„megkaptam Atyaságodnak f. h. 14-én kelt levelét, gondosan áttanulmányoztam, átadtam a levelet őeminenciájának, látván azt a sok ellentmondást és nehézséget, ami ott van. Arra az elhatározásra jutottunk a kardinális protektornak a tanácsára, hogy egy megbízottat, vagy vizitátort küldünk teljes joghatósággal, Sig. Card. Durazzo érsek őeminenciája is ajánlotta a vikáriusgenerálisának figyelmébe a nevezett vizitátor atyát, Atyaságod mindabban, amiben csak lehetséges, legyen segítségére a Bréve végrehajtásában, buzdítván az össze makacskodókat az engedelmességre. – A carmagnolai ház ügyét illetőleg úgy rendelkezem, ahogy írtam a múltban, ugyancsak hasonlóképpen a carcarei P. Ministróról. Hajtsa végre mindazt, amit elrendeltem Sig. Carlót illetőleg a carmagnolai dolgokban, és értesítsen engem, és Atyaságod pedig buzdítson mindenkit saját lelkének megmentésére, üdvözítésére. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. nov. 26.) – „Végeztesse el a szokásos suffrágiumokat P. Ottavio atyáért, aki itt a San Pantaleóban halt meg, értesítse a többi házat is.”
„A Sig. Card. protektornak újra ajánlkozott, hogy megkéri Sig. Card. Durazzót, hogy írjon egy másik levelet az ő vikáriusának, hogy adjon meg minden szükséges segítséget Atyaságodnak. Azt is mondta nekem, hogy a savonai püspöknek is fog írni és mivelhogy a Brévében arról is van említés, hogy megvonta a joghatóságot a szentszéki bíróktól, , még a kardinális legátusoktól is, és ebben az ügyben fenntartja magának a Pápa az intézkedést, legyen rajta, hogy ilyen értelemben hajtsák végre a Brévét, aki pedig ellenszegül, makacskodik, vegye el méltó büntetését és ha szükségesnek látszik, a Sig. Vicario hozzájárulásával, börtönnel, és ha valaki elhanyagolná az iskolát a Brévében foglaltakkal való törődés miatt, Atyaságod az illetőt vesse fogságra, mint ahogyan is megtettem fr. Dionisióval, aki otthagyta az iskolát önfejűsége, szeszélyessége folytán, és most Atyságod nézzen jól körül, hogy ha szükséges, hogy kit lehetne helyébe tenni, P. Guglielmót vagy más valakit, és az illetőt állítsa oda munkába, hogy végezze feladatát, de ha nem engedelmeskedne, büntesse meg szigorúan mortifikációval, a többieknek okulására. – Rendelje el, hogy fr. Giusto-Pastore jöjjön Rómába, ha nem engedelmeskedik, vesse fogságra, mert az olyan szerzet, ahol nem engedelmeskednek, ahol nincs engedelmesség, azt már nem lehet szerzetnek nevezni. És ha esetleg a Serenissimo Senatornak az lenne a rendelkezése, hogy P. Gio Crisostamo nem lehetne elöljáró, amit nem hiszek, mivelhogy szerintem nyugodt és szerény szerzetes, akkor ebben az esetben kinevezhetné P. Ministrónak a savonait, vagy pedig P. Pietro Maria atyát, aki a prefektusi tisztséget tölti be. – Írok egy levelet a Sig. Vicariónak is, és megkérem, hogy legyen segítségére Atyaságodnak, ami annyi, mintha a szerzetnek nyújtana segítséget. Írok még egy másik levelet Sig. Gio Francesco Sabinónak, hogy eszközölje ki az ön javára a »Serenissimo Senato« jóindulatát, ha éppen erre is szükség lenne, Atyaságod meg próbálja meg engedelmességre bírni azt a négy-öt fegyelmezetlent, és részesüljenek súlyos mortifikációban. Ami pedig a Brévét illeti, itt nincs föllebbezés, folyamodással élhetnek a mi urunkhoz, a Pápához, de először tegyenek bizonyságot az engedelmességről. Értesítsen mindarról aprólékosan, ami naponta történik. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. nov. 26.) – „Két másolatot küldök azokról a tiltakozásokról, amelyek onnét, a genovai házból érkeztek hozzám, hogy lássa Atyaságod is, hogy milyen lelkületűek.”
„Amikor úgy rendelkeztem, hogy menjen a palermói házba P. Domenico, azzal a gondolattal tettem, hogy maradjon ott abban a házban elöljárónak, Atyaságod pedig legyen elöljáró Messinában. A mindenkor áldott Isten azonban nem úgy akarta, hogy az említett P. Domenico átvegye ezt a hivatalt, de mivelhogy úgy látom, hogy Atyaságod és a P. Provinciális között van valami ellentét a kormányzást illetőleg, jónak láttam, hogy írjak az említett P. Provonciálisnak, hogy mindenről gondoskodjék, rendelkezésére állván valaki, mint helyettes mindaddig, míg el nem tudom küldeni a szükséges segítséget. Atyaságod pedig menjen Messinába a levéllel egyidejűleg megküldött áthelyezési irat értelmében, és P. Gio. Luca atya pedig, amikor már Atyaságod jól beletanult a ház dolgaiba, amikor már világosan látja, hogy mik a bevételek és a kiadások, és módjában volt megismerni a ház jótevőit és barátait, akkor ő jöjjön Nápolyba. Atyaságodnak pedig gondja legyen arra, hogy mindenben a ház javát szolgálja, és mindent a lehető legjobb rendben helyezzen el, különösen figyelemmel kísérje az iskola munkáját, hogy a lehető legtökéletesebben menjen a munka, és hogy a házban mindenki részt vegyen a közös munkálkodásokban, cselekedetekben, senki azokról el ne maradjon. Ezeket akartam jelenleg megírni. Végezzék el a szokásos suffrágiumokat a b. e. P. Ottavio atya lelke üdvéért, ugyanerről értesítsék a messinabelieket is.” – (Róma, 1639. nov. 26.)
„Megkaptam Atyaságodnak f. h. 19-én kelt levelét, áttanulmányoztam, amennyiben ott óhajt maradni, maradhat, természetesen ezzel nem vállaltam, hogy könyveket küldjek önnek, kivéve iratait, de ha kedve van visszatérni, elmehet Moriconéba, ahol munkáját befejezheti, ott rendelkezésére állnak a szükséges könyvek. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. nov. 26.)
„Megkaptam a jelentést, hogy 1639-ben mit hozott a Collegio birtoka, úgy emlékszem, hogy az 1638-as terméshozam értéke alig érte el a hatszáz scudit, vagy valamivel volt csak több, a mi kiadásaink pedig itt meghaladják az ezer scudit, azonfelül néhány száz scudi tartozásunk is van a banknál, és Cesenából, úgy látom, hogy nem igen várhatunk semmit sem, mivelhogy nincs árukereslet a terményekre. Nem írt arról, hogy milyen áron lehetne eladni a kendert, ha ebből valami kis pénzt lehetne szerezni, tegye meg minél előbb. – Ami a komiktorok ügyét illeti, nem lehet vállalni ezt az újabb terhet, esetleg még akkor, ha nem nyitottuk volna meg a mi iskolánkat, de hát most már mást nem tehetünk, mint hogy türelmesen várakozunk. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. nov. 26.) – „A legény felől írtam, aki ott teljesített szolgálatot, hogy fr. Antonio szívesen maga mellé venné itt a Collegio kertjének a munkálására, amely elég hatalmas, nagy kert, és nagyon is megfelelő, amely a Sforza-tér mögött van, amelyet házak vesznek körül egyik oldalról és Sig. Duca Muti palotája a kerttel és a ligettel.”
„A jelen levelemben is értesítem, hogy a legutóbbi postával megküldtem önnek a kinevezést, amelynek értelmében ön házfőnök Messinában. Remélem, hogy sok sikerrel végzi annak a háznak a vezetését, hiszen úgy értesültem, hogy nincs semmi adóssága annak a háznak, rendszeres jövedelmi forrásokkal rendelkezik, és ha lesz rá pénzük, megoldhatják a víz bevezetését a ház átalakításával, de egyúttal gondjuk legyen az iskolára is, mivel a mi intézményünk jó hírneve egyedül a gyermekek jó nevelésén múlik, és ez mindenekelőtt és mindennél jobban foglalkoztassa, érdekelje, hogy jól menjen a tanítás. Gondja legyen, kísérje figyelemmel, hogy mindenki valami módon legyen a gyermekek segítségére, akár mint gyóntatók, amikor nincsenek mással elfoglalva, akadályoztatva, hasonlóképpen a klerikusok és a fratellók, amikor ebéd után nincs semmi más különösebb elfoglaltságuk, ezáltal nagyon kedves dolgot cselekszik Isten előtt, és embertársa javára nagyon hasznosat, a szerzet jó hírnevét pedig ezzel öregbíti, gyarapítja. Az úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. dec. 2.)
„Iparkodjék minél előbb tárgyalni Sig. Gio Francesco Sabino közvetítésével a szenátus tagjaival, jelentse nekik egynémelyiknek lazaságát és makacsságát, akik követelődznek, minden rosszat mondván a szerzetről, leplezze le hiányaikat, mulasztásaikat. Hasonlóképpen tegyen jelentést a Sig. Vicariónak, ha már eddig meg nem tette volna, és azt a három névleg megnevezett engedetlent, makacskodót, nem tekintve, figyelembe nem véve fellebbezési kísérleteiket, vesse őket fogságra, és ha erre a célra a mi házunk nem rendelkezik a megfelelő felkészültséggel, vegye igénybe a Sig. Vicario segítségét, és zárják őket ott annak a joghatósága alá tartozó börtönbe, és aztán majd alkalmazkodjék ahhoz, amit a Sig. Card. írni fog. Ezzel a hárommal a következő eljárást hajtsa végre: fr. Giusto-Pastore engedelmeskedjék és jöjjön Rómába, és jelen levelemmel küldök két áthelyezési iratot, azaz P. Antonio di S. Ignazio és Filippo atyának és fr. Luca di S. Bernardónak, akikkel addig ne közölje az intézkedést, amíg biztosítva nincs a hajóra szállás olyan kísérő körülményekkel, , amit megadhat a mi szerzetünk. – Gondja legyen arra, hogy az iskolákban minden fegyelmet megtartsanak, hogy minden botrányt elkerülhessenek, és ha valaki nem akarna eleget tenni az iskolai kötelezettségének, vesse azonnal fogságra. És ha Atyaságodnak úgy tetszik, a P. Viceprovinciálissal egyetértve, hogy a genovai P. Ministro, aki P. Bernardino della Presentazione, hogy emberhiány miatt, ha alkalmasnak látják a genovai »prima scuola« vezetésére, tegyék meg őt, vagy P. Guglielmo di S. Pietrót. Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy atyai kedvességgel és kegyességgel iparkodjék mindenkit megnyerni az obszervanciának, és mindenekfelett arra legyen nagy gondja, hogy mindenki el legyen látva a szükséges dolgokkal, de ne legyen semmi felesleges, itt pedig napról-napra várjuk Atyaságodnak a jelentését az ottani helyzetről. Az úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. dec. 3.)
„A mai rendes postajárat nem hozott levelet Atyaságodtól, ezért figyelmeztetnem kell egy hibára és egy nagy hanyagságra: abban az iskolában szokásba jött, hogy folyik az eladás és a vásárlás. Tegyen meg minden óvintézkedést, és ha akadna olyan valaki, aki megszegné az előírást, első alkalommal az lesz a büntetés, hogy három napig nem kap bort, és ha erre sem javulna meg, értesítsen engem újra, hogy megszüntessük az ilyenféle visszaéléseket és botrányt. – Tárgyalják meg, beszéljék meg együttesen, szeretettel, megbecsüléssel a kormányzásnak ügyeit, és a szent engedelmesség nevében bízzon meg valakit azzal, hogy minden hónapban küldje a jelentést, hogy kik hiányoztak a közös imádságról és más egyéb ájtatossági gyakorlatokról, akár reggel, akár este, és erről a buzgóságról tudni akar a kardinális protektor is, hogy lássa, hogy milyen lelkületűek. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1639. dec. 3.) – „Írja meg nekem, hogy mit beszélnek fr. Filippo Andreáról és hogy miféle elfoglaltsága van. Hasonlóképpen jelentse nekem, hogy mivel foglalkozik fr. Andrea, és ha ön jónak látja, hogy ellátogasson szülőföldjére, hogy elintézzen egynémely dolgot, rábízom Atyaságod belátására.”
„Megkaptam Atyaságodnak nov. 29-én kelt levelét, áttanulmányoztam. Örülnék, ha még nem ment volna Genovába, hogy akkor menjen és legyen segítségére a kiküldött atyának, főként abban, hogy kiemeljék abból a provinciából azokat a fegyelmezetleneket, főként P. Antonio di SS. Ignazio e Filippót, fr. Giusto e Padtorét és fr. Lucát. P. Antonio és fr. Luca részére küldöm az áthelyezési hiv. iratot, és hajtsa végre abban az értelemben, ahogyan a kiküldött komisszárius atyának írtam, és a genovai P. Ministro és fr. Giusto-Padtore megkapják a maguk hiv. áthelyezési iratát. – fr. Dionisiót nyolc napig fogva tartottuk, belátta, elismerte meggondolatlanságait, és most itt a »scuola secunda«-t vezeti. – A carmagnolai ház ügyében mindaddig nem lehet tárgyalni, míg tartanak a háborús zavargások, és minden el nem lesz intézve, és ha közben más szerzet menne oda, viseljük el türelemmel. Ami azt illeti, hogy ezek közül a klerikusoknak nyilvánítottak közül senkit sem küldjünk oda, akkor inkább senkit sem. – Ha P. Santino többre értékelné az elöljáró iránti engedelmességet, mint a saját akaratát, akkor azonnal Savonába menne, és ha jónak látja a P. Commissario és Atyaságod, P. Bernardino, a genovai P. Ministro átveheti Genovában a »scuola prima«-t ebben az emberhiányban, vagy pedig bízzák meg P. Guglielmót, vagy pedig teljesítsen szolgálatot Carcaréban. – Az ellenszegülő atyákat és klerikusokat elvakította a szenvedély, ha majd magukhoz térnek, meg fogják bánni. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. dec. 3.)
(Azonos a 3180. levéllel)
„Ami a Collegio javainak az eladását illeti, érdeklődjék, hogy volna-e valaki, aki igényt tartana rá, és hogy mennyiért akarja adni, mennyit akar érte adni, ami, ha megfelelőnek látszik, itt majd elintézzük, hogy mi lenne megfelelőbb, előnyösebb a Collegio szempontjából. Ha van arra alkalom, hogy tudna eladni kendert, vagy bármi más egyéb dolgokat, csak adja el. És küldje a pénzt minél előbb, mivelhogy igen sok itt a kifizetni valónk. Ami pedig az ön ideutazását illeti, erre majd a legközelebbi postával felelek, hogy mitévő legyen. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. dec. 10.)
„A legközelebbi karácsonyi ünnepek alkalmával írja meg nekem azoknak a névjegyzékét, akik nem újítják meg fogadalmaikat, hogy lássuk, hogy kiben van meg a jó szándék, és ki nem akar helyesen eljárni, hogy megkaphassa a kijáró, megfelelő büntetést. A házi lelkiatyákat illetőleg, mivelhogy jó néhányan vannak ott abban a házban atyák, Atyaságod válassza ki azokat, akik segítségükre lehetnek az alattvalóknak jó tanácsaikkal, és küldje meg nekem a névsorát azoknak, akiket erre alkalmasnak talál, és én megerősítem a jelölést. Küldje meg azt a két scudit, ahogyan annak idején elrendeltem, amit P. Ambrosiónak adtunk. Nem tudom, hogy P. francesco dell'Annunziata és fr. Filippo mit határoztak, mivelhogy most kaptam értesítést, szeretném tudni, hogy elutaztak-e, vagy maradtak-e? Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. dec. 10.)
„Az én elgondolásom az, ha akad vevő, adják el a Collegio javait, ennek a dolognak a végrehajtásában járjon el minden szorgalommal, igyekezettel, és használjon fel minden lehetséges eszközt annak megvalósítására, és számoljon be mindenről részletesen Sig. Passolino Abbatinak, akit részletesen tájékoztasson az árakról minden egyes alkalommal, hogy ki mennyit akar. Ne felejtse el, hogy reálisan gondolkozzék mindebben, mivelhogy sokkal jobban vagyok tájékoztatva a Collegio érdekeiről, mint ön. Hogy hosszabbra ne nyújtsam levelemet, az egyéb dolgokat rábízom P. Stefanóra, aki majd részletesen ismerteti, hogy mi az én akaratom minden egyes alkalommal. Az úr áldja meg.” – (Róma, 1639. dec. 10.)
„Nagy vigasztalásomra szolgál, hogy Atyaságod mindent elkövet, hogy legyen gyóntató a millesimói zárdában. Küldje P. Bernardinót Carcaréba, és ha Atyaságod nagy örömet akar nekem szerezni, akkor legyen rajta, hogy Carcaréban legyen állandó maestro. P. Adrianóra ne igen építsenek, azért hát ott úgy gondolkozzanak, és úgy oldják meg a megfelelő, jó maestro alkalmazásával a problémát, hogy a Mons meg legyen elégedve, nem különben a város. – Mindenekben ? beszámol nekem ezekről az ellazultakról, mindnyájan legyenek segítségére a P. Vizitátornak, hogy leszerelhessék ezeket, mivelhogy remélem, hogy mindnyájan akarják, hogy lefékezzék őket, vagy nem? – Amennyiben P. Nicolo és P. Alessandro nem akarnának engedelmeskedni, ahogyan meg volt hagyva nekik, Atyaságod éljen a hatalmával, és késztesse őket engedelmességre. Ugyanezt írja meg nevemben a savonai P. Ministrónak. Megkaptam az értesítést fr. Filippóról és annak a közlését, azt a határozatot, hogy fr. Deodato aposztata. És mivelhogy ez alkalommal más írnivalóm nincsen, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. dec. 10.)
„Nagy várakozással várom a jelentést, hogy Atyaságod egészségesen érkezett-e meg, és mivelhogy jelenleg nincs semmi különösebb jelentenivalóm, ismétlem azt, amit már más alkalommal is jeleztem, hogy le kell szerelni annak a háromnak-négynek a büszkeségét, dölyfösségét, és hogy engedelmeskedjenek, ahogyan előírtam, és ha nem engedelmeskednek, szolgáltassa ki őket a Sig. Vicariónak, és vesse fogságra őket az ő börtönébe. Nagyon figyelmébe ajánlom az iskolákat Carcarében, figyelembe véve, hogy panaszkodva írták, hogy állandóan változnak a maestrók. Már két levelemben is megírtam, és most harmadszor írom Sig. Bartolomeo Bossato útján Atyaságodnak, hogy nagyon is figyelmébe ajánlom annak végrehajtását, amit levelemben megírok, és ha valaki vonakodnék őt elfogadni vizitátorként, intézkedjék vele szemben úgy, ahogy jónak találja az Úrban. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. dec. 10.) – „Atyaságod kísérje figyelemmel, ha netán alkalmas gályahajó indulna, akkor azzal jöjjön P. Adriano Rómába, máskülönben ne induljon. Ez az értesítés csak önnek szól, várakozván, hogy lesz alkalom az említett hajóra, semmi alkudozás erről a dologról. Több alkalommal írtam már a P. Provinciálisnak és a genovai P. Ministrónak, hogy mondják meg a közösségben, hogy én sohasem tartottam aposztatának P. Antonio di S. Ignaziót, ezért ha abban a provinciában annak tartják, tévedésben vannak felőle, ezért hát közöljék hivatalosan, hogy sohasem tekintettük aposztatának. Rögtön intézkedjenek ebben az ügyben, mihelyt megkapják levelemet, és várok efelől értesítést, ami nagy megnyugvásomra lesz. Azok, akik áthelyezési értesítést kaptak, hogy jöjjenek Rómába, P. Antonio di S. Ignazio, fr. Luca és fr. Giusto-Pastore, pontosan hajtsák végre az intézkedést.”
„Megkaptam a mai postával Atyaságod levelével együtt a négy zárt levélcsomagot, mindegyiket rendeltetési helyére juttattuk. Itt, a hivatalos tanácsülésen felolvastuk Atyaságod levelét, amit írt a joghatóságát illetőleg, és annak a néhány fegyelmezetlennek a viselkedéséről mindenki , de főként a kardinális protektor, nagy tetszéssel fogadta Atyaságodnak cselekvési módját, hogy Atyaságod kikérte súlyos egyéniségek tanácsát ebben az ügyben, és főként, hogy igénybe veszi a Sig. Vicario segítségét minden előforduló ügyben, így aztán senki sem mondhatja, hogy meggondolatlanul cselekszik. Az mindenesetre fontos, szükséges, hogyha nem hajtották volna végre a fegyelmezetlenekkel szemben az intézkedéseket, el ne felejtsék végrehajtani, amint mondottam, ha kell, vegye igénybe a Sig Vicario tekintélyét, és ha még ezúttal sem akarnak engedelmeskedni, akkor intézkedjék úgy a Sig. Vicarióval, hogy vesse őket fogságra a szentszéki börtönbe. Úgy tudom, hogy Sig. Card. Durazzo újra ír a vikáriusnak ebben az ügyben, várjuk az újabb jelentést, hogy mit végzett, de mindig a P. Provinciálisnak és P. Ministrónak, és ahogyan föntebb említettem, mások véleményének a kikérdezésével, hogy az ügynek minél sikeresebb kimenetele legyen, és hogy Atyaságod nem cselekszik szenvedélytől elfogultan. – Itt, a közös ülésen elégségesnek találták a megbízólevelet, és jóváhagyást nyer, amit Atyaságod tenni fog. Most, hogy megfelelő embereket küldjünk oda, amikor rossz idő van és benn vagyunk a télben, kérni fogjuk a kardinális protektort, hogy halassza el egy későbbi időpontra azoknak a jövetelét, akiknek Rómába kell jönniük vizsgázni. Mondja meg nevemben fr. Paolónak, hogy legyen Atyaságodnak segítségére, amikor ott tartózkodik, és ugyanazt mondja, közölje fr. Bartolomeóval, hogy legyen mindabban szolgálatára, ami szükséges. – Atyaságod legyen szeretetteljes mindenkihez, minden cselekedetében, eljárásában lássák, hogy mindenkihez egyformán szívélyes, jóindulatú. – Küldje vissza Savonába P. Alessandrót és P. Nicolót, és mondja meg nekik, hogy én nem küldhetem vissza a világba a szerzeteseket, akik fogadalmat tettek, éltem volna már ezzel a hatalommal, ha meglenne nekem, ha erre jogom lenne, de ez az ügy a Pápa elé tartozik, akihez felfolyamodhatnak, akik nem akarnak a szerzetben megmaradni. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1639. dec. 17.)
„tetszett a közös megbeszélésen, a kongregációban az eddigi eljárási módjuk, ahogyan cselekedtek, folytassák mindaddig, míg a három-négy el nem lesz onnét mozdítva, vagy börtönbe nem kerülnek. Atyaságod mindebben járjon kezére az illetékesnek, mindig igazi atyai szeretettel mindenki iránt, mindig készen a tanácsadásra, hogy sem Atyaságodat, sem a P: Ministrót ne vádolhassák mulasztással, vagy szenvedélyességgel. Itt most úgy gondoltuk, hogy elhalasztjuk annak végrehajtását, hogy most (küldjünk oda embereket), jöjjenek Rómába azok, akiknek vizsgázniuk kell, nehogy fennakadás legyen az iskolai életben, nem alkalmas most az idő utazásra a téli nagy hideg miatt, ezért kérje és buzdítsa nevemben valamennyiüket, hogy ebben a nehéz helyzetben mutassák meg a szerzet iránti szeretetüket, buzgóságukkal, munkálkodásukkal. – Ami pedig a fr. Novíciust illeti, ha majd befejezi a noviciátust, mivelhogy operárius, a 21. életév beteltével tegye le a fogadalmat, ha majd eljön ennek az ideje, meg fogom küldeni a fogadalom szövegét. Mondja meg P. Alessandrónak és P. Nicolónak, hogy nincs hatalmamban, hogy fogadalmas szerzetest visszaküldjek a világba, ez a Pápa hatáskörébe tartozik. Gondoskodásába, figyelmébe ajánlom a savonai házat, hogy legalább egy ház legyen, ahol obszervanciában élnek. – Újra emlékeztetem Atyaságodat, hogy mindenképpen börtönözzék be a hármat, P. Antoniót, fr. Lucát és fr. Giusto-Pastorét, mivelhogy nem engedelmeskednek a megadott intézkedéseknek, mindebben nagy bölcsességgel és okossággal járjanak el. Egyebekben imádkozzunk, hogy minden Isten nagyobb dicsőségére rendeződjék el, és a mi szerzetünk megnyugvására. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. – (Róma, 1639. dec. 17.)
„Megkaptam Atyaságodnak f. h. 10-én kelt levelét, megértettem mindent, amiről írt, hogy az iskolában kereskednek. Kötelessége utánanézni különösképpen, hogy ki az, aki papír, toll és egyéb dolgokkal való kereskedéssel foglalkozik, Atyaságodnak a feladata, hogy utánanézzen, ha az atyák között sincs meg az egyetértés, akkor mindig lesznek nyugtalankodó klerikusok és fratellók, ezért hát helyénvaló, hogy az atyák legyenek elsősorban egyetértők a jó példaadással, Atyaságodnak kötelessége, hogy buzdítsa mindnyájukat erre a komoly egyetértésre. Azt a két fratellót illetőleg, akik pert akarnak indítani, tartsák magukat ahhoz, amit a múlt levelemben írtam, ami pedig fr. Filippo Andreát illeti, aki Rómában tett fogadalmat, úgy illik, hogy ügyét itt, Rómában vizsgálják felül jelenlétében, úgy gondolom, hogy erről P. Francesco részletesebben fog írni. Ami pedig a két atya közti differenciát illeti, értesítsen engem, és majd a legközelebbi postával intézkedem. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. dec. 17.) – „Végezzék el a szokásos suffrágiumokat P. Claudióért, aki Nápolyban halt meg f. h. 6-án, P. Pellegrino állapota igen súlyos.”
„Megkaptam kedvességednek f. h. 15-én kelt levelét, mindent megértettem. Ami a Collegio javainak az eladását illeti, közölje az említett javak értékét, és nézzen utána, hogy volna-e valaki, aki annyit ajánlana fel, ami nyilvánvalóan a Collegio javára lenne. Itt aztán majd mindent elintézünk. És ha majd valamit a Collegio javára, előnyére döntenek, akkor majd el fogjuk küldeni P. Stefanót, kedvességedet illetőleg nincs semmi gyanakvásunk. Nagy örömmel venném én az ön idejövetelét, de sajnos, jelenleg, pillanatnyilag nincs alkalmas, megbízható személy, akit odaküldhetnénk, az ön helyére. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. dec. 21.)
„Minthogy szinte egész dec. hónap folyamán lázas voltam, nem írtam annyit, amennyit azelőtt szoktam, most, hogy felkeltem, írok, és értesítem, hogy a Sig. Card. Protektor nagyon kíváncsi volt egy levélre, amelyet P. Gio. Francesco írt nekem, amelyben közli, hogy az iskolák jól működnek, nem különben a mieink tanulmányai is, és hogy mindegyetemben nagy békességben és egyetértésben vannak. Ezek után nincs más kívánságom, mint hogy Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy a dolgok egyre jobban menjenek, különösen nagyon vigyázzanak a konstitúciók megtartására. Figyelmeztesse a helyi elöljárókat, hogy nagyon óvatosak legyenek a költekezésekben, és Atyaságod minden hónapban vizsgálja felül a bevételeket és a kiadásokat minden házban, és nagyon vigyázzon arra, nehogy valamiben megszegjék, meglazítsák a szegénységet, és mit, hogyan talál, legalább is három hónaponként értesítsen engem. Ezekre akartam a néhány sorral figyelmeztetni. Köszöntse nevemben mindnyájukat. Az Úr áldása legyen velünk mindenkor.” – (Róma, 1639. dec. 24.)
„Megkaptam Atyaságod levelét, látom belőle a súlyos nehézségeket, amelyekkel meg akarják akadályozni a Bréve végrehajtását, amelyeket előterjesztenek a Bréve végrehajtásával kapcsolatban, ha ezt akarja egynémelyik atya és klerikus elérni, adják elő ügyeiket Rómában, mivelhogy egyedül a Pápa az illetékes ezekben a dolgokban, és senki más. Ami pedig a feddést és a büntetést illeti, amit megérdemelnek azok a kihívóan viselkedők, elbizakodottak, olyan ügy, amit a helyzetre való tekintettel el lehet halasztani alkalmasabb időkre, de ami a Bréve végrehajtását illeti, nem hiszem, hogy valaki is ebben olyan tanácsot adhatna, hogy azt meg kell akadályozni Genovában, hanem jöjjenek Rómába. Kérjük az Urat, hogy segítsen bennünket olyan megoldásra, hogy elkerülhessük embertársaink megbotránkoztatását abban a reményben, hogy Atyaságod egynémelyek segítségével elősegítheti a nyugalmat, és ezt a levelet Atyaságod megmutathatja P. Gio. Crisostomónak, P. Bernardinónak, P. Gio. di S. Michele atyáknak, akiknek már nem tudok írni, mert későre jár az idő. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. dec. 24.)
„Abban a provinciában vizitáló atyánktól értesültem arról a szívélyes fogadtatásról, amelyben része volt, és arról az oltalomról, segítségről, amelyet a tanácsos urak, a Serenissima Respublica dogéi felajánlottak neki, hogy annál jobb eredménnyel végezhesse megbízatását. Amiért is nemcsak hálára vagyok kötelezve önök iránt, hanem számot is kell adnom arról, hogy milyen megbízatással küldtük oda szerzetünknek ezt az igen kiváló, buzgó tagját, nemcsak azért, hogy a szokásos módon vizitálja a házakat, figyelmeztesse a személyeket, hanem, hogy a legutóbbi időben kiadott apostoli Brévének a végrehajtását szorgalmazza, amely a mi szerzetünk ügyeit illetőleg jelent meg. Nagy megrendüléssel halljuk, hogy az ottani provinciában vannak egynéhányan, Isten tudja, hogy milyen lelkületűek, akik a szerzet iránti buzgóság ürügye alatt, akikben sohasem volt másféle buzgóság, mint az, hogy tönkretegyék a szerzetet, aminek nem egyszer azzal adták jelét, hogy el akarták hagyni a rendi ruhát, ellenállnak, megakadályozzák az említett Bréve végrehajtását. – Nagyon kérem uraságtokat, hogy szíveskedjenek ez utánra is pártfogásukba, oltalmukba venni az említett atyát, és segítséget nyújtani neki, hogy az említett Brévének érvényt szerezhessen, vagy legalábbis ne engedjék meg, hogy megakadályozzák, hogy megvalósíthassa azt az eredményt, amit ő szükségesnek ítél, és ugyanakkor legyenek együttérzéssel a mi nagy megpróbáltatásunk iránt, és az ördög által támasztott nagy viharokban küzdő szegény, nyomorult hajócskánk iránt. Reméljük, hogy az Úr segítségével, aki parancsol a tengereknek és szeleknek, sikerül majd hamarosan megnyugodnunk és megköszönnünk uraságtoknak, amit tettek, és egyúttal kívánunk mindenben, cselekedeteikben sok szerencsét a legalázatosabb tisztelettel. – (Róma, 1639. dec. 24.)
„A posta ezen a héten nagyon későn érkezett, nem volt emiatt módomban, hogy tárgyalhattam volna a Sig. Cardinálissal, de az asszisztens atyák azon a nézeten vannak, hogy ha ezek az atyák makacskodva nem akarnak engedelmeskedni, Atyaságod éljen a jogával, nemcsak fizikai jellegű, hanem lelki büntetéseket is szabjon ki, mivelhogy úgy áll a dolog, hogy a Bréve végrehajtásának az ügye, amiért Atyaságodat Genovába küldtük, nem az az ügy, hogy ott felülvizsgálgassák, bírálgassák, amiben ott jártasak lennének. Ez már mind el van intézve Rómában, ha pedig azok az atyák megakadályoznák a Bréve végrehajtását, akkor rászolgálnak minden büntetésre. Hogy azt megakadályozhassák annak végrehajtását, akkor Rómához kell fordulniuk, magához a Pápához, aki kiadta a Brévét. – Ami pedig a helytelen viselkedésnek a megjavítását illeti, hivatkozhatnak a cselekedeteikre, amelyek miatt kell a figyelmeztetés, az intés, a dorgálás, nem pedig, hogy nem fogadjuk a vizitációt. Majd beszélek a héten a Sig. Card protektorral és majd meglátjuk, hogy milyen megoldást kell választani. Ezeket akartam jelenleg megírni röviden, minthogy már későn van. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. dec. 24.)
„Megkaptam f. h. 18-án kelt levelét, amire válaszként azt felelem, hogy iparkodjék minél előbb eladni a kendert, és küldje a pénzt, mivelhogy a Collegio igen nagy szükségben van. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. dec. 28.)
„Megkaptam Atyaságod leveleit a Brévével együtt, megértettem mindent, amiről írt. Feleletképpen azt írom, hogy Atyaságod legyen jó lélekkel, mert jól lehet, ezek jelenleg a szerzet ellen égnek lángoló haraggal, végül is a szerzet megmarad mivoltában, azok pedig gonoszságaikkal terhelik lelkiismeretüket, és amilyen véget értek más szerzetben is egyesek, akik a regulák meg nem tartásában tűntek ki, üldözték a szerzetet, és vége lett az üldözésnek, éppen úgy annak is vége lesz. Úgy gondolom, hogy a Sig. Card. Írni fog önnek, miután tárgyalt a »Sacra Congregatione Regularim«-mal. – Atyaságod járjon el aszerint, amit a Sig. Card. előír és amit a Sig. Vicerio elrendel, aki minden bizonnyal levelet kap a Sig. Card.-tól, és minél jobban belelovallják magukat az ellenszegülésbe, a lázadásba, annál rosszabb lesz nekik. Újra elküldjük a megbízólevelet, a pátenst P. Gio. Costantinónak, hogy teljes joggal gyakorolhassa hivatalát, és mivelhogy a »sottoministro« az elöljáróhelyettes, a vicerektor rebellisnek, lázadónak akarta nyilvánítani, majd annak idején ő is, meg mások is belátják tévedésüket, amit elkövettek. Nagyon helye, hogy okossággal, bölcsességgel haladjon előre, hogy a dolgok elérjék a maguk célját. Azt hittem, hogy eddig a hétig elodázódhatik az idő az érdekelt fratellók számára, de a kardinális azt mondotta, hogy maradjanak, ne mozgolódjanak, ad nekik annyi halasztást, amennyit csak akarnak. – Itt a Sacra Congregatio nem fogadta sem a Bréve elleni fellebbezést, sem a vizitáció ellen beadott fellebbezést, az a határozott akarata, hogy az egyiket is, meg a másikat is hajtsák végre, azaz, hogy mind a Bréve érje el célját, mind a vizitáció. Ennél fogva, mint ahogyan már föntebb is említettem, okossággal és bölcsességgel járjon el, sohasem szenvedélyesen, sem meggondolatlanul, és hogy mire megy, várjuk az eredményt, az értesítést, hogy alkalmazhassuk az eredmény szempontjából azokat a gyógyeljárásokat, amelyeket a legszükségesebbeknek vélnek. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. dec. 31.) – „Én úgy gondolom, hogy nagyon jó lesz, ha a kardinális levelét megmutatja a szenátus urainak, ennél fogva Atyaságod fontolja meg jól, hogy mi felel meg jobban, hogy ennek folytán lássák, hogy semmi mást nem követel, hanem csak igazságos dolgokat. Atyaságod készségesnek mutassa magát, hogy átadja annak a két-három követelődzőnek a Rómába rendelő iratot, és csak örülnék annak, ha P. Antonio és a P. Sottreministro, akik amennyire hevesek, itt volnának Rómában, és ha igazuk van, itt szolgáltatnának nekik igazságot. Mons Donghi felajánlotta szolgálatait a Sig. Cardinalisnak, hogy készségesen ír Sig. Urbano Senarenának, akit Atyaságod látogasson meg, és tudja meg tőle, hogy kapott-e levelet Rómából a mi ügyünkben.”
„Nagy örömömre lesz, ha majd azt hallhatom, hogy ott mindnyájan megújították a fogadalmat, írja majd meg, hogy ki nem újította meg, és annak okát is, hogy miért nem újította meg, hogy a megfelelő orvoslási eljárásban részesíthessük. A múlt levelemben megírtam miheztartás végett, hogy mi a precedencia P. Clemente és P. Gio Giuseppét illetőleg, ahogyan megírtam, újra úgy intézkedem. – Egy ottani fratello gyakran zaklat engem, fr. Giuseppe dell' Annunziata, hogy sokat szenved, ezért ha Atyaságod úgy ítéli meg, hogy az a vidék nem felel meg egészségi állapotának, helyeztesse át Narniba, és ha ott nem lenne szükség arra a fratellóra, aki P. Carlót kísérte Narniba, rendelje azt neki útitársul. P. Pellegrino jól van. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1639. dec. 31.)
„Jó ideje már az annak, hogy Atyaságodnak megküldtem a házfőnöki kinevezést Messinába, remélvén, hogy mivel nem volt elöljáró abban a házban, aki ellene mondjon az ön jó terveinek, elgondolásainak, vezesse, irányítsa azt a házat azzal a békességgel, obszervanciával, ami csak elvárható, kívánható. Továbbá azt állítani, hogy a frater operariusok, akik jogaikat követelték és a mi urunk, a Pápa igazi klerikusoknak jelentette ki őket, hogy ennek semmi eredménye sem lett, ez nagy tévedés, mivelhogy ezeknek nagyobb része megjelent Rómában, vizsgálatot tettek, és a papságra bocsátották őket, és nem egyet alkalmasnak minősítettek a szent rendek felvételére és ez, jól lehet, sokaknak nemtetszésére van, mindazonáltal legyünk türelemmel. Ezeket akartam jelenleg megírni. Mondja meg P. Matteónak, hogy igyekezzék megnyugodni, mihelyt alkalmam lesz rá, sietek majd megvigasztalására. Az úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1639. dec. 31.)
„Nagyon sajnálom, hogy gyengélkedik, mert hiszen jó egészséggel segítségére lehetne a törekvésnek, hogy azokban a házakban is helyrejönne a nyugalom. Ami a savonai P. Ministrót illeti, majd a maga idejében meglátjuk, hogy mi lenne a legmegfelelőbb. Atyaságod legyen segítségére a P. Vizitátornak, úgy tudom, hogy a kardinális protektor megírja neki a napi eseményeket az ügyben, és a szerzetesi kongregáció azt akarja, hogy a vizitáció folyjon a maga útján, módján és ne más formában, és legyen rajta Atyaságod, hogy amennyire csak lehetséges, nyugtassa meg azokat a mi rendelkezésünk ellen lázongókat, mert minél tovább csinálják ezeket a meggondolatlanságokat, annál rosszabb lesz nekik. Tegyenek, amit csak akarnak, a végső szó úgyis Rómáé lesz, és itt a Szent Kongregációban nem fogadták el egyik fellebbezést sem, sem a Bréve ellen, sem a vizitáció ellen, hanem igenis akarják, hogy pontosan hajtsanak végre mindent. Meg vagyok győződve, hogy Atyaságod komolyan veszi ezt a feladatot, hogy megnyugtassa őket, elcsendesítse a helyzetet és odahat, hogy jöjjenek ezek Rómába, legalább az a három, ahogyan rendelkeztünk, azaz P. Antonio, fr. Luca és fr. Giusto. Atyaságod akkor igen kedves dolgot fog cselekedni Isten előtt, és a szerzet javára. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. dec. 31.)
„Mindaddig semmit sem tudunk felelni, válaszolni, míg meg nem tudjuk, hogy milyen eredménye lett a Sig. Card. Protektor levelének, aki, ha kell, mindent megtesz a szerzet érdekében. Nagyon jól tudom, hogy a P. Vicegenerális nincs a fegyelmezetlenek oldalán a Bréve végrehajtását illetőleg, mindazonáltal meg kell mutatnia, hogy a P. Vizitátort támogatja, mivelhogy ez a mi rendelkezésünk, és a kardinálisé. Atyaságod úgy járjon el, hogy ne panaszkodhassanak, hogy igen gyors az elhatározásokban. Várjuk a választ, hogy megírhassuk azt, hogy mi a megfelelőbb. Atyaságod gondosan vigyázzon arra, hogy átadja azoknak a leveleket, akiknek küldték azokat, és küldöm, akiknek írták, hogy senki se panaszolhassa fel, hogy visszatartották leveleiket, hogy semmi gyanakvás ne érje, ha innét a rendeltetési helyére ér. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jan. 7.)
„hallom, hogy a szomszédos házat a gazdája 1600 scudiért árulja, és hogy a mi atyáink csak 1500 scudit akarnak érte adni. Mivelhogy csak 100 scudi a differencia, ne szalasszák el a jó alkalmat, főként, ha megfelelőnek találják, és szükséges az épület. Értesítsenek ezekről a körülményekről, egyebekben azt gondolom, hogy Atyaságod igazságosan jár el, és szeretettel mindenki iránt, mert máskülönben csak a saját kárára lenne, és mint elöljáró, arra van elkötelezve, hogy feddhetetlen legyen, amint gondolom, hogy így is van Atyaságod. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jan. 7.)
„Megkaptam levelével együtt a 60scudiról szóló pénzesutalványt is, tudomására akarom hozni, hogy Sig. Bonami banknak 340 scudi a tartozásunk. És fizetnünk kellene mindezt az ottani terményekből, és a 340 scudin kívül ott vannak a mindennapi kiadásaink a Collegióban, ami egynémely konyhai beszerzésekre havonként 25 scudi. Nem írta meg, hogy milyen ára van a terményeknek, azaz a gabonának, a kendernek, a bornak, az olajnak és egyéb dolgoknak. A kamatokról, amit a társulatbelieknek kell fizetniük, majd beszámol P. Stefano, vagy pedig Sig. Carlo, az ellenőrző. Egyebekről majd a legközelebb fogok írni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jan. 7.)
„A Sig. Card. Protektornak az az akarata, és ezt megtárgyalta a Sacra Congregato RR-mal, hogy azok, akik azon igyekeznek, hogy megakadályozzák a Bréve végrehajtását, jöjjenek Rómába, és majd itt igazságot szolgáltatnak nekik, ahol előadhatják a megfelelő módon mondanivalójukat, de ne ott érveljenek a Szenátus előtt hazugságaikkal. Ne engedje meg, hogy más házbeliek Genovába jöjjenek, ha pedig más házból valók tartózkodnának ott, tüstént küldje őket haza. Ebben a dologban Atyaságodnak engedelmeskednie kell generálisának, és Atyaságod mindaddig el ne utazzon Genovából, míg ezek a dolgok el nem rendeződnek, és ha azok az engedetlenek nem akarják elismerni a törvényes elöljárót, akkor a gonosz ellenség igen nagy csalódásba vitte bele őket. – Ideérkeztek fr. Bartolomeo és fr. Filippo egész rongyosan, szakadozott ruhában, megfelelő fehérnemű híján, hasonlóképpen P. Gio Tomaso ugyanolyan állapotban. Az elmúlt heti leveleket számbavettem, amelyek az ottani házakból érkeztek, négy scudi hetven bajoccót fizettem a postai költségek fejében, Atyaságod küldjön legalább 12 scudit beruházásokra, vagy küldjön 25-30 scudi intentiót, amit majd elvégzünk, mivelhogy itt alig van miseintentio, ott meg, úgy hallom, hogy bőségesen akad. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1640. jan. 7.)
2legalább is három hete már annak, hogy írtam Atyaságodnak egy levelet, amelyben elrendeltem, hogy minél előbb, minden ellenkezés nélkül küldjön a tanulmányi ház segélyezésére, amelynek ott Chietiben kell majd helyet biztosítani, amely most Frascatiban van, húsz scudit, újra mondom, húsz scudit, és nem tudom, hogy megkapta-e a levelet, éppen azért megismétlem rendelkezésemet a jelen levelemmel. Szeretném, ha minél előbb meg tudnák vásárolni azt a kis házacskát, amely a telken áll, ahova építtetni kellene a mi intézetünket, ezért az az első dolog, és hamarabb meglenne, ha megkezdenék az építkezést. – Imádkoztunk eddig is, de ezután sem mulasztjuk el, hogy imádkozzunk a Mons. Arcivescovo teljes jó egészségéért, akinek nem tudok személyesen szolgálatára lenni, Atyaságod helyettesítsen engem, és tegyen meg minden lehetséges szolgálatot. P. Stefano majd ír egyéb dolgokról is, Atyaságod majd válaszol neki, ahogyan alkalmasnak találja. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jan. 14.)
„Megkaptam P. Vincenzo della Concezione atya levelét Atyaságod révén, amelyet P. Nicolo M. atyának írt, Atyaságod legyen nagyon éber, hogy észrevegyen más egyéb dolgokat. – Ami pedig az örökséget illeti, írtam az ottani atyáknak, hogy semmit ne intézkedjenek írásban adott engedélyünk nélkül, míg Atyaságod meg nem írja nekünk az említett örökség értékét, majd aztán megírom, hogy mibe kell belefektetni, ezt jelezze az ottaniaknak is, nehogy valamire elköltsék azt az örökséget. – Atyaságod a mi intézkedésünk értelmében jelentse ki, hogy az összes gyóntatók számára megszűnt a felhatalmazás, hogy feloldozhassanak a fenntartott esetek alól, kivéve az elöljárókat, akiket megillet ez a jogállásuknál fogva, és ebben a dologban Atyaságod legyen óvatos, hogy kinek ad engedélyt. – Ami pedig Sig. Papacoda hagyatékát illeti, azt mondják az asszisztens atyák, hogy olyan dolog, amit meg lehet tenni, , mindazonáltal nagyon fontolják meg ott, hívják egybe a házi gyűlést, és értesítsenek bennünket arról, hogy mit határoztak. – Azt írja nekem P. Francesco di S. Caterina, hogy elküldte a tanúvallomást P. Luca ügyében, és Atyaságod mit sem írt nekem efelől, ha megkapta, küldje minél előbb.” – (Róma, 1640. jan. 14.)
„ezen a héten informálta a »Sacra Congregatio regularium« cardinális tagjait Amaidez ügyvéd az ottani ellenszegülő makacskodók felől, és átadta a részükről sok argumentálással megírt memorandumot az ottani atyák érdekében, amely mindenestül ellentétben van a Brévével, és ellenzi a vizitációt, anélkül, hogy mi tudtunk volna róla valamit. Sem nem informált bennünket a nevezett ügyben, és az említett kardinális urakat igen rosszul érintette a nevezett atyáknak makacssága és ellenkedése, és a memorandumra »Lectum et quiescant« kezdetű dekrétummal feleltek, és ha nem nyugszanak meg, és továbbra is azon dolgoznak, hogy megakadályozzák a vizitációt, erőteljesebb eszközöket fogunk alkalmazni velük szemben. A P. Viceprovinciálisnak írni fogok, megírom neki, hogy határozottabbnak kell mutatni magát nemcsak generálisa akaratának a végrehajtásában, hanem még nagyobb igyekezettel kell eljárni a kardinális protektor és a Sacra Congregatio utasításainak az elintézésében. Egyöntetűen azt akarják, hogy nyugodjanak meg, csak a legvégső esetben akarják, hogy engedelmességből jöjjenek ide, egyáltalában nem parancsolnak nekik valami igazságtalan dolgot, hanem nagyon is ésszerűt. Atyaságod pedig, ha jó alkalmat talál rá, végezze el a templomban és a sekrestyében és egyéb helyiségekben a vizitációt. Az »Informatio de vita et moribus«-t el lehet halasztani más alkalomra, amint majd jelezni fogom. Mons Donghi újra írni fog Sig. Verbanónak, sógorának, és a Sig. Card. Úgy rendelkezett, hogy Sig. Amaidez írjon ezeknek az atyáknak, hogy nyugodjanak meg, ez a »Sacra Congregatio« döntése. P. Bernardino még nem érkezett meg. Az úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jan. 14.) – „Sig. Card. Úgy határozott, hogy az illetékes reklamáló fratellók Rómába való jövetelének az idejét elhalasztotta húsvétig.”
„Megkaptam Atyaságodnak f. h. 14-én kelt levelét, megértettem, láttam, hogy mit írt P. Francesco asszisztensnek, amit lepecsételve átadtam az említett atyának. Higgye el Atyaságod, hogy P. Francesco azért írt, hogy felserkentse Atyaságodat, hogy egy kissé szorgalmasabb legyen annál, mint ahogyan jelenleg mutatja, ahogyan van, csak ezért és semmi másért, fogadja a figyelmeztetést, és ne lustálkodja el az időt. – Ami az örökséget illeti, mindaddig, míg itt Rómában nem látjuk világosan, hogy mennyit jelent a hagyaték, levonva az adósságokat és más egyéb terheket, addig ott ne intézzenek semmit sem, sem a házvételt, sem kender-dolgokat illetőleg, ha majd itt meggyőződünk az igazságról, majd ismét küldjük az intézkedést, hogy mit csináljanak Nápolyban. Ez az én akaratom, így legyen, és ne másképpen. – Várom a tervrajzokat Ortiból, hasonlóképpen P. Luca ellen felvett információkat. Az aposztatákat illetőleg Atyaságod tegyen meg mindent szorgalmasan, hogy kézben legyenek. Mondja meg fr. Andreának, aki Campiból jött, hogy neve rajta van a névjegyzéken, és amikor sorra kerül a többieknek ügye, az ő ügye is el lesz intézve. – Két levelet kaptam Norciából, egy nekem jött, a másik pedig a kardinális protektornak, Atyaságod írja meg az arcipretének, a városplébánosnak, az én nevemben, hogy most emberhiány miatt a szerzet nem tud eleget tenni a kívánságnak. – Hallom, hogy a Duchescában egyik fratello, fr Gio Pietro, panaszkodik, hogy nagyon el van foglalva, hogy szinte nem bírja ki, Atyaságod nyugtassa meg. – P. Francesco di S. Gio Battista kérte a sarutlan karmeliták generálisát, hogy tegye meg nálam a lépéseket, hogy ő Rómába jöhessen, a legelső alkalommal engedje őt Atyaságod, hogy az említett generális hadd örüljön annak, hogy szívességet tett a nevezett atyának. – Atyaságodat figyelmeztetem, mivel azt beszélik, hogy egy receptet, amelyet P. Pietro Agostino írási között találtak, amely a méregkészítésnek bizonyos módját ismerteti, ő azt mondja, hogy fr. Giusto-Pastorétól kapta, a fratello pedig azt állítja, hogy Atyaságodnak az asztalán találta, amikor ön Rómába jött az egyetemes káptalanra. A nevezett fratello azt mondja, hogy Atyaságodnak a keze írása, mivelhogy nem csekély jelentőségű dologról van szó, írja meg nekem, hogy mit tud a dologról? – P. Pietro Antoniónak jobb lenne, ha Rómában lenne, és nem Nápolyban.”
Elhatároztuk, hogy P. Gio Luca atyát küldjük elöljárónak a genovai házba, aki talán már hétfőn indulni is fog egy valaki társsal, és magával viszi azt a levelet, amely érvényteleníti a törvénytelenül odaállított elöljárónak a szereplését, megszünteti a makacskodók által odahelyezett »intensus« elöljárónak a működését. Addig is iparkodjék óvatosan, megfontoltan haladni előre megbízatásában, ügyesen, okosan eljárni, aztán keresse a lehetőséget, hogy minél jobban elvégezhesse a vizitációt, ami kiterjedhet minden házra, sorra jegyezvén mindent, hogy mit talál legmegfelelőbbnek. És ha esetleg megtörténne, hogy amikor meg akarja kezdeni a vizitációt, és valaki ebben megakadályozná, Atyaságod vegye jegyzékbe mindazokat, akik akadékoskodnak, foglalja jegyzőkönyvbe egy világi notárius, ha erre a tisztségre nem volna alkalmas valaki abban a házban. Jegyezze fel azokat is, akik elfogadják a vizitációt, és foglalja írásba azoknak a tanúságtételét a szokásos módon, ahogyan ilyen dolgokban szoktak eljárni. Ami P. Giuliót illeti, lehet róla jó véleménnyel szólni anélkül, hogy erre késztetnénk Sig. Senaregót, a hiba P. Giulio részéről történt, nem akarván megalázódni, biztosítván őt, hogy rá való tekintettel az elöljárók is jobban eltűrnék, ha alázatosan viselkedne, és elismerné őket. Sig. Card. továbbra is sürgeti Mons. Donghit, hogy írjon az említett Sig. Urbanónak, amennyiben az szükséges lesz. A P. Viceprovinciálissal legyen egy kissé elnéző, hogy ne bosszankodjék annyit. – Abban az esetben, ha ezek az akadékoskodók tényleg teljesen meg akarják akadályozni a vizitációt olyan módon, hogy azt nem lehetne elhárítani súlyos veszedelmek nélkül, akkor tekintsen el attól, hogy megvizsgálja azokat, akik azt kívánják, hogy vizsgálják meg őket egy olyan más szerzetben, amely jóindulattal van hozzánk. – Ami P. Hilarionét illeti, megmondhatja a Mons. Vescorónak, a püspöknek, hogy ha lecsendesednek ezek a zajongások, akkor majd rendelkezésére bocsátom, küldeni fogom. Önnek is megküldjük a pótrendelkezést, ha valamiben hiányos lenne a megbízólevél, a pátens. Minden dologban megfontoltan haladjon előre Atyaságod, ajánljon először mindent Istennek, és Istenfélő emberekkel tárgyaljon meg mindent először, hogy helyesen lássanak, tudjanak intézkedni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jan. 21.)
„A Sig. Card. protektor intézkedése folytán megy oda a genovai házba elöljárónak P. Gio Luca atya, és egyúttal érvénytelenít minden más elöljárói állást, ő majd beszámol Atyaságodnak, hogy mit tárgyalt a Sig. Kardinálissal, és legyenek rajta teljes igyekezettel, hogy minden szeretetreméltósággal, kedvességgel foglalkozzanak az akadékoskodókkal, hogy belássák tévedésüket alázatosan, mert ez az egyetlen igazi út. Írtam a legutóbbi alkalommal, hogyan, milyen magatartást tanúsítson, ha el akarja kezdeni a vizitációt, ugyanezt fogja elmondani önnek P. Gio Luca. Mons Donghi írt újólag Sig. Urbanónak, a múlt szombaton, miután beszélt a Sig. Kardinálissal, azt gondolom, hogy eredménye lesz levelének, és az említett úrnak tárgyalni kellene a mozgolódókkal, hogy fogadják el alázatosan a vizitációt, és a Brévét illetőleg pedig alázzák meg magukat a Pápa előtt. Őhozzá kell fordulniuk, és ha azt állítják, hogy súlyos teher, hogy nagyon terhükre van, egyedül a Pápa az illetékes, aki rendelkezhetik, könnyítést rendelhet el, és amint mondottam, nincs jobb út az alázatosságnál. És ami P. Giuliót illeti, Sig. Urbanóra való tekintettel kezelje nagy megértéssel, bűne az egy évi aposztazia. Valójában nagy rosszat cselekedett az említett P. Giulio, én nagyon megtisztelő állást adtam neki, Narni városában a város legelső nemesembereinek a kongregációját vezette, ahol igen sok jót tehetett a kongregációban. A jó Isten bocsássa meg neki, hogy félbehagyta, hogy embertársainak javára tehessen sok jót, és igen rosszul cselekedett a maga szempontjából, a maga kárára. Egyebekről majd beszámol élőszóval P. Gio Luca. Az Úr áldása legyen velünk mindig.” – (Róma, 1640. jan. 24.) – „Mivelhogy a P. Viceprovinciális és vele együtt P. Gio. Crisostomo nem akartak Atyaságodnak segítségére lenni, akkor most ne avatkozzanak bele ebbe a dologba, jól teszik, ha engedelmeseknek mutatják magukat Atyaságoddal szemben, és amikor Atyaságod útra kel, abban a házban maradjon elöljárónak P. Gio. Luca.”
„Minthogy P. Ludovico di S. Rajmondo betegeskedik, aki Narniból jött Rómába, úgy határoztunk, hogy menjen Nápolyba, és vegye ott igénybe azokat a gyógymódokat, amelyeket a legmegfelelőbbnek gondolják, és ha majd az orvosok megállapították a betegségét, Atyaságod rendelje el, hogy hajtsa végre mindazt, amit az orvosok rendelnek. Ha előírják a pozzuoli fürdőket, akkor menjen oda, de legyen mindig valaki, aki vigyáz rá, és ha egy kissé helyreállt az egészsége, és azt véleményezik róla, hogy ráférne egy kis posillipói üdülés, rendeljék el neki, és mindaddig, míg a nevezett atya ott tartózkodik, részt vehessen a házi összejöveteleken, gyűléseken. Atyaságod hívja meg erre, és hallgassa meg az ő véleményét, amint másét is. Atyaságod gyakran tárgyaljon, beszélje meg vele a dolgokat, minthogy ő ismerős azon a vidéken, mindig észrevehet valamit, figyelmeztethet valamire. Majd a rendes postával egyebekről is fogok írni. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Ha a küldönccel küldik a leveleket, az mindig annak a háznak a számlájára megy.”
„Megkaptam kedvességednek f. h. 1-én kelt levelét, mindent megfontoltam, amit írt. Legyen gondja arra, hogy a szénát, a rőzsefát, a kendert, a bort, a napi áron értékesítse. Hogy taníthasson, azt semmiképpen se tegye, amennyiben esetleg engem felkeresnek ebben az ügyben levélben, majd válaszolok nekik elgondolásom szerint. Még nem kaptunk sajtot. Az úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jan. 25.)
„Több alkalommal is írtam már a barcelonai Sig. Sobir? Torre kereskedő címére küldve a leveleket, aki a Carreo Amplén kívül lakik, de attól tartok, hogy nem kapta meg. Most egy barátom útján küldöm a levelet, aki biztosított arról, hogy eljuttatja Atyaságodnak. Szeretném tudni, hogy mennyire vannak az építkezéssel, milyen magatartást és milyen segítséget nyújt a Mons. Vescoro, a püspök, és mennyire támogatja a kezdeményezést a hatóság, a lakosság, amikor szinte minden falut agyonnyomorgat Katalóniában a franciákkal viselt háború nyomán a hadi költség. Nem szeretném, ha Atyaságodnak mindaddig ott kellene lennie a nehéz időkben, és nem tudná befejezni az építkezéseket, ami hosszú évekre elnyúlhatik. Bár adta meg volna a jó Isten, hogy itt maradt volna Szicíliában, ahol tizenötezer dukát hagyatékban lett volna részünk, ha a mieink közül való valakinek a naivsága, együgyűsége folytán el nem vesztettük volna. Most már a messinai háznak minden felszerelése meglett volna, a templom, az épület. Condessa di Nasso hagyott négyszáz aranyat, amit hamarosan kézhez is kaphatnánk, ha valaki lenne, aki sürgetné. – Itt most eléggé zavaros helyzetben vagyunk, amit egynéhány liguriai, genovai provinciabeli atya és klerikus idézett elő azzal, hogy azt állítják, hogy az ő fogadalmuk érvénytelen, hogy visszatérhessenek a világba, és nagyon fegyelmezetlenül élnek, de remélem, hogy Sig. Card-Cesarininek, a mi protektorunknak a segítségével megfegyelmezzük ezeket a fejeket. Atyaságod imádkozzék értünk, és számoljon be az ottani helyzetről, építkezésekről, és az Úr áldjon meg mindenkor.” – (Róma, 1640. jan. 25.)
„A múlt alkalommal megírtam Atyaságodnak, hogy folytassa minden lehetséges módon a vizitációt, de mindig egy jegyző közbenjöttével, akárhogy is folyik a vizitáció, akár a házban, vagy azon kívül. A jegyző lehet világi ember, feljegyezvén minden dolgot egészen részletesen a rendetlenkedőkről, minden kísérő körülménnyel együtt, sé a vizitációban megkívánt szükséges adatokkal együtt ... kezdettől fogva mindezideig, és jegyezzék fel az ő hiányaikat, mulasztásaikat, és így a jogilag megformulázott eljárás áttehető Rómába, mint ahogyan mondottam, aláírva hivatalosan minden részlet, mint ahogyan az ilyen dolgokban ez már tudott dolog, ez az elgondolása a kardinális protektornak is. – Odarendeltük P. Gio Luca atyát, akit maga a Sig. Card. Látott el jó tanácsokkal, hogy miképpen kell eljárnia a vizitáció támogatására, elősegítésére, talán már levelem megérkezése előtt ott is lesz ő. Újólag írt Mons Donghi Sig. Urbanónak, remélhetőleg nem lesz annyira ellenkező. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 164. jan. 28.)
„Ami a hagyatékot illeti, mindaddig nem döntünk itt mi, míg világosan nem látom, hogy miben áll az az örökség, éppen ezért írtam erről részletesebben P. Gasparónak és P. Michelének. Ami pedig a harmadik házat illeti, az nem változtatja meg az örökhagyó szándékát, érdeklődjék Atyaságod, hogy mi a jelentősége, mennyit számít a Carditi-féle ház. Senki se menjék Atyaságodnak írásbeli engedélye nélkül Posillipóba. – Ha Atyaságod megtalálja a módját, nyugtassa meg P. Francesco di S. Gio Battistát, mivel itt nincs szükségem az ő szolgálatára, a karmelita generális sürgetésére írtam, hogy jöjjön, de azzal a feltétellel, hogy azonnal térjen vissza, és gondoskodjanak arról, hogy legyen útravalója jövet és menet is. Megküldöm Atyaságodnak a törtetők számára adott határidő meghosszabbításának a másolatát. Fr. Paolót illetőleg megengedem, hogy húsvétig ott tartózkodhassék. Hasonlóképpen adjon útitársat esetről-esetre Fr. Francescónak, a kőmívesnek az ő üzletei alkalmával. – A múlt szombaton írtam egy levelet P. Nicolo M.-nak a kardinális intézkedésére, hogy jöjjön Rómába, írja meg nekem, hogy a nevezett atya mit határozott? Írok P. Pietro Antoniónak, hogy hajtsa mindazt végre, amit Atyaságod rendel el neki és P. Gaspero, a saját érdekében, várom az eredményt. Szíves figyelmébe ajánlom Atyaságodnak az ottani házakat. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jan. 28.)
„Vigyázzon Atyaságod egészségére, és minden lehető módon segítse elő a vizitáció ügyét, biztosíthatom Atyaságodat, hogy minél inkább közeledik a vizitátorhoz, minél inkább együttműködik vele, annál kevésbé kap intézkedést, hogy ártsa magát bele a Bréve dolgaiba. Ha már majd a tavasz felé leszünk, bárhol is lesz, engedélyt fog kapni, hogy Rómába jöjjön. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. jan. 28.)
„Amikor Atyaságod egy olyan valakit keresett, aki pénzt tudott volna adni, hogy fizethesse a járandóságot a stúdium érdekében, P. Stefano talált itt egy valakit Chietiből, aki két öszvért adott itt el, és megegyezett vele, hogy átvesz tőle száz scudit az itteni értékben, hogy Atyaságod ott minél előbb megfizesse neki a megfelelő értékben, amiről majd ír az említett P. Stefano. Gondolom, hogy tavasszal majd odaérkezik, hogy elrendezze annak a házacskának a megvételét, amely szükséges lesz a háznak szempontjából a mi céljainkra. Ezeket akartam megírni jelenleg. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. febr. 2.)
(azonos a 3268. levéllel)
„Már más alkalommal megírtam Atyaságodnak, hogy minél hamarabb végezze azt a vizitációt, a lehető legeredményesebben, vagy a házban, vagy azon kívül, a mieink közül alkalmazott jegyzővel, vagy valaki világival, hogy minél világosabban fektesse le írásban mindazon dolgokat, amelyek ilyenkor, a vizitáció alkalmával előadódhatnak. Odaérkeztekor, és ott tartózkodásakor bízza rá az új Ministróra mindazon intézkedéseket, hogy ne mondjam, rendelkezéseket, amelyek célszerűnek, megfelelőnek látszanak arra a célra, hogy ön onnét visszatérve, magával hozva eljárásának bizonyítékait, minden dologról, ügyről, a lehető legjobban lehessen intézkedni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. febr. 4.) – „Írtam afelől is, hogy hivatalosan hallgassa ki a fratellókat, vagy a szobájukban, vagy a házon kívül, mindazon dolgokról, amelyek történtek kezdettől fogva mindezideig, és összeállítva a processzus anyagát, jöjjön Rómába, ahol áttanulmányozva az eljárást. Szentszéki eljárásra lesz bízva az ügy, és ha majd megérkeznek a lázongók, ami minél előbb legyen, itt már nem lesz más út, mód, hanem csak a hivatalos eljárás, processzus.”
„Megértettem mindent, amit levelében ír, és azt válaszolom, hogy én olyan egyezkedést fogok eszközölni P. Gregorióval, hogy Atyaságod meg fog elégedni vele. Oda fogom rendelni P. Domenicót és fr. Francescót, és majd meglátom, lehet, hogy egy kis időre odaérkezik majd fr. Bernardo, és talán egy másik atya is. Atyaságod gondozza, amennyire csak lehet, azt a házat, és az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 164. febr. 7.) – „Mondja meg fr. Anselmónak, hogy majd egy kissé kezelésbe veszem cselekedeteit.”
„Arról számolt be nekem P. Gio. Crisostomo, hogy mivel annak idején nem mutatta be elöljárói megbízatásának ill. meghosszabbításáról a megbízólevelet, emiatt a genovaiak nem akarják őt elöljárójuknak elismerni. Én megküldtem neki a megbízást az elöljáróságra, és ismételten megírtam neki, hogy mutassa be azt, és legyen rajta, hogy mint elöljárót, engedelmességgel szolgálják, de a nevezett atya csak elhanyagolta ezt a hivatalos aktust, hogy bemutassa, mint ahogyan kitűnik leveléből, és arra kért engem, hogy mentsem fel a hivatali megbízatás alól, így kénytelen voltam a Sig. Card. Protektor hozzájárulásával egy új Ministrót kinevezni oda, aki nem más, mint P. Gio Luca atya, akit el is küldtünk oda az elöljárói megbízással annak a tudatában, hogy az említett P. Crisostomo nem akarta bemutatni az ő megbízólevelét. Most meg azt hallom, hogy értesülvén arról, hogy elöljárónak megy oda P. Gio Luca atya, erre a hírre egyszerre bemutatta az ő megbízólevelét, és átvette a hivatali szolgálatot, amivel kapcsolatban nem sok alkalmazkodást, hogy ne mondjam, nem sok engedelmességet mutatott fel intézkedéseimet illetőleg, és Róma utasításaival ellentétben járt el. Szerfölött visszatetszik nekem az ilyenfajta eljárás, magatartás, mindazonáltal remélem, hogy belátja tévedését, aminek én majd csak örülni tudok. Ezeket akartam megírni jelen levelemben. Atyaságod hajtsa mindazt végre, amit írtam, és ha majd visszatér Rómába, ismét megy majd a megfelelő rendelkezés. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. febr. 11.) – „Nem alkalmas jelenleg, hogy más házakat is vizitáljon, nehogy megint valami kellemtelenség adódjék, hacsak rá nem jönnek valami jobb megoldásra. – Annak megerősítésére, bizonyságául, amiről írtam, elküldöm P. Gio. Crisostomo hozzám küldött három levelét, hogy ezekből láthassa az ő lelkületét. – Már két alkalommal felhívtam figyelmét arra leveleimben, hogy vegyen maga mellé egy notáriust, jegyzőt, jelentse be, hogy vizitációt akar végezni. Ha nem fogadják kellőképpen, Atyaságod készíttessen jegyzőkönyvet a notáriussal, és azt írja alá, és ne folytassa nyilvánosan a vizitációt, és ez és ez a felkért írja alá nevét, aztán vonuljon vissza valamelyik barátjának a házába, vagy valamelyik szerzetházba, és ott eskü alatt foglalja írásba fr. Paolo tanúvallomását fr. Gio-ról, etc. És ha megtörtént ez ... a vizitációról felvett jegyzőkönyvvel, ha nincs hova menjen, jöhet azonnal Rómába, ez a kardinális protektornak a véleménye.”
„A mai postával megkaptam kedvességednek két levelét, mindent megértettem abban, amit írt. Amikor majd a vége felé közeledik a meghosszabbított határidő, jöjjön akkor majd Rómába. Nagyon is méltányoljuk a szerzet érdekében tett szolgálatait, nagy és értékes fáradozásait és más kitűnő tulajdonságait. Ezentúl is tegyen meg mindent, ami csak lehetséges, a háznak megnyugtatására. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. febr. 11.)
„Megkaptam Atyaságodnak leveleit, és egyet P. Francescótól f. h. 6-án, az egyik levél a rendes postajárattal érkezett, a másik pedig futárral. Hallom, hogy P. Francesco della Corona di Spine újra támadást akar indítani P. Francesco di S. Carlo ellen, akit én küldtem elöljárónak. Ha Atyaságod nem megy oda márc. elején, írok neki, hogy jöjjön Nápolyba, hogy vállaljon ott munkakört, megbízatást, a nápolyi házakban mutatkozó szükségek szerint, és Atyaságod ebben az ügyben nagyobb szorgalommal járjon el, mint eddigi egyéb dolgokban, és írjon a messinai fr. Francesco di S. Carlónak, aki Campiban van, hogy Atyaságod azzal fogja megvigasztalni őt, hogy elhelyezi abból a házból, figyelembe véve az ő betegeskedését. – Írjon újra P: Francesco di S. Caterinának Bissignanóba, hogy minél előbb hajtsa végre azt a rendelkezést, hogy adja át a házat a hercegnek, és a bútorokat a Sig. Vicariónak, mert máskülönben olyan mortifikációt szabok ki rá, amilyenre nem is mer gondolni. Hasonlóképpen legyen arra is gondja, hogy kapjak információt minél előbb a fraolai P. Lucáról, mégpedig hivatalos formában. – A nolai hagyatékot illetőleg igyekezzék eljárni, hogy világosan lássuk, hogy mi lesz a szerzeté, ha minden világosan el lesz rendezve. Én majd itt az asszisztensekkel megbeszélem a dolgot, és meg fogjuk írni, hogy mi lesz a teendőjük, és a bizonyosság legyen meg a nolai hitelezőket illetőleg, a nápolyiakat és ischiaiakat, és ezzel a postával küldjük az exkommunikációt. – Rendet kell teremteni a pénzkezelést illetőleg, amit kapnak. Ha otthon tartják, legyen elzárva a hármas kulccsal, ha a bankban, letétben, legyen a szerzet nevén olyan értelemben, hogyha valami kifizetésre kell felvenni pénzt, mindig legyen írásbeli meghatalmazás a P. Provinciális aláírásával, amiként Rómában is ez az eljárás, ahol a P. Generális írja alá, és ezt az intézkedést változatlanul tartsák meg. – Ami pedig P. Pietro Antonio üzelmeit illeti, Atyaságod nagyon enyhén kezelte az ügyet, nem lett volna szabad megengednie, hogy ő követhesse saját véleményét, hogy ő nem követett el még csak bocsánatos bűnt sem. A büszkesége nem engedi beláttatni vele, hogy mennyi bűnt követett el cselekedetében, halálosakat is. Ennélfogva addig is, míg tart az ő processzusa, hivatalos eljárása, a legutolsó helyen üljön az asztalnál, a fratellók után, és gyakorolja az alázatossági cselekedetet mielőtt az asztalhoz ülne, ezeket mondogatván: én vagyok a legkevélyebb, nemcsak a házban, hanem az egész szerzetben, börtön helyett ezt cselekedje, gyakorolja mindaddig, míg tart a hivatalos eljárás. Nagyon visszatetszett a dolog végeredményben mindenkinek ... Nem mutattam meg a levelet a Sig. Card. Protektornak, mert nem szeretném, ha tudomására jutna a mi nyomorúságunk, ennél fogva mondja meg neki nevemben, hogy legyen alázatos, és vállalja az előbb említett mortifikációt, mert ha ezt vállalja, megteszi, azzal csak enyhíti az eljárás szigorúságát, egy újabb intézkedésig végezze mindezt, ami, remélhetőleg hamarosan meglesz. – Itt arról beszélnek, hogy meghalt a »Duchino di Savoia«, a savoiai kis herceg, ami, ha igaz, jó alkalom lesz arra, hogy békesség legyen Itáliában. – Ami pedig P. Marcót illeti, Atyaságod nézzen körül, adjon melléje megbízható segítséget, nem jó egyeseket annyira megterhelni, hogy aztán hasznavehetetlenek legyenek a szerzet számára, hogy állandóan csak kezelni, kúrálni kelljen őket. – Mondja meg Vincenzo di S. M. fratellónak, hogy ha megelégszik azzal, hogy 100 misét mondanak a hetven karbinóért (ugyanannyi ezüst v. aranypénz), akkor most nem kell követelnie húsz scudit, és a húszat vissza kell adnia P. Carlónak. Sohasem lehet tudni, hogy milyen kiadásai lesznek a háznak, és neki be kell hoznia ezzel az üzlettel a 25 vagy 30 scudit a kiadásokra, ha eddig is így járt el valamennyivel. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. febr. 11.) – Amint csak tud szerezni 10 scudit, itt elmondatok száz misét, és a szeretetadományt küldje el édesanyjának, akinek nagy szüksége van erre.”
(a fogalmazványban megmaradt írás nem más, mint az előző levélnek egy részlete, így önállóan nem szerepel.)
„Visszaküldöm a kapu tervrajzait, szeretném, ha a templom bejárata egyszerűbb lenne, ha lehetséges, a ház kapuját téglából készítsék, hogy maradjon egy kis pénz, hogy egy tartályt készíttethessenek az esővíz felfogására, nagyobb legyen annál, mint amekkora a jelenlegi, és egy kissé alakítsák át az oratóriumot is. Úgy értesültem, hogy erre a két dologra igen nagy szükségük van. – Iparkodjanak, legyenek rajta, hogy nagy gondossággal, ájtatossággal rendezzék meg a farsangi negyvenórás szentségimádást, hogy mindnyájan sok lelki hasznot meríthessenek belőle. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. febr. 11.)
„Áttanulmányoztam Atyaságodnak f. h. 4-én kelt levelét, megkaptam a jegyzéket is, hogy kik maradoznak el a közös imáról. Ami az ácsot illeti, ha Atyaságod tud valakit Anconába küldeni, aki alkalmas arra, hogy vezesse a kicsinyek iskoláját, akkor felválthatják fr. Bernardinót, és Firenzébe mehet annak társaságában, aki onnét kísérte Anconába azt, aki ott fog maradni. – Ami fr. Filippo Andreát illeti, megírtam már az előző postával, és megküldtem neki az áthelyezési iratot. Pár nap múlva ott lesznek néhányan, hogy annak a háznak segítségére legyenek. Arról is írtam már néhány alkalommal, hogy ha ott bőségesen, felesleges miseintentiók vannak, küldjék ide, el fogom végeztetni Frascatiban a stúdiumok szükségleteire, és mindeddig erre nem válaszolt. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. febr. 11.)
(azonos a 3245. levéllel)
(1640. febr. 11-től 1642. aug. végéig igen sok levél csak P. Giacomo Bandoni fogalmazványaiban, feljegyzéseiben maradt meg.) – „Ami a templomot illeti, újra csak úgy intézkedem, ahogyan a múlt levelemben jeleztem, hogy semmit ne tegyen anélkül, hogy meg ne tekintené azt az innét kiküldött vizitátor. A saját személyét illetőleg meg nyugodjon meg, majd annak idején lesz rá gondom, hogy miféle megbízatással lássam el.” – (1640. febr. 11.)
„Ami a templomot illeti, semmit sem szabad a templom körül létesíteni.” – (1640. febr. 11.)
„Szent Terézia csodáit illetőleg szeretnénk részletes információt, és majd akkor válaszolunk. Ami P. Carlo di S. Francescót illeti, ha azt állítja, hogy nem szerzetes, »utatur iure suo«, amit én azzal segítek elő, hogy gondoskodom egy ügyvivőről, prokurátorról. Figyeljen az obszervanciára.” – (1640. febr. 11.)
„Ami a noviciátust illeti, ha majd lesz arra módunk, hogy megvásároljuk, az lesz megfelelő novícius mester, aki majd vezeti a noviciátust, akkor majd határozunk arról, hogy mi legyen a pénzzel. Addig is tegyük meg ... .” – (1640. febr. 11.)
„Ha ünnepnapokon el van foglalva a P. Provinciálisi vagy a P. Ministro a gyóntatással, akkor rendeljenek egy helyettest, míg Atyaságod a gyóntatásokkal van elfoglalva, természetesen Atyaságodnak a kedve szerint, hogy a dolgok menetében semmi fennakadás ne legyen, és tágítsa ki szívét az Úr szolgálatára, mert ha: »...homo accedit ad cor altum, exaltabitur dens.«”
„Remélem, hogy amire megkapja levelemet, nem csak egészségét szerzi vissza Atyaságod teljesen, hanem sok mindent elrendez abban a házban, én rajta leszek, hogy megadjak minden lehetséges segítséget. Beszélni fogok P. Stefanóval a Brévét illetőleg.” – (1640. febr. 11.)
„Amennyiben azok, akik egészségesek és hiányoznak az imáról, vissza kell küldeni őket, ha nincs máskor idejük arra, akkor az ebéd idejében, vagy pedig ki kell jelölni nekik az időt. – Amikor fogadalom letételére készül valaki, meg kell tudakolni az édesatyjától, ha még életben van, hogy nyilatkozzék, hogy fiával nem tétet-e fogadalmat »per vim et metum«, és ha állítja, hogy nem teszi »per vim et metum«, nem számít, még ha esküvel is állították, fel lehet oldoztatni az eskü alól, és állíthatja, hogy »per vim et metum«.
„A P. Provinciális hamarosan ott lesz...” – (1640. febr. 11.)
„Ami P. Francescót illeti, úgy gondolom, hogy hamarosan visszaküldhetem oda. Nem lehet azon csodálkozni, meglepődni, ha elfogadják a világ kedvezéseit, amikor nincs meg a megelégedettség az elöljárókkal. Ezért hát Atyaságod nagyon óvatosan, megfontoltan járjon el az alattvalókkal, és legyen rajta, hogy mindegyiknek megismerje tehetségét, rátermettségét, hogy aszerint oszthassa be a munkába. És mivelhogy senki nincs hiba nélkül, »nemo sine crimine vivit«, ami a hibákat, hiányokat és tökéletlenségeket illeti, első alkalommal, először csak privátim, négyszemközt figyelmeztesse az illetőt, mint atya, hogy belássák, hogy Atyaságodat egyedül az a megfontolás, vágy vezeti hivatalos eljárásában, hogy lelki üdvösségét tekintse, A nyilvánosságban, a közösségben vigyázzon arra, hogy ne mondjon olyan szavakat, amelyek megsérthetnek egyeseket, vagy olyasmit érintene érzékenyen, ami miatt elhidegülnének az elöljárótól, és zúgolódnának, mondogatnának, morognának ellene, hanem, amint mondottam, atyai szeretettel figyelmeztesse őket. – P. Antonio Pietro atyát illetőleg írok a P. Provinciálisnak, hogy a mortifikációt addig kell vele szemben alkalmazni, amit én rendelek el számára, míg újabb intézkedést nem küldök, és ha ő alázatosan fogadja, akkor minden rendben lesz, ami az ő előnyére lesz, és az én vigasztalásomra, és majd meglátom, hogy mikor lehetne, mert szeretném minél előbb magam elé rendelni.”
„Ami az ácsot illeti, ha Atyaságod küld valaki Anconába fr. Bernardo helyébe, egy olyan valakit, aki alkalmas arra, hogy vezesse a kicsinyek iskoláját, akkor a nevezett fratello elmehet Firenzébe ennek a kíséretében, akit Atyaságod küldött útitársul. Ami fr. Filippo Andreát illeti etc. Néhány nap múlva ketten lesznek etc.”
„Ha Atyaságod abban az időben bemutatta volna megbízólevelét, amikor én azt megküldtem, mint ahogyan most tette, amikor megtudta, hogy jön egy más valaki, akkor egy rendes és buzgó, jó szerzetesként mutatkozott volna be, és nem tett volna mulasztást, és nem maradt volna hivatal nélkül, ha egyetértésben lett volna Generálisával. Remélem, hogy véget vet a zavaroknak, amiket előidézett, és rá fog jönni arra, hogy ki a hűséges, és ki volt kétszínű, mert így nem maradhatnak a dolgok, így nem mehet tovább. Engedje meg az Úr, hogy szent kegyelme felvilágosítsa mindazokat, akiket a szenvedély letérített az Úr szolgálatának útjáról.” – (1640. febr. 11.)
(Azonos a 3250. levéllel.)
„ha megírja a P. Provinciálisnak ezeket a nolai dolgokat, amit elkövettek azzal a képzelt, kiagyalt hagyatékozással való csalárdsággal, nem érdemlik meg azt a kegyet, szívességet, amellyel illethették volna. És hogy segítségére legyenek ennek a háznak valami segítségnyújtással, az egyedül csak a Duchesca ház érdeke, és nem a Porta Realéé, vagy nem valakinek egyéni gondja, és a P. Provinciális intézkedhetik egyedül.”
„A szerzet nehéz óráiban nagy buzgóságot kell tanúsítania annak megsegítésében, amiben nagy érdem rejlik, amiért is Atyaságod ne mutatkozzék gyengének ezekben az alkalmas időkben, mert remélem az Úrban, hogy elcsendesednek ezek a nyugtalankodások, és a szerzet iránt hűségeseket felmagasztalja az Úr, és mindenkinek egyforma engedelmességgel kell fogadnia, amit a Pápa elrendel. És ha azok úgy gondolják, hogy túl vannak terhelve, forduljanak nyugodtan azok felé, akiktől várhatják a dolog orvoslását, és nem fogják megbántani az Istent, hogy előállnak az ő követeléseikkel. Atyaságod, mint ahogyan mondottam, álljon a szerzet mellé, annak javára, érdekei mellé, mindenben hűségesen követve Generálisának óhaját, akaratát, és a szerzet protektorának intézkedéseit.”
„Megkaptam levelét etc. Azt az ifjút illetőleg, aki fel akarja venni a mi szerzetünk ruháját, szerintem klerikusnak kell beöltöztetni, ha ezért egy kissé többet is kell tanulni. Atyaságod megnyugtathatja az ifjú édesatyját és nagybátyját, hogy fogadják el ezt a szempontot, álláspontot, jobb, ha nem mint szerzetes folytatja még tanulmányait kint, nehogy elfelejtse a noviciátusban azt a keveset is, amit jelenleg tud. Ezt megírhatja a novíciusok mesterének is.”
„Ami a konstitúcióinkat illeti, mindez ideig nem történt semmi, és nem is lesz semmi, ami kárára lenne a konstitúcióknak, amelyet jóváhagyott az apostoli szentszék. És ha valaha is meg akarnának benne változtatni valamit, az egész egyetemes káptalannak a hozzájárulása kellene hozzá, így Atyaságodnak nem kell nyugtalankodnia ebben a dologban, sajátos részletkérdésben, hanem azon legyen, iparkodjék, hogy megszerezze a szerzetesi tökéletességet, amelyre elkötelezte magát, amikor letette az ünnepélyes fogadalmat, és lelkesítse erre mindazokat, akik joghatósága alatt állnak.”
„Atyaságod legyen nagyon óvatos a beöltöztetésekkel, mint ahogyan a legutolsó alkalommal is írtam, mert az a helyzet az ott levő novíciusokkal, hogy kettő tanít, egyik a konyhában van alkalmazva közben, egy másik pedig a sekrestyében teljesít szolgálatot. Milyen eredménnyel fogják ezek a noviciátust elvégezni? Ezért aztán nem célszerű, hogy novíciusokat vegyenek fel, nincsen megfelelő mester a noviciátus vezetésére, sem megfelelő hely, amely el volna választva a fogadalmasoktól, abban az értelemben, hogy ne társaloghassanak velük, nemcsak a noviciátus idejében, hanem még azután sem két-három éven keresztül, hanem végezzék a tanulmányaikat. Ha nem így lesz, akkor úgy nevelődnek, mint a múltban sokan, akiknek fogalmuk sincs a lelki életről, az imádságról, de hamar megismerik a fegyelmezetlenséget, és eltanulják azt, különösképpen tanulékonyak abban, hogy kell és lehet étkezési időn kívül is enni titokban, mint ahogyan most is szokásban, divatban van ott. Előnyösebb az, hogy inkább legyen kevés, de jó szerzetes, mint sok, de fegyelmezetlen, ellazult és rendetlen. – Nem tetszik nekem, hogy fr. Marc' Antonio nincs a palermói házban. Azt a mondogatást illetőleg, hogy a házbeli szerzetesek nincsenek azzal megelégedve, hogy segítséget küldjenek Rómába, miféle magatartás ez? Én kiadhatom a parancsot, az intézkedést az összes házaknak, hogy segítsék az anyaházat és a római stúdiumot, tanulmányi házat abban, ami szerintem illő, és mindegyik ház az ereje szerint, ahogyan elrendeltem azt a chieti háznak, ahonnét 20 scudit küldtek, Genovából ismét másik 20 scudit, Norciából tízet, és így megy lassanként házról-házra sorra. Egyik háztól sem kaptam ilyen feleletet, mint amilyent Atyaságod küldött, mondván, arra hivatkozva, hogy ez nincs tetszésükre, hogy ebbe nem nyugszanak bele. Elég azt mondani, hogy a P. Generális parancsolja így.” – (1640. febr. 11.?)
„Felhívom figyelmét, utasítom a legutóbbi levélben közöltekre, ami pedig az egyéb dolgokat illeti, ha majd áttanulmányoztuk a Nápolyból érkező híradásokat, akkor majd értesítéssel leszünk, hogy mit kell tennie.”
„Azt az ifjút illetőleg utalok arra, amit legutoljára írtam, a pénzt illetőleg szorgalmasan járjanak el. A Castel S. Pietrói dologban a múlt levélben írtam, válaszoltam.”
„...legyen türelemmel.”
„Ha majd ezek a kemény, hideg napok enyhülnek, akkor majd küldöm P. Domenicót, addig is...” – (1640. febr. 15.)
„Megkaptam a hivatalos iratokat P. Lucáról, majd ezek alapján határozunk, hogy mi lesz a teendő, és értesítéssel leszünk. Hallom, hogy Cerrában tíz hordó bor van, ha eddig még nem szállították volna el, legyen rá gondjuk, hogy minél előbb szállítsák el, és ha nincs ott a házban annyi készpénz, akkor a szállítási költségekre jelen írásomnál fogva vegyenek fel pénzt a bankból, a nolai hagyatékból. – Ami P. Pietro Antoniót illeti, megírtam a múlt levelemben, és ha ő alázatosan elfogadja mindazt, és elismeri annak az igazságát, hogy megbántotta az Istent, és hogy nem ment mindenestül, még ha annyira is igaz és szent is volna, akiről nem más, hanem ez található, hogy hétszer esnek el napjában. Én nagyon készségesen elfogadom megalázkodását, és kérem az Urat, hogy legyen őszinte, és az említett atyának érdemére, és ha vállalta a mortifikációkat, amelyeket én jelöltem meg, ne legyen többé szóbeszéd erről a dologról. Szeretném ide venni magam mellé idővel, hogy megismertessem vele, hogy milyen nagy dolog az engedelmesség, ha az alázatosságon épül fel. – Nagyon elcsodálkoztam azon, hogy ott jártak az aposztaták, P. Tomaso és fr. Appio, és Atyaságod nem tudta meg ennyi idő óta, hogy merre járnak, hol tartózkodtak, annál is inkább, mert a mi szerzetesi ruhánkban járnak, és amiként annak idején nagy szorgalommal járt annak utána, hogy megtalálja, ráakadjon fr. Alessióra, éppen úgy kellett volna ezeket is keresni, hogy merre tartózkodnak. – Ami a campibeli házat illeti, rendelje vissza Nápolyba Francesco della Corona di Spine atyát, szenteltesse fel a diakónust, mivelhogy Campiban van fr. Giacinto, nincs akkor szükség ott a messinaira. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. febr. 18.)
„Ami a ház kapuját illeti, már most gondoskodhatnak a tégla beszerzéséről, ha éppenséggel jó alkalom adódik, és egyúttal szállíttassák be a kőanyagot a hídhoz, rendezzék el, hogy ezt a munkát szeretetszolgálatként végezzék el néhány ünnepnapon. Mivel szeretetszolgálatról van szó, remélem, hogy a Mons Vescovo, a püspök megadja az engedélyt, nem szükséges, hogy az említett kapu egyezzék a templom kapujával, legyen valami különbség köztük, egyebekben pedig úgy igyekezzenek, hogy legyen annyi feleslegük, hogy rendezhessék a ciszternát, a víztartó medencét. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. febr. 18.) – Figyelmeztesse fr. Andreát, hogy ne komponáljon verseket, mert nem neki való művészet ez, és ha megtörténik, ha megtudja, hogy újra versel, vagy azt tetteti magáról, hogy ihletben van, azon a napon vonja meg tőle a bort.”
„Többször megírtam már, hogy Atyaságod ejtse meg a mindenre kitérő vizsgálatot minden esetleges előforduló dologról, ami csak megtörtént, előfordult azokkal a fegyelmezetlen atyákkal, nemkülönben a viselkedésükről, akár a házban, vagy azon kívül, és mindezt hivatalos formában intézze el, hogy be lehessen mutatni mind a Sig. Cardinálisnak, mind a Sacra Congregatiónak, és ez a vizsgálatot megejtheti a házon kívül is, ha erre a házban kevésbé volna alkalmatossága. Írtam a P. Viceprovinciálisnak, hogy semmiben se akadályozza meg az ügyek végrehajtását, amit a Sig. Cardinale rendelt el önnek, sem a P. Ministro Gio Luca, és ha jelen levelem megérkeztéig még nem végzett volna az említett vizsgálatokkal, iparkodjék minél előbb befejezni, hogy mihamarabb Rómába jöhessen az első jó alkalommal, és lehetséges, hogy a köv. héten már a Szenátus is kedvezőbb magatartást fog tanúsítani, és jó fordulatot vesznek a szerzet ügyei. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. febr. 18.)
„Megkaptam Atyaságod levelét a »Chiesa Nuova«-hoz tartozó P. Abbate Scarampi útján, akinek válaszoltam is, és nem hittem volna, hogy Atyaságod annyira ragaszkodik véleményéhez, hogy szükségesnek tartja, hogy bocsássuk el Genovából Gio. Battista di S. Tecla atyát (Costantini), azt gondolván, remélvén, hogy így megnyugszanak nem csak a fegyelmezetlenek, hanem a tévedésükben megrögzöttek is, ami már annyi ideje húzódik, hogy szükséges, hogy Róma előálljon a gyógymóddal. Ezért hát, ha már Atyaságod nincs is segítségére a vizitátornak, mint ahogyan írtam, legalább ne akadályozza meg semmiféle formában, hogy végrehajtsák a kardinális protektorunktól kapott megbízást. P. Gio Crisostomo (Peri) több levélben is kért, hogy mentsem fel a hivatali megbízás alól, és most megtudván, hogy elöljárónak megy oda az említett P. Gio Luca , nemcsak hogy hivatalba helyezték a fegyelmezetlenek, hanem még az apostoli szentszékhez is fellebbezett, és még csak súlyosbítja a helyzetét az a körülmény, hogy követelte, hogy ez megtörténjék. Én sohasem fosztottam meg volna a hivatali tisztségtől, sohasem mentettem volna fel, ha ő nem kérte volna tőlem szüntelenül. Én nagyon szeretném, ha áprilisban, vagy májusban Rómába jönne, bebizonyítsam, hogy milyen lelkülettel voltam mindig ön iránt, hogy ezt kézzelfoghatóan bebizonyíthassam önnek, és ez írásom már engedélyül szolgálhat a jövetelre, anélkül, hogy várnia kellene más hiv. engedélyre. Atyaságod szorgalmazza, hogy térjenek mind haza a mieink a saját rendházukba, elegen vannak ahhoz magában Genovában is, hogy rossz hírét keltsék szerzetünknek. Atyaságod legyen segítségére a szerzetnek azáltal, hogy mindig igazodik, egyezik a fő elöljárókkal. – A carmagnolai ügyet illetőleg írtam a P. Abbate Scarampi által küldött levélben, jobb lesz, ha felvilágosítják őket, nem pedig bizonytalanságban hagyják őket, főként, ha meggondoljuk, hogy mennyi rongálásnak volt kitéve a lakosság, a városka. Szinte a végromlás útjára jutottak a rengeteg katona miatt, akik megszállva tartják. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. febr. 18.)
„megkaptam a ház adósságairól, egyéb dolgairól az elszámolást, ahogyan Atyaságod találta átvételkor, és hiszem, hogy minden csakugyan úgy is van, ahogyan Atyaságod írja, jól lehet, hogy az előd másképpen írta. Mindazonáltal remélem, hogy Atyaságod, mint a szabályok megtartásáért rajongó ember, úgy rendez el mindent, hogy a házban minden rendben lesz. Mindezt remélem Atyaságod bölcsességétől, egyébként figyelmeztetem, hogy ha valami ügy előadja magát, sohase mutassa magát haragosnak, indulatosnak, hanem csak higgadtan tárgyaljon, higgadt szavakkal, amelyek sohase áruljanak el indulatosságot. Mert ha valahol is, valakiben is észreveszik az indulatosságot, a szenvedélyességet, az egyébként elérhető, kiérdemelhető hitelt, bizalmat is elveszíti, és inkább tartson fenn kapcsolatot az elöljárókkal, mint másokkal, akik barátainknak mutatják magukat, de valójában nem azok. – Legyen rajta, hogy iskoláinkban minden igen jól menjen, amennyire csak lehetséges, és ha lehetséges, igényeljen segítséget Palermóból. Egy levelet küldünk Sig. Cambiónak, a mi nagy jótevőnknek, Sig. Card. Pamfiliától, vagy a prokurátor generálistól, hogy megnyugtatást kapjon a hitelezést illetőleg. Atyaságod juttassa el hozzá, és köszöntse nevemben. Az úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. febr. 18.)
„Firenzében azt válaszolták, hogy fr. Filippo Andrea di S. Eusebio, ha lemond jogilag a követeléseiről, amelyeket támasztott, maradjon Firenzében.”
„Hogy a P. Ministro gondoskodjék a szükséges élelemről és ruházatról az atyák számára.”
„P. Gasparót illetőleg lehet szorgalmazni, hogy hagyja el Nápolyt. Ami fr. Giovannit illeti, a bűn, a hiba nagy volt, ehhez hasonlóan a mortifikációnak is nagynak, súlyosnak kell lennie. Jó, ha tudja Atyaságod, hogy amíg otthonában tartózkodik, sem a tudományokban nem fog előrehaladni, sem a lelkiekben, minden Atyaságod ellen lesz. – Cosenzát illetőleg írtam, hogy az ingóságokat mind adják át a cosenzai Vicarió generalénak, adja annak, akit jogosan megillet, és a földrengés által megrongálódott palazzóról mondjanak le a herceg javára, és Atyaságod ne avatkozzék bele abba, hogy kinek van hozzá joga, kinek nincs, mivelhogy ebben a dologban hanyag volt. Majd elrendezzük ezt a kérdést, amikor majd eljön ennek az ideje, most, vagy majd a következő tavasszal.” – (1640. febr. 24.)
(azonos a 3290. sz. alatt közölt levéllel.)
„Mindent megértettem levelében, a nolai hagyatékot illető excommunatiót viszi egy bizonyos valaki, amikor majd közlik, jelentse nekem, hogy mi lesz. Ami pedig P. Michelét illeti, saját tekintélye szempontjából magánál kellett volna tartania a pénzt, és világosan le kellett volna tárgyalni a szerzet érdekeit, és az elöljáró tudtával, így elkerült volna minden gyanúsítást. Ami pedig a misékkel való mesterkedést illeti, szükséges, hogy szorgalmasan nézzen utána, hogy felfedje, hogy szerepel ebben az ügyben. Egy hónapi penitenciát szabjon ki rá, heti három alkalommal kenyéren és vízen való böjttel, ugyanez a büntetés jár a bűntársnak is, és ezt hozza mindkét ház elöljáróinak tudomására, és ha azt hallanám, hogy hasonló kereskedéseket folytatnának, az elöljárók lesznek megbüntetve, ha ők nem büntetik meg az illetőket. A P. Provinciálisnak a kötelessége annak a megállapítása, hogyan lehet segítségére a római háznak, amikor majd világosan el lesznek rendezve a hagyatéki dolgok.” – (1640. febr. 24.)
„Írok a P. Provinciálisnak, hogy minden vita nélkül küldjön gyóntatót a Porta Realei házba, aki állandó szolgálatot teljesítsen ott, mivelhogy szerintem, nincsen az jól, helyesen, hogy Atyaságod egyedül legyen. És Atyaságod ezzel a levéllel elmegy a P. Provinciálishoz, és megmondja neki, hogy halogatás nélkül hajtsa végre ezt az intézkedést, és nézzen utána, hogy leleplezze egyeseknek a titkos üzelmeit, akik miséket vesznek fel, és másokkal mondatják el, ők maguk pedig zsebrevágják, elköltik a pénzt, Isten tudja, hogyan. Ha tudomására jutna, hogy valaki ilyenféle üzelmeket folytat, szabjon ki az illetőre egy hónapi penitenciát heti három napi böjttel.” – (1640. febr. 24.)
„Nagyon bánt engem a mieink fegyelmezetlensége, de még inkább csodálkozom azon, hogy az elöljáró elnézéssel van és talán még elő is segíti. Én azt hiszem, hogy a tavaszra egy Vizitátort küldök oda, hogy végére járjon azoknak a visszaéléseknek, főként annak, hogy egyesek pénzt tartanak maguknál. Írok a P. Ministrónak, hogy rendeljen egy atyát oda, hogy Atyaságodnak ne kelljen egyedül lennie, a fogadalmas házban vannak tizen, vagy tizenegyen, és gondja legyen arra Atyaságodnak, hogy a Noviciátusban meghonosítsa a silentiumot és a szigorú obszervanciát. Ezeket akartam megírni.” – (Róma, 1640. febr. 24.)
„Megírtam a múlt levelemben, ha nem utazott el fr. Filippo Andrea és nem szándékozik folytatni a pert, akkor ott maradhatna a maga munkakörében, ha pedig elutazott volna, mint ahogyan Atyaságod jelezte, hogy készül ár Livornón keresztül, akkor várjuk és majd meglátjuk, hogy mit követel, hogy mi állít, és ha sikerül megnyugtatni, visszaküldjük, ha ugyan szükség van rá. – Ami pedig a novíciust illeti, elküldjük majd a fogadalmi formulát, ahogyan a fratellóknak kell letenniük a fogadalmat, és ha majd megtartják a scrutiniumot, akkor majd fogadalomtételre bocsáthatják. – Arról értesültem, hogy az elmúlt farsangban nem valami épületesen viselkedtek, fegyelmezetlenségükkel rossz példát adtak (P. Mario Sozzi jelentette fel őket a firenzei Szent Officiumnál. Ford.), ezért Atyaságodnak különösképpen gondja legyen arra, hogy ebben a nagyböjti szent időben mindnyájan nagyon fegyelmezetten éljenek és a meggondolatlanságukért, fegyelmezetlenségükért tartsanak bűnbánatot, penitenciát.” – (1640. febr. 23.)
„Nagyon örülök annak, hogy Atyaságod írt és annak, amit írt és ha majd átgondolja mindazt, hogyan történtek a múltban a dolgok, és hogyan vannak most, jól lehet, hogy egyesek másképpen ítélik meg a dolgokat, legyen nyugodt, hogy a Szerzet sorsa foglalkoztatja őket és mindennél jobban szívügyüknek tekintik azt, a pedig legyen mindenben segítségünkre, a lehetőség szerint, hogy megtartassuk a szigorú obszervanciát, amint remélem, hogy meg is fogja tenni, ami által Istennek tesz nagy szolgálatot.” – (1640. febr. 24.)
„A múlt alkalommal a kardinális protektor sürgetésére írt Mons. Raggi, az Apostoli Kamara ügyhallgatója a Szenátusnak és amellett itt a Respublika ügyeit intézi mint a »serenissimo Senato« titkára, könnyen értesülhet annak a levélnek tartalmáról, és hogy milyen eredményt ért el, és lehetséges, hogy a legjobbkor érkezett az a levél, amikor megkezdték Atyaságod és P. Gio. Luca a megbízatás szerinti munkát. – Ami a tanúkihallgatásokat illeti, legyen rajta mindenképpen, hogy kivizsgálja, kihallgassa azokat, akiket csak lehet és világosan fektesse írásba mindazt, ami csak szükséges ahhoz, hogy ezeket a jelenlegi zavaros állapotokat rendezhesse és orvosolhassa mindazt, ami a múltban történt, ne is gondoljon arra, hogy majd valamit fenntart az új provinciálisnak, mint ahogyan erre levelében utal. Szerintem most nem alkalmas az idő arra, hogy személyáthelyezéseket eszközöljünk, hanem minden foglaljon világosan írásba, mint ahogyan említettem, hogy aztán ezek nyomán, alapján megtehesse a kardinális protektor a szükséges intézkedéseket, és ha ön alkalmasnak látja a helyzetet arra, hogy igénybe vegyük a Szenátus segítségét ezen nyugtalan, lázadozó szelleműekkel szemben, akkor maradjon, tárgyaljon vele, amennyiben szükségesnek gondolja. Jó, ha tudja Atyaságod, hogy azoknak a fejeskedőknek az iratait, amelyeket prokurátoruk révén juttattak el a Pápához, nem adták ki sem Mons. Cevának, sem ms. Prelátusnak megtekintésre, mint ahogyan ők gondolják vagy mondják, hanem egyenesen átadták a kardinális protektornak, miért is nem kell mindjárt mindent elhinni, ahogyan az ellenfelek mondják, szolgáljon ez figyelmeztetésül Atyaságodnak minden eshetőségre, történésre. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. febr. 25.) – „Jöjjön minél előbb, amennyiben lehetséges.”
„Ha a vizitációra megy Campiba és Bisignanóba, mindenképpen mozdítsa el Campiból P. Francesco della Corona di Spine atyát, jobban ismervén én őt, mint Atyaságod és hozza el ide magával erre mifelénk és erősítse meg a P. Ministrót hivatalában, buzdítsa P. Francesco di S. Carlo atyát, hogy jól viselkedjék és adja ki rendeletben, hogy senki se járjon ki egyedül és szorgalmazza az obszervanciának és a szerzetesi fegyelemnek a megtartását az ottani házban és tegye tiszteletét nevünkben Signora Marchesánál és értesítsen engem, hogy viselkedik fr. Francisco Antonio, akivel semmi baj sem volt Frascatiban. – Nagyon csodálkozom, hogy Atyaságod megengedte, elnézte azt a visszaélést, amely ott történt, amelyről értesültem, hogy egyik-másik rendtársunk olyan világi vagy szerzetes papra akadt, akik szeretetből miséket mondanak el, ők pedig az elmondott misék után járó összeg harmadát vagy felét, amint mondják, szegény rokonaik segélyezésére juttatják, ha igaz. Amint hallom, mindkét nápolyi házunkban volt és még most is van ilyen visszaélés egynémelyek részéről. – Ami pedig a gyóntatókat illeti, minden szóvita nélkül intézze el Atyaságod, hogy a Porta Realéban is legyen két gyóntató, azaz a P. Ministro és egy más valaki. Az örökség ügyében megküldjük az excommunicatiót a narnibeli Sig. Calderini útján, aki Sig. Marcello kíséretében van a mi részünkről ma reggel mennek a rendes postajárattal, hogy találkozzanak és a maga idejében közölni fogják. – Ami P. Pietro Antonio atyát illeti, még nem láttam a peres eljárásának iratait, ha ő engedelmességet tanúsított és alázatosan vállalta a mortifikációt, akkor Atyaságod felfüggesztheti a büntetést, a mortifikációt, ami jelenleg ki van róva rá; szeretném, ha az idő meghűlésével Rómába jönne, ahol jelenleg Sig. Geronimo Carettinek három fia is tartózkodik. Nem hiszem, hogy Atyaságod kíséretében Rómába jönne P. Gasparo, válasszon más útitársat és addig nem induljon, míg az idő meg nem enyhül. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. febr. 25.) – „Ha valami rendlegzést küldünk, a maga teljes egészében tartassa meg minden házban. Az a fratello, aki P. Francesco di S. Gio. Battista atya kíséretében jött Rómába, egy reggel meglépett, mivelhogy ezáltal aposztatának lett minősítve, ha odaérkezne, vesse fogságba, zárja egy szobába és Róma intézkedése nélkül nem mehet ki. És hogy amennyien valaki Rómába jöjjön, most nem megy intézkedés, hanem majd más alkalommal fogom jelezni.”
„A sok ellenmondás ellenére, amit elkövettek és elkövetnek ott Genovában azok az ellazultak és az a néhány társ a Provinciából, remélem, hogy az Úr napfényre hozza az ezekhez hasonló egyéneknek a gyarlóságait, tökéletlenségeit és rosszindulatát, ezek azok, akik előidézik a Szerzet romlását, amit azzal mutattak meg sokan, hogy vissza akartak menni a világi életbe, vagy mások pedig enyhébb szerzetbe és mivelhogy ez nem sikerült nekik rendes úton-módon, más eszközökkel próbálták és próbálják elérni, hogy tönkretegyék a Szerzetet, és így »per indirectum« elérjék első szándékukat is (hogy t. i. visszalovagolhassanak szabadon a világi életbe). Ezek után remélem, hogy Atyaságod mindenben elő fogja segíteni a kardinális protektor szándékait, a mi Urunkhoz, a Pápához küldött összes legutóbbi leveleket és fellebbezéseket rábízták és nem más prelátusokra, ahogyan egyesek mondják, mindezeket láttam saját szemeimmel és mint ahogyan a múlt héten írtam, Atyaságod ne akadályozza meg a Vizitátor atya munkálkodását sem az új P. Ministróét, P. Gio. Luca atyáét és rendelje vissza valamennyit azonnal a saját rendházába, ha még eddig nem tette volna meg és rendelkezzék úgy, hogy a savonai házban legyen legalább hat atya, ezeknek egyike legyen P. Carlo di S. Cecilia minden szóvita nélkül, hogy ne mondjam, a szent engedelmesség nevében. Nagyon óhajtom, hogy Carcaréban, ahol a lakozik, legyen meg az igazi szerzetesi fegyelem, mivel azt hallom, hogy a konstitúciókat nem veszik semmibe és semmiképpen sem engedjen valakit egyedül. Az eredményből ismerem meg Atyaságodnak jóakaratát azzal kapcsolatban, amit írtam, hogy csakugyan ilyen akarattal van-e a Szerzet iránt és Generálisával szemben. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. febr. 25.)
„P. Ludovico di S. Rajmondo atya figyelmeztetett arra, hogy uraságod nagyon csodálkozik azon, hogy nem kapott tőlem választ levelére és igaza is van, mert csakugyan megkaptam a levelet és én annyira figyelmetlennek, udvariatlannak mutattam magam önnel szemben, jól lehet igen jól értesültem az ön érdemeiről és tudatában vagyok annak, hogy mivel tartozik a Szerzet önnek, amikor annak idején Nápolyban voltam, nem volt alkalmam arra, hogy személyesen megismerhessem, hanem csak akkor, amikor a kötelesség hirtelen visszaszólított Rómába, de azt az egyetlen alkalmat sem felejtettem el, amikor tárgyaltam önnel a Duchescában, ahol ön kegyes volt előttem kifejezni önzetlen, nemes érzelmeit és megcsodálhattam egyben bölcsességét és azt az áldozatos magatartását, amelyet közvetlenül vagy mások által közvetítve kifejezésre juttatott irántunk. Szíves elnézését kérem tehát mulasztásom miatt azon oknál fogva, hogy az én szegény életemnek mindenre kiterjedő figyelmességgel kell lennie, rendelkezzék velem és a legkisebb óhajára készségesen állok rendelkezésére most és bármikor, jól lehet, erőim nem állnak arányban óhajommal, hogy teljes készséggel megfeleljek érdemei szerint, addig is kérem az Urat, hogy halmozza el bőségesen minden jóval.” – (Róma, 1640. febr. 25.)
„Megértettem, amit írt és én kénytelen voltam egy másik Ministrót küldeni, hiszen Atyaságod leveleiben ezt sürgette, ezért hát nyugodjon meg és engedelmeskedjék Generálisának, és nyugodt lehet afelől, hogyha jól viseli magát, lesz alkalom arra, hogy vigasztalást is tudjon nyújtani, aki most nem akar önnel, mint tudja sem okoskodni, sem nem vár öntől fellebbezéseket.”
„Még akkor is, ha nem is akarják elöljárójuknak elfogadni Atyaságodat, ne rettenjen vissza attól, hogy együtt haladjon előre a Vizitátor atyával mindabban, amit a Szerzet szempontjából nagyobb jónak, hasznosabbnak ítél meg, és amint írja, érdeklődött a megbízott atyáknál és a kiküldött uraknál, minden kétségen kívül a Szerzet fenn fog maradni és azok a fegyelmezetlenek meg fognak szégyenülni, mivelhogy már ment egy levél Mons Raggitól a Szenátushoz Atyaságodnak és a P. Vizitátornak a megsegítésére abban az értelemben, ahogyan már megkezdték ezt a feladatot, egyúttal írtam a P. Viceprovinciálisnak, hogy ne akadályozza meg a Vizitátor atyának és Atyaságodnak a munkáját, hanem hogy mindenkit rendeljen haza a saját otthonába, a rendházba.” – (1640. febr. 25.)
„Nagy vigasztalásomra volt etc. Minthogy az idő rossz, P. Domenico nem érkezik. Dicsérem, hogy megszabadultak a tehertől, amely a S. Girolamo társulattal együtt viseltek, iparkodjanak eleget tenni. Elmehet ebédre a P. Prefettóval.”
„Ha majd az idő megenyhül, egy más valakit fogok küldeni az ön helyére, addig ne jöjjön.”
„Köszöntse kedvességed nevemben a nonantolai Sig. Vicario testvérét és mondja meg neki, hogy itt nem szűnünk meg imádkozni egyikért is meg a másokért is.”
„A riminibeli ifjút illetőleg etc., a pénzügyeket illetőleg, az iskolásgyermekeket illetőleg etc.”
„Az imádságot végezzék etc. ami pedig fr. Gioseppét illeti, egy hónapra szobafogság jár neki, egyik-másik napon böjt kenyéren és vízen.”
„Szerettem volna ezzel a postával arról értesítést kapni, hogy milyen eredménye lett Mons. Raggi, az apostoli kamara ügyhallgatója levelének, amelyet a Szenátusnak küldött és mivelhogy ez az egész ügy, minden járulékával, tartozandóságával Rómához tartozik, hogy ítéletet mondjon, Atyaságod, mint több alkalommal is írtam, hozza magával az információkat, legalább két tanúbizonysággal az ellenállásról, amit cselekedtek, műveltek Atyaságoddal szemben abból a Provinciából való atyák, ha pedig nem tudná vagy nem volna lehetséges, ami szerintem, lehetetlen, hogy nem tudná magával hozni az említett relációkat, mint szokták mondani, hogy üres kézzel ne térjen haza, Atyaságod vegyen maga mellé két fratellót azok közül, akiknek Rómába kell jönniük vizsgálatra a Bréve előírása szerint, akik tanúbizonyságot tehetnek az ellenmondásról, amik megtörténtek, és hogy azok a szerzetesek azt gondolják, hogy távozhatnak, nagyon is csalódnak, mert végül is az ügyek Rómába kerülnek megtárgyalásra és minél tovább tart, húzódik az ellenszegülés, annál súlyosabb mortifikációban lesz részük, és ha mindez megtörtént, ahogyan mondom én, Atyaságod jöjjön, ami nagy megelégedésére lesz a Sig. Cardinálisnak, aki majd ide fogja rendelni a maga idejében az összes frakcionáriusokat, mint szokták mondani, higgadtan, nyugodtan akarja célját elérni, »a nyulat kocsival elérni«. Én részvéttel vagyok ezen szerencsétlenek iránt, akik meggyőződhetnek arról, hogy mi célja van annak, hogy úgy teljék az élet, az idő. Minden írás, amit ezektől érkezett, a Pápa mind átadta a Sig. Card. protektornak, lássák, hogy milyen meggondolatlanságot követnek el, amikor ilyesmiket hirdetnek, mondogatnak, hogy a Bréve kútba esett. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1640. márc. 3.)
