – Foglalják jegyzékbe az eretnekek megtérését, hogy be lehessen mutatni a Propaganda bíborosainak az ottani piaristáknak ilyen irányú munkáját.
„Várom az értesítést, hogy mi a döntés abban a kérdésben, ami akadályozta az építkezésnek továbbfolytatását Litomysliben. Nem hiszem, hogy ránk is vonatkozik a császári rendelkezés, amelynek értelmében a szerzetesek nem nyithatnak iskolát, kivéve a jezsuitákat. Végeredményben történjék bármi is, mindent Isten kezéből kell elfogadnunk.
„Ami pedig a Szeminárium földjének a kicserélését illeti, nézzenek utána, érdeklődjenek afelől, hogy általában mi a szokás az ottani tájakon és alkalmazkodjanak azokhoz a szokásokhoz. Akár átengedésről van szó, akár elcserélésről, nézzenek utána, hogy szükséges-e belefoglalni ezt a záradékot: »... reservatum tamen ad beneplacitum Apostolicum, quatenus opus sit.« (Dietrichstein kardinális 1632-ben alapította az egyházmegyei Szemináriumot, »Seminarium Lauretanum«, amelynek vezetését, minden javaival együtt a »piaristákra bízta. 300 évig épségben volt ez az alapítás.)
„Ami pedig az eretnekek megtérését illeti, Atyaságod gondosan foglalja egy jegyzékbe, hogy bemutathassam a Propaganda bíborosainak, hogy az ottani alapításokkal Szerzetünk milyen eredményeket ér el. Az volna a leghelyesebb eljárás, ha az összes eddigi megtéréseket feljegyeznék egy könyvbe, és számot adnának a gyakori áldozás bevezetéséről és hogy kit lehetne azzal megbízni, akinek meg volna a rátermettsége arra, hogy ezen a téren kellő eredményeket érne el? – Ezeket akartam jelen levelemben megírni. – Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. márc. 22.”
Szent Kalazancius megbízza P. Morellit, hogy a kiválasztott tervrajzok alapján kezdje meg a templom építését. – Mivel a Provinciális Nápolyban van, P. Morelli kap arra megbízatást, hogy fontos dolgokban intézkedjék. – A rendi növendékek számára felállítandó stúdium terve. (Amely – sajnos – csak 1660-ban nyílt meg valójában. Innét kerültek ki azok a jó felkészültségű fiatal piaristák, akik minden rendtartományban fényesen megállták helyüket és gyarapították a Szerzet jó hírnevét.) – A piarista alapítás legideálisabb megvalósítása – Szent Kalazancius szerint –, hogy az épülettömb közepén áll a templom, egyik oldalán az iskola és a másik oldalán pedig a rendház.
„Nagyon örülök annak, hogy Atyaságod megkapta a templom tervrajzait és meg is kezdte az építkezést annak a tervnek az alapján, amely kupolás templomot mutat, a költségvetése is kisebb és mostanában ezek az elfogadottabb kivitelezések. – P. Gio. Battista (Andolfi) provinciális néhány súlyos és fontos ügyről értesített, amelyek, az én megítélése szerint, ahogyan ő írja, megkívánják az ő jelenlétét, de nem a nápolyiak, ezért, ha távol is van az egyes házaktól, mindenben iparkodjanak hűségesen megtartani a szerzetesi szabályokat. Rajta leszek, hogy néhány alkalmas ember odarendelésével segítségére legyek a chietii háznak a kezdeti időkben. Meglátom, hogy van-e valaki olyan Nápolyban, aki kedvére lenne a Provinciálisnak, akinek segítségével akkor ott – Chietiben – úgy intéznénk az ügyeket a házat illetőleg, hogy a rendi stúdium céljainak megfeleljen. Nyolc-tíz rendi fiatal tanulna ott akik majd a Szerzetnek, de legfőképpen a nápolyi Provinciának lesznek egykor nagy javára. (Szent Atyánk jól megsejtett, jól meglátta a jövőt, csakugyan értékes fiatalok kerültek ki a chietii stúdiumból a kiváló nevelők, elöljárók keze alól.) – Atyaságod értesítsen engem, tájékoztasson az épületről és egyúttal küldje meg az iskola tervrajzát is (hogy milyen közelségben állnak a templomhoz), amely a templom egyik oldalán épül fel, a rendház pedig a másik oldalán. Így találom és a legalkalmasabbnak ezeknek a dolgoknak az elrendezését, mivel sem Rómában, sem más házainknál nincsenek ezek a dolgok így elrendezve, ahogyan én azt szeretném. Ezeket akartam jelenleg megírni. – Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. márc. 22.”
A hosszú levél teljes egészében személyi ügyeket, áthelyezéseket tárgyal meg Szent Kalazancius P. Marióval, amennyire csak lehet, a legkészségesebben akar eleget tenni minden kívánságának.
„Megkaptam Atyaságod f. h. 15-én kelt levelét. Ami pedig P. Gliceriót illeti, nem fogjuk odaküldeni, ahogyan Atyaságod írja, hogy ne küldjük. Én megparancsoltam neki a szent engedelmesség nevében és »sum poena suspensionis a divinis«, hogy menjen Firenzébe, de akkor ő az inkvizíció biztosához ment azzal a kérelemmel, engedje meg neki, hogy megvárhassa Atyaságod válaszát, abban reménykedett, hogy ne kell neki majd Firenzébe mennie és ahogyan most Atyaságod írja megelégedéssel fogadja, hogy ne jöjjön. – Ami pedig a norciai P. Bernardinót illeti, jól lehet, az ő személyét illetőleg, amint megírtam, vannak nehézségek, mindazonáltal, hogy eleget tegyek Atyaságod akaratának, jelen levelemmel együtt küldöm neki az áthelyező hivatalos iratot, amint láthatja, hogy azt P. Carlo di S. Gasparo atya révén kézbesítse neki, hogy a nevezett P. Bernardino azonnal indulhasson Firenzébe.
„Ami pedig a számolási iskola mesterét illeti, írtam Genovába, hogy jöjjön Firenzébe P. Gio. Battista di S. Bartolomeo atya, de a nevezett, amint írják onnét, két nappal, a szigorú rendelkezés megérkezése előtt, elutazott Cagliariba. Jelenleg, tudtommal, nincs a Szerzetben alkalmasabb ember, mint a novarai P. Francesco, aki az anconai ház tagja, aki igen jó megjelenésű ember és komoly szerzetes. Akkor küldöm neki a legszigorúbb rendelkezést az átköltözködésre, amikor Atyaságod óhajtja. Ha pedig úgy tudná, hogy a Szerzetben van nála különb ember is, értesítsen engem és én rögtön odarendelem, hogy vegye át valamelyik iskola vezetését. – A jelen levelemmel küldöm önnek az »obedienzia«- fr. Eleuterio részére, aki most érkezett meg a genovai Provinciába Vercelliből. P. Ferdinando és P. Ludovico M. atyák részére már régebben megküldtem az áthelyezést. Ha éppenséggel Atyaságodnak nem volna kedvére való P. Bernardino, válassza Atyaságod, ha jónak látja a genovai vagy a narnii »prima scuola« mesterét. Végeredményben, kérem szépen, szíveskedjék ár egyszer nekem megküldeni azoknak a névsorát, akiket Firenzébe kíván, hogy odarendelhessem őket és hogy valamiképpen betölthessem azok helyét, akik el lettek helyezve, csak a mindenható Isten látja, hogy mennyi zűrzavarral jár ez a sok mutáció ezekben az utazásokra éppen nem alkalmas időkben.
„Elment az értesítés P. Giuseppe di S.ta Maria atyának, hogy jöjjön, de mivel olyan távol van ő és egy kisség kényelmes ember, nem tud gyalogolni, sürgetni fogom indulását. – P. Santinónak nem küldtem ki a megbízólevelet, ahogyan Atyaságod kívánta. És én, amint ár más alkalommal is írtam, szerintem Atyaságod nem küldhetne rávalóbb embert a pievei alapításra, mint P. Santinót, ahova elkísérhetné őt társa, fr. Pietro. – Ami pedig a megbízóleveleket illeti, Atyaságod a saját Provinciájában kiállíthatja azokat, mivelhogy erre megvan a feljogosítása a provinicálisi kinevező írásában és én semmiképpen sem akarom akadályozni, amit Atyaságod tenni akar, sőt, mindenben segítségére akarok lenni, ami csak szükségesnek látszik és ha úgy gondolja, hogy segítségére lehetek, ha valami dolog előfordul, csak értesítsen. – Más írnivalóm nem lévén kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. márc. 22-én.”
A Vercelliből visszaérkezett fr. Eleuteriót P. Mario Firenzébe kéri.
„Jelen levelünkkel elrendeljük fr. Eleuterio della Madre di Dio fratellónak, hogy minél előbb induljon Savonából Firenzébe és majd ott megtudja P. Mariótól, a toszkán provinciálistól, hogy mi lesz a munkabeosztása, amit lelkiismeretesen igyekezzék teljesíteni. Hogy nagyobb érdeméül legyen a jelen intézkedés, a szent engedelmesség nevében parancsoljuk mindezt önnek és annak a büntetésnek a kilátásba való helyezésével, hogy mindaddig nem járulhat a szentségekhez, míg csak el nem indul, hogy eleget tegyen a jelen intézkedésnek. – Róma, 1642. márc. 22.”
Diszpozíciós levél.
„Jelen levelünkkel elrendeljük P. Bernardino di Gesu Maria fogadalmas áldozópapnak, aki a norciai piarista rendházban lakik, ha olyan egészségi állapotban van, hogy vállalhatja az utazást, akkor minél előbb induljon Norciából Firenzébe P. Mariónak, a toszkán provinciálisnak az intézkedésére és hogy nagyobb érdemére legyen ez az áthelyezés, a szent engedelmesség nevében rendeljük el ezt és »sub poenis aliis nobis reservatis.« – Róma, 1642. márc. 22.”
Szent Kalazancius megbízásából (3947. lev.) P. Cherubini Chietibe érkezett, hogy az ott létesítendő rendi stúdium ügyében intézkedjék és rendezze a két hagyatékkal (Vastavigna és Valignano) kapcsolatos kérdéseket. – Mindössze néhány hetet tölt P. Cherubini ez alkalommal Chietiben, mert az ápr. 14-i levelében Szent Kalazancius sürgősen visszarendeli Rómába. – Mint általában, eben a levélbe is sok mindenről értesíti Szent Kalazancius P. Cherubinit, sok mindent megtárgyal vele: hagyatékok, építkezések, Rómába érkező bíborosok, személyi változások a nápolyi udvarban, Szicíliában, a rendi firenzei események.
„Várjuk Atyaságodnak és társainak Chietibe való szerencsés megérkezéséről a jelentést és amennyiben Piscina közelében utaztak, hallottak-e arról valamit, hogy Sig. Lolio Tomasetti bizonyos javakat hagyott a piarista iskolák javára? Várom az értesítést arról is, hogy tárgyalt-e Sig. Manticával a dolgai felől és alkalmasnak találja-e az ő palotáját a noviciátus számára, amely a Szentlélek-zárdával szemben van? És mi az ára annak a palotának? Hacsak az idő nem kellemetlenkedik, akkor hamarosan odaérkezik két fratello Nápolyból. És ha Atyaságod jónak látja, hogy Giuseppe mestert bízzuk meg az építéssel, aki jelenleg Moriconéban van és szívesen ajánlkozott a munkálatokra, csak most – közbevetőleg – egy napra Moriconéból Aquilába megy. Ha tehát, amint mondottam, ha jónak látja, hogy nálunk dolgozzék, akkor értesítsen engem. – Felhívom figyelmét arra, ha valami módon – és pedig minél előbb – tudná segélyezni házunkat, akkor küldjön valami támogatást, amit majd idővel visszatérítünk. – Ma délután vonult be ünnepélyesen Rómába Ferrarából Sig. Card. Macciavelli, holnapra várják Velencéből Sig. Card. Bragadizót – Itt az a hír járja, hogy a nápolyi alkirály követnek jön Rómába, a szicíliai alkirály menne Nápolyba és Velas őrgróf pedig Szicíliába, de hivatalosan még nem erősítették meg ezeket a híreket. – Nyugtalanok vagyunk egy kissé a firenzei és a pisai Atyák miatt. – Várom P. Girolamo megérkezését, hogy ott ügyét rendezzük.. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. márc. 26.”
„A legutóbbi postával nem kaptam levelet Atyaságodtól, ennélfogva nincs is semmi különösebb írnivalóm, hacsak arról nem számolok be, hogy P. Ferdinando és P. Ludovico M. atyák értesítettek engem Genovából, hogy készen vannak az indulásra és minden órában várják a livornói hajó indulását, hogy elutazhassanak Firenzébe. Atyaságod láthatta, hogy milyen intézkedést küldtem fr. Eleuteriónak. És hogy a jövőre Atyaságod nyugodt legyen, ha bizonyos személyeket kér tőlem, küldje el a nekem szóló levelet az inkvizíció biztosához küldött levélben, hogy lássa ő is jóakaratú buzgóságomat, amellyel teljesíteni akarom önnel szemben kötelezettségeimet, hogy senki engem el ne marasztalhasson, de vádolhasson ön iránti ellenszenvről, vagy ellenkezésről. Remélem, hogy Isten kegyelmének a segítségével elrendeződnek majd a pisai ügyek is, ha nem megy másképpen, akkor majd a mortifikációk kiszabásával próbáljuk meg az ottani dolgok elrendezését. – Már írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy világosítsa meg mindnyájunk elméjét, hogy felismerhessük és teljesíthessük az ő szent akaratát.” (1642. márc. 29.)
A szépen sikerült Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe. – A toszkán rendtartományban minden elöljárói megbízólevelet P. Mario állít ki, akinek engedelmességgel tartoznak, mert minden legkisebb panaszt is igen súlyosan büntet az inkvizíció biztosa, aki igen rossznéven vette a memorandum benyújtását is.
„Megkaptam Atyaságod levelét és nagyon örülök annak, hogy közmegelégedésre igen szépen sikerült Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén a szertartás, engedje meg az Úr, hogy szent kegyelmének segítségével, jövőre még nagyobb buzgósággal végezhessék. – Én nem adhatok sem Atyaságodnak sem P. Ludovicónak elöljárói megbízó levelet, mivelhogy a pisai ház P. Mario joghatósága alá tartozik, neki tartoznak engedelmességgel, mint Provinciálisnak. Az ő provinciálisi kinevező iratában benne van az a meghatalmazás, hogy elmozdíthat és kinevezhet elöljárókat. Annyiszor megírtam már, hogy iparkodjanak nyugodtan megtapasztalni P. Mario kormányzását, amely bizonyára nyugodt és higgadt lesz és ha valami nem úgy sikerült, ahogyan reménylették, még mindig van lehetőség arra, hogy panaszaikkal Rómához forduljanak, ahol mindenre meglesz az orvosság. És amint láthatta Atyaságod a legutóbbi levélben, minden legkisebb ellenkezést és engedetlenséget a legsúlyosabban büntetik a Szent Officium biztosának a rendelkezése értelmében, igen rossznéven vették azt a memorandumot is, amelyet ottani négy rendtársunk nyújtott be. – Iparkodjunk mindnyájan türelmességgel leküzdeni a nehézségeket, ami nagy érdemünkre lesz és ezzel csak jó példát adunk felebarátainknak.” (1642. márc. 29.)
Az elöljáró meggondolatlansága folytán súlyos botrány történt a Porta Reale-házban. Büntetésül az elöljárót megfosztják tisztségétől és egy hónapig nem hagyhatja el a házat. A ház ügyeit pedig az újonnan kinevezett vicerektor vezeti.
„Mivelhogy arról értesültünk, hogy egy előkelő ember Nápolyban nagy botrányt okozott, akit az elöljáró meggondolatlanul befogadott a rendházba, azzal büntetjük – mások okulására – az elöljárót, hogy megfosztjuk hivatali állásától és elrendeljük, hogy egy hónapig nem hagyhatja el a házat. Jelen levelünkkel felhatalmazzuk P. Francesco (Trabucco) di S. Caterina atyát, a nápolyi piaristák Duchesca házának elöljáróját, hogy nevezzen ki egy vicerektort – akit erre az állásra a legmegfelelőbbnek gondol – a Porta Reale-ház számára, akinek hivatali megbízatása addig tart, míg jónak látjuk. – Róma, 1642. márc. 29.”
„Jelen levelemmel küldök Atyaságodnak egy eredeti kéziratot, amely a b. e. Sig. Gio. Tomaso Valignanitól való és Signora Ortensia Biscia adta át nekem, hogy elküldjem. Ha Atyaságod majd tudomásul vette, hogy mit akar ez az irat, szíveskedjék visszaküldeni, hogy visszaszármaztathassam Signora Ortensiának, amire egy átvételi vevény aláírásával köteleztem magamat. Remélhetőleg Atyaságod azzal a készséggel fog eljárni ebben az ügyben, amilyen bizalommal kéri azt Atyaságodtól ez a mi jótevőnk. Ezeket akartam jelenleg megírni. – Róma, 1642. ápr. 1.”
Nagy dolog, ha beöltözött novíciusok be is fejezhetik az évet. – Minden negyedik hónapban legyen »scrutinium secretum«, a meg nem felelő novíciusokat el kell bocsátani. – Nagy gonddal kell törődni a novíciusokkal és azok nevelésével. – Végrehajtották-e az intézkedéseket a Porta Reale-ház elöljárójával szemben? (3962. lev.) – Kik viselhetnek tonzúrát?
„Olvastam Atyaságod levelét. Azt írja Atyaságod, hogy novíciusokat öltöztettek be, ha szerencsésen befejezi velük az évet, akkor elmondhatjuk, hogy igen üdvös, szent dolgot cselekedett. Ne felejtse, hogy minden negyedik hónapban legyen titkos szavazás (»scrutinium secretum«) és akik nem jól viselik magukat, azokat ki kell zárni, nehogy rossz példájukkal ártsanak a többieknek. Ha ezt az előírást Atyaságod elmulasztja, akkor büntetésben részesül. – P. Stefano (Cherubini) írja Chietiből, mihelyt ott rendbe hozza a ház ügyeit, lemegy Nápolyba, hogy megbeszélje a noviciátussal kapcsolatban a dolgokat. Amint tudja Atyaságod, a noviciátussal kapcsolatban többször is megírtam már, hogy mindenkor különleges gondja legyen arra, látogassa meg gyakran a növendékeket, iparkodjék jól megismerni azoknak hajlamait, egyéniségüket. A noviciátus anyagi gondjait rábízhatja P. Marcóra. Ha valakit be akar öltöztetni, mindig vegye figyelembe a korábban kiadott intézkedéseimet és kérje ki az illetékesek véleményét.
„Várom a jelentést, hogyan hajtották végre rendelkezésemet a Porta Reale-ház elöljárójával szemben. Ebből mindenki megtudhatja, hogy nem a Szerzet a felelős a történtekért, hanem egy valakinek a meggondolatlansága okozta. – Az a dekrétum, amely elrendeli, hogy csak azok viselhetnek hajkoronát, akik hivatalosan felvették, azért jelent meg, mert egyesek merészségükben odáig mentek, hogy ne csak a biretum viselést vezették be önhatalmúlag, hanem még hajkoronát is igényeltek maguknak tudatlanságuk miatt és anélkül, hogy történt volna valami nyilatkozat is valaha javukra. Eben és minden más hasonló dologban minél előbb lesz megfelelő intézkedés. – A Palma-féle ügyben a Szerzet szempontját, javát tartsák szem előtt, mint már írtam.” – (1642. ápr. 1.)
Figyelmeztetés a levélírásra. – P. Glicerio és a ruhavásár. – A kölcsönre megvan az engedély, de nincs honnét felvenni. Sürgős segítség kell. – Jelentéskérés a hagyatéki dolgokról.
„ma délelőtt járt nálam Sig. Carlo Butio, érdeklődött, hogy én kaptam-e valami értesítést Atyaságodtól. Mondtam, hogy nem, de remélem, hogy három-négy nap múlva jön majd valami. Ezek után csak azt tudom tanácsolni Atyaságodnak, hogy minden héten írjon a nevezett Sig. Carlónak, vagy a Sig. Canonicónak (kanonok úrnak) az ő megnyugtatásukra. – P. Gliceriónak kellene utána járnia, hogy megkapja azoknak a ruháknak az árát a zálogra-kölcsönzőtől, amelyeket a narnii Sig. Felice Cardoli adott el, de azt mondja, hogy nincs róla írás, ezért nem kérheti a pénzt, ha netán Atyaságod tudna valamit erről a dologról, írja meg neki.
„Reméljük, hogy a firenzei dolgok rendeződnek, majd a jövő héten részletesebben írok. – megkaptuk az engedélyt a »Sacra Congregatio Concilii«-től, hogy felvehetjük az ezer scudi kölcsönt, de nincs, hogy honnét, mert a pénzintézetek nagyon kimerültek, nagy nehezen lehet találni helyet, ahol öt százalékra adnának. Öt pénzintézet (Monte di Pieta) közül az egyik a százasnévértékre 99, a másik négy pedig csak 98 scudit adott, egyelőre a legsürgetősebb adósságokat rendeztük. Atyaságod igen nagy szívességet tenne ennek a háznak, ha – minél előbb – bármi összeget is tudna küldeni kölcsönként, mert igen gyéren kapunk alamizsnát. – Várom a jelentést arról, hogy milyen állapotban találta a házat és mennyire vannak a hagyatéki dolgokkal? Egy eredeti kéziratot küldök, amelyet Signora Ortensia Biscia kapott Sig. Gio. Tomaso Valignanitól és ha majd hitelesíttette Atyaságod, szíveskedjék visszaküldeni. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. ápr. 2.”
Nagyon értékes levél. Egymagában elég bizonyíték arra, hogy Szent Kalazancius milyen készséges lelkülettel vette P. Mariónak minden rendelkezését és kívánságát. A szentté avatási procissusok jegyzőkönyvében is fel lett véve annak bizonyságául, hogy Szent Kalazancius teljes engedelmességgel volt a Szent Officium iránt.
„Megkaptam Atyaságod levelét. És mivelhogy P. Mario hatalma olyan igen nagy, aki mögött a Szent Kongregáció emberei állnak, nem vehetem magamnak azt a bátorságot, hogy ellene merjek mondani neki valamiben, főként az olyan dolgokban, amelyek valamiképpen is érintik a toszkán provinciát. Az említett Atya azt írta nekem, hogy ne küldjem ki a megbízólevelet Atyaságodnak Anconába, hanem küldjem el egyenesen őneki Firenzébe, ahogyan meg is tettem, üresen hagyva a helyet, ahova P. Mario szándékozik önt küldeni. Tudomásomra hozták, hogy semmiképpen sem merjem nemtetszésemet nyilvánítani azon személyekkel kapcsolatban, akiket P. Mario óhajt. Atyaságod tudja legjobban, hogy milyen készséggel kell engedelmeskedni ennek az egyházi Törvényszéknek, éppen ezért nem avatkozom bele annak a provinciának a dolgaiba, sőt, megírom minden háznak, hogy készségesen engedelmeskedjenek neki, mert remélhetőleg, mindenkivel szeretettel fog bánni, mint Krisztusban fiaival és bármiben kedvére tehetek, nagyon szívesen megteszem. – Atyaságod a Cesenában felvett 4 scudi fejében mondjon miséket az én szándékomra. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. ápr. 2.”
Válaszlevelek Chietiből. – Megtörtént-e a kézirat hitelesítése? – Úgy oldják meg az ottani ház fekvését, sem a házban, sem a kertben ne legyenek kitéve a mieink a világiak kíváncsiskodó tekintetének. – Tiszteletes üdvözlet a chietii érseknek. – Sürgős segítség a római háznak. – A két új kardinális ünnepélyes bevonulása.
„Megkaptam Atyaságodnak a múlt hó27-én levelét, a benne küldött levelet – borítékba téve. Lepecsételve elküldöttem Signora Bisciának. Önt érdekli a Sig. Tiberio della Molara-féle ügy, holnap talán sorra kerül és majd értesítem, hogy mit fog válaszolni. – A legutóbbi levelemben elküldtem Atyaságodnak egy eredeti kéziratot, amelyet az említett Signora Ortensia kapott Sig. Valignani kezéből, 450 scudiról szól, kéri, hogy Atyaságod szíveskedjék majd visszaküldeni, a hitelesítés után.
„Ami pedig a házfekvőséget illeti, Atyaságod úgy oldja meg, hogy a mieink ne legyenek kitéve a világiak kíváncsiskodásának, kíváncsiskodó tekintetének sem a házban, sem a kertben. – Értesítettek Nápolyból, hogy a két fratello elindult onnét, talán meg is érkeztek már Chietibe. – Ez alkalommal az érseknek nem írtam, mivelhogy Atyaságod van most ott minden levél helyett és a személyes jelenlét mindig több mint a levél, mert így élőszóval beszámolhat neki, hogy mennyire kívánjuk, hogy mindnyájan szolgálatára lehessünk és imádkozunk érte, hogy az Úr álja meg jó egészséggel és mindenben szerencsével, köszöntse t nevemben a legalázatosabb tisztelettel. – Értesítsen engem arról, hogy miféle eredményeket ért el lovag Mantica úrral való tárgyalásban? – És ha valami kis lehetőség mutatkozik, gondoljon arra, hogy segítség kell ennek a római háznak. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. ápr. 5. – Ma délelőtt volt az ünnepélyes felvonulása a két új kardinálisnak, Macchiavellinek és Bragadizzinek.”
Nagyon sajnálja Szent Kalazancius, hogy P. Alacchi még mindig nem mehet Szicíliába és nem küldhet megfelelő embereket. – A ház egyes ablakaira készítsék el a redőnyöket. – A szombat esti litániák. –
„Isten látja lelkemet, mennyire sajnálom, hogy annyira elhúzódik P. Melchiorenek az odautazása a betegség miatt és hogy a ház megsegítésére nem tudok megfelelő embereket odaküldeni, imáimban kérem az Urat, könyörüljön meg rajtunk, hogy az annyira szükséges segítséget megadhassam annak a Háznak. – Mindaközben Atyaságod hajtsa végre rendelkezéseimet, mint már más alkalommal is megírtam, lássa el ráccsal az ablakokat, mint ahogyan a világiak házain is látható. – Sig. Cambia arról értesít engem, hogy a Szent Szűz iránti tiszteletből szombat esténként litániát végeztet a mi templomunkban, ezzel kapcsolatban semmiféle költség nem terheli a mi házunkat. Igazán üdvös és szent dolog ez a kezdeményezés: a Szent Szűz tiszteletére végzett ájtatosság. – Ezeket akartam megírni jelen levelemben. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. ápr. 5.”
Páratlanul szép levél, Szent Kalazancius engedelmes lelkületének gyönyörű igazolása.
„Azon leszek, hogy mindent végrehajtsak, amit csak kíván Atyaságod, mivelhogy ez a Szent Officium Kongregációjának a rendelkezése, és amikor egy ilyen nagy tekintélyű egyházi Törvényszéknek engedelmeskedem, tudom, hogy nem tévedek, sőt, érdemszerző cselekedet, következményeit pedig rábízom az irgalmas Isten jóságára. – A jövő héten majd részletesebben írok mindenről, addig is kérem az Urat, hogy világosítson fel bennünket a Szentlélek ajándékaival, hogy semmiben sem tévedhessünk. – Róma, 1642. ápr. 5.”
Szent Kalazancius újra figyelmezteti a pisaiakat, hogy engedelmeskedjenek.
„Atyaságodnak a múlt hó 30-án kelt levelére is csak azt válaszolhatom, mindenképpen ara törekedjék Atyaságod a ház összes tagjaival együtt, hogy tegyenek kedvére P. Mariónak és engedelmeskedjenek neki mindabban, amit parancsol, mögötte áll a Szent Officium Kongregációja, amelynek ellenszegülni, még a legkisebb dologban sem tanácsos. – Ezeket akartam megírni válaszul levelére. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. ápr. 5.”
Talán majd a tavaszi idő megjöttével P. Alacchi is erőre kap. – Terv a szomszédos ház megvételére. – Az ablakok elrácsolása. – Az elöljáró atyai szeretet egyformán megbecsüli a ház tagjait. (Nagyon szép, néhány soros tanítás!) – P. Mario és a személyek áthelyezgetése.
„P. Melchiore még mindig gyengélkedik, de reméljük, hogy majd a tavaszi melegebb napok megjöttével ő is újerőre kap. – Ha Atyaságodnak módjában lenne a szomszédos házat megvenni, nagyon előnyös lenne a mi számunkra, de, sajnos, a gyéren kapott alamizsnaadományokból nem tudjuk előteremteni a szükséges vételárat, mindez meghiusítja összes terveinket. – Megírtam már más alkalommal is, hogy az utcára nyíló szobák ablakira tétessen rácsot, hasonlóan ahhoz, ahogyan a zárdák és a sarusok házainak ablakain látható.
„Ha pedig valami hiba, vagy mulasztás fordulna elő valamelyik házi beosztottnak a magatartásában, Atyaságod olyanformán kezelje azt, hogy ne a megrovást, hanem az atyai szeretetet érezzék ki a figyelmeztetésből s szívesen engedelmeskedjenek és hogy Atyaságod éppen olyan kedvesnek tartson egy kis fratellót is mint egy felszentelt rendtagot, mivelhogy ugyanazokat a fogadalmakat tették le. – Mivelhogy P. Mario, aki a Szent Officium Kongregációjának a rendelkezése folytán a toszkán rendtartomány provinciálisa lett, sok embert odakért a toszkán provinciába és egyébként is emberhiány van, mindazonáltal azon leszek, hogy minél előbb segíthessek a messinai házon is. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. ápr. 12.” Végezzék el a szokásos suffragiumokat a Pisában elhunyt P. Arcangelo della Nuntiata atya lelke üdvéért.”
Megrovásban részesül P. Carlo, aki a Generális engedélye nélkül – világi nevén – adta ki verses munkáit. – P. Gasparo teljesen felkészült az újmise elmondására? (3932. lev.) – Engedelmességre buzdítás. – Mit vár Szent Kalazancius P. Mariótól?
„Kezembe került P. Carlo verses kötete, amelyet világi nevén adott ki. Szerfölött rosszallom, hogy – a Konstitúciók értelmében – a Generális engedélye nélkül merészelte nyomtatásban megjelentetni munkáját. Lehet-e akkor azon csodálkozni, hogy annyi tökéletlenség fordul elő, ha még ez is megtörténhetett? Ebben az eljárásban éppen nem az alázatosság nyilvánul meg, hanem egy nagy adag kevélység. De majd az idő megmutatja, hogy mi eredménye lesz az ilyen engedelmesség nélküli próbálkozásoknak.
„Egyáltalában nem tetszik nekem, nem örülök annak, hogy P. Gasparo dell Epifania atya elmondta az újmiséjét, amikor én úgy rendelkeztem, hogy egyelőre végezze a tanulmányokat s az újmiséjét, csak az én engedélyemmel mondhatja el. Nagyon helytelenül cselekedett P. Simone (hogy megengedte), ezért komolyabb büntetést érdemel, hasonlóképpen büntetést érdelem a nevezett P. Gasparo is, aki annyira sietett az elsőmise elmondásával, pedig talán még sok mindenben hiányos is volt a felkészültsége. – nem mulaszthatom el ez alkalommal sem, hogy ne figyelmeztessem az Atyákat, hogy mindig készséges engedelmességgel tejesítsék a rendelkezéseket. – Nagy örömömre lesz, ha majd az hallom, hogy Atyaságod igazi egyetértést és békességet tudott megvalósítani az ottani Atyák között, különösképpen is imádkozom azért, hogy Atyaságod megláthassa buzgóságának és szorgoskodásának eredményeit. Áldja meg az Úr áldásainak bőségével. – Róma, 1642. ápr. 12.”
Az Úr segítse azokat, akik azon fáradoznak, hogy békesség és egyetértés legyen az ottani házakban. – Mivel mutathatják meg a zűrzavaros helyzetben is a Szerzet iránti hűségüket és az Isten szolgálatban való buzgóságukat?
„Tudomásul vettem, amiket írt Atyaságod az ottani házban történtekről, csak azt írhatom, hogy alkalmazkodnunk kell az idők követelményeihez. Mi itt imádkozunk, hogy a Úr kegyelme vezesse tetteiben azt, aki mindezt intézi, hogy fáradozásának eredménye a békesség és az egyetértés legyen, ami bizonyára meg is lesz, főként, ha a nagyherceg is közreműködik tekintélyével. – Megkaptam a jelentést P. Arcangelo haláláról, minden házat értesítettünk, hogy végezzék el a szokásos suffragiumokat érte. – a pisai házbeliek azzal mutassák meg a Szerzet iránti hűségüket és az Isten szolgálatban való buzgóságukat, hogy a jelen zűrzavaros körülmények közt is állhatatosan végzik az istentiszteleti cselekményeket és fáradoznak a tanulók előmenetelén az engedelmesség szellemében. Remélem, hogy ez így lesz a jövőben. – Azt üzenem P. Gasparónak, hogy majd legközelebb részletesen fogok írni neki.” – (1642. ápr. 12.)
Egy fontos ügyben – Sig. Flavio kérésére – Szent Kalazancius sürgősen hazarendeli P. Cherubinit Rómába. – P. Cherubinihez írt levelek hosszú sorozatában (586 levél) ez a legutolsó, amelyet Szent Kalazancius Cherubininek írt.
„A múlt pénteken voltak nálam P. Angelo Maria és Sig. Flavio, arra kértek, hogy Atyaságodat hívjam haza Rómába minél előbb egy fontos ügyben, ugyanazzal a szöveggel két levelet is írtam, mindkettőt átadtam Sig. Flaviónak, az egyik szól Chietibe, a másik Nápolyba. Atyaságod, akármelyik címre küldött levelet kapja meg előbb, azonnal induljon el Rómába, hogy végére járhasson Sig. Flavio-féle ügynek, amelyet, ha most nem intéznek el Mons. Visconti segítségével, akkor, ki tudja, hogy egyáltalában sikerül-e majd valaha is Sig. Flavio kívánsága szerint elrendezni ezt az ügyet? Ennélfogva Atyaságod iparkodjék úgy eljárni, ahogy írtam és ne feledkezzék meg erről a mi házunkról (a kért segítséget illetőleg). – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. ápr. 14. – Mihelyt megkapja levelemet, azonnal induljon.”
Már az előző levelekben ismételten szó volt arról, hogy a Messinában letelepedni akaró jezsuiták ellen élénken tiltakoztak az ottani szerzetesekkel együtt a piaristák is (3867., 3931., 3948., 3949. levelek szerint). Szent Kalazancius ebben a legújabb levelében újra elmarasztalja P. Berro magatartását a jezsuita ügyben. – P. Giacomo rendetlen viselkedése az elöljáró hanyagságának köszönhető.
„Atyaságodnak abban az eljárásban, amelyben tiltakozta, hogy a jezsuita Atyák új kollégiumot nyissanak Messinában, mint a legutolsó Szerzetnek legutolsó elöljárója legutoljára kellett volna aláírnia azt a tiltakozást. Nagyon meglepődtem azon a mentegetőzésén, amikor azt írja, hogy az egész ház hozzájárulásával cselekedett így. Ugyanakkor levelet kaptam a város néhány előkelő urától, akik neheztelésüket fejezik ki és igazuk is van abba, hogy a mi Szerzetünk a legutolsó (alapítású) abban a városban és mégis annyira ellenzékies hangot ütött meg ebben a dologban, sajnálattal kell hallanom, hogy ezen magatartásuk miatt ugyancsak megcsappant a hitelük sok derék úri ember előtt. – Ami pedig P. Giacomo ügyét illeti, (3943. lev.), több alkalommal megírtam már, hogy tétessen rácsot az ablakokra, ahonnét leskelődhetnek a világiak házaira, Atyaságod mindezideig nem csinált semmit sem ebben a dologban, az ön hanyagsága az oka annak a rendetlen viselkedésnek, ami miatt súlyosan elmarasztalható P. Giacomo (Cipolletta), de a jó Isten segítségével hamarosan rendet csinálunk ebben a hanyagságban. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. ápr. 19.”
A levélben nincs ugyan megnevezve, de a sorokból arra lehet következtetni, hogy P. Carlóról lehet szó, aki engedély nélkül kiadta verses munkáit.
„Olvastam, amit Atyaságod nagyon jól megjegyzett arról a nyomtatásban megjelent könyvről, szerintem, nagyon súlyos esetről van szó, megtárgyaltam a Sig. Card. Protektorral, neki az véleménye, hogy vegye el méltó büntetését. Az illető Atyának gondja legyen arra, hogy minél előbb Rómába jöjjön, hogy mindenki megelégedéssel vegye tudomásul az ilyen (magatartású) Atyának a megbüntetését.” – (1642. ápr. 19.)
„Újból írok Nápolyba és súlyos büntetés terhe alatt meghagyom nekik, hogy ha a két ház valamelyikében volnának felesleges misék, három scudi ellenértékeként mondjanak miséket P. Gio. Francesco (Apa) szándékára, azt hallom, hogy atyjának gyakran adnak ebédet a házban. – Az az Atya pedig, aki írta és kiadatta azt a könyvet, ha majd megérkezik Rómába, megkapja a megérdemelt büntetést.” (Valószínűleg a már ismételten említett P. Carlóról van szó itt is.) – (1642. ápr. 19.)
Érdekes, szép levél. Sokan betegek és mások szeretnének elkerülni Pisából P. Mario miatt, de Szent Kalazancius azt írja, hogy imádkozik a betegekért, az Úr engedje meg, hogy egészségben folytathassák feladataikat, hogy senkit se kelljen elhelyezni, mert akkor P. Mario jogosan marasztalná el Szent Kalazanciust, hogy nemcsak a kívánt embereket nem küldi oda neki, hanem még az ott levőket is elhelyezi. Adná meg az Úr, hogy minél előbb békesség, rend és megnyugvás lenne, hogy a Szerzet hivatása szerint végezhesse mindenki munkáját.
„Megkaptam Atyaságod levelét, megértettem mindazt, amit írt, mindazonáltal az az én óhajom, hogy különleges gonddal vigyázzon a mesterekre, nehogy valamelyik megbetegedjék közülük. Néhányan ugyanis azt írták, aggódva gondolnak arra, hogy – a körülmények miatt – betegség érheti őket, azért szeretnének elkerülni a házból. Atyaságod mondja meg nekik, imádkozom értük, hogy az Úr adjon nekik jó erőt, egészséget, de fontolják meg azt, hogy P. Mario jogosan vádolhatna engem a Szent Kongregáció előtt azzal – ha engedélyt adnék az ott levők közül egyik-másiknak, hogy elhagyhatják azt a provinciát –, hogy nem csak a kért személyeket nem küldöm Firenzébe, hanem még az ott levőket is elengedem a Provinciából. – Imádkozzunk mindnyája, hogy az Úr szűntesse meg ezeket a nyugtalankodásokat és adjon nagy lelki buzgóságot arra, hogy nagy eredménnyel taníthassuk a növendékeket, ami a mi Szerzetünk fő hivatása, rendeltetése, ezen múlik a mi érdemünk. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. ápr. 19.”
Hamarosan figyelmeztetést kap mindkét ház, hogy buzgóbban lássák el kötelességeiket, engedelmeskedjenek. – Az engedély nélkül vásárolt Breviárium sorsa. – Mindenről értesítést kér Szent Kalazancius.
„Megkaptam Atyaságod levelét, gondom lesz arra, hogy minél előbb figyelmeztetést kapjon az a két ház. Arra kérem az Urat, hogy áldja meg a mi ottani szerzeteseinket, hogy egy kisség több buzgósággal szolgálják Szerzetet, főként a két nápolyi házban. – Nagyon fájlalom, hogy vannak néhányan, akik nem akarnak engedelmeskedni, akik nagyon is rászolgálnak a büntetésre, nehogy vitatkozásaikkal rossz példát mutassanak.
„Ami pedig annak az előzetes engedély nélkül vásárolt Breviáriumnak a sorsát illeti, úgy rendelkezem, hogy mindaddig, míg újabb intézkedést nem kapnak, addig helyezzék letétbe a Levéltárba. – Ha Atyaságod valami engedetlenséget tapasztalnak, értesítsen engem, hogy az illetőt a megfelelő figyelmeztetésben részesíthessem. Ezeket akartam jelenleg levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. ápr. 26.”
Mindvégig érdekes levél. Szent Kalazancius tudomására hozza P. Mariónak, hogy nem mindenben teljesíthető az ő kívánsága a személyi áthelyezésekkel kapcsolatban és ezt megmondta Mons. Albizzi asszeszornak is. A legutolsó bekezdésben ír a pisaiakról, mit meg nem tett, hogy engedelmeskedjenek?! Amikor ezeket a súlyos szavakat, sorokat olvassa az ember Szent Atyánk levelében, Izaiás próféta könyvének V. fejezetéből a »Parabola de vinea« jut eszünkbe: „...quid est quod debui ultra facere vineae meae et non feci ei...”. Mintha csak Szent Pált hallanók, aki Fesztusz előtt így beszélt: „... én sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom, sem a császár ellen nem vétettem semmit.” (Ap. Csel. XXV. 8.) Szent Kalazancius pedig így ír, amikor a pisaiakról beszél: „... Isten látja lelkemet, hogy mindent megtettem, ami csak megtehető, buzdítottam, ismételten megparancsoltam, hogy engedelmeskedjenek Atyaságodnak, úgy gondolom, hogy sem ebben, sem másban semmi olyasmit el nem követtem, amivel megbántottam volna Istent, Atyaságodat vagy a Szerzetet.” – Az önmagabiztos Szent Rendalapítónak gyémántszépségű lelke villog ezekben a sorokban. Hacsak ezt a néhány sort kellett volna megkeresni ebben a nyolc kötetben, akkor is megérdemelt volna minden fáradságot, de mit mondjunk, amikor száz meg száz ilyen sor van elrejtve ezekben a kötetekben, a levelek százaiban és ezreiben, hogyne volna érdemes ezekkel foglalkozni, az elrejtett kincset megtalálni! Ha P. Mario nincs a piarista rendtörténetben, akkor elestünk volna mennyi-mennyi értékes lelki kincstől, tanítástól! Szent Ágostont idézhetjük: „...melius enim judicavit de malis bene facere, quam mala nulla esse permittere”. (Lect. VI. in Dom. Septuages) Nagyon érdekesek az egyes személyekkel kapcsolatban írt megjegyzések, észrevételek!
„A múlt napokban Mons. Albizzi asszeszornál voltam, megmutattam neki azoknak az Atyáknak és fratellóknak a névjegyzékét, akiket Atyaságod Firenzébe kívánt, valamint azt a pótjegyzéket, akiket újabban kívánt oda. Mivelhogy soka érvénytelenítették fogadalmaikat »per vim et metum« és ezek elhagyták a Szerzetet, ennélfogva kevesen vannak tanításra alkalmas egyének. A Mons. megértéssel hallgatta ugyan jelentésemet az emberhiányról, mindazonáltal azon a nézeten volt, hogy el kell küldeni Firenzébe mindazokat, akiket Atyaságod kíván. – Május végén, amikor lejár a savonai kormányzónak a megbízatása, minden bizonnyal indulnak Firenzébe P. Luigi és fr. Eleuterio, mindkettő igen derék szerzetes és a Szerzet szempontjából értékes emberek.
„Remélem, hogy két-három nap múlva itt lesz a nápolyi Porta Reale-házból P. Gio. Luca (Battaglione) maestro, akit, mihelyst megérkezik, egy olyan valakinek az úti társaságában fogok oda küldeni, akit Atyaságod kér. – Oda kerül P. Domenico Antonio is. Ha ezen két atya közül, valamelyik nem kerülhet Cesenába, akkor nem tudom, hogy kit küldjek oda a Collegio javainak a felügyeletére, aki megbízhatóbb volna ezeknél?
„Ami pedig a számolási iskolát illeti, jelen levelemmel küldök egy ki nem töltött áthelyező iratot, amelyet Atyaságod annak kézbesítse ki, akit oda akar, lássa, hogy az én részemről megvan minden jóakarat. – Ha pedig Atyaságod Anconába küldené fr. Achilleót, akkor rendelje oda a novarai fr. Francescót, aki olyan ember, hogy bármelyik városban helyt tud állni. – Kisegítheti az iskolát P. Bernardino, aki eléggé jártas a számolási iskola vezetésében. – Értesítettem P. Carlo di s. Domenico atyát, aki jelenleg Narniban van, készüljön fel arra, hogy elöljárónak megy Firenzébe, azt válaszolta, hogy semmiképpen sem akar oda menni elöljárónak. Csak a jó Isten tudja, hogy milyen állapotba kerülne a ház, ha ő onnét eljönne. – P. Carlo di S. Gasparo arról értesít engem, hogy mindenképpen szeretne Rómába jönni, hogy megszerezze a Szerzetből való elbocsátást. – Senkit sem tudok Norciába küldeni, nincs, aki vállalja az ottani kemény téli hideget, hacsak az illető nem arról a tájról való, mint például P. Bernardino (Balzanetti) atya. Ő semmiképpen sem való a »prima scuola« vezetésére, mert nem tud verselni, azonkívül, természeténél fogva annyira félénk, akit a misemondásban, de még inkább az iskolában nagyon zavar a körülmény, ha valakiről tudja, hogy az illető tud valamit és most őt hallgatja. Ilyen valaki egyáltalában nem lenne előnyére az ottani iskolának, hanem csak hátrányára, szerintem.
„Ami pedig P. Pietro atyát illeti, akiről Atyaságod azt írja, hogy a nyilvánosság előtt valami hibát követett el Húsvét napján, Atyaságod büntesse meg a legjobb belátása szerint és helyezze át, ahova akarja.
„Ami pedig a pisai házat illeti, Isten látja lelkemet, hogy mindent megettem, ami csak megtehető, buzdítottam őket, ismételten megparancsoltam nekik, hogy engedelmeskedjenek Atyaságodnak. Úgy gondolom, hogy sem ebben, sem másban semmi olyat el nem követtem, amivel megbántottam volna Istent, Atyaságodat vagy a Szerzetet. – Gondolja meg Atyaságod, hogy milyen kár, hátrány érné egyik-másik házat, ha azokat kiemelném onnét, akikre igen nagy szükség van ott, mindazonáltal kész vagyok engedelmesen végrehajtani mindazt, amit a Mos. Asszeszor parancsol. – Nem emlékszem arra, de nem is hiszem, hogy Atyaságod valaha is kérte volna tőlem, hogy más Szerzetbe távozhassék. A legutóbbi levelemben elfelejtettem ezt megírni.” – (1642. ápr. 26.)
Újabb felhívás arra, hogy a pisaiak fogadják engedelmes lelkülettel P. Mario rendelkezései, ha nincsenek valamivel megelégedve, keressenek a bajra orvoslást Rómában, jóakarattal vannak a Kongregáció emberei.
„Atyaságod a többiekkel együtt írjanak P. Mariónak, hogy készek neki mindenben engedelmeskedni, egész biztosra vehetik, a város nem akarja, hogy csak egy valaki is elkerüljön onnét. A mi részünkről mi is tegyünk meg mindent, hogy a Szent Kongregáció jogosan szemünkre ne vethesse, hogy szembeszállunk intézkedéseivel, ami egy azzal, hogy nem engedelmeskednek P. Mariónak. – Ha pedig valamiben kifogásolják P. Mario intézkedéseit, hogy azok nem szolgálják a Szerzet javát, akkor – mint már többször is megírtam – forduljanak panaszaikkal Rómához, hiszen a Szent Kongregáció emberei annyira jóakarattal vannak hozzánk, hogy semmi olyat nem akarnak elnézni, megengedni, ami nem volna nagyon is helyénvaló, amiért is Atyaságod és mindnyájan mutassanak készséges lelkületet és jóakaratot az engedelmességre és ne ellenkezzenek.” – (1642. ápr. 26.)
Őszinte, komoly levél, amelyet Szent Kalazancius a Firenzébe rendelt, egykori római újoncmesternek, P. Chervinónak írt. Elmondja, hogy még sohasem ellenkezett P. Mario rendelkezéseivel, pedig hányszor látta, hogy az egyik-másik háznak milyen nagy kárára van, de reméli, hogy az Isten nem számítja neki ezt bűnül, mert engedelmességből cselekszik, P. Mariónak kellene látni ezeket a súlyos nehézségeket. – Rómában a Provinciálisnak kellett a magiszter szerepét átenni a noviciátusban, mivelhogy a magiszter atyát Firenzébe rendelték, így a Provinciális nem látogathatja a házakat. – Az égiek oltalmába ajánlja a sok megpróbáltatáson keresztül ment Szerzetet.
„Válaszolok Atyaságodnak a f. h. 19-én kelt levelére. Mondhatom önnek, hogy mindezideig P. Mariónak, a toszkán provinciálisnak semmiféle írásával szemben sem ellenkeztem, sőt, rendelkezésére bocsátottam igen sok ember és még ezentúl is fogok küldeni – egyes házaknak a nagy kárára – de hiszem, hogy egyes házaknak megrövidülését nem rója fel nekem az Isten bűnül, mert a Szent Kongregáció iránti engedelmességből cselekszem. A mindenkor áldott Isten, aki látja mindnyájunk szívét, gondoskodni fog mindenről tetszése szerint. P. Mariónak kellene meggondolnia azt, hogy milyen nehéz helyzetbe kerülnek egyes házak az emberhiány miatt.
„Itt Rómában, mivelhogy Atyaságod nincsen itt, kénytelen voltam a Provinciálist helyébe küldeni. A Provinciálisnak jelenlegi feladata az lenne, hogy végig kellene látogatni a Provincia házait és orvosolni kellene egyes bajokat, de nem teheti meg, mert nincs senki, aki helyette ellátná a noviciátusban a magiszteri teendőket. – Nem tudok ezek után mást mondani, mint csak azt, hogy a megfeszített Jézus Krisztusnak és az Ő Szentséges Anyjának, a Boldogságos Szent Szűznek oltalmába ajánlottam mindig és fogom ajánlani ezentúl is mindig a mi ügyeinket, hogy vegye oltalmába az ő Szerzetét.” – (1642. ápr. 26.) – Nagyon értékes szép levél ebből az időből!
Szent Kalazancius felkéri levelében P. Contit, hogy vegye kezébe a varsói alapítás irányítását. A legelső feladatuk az legyen, hogy noviciátusnak való alkalmas házat szerezzenek. Mind a ház, mind a templom felszerelésében a szerénységre törekedjenek.
„Mivelhogy P. Pietro (Casani) igen el van foglalva azoknak az ügyeknek, kérelmeknek az intézésével, amelyekkel a mieink közül álltak elő néhányan, ezért most ő semmiképpen sem tud odautazni, hogy a lengyel fővárosban, Varsóban rendezze az alapítást, bevezesse a mieinket. Ennélfogva úgy alakul a helyzet, hogy Atyaságod menjen oda személyesen a lengyel P.Casimiróval és még egy másik olyan valakivel, aki ért, tud prédikálni német és cseh nyelven és egy fratellóval. – Legelső sorban arra törekedjenek, hogy városban lakó német kereskedők (lelki)ügyeivel foglalkozzanak, de a legfőbb feladatuk az legyen, hogy minél előbb állítsák fel a noviciátust, hogy majd innét terjeszkedhessék a mi Szerzetünk. Gondolom, hogy majd találnak alkalmas, megfelelő házat erre a célra, ahogyan Mons. Orsi testvére emlegette itt nekünk. Ha pedig nem is volna mindjárt olyan nekünk való, hamarosa átalakíthatják a mi céljainknak megfelelően, szerény felszereléssel ellátva mind a templomot, mind a házat. – A jövő héten majd írok a lengyelek nagyhatú királyának, akit az Úr áldjon meg bőségben lelki és örök javakkal. – Róma, 1642. máj. 1.”
A kifogyhatatlan szépségű, gazdag-tartalmú leveleknek egyik ritka szép példája ez a levél. Megsejteteti velünk a Szent Rendalapító fájdalmát, amit jelent neki P. Mario követelődzése a személyi mutációkat illetőleg. De a levél befejező sorai a nagy Szentnek gyönyörű szavai, tanítása, atyai figyelmeztetése mindnyájunknak szól, ha hűséges fiainak akarunk bizonyulni.
„Megkaptam Atyaságod levelét, részletes jelentését. Ami pedig P. Gio. Luca Rosa atyának az elutazását illeti, az az én akaratom ellen történt, mert már azon gondolkoztam, hogy néhány nap múlva visszahelyezem állásába, amikor újra kapom P. Mario sürgetését Firenzéből, hogy küldjem oda ezt az atyát is, nem törődve azzal, hogy már Nápolyból kérésére átengedtem a P. Provinciálist (P. Bernardino Chiocchetti), P. Gio. Francescót (P. Apa), P. Pier Luca atyát (P. Battaglione), de úgy látszik, hogy tovább megy a követelődzésben és kiigényli azokat az atyákat, akikre igen nagy szükség van az ottani házakban is. – A Szent Officium kommisszáriusától azt az intézkedést kaptam, hogy azokat az Atyákat, akiket P. Mario kér, mindazokat bocsássam az ő rendelkezésére és ő – úgy látszik – hogy él ezzel a jogával és az én nagy fájdalmamra és az ottani házak nagy hátrányára, amit legfőképpen a Porta Reale-házunk érez meg, kiköveteli a legjobb erőket, amelyek annyira szükségesek ott is. Szeretnék, gyenge erőim ellenére is, segítségére lenni a Porta Realenak. – És amint abban a házban, valamint a többiek is mind megújították a fogadalmakat, újuljanak meg szeretetben is, egymás iránti türelmességgel és szeretettel végezzék, ha kevesen is vannak, az Isten szolgálatot. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. máj. 3.” – „Hallom, hogy a cairoi (észak olaszországi kis helység) fr. Giov. szeretne Rómába jönni, hogy fr. Francesco vezetése alatt jól elsajátítsa a konyha vezetését, ha ott nélkülözhetik, küldhetik minél előbb.”
P. Mario intézkedési miatt nem tud Szent Kalazancius megfelelő segítséget küldeni Messinába.
„Isten látja lelkemet, milyen aggodalomban vagyok, hogy jelenleg nem tudok megfelelő segítséget nyújtani az ottani házunknak azok oknál fogva, hogy P. Mario, akinek csak minden formában kedvére jár a Szent Kongregáció, Firenzébe rendeli a legjobb erőket minden házból. Elámulna, elcsodálkozna, ha felsorolnám az összes neveket, akiket odarendelt. – Mindazonáltal remélem, hogy megtaláljuk azt a megoldást, amellyel majd orvosolhatjuk a fennálló hibákat, hiányokat, amint erről a következő levelemben már tudok is majd valamit írni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. máj. 3.” „Tegnapelőtt hajnalban halt meg itt a szomszédságunkban a monreali bíboros érsek, de Torres kardinális.”
P. Andolfi útján kéri Szent Kalazancius a chietii érseket, hogy küldjön ajánló sorokat a Rómába érkezett Pisotti számára. – Haladéktalanul kezdjék meg a templom építését.
„Éppen most érkezett meg Pisotti egészségen, épségben, nem ír, mivel fáradt és igen el van foglalva a saját ügyében, amiben csak lehetséges, mi mindenben segítségére leszünk. Értesítsék minderről az érseket és kérjék meg, hogy küldjön azonnal egy ajánlólevelet a Mons. Datariusnak kérelmező életéről, erkölcseiről és képességeiről kapcsolt bizonysággal együtt.
„Visszaküldtük a templom tervrajzát azzal a kifejezett rendelkezéssel, hogy minél előbb kezdjék meg a munkálatokat. – Mondja meg Signora Claudianak (signora Taultina a jótevő), hogy a legközelebbi postával saját kezűleg írt levéllel fogom megtisztelni. Addig is köszöntse nevemben. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. máj. 7.”
Komoly, szép levél, a kalazanciusi aszketikának értékes tanítása. Megnyugtatja a jótevőt, hogy csak nyugodtan lakozzék a »hagyatéki« házban, míg az Isten élteti. – Az ajándékoltár bizonyára tetszésére lesz (az ő pénzadományából készült egy oltár). – Akinek nincsenek gyermekei, azok az irgalmasság testi cselekedeteivel szereznek érdemeket és ápolja a kegyelmi élettel a Krisztussal való bensőséges egységet. – Kéri, hogy imádkozzék őérte is, aki (Szent Kalazancius) már 84 évével nem tud úgy szorgoskodni, ahogy még szeretné. – Igen szép levél!
„Megkaptam levelét, amelyet a múlt hó, ápr. 22-én írt nekem. – Én nagyon meg vagyok azzal elégedve, semmi kifogásom nincs, hogy ott lakjék, míg az Isten élteti, ahol jelenleg is lakik a házban és meghagyom a mieinknek, hogy senkise zaklassa az ottani lakásban, amelyet a maga kedvére választott (az említett hagyatéki ház egy része rendházul is szolgált). Ami pedig az oltárt illeti, bizonyára tetszésére lesz a signorának. – Mivelhogy az Isten nem áldotta meg családjukat gyermekekkel, engedje meg az r, hogy lelki gyermekei nagyszámban lehessenek, ezek pedig nem mások, mint azon jócselekedetek, amelyeket a lélek Jegyesével, a mindenkor áldott Krisztussal a kegyelemben való lelki egységben visz végbe. Igyekezzék ezt a Krisztussal való bensőséges egységet mindenkorra megtartani a szentségekhez való gyakori járulással, lelki olvasmányokkal és a lélek Jegyese iránti szeretetből alamizsnát adni az arra rászoruló szegény valakinek, akiről tudja, hogy csakugyan rászorul arra a segítségre. – Imádkozzék értem is, aki már a 84 életév súlyával nem tudok úgy szorgoskodni, ahogy szeretnék. – Engedje meg az Úr, hogy egyre gyarapodhassék az ő szent kegyelmében. – Róma, 1642. máj. 10.”
Annak idején Szent Kalazancius Chietibe küldte P. Cherubinit, hogy rendezze a Valignani-féle hagyatéki ügyet, de azután – családi ügyek miatt – egy áprilisi levélben hirtelen Rómába rendeli. Ebben a levélben jelenti Szent Kalazancius a chietii érseknek, hogy miért kellet olyan váratlanul visszahívni P. Cherubinit Rómába, aki valami gyöngyöket is hozott magával, átadta Szent Kalazanciusnak, de azt írja, hogy bármikor kész visszaküldeni, mert Rómában egyáltalában nincs rá vevő. – A chietii ház pénze egyik nápolyi bankban volt letétben, Szent Kalazancius úgy gondolta, hogy a római ház nehéz helyzetére való tekintettel, hat hónapra kölcsönt vesz fel abból, de amint megtudta, hogy a chietii háznak is szüksége van a pénzre, azonnal elállt a tervtől. – Mind a templomépítésben minden más dologban Szent Kalazancius készségesen akar eleget tenni a chietii érseknek.
„Annakidején Chietibe küldtem P. Stefanót, hogy rendezze a b. e. Sig. Gio. Tomaso Valignani-féle hagyatékot érsek uramnak szándékai szerint. Alig, hogy megérkezett Chietibe a nevezett Atya, testvérei és rokonai azzal a kéréssel jöttek hozzám, hogy egy ügyben, amely igen súlyosan érintett az ő családjukat, sürgősen rendeljem haza Rómába P. Stefanót, aki nagyon is tisztában volt a helyzettel, de ők nagyon kihangsúlyozták, hogy nincs más mentség, csak az, hogy ő jöjjön haza, mert – amint mondogatták – Mons. Visconti, az ügyben megbízott bíró, hamarosan elutazik Rómából kormányzói megbízatással, aki nagyon jól ismerte a testvérek és a rokonok álláspontját és most attól félnek, hogy ha egy másik prelátus kezébe kerülne az egész ügy, lehetséges, hogy rájuk nézve nem lenne kedvező. Meggyőződve kérésük jogosultságáról, ezért írtam, hogy P. Stefano azonnal jöjjön vissza Rómába. – De azzal a rendelkezéssel nem bíztam meg, hogy hozza magával a gyöngyöket is, amelyeket azonnal átadott nekem megérkezése után, négy kis dobozban, de semmi haszna annak, hogy ide hozta őket, mivelhogy manapság Rómában annyit kínálnak eladásra a pénznehézségek miatt, hogy már egyáltalában senki sincs, aki gyöngyöket vásárolna, ég csak befektetésre sem lehet felhasználni. Egyáltalában nincs kedvemre, hogy idehozta, kész vagyok bármikor is visszaküldeni, ha erre jó alkalom adódna, lássák, hogy nem az én rendelkezésemre hozta Rómába.
„Ami pedig a pénzt illeti, amely a nápolyi S. Eligio bankban van letétben, azt írtam Nápolyba, hogy ha a chietii háznak jelenleg nincs nagy szüksége a pénzre, akkor kölcsönözzenek nekem hat hónapra 200 dukátot, jól lehet, nagyon tisztában vagyok azzal, hogy a ház céljaira hagyományozott összeget az illető ház céljaira kell fordítani. De mivel arról értesültem, hogy ott is szükség van a pénzre, a gyorsfutárral azt az üzenetet küldöm Nápolyba, hogy tekintsék tárgytalannak kérésemet, a pénzt semmiképpen se küldjék Rómába, úgy határoztam, hogy inkább kamatra veszek fel kölcsönt. – Megküldtem a templom tervrajzát, amely azonos azzal, amelyet érsek uram látott és elrendeltem, hogy kezdjék meg az építkezést minél előbb. – Örömömre szolgál, ha bármiben érsek uramnak szolgálatára lehetek, a legkisebb jel is elég nekem arra, hogy érsek uram bölcs és üdvös intézkedéseinek értelmében járjak el. Kérem az Urat, hogy minden ügyében kísérje Szerzet igaz és áldásos szerencse.” – (1642. máj. 10.)
Szent Kalazancius örül annak, hogy egy gazdag lukkai kereskedő ajánlatára be akarják vezetni a Szent Arc tiszteletét. – Részéttel nézi a messinai ház nehéz helyzetét, és sürgősen szeretne segíteni rajtuk. – Bizonyos kápolna-ügyben kér értelmesebb információt.
„Olvastam Atyaságod levelét és nagyon örülnék annak, ha meg tudna egyezni azzal a gazdag lukkai kereskedővel, aki a Szent Arc tiszteletét ajánlja, terjeszti, ami annyira kedvelt ájtatosság Lukkában. Várom az értesítést, hogy mi eredményre jutottak. – Nagy részvéttel vagyok Atyaságod és a ház iránt is, rajta leszek, hogy minél előbb megkapják az annyira szükséges, valódi segítséget. – Írja meg nekem, hogy miféle követelései vannak Signora Corneliának a kápolnát illetőleg? Írt ugyan ő nekem, de nem látom egész világosan a helyzetet, addig nem tudok érdemlegesen válaszolni a kérdésre, míg értelmesebb információt nem kapok. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. máj. 14.”
Arra kap P. Raimondi megbízatást, hogy látogassa végig hivatalosan az összes házakat a nápolyi provinciában és igyekezzék minden visszaélést kiküszöbölni. – Szorgalmasan nézzen utána annak, hogy az iskolákban rendesen végzik-e kötelességeiket a beosztottak? – Ne engedje, hogy egyesek a fratellókat lenézzék, róluk megvetőleg beszéljenek. A Szerzetben egyformán szükség van fratellókra, klerikusra és felszenteltre, mindez együtt egy testet alkot és egyik sem mondhatja, hogy nem szorul rá a másik munkájára. – Sokat tanulhatunk ebből a levélből!
„Jelen levelemmel együtt megbízólevelet küldök Atyaságodnak, hogy végezzen vizitációt a nápolyi házakban, a megfelelő okossággal, bölcsességgel iparkodjék érdeklődni szerzeteseink hibáiról, gyarlóságaikról, hogy P. Gasparóval megbeszélve a dolgokat, megtehesse a szükséges intézkedéseket. – Sürgesse, hogy mindenképpen valósítsák meg azt az előírást, hogy három kulccsal lezárt kasszában őrizzék a pénzt, hogy senki magánál pénzt nem tarthat, sem másnál, ezen a téren előforduló súlyos visszaéléseket igen keményen kell büntetni.
„Sürgesse, hogy az iskolai munkát azzal a szorgalommal végezzék, amit a Szerzet csak elvárhat minden tagjától és nem csak az ismeretek közlésében, hanem az Isten félelemre való oktatásban is. Mindenről adjon nekem jelentést, hogy mit tapasztalt. – Figyelmeztesse P. Michelét, hogy mindenkivel szemben szívélyes legyen. – Atyaságod ne engedje meg, hogy a fratellókkal durván bánjanak, lenézzék őket és megvetőleg beszéljenek róluk, hanem mindenki szeretettel kezelje őket, hogy ők is jó kedvvel végezhessék munkájukat, mert a fratello éppen olyan fontos a Szerzetben, mint a klerikus, mint a felszentelt rendtag. Mivelhogy mindnyájan egy testet alkotunk, egyik sem mondhatja a másikról: nem szorulok rá a te munkádra, hanem Isten iránti szeretetből, mindenki a maga tehetsége szerint iparkodjék dogozni békességben, egyetértésbe. Így lesz munkálkodásunk érdemszerző cselekedet. – Róma, 1642. máj. 17.” – Íme, egy Szentnek ajkairól értékes, szent tanítás a testvéri szeretetről és egymásnak őszinte megbecsüléséről. – Íme a szentpáli »unum corpus« gondolat a szerzetesi közösségre való alkalmazása!
A chietii érsekhez írt levelében (3988. lev.) szóvá teszi Szent Kalazancius, hogy P. Cherubini – anélkül, hogy erre utasítást kapott volna – valami gyöngyöket hozott el Chietiből. A dolog nincs neki tetszésére, bármikor kész azokat visszaküldeni, ha úgy rendelkeznek az illetékesek Chietiben. – A következő levelekből kitűnik, hogy ezek a kérdéses dolgok is hozzátartoztak a Valignani-féle hagyatékhoz (3992. és 3994. lev.), de az nem egészen világos, hogy P. Cherubini miért hozta el onnét, hol voltak letétben és miért zúdult fel a piaristák ellen az egész város apraja-nagyja (3991. lev.), az egyházi és a világi elöljárósággal együtt ezen tett miatt. Szent Kalazancius, asszisztenseivel együtt azonnal tiltakozott, visszautasította a mende-mondákat, a rágalmakat és hogy megvédje a Szerzet becsületét, jó hírnevét, az illetékeseknek írt levelekben hivatalosan bejelenti, hogy lemond minden chietii hagyatékról azoknak a javára, akik »de jure« illetékesek annak elfogadására. – Ezzel a kérdéssel foglalkozik a sorrakerülő öt levél (3991., 3992., 3993., 3994. és a 3995. lev.), amelyeket Szent Kalazancius ebben az ügyben írt az illetékeseknek, rendieknek, a világi elöljáróságnak és az érseknek.
„Megkaptam Atyaságodnak május elsején kel levelét, amelyben arról értesít engem, hogy milyen súlyos szemrehányásban részesült az érsek részéről nem csak ön személyileg, hanem az egész Szerzet, nemkülönben a Sig. Vicario részéről, aki kíméletlenül tudomására hozta, hogy P. Stefano cselekedetéről beszél a város apraja-nagyja és egyformán elmarasztalják őt, hűtlennek, gonosznak mondván. – Szerintem ezt a felőlünk táplált rossz véleményt nem lehet másképpen jóvátenni, mint azzal, hogy egy határozott gesztussal megmutatjuk, hogy egyáltalában nem óhajtjuk az anyagi javakat. Ebben az értelemben fogok írni az érseknek és a tanácsos uraknak annak igazolására, hogy nem vagyunk pénzéhesek és semmi más javakra nem áhítozunk, el fogom nekik küldeni a lemondó levelet, amelynek érelmében nemcsak a b. e. Sig. Gio. Tomaso Valignani-féle örökségről mondunk le, hanem még a b. e. Sig. Gio. Francesco Vastavigna-féle hagyatékról is, és ők intézkedjenek arról, hogy kit illet meg a jog szerint. – Jelen levelemmel felhatalmazom Atyaságodat, hogy ezen cél érdekében tegye meg a szükséges lépéseket és én azokat mindig tudomásul fogom venni, amint engem azokról majd értesít.
„A gyöngyök itt vannak letétben, a legelső intézkedésre visszaküldjük annak, akit megillet és a mondja meg a P. Minisrónak, P. Gio. Battista del Carmine (Andolfi) atyának, hogy adjon számot a dolgoknak eddigi kezeléséről annak, akit az érsek és az elöljáróság kijelöl. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. máj. 17.”
„Krisztusban nagyon tisztelendő Uram! – Megkaptam Uraságodnak igen udvarias levelét, amelyben kifejezésre juttatta Szerzetünk iránti jóakaró szeretetét, amellyel az Úr megajándékozta önt, hogy fizesse meg sokszorosan önnek a hozzánk való jóságát bősége lelki és örök javakkal. – Mivelhogy szerintem, teljes jószándékkal, P. Stefano Rómába hozta azokat a gyöngyöket, amelyek a b. e. Gio. Thomaso Valignani hagyatékához tartoznak, ezért most igen rossz véleménnyel vannak rólunk Chietiben. Mindazonáltal, hogy a felőlünk táplált rossz véleményt megszüntessük, én úgy látom jónak, az asszisztensek hozzájárulásával, hogy lemondunk, nemcsak a legutóbbi időben nekünk juttatott Sig. Gio. Thomaso Valignani hagyatékról, hanem a még korábban nekünk hagyományozott Sig. Gio. Francesco Vastavigna örökségről is és rábízzuk az érsekre és a városra, hogy rendelkezzenek a hagyatékról a törvény szerint, »prout de iure«. – És mivelhogy a gyöngyök abban az állapotban vannak, ahogy ideérkeztek, mindig készenlétben vagyunk, hogy átadjuk annak, akinek az érsek odaítéli, nem lehet felhasználni arra a célra, amire Uraságod szánta, gondolta, Isten látja lelkemet, hogy nincs kedvemre a dolog. – Készségesen állok szolgálatára Uraságodnak bármikor és bármiben. – Róma, 1642. máj. 17.”
„Úgy látjuk az asszisztensekkel együtt, hogy a Szerzet felől táplált rossz véleményt másképpen nem tudjuk megszüntetni, hanem csak azzal, megmutatjuk, hogy nem áhítozunk senki vagyonára és az asszisztensek hozzájárulásával azt a határozatot hoztuk, hogy nem csak b. e. Sig. Gio. Thomaso Valignani örökségről mondunk le, hanem a b. e. Sig. Gio. Francesco Vastavigna-féle hagyatékról is. Ennélfogva az érsek és a vezetőség döntsék e, hogy kit illet meg az örökség jog szerint, »prout de jure«. – Atyaságod készüljön fel arra, hogy adott időben számot adhasson a javak eddigi adminisztrálásáról nemcsak az érseknek, hanem annak is, akit a vezetőség erre a célra kijelöl, mivelhogy az a törvény a mi Szerzetünkben, hogy nem rendelkezhetik más javakkal, mint csak a házzal, a hozzátartozó kerttel, amiért is ezek a hagyatéki dolgok nem szolgálhattak volna másra, hanem csak az említett dolgokra (a ház és a kert fenntartására). És így megmenekülünk a birtokkal együtt járó terhektől és majd ezek után megtárgyaljuk, hogy maradunk-e ott és milyen értelemben? Mert ezt a rólunk – egyetemlegesen – elterjedt rossz véleményt másképpen nem lehet megszüntetni, csak ezzel az elhatározással. – Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. máj. 17.”
„Tudomásunkra jutott nekem és asszisztenseimnek az a megbotránkoztató zsibongás, amely az önök városában keletkezett a mi szegény Szerzetünkkel szemben amiatt, hogy tudtom és rendelkezésem nélkül valami gyöngyöket Rómába hoztak, amelyek Sig. Valignani hagyatékához tartoztak és a városlakók azzal a rossz véleménnyel vannak felőlünk, hogy érdekhajhászók vagyunk és hűtlen vagyonkezelők. Hogy ez a vélemény milyen fájdalma és megszégyenítő ránk nézve, azt a tanácsos urak megítélhetik abból, hogy ilyesmivel rágalmaznak minket, akik a teljes szegénységre tettünk fogadalmat. Nemcsak, hogy nem kívánjuk el a másét, hanem még a sajátunkról is lemondunk és ezzel képtelenné tesszük magunkat bárminemű javak birtoklására. – Rájöttünk arra, erre a rágalmazásra az adott alkalmat, hogy elfogadtuk azt a két örökséget, amely – az én megítélésem szerint – megkönnyítette volna Szerzetünknek a megalapítását abban a városban, nem is szándékoztam volna más célra elfogadni, hanem csak arra, hogy felépíthessük belőle a szükséges épületeket. – Egyöntetűen elhatároztuk, hogy azonnal visszaküldjük azokat a gyöngyöket, mihelyt csak erre biztos alkalom adódik, sohasem gondoltunk arra, hogy más célra használjuk fel az ide hozott gyöngyöket, hanem csak arra, amiáltal az ottani alapításunkat elősegíthetjük. – Egyébként is kijelentjük, hogy nemcsak ennek a két örökségnek az elfogadására, hanem minden más örökség elfogadására képtelenek vagyunk Szerzetünk érvényben levő Szabályzatának rendelkezése értelmében, amit a 2. részben Szerzet 5. fejezet a következőkben foglal össze: »Praeter ecclesiam, domum ad exercendas Scholas Pias, et ad habitandum, hortumque contiguum, nulla bona stabilia admittantur, sed tam hujusmodi bonorum quam haereditariae successionis, censuum, reddituum annuorum, proventum, et horum similium, tum domus et ecclesiae nostrae Congregationis tum professi in eadem erunt omnino incapaces nullumque jus in judicio illis acquiratur«.
„És amennyiben szükséges, szabadon lemondunk annak a javára, akit annak birtoklása jogilag, »de jure« megillet. Önként lemondunk a jelzett javakkal kapcsolatban a haszonélvezetről és minden jogcímről, ami megilletne minket az eddigi birtoklás vagy bármi más címén. – Mindezt tudomására hozzuk Uraságaitoknak, hogy közöljék mindenkivel, akiket illet, a mi lemondásunkat és visszalépésünket és az örökhagyónak a rendelkezése értelmében hajtsák végre a végrendeletet, mivelhogy a Szerzetünk, amint mondottam, kijelenti és kinyilvánítja, hogy képtelen mindkettőre (t.i. a hagyaték elfogadására és a végrendeletben foglaltak végrehajtására). – Végezetül is a legteljesebb tiszteletem kifejezésével önök iránt, kérem az Urat, hogy részeltesse önöket minden igaz jóban. – Róma, 1642. máj. 17.”
„Érsek uramnak levelére adott válaszom után értesültünk arról a rágalomról, közbotránkozásról, amely abban a városban keletkezett a mi Szerzetünkkel kapcsolatban, mivelhogy ide hozták azokat a bizonyos gyöngyöket és az a rosszvélemény alakult a város lakossága körében rólunk, hogy érdekhajhászók vagyunk és megbízhatatlanok. Ami annál inkább is szokatlanabb meglepő állítás, súlyosan érint bennünket és ránk nehezedik, mert hiszen a legteljesebb Szegénység, amit fogadalmunkkal vállalunk, éppen az ellenkezőt kívánja meg tőlünk és arra késztet bennünket, hogy még csak a legcsekélyebb dologban sem adjunk alkalmat arra a világnak, hogy feltételezhessék rólunk a hibát az ilyen dolgokban, vagy ilyen hibákkal elmarasztaljanak minket.
„Nagyon jól tudjuk, hogy a nekünk hagyott két örökség miatt van ez a rossz vélemény rólunk, ami annyit ártott a Szerzetnek (jól lehet, én arra gondoltam, hogy majd csak akkor veszem igénybe a hagyatékot, amikor majd sorra kerül a templom, a ház és az iskola építése). Egyértelműen elhatároztuk, hogy kijelentjük, amint jelen levelünkkel kis jelentjük, hogy mindenestül képtelenek vagyunk az ilyen örökség elfogadására, akár ezekről van szó, akár másról, Szabályzatainknak érvényben levő rendelkezése szerint, az első rész ötödik fejezetének szavai szerint: »...praeter ecclesiam, domum ad exercendas Scholas Pias, et ad habitandum, hortumque contiguum, nulla bona stabilia admittantur, sed tam hujusmodi bonorum quam haereditariae successionis, censuum, reddituum annuorum, proventum, et horum similium, tum domus et ecclesiae nostrae Congregationis tum professi in eadem erunt omnino incapaces nullumque jus in judicio illis acquiratur«.
„És amennyiben szükséges, szabadon lemondunk a hagyományozott javakról, sőt a jelzett javakkal kapcsolatban bárminemű haszonélvezetről és jogcímről, ami pedig megilletne bennünket akár az eddigi birtoklás vagy bármi más címen. – Megkérjük az érsek uramat, akit mindig készségesen szolgálok, mint végrendeleti végrehajtót és mint annak a városnak a püspökét, adja tudtára mindazoknak akiket illet, a mi kijelentésünket a lemondásról, abban az esetben, ha nem fogadjuk el az örökséget, a mi hivatalos nyilatkozatunkat és lemondásunkat, akik érdekelve vannak a dologban és azoknak, akik jogosan igényelhetik ezek után a hagyatékot és az örökhagyó rendelkezésének megfelelően hajtsák végre a végrendeletben foglaltakat, mivelhogy a mi Szerzetünk, mint mondottam, kijelenti és kinyilvánítja, hogy képtelen mindkettőre (t. i. nem lehet végrendeleti végrehajtó és nem lehet általános jogú örökös). – Vagyok mindenkor alázatos és mélységes tiszteletadással és kérem ami Urunkat Istenünket, hogy áldja meg az igaz javakkal és az örökkévalóság boldogsággal.” – Róma, 1642. máj. 17.”
Szent Kalazancius jelenti, hogy P. Alacchi útra készen, indul.
„Olvastam Atyaságod levelét. Mivel az emberhiány nagy, mindezideig nem tudtam a szükséges segítséget küldeni. – Hacsak az időjárás meg nem akadályozza, a mai napon hajóra száll P. Melchiore, hogy Nápolyon keresztül Szicíliába utazzon, hogy az ottani házban megtehesse a szükséges intézkedéseket, mivelhogy elég jó van informálva, értesülve mindenről. – Imádkozzanak, hogy útja szerencsés legyen. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. máj. 24.”
A latin nyelvű levélben jelenti Szent Kalazancius a királynak, hogy az alapító Atyák elindultak Lengyelországba, ahhoz azonban még kevesen vannak, hogy iskolát nyithassanak, de remélhetőleg, a noviciátust meg tudják nyitni, hogy néhány év múlva elegendő számú, képzett ember álljon rendelkezésükre. Addig is nekik kijelölt templomban gyóntassanak, prédikáljanak és végezzék a keresztény tanítást, a hitoktatást. A szerény kezdet hozzon bőséges aratást.
a levél tartalmilag hozzá tartozik az előző öt levélhez, amelyekben a chietii hagyatékkal kapcsolatban voltak problémák. – Szent Kalazancius a levél első részében a teljes szegénységről. – Bizonyos esetekben felmentések eszközölhetők. – A chietii eset megoldása.
„A mi Konstitúcióink félreérthetetlenül úgy rendelkeznek, hogy ne birtokolhatunk ingatlanokat, ne biztosíthatunk állandó bevételi forrásokat semmiféle címen sem, nem lehetünk senkinek sem általános örökösei és mindez azért van így, mert teljes Szegénységre tettünk fogadalmat és a mi Szerzetünk mindenkivel szemben békességben és szereteten akar élni, amennyire az rajtunk múlik, Szent Pál tanítása szerint. Már pedig az anyagi javak megszerzésével és gyarapításával kapcsolatban szinte elkerülhetetlenek az alkalmak a pereskedésre, a civódásokra, ahogyan a Konstitúciók második részének ötödik fejezetében olvasható is ez.
„Én pedig, amikor azt hallom – aki segíteni akarok mindenkin –, hogy abban a városban annyi alamizsna sem várható, hogy abból meglegyen a mi mindennapi szegényes ételünk és egyszerű ruházatunk, akkor arra az elhatározásra szántam el magam, hogy a Konstitúcióban nekem biztosított felmentési jogommal élve, megadom az engedélyt, hogy elfogadják azt az örökséget azzal a rendelkezéssel, hogy legelőször is minél előbb építsék fel abból a szükséges épületeket, a maradékot pedig ne úgy kezeljék, mint valami saját dolgunkat, hanem mint rendelkezésünkre bocsátott alamizsnát, amelyből beszerezhetik a legszükségesebb dolgokat, így van ez gyakorlatban Narniban, a német és a cseh házakban és így lesz majd, ha Isten engedi, a lengyel házakban, a közép-európai tartományokban, ahonnét ismételten jönnek a kérések iskoláink megalapítására.
„Most pedig látván, hogy annyi idő eltelte óta sem valósítják meg az én szándékomat és egymás után jelentkeznek a bajok, a kellemetlenségek, amelyekre a Konstitúcióink is figyelmeztetnek, azért asszisztenseimmel egyetértve elhatároztuk, hogy lemondunk arról az örökségről, mint ahogyan ezt meg is cselekedtük, mert többre becsültük a világ összes gazdagságánál a békességet, a szeretetet és a Szerzet jó hírnevét. – Mindezek után a Rómába küldött Atyák révén megtudtam, hogy érsek uramnak az az elgondolása, hogy folytassuk hivatásunk szerinti munkánkat abban a városban, értesültünk arról a jóakaró szeretetről, amellyel felkarolta a mi Szerzetünket, alázatosan kérjük érsek uramat, akit mindenkor szolgálni akarunk, gondolja át, hogy mi lenne a legmegfelelőbb és legkönnyebben megvalósítható megoldás, amelyre föntebb is próbáltam utalni, mi magunk is iparkodunk megtalálni a legmegfelelőbb megoldást imádkozva és egymásközti tanácskozással és a kardinális Protektorral való megbeszélés alapján, hogy akkor ezeknek a meggondolásoknak a figyelembevételével fel fogom függeszteni a lemondást és meghosszabbítom a felmentést. – Más írnivalóm nem lévén, alázatosan kérem érsek uramtól főpásztori áldását. – Róma, 1642. máj. 30.”
„Megkaptam Atyaságod levelét, nagy részvéttel vagyok, de biztosra veszem, hogy P. Melchiore előbb ott lesz, mint levelem, aki f. h. 25-én indult Rómából Antonio Maria bárkás hajójával, néhány napot Posillipóban akar tölteni, onnét egyenesen Szicíliába indul. – Engedje az Úr, hogy szerencsésen megérkezve azonnal elrendezhesse azoknak a házaknak a dolgait személyes jelenlétével. Addig is Atyaságod tegye meg azt, amit csak tehet. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1642. máj. 31.”
Firenzébe érkezett P. Gio. Luca (Rapallo) és elfogadta az elöljáróságot. P. Domenico Antonio atyát nem szívesen engedi e, mert zenére tanította a gyermekeket, akik majd egykor ezzel kenyeret kereshetnek. – Fr. Michele konyhás. – Ki legyen a »prima scuola« vezetője Firenzében? – Kiket lehet felszenteltetni? – Nagy nélkülözések Rómában és Nápolyban:
„Nagy örömmel hallom, hogy odaérkezett P. Gio. Luca atya és elfogadta az elöljárói tisztséget, nagy megnyugvásomra lesz, ha jól viseli magát és iparkodik mindenkinek mindenben eleget tenni. – Ami pedig P. Domenico Antoniót illeti, nem szívesen engedem el, mert elveszítek benne azt az atyát, aki a szegény gyermekeket zenére tanította, akik majd idővel ezzel kereshetik meg a kenyeret, mindazonáltal elbocsátom, szeretett volna elmenni Nápolyba, hogy meglátogassa szegény jó öreg édesanyját, amit ez alkalommal nem engedtem meg neki, hanem meghagytam neki, hogy azonnal induljon Firenzébe. – A káptalani határozat értelmében sem Firenzében, sem másutt nem nyitható zeneiskola, csak Rómában. Egyébként úgy gondolom, hogy hűségesen fog szolgálni, mivelhogy igen nyugodt és szabályok szerint élő ember.
„Ami pedig a konyhás fratellót illeti, Atyaságod fr. Michelét kéri tőlem, aki Norciában volt, azonnal küldöm. – Ami pedig a »prima scuola« vezetését illeti, Atyaságod gondolja meg, hogy Firenzében van P. Bernardino, aki a mag részéről ugyancsak helyt tudna állni, ott van fr. Achilleo, szintén jól megfelel és még egy másik fratello, fratello di S. Giorgio, akit szintén nyugodtan lehet alkalmazni valamelyik iskola vezetésére. – Ami pedig a novarai fr. Francescót illeti, néhány nap múlva majd megtárgyaljuk a kardinális Protektorral és az ő tanácsával, hogy miképpen lehetne elrendezni ennek a fratellónak és társainak a szentelési kérdését, akik nem pereskedtek és nem okoztak semmiféle nyugtalanságot a Szerzetben. Gondom lesz arra, hogy a nevezett fratello az első legyen (akit szenteltetni akarunk), megnyugtathatja efelől és megvigasztalhatja. – A nápolyiak azt írják nekem, hogy nagyon kérik, hogy firenzei ház térítse meg azt az előlegezett útiköltséget, amit onnét a Firenzébe indulók kaptak. Atyaságod elhiheti, hogy mindenfelé nagy hiányok vannak, az alamizsnák megcsappantak, nagyon szűkösen élnek a mieink mind Rómában, mind Nápolyban.” – (1642. máj. 31)
A pievei tanulók a következő levelet írták a Generális Atyának Rómába: „Nagyontisztelendő és Krisztusban nagyrabecsült, Isten Anyjáról nevezett József Atyának, aki az Isten Anyja szegényeinek, a Kegyes Iskolák Szerzetének Generális elöljárója. – Nagyontisztelendő Atya! – Mivelhogy a mi szülőföldünk abban a szerencsében részesült, hogy Atyaságod Szerzete itt is megtelepedhetett és a mi nagy örömünkre és lelki vigasztalásunkra már meg is kezdte működését és mivelhogy nagyon jól tudjuk azt is, hogy csak az Ég áldásával indulhat szerencsésen, azért mindenek előtt arra irányul minden törekvésünk, hogy megszervezzük a Kongregációt, amelyet P. Mario provinciális megbízásából P. Francesco di S. Tomaso d Aquino vezetne és kérjük Atyaságod szent áldását és közbenjárását, hogy megnyerhessük azokat a kiváltságokat, amelyeket ott Rómában a nagyobb iskolások Kongregációja élvez és még végül kérjük a Kongregáció szabályzati könyvecskéjét is. Tisztelettel odaborulunk Atyaságod el és szolgálatára ajánljuk magunkat mint hűséges gyermekei és alázatosan kérjük, hogy emlékezzék meg rólunk buzgó imáiban. Engedelmes és tisztelő fiai, a pievei iskolások. – Pieve, 1642. máj. 20.” Erre a levélre válaszolt Szent Kalazancius Atyánk az 1642. jún. 1-én kelt levelében a következőképen:
„Krisztusban igen kedves Gyermekeim! – Jól esik hallanom, de mindig is szívesen fogom hallani a beszámolót a ti buzgóságotokról, testi-lelki fejlődésetekről, előrehaladástokról. Szerintem igen helyes és szent elhatározás az, hogy Kongregációt akartok megszervezni. Minden kívánságom az, hogy szorgalmasan látogassátok, szerény magatartástokkal mutassátok meg és Isten-félő életetekkel, hogy mennyire javatokra szolgál a kongregációs élet és ezzel együtt – remélhetitek, hogy – a tanulmányokban dicséretesen fogtok majd előrehaladni. – A fő Kongregációba való beiktatás, amit kértek, az nem rajtam múlik, nem tőlem függ, de azt igenis ki fogom eszközölni hamarosan, hogy megkapjátok a Szentatyától a kiváltságokat megadó Brévét. Addig is a várakozási idő legyen számotokra próbaidő, amelyben megmutatjátok, hogy jó kongreganisták akartok lenni. A szabályzati könyvecskét meg fogom küldeni Francescónak, majd tőle megkapjátok. Legyetek rajta, hogy az előírt szabályokat pontosan megtartsátok. A jó Isten áldjon meg benneteket. – Róma, 1642. jún. 7.”
