„Két levelet kaptam Atyaságodtól az ő és Cotignola levélkéje nélkül, szerintem jól megfontoltan etc...”
„Megkaptam a 30 scudiról az utalványt, bár lett volna 300-ról, igen jól jött volna, meg kell vizsgáztatni egy ifjút, Gio Francisco Gludorit, hogy amikor alkalom kínálkozik fel, kérhesse a felvételt a Collegio Nazarenóba, ha megvannak természetesen a megkívánt feltételek a bizonyítvány szerint. Írja meg nekem Atyaságod, hogyan tanítja a latint, milyen szabályok szerint és milyen készséggel tudott felelni, amennyire lehetséges, segíteni fogom. Értesítsen engem arról, hogy P. Pietro di S. Gioseppe megkapta-e levelemet elutazása előtt, mivelhogy azt írja nekem, hogy Cesenába várja levelemet. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. jún. 29.)
„Uraságodnak f. h. 22-én kelt levelét megkaptam, remélem, hogy az Arciprete helytáll annak, amit megígért, hogy a mi Intézményünk nagy megkönnyebbülés lesz számára és segítség a gondjaiban, munkájában. A Sig. Card. Colonna megadta a beleegyezését két megszorítással, ahogyan látni fogja majd a prokurátorának a példányában. Az egyik az, hogy nem akarja, hogy a mi Intézményünk az ő joghatósága alá tartozó templomban ne végezzen szolgálatot, ne lássa el szolgálattal, a másik pedig, hogy legyen meg az Arciprete engedélye, minthogy í gy van a dolog, szükséges lesz, hogy mihamarabb megkezdjük az építkezést, hogy amikor saját templomunkkal és rendházzal rendelkezünk, majd megkezdhessük a mi munkánkat, megalapíthassuk Intézményünket, én ezen célból egy atyát fogok küldeni Fananóból, aki felügyel majd mindenre, amennyiben szükséges, mivelhogy P. Pietro di S. Gioseppe atya nem kedves mindenkinek. Ezeket akartam jelenleg megírni felajánlván Uraságodnak szolgálataimat.” – (Róma, 1641. jún. 29.)
„Megkaptam Atyaságod levelét, ami a gyóntatót illeti, majd gondoskodom róla, hogy Genovából küldjenek valakit, aki majd kisegíthet abban a templomban, Atyaságodnak pedig arra legyen gondja, hogy jól menjenek az iskolai dolgok, isten félelemben, akkor ne legyen semmi aggodalmunk, mert bizonyosan meglesznek a szükséges dolgok a szeretetadományok révén. – Ami P. Luigit illeti, azt hiszem, hogy nem lesz rá olyan hamar szükség Pieve di Centóban, mert Sig. Card. Colonna, bolognai érsek megadta a beleegyezését, hogy letelepedhetünk Pievében, de csak ezzel a feltétellel, megszorítással, hogy mi nem végezhetünk Isten-szolgálatot olyan templomban, amely az ő joghatósága alatt van, és a hely kiválasztását illetőleg meg kell egyeznünk a Sig. Arcipretével, ennélfogva mivel nincs templom, nem mehetünk oda, hogy megalapítsuk a mi Intézményünket templom nélkül, kell, hogy megépítse Sig. Mastellari és én úgy gondolom, hogy addig nem együnk oda, míg az épület kész nem lesz... mert nem jó dolog bérbe vett házban lakni, amiként megtárgyaltuk annak idején a dolgokat a guigliai Marchesével, éppen úgy kell most tárgyalnunk Sig. Mastellarival, mert Guigliába sem megyünk mindaddig, míg készen nem lesz a ház és talán hamarabb kész lesz Guigliában mint Pievében. Ezzel a postával küldök levelet Sig. Mastellarinak, megírom neki, hogy mi az én elgondolásom az épületet illetőleg és tegye meg, hogy P. Luigi minderről tudomást szerezzen, hogy mi hogyan lesz, közölje vele jelen levelemet, de mindaddig is ne szűnjön meg segítségével támogatni azt a házat mindabban, amit csak megtehet.”
„Ami a noviciátusi helyet illeti, örömmel veszem, ha minél előbb fizeti és a lehető legjobb formában átalakíttatja, hogy legalább egyelőre hat-nyolc novíciusnak legyen benne férőhely, és gondja legyen arra, körültekintő legyen, hogy olyanok legyenek, akik a Szerzetünk javára lesznek, és nem nyugtalanítására, számoljon be nekem, hogy milyen adottságúak, milyen tulajdonságaik vannak. És ami a más házak részéről való hozzájárulást illeti, majd meglátjuk, hogy olyan mértékben, értelemben legyen, hogy teljesíthessék saját házaik károsodása nélkül. – Ami P. Alessandrót illeti, úgy látom, hogy P. Castiglia kapta tőle a levelet és majd meglátjuk, hogy az ő közreműködésével lehet-e valamit elérni, ha én megtehetném, nagyon szívesen megadnám neki az engedélyt, hogy egy ideig a Szerzeten kívül lehessen, szerzetesi ruha nélkül. Ami P. Ludovicót illeti, örülök, ha különös gonddal lesz rá s gondoskodjék mindenről, ami szükséges az ő egészsége szempontjából. Ami pedig P. Giovannit illeti, Atyaságod úgy intézkedjék, hogy egy kazettát tartson magánál, amiben lehelyezheti a pénzt. – A múlt postával megküldtem az asszisztens megválasztását. – Azt írja nekem P. Bartolomeo di S. M., hogy megpróbálja igazolni fogadalmának érvénytelenségét, mert »per vim et metum« történt, Atyaságod közölje velünk, hogy mikor tette le a fogadalmakat és adjon neki engedélyt, hogy helyben indíthassa meg a keresetet, szerintem hadd menjenek, hadd távozzanak, akik nem valók erre az útra, arra hivatkozván, hogy »per vim et metum« történt a fogadalomtételük. Értesítsen arról, hogy miképpen fejlődik a dolog.” – (Róma, 1641. jún. 29.)
„Megkaptam Főtisztelendőségednek f. h. 16-án kelt levelét, amelyben ajánlja P. Antonio di S. Ignazio Filippo Neri atyát, aki néhány más társával együtt nem akarta beengedni a Vizitátort, akit a Sig. Card. protektor rendelkezése értelmében én küldtem Genovába, nem volt elég a Sig. Kardinális protektor levele, hanem szükséges volt, hogy a Sacra Congregatia Reg. Írjon a Sig. Vicariónak, hogy késztesse engedelmességre és amikor a Serenissimo Senato értesült a Szent Kongregáció intézkedéséről, meghagyta az említett lázongóknak, rebelliseknek, hogy vagy engedelmeskednek az elöljáróknak, vagy elhagyják az állam területét és ahelyett, hogy engedelmeskedve megkapták volna az engedélyt, hogy Rómába jöjjenek, megszökvén, mint fugitivusok elmentek a piemonti Carmagnolába, ahol majdnem egy évig tartózkodtak mint olyanok, akiket Genovában aposztatáknak nyilvánítottak, ... az említett atya azt követeli minden próba nélkül ... hogy más Szerzetbe léphessen. Én nagyon szívesen megteszek mindent az említett P. Antonio érdekében a Sig. Card. protektornál, ha a nevezett atya hajlandó megalázódni és bocsánatot kérni a Sig. Card. prokurátortól, kész szolgálatára vagyok Főtisztelendőségednek, rendelkezzék velem, vagyok a legteljesebb tisztelettel.” – (Róma, 1641. jún. 29.)
„Atyaságod azt írta nekem Cesenából, hogy Cesenába várja az én válaszomat levelére, akár megkapta, akár nem, elutazott nem Bologna felé, ahogyan én engedélyt adtam, amikor útnak indult Rómából, hanem Ferrara felé, ahol most egyedül tartózkodik akaratom ellenére, él a Szerzeten kívül a maga módja szerint minden szerzetesi kötelesség gyakorlása nélkül és mivelhogy Atyaságod nem maradhat a Szerzeten kívül így egyedül, a jelen levéllel elrendelem, hogy a szent engedelmesség nevében három napon belül menjen Fananóba, ahol majd a maga idejében társul kap valakit ebben az ügyben, vagy más dologban, amely jóváhagyást nyer a Szerzettől, és tudja meg, hogy igen nagy nemtetszésemre van, hogy a Szerzeten kívül van.” – (Róma, 1641. jún. 29.)
„Megkaptam Kedvességednek Guigliából f. h. 16-án írt levelét, amelyben beszámol arról, hogy jól halad az építkezés anélkül, hogy pontosan is meghatározott volna valamely épületrészletet a novíciusok számára, aminek mihamarabb készen kell lennie ész száraznak, hogy lakható legyen, és én hamarosan küldök oda tíz-tizenkét novíciust, és más házban szükséges hivatallal megbízott embereket, és az iskola vezetésével megbízottakat, azért hát értesítsen engem, hogy mennyire vannak a novíciusok lakosztályával.” – (Róma, 1641. jún. 29.)
„Szükséges volt, hogy alkalmazkodjunk Mons. Vigilio óhajához, hogy visszatérjen a vakációig Anconába P. Gio. Battista di S. Bartolomeo, akinek semmi hivatalos elfoglaltsága ne legyen a házban, hogy ne legyen alkalma arra, hogy beleavatkozzék a dolgokba, hanem egyedül szolgálja a Sig. Sig. Gov.re dell'Armi és szobájában festegessen míniummal a Sig. Gov. Számára figurákat és tanítsa számtanra, ha kell, Sig. Cinqueviét, mivelhogy az iskolában nincsen rá szükség és így azt hiszem, hogy nem fog beleavatkozni a ház dolgaiba, hanem inkább foglalkozzék lelke javára, előnyére valami lelki olvasmánnyal, ami jobb is lesz, és a legjobb előrehaladás, eredmény Istennel való beszélgetés a lelki olvasmányok révén inkább, mint az emberekkel való szórakozás. A legnagyobb vigasztalás, ami csak lehet számomra, ha rendelkezne 200 scudival, hogy legalább részben törleszthetné az után a ház utáni adósságot, amely most templommal szolgál az anconai piaristáknak.” – (Róma, 1641. jún. 29.)
„Látom Atyaságod leveléből, meg a többiekéből is, akik írtak, hogy mi történt a nápolyi P. Provinciálissal. Írtam a nevezett P. Provinciálisnak, hogy mi módon tárgyaljon a házak elöljáróival, amit, ha nem tart meg, akkor lesz mit leküzdeni. Atyaságod tárgyalja meg vele a hiányokat, és kísérje figyelemmel a ház előrehaladását, gyarapodását, amit én magam is különleges figyelemmel, gonddal fogok kísérni, értesítsen, ha valami új dolog adódik elő, remélem, hogy P. Stefano hamarosan érkezni fog.” – (Róma, 1641. jún. 29.)
„Igen nagy megnyugvással olvastam, hogy uraságod szerencsésen hazaérkezett, mint ahogyan beszámolt erről nekem Don Felice Felici, aki ifjú korában növendékem volt, aki jelen soraimat átadja Uraságodnak, akinek számára imáiban kérem az Úrtól, hogy áldja meg olyan értelmi megvilágosodottsággal, hogy az örök dolgokkal való törődés, az örök dolgokban való elmélyülés következtében tudja nemes lelkülettel megvetni a földi, az ideiglenes javakat, és ebben állhatatosan, következetesen rajta leszek, míg a Mindenhatónak úgy tetszik, hogy megtart ebben a nyomorúságos számkivetésben és végül is megismétlem legalázatosabb köszöntésemet.” – (Róma, 1641. jún. 30.)
„Egyéb feltételek mellett, amelyeket előterjesztettek nekem, az egyik az volt, hogy nem teljesíthetünk szolgálatot az olyan templomban, amely a Sig. Card. Colonna joghatósága alá tartozik, mivelhogy a szerzetesek nem alattvaló a kardinálisnak, nincsenek neki alárendelve, kivéve, hacsak plébánia templomot nem vállalnak, plébániatemplomban nem vállalnak szolgálatot, ahogyan a Sig. Arciprete óhajtaná, hogy vállalják a mieink a szentségek kiszolgáltatását, amit azonban nem helyeseltek, nem hagytak jóvá az asszisztensek és mivelhogy ő teljes jogú ura a templomoknak, lehet, hogy törvényesen bele is veszi a hozzájárulásba ezt a korlátozást, mint ahogyan már meg is tette, ennélfogva szükséges, hogy minél előbb megkezdődjék az építkezés, amiként megkezdte Guigliában Sig. Marchese di Montecuccoli, és mivelhogy annyira bizalmas embere a Sig. Cardinalisnak az Arciprete, keresztül vitte, hogy meg kellett adnia a belegyezést, az említett Arcipretének, hogy megalapítsák a mi Intézményünket és Isten tudja, hogy amikor ezt megadja, hogy ott nem fog-e más nehézséget okozni. Amiért is várom a határozatot, amely meglesz, ha majd az említett Arciprete hazaérkezik. – És mivelhogy nem jól van az, hogy P. Pietro magányosan van egyedül a Szerzeten kívül, uraságod megmondhatja neki, hogy menjen Firenzébe, és én majd annak idején küldök oda valakit, aki felügyel az építkezéseknél, ami ha majd elérkezik, értesítem uraságodat, akit az Ég áldjon meg és töltse el megelégedettséggel.” – (Róma, 1641. júl. 3.)
„Sajnálom, hogy P. Gio. Battista nem jól érzi magát vagy talán búskomor a súlyos vád miatt, amellyel illették egy évtelen levélben, amelynek én nem adok hitelt, mintha az ő intézkedésére írták volna, és amint már sok más dolgot el tudtam nézni, észre nem venni, ezt is el tudom felejteni, bárki is volt a kitalálója, és mivelhogy annyira kértek engem, hogy visszatérhessen a vakációig Anconába, megteheti a maga kedvére, a késői órákban utazva inkább, hogy visszamenjen Anconába és ezen kis idő alatt kedvére foglalkozhat szobájában készítgetvén Mons Vigilio testvérének kedvtelésére egyet-más dolgot anélkül, hogy valamiképpen is beleavatkozna a ház ügyeibe, és ha eszerint tud cselekedni, megtalálja nyugalmát, Atyaságodnak küldünk annyi szövetet, amennyi megfér a somarello pajzsán, nyergén.” – (Róma, 1641. júl. 3.)
„Nagyon örülök annak, hogy az Úr kegyeskedik kegyelmének áldásával megőrizni azt a házat békességben, Atyaságodnak minden gondja arra irányuljon, hogy meg tudja őrizni, tartani ezt a szent békét, legyen szeretetreméltó mindenkivel és kerülje azt a tökéletlenséget, hogy gyanakvással legyen másokkal szemben. Az elküldött novíciust illetőleg, azt kell mondanom, hogy engedte magát a kísértőtől legyőzetni, kétségkívül P. Pietro adhatta értésére neki, hogy a saját gondolata volt a kísértés, hogy vesse le a szerzetesi ruhát, de úgy hallom, hogy annyiszor ismételgette, hogy hagyja el a rendet, hogy végül is kénytelen volt engedni, beleegyezni az ő akaratába. Fr. Gio Maria nem egészséges, ilyen erővel nem tudja megtenni az utat. Nagyon örülnék annak, ha a Sig.ri Cinquevie kedvemre tennének a 200 scudival, amit annyira kértem, hogy kifizethessék annak az ottani háznak az adósságát.” – (Róma, 1641. júl. 3.)
„Majd P. Castiglia válaszol.”
„Lehetetlen volt elküldeni P. Gio Stefanót sem valaki mást jelenleg, és mivelhogy nincs rendjén, hogy Atyaságod a Szerzeten kívül tartózkodik egyedül, az lett az elhatározás, hogy Atyaságod menjen Firenzébe, mihelyt megkapta ezt a levelet, és majd ott megkapja az eligazítást, hogy mi lesz a teendője és ezt minden szóvita nélkül teljesítse.”
„Megkaptam Atyaságod levelét és most, hogy Nápolyban tartózkodik Atyaságod a Sig. Card. protektor Sig. Conte udvarimesterének ügyeiben, nagyon örülnék, ha minden lehetséges igyekezettel járna el és mondja meg üzenetemet P. Francesco di S. Caterina atyának, hogy amikor Atyaságod majd tárgyalásokat folytat, gondoskodjék egy társról, de a világért se okozzon valami akadályokat a háznak. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. júl. 5.)
„Megkaptam Atyaságod levelét és várom, hogy Atyaságod miféle határozatot hoz a Bertea-féle ügyben, küldje meg nekem és én azt hiszem, hogy Atyaságod éppen olyan fontos, kedves a saját lelke, mint bármi más, és nem fog olyasmit elkövetni, amivel Istent megbánthatná, ezért, mint ahogyan mondottam, várom, hogy mit kell tennem nekem és emlékeztetem a Sig. Sorbelloni ügyre, és amennyiben a Monteneri ügyben valami nehézség mutatkozna a pénz beszedésben, értesítsen engem és majd meglátjuk, hogyan lehet pereskedés nélkül tovább haladni.” – (Róma, 1641. júl. 5.)
„Minthogy súlyos eset, amit állít, követel de Ninis a chieti házzal szemben, minden szükséges szorgalommal meg kell azt védelmezni, ezért készüljön fel rá P. Gasparóval együtt, aki szintén nagyon jól informálva van, valamint a Sig. Sorbelloni és a Monteneri urak ügyeit illetőleg is, szeretném tudni, hogy mi a nehézség, ami mutatkozik, hogy segítségükre lehessünk egy gyorsabb közbelépéssel, hogy rövidebb úton elintézhessük a Szerzet nagyobb megnyugvására.” – (Róma, 1641. júl. 5.)
„Ami az egyetemes káptalan határozatait illeti, lehet is, meg is kell tartani az egyes Provinciákban, jól lehet, hogy még Rómában nem volt kihirdetve, mivelhogy várjuk napról-napra a határozatot, amit majd a Pápától kiküldött prelátusok kongregációja a kardinális protektorral egyetértve és ha majd meglesz ez a határozat, el lesz rendelve annak megtartása, mind a határozatok, mind a káptalan együttesen, lehetséges, hogy egyesek majd nem maradhatnak meg, végül is már végérvényes segítő eszközt, orvoslást akarunk adni a fegyelmezetleneknek és az elégedetlenkedőknek. – Ami P. Nicolo M. atyát illeti, Sig. Card. Sacchetti Sig. Card. protektorunkkal egyetértően azt akarták, hogy az őszig végezheti azokat a teendőket, amiket Sig. Card. Sacchetti bízott rá, hasonlóképpen végezhetik egyik-másik ottani is, ha van rá alkalmuk, idejük. – Ami a »Solofia«-i ügyeket illeti, szerintem, ha a hatóság iparkodik is elhárítani minden nehézséget, mindazonáltal szerintem lehetetlen úgy megoldani a kérdést, hogy elbontják a kórházat és nekünk rendházat építenek és egy másik helyen egy új kórházat építenek fel a megfelelő kényelemmel, főként amikor a jelenben annyi nélkülözés és nyomorúság van abban a királyságban, még ha lenne is valaki, aki fizetne nyolc- vagy tízezer scudit, még akkor sem tudnánk vállalni azt a feladatot, minthogy annyi ember szűkében vagyunk, ha majd a nápolyi Provincia nevel novíciusokat és növendékeket megfelelő számban és értékben, akkor majd lehet gyarapítani a házak számát, de most, amikor jó emberhiányban vagyunk, jó erők kellenének, hogy csak nagy gonddal tudjuk ellátni a meglevő házakat is, ennélfogva azt a választ adhatja nekik, hogyha majd elegendő személyzettel rendelkezünk, akkor majd vállaljuk azt a munkakört. – Ami pedig P. Gio. Battista del Carmine atya jöttét illeti, mielőtt Nápolyba ment volna, írt nekem, hogy nagy hirtelen Nápolyba kellett mennie a de Ninis ügyben, amely négy-ötezer scudit jelent, elintézzük az ő ügyét mihamarabb. – Hogy P. Tomasónak alamizsnát, járandóságot adjanak a misék után, a misékből, majd P. Pietro megírja észrevételét. – Ami pedig a konstitúcióknak és a dekrétumnak a megtartását illeti, segítségére leszek, semmit sem fogok ellenezni, csak intézkedjék, de mindig okossággal, hogy sikerüljön az a szándéka, hogy elősegíti az obszervanciát, mivelhogy én sem várok, kérek most Atyaságodtól mint csak azt, hogy a szabályok megtartását szorgalmazzák.” – (Róma, 1641. júl. 5.)
„Nagyon sajnálom, hogy csak egyedül van, hogy nincs, aki önnel együtt tartana az obszervancia iránti buzgóságban, figyelmeztetni kell mindenkit, főként az atyákat, a misézőket, akik minden reggel miséznek, és mennyire bensőségesen kell kezelni ezt a szent titkot, a szentmiseáldozatot, amelyből mekkora lelkesedést kell meríteniük az Isten szolgálatra és a mi szabályaink megtartására, imádkozzék értük, ugyanazt teszem én is kezdettől fogva, és ha volna jelenleg négy-öt buzgó szerzetesem, akik az én elgondolásom szerint megtartanák a szabályt, azonnal kicserélném velük az ottani ház négy-öt szerzetesét, legkésőbb szeptemberben megérkezik a P. Provinciális, aki ugyanazzal a lelkesedéssel vállalj a szent obszervanciát, amellyel ön, és remélhetőleg minden a legnagyobb nyugalommal fog tovafejlődni, alakulni, értesítsen engem mindarról, amit jónak talál, gondol. Ami pedig fr. Agatonét illeti, meglátjuk majd, hogy a vakáció folyamán fr. Agatonét elhelyezzük és még más valakit is.” – (Róma, 1641. júl. 5.)
„A P. Provinciális, aki erre a tisztségre volt kijelölve az ottani provincia vezetésére, nem tudta vállalni, de Isten segítségével, ha majd megfrissül az idő egy más valaki érkezik oda, aki nagyon alkalmas lesz. Addig is Atyaságod iparkodjék okossággal és kedvességgel békében és egyetértésben vezetni a házat. Mondja meg fr. Gio Battista di S. Maria Maddalena fratellónak, hogyha a ház szempontjából nem alkalmatlan, elmehet szülőföldjére, Atyaságod megadhatja neki az engedélyt és az írást.” – (Róma, 1641. júl. 5.)
„Atyaságod igen üdvös és igen kedvemre való dolgot cselekedett volna, ha egy hónapig ott maradt volna Palermóban, hogy megnyugtassa, lecsendesítse azokat a szerzeteseket, akik nagyon rákaptak a fegyelemnek laza megtartására, és hogy a maguk elgondolása szerint éljenek, de mivelhogy nem maradt, írjon gyakrabban abba a házba azoknak, akikről azt gondolja rájuk fér, hogy békességben és fegyelmezettségben éljenek. Nagyon fájt nekem P. Gio Stefano válasza, adja az Isten, hogy le ne térjen a szerzetesi tökéletesség útjáról. – Nem tudom, hogy augusztus hóban lesz-e olyan alkalom, hogy odaküldhessük a P. Provinciálist, egész bizonyosan remélem, hogy az ön tetszésére lesz, és ha nem mehet augusztusban, bizonyára ott lesz szeptemberben. Írja meg, hogy mit tud fr. Amborgióról, hogy kitart-e állhatatosan a franciskánus szerzetben, ha nem marad meg, semmiképpen se fogadják egyik házba sem, hanem küldjék Rómába. Számoljon be fr. Carlo di S. Francesco fratellóról, hogy fel lett-e szentelve, és hogy mi a beosztása, és hogy megérkeztek-e Bisignanóból az odarendeltek, egy atya és egy szobafestő fratello, és ha valami előfordul, értesítsen. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. júl. 6.)
„Megkaptam Atyaságod levelét, amelyben értesít, hogy megérkezett Bécsbe szerencsésen, aminek mindnyájan örültünk, meghagytam P. Pietrónak, hogy mutassa meg Atyaságod levelét Signora Borghese hercegasszonynak, hogy láthassa barátnőjének, Signora Arciduchessának sikerét gyermekeit illetőleg, akiket Atyaságod a nicolsburgi hercegasszony révén odavezetett, hozott, aki azt mondja, hogyha volna rá alkalom, lehetőség, saját kezűleg vezetné oda mások gyermekét is, majd P. Pietro beszámol és írni fog Atyaságodnak kettőnek, háromnak Itáliába érkezéséről. – Addig is Atyaságodnak legyen mindenre gondja, a vizitációban teljes szeretettel, buzgósággal, türelmességgel járjon el, legyen segítségére, minden háznak, tartózkodjék mindegyikben annyi ideig, amennyit jónak lát, szükségesnek talál az obszervancia szempontjából, és ha valami itt előadódik, majd értesíteni fogom, remélem, hogy hamarosan meglesz a kongregáció, az együttes gyűlés a Sig. Kardinálissal és a kiküldött prelátusokkal a mi fratellóink problémáival kapcsolatban. Ezeket akartam megírni. Köszöntse nevemben az ottani illetékes urakat.” – (Róma, 1641. júl. 6.)
„Megkaptam Atyaságod levelét, azt kérdezi, hogy mi különbség van a fogadalmasok és a novíciusok közt, mást nem mondhatok, hogy mint csak a letett hármas fogadalom, ahogyan ezt Atyaságod is tudja, és ahogyan a Brévében is olvasható. Örülök, hogy megszerezte a noviciátust, és hogy megkezdik a beöltöztetéseket, akiknek megvan a rátermettségük, hogy egykor Szerzetünk segítségére legyenek és ha a fogadalmasok között akadna olyan valaki, vagy a klerikusok vagy az atyák között, akiknek megvan a készségük arra, hogy tanítsák az írást és a számolást, Atyaságod késztesse rá őket, hogy tanulják, szeretném, ha ezt a gyakorlást folytatnák az atyák is, mivelhogy az írási és számolási iskolának igen nagy a jelentősége, ezért minden igyekezettel szorgalmazza. – Hogy kamatra kölcsönt vegyenek fel, mivelhogy a Szerzetnek nincs biztosítéki alapja, nem hiszem, hogy találnának valakit, aki adna önöknek kölcsönt, hacsak nem akadnak előbb olyan valakire, aki biztosítékot vállalna, ami magában véve már igen nehéz dolog, amiért is válaszukat várom, hogy mennyire mentek ebben a dologban. – Ami azt a granarolói helyet illeti, Atyaságod láthatja, hogy egy nagyon haszonleső, önző ember kezébe estünk. Én többször is felajánlottam már, hogy az 500 scudi és a hozama helyett, amivel még tartoznak neki, ajánljuk fel neki a helyet, úgy hogy legyen az övé a hely is, meg a lefizetett ezer scudi is, csakhogy ne pereskedjünk a telektulajdonossal, megnyugszana ebben, ha el is veszítünk mindent; ezek azok a nagyszerű előnyök, amelyeket szerzett nekünk P. Gio Luca az ő sógorával, ez a P. Gio Luca felajánlotta, hogy eladatja és a Szerzet kap belőle 200 vagy 300 scudit, de én nem sok hitelt adok szavainak, akiről azt hallám, hogy azt híreszteli, hogy lemondott a viceprovinciálisi megbízatásról, és hogy ő szorgalmazta, hogy Atyaságodat nevezzék ki helyébe és ő az, aki kormányoz és mindennek gondját viseli, nem tudom, hogy igaz-e mindez, amit hallottam, amiért is figyelmeztetem Atyaságodat, hogy a nevezett atya P. Gio. Battista atyával együtt Granarolóban tartózkodnak, én úgy látom, hogy feleslegesen megsínyli, szenvedi a savonai ház a gyóntatókat, Atyaságod adjon ki egy dekrétumot a Provinciában, hogy szerzeteseinknek nem szabad a világiak házba járni étkezni Atyaságodnak írásban adott engedélye nélkül, kilátásba helyezve a büntetést, három napi böjt kenyéren és vízen, mert hallom, hogy Savonában valami visszaélés van. – Atyaságod mondja meg nevemben P. Luiginak, hogy örvendeztesse meg Savnoa városát, hogy vállalja az első, a »prima scuola«-t és virágoztassa fel azt, mivelhogy Pievében nem szándékozom megnyitni az iskolát, míg készen nem lesz az épület, mint ahogyan megegyeztünk Montecuccoli marchesével Guigliában, és majd értesítjük kellő időben. – Ami pedig P. Pietro Agostinót illeti, Mons. Gentile úgy határozott, hogy jelenjen meg Rómában, és nagyobb megértésben fog találni, mint ő gondolja, amit meg nem érdemel. Amennyiben P. Giulio egészséges, értesítsen engem, ami pedig fr. Giusto-Pastore fratellót és Gio Francesco dell'Assunzione fratellót illeti és a többieket, akik eltávoztak, tudja meg Atyaságod, hogy a Szerzetben nem részesülhettek volna olyan hosszan tartó súlyos büntetésben, mint amit azzal nyertek, hogy visszatértek a világba, nem akartak a szűk ösvényen járni, amely »ad vitam« vezet, hanem a széles úton, amely »ducit ad perditionem«, de az ördög, az ellenség mindenestül az ellenkezőre vette rá őket majd a halál pillanatában észre térnek. – A processzust illetőleg, ami történt P. Vincenzo Marival szemben, Atyaságod küldje el azt Rómába, mivelhogy itt be van fejezve az ügy, és kivan mutatva a szenvedélyesség, amellyel őt üldözték és én úgy gondolom, hogy azzal tisztelem meg még jobban, amire azok nem is gondoltak, amikor meg akarták őt semmisíteni, minden szóvita nélkül fogadják el ezt. Ha jónak látja a savonai ház szempontjából, Atyaságod költözködjék oda két-három hétre, jelenlétében mégis majd csak jobban alakulnak a dolgok, és azzal a három megrögzött fratellóval szemben, ha nem használ már más gyógymód, majd a legerősebb mortifikációkat fogjuk alkalmazni. Ami pedig fr. Domenicót illeti, jobb lenne, ha egy más valaki tanítaná a számolást, mert most jelenleg itt nincs senki. Érdeklődjék, hogy van P. Ferdinando a vercelli püspökségben, van-e társa, vagy csak egyedül van, nem jó, ha egyedül van.” – (Róma, 1641. júl. 6.)
„Megírtam a P. Provinciálisnak, hogy úgy intézze, hogy P. Luigi vezesse a »prima scuola«-t és Atyaságod mondja meg neki nevemben, hogy Pievében addig nem lesz tanítás, míg készen nem lesz az épület és közölje a házbeliekkel, hogy senki se járjon a világiak házába étkezni, mait majd a P. Provinciális közli, írásbeli engedély nélkül, kilátásba helyezve a három napi böjtöt kenyéren és vízen büntetésül a megszegőnek, mivelhogy azt hallom, hogy ezen a téren visszaélések vannak az ottani házat illetőleg. – Fr. Sebastianót, ha nem engedelmeskedik, büntessék komoly mortifikációval, nem jó úton jár, ha mindenben a saját szándékait akarja elérni a földi életben. – P. Alessandrót illetőleg, ha meg volna hozzá a felhatalmazásom, hogy elküldhessem a szerzetből, már régen elküldtem volna, mindazonáltal várjuk meg azt a döntést amit a prelátusok együttessége határoz a mi protektorunkkal, talán meglesz az elégséges gyógymód, hogy bevezessük szerzetünkbe az obszervanciát és megszabadulhassunk a fegyelmezetlenektől. Időhiány miatt nem írok P. Luiginak.”
„Várom az értesítést, hogy megtarthatták-e az ünnepélyes körmenetet Szent Kandid vértanú testének az ottani templomban való elhelyezésével kapcsolatban? Vagy pedig talán a háborús nyugtalanságok megakadályozták ezt az ünnepséget? Értesítsen az eseményekről és rendeljen el engesztelő imát a kitett Oltáriszentség előtt legalább két óra hosszat. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1641. júl. 6.)
„P. Ludovico nem alapítási szándékkal ment Sospellóba, hanem, hogy egészségét visszanyerje, amit én nagyon is kívánok mindkét embernek. Adja Isten, hogy visszaszerezze régi jó egészségét, hogy munkájával segítségére lehessen a a Szerzetnek. Nagyon örülök annak, hogy az ottani iskolában nagy megelégedésére van a városbelieknek. P. Clemente, míg ott tartózkodik, megbízhatják valami házi tisztséggel, munkakörrel a ház javára, hasonlóképpen társát is pl. a qu3stálással és örömömre szolgál, ha jó lesz az összhang, az egyetértés az ottani ház, a firenzei és a fananói ház között, ami annak a jele, hogy uralkodik a lelkekben mind az Istenszeretet, mind a felebaráti szeret, és ha valami előadná magát, értesítsen.” – (Róma, 1641. júl. 6.)
„Különleges megnyugvásomra, vigasztalásomra van, ha az Úr megadja Atyaságodnak azt az elhatározást, megszüntesse, kifizesse annak a háznak adósságát, és egyúttal valami nyugodt helyeztet teremt, Atyaságod nagyon kedves dolgot cselekszik az Úr előtt és a ház javát szolgálja, ha nem csak az adósságtól mentesíti a házat, hanem szorgalmazza a szent obszervanciát is, amit nem lehet egyszerre lerendezni, bevezetni, hanem csak lépésről-lépésre, főként ha akadnak fegyelmezetlenséghez szokott egyének, és amit azt a kettőt illeti, akikről azt mondják, hogy a Szent Officium oltalma alatt vannak (Mario és társa), Atyaságod adjon nekik szabadságot arra, amit akarnak, hogy ne jelenthessenek semmi ellenkezőt az inkvizítor atyának, és adja meg az Úr, hogy teljesíthessék az Isten szolgálat dolgait, hogy mindenben eleget tehessenek az Isten szolgálatnak, és hogy jó szerzetesek lehessenek, én úgy gondolom, hogy nagyon jó lesz, ha imádkoznak érettük a rosszak ellensúlyozására, amiket ők beszélnek rólunk. – Ami P. Gio. Gioseppét illeti, szerintem jó Atyaságodnak a tanácsa. Hogy befogadták a házba Sig. Domenico Falconillit, jól tették, hat-nyolc napon belül legyen elég a szívességszolgálatból. – Ami P. Clementét illeti, rosszul tette olyanformán pénzhez segítette, hogy pénzt vett fel, amit majd misézéssel szándékozik leróni, a pénzt pedig majd elkölti a maga ötlete, szeszélyessége szerint, a jövőre senkinek sem engedjen meg ilyesmit. – Örülök annak, hogy átrendezte a dormitóriót, hogy rendházi formára alakíttatta át, valamint a kapusszobát. Hogy kulcsok álljanak rendelkezésére, hogy minden szobát, termet ki tudjon nyitni, nagyon helyes dolog szerintem és közölje mindenkivel ezt a határozatot, hogy senki olyan dolgot ne tartson magánál, ami szabályellenes volna.” – (Róma, 1641. júl. 6.)
„Figyelemmel átolvastam levelét, örülök annak, hogy a Signori Cinquevie hajlandók 200 scudit küldeni mihamarabb és aztán 300 scudit, hogy kifizessék annak a vásárlásnak az adósságait, a többit pedig majd belefektethetik a templomépítkezésbe, ebben az ügyben írok Sig. Gio Battistának, aki Rómában nagy pártfogója volt ennek az ügynek. – Hallom, hogy fr. Donato leveleket írogatott, amelyekben ízlése szerinti értesítéseket adott le, hogy van néhány elégedetlenkedő, akik szeretnének távozni a Szerzetből, Atyaságod nézzen utána ezeknek a leveleknek, amiket írt, és azok példányainak. Atyaságod igyekezzék megőrizni a békességet és az egyetértést a házban.”
„Ami P. Gio Matteo személyét illeti, most nincs arra idő, hogy elhelyezzük a vakációig és akkor majd meglátjuk, hogyan rendezzük el a dolgot megelégedésre, ha Fanano felé veszi útját a pievei Arciprete, visz majd tőlem levelet, Atyaságod pedig készüljön fel, hogy menjen el, nézze meg a helyet, hogy hova szándékoznak építeni számunkra az épületet, és aztán onnét elmehet Scalimbertóba és ott megérdeklődheti az ottani Marchese urakkal, hogy miféle hely és közösség óhajtja a mi Intézményünket oda, természetesen, ha majd lesz emberünk, akkor majd rendelkezésükre állunk, megírtam az én elgondolásomat, véleményemet fr. Francesco Mariát illetőleg.”
„Úgy gondolom, hogy Rómába kell hozatni fr. Bernardo szerszámait, amelyek, aki jelenleg Moriconéban van, de nagyon aggódom, hogy az ügy nagyon el fog húzódni és nem tud majd ezen a nyáron dolgozni, szerintem jobb lenne, ha valakit átküldenénk Moriconéba, amit el lehetne intézni négy-öt nap alatt egy somarello igénybevételével, szerintem, úgy lenne a legjobb. Ott lesz, ha már oda nem érkezett P. Bernardino Benedetto klerikussal együtt és négy nap múlva ott lesz P. Gio. Battista di S. Tecla is.”
„Írok a P. Ministrónak, hogy szabadíttassa ki Uraságodat, mert hiszen világosan látható a hó hírneve, hitele, és hogy ennek némiképpen eleget is tehessen Uraságod a maga szempontjából és bármiben is szolgálatára lehetek, parancsoljon velem.”
„Írtam Sig. Nicolo Aluccinak, aki Atyaságod sürgetésére fogva van bizonyos adósságai miatt, ami az örökséggel van összefüggésben, kért engem, hogy írjak Atyaságodnak, hogy járjon közbe érte, hogy kiszabadulhasson, hogy perét intézhesse a joghatósággal, rendelje el, hogy tartózkodjék mindaddig házában, míg ki nem vizsgálják a számlákat és úgy, ha nem is teljesen, legalább részben tegyen eleget Atyaságodnak. Nem hiszem, hogy P. Stefano aug. vége, vagy szept. eleje előtt el tudna utazni. Ezeket akartam megírni. Köszöntse az egész házat.” – (Róma, 1641. júl. 6.)
„P. Pietro di S. Gioseppe atyát illetőleg nem volt alkalmam beszélni a pievei Sig. Arcipretével, hanem bármennyire is óhajtom, hogy ott megalapítsák a mi Intézményünket, azt akarom mégis, hogy valaki más ember vezesse az építkezést, mivelhogy ez az említett atya duplán költ az olyan dolgokra is, amelyek nem szükségesek az épületben, mint ahogyan ez megtörtént az otrantói tartományban levő campi házunk építkezésénél, megegyezésünk értelmében, ha majd uraságod megszerzi a megfelelő telket, azonnal küldök egy atyát, aki figyelemmel kíséri, vigyázni fog az építkezésekkel kapcsolatos kiadásokkal, hogy csak a szükséges dolgok legyenek meg, hogy minél előbb megkezdhesse Intézményünk a működését, amit én nem kevésbé óhajtok, mint uraságod, akinek számára kérem az Úrtól kegyes, jámbor óhajainak beteljesedését.” – (Róma, 1641. júl. 10.)
„Megkaptam Atyaságod levelét és azonnal elmentem Sig. Valentinóhoz, a Vicario jegyzőjéhez és elrendeltem Atyaságod nevére a megbízatás elkészíttetését, mondtam, hogy a záradékot írja meg úgy, ahogyan Atyaságod írta, megígérte, hogy még a mai nap folyamán elküldi nekem és ha meglesz, azonnal küldöm, ha nem, akkor a köv. postával, számomra nagy megnyugvás lesz ez a kedvezmény, előny, biztosíthatja Sig. Gio Battistát, hogy Nagyboldogasszony ünnepére több mint ezer misét el fogunk mondani és egyre nagyobb számban folytatjuk. – Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy az obszervanciát megtartsa a házban. Mondja meg P. Paolo Antoniónak, hogy megkaptam a számadást a múlt hónapról a mi házunk javára mondott misék jelentésével együtt.” – (Róma, 1641. júl. 10.)
„Gondosan áttanulmányoztam levelét, amelyben Sig. Biagio ügyeit illetőleg írt, nagyon örülnék, ha jelenleg a fél összeggel megelégedve, aztán majd meglátjuk, hogy mit tehetünk Sig. Biagio javára és a Collegio javára, Atyaságod pedig minden igyekezettel azon legyen, hogy pénzt szerezzen valahogyan. Örömmel vettem a jó információt a glidoni fiúról. Az Úr áldjon bennünket.”
„Megkaptam Kedvességed levelét és az építkezést illetőleg örülnék, ha minden igyekezettel azon lenne, hogy ezen a nyáron készen lenne a novíciusok lakosztálya, mert mihelyt készen lesz, azonnal küldök oda tíz-tizenkét novíciust és még talán többet is és más hivatali tisztséggel megbízottakat és a novíciusok nevelésére alkalmas, szükséges személyeket és a házvezetésével megbízott és az iskolához megfelelő embereket azzal a szeretettel, amelyre mint Atyaságod írja, igazán jogcímet ad a Sig. Marchese, rászolgál.”
„Megkaptam Atyaságodnak Ferrarában írt levelét, amelyben jelenti nekem, hogy azonnal indul Bolognába, valószínűleg ott találja majd a múlt héten írt levelem, amelyben úgy intézkedtem, hogy menjen Firenzébe, amiről azt írja nekem, hogy ez még alkalmasabb, minthogy közelebb van, nem szeretem, hogy annyira szeretne a Szerzeten kívül lenni, hogy jobban szeret tárgyalni a világiakkal és meghallgatni azokat, mint a szerzetesi közösséget és amikor majd eljön az ideje, igénybe vesszük közreműködését, munkáját, ha szükséges lesz az építkezésnél, ennélfogva, ha még nem utazott le jelen levelem megérkezésekor Anconába, elmehet Firenzébe, ahogyan írta.”
„Nagyon örültem annak, hogy P. Domenico megígérte, hogy alkalmazkodik és iparkodik eleget tenni Uraságodnak és különösképpen a városnak, ami pedig azoknak a műveknek a kinyomtatását illeti, amelyeket a Szentséges Szűz Anya Mária tiszteletére szereztek, sokkal jobban örülnék annak, ha valakinek másnak a nevében nyomtatnák ki, vagy pedig egy norciai valakinek a nevében, aki ájtatos tisztelője a Szent Szűznek, mivelhogy a Konstitúcióink értelmében a mieink nem adhatnak nyomdába semmit, hacsak át nem nézték a mieink és engedélyt nem kapott a P. Generálistól, ezért ha meg tudja oldani a kérdést abban a formában, amelyet fentebb említettem, különösképpen sikernek, eredménynek fogom tekinteni és Uraságod számára kérem az Isten bőséges áldását.”
„Más alkalommal megírtam már Atyaságodnak, hogy mi az elgondolásom fr. Francesco Maria fratellót illetőleg, hogy alkalmilag őt is küldje másik két rendtársunkkal Rómába, ha majd egy kissé meghűl a nyári meleg, és majd itt segítségére leszünk, ha még szeretne rendes emberré lenni, vagy ha pedig át akar lépni, esetleg enyhébb szerzetbe is. – Nagyon örülnék annak, ha Atyaságod át tudna menni Pievébe, hogy nézné meg, hogy hol akarják számunkra megépíteni a rendházat és majd szept. elején szándékozunk oda küldeni egy vagy két atyát, hogy felügyeljenek az építkezésre, hogy a terv szerint legyen, amit meg fogunk küldeni és a hely főpapja, a pievei Arciprete azt mondotta nekem, hogy hazamenet Fanano felé megy, ennélfogva Atyaságod kíséretében mehetne, hogy megegyezzenek az Intézményünknek megfelelő helyben, valószínűleg Fanano felé megy, ha csakugyan így lesz, Atyaságod vele együtt mehet és ha majd Sig. Francesco Mastellarival együtt megnézik és megállapodnak a helyben, visszatérhet Fananóba és én majd oda küldöm, aki ellenőrzi az építkezést.” – (Róma, 1641. júl. 10.)
„Megkaptam Uraságtoknak f. h. 2-án kelt levelét, amikor megmutattam a Sig. Card. protektorunknak, azt mondotta, hogy ő is kapott egy ilyen levelet uraságtoktól, erre most válaszolva azt írom jelezve önöknek, hogy itt szó van egy dologról, amit én nem oldhatok meg, mivelhogy az ügy Sig. Card. Cesarini, a mi bíboros protektorunk elé került tárgyalásra az ő kongregációja az illetékes, ezért meg kell várnunk a határozatot, amit majd ők hoznak, és kellő időben maga őeminenciája fog válaszolni Uraságtoknak. És ha valami bármi más ügyben szolgálatukra lehetek, mindig készségesen állok rendelkezésükre. Az Úr engedje meg önöknek, hogy kegyelmeinek áldásaiban gyarapodhassanak.” – (Róma, 1641. júl. 12.)
„Ide érkeztek Sig. Bertea unokaöccsei a rendes postajárattal, megkaptam a hivatalos megegyezés szövegét, amelyet Atyaságod kötött velük és én kiállíttattam a hiv. közjegyzői okiratot, hogy két hónap múlva eleget teszünk nekik Genovában abban az értékben, amennyit jelent római pénzértékben, azonfelül adtam nekik 25 scudit útiköltségre, azt hiszem, hogy most fognak indulni. A jövő héten, ha lesz együttes ülés, Congregatio, ki fogok eszközölni egy Brévét, hogy felvehessek 700 scudit kamatra, hogy minél előbb küldhessem Genovába. – Nagyon szükséges, hogy Atyaságod járjon el a Sorbeloni-féle ügyekben, gondolom, hogy ebben a dologban senki más mint P. Ambrosio járna el legügyesebben, aki a kardinális protektor engedélyével érkezett oda, hasonlóképpen szorgalmazni kell a Monteneri ügyet, mivelhogy házunk igen nagy adósságokkal küzd nemcsak az építkezések miatt, hanem más egyéb szükségletek miatt is, amelyek nap-nap után előadódnak itt a római házunkban annálfogva, hogy itt állandóan jönnek és mennek az emberek, és ennek a terhét ennek a háznak kell viselnie, ezért hát Atyaságod, amennyire csak lehetséges, szorgalmazza a segítséget és ha majd enyhül a nagy meleg és egészségi állapota megkívánja, iparkodunk majd az ön személyét illetőleg is megoldást találni. Atyaságod írásait megmutattuk a Szent Officium asszeszorának és megmaradt abban a véleményben, amellyel volt Atyaságodat illetőleg annak előtte, ahogyan majd megírja P. Gioseppe della Vizitazione atya. Nagyon örülök annak, hogy Atyaságod meg tudta nyugtatni Sig. Cotignola, mivelhogy nemcsak én személyemben, hanem az egész szerzet tisztelettel és hálával tartozik neki és imádkoznunk kell érte betegségében.”
„Fr. Andrea della Assunzione fratellót illetőleg megkaptuk a bizonyítványt és minden mást, amit megkövetel a helyzet, ha enyhül az idő, jöjjön, hogy levizsgázzon, hogy megkapja azt a megkívánt minősítést, amelyet a státus megkíván, hogy rendelkezzék azzal a minősítéssel, amely megkívántatik a továbbjutáshoz.”
„A mai postával nem kaptam levelet sem Atyaságodtól, sem a házbeliektől, biztosra veszem, hogy Firenze felé megy a pievei Arciprete, aki még nem indult el Rómából, bizonyára tárgyalni fog Atyaságoddal a pievei alapítás tervéről, Firenze után Fananóba megy, én jónak gondolom, hogy elküldöm P. Simonét, hogy vele együtt menjen, nézze mivelhogy a helyet, hogy hol akarják felépíteni a mi házunkat P. Pietro valószínűleg oda érkezik Firenzébe, vagy visszamegy Anconába, mivelhogy Fananóba nincs kedve elmenni, úgy látom, hogy legjobban szeretne a szerzeten kívül a világiak között élni ez alkalommal, de én ezt nem tartom elfogadhatónak. Az építkezést szeretném minél előbb megkezdetni, a kettőn kívül más ne menjen oda, akik ott lesznek mindaddig, míg csak be nem fejeződik az építkezés, mint ahogyan Guiglióban. – Ismételten kérelmezték tőlem, hogy engedjem meg, hogy P. Gio Matteo Fananóba mehessen, ha helyébe odajön P. Francesco, akkor Atyaságod megengedheti, hogy odamehessen. Írja meg nekem, hogy a firenzei noviciátusban ki a kisegítő és van e olyan alkalmas, megfelelő valaki, aki kéri a beöltöztetést? Egy levélben arról értesülök, hogy nagy szívélyességgel fogadták P. Domenico Falconellit és egyúttal hallottam, hogyan tárgyalt vele az Inkvizítor, valamiképpen nem szeretem, hogy ott van az a fratello, aki annyi súlyos hibát követett el, minderről másolatot küldhetek, ha szükség van rá, hogy azokat átnézhesse az inkvizítor, ami igazolása lehet, hogy lássa, ki védelmezi őt.”
„A mai rendes postajárattal nem kaptam levelet Atyaságodtól, szeretném tudni, hogy ki helyettesíti a noviciátusban és hogy van-e valami obszervancia abban a házban?”
„Fr. Antonio és fr. Sebastiano még nem érkeztek meg, nagyon csodálkozom fr. Sebastianón, aki tíz év elteltével sohasem vonta kétségbe fogadalmának érvényességét, és most akarja elhagyni a szerzetet, azt állítván, hogy »per vim et metum« tette le a fogadalmát, most már várjuk meg, hogy mit határoznak a Sig. Card protektor és az ő kongregációjának a prelátusai ebben a kérdésben? – Ami pedig P. Luigit illeti, nagyon örülök annak, hogy vállalta a »prima scuola«-t, ezzel remélem, hogy visszaszerzi iskolánk és házunk jó hírnevét, hitelét, hogy pedig abban a házban szükség lenne több felszenteltre, rábízom Atyaságodra, hogy egyeseket felszenteltethessen, akiket megfelelőknek talál, de ha nem nagyon alzatosak, csak nekik lesz rosszabb az az állapot, akkor inkább maradjanak, ahogy vannak, mivelhogy az Anyaszentegyház nevében és megbízásából a legszentebb titkokban kell közvetíteniük az örök atyával, és a teljes Szentháromsággal, mindezekből megértheti Atyaságod, hogy milyen buzgósággal és mekkora alázatossággal kell viselkednie a papnak, amikor bemutatja a szentmisét, ha tehát úgy látja, hogy a ház érdeke megkívánja, ki lehet eszközölni Brévét a szentelésre »in tribus diebus festivis«. – Ami pedig a misékkel való hozzájárulást illeti, a carcarei ház applikálhatná azokat a miséket, amelyek fennmaradtak azokból, amelyekért készpénzben fizették, kapták az alamizsnát, ezt megírhatja nekik, mondasson el havonként száz misét ilyen formán és az alamizsnát megkapja ezek után. A savonai házban két atya van, szerintem naponként legalábbis két misét felajánlhatnak az első év folyamán. – Ami pedig a frater operariusokat illeti, a terciáriusok beöltözhetnének, és mások meg beöltözhetnének terciáriusoknak. Minthogy bérbe vett házban van a noviciátus, megpróbálhatják egy évi időtartamra, hogyan válik be és azután vagy folytatják, vagy abban hagyják, ahogyan jobbnak látják majd. Közölje velem a novíciusok nevét, képességeit, életkorukat és termetüket. – Ami pedig a granarolai házat illeti, ez ideig elvesztettünk ezer scudit, amit készpénzben kifizettünk és az 500 scudit, amit meg kellene fizetnünk kamatostul, minthogy ezt nem tudjuk fizetni, nincs más hátra, minthogy tegye azt, hogy vegye vissza a birtokot, magát a telket, mivelhogy nincs nekünk semmi más telkünk, amivel biztosítékot tudnánk nyújtani, így aztán megtarthatja, visszakapja a telket, amit nekünk eladott és az ezer scudit, ezek azok a nagy előnyök, haszon, nyereség, amit kilátásba helyezett nekünk P. Gio Luca sógorával együtt. A mindenkor áldott Isten adja meg neki az örök jutalmat, hogy mi nem tudjuk fizetni az 500 scudit és a hasznokat, a kamatokat és szépen elvesztettünk ezer scudit és a helyet.”
„Megkaptam Atyaságod levelét, nagyon sajnálom, hogy Molazzana és Ceva megszállása folytán keletkezett zűr-zavar miatt nem tudták megtartani a körmenetet, adja meg az Úr, hogy a háborús veszélyektől megmeneküljön az a vidék, imádkozzanak buzgón, ha azt akarják, hogy az Úr pártfogása önökkel legyen. Értesítsen, ha valami történne.”
„Nagy vigasztalásomra volt a híradás, hogy az egész város meg van elégedve a mi Intézményünkkel, hálát adok ezért a mindenkor áldott Istennek és kérem, hogy adja meg a mieinknek, akik ott, abban a házban tartózkodnak, hogy állandóan gyarapodjanak lélekben, szellemben. – Adja tudomására P. Clemente társának, hogyha nem fáradozik teljes odaadással, szigorú mortifikációban részesül a mondás szerint: »qui non laborat, non manducat«, ha egyszer már ott van abban a házban, hagyja meg neki, hogy dolgozzék, vagy visszamehet Firenzébe és írja meg P. Lucának, hogy küldjön egy questálo fratellót, aki alkalmas lesz erre a megbízatásra, kérésemre tegye meg P. Clemente, hogy amíg abban a házban tartózkodik, tegyen valamit, a hasznára lenne a háznak és az iskolás gyermekeknek. Ezeket akartam megírni.”
„Uraságodtól egy levelet kaptam a zálogtárgyakat illetőleg, amelyeket uraságod alkalmazottja adott át Pietro Berteának, akinek az unokaöccsei Nápolyba érkeztek, hogy átvegyék az örökséget és én meghagytam P. Gasparónak, hogy tárgyaljon az örökösökkel a hagyatékot illetőleg, ahogyan jobbnak látják, szerintem nagyon rosszul tették, hogy elvitték azokat a bizonyos objektumokat (cintilgio és salera), amelyek kétségtelenül többet értek, mint a kölcsönadott pénzösszeg, elmentek Genovába, akiknek két hónapon belül 700 scudit kell kifizetnem, de tudván a dologról, amit uraságod ír, gondom lesz rá, hogy visszaadják az eltulajdonított zálogtárgyakat, vagy pedig megtartom... amennyit értek a zálogtárgyak, ha más valamiben szolgálatára lehetek uraságodnak, rendelkezzék velem, kérem az Urat, hogy áldja meg egészséggel, megelégedettséggel, kegyelemiben való gyarapodással.”
„Megkaptam Kedvességed levelét, csodálkozom a P. Ministro hanyagságán, hogy kellő időben nem olvastatta fel VIII. Kelemen és VIII. Orbán pápák Bulláit, annál is inkább, hiszen Kedvességed erre figyelmeztette, szerintem nagy rosszindulat, alattomos rosszaság egy szerzetes réséről, ha olyan meggondolatlanul vádolja az elöljáróját az inkvizítor előtt. Nincs más hátra, minthogy elhelyezzük onnét azt a fratellót, amit majd a Provinciális vagy a Vizitátor elintéz, ha egy kissé enyhül a nyári hőség. Hallom, hogy nincs elrendezve, hogy ki kíséri haza a növendékeket és nincsenek megbízottak az egyes csapatok számára, pedig kettőt is kellett volna megbízni egy-egy csapatnál, nem ahogyan azok maguk gondolják, hanem ahogyan az elöljáró rendeli és szüntessék meg azt a visszaélést, hogy mindenki bezárja a saját iskoláját, hanem zárja azt be vagy zárassa be a Prefetto, vagy valaki más felügyelő személy, ennél legyenek az iskolatermek kulcsai, mint ahogyan Rómában is így van szokásban. Ami a firenzei dolgokat illeti, minden megkapta a maga orvoslását, jelenleg most minden nyugodtan van, békességben mennek a dolgok, gondja legyen arra, hogy ott meglegyen az igazi obszervancia, az történjék, de ne is beszéljenek ilyen és hasonló dolgokról.”
„Minden igyekezettel beszéljék meg a de Ninis dolgokat és nagyon örülnék annak, ha a dolgot figyelemmel kísérné P. Ambrogio, míg ott tartózkodik Nápolyban, mivelhogy jó ha sürgetik az ügy elintézését és átnézik a számadásokat, nyugtákat, lehetséges, hogy a nevezett de Ninis vissza fog még téríteni néhány ezer scudit. – A Sorbelloni ügyeket illetőleg majd a jövő héten küldök meghatalmazást, hogy a követelést behajtsa, akár banktól, akár személytől volna hivatalos levél, nehogy elveszítse az alkalmat, amikor a fizetés ideje van. Ami pedig az énekkarba alkalmas néhány ifjút illeti, majd beszélek P. Giovanni della Nevével és P. Domenico Antonio atyával, ők az énekmesterei és sok ifjút ismernek.”
„Ha alkalma lesz rá, szerezzen be festékanyagot (sal armoniaco di Puzzolo), örülni fog neki fr. Michele Angelo, aki a templomi paramentumokat festi. – Ami pedig fr. Vincenzo ügyét illeti, hallom, hogy alá van írva a határozat, nem tudom, hogy meddig tartják vissza, de hamarosan el fogják küldeni, amint hallom, tévedett a prokurátor, áttette az ügyet a Kamara ügyhallgatójához, azaz az ő helyetteséhez, Mons. Argiolihoz ha rábízta volna a vicegerentére, ahol az ajándék lefizetése utáni nyolc nap múlva megküldték volna az iratot. Érdeklődni fogok az ügy után és sürgetni fogom, hogy küldjék minél előbb, mert így sem neki nem jó, sem a szerzetnek. – Ami pedig Sig. Conde ügyét illeti, Atyaságod legyen rajta, amennyire csak lehetséges, és ha valamiképpen elősegíthetné a szerzet ügyeit és egyúttal P. Nicolóval együtt, mivelhogy P. Gasparo betegeskedik, nagyon örülnék ennek, itt, hála Istennek nincs semmi újabb hír, esemény, amit érdemes volna megemlíteni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. júl. 13.)
„Atyaságod tapasztalatból tudja, hogy miféle lelki fájdalmakon, szenvedésen kell átmenni az elöljáróknak, ennélfogva nagyon is szükséges, hogy nagy lelkületű legyen és teljes bizalommal legyen az isteni segítségben, és hogy tudjon élni, számolni az alattvalók értékével, szeretettel, kedvességgel tudja kezelni a jókat, a megrögzötteket pedig a szükséges mortifikációkkal. Sajnálom, hogy nincs annyi papja a háznak, amennyi kellene, hogy eleget tehetnének a templom és a ház igényeinek. Ha volna alkalmas klerikus az áldozópapságra, és Atyaságod is úgy ítélné meg lélekben, hogy alkalmas, akkor fel lehet szenteltetni, amennyiben lehetséges »in tribus diebus festivis«. – Ami pedig fr. Gioseppét illeti, intézkedjék, hogy semmiképpen sem gazdálkodjék a pénzzel, és ha esetleg előadódna bizonyos engedélyekkel, amit én adtam neki, amikor Moriconéban volt, mondta nekem, hogy egynéhány asszony a templom javára átadott neki egynéhányszor egy fél garast, vagy egészet (28 centesino értékű ezüstpénz) és én megengedtem, hogy elfogadja és hogy valami vásároljon a templom céljaira, ez az engedély, természetesen csak Moriconéra szólt, ha érvényesíteni akarná, ha élni akarna vele, ezzel az engedéllyel, mutassa meg vele Atyaságod, adassa elő vele és az én nevemben vegye el tőle. Írt ide, hogy beszéljenek velem hogy engedjem meg, hogy néhány napra haza mehessen, ezt rábízom Atyaságodra. – A P. Provinciális a nagy melegek miatt csak szeptemberben tud útra kelni, remélem, hogy Atyaságodnak kedvére lesz, nemkülönben a többieknek is. – Ami a fratellók beöltöztetését illeti, akik értenek valamilyen mesterségeshez, nemcsak kettők, hanem négyet is e lehet öltöztetni, mivelhogy nagy szükség van rájuk, ne felejtsük, hogy a régi fratellók húzódoztak a munkától, amellyel Isten szolgái kiérdemlik a mennyek országát. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. júl. 13.)
„Ami a két házunkat, Campit és Bisignanót illeti, látom, hogy mit írnak Atyaságodnak a Monsignori, ha majd vizitációra megy aug. hónapban, látni fogja a nehézségeket, hogy milyen körülmények között lehet fenntartani a bisignanói házat, ahol nincs semmi más, csak amit a questálással tudnak szerezni, de ez is csak milyen segítség egy olyan elszegényedett, agyonterhelt vidéken, ebből meg lehet ítélni a helyzetet, majdnem ugyanez a helyzet Campiban, ahol szintén csak a questálásból élnek, bejárnak távoli, különböző helyeket, amivel csak a fegyelem lazulása jár együtt, még ha hozzávesszük, hogy azok a házok három éven át nem részesültek vizitációban. Ami pedig a rendkívüli kiadásokat illeti, ami a betegségek alkalmával fordul elő, minthogy ezek olyan dolgok, amelyek Isten kezétől függenek, nagyon komolyan cselekszik, szentül, ha az ehhez hasonló esteket közvetlenül el tud fogadni az isteni gondviseléstől, aki így szokott bennünket meglátogatni, de meg is vigasztal, ha őbeléje helyezzük minden bizodalmunkat és önmagunkkal szemben bizalmatlanok vagyunk. – Itt is volt néhány betegünk, de sokan vannak a ház terhére, akik betegségükből kigyógyultak, ezért aztán a ház akkora adósságokkal küzd. Nagyon jól tette Atyaságod, hogy szállást adott Sig. Abbate Scarampinak Posilipóban. – Ami a nápolyi származásúakat illeti, akik itt szétszórtan vannak házainkban, kétségtelenül nagyobb eredménnyel dolgoznak itt, mint dolgoznának ott Nápolyban, és adná meg az Úr, hogy néhány személyt kicserélhetnénk onnét, nagyon szívesen megtenném, de jelenleg »rebus sic stantibus« igen nagy nehézséggel jár, hogy eleget tegyünk a ház Ministróinak és az elöljáróknak különböző vélemények miatt, amelyek most el vannak terjedve az alattvalók között Reméljük, hogy a jövő hónapban meglesz a Kongregáció döntése, amelyet a prelátus urak hoznak a Sig. Kardinális protektorral, remélhetőleg nagy előnyére lesz a Szerzetnek. Atyaságod szorgalmazza mindkét házban az obszervanciát, kérem az Urat, hogy adjon erőt és lelkületet önnek, hogy sikerüljön a vállalkozás.”
„Megkaptam Atyaságodnak a múlt hó 29-én kelt levelét, nagyon örülök annak, hogy vállalta a savonai iskolának és a keresztény tanításnak a régi fényben való visszaállítását, a pievei ügyeket illetőleg, mivelhogy lelkesedéssel várnak a nép és Sig. Mastellori, elhatároztam, úgy döntöttem, hogyha akarják a mi Intézményünket, készíttessék el a szükséges épületeket, és ha majd készen lesz az épület, azonnal oda rendeljük a Noviciátust, vagy a stúdiumot és két-három osztályt nyitunk, vagy valamennyire szükség lesz, bizonyára beletelik egy esztendő, míg elkészül az épület, talán még több idő, és egy nyár, hogy jól kiszáradjon, ennélfogva van Atyaságodnak bőven arra ideje, hogy helyes irányba terelje azokat az iskolákat és azután majd bevezesse a Lombard vidékre ami Intézményünket. – Mihamarabb küldök néhány jutalmat a keresztény tanítás és az iskolai eredmények jutalmazására és néhány könyvet, amelyeket Atyaságod kér tőlem. Emlékeztetem, hogy amennyire csak lehetséges, segítse a mieinket a szabályok megtartásában az ottani házban. Az Úr áldjon meg bennünket.”
„Azt írják Genovából, hogy bérbe vettek egy házat a Noviciátus számára, szükséges most tehát, hogy a savonai és a carcarei házak segítségére siessenek misék vállalásával, ha pénzzel nem tudnak segíteni, ezért tehát Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy segítse a noviciátust minden hónapban annyi misevállalással, amennyit csak tudnak, és mivelhogy ott van P. Luigi, Atyaságod éljen az alkalommal, vegye igénybe segítségét, hogy minden igyekezettel léptessék életbe az obszervanciát.”
„Nagy vigasztalásomra volt, hogy mindenkinek teljes megelégedésére szépen sikerült a Szent Kassziusz ünnepség, most már csak az a fontos, hogy Atyaságod legyen rajta minden igyekezettel, hogy a két klerikus tanuljon a »prima scuola« mesterének a vezetése alatt, aztán végezzenek a házban próbatanításokat, gyakorlatokat, hogy minél előbb alkalmasak legyenek arra, hogy más házainkban teljesíthessék a mi hivatásunknak megfelelő feladatokat.” – (Róma, 1641. júl. 13.)
„Megkaptam Uraságodnak f. h. 8-án kelt levelét, és mivel kegyeskedett nekem írni, sietek válaszolni, megírni, hogy a legnagyobb sajnálatomra nem tudok eleget tenni annak a megtisztelő óhajnak, amit uraságod kifejezésre juttatott a S. Bernardino társulatnak és a városnak a nevében, mert a jelen helyzetben emberhiány miatt nem tudom vállalni ezt az újabb megbízatást, nagyon fájdalmasan érint, hogy nem tehetek eleget jelenleg kérésüknek, lehetséges lesz talán két év múlva, amikor majd rendelkezünk megfelelő számú alkalmas egyénnel. Ezeket akartam megírni szeretetteljes, szíves jóságú levelére válaszul és kérem az Urat, hogy tartsa meg uraságodat mindig ebben a jóakaratú szándékban, engem pedig uraságod iránti szolgálatkészségben, akit áldjon meg az Úr kegyelmeinek, áldásainak folytonos gyarapodásával.”
„Szeretném, ha Atyaságod olyan magatartást tanúsítana, hogy meg tudná hazudtolni azokat ott a házban, akik már csak arra, hogy hallják Atyaságod nevét, hogy jön, felindulnak, zavarba jönnek a hamis híresztelések folytán, amiket hallottak Atyaságod felől, ezért hát arra kérem, buzdítom, hogy mindenkivel szemben szeretetreméltó legyen és úgy intézze szívélyes jósággal és atyai türelmességgel a dolgokat, hogy mindenkit lelkesíteni tudjon a szabályok buzgó megtartására, az obszervanciára olyan értelemben, formában, úgy, hogy megváltoztassák az eddigi felfogásukat és az atyai iránti szeretetet hordozzák szívükben és ne a szigorú bírót, ítélkezőt lássák. – P. Belardino legyen a házgondnok, ő vegye át az összes alamizsnát, ő eszközölje a vásárlásokat az elöljáró intézkedése szerint, ilyen esetekben meghallgathatja az atyák tanácsát is a közös megbeszélések alkalmával, ha esetleg ideje van még, segíthetne a a »seconda scuola«-ban. – Ami pedig P. Mariano ügyét illeti, Atyaságod majd meglátja, hogyan lehetne orvosolni az ügyet, anélkül, hogy titokban meneszteni kellene Norciából Sig. Marticellivel, minthogy úgy áll a dolog azzal az ürüggyel, hogy Chietiben egy kis időre szükség van rá, ezért kell neki rövid időre elmennie néhány ügy miatt, amelyek még abból az időből adódnak, amikor Chietiben volt, és ha majd azokat elintézik, ha szükséges lesz, vissza fog térni Norciába, mindez minden különösebb feltűnés nélkül történjék és gyónóinak nyugtalankodása nélkül.”
„A legutóbbi postával küldtem a hivatalos meghatalmazást a Signori Cinquevie-féle ügyekben, és várom a szándékom szerinti levelet, választ,ami nagy gondoktól szabadítana meg engem. Tegnap este indult el Rómából Anconába P. Giovanni di S. Tomaso d'Aquino, hogy ott várja meg a határozatot és a Kongregáció engedélyét, hogy egy időre hazamehessen, hogy elrendezze az ottani ügyeket. Gondja legyen arra Atyaságodnak, hogy megtartsák az ottani házban a szerzetesi fegyelmet és megőrizzék a békességet.”
„Megkaptam Guidoni fiúnak vizsgájáról és egyéniségéről a jelentést, örülök, hogy olyan jó tehetségű, és hogy jártas a latin nyelvben. Ha majd lesz hely megüresedés, egy év múlva lesz hat-nyolc hely is, előbb nem, akkor majd szívesen leszek segítségére, szeretném, ha Atyaságod értesítene arról, hogy Riminiben volnának-e a Collegio számára megfelelő ifjak, akik ne legyenek még nagyon gyerekek, mert szeretnék kettőt felvenni, ha helyüresedés áll be, s mivelhogy a Collegio súlyos adósságokkal van megterhelve, Atyaságod nézzen utána, hogy találja meg a segítés módját, lehetőleg minél előbb jöjjön a segítség, úgy gondolom, hogy írni fog P. Stefano.”
„Annyi itt az elfoglaltság, nem hiszem, hogy az ősz előtt oda tudna menni P. Stefano. Azért is én úgy vélem, hogy Atyaságod a többi atyával együtt tárgyalja meg az építkezési dolgokat és mind a házra, mind az iskolára vonatkozó dolgokkal együtt, mivelhogy a szólásmondás mondja: »ubi multa consilia, ibi salus«. Nápolyban rábíztam a mieinkre a de Nini ügyet, rémlem, hogy megfelelő szorgalommal járnak el. – A Mons Arcivescovo az ősz előtt nem indul útnak, nem tér haza, figyelmébe, jóindulatába ajánlom az iskolát, hogy lássa, ismerje meg az eredményt, amit a mi Intézményünk tud felmutatni abban a városban, úgy rendelkezzék, hogy P. Luca vezesse a latinosok iskoláját, mert az elmúlt években a »prima scuola«-ban ért el nagy eredményeket, a káptalanban úgy határoztak, hogy az atyák nagyon szorgalmasan lássák el az iskolát és az elöljárók pedig, mintegy a prefektusok, gyakran látogassák a tanítást, mert ez a mi elsődleges, fő feladatunk, a ház vezetését és az anyagi dolgokat rá lehet bízni egy más valakire is, mint pl. a helyettes elöljáróra, ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. júl. 14.) – „El lesz küldve a levél Nápolyba, amelyet egyenesen P. Gasparo kezébe fognak adni.”
„Várom a feleletet, a választ a meghatalmazásra, ha majd megkapta, ami számomra igen jelentős dolog lenne, mert így lefizetnénk, letörlesztenénk 200 scudit az 5000-ból, amit nem számított bele a templomépítésbe Signor Scalamonti, várom az értesítést, hogy az iskolákban jól megy-e minden. Mondja meg P. Carlónak, hogy (a piaszter hamarosan be lesz fizetve, mivelhogy nem akarta odaadni az én elismervényem nélkül és azonnal küldjük neki, amikor kéri) a lemezeket azonnal kifizetjük, addig nem akarta ideadni az én elismervényem nélkül, azonnal küldjük, amikor kérik. Ami pedig a misézők számát illeti, egyre gyarapodnak számban, mivelhogy a moráviai provinciában is újra, megint szentelnek három-öt kész növendéket.”
„Hallom, hogy fr. Francesco M. di S. Giacomo várja, hogy mikor kapja meg a hívást az ottan ferences tartományfőnöktől, neki pedig kedve van, szándékában van, hogy menjen, szerintem, tartsák ott, míg meg nem enyhül az idő, és ha nem megy az említett franciskánus atyákhoz, akkor küldje ide két-három fr. operárius novíciussal, hogy ne legyenek olyan nagy szorosságban. – Ami a pievei ügyeket illeti, megírtam már, hogy jöjjön Fananóba P. Gio. Matteo és az ő helyébe menjen Firenzébe P. Francesco di S. Tomaso d'Aquino és az említett P. Gio. Matteo, akit ismer a Sig. Capitano Mastellari, mehet Pievébe a Sig. Arcipretével együtt, ha Fanano felé megy és ha nem, bármikor mehet, ha értesítést kap, hogy a Sig. Arciprete megérkezett, nem gondolom, hogy ezzel az üggyel vagy más alapítási dolgokkal megbíznám P. Pietro di S. Gioseppe atyát, hanem szépen vonuljon vissza Narniba és éljen mint szerzetes a szerzetházban, és ne a világiak között. – Arról értesítettek, hogy az egyik novíciusnak – Novizio di S. Marcello – az édesatyja ott járt Fananóban és rávette a fiát, hogy vesse le a szerzetesruhát és menjen haza, ez aztán oka lehet annak, hogy sohasem fogjuk vállalni azt a helyet, hogy ott megalapítsuk a mi Intézményünket, ami pedig talán néhány éven belül biztosítható lett volna. – Különleges gonddal vigyázzon a novíciusokra és gondoskodjék arról, hogy néhányat beöltöztethessen, akik alkalmasak lennének a munkára, de minden tanultság nélkül vannak.”
„Hallom, hogy megérkezett Norciába, ahol nem fogja a dolgokat olyan fegyelmezettségben találni, mint ahogyan gondolta, mert abban a házban is, meg a többiekben is önt nagyon szigorúnak tartják, örülnék, ha Atyaságod mindenkivel szívélyes magatartást tudna mutatni és rendezze le, legyen segítségükre, hogy a lehető legjobban oldják meg a questálást, és hogy a dolgok a legjobb rendben menjenek, jónak láttam, hogy P. Bernardinót megbízzam a házgondnoki tisztséggel, ezért küldtem oda, hogy P. Pietro Andrea annál jobban foglalkozhassék a nemes emberek Kongregációjával és törődhessék a szabályok megtartásával. Hallom, hogy egyeseknek az a kívánságuk, hogy a Kongregáció búcsúnapján mindenki bemehessen az ünnepi terembe, a szalonba, legyen elválasztva a klauzúrától, és hogy ne lehessen menni minden nehézség nélkül... Atyaságod majd meglátja és értesít engem, gondja legyen arra, hogy mindenkit buzdítson a szerzetesi tökéletességre.”
„A noviciátusban foglalkoznak a szövéssel, mivel a nyáron jó néhány fratello gyengélkedett, azért most egy kissé kevesebb az eredmény, mindazonáltal ígérem, hogy az ősszel lesz egy vég szövet, hogy elküldhessem oda Livornón keresztül, de szükséges, hogy azonnal küldjék a pénzt váltó útján, hogy fenntarthassuk az üzemet. – Sajnálom, hogy nincsenek kedvére való, megfelelő questálói, amikor csak a jóakarat hiányzik és nem a fizikai erő, akkor helyénvaló, hogy mortifikációval büntessék az illetőt, mert máskülönben nem lehet fenntartani a szerzetesi fegyelmet, mert az egyik a másiktól tanulja el, hogyan kell azt semmibe venni, ez pedig mind a hiányos lelkületből fakad, ennélfogva nagyon is szükséges, hogy neveljék őket és ha nem akarják megtanulni a komoly lelkületet és az imádságot, akkor a szerzet számára értéktelenek, a prelátusok Kongregációjában a Sig. Kardinális protektor jelenlétében tárgyalnak arról, hogyan lehetne segíteni ezeken a hiányokon, hibákon, amelyek megvannak a Szerzetben, és mivelhogy a nevezett Kongregáció a jövő augusztus hónapban tart gyűlést, Isten segítségével, akkor majd értesítéssel leszünk, hogy miféle határozatot hoztak, addig is iparkodjék, azon legyenek, hogy békességben, egyetértésben éljenek.”
„A nápolyi rendes postajárattal kaptam egy levelet Atyaságodtól P. Gio. Battista atyáéval együtt, amelyekre majd P. Stefano révén kapnak választ, eligazítást, olvasván Atyaságod levelét a házról, vagy a telekről, amelyre megegyeztek 1900 scudiban, ő szeretné tudni, hogy kié a hely, milyen részen van és jelenleg milyen állapotban van, és hogyan tudnak fizetni és milyen költséggel lehetne a házat megfelelő rendháznak átalakítani, különválasztott iskolával, mik az összes körülmények, mindenről tudni kell, mielőtt meglenne a vásár. Legutoljára azt írták, hogy most bérbe veszik a szomszédos házat, ahol jelenleg laknak, hogy átalakítsák iskolának, amit november elején meg kell kezdeniük anélkül, hogy alkalmatlankodnának Signore Claudia lakásában, erről napról-napra várom a választ. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. júl. 18.) – „Ha P. Marianóra ott nincs szükség, küldje Norciába, állítsa ki neki a hivatalos áthelyezést, mivelhogy nekem többször is írt, hogy azon a vidéken nem jól érzi magát, helyezze át megfelelőbb helyre betegsége miatt.”
„Isten tudja, hogy mennyire fáj nekem P. Gio. Stefano válasza, hogy nem fogadja el azt az állást, ahol segítségére lehetne annak a Provinciának, aggódom, hogy majd emiatt az Isten súlyosan meg fogja büntetni, hogy nem akart segítségére lenni annak a Provinciának, amely olyan nagy szükségben van. Én, amint írtam, hogy a meleg napok múltával küldök valakit, aki nagyon odavaló lesz. Addig is Atyaságod legyen segítségére a palermói háznak levelei útján. – Örülök, hogy Bisignanóban fel lesznek szentelve, akiket Atyaságod odaküldött, tanítsa őket Atyaságod, hogy mekkora tisztelettel kell odafordulni, beszélni az örök Atyával, a teljes Szentháromsággal, hogy annyi kegyelmet nyerjenek a szentmise mondásból, amennyiben a miséző csak részesülhet, és figyeljenek arra, mait a szavak jelentenek és mondanak és mondják teljes tisztelettel és alázatossággal, ne szokták meg, hogy sietve mondják, hadarják. – Ami pedig a kápolna ügyet illeti, amikor templom is van ott, szerintem el lehet hallgatni, dissimulálni, anélkül, hogy valakinek érdekét sértené, de ha helyet kell változtatni, nem hiszem, hogy a Szerzet arra van kötelezve, hogy kápolnát rendezzen be nekik, ebben a dologban jártas emberektől tanácsot kérhet. – Ami pedig a házat illeti, amelyet bérbe vettek, ha át tudnák egy kissé alakítani azt, amelyik a Szerzeté és ott egy aránylagos kényelmességgel meg tudnának benne lenni, örülnék akkor, ha hagynák, még akkor is, ha a mienk átalakítására fizetnének is 25 vagy 30 unciát vagy valamivel többet (uncia tizenkét lírától kilencvenig váltakozó értékű aranypénz). Amennyiben P. Giacomo gyolcsinget viselne, tiltsa meg neki nevünkben, és mondja meg neki, hogy én arra buzdítom, hogy jó példát adjon az atyáknak és fratellóknak, mint a legidősebb rendtárs, mert máskülönben oka lesz mások bűnének, azt is említse meg neki, hogy kevesebbet beszéljen a világiakkal, akkor aztán majd az Istenszolgálatra alkalmasabb lesz. Ezeket akartam jelenleg megírni. Figyelmeztesse, hogy aki fogadalmat tett, az legyen mindig elfoglalva a questálás, a konyhai vagy más hasonló dolgokkal. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. júl. 19.)
„Vagy tegnap 19-én vagy ma reggel elutazott Rómából Firenzébe a pievei Sig. Arciprete, levelet küldtem általa Atyaságodnak, amelyben közlöm önnel, hogyha Atyaságod el tudná kísérni Pievébe, hogy megegyezzenek a helyben, hogy hova kellene építtetni a házat a mi Intézményünk részére, ha majd odáig jut a dolog, és ha P. Gio Matteót nem tartja fogva, nem akadályozza atyjának betegsége, menjen ő is, amint hallom, hogy barátja Sig. Mastellarinak, és ha majd megegyeztek a helyben és megtörtént a megegyezés az építkezéshez szükséges dolgokról való gondoskodásban, akkor majd a nevezett P. Gio. Matteo atya visszamehet, hogy felügyeljen az építkezésre és Atyaságod, mielőtt visszatérne Firenzébe, menjen el Spilimbertóba Sig. Rangonihoz, amit a Sig. Kardinális rendelt így el, hogy miféle hely, amit az említett urak ajánlanak fel Intézményünk számára, jól lehet, hogy nincs elégséges számú emberünk, hogy új házakat nyithassunk, és várnunk kell egy ideig, hogy elegendő számú megfelelő emberrel rendelkezzünk, és ha Atyaságod ezt az utat elintézte, iparkodjék minél előbb visszamenni Firenzébe, akkor aztán majd rendelkezünk az egész házat illetőleg, hogyan lenne a legjobban, a legmegfelelőbben elrendezve. – Nézze meg, hogy Guigliában mennyire vannak a noviciátussal, mert ha nincsen készen, akkor addig nem mehetünk oda, első alkalommal tíz-tizenkét novícius menne oda a novíciusmesterrel, a promagiszterrel, a ház elöljárójával, a gyóntatóval, legalább két questáló fratello, egy szakács, egy kapus, egy ruhatáros, aki egyúttal javítgathatja a ruhákat, úgy hogy összesen 16 vagy 08 személynek, ha nem többnek kell hely, a novíciusok lakosztálya legyen elválasztva a fogadalmasokétól, vizitálja meg Atyaságod a fananói noviciátust, ahonnét, mint hallom, elment a S. Marcellói novícius, öltöztessenek be három vagy négy frater operariust, akik itt a római házban ellátnák a munkálatokat” – (Róma, 1641. júl. 20.)
„Megkaptam Atyaságod levelét és egyúttal a rossz híreket is az ottani tájakról. Isten hozzánk való irgalmasságában legyen könyörületes azon vidék iránt, különösképpen a carcarei határ és a rendház iránt és minthogy így állnak a dolgok, mostanában ne írjon Mons. Castellaninak az építkezések felől, mivelhogy az év folyamán történt pénzmanipulációk és néhány bank bukása miatt sok ezer scudit vesztett, azért most nem jó, nem lenne okos dolog pénz miatt zaklatni, míg csak el nem csitulnak ott, azon a tájon azok a háborús nyugtalanságok, inkább olyasmit írjon neki, ami vigasztaló, megnyugtató, mert nem minden aggodalom nélkül figyeli az ottani eseményeket és a római dolgokat Atyaságod szíveskedjék legalább vasárnapokra Savonába elküldeni P. Bartolomeót gyóntatónak, mivelhogy csak egy gyóntatóval az ottani templomban, segítsék egymást a házak, egyik a másikat a hasonló szükségben.”
„Isten látja lelkemet, hogy mennyire sajnálom, hogy nem tudok innét egy gyóntatót küldeni oda, azért hát írok P. Ciriacónak, hogy küldje vasárnaponként Savonába P. Bartolomeót, Atyaságod is írjon neki az én megbízásomból és P. Luigivel együtt iparkodjanak mindenben fenntartani az obszervanciát. – A számolási iskolát illetőleg, ha valakinek van ehhez különleges tehetsége, Atyaságod buzdítsa az én nevemben, hogy tanulja meg, készüljön fel rá, Atyaságod legyen az első, aki megtanulja, hogy szükség esetében Atyaságod tudjon másokat tanítani és vezetni egy iskolát, míg egy megfelelő maestrót nem kapnak, én több alkalommal is tanítottam a számolási iskolában és tanítottam a mieinket is, hogy tudjanak helyettesíteni a számolási iskolában adott esetben és ezáltal semmit sem veszítettem el, hanyagoltam el a papi kötelességeimből, nagy és szent dolog az iskola minden dolgában jártasnak lenni. – Ami P. Alessandrót illeti, átadjuk kérvényét a Szerzetesek Kongregációjának, ha ugyan azok az urak megelégszenek, »con una mano io con due«, engedje meg az Úr, hogy megtehessem, amit már régen meg kellett volna tennem. – P. Hilarionénak mondja meg, mivelhogy ő egyedüli gyóntató, szorgalmasan helyt kell állnia, hogy mindenkinek eleget tehessen, amit könnyen el is végezhet, ha alázatos lesz és az őrangyalnak hűséges tisztelője, akivel tartson fenn baráti bizalmas kapcsolatot szigorúan kötelezve magát minden igyekezettel, hogy nem követ el bocsánatos bűnt még akkor sem, ha jól tudja, hogy csak bocsánatos.”
„Megkaptam a fratello fogadalmát, amely azonos az utolsó Brévében közölttel, amiért is foglalkoztassa őt mindig olyan dolgokkal, amelyek megfelelnek állásának, mivoltának. – Ami a számolást illeti, jól lehet, P. Gio Luca azt mondogatta, hogy megtanulja, de nem azért, hogy tanítsa, ez bizony igen gyenge szeretetnek a jele. Én mindig vállaltam különféle dolgokat, megtanultam az írást tökéletesen, sőt sok kérdésben a számtant is, hogy taníthassam a mieinket, szükség esetében tanítottam az írási, a számolási, az olvasási és a grammatikai iskolában, amikor valamelyik maestro betegsége vagy más oknál fogva alkalom kínálkozott fel a tanításra, és ezzel semmit sem vesztettem a papi méltóságból, sem a hivatali tekintélyből, éppen ezért buzdítom Atyaságodat, hogy tanulja meg egy kissé ezeket a dolgokat, hogy taníthassa egyik-másikat a mieink közül, hogy ezzel is mutassa meg a felebaráti szeretetet Isten iránti szeretetből végezve mindezt. – Ami pedig a mesterek hiányát illeti az iskolákban, minthogy megfogyatkozott a szeretet a mieink között, nem lehet azon csodálkozni akkor, hogy olyan nagy emberhiány van nálunk, meglátjuk majd a következő hónapban, hogy Őszentsége által kiküldött prelátusok milyen javaslattal állnak majd elő protektorunkkal együtt a mi ügyeinkben és majd aszerint, hogy miféle határozatokat hoznak, fogjuk orvosolni a mi bajainkat és amikor a mieink nem lesznek megfelelők, mindaddig mi magunk foglalkozzunk a növendékekkel, míg csak nem rendelkezünk olyan személyekkel, akikben megvan a felebaráti szeretet és az Isten iránti szeretet. – Ami a »prima scuola«-t illeti, Atyaságod lelkesítse fr. Michelét, akit fel lehet szenteltetni, ha megvan az ideje és adjon neki útmutatást, felszólítást, hogy tanítson, mint ahogyan Atyaságod Moráviában, így tudja Atyaságod hasznát venni az említett személynek, akiről azt hallom, hogy igen jól viselkedik. Fr. Francesco Mariát illetőleg, aki Narniban van, úgy gondolom, hogy majd a vakációban odarendelem. – Ami a noviciátus megsegítését illeti, a múlt levelemben megírtam az én nézetemet, ezen a héten kaptam egy névtelen levelet, amiben nagy dolgokat, súlyos dolgokat mond, hogy ott be akarnak öltöztetni egészen fiatal gyermekeket, amint majd olvashatja a levélben, amelyet névtelenül küldtek nekem, jól lehet, Atyaságod most már tud a levélről, úgy tegyen, mintha nem tudna róla és tegye a maga kötelességét, de vigyázzon arra, hogy ne legyenek olyanok, akiknek életkora még nem felel meg. – Ami pedig a granarolói noviciátust illeti, mivelhogy nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megfizessük azt a pénzt, amit követlenek kamataival együtt, ezután már csak az lehetséges, hogy az illet vegye vissza a helyet és tegye vele, mait akar, ami neki tetszik, elárvereztetheti, adhatja annak, aki többet ígér, vagy megtarthatja magának, de én semmiképpen sem akarok pereskedni vele, hanem inkább, mint ahogyan az Evangélium mondja: »És annak, aki perelni akar veled és köntösödet elvenni, engedd át a palástot is«. És én úgy gondolom, hogy inkább vesszen el a mi hasznunk, érdekünk, semhogy pereskedjünk valakivel, mert nincs az a perlekedés, amellyel együtt nem járna valami hiba, bűn, éppen ezért ezt mondhatja P. Gio Lucának, hogy sógora válassza ezt a megoldást, hogy minél előbb vége legyen a pernek, mi nem fogjuk az ellenkezőt cselekedni, tenni. Ne engedje meg Atyaságod, hogy valaki is a mieink közül Granarolóba tartózkodjék, valamilyen ürüggyel, hanem legyen otthon mindenki a rendházban a többiekkel együtt és engedelmeskedjenek, mint más szerzetesek, mert máskülönben mortifikációban részesülnek, vagy pedig el lesznek helyezve, ahogyan majd jobbnak látszik. Fr. Luca ügyét illetőleg, írja meg neki, hogyan kell viselkednie, nagyon sajnálom, hogy egyeseket annyira elvakít a szenvedély, hogy nem ismerik fel, hogy milyen úton haladnak, a mindenkor áldott Krisztus mondotta: »arcta est via, quae ducit ad vitam et pauci sunt, qui inveniunt eam«, és ez az igazság, amely igazolódik a Szerzetesek között, hogy kevesen vannak, akik a szűk ösvényen járnak a mindenkor áldott Krisztus követésében, aki azt mondotta továbbá: » ... lata est via, quae ducit ad perditionem et mulit sunt, qui ambulant per eam«, bár adná meg a jó Isten, hogy ne volna olyan sok szerzetes, akik az önszeretetből vezéreltetve járnak ezen a széles úton. Az Úr világosítson és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1641. júl. 20.)
„Nagy reménységgel várom a választ a legközelebbi postával és egyúttal értestem önt, hogy mit ír Bolognából P. Pietro di S. Gioseppe, hogy azonnal indul, hogy Anconában szálljon meg és Atyaságod megbízhatja valami foglalkozással mindaddig, míg én lakást nem rendelek neki, ahol megállapodhat, hogy ne utazgasson annyit, hogy ne legyen a Szerzeten kívül, hogy mindnyájan szent békességben legyenek.”
„P. Mariano ügyét rendezze úgy Atyaságod, hogy megelégedésére legyen Sig. Matiscellinek, a mi rendházunk különleges jótevőjének, és nyugtassák meg valamiképpen ezt a doktort, aki itt van Rómában, gondolom, hogy Atyaságod a megfelelő okossággal fog tárgyalni velük, írtam, hogy mindenkit buzdítson a szerzetesi fegyelmezettségre és mindnyájuk közreműködésével segítsék a házat. Azért küldtem oda P. Bernardinót, hogy intézze az anyagi dolgokat a házban, csináltasson egy ládikát három kulccsal, hogy senki ne férjen hozzá a pénzhez, ne is érintse a káptalani határozatok értelmében, Atyaságod minden héten tartson megbeszélést az atyákkal és buzdítsa P. Pietro Andreát mint feje és a legrégebbi tagja a háznak, hogy a maga részéről tegyen meg mindent a ház javára, hogy amikor majd Atyaságod útra kel, legyen minden úgy elrendezve, hogy a jövőben a legteljesebb obszervanciában valósuljanak a dolgok, a ház élete. Írja meg nekem, hogy fr. Bernardo dolgozik-e a templom kapuján, ha nem, akkor egyelőre menjen vissza Moriconéba, ha ott nincs rá szükség. Az elhelyezéseket illetőleg most az a véleményem, hogy nem lenne most jó valakit ebben a meleg hónapban onnét, a kellemesebb vidékről elküldeni, útnak indítani. Írjon valamit a ház helyzetéről, és hogy ki lenne a legalkalmasabb a »prima scuola« vezetésére P. Domenico di S. Thomaso helyett.”
„A Sig. Arcipretével történt megegyezés egyik példányát átadtuk Uraságod prokurátorának, hallom, hogy az említett Arciprete elhalasztotta elutazását Rómából, többször mondta már nekem, hogy útra kel, a jelzett napon, de ismételten elmaradt, úgy gondolom, hogy sok tennivalója van, azt gondolom, hogy nem fog ellenkezni Uraságod óhajával, főként a helyet illetőleg, ahol építkezni akarunk, amely egy kissé távol esik az ő templomától. Kíséretében lesz, vagy pedig utána küldöm, ha meg tudom, hogy elindult P. Gio. Matteo Ottonelli, aki Fananóból származik, akit Uraságod is ismer, őt bízom meg, hogy felügyeljen az építkezésre, ezeket akartam jelenleg közölni Uraságoddal, akit áldjon meg az Úr javainak bőségével, megelégedettséggel.” – (Róma, 1641. júl. 24.)
„Megkaptam Atyaságodnak f. h. 13-án kelt levelét, áttanulmányoztam mindent, az abban foglaltakat, ami pedig a »prima scuola«-t illeti az új stúdiumokkal, úgy intézkedem, hogy menjen oda P. Cosimo, mivelhogy P. Giacomo nem akar megalázkodni elöljárója előtt, alázatosnak szeretné hinni magát, de nem az, az lenne a kötelessége mint hosszú idő óta papnak, hogy példát adjon a többieknek az erényesebb életről a házbelieknek, de lelke legnagyobb kárára az ellenkezőt cselekszi. Jobb lenne neki, ha szakács lenne alázatossággal, mint pap önteltséggel, büszkeséggel. Atyaságod vigyázzon arra, hogy okosan járjon el az új stúdiumokkal kapcsolatban és majd mindent elrendezünk, ami szükségesnek látszik. Én mivelhogy S. Pantaleo napja van, nagyon el vagyok foglalva, azért most másról nem írok. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. júl. 27.)
„Ami a novíciusokat illeti, szerintem szükséges, hogy P. Luca visszatérjen, amiről majd a vakáció folyamán tárgyalunk, addig is Atyaságodnak különös gondja legyen rájuk, gyakran látogassa meg őket, lássa el őket jó tanáccsal, és buzdítsa őket a szerzetesi tökéletességre, és ha alkalom adódik arra, öltöztessen be néhány fratellót, akik dolgozók lesznek, ezt úgy intézze és majd az idő meghűltével küldje őket Rómába. Ami pedig a gyóntatást illeti, jelen írásommal megengedem, hogy gyóntathasson. Ami pedig a szentelési elbocsátót illeti Nicolo di S. Giacomo klerikus részére, vegye tudomásul Atyaságod, hogy ön lesz lelkiismeretben felelős érte, ha nem felelne meg a szent rendeknek akár képzettség, akár Istenfélelem, akár tisztelt szempontjából, amellyel tartozik ennek a fönséges, félelmetes áldozatnak.”
„Fr. Bernardót illetőleg Atyaságod tétessen vele valami dolgot, hogy ne henyéljen és hogy az ottaniak hadd ismerjék meg tehetségét, sürgesse, hogy minél előbb végezze el a munkálatokat a templomkapuval kapcsolatban. Most majd a vakációban áthelyezünk egynéhány embert, Atyaságod nevezze meg nekem ezeket, addig is igyekezzenek mindenben segítségére lenni. – P. Bernardino néha helyettesítheti a »prima scuola« mesterét, hogy a növendékek lássák, hogy milyen tehetsége van a tanításhoz, egy vagy legfeljebb két órában gyakorolja ezt, mert most ez a fő feladata, hogy lássa el a gondnoki feladatokat és segítse a mi két fiatalunkat velük végeztetvén ismétléseket. A kongregáció főbb embereit kérdezze meg, hogy illő lenne-e, ha a nők is részt vennének a Kongregációban a búcsú napján, mert ott nincs szerzetesi klauzúra, és az említett urak oldják meg a kérdést és Atyaságod igazodjék az ő felfogásukhoz. Ami pedig a könyvecskéket illeti, Atyaságod beszerezhet ilyeneket és szétoszthatja tetszése szerint a jótevők között.”
„Megkaptam Atyaságod levelét, ami pedig a tanulmányi helyekre vonatkozó véleményt illeti, már két éve iparkodunk megszerezni, de Sig. Card. Pallotta ügyhallgatója nem veszi figyelembe, arra gondoltunk, hogy egy tanácsülést tartunk a Rota néhány tagjával, hogy aztán előállhassunk az ő nézetükkel, nehogy hitelesen megfogalmazzák az ügyiratot, nehogy aláírassák hivatalosan az ő elgondolásukat majd értesítéssel leszünk, hogy mi történik. – A Bulgarini-féle ügyben majd válaszol P. Stefano. Várjuk napról-napra a segélyt, hogy gondoskodhassunk a Collegio szükségleteiről, havonként csak maga a főzelék, húsféle 25 scudi minden más nélkül.”
„Megkaptuk a 200 scudiról az utalványt a mi legnagyobb megnyugvásunkra, köszönje meg Sig. Cinquevienek, a misékre vonatkozólag közölhetem, hogy aug. 15-re, remélhetőleg, el tudunk végezni ezret, aztán majd minden hónapban erre a szándékra miséztetek tizenkét atyával kivéve az anconaiakat, és még ezekhez számíthatjuk a három-négy moráviai atyát, akiket most szentelnek fel, így remélhetőleg néhány éven belül elvégezhetjük valamennyit.”
„Megkaptam Atyaságod levelét, szerintem jól tette, hogy ez alkalommal nem tért vissza Messinába, még azon az állásponton vannak, hogy helybeli származású elöljárót akarnak, nem találom én ezt helyesnek, amikor nincsenek kiváló embereik, sem olyanok, akik nagy épülésére lennének a többieknek, ilyen szokást ne vezessünk be, hacsak a helybeli származásúak között nem volna olyan, aki igen jó példaadással nem szolgálna és a szerzetesi tökéletességnek mintaképéül szolgálna, máskülönben az ilyen dolgok csak zavart keltenek. – Most augusztus hónapban az asszisztens atyákkal egyetértően határozatokat hozunk, hogy rendezzük az összes provinciák ügyeit, hogy mindegyiknek meglegyen a jó hírneve. – Ami pedig a Mazzarai házat illeti, még nincs semmi határozat, ha majd lesz valami intézkedés, értesítéssel leszünk és hamarosan küldjük a P. Provinciálist különleges rendelkezésekkel... Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. aug. 2.)
„Ami a kiváltságos oltár Brévéjét illeti, érdeklődni fogunk és ha visszaküldik Rómába, lehet módosítani. A palermói házra igen ráfér a komoly reform, mivelhogy azt hallom, hogy van olyan gyóntató, aki nyilvánosan hirdeti, hogy a négy fogadalmon kívül a mi Konstitúciónk nem köteleznek semmiféle bűn terhe alatt, ennélfogva lehet a szobában élelemet tartani, fogyasztani, ahogyan aki jónak látja, olyan veszedelmes tan ez, hogy nem tartom méltónak arra, hogy a szerzetben éljen, legyen, aki nyilvánosan ezt követ, úgy látom, hogy a P. Ministróban megvan a buzgóság az obszervanciára, de talán nem azzal az okossággal, bölcsességgel, ami kívánatos lenne az ilyen fegyelmezetlen nép között. – Szándékomban van küldeni egy valakit Provinciálisnak, aki Atyaságoddal együttműködve helyre tudnák állítani az obszervanciát, a szerzetesi fegyelmet az ottani Provinciában, csak az egészsége miatt aggódom érte. – A Sig. prelátusok teljes számú ülést tartanak a mi ügyünkben, hogyan lehetne azokat rendezni, remélem, hogy augusztus végére meglesz, majd értesítéssel leszek, és majd meglátjuk, hogy az őszi hónapokban mit tehetünk meg a lehetőségekhez képest szerzetünk ügyeinek rendezése érdekében. Atyaságod foglalja írásba hivatalosan azoknak a hibáit, mulasztásait, hanyagságait, amiről írt nekem, hogy miket követtek ott el egész részletesen fr. Vitóról, fr. Gioseppéről és P. Giacomóról. – Köszöntse nevemben P. Carlo di S. Francesco atyát, együtt örvendek vele, hogy pappá szentelték, buzdítsa az én nevemben, hogy mélységesen nagy tisztelettel legyen az örök Atya iránt, amikor misézik, nagy tisztelettel és isteni félelemmel mondja minden oratio végén: »Per Dominum nostrum Jesum Christum Filium tuum«, és ha bele tudja magát élni ebbe a gondolatba, igen nagy lelki előrehaladásra tesz szert, hasonlóképpen buzdítsa, figyelmeztesse a többi miséző atyát is, és ne mulassza el, hogyha személyesen nem is tudja, de leveleivel legyen segítségére a palermói háznak az obszervancia megtartását illetőleg, és rendleje el, hogy az legyen a »prima scuola«-ban a maestro, akit Atyaságod Palermóból kér. Ami pedig a két fratellót illeti, Giovannit és Salvatorét, és még mást is, ha nem sok jó példával lesznek ott, menessze őket Nápolyba. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. aug. 3.)
???
