„Atyaságodnak a testvére, a jó Illés szeszélyességével nagyon megnehezíti édesanyjának üdvös gondolatait és helyes meglátásait, bízik abban, hogy pár nap múlva Atyaságod mindent helyrehoz, elrendez jelenlétével, mivelhogy én azt gondolom, hogy ezek a nyugtalankodások, zavargások nagyon bántják őt, arra gondoltam, hogy nem várjuk meg, míg odaérkezik P. Francesco asszisztens atya, Atyaságod jöjjön minél előbb Rómába, ahol 15 napon belül elrendeződik ez a nyugtalankodás és ennek elmúltával visszamehet az engedelmesség, a hivatalos intézkedés értelmében. Ez a levél szolgáljon egyúttal diszponáló iratként és hozza magával fr. Cesareót, szerencsét utat kívánok az Úr segítse meg és áldása legyen mindig önnel.” – (Róma, 1640. szept. 8.)
„Atyaságod hirdesse meg a helyi káptalant, hívja meg erre az összes atyákat és azokat, akik »in sacris« rendeket vettek fel, és a Szentlélek segélyül hívásával a »Veni Creator Spiritus« himnusszal meg fogják választani a vokálist, aki Atyaságoddal együtt mehet Firenzébe a tartományi káptalanra, foglalják jegyzékbe a káptalani gyűlés napját és a megtörtént választást, amely úgy történik, hogy mindenki saját kezűleg írja fel titkosan egy lapra: »Ego eligo N. in socium N. ad Capitulum Provinciale«, és dobja bele a szavazatszedő edénybe, a szavazás megtörténtével megolvassák a szavazatok számát és aki a legtöbbet kapta, az lesz Atyaságod társa és a levéltárban őrizzék meg a káptalan lefolyását, és értesítsenek engem róla. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. szept. 8.)
„Sem P. Stefano, sem pedig kedvességed most ne azon gondolkodjanak, hogyan lehetne állatokat vásárolni Capo d'Arginében, hanem azon törjük először fejünket, eszünket, hogyan, miből tartsuk fenn a Collegiót, hogyan fizetjük az adósságokat, ami miatt állandóan sürgetnek bennünket és ha majd rendeztük az adósságokat, akkor lehet majd szó az állatvásárlásról. Úgy látom, hogy majd egy valakit küldenem kell fr. Francesco és P. Pietro helyébe, mivelhogy nagyon jól vagyunk értesülve a cesenai dolgokról. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. szept. 8.)
„Bonanni bankjának 320 scudival tartozunk és másoknak 300 scudival, többek között Sig. Biagiónak, a péknek, a házbérlettel, ahol most laknak a növendékek, a Collegio házbért fizet, és a mindennapira is csak kölcsönből kerül, amit megszerezni nem is olyan könnyű dolog, és most önnek azon jár az esze, hogy teheneket vásároljon, és ha még volna is, el kellene adni, hogy segíthessük a Collegiót. A palota még nincs bérbeadva, de remélhetőleg néhány nap múlva sikerül a bérbeadás, de mindez igen kevés arra, amennyire szüksége volna a Collegiónak. Én azért küldtem önt oda, hogy minden igyekezettel azon legyenek, hogy pénzt szerezzenek, ha lehetséges, minden dologból, várom a válaszát annak, aki elment megnézni a birtokot, hogy aztán itt megfontolhassuk a dolgot, hogy megéri-e a számítást a csere vagy nem? Ezeket akartam most megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. szept. 15.)
„Atyaságodtól két levelet is kaptam f. h. 12-én, az egyik a múlt hó 8-án lett keltezve, a másik pedig 17-én. – A Sig. Card. tudomásomra hozta, hogy egy levelet szándékozik írni Lengyelországba, azért tehát addig ne menjen, míg meg nem kapja Eminenciájának a levelét a lengyelországi útja előtt. – Atyaságod azt írja, hogy le akar mondani hivataláról, semmiképpen meg ne tegye, hanem írja meg nekem a nehézségeket, amik adódnak, hogy lássuk, hogy mit lehetne tenni segítségül. Írtam már, hogyha P. Pietro eljönne az egyetemes káptalanra, ami május elején lesz, én annak csak örülni tudnék nagyon, meglátná, hogy milyen nagy bizalommal vagyok személye iránt. – Nagyon örülök annak, hogy értesítést küldött az ott végzett misékről a római ház számára, örömmel veszem, ha folytatják, mert ez is segítség nem csak a ház számára, hanem az egész Szerzetre. Értesítsenek majd, ha megtörténtek a helyi és a tartományi káptalanok, és nevemben áldja meg az összes házbelieket.” – (Róma, 1640. szept. 15.)
„Szorgalmas ötlete, szerintem, olyan időben támadt, amikor lehetetlen azt megvalósítani, mert az az elgondolás, hogy állatokat vásároljunk, azt olyan időben kell majd felvetni, amikor majd a Collegio nem lesz tele adósságokkal, mint ahogyan a jelenben van. Meglátjuk, hogy majd sikerül-e a csere és milyen lesz a birtok kelendősége, hogy ne kerüljön a Collegio még egy alkalommal ilyen végső szükségbe. Majd más alkalommal írni fogok egyéb dolgokról is, mivelhogy úgy áll a helyzet, hogy onnét semmit sem lehet remélni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. szept. 19.)
„Nagyon sajnálom, hogy fr. Bonaventura beteg, imádkoztunk érte, de ezután is meg fogunk emlékezni róla, küldjük a kért orvosságokat, ami fel volt jegyezve a receptre, amelyet a legény hozott, és ha még más valamire szükségük van, értesítsenek engem. Küldök neki egy kis »spanyol« kenyeret (pane di Spagna). – Ha majd lesz hely a kocsi számára, gondoskodjanak arról is, hogy a két ló számára is legyen egy kis férőhely, majd értesítsenek engem erről. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. szept. 20.)
„Megkaptam Atyaságod levelét, Sig. Pietro Chionna ügyét illetőleg gondoskodjék arról, hogy az a fr. Gio. Carlo szubdiákonus már intézze el ezt az ügyet és minél gyorsabban, mert folyton zaklatnak engem miatta, legyen már befejezve ez a dolog. – Amiben segítségére lehet Atyaságod a campi háznak, tegyen meg mindent, akár misék átadásával és válaszoljon levelükre, a Porta Reale még egy gyóntatót állítson be, nevezzen ki és legyen segítségére annak a háznak. Ami a helyik káptalanokat illeti, meglátom, hogy a mai postával el tudom-e küldeni az utasítást, hogy miként kell megtartani. – Ami az ortei ügyeket illeti, én biztosra veszem, hogyha eddig nem tudták befejezni az építkezést már annyi év óta, még annyi év alatt sem fognak elkészülni, gyanítom, hogy nincsenek meg a befejezéshez szükséges dolgok. Beszélek róla Sig. Cardinalissal és ajánljuk az Úrnak! – Ha a salernói vásárról tudnának valamit beszerezni a nagyböjtre, hálásan vennénk. Írja meg nekem részletesen, hogy megjelent volna ott valami dekrétum vagy rendelet, hogy tengeri úton nem lehet Rómába jönni? Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1640. szept. 22.) – „Atyaságod írjon Palermóba, hogy mennyi ruhaanyagra van szükségük, természetesen úgy értve, hogy mennyire van szüksége a két háznak és ha küldik a pénzt, azonnal küldjük a ruhaanyagot. Mindenképpen intézze el, hogy ne kapjak már több felszólítást amiatt a campi szubidákónus miatt Sig. Pietro Chionna érdekei miatt. – Szükségünk van fr. Pier Luca keresztelésének igazolására és ki fogunk eszközölni egy Brévét. Sajt nem volt.”
„Várom az értesítést, hogy vajon P. Girolamo és P. Alessandro engedelmeskedtek-e, mert ha nem, akkor igénybe kell venni minden lehetséges eszközt, amivel a Szerzet rendelkezik ilyen esetekben, a jövőben ne forduljanak a világi hatóságokhoz, míg engem nem értesítenek, nem jó dolog, hogy a világiak olyasmibe is beleavatkozzanak, amit saját magunk hatáskörében is meg tudunk oldani, mégis ha előfordulna valami eset, forduljon a vikárius generálishoz. – Ha majd megtárgyaljuk a Sig. Kardinálissal a helyi és a tartományi káptalanok megtartásának a módozatait, akkor majd megküldöm, hogy a római forma szerint tarthassák meg a káptalanokat és engem majd értesítsen, hogy kiket választottak meg a helyi káptalanokon, akik megjelennek majd a tartományi káptalanon. Gondom lesz arra, hogy majd mester küldjek a számolási és az írási iskola vezetésére, lehetséges, hogy fr. Paolo lesz. – Elindult már Genovába a két questáló fratello, fr. Felice és fr. Francesco, akiknek kölcsönben adtam 10 scudit, ebből kaptak ketten négyet, a felesleget pedig P. Ferdinandónak szántam, majd megfelelő számú misét fogok végeztetni, amiről majd értesíteni fogom és az említett tíz scudit Atyaságod adja át Sig. Bartolomeo péksütőmesternek és küldje el nekem azonnal az elismervényt, hogy itt igazolhassam, néhány nap múlva indul P. Ferdinando valaki útitárssal. – Gondja legyen arra, hogy mind a háznak, mind a Provinciának megtartsa jó hírnevét, hogy visszaszerezhessék a megbecsülést, a ház hitelét, amit a fegyelmezetlenek eljátszottak, és minden cselekedetében buzgóságot mutasson a szabályok megtartását illetőleg, legyen atyja valamennyinek, így majd meglátjuk, hogy nem a szenvedélyesség vezeti senkivel szemben sem, hanem a Szerzet iránti önzetlen buzgóság. A provinciálisi teendőkkel ne törődjön, ne izgassa, olyan joghatósága van a jelenlegi hivatalánál fogva, mintha a címet is viselné, mutassa meg cselekedeteivel, hogy megérdemli ezt a címet és még nagyobbat is. – Ha fr. Giusto-Pastore fratello szerényebb hangon írt volna, nagyobb alázatossággal, és nem kevélyen, gőgösen, fenyegetőzve, akkor megérdemelné a legteljesebb részvétet, ha azt gondolja, hogy fenyegetésekkel fog eredményt elérni, akkor nem jó úton jár. – P. Vincenzo M. atyát illetőleg írtam már, egy alkalommal, hogy szeretettel, megértéssel akarok vele szemben eljárni, hogy semmit ne mondhassanak, gyaníthassanak. – Ami P. Hilarionét illeti, el van foglalva Savonában a millesimói Signora Contessának és a lelkigyakorlatba vonult asszonyoknak és Signora Bardolla a gyóntatásával, ezekre való tekintettel küldtük Savonába Rómából, ha Atyaságod úgy gondolja, hogy ki tudja elégíteni a gyónók igényeit, akkor elcserélheti P. Ignazióval. Végeztesse el a szokásos suffragiumokat fr. Bonaventura di S. Gio. Battista genovai fratello lelki üdvéért, aki meghalt Frascatiban f. h. 23-án. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. szept. 29.)
„Megkaptam mind a rendes posta, mind a gyorsfutár útján küldött leveleket. A helyi káptalant tartsák meg minél előbb a megküldött módozatok szerint, a tartományi káptalannal várjanak, míg értesítést nem kapnak Rómából, úgy intézzék a dolgokat, hogy a helyi elöljárók személyesen jöjjenek a káptalanra a vokálisokkal együtt, sehol se legyen helyettesítés, meghatalmazás más valakit illetőleg, nagyon csodálkozom azon, hogy nincsen olyan személy, aki örömmel venne azt a privilégiumot, hogy megjelenhetne az egyetemes káptalanon, mintha nem is a Szerzethez tartozó személyek volnának, hacsak azok nem, akik már voltak egyszer, minden esetre a legteljesebb szabadsággal rendelkezhet mindenki ebben a sajátos kérdésben. – Ami az altamurai szerződést illeti, egyelőre nem vehetjük figyelembe, Ortét illetőleg már a múlt levelemben megírtam a nézetemet. – Ha P. Matteónak sikerül a gyóntatási vizsgálat, akkor ott maradhat. – Ami a Costa nevű papot illeti, ha erőteljes, egészséges ember, szó lehet arról, hogy felvesszük, természetesen jöjjön Rómába a noviciátusra. – Ami pedig fr. Pier Luca fratellót illeti, ha megküldöm neki a szentelési elbocsátót, egyúttal azzal megadom neki a felmentést is, hogy felszenteljék három egymás utáni ünnepnapon, lehet, hogy már a mai postával el tudom küldeni. – Ami Atyaságodnak a személyét illeti, ha majd meglesz a tartományi káptalan, közölni fogom, hogy hol és milyen beosztásban óhajtom igénybe venni szolgálatát. – Szombatra várunk új híreket a hadseregről. – Mindenképpen és minden ellenkezés nélkül hajtsa végre, hogy fr. Carlo di San Francesco klerikus vagy egy duchescai vagy Porta Reale-i atyával menjen el az ön társaságában Bisignanóba és ott vegyék maguk mellé Nicolo nevű atyát, és minél előbb induljanak Messinába, nagy vigasztalásomra lesz, ha minden igyekezettel járnak el ebben a dologban, mivelhogy az a ház egészen szűkösen áll személyekben, emberekben, azt hiszem, hogy P. Girolamo di S. Carlo már elutazott Bisignanóba. – Végeztesse el abban a provinciában a szokásos suffragiumokat fr. Bonaventura di S. Gio. Battista fratello lelki üdvéért, aki Frascatiban halt meg f. h. 23-án. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. szept. 29.) – „Minél előbb küldje Rómába fr. Gasparo dell'Epifania és a frascati fr. Paolo fratellókat, hogy munkájukat megkezdhessék ott, ahova rendelve vannak, ennélfogva okt. 15-re Rómában legyenek, ha még lehet, előbb is, és mivelhogy nem biztos a tengeri út, jöjjenek szárazföldön. – Hallom, hogy fr. Evangelista megvette P. Girolamo testvérének a gallérját és kalapját testvére számára, amit én nem tudok elhinni, hanem Atyaságod, ha van valami, alakíttassa át és lássa, hogy P. Girolamo testvére használhatja-e egyes alkalmakkor, minden megértő szeretettel járjon el a mondott ügyben.”
„Mellékelten küldöm a prokurátori meghatalmazást Sig. Don Felice Felici számára, Atyaságod informálja őt, hogy miféle szorgoskodással járjon el, hogy egyszer már végére járhassunk ennek az ennyire elhúzódott ügynek, ha lett volna pénzem, megfizettem volna azt a száz scudit, hogy Atyaságod ne vesztegessen el annyi időt, most megvan az fent említett engedély, Atyaságod jöhet az első legmegfelelőbb alkalommal, ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1640. szept. 29.) – „Tenore praesentium concedimus facultatem veniendi Romam Dilecto fratri nostro Gabrieli ab Assumt.ne Sacerdoti in nra Religione scolarum piarum professo eumque commendatum esse cupimus omnibus xpi fidelibus datum Romae die 29. septembris 1640. – Josephus a Matre Dei Minister Generalis.”
„Mind a helyi, mind a tartományi káptalanok után lesznek személyi áthelyezések, ahogyan a helyzet, a körülmények megkívánják, és majd megemlékezünk P. Gian Luca atyáról, addig is igyekezzék mint jó szerzetes megtartani a szabályokat. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. szept. 29.)
„A múlt napokban válaszoltam uraságod levelére, jelezvén, hogy én írtam Nápolyba, hogy győzzék meg, beszéljék rá fr. Appiót, hogy jöjjön Rómába, jelentkezzék a Sig. Card. protektor előtt alázatos lelkülettel, aki a legnagyobb szívélyességgel fogadta volna, de mindezideig nem történt semmi, nem tudok semmiről semmit. Ha pedig eljönne és jelentkezne a Sig. Card protektor előtt, mint mondottam, hogy bocsánatot kérjen hibáiért, én nem fogok késedelmeskedni, hogy segítsem őt és mivelhogy aposztáziába esett, szükséges, hogy feloldozást nyerjen a kiközösítés alól néhány atya jelenlétében, mivelhogy szökése nyilvánvalóan tudott dolog. Uraságod írjon neki és sürgesse, hogy meneküljön ki a lelki veszélyből, amelyben jelenleg van, térjen vissza a szerzetbe és Isten kegyelmébe és aztán majd elrendezzük neki a tartózkodási helyet, ahol teljes nyugalommal szolgálhatja az Urat, ezeket akartam megírni válaszul levelére uraságodnak, akit részeltessen az Úr mindig az ő szent kegyelmében.” – (Róma, 1640. okt. 1.)
„Megküldtük az utasítást, hogy miképpen kel megrendezni a helyi és a tartományi káptalanokat, Atyaságod legyen azon, hogy minél előbb megtörténjenek ezek és értesítsen engem róluk. Megkaptam a levelet a beszámolóval együtt, remélhetőleg értesíteni fog a többiről is. Nézzenek utána, hogy mit lehetne tenni Róma számra szükséges bor ügyében, ami által nagy szolgálatot tennének ennek a háznak és P. Gasparo majd szorgalmazza a pénz beszedését, ha valami eredményt lehetne elérni a Monteneri dolgokban. – Nagyon meglepődtem azon a híradáson, hogy Atyaságod nem kapta meg a káptalanok megtartásának módját szabályozó útmutatást, azzal együtt küldtem az útmutatást Palermo számra is, hogy Atyaságod továbbítsa címükre, nincs más hátra, minthogy újra megküldjem a példányokat. – Don Andrea Costa papot illetőleg szeretném tudni, hogy van e valami jövedelme, hogy hozzá tud-e járulni a szerzetesi ruházat megváltására, hogy a római noviciátus előnyét is megérezze a kiadások mellett, beöltöztethetik ott arra figyelve, hogy rendes életű-e, ne legyen adóssága vagy valami miatt ne nyomozzanak utána. – A káptalant olyanformán tartsák meg, hogy nov. 4-re mindenki otthon lehessen és egyebek közt a tartományi káptalanon hozzanak határozatot, hogy senki se tarthasson magánál vagy másnál pénzt, a felszentelteket büntessék aktív-passzív szavazati joguktól való megfosztással három éven át és egyéb más mortifikációkkal, amelyeket a Refektóriumban kell vállalniuk, másokat, nem felszentelteket heti három diszciplínával az ebédlőben és egy hónapi böjttel kenyéren és vízen. – Amennyire csak tudom, sürgetem, hogy minél előbb küldje a messinai fr. Carlo klerikust, ha lehet, két atya kíséretében, az egyik lehet P. Girolamo, aki Bisignanóban marad, a másik pedig lehet P. Nicola, aki az említett fr. Carlóval Messinába mehet és amint mondottam, ha lehetséges, ugyanabból a házból még egy másik atyával. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. 1640. okt. 6.)
„Nagyon örülök annak, hogy a káptalant nyugodtan, békességben megtartották és remélem, hogy Atyaságod a legelső alkalommal jönni fog. Már elindult volna innét P. Ferdinando, de a gyengélkedése még visszatartja, mihelyt újra jó egészségnek örvend, hogy hajra szállhat, azonnal indítjuk. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. okt. 13.)
„A tartományi káptalant illetőleg, amelyet majd a helyi káptalanok után tartanak meg, tartsák meg az előírásokat, amit írásban megküldtünk, mint Asszisztensek teljesítsenek szolgálatot P. Michele del SS.mo Rosario, aki a Porta Realei Ministro helyett legyen és P. Arcangelo della Nativita a Duchescai ház Ministrója. Válasszanak két Vokálist az egyetemes káptalanra, olyanokat, akik nagyon obszervánsok és a Szerzet iránti buzgóság vezeti őket, ha majd mindez meglesz, értesítsen engem. – Úgy intézze a dolgokat, hogy október folyamán az összes világiak hagyják el a házat, mert emiatt mindennap kapom a panaszokat, minél előbb intézzék el a Carditi-féle ház ügyét. Végezzék el a szokásos suffragiumokat fr. Giuseppe M. fratello lelke üdvéért, aki f. h. 8-án halt meg. Megkaptam a küldönc útján küldött levelét. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. okt. 13.) – „Szerencsésen megérkeztek az összes atyák és fratellók.”
„Oda érkezik mostanában egy klerikus és két fratello, akik közül az egyik, fr. Bernardinót be lehet osztani a konyhára, akinek segítségére lehet és oktatgathatja fr. Giacinto, a másik fratellót beoszthatják szolgálatra a portára, az ebédlőbe és más ehhez hasonló elfoglaltságokra. P. Stefano hamarosan ott lesz és Isten segítségével elrendezhetnek minden dolgot, legyenek jó békességben, egymást megértő szeretetben, hogy a világiak csak jó példát láthassanak. Mondja meg P Ger.mónak, hogy P. Gio Battista di S. Tecla megérkezett Rómába és Nápolyban semmiféle könyvet nem vásárolt, majd beszerezzük itt Rómában és elküldjük oda, amikor Atyaságod visszatér a tartományi káptalanból, ezért majd Atyaságod vezessen magával egy somarellót. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1640. okt. 14.)
„Nem szeretem, hogy az a fratello, akit útitársul adtunk, nem felel meg úgy, ahogyan gondoltuk, menjen el vele, a nevezett fratellóval, akit Rómából rendeltünk Norciáig és onnét magával vihet a savonai fr. Giacintót és hagyja ott az említett fratellót, minthogy a napok rövidek, néhány nap csak Norciáig, úgy intézze, hogy minél hamarabb útnak indulhasson, hogy Rómába jöhessen Chietiből való P. Gio. Battista, vagy küldjön maga helyett egy megbízottat, Atyaságod pedig várja meg ott a megbízó levelet, hogy más provinciákat is vizitálhasson, Chietiben várja meg a megbízást, ha majd véglegesen kijelölte a helyet az iskola számára és elrendezte a háznak összes ügyeit, dolgait. Írni fogok Sig. Gio Battista Auriliának és elrendelem, hogy az összes világiak költözzenek ki okt. folyamán a Duchescából, figyelmébe ajánlom Atyaságodnak az igyekvést, hogy siessen Chietibe és ha az úton valami előadná magát, értesítsen engem.” – (Róma, 1640. okt. 18.)
„Egy órája talán, hogy a pápai posta útján érkeztek a levelek, ahol, amelyek között Atyaságod számára is volt egy zárt levél, mindössze csak annyit láttam, hogy kiéi, nem gondolom, hogy valami fontos, jelentős dolgokról van benne szó, ezért küldöm azonnal önnek, hogy a maga belátása szerint adhassa meg a választannak, akit illet. Írtam tegnap a noviciátusba, hogy válasszon egy másik útitársat Norciában, most még csak annyit megjegyezni, hogy P. Carlo kivételével bárkit választhat, szeretném, ha minél előbb egyenesen menne Chietibe, hogy ezáltal megrövidíthetné a káptalan előtti időt, amely nem jól jönne ki más házak szempontjából, ha a káptalan nov. hónapban lenne. P. Gio. Battista azt írja Chietiből, hogy igen lesújtotta egyik testvérének elhalálozása, legyen rajta Atyaságod, hogy vigasztalásával siessen segítségére, megnyugtatására, itt nálunk nincs semmi újság. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. okt. 19.)
„Én nem kaptam levelet az excellenciás Úr káplánjától, mert máskülönben azonnal válaszoltam volna neki, minthogy szóba került a mi Intézményünk egynémely város érdeklődésében, megmondhatja nekik, hogy most nincs elegendő emberünk. – Ami pedig a tartományi káptalant illeti, meghirdetheti, ha még nem hirdette volna meg, minél előbb, ahogyan a legjobbnak találja és értesítse a házak elöljáróit,ha nem tudnák nagy nehézségek nélkül elhagyni a házat, akkor küldhetnek maguk helyett más valakit, ha Atyaságod nem jönne, írja meg, hogy kit tartana maga helyett megfelelőnek, hogy olyanok jöhessenek, akik alkalmasak erre, akik nem voltak a múlt egyetemes káptalan tagjai, hogy azok jöhessenek, akiknek megvan a tehetségük, rátermettségük, hogy örömükre szolgálhasson, hogy részt vehetnek az egyetemes káptalanon és kormányzásra termett egyének legyenek, mindenesetre annak örülnék a legjobban, ha az elöljárók jönnének, a kinevezett vagy választott vokálisok nem küldhetnek helyettest. – Ami pedig a prokurátort illeti, azt mondja, hogy szeretné ha P. Michele del Rosario atya lenne, egy atyát kell kinevezni, akiben megvannak a megkívánt kvalitások, hogy tudjon tárgyalni a nevezett P. Michelével és Atyaságoddal és mindazokkal, akikkel kell és mindaddig is, míg meglesz ez a választás, az említett P. Michele betöltheti ezt a hivatalt P. Gasparo tanácsadását igénybe véve. – Örülök, hogy Atyaságod testvére megszerezte a doktori fokozatot, kívánom, hogy a legjobban működjék hivatásában, de most már mindenképpen el kell hagynia a házat, de a többiek is okt. hó folyamán, mivelhogy olyan dolgokról írnak nekem, amelyek súlyosak és hogy elejét vegyük minden elégedetlenkedésnek, egyformán kell eljárni mindenkivel, azért hát intézze el ezt és a tartományi káptalan végeztével az összes házakat illetőleg kiadom a rendelkezést. – Szeretném tudni, hogy Sig. Gio Battista Palma, aki miután oblátusként beöltözött abban a házban, a prokurátori tisztségre alkalmas lesz-e, amit most P. Michele vezet, mert ha ő megfelelne, akkor nem kellene senkit sem a mieink közül ezzel a feladattal megbízni, terhelni. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. okt. 20.)
„Hogy a chieti ház hovatartozandóságát megváltoztatva a nápolyi Provinciális joghatósága alá helyezzük, a jelenben már nem tudjuk megoldani, mivelhogy már Nápolyban nem érkeznének meg kellő időben a tartományi káptalanra, mivelhogy Rómában egy kissé elhalasztjuk, hogy ide eljöhessenek a tartományi káptalanra Chietiből is. Szombaton majd írok P. Arcangelónak, hogy jöjjön Chietibe a postakocsival és majd oda küldjük az áthelyezési iratot. – Gondoskodunk a frascati házról, az írási iskola egyikét majd odarendeljük. Ha majd Chietiben lesz, gondoskodjék arról, hogy gondosan nézze át a követelményeket, ilyenféléket, a bevételeket és hogy hogyan, miképpen tudják folytatni a mieink az építkezést, ha nem is adják el a lényeges birtokrészleteket, hanem csak a legkönnyebben nélkülözhetőket, és hogyan tudnak megélni? Rendezze el a helyet, ahol jelenleg megtarthatják az előadásokat és biztosítsa a helyet, amelyet a legmegfelelőbbnek talál, főként amelyet mutatott a Santa Croce kardinálisának az ügyhallgatója, rendezze el azt is, hogy akik Rómába jönnek, hozzanak 60 scudit a könyvekért és nyerget, hogy szállíthassák azokat, szerintem ha a P. Ministro útitársául, vokálisnak P. Girolamót választanák meg, sok zavar állna elő az iskolában, azért nézzen utána, hogy ezt a kérdést úgy oldhassa meg, hogy a város ne ütközzék meg rajta, ha a nevezett atya jönne a káptalanra a tanítás megkezdése után. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. okt. 24.)
„Az elmúlt héten két levelet kaptam Atyaságodtól, a júliusit és az augusztusit, látom hogy most nem haladhatunk előre az építkezésben a rendháznál, mivelhogy az egész tartományt nagy kiadások terhelik és a háborús viszontagságokban sok nehézség, hacsak a jó Isten irgalmas jóságában csodálatosan meg nem könyörül rajtunk. – Az egyetemes káptalan a jövő áprilisban lesz protektorunknak, Sig. Card. Cesarininek a jelenlétében, ahol majd mindent megfontolunk, hogy orvosoljuk a nyugtalanságokat, zavargásokat, amiket néhány fegyelmezetlen okozott. Mivel a jelenlegi ebédlőnk a San Pantaleóban csak akkora, hogy alig fogad be harminc szerzetest, egy újat létesítünk az út menti kereskedések felett, a Piazza Navona felé vezető út mentében és az új ebédlő számára két iskolatantermet vettünk igénybe, a harmadikat és a negyediket a b. e. P. Gasparo atya szobácskájával együtt, egész biztos, hogy így most legalább hatvanan elférünk, talán még többen is és felvettünk adósságra 1500 scudit, az átalakítás máris megkezdődött, Isten segítségével szeretnénk befejezni a káptalan idejére. – A nevezett kardinális úgy látja jónak, hogy küldjünk három-négy embert Szardíniába, hogy megalapítsuk Intézményünket, most egyelőre a noviciátust nyitják meg és majd májusban az iskolát és spanyol nyelven kell tanítani, jó erők nevelődnek majd Katalónia számára, minthogy az a sziget függ tőle, alárendelt viszonyban van vele, az említett káptalanon Atyaságod ne hiányozzék, legyen itt április végére, azután remélhetőleg majd csak elcsitulnak a harci zavargások, a háborús bajok, veszedelmek és akkor majd küldhetünk oda megfelelő segítséget annak a háznak. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1640. okt. 27.) – „Levelemhez mellékelten megküldöm Atyaságodnak, tisztelőjének P. Castigliának levelét.”
A spanyol nyelvű levélben a Szent Rendalapító legelőször is arra utal, hogy a kardinális protektor hozzájárult ahhoz, hogy Cagliari város ismételt kérésére megalapítsák a piarista iskolát, ennélfogva is úgy rendelkezik, hogy eleget tegyen az óhajnak, hogy oda rendel néhány atyát, és majd a helyzet jobb kialakulásával majd küldeni fog többet is, hogy teljes megelégedésükre legyen és felajánlja a nevezett magisztrátusnak a mindenkori szolgálatait és kívánja, hogy az isteni kegyelem áldásaiban legyen állandóan részük. Azon van, hogy a Magisztrátusnak legelsősorban is munkájukkal akarnak kedvükre tenni és nem szavaikkal és a kardinális protektor intézkedése folytán három-négy atya készül arra, hogy idővel ott dolgozhassanak, hogy ő maga is azon van atyai buzgalommal, hogy mindenben megfeleljenek a kívánalmaknak, P. Pier Francesco megy oda néhány emberrel, aki az ő helyetteseként fog ott működni, aki majd a többit megtárgyalja élőszóval, most ő nem nyújtja hosszabbra az írást,és mindenben sok szerencsés sikert kíván a városnak. – (Róma, 1640. okt. 27.) – Nagyon kedvezően indult a cagliari alapítás, még az 1646-os események után is Kalazancius örömére, vigasztalására volt a cagliari alapítás, amelyet mindig különös szeretettel karolt fel.
„A rendes postával nem jött levél Atyaságodtól, de ma reggel a gyorsposta kettőt is hozott, várom Rómába Sig. De Stefano Gagliave di Stefano And. Costa és nagyon örülök annak, hogy Sig. Gio. Battista Palma megfelelő ember ahhoz, hogy ellássa mindkét ház ügyeit, mindent rendezzenek el, míg a tartományi káptalanra készülnek. Megírtam P. Gasparónak, hogy Atyaságod súlyos büntetés terhe alatt okt. hó folyamán távolítsa el a házból a világiakat, hajtsák ezt pontosan végre, hogy ne kelljen emiatt még újabb panaszokat hallanom. A Carditi házat illetőleg intézkedjenek olyanformán, hogy számunkra biztos legyen a megvásárlás. Ezeket akartam megírni jelenleg. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. okt. 27.) – „Mondja meg Atyaságod fr. Marc'Antonio della Resurrettione fratellónak, hogy majd a tartományi káptalan végeztével ott majd megmondják neki, hogy lesz ővele.”
„Ha majd Rómába jön fr. Arcangelo a pénzzel, nagyon jókor fog jönni, mivelhogy a Collegio a végső szükségben van, több mint 408 scudi adóssággal és azonkívül a napi kiadások több mint 20 személy után, ennélfogva Atyaságod fr. Antonióval együtt azon legyenek, hogy pénzt szerezzenek, amiből csak lehetséges, hogy egyszer már kikerülhessünk ezekből az adósságokból. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. okt. 31.)
„Sig. Flavio azt üzente nekem, hogy szeretné, ha Atyaságod f. h. 15-én itt lenne, Atyaságod tehát eszerint rendezze ügyeit, ha ekkorra nem tudna itt lenni, legalább jöjjön 19-én, akkor van a postakocsi érkezése. A vizitációt pedig el lehet halasztani máskorra. P. Gio Luca megválasztását nem lehet elfogadni, mivelhogy súlyos hibát követett el azzal, hogy önmagára szavazott, nem is gondolja, hogy mennyit veszített ezzel, nem segít ezen semmivel, ha Atyaságod el tudja a dolgot rendezni, nagyon jó dolgot fog cselekedni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. nov. 1.) – „Ne higgye, hogy a P. Ministro ellene van önnek, amint majd meglátja cselekedeteiből és az ő dolgai mindig jól sikerülnek.”
„Várom a jelentést, hogy milyen igyekezettel jártak el a Casantini-féle pénz letétbe helyezésével kapcsolatban, mivelhogy az a helyzet, hogy Atyaságodnak és P. Gasparónak kell abban eljárnia, hogy megszüntessenek minden nehézséget, hogy a pénz teljes összegben jöjjön Rómába, kivéve azt az összeget, amely fenn van tartva a San Pietro építkezésre. Írtam már a Marchese Monteneri adományozással kapcsolatos fenntartott dolgokról, még akkor is, ha Rómából mennének hivatalos iratok, nem számítanak, mivelhogy már 1631-től kezdve lefizette haláláig a Marchese a járandóságokat, mi pedig mint általános örökösösök jogosan kérhetjük azt, ami fenn volt tartva, amint gondolom, hogy P. Gasparo így is fog eljárni. – Ami P. Pietro Antoniót illeti, én úgy látom, hogy követeléseivel és az ottani urak pártfogásával egyenesen a pokol felé tart, mivelhogy a mennyek országát csak az alázatossággal lehet megszerezni és nem a kevélységgel, és ha menekül az elől, hogy gyakorolja az alázatossági cselekedeteket, agyon is elveszíti hitelét nem csak Isten előtt, hanem az elöljáróknál is, akiknek az az akarata, hogy engedelmeskedjék elöljáróinak. Fel lehet menteni, hogy ne szolgáljon az asztalnál gyengélkedése miatt, ami lehet igaz is, mg nem is. Hogy őt megtegyük Viceministrónak, nem hiszem, hogy ilyen igényei volnának, mert ha igazi obszerváns szerzetes lenne, akkor inkább menekülne a hivatali megbízások elől, egyebekben, ha mégis akarna valamit vállalni, Atyaságod lelke rajta, de még inkább az övé, ha nem szeretettel annak a hivatalnak a munkakörét, amellyel megbízták. – Ami pedig fr. Giuseppe dell'Angelo Custode fratellót illeti, ha a magatartásában is olyan helytálló lenne, mint amilyen az írásban és a számolásban, akkor minden nehézség nélkül lehetne előnyben részesíteni. – Ami fr. Antoniót illeti, aki hasonlóképpen nem jár az üdvösség útján, mivelhogy inkább van saját magának ártalmára a fegyelmezetlenségével, mint azzal, hogy nem támogatja a rokonait és unokaöccseit, s mivelhogy Atyaságod nem jelezte alattvalóinak tökéletlenségeit, írok majd egy más valakinek, aki majd értesíteni fog engem. Atyaságod pedig a szent engedelmesség nevében értesítsen engem arról, hogy miféle gyarlóságokat tapasztalt ebben a fratellóban, mert azt hallom, arról értesültem, hogy igen nyelves, bőbeszédű, szájas ember. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. nov. 3.) – „Mondja meg P. Gion. Carlo di S. Barbara atyának, hogy azonnal rendezze dogát Sig. Pietro Chionna és hívassa őt Nápolyba ebben az ügyben, minden héten ebben zaklatnak engem.”
„A futárpostás, aki ma reggel hozta a levelet, megebédeltették, és megígérte, hogy majd visszajön a levélért és most már estére hajlik az idő és mindezideig nem jelentkezett, azért elhatároztam, hogy írok, ha Atyaságod itt akar lenni a római tartományi káptalanon, akkor kérjen meghatalmazást P. Gio Battista del Carmina atyától és akkor jöhet őhelyette, erre való tekintettel elhalasztjuk a káptalan megtartását f. h. 26-ig, P. Francescónak adott meghatalmazás nem lett közölve, kihirdetve, ha meg akarja vizitálni a nápolyi Provinciát, akkor küldöm a megbízó levelet, hogy általa rendeztessenek azok a házak és nézzen utána, ha vissza akarja szerezni mindazt, amit csak lehetséges Marchese Montineri, Sorbelloni és Casandrini hagyatékokból, ami nagyon előnyös lesz a római házra, ahol szépen halad előre az építkezés, és az út felőli részen rakják az alapokat. Gondja legyen arra, hogy jól elrendezetten intézze le annak a háznak dolgait. Köszöntse a ház tagjait nevemben, különösképpen P. Girolamót és P. Sabinót és hogy jól működjenek az iskolák, mert ez adja meg a mi jó hírnevünket. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1640. nov. 7.)
„Megkaptam a jelentést a helyi káptalanról, és ha Atyaságod itt akar lenni a tartományi káptalanon, akkor szerezzen be meghatalmazást a P. Ministrótól, mivelhogy itt nem lett közölve P. Francesco számára a meghatalmazás, aki más személy nevében fog szerepelni, várunk f. h. 26-ig a káptalannal, ha szeretné megvizitálni a nápolyi provinciát, akkor küldök megbízó levelet és odamenvén sürgesse a Marchese, Marigliano, Casandrina és Sig. Sorbelloni -féle ügyeket, mivelhogy az a helyzet, hogy visszatért Nápolyba Sig. Consigliero Merlino a többiről majd tárgyalunk itt, ezeket akartam megírni.” – (Róma, 1640. nov. 7.)
„P. Vincenzo, aki valamikor volt Rómába, megérkezett és átadott egy kérvényt a Sig. Card. protektornak, amelyre a válasz az volt, hogy az ő ügye öt-hat hét múlva kerül az igazságügy elé, én azt írtam, hogy P. Vincenzo M. ügyét bízzák rám, majd én azt megítélem jóakarattal és mindenkinek a megelégedésére, de a szenvedélyesség megakadályozta a türelmet. Most arra vagyok kényszerítve, hogy járjak el az igazságszolgáltatás szerint és hogy nevezzek ki oda egy bizottságot, néhány napja, hogy megérkezett Velencéből P. Gabriello, aki igen jártas minden megbízatásban és ügyben, Atyaságod ne lépje túl hivatalának hatáskörét, itt általában rosszallták azt a megoldást, ami Savonában történt, nagyon jó lenne, ha Atyaságod megtalálná annak módját, hogyan tehetné jóvá ezt az esetet a maga jó hírnevének a szempontjából. – Hogy a helyi káptalanból kizárta Savonában az ellenzékieknek embereit, ez nem az én rendelkezésem volt, mert nekem megvannak a megírt leveleknek a másolatai, azt mondja, hogy szeretném, ha Atyaságod jelen lenne a káptalanon, aztán mint Provinciális, és vegye észre, vigyázzon arra, hogy ne azokat válasszák meg mint vokálisokat a tartományi káptalanra, akik a rebellisek között voltak, ami pedig a tartományi káptalant illeti, ugyanebben a formában, hogy ne válasszanak olyanokat az egyetemes káptalanra, akik lázadoztak a Szerzet ellen, abban a rendelkezésben én nem parancsolom, hogy nem lehetnek káptalani tagok, hanem csak arra figyeljen, hogy ne válasszák meg azokat, akik a szerzetesi fegyelem megtartásának ellenségei, Atyaságod sem élhet két szavazati joggal a káptalanokon, mivelhogy ennyire nem terjed ki a Provinciális jogköre, amiért is jobb előbb tanácsot kérni, mint tévedni. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1640. nov. 10.)
„A Campiból érkezett P. Ministrót illetőleg legyen megértéssel, aki olyan hosszú utat tett meg, hagyja egy kissé pihenni. A Campiban választott vokálist illetőleg, nem szokás, hogy a megválasztott vokális helyett a prokurátor menjen el, jöjjön csak személyesen, számoljon be a ház állapotáról, szükségeiről, mindazt, amit különösképpen figyelmébe ajánlottak, nem lehet helyettesíteni prokurátorral, a Konstitúciók így mondják, hogy a P. Ministro helyett mehet valaki, de nem a vokális helyett. – Hogy valaki magára szavazhasson, ez semmiképpen sem történhet meg, nagy vakmerőség volna, ha valaki azt ítélné saját magáról, hogy bárkinél jobb, minthogy a többiek közül bizonyára lesznek, akikben meglesznek a szükséges követelmények. – P. Pietro Antoniót illetőleg, mivelhogy annyira ajánlja Signora Contessa Tappia, hogy meghagyhatják, hogy folytassa az eddigi gyakorlatot, mindaddig, míg az ő ügyéről nem lesz valami döntés, amely három vagy négy napja, hogy előtérben van. – Sajnálom, hogy fr. Giuseppe dell'Angelo Custode szomorúan megy haza, hogy nem engedték vizsgázni, elmondta nekem, hogy anyja és sógorasszonya, ruhahiány miatt nem járnak templomba, két éve, hogy nem gyóntak, és hogyha ő jól viselkedne, segíteni kellene ebben az ügyben, Atyaságodnak sem szabadna olyan szűkmarkúan eljárni a római házzal szemben, ahogyan visszatartotta a Costa pap ruhaneműjét, amikor ott alig van kiadásuk, és jól tudják, hogy mi milyen szegényesen vagyunk. Ami Sig. Stefano Gigliarit illeti, örülök, ha a világban Istennek tökéletes szolgája lesz. Amikor Atyaságod ír, ne hagyjon akkora helyet üresen levele elején.” – (Róma, 1640. nov. 10.)
(Feleletek bizonyos kérdésekre, kétségekre a káptalani gyűlésekkel kapcsolatban.)
1.A helyi vagy a tartományi káptalanban szavazhat-e valaki önmagára? – Mind a helyi, mind a tartományi káptalanban mindenkinek egy más valakire kell leadnia szavazatát, az ellenkező nincs megengedve.
2.Ha valakit vokálisnak választanak meg a tartományi káptalanra, és ha egy másik háznak az elöljárója meghatalmazza, hogy jelenjen meg helyette a káptalanon, akkor az illető két szavazattal rendelkezik, eggyel mint a P. Ministro megbízottja, a másikkal mint a saját házának a vokálisa? Minthogy a tartományi káptalant azért hívják össze, hogy ott megtárgyalják a Szerzet ügyeit, meg kell tartani azoknak a megjelenése nélkül is, akik akadályozva vannak a megjelenésben, vagy nem érkeztek meg a meghatározott időre.
3.Hogy a P. Provinciálisnak két szavazati joga van a tartományi káptalanban, mint ahogyan a Generálisnak kettő van az egyetemes káptalanban, hivatkozva a Konstitúcióra, amely azt mondja a tartományi káptalanról: »... omnia fiant ad modum Capituli Generalis?« – A tartományi káptalanon a P. Provinciálisnak csak egy szavazata van, kivéve azt az esetet, amikor a szavazatok egyformák, mert ekkor, hogy minden viszálykodás elkerülhető legyen, ő még élhet egy szavazati joggal, a Konstitúció szavai pedig: omnia fiant ad modum etc, úgy értendők, hogy a tartományi káptalan megtartásának a módja, szertartása úgy legyenek mint az egyetemes káptalané, nem pedig arra, hogy a P. Generális az egyetemes káptalanban a szavazatok egyenlősége vagy más esetben élhet ezzel a joggal.
4.A tartományi káptalanon részt vehetnek az asszisztensek és van ott szavazati joguk? – Az asszisztensek, vagy helyesebben mondva a P. Provinciális tanácsadói nem tartoznak megjelenni a tartományi káptalanon, mivelhogy erről nincs említés kifejezetten a Konstitúcióban, akkor jönnek össze, amikor erre külön határozat van, hogy pl. a távollevő Provinciálist helyettesítse az idősebb asszisztens vagy tanácsadó.” – (Róma, 1640. nov. 10.)
„Szükséges, hogy elkerüljék, megakadályozzák azokat a megbeszéléseket, szerződéseket, amelyekről Atyaságod ír, találjanak megoldást, hozzanak határozatot, de okosan, megfontoltan állítsák félre azokat, akik szenvedélyesek és nagyon húznak a szülőföldhöz. Szeretném tudni, hogy mi alapon, miféle oknál fogva mondhatta P. Gio. Luca, hogy az elöljárók kedvence, bálványa fr. Pietro az ebédlős, mivelhogy igen bántó, sértő szóbeszéd, megérdemel minden büntetést, ha az illető az elöljárókkal szemben valójában nem mutat fel szembetűnő hibákat, gyarlóságokat, akkor miért illeti ilyen névvel? És Atyaságodnak, mint elöljárónak őrködnie, vigyáznia kell a háznak minden mozzanatán és látnia kell, hogy ki kivel tart kapcsolatot, ki kivel megy, hogy elkerülhessenek minden olyat, amivel megbánthatnák az Istent. Örömmel fogom venni, ha majd a tartományi káptalan végeztével értesít engem arról, hogyan zajlott le és kik lettek a vokálisok az egyetemes káptalanra? – Vessen véget annak az eljárásnak, hogy miséket mondatnak és a pénzt pedig a szerzetes társak a rokonságnak juttatják, nagy visszaélés ez azokban a házakban. Nem tetszik nekem, hogy Sig. Pietro di Toledo prokurátora azt a nehézséget okozza, hogy egy világit akar odarendelni kezesnek az adófizetést illetőleg, soha ilyesmi elő nem fordult más házainknál, ahol szintén fizetjük az adózást, hogy egy világi lett volna, vállalta volna a kezességet, hacsak abban egy esetben nem, amikor a Complatearik vállalták a kezességet a templomért. – Szeretném, hogyan áll a Duchescai ház, mennyire van a hiteleivel és adósságaival és az évi alamizsnájuk, hasonlóképpen a Porta Realéban, foglalja ezt írásba és küldje meg nekem. Atyaságod legyen arra figyelemmel, hogyan viselkedik fr. Antonio, mert szerintem kevélysége által nagyon sokat hibázik, főként orcátlan, szemtelen beszédjeivel, hacsak meg nem javul ebben a dologban, olyan büntetésben fog részesülni, amilyent maga sem álmodott. Egy levelet küldök P. Gio Stefanónak, küldje neki hamarosan. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. nov. 17.)
„Örömmel fogom venni, ha majd a tartományi káptalanról megkapom a jelentést, nem tetszik nekem, hogy egyesek nagy szenvedélyességgel azon vannak, hogy a dolgok az ő kedvük szerint sikerüljenek, inkább buzgó imában kérnék az a Szentlélek kegyelmét a Szerzet ügyeinek jó előrehaladásáért és hogy a tagok buzgóságát a legjobb szándék szerint elősegítse, mivelhogy az emberi bölcsesség, igen sokszor csalatkozik. – Hamarosan ott lesz P. Stefano, hogy megvizitálja a két házat, Atyaságod legyen hozzá figyelmes és legyen mindenben segítségére a vizitációban és a pénz megszerzésében, amit a római ház követel egyes hitelezésekből kifolyólag, amik még ott fennállnak. Atyaságodnak helyzetét illetőleg, sokkal nagyobb gonddal törődöm önnel, mint Atyaságod gondolja. – A múlt szombaton a staféta, a gyorsposta útján kaptam levelet, amit ugyancsak jól meg kellett fizetnem, és ezekben a levelekben nem volt semmi különösebb, ennélfogva, ha valamit küldenek és nem kell azonnal válaszolni, küldje csak a rendes postajárattal és nem a küldönccel. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. nov. 24.) – „Ahogy eddig jutottam a levélírásban, akkor kaptam meg a jelentést az egyetemes káptalanra küldendő vokálisok megválasztásáról, látom világosan a csalást, amit P. Luca követett el azzal, hogy önmagára szavazott, milyen fennhéjazó viselkedés, aki azt tartja magáról, hogy sokkal jobb, mint a bisignanói P. Francesco di S. Catarina vagy mások, majd beszélünk még erről, hogy mit érdemel az ilyen cselekedet, ami a nagy büszkeségnek a jele, jobban ne mondjam, a nagy tudatlanságé, majd néhány nap múlva időt szakítok arra, hogy a lehető legjobban elrendezzem azoknak a házaknak a helyzetét.”
„A felesleges gabona eladását illetőleg, hogy kinek adja el, akár a péksütőmesternek, akár másnak, majd erről írni fog fr. Arcangelo, aki tárgyalt a »Congregatio de bono regimine« titkárával. Nagyon örülnék annak, ha Atyaságod minden lehetséges igyekezetet fel tudna használni, hogy valami kis pénzt tudna előteremteni, fr. Arcangelo két évi szénát nem tudta eladni, nézzen utána, hogy netán akadna valami ilyen vagy más dolog eladásra, mivelhogy a Collegio igen súlyos adósságokkal küzd és nincs semmi reménye, hogy máshonnét kapjon pénzt, hogy máshol is hozzájutna pénzhez, hacsak nem Cesenában. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. nov. 24.)
„Írok a P. Provinciálisnak, hogy semmiképpen se akadályozza meg, vessen akadályt Atyaságodnak vizitációs munkája elé, az az óhajom, hogy részletesen, aprólékosan legyen informálva mindkét háznak állapotáról, és hogy a szabályokat hogyan tartják meg. Azonfelül remélem, hogy Atyaságodnak közreműködésével, P. Gasparónak és másoknak hozzájárulásával világosság derül egynéhány dologra a mi követeléseinket illetőleg Sig. Marchese Monteneri Casandrino és Sorbelloni javait illetőleg, és másoktól házunk segítségére és az építkezés befejezésére, ami napról-napra halad előre. Atyaságod semmit sem ír Chietiről, sem a ház számára vásárolandó könyvekről, sem a pénzről, amit küldeniük kellene, kilenc scudi fizetési kötelezettségeim vannak a szobámban álló könyvek után, amelyet P. Girolamótól vettem át és másoktól, akik aposztaták lettek, hogy ne is beszéljünk arról, hogy semmi intézkedés Chietiből és nem is írnak, hogy vannak a könyvekkel. Értesítsen engem azonnal mindarról, ami Nápolyban történik, hogy felelhessek a szükség szerint. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. nov. 24.)
„Amennyiben nehézségei vannak, hogy Firenzében maradjon, tanácskozza meg P. Ludovicóval vagy P. Luca di S. Gioseppe atyával, ha megérkezett és én megelégszem azzal, ha ők aláírják, hogy Rómába jöjjön. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. nov. 30.)
„Megkaptam Atyaságod levelét, amelyben arról ír, hogy szeretné beöltöztetni unokatestvérét (másodfokú), minthogy már tizenhat éves, szerintem Atyaságoddal jöhet már mint ott beöltözött, annak a megjegyzésével, hogy hozzon magával megfelelő számú fehérneműt (két ing, két lábravaló és télire meleg alsóruhát és ugyancsak nyárra valót), a pénz maradjon ott a genovai házban, amit hozott a ruha fejében, hozza magával a civil ruháját is, ha netán a kísértő odahatna, hogy eltávozását kérné, hogy akkor a saját ruháiban térhessen haza, de remélem, hogy ilyesmire nem lesz szükség, a legelső alkalommal jöhet Atyaságoddal együtt. – Már két posta is volt, egyik sem hozott levelet P. Gio. Luca atyától, sem az asszisztensek nem kaptak levelet tőle, a Sig. Kardinális mindenképpen azt akarja, hogy ismételjék meg a káptalani ülést, amely nem úgy történt Savonában, ahogyan kellett volna, azután pedig hívják össze a tartományit, és mihamarabb küldeni fogunk egy komisszáriust, hogy végrehajtsa, ami szükséges. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. nov. 30.)
„Megállapítván, ami megállapítható azoknak a beszámolója folytán, akik P. Francesco di S. Catarina atyára adták szavazatukat, világos, hogy P. Gio Luca önmagára szavazott, ezzel nem csak alkalmatlanná tett magát minden megbízatásra, mivelhogy ennyire törtető, hanem megérdemli, hogy kellő büntetésben is részesüljön a többiek okulására, ennélfogva én szerintem, a válaszás nem volt jó, és így a káptalanra sem lehet elfogadni, ezért aztán az lenne a leghelyesebb, ha új választást rendelnének el, amely szenvedélymentesen lehetne és annak eredményéről, ami lesz, értesítsenek. – P. Stefano sem fog senkit sem feleslegesen zaklatni, hanem hamarosan vissza fog jönni Rómába, sokkal jelentősebb ügyek intézésére, hasonlóképpen én is értesíteni fogom Atyaságodat, hogy mi lesz a megbízatása, mert gondom lesz arra, hogy éppen olyan tiszteletben legyen része másutt mint Nápolyban. Nem tartom szükségesnek, hogy a tartományi káptalanon részt vegyen hivatalból a Mons Arcivescovo, az érsek, tartsák meg egyedül a mieink körében békességben. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. nov.30.)
„Megkaptam kedvességed levelét, szerintem a Fananobelieknek csak dicsőségére szolgál, hogy Fananóból küldenek, választanak valakit, hogy rendbe hozza a firenzei házat. Rajta leszek, hogy minél előbb elrendezzem annak a háznak helyzetét azzal, hogy elöljárót küldök oda, hogy ezentúl is olyan békességben élhessenek, mint amilyen békességben voltak a múltban. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. dec. 8.)
„Atyaságodat ne tartsa azt olyan nagy kellemetlenségnek, ha beszélnek is valamit majd áthelyezésekor, mert hamarosan Rómába fogom hívni, lehet, hogy generális asszisztens lesz, ezért hát már most gondja legyen arra, hogy mindent rendben tartson, hogy senki se mondhassa, hogy rendetlenségben hagyta a dolgokat, de erről ne beszéljen senkinek sem. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. dec. 8.)
„Amikor arról volt szó, hogy P. Stefano Nápolyba menjen, akkor önnel együtt mindnyájan másképpen vélekedtek, akkor inkább felmagasztalták, dicsőítették, ahelyett, hogy agyonhallgatták volna, Atyaságod valamennyivel együtt legyen figyelmes, néhány nap múlva majd megírom véleményemet. – Küldöm a szentelési elbocsátó leveleket, hogy diakonussá szenteljenek hármat vagy négyet és egyet szubdiakónussá. Ami a káptalanra vonatkozik, azt hiszem, hogy P. Gio. Luca le fog mondani, de nem olyan eset az övé, hogy szó nélkül el lehetne menni mellette, azért hát majd értesítsen, hogy mi fog történni. Örülök annak is, hogy a Costa pap ott is világosan megnyilatkozott. – Várom a Carditi házzal kapcsolatban a befejező helyzetről a jelentést. – Ha a fr. Giov. di S. Antonio megfelel az iskolának a Duchescában, akkor Atyaságod küldje vissza Rómába fr. Giuseppe dell'Angelo Custode fratellót, azzal a meghagyással természetesen, hogy szerezzen pénzt, hogy ruhát vehessenek édesanyjának és a sógorasszonyának, hogy misére, templomba járhassanak, mondja meg P. Gennaro édesanyjának, hogy jobban érzi magát Rómában, mint Nápolyban, egészségesebb és hogy intézkedés történt, hogy minden hónapban kapjon segélyt, amit megírtam P. Gasparónak. – Atyaságod nézzen szorgalmasan után, vagy pedig értesítsen engem, hogy megkapta-e a ládikaküldeményt, amelyben öt oltárterítő volt, amelyeket Atyaságodnak kellene átadnia P. Mauro Cesarino kasszinói bencés szerzetesnek, ha nem kapta volna meg Atyaságod, minden szorgalommal nézzen utána, hogy megtalálja az említett ládikaküldeményt, amely viaszosvászonnal van becsomagolva, Atyaságod címére küldve és a hajós visz egy levelet, Atyaságodnak, hogy azt adja át az említett P. Maurónak. – A hajó tulajdonosának nevel Leonardo és a hajó a pápai jelvényekkel van ékesítve, valamint Brancaccio kardinális és Boncompagni kard. Címerével, azt mondják, hogy a nunciusé a hajó, ennélfogva tehát minden igyekezettel nézzen utána. – Itt azt emlegetik, hogy Atyaságod nem adja át a leveleket fr. Carlo della Concezione fratellónak, mindig adja át mind neki, mind másoknak, természetesen ezzel azt akarom kifejezni, hogy tartsa meg a Konstitúciót, amely elrendeli, hogy meg kell néni a leveleket. – Nagy örömmel hallottam, hogy a káptalant békességgel és nyugodtan fejezték be és ha majd elküldik megtekintésre a jegyzőkönyvet és jóváhagyásra, talán már küldeni is fogom a megbízó levelet, hogy ki lesz a Duchescában az elöljáró, mivelhogy P. Arcangelónak itt akarok megbízatást adni, itt akarom szolgálatait igénybe venni, ezért hát P. Gasparóval együtt intézzék el, hogy legyenek rendben a számlák és küldjék el nekem. P. Marcót illetőleg azonnal rendelkezni fogunk, valamint rendezni akarjuk az annyi szegény rokon helyzetét, mint pl. P. Thomaso is kapott havonként három scudit, hogy segítse atyját, aki meghalt, miért ne segíthetné fr. Testvérét. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. dec. 8.)
„Nagy örömömre volt, nagy vigasztalásomra hallottam, hogy jó kezdettel megindult az iskolai élet, hogy egyre jobban menjen, Atyaságod gyakran látogassa az iskolákat, buzdítsa a mestereket szorgalmas munkára, az iskolás gyermekeket buzgóságra, hogy látogassák az oratóriumot és gyakran járuljanak a szentségekhez. Amikor P. Girolamo még itt volt, könyvet vásárolt kilenc scudi értékben amit én fizettem meg, várom az alkalmat, hogy küldhessem a könyveket. P. Stefano felől nem tudok mást, mint azt, hogy megérkezett Nápolyba, és itt a tartományi káptalanon az egyetemes káptalanra P. Carlo di S. Domenicót, a narni elöljárót, és Atyaságodat, mint a chieti ház elöljáróját választották meg vokálisnak, Isten segítségével, legkésőbb a jövő május elején tartjuk meg az egyetemes káptalant, hogy megvárhassuk a Provinciálist Germániából a két vokálissal és P. Pietro asszisztenst, aki kevésbé egészséges az ottani tájakon, addig is kérjük az Urat, hogy az elkövetkező egyetemes káptalanon rendezhessük Szerzetünk ügyeit, hogy a jövőben minden a szerzetesi tökéletességben haladhasson. Köszöntse nevemben a ház összes tagjait és áldja meg őket.” – (Róma, 1640. dec. 12.)
„A vokálisok megválasztását kihirdetheti, de magát a tartományi káptalant, mivel még nem volt időm átnézni a részleges fejezeteket, majd akkor jóváhagyom azt is. – Itt szó van arról, hogy Atyaságod húga férjhez megy, nagyon jó lenne, ha a karácsonyi ünnepek elmúltával Atyaságod Rómába jönne, egyrészt, hogy segítségükre legyen ebben az ügyben, másrészt meg, hogy gyakorolhassa azt a hivatalt, amelyet majd kapni fog. – A molfettai jezsuita rektor azt írta, hogy Atyaságod még mindig nem egyenlítette ki fr. Francesco, a kőműves fratello betegségével kapcsolatosan felmerült költségeket, amin nagyon csodálkozik, Atyaságod még a jelen levelem vételekor vegyenek fel valami kölcsönt és minden halogatás nélkül küldjenek a nevezett atyának legalább tíz dukátot, hogy ne legyen eredménytelen a jelen intézkedésem, azonnal iparkodjanak eleget tenni, még inkább csodálkozom a Campibeli Caputin, hogy mindezideig nem intézte el ügyét Pietro Chionnával, ennélfogva értesítse, hogy a szent engedelmesség nevében két hónapon belül egyezkedjék meg és tegyen eleget a nevezett Pietro Chionnának, mert máskülönben Rómába rendelem és súlyos mortifikációban lesz része. Küldjük a szentelési elbocsátókat, négyet, ezek közül három a diakonátusságra, egy a szubdiakonusságra szól. Atyaságod úgy ossza be, hogy a köntörböjti szentelésre mehessenek. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1640. dec. 14.) – „Szerintem nem lenne helyes dolog, ha Atyaságod elutazna Nápolyból, míg ott tartózkodik P. Stefano, majd azután közlöm, hogy mi lesz a teendője, azt a ládikaküldeményt az oltárterítőkkel Atyaságod minél előbb juttassa el P. Mauro Cesarino kaszinói szerzetesnek abba a rendházba, ahol lakik.”
„Ami a Carditi-féle házat illeti, nem olyan nehéz dolog világosan megtudni, hogy a városnak van e valami joga, illetékessége vagy nincs a telekben, utána kell érdeklődni. – Ami pedig az adományozást illeti »inter vivos«, azt a pénzt illetőleg, amit az a jámbor asszonyság szándékozik tenni, nagyon óvatosan járjanak el a dologban, nehogy aztán elhalálozása után valami kellemetlen perbe keveredjünk, ennélfogva állapítsa meg világosan, hogy joga van-e neki rendelkezni férjének engedélye nélkül, azt is szeretnénk tudni, hogy mennyi haszonnal jár az a pénz. – Azt a két testvért illetőleg, akik Chietiből jöttek, leküldjük őket arra a tájra, mivelhogy ott nagy szükség van rájuk és ne engedje meg, hogy Nápolyban megrekedjenek. – Fr. Evangelistát illetőleg láttam a levél másolatát, ha mindaz igaz, ami abban a levélben van, akkor igen nagy büntetést érdemelne, Atyaságod érdeklődjék utána. Fr. Gio Carlo di S. Barbarának Atyaságod a szent engedelmesség nevében és más büntetések kilátásban való helyezésével parancsolja meg, hogy két hónapon belül tegyen eleget Sig. Pietro Chionnának, vagy pedig jöjjön Rómába, vagy jöjjön Nápolyba és Atyaságod szívén viselje a dolgot, és az én részemről nem lehet azután újra csak halogatni, parancsolja meg neki nevemben. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. dec. 20.) – „Nézze át a levelet, amelyet Sig. Aniello di Falco írt nekem, intézzék el békességesen ezt az ügyet.”
„Kötelességemnek tartom, hogy az egész Szerzet nevében kellemes karácsonyi ünnepeket kívánjak Uraságodnak sok minden más jókívánsággal együtt, kérem egyúttal, hogy kegyeskedjék ezeket a jókívánságokat nevemben kifejezésre juttatni Sig. Pietro Pirnak, nem szűnöm meg kérni az Urat egyikért is meg másikért is, hogy ebben a földi életben gyarapodjanak az isteni kegyelemben és majd a másik világon adja meg az örök élet koronáját.” – (Róma, 1640. dec. 22.)
„Örömmel veszem, ha elintézi azt a kérdést, hogy a questálók ne járjanak egyedül, hogy a közös esti és reggel ájtatosságokon, a közös imákon mindenki pontosan megjelenjen és rendesen megtartsák, hogy a háznak minden szerzetes tagja megkapja rendesen a szükséges dolgokat, főként a ruházatban, nehogy rendetlenül jelenjenek meg a világiak előtt vagy elhanyagoltan, az ételt illetőleg ne legyen hiány a kenyérben, a szükséges borban, ételekben (hús, főzelék) a gondnok ügyeskedése folytán és amennyire bírja, futja a kassza. És minderről bőségesen fog gondoskodni a mindenkor áldott Isten, ha nekünk mindig gondunk lesz arra, ami a mi feladatunk, hogy Isten-félelemben tanítsuk a gyermekeket. – Tegnap odarendeltem egy fratellót, aki egy alkalommal már ott teljesített szolgálatot nagy szorgalommal és készségesen a sekrestyében, a Duchescában, ennélfogva azonnal mentese fel fr. Francesco M. fratellót, aki valamikor Narniban volt és küldje ide, hogy szerzetes lehessen, vagy változtasson Szerzetet, amiként követelte, amikor még Narniban volt és fr. Bernardino ne maradjon Nápolyban, jól lehet, azt mondják, hogy ügyesen végzi a questálást, mivelhogy úgy hallom, hogy rossz társasága van, rossz kapcsolatot tart fenn és semmiképpen sem szabad engedni tudatosan az Isten megbántását. – P. Michelét illetőleg rábízom Atyaságodra a döntést, aki most jelenleg ott van és látja, hogy mi volna a megfelelőbb, én azt hiszem, hogy sokkal hasznosabb lenne neki, ha máshol lenne és nem a városban, Nápolyban. – Ha a miséket és a vesperásokat nem tudják úgy énekelni, ahogyan Rómában, akkor inkább ne is énekeljék, vagy énekeljék úgy, mint ahogyan a kapucinusoknál szokás. – Ami a szentelést illeti, örülök, hogy diakónusok lesznek, de hogy egyesek áldozópapokká legyenek, nem kaptam felőlük olyan jó információt, amelyet elvártam volna, azért nem is akarom, hogy egyhamar pappá szenteljék valamennyit. – Ami pedig P. Girolamót illeti, Atyaságod írja meg neki, hogy megígérte nekem, hogy igen szorgalmatos lesz, ezért most az egy év távlatából nem kellene olyan nyugtalannak mutatni magát, ha megfontolja, hogy mit tettem és még szándékozom is tenni érdekében. – Ami a posillipói ügyeket illeti, intézkedjék úgy, hogy valahányszor fizetnek, a pénzt mindig helyezzék letétbe a Annunziata bankba, hogy így tartsuk fenn készenlétben adományokra, vagy javadalmazásra, amelyeket kötelességszerűen kell fizetnünk és ne tartsák sehol sem más kézben, letétben, kivéve azt a részt, amely a Szerzetet illeti meg, hogy miképpen lehetne túladni azon a helyen, valami szempontot kellene találni, majd aztán megtanakodjuk itt, ha a Cardit-féle házban el lehetne helyezni hat fogadalmas növendéket és ha jó lehetőség adódna, hogy megfelelő maestrókat lehetne alkalmazni ott, hogy tanítsa őket, igen nagy előnyére lenne annak a Provinciának, erre kérem a válaszát. – P. Gasparo azt írja, hogy megegyezett Ruglionival a Casandrina ügyben, hogy marad nekünk 300 dukát minden pereskedés nélkül és a fele annak, amit be lehet majd hajtani, szerintem mindenképpen el kell fogadni ezt a megegyezést, mondja meg ennek az atyának az én gondolatomat a pénzt illetőleg, amely ott áll minden gyümölcsöztetés nélkül, amit Sig. Bertea hagyott, ami igen jó szolgálatot tehetne a Szerzetnek a római háznál folyó építkezések alkalmából, ha kölcsönként kapnánk. – Nagyon kívánják Savonában fr. Giovanni di S. Antonio fratellót az írási és a számolási iskolához és mivelhogy sem a mondott házban, sem Genovában nincs alkalmas, megfelelő személy az említett iskolára, ezért ha mehetne, nagyon alkalmas lenne ott. Ha majd itt lesz, megtárgyaljuk, hogy kik legyenek a nápolyi, szicíliai provincia legjelentősebb házaiban az elöljárók, és Atyaságod helyzetét, ha van valami elgondolása, amely megfelel jó hírnevének, becsületének. Sig. Flavio jól van, nagyon óhajtja, kívánja az ön jelenlétét, hogy megnyugvására legyen, megérdemli, hogy mindenki segítségére legyen ebben a megpróbáltatásában. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1640. dec. 28.)
„Most csak kettő küldök, majd más alkalommal fogom küldeni a többit, amiként írják, hogy mi a szükséges, holnap küldöm a levelet a rendes posta útján, örülni fogok, ha sikerül a megegyezés a Casandrina ügyben aszerint, ahogyan tárgyalt P. Gasparo és amint gondolom, írni fogok arról, hogyan lehetne segíteni a mi építkezéseinket anélkül, hogy valamelyik háznak is kárt, terhet okoznánk, minél előbb mentsék fel a sekrestyési teendők végzése alól fr. Francesco M. fratellót, és rendleje ide azzal a fratellóval együtt, akivel Chietiből jött. Egyebekről majd írok holnap reggel, szombaton. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. dec. 28.)
„Sig. Andrea Costa írt nekem, követeli, hogy térítse vissza neki a teljes pénzösszeget, kivéve azt a keveset, amibe került a ruha és a mantello, összesen 40 ezüst Carlino, jól van, de mindazért Atyaságod érdeklődjék különféle Szerzeteknél, hogyan szoktak eljárni hasonló esetben és tegyen hasonlóképpen, hogy ne legyen jogcíme, hogy panaszkodhasson miattunk. Intézkedjék hasonlóképpen, hogy az a campi pap tegyen már eleget hitelezőjének Sig. Pietro Chionnának, hogy már ne zaklassanak engem. – Ami a sekrestyét illeti, tegnap küldtem egy valakit, aki már más alkalommal volt ott, hogy mentsék fel azt, aki addig volt és küldjék ide társával fr. Bernardinóval együtt, akiről azt hallom, hogy rossz ismeretséget tart fenn, azért írom ezt, mert látom, hogy ott nem tudják mortifikálni, megbüntetni még a botrányosokat sem. – Ami pedig P. Tomasót illeti, szándékozom megtekinteni az ő processzusát, utolsó aposztázia, és ha fegyházat, börtönt érdemel, elhatározom, hogy inkább fizetem havonként a három scudit fenntartására a büntetés idején, hogy példaképül szolgáljon másoknak. – Szerfölött visszatetszik nekem, hogy P. Michele nem tud a megfelelő módon atyailag mint elöljáró az alattvalókkal, buzdítván őket, hogy mindenki tehetsége szerint dolgozzék, remélem, hogy meg is tennék, ha tapasztalnák az atyai szeretetet, mindazonáltal gondunk lesz arra, hogy orvosoljunk minden dolgot és így Atyaságod a vizitátor atyával és P. Gasparóval meg kell tudni látniuk, hogyan lehetne elrendezni annak a két háznak a tagjait, hogy a legnagyobb békesség legyen. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. dec. 28.) – „Amennyiben P. Arcangelo unokaöccse hozzánk akarna belépni, jöjjön a római noviciátusba.”
„Örömömre fog szolgálni, ha eleget tesz Sig. Aniello di Falcónak, írja meg nekem, hogy volna-e olyan alkalmas, rátermett egyén abban a Provinciában, aki tudná jól nevelni a novíciusokat és hogy a megvásárolt Carditi házban megférnének-e kényelmesen, jól lehet, elválasztva, elkülönítve lennének a fogadalmasoktól? – Hallom, hogy P. Michele Nápolyon kívül őröltette meg a gabonát és így megrövidítette a vámot, egyáltalában nem tetszik nekem az ilyen mesterkedés, gondolom, hogy még egyszer nem fog ilyesmit elkövetni, mert ellenkező esetben megérdemli a komoly mortifikációt. – Érdeklődjék részletesen fr. Evangelista cselekedeteiről, hogy világosan lássuk, hogy mi az igazság. Megírom majd, hogy legyen segítségére a háznak és fr. Thomaso M. édesanyjának. – Fr. Gio Carlo minél előbb tegyen eleget Sig. Pietro Chionnának, várom az értesítést annak a Signorának a 400 scudijáról. – Várjuk a kisegítést azzal a Bertea-féle 500 scudival, hogy folytathassuk az építkezést, ha lehetséges, mert mindennek híjával vagyunk, sürgessék a Casandrino- és a Sorbelloni-féle ügyeket, valamint a 800 scudis ügyet Montenerinek lekötelezett jegyző által, mindezeket a dolgokat tárgyalja meg P. Stefanóval és P. Gasparóval. Küldjük az elöljárói kinevezést P. Francisco di S. Caterina atyának a Duchescai házhoz, és P. Marcónak Bisignanóba és P. Mattia helyére mehet maestrónak a szubdiákónus Francesco di Tutti i Santi, a schinzanói. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. jan. 5.)
„Karácsonyi ünnepek alatti elfoglaltsága miatt az ügyhallgató nem tudta átnézni P. Pietro Antonio processzusát, de sürgetjük, hogy minél előbb nézze át és bárhogyan is legyen, úgy fogok intézkedni, hogy ne részesüljön mortifikációban, hanem legyen jó szerzetes, obszerváns, és járjon elő jó példával, mint pap, előkelő születésű, értelmes, mindez arra kötelezi, hogy legyen alázatos és példaadó, amit el is várok tőle. – Fr. Gioseppe felszentelését illetőleg úgy gondoljuk, hogy majd egy kissé később legyen, egy kissé elhalasztjuk, jól lehet, hogy a többiek is engedményekben részesülnek, amint majd meglátják Isten segítségével. – Ami a Bertea-féle pénzt illeti, nagyon szívesen venném az 500 scudit, hogy folytathassuk az építkezést, most jelenleg nagyon kényelmetlen helyzetben vagyunk, kellene, elkelne a Casandrino-féle 300 scudi, hogy csökkenthetnénk a ház adósságait, járjon el ezekben Atyaságod minden lehetséges igyekezettel. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. jan. 12.)
„megkaptuk az 50 scudi beváltására a levelet, emlékeztetem, hogy iparkodjék újra pénzt küldeni, ha valamit el tud adni, most főként, ha van valami alkalom, most kell még a tavasz előtt eladni a szénát. Fr. Arcangelo egy levelet kapott Sig. Card. di Bagnitól Mons. Fieschi számára, ami a jelen postával megy és még talán el lehet intézni a gabona eladásának a módozatát is. – Ha éppenséggel Cesena felé menne egy Mario Curtio Ceci nevű egyén Frascatiból, akinek Velencében van a lakása, Atyaságod ott tarthatja három-négy napig a házban, de ne tovább. – Carlo di S. Cecilia azt hagyta írásban, hogy Velencébe ment a sospellói fr. Angelóval együtt, lehet, hogy már jártak is ott, elhagyták a Szerzetet minden ok nélkül, úgy látszik, hogy a kísértés vett erőt rajtuk. – Az ájtatosságot illetőleg, amit Atyaságod kér, elintézünk mindent, kivéve az »Indulgenza delli Cinque Santi«, amit nem lehet feltalálni, lehet küldeni öt ezüst érmét rendkívüli áldással, ha valami más dologra is szüksége lenne, értesítsen. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. jan. 12.)
„Ami azt az ifjút illeti, aki ott óhajtana tanulni, mivelhogy Atyaságod nem alkalmas arra, hogy tanítsa, nagy időveszteséggel járna, de ha majd Atyaságod alkalmas lesz rá, akkor majd szeretetszolgálatként megteheti, úgy hiszem, hogy fr. Francesco sem alkalmas a tanításra, ennélfogva Atyaságod a jelenben, tegyen úgy eleget a legjobban, ahogyan lehetséges. – Megkaptuk az 50 scudiról szóló kiváltó utalványt, Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy hamarosan küldjön ugyanannyit minél előbb, mivelhogy a Collegio adósságai és kiadásai nagyok, különösképpen azon legyen, hogy a szénaeladásából legyen egy kis pénz. – Sig. Card. di Bagni megtenné nekünk azt a szívességet, hogy kihozhassuk onnét a gabonát az Egyházi Állam területéről fizetvén itt egy scudót egy-egy mérték után a kincstárba, ott pedig csak négy-öt giuliót kell fizetni, amiért is érdeklődje meg, hogy van-e alkalom, hogy elhozzuk onnét, milyen áron, hogy lássa, hogy érdemes-e, előnyös-e, hasznos-e igénybe venni, élni ezzel az engedéllyel, de egyelőre ne beszéljen róla senkinek. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. jan. 16.)
„Megkaptuk a 440 scudiról az utalványt, bemutattuk, el is fogadták a kereskedőnél, de ő azt mondta, hogy nem kapott értesítést a levelezőjétől, és majd fizetni fog a maga idejében, mához 15 napra, várjuk a következő héten a 60 scudit a posta útján. – Gondja legyen fr. Appióra, egyik napon igen, a másiknapon nem, vonja meg tőle a köv. intézkedésig a bort és a levest, hamarosan megy majd az újabb rendelkezés, legyen olyan helyzetben, hogy ne tudjon elszökni. P. Arcangelo három napja, hogy megérkezett Frascatiba fr. Bernardinóval együtt és fr. Francesco Maria, amikor elhagyták Capuát, megszökött, ha mindezideig nem néztek volna utána, minél előbb járjanak utána, hogy megtalálják és nyilvánítsák ott aposztatának. Nagyon sajnálom szerencsétlensége miatt D. Stefano Gagliacit és ha majd alkalma lesz rá, nézzen utána, hogy rendezze azt a 400 scudit, amit az a Signora hagyatékozott. A Casandrina-féle filléreket, amint csak lehetőség lesz rá, küldjék, mivelhogy itt igen nagy szükségben vagyunk. – A Sacra Congregatio egy levelet küld az ischiai püspöknek, hogy börtönözze be fr. Gio Andreát és fr. Appiót, mivelhogy fr. Appio már fogva van, igyekezzék a másikat feltalálni, és az említett levelet megbízható személy útján juttassa el a püspöknek, de ne a mieink közül legyen valaki a levélvivő, megírván neki, hogy amikor elfogják, értesítse Atyaságodat és rögtön küldjön érte. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. jan. 17.) – „Atyaságod küldje Rómába a szicíliai Viceprovinciálistól fennmaradt pénzt, amit a szövetanyagért küldött, de minél előbb.”
„A jelen postával küldöm a szentelési elbocsátót a két klerikus részére a szubdiakonátusra, illetve a diakonátusra Carlo di S. Francesco és Carlo di S. Gioseppe részére, természetesen, hogy ezt igénybe vehessék, Atyaságod ítéli meg, akinek lelkiismeretére ezennel rábízom a dolgot. Buzdítsa őket és legyen rajta, hogy felismerjék, hogyha felveszik a szent rendeket, nagyobb tökéletességre vannak kötelezve, mint annak előtte, és Atyaságod értesítsen, hogy alázatosabbak lettek-e, és azt mutassák meg cselekedeteikkel, csak akkor engedje meg, hogy diákonussá szenteljék, máskülönben ne és ha jól viselkednek, áldozópappá szentelhetik őket. – Ami fr. Amborgiót illeti, ha biztos, hogy nem lett szigorúbb Szerzet tagja, jelentse ki aposztatának és értesítse erről a palermói P. Viceprovinciálist és a nápolyi P. Provinciálist, hogy tudják meg ennek a fratellónak a helyzetét. – Atyaságod tegyen meg mindent, hogy a mi Intézményünk eredményesen haladjon előre és ha Atyaságod nem tudna eleget tenni, intézze úgy, hogy valaki más atya tegyen eleget annak a kötelezettségnek és tisztelet kifejezésnek, amelyben szokták részesíteni abban a városban az esküdt urakat és a többieket, kövessék a szokásokat, amiket ott szoktak tartani, de semmi Istensértő ne legyen benne és ha valami más dolog előfordulna, értesítsen engem. – Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. jan. 18.)
„Megkaptam Atyaságod levelét azzal a nyugtával együtt, amit a társulat fizetett az évjáradéknak esedékes kamatja fejében, igyekezzék a következő postával mindent pontosan megírni, mindenről pontosan beszámolni, mivelhogy ma megérkezett Nápolyból P. Stefano, aki mindent pontosan tud, hogyan történtek a dolgok. Emlékeztetem, hogy fizetnünk kell az adósságokat, amelyen ma fennállnak a Collegio terhére. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. jan. 23.) – „Annak az ifjúnak az érdekében, akiről írtam, egy olyan személy annyira közbenjárt, hogy nem mondhattam nemet, Atyaságod vállalhatja a tanítást, akár személyesen, akár fr. Francesco. Végeztesse el a szokásos suffragiumokat fr. Pellegrino lelki üdvéért, aki itt halt meg Rómában.”
„Megkaptam Atyaságod f. h. 19-én kelt levelét és vele együtt az értesítést a 100 scudiról és a 10-ről (az utalványokat az egyik 100 scudiról, a másik 10 scudiról), megkaptuk posta útján a 60 scudit is, valamint az arany nyakláncot. Elvégezheti a harminc misét nővére lelke üdvéért. – Küldjük a szentelési elbocsátót fr. Evangelista di S. Elia részére, fr. Carlo di S. Ignazio részére, fr. Francesco di Tutti i Santi és fr. Carlo della Concezione számára, kettő a pappászentelésre kapja, a többiek a szerpapságra. Örülnék, ha már egyszer elrendezné fr. Gio Carlo az ügyét Sig. Pietro Chionnával, azonnal értesítsen efelől és majd neki is elküldjük az elbocsátót a papszentelésre, P. Giorgio üzeni neki, hogy emlékszik-e még a noviciátusban tett ígéreteire, amikor letette a fogadalmakat, fr. Gioseppe della Nativita fratello részére még nem küldöm a szentelési elbocsátót, mert azt szeretném, hogy egyes dolgokban mutasson nagyobb előrehaladást, javulást, amikről tudomásom van. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. jan. 25.)
„Megkaptam Atyaságodnak jan. 26-án kelt levelét és a következő észrevételeket teszem: hogy a Carditi házban apró kis lakószobákat akar beépíttetni, efelől majd írok P. Gasparónak, szerintem nem helyes megoldás, hogy a mieink szobáinak az ablakai azon a falon legyenek, amelyek a szomszédságban lakó asszonyok, nők lakása felé van, hanem ezen az oldalon legyen folyosó, amelyen néhány ablakot hagynak, »ad lumen tantum«, azt hiszem, úgy gondolom, hogy a folyosó végén két szobának lesz hely és így nem sok hely marad kihasználatlanul. – Nem tartom helyes dolognak, hogy most elmenjen vizitációba a campi és a bisignanói házba, hanem inkább adjon ki egy rendelkezést a campi elöljárónak a szent engedelmesség nevében, hogy ne engedje meg, hogy a vám kijátszásával őröljenek más házbelieknek és hogy semmiféle hangszert ne vegyenek igénybe, hanem csak zongorát és orgonát, és hogy ne tanítsanak nőket, kivéve, ha valamilyen eset adódna a Marchese házában, az aktív és passzív szavazati jogtól való megfosztás és más büntetések kilátásba helyezésének a terhe alatt »ad nostrum beneplacitum«. – Hallom, hogy a Complatearik kongregációja vezetés nélkül maradt, amelyet P. Gioseppe di S. Thomaso d'Aquino vezetett, Atyaságod intézkedjék, hogy egy alkalmas embert állítson oda, aki megfelel, eleget tud tenni a kongregációnak. Fontolja meg, hogyan lehetne fr. Appiót elhozni Rómába, ha csakugyan, komolyan bánja, amit tett, legyen vele szemben könyörületes. Várom a 400 scudiról az eredményt. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. febr. 1.)
„Megkaptam Atyaságodnak jan. 8-án kelt levelét, amire ezeket az észrevételeket teszem meg: a két klerikus számára már megküldtem a szentelési elbocsátót, azaz fr. Carlo és fr. Francesco számára, ez alkalommal újra küldök más kettőt, hogy húsvétkor pappá szenteltethessék őket. Remélem, hogy a P. Provinciális már odaérkezett, és ha majd készen lesznek a tartományi káptalannal, akkor várom majd a jelentést. Egyebekben addig Atyaságod vigyázzon, amennyire csak lehetséges, a szabályok megtartására. Végeztesse el a szokásos suffragiumokat fr. Benedetto novícius lelke üdvéért, aki Bisignanóban halt meg. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. febr. 2.)
„Ami P. Pietro Antoniót illeti, ha nem követett volna el más hibát, mint azt, hogy beszélt a Szerzet ellen a kongregációban az alkalmazottakkal, mortifikációt érdemelne, de mivelhogy a szenvedélynek csak az első pillanatokban van nagy lángolása, én megelégszem azzal, hogy Atyaságod megadja neki a felmentő ítéletet a következő feltétellel: valamelyik nap az ebéd megkezdése előtt szóljon ilyenformán az ebédlőben: Atyák és testvérek, én bocsánatot kérek a botrányért, amit okoztam, különösképpen pedig azért, hogy egynéhányszor nem engedelmeskedtem elöljáróimnak azzal a készséges lelkülettel, amellyel kellett volna, és ha ezt megteszik, Atyaságod adja meg neki a felmentő ítéletet, ne emlegessenek benne semmiféle mortifikációt és buzdítsa az én nevemben, hogy saját maga érdekében legyen alázatos és példás viselkedésű, mert a mindenkor áldott Isten az örökkévalóságban csak az alázatosakat magasztalja fel. – Megkaptam a Carditi ház tervrajzát, egy kissé áttanulmányozzuk, meggondoljuk és majd jelezzük a mi elgondolásunkat. – Minél előbb rendezzenek be két-három szobát a fegyelmezetlen szerzeteseink számára. – Hallom, hogy P. Gioseppe di S. Tomaso d'Aqunio távoztával vezető nélkül maradt a fő kongregáció, ennélfogva ünnepnapokon Atyaságod irányítsa őket újabb rendelkezésemig, minden ellenvetés nélkül legyen ez, így írtam nekik is. Értesítsen arról, hogy P. Arcangelo unokaöccse Nápolyban van-e, agy már elindult Róma felé? Azok, akik nem akarták megújítani a fogadalmukat, a héten tartsanak három alkalommal böjtöt kenyéren és vízen, és a klerikus kiváltságoktól legyenek mindaddig felfüggesztve, míg meg nem újítják fogadalmukat, mindazt azokra vonatkoztatom, akik a 21. életév előtt tettek fogadalmat, valamint azokra, aki azután tett fogadalmat, de nincs semmi jogcímük arra, hogy követelődzenek, azokra is áll az említett büntetés. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. febr. 7.) – „Ha még nem érkezett volna meg P. Francisco Bisignanóból, küldjön egy rendelkezést a szent engedelmesség nevében, hogy három nap múlva induljon azonnal és ha nem engedelmeskedik, keressen más megoldást és helyezze kilátásba neki a felfüggesztést a »a divinis«, míg csak nem engedelmeskedik.”
„Amikor majd látom, hogy szükség lesz, hogy értesítsen a malomtulajdonosokat, azonnal részletes jelentést küldök Atyaságodnak és mivelhogy jelenleg alkalom kívánkozik fel, hogy elcseréljük a Collegio javait, amelyek Romagnában vannak olyan javakkal, amelyek itt Róma közelében vannak, ezért hát nagy igyekezettel gondozza azokat, amelyek Rimini környékén vannak, ahogyan fr. Arcangelo megírta, aztán majd tárgyalunk a cesenai birtoknak részeltekben való eladásáról, mert nem hiszem, hogy hamarosan eladható lenne az egész egyben, és bármi előfordul mindezzel kapcsolatban, értestessel leszek. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. febr. 13.)
„Nem számítva, hogy tárgyalásban vagyunk egy Villa megvétele ügyében itt Róma közelében, amint írtam Atyaságodnak, mutassa meg az egész birtokot Mons Rondinini küldöttjének, mutassa meg Atyaságod az összes cesenai javakat, mind a hagyatékainkat, mind a haszonélvezetben lévőket, továbbá legyen rajta minden igyekezettel, hogy a Riminiben levő javakat el lehetne-e adni olyan formán, ahogyan fr. Arcangelo írta és egyúttal afelől is érdeklődhet, hogy volna-e olyan valaki, aki szeretné megvenni a saját birtoka melletti területeket, mivelhogy úgy részletben volna eladva, könnyebben találhatunk vevőt. Ami pedig a szénát illeti, noha egy kissé olcsóbb lett, mindazonáltal ne mulassza el az alkalmat, hogy eladja addig, míg friss kaszálás nem lesz. És amikor majd megkapja a pénzt a gabonáért, küldje el Rómába, mivelhogy fizetnünk kellett Sig. Biagiónak karácsonykor száz scudit és a többi hitelezőknek is fizetni kellett. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. febr. 20.)
„Szükséges, hogy Atyaságod minél előbb induljon Rómába, hogy az egyetemes káptalanra érkezési idő előtt itt legyen, korábban érkezzék és mint elöljáró lesz a káptalanig P. Francesco di S. Caterina és amikor majd neki is jönnie kell P. Michelével, akkor majd új intézkedést adunk ki, hogy kik lesznek az elöljárók az ottani házakban, míg tart a káptalan. Atyaságod rendezzen el mindent világosan, hogy senki se mondhassa, hogy nincs minden rendben a számlákban és a házban, magával hozhatja fr. Appiót. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. febr. 22.)
„Nagyon csodálkozom azon, hogy noha haszonbér nélkül lakhattuk volna azt a szomszédos ki házat és annak kényelmetlenségeit nem rendeztette a P. Provinciális, odaküldvén fr. Marc'Antoniót mielőtt rendezte volna az évi bérjárandóságot, de remélem, hogyha odaérkezik a P. Provinciális, rendezni fogja ezt a ház ügyet. Akiknek az egyetemes káptalanon meg kell jelenniük a P. Provinciálissal együtt, induljanak időben, hogy március folyamán Nápolyban legyenek és ápr. 14-re Rómában lehessenek, de nem előbb, Isten segítségével ekkor szándékozzuk megkezdeni a káptalant. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. febr. 22.)
„El kell járnunk P. Tomaso ügyében javíthatatlansága miatt meg kell tennünk az utolsó próbát az ő ügyében, amiért is Atyaságod vezettesse elő a püspökség fogdájából és hozassa a házba és helyeztesse el egy szobában, azok egyikébe, amelyeket a fegyelmezetlen szerzetesek megbüntetésére rendezett be, és ha még ezekkel nem készültek volna el, akkor egy másikba, amely biztos legyen, és rendelje el, hogy pontosan hajtsák végre, ami a mellékelten megküldött írásban van, közölje, hogy nem szabad vele beszélni, csak a P. Ministro különleges engedélyével és jegyezze meg a napot, hogy mikor zárták ebbe a szobába, mert ha netán egy esztendeig megmaradna makacsságában, el lehet küldeni az év elején, mindez bennefoglaltatik az írásban, így járjon el. Ha Atyaságod majd Rómába jön, távollétére hagyja, rendelje P. Francesco di S. Caterina atyát mint elöljárót, és helyettesét a Provinciában. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. febr. 23.)
„Írtam már, hogyha nem is követett volna el más hibát P. Pietro Antonio mint azt, hogy azokat a szavakat mondta a kongregációban az ifjaknak az elöljáróval való durva ellenkezés után, már ezért is súlyos mortifikációt érdemelne, de sokkal súlyosabban fog ránehezedni az Isten büntető keze, mivelhogy megvetette elöljárójának, Isten helyettesének a rendelkezéseit. – Ami pedig Sig. Pietro Chionnát illeti, Atyaságod tegyen meg már mindent, hogy rendezze vele szemben dolgait fr. Gio Carlo di S. Barbara, hogy a nevezett Chionna ne zaklasson már engem leveleivel, tegyenek már eleget neki. – Ami pedig P. Tomaso ügyét illeti, ha még nem beszélt volna Atyaságod a Sig. Vicarióval, beszéljen vele a határozatot illetőleg, amely úgy szól, hogy tartsák bezárva egy év hosszáig különböző penitenciákkal, ha ezalatt nem javulna meg, mint javíthatatlant VIII. Orbán pápa bullája értelmében küldjék el, remélem, hogy erre az időre elrendezte azokat a büntetésre szolgáló szobákat, ha még nem, iparkodjék már elintézni, addig is helyezze biztonságos helyre a nevezett atyát és ha majd ez meglesz, Atyaságod jöjjön Rómába fontos ügyek érdekében, és hozza magával P. Appiót, akivel szemben könyörületesebbek leszünk, mint érdemelné. – Ami P. Gasparót illeti, legyen vele szemben figyelmes és szeretettel, minthogy már öreg ő és ne foglalkoztassák semmivel sem az én intézkedésem nélkül, gyanítom, hogy onnét írt valaki a szent Officium megbízottjának valamit a nevezett atya ellen, hogy beleavatkozik a Szerzet ügyeibe, jól lehet nincs sem aktív, sem passzív szavazati joga és talán ezt is nekem róják fel bűnül. – Közölje mindenkivel az egykori P. Gio Battista di S. Bernardo halálát, egy kórházban halt meg, Isten tudja, hogyan, imádkozzanak érette, és könyörületességből templomban temették el, amely a temetőben van. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. márc. 1.)
„Hányszor megírtam már, hogy intézzék el már Sig. Pietro Chionna ügyét és mindezideig sem meg nem egyeztek, sem az igazság útján törvényesen nem rendezték el ezt az ügyet és engem meg minden héten zaklatnak ebben az ügyben, hogy fizessük meg a járandóságot a nevezett Chionnának, annyi levelet írtam már ebben az ügyben Atyaságodnak, és még mindig nincs vége ennek az ügynek és nem tudott engem megszabadítani ettől a folytonos zaklatástól, hogy már eredménye legyen a dolognak, a szent engedelmesség nevében hajtsa végre. Értesítsen engem arról, hogy P. Tomasót átvitték-e már a mi fogdánkba, és hogy készen vannak-e azokkal a büntetésre szánt szobákkal. A húsvéti ünnepek múltával útnak indulhat Rómába, hogy kellő időben itt legyen a káptalanon és hozzon minden dolgot írásban, amiről szükségesnek tartja, látja, hogy tárgyalni kell a káptalanban. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. márc. 9.) – „Ha nincsenek készen a lakások, amelyek büntetésre vannak szánva, alakíttasson át egy rendes lakószobát, hogy ott elhelyezhessék P. Tomasót mindaddig, míg el nem készítik az újakat, nem szeretem, hogy fr. Francesco, a kőműves úgy végezte a dolgokat, hogy nem jól állnak az új ház kidolgozásában, minden dolgot az építőmester útmutatása szerint kellett volna kidolgoznia.”
„Megkaptam Atyaságod levelét, amelyet a f. h. 3-án írt, valamint a 10 scudiról az utalványt, amennyire csak lehet, buzdítom, hogy a széna eladásából is szerezzen pénzt és minden másból, amit jónak lát eladni. Ami a Capo d'Argine rész bérbeadását illeti, bérbe adhatja a rétet, amilyen magas bérletjárandóságban csak meg tud egyezni és ha bérbe tudná adni a többit is, értesítsen engem arról, hogyan álla a helyzet, itt pedig azért imádkozunk, hogy az Úr adjon nekünk olyan alkalmat,hogy egy jó vevőre találjunk, aki megvásárolná az egészet, hogy aztán itt belefektethessük a pénzt más ingatlan jószág vételébe, hogy a hozama teljesen a mienk legyen és nem a haszonélvezőké. Írtam már, hogy küldjön információt a Righi házból való ifjúról, aki szeretne bejutni a Collegio Nazarenóba. Egyebekről majd más alkalommal írok. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. márc. 9.) – „Atyaságod küldje el P. Pietro di S. Gioseppe atya levelét Bolognába P. Alessandro Gottardi címére.”
„Megkaptam Atyaságodnak febr. 19-én kelt levelét, amelyben jelzi, hogy megkapta a szentelési elbocsátó leveleket, mivelhogy most már késő, ezzel a postával nem tudok már más újabb elbocsátókat küldeni, P. Matteóval kapcsolatban írt levelét megkaptam, nem találtam a jelent alkalmas időnek arra, hogy a megérdemelt mortifikációban részesítsem, mivelhogy jelenleg mulaszthatatlanul szükségünk van az említett atya munkájára a Nápolyban a Porta Realei templomban, hanem majd a maga idejében megfontolás tárgyává tesszük. Nem válaszoltam neki ebben a dologban, mert tudom, hogy nem azért írt nekem, mintha bosszúálló lenne, hanem hogy teljesítse állásával járó feladatokat, minden dolog megérlelődik a maga idejére. – Atyaságodnak semmi aggodalma se legyen leveleit illetőleg, mert mindent látok, és megkaptam leveleit és remélem, hogy erre az időre meg lesznek a tartományi káptalannal és készen lesznek a választással, hogy kik jönnek mint vokálisok az egyetemes káptalanra, várom az értesítést. Nagyon is kívánom, hogy mindnyájan azon fáradozzanak minden okossággal, bölcsességgel, hogy mindent a megfelelő szükséges rendben hagyjanak otthon, nehogy távollétükben meglazuljon a fegyelem. Ezeket akartam jelenleg megírni. – Megküldöm a fogadalom szövegét, a frater operárousok ezentúl eszerint teszik le a fogadalmat, amelyet a mi urunk, a Pápa Brévével megerősített, aki ezt nem fogadja el, nem eszerint akarja letenni a fogadalmat, azt el kell küldeni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. márc. 9.)
„A jelen levéllel együtt megküldöm a bizonyítványt fr. Gio Leonardóról, Atyaságod nézzen szorgalmasan utána, hogy nem található-e ehhez hasonló vagy pedig írasson egyet és nézze meg gondosan, hogy az évszám egyezik-e, hasonlóképpen iparkodjék utána nézni, hogy valamelyik ottani ház levéltárában megtalálható-e fr. Gio Leonardo keresztlevele és ha majd megkapja az ő szülőföldjéről, Maianóról, az említett bizonyítványt, azonnal küldje meg nekem. Hasonlóképpen megküldjük a negyvenórás szentségimádás alkalmával engedélyezett búcsúkat, hogy az egyetemes káptalan jó kimeneteléért. – Mivel Atyaságod nem tudta végrehajtani az én rendelkezésemet P. Pietro Antonio mortifikációjával kapcsolatban, ő most azon gondolkozik, azt véli, hogy majd ártatlannak nyilvánítják, ezzel a kérelemmel fordultak hozzám az ő nevében, Atyaságod hirdesse ki a felmentő ítéletet az ebédlőben vagy az oratóriumban a heti konferencia idejében, és nyugodt, biztos lehet abban, hogy most jól lehet nem akarta vállalni ezt a kis mortifikációt, de majd sokkal súlyosabbat fog elviselni Isten ítélőszéke előtt, nem olyant, mint amilyen ez volt, és ha esetleg nem elégedne meg a kihirdetéssel és sürgeti, hogy szeretné a másolatot, Atyaságod nyugodtan odaadhatja neki, amiért ismételten keresett engem Sig. Reggente Tappia. – Hallom, hogy a Porta Reale templomban nagy költségen egy síremléket akarnak állítani, Atyaságod kísérje figyelemmel, nehogy visszatetsző legyen a mi szegénységünket illetőleg. Minél előbb hozzák rendbe a büntetésre szolgáló szobákat, és ha készen lesznek vele, zárják oda P. Tomasót. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. márc. 14.)
„Várom az értesítést, a beszámolót, hogy megtekintette-e az összes javakat, és tetszett-e neki, aki Sig. Rondinini megbízásából járt ott, azt hiszem, hogy nem fogunk megegyezni, mivelhogy itt tárgyalás alatt vagyunk egy birtokra, amelyen tizenegy ezer élő fa van, jó termők és kétezer frissen ültetett fa, (nem szőlőtő?), ezidén lett 250 hordó bor, általában 14 vagy 16 scudiért megy egy hordó, átlag nyolc akós kis hordóval van tele egy nagy hordó, azonfelül van 1800 olajfa, vetőterület tíz rubbia nagyságú (egy rubbiára három hektoliter vetőmag kerül), én mindenképpen szeretném elcserélni a Collegio ottani ingatlanait itteniekre, amelyek Róma közelében vannak, amiért is értesítsen engem, hogy volna-e valaki, aki vásárolna saját területének szomszédságában a mienkből, lehetséges, hogy könnyen lesz ilyen, jól lehet, arról is szó van, hogy eladjuk az összes fekvőségeket egy Collegiónak, amelyet Ravennában alapítottak mostanában, ami igen előnyös lenne ránk nézve, hanem majd erről értesítéssel leszünk, hogyan is állunk az üzlettel, írja meg, hogy van-e valami reménysége, hogy el tudja adni a szénát, mivelhogy itt a Collegiónak jó néhány adóssága van nem számítva a rendes kiadásokat, amelyek mindennap vannak. Ha kap levelet P. Pietro di S. Gioseppe címére, továbbítsa Bolognába P. Alessandro Gottardi alla Madonna di Galleria Bologna címre. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. márc. 13.)
„Nagyon örülök majd annak, ha az egyetemes káptalan idején Rómában lesz és magával hozza a megírt grammaticát, hogy itt megbeszéljük a kinyomtatást, a grammatica mindenképpen lejusson Rómába. – Jelen levelem szolgáljon hivatalos iratul, és én megértetem önnel, hogy művét sokkal többre becsülöm, mint Atyaságod gondolja, jövetelét illetőleg írok a P. Ministrónak, aki választott vokális, aki együtt jöhetne önnel és P. Luigival, ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1641. márc. 22.)
„Atyaságod tárgyalhat a Riminiben levő javakról olyan értelemben, hogy ellenértékét itt Rómában vagy Róma környékén megkapjuk ugyanannyi értékű járadékkötvényben, felbecsült birtokban, vagy más biztos dologban. P. Pietro még ne érkezett meg, várjuk minden nap, a malomtulajdonosok társulata megküldhette volna a rendelkezést, hogy fizessék az esedékes kamatokat, mivelhogy a Collegio tele van adóssággal és nagy kiadásai vannak, és nem tud eleget tenni, szó van arról, hogy készpénzen eladjuk a Collegio cesenai javait, talán néhány nap múlva biztosabb választ adhatunk és újra meg újra csak sürgetjük, hogyha lehetséges, adják el a szénát, hogy egy kis készpénzhez jussunk, vagy legalábbis legyen biztos a fizetés a maga idejében. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. márc. 22.)
„Nagyon örülök annak, hogy megtalálta a jegyzőkönyvet, amely a nolai dolgokban az özvegy követelésének a megszabadulásáról szól, a megvásárolt házat alakíttassa át, hogy megfeleljen a Noviciátus rendeltetésének és más egyéb szükséges dolgoknak. Ami a sekrestyében elhelyezett felírást illeti, nem szabad hasonló dolgokat megengedni a Generális beleegyezése nélkül, ilyenféle felírás megtűrhető lenne: a misézők emlékezzenek meg arról, hogy imádkozzanak a szentmiseáldozatban a jótevőkért, de semmi mást ne csatoljanak hozzá. Ami P. Tomasót illeti, írtam, hogy a szobák mindig legyenek rendben és jegyezzék meg a napot, amelytől kezdve számít az év és adjon neki lelki olvasmányos könyvet, hogy ezzel foglalkozzék és tartsák meg az előírt mortifikációkat. – Tizenöt scudit adtunk, hogy küldjék el oda a Calderiniék egyikének, az egyetemes káptalan költségeit házanként fogjuk elosztani, ha majd megkapja a levelemet, majd részletesebben fog írni P. Stefano, hogy megadhassák, kellő időben, ha kell, kölcsönt vehessenek fel. Végeztesse el az ottan Provinciában a szokásos suffragiumokat fr. Bartolomeo di S. Agostino lelke üdvéért, aki f. h. 22-én halt meg 18 és ? órakor. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. márc. 23.) – „Megírom majd P. Gasparónak, hogy ki legyen a helyettes a káptalan idején.”
„Megírtam a legutóbbi postával, hogy mutassa be megbízó levelét, aztán majd írja meg nekem, hogy volt-e valaki, aki nem akarta elöljárónak elfogadni, számoljon be arról is, hogyan mennek a dolgok az ottani házban, mivelhogy mindezideig nem kaptam értesítést, hogyan is állnak az obszervanciával, hogy mi is van azzal, számoljon be részletesen, hogy kinek-kinek mi a hivatala és hogyan teljesítik kötelességüket és minden másról írjon, amit jónak lát. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. ápr. 13.) – „Értesítsen arról is, hogy milyen körülmények között tért vissza fr. Luca di S. Bernardo, akit mint aposztatát és excommunikáltat a többiektől külön választva kell tartani, de azért kapja meg a szükséges dolgokat. Számoljon be arról, hogy mit tudnak, mit beszélnek a carmagnolai fugitivusokról, remélem, hogy ebben az egyetemes káptalanban mindenről lesz szó.”
„Úgy emlékszem, hogy a múlt héten írtam. Értesítem, hogy megkaptuk az 50 scudiról az utalványt, amelyről 34 scudit azonnal egy adósság kamatainak a fejében fizettünk ki, 15 scudit pedig a Collegio havi kiadásainak a fejében, ilyenformán Atyaságod újra küldheti a pénzt, mindig jókor jön. Emlékeztetem, hogy érdeklődjék azután, hogy volnának-e tehetséges, va-(?) akik a Collegio javaiból szándékoznának vásárolni, mivelhogy az a szándékom, hogy elcserélem az ottani birtokot egy ittenivel, amely Róma közelében van, és itt nem kell számolnunk semmiféle haszonélvezővel, egy villás kert megvételéről volna szó, amelyben tizenegyezer gyümölcsfa van, amelyek 150 hordó bort hoztak és azonkívül kétezer újonnan ültetett gyümölcsfa, 1200 fiatal olajfa, amelyek most kezdenek teremni, 125 szederfa és nyolc-tíz rubbia szántóföld, és minden lehetőség az állattartásra, ahova nem szükséges annyi atyát beosztani, lekötni, mint ahányan Cesenában vannak, részletesebben megírjuk, majd amikor meglesz a szerződés, nem felejtem el azt a tizenegy éves fiút, akit felvételre ajánlottak, akiről azt mondják, hogy jóeszű. Értesítsen arról, hogy az a Righi házból való ifjú mennyire van a grammatikával, mert ha előre van benne, vele, akkor jó a felkészültsége. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. ápr. 13.)
„Sig. Diego Falco beszámol majd uraságodnak, hogy mit meg nem tettünk, hogy rávegyük Sig. Gio Mariát, hogy térjen vissza Nápolyba, de én úgy látom, hogy elhatározta, hogy nem megy vissza még annak az ígéretnek a fejében sem, hogy ott öltöztetik be. Tudomására hoztam valami módon, hogy akarom beöltöztetni Rómában, hanem csak térjen szépen haza. A lábfájás múlóban van, az Úr engedje meg, hogy egy megnyugtató határozatot hozhassunk, uraságodat és családját részesítse kegyeleminek gyarapodásában.” – (Róma, 1641. máj. 4.)
„Örömmel venném, ha Atyaságod értesítene arról, hogyan vannak ott Poliban, milyen módon tartják meg a szabályokat, van-e valami újság, hamarosan sorra kerül a vizitáció. Mondja meg fr. Donatónak, hogy én majd értesítem, hogy mikor jöjjön Rómába, P. Francesco Maria atyának pedig azt üzenem, hogy készíttetek számára új ruhát, de ne koptassa el olyan gyorsan, mint azt, amelyet én ajándékoztam neki, egyelőre ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. máj. 6.)
„Hallom, hogy egyik-másik fogadalmas klerikusunk igen keveset vagy éppen semmit sem tanult meg az alázatosságból, következésképpen, nem járnak azon az úton, amely a mennyek országába vezet, ahova csak az igazán alázatosak jutnak be, akik Isten iránti igaz szeretetből ilyenek, rossz néven veszik, ha fr. Marc'Antonio figyelmezteti őket hibáikra, ami bizony nagy büszkeségnek, kevélységnek a jele, Atyaságod ne fáradjon el, hogy figyelmeztesse őket és amikor szükségesnek látja, büntesse őket, hogy megalázódjanak, követvén Szent Pál tanítását minden egyes esetben. – De ugyancsak figyelmeztesse fr. Marc'Antoniót, hogy a klerikusok és fratellók figyelmeztetésében éreztesse a testvéri szeretet, hogy megnyerje őket, kedélyességgel kapcsolja egybe a testvéri szeretetet és így remélhetőleg nagyobb eredményt fog elérni, Atyaságod értesítsen, hogy kik a legszabadosabbak és kik a legindulatosabbak, hogy megadhassam a szükséges rendelkezéseket a Provinciális útján, aki jönni fog, akiről tudom, hogy nagyon akarja a szabályok buzgó megtartását, Atyaságod buzdítsa valamennyit, hogy iparkodjanak kiérdemelni a mennyek országát, ami most még olyan könnyen megszerezhető, nehogy haláluk órájában kelljen keserűen bánkódniuk, hogy nem ismerték fel az alkalmat, amely most kínálkozik fel nekik, nagyon igaz az a híres mondás, amely így szól: »Non vidi meliores quam in religione profecerunt, neque deteriores quam qui in religione defecerunt«, egyiknek dicsőség, a másiknak büntetés van előkészítve, vegyék észre. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. máj. 11.)
„Nagyon örültem levelében írt jó híreknek, amiket közölt a tisztaságos Szűz Anya Mária kápolnájáról, remélem, hogy sok kegyelemet, áldást fog juttatni, mint ahogyan sok kegyelemben részesítette az embereket és részesíti még most is a Frascati Szentséges Szűz Anya, akinek képéről készült másolat van ott (Messinában). Nem szűnöm meg kérni az Urat, hogy halmozza el áldásaival azt a templomot és mindazokat, akik azt látogatják és velük együtt a mi Szerzeteseinket is, hogy buzgón megtartsák a szent szabályokat, és jó például legyenek a világiak előtt. Remélem, hogy két-három nap múlva útnak indulhatnak azok, akiknek abban a Provinciában kell szolgálatot teljesíteniük, addig is Atyaságod iparkodjék megtartatni az obszervanciát, hogy az Úr gyarapítsa érdemét, ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. máj. 11.)
„Szükséges lesz, hogy Atyaságod gondoskodjék egy bizonyítvány kiállításáról hasonlóan a mellékelt mintához Sig.ra Ortensia Biscia számára azon személyek részéről, akik tudhatják, hogy mi az igazság dologban, amiről azt hallottam, hogy az említett signora beszélt erről, amikor itt volt Rómában ön, de mivelhogy nem volt készen, Atyaságodtól nem kaphatta meg a kért szívességet, igyekezzék most elkészíteni minél előbb, várom a feleletet. – Számoljon be megérkezéséről és mondja meg P. Geronimo di S. Agnese atyának, hogy gondolatom szerint októberig tart az ottani működése, aztán majd Rómába fog jönni, Atyaságodnak nagy gondja legyen arra, hogy a mi Szerzeteseink ne csak az iskolás növendékeknek adjanak jó példát, hanem a világiaknak is. Lehet, hogy P. Stefano hamarosan ott lesz az építkezések és a javak eladása miatt, amiket el kell adni a Mons. Arcivescovo óhajára, aki most már jobban van a köszvényével. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1641. máj. 16.) – „Minél előbb küldje a bizonyítványt vagy információt, amit kér Signora Ortensia Biscia.”
„Nagyon kedvemre való volt az a megoldás, ahogy Atyaságod döntött abban a kérdésben, hogy nem lesz megtartva a »Banchetto di Bulgarini«, és remélem, hogy a jövőben sem rendeznek ilyen költséges dolgokat, Atyaságodnak gondja legyen mindenre, egyébként tudomására hozom, hogy a Collegiónak adósságai vannak, szükséges, hogy Atyaságod mesterkedjék azon, hogy minden lehetséges módon pénzt szerezzen. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. máj. 22.)
„Úgy gondolom, hogy oda mennek Sig.ri Boncompagni, ennélfogva tartsa Atyaságod készenlétben a szobákat és gondoskodjék, hogy mindenben szolgálatukra legyen, a konyhai dolgokban is, megérdemelnek mindent, de arra is gondja legyen, hogy a házban meglegyen a megkívánt fegyelem és az iskolában a megkívánt szorgalom és minél előbb küldjék ezt a magyar levélvivőt. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. máj. hó)
„Atyaságod igyekezetével, amit támogatni fog a P. Provinciális, remélem, hogy a mi Intézményünk ügyei abban a provinciában jobb fordulatot vesznek, ne hagyjon fel azzal, hogy szorgalmasan vigyáz, őrködik minden felett és személyesen lássa el a prefektusi teendőket, délelőtt és délután is meglátogatván az iskolákat és úgy rendelkezzék, hogy a mieink ne járjanak egyedül a városban, hanem mindig társ kíséretében, hacsak beteglátogatásra nem hívták valahova, és hogy szerezzék vissza a Szerzet jó hírnevét, amit a múltban elvesztettek azzal, hogy minden szükség nélkül annyit jártak ki a városba. P. Alessandro azt gondolja, hogy én megengedhetem neki, hogy visszatérjen a világba, hogy atyjának segítségére lehessen, írja meg nekem, hogy csakugyan olyan a helyzet, olyan nagy a szükség, ahogyan ő ezt nekem lefesti és nagyon törődjék azzal, hogy abban a házban mindenki megtartsa a szabályokat. – Generálisi titkárnak neveztem ki P. Vincenzo M. atyát, ami így sokkal jobb lesz neki, mintha egy háznak elöljárója maradna ezután is és nem jön, úgy látom, hogy nem is szándékozik, ha majd odaérkezik P. Luigi unokaöccseinek háza ügyében, mondja meg neki, hogy siettesse a dolgot, sürgősen intézze el, mert az ősszel Pieve di Centóba kell mennie, addig is gondoskodjék a szükséges ingóságok beszerzéséről, ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1641. jún. 1.)
„Szerfölött meglepődtem, mintha én olyan rendelkezést adtam volna ki, hogy ne jöjjön Rómába P. Gio. Battista, és hogy helyette fr. Pietro jöjjön, soha nem volt ilyen gondolatom, amiért is Atyaságod minden vita nélkül, haladéktalanul küldje el nekem azt a levelet, amely szerint vissza lett vonva P. Gio. Battista atyának és fr. Pietrónak idejövetele, még pedig a legelső postával küldje. Meghagyom, hogy P. Francesco della Corona di Spine atya azonnal induljon és vele együtt P. Gio. Battista és inkább utazzanak a késői órákban, mint napközben a nagy meleg miatt, én várom minél előbbi érkezésüket Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1641. jún. 1.)
„P. Francesco della Corona di Spine azt írja Anconából, hogy hamarosan Rómában lesz, én azt gondolom, hogy legkésőbb a jövő hétfőn vagy kedden érkezik és akkor majd intézkedünk, amennyiben ez szükségesnek látszik. Küldök önnek egy scudit a levélvivő által, aki a rózsát hozta, hogy rendelkezhessék azzal, míg meg nem érkezik az említett P. Francesco és akkor majd segítünk a ruhahiányokon is, ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. jún. 4.)
„Nagy részvéttel vagyok Atyaságod iránt, hogy a legnagyobb szükség idején szinte egyedül van, ne higgye Atyaságod, nem azért van, mintha nem lenne megértéssel a fratellókkal, akik fáradoznak, hanem mert az Isten akarja próbára tenni erényességét. P. Gio Domenico szeretne néhány napra Rómába jönni, megírom neki, hogy csak jöjjön, Atyaságod pedig ha nincs másképpen, a világiak segítségével készíttesse a ruhát megfizetvén nekik a napi járandóságot ebben a helyzetben. Az Úr áldása legyen velünk mindig.” – (Róma, 1641. jún. 8.)
„Nagyon jó lenne, ha Atyaságod ott egy pénzbányával rendelkezne, mivelhogy itt annyi az adósságunk, hogy igen sok gondot okoz, ezért hát folytonosan csak emlékeztetem, hogy küldjön pénzt, ha lehetséges, mivel az a helyzet, hogy a száz scudi, amit küldött és a kilencven, amit a malomtársulat küldött a kamatok fejében, azonnal elfogyott, és még mindig sok az adósságunk. Meglátom, talán sikerül kieszközölni az engedélyt, hogy idegen kézre juttassuk az ingatlanokat és az Úr áldása legyen velünk mindig.” – (Róma, 1641. jún. 8.)
„Remélem, hogy P. Gio. Stefano, aki mint Provinciális fog megérkezni Szicíliába, hihetőleg el is fogadja ezt a megbízatást, ha respektálja a szent engedelmességnek kijáró kötelezettséget, ahogyan meg lett neki írva, nagy előrehaladást várok tőle az ottani tartományban, mivel kétségtelenül szorgalmazni fogja a fegyelem megtartását és valószínűleg mindnyájan egyezni akarnak vele, Atyaságod Nápolyból nem értesített engem, hogy elküldte-e neki a megbízó levelet, amit én nagyon vártam, mivelhogy az említett atya Provinciálisnak ment abba a tartományba és nekem nem volt semmi aggodalmam, mivel tudom, hogy megvan neki a rátermettsége, ismerem tehetségét. P. Gio Francesco, a genovai provinciális reméli, hogy könnyedséggel fogja bevezetni az obszervanciát, jelen levelemmel együtt van az ő levele is Atyaságod számára. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. jún. 8.)
„P. Francesco della Corona di Spine hozott 12 scudit, hogy fizethessük az 500 scudi után a kamatokat és az, amit én most szeretnék tudni, hogy a 200 scudit meg lehetne-e szerezni Sig. Cinquavietől, ami igen nagy segítség lenne nekem és haszon, mivelhogy most nekem kölcsönt kell felvennem augusztusban, hogy fizethessek az anconai házért és minden évben le kell fizetnem száz scudit a teherből, amiért is kérje meg, vagy kéresse meg valaki által Sig. Ricciardót, hogy intézze el ezt az ügyet. – Kifejezem éppen nem kis mértékben nem tetszésemet, hogy valaki alá akarta hamisítani az én aláírásomat, de nem sikerült, hogy azonnal felismerhető nem lenne a megtévesztés. Írok P. Carlónak és egy komoly figyelmeztetést kap tőlem, hogy fordítsa a maga javára. Itt a mai napig több mint 500 misét mondtunk el a b. e. Sig. Gioseppe Cinquevie lelke üdvéért, és még folytatjuk, mivelhogy úgy gondolom, hogy jobb, ha minél előbb elvégezzük a miséket. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1641. jún. 12.)
„Küldjük a cédruscitromot és a pirulákat és ha még más valamire is szükség lenne, értesítsenek. P. Stefano majd gondoskodik arról, hogy helyrehozza azt a mulasztást, hogy nem olvasták a saját idejében, napjain az apostoli Bullákat. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. jún. 12.)
„Vártam Atyaságodtól a levelet azzal az értesítéssel, hogy elküldte-e a megbízó levelet P. Gio Stefanónak Campiba, hogy menjen Szicíliába, és ha majd odaérkezik, amint ezt hiszem is, mert a szent engedelmesség nevében lett odarendelve, remélem, hogy igen nagy előnyére lesz annak a Provinciának, mert amint hallom, igen nagy szüksége van rá a palermói háznak és a noviciátusnak, ahova ha majd Atyaságod megérkezik az alkalmi gályával, remélem, hogy nem kis vigasztalására lesz az ottani szerzeteseknek, és figyelmeztetés az elöljáró számára. – Ami a messinai házat illeti, Atyaságod a két klerikust felszenteltetheti az elbocsátó levelekkel, amelyeket magával visz és lehet beszélni arról, hogy azt a nemes embert, akiről P. Giacomo di Gies? írt nekem, aki kéri a Szerzetbe való felvételt, hogy miképpen is intézzék el a felvételt. – Ami a káptalant illeti, ki fogjuk hirdetni majd a határozatokkal együtt, amiket hozott a mi Sig. Card. protektorunk prelátusaival együtt, hogy miképpen is kell a jövőben a mi Szerzetünket rendbe hozni, ami már megtörtént volna (t. i. a kihirdetés), ha nem akadályozta volna meg a kellemetlen lábfájás a genzanói kapucinusok templomának a felszentelésében, de mivelhogy most már jobban van, remélhetőleg hamarosan meglesz ez a határozathozatal, és akkor majd, ha valaki nem akarja megtartani a szabályokat, megkapja a megfelelő rendreutasítást, orvoslást, ha meg akar maradni a Szerzetben, ahogyan majd mindenről adok felvilágosítást, értesítést. – hallom, hogy az a fratello, aki az írási és a számolási iskolát vezeti, kísértésbe esett, írok felőle P. Giacomónak, Atyaságod nézzen utána, hogy eligazíthassa. És ha esetleg fr. Ambrosio nem maradna meg a Szerzeten, ahova ment, Atyaságod ne fogadja be a házba, hanem küldje hozzám, lehetséges, hogy az én felügyeletem alatt megnyugszik. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1641. jún. 15.)
„A Sig. Arciprete, a városplébános több alkalommal beszélt velem és felajánlotta, hogy megadja a hozzájárulást és nem csak a Sig. Card. Colonna akaratához akar igazodni, hanem a szerzetbeli atyákéhoz is, amely iránt nagy szeretet, hajlandóságot mutat, hogy szolgálhassa és támogathassa, amennyiben csak rajta áll és én kérem Uraságodat tőlem telhetőleg, hogy felejtse el a kellemetlenkedéseket, ízetlenkedéseket, amiket az említett Arciprete okozott és mutassa meg, hogy elismeri értékeit azzal, hogy barátjául hajlandó fogadni és mint ilyennel tárgyalni a jövőben. – Az említett Sig. Arciprete nem kíván mást, csak azt, hogy ne telepedjünk le az ő temploma közelében, és szerintem, ebben igaza van, és megelégszik azzal, hogy egy távolabbi telket keressünk, ahol létesíthetünk megfelelő lakást, a rendházat kertel, és ha az a hely vagy ház, ahol a járványkórház is van, ami erre a rendeltetésre készült, szerintem nagyon alkalmas terület, vagy valami más hasonló, amiben könnyen megegyezhetne uraságoddal és az atyákkal, és ha én valamiben szolgálatára lehet uraságodnak, parancsoljon velem, rendelkezzék velem teljes szabadon. P. Pietro di S. Gioseppe nyolc nappal ezelőtt elindult Rómából Bolognába és el fogjuk küldeni uraságodnak a bolognai Sig. Vicario beleegyezését, amelyet megküldött nekem a Sig. Card. Arcivescovo. Az Úr áldja meg mindig buzgó kéréseit, hallgassa meg azokat és éltesse sok jó egészségben éveken át és megelégedettségben, hogy még sok jó szolgálatot tehessen, Isten szent Felségének.” – (Róma, 1641. jún. 15.)
„Meglepetéssel olvastam P. Gio Stefano válaszát, aki teljes határozottsággal elhárítja az elöljáróságot, amiért is ne várják oda mint Provinciálist. A nagy melegek múltával meglátom, majd küldök egy valakit, aki Atyaságodnak is kedvére lesz és barátja az obszervanciának. Remélem, hogy Atyaságod Palermóban segítségére lesz annak a háznak, amelyről szerintem el lehet mondani: »Tot capita, tot sententiae«. Várom Atyaságod értesítését a megérkezéséről, milyen állapotban találta a dolgokat, én kérem a mindenkor áldott Istent, hogyha Atyaságod úgy érzi, hogy hiánya van az alattvalók részéről emberi segítségben, Isten szent Felsége pótoljon mindent a természetfeletti segítséggel. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. jún. 22.)
„Ha majd Atyaságodnak alkalma lesz arra, hogy beszélhessen a P. Provinciálissal, az én nevemben ajánlja figyelmébe fr. Carlo di S. Francesco fratellót, hogyha lehet, adjon neki egy másik munkakört, mentese fel a konyhai szolgálattól, mivelhogy amint hallom, ott egészségileg sokat szenved, várom a beszámolót a szerencsés megérkezésről és Atyaságodnak egészségi állapotáról. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. jún. 22.)
„Kétszer is megírtam, hogy megkaptam nem csak a száz scudiról, hanem a Társulat kilencven scudiját is, amit azonnal ki is adtunk és még mindig sok tartozása van a Collegiónak, a huszonkét scudi, amit Atyaságod fizetett, arra volt jó, hogy lepedőanyagot vettünk a Collegio számára, ha ugyanaz a valaki, aki hozta a hét db használt lepedőt, amelyért kilenc scudit fizettem, ha újra hozna a kegyes Iskolák számára, nevére, akkor nem fizetne vámot. Én megfizettem a jogos árat, levelet adnák, hogy a Kegyes Iskolák számára hozza a fehérneműt az illető. Én ha Atyaságod valamiképpen csak tud pénzt szerezni a Collegio dolgaiból, küldje mindig, mert igen nagy a szükség. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1641. jún. hó)
„Különféle elfoglaltságaim miatt nem tudtam válaszolni hamarabb a f. h. 20-án kelt levelére, most azonban annyit üzenek, hogy Atyaságod mindenképpen szüntesse meg, hogy a mieink botrányt keltsenek az osz táblajátékkal és a tekézéssel és minden másfajta játékkal, közölje velük az én rendelkezésemet, és ha nem engedelmeskednek, járjon el velük hivatalosan, ha kell, még a börtönt is helyezze kilátásba, kötelezem Atyaságodat a szent engedelmesség nevében, hogy értesítsen engem, ha valaki ellenkezik, egész különösképpen figyelmeztesse fr. Achileót, hogy semmiképpen se járjon a szőlőkbe az iskolásokkal, nehogy közbotrányt okozzanak, ne engedje meg tanítás idejében a játékot, ne engedje meg, hogy a tanulók játékszert hozzanak az iskolába, vagy az udvarra, és amikor az iskolába érkeznek, arra igyekezzenek, hogy jól felkészülten kezdjék a tanulást, hogy eredményes legyen a munkájuk, ne engedje meg Atyaságod, hogy egyedül járjanak ki a házból, hanem csak társsal, akit Atyaságod kijelöl. – Mondja meg fr. Giovanni di S. Stefano fratellónak, hogy én abban a reménységben voltam, hogy Poliba ment, hogy ott nyolc-tíz gyermeket tanít írásra és számolásra, talán még ennyien sem lesznek erre az iskolai munkára és minden ügy elintéződik a maga idejében, ami hamar itt lesz és majd más formában fognak eljárni, a Pápa intézkedése folytán a Sig. Card. protektor elé kerül minden ügy és különösképpen azokra leszünk figyelemmel, akik kevés érzéssel vannak a Szerzet iránt. – Küldjük az orvosszert, amit kértek, Atyaságod fr. Bartolomeóval együtt legyenek itt reggel egy órára, hogy megkapják az abszolúciót ... és Atyaságod a jogi visszahelyezést és még délután visszamehetnek Frascatiba.” – (Róma, 1641. jún. 27.)
„Megkaptam levelét, amelyben értesít arról, hogy valami ellentét van a P. Ministro és P. Gioseppe di S. Maria szerzeteseink között, én mindkettőjüket Isten jó szolgájának tartom, írok majd egyiknek is, meg a másiknak is, hogy legyenek egyetértők a szeretetszolgálatban, és békességben az Isten szolgálatban és remélem, hogy meglesz a megfelelő eredmény, amit ön is óhajt, akinek kívánom, hogy az Isten teljesítse jámbor kéréseit sok szerencsével.” – (Róma, 1641. jún. 28.)
„Hallom, hogy P. Gioseppe, aki mindig nagy buzgalmú ember volt, talán nem mindig kellő okossággal, bölcsességgel, ami helyén való lett volna, hogy valami nemtetszése van Atyaságoddal szemben, örülni fogok annak, ha figyelmezteti szeretettel, hogy ne cselekedjék a saját feje szerint, hanem kérjen tanácsot, mert ha szeretettel figyelmezteti, meg fog javulni és azon lesz, hogy érdemszerzően végezze az Isten szolgálatot és jó példaadással legyen felebarátainak.” – (Róma, 1641. jún. 28.)
„Hallom, hogy Atyaságod és a P. Ministro között valami nézeteltérés van, nagyon sajnálom, mivelhogy Atyaságod abban a veszélyben van, hogyha nem engedelmeskedik olyan dogokban, amely még nem Isten megbántása, de akadályul lehet felebarátja lelki előhaladásának. Arra kérem hogy legyen alázatos és végezze szent engedelmességgel a jó cselekedeteket, amelyeket beosztottságánál fogva gyakorol, végez, hogy annál nagyobb érdemül szolgáljon lelki javára és... egyes dolgokban segítségére lehetek, amit szívesen megteszek, főként meglátom, észreveszem Atyaságodban az alázatosságra való hajlandóságot.” – (Róma, 1641. jún. 28.)
