„Atyaságodnak legutóbbi leveléből megértettem, hogy végre elintézte ügyes-bajos dolgait, amelyek miatt Veneziában tartózkodott, aminek én különösképpen csak örülni tudok, éppen ezért jelen levelemmel együtt küldöm az áthelyezési iratot, hogy jöjjön Rómába azzal a felhatalmazással, hogyha jónak látja, útközben megállapodhat néhány napra egyik is, másik házban is, nehogy a júliusi-augusztusi hőségben kelljen Rómába érkeznie, a legelső alkalommal küldje Anconán keresztül a küldemény hátralevő részét azzal a címzéssel, ahogyan küldte annak előtte is, ha ez a küldemény már előtt itt lett volna Rómában, jó alkalom lett volna elküldeni Spanyolországba, Mons Facchinetti nuncius útján, egyebekről majd beszélünk Rómában. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jún. 11.)
„Megkaptam a küldönc útján küldött levelet, nagyon jól tették, hogy fr. Ludovico Maria fratellót Genovába rendelték, ahova még ma este írok, hogy miképpen rendelkezzenek vele. Atyaságod nézzen utána, hogy lehetséges-e, amit egyik-másik nagyon ír, mint pl. fr. Andrea, hogy mentesítsük a Szerzetet az oda nem valóktól. Azzal a szóbeszéddel pedig ne is törődjék, hogy fr. Marc' Antonio és fr. Vincenzo Rómában indítsák meg a perügyüket, mert úgy sem kapják meg a felmentést »ultra quinquennium«, magam részéről csak szeretném, ha megnyernék és távoznának a Szerzetből, de mivelhogy úgysem nyerik meg, olyanformán kell ügyüket rendezni, hogy menjenek át más Szerzetbe, mortifikálván őket, ahogy cselekedetek miatt megérdemlik. – Ami pedig P. Gennarót illeti, ha nem engedelmeskedik, Atyaságod tiltsa meg neki a misézést és tartsa szobafogságban, miután kétszer-háromszor figyelmeztette őt, remélem, hogy a mi Urunk ad nekünk Protektort olyan felhatalmazással, hogy ezáltal meg lehet tisztítani a Szerzetet és visszatérhet ahhoz a fegyelmezett rendi élethez, amely egyedül helyénvaló. – Ami pedig fr. Andreát illeti, itt fr. Thomaso azt terjesztette róla, hogy Posilipóbn van, de arról nem beszél, hogy fogva van. – Amíg ezek a nyári meleg napok tartanak, addig nem igen tudok segítséget küldeni azoknak a házaknak, addig segítsenek magukon, oldják meg a helyzetet valahogyan. – Ami pedig Sig. Trivoltio Bartolit illeti, tegnap este jött hozzám az édesanyja, átadott három scudit, hogy küldjem el Atyaságodnak, hogy apránként juttassa el neki és nagyon kért engem, hogy írjak Atyaságodnak, hogy Isten szerelméért legyen segítségére, nehogy éhen haljon a szerencsétlen, a három scudit átadtam a postásnak, hogy juttassa el Atyaságodhoz. – Itt igen nagy szükségünk lenne fekete fonalra, a legelső alkalommal küldjön nekünk, mivelhogy amit itt Rómában tudnánk beszerezni azonfelül, hogy kellemetlen illata van, még hamarosan meg is fehérül. Jelen levelemmel együtt lesz egy levél Signora Prudenza Bartolitól fia számára, itt pedig majd megtárgyaljuk Sig. Alessandro Sarzigliával, hogy mit lehetne tenni és majd értesítéssel leszek. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jún. 11.) – „Gondja legyen arra, hogy a fr. Gregorio di S. Domenico levelére hamarosan jöjjön válasz, amelyet címemre küldjenek meg, nagyon kértek erre.”
„Három levelet is kaptam, kettőt a rendes posta útján, egyet pedig a küldönc útján, írni fogok az említett uraknak (»alli Signori del monte della misericordia«) és küldök Atyaságodnak néhány confrateri okmányt Értesítsen engem arról majd, hogy fr. Ludovico elhajózott-e Genovába? Várom P. Gennarónak és társának ideérkezését. Szeretném, ha meg tudnák valakivel erősíteni fr. Andrea vallomását, majd ezek után megküldjük az áthelyező írásokat, akik számára Atyaságod kéri. – Mindabban, ami szükséges, Atyaságod legyen rendelkezésére fr. Marc' Antonio és fr. Vincenzo fratellóknak, és alkalmazza a mortifikációt, amennyiben a helyzet kívánja és biztosra veheti, hogy nem nyeri meg a felmentést minthogy eltelt az öt év, de majd meglátom, hogy tőlem telhetőleg segítségére legyek, hogy elmehessen a Szerzetből. Talán holnap délben megtudjuk, hogy lesz a mi Protektorunk. – Amennyire emberileg megtehető, legyen segítségére Sig. Tiburzio Bartolinak, érdekében majd tárgyalok itt Sig. Alessandróval, a hitelezőjével, meglátom, hátha megelégszik azzal, ha kap 50 scudit évente, hogy beleegyezzen a minél előbbi kiszabadításába. – A chietibeli P. Gio. Battistának lehet engedélyezni néhány napot, hogy Nápolyba menjen a »del Nini«-féle ügyben, amiről az említett atya informálva van, és igen jelentős ez az ügy, ha elveszítjük ezt a pert, akkor az örökség igen meg lesz terhelve. P. Nicolo helyébe, aki Bisignanóban van, Nápolyba hívathatja a fraolai P. Luca atyát. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jún. 17.)
„Megkaptam a három scudiról az értesítést, amit útiköltségnek adtunk Gio Battista nevű növendékünknek, de most ezenfelül kellene küldenie egy másik utalványt legalább 50 scudiról, hogy fizethessük az esedékessé vált kamatokat a kétezer scudi után, és ah új növendékeket is be kell öltöztetni, körülbelül a jövő hónap 5-én vagy 6-án lesznek Rómában, minden szorgoskodással igyekezzék erre a terminusra tekintettel lenni. – Ide jött Rómába unokatestvére a levélért, amelyet Kedvességed írt nekem és elment Genzanóba, hogy abból a házasságból lesz-e valami vagy nem? – Tegnapelőtt útnak indult fr. Francesco di S. Gio. Battista fratello Cesena felé és az a fratello, aki a questálást végezte Moriconéban, megbízható, hűséges, szerény, remélhetőleg minden feladatát közmegelégedésre fogja elvégezni és ha onnét még nem indult volna útnak fr. Sebastiano, azonnal induljon a legrövidebb úton, hogy minél előbb itt legyen, a reggeli és a délutáni óráiban utazzék, délben pihejen. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jún. 18.)
„Ha majd odaérkezik fr. Dionisio vegye át annak az osztálynak a vezetését, amelyet a carcarei fr. Gio. Francesco tanított. Az a S. Pietro d' Arenai ügy, amelyről Atyaságod ír, nagyon megfelelne nekünk, ha sikerülne, itt nem tudjuk, hogy ki tárgyaljon a szervita atyákkal, szeretném tudni, hogy milyen adottságban vannak jelenleg. Kérjük az Urat, hogy intézze úgy a dolgok menetét, ahogyan jobban szolgálja az ő nagyobb dicsőségét. – Ami fr. Luca di S. Bernardo ügyét illeti, nagyon szívesen leszek segítségére, addig is legyen azon, tartsa meg a szabályokat. A fogadalmak érvényességéről szóló dekrétumot és azt a módozatot, hogyan kell megtisztítani a Szereztet, hamarosan közölni fogjuk, főként, ha majd megkapjuk a mi Urunktól a rendi protektort, és mortifikálni kell azokat a telhetetleneket, akiknek folytonosan csak az étkezéseken, az ételeken jár az eszük, és keveset törődnek a lelkiekkel, P. Pietro Antonio ügyében a jövő szerdán meg fogja kapni a levelet Isten segítségével, aki áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jún. 18.)
„Mindezideig nem jelent meg a dekrétum azon fratellókkal kapcsolatban, akik azt követelik, hogy klerikusok lehessenek, akár precedenciával, akár anélkül, és ha úgy látszik, hogy meg kell fontolni a dolgot, inkább várjunk, semhogy lehamarkodják a dolgot. A savonai engedetlen atyáknak pedig az üzenem, hogy meg fogják emlegetni intézkedésemet, mivelhogy nem őket illeti meg a jog, nem rájuk tartozik, hogy tanulmányozzák a fogadalmak érvényességéről szóló dekrétumot, hanem higgyenek a Generálisnak. Jó tudni, hogy P. Giulio egy levelet írt telve hazugsággal a kapucinus kardinálisnak (Barelberini), amelyet felolvastak a szerzetesi kongregációban, láttam a levelet, és majd választ adatok rá és majd bemutatván, hogy miféle személy, aki írta a levelet. – Nagyon örülnék, ha a s. Pietro d' Arenában sikerülne a noviciátus megnyitása. Majd ha szükséges lesz a fogadalmak érvényességéről szóló dekrétum, meg fogjuk küldeni. A spanyol P. Rodericónak, amennyire csak lehetséges, járjon kezére mindenben. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jún. 23.)
„Nagy örömömre lesz, ha visszanyeri régi jó egészségét ott a szülőhazája közelében, anélkül, hogy visszatérne Carmagnolába, ahonnét azt hallom, hogy úgy nyilatkoztak, hogy nem kívánatos a visszatérése, legyen segítségére ennek a háznak, ahol újabb intézkedésig P. Ciriaco munkakörét P. Bartolomeo látja el és az említett P. Ciriacónak hamarosan megküldöm az elszámolásait aláírva. – A két fratello, akik a cipőjavításokat végzik, rajta vannak, hogy mihamarabb elvégezzék a legszükségesebb munkálatokat, hogy aztán majd szeptemberben hazamehessenek. Mondja meg P. Luiginak, hogy Fananóban nagyon várják, hogy minden nap a várakozásba egy esztendő nekik. – A frater operariusok beöltöztetésénél és a fogadalomtételénél a jövőben más formulát használnak, a klerikusok és azt atyák ezentúl is úgy, ahogyan volt a múltban. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jún. 25.)
„Napról-napra várom a jelentést Atyaságodnak Velencéből való elutazását, szerintem itt van már az ideje ennek, és ha esetleg útközben betérne Cesenába, és ha ott akar tartózkodni míg tartanak az igen meleg napok, minden további nélkül megteheti, vagy akár valamelyik másik házban, hogy elkerülhesse, hogy júliusban vagy augusztusban érkezzék meg Rómába. P. Gio. Battista di S. Bernardo tíz évig polgári ruhában jár Őszentségének rendelkezése értelmében Sig. Card. Antonio rescriptuma szerint és nem »capellano« a SS. Trinit? templomban, hanem valami más beosztása van, azt mondják, hogy sok segítségben részesült, amikor leánytestvérei férjhez mentek, sem P. Melchior, sem P. Andrea della Passione nem tettek semmit sem ellenére, és ő jól van mindenkivel, a szent szabadságban, aminek folyamán adja meg neki az Úr mindig az ő szent kegyelmét. El fogom küldeni fr. Filippót a virágokért Sig. Nicolo Arigonihoz Panicóba. Itt is mindnyájan, hála Istennek egészségesek vagyunk, aki áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1639. jún. 25.)
„Tudomásul vettem leveléből, válaszából a közös használatra megjelöl reverendaanyagra vonatkozó észrevételét, az egész Szerzetben meglegyen az egyöntetűség a szövetben, ha ott vásárolnák meg az anyagot, többe kerülne, mint itt Rómában, és nem is lenne olyan jó, megfelelő. Ami a festővel van, abból majd küldjenek egy kis mintát, amiként nagyon helyes, hogy egyöntetűek legyenek az öltözékben, sokkal jobb lenne, ha mindnyájan egyformán megtartanák a szabályzatokat és ne volna olyan különböztetés, hogy az egyik úgy, a másik pedig amúgy tartja meg az előírásokat, mert a szabályok megtartása az egyenes út az üdvösség felé. – ami pedig P. Francesco di S. Gioseppe atyát illeti, most nem szükséges, hogy sürgesse a nagyhercegtől a levelet az említett palota ügyében. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jún. 25.) – „Mondja meg p. Carlo di S. Gasparo atyának, hogy nagyon örülök annak, hogy olyan szorgalmas növendékei vannak, és ne felejtse el, hogy írjon atyjának.”
„Nem az első meggondolatlansága, hogy bizonyságlevelet adott egy olyan embernek, mint amilyen P. Gennaro, akit Rómába küldenek, amikor én Poliba rendeltem, úgy látszik, hogy Atyaságod semmibe sem veszi a Generális intézkedését és azonkívül többek között elküldte Foggiába fr. Alessiót, akit ott kellettek volna tartani, hogy segítsen a konyhában, ebédlőben, nem pedig olyan helyzetbe engedni jutni, hogy ezáltal olyasmiket követhessen el, amiket a múltban is cselekedett. – Ami pedig fr. Vincenzót illeti, hallom, hogy megkezdi ott pereskedését és nem tudom, Atyaságod sem értesített arról, hogy miféle törvényszék előtt indítja meg keresetét, milyen felhatalmazással vagy Brévével, minderről értesíteni kellett volna engem, hogy itt megtehessük a szükséges lépéseket. – Mihelyt értesülök a protektor kinevezéséről, azonnal értesítéssel leszek. – Ami pedig az Ortebeli apát urat illeti, nyugtassa meg, hogy a dologban haladnak előre és majd küldöm az írást aláírásra, amelyről mivelhogy bizonyos iratok közé keveredett, megfeledkeztem. – Azt mondja, hogy szorgalmasan eljárt a püspököknél, ugyanezt kellett volna cselekednie az ischiai fr. Gio Andreával, aki már annyi idő óta veszve van. – Jelen levelem mellékleteként lesz egy igen nagy jótevőnknek bizonyságlevele, akinek valami pénzjárandósága van az elhunyt leccei püspök után, amit elvont tőle a nuncius, valami nagy buzgósággal kell utána nézni a pénznek, amit ha Atyaságodnak sikerült megszereznie, értesítsen engem. P. Gio. Felice érdekében megtettem mindent, ami csak megtehető, a választás a Rotát illeti. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jún. 25.)
„Megkaptam az utalványt a 100 scudiról, amit mindjárt be is váltattam Bonanni bankjában, mert több mint 200 scudival tartozik neki a Collegio, minden egyes alkalommal előhelyezi nekünk a pénzt,amire szükségünk van és ha a társulat nem vásárolja meg a négy malmot, akkor megveszi Sig. Card. di Bagni és akkor minden adót, adósságot kifizetünk, ezért hát várjuk a társulat határozatát. Ami pedig abban az ügyben a magatartást illeti, mivelhogy azt írja, hogy hasznos, a további intézkedéseket megteheti. Én úgy látom, hogy fr. Francesco nem lesz ott hasznavehető. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. jún. 29.)
„Amikor P. Gennaro megérkezett Frascatiba ott találta már az én intézkedésemet, hogy ne jöjjön Rómába, hanem társával együtt menjen Poliba, persze ő nem akarta tudomásul venni ezt az intézkedést és mindenképpen Rómába akart jönni, és a Kelemen-féle Bulla értelmében beleesett abba a büntetésbe, hogy két évre meg lett fosztva aktív és passzív szavazati jogától és más büntetések is kimérhetők rá az elöljáró véleménye szerint. Két-három napra szobafogságra vettem, aztán önként ajánlkozott, hogy elmegy Poliba, ahol jelenleg is tartózkodik jó egészséggel. Igen sok kérőlevél jött érdekében, nem tudván, hogy lelki romlásának oka a nápolyi tartózkodás. Úgy hallom, hogy Sig. Card. Brancaccio útján próbálja megszerezni az engedélyt, hogy édesanyja segítségére lehessen világi ruhában és még magam is bíztatom a bisignanói Signora Principessát, hogy támogassa kérelmét a mi Urunknál a Pápánál, aki azt írta nekem, hogy azt óhajtják, hogy visszatérhetne Nápolyba és ha beszélne Atyaságod nagybátyjával, a teatinus atyával, megnyugtathatja, hogy én minden igyekezettel segítségére leszek, de az semmiképpen sem illő, hogy ő szerzetesi ruhában legyen ott, tartózkodjék ott abban a városban, Atyaságod addig is segélyezze az említett P. Gennaro édesanyját, amiben csak segítségére lehet a mindennapi dolgokban. – Szerintem arra nincsen elegendő ok, hogy elhanyagolják egy másik valakinek a kihallgatását, ami egybehangzó lenne fr. Andreáéval, mivelhogy az eddigiek szerint az ügy befejezetlen. – Sig. Ambrosio révén felajánlott alapítást jelenleg lehetetlen, nem tudjuk elfogadni. – Szerfölött helytelenítem, rosszallom, ami történt P. Nicolo és P. Thomaso közt az egész ház jelenlétében, szerintem P. Nicolo ne nagyon kérkedjen azzal, hogy érdeklődjenek élete felől, a másik pedig nagyon szabadosan beszélt. – Ami pedig fr. Bernardino esetét illeti, jó lesz észrevenni botrányos cselekedeteire, Atyaságod folytasson le formális eljárást, és érdemei szerint járjon el vele szemben, lehetetlen volt, hogy idáig el ne jusson a helyzet, hiszen elnézték a súlyos eseteket is a múltban, ezért minden igyekezettel járjon el ebben a különleges esetben, valamint tovább haladni abban, amit fr. Andreával kapcsolatos. – Az Ortei ügyeket illetőleg majd meglátom, hogy szeptemberben el tudjam küldeni a jóváhagyott rendelkezést, mivelhogy most annyira el vagyok foglalva, hogy nem tudtam tanácskozni P. Antonióval. Atyaságod legyen rajta, hogy amennyiben pereskedések vannak, volnának az ottani Provincia házaiban, legyenek nyilvántartva egy helyen, amit ezt írásban is óhajtja. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. júl. 2.)
„Atyaságodnak jún. 8-án kelt levelével együtt megkaptam a S. Officiumtól kapott bizonyságlevelet, amelyben az áll, hogy nem lett dekrétumban kiadva, hogy a mi Szerzetünk atyái nem prédikálhatnak, hogy beszédet nem mondhatnak, mindezt nagyon jól tudtam én, hogy nem volt ilyen értelemben vett dekrétum, de igen annál inkább emlegették élő szóval azok az urak, hogy Intézményünk rendeltetésének megfelelően arra legyen gondunk, hogy tanítsuk az ifjúságot a keresztény tanítás ágazataira a megfelelő ismeretekkel, ami nem volt valami vágás a Szerzetre, hanem egy jó tanács, és jóakaratú buzdítás, hogy a mieink elégedjenek meg azzal, hogy hivatásuknak megfelelően végezzék az ifjúság tanításának alázatos, szegényes szolgálatát és Isten Egyházában nem csekély jelentőségű ez a feladat, hanem igen nagy érdemű és valahányszor vétkeznek, hibáznak a mi szerzetes testvéreink ezen hivatásteljesítésében, lazítják, gyengítik az Intézményt, a Szerzetet, ami világosan kitűnik abból, amikor a világiak gyóntatására akarnak törekedni és amikor valamelyik rendtársunk gyóntatásra kap megbízatást, hamarosan észrevehető, hogy mint menekül a hivatásteljesítés, az iskolai elfoglaltságtól, és ha valaki azt mondaná, hogy a gyóntatás alkalmas út, mód, eszköz arra, hogy több alamizsnát kapjunk, erre csak azt felelhetem, hogy a mindenkor áldott Isten juttatna nekünk más módon is alamizsnát, amint ez módunkban volt látni több mint húsz éven át, amikor nem voltak templomaink, hanem csak oratóriumaink, ahol csak a növendékek hallgattak misét és gyóntatták őket és kétségtelenül sokkal jobban állottunk az iskoláinkkal és gyarapodtunk az Isten-félelemben, mint jelenleg és engedje meg a mindenható Isten, hogy visszatérhessünk a régi fegyelmezett életre, obszervanciára, ami nagyobb a érdemül szolgálna nekünk és nagyobb javára az ifjúságnak, elég ha egy gyóntató van a templomban. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. júl. 2.)
„Megkaptam a rendes posta útján Atyaságodnak júl. 2-án kelt levelét és a 6-án keltezett a küldönc, a gyorsposta útján, engedje az Úr, hogy az atyák, akik Ischiába mentek fürdőbe, nagy egészségben térjenek vissza és úgy szolgálhassák a Szerzetet. Arról is beszámol levelében, hogy a Duchesca ház adósságait örvendetesen rendezik, és remélhetőleg hamarosan adósság nélkül lesznek. – Ma reggel jött hozzám Palombo hajótulajdonos hajósa, aki jelentette, hogy hozott bizonyos fonalat, skatulyákat és mandulás süteményeket, hogy azonnal küldik, ha valaki érte megy. – Egész biztosan tudom, hogy hiányok vannak, hogy a személyekkel együtt gyarlóságok is vannak, de ha arra törekszenek, hogy legyen meg a kölcsönös szeretet, Isten iránti szeretet, amely megmutatkozna az alázatosság őszinte cselekedeteivel, ebben nyilvánul meg az Isten iránti szeretet, úgy gondolom, hogy ilyen emberei kevesen vannak, azért nem haladnak úgy a dolgok, mint ahogyan kellene. – Újabban nem jött semmi írás P. Gennaro érdekében. – Fr. Bernardinóval kapcsolatos processust illetőleg várjuk meg, hogy mi lesz a kimenetele. – Az Ortebeli Sig. Abbaténak elküldöm a hivatalos jegyzéket, hogy ő is aláírhassa, mert még nincs meg, hogy építi meg a Noviciátussal kapcsolatban a szükséges helyiségeket, amint például a földszinten az ebédlőt, a konyhát, a kamrát, a fáskamrát, a hálótermet, az Oratóriumot, a ruhaszobát a könyvtárat, néhány betegszobát. Míg el nem készül a rendház, addig végezhetik az istentiszteletet a templomban. – Megnyugtathatják a fegyelmezetleneket, hogy a fogadalmakat érvényeseknek nyilvánították és érvényesek minden érdemük nélkül az Isten színe előtt. – A cosenzai ház ingóságait illetőleg több alkalommal is írtam P. Francesco ministrónak, hogy az összes ingóságokat, amivel rendelkeztünk Cosenzában, a leltárjegyzékkel együtt adják át valakinek, akit a cosenzai Vikárius megjelöl, megnevez, hogy mindazt adja át annak, akit az igazság szerint megilleti, azt így írja meg neki Atyaságod, hogy ezt így rendezze el a szent engedelmesség nevében. – Szívesen hallanám, hogyan rendezzék el a campi ház ügyeit, valamint azt is, hogy mikor lesznek készen annak a megvizsgáztatásával, akinek vizsgáznia kell. – Ha fr. Vincenzo nem jól viselkedik, Atyaságod büntesse mortifikációval és szorítsa rá a megfelelő törvényes eszközökkel, hogy a fogadalma nullitású ügyének keresetének vessen véget, és mielőtt eredményt hirdetnének, tudja meg a bírótól, hogy kiróható e rá valami mortifikáció dolgai miatt. – Hallom, hogy a kúthoz járó nagy forgalma eléggé zavarja a házat, Atyaságod intézkedjék valamiképpen. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. júl. 8.) – „Ma tették közzé, ma hirdették ki, hogy Sig. Card Cesarini a mi rendi protektorunk, abban a jó reményben vagyok, hogy elrendezi Szerzetünk nyugtalan állapotát, hogy rendezi majd Szerzetünk ügyeit.”
„Fr. Stefano ügyében, amelyet olyan meggondolatlanul nyilvánvalóvá tette, először is meg kellett volna győződni az igazságról teljes titoktartással, amit az ilyen hasonló esetekben el kell hallgatni, leplezni, még ha igaz is, mintha nem volna igaz, mivelhogy így a szégyenletes név visszaháramlik a Szerzetre, és a Porta Realei atyákról nem jó véleménnyel lesznek sem az igazságot valló fr. Gioseppéről, aki megindította az egész ügyet. Egyik Kisvendégünk atyja írt nekem panaszkodva, hogy az ő fiát rosszra csábította fr. Stefano di S. Gio Battista fratello, erre a jezsuitákhoz küldte fiát, a másik fiát az említett nemesember, Pacifico Tranzo, a Porta Realei iskolánkba küldte, mi több, amint mondja, hogy P. Carlo elöljáró kikergette az iskolából és most nekem ír, hogy írjak Atyaságodnak, hogy fogadják vissza az iskolába, mert máskülönben feljelenti a Vikáriusnál. Atyaságod rendezze el már valahogyan, a lehető legjobban, csendesítse el ezt a kérdést, amennyire csak lehetséges, amint láthatja az idemellékelt levelet. – Erről a fr. Stefanóról már írtak egyszer egy hasonló esetet, ami Cosenzában történt meg, az esetről részletesebben informálhatja P. Giuseppe di S. Maria. – A posilipói ügyeket illetőleg azt írják nekem, hogy két nemesember ment oda két nővel, hogy a mieink, akik Posilipóban vannak, azt gondolták, hogy az asszonyaik, de nem azok voltak, hanem idegen nők, ahol, akikkel nagyon is szabadon viselkedtek, még azok is észrevették, akik bárkákon csónakáztak arrafelé, és olyanformán beszélnek, mintha Atyaságod adta volna nekik az engedélyt. – Örömmel veszem, ha elintézik a gyapjúkérdést, ami nagy segítség lesz az ottani házak számára. – Itt azt beszélik, hogy a nápolyi atyák nagyon sürgetik, hogy bárcsak lenne egy jezsuita vizitátora a mi Szerzetünknek, és magam örömmel venném, ha valami vizitáció lenne, vizitátor jönne azzal a lelkülettel, hogy megreformálja a Szerzetet és talpra állítsa a fegyelmet az Intézményben, mégpedig elsősorban megreformálandók lennének az atyák, mivelhogy mindenképpen azon mesterkednek, hogy mit tehetnének... mert készek minden más foglalkozást vállalni, csakhogy menekülhessenek az iskolától, csakhogy nem kelljen tanítaniuk és én remélem, hogy az Úr majd olyan kegyes lesz hozzánk, hogy segítségünkre lesz, mivelhogy a dolgok addig jutottak, hogy nagyon szükséges már a bajon segíteni, nagyon rászorulunk a gyógyító eljárásra. Nagyon visszatetszik nekem a Porta Realebelieknek, különösképpen pedig P. Gio. Battista del Carmina atya magatartása, nagyon elszomorít, hogy az atyák és szerzetesek között vannak ezek az ellenszenves viselkedések, szóbeszédek, alaptalan híresztelések, amelyeket egyik helyről a másikra hordanak és ezek a dolgok gyengítik a szerzetet és létrehozzák az ellenszenves viselkedéseket, ami a pestis a szerzetesi életben. Atyaságod tegyen meg minden lehetőt a maga részéről,hogy nyugtassa meg, csendítse le a lelkeket. Ezeket akartam megírni. Pacifico Tranzo küldje majd vissza nekem az önével együtt. P. Carlo azt írja nekem hogy többször is érte Atyaságodat, hogy rendezze már a questálási dolgokat, és mindezideig nem történt semmi és azt mondja, hogy mindezen dolgokban megnehezült a Porta Realei ház helyzete, szerfölött csodálkozom ezen, annyiszor megírtam már Atyaságodnak és mégsem tudta elrendezni a megosztást és ha esetleg a két elöljáró nem tud egyezni Atyaságoddal, akkor tanácskozzék más, gyakorlati, érdem nélküli emberekkel és rendezzék el a megosztást, a terület elválasztást mint bent a városban, mind azon kívül, úgy elrendezvén, hogy a legjobban megfeleljenek a részek a házak szempontjából. Legyen vigyázatos a beszédjében, mivelhogy... minden dolog és talán elmélyülnek a szóbeszéddel az ellenszenves magatartások Atyaságoddal szemben és úgy látszik, hogy a Porta Realebeliek hallani sem akarják Atyaságod nevét, azt mondogatják, hogy Atyaságod jobban hisz, több hitelt ad fr. Giuseppe dell' Angelo Custode fratellónak, mint a két házban együtt levőknek, már pedig ez a fratello ellazult, fegyelmezetlen. – Újra írt az a bizonyos Pacifico Tranzo, úgy látom, hogy inkább iskolás gyermek keze írása a levél és nem felnőtt emberé és újra elmondja a Porta Realei iskolás fiának az esetét, amit ott történt a félreeső helyeken, amint Atyaságod is láthatja a második levélből, amit mellékelek jelen levelemhez, beszéljen a gyermek atyjával, és ha lehet úgy intézzék el ezt az ügyet, hogy ne vigyék a nyilvánosság elé, hanem maradjon, amennyire lehet titokban, ész számoljon be nekem arról, hogy mit végzett ebben az ügyben. – Szeretném, ha a posilipói ház ezen a nyáron zárva lenne, és hogy senki se menjen oda és senkinek se adjanak engedélyt, hogy odamenjen, mondván, hogy így rendelte a Generális, hogy legyen zárva egész nyáron, hogy elkerülhessenek mindenféle hasonló botrányt, szeretném megtalálni a módját, hogyan lehetne cserélni azt a helyet, ami annyira alkalmul szolgál a mieinknek a fegyelem meg nem tartására. – A küldönc útján megküldte nekem P. Carlo di S. Maria egy kis cédulának a másolatát, szerintem egy iskolás gyermek írta fr. Stefanónak, úgy hallom, hogy értelmi szerzője fr. Gioseppe dell' Angeli Custode fratello, Atyaságod érdeklődjék, és beszéljen azzal a bizonyos Pacifico Tranzóval, hogy igaz dolgok-e, amiről fiával kapcsolatban beszélnek, és gondja legyen arra, hogy erről a dologról, amennyire lehetséges, ne tudjanak, és hogy a másik gyermeket vegyék fel az iskolába és mindenre kiterjedő figyelemmel tanítsák, hogy senki se mondhassa, hogy gyűlölettel vannak fia iránt, és ebben a kényes ügyben nagy bölcsességgel járjon el Atyaságod, amennyire csak lehetséges, elvonva a nyilvánosság elől, még más megtörtént eseteket is, ha titokban történtek volna. Remélem, hogy ki lesznek cserélve az írási és a számolási iskolák maestrói, várom a választ.”
„Megkaptam Atyaságod levelét a 140 elmondott miséről való jelentéssel együtt, hasonlóképpen megkaptam P. Ambrogio levelét, amelyben beszámol arról, hogyan tért meg egy eretnek, akit tíz év alatt nem tudtak megtéríteni, mindezek az újabb eredmények nagy vigasztalásomra vannak. A lengyel királysághoz tartozó Pomerániából itt járt egy Vikárius Generális »ad limina apostolorum« látogatást végezvén a püspöke helyett, és kifejezte óhaját, hogy igen szeretné, ha Intézményünk megtelepedne azon a tájakon is felajánlotta, hogy mindenképpen segítségünkre lenne az odautazásban, és a szükséges dolgok berendezésében, csakhogy igen messze van, nyolc napi kocsikázás Lipniktől. – Ugyancsak egy levelet kaptam a hercegtől, aki követ volt itt, szintén hívja a mi Szerzetünket és igen nagy reménykedéssel várja, felajánlott mindent, ami csak szükséges. Felkeresett engem egy lengyel püspök, éppen az iskolában találta meg, aki beszámolt arról, hogy utasítást kapott a királytól, hogy kérje megtelepedésre a mi Szerzetünket, és hogy vállaljuk két háznak az alapítását az ő országában, »messis quidem multa et inter nos operarij pauci«. Kérjük az Urat, hogy az a lengyel pap, aki már fogadalmas nálunk, aki megfelelő módon tudná előadni a népnek a mi rendeltetésünket idővel P. Pieróval és még két-három más rendtárssal kezdeményezni lehetne az ottani alapításokat, ami igen előnyös lenne és haszonnal járna, mi pedig itt kérjük az Urat, hogy segítse az ő nagyobb dicsőségére a m terveinket. Imádkozzanak az ottani provinciabeliek és végezzék el a szokásos suffragiumokat P. Andrea della Passione genovai Provinciális atyáért, aki f. h. 21-én halt meg. Köszöntse nevemben a nicolsburgi ház összes tagjait, valamint a Straznizben és Lipnikben levőket, akiket áldjon meg az Úr mindenkor.” – (Róma, 1639. júl. 30.)
„Megbízható helyről értesültem, hogy P. Luca, aki Bisignanóban volt, nagy gondatlansággal, hogy ne mondjam, gorombasággal beszélt Sig. Filippo Cavalcante úrral, a S. Agatai herceg unokaöccsével, meg nem felelő kifejezéseket használt, ami egy szerzeteshez sehogy sem illik, nem kis mértékben megsértvén az említett Sig. Cavalcantét, figyelmeztesse, hogy máskor, még egyszer el ne kövessen hasonló gondatlanságokat. Atyaságod pedig jelen levelem által felhatalmazva, ha eddig még nem jött volna Nápolyba, azonnal rendelje oda, és egy hónapig tartsa szobafogságban, hetenként háromszor kenyéren és vízen böjtöljön, és ha vonakodna ezt a mortifikációt elfogadni, akkor duplázza meg neki és Atyaságod személyesen menjen el az említett herceghez és igazolja magát, hogy Atyaságod több alkalommal is kapott levelet tőlem azzal a rendelkezéssel, hogy minden dolgot származtassanak vissza neki és ezt a határozott utasítást megadtam P. Francescónak, a bisignanói elöljárónak. Örülnék, ha értesítene, hogy miféle szorgalommal járt el ebben az ügyben, és mutassa be a levelet az említett hercegnek és tegye nála tisztelgő látogatást nevemben. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. júl. 30.) – „Egyre nehezedik a helyzet, mivelhogy nincs, aki vállalná a szolgálatot, de valahogyan jobb, ha nem vállalunk újabb feladatokat, semhogy annyi tökéletlenséggel végezzük mint a múltban.”
„Arról kaptam értesítést, hogy az ottani iskolában is hamarosan átvették a római fegyelmezetlen és pereskedő fratellók rossz példáját, hogy pénzért adják az iskolában a növendékeknek a tollat, a papírt, a vonalzót és egyéb eszközöket, amiket Isten iránti szeretetből ingyen szoktunk adni a szegényeknek, amikor még nem volt olyan nagy fegyelmezetlenség és nagyobb volt a buzgóság a mieinkben, ennélfogva nehogy az ilyen helytelenségek lábra kapjanak az ottani házban, Atyaságod rendelje el, hogy három nap böjt kenyéren és vízen annak, aki az említett dolgokból valamit merészel pénzen eladni a gyermekeknek, és ha valaki makacskodna, meg kell duplázni a büntetést és ha az Isten segítségével visszanyerem egészségemet, holnap, vagy holnapután megkezdem a tárgyalásokat a protektor kardinálissal a konstitúcióink megtartását illetőleg, és mindezt megküldjük minden háznak, addig is Atyaságod kövesse mindenben a konstitúciók előírását. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. aug. 6.)
„Fr. Bernardino öt napja, hogy megérkezett Rómába, a második napon megbetegedett és ezért félbe kellett szakítania a büntetést, a börtönt s a betegszobába kellett küldeni, engedje az Úr, hogy a forró nyári nap rovására, nagyobb bajára ne legyen, hasonlóképpen az ottani fr. Andreának. – Ami a posilipói ügyeket illeti, szükséges, hogy Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy a lehetőséghez képest minél jobban eleget tegyen mindazoknak, akik ezekben az időkben ott tartózkodnak, és hagyja meg, hogy semmiféle szolgálatot, ellenszolgáltatást ne kérjenek azoktól, akik a mi templomunkban végzik a szentgyónást a Provinciális különleges engedélye nélkül. – Ami pedig a negyvenórás szentségimádást illeti, itt Rómában az a rend, hogy mivel rendkívüli sorrendben, időben kérik, a Vicegerente engedélye szükséges annak megtartásához. Ami azt az elgondolást illeti, hogy az Annuntiata házban őrizzük az Oltáriszentséget, rendezzük a Szentségimádást a Kamilliánus atyák helyett, nagyon szívesen vállalhatnánk, ha volna elegendő emberünk, de még az iskolai munka végzésére sincs elég emberünk. Ami pedig fr. Alessiót illeti, nagyon helyesen jár el, ha intézkedik, hogy fogják el és hozzák vissza a Szerzetbe, annyit mindenesetre megérdemelne, hogy a Civitavecchiába vigyék fogságra, kényszermunkára. – Írtam, hogy ne akadályozzák meg, hogy P. Pietro Antonio elmehessen leckéket adni a Sig. Presidente házába, Atyaságod jelölje ki melléje a kísérőtársat, hogy így eleget tehessen a szeretetszolgálatnak. – Campiból azt írják, hogy P. Giuseppe di S. Maria igen simplex ember és annyira nem ért a házvezetéshez, hogy inkább szolgál botránkoztatással, mint épülésre. Atyaságod írja meg minden háznak, hogy pontosan tartsák meg a Konstitúciókat. Végeztesse el a szokott suffragiumokat fr. Francesco di S. Bernardo lelkéért, aki Fananóban halt meg a múlt hó 22-én, közölje az összes házakkal. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. aug. 6.)
„Atyaságod tárgyalja meg a kongregációbeli emberekkel, hogy milyen formában tudnák megünnepelni a Nagyboldogasszony napját, hogy eleget tehessenek Sig. Sforza Angelucci kérésének, az ünnepség menetét beszéljék meg. Írtam P. Gio. Battista di S. Tecla atyának, hogy kedve van Narniból átmenni Norciába az ünnepségre, akkor az Oratóriumban vagy a nagyteremben ő végezze le helyettem az ünnepi funkciót, mivelhogy én nem lehetek ott személyesen, de most nem végez vizitációt a házban, majd máskor, most csak néhány napig tud ott tartózkodni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. aug. 6.)
„A múlt levelemben megírtam, hogyan történt az új növendékek felvétele a Collegio Nazarenóba és most egy nagyobb épületet kell bérbe vennünk, mert ebben, amelyért évi 120 scudi bért fizettünk, már semmiképpen sem maradhatunk meg és most éppen egy olyant akarunk bérbe venni, amelyért 180 vagy 200 scudit kell majd fizetni, ennélfogva szükséges, hogy küldjön pénzt Cesenából, hogy megsegítse a házat az első félévben, hogy vásárolhassunk ruhát, bútorokat és az ifjak számára egyéb szükséges dolgokat, ezért, amint a múltkor is írtam, várom a minél előbbi választ. Szeretném tudni, hogy a malomtulajdonosok megvásárolják-e a négy malmot, amelyeket vissza akart vásárolni Sig. Card. de Bagni. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. aug. 10.)
„Ha én nem volnék eltelve reménységgel azok után, hogy az Úr megadta nekünk, hogy Sig. Cesarini kardinális személyében protektort kaptunk, hogy a mi Szerzetünk lassan, lassan visszatérjen a teljes obszervanicához, bizony igen lehangolna az a látvány, hogy mennyire meglazult a fegyelem a mi Szerzetünkben, nem csak a firenzei házban, nem csak Genovában, Nápolyban, hanem, ami még szomorúbb, itt Rómában is, itt találhatók a legfegyelmezetlenebbek, akik nem csak a maguk személyében azok, hanem másokat is lazaságra késztetnek és újabb zavarokat idéznek elő. – Engedje az Úr, hogy minél előbb sorra kerülhessen a Sig. Kardinális terveinek a végrehajtása, aki nem fogja eltűrni, hogy olyan fegyelmezetlenség legyen, mint amilyen volt a múltban, és ha Atyaságod megőrizte semlegesen az atyai érzületét és az elöljárói tekintélyét, nem mutatván több érdeklődést, vonzalmat és bizalmaskodást az egyik, mint a másik iránt, hanem mindenkivel szemben egyforma jó akaratot, jóindulatot és senkivel szemben sem táplál különlegesebb barátságot, akkor bizonyára mindnyájan hűségesebbek és engedelmesebbek lennének mindnyájan, és ha nem így volt a múltban, így legyen a jövőben, és hogy minden nézeteltérést elkerülhessen, szerintem igen jó lenne, ha a questálást megosztanák a fogadalmas ház és a noviciátus között, amit igen nagy igazságérzettel kell megoldani. Értesítsen engem, hogy a »scuola di Nobili«-ben lett-e valami rendkívüli eredmény a grammatika újszerű tanításában? Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. augusztus 13.)
„Atyaságodnak egy júniusban keltezett levelét aug. 8-án kaptam meg, amelyben elmondja, hogy milyen nyomorúságos állapotot idézett elő ott azokon a tájakon a háború borzalmai, eladdig hosszú időn át nem kaptam levelet, ami miatt aggódtam is más Atyaságodnak életéről, egészségéről, most nagyon meg vagyok nyugodva, hogy egészséges, de úgy gondolom, hogy kevés nyugalommal, sok küzdelemmel haladhat csak előre az építkezés, főként, hogy annyit szenvedtek esőhiány miatt, a katalán tartományban máskor is meg szokott történni hasonló szárazság, teljes részvéttel, együttérzéssel vagyok, mert nagyon jól tudom, hogy mit jelent a háború és még ha hozzá járul az éhínség, a gabonahiány, szerintem ezeket a bajokat a király bűnei okozzák, mert nagyon is igaz a szabály, amely úgy mondja: »publice peccatus, publice sunt arguendi«, és nagyon igaz, hogy az Újszövetség előképe az Újnak, világosan észrevehető, hogy Isten büntette a királyokat, akik nyilvánosan követtek el valami bűnt, sőt az egész népet és egyeseket is büntetett e földi büntetésekkel, másokat örök büntetéssel, végeredményben minden ügyet, dolgot Isten kezéből kell fogadnunk akár kedvező, akár kellemetlen és meg kell alázkodnunk titokzatos szent ítéletei előtt. – Most az ottani tájakon dúló háborúk miatt nem is lehet arra gondolni, hogy az építkezés előrehaladjon, sem arra, hogy én most Rómából segítséget küldje, veszedelmes az utazás mind a tengeren, mind a szárazföldön a gyilkosságok miatt, imáinkban kérjük az Urat, hogy áldjon meg bennünket a békeáldásával, engedjen nekünk békét, mivelhogy az emberi erőfeszítések eredménytelenek. Írtam P. Sebastiano di S. Geminiano atyának, aki Badaioz közelében van, Zafrában egy templom szolgálatában, aki azt nagyon szépen rendbe hozta, hogy jöjjön Barcelonába, és élőszóval beszélje meg az említett P. Sebastianóval a dolgokat, egy atya »di S. Basilio«, aki zafrai születésű, akit néhány hónapig itt tartottam a házban Rómában, és most hazament Spanyolországba Mons. Fachinetti nuncius kíséretében az elmúlt hónapokban, júniusban vagy júliusban, és azt mondta nekem, hogy útközben érinti Guissonát. – Itt annyira elhatalmasodtak a fegyelmezetlenek nyugtalankodásai, akiknek Atyaságod által is jól ismert P. Ambrosio és P. Pietro Agostino a vezérük, hogy kénytelenek voltunk megvitatni a problémát: »An Professiones in nostra Religione sint nullae an validae«. És a mi Urunk a Pápa egy bizottságra bízta ezt a ügyet, amelynek tagjai Mons. Maraldi, a Brévék titkára, Mons. Paoluccio, a zsinati kongregáció titkára, Mons. Cuccino, a Rota dékánja, és Mons. Celso, a Pápa gyóntatója voltak, akik az ügyet megtárgyalva kimondták: »professiones esse validas«, és ezzel a dekrétummal sokan meg nem nyugodva, elhagyták nyomorultan a Szerzetet. – A Pápa Sig. Card. Cesarinit adta protektorul a Szerzetnek, hogy elrendezze ezeket a nyugtalankodásokat. – Genován át küldöm a levelemet és Barcelonában egy Sobir? Torre nevű kereskedőre bízom, címzem a levelet, aki a Carer Ample utcában lakik, aki ügyvivője Mons. Duran, urgeli püspök, így mondotta nekem az itteni ügyvivő, az említett Mons. Duran püspök ügyvivője. – A mi P. Pietro asszisztensünk Németországban van, ahol három házunk van, ahol a mieink igen szépen munkálódnak nem csak az eretnekek fiainak a megtérítésén, hanem maguknak az eretnekeknek a megtérítésén is, úgyhogy a lengyel király egy püspököt küldött a Pápához, hogy kérje a mi Szerzetünket, hasonlóképpen jött hozzám egy püspök Magyarországból, aki mindenképpen óhajtja a mi Intézményünk letelepítését. – Itt egy időre nem szándékozom szaporítani a házakat, amíg csak nem orvoslódik a fegyelmezetlenek ügye, helyzete, imádkozzanak értünk, mi ugyanazt tesszük itt önökért. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1639. aug. 13.)
„A cosenzai házat illetőleg többször is megírtam már, hogy mi az én véleményem, felfogásom és nem csak azt a házat, hanem még másutt levőket is igen szívesen feladnék, ha minden különösebb nehézség nélkül lehetne, mivelhogy nincs elegendő megfelelő emberünk, akik lelkiismeretesen megtartanák a szabályokat,és azzal a szorgalommal végeznék az iskolai kötelezettségeket, amilyent mindenki elvár tőlünk, sokkal jobb nem vállalni valami feladatot, mint aztán csak kelletlenül, félig-meddig végezni és az emberek botránkoztatására. – Ami pedig az ortebeli dolgokat illeti, várom a hely tervrajzát, alaprajzát, hogy megadhassuk az utasításokat a teendőket illetőleg lehetőleg minél kevesebb kiadással. – Hogy fr. Giacinto helyébe küldhessek valakit, akinek Campiba kell mennie, szerintem ott Nápolyban kell arról gondoskodni, hogy valaki elsajátítsa az írási iskola vezetését, hogy ott a Porta Realei iskolában átvehesse az elhelyezett ember munkakörét. Hasonlóképpen kellett volna valakit Atyaságodnak előkészíttetni ott a duchescai házban, hogy átvehesse fr. Gioseppe dell' Angelo Custode fratello munkakörét, aki éppen olyan fegyelmezetlen marad más házakban is, mint amilyen volt ott, szerintem most máshova nem lehet áthelyezni, vagy Genovába, vagy Savonába, ahol a fananói P. Bartolomeo van. Hogy Campiból elhelyezzük fr. Evangelistát, nem tudom, hogy kit tegyek oda, mivelhogy nem rendelkezem annyi emberrel, hogy minden ház igényét kielégítsem. Hasonlóképpen nem tudom, hogy kit küldjek P. Giuseppe di s. Tomaso d' Aquino helyébe. – A legnagyobb meglepetésemre hallom, hogy a Duchescában nagy társadalmi életet élnek, különféle személyeket fogadnak, akik a házban tartózkodnak, és ott étkeznek, amint nem egy rendtárs ütközik meg, sőt világiak, ott van Atyaságod, csináljon rendet. – P. Carlo azt írja nekem, hogy az ő házában egyesek szinte a végső nyomorban, ínségben vannak, Atyaságod nézzen utána, hogy miképpen tudna segíteni, mert nagyon lesújt engem, amikor azt kell hallanom, hogy milyen ínségben vannak, gyakrabban tárgyalják meg a dolgokat és nézzenek utána, hogy miféle módon lehetne segíteni ezen a helyzeten. A vakáció folyamán intézkedünk, hogy az egyes házakba beosztottak kicserélődjenek. Küldik a meghatalmazásokat, hogy tárgyalhassanak a Nuncius embereivel abban a pénzügyben, amely megilleti Sig. Marcantonio Melchiort az elhunyt leccei püspök hagyatékából, aki az említett püspök hiv. ügyeit szokta intézni és mindezideig nem kapott választ, minél előbb értesítsen engem, hogy minő igyekezettel járt el a dologban. Ezek jutnak most eszembe. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. aug. 13.) – „Elküldöm levelemmel együtt P. Francesco di S. Carlo atya levelét Campiból, hogy lássa, hogy miféle rendetlenség van ott, és gyenge lábon áll az obszervancia abban a házban, és legjobb belátása szerint tegye meg a szükséges intézkedéseket és ne aludjék ebben az ügyben.”
„A jó Isten kegyelméből újra egészséges vagyok, remélem, hogy Atyaságod nemsokára itt lesz Rómában, nagyon várom, egy zárt levelet küldök P. Lucának, aki Strasnitzban van, Nicolsburgon keresztül mehet számára a levél, ha Sig. Roberto Hays nem találna alkalmasabb útvonalat és biztosabbat, Atyaságod tegye meg nekem ezt a szívességet, hogy ajánlja figyelmébe ezt a levelet. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr legyen velünk mindig.” – (Róma, 1639. aug. 18.)
„Atyaságod is láthatja, amit P. Francesco írt a campi házról, aki nem akar mást Campiban, hanem csak egyedül az obszervanciát és látva, hogy mennyire meglazult a fegyelem, szeretne onnét eljönni, visszatérni ide. Nagyon jól tudom, hogy P. Francesco della Corona di Spina atya inkább elősegíti a fegyelmezetlenek ügyét, mint az obszervanciát, vele együtt fr. Evangelista. Hallom, hogy a Duchescában két iskola tanítómester nélkül van, és a többiek is elég hanyagul mennek, az iskolai elfoglaltságot semmi más dolognak nem szabad akadályoznia, háttérbe szorítania. Mikor küldik az Ortera vonatkozó tervrajzokat? Mivel annak idején nem törődtek azzal, hogy felkészüljenek az írási és a számolási iskola vezetésére megfelelő emberekkel, azért érzik most nagyon a hiányát, ebben a rövid kis időben gyorsan készüljön fel ezek vezetésére vagy klerikus vagy egy atya. Nem csoda, ha hiányzanak a maestrók, ahogyan már említettem, ha az atyák fáznak az iskolától. A Porta Realei iskolánál nem lehet áthelyezést eszközölni az új tanévig. A jövőben a staféta útján csak fél ívnyi levelet küldjenek, máskülönben megfizettetem az évi négy-öt scudit, a posta útján a többiek csak fél ív nagyságban írjanak. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. aug. 20.)
(A latinul írt levél fordításától eltekintettem.)
„Megkaptam Atyaságodnak f. h. 20-án kelt levelét annak a levélnek a másolatával együtt, amelyet a Sig. Card. Protektornak küldtek. Hallom, hogy már kapott és még kapni fog ugyanarról a kérdésről levelet Genovából, egyelőre várjuk a végkifejleményeket és a Sig. Card. határozatát, miután mindkét félt meghallgatta. – Kérvényt adtak be, amely talán Rómában készült, Atyaságod személye és kormányzása ellen. Ami fr. Bernardinót illeti, Atyaságod nem küldött ellene nekem semmiféle jelentést, így nincs módomban, hogy mortifikációval büntessem sem másképpen, ha Atyaságodnak van valami kifogása ellene, amit igazolni tudna, minél előbb jelentse nekem. Ami fr. Andrea di S. Carlót illeti, hallom, hogy már hosszabb ideje, hogy fogságban van, szerintem ez elég mortifikáció volt bűneiért, ezért hát tudomásul veszem, ha szabadon bocsájtja és egy másik házba küldi, vagy Bisignanóba vagy Campiba. – emlékeztetem újra a campibeli ház dolgaira, hogy abban a házban is meglegyen a megkívánt fegyelem, írja meg a bisignanói P. Francescónak, hogy vigye vissza a bútorokat, amelyek a cosenzai házé voltak, és azokat, amelyeket én küldtem Rómából és örülni fogok annak, ha a záradék értelmében a visszaadandó dolgokat átadják a herceg intézőjének. Addig senki sem tudok innét küldeni, míg a Sig. Card. nem közli velem elgondolását. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. aug. 27.) – „Atyaságod küldje meg nekem a hivatalos másolatát annak a tanúvallomásnak, amelyet fr. Andrea di S. Carlo fratello adott és még ha netán valami más írásbeli adat is lenne, hogy meg lehessen mutatni, hogy Atyaságod jogosan járt el, azok ellen, akik ott fel vannak sorolva.”
„Különböző helyről kapott levelekből értesültem, hogy Nagyboldogasszony napi ünnepség milyen szépen sikerült, ami nagy öröm és megnyugvás a számomra, remélem, hogy a jó mindig a jobb felé halad, természetesen, ha a mi atyáink mindig egyetértésben lesznek és egységben. Amiért is nagyon kívánom, hogy Atyaságod járjon mindig egyetértésben az elöljáró atyával, ami által minden bizonnyal gyarapodni fog az alázatosságban és érdemszerző cselekedetekben Isten előtt. Ez mindaz, amit én kívánok. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. aug. 31.)
„Tegnap adták át nekem azt a levelet, amelyet uraságod az elmúlt jún. hó 20-án írt, amelyben arról tesz jelentést, hogy a tíz hordó bor, amelyet hitelbe vett át P. Mariano, amikor Poliban volt, és mivelhogy az atyáknak nem volt módjában, hogy fizessenek, kértük Sig. D. Carlót, hogy szíveskedne az említett tartozást kiegyenlíteni és más egyebeket és én azt hiszem, hogy jelen soraimra ki is fogja fizetni, főként, hogy Poliban P. Antonio Maria atya van, aki készséges szolgája uraságodnak, akinek kegyes szándékait áldja meg az Úr.” – (Róma, 1639. aug. 31.)
„Ami fr. Bernardinót illeti, a Sig. Cardinálét informálták, hogy Nápolyból lépett meg, és jelentkezett Rómában, azt mondotta, hogy jól tette, hogy nem máshova szökött, hanem Rómába jött és így nem lehet aposztatának mondani, továbbá azt is mondotta, hogy volna e nekem még valami értesülésem a nevezett fratellóval szemben, és én azt feleltem, hogy hivatalos értesülésem nincs, és Nápolyból sem kaptam, ennélfogva míg meg nem állapítanak valamit, nem lehet fogságban tartani, Atyaságodnak azonnal meg kellett volna ejteni a vizsgálatot, amikor fogságra vetette, az előírt szabályok értelmében, és nem szökött volna meg, mint ahogyan nem szökött meg fr. Andrea. Most már Atyaságod haladéktalanul küldje az említett fr. Andrea vallomását, ha még el nem küldte volna, hivatalos formában és mindent, ami ezzel összefüggésben van, ne mondhassák, hogy fogságban tartja az alattvalókat és ha jónak látja, ahogy írtam, helyezze át más házba fr. Andreát, természetesen megvárva, míg egy kissé felfrissül az idő. – Ami pedig a cosenzai dolgokat illeti, írja meg P. Francescónak Bisignanóba, hogy intézze le, hogy adják át az ingóságokat annak, akit a herceg kijelöl és jó ha tudja Atyaságod, hogy a város részéről azt írták nekem, hogy küldjem vissza az atyákat, hogy a városnak gondja lesz rájuk, és én erre azt feleltem, hogy mivel nem tudjuk olyan teljességgel, tökéletességgel teljesíteni a feladatunkat, ahogyan kellene, jobbnak láttam nem vállalni ezt a feladatot sem, mivelhogy nem tudjuk úgy teljesíteni, azzal a tökéletességgel, ahogyan kellene és így fogom jelenteni a hercegnek és másoknak is, akik állandóan sürgetnek, kérik az új alapításokat, még akkor sem vállaljuk, ha valami rendkívüli nagy hagyatékot kellene is elfogadnunk, ahogyan éppen most utasítottam itt vissza a b. e. Sig. Gabriel Scorgiafico hetvenezer scudis hagyatékát és mivelhogy nem akartam elfogadni a hagyatékot, megváltoztatta a végrendeletet a kamillánus atyák javára, hasonló estekben sem kell elfogadni a felajánlott javakat, ha nem tudjuk száz százalékban vállalni, teljesíteni a kötelezettségeket, ilyenformán felelhetünk majd annak idején a sommabelieknek is. – Ami pedig az Ortebeli noviciátust illeti, több alkalommal megírtam már, hogy m a teendőjük, hogy küldjék meg nekem az egész hely tervrajzát a beépített részekkel együtt. – Ami pedig fr. Alessiót illeti, hogyha Nápolyba viszik, tartsák ott mindaddig, míg engem kellően nem informálnak, hogy nem lehetne-e ezt a meggondolatlan, ostoba embert a civitavecchiai börtönbe, munkatárborba vinni, ahol egy nagy épületbe vannak bezárva, ki hat, ki tíz évre, ki hosszabb időre, mert míg a Szerzetben él, állandóan az aposztázia hibájába esik, amint már annyiszor elkövetett. Atyaságod értesítsen engem, hogy mit tudtak elérni azok a fratellók, akik érte mentek Manfredoniába, aztán majd válaszolok levelére, amit a küldönc által küldött. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. szept. 2.)
„Ami a Kardinálishoz küldött kérvényeket illeti, én nem tudom, hogy mit tartalmaznak, mert nem láttam azokat, de ha már egyszer ezek elkészültek a múltban, ne vegye felesleges zaklatásnak, hogy figyelmeztesse őket, hogy írogassanak ilyesmiket, mivelhogy a Sig. Kardinális nagyobb hitelt ad az én szavaimnak, inkább hisz nekem mint ezeknek a kérvényeknek, éppen azért eszerint járjon el, ezekben a dolgokban és ne tartsa felesleges gondnak, zaklatásnak. – Ami fr. Bernardinót illeti, megírtam, hogy mivel nem áll rendelkezésemre semmiféle hivatalos adat, nem tudok jogilag eljárni, sem meg nem büntethetem, de ha megküldi nekem hivatalosan a vallomásokat, amit a törvényes eljárás is áttanulmányozhat, akkor nem fogja elkerülni a mortifikációt, hasonlóképpen fr. Andrea ügyében, hacsak Atyaságod meg nem küldi a hivatalos aktákat, addig semmit sem lehet tenni ellene törvényesen. – Nápolyba kell érkeznie és Nápolyból Campiba kell mennie P. Francesco Antonio atyának Campi közelébe édesatyja elhalálozása miatt, ez az ember, amint Atyaságod tudja, ott Nápolyban bűnös kapcsolatot tartott fenn egy özveggyel, és itt Narniban még rosszabb dolgokat művelt, nem tudom, hogyan fog viselkedni majd ott, ennélfogva szükséges lesz, hogy legyen valaki, aki szemmel tartsa őt, és mivelhogy jártas a tanításban és több éven át tanított, talán lehet alkalmazni, hogy tanítson, remélhetőleg szülőföldjén majd a szégyenérzet visszatartja, hogy ilyen méltatlan, botrányos dolgokat kövessen el, és nagyon jó lesz, ha fr. Evangelista elköltözik Campiból és okt. közepén ott lesz Nápolyban, hogy ott vállalhassa a hiányzó maestro iskolai munkáját, ennélfogva Atyaságod az én nevemben adja ki ezt a rendelkezést, hogy okt. elején induljon Nápolyba és hasonlóképpen ez innét indul Nápolyba. – Itt azt tették közzé, hogy mindkét nápolyi ház az elmúlt év folyamán elrendelt már két misét, hogy segítse a pereskedéseket és erre a célra küldtek 40 scudit, ha így van a dolog, akkor szükséges, hogy Atyaságod írja meg, hogy kinek küldték az említett pénzösszeget, ki küldte és kik vették át a szelvényt? Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. szept. 3.) – „Gondoljanak arra, hogy a salernói vásáron szerezzenek nekünk egy kis rizst és mandulát.”
„Megkaptam Kedvességed levelét és jelen soraimmal megnyugtathatom, hogy mind együttvéve sem elégségesek ahhoz, hogy elmozdítsam onnét Genovából a »scuola prima«-tól, ahova én rendeltem, hogy munkálkodjék olyan eredménnyel, amilyent csak fel tud mutatni. – Én ami fr. Giusto-Pastorét illeti, jelezhetem, hogy nem maradhat ott Genovában, de még a Provinciában sem, amennyiben nekem engedelmeskedik, de én attól félek, hogy P. Giulio útját választja, hogy nem mondjam, P. Gio. Battista della Stella vagy még más rosszabbat, mivelhogy olyan nagyfokú az ő fegyelmezetlensége, hogy annak megjavítására igen nagyfokú orvoslásra van szükség. Kedvességed végezze gondosan az iskolai kötelezettségeket és merítsen hasznot abból a közmondásból, amely így hangzik: hallj meg, láss meg mindent és hallgass, ha békességben akarsz élni, és ha el lehet lenni anélkül, hogy látni, hallani akarni mindent és inkább tartózkodik a szobácskájában, ez még jobb lenne. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. szept. 3.)
„Nagy megrendüléssel olvastam ezzel a postával érkezett sok levelet, amelyek a megszökött novíciussal kapcsolatban íródtak, mivelhogy alkalom adódott arra, hogy széltében-hosszában megtudják az egész városban mind az előkelőség, mind az egyszerű nép, a mieink közötti kevés egyetértés, hogy ne mondjam, egyenetlenkedés folytán, engedje meg az Úr, hogy ez a törést és a világiakra egyáltalában nem jó benyomást tett esetet helyreigazíthassuk idők folyamán, de nem nagyon remélem, hogy sikerülni fog, hacsak meg nem változnak a személyek. Én magam rajta leszek, hogy a legmegfelelőbb orvoslást nyújtsam, ami csak lehetséges. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. szept. 3.)
„Megkaptam Atyaságodnak júl. 13-án kelt levelét aug. végén, amelyben értesít, hogy harmadnapos lázas beteg volt, engedje meg az Isten, hogy mindebből csak az ő nagyobb dicsősége származzék, én magam is júl. közepétől egészen aug. 10-ig állandóan lázas voltam, ami a máj bántalmakból származott, és bizony szükséges volt, hogy vért vegyenek tőlem, jól lehet 82 éves vagyok, hála Istennek, meggyógyultam, elhatároztam, hogy adandó alkalommal elküldöm oda fr. Agapitót egy társsal együtt okt. hónapban, ha indul hajó, és majd a tavasszal két atyát. – Most azon fáradozunk, hogy rendezzük a Szerzet állapotát protektorunk segítségével, aki Sig. Card. Cesarini, mivelhogy sokan meg voltak győződve, hogy a fogadalmuk semmis, érvénytelen, de a döntés érvényeseknek jelentette ki, most pedig arról folyik a tárgyalás, hogy a fratello operariusok és a klerikusok között merült fel differencia és majd amit a határozat kimond, értesíteni fogom. – Mons. Facchinetti nunciussal ment Spanyolországba egy atya »di S. Basilio« (bazilita?), aki azt mondta nekem, hogy Guissona felé megy, én itt adtam neki lakást egy esztendeig a borgói házunkban és mivelhogy az említett atya születési helye Zaffra, ott tartózkodik P. Sebastiano, azt mondta nekem, hogy majd Barcelonába hívatja. Atyaságod részletesen tájékoztasson engem, hogy mennyire vannak az építkezéssel, mivelhogy aggódom, hogy a háborús zavargások és költségek miatt nem igen tudnak előrehaladni és ha nincs lakóhely, ahol helyet kapna a noviciátus, és ha nincs biztosítva a megélhetés, akkor nem tudok atyákat küldeni és meg vagyok győződve, hogy a Mons. Püspöknek annyi teendője van ebben a háborús világban, hogy szinte eladósodik a király szolgálatában, és így nem igen segítheti az építkezés előrehaladását. Ezért hát majd alkalmazkodjunk a helyzethez és várjuk meg, míg az idők járása kedvezőre fordul. – A bíborosi kollégiumban 18 üresedés van. A Pápa, hála Istennek nagyon jó egészségben van. Az Úr áldása legyen velünk mindenkor.” – (Róma, 1639. szept. 3.)
„Sajnos a vizitáció, amit Genovában végzett, úgy látom, hogy kevés eredménnyel fog járni fr. Lucát és fr. Giusto-Pastore fratellókat illetőleg, akik nagyon letértek az egyenes útról, sem P. Giulióval kapcsolatban, aki már hónapok óta aposztata. – Ami pedig a P. Provinciális leveleit illeti... ha Atyaságod látta ezeket, amelyek megtartandók, el kellett volna ezeket helyezni a levéltárban, két kulccsal lezárva, hogy nem minden érdektelen személy hozzáférhessen, a küldött leveleket pedig egy megbízható valakivel el kell küldeni Rómába, ami eddig nem történt meg, nincs leltárjegyzék ezekről, pedig kell lennie. El lesz majd rendelve alkalmilag, hogy a dolgokat gondosabban rendezzék. – Ami a carcarei házat illeti, P. Piriaco nem kormányzásra termett egyéniség, nem kellett volna javaslatba hozni, ami a szabályok megtartását illeti és a jó, rendes életet, nem hiszem, hogy abban a házban sokan volnának jobbak, majd annak idején gondoskodunk mindenről. – Ami a savonai házat illeti, jól lehet távol vagyok, mindazonáltal nagyon jól tudom, hogy ki mit ér és nem kell minden esetben hitelt adni P. Tomasónak, P. Herionénak, P. Alessandrónak, sem P. Pietro Paolónak az elöljáróval szemben, és mivel egyesek »gőgösség« várának nevezik, és el lehetne várni, hogy nagyobb buzgósággal szolgálják a szerzetet, nem lehet csodálkozni, hogy széthúzás van. És mivel az a helyzet, hogy keveset ne mondjak, hogy az ottani atyákban igen kevés a lélek, szegényes lelkületűek, akik igen kívánták a fogadalmak érvénytelenségét, ennélfogva Atyaságod semmit se határozzon az említett elöljáróval szemben. Szeretném, ha tudná rendezni az iskolák ügyét, helyzetét és P. Gio Tomaso, aki olyan nagyszerű tehetség, hallom, hogy nagyon lanyhán végzi az iskolai munkát azzal a mentegetődzéssel, hogy nem egészséges, igen jó hírnevet szerezhetett volna a szerzetnek szorgalmával, de nem fogja megúszni büntetés nélkül, vagy ebben, vagy a másik világban. Gondja legyen arra, hogy az új tanév kezdetére rendben legyenek az iskolák. Ami P. Luigit illeti, nem dolgozik ott annyi eredménnyel, mint amennyi eredményt ért el Fananóban, mindazonáltal ítélje meg a dolgokat, ahogyan jobbnak látja. – Nagyon jól teszi Atyaságod, ha ott tartózkodik Carcaréban, így pótolhatja, ami hiányzik P. Bartolomeóban. Még a tavasszal küldtem két fratellót, akik jártasak a kőfaragó munkában, hogy P. Ciriaco, mint az építkezés vezetője, dolgoztassa őket egész nyáron, a legszükségesebb dolgokban, a maguk munkakörében és én meg most azt hallom, hogy elküldte őket questálni, ami szerfölött visszatetszett nekem és írtam neki, küldje őket vissza Rómába fr Giuseppe áccsal és Gio della Passione fratellókkal együtt. – Nem szeretem, hogy Atyaságod nagyobb bizalommal van a genovai elöljáróval szemben, mint a savonaival. – Ami pedig Carmagnolát illeti, ha igaz, hogy P. Evangelista beteg, nagyon sajnálom, mert ő az az ember, aki nagy megelégedésünkre dolgozik. – Ami pedig a tanácstagokat és a helyi közösséget illeti, azt hiszem, hogy valami segélyt tudnak adni az atyáknak, kevésbé azonban az építkezés folytatására, amelyről azt gondolom, hogy még jó néhány év fog elmúlni, míg készen lesznek azzal. Viszont ők szeretnék, hogyha nagyon kiszolgálnák őket, de ugyanakkor az atyák meg teljes kényelmetlenségben lennének, ilyenformán nem igen küldhetünk oda embereket, ha az ott levők helyzete is nagyon rosszul van megoldva, elrendezve. – Ami pedig P. Gio. Crisostomót illeti, ne nyúljon hozzá az iratokhoz tanúk nélkül és a leltárt is tartsák elzárva, míg meg nem érkezik a vizitátor vagy a P. Provinciális, máskülönben ne csodálkozzanak, ha itt is, ott is gyanakvással találkoznak. Rajta leszek, hogy a kardinális részletesen, jól megismerje az ottani provincia legfegyelmezetlenebb embereit. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. szept. 3.)
„Csak a jó Isten a megmondhatója, hogy mennyit szenvedtem amiatt, hogy annak a megszökött novíciusnak az ügye tudomására jutott, nemcsak a vezető embereknek, hanem elterjedt az egyszerű nép körében is, ami nem nagyon szolgált szerzetünk jó hírnevének gyarapítására, és ebből az esetből meglátták, hogy milyen nagy széthúzás, egyenetlenség van a mi atyáink között, ami a legnagyobb botrány a világiak számára. Szeretettel és titoktartással meg kellett volna találni annak módját, hogyan rendezzék el, simítsák el annak a szegény novíciusnak a hibáját. Meglátom, hogyan is tudom majd megmenteni a szegényt, hacsak máris meg nem szabadult és kibékíteni, lecsendesíteni a mieinket. – Signora Laura, Sig. Francesco M. édesanyja és leánya, Signora Hortensia izentek nekem, hogy írjak Atyaságodnak, hogy menjen el és látogassa meg az említett Sig. Francescót és beszélje rá, buzdítsa, hogy végezze el szentgyónását minél ájtatosabban és bocsásson meg ellenségének, mivelhogy ott, abban a városban minden eszköz rendelkezésére áll, hogy ezt a minden tiszteletre méltó cselekedetet végbevigye. – Arról is írnak nekem, hogy mindenképpen rendezni kellene bizonyos egyenetlenkedéseket. Hogy fr. Andrea hazalátogathasson szülőföldjére, Atyaságod látja a helyzetét, hogy öt-hat napra el tudja-e bocsátani, mert úgy hallom, egy nap kell az odautazásra és egy nap a visszautazásra és otthon tartózkodhatik öt-hat napig, minderről könnyen meg lehet győződni. Egyesek fecsegésére Atyaságod ne intézkedjen semmit sem utasításom nélkül. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. szept. 3.) – „Arról írnak nekem, hogy az egész házban csak egy gyóntató van, és minthogy nagyon el van foglalva, kénytelenek az elöljárónál végezni a szent gyónást, ami nem helyeselhető. Ezért szükséges, hogy legalább három gyóntató legyen, akiknél szabad tetszés szerint végezhetik a gyónást és az első héten feloldozhatnak a fenntartott esetek alól.”
„Helyeslem a gondolatot, hogy egy somarellót vásároljanak az utazásra és ha Loretóba megy, adok útitársat, ha Todin át utazik, Todiba megy, akkor is tudok útitársat jelölni, de csak akkor vágjon neki az útnak, ha egy kissé felfrissül az idő, mert ezeket a meleg napokat veszedelmesnek tartom az utazásra. Egyebekről majd tárgyalunk élő szóval. Az Úr áldása legyen velünk mindenkor.” – (Róma, 1639. szept. 5.)
„Atyaságod különös gonddal legyen segítségére a carcarei háznak, meg vagyok győződve, hogy P. Bartolomeo nem egészen jártas az ügyek vezetésében, rászorul a segítségre és figyelmeztetésre, és gondja legyen arra is, hogy P: Ciriacót semmi se akadályozza, hogy intézhesse az építkezési dolgokat és a kert ügyeit, hogy minél nagyobb könnyedséggel és odaadással végezhesse, megengedem neki, hogy egyéb elfoglaltságok alól felmentést kapjon. Írtam, hogy azzal a két fratellóval együtt, akik a kőfaragó munkát végezték, jöjjenek Rómába fr. Giuseppe, az ács és fr. Gio della Passione. Nagy gonddal ügyeljen arra, hogy békességben legyenek mindnyájan. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. szept. 10.) – „Mondja meg P. Adrianónak, hogy nagyon jól tesz, hogy ott várja meg a mi urunknak, a Pápának a döntését, aztán majd megírjuk, hogy mit kell tennie.”
„Jelenleg nem alkalmas az idő arra, hogy személyi áthelyezéseket eszközöljünk abban a házban, várjuk meg, hogy mit határoz a mi ügyünkben Őszentsége, a mi urunk, a Pápa, és akkor majd meglátjuk, hogy ki az Úrtól hívott és ki nem, a döntést minden bizonnyal várom szeptember hó folyamán, és azonnal megy az értesítés. Ami a gyóntatókat illeti, nagyon jól tette, hogy minden házban legyenek elegen, de az elöljáró ne legyen közöttük. – Ami a carmagnolai dolgokat illeti, legelőször is nagyon sajnálom, hogy olyan nagy hiány lett P. Evangelista halálával, és mivelhogy most senkit sem tudok odaküldeni még fr. Deodato van ott, akit nem lehet elhelyezni, még a franciák ott vannak, egyébként is nem illő, hogy most küldjenek oda valakit, minthogy most nagyon nehéz a helyzete a községnek, amikor fizetnie kell a nagy kiadásokat, amit a háború ró rá. Nincs más hátra, mint megvárni a dolgok fejleményét, végét, mert ha meglesz a béke, a Sig. Principe Cardinale adja meg a hozzájárulást a gabonajuttatáshoz, e nélkül nem lehet intézkedni, ezért most Atyaságod tartsa fenn a kapcsolatot fr. Deadanto révén és írja meg az elöljáróságnak, hogy jelenleg senki sem szándékozik odamenni a mieink közül, míg ott van az említett fratello, jó lesz azt is megemlíteni nekik, hogy fejezzék be az építkezést, hogy a mi atyáink, mint szerzetesek lakhassanak ott, és engedje meg az Isten, hogy az építkezések befejeztével kezdhessük a munkánkat és hogy megfelelő körülmények között lehessünk. – Ami pedig a savonai házban a »prima scuola« vezetését illeti, nagy meglepetésemre hallom, hogy P. Gio Tomaso nem akarja végezni feladatát, sem fr. Giusto Pastore, hogyan akarnak megmaradni a szerzetben, ha nem akarják teljesíteni kötelességüket? Majd meglátjuk, hogy mit lehetne tenni a tanév kezdetére a savonai »prima scuola« ügyében, mivelhogy a jelenben nem vagyok abban a helyzetben, hogy valakit küldhetnék oda. – Nagy megütközéssel hallottam ugyancsak a savonai házzal kapcsolatban, hogy elfogadnak meghívásokat a házakhoz és egyéb dolgok is vannak és már hosszú idő óta nem kapok értesítést, de amit az elöljáróról mondanak, mindezt nem tudom elhinni. Ami azon házak vizitációit illeti, egyelőre nincs másképpen, minthogy meg kell várni, amint mondottam, a mi urunknak, a Pápának a döntését, mivelhogy én azt tervezem, hogy ezeket elhelyezzék abból a provinciából, mivelhogy már nagy megbotránkozására vannak a népnek. – Ha igaz, hogy fr. Gio Francesco édesanyjának Palermóba kell mennie, engedélyt adhat neki, hogy elkísérheti, sajnos, hogy ez a fratello annyira fegyelmezetlen, hogy sehol egy házban sem fordulhat meg úgy, hogy valami botrányt ne okozna, ezért hát hagyja meg neki, hogy minél előbb térjen vissza oda, tanulja meg a szabályaink megtartását és tartson penitenciát a múltban elkövetett meggondolatlanságaiért. – Ami a misejövedelmeket illeti, Atyaságod közölje az én nevemben, hogy senkinek sem szabad hozzányúlni a misestigentiumokhoz, hanem az mindenestül a házé, ahol tartózkodnak, és ha netán Atyaságod valami mást hallana, szigorúan büntesse meg. – A Sig. Card. Protektor igen jól ismeri Giusto-Pastore és Luca di San Bernardo fratellókat, és majd tettük szerint fog eljárni velük, amint megérdemlik, mindegyik megkapja a maga idejében a megérdemelt jutalmat. – Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy senkivel szemben se legyen kedvesebb, figyelmesebb, nehogy részrehajlással vádolják meg. A két fugitivus fratellóról hírt hallottam egy lombardiai faluból, Rombiból, és azt mondják, hogy Rómába szándékoznak jönni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. szept. 10.) – „Atyaságod mind a három házban levő összes atyákról és fratellókról a szokott módon küldje meg az információt.”
„Már a múlt héten megírtam a teendőket azzal a novíciussal kapcsolatban, és remélem, hogy már végre is hajtották rendelkezésemet. De mivelhogy látom, hogy még nem rendeződtek az ellentétek az ottani két ház között, egyik-másik mulasztása, hibája miatt, hogy végre is már legyen valami, mindnyájuk szégyenére egy bírót jelöltem meg, aki a maga rátermettségével és az én megbízásommal, mint subdelegált egyén, hajtsa végre a szétosztást és oldja már meg a két ház közötti dolgokat. Egyik is, meg a másik is legyen türelemmel, és ha majd a mi urunk, a Pápa, a protektor kardinális útján meghozza a határozatot, akkor majd elrendezzük a személyi ügyeket is. Ezeket akartam jelenleg megírni. – (Róma, 1639. szept. 10.) – „A bíró fr. Giovannico lesz. Hallom, hogy fr. Antonio di S. Maria fratellónak megárt )?) a vörösbor, akkor majd más vidékre kell áthelyezni a vakáció folyamán. Hallom, hogy az ottani házban két novícius van, küldje őket a noviciátusba, nehogy valami mortifikációt kelljen kimérni.”
„Megkaptam az információkat, amelyeket Atyaságod tizenegy ívnyi terjedelemben megküldött nekem, amelyről majd készítek egy rövid összefoglalást, kivonatot, hogy könnyebben áttekinthető lehessen a ház helyzete, Isten szigorú számadást fog azoktól számon kérni, , akik segítségére lehetnének a szerzetnek, de nem akarják segíteni, hogy ne mondjam, a fegyelmezetlenekkel és a botrányosokkal szemben. Azok, akik azt írogatták, hogy P. Giacomo meg lett fosztva hivatalától, azok inkább óhajtották azt és azon dolgoztak, mivelhogy a Sig. Cardinale ismeri mindegyiket, és ha majd elkészülök azzal a kivonatos információval, be fogom mutatni a Sig. Card. ügyhallgatójának, és ha van még valami más dolog, amivel megerősítheti a fent említett információt, főként P. Nicolo M. atyával szemben, gyűjtse össze és aztán majd így majd világosabban látjuk a dolgokat. – Ami pedig az ischiai dolgokat illeti, küldhetnek egy más valakit, mivel ez most nem utazhatik el Rómából. Meglátom, hogy majd mit tehetünk fr. Alessióval. – Értesítsen arról, hogy miben áll az az ötezer scudi javadalom, amelyet a b. e. Mutio di Vito ajándékozott a szerzetnek. Végeztesse el a szokásos suffrágiumokat a Carmagnolában meghalt elöljáróért, P. Evangelistáért és ezt jelentse az összes házaknak. Emlékeztetem a lisztvásárlásra és egyebekre, amiben csak segítségére lehet ennek a szegény háznak, segítsen rajta, ami nagy vigasztalásomra lesz. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. szept. 10.) – „Hallom, hogy P. Pietro Antonio del S.S. Sacramento atya hiányt szenved a szükséges dolgokban, Atyaságod utasítsa P. Carlót, hogy lássa el, amire szüksége van, máskülönben Rómába rendeljük, vagy elküldjük szülőhazájába, mivelhogy nem szolgál már továbbá Marchese di Belmonte házában.”
„Ami fr. Bernardino levelét vagy annak másolatát illeti, majd a maga idejében tekintetbe vesszük, figyelemmel leszünk rá, legyen körültekintő a fegyelem megtartásában, és ha még valami más dolog, írott valami van birtokában fr. Bernardinótól, minél előbb küldje el. Ami a vizitációt illeti, mindig meglátogathatja a házakat, ha szükségesnek tartja, de újabb intézkedésig ne emlegessék a tartományi káptalant. – Ami pedig Sig. Mutio dolgait illeti, szükséges, hogy részletesen ismerjük a dolgokat, és ott a levéltárban legyen erről másolat. Hasonlóképpen küldjenek egy másolatot Rómába is, Sig. Vito Giacomo dolgairól is, és ha netán más hagyományozások, ajándékozások is volnának, minden egyes dologról küldjön másolatot a római levéltár számára, hogy megőrizhessük mindezeket »ad perpetuam rei memoriam«. Ugyanezt rendelem el az ottani provincia összes házaira is kötelezőleg, amelyeknek kötelességük, hogy a nápolyi provinciális levéltár számára küldjék meg a másolatokat. – Imádkozunk a Viceré egészségéért és szerencséjéért, hogy minden ügyében, főként pedig utazásában, mint ahogy Atyaságod írja, egészségesen, szerencsésen járhasson el. Végeztesse el a szokásos suffrágiumokat a Rómában meghalt P. Bartolomeóért, aki 15-én halt meg, értesítse az összes házakat. Ezeket akartam megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. szept. 17.)
„Ma közöltem Atyaságod levelét a Sig. Cardinálissal, akinek nagyon tetszett, hogy Atyaságod P. Belardinót (?) küldte Carmagnolába és hogy valahogyan ki lehetne-e hozni onnét fr. Deodatót, de ha nem akarna onnét eljönni, nagyon jól tette, hogy meghagyta P. Bernardinónak, hogy tárgyaljon akkor a tanácsos urakkal jó alkalommal, hogy mindaddig nem tér vissza, míg el nem múlnak a háborús veszedelmek és akkor majd odaküldjük P. Giorgiót. – Atyaságod meg ne feledkezzék arról, hogy segítse abban a házban az obszervanciát, hogy a kezdeti helyzetbe kerüljenek a konstitúciók, azoknak megtartása. Mondja meg P. Ciriacónak, hogy küldöm hamarosan a számadásokat és a leltárjegyzéket mihamarabb. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – )Róma, 1639. szept. 17.( – „Végezzék el a szokásos suffrágiumokat P. Bartolomeóért, aki 15-én halt meg.”
„Ma délelőtt jön egyezségre P. Stefano Sig. Mutiékkal a hely tekintetében, a a Collegio ügyében, dolgában, aztán hamarosan át lesznek szállítva a dolgok, a Collegio felszerelése, tegnap délután bérbeadásra került a ház, ahol a Collegio volt, ahol jelenleg Sig. Francesco Tabarro raktározza a gabonát, amit most el kell onnét szállítani, és hogy azt a Sig. Mutiékhoz szállítsák, nem lesz könnyű dolog, mert eléggé távol van. Ennél fogva szükséges, hogy mondja meg Atyaságod az említett Sig. Tabarrónak, hogy jöjjön személyesen, vagy küldjön valakit, hogy mindezt elintézhessük, meg aztán azért, mivelhogy P. Mario sürgeti, hogy megkapja az 50 scudit, amit kölcsönzött neki, vagy gabonában, vagy pénzben és talán a Collegio 28 vagy 20 rubbia gabonát vesz át, emlékeztetem Atyaságodat, hogy minél előbb jöjjön vissza, ha elintézte annak a háznak ügyeit. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. szept. 19.)
„odaérkezik P. Mario Sig. Tabarro ügyében, mivel a házat, ahol a Collegio van, ahol Sig. Tabarro gabonája van tárolva, bérbe akarják adni, emiatt szükséges, hogy Rómába jöjjön, hogy rendezze el ezt a gabona-ügyet. Atyaságod is minél előbb jöjjön vissza, mivelhogy csüt. reggel a protektor kardinálisnál kell lennünk és legyen rá gondja, hogy a Sig. Paolo Caneggio-ügyet elrendezze, Sig. Cremona ügyét, a helyet illetőleg majd tárgyalunk itt Rómában és minden egyéb más dologról, mivelhogy bérbe vesszük a Sig. Muti-féle helyet egy kis időre. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1639. szept. 20.)
„Lehetetlen dolog, hogy öten legyenek és egy legény szolgálattevő alkalmazott, mindenes, amikor itt Rómában alig tudjuk fenntartani a szegény Collegiót, ugyanakkor meg annyi személyt, amiért is P. Santino és fr. Sebastiano mehetnek Anconába, maradjon ott fr. Francesco, minthogy legidősebb, ne terheljük a házat annyi kiadással, főként az útiköltségek fizetésével. Személyenként adhat útiköltség fejében Anconáig fejenként két giuliót, a káptalan szerint öt napot számíthat és így intézkedjék. – P. Pietro, aki ott marad, legyen segítségére a ház ügyeiben, szerényen költekezzenek, ne legyenek felesleges kiadások, ezzel nem azt akarom mondani, hogy valamiben is hiányt szenvedjenek, hanem a konstitúciónk szerint gondoskodjanak a megfelelő élelemről, fr. Francesco végezze kötelességét és legyen mindenben segítségükre szeretettel, hogy érdemszerzők legyenek cselekedetei. Vigyázzon, nehogy visszaessék régi betegségébe, sohase legyen hiba a kötelesség teljesítésében, és mint aki legidősebb a szerzetben is, meg az ott-tartózkodásban is, még inkább kell, mindenre körültekintő figyelemmel lennie. És ha azt tapasztalná, hogy nem úgy mennek a dolgok, mint ahogy kellene, csak értesítsen engem, hogy orvoslást nyújthassak, el ne felejtse, hogy itt igen nagy szükségünk van a pénzre, hiszen ön tudja legjobban, hogy milyen keveset kaptunk idén és októberben 12 növendékkel nyílik meg a Collegio, nyolc atya vezetésével, így bizony szükség van a pénzre, hogy fenntarthassuk. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. szept. 21.)
„Megkaptam Atyaságodnak f. h. 2-én kelt levelét, áttanulmányoztam az abban írt dolgokat, ami fr. Carlo di S. Ignaziót illeti, jól tette, hogy mortifikációval büntette, láttam P. Giacomónak küldött információját, mondja meg neki nevemben, hogy tanulja meg az engedelmességben való egyszerűséget. A posillipói ügyekben semmit sem írt P. Ludovico és senki sem volt itt, hogy valaki is beszélt volna erről a dologról. Fr. Alessio és Andrea di S. Carlo ügyében majd intézkedünk, mihelyt meglesz a határozat, megküldjük azonnal Atyaságodnak. A küldönc útján ma érkezett levelére illetőleg azt válaszolom, hogy minél előbb küldje Sig Mutio és Sig. Vito Giacomo-féle leltárjegyzéket. A cosenzai házat illetőleg az aláírásokkal küldött levélre csak azt válaszolhatom, hogy nem lehet olyan választ adni, amilyent ők óhajtanak. – Hallom, hogy a Duchesca házban kevesen járnak a közös imádságra és más egyéb lelki gyakorlatokra, mivelhogy hibák, mulasztások vannak ezen a téren. Ne csodálkozzanak, hogy a tanítás nem megy a teljes szorgalommal, odaadással és sohasem beszélnek arról, hogyan lehetne tökéletesíteni a mi intézményünket. Amiért is Atyaságod ügyeljen mindenre, hiszen ez a kötelessége és legyen rajta, szorgalmazza, hogy a házi elöljáró mindezen ügyekben, dolgokban nagyon szorgalmasan járjon el, mert igen nagy fájdalom nekem, ha az ellenkezőt hallom. – Atyaságod nagyon vigyázzon arra, hogy a házba befogadja az udvartól a makacskodókat, ne engedje meg és ha néha valamelyik jótevőnkkel fordul elő valamilyen eset, a lehető legnagyobb titokban tegye meg, hogy elkerülhessen minden botrányt és mendemondát, okossággal járjon el mind a befogadásban, mind a visszautasításban. Ha van valami észrevétele fr. Bernardino ellen, értesítsen engem. Ezeket akartam megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. szept. 23.) – „Ne felejtse, hogy 15 napig tartózkodjék egyik házban, és ügyeljen az obszervanciára és szorgalmazza, hogy a házi elöljáróknak több gondjuk legyen a lelki kormányzásra, irányításra, mint az anyagiakra, amit talán sokszor nagyon kapzsi módon végeznek, amin megütköznek a világiak. Sokszor nem kis kárára a mieinknek, néha nagyon is a pénz után járnak, mások meg nagyon pénzsóvárak. Atyaságod minden vita nélkül küldje Rómába fr. Francesco és fr. Tomaso klerikusokat a vakációra.”
„Ahogyan a legutóbbi levelemben írtam, küldje minél előbb Rómába fr. Francesco di Tutti li Lanti és Fr. Tomaso di S. Agostino klerikusokt P. Ludovico vezetésével a legelső alkalommal, ami adódik hajóútra, vagy bármi más alkalmatosságra, jöjjenek, ott maradván fr. Evangelista, hasonlóképpen jöjjön minél előbb P. Giuseppe di S. Tomaso d'Agnino atya is Rómába. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. szept. 24.)
„Megkaptam Atyaságodnak f. h. 12-én kelt levelét, áttanulmányoztam, az aposztaták megérkeztek Rómába, de nem engedtem, hogy bejöjjenek, hanem egyenesen Moriconéba küldtem őket, majd ott megtudják, hogy mi lesz a teendőjük. Nagyon okosan teszi, ha minden követelésekkel szemben függetlenül megőrzi magát. Mihamarabb küldök Savonába új helyi elöljárót, hogy már egyszer rendes vezetést kapjon az a ház. – Atyaságod szerezze be az információt az esetről, ami történt P. Alessandro és fr. Pietro Paolo di Gesú között, és küldje meg nekem a másolatot az esetről. Hasonlóképpen legyen vigasztalására a házban fr. Giuseppe Maria della Passione fratellónak, aki szeretne odakerülni, nem tudom, hogy sikerül-e, mert nem tudom, hogy milyen beosztásban foglalkoztassam. Ami a személyi áthelyezéseket illeti, csak azokat eszközölje, amelyekre múlhatatlanul szükség van. A carmagnolai házat illetőleg tárgyaljon a helyi hatósággal, mint ahogyan Atyaságod is írja, hogy szóval hozza tudomásukra, hogy fejezzék be az építkezést, vagy valami más megfelelő formában adjanak biztosítékot. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. szept. 24.) – Megírtam a P. Ministrónak Savonába, hogy a Sig. Guarnirei háza felé néző ablakokra tétessen redőnyöket, ami pedig a harangtornyot illeti, Atyaságod menjen el és nézze meg, hogy mi a helyzet és hogy milyen megoldást lehetne eszközölni.”
„Olvastam levelét, amelyre csak azt felelem, hogy szerintem igen nagy gőgösség és ellentét van a két ház között, ahelyett, hogy testvéri kapcsolat lenne a két elöljáró között, és hogy testvéri szeretettel lennének egymás segítségére, sajnos, azt kell látnom, hogy éppen az ellenkező áll fent. Itt az a hír járja, hogy a meglépett novícius ügyét a fogadalmas ház tagjai a nuncius elé akarták vinni, a noviciátusi ház tagjai pedig a világi hatóság elé, aztán már csak igaz, hogy az utóbbi gondolat inkább az alvilágtól való, mint az égiektől. Várjunk néhány napot, míg valami megoldás lesz, aztán majd gondoskodunk a megfelelő orvoslási eljárásról. – Mindenképpen küldjék el a noviciátusból fr. Michelét. Atyaságod engedje meg fr. Filippo Andreának, hogy Firenzétől nem messze eső szülőföldjére elmehessen nyolc napra a kijelölt társsal és fr. Andreának annyi napot engedélyezzen, amennyit jónak lát, hogy még az iskola megkezdése előtt visszatérhessen a kijelölt társsal együtt. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. szept. 24.)
„Megkaptam Atyaságod levelét a félévre írt jelentéssel együtt, amelyben beszámol a templomi felszerelésről Nagyasszony ünnepére és az elhunyt P. Provinciális temetési gyászszertartására. Én úgy látom, hogy a megértő szeretet helyett az egyenetlenkedés uralkodik ott és ennélfogva nem mehet jól sem a szabályok megtartása, sem az iskolai munka. – Ami pedig a pénzkezelést illeti, ha nem kezelik hűségesen a három kulccsal zárható kasszát, nem várható sem szerencsés anyagi állapot, sem jó házvezetés, kormányzás. A misékre befolyt pénzeket illetőleg először a sekrestyében írják be a könyvbe a felvett miséket, utána tegyék a kasszába a pénzt és a hó elején nézzék meg, hogy az elmúlt hónapban elmondtak-e annyi misét, amennyi pénz befolyt, felvettek. Ha még nem, most sürgősen mondják el, ha pedig nem tudnak eleget tenni a vállalt kötelezettségnek, mivelhogy sokat vettek fel, ezentúl kevesebbet vegyenek fel, vagy pedig adják át másoknak, hogy végezzék el. Minderről legalábbis három havonként küldjenek jelentést a felvett misékről és az elmondott misékről, mint ahogyan ez már több házunkban is szokásban van. – Egyéb alamizsnákat illetőleg pedig, amiket bármi címen kap a ház vagy alkalommal, minél előbb kerüljön bele a kasszába és az összes atyák belátása szerinti dolgokra költsék, ha nem így járnak el, nem hiszem, hogy jó, gazdaságos a ház kormányzása. Ennélfogva akármelyikünk, ha alamizsnát kap, kötelessége még azon a napon jelenteni azt és átadni a kasszába, mindezt a szent engedelmesség nevében tegyék meg és ha netán akadna olyan valaki, aki ezzel ellentétben cselekedne, legyen jó hírnevében megbélyegzett és súlyos mortifikáció jár ki neki ezért. És egyebek között, ha Atyaságod azt akarja, hogy a rendtársak engedelmeskedjenek, mint elöljárónak, kell, hogy ön is engedelmeskedjék a Provinciálisnak és ha ellentétben lennének, akkor lehetetlen, hogy a szerzetesi közösség tudjon a jóban előrehaladni, ezért mindenképpen úgy van rendjén, hogy mindenben megegyezzenek, mert máskülönben én fogok gondoskodni a megfelelő orvoslásról. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. szept. 24.)
„A héten gondunk lesz arra, hogy annak a háznak a részére elöljárót küldjünk és talán arra is jut időm, hogy elrendeljem, hogy készítsék el a hordókat a szüretre és valaki kísérje Rómába a frascati ház somarellójával fr. Pellegrinót és társát, é s így az a ház megszabadul attól a két alkalmatlantól, a hordókat pedig készítse elő Gio. Cesare, mint ahogyan a múltban is szokta. – Majd üzenni fogok, hogy P. Francesco Antonio mikor induljon, mondja meg neki, hogy megkaptam az anagrammákat. Mondja meg Francesco Tabarrónak, hogy a Collegio épületét szerdán ki kell üríteni, ezért vagy jöjjön, vagy küldjön valakit, aki figyelemmel kísérje a gabona eladását, vagy azzal való rendelkezést, amit szívesen megtartanánk az új épületben. P. Mariónak az az óhaja, hogy minél előbb tegyünk eleget a kötelezettségeknek. Fr. Lorenzónak mondják meg újra, hogy a keresett dolgok jegyzékét, amit ő készített el, ott hagyta az asztalon. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. szept. 25.)
„Megkaptam f. h. 22-én kelt levelét, mondja meg nevemben fr. Antonio di S. Giuseppe fratellónak, hogy teljesítse a rendelkezést és nagyon rosszul cselekedett, hogy ott tartózkodik még. Még ma küldöm az áthelyezést P. Santino és fr. Sebastiano számára, hogy azonnal induljanak, ha eddig nem engedelmeskedtek a rendelkezésnek, amely Anconába rendelte őket. Különösképpen lelkére kötöm, hogy nagy gondossággal őrizze a Collegio dolgait és iparkodjék pénzt küldeni, amire a legutóbbi levelemben is utaltam. És most ezek után nem marad más ott, mint P. Pietro di S. Giuseppe, ön és fr. Francesco di S. Gio Battista. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. szept. 27.)
„Az ifjúval, aki jelen levelemmel érkezik Piemontba, szerintem közölhetik, hogy mostanában várjuk a mi ügyeinkben a pápai Brévét, bármiképpen is legyen a dolog, mindenképpen el kell helyezni onnét P. Gio Toamsót és fr. Giusto Pastorét, mivelhogy sem az egyik, sem a másik nem akar törődni az iskolával úgy, amint tudna és kellene, amiért is a legközelebbi levelemben majd jelezni fogom, hogy is gondolom én ezt az egész dolgot. – A Sig. Card. protektor jónak látja azt a megoldást, hogy Atyaságod írjon a hatóságnak Carmagnolába, hogy legyenek türelemmel, míg el nem múlnak a háborús zavarok, és hogy fejezzék be az építkezést. Egyébként is, jelenleg nem tudnék megfelelő személyzetet odarendelni, ha majd megkapjuk a pápai döntést, meglátjuk, hogy mit lehet tenni és át kell vinni gyakorlatba az annyira elhanyagolt obszervanciát és Atyaságod, mint aki jól ismeri azt a provinciát és a személyeket, jelentse, hogy kiket lát szükségesnek az elhelyezés szempontjából, értesítsen erről engem. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1639. szept. 28.)
„Ami pedig a tüzelőfát illeti, szerintem helyesen jár el, ha a lehető legjobban mindent megtesz annak beszerzésére, ezért majd visszaküldöm a somarellót egy fratellóval, hogy segítségükre legyen a bor-questálásban és ha a mieink közül valamelyik atyának szüksége lenne a somarellóra egy hónapra, adjon neki tíz scudit, és a hónap elteltével térítse azt vissza, semmit meg nem tartván a tíz scudiból. Mivelhogy napról-napra várjuk a mi protektorunk döntését, ezért most addig semmit sem intézkedem a ház dolgaiban. Ha a Navarro-féle kompendium kisebbfajta könyvecske, használatba vehetik. – P. Francesco Antonio jöjjön Rómába, mihelyt megkapták a gyermekek a vakációt, hogy oda mehessen, ahova mennie kell. Mondja meg P. Antoniónak, hogy hamarosan intézkedünk gyengélkedéséről, ha tud, útra kelhet hajón egészen Livornóig, vagy pedig szárazföldi úton, valami jó alkalmatossággal, ha adódik ilyesmi, ezen Atyaságod is megnyugodhat. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1639. szept. 29.)
„Atyaságodnak a múlt hó 10-én kelt levelét 27-én kaptam meg, amelyben egy kegyképről értesít engem, egy kegyképről ad jelentést, amelyet a mi templomunk részére követelnek, és különösképpen támogatja az ügyet Sig. Duca della Sala és a villafrancai herceg, akiért itt mindnyájan imádkozunk, nemcsak az atyák, hanem a gyermekek is, akik mintegy 950-en vannak, hogy az isteni felség részeltesse azon kegyelemben, amelyeket óhajt, az ő nagyobb dicsőségére, és annak az úrnak nagyobb érdemére, akit tiszteletteljesen köszöntök. És ha az én uramnak az unokája elutazása előtt szól nekem, küldök általa hat vagy nyolc confráteri dokumentumot és ha a két ruhadarab el lesz készítve, figyelmeztetni fogom P. Gio Stefanót, hogy küldje el most ezzel a jó alkalommal, hátha nem lesz egyhamar ilyen jó alkalom. – Nem ajánlgatom az obszervanciát, mert úgyis tudom, hogy szíve-lelke rajta van, csak arra emlékeztetem, hogy a novíciusok felvételénél, beöltöztetésénél és nevelésénél nagyon óvatosan járjanak el, mivelhogy a jó novíciusoktól függ a jó obszervancia, a komoly novíciusoktól várható a fegyelem megtartása és az iskolás gyermekek előrehaladása. Reméljük, hogy néhány nap múlva, a kardinális protektor hivatalosan fogja közölni a módot, a miheztartás végett, a fratello operariók ügyében, akik követelik, hogy áldozópapok lehessenek, azonnal értesítéssel leszek, ezeket akartam jelenleg megírni.”
„Két levelet kaptam Atyaságodtól, az egyik a múlt hó 24-éről van keltezve, a másik 27-éről, áttanulmányoztam a benne közölteket. Az elsővel kapcsolatban azt írom, hogy Atyaságod minél előbb küldje a leltárról és a b. e. Mutio di Vito ajándékozott dolgairól a hivatalos jegyzéket, hasonlóképpen Sig. Vito Giacomo által hagyományozattakról, hogy ezeket itt megőrizhessük a levéltárban. – Megküldöm Atyaságodnak egy levél másolatát, az eredetit megőrzöm magam, hogy Atyaságod lássa, hogy eljárhasson, hogy mi az igazság és nekem küldjön jelentést minél előbb, mivelhogy az említett atyánál ilyen hiba mutatkozott, Atyaságod legyen éber, hogy mit kezdjen vele. – Ami pedig a második levelet illeti, Atyaságod helyezze fr. Andreát egy másik szobába, ami rendesebb, tisztább legyen és iparkodjék már minél előbb elküldeni hivatalos vizsgálatának eljárásáról az írást, a jegyzőkönyvet. Fr. Alessiót illetőleg nézzen utána, hogy hasonló esetben mit határoz a generálisi káptalan, hasonlóképpen ítéljen az ő cselekedetéről. – Az elöljáróknak gondjuk legyen arra, hogy ne hiányozzanak a közös imákról, akkor aztán majd mindenki jelen lesz. A hivatalos eljárással, törvényszékkel makacskodókat, ahogyan már a múltkor is írtam, rábízom Atyaságodra, és azokat, akik mint ilyenek vannak a házban, amennyire csak lehetséges, siessenek minél előbb elintézni igen nagy megértéssel. Értesítsen arról, hogy Sig. Girolamo VItelli még mindig ott tartózkodik a Porta Reale házunkban! Ami pedig P. Gio Francesco testvérét illeti, nagyon sajnálom, hogy olyan veszedelmes helyzetben van, remélem, hogy hamarosan ott lesz P. Gio Francesco, az ő testvére, hogy segítségére legyen, amennyire lehetséges, Atyaságod legyen segítségére az említett esetben, hogy minél előbb intézzék el ügyét, és hogy hazamehessen. Ha a fr. Bernardino ügyében eljáró két világitól meg tudná szerezni írásban a jelentést, a beszámolót őtőlük maguktól, küldje el nekem azonnal. – Azokat pedig azonnal küldje az iskolaév befejeztével, akiket Rómába kértem és ha majd odaérkezik fr. Evangelista, azonnal induljon P. Giuseppe di S. Tomaso d'Aquino atya Rómába, vagy pedig ott maradva P. Giuseppe, fr. Evangelistát küldje azonnal Savonába. Minden ellenvetés nélkül, azonnal hajtsák végre. Küldje minél előbb P. Ludovicót. Amennyiben arról írogattak, hogy odakerül P. Gemaróval a betegápoló fr. Paolo, ez nem igaz. Nagyon figyelmébe ajánlom Atyaságodnak az ottani két ház feletti éber figyelmet. Ezeket akartam ez alkalommal megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 1.)
„Atyaságodnak szept. 20-án kelt levelét megkaptam, amit felolvastunk a kardinális protektor jelenlétében, aki helyeselte Atyaságodnak eljárását a fr. Deadato ügyében, folytassa továbbra is, hogy a lehető legjobb módon rendeződjék az ügy, hasonlóképpen a carmagnolai ház dolgaiban, mindenesetre értesítsen mindenről. Szerintem legjobb lenne P. Bernardino a savonai házban viceministrónak, inkább ő, mint más, vigyázzon arra Atyaságod, nehogy behálózzák a fegyelmezetlenek, majd gondom lesz arra, hogy küldjek maestrót. – Ami a pénzkezelést illeti, szorgalmazza továbbra is a megadott intézkedéseket, hogy semmi hiba ne legyen. Ami P. Ciriacót illeti, majd megfontolás tárgyává tesszük mindazt, amiről Atyaságod ír és majd a maga idejében megírjuk teendőit egyiknek is, meg a másiknak a vigasztalására. – Értesítsen arról, hogy hány gyóntató áll a hívek rendelkezésére házanként, és hányan vannak a házi gyóntatók, kivéve természetesen az elöljárókat, a mieink gyóntatását illetőleg, akik ne gyóntassák az alattvalókat, hogy szabadon számon kérhessék azoknak mulasztásait, hibáikat, minél előbb értesítsen. Jelentették nekem, hogy Pietro Maria nagy szorgalommal látja el a prefektusi teendőket, és hogy el akarják mozdítani ebből az állásból, jól lehet, nagyon jól viselkedik. Atyaságod jelentse ki, hogy nincsen ilyen szándéka, vigasztalja meg az én részemről is, az én nevemben is. – Sok fratello operario irogatott nekem az ottani provinciából, akik mindenképpen szeretnének Rómába jönni azon keservek miatt, amelyekben részesültek az elöljárók részéről. Amiért is Atyaságod ebben a részleges kérdésben minden igyekezettel azon legyen, hogy mindenkivel szemben figyelmességet tanúsítson és egyformán segítsen mindenkit, hogy a közös foglalkozásokon mindnyájan együtt legyenek. Mert azt hallom, hogy Genovában külön vannak a rekreációban az atyák, külön a klerikusok és külön a fratellók, és utasítsa a házakat, hogy semmit se újítsanak Róma különleges engedélye nélkül és mondja meg Atyaságod az összes fratellóknak, vagy értesse meg azokkal, akik Rómába akarnak jönni, hogy senki se jöjjön, mivelhogy ez az elgondolása a kardinális protektornak. Leveleiket felolvastuk a kardinális jelenlétében, mindaddig ne jöjjenek, míg meg nem lesz a döntés, aztán majd gondunk lesz arra, hogy mindenkinek elégtételt szolgáltassunk. – Mivel úgy hallatszik, hogy sok újítást vezettek be a savonaiak elöljárójukkal egyetértve, amikről már fentebb említést tettem, nagyon jó lesz, ha Atyaságod ügyességgel, szorgalmatoskodással utána néz a dolgoknak és jelentést küld nekünk, ügyelve mindenekfelett arra, hogy sem a saját, sem a mások lelkét ne nehezítsék a szenvedélyek, de ugyanakkor biztosítva legyen az igazság is az adott esetekben. Ha kell vizitációt is lehet elrendelni ezért vagy azért. – Ami pedig a viceministrót illeti, amint már föntebb is utaltam rá, úgy gondoltam, hogy az lesz a legjobb megoldás, hogy ebben a hónapban így legyen az a ház, majd aztán gondoskodunk arról, hogy a házat ellássuk hivatalos személyekkel és maestrókkal a jelentkező szükséglet szerint. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 1.)
„A jelen levéllel elrendeljük, hogy P. Santino di S. Leonardo, szerzetünk fogadalmas tagja, a szent engedelmesség nevében, ha levelünk megérkezésekor még ott lenne fr. Sebastianóval azonnal induljon Anconába, vagy Firenzébe, és ha majd megérkezik, megkapja az intézkedést, hogy hova kell mennie.” – (Róma, 1639. okt. 1.)
„Megkaptam kedvességed levelét, nagyon megütköztem azon a terminológián, amelyet P. Santimo használt, mind a pénzkezelés dolgában, mind egyéb más dolgokban, ahogyan ön elmondta nekem. Ezért, ha jelen levelem megérkezésekor még ott lenne, kedvességed két tanú., P. Pietro és fr. Francesco jelenlétében adja át P. Santinónak az áthelyezési iratot, valamint fr. Sebastianónak, önnek semmi más feladata nincs ezután, engem pedig értesítsen az eredményről és különös gonddal kezelje a Collegio dolgait. Mondja meg fr. Antonio di S. Giuseppe fratellónak, hogy ha még nem utazott volna el Fananóba, azonnal induljon, mert máskülönben számoljon engedetlensége következményével. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 1.) – „Ezentúli elöljárója P. Pietro di S. Giuseppe.”
„A questálásban való segítségre elküldöttem fr. Francescót a kis somarellóval, és ha még valakire szükség lenne, főként a borfejtésnél, akkor majd küldök még valaki, egyelőre most a termőterületeken történik a gyűjtés, aki lelkiismeretesen végzi a munkát, egy legény segítségével elvégezheti. És hogy kedvére tegyek Atyaságodnak, odaküldöm P. Simonét, aki betölti az elöljárói tisztet, és Atyaságod megpihenhet, megnyugodhat szobájában és kedve szerint visszavonulhat, mindaddig míg itt egyensúlyba jutnak a mi dolgaink, ami remélem, hogy hamarosan meglesz. A konyhára felügyel majd fr. Stefano, míg tart a questálás. Holnap, vasárnap reggel, jókor jöjjön Rómába P. Francisco Antonio, hogy hajóra szállhasson két más rendtárssal, hogy Nápolyba indulhassanak. F. h. 6-án Rómába jöhetne fr. Ambrogio néhány napra, több mint hetvenen vagyunk, nincs több hely a házban. – Fr. Gio Martinót Poliba rendelem, sekrestyésnek mást teszünk az atyák választása szerint, de először készüljön el a leltárjegyzék, amelynek egy példányát helyezzék el a levéltárban, egy másik példányt pedig küldjenek Rómába. Amen.” – (Róma, 1639. okt. 1.)
Legyen Isten nagyobb dicsőségére, hogy megszabadult Atyaságod attól a gondtól-bajtól, amivel együtt jár az elöljárói tisztség viselése, főként, amikor a szerzetesi család nem valami fegyelmezett, most lesz alkalma, ideje arra, hogy visszavonulhat, készülhet a hét napjaiban, hét közben, hogy vasárnap aztán szentbeszéddel segítségére lehessen a kongregációbeli testvéreknek. Remélem, hogy az Úr kegyelmének segítségével szép eredményeket fog elérni, így senki sem marasztalhatja el, hogy elrejtette talentumait, ami által sokaknak segítségére lehet anélkül, hogy a maga kárára lenne és az Úr szolgálatában eltöltött kiváló munkálkodások között a legkiválóbb az, hogy a lelkek üdvösségét elősegítjük, amelyekért annyit szenvedett a mi Megváltón. Ezt a kiválóképpen nagy munkát én imádságommal segítem. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 4.)
„Megkaptam kedvességed levelét, a legutóbbi levelemmel együtt elküldtem P. Santinónak és társának az áthelyezési levelet, remélem, hogy már elutaztak, mert ha nem, találok én arra más módot is, hogy tudomásul vegyék intézkedésemet, nem akarok olyan sok felesleges szóvitát. Várom a jelentést az idei termény-eredményről, hogy megnyugtathassuk azokat, akiknek tartozunk, mint például Sig. Bonamiónak, több mint 360 scudival. A malmokkal is szeretnék valami jó eredményt elérni, alkalmas esetben vétellel. Mindazonáltal nem akarom, hogy olcsón áruba bocsátsa a dolgokat, hanem a tisztességes árat megkérheti, anélkül, hogy kapzsinak tartanák, mind a gabonáért, mind a malmokért. Idén a Collegióban tizenkét vagy tizenhárom növendék lesz és nyolc a mieink közül, így szükségképpen emelkedik a kiadás is, ezért hát minden szorgalmas igyekezettel azon legyen, hogy segítse a Collegiót. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 169. okt.5.)
„Megkaptam Atyaságodnak okt. 1-én kelt levelét, feleletül csak annyit írok, hogy örömmel hallanám, hogy fr. Michele, ha eddig még nem ment volna, hogy a Noviciátusba megy lakni. Azzal kapcsolatban pedig, amit Atyaságod ír, hogy kénytelen adósságot csinálni, mivelhogy hiányoznak a questáló személyek, szeretném tudni, hogy mivel foglalkoztatják azt a sok fratellót, az ottani házban. – És Atyaságod minél inkább megmutatja a szeretetnek és alázatosságnak a lelkületét, azoknak, minél inkább megérezteti azokkal, akik nem törődnek azzal, annál jobban meg fog felelni kötelezettségeinek, atyai és testvéri feladatainak, annál inkább lesz Isten tetszésére és elöljáróinak kedvére, mindenkivel szemben igazi szeretetet, figyelmességet mutatva, nem pedig csak tettetettet, látszólagosat, tünékenyet. – Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 8.)
„Két levelet kaptam Atyaságodtól, az egyiket szept. 11-én írta, a másikat 14-én, és ezekkel együtt megkaptam az orvosi bizonyítványt fr. Oratio di S. Bartolomo fratello betegségéről, áttanulmányoztam mindent. Fr. Oratiót illetőleg megírtam már véleményemet róla a P. Provinciálisnak, valamint a földijeiről is, akik abban a házban vannak. Ami pedig a növendékeket illeti, ha nem ép, egészségesek a konstitúciók megtartására, akkor nem alkalmasak a tudományokra sem, hanem megelégszenek egy-két »casus conscientiae« ismeretével«. – Ami pedig P. Girolamo di S. Giuseppe atyát illeti, ha nem tud sarutlanul járni, sem a konstitúciókat nem tudja megtartani, mint a többiek, akkor a házból is csak akkor menjen ki, ha nagyon sürgős ügye-dolga akad. Atyaságod és a P. Provinciális legyenek egyetértők és tanácskozzák meg közösen a ház kormányzásának a dolgait, ami a mindenkor áldott Istennek nagy szolgálatára lenne és nagy érdemül önöknek és még inkább az alattvalóknak, hogy fegyelmezettek legyenek és ha nem lennének egyetértésben, minden az ellenkezőképpen menne, amiért is igen figyelmébe ajánlom mindezt. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 8.)
„Megkaptam Atyaságod leveleit, az egyiket Savonából írta, a másikat pedig Genovából, megértettem mindazt, amit írt. A carmagnolai dolgokat illetőleg járjon el minden igyekezettel a dolgokban, amelyeket fontosaknak, szükségeseknek talál, hogy már egyszer rendben legyen minden, mindkét részről. A carcarei házról majd akkor fogunk gondoskodni, ha meglesz a szentszéki döntés, ugyanakkor fogunk gondoskodni a többi házról is. Atyaságod azt írja, hogy a savonai vicerektori megoldást nem találja jónak, a múlt leveleimben megírtam elgondolásomat, ahhoz igazodjanak. Azt írja, hogy sok ügy, olyan helyzet van abban a provinciában, amiket orvosolni kellene és azt mondja, hogy tudná ennek a módját, de nem akar beleavatkozni a dolgokba, hanem hagyja az új provinciálisnak. Én erre csak azt válaszolom, hogy amíg Atyaságod ott van a megbízott állásban, tegyen meg mindent azzal az igyekezettel, amit csak tud, a szabályok megtartásáért, mintha egész életében annak a provinciának a tartományfőnöke lett volna. Ha mindezen feladatoknak hűséges végrehajtója lesz, különösen nagy örömömre fog szolgálni. – Ami a savonai házat illeti, hamarosan fogok gondoskodni maestróról. Addig is önnek gondjaira bízom azt a házat és annak az elöljáróját. – Ami fr. Gio Francescó ügyét illeti, hogy elmehessen édesanyja segítségére, itt minden lehetőt megtettünk, hogy egyik-másik elmehessen a világba, de mindez ideig nem sikerült, nagyon bánt engem, sajnálom, hogy ez az ügy, főként fr. Gio Francescóé nem sikerülne, mert örömömre szolgálna, ha a szerzet megszabadulna ettől a nyugtalan embertől. – Elküldöm Atyaságodnak annak a kérvénynek a másolatát, amelyet Giulio di S. Gio Battista atya nyújtott be a kardinális protektornak, és ennek a kérvénynek az alapján a kardinális egy kis életjáradékot jelölt meg neki, ahogyan láthatja, olvashatja a kérvény végén, melegen Atyaságod figyelmébe ajánlom ezt az ügyet, tartsa titokban, amennyire csak lehet és intézkedjék úgy ebben az ügyben, hallgasson ki istenfélő embereket, akik mondják meg őszintén, becsületesen az igazságot. És ha majd kezében lesz a bizonyságlevéllel együtt a kardinális rescriptuma, azonnal küldje el nekem. – Ami pedig Sig. Guarmiero ügyének a teljes elrendezését illeti, már annak idején a P. Ministro írta nekem, hogy Sig. Tomaso teljesen ki van elégítve, ezért hát arra legyen figyelemmel, hogy mindkét félnek teljes megelégedésére rendeződjék a dolog, amit én különösen nagy megnyugvással fogadok. – Ami pedig azt a szóbeszédet illeti, hogy Atyaságodnak nincs hivatalos megbízólevele, hogy nincs más birtokában, mint csak egy közönséges levél, annak a levélnek nagyobb az értéke, mint 50 megbízó levélnek, és aki nem engedelmeskedik készségesen Atyaságodnak vagy a helyi elöljáróknak, Atyaságod szabjon ki rájuk komoly mortifikációt, de sohase feledkezzél meg a megelőző atyai, testvéri szeretetről. – Jelen levelemmel együtt küldöm az áthelyezési hivatalos iratot az ottani provincia három emberének, hogy jöjjenek Rómába. Atyaságod két tanú jelenlétében közölje velük a rendelkezést, és ha az elsőre vonakodnának engedelmeskedni, közölje velük másodszorra az utasítást, és ha második intimátióra is ellenszegülnének, az atyákat tiltsa el a misézéstől, a klerikust pedig vesse szobafogságra, míg újabb intézkedést nem küldök. Mindezt Atyaságod hajtsa végre minden ellenkezés nélkül, nekem szükségem van itt az ő itteni munkálkodásukra és P. Ilarione munkahelyét betöltheti P. Bernardino és majd rajta leszek, hogy minél előbb menjen Savonába maestro a »prima scuolá«-ba, mivelhogy az ottani provinciabeliek, sehol annyi értékes ember van, nem akarják azt vállalni, ahogyan kellene. Atyaságod győzze meg őket, hogy saját maguk érdekébe engedelmeskedjenek. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 8.) – „Figyelje meg jól, hogy mennyi valótlanságod mond P. Giulio a kérvényben, csak csinálja, majd eszerint kapja meg az életjáradékot.”
„Ha fr. Evangelista nem viszi magával P. Girolamo testvérét, én azt hiszem, hogy atyja majd valami jó alkalommal elküldi Nápolyba. Nem foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy P. Gemarót visszarendeljem Nápolyba, mivelhogy nem olyan egyszerű az ő cselekedete. Bizonyára szerencsésen odaérkeztek P. Gio Francesco és P. Clemente rokonaik meglátogatására, minél előbb vissza fognak térni. Szerintem fr. Francesci di Tutti i Lanti fratello, ha odaérkezik P. Evangelista, akkor ő menjen Campiba, hogy vezesse az ő iskoláját, fr. Tomaso, aki most tette le a fogadalmakat, jó, ha ott marad, de tanuljon egyúttal, és ne vesztegesse el az időt. Ha a Posillipóba vezető utat megjavítják, áldjuk érte a jó Istent. Nagyon csodálkozom azon, hogy olyan népes az ottani szerzetesi família és mégsem tudják ellátni az iskolákat. Mivel foglalatoskodik ez a sok fratello, hogy nincs maestro az olvasási iskolában? – Senki se merészelje fr. Pier Luca fratellót elmozdítani a »prima scuolá«-tól. A szövetanyagot küldjük a legelső alkalommal és nem lesz olyan drága, mint amilyennek Atyaságod gondolja, igen jó minőségű gyapjú, úgy arasznyi a szélessége. Ha P. Giuseppe óhajtja lelke üdvösségét, utasítsa, hogy jöjjön Rómába, mondja meg neki nevemben, hogy nem való neki, hogy Nápolyban maradjon. A cosenzai házat illetőleg többször megírtam, hogy hagyjuk azt, főként most, amikor a tél felé megyünk. Legfontosabb feladat lenne, hogy betetőzzék, a herceg megtehetné, ha akarná, és mivelhogy most nincs annyi emberünk, hogy úgy végezhessük munkánkat, mint ahogy kellene, minden szempontból le kell mondanunk arról a házról. – Atyaságod szerezzen be hivatalos információt P. Lucát illetőleg az esetről, ami vele történt Bisignanóban, vagy küldjön el valakit, vagy menjen el. Ha Atyaságod szerint jobban megfelelne Campiban a »prima scuola« vezetésére Carlo di S. Ignazio fratello, mint Francesco di Tutti i Lanti fratello, akkor küldje őt. Atyaságod küldessen nekünk egy kis fekete fonalat, minél előbb értesítsen arról, hogy ott a bor milyen áron megy, mert ha jó alkalom adódna, vásárolnánk 14-15 hordóval. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 8.) – „Írtam már, hogyha akadna 10 scudi alamizsna testvérének vagy édesanyjának megsegítésére, vegye át és én annyi misét mondatok ennek fejében.”
„Úgy értesültem, hogy a hó végén, vagy nov. elején Sig. Biaso arra a tájra költözködik és most nagyon kér mintegy száz scudit, hogy itt elrendezhessen egy-két dolgot, mielőtt elutazna Rómából, ha volna valami szándéka, mint ahogyan írja, értesítsen engem a legelső postával. – Fr. Sebastiano írt valamit a zárt levélben küldött elszámolásokról, nyugtákról, ezekből kikeresheti azokat, amelyeket ő kezelt. P. Stefano írt önnek valami ügyről, gondolja át és írja meg észrevételét. Gondja legyen egészségére, hogy szolgálhassa Istent és a szerzetet. Ezeket akartam megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 12.)
„Megkaptam Atyaságodnak f. h. 7-én kelt levelét, megértettem mindent. Ami a carmagnolai ügyeket illeti, használja fel a jelenlegi háborús helyzetet, mentesítse magát a gondoktól és ha majd elrendeződik a helyzet és béke lesz, akkor majd tovább tervezhetünk. – Minthogy Savonában nincs, aki vezesse az első, legalsó iskolákat, írtam a P. Ministrónak, hogy az elején vegye át ő a vezetést, ilyenformán írhat Atyaságod, hogy két nap múlva indul a maestro, aki remélhetőleg jól viselkedik majd és vigyázni fog magára. Hogy Atyaságod Savonába menjen, hogy információkat szerezzen be, mindent pontosan hajtson végre, és mindenről részletesen értesítsen engem. A carcarei fr. Gio. Francescót illetőleg szerezzen be értesüléseket követeléseiről, és értesítsen engem, mert hallom, hogy sokféle követelése van. – Hallom, hogy mind a három házban vannak egyesek, akik egyedül mennek ki házakhoz, helyekre, ki ide, ki oda. Nagyon helytelenítem, hogy ilyesmiket megengednek, kénytelen leszek valami szigorúbb intézkedést eszközölni, és hogy lovagolnak, de remélem, hogy Isten segítségével mindent helyreigazítanak a szentszéki nyilatkozattal, amely a jövő héten meg fog jelenni. Hajtsa végre pontosan minden vitatkozás nélkül a három áthelyezést, amit a múlt héten küldtem meg, ha jól viselkednek, elintézem, hogy szívesen fogadja őket a a Sig. Card. protektor. – Ami a pénzt illeti, eszközöljön ki egy excommunicatiót a legteljesebb titoktartás mellett az albi püspök útján, amely csak a mieinket érinti és azt hirdesse ki. – Ami pedig azt illeti, amit Atyaságod mond, hogy fr. Carlo Antonio egyik testvére Rómába jött, hogy az említett fratellónak a szerzetből való kilépését elrendezze, én erről nem tudok semmit, és ha pert akar indítani, nem fog neki sikerülni, ahogyan ő gondolja. Elküldöm önnek egy memorandumnak a másolatát, amelyet a Sig. Card. protektornak adtam át, hogy segítse elő a szerzet nyugalmát, szerintem ez így volt helyes, hogy elkerülhessük az egyik résznek is, meg a másiknak is a követeléseit, vagy hogy legalább is a kevésbé alkalmatlan eszközt válasszuk. Nem tudtam, hogy mi lesz az eredménye, mivelhogy a kardinális nem hagyja magát irányítani. Itt imádkozunk arra a szándékra, hogy a szentszéki döntés legyen Isten nagyobb dicsőségére és a szerzet javára. – Ami pedig P. Bernardinót illeti, ha úgy látszik, hogy jobb neki Carcaréban, mint Savonában, akkor hát csak rendelje Carcaréba az iskolához, mint ahogyan Atyaságod véli, de mondhatom, nagyon meglepődtem azon, hogy mind a klerikusok, akiknek megvan a jó tehetségük, és az atyák is nagyon kényelmesek abban a provinciában, nem akarnak az iskolával törődni, amire pedig fogadalommal kötelezték magukat. A jövőre vonatkozólag meg fog változni a helyzet, nem marad úgy, ahogyan a múltban volt. Néhány nap múlva oda fog érkezni gyóntatónak P. Santino, átveheti P. Ilarione munkahelyét. – Egyebekről majd írok a jövő héten, lehet, hogy már majd a Brévével kapcsolatban írhatok. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 15.)
„Levelemmel együtt küldök két áthelyezési iratot, egyet két személynek, akiknek Rómába kell jönniük, a másikat pedig P. Carlo di S. Domenico atyának, akinek Narniba kell mennie. Atyaságod két tanú jelenlétében hirdesse ki az intézkedést, minden szóvita nélkül igyekezzék végrehajtani, ahogy megkapta, három napon belül, mivelhogy jó az idő. Ha valamelyik atya vonakodnék engedelmeskedni, attól vonja meg a misézést, míg újabb intézkedést nem kap. A fratellót pedig engedetlenkedése esetében zárja el. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 15.)
„Arról tárgyaltunk a Sig. Card. protektorunkkal, aki rendkívüli jóakarattal van ön iránt, hogyan lehetne mentesíteni a mi atyáinkat a cesenai kint lakástól, a Collegio javainak a kezelésétől és gondjaitól. Úgy gondolom, hogy a kardinális protektornak írni fog a rimini püspök, akit majd keressen fel, hogy ebben az ügyben tárgyalhasson vele. Megkaptuk az utalványt a 100 scudiról. Mondja meg P. Pietrónak, hogy minden iparkodással igyekezzék helyt állni, mivelhogy Guigliában Sig. Marchese meg van elégedve egyedül fr. Pietro di S. Maria fratellóval. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 15.)
„Tegnap megérkeztek Padron Antonio Meo P. Ludovico di S. Rajmondo atyával és a fiatal apa. Hoztak rizst, mandulát, mi pedig küldjük a szövetet ugyancsak a Padron Antonióval. – Ami pedig azt az ottani néhány fegyelmezetlent illeti, szerintem nem érdemesek azok a dolgok, hogy a protektor elé terjesszük, ha még olyanok is, amilyenek, ha nem is állnak rendelkezésünkre a szükséges bizonyítékok, azon bizonyságtételek és tanúságtételek, amelyeket P. N. küldött, még azok alapján sem érdemlik meg, hogy érdemlegesen foglalkozzunk cselekedeteikkel. – Egész biztosra várjuk a Brévét a jövő hétre, amely elrendezi a mi szerzetünk ügyét, amint hallatszik, megvan a Bréve fogalmazványa, értesíteni fogom azonnal, és majd gondoskodom, hogy a megfelelő segedelmet küldjék az ottani házaknak. – Megírhatja Campiba Signora Marchesának, hogy P. Francesco Antonio Campiba megy, hogy elrendezze egyik nővére fiainak a dolgait, és ha az említett Signora Marchesa jónak látja, ott tarthatja maestrónak Campiban, jól lehet, szerettem volna itt tartani magam mellett, mindazonáltal, ha a Signora Marchese igénybe akarja venni szolgálatait, ott tarthatja legalább egy esztendőre. – Ami pedig a bor árát illeti, úgy hiszem, hogy idén rosszul járunk. – Érdeklődjék afelől, hogyan lehetne hivatalos, jogi információt szerezni P. Luca felől. Szerintem nem helyes most ezen alkalommal, amikor várjuk napról-napra a Bréve kiküldését, amelyet majd a provinciálisoknak kell közölniük a rendtagokkal, hogy Atyaságod akkor most elutazzon Nápolyból. Ami pedig a campi P. Francescót illeti, helytelenül cselekszik, ha ezen alkalommal akar útra kelni, és ha megérkezik Nápolyba, tartsa ott, míg csak intézkedést nem kap. Szerintem sem felel meg fr. Francesco, ahogyan ő maga mondja, sőt, ott kell mortifikációkkal büntetni tettei miatt, amiket Campiban követett el. Szerintem fr. Carlo di S. Ignazio sem olyan nagyon megfelelő, mivelhogy olyan állhatatlan és hanyag a tanulásban. Úgy látom, hogy néhány embert el kell majd onnét helyezni a nápolyi házakból, amiről majd a köv. levelemben talán már tudok értesítést küldeni. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 15.) – „Küldjön nekem hét font jó minőségű fekete fonalat, misék fejében és még azon kívül is mondatok miséket, ahogyan írtam, édesanyja megsegítésére.”
„Ma, okt. 20-án kaptam meg levelét, amelyet Atyaságod az elmúlt szeptemberben írt, amelyben beszámol arról, hogy az építkezés jól halad előre és hogy küldjek legalább két embert. Küldenék is én, de csak azt várom, hogy legyen már vége annak a zűrzavaros állapotnak, amely még tart az utolsó káptalan óta, de most, remélhetőleg majd a Pápa intézkedése a Bréve útján rendet teremt, amely majd nyolc-tíz nap múlva jelenik meg, és akkor majd meglátjuk, hogyan fogadja majd a szentszéki intézkedést egyik-másik fegyelmezetlen. És akkor majd arra is gondolhatunk, hogy oda is küldjünk embereket, akik megfelelők lesznek, jól lehet, hogy én azzal is számolok, hogy Katalóniában sok zűrzavar van a háborúk miatt, és emiatt nem sokat lehet fordítani az építkezésekre. Kevésbé alkalmas időt fogtunk ki a megtelepedéssel együtt járó építkezésekre, mindazonáltal előre kell haladnunk a vállalkozásban. Legyen nyugodt, bizakodó, hogy az Úr, idővel befejezésre segíti megkezdett munkáját. Köszönti P. Castiglia és még mások, aki szeretik önt az Úrban, aki áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 20.)
„Sig. Pompeo és Sig. Giuseppe de Rosis Nápolyba érkeznek, és majd onnét továbbmennek Messinába, amíg Nápolyban tartózkodnak, Atyaságod legyen mindenben szíves szolgálatukra. Tárgyaljon Padron Antonióval, hogy nincs-e szándékában egy utat tenni Messinába, hogy ezeket az urakat is magával vinné oda. Ezeket akartam csak jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 21.)
„Megkaptam Atyaságod levelét, amelyet a f. h. 15-én írt, megértettem, amiket abban írt. Fr. Francesco, a kőmíves, azonnal jöjjön Rómába. Francesco Antonio maradjon a tavaszig Campiban és akkor majd küldünk egy más valakit, és ha megérkezett Campiból fr. Evangelista, vagy őt, vagy P. Giuseppe di S. Tomaso d'Aquino atyát küldje Rómába, jöhet fr. Francesco társaságában, akiről fentebb írtam, minden vita nélkül és fr. Giacintót küldjék Campiba. – P. Carlót illetőleg érdeklődjenek arról a hagyatékról, amelyet mint miséket, szétosztottak, mivelhogy azok az atyák, akik vállaltak belőle, nem állnak az ő gondoskodása alatt. Ezért büntesse meg mortifikációval, ahogyan az megilleti és abban az esetben, ha az említett atya lemondana hivataláról, írja meg nekem, hogy kit tartana legalkalmasabbnak arra az állásra, addig is Atyaságod, mint provinciális és ministro tartózkodjék abban a házban, míg újabb intézkedést nem kap, és ha majd meglesz a szentszéki határozat, akkor majd küldünk megfelelő segítséget. – Ami pedig P. Nicolo M. atyát illeti, minél jobban firtatjuk cselekedeteit, annál inkább kitűnnek tettei, nemcsak a nápolyiak, hanem más egyéb helyeken elkövetettek is. Atyaságod jelöljön ki egy társat P. Pietro Antonio mellé, hogy az említett atya teljes nyugodtsággal tehesse, amit csak akar tenni. P. Carlót illetőleg gondoskodjanak megfelelő intézkedésről. Gondja legyen arra, hogy egészen különös őrizetben tartsa P. Luca della Fraolo atyát, mivelhogy az ő ügye a legsúlyosabb. Semmiképpen se engedje, hogy gyóntasson, a házból ki ne menjen, csak megbízható társ kíséretében és csak igen sürgős esetben. Fr. Stefano di S. Gio. Battista fratello atyja írja nekem, hogy legyünk segítségére fia helyett, mert igen nehéz helyzetbe van, amiben lehet, Atyaságod legyen segítségére, szerintem megérdemli részvétünket, együttérzésünket. Atyaságod mondja meg fr. Gio Pietro della SS. Trinieto fratellónak, hogy legyen türelemmel, hogy kellő időben vigasztalására leszünk és mondja meg neki, hogy ne küldönccel küldje levelét, hanem csak a rendes postával. – Mondja meg fr. Francesco di tutti i Lanti fratellónak, hogy csak maradjon Nápolyban egy újabb intézkedésig és majd a maga idejében minden vigasztalására lesz. Addig is Atyaságod, amennyire csak lehetséges, legyen vigasztalására, emlékeztesse, hogy minden dolgot Isten kezéből kell fogadnunk. Ezeket akartam megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 22.) – „Ha a követelődző fratellók ügye nem a mi elgondolásunk szerint sikerülne, akkor Atyaságodnak provinciát kell cserélnie.”
„Megkaptam Atyaságodnak f. h. 15-én kelt levelét, áttanulmányoztam, amit írt. Azzal a jegyzékkel kapcsolatban, amelyben felsorolja minden egyes embernek az elfoglaltságát, újból csak azt írom önnek, hogy Atyaságodnak nagy gondja legyen arra, hogy mindenkinek tehetségének megfelelő munkakört osszon be, nem felejtvén, hogy Atyaságod jó példaadással mindig arra késztesse őket, hogy mindnyájan jó érzülettel legyenek Atyaságodról, jó felfogással, hogy hitele legyen az alattvalók előtt, buzdítván őket arra, hogy vigyázzanak egészségükre és a konstitúcióink megtartására. Aki ebben mulasztást követ el, büntesse mortifikációval atyai érzülettel, mint fiát. A legutóbbi levelemmel két áthelyezési iratot küldtem, egyet P: Carlo di S. Domenico atyának, áthelyezvén Narniba, a másikat P. Vicolo és fr. Antonio számára. Mondja meg nekik nevemben, hogy hajtsák végre a rendelkezést, mert az a kardinális protektor utasítása, hogy mindnyájan engedelmeskedjenek. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 22.)
„Megkaptam Atyaságodnak f. h. 14-én kelt levelét, tudomásul vettem, amit írt. Ami a carmagnolai dolgokat illeti, küldje el fr. Carlót és bízza meg, hogy adja át a kulcsokat a tanácsos uraknak, ha még nem adták volna át. Annak a háznak egyéb ügyeit, dolgait rábízom Atyaságodra, mint ahogyan már a múlt levelemben írtam. Mivelhogy óráról-órára várom, hogy mi lesz a szentszéki döntés, és akkor majd azonnal értesítem, hogy mi lesz a teendője, ha a provinciálisi teendők további végzésére kapna megbízatást. – Pontosan hajtsa végre a három személyi áthelyezési rendelkezést, amit kaptak P. Gio. Tomaso, P. Hilarione és fr. Giusto-Pastore és ha nem engedelmeskednének, akkor járjon el velük szemben az utasítás szerint és értesítsen engem az eredményről, és ha szívesen engedelmeskednek, elintézem, hogy szívesen fogadja őket a kardinális protektor. – Hogy fr. Gio. Francesco mint világi távozhasson, ezt a kedvező elintézést semmi formában sem lehet kérni. Hogy »per vim et mutum« próbáljon valamit, miután már eltelt tíz év fogadalmának letétele óta, semmi formában sem lehet mentesíteni, ha pedig »infra quinquenium« áll elő panaszával és ennek nyoma lesz, akkor majd gondunk lesz rá, hogy segítségére legyünk, hogy elérje szándékát, és hogy a szerzet megszabaduljon tőle. – Megvolt a vizsgálat P. Giulióval szemben, úgy látszik, hogy a tanúk nagyon is az ő barátai, Atyaságod elhibázta a jogi eljárást, a kardinális protektortól kapott rescriptum szerint kellett volna eljárnia. P. Ignaziót illetőleg ellenkező az én véleményem, nem kevésbé intézkedjék, hogy P. Giuseppe dell'Assunzione atya menjen Genovába P. Ignazio helyébe, és ne engedje meg, hogy P. Gio Cristoforo Genovába menjen. Minél előbb rendelje Rómába a nápolyi fr. Giuseppét, akire nekem szükségem van. A savonai házat illetőleg már rendelkeztem, hogy a »prima« iskola vezetésére egy maestro menjen oda, örömmel venném, ha meg tudná nyugtatni azt a házat a nyugtalanok elmozdításával. – P. Antonio (és Ignazio) írja nekem, hogy az előző provinciális aposztatának nyilvánította annak figyelembevételével, hogy én megtiltottam, hogy Rómába jöjjön, és mivelhogy ő nem törődött ezzel a tilalommal, ezért aztán aposztatának nyilvánította és én nem tartottam annak, amikor Rómában volt, nem is akartam, hogy ilyennek tartsák, ha majd visszatér oda, és így ennélfogva nem is lett ez alól feloldozva. Szerintem nem is volt szükség az ilyen feloldozásra, ezért hát vigasztalja meg és mondja meg, hogy ne szerezzen saját magának ilyen és ehhez hasonló dolgokkal felesleges nyugtalanságokat. Kérem, hogy az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 22.)
„Miután megfontoltam, hogy egy lélek megtérjen, hogy az istenszolgálat igazi útjára visszatérjen, arra nyugodtabb és megfelelőbb ház nincs, mint a fananói, ezért úgy határoztam, hogy odaküldöm P. Francesco di S. Domenico atyát egy lezárt levéllel, és ha jól viseli magát, értesítsen engem és legyen hozzá nagy megértéssel, de ha ellenkezőleg viselkedik, nem tartja meg silentiumát és nem igen gyakorolja a mortifikációkat, akkor majd odarendeljük, ahol kellően kézbe veszik. Addig is Atyaságod a többiekkel együtt szeretettel legyen iránta, hogy megnyerjék ezt a lelket, engem pedig gyakrabban értesítsenek. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 22.)
„Atyaságod adja ki a rendelkezést fr. Domenico Antoniónak, vagy akinek akarja, olyan munka végzésére, amit legszükségesebbnek tart, vél, nehogy más elfoglaltságban kellejen idejét tölteni...amihez az Úr adjon erőt, egészséget. Ezeket akartam írni válaszul levelére.” – (Róma, 1639. okt. 23.)
„Tetszett őszentségének, a mi urunknak, a Pápának, hogy kiadja az intézkedést, hogy ezáltal véget vessen minden kétségnek és vitás ügynek, amelyek a mi szerzetünket nyugtalanítják, amelyet az ide mellékelt »motu proprióval« kiadott Bréve hivatalos másolatában láthat, ami kötelességévé teszi Atyaságodnak, amit mi is ezzel kapcsolatban cselekedtünk, hogy nem csak (kihirdettük) ki kell hirdetni és kihirdettetni a provincia minden házában, hogy mindenki értesüljön annak tartalmáról és tisztelettel vegyék őszentségének rendelkezését, hanem pontosan hajtsa is azt végre a rendelkezés szellemében azzal a nyugodtsággal és higgadtsággal, amelyről biztosít minket Atyaságod szeretete és bölcsessége, és azzal a keresztényi, szerzetesi készséges lelkülettel, fogadják, amellyel minden alattvaló tartozik engedelmeskedni az elöljárók rendelkezéseinek és amellyel tartozik engedelmeskedni Istennek az ő földi helytartója révén, nehogy neheztelését, haragját vonja magára és egyéb büntetéseket és minderről egy jegyzéket, jelentést várunk, hogy azt megőrizhessük a levéltárban. Erre a szándékra kérem az Úr áldását.” – (Róma, 1639. okt. 28.)
„Ami a házi lelkiatyákat illeti, annak kijelölését rábízom Atyaságod bölcs belátására, választására, mindenesetre azokat válassza ki, akik a legmegfelelőbbek a templom számára. A hívek gyóntatására hamarosan küldök egy más valakit. Nagyon a figyelmébe ajánlom az iskolát, legfőképpen szorgalmazván, hogy istenfélelemben neveljék a növendékeket. Levelemmel együtt küldöm az áthelyezési iratot P. Santinónak Savonába. Atyaságod gondoskodjék az útravalóról, azt meg majd megírom Genovába, hogy térítsék meg a kiadott költségeket. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. okt. 29.)
(Egyezik a 3180. levéllel.)
„Megkaptam Atyaságod levelét, amelyet okt. 27-én írt, láttam, hogy mit tartalmaz a levél. Azt írja, hogy nem akar továbbá abban a házban maradni, ezzel kapcsolatban csak azt válaszolom, hogy hamarosan kap tőlem levelet ebben az ügyben. Addig is tudja meg, hogy a gyarlóság, a tökéletlenség Atyaságodban van és nem az elöljáróban és ameddig ott lesz, addig gondosan hajtsa végre az intézkedéseket minden vita nélkül. Ezeket akartam megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1939. nov. 2.)
„Atyaságodnak okt. 29-én kelt levelét megkaptam, áttanulmányoztam, ami pedig a szabályokat illeti, amelyeket Atyaságod küldött, állított össze, átadtam egyik atyának, hogy tanulmányozza át és tegyen nekem jelentést a lényegéről. Holnap megkapom az említett atyától a jelentést és lehet, hogy már szombaton küldhetem is a választ, és hamarosan küldöm a P. Ministrót is néhány alkalmas, megfelelő személlyel. – Jelen levelemhez mellékelem az ediktumot, amelyben az őeminenciája megjelöli az időt a követelődző fratellók számára, de csak azok számára, akik a 21. életév előtt tettek fogadalmat, azt hirdesse ki, aztán majd én értesítem, hogy mikor kell jönnie, ha van ott valaki, akit illet, várom a jelentést, a szelvényt arról, hogy megkapták a Bréve másolatát és közölték azt. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. nov. 2.)
„Megkaptam Atyaságodnak okt. 22-én kelt levelét. Ma, éppen Szent Károly napján, megérkezett P. Gio Tomaso és azt mondotta, hogy útitársa elmaradt, várom a másik kettőt is, XY Giusto-Pastore fratellót és P. Illarionét, Atyaságod intézkedjék, hogy múlhatatlanul teljesítsék a kiadott rendelkezést, mivelhogy így akarom, ez az én elgondolásom, ezért tehát pontosan hajtsa végre, felesleges az a sok szóbeszéd, magyarázkodás. – Nagyon örülök annak, hogy a carmagnolai ügyet befejezték, mint ahogyan kellett is már, hogy megszabaduljunk ettől, a háborús viszontagságok miatt. – Azt a memorandumot illetőleg, amelyet megküldtem Atyaságodnak arról, amit én terjesztettem elő és amit ismételten előterjesztettem nemcsak őeminenciájának, hanem más prelátusoknak is, akik ebben az ügyben lettek kiküldve, az lett a sorsa, amint majd Atyaságod is láthatja a már megküldött Bréve másolatából, őeminenciájának és a prelátus uraknak az elgondolása szerint megvalósult, sikerült. A fogalmazványt elolvasta és aláírta a Pápa, ezért hát mindenki legyen türelemmel és minden dolgot megkap az Úr kezéből, a kár a Földön, akár a másvilágon. – Nagyon jól tette, hogy P. Bernardinót Genovába küldötte, azt hiszem, hogy levelem megérkezésekor már ott lesz P. santino és fr. Antonio di S. Michele a savonai ház részére, remélem, hogy Atyaságod Genovába rendeli P. Giuseppe Rocco atyát, mint ahogyan már más alkalommal írtam. Mindenképpen készíttesse el az ablakokra a külső védő lapokat, hogy semmi kellemetlenkedést ne tapasztaljanak Sig. Guarnieriék, ugyanezt fogom sürgetni a P. Ministrónál. – Küldök Atyaságodnak egy példányt az ediktumból, amelyet őeminenciája készített a fratellók számára a vizsgákat illetőleg, mivelhogy meg kell jelenniök a kard. Protektor előtt és én majd értesítem, hogy mikor kell elindulniok, hogy kellő időben itt lehessenek a vizsgálatra. Őeminenciája értésemre adta, hogy fr. Luca di S. Bernardo nem valami szerzetesi hangnemben írt neki egy levelet, amit egy istenfélő személy nem tett volna meg, Atyaságod hozza tudomására és mondja meg neki, hogy írjon egy megfelelőbbet, minderről értesítést kérek. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. nov. 4.) – „Kilenc napja annak, hogy P. Pietro Agostino őeminenciájának intézkedésére fogva van a genovai provinciában terjesztett meggondolatlan híresztelései, beszédei, ostobaságai miatt, amit a fegyelmezetlenek közt terjesztett. Adja Isten, hogy ezekből nagyobb baj ne származzék. – Senkiről sem hallottam olyan információt, hogy annyira obszerváns, mint a savonai P. Ministro, amit az is megerősít, hogy az összes laza felfogásúak, fegyelmezetlenek üldöznek. Atyaságod legyen segítségére és juttassa érvényre, érvényesítse felfogását. És a Sig. Card. Protektor írni fog Atyaságodnak és sürgesse, amit írtam, hogy jöjjenek Rómába P. Hilarione és fr. Giusto.”
„Hallom, hogy Carmagnolában fr. Deodato és két világi pap tanítanak, nem engedhetjük meg, hogy a mi nevünkben tanítson egy aposztata, világiakkal. Írjon Carlo della Nativita szakács fratellónak, hogy a szent engedelmesség nevében térjen vissza a szerzetesi közösségbe, mivelhogy jelenleg háborús nyugtalanságok vannak, nem lehet eleget tenni a kötelezettségnek, szolgáljon ez mentségünkre. Atyaságod valamilyen formában intézze el, hogy ne legyünk kötelezve, hogy mentesek legyünk és ne engedjék meg, hogy a mi nevünkben vezessenek iskolát. – Itt volt nálam fr. Filippo della Croce testvére és azt kérte tőlem, hogy írjak Atyaságodnak, hogy engedje meg, hogy egy hónapi Genovában lehessen egyéni ügyei, dolgai miatt, ezt teljesen rábízom Atyaságodra. Megküldöm önnek az ediktumot, amit majd 18-án hirdessen ki. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. nov. 5.) – „Minden ellenkezés nélkül hajtsa végre, amit őeminenciája ír a jelen postával, azokat illetőleg, akiknek Rómába kell jönniök.”
„Megkaptam Atyaságodnak okt. 29-én kelt levelét, áttanulmányoztam. Néhány nap múlva négy ember indul innét az ottani ház számára, Atyaságod a legjobb belátása szerint beoszthatja őket a munkára. – Itt Rómában Isten segítségével kihirdettük a mi urunknak, a Pápának a Brévéjét a mi ügyünket illetőleg és mindenki, mintha Isten kezéből fogadta volna, nagy nyugalommal és megelégedéssel vette. Kérem Atyaságodat, hogy ugyanezt cselekedjék a lehető legnagyobb nyugodtsággal, még ma megküldöm az ediktumot és azt hirdesse ki 18-án, a nyugtalankodók megjegyzésével, hogy akik alávetik magukat a vizsgálatnak, azok majd jöjjenek Rómába a vizsgálatra, ezek a megjegyzettek a következők, mivelhogy másokról a Bréve nem beszél. Mindenről, ezek következményeiről értesítsen engem, főként, ha akadna olyan valaki, aki ezek után is ellenkezne. – Buzdítom Atyaságodat, amennyire csak lehetséges az Úrban, hogy tartassa meg lelkiismeretesen a konstitúciókat és mindenütt személyes jelenlétével adjon súlyt szavának, a hivatali tekintély erejével támogatva, amikor a jó szóval nem megy semmire és semmit el ne disszimuláljon, el ne nézzen. – Ne engedje meg, hogy valaki is kijárjon a házból, hacsak nem hívatták beteghez, vagy valami más előforduló esetben. Ne Ne járuljon hozzá, hogy valaki is pert kezdjen a maga vagy más érdekében és senki se válogassa meg a maga kedvére a társat, hanem Atyaságod jelöljön ki mindig. Ünnepnapokon megengedheti, hogy esetről-esetre kimehetnek, de mindig Atyaságod belátása szerint. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. - (Róma, 1639. nov. 5.)
„Megkaptam kedvességednek okt. 30-án kelt levelét, áttanulmányoztam írását. Ami pedig Sig. Lorenzót illeti, várjuk, hogy mikor fog jönni és mit fog cselekedni? Aközben is itt megkaptuk a megbízatást a társulat sürgetésére Signora Casandra javaival szemben. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. nov. 5.)
„Megkaptam kedvességednek f. h. 3-án kelt levelét és mindent megfontoltam, amit abban ír. Ami a haszonbért illeti, arról most nincs tárgyalás, gondosan vigyázzon rá. Küldje meg a jegyzéket, hogy ebben az évben mennyi gabona, kender, bor, olaj lett, hogy tárgyalhassak a kereskedőkkel, hogy legyen pénzünk, amikor majd fizetni kell. Most nyílt meg az új Collegio, 13 növendékünk van, a háznak 12 után van kiadása, sokat kifizettem, sok scudival tartozunk a banknak, ha van kereslet a kenderre, akkor csak adja el. Mindent igen alaposan meggondolunk a bentlakókat illetőleg, hogy mi a mi teendőnk. Ezeket akartam megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. nov. 9.)
„P. Francesco belső sugallatra Rómába jött anélkül, hogy érintette volna, útba vette volna Nápolyt, nagyon jól tette és most visszamegy Campiba az én intézkedésemre, hogy rendbe hozza azt a házat, amint azt remélem is. Sem P. Giuseppe nem való elöljárónak, sem P. della Corona di Spina atya gondnoknak, aki nem akarja, hogy Campiban érvénybe lépjenek a dekrétumok, amelyeket én küldtem P. Gio Battista di S. Tecla atya vizitációjának a befejeztével. Azt mondják, hogy Nápolyban sem tartják meg, hogy akkor miért kell éppen Campiban megtartani, én azt akarom az asszisztensekkel egyetértve, hogy tartsák meg az egész Provinciában és még Szicíliában is, ahol ki lettek hirdetve, és aki ellen cselekszik, szigorú mortifikációval kell büntetni, és majd küldök oda olyan valakit, aki majd ezeknek megtartását sürgetni fogja. – És mivel akárhányan is vannak Campiban, P. Francescónál senkit sem gondolok alkalmasabbnak, érdemesebbnek arra, hogy elöljáró legyen, ezért úgy adtam a rendelkezést, hogy ő legyen annak a háznak elöljárója. Ha netán valami időhiány lenne abban, hogy elöljáró lehessen, megadok mindent felmentést, mivelhogy az egyetemes káptalan határozataiba engem, mint alapítót nem foglalt bele, amint mondották, ennélfogva Atyaságod minél előbb bocsássa útnak. És az első intézkedése az legyen, hogy a subdiaconus egyezzék meg azzal a pappal, aki a herceggel tart bizonyos anyagi érdekekben, éppen erre való tekintettel küldtem Nápoly felé, ha ez elintéződött, Atyaságod azonnal indítsa útnak Campiba. – Fr. Francesco, a kőmíves azt mondja, hogy egyéb rendetlenségek mellett az ebédlőben (az a hiány van, hogy) hiányzanak az ivópoharak, hogy hárman-négyen isznak egy pohárból és még más hasonló dolgok. A házban lakó világiaknak hat napon belül el kell hagyniok a házat annak a büntetésnek a kilátásba helyezése mellett, hogy ha nem így lesz, Atyaságod meg lesz fosztva hivatalától és elveszíti aktív-passzív szavazati jogát két évre, mivelhogy hallom, hogy kijárnak a ház elé és olyasmiket cselekszenek, ami egyáltalában nem egyeztethető össze egy szerzetes rendházzal.”
„Nagyon is igaz, amit a Bölcsesség könyvében olvasunk.: »ibi salus, ubi multo consilia«, amiért is annak idején elrendeltük más, nagyon fegyelmezett és jól kormányzott szerzetekhez hasonlóan, hogy a mi házainkban a netán előforduló súlyos és fontos ügyekben tartsanak közös megbeszélést, ami igen jó eredménnyel járt ott, ahol alkalmazkodtak az előírt szabályokhoz. Most, amikor az az óhajunk, vágyunk, hogy a szerzet kormányzása egyre jobb legyen, elgondolásunk az asszisztensek helyeslésével találkozott és a kardinális protektor közbenjöttével úgy határoztunk, hogy újra életbe léptetjük, ahol megszűnt volna, ennél fogva jelen sorainkkal közöljük Atyaságoddal, amit hasonlóképpen közlünk a többiekkel is. Hogyha leveleinket megkapja, attól kezdve újra tartsa meg ezeket a házi tanácskozásokat, kongregációkat, amelyen vegyenek részt az összes atyák, akik legalább már hét év óta fogadalmasok, ha elegen vannak ahhoz, hogy legalább négyen legyenek. Azonkívül a legújabb fogadalmasok közül szintén négyet, akik nem felszenteltek, legfeljebb ötöt, hogy ezeknek tanácsát kikérhesse és velük együtt megoldhassa a problémákat, amelyeket akár ön terjeszt elő, akár azok akarnak valamit megtárgyalásra előterjeszteni olyan fontos dolgokat, amelyeknek jóváhagyása a P. Provinciálist, vagy a nagyobb elöljárókat illeti meg, amennyiben azok elé tartozik az ilyen ügy. – Közölje mindezt hivatalosan a ház tagjaival, és hogy pontosan végrehajtsa mindnyájunk nagyobb érdemére, mindezt a szent engedelmesség nevében rendeljük el és még más büntetéseket is kilátásba helyezünk azok részére, akik nem tartják meg, azonkívül hirdesse ki a mellékelten megküldött dekrétumot, hogy miféle büntetés jár annak, aki a főbb elöljáró engedélye nélkül jön Rómába.” – (Róma, 1639. nov. 12.)
„Megkaptam Atyaságodnak f. h. 4-én kelt levelét, megkaptuk a P. Pietro Agostinónak küldött levelet is. Fr. Luca is, meg a többiek is győződjenek meg arról, hogy engedelmeskedjenek az elöljáróknak és a főbb elöljáróknak, és mondja meg ezeknek, hogy ne gondolják, hogy a főbb elöljárókkal is csak úgy tárgyalhatnak, mint Atyaságoddal. Azért, amennyire Atyaságodon múlik, tanácsolja nekik, győzze meg őket, hogy engedelmeskedjenek és hajtsák végre, amit a mi urunk az említett Brévében rendelt, amiként itt is, meg az egész Provinciában és másutt is nagy nyugalommal fogadtak. És ha netán azt mondják, hogy P. Pietro Agostino be van börtönözve, mivelhogy föllebbezni akart, mondja meg nekik, hogy ez hazugság, hanem más miatt van, amit majd annak idején meg fognak tudni. Még arra akarom felhívni figyelmét, hogy minden szorgalmtoskodással, igyekezettel lássák el az iskolát, mert máskülönben kénytelenek lesznek beleavatkozni a főbb elöljárók. – P. Bernardino maradjon Genovában, P. Santino pedig Savonában. – A Brévében foglalt utasítások szerint a nyugtalankodók, igazságukat keresők a Szentszékkel és a fő elöljárókkal tárgyaljanak és ne a helyi elöljárókkal, vagy a Provinciálissal. És ha valaki nem akarja iskolai kötelezettségeit teljesíteni, Atyaságod figyelmeztesse és ha erre sem hajlandó belátni tévedését, mulasztását, büntesse mortifikációval és küldje az ügyet Rómába, ahol majd az illetővel tárgyalni fognak a fő elöljárók, ami mégis csak más lesz, mint a helyi elöljárókkal vitatkozni. P. Antonióval kapcsolatban írtam a P. Provinciálisnak, azt a 22 éves ifjút tartsa mindaddig vissza, míg nyugalom nem lesz abban a provinciában. Atyaságod értesítse a P. Provinciálist, hogy végeztesse a szokásos suffrágiumokat P. Domenico dell' Annunziata atyáért, aki a múlt hó 19-én halt meg Palermóban, el ne feledkezzenek erről. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. nov. 12.)
„Hatan mennek a firenzei házba: P. Gio Francesco, P. Clemente, P. Giuseppe Maria di S. Pietro, P. Mario és P. Gio Battista di S. Domenico, akiket Atyaságod értékük, tehetségük szerint osszon be munkára. Nagyon nagyon figyelmébe ajánlom az obszervanciát, a szabályok megtartását, az iskolák ellenőrzését, gyakran látogassa azokat és úgy intézze a dolgokat, úgy gondoskodjanak a gyermekekről, hogy minden hónapban gyónjanak és áldozzanak, akik már elvégezték az első gyónást és áldozást. Atyaságod értesítsen engem, hogy hogy megkapta-e a Brévét a Sig. Card. protektor ediktumával együtt, éppen most két hete, hogy már elküldtem és semmi értesítést nem kaptam felőle. Itt mindenki a legnagyobb nyugalommal fogadta és a többi házban is, éppen ezért már nagy nyugtalansággal várom az értesítést, hogy Atyaságod megkapta-e? Hozza mindenkinek tudomására, hogy ne küldjék leveleiket a genovai postajárattal, mert így igen sokat kell fizetnünk, a firenzei postajárattal bérmentesítve vannak. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1639. nov. 12.) – „Végeztesse el a szokásos suffrágiumokat a Palermóban, okt. 19-én meghalt P. Domenico dell' Annunziata lelke üdvéért.”
„Megkaptam Atyaságodnak f. h. 12-én kelt levelét. Már az előző két postával is vártam a bizonyságlevelet, hogy közölték a Brévét, amely a mi ügyeinkkel foglalkozik, de még ezideig nem kaptam meg, sőt, amint írja, még nem is olvasták és nem is tették közzé, csak arról értesít, hogy 18-án fogják közölni az ediktumot. Azért hát értesítsen engem, hogy megkapták-e a Brévét? Ami pedig a nyugtalankodókat illeti, ott nincs más, mint fr. GiovanniBattsita di S. Bartolomeo, aki megkaphatja a sorrend szerinti elültetést, ha majd itt Rómában bemutatja a hiv. keresztlevelét és hogyha igazolja, hogy 21. életéve előtt tett fogadalmat. – Nagy örömmel látom Atyaságodnak mindenben való szorgoskodását, még csak arra hívom fel figyelmét, hogy ne feledje havonként felküldeni azoknak a névjegyzékét, akik hiányoznak, elmaradoznak a lelkigyakorlatokról, a reggeli imáról, a hó végén küldje meg nekem ezt a jelentést. – Hogy egy hatvanéves akar beöltözködni, dicséretes dolog, de inkább menjen Fananóba, vagy jöjjön Rómába, de ne ott Firenzében. P. Gio Stefanót illetőleg nem számít, P. Francesco pártfogása, ha nem javul meg, majd én gondoskodom megfelelő gyógymódról. Ezeket akartam megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. nov. 19.) – „Szeretném, ha mindketten egyetértésben járnának el a dolgokban és együttesen tanácskoznák meg a két háznak minden ügyét-baját.”
„(Itt, a mi megbeszélésünkön úgy határoztunk, hogy P. Nicolo M. menjen Savonába, szülőföldjére, Atyaságod ebben az értelemben állítsa ki neki az áthelyezési levelet és a legelső felkínálkozó alkalommal szálljon hajóra és utazzon el. Nyugtasson meg mindenkit, ez a kardinális protektornak elgondolása, aki, úgy gondolom, hogy ezzel a postával ír Atyaságodnak. Tegnap megkaptuk a 21 scudi 30 baiocco küldeményt. P. Carlót nem a kápolna ügyében hivattuk, hanem egészen másért. Azt az ifjút, akit magával hozott, nem lehet beöltöztetni, mivelhogy törvénytelen születésű, ennélfogva bocsássák el. P. Arcangelót szünet nélkül, állandóan buzdítsa, hogy vigyázzon a fegyelem megtartására. – Nagyon csodálkozom azon, hogy az ischiai püspök, aki nagyon jól tudja, hogy az említett fratello, Gio. Andrea aposztata és mégis eltűri, hogy szabadon járjon-keljen az ő püspöksége területén és mindenkivel tárgyalhasson. A tarantói püspöknél mentsen ki, hogy jelenleg nincs elég emberünk, ha majd nem lesz hiány, iparkodunk eleget tenni óhajának. Az oriai püspöknek címzett levelet mindaddig tartsa magánál Atyaságod, míg oda nem érkezik P. Francesco di S. Carlo, aki majd elviszi a levelet az említett püspöknek. Ezeket akartam jelenleg megírni és kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. nov. 19.) – „Remélem, hogy a jövő héten útnak indíthatom a négy embert. Akiket klerikusoknak nyilvánítottak, tudtommal ott csak egy van, szükséges, hogy először mutassák be a keresztlevelüket itt Rómában és akkor kapják meg a megillető helyi preceveciót.”
„Sig. Card. Cesarinit nagyon foglalkoztatja, hogy miféle módon lehetne segítségére a genovai provinciának. Beszélt Sig. Card. Durazzóval, az érsekkel, aki azonnal levelet írt vikárius generálisának, hogy legyen mindenben kezére Atyaságodnak, amiben csak szükséges, ezért hát Atyaságod minél előbb induljon útnak. Itt mindnyájan imádkozunk, hogy Atyaságod szerencsésen megérkezzen, és hogy megbízatását jól elvégezvén térhessen vissza. Ezeket akartam ez alkalommal megírni, a két mellékelt zárt levél P. Carlo és P. Nicolo számára van. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1639. nov. 19.)
„Mivelhogy az összes többi provinciák elfogadták Őszentsége, VIII. Orbán pápa Brévéjét, amelyet a mi szerzetünkkel kapcsolatban adott ki, csupán a genovai provinciában ellenkeznek néhányan vele, és miután asszisztenseinkkel egyetértve közöltük a dolgot a kardinális protektorral, az ő hopzzájárulásával úgy határoztunk, hogy Atyaságod mindenre kiterjedő pátenst, megbízólevelet kap, hogy Atyaságod két atya kíséretében azonnal induljon el Narniból, a legrövidebb úton, Sienán át, hogy aztán ahol legmegfelelőbbnek találja, szálljon hajóra. A narni ház pénztárából útiköltséget felvehet nyolc-tíz scudit, ha nem lesz elég, a többit fizesse a genovai ház. Ami pedig a narni ház helyzetét illeti, két-három napon belül gondoskodunk róla. – A jelen levéllel nem csak a megbízólevelet küldjük, hanem az Instructiót is, hogy milyen magatartást tanúsítson a vizitáció végrehajtásában és mindjárt kezdettől fogva nagy buzgósággal, de szerényen emlékeztesse őket a szent engedelmességre, ne mondhassák, hogy nem a kellő módon tárgyalt velük, nem kevésbé elengedhetetlen, hogy Atyaságod hajtassa is végre velük azon intézkedéseket, amelyeket jónak talál. A Sig. Vicario Generali is kap egyidejűleg levelet, hogy amennyiben szüksége lenne az ő segítségére, élhessen a felhatalmazással és Atyaságod mihelyt megkapja ezt az intézkedést, azonnal rendelkezzék az elutazást illetőleg. Küldjük egyúttal a hivatalos iratot mind Atyaságod, mind a társai számára. Minél előbb induljon Narniból Viterbóba az a fratello, aki P. Carlo di S. Domenico atya kíséretében érkezett oda, ahol majd találkozni fog P. Ambrogio della Concezione atyával, aki vár rá, hogy Firenzébe menjen, ezért minél előbb keljen útra, vigye magával írásban azoknak a helyeknek a nevét, amelyeken át kell mennie Viterbóba menet, nehogy elhibázza az utat ezen az útvonalon, amely kb. 18-20 km. Egyedül is mehet és legkésőbb kedden este Viterbóban lehet. – Remélem, hogy Atyaságod ezzel a kiküldetéssel megviszi azokat a szükséges eljárási módokat, amelyek kellenek abban a provinciában egyik-másikkal szemben, szeretetreméltósággal és buzdításokkal, másokkal szemben pedig ha kell, szigorral, az Instructiókban foglaltakkal egyértelműleg és minden héten értesít a dolgok állásáról. Vegye igénybe a genovai P. Ministro segítségét, P. Pietro Maria, P. Giovanni di S. Michele, nemkülönben P. Bernardino atyák segítségét, savonában a P. Ministróét, vagy Savonában vagy Genovában a P. Viceprovinciális segítségét. Részletesen érdeklődjék, informálódjék a fegyelem ellazulásáról, a fegyelmezetlenekről az ottani (házban, ill.) házakban, hogy a megfelelő orvoslási módot megadhassuk. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. nov. 19.) – „Mindezt Atyaságod tartsa titokban, ne mondja senkinek, hogy hova megy, még útitársainak sem. Jónak láttuk, hogy a bolognai P. Nicolóval küldjük P. Carlo di S. Cecilia atyát, akik szükség esetén segítségére lehetnek az iskolában, természetesen megbüntetve a maestrókat, akik elhanyagolják az iskolát. Kettő közül az egyik titkárként szolgálhat, és útközben jól tartsa őket.”
„F. h. 9-én írt leveléből mindent megétettem, megkaptam a bizonyságot arról, hogy abban a házban megtörtént a Bréve kihirdetése, és Savonában is, de nem Genovában. Hála legyen az Istennek, hogy abban a két házban megtörtént zúgolódás nélkül a Bréve kihirdetése. Legyen figyelemmel arra, hogy meg is tartsák azt. Ami pedig P. Giuseppe dell'Assunzione atyát illeti, megmondottam »el futuro vescoro« a jövendőbeli püspöknek, aki két-három hónap múlva várja a Bulla kiküldését és a beiktatást, a birtokbavételt, hogy P. Giuseppe vállalná a zárdában a szolgálatot, de mivelhogy elhalasztódott az egész ügy, és még az is lehetséges, hogy elhúzódik néhány évig is, nem lehet addig várni, de a »Millessimo«-beli apácák számára egy más gyóntatóról kell gondoskodni. – Olyasfélék hallatszanak, hogy amikor a mieink egyedül járnak a házon kívül és lovagolnak, igen súlyosan botránkoztatják az embereket, a botrány sokkal kisebb lenne, nem lenne olyan feltűnő az eset, ha somarellót használnának. Néhány nap múlva megy a rendelet, hogy senki se menjen lóháton, lovagolva, hanem használjon somarellót, és hogy senki se járjon egyedül. Ami pedig P. Hiarionét illeti, és a többi megkísértettet, vagy hogy helyesebben mondjam, azokat, akik messze járnak a szerzetesi tökéletességtől, meg kell értetni velük, hogy melyik az az út, amelyen járniok kell, és egy szerzetes számára igen rossz pont, , egy szerzetest illetőleg igen rossz jel, ha valaki annyira vonakodik Rómába jönni. – Amint tehát mondottam, hogy egyedül járjanak ki a házból, és hogy egyik helyről a másikra, mindenképpen meg kell ezt szüntetni, mert nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy más szerzetbeli obszerváns szerzetesek nagyon is megütköznek azon, hogy egyedül járnak. – A Bréve végrehajtását illetőleg szerfölött csodálkozom azon, hogy annyira vakok a mieink, akiknek joguk lenne ellene mondani a Brévének, ha ez megfosztaná őket az örök üdvösségre vezető úttól, de semmitől meg nem fosztja őket, ami fontos, jelentős dolog számukra. De a hiúság nem hagy nyugtot nekik az ülési sorrendet, a precedenciát illetőleg, amiben mindenkinek az utolsó helyet kellene keresnie, de nem törődnek azzal, hogy az ilyesmivel megbántják az Istent és az örök kárhozat veszélyének tehetik ki magukat. – Küldünk majd segítséget, hogy végrehajthassa mindazt, ami szükséges a béke, a megnyugvás szempontjából annak a provinciának. Mondja meg fr. Giusto-Pastore fratellónak, hogy minél előbb jöjjön Rómába. Áthelyező levelet küldünk a genovai P. Ministrónak, P. Antonio di S. Filippo Neri et Iganzio részére. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. nov. 19.) – „Mondja meg P. Santinónak, hogy Savonába küldtem és nem Carcaréba, ennélfogva teljesítse intézkedésemet és maradjon Savonában. Iparkodjék megszerezni azokat a leveleket, amelyeket P. Pietro Agostino írt az ottaniaknak és küldje azokat azonnal Rómába.”
„Odarendeltem P. Ambrosiót annak a háznak a segítségére, amely kell, hogy nagyon is obszerváns legyen, mivelhogy ott sokan vannak az atyák, akikkel együtt gyakran legyen közös megbeszélés. Biztosra veszem, hogy a Szentlélek valamelyikük által mindig kinyilvánítja az ő akaratát, ezért együttesen rendelkezzenek azon kötelezettségekről, amelyet mindegyiküknek vállalni kell, kinek-kinek a saját tehetsége, képessége szerint, aztán ebben az egyetértésben elsősorban gondja legyen mindenkinek saját lelki előrehaladására, aztán a szerzet javát, előnyét igyekezzenek szolgálni, és a szegény iskolás gyermekekét. Igen nagy vigasztalásomra van minden jó szándékú előrehaladásuk. P. Ambrosiónak két scudit adtunk útiköltségekre kölcsönben, amiért is a firenzei minél előbb küldje meg a posta útján azt az összeget, és Rómába jöhet fr. Gio Battista di S. Bartolomeo fratello néhány klerikussal vagy fratellóval, és az Úr áldjon meg bennünket” – (Róma, 1639. nov. 22.)
„Megkaptam kedvességednek f. h. 17-én kelt levelét. Ami a bérbeadásokat illeti, megírtam már, hogy most nem alkalmas az idő arra, hogy haszonbérbe adjunk valamit. Ami pedig a komiktorokat illeti, nem lehet semmit sem tenni, csak érett megfontolás után és őeminenciájának részvételével, akivel tárgyalni fogok minél előbb. Várom a jegyzéket a gabonáról, az olajról, a kenderről stb. Végezzék el a szokásos suffrágiumokat a b. e. P. Ottavio atyáért, aki a f. h. 22-én halt meg itt. Az Úr áldja meg mindnyájukat.” – (Róma, 1639. nov. 23.) – „Nézzen utána, ha valamiből egy kis pénzt lehetne szerezni, és küldje minél előbb.”
„megkaptam Atyaságodnak f. h. 22-én kelt levelét. Nagyon örülök annak, hogy nemcsak a noviciátusbeliekkel, a noviciátusi házbeliekkel vannak békességben, hanem a házbeliekkel is. Köszöntse nevemben P. Mariót, nagyon örülök annak, hogy egészségben érkeztek meg. Megkaptuk a keresztségi bizonyságlevelet, küldhetik fr. Gio. Battista di S. Bartolomeo fratellót, de először értesítsék fr. Agostino di S. Vincenzo fratellót Luccában, hogy együtt jöhessenek. Atyaságod újra figyelmeztesse az embereket, hogy ne küldjék postáikat a genovai postajárat útján, de a firenzei postával küldendő levelüket is csak fél évre írják, és csak a fontos, szükséges dolgokat. Azt a fratellót illetőleg, aki határozottan állítja fogadalmának érvénytelenségét, folytassák az ügyét, ha már elkezdték. Ami pedig az ő testvérét illeti, mondja meg neki, hogy amikor a noviciátusba jött, pénze nem egészen volt meg a 25 scudi, és körülbelül 15 hónapig volt a noviciátusban, ami sokkal több kiadást jelentett, mint az odahozott pénz volt, nem számítva, hogy kiadások voltak betegségével kapcsolatban, amely inkább volt képzelt betegség, mint valódi, és amikor elbocsátották, amikor elment, a régi ruhái mellé újakat is kapott. Ezeket mondta a novíciusok mestere, jelenleg pénz nélkül van. – Ami a 21 éveseket illeti, a Bréve nem vonatkozik másokra, hanem csak azokra, akik annak idején reklamálták, szóvá tették ügyüket a megbízott útján, minthogy most már befejeződött ezek ügyének a kivizsgálása, most nincs más hátra, mint hogy beszélni kell azzal a kardinálissal, aki ezeket az ügyeket intézi. Ezeket megmondhatja fr. Gasparónak és a többieknek is. Végeztessék el a szokásos suffrágiuomokat P. Ottavio lelke üdvéért, aki megszabadult ezektől a földi gyötrelmektől. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1639. nov. 26.) – „Küldje minél előbb a két scudit, amit útiköltség címén kapott P. Ambrosio, figyelembe véve, hogy én is kölcsönként kaptam.”
