„Nagyon elcsodálkoztam azon, hogy Atyaságodnak, aki annyi kész anyaggal, kellékkel, terménnyel rendelkezik, nem állt rendelkezésére, nem volt kezénél száz scudi készpénz„ és aztán ez volt az ok annak, hogy az illetők, akinek száz scudit kellett volna lefizetnie, és hogy úgy mondjam egész városszerte gyalázott bennünket. Én kész vagyok arra, hogy visszatérítsem azt a száz scudit, ha Atyaságod nem tudna honnét fizetni, sőt a mi részünkről a Város megnyugtatására valakiképpen jelét adnám annak, hogy megkezdjük az építkezést, hogy megalapítsuk Intézményünket, hogy senki se mondhassa, hogy annyi év terményeiből és hagyatékból semmit sem költöttünk a város javára, előnyére, szeretném, ha az építőanyaggal készen lennének, hogy kezdhetnék a munkát. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. márc. 3.)
„Atyaságod ne adjon hitelt minden szóbeszédnek, amely szerint most megy tönkre a Szerzet, egész nyugodt lehet, biztosra veheti, hogy most erősödik meg, vannak már bíztató jelek. – Atyaságodnak azon kell lennie, hacsak nem akar súlyos felelőséggel az Isten elé kerülni, hogy abban a két házban nagy fegyelmezettség uralkodjék, rend és a szabályok megtartása, Atyaságod legyen az első, aki mindezeket megvalósítja, és hogy benne lesz, részt vesz minden közösségi munkában, különösképpen pedig azzal adjon hatékony példát, hogy néhanapján legalábbis hetenként egyszer felszolgál az asztalnál, hogy gyóntat a templomban, hogy részt vesz az iskolás gyermekek gyóntatásában, a hitoktatásban, egyáltalában nem fogja ezzel veszélyeztetni, elveszíteni méltóságát és ha netán azt hallanám, hogy kivonja magát ezen dolgok alól, akkor nem fog elmaradni a mortifikáció, és ne olyan hamar felejtse el a dekrétumot, amelynek értelmében tizenöt napig tartózkodik egyik házban, hogy példaadásával szorgalmazza az obszervancia vállalását, és ha jelenleg a Duchescában van, küldjön egy rendes gyóntatót a Porta Realéba, hozza magával vagy küldje Rómába P. Pietro Antoniót. – A múlt napokban küldtem egy kétpengés zsebkést elefántcsontnyéllel, hogy ajándékozzák Sig. Alvareznek, Signora Marchesa ügyhallgatójának, és úgy hallom, hogy mindezideig nem adták át neki, sőt az egyik szerzetes társunk hasonlót akar készíttetni elefántcsont nyéllel, amit Atyaságod súlyos büntetés terhe alatt meg ne engedjen senkinek sem, három vagy négy napja annak, hogy elutazott Rómából engedély nélkül egy 16 éves ifjú, a campi P. Girolamo atyának a testvére, a nevezett ifjú nagy szorgalommal tanult orgonálni, érdeklődője meg az említett Sig. Alvareztől, hogy nem érkezett-e oda, legyen segítségére, nehogy eltévedjen és itt aggódunk, hogy Fondi közelében, Porsellánál, nem kapták-e el katonának, igyekezzék mindennek utána nézni és értesítsen engem. – Ami pedig fr. Andreát illeti, írtam a múltkor, hogyha odaérkezne, azonnal vessék szobafogságra, míg újabb jelentést nem kapnak, minthogy aposztata lett minden ok nélkül, minden héten három napi böjtöt tartson kenyéren és vízen. – Amikor majd világosan el lesz rendezve a hagyaték és a pénz kéznél lesz kézpénzben vagy más formában, akkor majd a Duchesca ház javára fordítjuk, ahogyan a helyzet megkívánja, addig is, adjon, rendeljen egy jó segítséget P. Marcónak a sekrestyébe. – Írtam már azt is, hogyha a befizetett pénzt a bankban van a Szerzet nevén és Atyaságod írásával vehetnek fel abból (ha a Kongregáció kiadásaira) amit a házigyűlés megszavaz a kiadásokra, amelyen részt vesznek az atyák a házból és a Provinciális, mivelhogy »plus vident oculi, quam oculus et ubi multa consilia, ibi salus«, amiért is ebben a dologban is ragaszkodjanak az utasításokhoz, hogy a közösség legyen megelégedett. – Ha esetleg Genovából írnának, hogy a Brévének nincs meg az eredménye, ne adjanak hitelt az ilyen szóbeszédnek, mert igenis meglesz az eredménye. Ezeket akartam megírni jelen levelemben. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. márc. 3.) – „Azt hallom, hogy fr. Gioseppe del' Angelo Custode fratello betegeskedése miatt bezárták a Duchescában a számtani iskolát, Atyaságod miért nem rendeli szolgálatra ahhoz az iskolához fr. Antonio della Concenzione fratellót, aki Rómában vezette az írási és a számolási iskolát, azt mondják, hogy Atyaságod csak formailag áll ott, de nem teljesíti, nem hajtja végre hivatalával együtt járó kötelezettségeket, ebben is meg más hasonló egészen sajátos ügyekben is, amik csak előfordulnak, tudjon már egyszer határozottan eljárni.”
„Atyaságod levelével együtt a múlt hó elején megkaptam a »Tévedések« jegyzéket, amelyeket vallanak az ottani eretnekek, szerintem, nagy szeretetszolgálat segíteni őket abban, hogy elhagyhassák a pokolba vezető utat, és hogy visszavezessék őket az üdvösség útjára, és meghagyom Atyaságodnak, hogy maradjanak ott ezek között, hogy segítségére lehessenek az eretnekségből megtérteknek, nehogy visszatérjenek az eretnekség útjára amikor társalognak más eretnekek, a többi eretnekeknek a rokonságaival és barátaival, mindezen jelentések nagy vigasztalásomra vannak a Sig. Cardinalis protektornak és kárpótolják azokért a keserűségekért, amelyeket a genovai Provincia szerencsétlen, nyomorult rebellisei, lázongói okoznak neki, jól lehet, én remélem, hogy hamarosan rájönnek majd, hogy felismerik kevélységüket, önteltségüket, rásegítik majd őket ennek felismerésére és hiú erőlködésükre, mind együttvéve a legnyomorúságosabb és a leggőgösebb népség, akik a maguk ízlésének megfelelő Ministrót választottak maguknak és nem akarják elismerni sem az új Ministrót, sem a Vizitátort, akit a Sig. Card. protektor intézkedésére küldtünk oda és jól lehet számtalan memorandumot nyújtottak be, minderre feleletként azt kapták a Sacra Congregatiotól, hogy nyugodjanak meg és engedelmeskedjenek és ezért remélhető, hogy hamarosan belátják alázatosan tévedésüket, hacsak egy-két meggondolatlan nem akar aposztata lenni. – Nagy gonddal vigyázzanak arra, hogy novíciusainkat a Konstitúcióink megtartására neveljék és az alázatosság szent erényében, ha azt akarják, hogy az Úr nagy dolgokat cselekedjék általuk, Atyaságod és a többi fogadalmas, akik a noviciátusban vannak, jó példaadásukkal mutassák meg a szerzetesi tökéletességnek az útját, amiért is buzdítom Atyaságodat, mindnyájukat, hogy legyenek az elsők az alázatosság cselekedeteinek a gyakorlásában, hogy ezáltal kövessék a mindenkor áldott Krisztust, aki erre tanított bennünket tetteivel, cselekedeteivel, kétségkívül mindezek nagy előrehaladására lesznek a novíciusoknak. Itt nem szűnünk meg imában kérni az Urat, hogy a mi ottani Provinciánk állandóan gyarapodjék a szerzetesi tökéletességben, mert nagyon is igaz, hogy sokkal több jót cselekszik a néhány jó szerzetes, mintha igen sokan lennének, de lanyhák, nem egy esetben ellazultak, fegyelmezetlenek, erre a szándékra adja nevemben az áldást a noviciátus összes tagjaira, akiket áldjon meg mindenkor az Úr.” – (Róma, 1640. márc. 3.)
„A firenzei ház ügyében, mind a pénzt illetőleg, mind fr. Filippo Andreát illetőleg ezzel a levéllel P. Francesco asszisztenst bízom meg.”
„Ami azokat a szavakat illeti, amelyeket írtam, hogy közöljék P. Pietro Antonióval, az én kifejezett akaratom volt, hogy mondják minden nap. Ami a ház üzelmeit és peres ügyeit illeti, P. Michelével együtt nézzék át az írásokat és az ő észrevétele szerint lehet fizetni a prokurátorokat és az ügyvédeket. Ami pedig az elöljárókat illeti, gondunk lesz arra, hogy orvosoljuk a helyzetet. Ami pedig a hagyatékot illeti, majd meglátjuk, hogy mit eredményez az excommunicatio és értesítsenek engem, hogy elrendezhessem a teendőket a hagyatékkal kapcsolatban. Azt az eljárást illetőleg, hogy egyesek miséket fogadnak el, hogy segélyezhessék a rokonságot, mint abuzust, szüntesse meg és súlyosan büntessék meg, aki ez ellen vétene.”
„Megkaptam az értesítést, hogy megtartották a helyi káptalant, ha Atyaságod jelen akar itt lenni a tartományi káptalanon, akkor kérjen megbízó levelet a P. Ministrótól, mivelhogy itt nem lett hivatalosan közölve P. Francesco meghatalmazása, aki már egy más személy helyett lett megbízva, és én a f. hó 26-ig várok a káptalan megtartásával, ha éppenséggel meg akarja vizitálni a nápolyi provinciát, akkor küldök önnek patenst, hogyha netán elmenne, tudná sürgetni a mariglianói Marchese ügyét, a Casardinóét és Sig. Sorbelloniét, minthogy visszatért Nápolyba Sig. Consigliere Merlino, egyéb ügyekről aztán majd tárgyalunk itt, ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1640. márc. 7.)
„Amint csak lehet, igyekezni fogok a jövő héten Atyaságodnak szolgálatára lenni, a levelet eljuttattam Mad. Costanzának.”
„Írtam P. Michelének és fogok újra írni, hogy tanácskozza meg Atyaságoddal a jegyzőkönyveket és a szerződéseket, amelyek a szerzetet érintik, Atyaságod ezekben a különleges ügyekben betöltheti az ügyvéd szerepét, hogy véleményét nyilvánítsa.”
„Az a lekötelezettség, amely az egész Szerzet részéről megilleti Sig. Card. Gaetanót, arra késztet engem, hogy hagyjam meg Atyaságodnak, hogy ne mozdítsa el a Porta Realéből P. Pietro Antoniót és intézkedjék, hogy teljes pontossággal menjen mindennap, mint ahogyan a múltban is tette, hogy tanítsa, leckét adjon fel Signora Principessa di Castiglionénak, aki őeminenciája útján kérte ezt a szívességet és nekem az az óhajom, hogy az említett atya szolgálatával egyszerre tegyünk eleget mind őeminenciájának, mind a hercegi családnak. Az Úr áldása legyen önnel.” – (Róma, 1640. márc. 10.)
„A múlt vasárnap, f. h. 4-én, P. Pietro Agostino ahelyett, hogy végrehajtotta volna a processusban kiszabott határozatot, miután lemondott a védekezésről és nagy alázatossággal úgy mutatkozott be a Sig. Kardinális protektor előtt, mint aki engedelmeskedni akar, megváltoztatta nézetét és levetvén a szerzetesi ruhát titokban, éjjel elhagyta Rómát és Genova felé ment, itt pedig a Sig. Card. rendelkezéséére azonnal szorgalmasan utána néztek, hogy merre lehet, szökésében elfogván aposztatának lett kijelentve és excommunicatusnak, néhány nappal azelőtt azt a hírt terjesztette, hogy be akarja bizonyítani nagy igyekezettel, hogy az a méregrecept, amelyet az ő írásai közt találtak, Atyaságodnak a genovai szobájából való, hogy a káptalan idején, míg Atyaságod Rómában volt, Giusto-Pastore fratello Atyaságodnak az asztalán találta meg, én nem tudom, de azt mondják, hogy Atyaságodnak a keze írása. Amit én nem hiszek, de legyen készen a védelemre, ha esetleg emiatt vádolva lesz. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. márc. 10.)
„P. Nicolót illetőleg, hogy menjen Nápolyba. Hogy fr. Giacinto jöjjön Rómába vizsgázni.”
„Jöjjön azonnal és ha nem tudná magával hozni vagy küldeni a hivatalos iratokat, a processzusokat, mint ahogyan már egy alkalommal írtam, hozzon magával két olyan személyt, akik Rómában hivatalosan tanúságot tehetnek az ellenkezésekről, a következményekről és minden más körülményről. És látván, hogy annyira csökönyösek annak a Provinciának a szerzetesei, már többször is meg lett írva önnek, hogy jöjjön Rómába a beszámolóval és a tanúkihallgatásokkal és majd gondoskodunk arról, hogy más eredményesebb hatékonyabb eljárási módszert alkalmazzunk.”
„Addig is, míg a Sig. Kardinálissal tárgyalunk, ügyeskedjék, hogy a dolgok jobbra forduljanak és akadályozza meg, amennyire csak lehetséges, hogy szakadásra ne kerüljön a dolog és akadályozzon meg minden váratlan balesetet, amik előadódhatnak, és ha a Vizitátor majd elutazik, a vigyázzon, nehogy egyetértsen azokkal elhatározásokkal, megoldásokkal, amiket azok az ottani fejeskedők, fegyelmezetlenek hoznak, idéznek elő, akiknek végül is engedniük kell majd a Rómából történő intézkedéseknek, és aki a Szerzettel tartott, továbbra is annak szolgálatában legyen, ezután is állandóan értesítsen az eseményekről.”
„Megértettem levelét. Kísérje figyelemmel azoknak a Szerzeteseknek minden újítási cselekedetét, amit a jövőben szándékoznak elkövetni és értesítsen engem, nem tartom helytelennek, ha alkalmilag tárgyal a genovai Sig. Vicarióval, és mutassa magát közömbösnek a genovaiakkal szemben, figyelmeztetem, nehogy valamiben is a jövőben egy húron pendüljön velük ezekben a dolgokban és abban az esetben, ha káptalant akarnának tartani, tiltakozzék, hogy nem törvényes semmiféle összejövetelük a Generálisnak hozzájárulása nélkül és majd a köv. postával azon értesítés szerint, amit Atyaságod fog adni, küldeni fogjuk innét a szükséges, megfelelő iratokat.”
„Megkaptam levelét, de nem a mi fr. Giacintót keresztelésének a bizonylatát, amelyről ő azt mondja, hogy nekem küldték, ebből is látható, hogy mennyire értékelhető az ő szolgálata. Vigasztalásomra lesz, ha a mi fr. Giacinto fratellónk bizonyságot tud arról tenni az ön kedvére, hogy eredményesen tudja teljesíteni fiainak javára vállalt szolgálatát, hasonlóképpen magam is mindig készen vagyok, hogy szolgálatot tegyek önnek, rendelkezzék velem.”
„A múlt levelemben írtam már, hogy az írási és számolási iskola vezetését rábízhatja fr. Andrea della Concezione fratellóra, aki hosszú időn át vezette itt Rómában ugyanezt az iskolát, Atyaságod tudja alkalmazni az embereket tehetségük szerint abban a beosztásban, ami a legjobban megfelel és akkor nem kell majd Rómát zaklatni, hogy küldjön megfelelő embereket. És ami P. Pietro Antoniót illeti, kivívta magának Gaetano kardinálisnál Marchese di Belmonte és a Principessa di Castiglione révén, hogy ott maradhat, de azt meg kell tőle követelni, hogy tartsa meg a szabályokat, Atyaságod legyen hozzá megértéssel és tudjon ügyesen eljárni vele és a fratellókkal, majd írok afelől is, hogyan kell viselkedni.” – (1640. márc. 16.)
„Értesítsen és nézze meg az iratokat, vagy a lemondást, amit fr. Filippo Andrea eszközölt a nunciatúrán. Amennyiben a terciárius ügyét illeti, nézzen utána, tudja meg, hogy vette fel, milyen feltételekkel és h meg is ígérték neki, hogy beöltözhet, természetesen, ezt úgy értelmezzük, ha a többség hozzájárul, máskülönben, ha nem, bocsássa el, lássa el valami szeretetadománnyal, jól lehet, hogy ez nem volt neki megígérve. – Ami pedig P. Marcót illeti, mivelhogy jelenleg nincs senki más, aki a templomban gyóntathatna, szerintem nem lenne helyes, hogy Atyaságod vagy ő otthagyják azt a templomot. – Úgy értesültem, hogy Atyaságod engedélyezte P. Ambrogiónak, hogy Pisába menjen és még nem jött vissza, a jövőre vonatkozólag Atyaságod legyen nagyon óvatosa az olyan engedélyek megadásában, hogy valaki Firenzén kívül tartózkodjék, vagy a házon kívül töltse az éjszakát, hacsak valami sürgős ügy nem javallja, de mindig meghatározott, korlátozott időre, és más körülmények figyelembevételével, ahogyan az okosság diktálja. Ami pedig fr. Gio. Carlót illeti, nem azért lett oda küldve, hogy tanulmányokat végezzen, hanem hogy ruhatáros legyen, ha vonakodna vállalni, büntesse meg akkor komolyabb mortifikációval.” – (1640. márc. 16.)
„Itt nem adtuk szavunkat arra a S. Marcellobeli hatóságnak, hogy vállaljuk az ottani alapítást, sem S. Marcellóban, sem Coriglianóban nem mehetünk egyelőre, hacsak nem akkor, ha a jó Isten megsegít bennünket, hogy lesz elég alkalmas személyzetünk. Ami bizony nem egyhamar lesz, mint ahogyan Atyaságod képzeli és ha az orvosok azt javallják, hogy a levegőváltozás jót tenne, akkor hát csak menjen Isten áldásával szülőföldjére.”
„Nagyon helyesen cselekedett Atyaságod, hogy megküldötte annak a levélnek a másolatát, amelyet P. Nicola M. írt, mindenképpen őrizze azt meg, vagy küldje Rómába, ne aggódjék, hogy emiatt majd kellemetlenségekben, üldöztetésekben lesz része, mert mi mindenképpen megvédelmezzük minden esetben, és ami a hagyatékot illeti, a pénzt, amit felvesznek ezen a címet, hagyják a bankban, ahol jelenleg is van. Az ön ügyében pedig tárgyalni fogok, beszélni fogok Sig. Card. Quevával és aszerint fogok eljárni, amit majd ő fog tanácsolni. A mariglianói Marchese ügyét illetőleg, Atyaságod igyekezzék érdeklődni valakinél, aki ismeri a helyzetet, hogy miképpen állunk és csakugyan letétben van-e négyezer scudi, amit követelt a gallicanói herceg, szerezzen másolatot a zárlatról és bizonyságlevelet, és hogy miért került zárlat alá és minderről a jelentést küldje el Rómába.”
„Beszélje meg az ügyét a P. Ministróval, és ha nem szükséges az ön ott tartózkodása Messinában, kérje áthelyezését erre a tájra. Az az én óhajtásom, hogy találja meg nyugalmát és azon legyen, hogy engedelmességgel szolgálja az Urat. Az Úr áldjon meg bennünket.”
„Ne csodálkozzék Atyaságod azon, hogy a válasz megírásakor egy kissé megnyomtam a tollat, mivelhogy mindezideig nem találkoztam olyan Ministróval, elöljáróval, aki annyira ellene mondott volna rendelkezséeimnek, mint Atyaságod, jól lehet, nagyon távol van innét, azért mégis csak illő, hogy tanácsot kérjen az olyan dolgokban, amelyek a Szerzet helyes, jó kormányzásával vannak összefüggésben, és Atyaságodnak a válasza nem igen tett bizonyságot az alázatosságról, sőt teljesen az ellenkező benyomást keltette. – Ami pedig azokat illeti, akik bizonytalanságban vannak, kétségben, akik a második év befejezése előtt tettek fogadalmat, megírtam, hogy az egyetemes káptalanban a kérdés olyan megoldást nyert, hogy mind jó és érvényes fogadalom, és fogadalomtételük szerint illeti meg őket az ülési sorrend, mindazonáltal tiltva van, hogy jövőben így járjanak el.”
„Megkaptam f. h. 7-én írt levelét, mindenben megértettem azt. Nagyon sajnálom, hogy jelenleg nem tehetek kedvére P. Gerolamo di S. Francesco atyát illetőleg, aki jelenleg nem Norciában van, nagyon el van foglalva a Szerzet szerinti szolgálatban, embertársainak javára és a saját maga megbecsültetésére mindenképpen rászolgál, mindazonáltal úgy fogok intézkedni, hogy minél előbb mentesítsen, hogy az ön vigasztalására lehessen. Kérem az Urat, hogy gyarapítsa önben kegyelmeinek ajándékát.” – (Róma, 1640. márc. 17.)
„Megértettem levelét, amit Atyaságod a Mons. Nunziót illetőleg írt. A messinai fr. Carlót illetőleg, aki Geracéban tartózkodik, mondja meg a Monsignorénak, hogy nekem nincs meg az a jogom, hogy engedélyt adhassak neki arra, hogy civilben járhasson, itt mindent elkövettek a S. Congregatiónál, de nem ért el eredményt, mindazonáltal, ha a Monsignor jónak látná, hogy írna az említett Kongregáció valamelyik jó szándékú, jóakaratú Kardinálisának, figyelembe véve az eredményt, a sikert, amit elért Geracéban az ifjúság tanításában és a szüleinek igen súlyos helyzetét, szinte biztosra veszem, hogy egy bizonyos időre korlátozva meg fogják adni az engedélyt, aminek nem én fogok ellene mondani, hanem inkább elősegítem. – Hogy iskolát alapíthassunk Geracéban, annak első feltétele az, hogy elcsendesedjék a nyugtalanság, a zűrzavar a genovai Provinciában, és aztán ha lesz megfelelő számú emberünk, hogy szolgálatára lehessünk a Monsignorénak, nagyon szívesen fogunk rendelkezésére állni, de mint tudott dolog, a pápai bullák értelmében, az újonnan alapított házakban nem lehetnek tizenkettőnél kevesebben egy rendházban, ezzel kapcsolatban csak azt mondhatjuk, hogy a lélek kész, de erőink jelenleg elégtelenek. Ezeket akartam ezen részletkérdésben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. márc. 17.)
„Megkaptam Atyaságodnak mindkét levelét, mind a rendes posta, mind a küldönc-futár útján érkezetteket. Két lényeges, fontos dologban kell utasítást adnom, ami miatt panasszal jöttek Rómába, még pedig a következőkben: Sig. Pietro Pirrót illetőleg Atyaságod rendelje el mindkét házban, hogy senki se menjen semmiféle kéréssel hozzá, aki megszegi, három napi böjtöt tartson kenyéren és vízen, ha pedig valakinek valamire szüksége van, az elöljáró engedélyével először menjen Sig. Pietro Paolo Cotignolához, aki majd kieszközli azt a említett Sig. Pietro Pirrótól, amire szükségük van, menjen el hozzá nevemben, megbízásomból, köszöntse és mondja meg neki, hogy nem feledkezem meg róla imáimban. – Ami pedig Sig. Pietro Berteát illeti, tárgyalja meg a duchescai P. Ministóval, de különösképpen azzal a fratellóval, aki gondozza, hogy nagy igyekezettel, szorgoskodással legyen szolgálatára, élénken figyelje meg, hogy mi ízlik neki és tegyen neki kedvére, hogy megelégedéssel láthassa, hogy igyekeznek teljesíteni kívánságait, megszolgálni hajlamait, szeretet és tényleges jótéteményeit, amelyeket a Szerzettel szemben mutatott, gyakorolt és Atyaságodnak ez különösképpen legyen gondja, szívén fekvő gondja, és írja meg nekem, hogy mire fordítják, költik a pénzt, amit a Posilipóból vesznek be évente. – Ezekre a dolgokra vonatkozólag jövőre gondja legyen, hogy ne adjon alkalmat a zúgolódásra, a suttogásra, a megszólásra cselekedetei miatt, hanem teljes figyelemmel azon legyen, hogy minden dolga, cselekedete igaz Istenszolgálat legyen. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. márc. 17.)
„A mai posta nem hozott Atyaságodtól levelet, nagyon csodálkoznék azon, hogy nem tudta elhárítani azt a Provinciát érintő kellemetlenségeket, elnézte, megengedte, hogy abban a Provinciában mindenki csinálja a maga feje szerint a dolgokat, ami nem történt meg más főelöljárók idejében abban a Provinciában. A P. Vizitátor azt a rendelkezést kapta, hogy minél előbb jöjjön Rómába, ahol meg kell tárgyalni és határozatot kell hozni az ottani Provinciának az ügyében. Addig is figyelemmel fogjuk kísérni, hogy mennek majd a dolgok az ön kormányzása alatt a P. Vizitátor elutazása után. Az Úr áldjon meg.” – (Róma, 1640. márc. 17.)
„Nagyon örülök annak, hogy Atyaságod figyel arra, hogy magatartásával igazolja önmagát, csakugyan kell is erre törekednie, mivelhogy vannak ott egynéhányan, akik akkora ellenszenvvel vannak, akik vádaskodással illetik itt a Sig. Kardinális előtt, jól lehet, névtelenül, sok mindenről, ha az mind igaz lenne, akkor igen nagy hiányok, mulasztások lennének Atyaságod részéről, írtam a múlt alkalommal, hogy Atyaságod vagy vigye magával a Duchescába P. Pietro Antoniót vagy küldje Rómába, de mos tő kieszközölt egy levelet Sig. Marchese di Belmontétól, hogy maradhasson Nápolyban, ő maga is egyébként sokat írogatott a Sig. Kardinálisnak, ami által nagyon sokat vesztett hiteléből, mivelhogy nagyon önfejűnek mutatta magát azokban az írásokban és kevés készséget mutatott az engedelmességre az elöljárójával szemben. Szeretném itt tartani egy kis ideig, hogy megtanítsam arra, hogy elvegyem kedvét a meggondolatlanságoktól, amelyek annyira fogva tartják, de ha a Sig. Kardinális jónak látja, hogy ott maradjon Nápolyban minden kellemetlenkedése ellenére is, akkor Atyaságod is nyugodjék bele abba, hogy ott maradjon, de ha lehetséges, a Duchescában és ne a Porta Realéban és értesítsen engem Atyaságod, hogy felfüggesztette-e a mortifikációt, amelyet én mértem ki rá annak idején, én rendeltem el, hogy n misézhessen, míg újabb rendelkezést nem kap, mert ha a Sig. Kardinális ügyhallgatója tanulmányozni fogja a processzusát, az ellene indított hivatalos eljárást, amit eddig meg tudtam akadályozni, nem tudom, hogy mit fog szólni hozzá, milyen véleménnyel lesz róla és hogy a mortifikációt nem szabad nála abbahagyni, mivelhogy a szenvedélyektől elvakítottan nem törődik a hibákkal, nem izgatják azok. – Ami pedig a váratlan pénzösszeget illeti, amelyhez majd hozzájutunk, ha ki lesz hirdetve az excommunicaatio, értesítsen engem, hogy gy dönthessünk, hogy vagy kifizetjük a ház összes adósságait, vagy ha jobbnak látszik, hogy megvásároljuk a Carditi-féle házat évi törlesztés fejében, egyéb vásárlások miatt pedig kölcsönt kell felvenni, amennyiben felveszik a hagyatékból eredő pénzt, tegye bele, helyezze el olyan kasszába, amely csak háromféle különböző kulccsal nyitható, és tudtommal eszközöljék a fizetéseket. – Atyaságod hasson oda, hogy minél előbb helyreálljon az egyetértés P. Gasparo és P. Michele között és azt tehessék, cselekedjék mindketten, ami a Szerzet számára a legfontosabb, mivelhogy így járja a közmondás: »Plus vident oculi, quam oculus«, és nagy bizonysága a reális jóságnak, magatartásnak, ha valaki elfogadja, hogy cselekedeteit lássák és ellenőrizzék mindnyájan. – Figyelmébe ajánlom P. Gerolamo testvérét, nézzen utána, hogy megérkezett-e már oda és száz scudit tartson készenlétben az említett ifjú segélyezésére, ha majd odaérkezik és tudja meg, hogy Portellában visszatartották-e a katonák, hogy a campi Signora Marchesa segítségével akkor próbálja meg kiszabadítani. – Fr. Andreát illetőleg húsvétig ne történjen semmi változtatás, hanem maradjon úgy, ahogy volt elkülönítve, majd aztán elrendezzük, hogy mi történjen vele. – Ami a bisignanói dolgokat illeti, írtam, hogy küldjék Rómába fr. Giovanni di S. M.a, vele együtt jöhet P. Francesco di S. Catarina, P. Mattia levelében küldtem az áthelyezési iratot az említett fr. Giovanni részére, hogy azt Atyaságod továbbítsa látogatása alkalmával és gondolja meg, nem csak az ott megtörtént botrányok miatt, amiről vegyen fel újabb információt, hanem fontolja meg azt is, hogy nem kellen-e feladni azt a házat a sok kényelmetlenség miatt, mivel sem nem tartják a szabályokat... a mi helyzetünknek kevésbé megfelelő, összeegyeztethető sok questálás, mindenről adjon értesítést. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. márc. 20.)
„Azután, hogy fel lett szentelve az új templom, a Kongregáció tagjai azzal az üzenettel fordultak hozzám, hogy add végezhessék ájtatossági összejöveteleiket az új templom egyik kápolnájában, erre engedélyt kaptak és vasárnaponként összejönnek az új templomban, és itt végzik összes funkcióikat, ennélfogva az öreg templom állandóan zárva van, most csak az volna még hátra, hogy exhumáljuk a netán valamelyik kriptafülkében levő csontokat és elhelyeznénk az új templomban, amit az ön kegyes engedélyétől teszünk függővé, akinek az Úr adjon erőt, egészséget és az isteni kegyelemben való örvendezést, hogy még legalább... templomot konzekrálhassam Isten nagyobb dicsőségére és embertársaink javára.” – (1640. márc. 21.)
„Atyaságod P. Gerolamóval együtt vezessék be, tanítsák meg a Kongregáció vezetésének az útjaira P. Domenicót és P. Gerolamo mint jártas, gyakorlati ember, felvilágosítást adhat arról, hogy tehet tetszésére, megelégedésére azoknak a kongregációbeli embereknek és lelki előhaldásukat hogy segítheti elő, és így majd P. Gerolamónak több ideje lesz, hogy az iskolával törődjék ami kötelessége, mint a mentegetődzésre, itt pedig mindent elkövetünk, hogy mennyiben lehetünk segítségére annak a háznak, hogy nagyobb tökéletességre jusson.” – (1640. márc. 21.)
„Örülök annak, ha a zárdához tartozó testületnél nem vállaltak a mi atyáink szolgálatot, mert egyáltalában nem csekély dolgot teljesítenek akkor, amikor jó végzik a hivatásbeli kötelezettségeiket. Írtam a P. Ministrónak, hogy P. Gerolamóval együtt tanítsák meg Atyaságodat a Kongregáció vezetésének a módjára, hogy az említett atya nagyobb szorgalommal végezhesse az iskolai teendőket, kevésbé legyen akadályozva, Atyaságod pedig ne nagyon keresse a világiakkal való bizalmas barátkozást, legyen segítségére és amikor arra alkalom adódik, adjon, mutasson nekik jó példát.” – (1640. márc. 21.)
„Megkaptam levelét, elhiszem, hogy a tiszta igazságot írta meg. Gondom lesz arra, még pedig hamarabb, mint Atyaságod gondolja, hogy az a ház megkapja a megfelelő gyógyítást, a baj orvoslását.”
„Megkaptam levelét, amelyben elmondja, hogy telve van nyugtalansággal, mivelhogy, amint mondja, ráfognak olyan dolgokat, amiket sohasem cselekedett, ha ez igaz, hogy nem követte el, akkor emiatt nem kell panaszkodni, hanem el kell viselni ezeket a kellemetlenségeket türelmesen Isten iránti szeretetből, ha pedig elkövette volna, akkor sem kell nyugtalankodni, mivelhogy jobb megalázkodni, mint mentegetőzni, mert ezzel a mortifikációra szolgáló jó alkalommal csak érdemeket szerezhet, ne mozduljon újabb intézkedésem nélkül, gondom lesz, hogy megnyugodjék.”
„Vizitációs útjára való elindulást elhalaszthatja április közepéig, addig is meglátjuk, hogy milyen fordulatot vesznek a dolgok, Atyaságod pedig addig rendezze el azokat a mise körüli rendetlenségeket, visszaéléseket, ami pénz befolyik misékre, azt mind tegyék a kasszába és ha majd eleget tesznek a kötelezettségeknek, a maradékot fordítsák a sekrestye felszerelésére, vagy a ház javára, amelyik szükségesebbnek látszik, egyéb más alamizsnaajándékot is tartsák a három kulccsal lezárható kasszában és tartsák emlékezetben, hogy ezen a téren mit rendel a Konstitúció, hogy minden héten vagy hónapban nézzék át a számlákat, nyugtákat és az adományok összegét és adják a közösség tudtára, közöljék a közösséggel, hogy mennyi alamizsna folyt be, és imádkozzanak a jótevőkért, mind a, mind a házi helyi elöljárók tartsák eszükben a Konstitúció intézkedéseit, hogy azt meg is valósíthassák és mindebben nagy szorgalommal, igyekezettel járjanak el, amint erről hamarosan meggyőződhetnek. – Ami pedig P. Pier Francescót illeti, majd megírjuk, hogy milyen magatartást tanúsítson P. Pietro Antonióval és önnel, ha alázatosan viselkedik és engedelmeskedik a P. Minsitrónak, meglehet neki engedni a misézést. Majd meglátjuk, hogy az excommunicatiónak milyen eredménye lesz és majd akkor majd intézkedünk. Abból a hagyatékból juttatott pénzt helyezzék el a bankba és az öt százalékból fizethetik a házat terhelő adókat. Az Úr áldjon meg mindnyájukat.” – (Róma, 1640. márc. 24.)
„Megkaptam levelét, nagyon jól tette, hogy mindenkit hazarendelt a saját rendházába, szerfölött rosszallom, nagyon kifogásolom, hogy szinte az összes fegyelmezetlenek a Provincia összes rendetlenjei Genovában gyülekeztek össze, és igen rossz szolgálatot tette a Szerzetnek az egész városban rossz példaadásukkal, szóbeszédjeikkel és cselekedeteikkel igen rossz benyomást keltettek a világiaknál, okai voltak annak, hogy a Szerzet elvesztette jó hírnevét, hitelét, amelynek örvendett. – Ha a P. Generális hozzájárulása nélkül akarnak káptalanokat tartani abban a Provinciában, gyülekezeteket, vagy összejöveteleket, az egy volna azzal, hogy növelik, súlyosbítják hibájukat, bűnüket. – A tartományi és az egyetemes káptalant megtartjuk a maga idejében és akik olyan nagy buzgóságot, hogy nem mondjam szenvedélyességet mutatnak fel, nagyon jó lenne, ha először saját lelkületüket hoznák rendbe, ami az első kötelezettség, amely szól mindenkinek, ezt értesse meg mindenkivel. Ha az idő maj dalkalmas lesz, akkor majd meghívom, hogy lássa az én lelkemnek vágyódását és őszinteségét önnel, az ön személye iránt. Iparkodjék megnyugtatni az embereket.” – (Róma, 1640. márc. 24.)
„Atyaságod igen jól tudja, hogy milyen súlya van a nagy emberek, a hatalmas urak leveleinek, ezért a Sig. Card. protektorunk nem tudta hallatlanra venni Sig. Card. Gaetano és Sig. Marchese di Belmonte ismételt kérését, hogy engedje meg, hogy Nápolyban maradhasson P. Pietro Antonio, de gondoskodom majd arról, hogy az említett atya belássa tévedését és engedelmeskedjék Atyaságodnak, de ha már abban a házban fog tartózkodni a nevezett atya, szerintem szükséges,hogy mindnyájan azon legyenek, hogy megmentsék azt a lelket, amely nagyon lecsúszott az igaz útról. Írok neki, megírom neki azén állásfoglalásomat... remélhetőleg, lesz valami eredménye és Atyaságod is a maga részéről mutasson jóindulatot ezen szerencsétlen lélek iránt, hogy rájöjjön arra, hogy észrevegye, hogy Atyaságodat a szeretet vezérli, szeretetből tesz mindent, nem pedig bosszantásból, vagy szenvedélyességből, nagy dolgot fog azzal művelni, ha ezt a lelket meg tudja menteni.” – (1640. márc. 24.)
„Nagyon örülök annak, hogy megtárgyalja a dolgokat P. Gasparóval, aki értelmes ember az ilyen pereskedésekben, szerződési dolgokban. – Ami pedig Sig. Pietro ügyét illeti, az első dolguk az legyen, legelőször arra gondoljanak, hogy szolgálatára legyenek, hogy amikor hazaérkezik az ebéd vagy vacsora idején, minden dolga legyen elkészítve, rendbe hozva, az asztal terítve, és legyen mindig valaki készenlétben, hogy szolgálatára lehessen, mivelhogy bizalommal van hozzánk, ezt a bizalmat minden igyekezettel ki kell érdemelnünk és hálás szeretettel, azonkívül Atyaságod legyen rajta, hogy rendezze a háznak adósságait, egyetértve a P. Minsitróval, P. Gasparóval és a P. Provinciálissal és előzzék meg magukat, amennyire csak lehetséges... amit a bérbeadásból kapnak. – A chieti Ninis-féle ügyet tárgyalja meg P. Gasparóval, aki ismeri a chieti helyzetet, minden más ügyet Atyaságod tárgyaljon meg a Provinciálissal és a P. Ministróval, hogy mindent a lehető legjobban rendezzen el, a legjobb eredménnyel, ami a ház jó hírnevét és megbecsültetését öregbíti.”
„Tárgyalja meg, beszélje meg a P. Provinciálissal azt a ügyet, hogy P. Thomaso az Annunziata templomba járhasson gyóntatni, ilyenformán, ezek után az említett atya hetenként három nap megy oda gyóntatni és azokon a napokon a P. Provinciális menjen a Porta Realéba. – Különösnek találom, hogy mindkét nápolyi házunkban annyi az alamizsna és még sem tudnak kellőképpen a szerzetnek ruházkodásáról gondoskodni, úgy látszik, hogy nekem kell ott majd a jövőben rendet tennem...”
„Mélyen megrendít az a lelki nyomorúság és vakság, amelybe esett a szerencsétlen P. Pietro Andrea, aki már addig jutott, hogy el lehet róla mondani, amit a Szentírás mond: »pecatum cum in profundum venerit contemnit«. Én nagy kérem önöket, hogy tegyenek meg mindent, használjanak fel minden lehetséges eszközt, utat, módot, hogy megmentsék azt a lelket és győzzék meg, hogy alázza meg magát, legyen alázatos elöljárói előtt, akikről Krisztus azt mondja: »Qui vos spernit me spernit«, és ha jónak látja, küldjék a Duchescába, ha még így egy kissé kellemetlen is lesz, hogy innét járjon be, hogy tanítsa a principessa di Castiglionét, hogy ezáltal minden alkalomtól megszabadítsuk, oda lehetne helyezni a Duchescába, de ha ott akar maradni a Porta Realéban, annak az legyen a feltétele, hogy legyen alázatos, nem csak a P. Provinciális előtti viselkedésében, hanem P. Pier Francesco előtt is, egyiktől is meg a másiktól is kérjen nyilvánosan bocsánatot és ha alázatosa fogadja az utasítást, fel lehet akkor függeszteni minden mortifikációt, hassanak oda, hogy fogadja el ezt az atyai intelmet. – Ami P. ... atyát illeti, akiről hallom, szeretne Posilipóba menni, hozzájárulok, hogy így nem kerül többe, de azzal a feltétellel, hogy semmiféleképpen sem nyitnak ablakot, hogy az asszonyok a tengert láthassák, sem, hogy őket láthassák, mivelhogy ez a hely nem a világiak számára való üdülőhely, hanem komoly lelki elmélyülésre, elmélkedésre és ne akarjuk, hogy más célt szolgáljon, ezért hát ne is gondoljanak arra, hogy valami ablakfélét csináltassanak, hogy lássák a tengert vagy a part menti sétálókat.” – (1640. márc. 24.)
„Írt nekem is meg a Sig. Cardinalisnak is, szerintem rosszul épített alapra nem lehet jó épületet építeni, rosszul alapozott fundamentumra nem lehet biztosan álló épületet húzni, az alap, a kiinduló pont az, hogy Atyaságod kezdettől fogva mind a mai napig azt mondogatta, hangoztatta, hogy a P. Provinciális kijelentette, hogy nem bűnös, amikor azt mondotta, hogy menjen misézni. Ez igaz lenne, ha mindkét részt meghallgatta volna előbb, nagyon sajnálom, mivel az egész ügyet az elején el lehetett volna könnyen simítani, és most az ellentétes vélemények folytán a végső katasztrófa felé sodródott. Én nagyon szeretném, azt kívánom, hogy régi munkakörét folyathassa, de hogy a mindenkor áldott Isten előtt tessék a mi életünk, hogy őt követhessük, alázzuk meg magunkat és tudjuk bűneink büntetéseként elviselni a megpróbáltatásokat és a nehézségeket, amikkel az életben találkozunk, és nem tehetünk Isten előtt kedvesebb dolgot, amikor legjobban lesújt bennünket az élet, hogy megalázódunk és elismerjük, hogy minden csapás, megpróbáltatás az Istentől jön, ő engedi meg, látogat meg bennünket és tanuljuk meg ebből, hogy az alázatosság szent erénye a mi tanítómesterünk és az ilyen cselekedetekkel összehasonlítás nélkül nagyobb tiszteletet szerez magának a szerzetes, mintha még annyi érvvel és védelmezné a maga véleményét, fogadja tőlem ezt a jó tanácsot, mint őszinte jóakaró lelki atyjától, és keresse fel a P. Provinciálist, és a P. Pier Francescót és térden állva kérjen bocsánatot az egyiktől is, meg a másiktól is az egész múltért, és meg ne feledkezzék és gondja legyen arra, hogy a jövőben jó példát adjon és én külön is fogok imádkozni önért, hogy az Úr gyarapítsa önben szent kegyelmét.”
„Néhány napja annak, hogy a vámpiacra küldtem egy láda tengeri csukát, itt mostanában nem igen jutunk hozzá tengeri halhoz a rossz idők miatt, egy kis szárított tőkehal kapható, itt a házban is gyakran fogyasztjuk. Majd a nagyböjt végére érkeznek a hajók a szárított, sózott hússal, hallal, nem érkeztek kellő időben, várom az értesítést, hogyan ünnepelték meg Szent József napját. A múlt alkalommal megírtam, hogy vezessék be a Kongregációs munkába P. Domenciót, és hogy P. Gerolamo hogyan szorgalmaskodjék az iskolában.”
„Ma küldtük el levelét Nápolyba, és ha majd válasz érkezik, azonnal küldjük Atyaságodnak. Nagy vigasztalásomra volt, amikor arról értesültem, hogy jól menni a stúdiumok az ottaniaknál, remélem, hogy ha a tanulmányokkal, az irodalomtanítással együtt halad az alázatosság is, hogy akkor szép eredményeket fognak elérni. Megírtam P. Onofriónak, hogy mondja meg Atyaságodnak, hogy a kardinális protektor szeretné tudni, hogy Atyaságod milyen feleletet, választ adott az eretnekek tévedéseire, kétségeire, a kardinális megvigasztalására küldje meg ezeket minél előbb. – Egy memorandumot adtunk be, hogy halasszuk el az egyetemes káptalan idejét, megtartását arra az időre, amelyet a Sig. Card. protektor alkalmasnak talál arra, amikorra már majd a kedélyek megnyugszanak. Köszöntse az ottani illetékes urakat nevemben.” – (Róma, 1640. márc. 24.)
„A mindenkor áldott jó Isten tudja, hogy mennyire átérzem, hogy ott mennyire kellene egy jó novíciusmagister és nincs senki, én úgy gondolom, hogy a jelenlegi szükség megoldása az legyen, hogy az állítsuk oda, akit Atyaságod annak megfelelőnek talál, vagy talán Atyaságod saját személyében. Miközben majd a jó Isten sugall nekünk valami jó megoldási módozatot, Atyaságod pedig egy jegyzéken jelentse nekem, hogy házanként hány novícius és hány fogadalmas van és hányat bocsátottak el, hogy egybevethessük az itt vezetett új könyvünkbe foglalt jegyzékkel. Itt nálunk most nincs semmi különösebb írnivaló, semmi újság. Áldja meg az Úr Atyaságodat!”
„Megkaptam levelét, várom a további jelentést a házról és a tartományról. Reméljük, hogy pár napon belül itt lesz P. Gio. Battista, aki a szárazföldi utat választotta és majd meglátjuk, hogy miféle alkalmas orvoslási módszert tudunk ajánlani. Addig is Atyaságod, amennyire csak lehetséges, segítse elő a békességet és az egyetértést abban a házban, mivelhogy most már nincs ott, amint egyesek mondogatták P. Gio. Battista vizitátor atyáról: az akadály! Jól lehet, hogy nincs ott az elöljáró, akinek engedelmeskedniük kellene ezeknek a lázadóknak, akik a Sig. Card. intézkedéseinek ellene szegültek, de tudják meg, hogy nem sokáig tart ez az állapot, amelyben ők kényükre-kedvükre engedelmeskedtek, nem engedelmeskedtek. Oda fog érkezni P. Pietro Agostino, aki nagy gondatlanságot követett el, és ha engedelmeskedett volna, ahogyan megígérte a Sig. Card. protektornak, és ha azonnal visszatért volna Rómába, most nem tudom, hogyan fog a Sig. Card. protektor szeme előtt megjelenni, aki annyira meghazudtolta saját szavait, aki annyira alázatosan fogadkozott és tett ígéretet. Nagyon visszatetszik nekem hogy bűnt bűnre halmozott, nem küldöm meg az ítélet másolatát, mivelhogy a processzus szerint sokkal súlyosabb büntetést érdemelt volna. Az Úr világosítsa fel elméjét, hogy megmenthesse lelkét, ott pedig aposztatának kell tartani, aszerint kell kezelni. – A pedig... atyát illeti, aki több mint egy évig volt az aposztata állapotban, nem hiszem, hogy abban az időben misézett volna, alázatos magatartása olyan lehet, hogy több könyörületességet lehet vele szemben alkalmazni, mint ő maga gondolná, és ha valaki jogcímet mutat fel és ezen a címen követeli, hogy elhagyhassa a Szerzetet, és visszatérhessen a világba, én inkább segítségére leszek, minthogy megakadályozzam.”
„Nem hiszem, tudok arra a meggyőződésre jutni, hogy az ügy olyan eredményt érjen el, hogy merészelnek tartományi káptalant, vagy más összejövetelt egybehívni, jól lehet, nagyon jól tudom, hogy sokan zúgolódtak Atyaságod ellen, mindazonáltal határozottan ki kell tartania véleménye, állásfoglalása mellett. Hibáztatják Atyaságodat, hogy nagyon úri módon él és nem törődik mások ügyeivel, dolgaival, amit nem tudok elhinni. Mondja meg fr. Antonio di S. Michele fratellónak, hogy jól viselkedjék, el fogjuk neki küldeni a legelső alkalommal iratait és a bizonyságlevelet.”
„Úgy látom, hogy nem nagyon alázatos, mivelhogy nem fogadja szívesen a figyelmeztetéseket és rendreutasításokat, amelyeket mindig tudomására hoztam, mivelhogy mindig figyelmeztettek Atyaságod hibáira, mulasztásaira, amiért is, ha van valami hiba, iparkodjék megjavulni, és ne mondja azt, hogy ez nem igaz, amaz iga, mivel én, amikor biztos vagyok a dologban, hogy valami súlyos dolgot, hibát követett el, vagy valami súlyos mulasztás terheli lelkét, én mindaddig meg nem bocsátok, sem jó véleménnyel nem leszek, míg csak azt nem látom, hogy a javulás útjára nem lépett és ebben az esetben ugyanazt teszem, amit cselekszik a mindenkor áldott Isten, aki, ha valaki súlyos bűnt követ el, mindaddig meg nem bocsát, míg az illető meg nem javul, értse meg Atyaságod, hogy igaz lélekkel járjon az Isten színe előtt, akit nem lehet félrevezetni nem igaz bűnbánattal, ahogy engem félrevezethet, becsaphat színlelt, tettetett javulással. Az Úr világosítson fel bennünket, hogy megmenthessük lelkünket.”
„Várjuk kíváncsian, hogy milyen eredménnyel jár, mit fog hozni P. Gio. Battista atyának annyira óhajtott elutazása, ami után mindnyájan megígérték, hogy megnyugszanak, amelyeket ... csakugyan irányítottak, éppen ezért nem tudom, hogy miféle megnyugvást, nyugalmat tudnának eredményezni. Engedje meg az Úr, hogy szent kegyelmének segítségével mindnyájan megmenthessük először saját lelkünket, azután pedig közreműködhessünk mások lelkének üdvözítésében és a Szerzet megsegítésében. Nem tudom, hogy Atyaságod válaszolt-e a Sig. Kardinális levelére, amelyet tizenöt nappal ezelőtt írt. Ezeket akartam jelenleg megírni.”
„Tegye meg minden lehetséges igyekezettel, hogy segítse azt a Gioseppe fratellót, ha majd észreveszi, hogy amit Atyaságod csinál, mindazzal csak az ő javát akarja szolgálni, lehetséges, hogy beismeri majd hibáját, de a mortifikáció mindaddig tartson, amíg csak a megjavulásnak nyilvánvaló jelét nem adja, ha ezek nem következnének be, akkor küldjék valamelyik szomszédos házba, de ne Firenzébe, mert ha oda menne engedély nélkül, akkor sokáig tartó kenyéren és vízen való böjtölés lesz kiszabva rá ... s hozzá még szobafogság is. Ami pedig a borral történt dolgot illeti, mivelhogy nem tudják, hogy ki a tettes, úgy kell tenni, mintha nem tudna a dologról, majd kiviláglik idővel, gondja legyen arra, hogy rendbe tartsa a házat.”
„Ha esetleg P. Gio. Battista di S. Tecla Genovából jövet betérne Narniba, Atyaságod mondja meg neki, hogy minél gyorsabban jöjjön Rómába, mert sok munka vár rá itt a Szerzetet illetőleg, Atyaságod pedig küldjön jelentést, hogy mi újság a házban, hogy mennek a dolgok.”
„Kegyes engedélye folytán megkaptam a felhatalmazást, hogy az öreg templomból, Chiesa Vecchia di S. Salvatoréból átszállíthassuk a tetemeket az új templomba, itt végzik a kongregáció tagjai is az ájtatosságaikat. Mindezekért le vagyok kötelezve Nagytisztelendőségednek, és kérem az Urat, hogy részesítse mindenkor lelki vigasztalásokban és kegyelmekben, ha nem is tartózkodhat Rómában. Majd annak idején érdemekben gazdagon érkezhessen meg a földi zarándokságból az örök életre, amennyiben alkalmasnak talál engem szolgálatára, egész szívvel vállalom rendelkezzék velem tetszése szerint, vagyok mindig szolgálatára készségesen.”
„Várjuk a híradást arról, hogy mi hogyan alakult a templom megszerzését illetőleg, aminek Bruni viselte gondját, ha meg lehetne szerzeni a Szerzettől, egész szépen, rendesen át lehetne alakítani, ha pedig valami átalakítási, építkezési munkálatok volnának abban a házban, nem helyesen járnak el, ha a Provinciális tudta nélkül tennék, nehogy egyesek zúgolódjanak, hogy meggondolatlan, dolgokra, haszontalanságokra költekeznek. Ami pedig a tartozásokat illeti, senki sem zúgolódna, ha tudnák, hogy mennyi alamizsna folyik be, és hogy mire költik,de mivelhogy egy kézen megy keresztül minden, azért azok, akik egy kicsit nélkülöznek valamiben, nem lehet csodálkozni, hogy egyesek zúgolódnak, mondogatnak, de azon nem zúgolódik senki sem, hogy a Konstitúciók megtartása ugyancsak nem áll kemény lábon, ez lenne az igazi elégedetlenkedés, Atyaságodnak szinte emlékezetből kellene tudnia az egész Konstitúciót, hogy szorgalmazhassa annak megtartását, ha valahol mulasztást, hiányt tapasztalna.”
„Megírtuk a legutóbbi postával, hogy Atyaságod legyen itt Rómában nagyhétfőn, ahol majd elvégezheti ájtatosságait és a húsvéti ünnepeket, hogy tisztázhassuk, hogyan is áll azzal az állítólagos 50 scudi adóssággal, amivel Atyaságod tartozik Frascatiban, ha majd ebben világosan látunk, akkor majd elrendezzük azt is, hogy hova kerül, hogy hol szolgálhat a jó Istennek békességben és lelki üdvének javára.”
„Annyi a tartozás és a kiadás a Collegióval kapcsolatban, hogy ne is csodálkozzék, hogy olyan részletesen, aprólékosan írok a dolgokról, amelyekből egy kis pénzt lehetne szerezni, hogy Rómába küldhessék, szeretném, ha megírná, hogy ennyi lett a bevétel a kenderből, ennyi a borból, mennyi a rőzsefából, mennyi a szénából, minden dologról részletes jelentést küldve, hogy tudjuk, hogy számíthassunk arra, hogy mennyi pénzt kaphatunk onnét, amiért is minél előbb írja meg részletesen ezeket a dolgokat, el lett küldve P. Alessandro Gortadinak a Castel di S. Pietro tervrajza, amelyen fr. Lorenzo tervezett egy olyan kaput is, amelyen keresztül könnyen beszállítható a házba a teher is, talán még kényelmesebbnek is tervezhette volna, egyébként kedvemre való, Atyaságod ne utazzék el Cesenából, míg az ünnepek el nem múlnak, és választ nem adott nekem a föntebb említett dolgokra és tárgyaljon a Castel di S. Pietróbeliekkel P. Alessandro vagy ha szükségesnek látja, Sig. Bianchetti útján. De ne csak azt tárgyalják meg, hogyan építik meg az épületet, hanem beszéljék meg azt a segélynyújtást is, amellyel hozzájárulnak az atyák ellátásához, nehogy oda menjünk a bizonytalanra, mint Anconába és más helyekre, azért aztán, ha megtárgyalta majd mindazt, jelentse, hogy mit szándékoznak adni, hogy világosan lássuk mi is, hogy milyen helyzetben lesznek ott a mieink, és hogy úgy megalapíthassuk ott Intézményünket, ahogyan azt már kell.”
„Jelen levelemmel együtt küldök utasítást P. Bonaventúrának, hogy csináltasson ruhát, vagy mantellót az ön számára, aki a legjobban rászorul és ha kész lesz, elindulhat Rómába, mert ezentúl itt lesz a szállása, beosztása, hogy méltóképpen szolgálja az Istent, ami nagy érdemére lesz, jöhet fr. Donatóval és ha majd megérkeznek Narniba, várják meg ott az újabb intézkedésemet és majd rendelkezem, hogy mi lesz a feladatuk, mivelhogy most a római ház Nagyon tele van.”
„Más alkalommal is írtam már, most utoljára írok abban az ügyben, hogy Atyaságod, ha másképpen nem megy, vegyen fel kölcsönt, hogy ruhát vagy mantellót készíttethessen azoknak, akiknek igen kellene már, mert hallom, hogy fr. Pietro Paolo nagyon rászorul már, valamint fr. Donato, akik majd tehermentesítik azt a házat, ahol többen vannak talán a ház kárára mint segítségére. Néhány nap múlva segítséget küldünk a háznak oda, hogy egyeseket elhelyezhessünk.”
„Atyaságod alkalmilag írja meg, hogy Szent József ünnepén milyen ájtatosságot végeztek a templomban a gyermekekkel és kinek a vezetésével, amelyet valamikor az iskola udvarában szoktak elvégezni. – Arról is írjon, hogy P. Domenico megkezdte-e működését a Kongregációban és P. Girolamo az iskolában, mindenki végezze a maga feladatát, írja meg nekem, hogy hány gyermek van egy-egy iskolában, osztályban és hogyan foglalkoznak velük, hányan vannak a házban és mivel foglalkoznak, mi a feladatuk?
„P. Nicolo Maria atyának adjon megbízást az aposztatáinkat illetőleg, adjon meg neki minden segítséget, hogy senki meg ne akadályozhassa ebben a megbízatásában, továbbá tárgyaljon meg néhány ügyet a Marchese di Monte Nero-féle hagyatéki ügyben P. Gasparóval, P. Michelével együtt és adjon neki segítőtársat, amennyiben szükségesnek látja. – A római ház megsegítésére igen nagy jótétemény lenne, ha a nolai hagyatékból kapott száz dukátot ide utalnák, amit itt készpénzben fel tudnánk venni. És ami a bankban visszamarad, ami sikeresen hozza a kamatokat, fordítsák arra, hogy fizetik Sig. Don Pietro di Toledo prokurátorainak az évjáradékokat a házért, amelyet a Szerzet birtokol és az első hozam az évi 25 scudi, amellyel tartozunk a Sig. Complateariknak, legyen az övéké, ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1640. márc. 29.)
„A levelében foglaltakat megértettem, megkaptam a harisnyaküldeményt, amit testvére számára küldött, még ma vagy holnap át fogom adni neki, amennyiben az ön betegsége komoly, az orvosok tanácsára reggelenként pihenhet. De gondja legyen arra Atyaságodnak, hogy helyrepótolja, tudván, hogy az mindig az egyetlen eszköz arra, hogy legyőzzük a kísértést, Atyaságodnak ez különösen szívén legyen. Jelen levelemmel megadom a felhatalmazást, hogy meghallgathatja az atyák és a fratellók gyónását, de nem a világiakét. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. márc. 31.)
„Néhány atya értesített engem, közölte velem, hogy Uraságod miylen nagy jóakaró szeretettel van Szerzetünk iránt, amit én mindig is tudtam, mivelhogy ilyen nagy a gondoskodó szeretet, Uraságodat az Isten bőségesen fogja megáldani, akitől azt kérjük, hogy ne csak az elközelgő húsvéti ünnepeket engedje, hogy szerencsésen megünnepelhesse sok mással együtt, hanem mindig részesítse a kegyelem gyarapodásában és nevemben is kívánjon boldog húsvéti ünnepeket Sig. Pietro Pirrónak, őérte is meg uraságodért is nem szűnünk meg imádkozni.” – (Róma, 1640. márc. 31.)
„Megkaptam Atyaságod levelét, addig ne induljon el vizitációs körútra, míg innét újabb intézkedést nem kap. Helyeslem, hogy Nápolyba rendelte P. Francesco della Corona di Spine atyát, minél előbb legyen ott az illető atya. P. Nicolo Maria atyát illetőleg annyi kérés futott be hozzám, hogy nem tudtam kitérni, még a kardinális protektort is mozgósították, figyelmeztesse Atyaságod, hogy aztán most már becsülje meg magát, minden kimenőre sociust rendeljen melléje. – Ma délelőtt megkaptam a mandulás sütemény küldeményt, a másik dobozküldeményt elküldtem Sig. Gio. Mariának P. Gasparo megbízásából, megkaptam a bort, amely római mérték szerint egy hordó és tíz kancsó mennyiségű (egy hordó kb. 50 liter, egy kancsó pedig fél liter), rendes, közönséges bor, a kis hordócska nem volt tele, úgy gondoltam, hogy vagy posilipói vagy lacrima Ch, abból a hagyatékból, amelyről annyiszor írt nekem, nagyon jó volt, a fügeküldemény is megérkezett. – Fr. Francescót, a kőművest illetőleg az az üzenetem, hogy mivel csak órák kérdése, hogy megvásároljuk az új noviciátusi épületet, ennélfogva hamarosan szükség lesz rá, a közeljövőben megkapja a hívást. – A posilipói jövedelmet illetőleg, évről-évre át kell vizsgálni a számlákat, a pénzkezelést, hogy tájékozódva legyünk a kiadásokról, hogy mire fordítják a pénzt, ez bizony Atyaságod feladata, hogy számot tudjon adni az illetékeseknek. – Tegyen meg minden lehetőt, hogy nyugodjon már meg P. Pietro Antonio és P. Pier Francesco ügyesen tudja leszerelni az említett atya gondatlanságait és makacskordásait, hogy nyugodtan folytathassa megbízatását a Principessa di Castiglione tanítását, Isten szerelmére, Atyaságod vigyázzon rá, mert ha nem nyugszik meg, meg fogom mutatni ügyeiről készült jegyzőkönyvet a kardinális ügyhallgatójának, ami aligha fog tetszeni neki, amelyről mindezideig hallgattam. – P. Geronimo testvére igen szeszélyesen viselkedett az utóbbi alkalommal, meglátjuk, hogy mit csinál majd áprilisban. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1640. márc. 31.) – „Értesítsen engem arról, hogy a fraolai P. Luca megkapta a szobafogság büntetését más penitenciákkal együtt a Porta Realében?”
„Oda érkezik egy valaki egy előkelő ember megbízatásából, aki meg akarja tekinteni a Collegio Nazarenónak ottani birtokait Cesenában, kedvességed minden igyekezettel, szolgálatkészséggel mutasson meg neki mindent, mutassa meg neki azt is, legutoljára mennyire értékelték, amióta kedvességed dolgozik benne. Lehetséges, hogy egy csere lesz majd, hogy a cesenai javakat elcseréljük római javakkal, egy jó állapotban levő bérházzal és három szőlőterülettel Albanóban, ahol sok ezer gyümölcsfa van. Mi itt ismerjük, hogy mifélék ezek az itteni javak, birtokok, a kiküldött pedig láthatja a cesenai fekvőségeket, ha meg akarja tekinteni a Riminiben levőket is, mutassa meg neki, reméljük, hogy az ünnepekre kapunk valami kis segítséget a Collegio számára. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. márc. 31.)
„Jelen levelemmel felhatalmazom Atyaságodat, hogy a firenzei érsek előtt vizsgálatra bocsáthatja azt, akinek felszenteléséről szó van, hogy alkalmas-e a szent rendek felvételére, ezt az első vizsgálati alkalmat húsvét nyolcadának az elmúltával tartsák meg, de nem más püspök előtt, informálja, hívja fel figyelmét Atyaságod annak, akit illet, a vizsgálati személy képességeire, hasonlójelentést tegyen a kardinális protektornak, hogy ne lépjék túl a megengedett kereteket, óvatosan, okosan járjon el. – hamarosan küldeni fogjuk az áthelyezési iratot fr. Francesco M. di S. Giacomo fratellónak. Fr. Gio. Carlo megérdemli a gyakrabbi mortifikációt kenyéren és vízen, míg csak alázatosabb nem lesz, és ha makacskodik, ne engedje szentáldozáshoz, jól emlékezve arra, hogy mit mondott a kardinális előtt, hogy ő megelégszik azzal, ha klerikusnak nyilvánítják csupán, másra ő nem vágyódik, mindezt mondja meg neki és igyekezzék engedelmeskedni. Értesítsen bennünket arról a napról, amikor a plébániáról tárgyalnak majd. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. márc. 31.)
„Ami azt a házügyet illeti, szerintem jó lenne felbecsültetni és gondoskodni arról, hogy megkapják azt az ezer scudit, amelyet a b. e. Contessa di Naso hagyományozott, írtam efelől a P. Viceprovinciálisnak is, hogy sürgesse annak megadását, ami a járandóság és küldjön pénzt a készletből. Írtam a »prima scuola« mesterét illetőleg, de mindezideig nem kaptam választ, köszöntse nevemben Sig. Cambriát, parancsoljon velem, ha valamiben szolgálatára lehetek. Írja meg nekem, hogy lett-e valami eredménye annak az üzenetnek, amelyet a Sig. Card. protektor megbízásából a P. Generális küldött, mert ha nem fizettek, a Sig. Kardinális felajánlotta, hogy újra fog írni nekik, nyomatékosabban. – Majd a legközelebbi alkalommal részletesebben írok egyéb napi eseményekről, intézkedjék, hogy fr. Marc' Antonio minél előbb visszatérjen Palermóba. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. márc. 31.)
„P. Hilarionét küldjük, egyéb dolgokat pedig, amelyekről ír, majd elrendezzük a kardinális protektorral egyetértésben.”
„A Marchese di Monteneri-féle hagyatékot illetőleg utasítást kapott P. Nicolo M., hogy Atyaságoddal és P. Michelével együtt nézzenek utána, hogy mit lehetne ebben az ügyben elérni és küldjenek jelentést Rómába, hogy mit lehetne tenni ebben az ügyben. Ami a számadást illeti, elég ha évente háromszor megküldik bemutatásra az elszámolást, de talán még jobb lenne, ha félévenként felülvizsgálná a házi számadásokat a kiküldött, majd kialakul, hogy melyik eljárás lesz célravezetőbb. Ami pedig a ön ügyének a kedvező elintézését illeti, ez alkalommal semmit sem sikerült elérni, de nem hagyjuk annyiban a dolgot, alkalomadtán újra szóvá tesszük.”
„Megkaptam levelét, szerintem nagyon helyesen járt el, hogy tud alkalmazkodni időkhöz és alkalmakhoz, adott esetekhez és szeretetszolgálatot tesz azzal, ha arra törekszik, hogy azoknak a saját véleményükhöz ragaszkodó atyáknak és klerikusoknak a lelkére tud beszélni, hogy végül is ismerjék el legfőbb elöljáróikat, mert minél inkább megmaradnak makacskodó magatartásukban, annál rosszabb lesz a helyzetük. Írok P. Gio Luca atyának, hogyan járjon el ezekkel az atyákkal és klerikusokkal, akikkel szemben úgy kell viselkednie, hogy inkább megnyerje őket, semhogy teljesen elfordulva ellenségeivé legyenek, ki mihamarabb belátja tévedését, annál nagyobb méltányos elismerést fog találni Rómában és ne hagyják magukat félrevezettetni a prokurátoroktól és semmi más római híradástól, mivelhogy végül is, amint mondottam, a római hivatalos hatóság old meg minden kérdést, és senkivel sem akar igazságtalanságot elkövetni.”
„Megérkezett Rómába P. Gio. Battista (a vizitátor Costantini) f. h. 30-án, és előtt nap a két fratello, fr. Giovanni és fr. Gio Battista di S. Andrea és a mai postával értesítettek, hogy Atyaságod elment a fratellókkal Granarolóba és mindazt amit az említett fratellók questálnak, azt mind Granarolóba viszik, ennélfogva, akik az iskolában tanítanak, kénytelenek vagy eladogatni a ház dolgait, vagy más, nem éppen helyes, megengedett módon gondoskodni a megélhetésről, és hogy elkerüljék a botrányt abban az esetben, ha nem tudnának visszatérni, hogy együtt lehessenek, úgy lenne jó, hogy a questálók vigyék az iskolához mindazt, amire nincs szükségük azoknak, akik Granarolóban vannak és természetesen azt szeretném, ha visszatérnének és együtt lennének mindnyájan és Atyaságod ragadjon meg minden eszközt, tegyen meg mindent, hogy szeretettel, okossággal P. Gio Crisostomóval együtt nyerje meg azokat, akik ellenkező véleményen vannak, figyelmeztetvén őket, hogy minél tovább megmaradnak a makacsságukban, önfejűségükben, annál nehezebb lesz a sorsuk, annál rosszabb lesz nekik és egy legközelebbi intézkedésig ismerje el a Viceprovinciálist, jól lehet, úgy tudom, hogy elvonult szülőföldjére, vagy talán mihamarabb vissza is fog térni már, Atyaságod nyugodt lehet, hogy végül is ezek az ellenzékieskedők megszégyenülnek majd, de Atyaságodat és mindazokat, akik a Sig. Card. protektor rendelkezéseit elfogadják, igazolni fogja az élet, igazuk lesz.”
„Nagyon jól tette, hogy hazarendelt mindenkit a saját rendházába, az én nevemben újra rendelje el, hirdesse ki, hogy senki se merjen Atyaságod engedélye nélkül az egyik házból a másikba menni azon büntetés terhe alatt, amelyről Atyaságod ír levelében. Nagyon sajnálom, hogy gyengélkedik, szeretném, ha erre mifelénk lenne, hogy megpróbálhatná, hátha az itteni levegő előnyösebb lenne az orvosságokkal együtt, fürdővel, ha ez is éppen elő van írva. – Addig is Atyaságod legyen rajta, minden igyekezettel, hogy okos szóval és levelekkel belátásra bírja, engedelmességre ezeket a félrevezetett szegény szerzeteseinket, akik végül is kénytelenek lesznek engedelmeskedni Őszentségének, a mi Urunknak, VIII. Orbán pápának és nem lenne helyes, ha elébe vágnánk a dolgoknak. – Én nagy részvéttel vagyok irántuk, mivelhogy látom, hogy a szenvedély elvakította őket, kérem az Urat, hogy világosítsa meg őket, hogy lássák be kevélységüket és tanulják meg egy kissé, hogy merjenek alázatosak lenni és azt, hogy amit a bölcs ember kezdettől fogva cselekszik, az ostoba pedig végül is kénytelen ezt hasonlóképpen megtenni.”
„Megkaptam Atyaságod levelét, igazán mondom önnek, hogy szerfölött bántott engem az a meggondolatlan gyors elhatározás, amit végbevitt P. Pietro Agostino, aki miután térden állva elfogadta a penitenciát, ami ki lett szabva rá és amikor látta a Sig. Kardinális az alázatos magatartást, amellyel kész volt elfogadni a mortifikációt, megnyerte Sig. Kardinális jóindulatát, tetszését és néhány nap alatt kegyeibe férkőzött, de rossz tanácsadói voltak, de én nem szűnöm meg, amennyire rajtam áll, hogy segítségére legyek a Sig. Kardinális protektornál. Azt írja levelében, hogy írásai hiányosak, legyen nyugodt, hogy ebben a házban senki hozzá nem nyúlt írásaihoz, főként az uraságodhoz tartozó dolgokhoz.”
„Nagyon örülök annak, hogy hűségesen kitart engedelmességgel a római intézkedések mellett, a többiek pedig akár tetszik nekik, akár nem, végül is csak engedelmeskedniük kell, amiért is Atyaságod igyekezzék meggyőzni őket a szent engedelmességről. Ami pedig P. Hilarionét illeti, megírtam Millesimóba, a Signore Contessának, hogy a húsvéti ünnepek elmúltával azonnal küldjük az említett atyát, nem küldhettük előbb, mert mindezideig nem volt olyan nyugodt idő, hogy hajóra szállhatott volna és ha majd odaérkezik az említett atya, akkor nem lesz ott szükség tovább P. Santinóra.”
„Több alkalommal is figyelmeztettem Atyaságodat hibáira, mulasztásaira és egyéb dolgokra, amelyekről írtak nekem, ha ezek igazak, akkor javuljon meg, ha pedig nem volnának igazak, akkor legyen rajta, hogy egyre tökéletesebb legyen és ne felejtse, hogy mivel elöljárója annak a háznak, önnek kell arról felelnie, számot adnia, ha a szerzetesi fegyelem, szabálymegtartás ellazulna, azért mert hiányzik a jó példaadás, buzdítás az ön részéről, hacsak egyedül ezekkel törődne és nem avatkozna bele más házak ügyeibe – amint mondani szokás – a Szerzet iránti hamis szeretetből, buzgóságtól késztetve, akkor igen üdvös és szent dolgot cselekedne, amint remélem, hogy meg is cselekszi a jövőben. – Nem tudom, hogy szívesen van e ott P. Nicolo di S. Franc. Saverio? Nagyon örülnék annak, hogyha megelégedettséggel venné az odahelyezést és a tanuló gyermekek előrehaladását szorgalmazná, ezért hát Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy segítségére legyen mindezen dolgokban, értesítsen engem arról, hogy a millesimói nővéreknek megvan-e a rendes gyóntatójuk, arról is írjon, hogy mi hallatszik ott a háborús hírekről, a közelből fenyegetnek-e vagy távoliabbak-e a háborús veszedelmek. Itt állandóan imádkozunk a békéért, amit engedjen az Úr az egyetemes Egyháznak és áldjon meg bennünket.”
„Atyaságodnak igaza van, hogy nem jó dolog, hogy cselekedetei miatt peres eljárás indult meg és most egész bizonytalanságban van, hogy mi lesz, hogyan menti meg jó hírnevét, gondom lesz arra, hogy minél előbb megláthassa a processzust és majd megküldjük a véghatározatot és tudja meg, hogyha meg akarja őrizni a világ tiszteletét, igen nagy fokban elvesztette azt Istennél és elöljárói előtt. Addig is míg megkapja a határozatot, Atyaságod misézhet és mehet a szokott napokon tanítani, hogy leckét adjon fel a Principessa di Castiglionénak, hacsak máris törvényesen le nem állították, és hogy nagyobb legyen az érdeme tegye azt most engedelmességből, amit ha Atyaságod gyakorolni fog, akkor az örök üdvösség útjára talált.” – (1640. márc. 31.)
„Ne csodálkozzék, ha egyes dolgokat felrónak önnek, mivelhogy igen sokan vannak, akik figyelik cselekedeteit, ennélfogva azon legyen, hogy ne adjon okot a gyanakvásra és azon igyekezzék, hogy amennyire csak lehetséges, és amiben lehet, a Szerzetet támogassa, segítse. Itt gondunk lesz arra, hogy intézzük azt az ügyet, amelyet Atyaságod figyelmembe ajánlott a legelső alkalommal, talán már a jövő héten lesz róla szó. Chiteibe hamarosan küldünk segítséget. A mariglianói Marchese ügyet rábíztam Atyaságodra, és önnel együtt P. Michelére és P. Nicolóra. A Casandinói ügyet tanulmányozza, hogy mi várható belőle, ne beszéljen róla.” – (1640. márc. 31.)
„Atyaságod a maga részéről tegyen meg mindent, hogy az ottani házban mindnyájan tartsák meg a Konstitúciókat és értesítsen engem, ha valaki nem rendesen viselkedik, különösképpen szó van itt P. Nicolo M-ról, aki visszakerült oda a Sig. Card. protektorhoz benyújtott kérelmek alapján, de ha nem becsüli meg magát, minden dologban fogja rövidre a gyeplőt. Ugyanezeket érvényesítse P. Gaspróval és mindenkivel szemben, hogy mindnyájan késztetve legyenek arra, hogy a szerzetesi fegyelmezettséget tartsák meg, ezért hát értesítsen engem, ha észrevenne valamit, főként, ha olyasmit tapasztalna, hogy valaki összeférhetetlenségnek, egyenetlenkedésnek az oka és a ház kormányzása körül támasztana nehézségeket, amennyiben előfordulna, hogy valamire szükségük van, forduljanak a Provinciálishoz.” – (1640. márc. 31.)
„Tegyen meg minden Sig. Pietro Bertea kielégítésére. Abban az esetben, ha P. Gioseppe di S. Thomaso d' Aquino atya nem tudná a »prima scuola«-t vezetni, akkor bízza ár fr. Evangelistára. De hát végeredményben miféle elfoglaltsága van az említett P. Gioseppének, mivelhogy azt írták nekem hogyha valaki volna, aki helyette elvégezné a iskolai munkát, ő évi 500 scudit adna a ház javára? Fr. Agatonét azzal a gondolattal küldtem oda, hogy küldjék valamelyik vidéki házba, ha azonban ott akar maradni, akkor Atyaságod ossza be a neki legjobban megfelelő munkakörbe. – Ha P. Girolamo testvére állhatatosan megmarad hivatásában, szolgáljon ez neki vigasztalására, de szükséges, hogy képezze magát, tökéletesítse zenei képességét, mint ahogyan azt már megkezdte a Szerzetben való élete előtt is, de bent is, Atyaságod legyen segítségére. – Mondja meg P. Gasparónak, hogy a mieink között van valaki, aki nagyon figyeli lépteit, jó lesz vigyázni. Fr. Gasparót várják, de fr. Gioseppét (nem aki Nápolyban fog vizsgázni) ne várja, hogy Nápolyban engedik vizsgára, mivelhogy ez ideig senkinek sem adtak engedélyt. – Ami P. Pietro Antoniót illeti, megírtam neki, hogy megküldöm neki a processzust, és majd annak idején a határozatot, ha egyszer nem úgy akar cselekedni, ahogyan megírtam neki, misézhet és járhat tanítani a Principessát, ezt most én a szent engedelmesség nevében rendeltem el neki. – Köszönje meg nevemben Signore Caterinának az adományt és mondja meg neki, hogy nem szűnöm meg, hogy állandóan az Úrnak ajánljam. – Elküldök önnek két levelet, hogy olvassa el azokat és intézkedjék, az ottani elöljárók minden aprólékos dologgal hozzám fordulnak, hogy az egyiknek erre, a másiknak meg arra van szüksége, Atyaságod mondja meg nekik, hozza tudomásukra, hogy a Generálisnak csak akkor írjanak, komoly dolgokban, ha a Provinciális nem intézheti azt el a maga hatáskörében. – Signora Prud.a Bartoli levelét azonnal továbbítottam. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. ápr. 7.) – „A szorgalmas intézkedést illetőleg, ahogyan eljárt P. Thomaso ügyében, a jövőben még nagyobb gondosságot fejtsen ki, nehogy egy ilyen botrányt keltő személy csak úgy járjon-keljen mindenfelé, hasonlóképpen figyelmeztesse társát, fr. Appiót. – Most még ne induljon vizitációs körútra, mert szeretném most egybehívni az ottani tartományi káptalant, majd értesíteni fogom, és a jövőre vonatkozólag akarom közölni, hogy adja tudomására az összes házaknak, hogy ne küldjék leveleiket gyorspostával, csak a nagyon sürgős esetben, akkor is csak fél íven, mert évente 150 levél után kell fizetni a postaköltségeket, ami súlyos kiadást jelent. – Ha P. Nicolo M. nem jól viselkedne, jelentse nekem, majd akkor intézkedünk innét, mindig szeretettel figyelmeztesse, ha nem alkalmazkodik, jelentjük a kardinális protektornak.”
„Megkaptam a megküldött számadásokat és a múlt napokban érkezett egy 50 scudis küldemény, ami a Collegio annyi adósságához viszonyítva egy kicsit kevés. – Szerintem meggondolatlanság az a tervezgetés, hogy Mad.na Marta segítségére egy fogadalmas szerzetes menjen el, aki nem is a legközelebbi rokonságból való, különben is vannak neki testvérei. – Nem hiszem, hogy a Sig. Card. olyasmit parancsolna nekem, hogy önt rendeljem ide hasonló munka végzésére, ön csak gondozza a cesenai javakat, míg csak lesz ott valamink. – Örömmel venném, ha elmennének és megnéznék az ottani ingatlanokat és ha kedvükre való lenne a cesenai birtok, nekünk tetszenek a római érdekelt házak, az albanói házak és szőlők, amelyekben, amint mondják 8400 gyümölcsfa van, akkor aztán szó lehetne az egyezkedésről. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. ápr. 11.)
„Kérem Atyaságodat, hogy kegyeskedjék megvizsgálni fr. Paolo di S. Maria d'Angeli és Gasparo dell'Assuntione fratellókat, hogy alkalmasak-e a klerikátusra, valamint a kisebb rendek felvételére és ha alkalmasaknak bizonyulnak, szíveskedjék a bizonylatot kiállítani ide a lapra, mikor ezeket kérem, kívánom, hogy az Úr bőséges áldása legyen önnel.” – (Róma, 1640. ápr. 12.)
„Kérem Atyaságodat, hogy szíveskedjék a másik kettővel együtt megvizsgáztatni ami fr. Domenico di Ges? Maria fratellónkat, hogy alkalmas-e a szent rendek felvételére, és amikén ahogyan az előző esetben is eljárt, most is rávezetheti a bizonylatot erre a lapra, ezeket voltam bátor kérni ez alkalommal.” – (Róma, 1640. ápr. 12.)
„Két hivatalos levelet küldök, hogy Atyaságod juttassa el, bármibe is kerül, rendeltetési helyére, Sig. Ugo iskolamesternek, a mi jótevőnknek legyen teljes megelégedésére, ha pedig a genovai hajók már tovább indultak volna Szicíliába, akkor az egyik levelet küldje el a messinai elöljárónak, Atyaságod ezzel nagy szolgálatot tesz nekem.” – (Róma, 1640. ápr. 13.)
„Megkaptam levelét, a száz scudiból megkaptunk hatvanhetet, a többit is hamarosan elszámolják. Ami pedig fr. Gasparót illeti, visszaküldjük oda egy társsal együtt, lehet, hogy többen is lesznek, nagyon örülnék annak, ha Atyaságod egynémely dolgokat megtanulna az említett fratellótól, hogy aztán Atyaságod taníthassa, amiként én is megtanultam az írásait, a számtant és a grammatikát, hogy alkalomadtán én is tudjam tanítani, legfőképpen pedig a mieinket, tegyen még többet, hogy legalább ketten, akiknek jó tehetségük van a tanulásra, tanuljanak, készüljenek a nyár folyamán, hogy jó tanítómesterek lehessenek az írásban, a számtanban, még ha atyák vagy klerikusok is volnának az illetők, ha volna erre tehetségük, képességük, én éppen annyira becsülném, értékelném őket, mintha csak a legjobb humanisták lenének és igen szívesen kinevezném őket a megtisztelő állásokra, hivatalokra, mindezt Atyaságod nagyon szívén viselje. – Ami a posilipói pénzt illeti, a jövőben abból ne költsenek a Kongregáció hozzájárulása nélkül, sem a ház elöljárói ne rendelkezzenek vagy tegyenek beszerzéseket a Kongregáció nélkül, kivéve, amit a napi ellátásra, beszerzésre fordítanak, ha éppen több is egy scudinál, mert a Posilipóból befolyó pénzt elsősorban a Porta Realei ház adósságainak a törlesztésére fordítsák, amint többször is megírtam már. – Ami fr. Gio Andreát illeti, ne hagyja abba, tegyen meg minden szükséges lépést, aljárást, hogy rávezesse tévedésének belátására, éppen úgy a másik kettőnél is, P. Thomasónál és fr. Appiónál ugyanezt szorgalmazza. Fr. Evangelista vezesse a »prima scuola«-t a Duchesca házban. A szentelésekre hamarosan küldeni fogom az elbocsátó leveleket. Fr. Agatone tartózkodjék ott mindaddig, míg a helyzet megengedi. – Helyezzék el a bankba a 300 dukátot azzal a kötelezettséggel, hogy ennek hozamából fizetik kötelezettségeiket, amelyekkel tartoznak a Complateariknak, hogy nyugodtak lehessenek a jövőben, hogy semmi gond, kellemetlenség nem fogja érni őket (meglesz a pénzük). Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1640. ápr. 14.) – Ha majd megjönnek Bisignanóból a két fratello Giovanni és Terziario, ha Atyaságod ott tartja őket, igénybe veszi szolgálatukat, szeme rajtuk legyen.”
„Ha megkapja fr. Francesco M. az áthelyezést Narniba, Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy illő módon elkísérje valaki. Látom, Atyaságod leveléből, hogy miket beszélnek, állítanak a fogadalmak érvénytelenségéről és hogyan szegik meg egyesek a fogadalmakat abban a házban, akik félre vannak vezetve azzal, hogy téves felfogásuk, véleményük van a fogadalmak érvénytelenségéről, szeretnék rendet teremteni a fogadalom meg nem tartását illetőleg, mert ha ilyen felfogás kezd elterjedni, igen sokat ártanak másoknak és mindazok, akik ebben a felfogásban vannak, halálos bűnben vannak, a Pápa nem akarja azoknak az ügyét meghallgatni, akik ötéves fogadalmasok, mert azt érvényesnek tartja és a záradék, amely a Bréve végén olvasható, nem mondja, hogyha valaki, kételkedik a fogadalmának érvényességében, jelentse ki azt, hogy érvénytelen, hanem atyai megértéssel azon legyen, hogy az illető maga megtalálja annak útját, hogy kimenekülhessen ebből az aggályosságból és kétségből, hogy maga az illető is érvényesnek tartsa, ismerje el, Atyaságod pedig járjon el azzal a szorgoskodással, hogy mindenki saját kezűleg írja meg két tanú jelenlétében, hogy fogadalmat érvényesnek tartja-e vagy nem, hogy megadhassuk a megfelelő orvoslást, hogy mindenkit megnyugtathassunk. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. ápr. 14.)
„Azt az ügyet illetőleg, amivel kapcsolatban Atyaságod azt írja, hogy súlyosak a mortifikációk, jó ha tudja, hogy amíg tart ez a nyomorúságos földi élet, nem lehetünk el zaklatások nélkül, főként a lelki dogokban, jó cselekedetekben, Atyaságod igyekezzék jó eredménnyel elintézni azokat az ügyeket, amelyeket jelenleg tárgyalnak, minthogy senki sincs olyan jó informálva ezekről mint ön, hogy azokat a dolgokat helyrehozza, és ha majd informálja azokat, akik azt fel tudják fogni és megértik, akkor majd eltávolítjuk azokat a nehézségeket, mivelhogy az az én óhajom, hogy mindenki békességben legyen, és ami mindenkinek üdvösségére szolgáljon, különösképpen Atyaságodnak éppen úgy, mint saját magamnak elsősorban.”
„A mariglianói Marchese ügyét a gallicanói Sig. Principe ügyhallgatójával kell itt megtárgyalni Sig. Card. Bagni jelenlétében, és az összes iratokat, amelyeket küldött, átadtam a mi prokurátorunknak, hogy azokat áttanulmányozva megadhassa a szükséges feleleteket, és ha még netán volna ott valami irat, a legelső alkalommal küldjék el. – Ami pedig a Complatearik javára történő évi 22 dukát kiutalását illeti, ha könnyen be tudják be tudják szerezni a pénzt, helyezzék letétbe, és másból fizethetik Sig. Pietro di Toledónak az egyéb adósságokat. – Dicsérem, helyeslem azt a megoldását, hogy még csak a látszatát is kerülje annak, hogy alkalmat adjon arra, hogy zúgolódjanak, elégedetlenkedjenek, ne felejtse, hogy ott van P. Nicolo M., aki szintén azok közül való lehet, akik figyelik önt. Megkaptuk P. Nicolo M. levelét, amelyet P. Arcangelónak írt. Ami fr. Andreát illeti, felmentheti a szobafogság alól, ha beismeri hibáját, tévedését, gyakoroltassanak vele néha-néha alázatossági gyakorlatokat. Fr. Giuseppe dell'Angelo Custode fratellót majd értesítjük, ha ügye kára nélkül elhalasztódik. Atyaságod ügyében ezen alkalommal semmit sem tudtam elérni.”
„Írtam már, de még írni fogok a P. Provinciálisnak, hogy küldje oda fr. Cosmót, és hogy rendezze el Palermóban az ő munkakörét, ha netán volna valaki abban a házban, aki el tudná látni a lábbeli javításokat, aki ért a cipészmesterséghez, Atyaságod intézkedjék, hogy valaki tanulja meg, hogy mindig legyen valaki, aki ellássa ezt a mindig szükséges feladatot, munkakört és ha valamelyik fratello nem akarja vállalni, szabjon ki rá komolyabb mortifikációt. – Annak a novíciusnak a fogadalomtételét illetőleg, akiket ezentúl hívom, hogy laikus, mindaddig el kell halasztani, míg meg nem tudjuk küldeni az új, jóváhagyott formulát. – Ami pedig a káptalant illeti, ahogyan a múlt káptalanban erről történt rendelkezés, 1641. tavaszán lesz. – Ami pedig fr. Salvatorét illeti, minthogy úgy áll a helyzet, hogy huszonegyedik életéve előtt tette le a fogadalmat, én biztosra veszem, hogy a Bréve szerint, amely a Sig. Card. protektor szándékai szerint jelent meg, hogy klerikusnak minősítik, mivelhogy nem alkalmas a rendek felvételére, megmarad egyszerűen a klerikátus keretében, nem hiszem, hogy fr. Marc' Antonio távolléte nagy hányt okozna abban a házban, hiszen ott van Atyaságod, aki minden dolgot ellát. – Ami pedig a gyógyszerész Cambriát illeti, mondja meg neki, hogy szerintem eredményes eljárás lenne, ha nekem küldene egy hivatalos igazolást vagy... az orvosoktól, hogy miként is lett adósa a Szent Vazul rendje, szerzete és akkor a Sig. Card nagyobb nyomatékkal tudna írni, amennyiben pedig jónak látja, hogy írjak, rendelkezzék velem”
„Ezzel a postával két levelet kaptam Atyaságodtól, nem különben egyéb leveleket, amelyek beszámolnak a palermói és a messinai ház dolgairól részletesen, ezekért a levelekért portóban fizettem, hat és fél giuliót, és ez nem egyszer esik meg így, ennélfogva azt a határozatot hoztuk, hogy a provinciák küldjék bérmentesítve leveleiket, hogy ezzel az Anyaházat tehermentesítsék évi 150 giulióval. – Visszarendeltem fr. Marc' Antoniót Palermóba, aki buzgóbb a szerzetesi fegyelem megtartásában, mint bárki más, szeretném, ha Atyaságod szívesen látná őt a házban, valamint a messinai házban is néhány erről a vidékről való embert, mert a mindenkor áldott Isten szava, tanítása a Szentírásban, amely Ábrahámhoz szólt: »exi de terra tua et de cognatione tua et faciam te in gentem magnam«, más helyen meg a próféta ezeket mondja: »Audi, filia et vide obliviscere populum tuum«, – olyan értelemben vehető, hogy világosan érthető, hogy a szülőföld inkább lazaságra viszi a szerzeteseket, mint obszervanciára és csak nagy nehézséggel lehet őket hazájukból kimozdítani és egyesek annyira ragaszkodnak hozzá, annyira bele vannak veszve, hogy inkább készek elhagyni a Szerzetet, de nem a hazát, ennélfogva, ha valaki igazán akar szolgálni az Istennek, kell, hogy el tudjon szakadni a világi dolgoktól és teljes bizalommal hagyatkozzék az Istenre, aki a benne bízókat sohasem hagyja cserben, mindezt azért írom meg, mert úgy hallom, hogy Atyaságod azt akarja elérni, hogy valamennyien földiek legyenek, ami nem jó tervezgetés, mivelhogy nem is lehet őket úgy mortifikálni, mintha más házakban lennének, és igen nagy érdem, ha valaki Isten iránti szeretetből tudja vállalni a mortifikációt. – Ami a novíciusok beöltöztetését illeti, először szeretném látni a jó nevelés eredményét, mind a múltból, mind a jelenből, mert nekem az a felfogásom, hogy jobb nem beöltöztetni senkit sem, és legyünk kevesen, mint az, hogy szám szerint sokan vagyunk, de semmi szellem, ezt pedig nem lehet másutt megtanulni, hanem csak a nagy visszavonultságban. – Szeretném, ha az ottani házban egyesek fr. Marc' Antonio lelkületével és buzgalmával járnának el, akitől gyakran kérjen Atyaságod tanácsot minden dolgában, amikor itt volt nálunk, én sem tartottam magamhoz méltatlannak, hogy tanácsot kérjek tőle. Néhány személyváltozást fogunk eszközölni, szükséges, mert ez a ház itt van a Pápa jelenlétében, és ez a mi legelső házunk, és az a legfontosabb, hogy jó példával szolgáljon. Ha majd lesz kongregációi ülés, értesíteni fogom Atyaságodat, ezeket akartam megírni.”
„Ezen a héten a kardinálisok nem tudtak kongregációs gyűlést tartani a sok udvari szertartás és hivatalos látogatások miatt. Mindazonáltal hamarosan sorra kerül a mi ügyeinknek az elrendezése, addig is értesítsen engem arról, hogy tud-e valamit biztosan P. Pietro Agostinóról, hogy Genovában tartózkodik e vagy Gorzegnóban, aki igen nagy hibát követett el, mivelhogy én biztosra vettem, hogy a húsvéti ünnepekre majd visszatér, ami már elmúlt, és megszabadult volna minden mortifiációtól és egyéb dolgoktól a készséges jóakarat folytán, és olyan nagy alázatosságot mutatott, hogy elfogadja a Sig. Card. kezéből a mortifikációt. – Most már nem hiszem, hogy olyan könnyen megoldódik az ő ügye, főként, amikor azt hangoztatja, hogy igazságtalanul kellett elszenvednie a mortifikációkat. Szeretném tudni, hogy fr. Giusto-Pastore, aki a múlt napokban Carcaréba ment, hogy visszatért-e, vagy tud-e valamit cselekedeteiről, valamint P. Giulióról, aki nagy hibát követ el azzal, ha nem jön ide jelentkezésre és bocsánatkérésre. – Addig is Atyaságod tartsa őket ott okosan, kétségtelen, hogy ezek a szerzetnek előbb-utóbb csak elvesztik a csatát és nem kerülhetik el a büntetést, amely annál súlyosabb lesz, minél később látják be tévedésüket.”
„Nagy részvéttel vagyok ezek iránt a mi fegyelmezetlen és makacskodó szerzeteseink iránt, ha megfontolom és szemügyre veszem magatartásukat, a bűnük annál súlyosabb, minél makacsabbak az engedelmességgel szemben, ha azt állítják, hogy igazságtalanság történt velük, Rómában kell azt orvosolni megfelelő eszközökkel, eljárással, de először hagyjanak fel a makacskodással... mert ez az állapot nem tartható fenn a legsúlyosabb halálos bűn nélkül és minél tovább tart ez a konok, elbizakodott magatartásuk, annál súlyosabb lesz a mortifikáció, a büntetés, amellyel az Isten látogatja meg őket, aki ilyenformán szokta a földi igazságszolgáltatás hiányait kipótolni, ami az elöljárók jóindulatán, elnézése folytán állhat elő. – Én mint mindnyájuk lelki atyja szánalommal látom, hogy mennyire a sátán zsarnoksága alá kerültek, Atyaságodnak gondja legyen arra, amennyire csak lehet, nem mondom, hogy ajánlgassa nekik az alázatosság szent erényét, mert szerintem arra képtelenek, hanem imádkozzék értük, mert az Isten haragja sújt le rájuk és jó lehet, hogy sokféle elfoglaltság miatt elhúzódik ügyük elrendezése, mindazonáltal ne mulassza el megtenni mindazt, ami helyénvaló és ne szűnjön meg Atyaságod velük tárgyalni, értekezni és P. Gio. Luca atyával sok bölcsességgel és türelmességgel.”
„Gondja legyen arra, hogy a szabályok megtartásában a ház előrehaladjon, valamint az iskolákban is kifogástalanul menjenek a dolgok abban a reménykedésben, hogy lassanként majd csak megnyugszik minden, amit nagyon is várunk. Értesítsen engem, hogy mit tud fr. Giusto-Pastore fratellóról, és számoljon be a napi eseményekről. P. Hilarione útnak fog indulni a legelső induló hajóval, holnapra várom ide, Fehérvasárnapra érkezését, hogy aztán annak vigasztalására utazzon oda, aki nagyon óhajtja odaérkezését.”
„Ha Atyaságod cselekedeteiben ahhoz hasonlóan jár el, amiket levelében ír, ahogyan azokat mondja, akkor hamarosan tökéletes szerzetessé lesz. Én majd gondoskodom arról, lehet, hogy már a jövő héten, hogy azt a házat megszabadítsam azoktól a személyektől, akik kevésbé kívánatosak. Írja meg nekem, hogy mit tud fr. Giusto-Pastore fratellóról és P. Pietro Agostinóról? Írtam Genovába, hogy küldjék meg a hat scudit, amelyet Mons. Castellani kölcsönzött itt.”
„Ha annyira türelmetlen tud lenni, mint amilyennek mutatja magát levelében, akkor minden további nélkül mehet más Szerzetbe, akár a ferencesekhez, akár a sarutlan kármelitákhoz, sarutlan ágostonosokhoz, kapucinusokhoz stb, ha valamelyikbe felveszik, a mi részünkről megadunk minden kedvezményt, ha pedig a mi Szerzetünkben akar megmaradni, akkor tanúsítson teljes engedelmességet és készséget a kötelességteljesítésben, amit az engedelmesség előír.”
„A ház tagjainak hozzájárulásával felfogadhatja azt a két novíciust, akikről ír és különös gondja legyen arra, hogy a fogadalmasok, akik a noviciátusban tartózkodnak, ne tegyenek és ne mondjanak semmi olyat, amivel rossz példát szolgáltatnának a novíciusoknak és ebben a dologban igen szigorúan járjon el a fogadalmasokkal szemben, ha valaki rossz példával járna elő.”
„Lássa, hogy mennyit kér egy vésnök a kapu elkészítéséért, de ne kössön vele megegyezést, mert ha harminc scudit kér, én elkészíttetem húszért és jobb munka lesz, ennélfogva értesítsen engem. Figyelmeztesse nevemben P. Gliceriót, mert úgy hallom, hogy gyakran az utcakapuban állva időzik, ha ez igaz, el lehet rá készülve, hogy komolyabb mortifikációban lesz része. Nem küldöm oda szakácsnak Gio Battistát, mivelhogy igen szeszélyes, majd meglátom, lehet, hogy a noviciátusban lesz majd megfelelő. Mondja meg P. Pietrónak...”
„Hosszú hónapok óta sem hírt, sem levelet nem kapok Atyaságodtól, jól lehet, hogy én írtam néhányszor, de nagyon jól tudom, hogy ennek a levelezésnek a legnagyobb akadálya az, hogy számtalan nehézségbe ütközik a tengeri úton lebonyolított közlekedés és Isten tudja, hogy elgondolkozom a dolgokon és ami az iskola építését illeti, én úgy látom, gondolom, hogy a Mons. Vescovo sokkal fontosabb dolgokkal van elfoglalva és más irányú nagy kiadásai vannak, ha nem is felejtette el valójában a mi ügyünket, de mintha egy kissé elhidegült volna, hasonlóképpen a helység is agyon van terhelve a háborús költségekkel, teljesen kimerült, ennélfogva az említett építkezés vagy abbamarad átmenetileg vagy csak nagyon lassan halad előre. Több alkalommal is írtam ebben az ügyben, örülnék, ha részletes értesítést kapnék. – Itt általában egészségesek vagyunk, nagyon kevés az alamizsna, jól lehet, nincs háború a pápai államban, nagyon keveset ér a gabona, alig van ára, ennélfogva nehéz helyzetben van az egyszerű nép, várják, de valószínűleg hiába, hogy a Pápa kreáljon új kardinálisokat a húsvéti ünnepek után, hogy emelje a nagy urak számát Rómában, hogy több segítségben részesülhessenek a szegények. A mi Sig. Card. protektorunk, Cesarino kardinális mindenképpen azon van, hogy a jövő tavasszal, 1641-ben megtartsuk az egyetemes káptalant. Engedje meg az Úr, hogy nagyobb gyarapodása legyen a Szerzetben a lelkieknek és a buzgóságnak. A genovai provinciabeliek, akik három házban vannak, majdnem valamennyien abban makacskodnak, hogy a fogadalmaik érvénytelenek, a messinai ház örökséghez jutott a nasói Contessa révén 400 aranyat kapott, de még nem vették fel, még nem lett kifizetve, a palermói ház jól áll. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1640. ápr. 17.)
„Míg Atyaságod a viceprovinciálisi megbízatással rendelkezik, szerintem mindent meg kellene tennie, figyelmeztetésekkel, rábeszélésekkel oda kellene hatnia, hogy megakadályozná azt a szabadosságot, féktelenséget, hogy a mieink minden további nélkül teljesen szabadon odajárjanak, ahova akarnak, ahova nekik tetszik, nemkülönben arra is figyelmeztetem, hogy vigyázzon egészségégre, hogy minél készségesebben szolgálhassa az Istent és a Szerzetet, hogy ezáltal is minél alkalmasabbá tegye magát az Isten és a Szerzet szolgálatára. – Értesítsen engem arról, hogy felvilágosították-e a camagnolabelieket és visszaszármaztattak-e mindent, amit a mi Szerzetünk a községtől kapott, mivelhogy nincs arra lehetőség, hogy visszatérjünk oda a vidék szegénysége miatt, ha el is múlik a háborús veszély, ha meg is nyugszik minden, még akkor sem lehet mindaddig visszamenni oda, míg teljesen el nem készül az épület és létre nem jön a megegyezés, hogy hogyan is lesz ott a mieink megélhetése, hogy helyrehozhassuk az első odamenetelünk alkalmával elkövetett hibát, mulasztást. – Figyelmébe, gondjaiba ajánlom, hogy legyen békesség és megnyugvás mind a három házunkban, legalábbis legyen rajta, hogy a carcarei és a savonai házak mentesüljenek ezektől a keményfejűektől, nyugtalan vérűektől, hogy legalább ez a két ház legyen rendben. Az Úr áldjon meg mindnyájukat.” – (Róma, 1640. ápr. 14.)
„A mai nap folyamán különösképpen jóindulatába ajánlottam a kormányzóság legelső bírájának, a genovai Thomaso Castilgioninak, és azt mondotta nekem, hogy a rossz társaság volt testvérének a kárára, romlására, mindazonáltal rajta lesz, hogy amennyire csak lehetséges, segíteni fog a helyzeten, mivelhogy P. Castiglia (Garzia) feleségének a gyóntatója. – A ruhafélék még itt vannak nálam Atyaságod rendelkezzék, hogy mi legyen belőle. – Szerintem nem könnyű feladat, hogy előadják a logikát, mert ezáltal e kell térni az iskola megszokott rendjétől, mindazonáltal szeretném, hogyha Atyaságod még Firenzében lesz, ha a mieinknek is előadná az új tanulmányokat, az új stúdiumot, akik erre értelmesek. Egyebekről majd más alkalommal fogok írni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. ápr. 21.)
„Értesítsen arról, hogy volt e ott valaki a Collegio birtokait megnézni, és ha volt, mi volt az észrevétele? Van e remény arra, hogy lesz kelendősége a gabonának, mivelhogy a Collegio kiadásai nagyok és a társulat még nem vállalta a tartozásokat, amiért is serénykedjék kedvességed, nézzen körül, érdeklődje meg minél előbb egy kis titkolódzással, okossággal, hogy a ravennai érsek szolgálatában van e bizonyos Sig. Francesco Gaddi nevű pohárnok és Andrea Lanfra, aki mint kamaráskisegítő szolgált ott és borbély, ott vannak-e még a szolgálatban, vagy talán már gazdát cseréltek, tudakozódjék meg mindent részletesen, de arról ne beszéljen, hogy Rómából jött írás, hanem egy barátja érdeklődik, aki csak jót akar nekik és amint mondtam, ezt mihamarabb intézze el, lehet, hogy ott Cesenában is akad valaki, aki ismeri őket és talán nem rég látta is őket, ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1640. ápr. 21.)
„Már megírtam más alkalommal, hogy helyezzék el az Annunziata bankba azt az 500 dukátot, amit a nolai hagyatékból illeti meg minket azzal az elkötelezettséggel, hogy ebből fizessék azt a 25 dukátot, amivel tartozunk Complateariknak, akik aztán így nyugodtak lesznek és nem lesz semmi nehézség azt kifizetni, azt a 22 dukátot pedig, amely először volt erre a célra szánva, azt a ház fordítsa a maga javára. Fr. Gasparo két nap múlva útra kel. Ami pedig a Mutio-féle 100 dukátot illeti, iparkodjanak minél előbb kiegyenlíteni, nem különben a 200 dukát utáni járandóságot annak a templomnak a papjának, ahol a barnabita atyák vannak, több mint 15 év óta fizetjük a nyolc százalékos kamatot. Ha fr. Paolo kéri, hogy szeretne segítségére lenni a gyógyszertáraskodásban, akkor jelen levelem megérkezésekor azonnal induljon Rómába. Megkaptuk a száz mise pénzutalványát, a miséket azonnal el fogom mondatni. – Figyelmeztesse P. Michelét, mivel hallom, hogy elment a kedve az adóssági ügyek rendezésétől és a posilipói ügyektől, hogy ne hagyja félbe a Szerzet iránti szeretetszolgálat teljesítését egyéni elkedvetlenedés miatt, mert az Istennek felajánlott szolgálatok annál értékesebbek, érdemszerzőbbek, minél több az akadékoskodás és nehézség, mindez legyőzhető Isten iránti szeretetből. – Atyaságod lelkiismerete szerint értesítsen arról, hogy P. Arcangelo hogyan jár el az elöljárói tisztében, mivelhogy eléggé kedvezőtlen információt kaptam felőle. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. ápr. 21.)
„P. Gregorio jelentette, hogy reverendára volna szüksége, kiadtam a rendelkezést, hogy készítsék el. Szeretném, ha minél előbb megkezdené a munkálatokat a kápolnákban, a kőlapokkal borítást, készítse el jó előre, faragja meg a köveket, vegye igénybe fr. Stefano segítségét a kőfaragó munkálatoknál, és ha majd készen lesz a munkálatokkal az említett fratello, mindent rendezzen el nyugodtan, és ha majd Rómába jön, szeretném, ha hozna szenteltvíztartót. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1640. ápr. 22.)
„Nagy szívességet tenne nekem Uraságod, ha valakivel megnézetné, hogy milyen értéke lehet annak a kis háznak, amelyet a mi fr. Arcangelónk b. e. édesanyja hagyott a mi használatunkra és értesítsen erről engem, amiért én mindig különösen hálás leszek és kész vagyok uraságod szolgálatára, rendelkezzék velem. Adja meg az Úr, hogy állandóan gyarapodhassék az ő szent kegyelmében.” – (Róma, 1640. ápr. 24.)
„Megkaptam Sig. Valentino Saluzzótól a pénzt, 8 scudi 82 baioccót és bejegyeztem az intenciós könyvbe, száz mise, ahogyan Atyaságod írta nekem, Atyaságodéból négy scudival egészítettem ki. – Ami pedig P. Michelét illeti, én adtam olyan értelmű rendelkezést, hogy mozdítsák el a prokurátori állásból, hanem csak annyit, hogy az ügyeket közösen megtanácskozva végezzék. Ami pedig fr. Francescót illeti, aki P. Nicolo M-val ment oda, mivelhogy szükség van ár, hogy kéznél legyen a házi szövetfonásnál, térjen majd vissza, addig is, míg újabb intézkedést nem kap, szolgáljon a sekrestyében, ha nagyon szükséges valaki, küldünk akkor majd más valakit. – Hallom, hogy P. Gioseppe di S. Thomaso d'Aquino gitárral szórakoztatja a házbelieket, világias dalokat énekel, szicíliai táncdarabokat még a közös rekreációkban is, Atyaságod rendleje el nevemben, hogy azonnal hagyjon fel a gitárral, a házban zongorán kívül más zeneszerszám ne legyen, néhány atyának az áthelyezéséről is tárgyalunk, akiknek jobb lesz, ha itt lesznek, mint ott. Írtam afelől, hogy fr. Teodoro és még más kettő vagy három a nyári vakációban foglalkozzanak a mennyiségtannal, valamint Atyaságod is, hogy taníthasson másokat. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. ápr. 27.) – „Jól tette, hogy biztonságba helyezte a pénzt, nehogy zár alá vegyék, lefoglalják és nagyon csodálkozom azon, hogy kérik az adót a ház után, amelyet Ferillo novícius hagyott nekünk, mert az a házbér minket illet meg, ahogy birtokunkba vettük a házat és én azt hiszem, ha megfizették, akkor a dolog nem érint minket, nem tartozunk semmivel, mindazonáltal szeretném tudni, hogyan is áll ez az ügy. – Nem helyes dolog, hogy annyira üldözik P. Arcangelót, természetesen hagyjon fel hibáival, javuljon meg, különösképpen abban a dologban, hogy pénzt vesz fel intenciókra, anélkül, hogy elmondaná, amiért is Atyaságod ebben a dologban figyelmeztesse, amiért elmarasztalja őt P. Marco. – Hallom, hogy P. Nicolo M. testvére ott tartózkodik a házban négy társával együtt, szerintem ezt nem lehet sokáig így hagyni, természetesen testvére az maradhat. Ha majd jön fr. Carlo, jöjjön vele együtt fr. Francesco kőműves. – Végeztesse el a szokásos suffragiumokat P. Pellegrinóért, aki f. h. 22-én halt meg, értesítse az összes ottani házakat. Atyaságod még nem küldött arról értesítést, hogy mindnyájan megújították-e a fogadalmukat, figyelmeztesse, aki nem újította volna, hogy nyolc napon belül újítsa meg, vagy pedig írásban igazolja magát, hogy megadhassuk neki a megfelelő döntéseket. Ami pedig fr. Vincenzo otthonát illeti, ha készen van, akkor őt küldje ide Rómába, alkalmazni fogjuk arra, amiben éppen kell, amire szükség van, hogy ott ne legyen senkinek sem terhére.”
