„Megírtam az ottani atyáinknak, hogy inkább vegyenek bérbe egy közeli házat, csakhogy ne okozzanak kellemetlenségeket és zaklatásokat önnek, ebben az értelemben írok most P. Stefanónak is, akit csak arra buzdítok és kérek, hogy tegyen meg mindent az ön kedvére és megelégedésére, akinek kívánom, hogy napról-napra gyarapodjék az isteni kegyelemben.” – (Róma, 1638. júl. 10.)
„Két levelet kaptam Atyaságodtól, az egyiket Sanahujából, a másika Guissonából és ebben lemondja nekem, hogyan indult a kezdet, az építkezés Guissonában, amelyről nekem az a véleményem, hogy ez a legalkalmasabb hely az egész urgeli egyházmegyében. Ugyanakkor megkapta néhány hivatalos jegyzőkönyvet is, ami az építkezés javára szolgál, azt segíti elő és még néhány előnyös írást, amely örömét és elismerését fejezi ki az alapítást illetőleg, így remélhetőleg a jó kezdetet követi az igen sikeres folytatás. – P. Sebastianót illetőleg már régen nem hallottam semmit sem felőle, de remélhetőleg nem mulasztja el, hogy ne adjon magáról életjelt. P. Pietro az elmúlt ápr. hó 12-én három társával, P. Honofrióval, P. Gio. Francesco dell' Assunzionéval és egy klerikussal elindultak Rómából Germaniába és már kaptam tőlük levelet, hogy szerencsésen megérkeztek Nicolsburgba, Moráviába, ahol igen fegyelmezett három rendházunk van, és ahol igen sok eretnek gyermek látogatja a mi iskolánkat, akik minden különösebb nehézség nélkül térnek vissza az igaz hitre és ami fontos dologban, hogy a szülők beleegyezésével, látván, hogy nem követelünk mást, csak élelmet s ruházatot és azt mondják nekik, ha az Isten hív erre az útja, menj, amerre hív, ennélfogva most kevésbé remélhető, hogy P. Pietro el tudna jutni arra a tájra, de nem lesz hiány emberekben, mert mihelyt abban az állapotban lesz az épület, hogy lakhatunk benne, küldök egy novíciusmestert, aki jól lehet Itáliában nevelkedett, de Spanyolországban született, ennélfogva Atyaságod senkit be ne öltöztessen, míg ott nem lesz a novíciusmester, mivelhogy nem kevés figyelmet kíván meg az építkezés, aminek folytán tekintettel legyen arra, hogy senkit ne molesztáljon, senkit ne zaklasson, beszédjében ne legyen erőtlen, de haragos, indulatos sem, hanem minden szelídséggel legyen mindenkihez, mivelhogy a katalán népnek nincs párja a világon, aki jól viselkedik velük szemben, de az ellenkező is igaz, ha valaki nem megfelelő módon viselkedik, ez lesz az a hely, ahol majd beöltöznek a novíciusok és nevelésben részesülnek, akik majd más városokban mint alapítók fognak megjelenni, szerepelni, én úgy gondolom, hogy addig ne öltöztessenek be senkit sem, míg ott nem lesznek az atyák, akik majd mindenben megfelelők lesznek és amennyiben rendeződnek majd a fratello operariusok ügye a nyáron, akkor már majd az ősszel útra kelnek a mieink Barcelonába indulva. Nagy figyelemmel intézze az építkezések ügyét, sohase idegeskedjék, nagy ajándéka az Istennek, ha az ember ura önmagának, ha tud uralkodni önmagán és jó példaadással szolgálhat embertársainak. Küldök néhány confrateri írást, hogy megtisztelhesse velük a jótevőket. Atyaságod köszöntse nevemben Mons. Vescovót, akiről különösképpen megemlékezem minden szentmisémben és köszöntse az összes jótevőnket és jóakaróinkat.” – (Róma, 1638. júl. 11.) – „Ha nem volnék 80 éves koros ember, nagyon szívesen mennék oda, hogy részt vegyek az alapításban.”
„Elküldtük már Atyaságodnak a megbízó levelet, remélem, hogy meg is kapta, küldünk majd confateri iratokat is, mihelyt lesz rá módunk, alkalmunk. Annak az ifjúnak a sorsát, aki érti a számtant, rendezze úgy, ahogy a legjobbnak látja. – Ami pedig P. Gio. Tomaso betegségét illeti, sem ő, sem Atyaságod nem ismerik fel, hogy az az ördögnek a kísértése, megpróbáltatása, hogy megakadályozza, hátráltassa őt az érdemszerzésben és embertársainak a javát, előrehaladását, ő egyszerűen csak azt gondolja, hogy valami természetes dolog és nem ördögi mesterkedés, kísértés... – Szerintem fr. Carlo megérdemli a súlyos mortifikációt, nem kellett volna befogadni elöljárójától írásbeli áthelyező levél nélkül, ne elég azzal beállítani, hogy a P. Provinciális küldött, és ez a saját feje után induló fratello minden engedély nélkül hosszú ideig ott tartózkodott, ahol tetszett neki, nagyon rosszul teszik az elöljárók, hogy egyet is befogadnak írás nélkül, mintha csak lenne, az ilyet meg kell lelkigyakorlatoztatni mindaddig, míg meg nem tudják az okát az elöljárótól, ahonnét eljött, mert máskülönben, ha nem tetszik neki az egyik ház, csak úgy megy a másikba. - Ami pedig a sospellói fr. Angelót illeti, majd meglátjuk, hogy érdemes lesz-e elküldeni új tanulmányokra, stúdiumokra, mivelhogy azt akarjuk, hogy abban a házban megfelelő, egészséges felfogású emberek legyenek. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Isten áldjon bennünket.” – (Róma, 1638. júl. 17.)
„Ha a Sig. D. Montano más világiakkal egyetemben szeretnének összejönni a díszteremben, vagy más teremben kongregációs gyűlésre, nincs annak semmi akadálya, nem hiszem, hogy a Sig. Vicariónak is csak egy szava is lenne lenne, mivelhogy ez is olyan egyesület, amilyennek kell lennie egy kongregációnak, kívánom, hogy szép sikerrel munkálkodjanak és jó példaadással egyenek, de arra vigyázzanak, hogy semmiben sem akadályozzák az iskolai munkát, ami a mi sajátos feladatunk.” – (Róma, 1638. júl. 17.)
„Mint ahogyan Atyaságod írja, biztosan fogják rajtunk is követelni a piacvámot, feltételezve a hatósági hozzájárulást, lehetne tárgyalni erről az ügyről, ha majd megtudjuk, hogy mennyit jelölnek meg, ami szolgálhatna a háztartási költségek fedezésére. Minden vitás ügyet intézzen el Atyaságod, mert nem hiszem, hogy volna emberünk, aki mindezeket intézni tudná, mert nem egy-két hónapról van szó, hanem hosszú időkre szóló elintézésről, és én azt hiszem, hogy ha lelkiismeretesek akarnak lenni az emberek, akkor kitűnik majd sok száz elsikkasztott scudi, amit az örökségből eltulajdonítottak, csak kétlem, hogy tényleg meglesz-e az eredménye ennek a lelkiismereti szónak, azoknál, akiktől jogosan elvárhatnánk? – P. Pietro szerencsésen megérkezett Németországba társaival együtt, azt hiszem, hogy most egy kis tanulásnak látunk neki, amire szükség van abban a Provinciában. – A reklamáló fratellók és klerikusok ügyében mindezideig nincs semmi döntés, határozat, lehet, hogy majd a jövő héten, Isten engedje, hogy minden az ő nagyobb dicsőségére legyen és a Szerzet javára, folytassa a misék mondását és értesítsen mint ahogyan a múltban is megtette. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. júl. 17.) – „Úgy hallatszik, hogy Sig. Card. Aldobrandino, az Anyaszentegyház Camerlengója újra súlyosan megbetegedett életveszélyesen.”
„Minthogy Szerzetünkben nagy emberhiány van, és mivelhogy nem tudunk úgy megfelelni kötelezettségeinknek, ahogy elvárja tőlünk a mi Szereztünk, arra az végső elhatározásra jutottam, hogy nem folytatjuk, egyébként is nem nagyarányú szolgálatainkat Cosenza városában, minthogy a város nagyrészt még mindig romokban van, hiszem még annakelőtt, míg a földrengés veszedelme előtt nem jött, már akkor is elég nyomorúságosan éltek ott a mieink. Mit lehet várni ekkor csapás után? Ennélfogva mondja meg a P. Provinciálisnak, hogy rendelje Nápolyba vissza fr. Nicolót, aki a megmaradt dolgokat bízza rá, adja át egy megbízható, hűséges személyre, hogy semmi károsodás ne érje a Sig. Principa dolgait, Ezeket akartam megírni a jelen levelemben, úgy gondolom, hogy ezt az intézkedést fogom kiadni a Bisignanóbelieknek is, ha ott is, gondolom ugyanez a megélhetési nehézségek vannak, mint amilyenek voltak a múltban. – Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. júl. 17.)
„Ami a nagytermet illeti, ha akarnak ajtót nyitani a lépcsőfeljáratnál, vagy a lépcsőházban, nincs annak semmi akadálya, csak ne akadályozza az atyákat a mindennapi szokásos teendőkben, és ha oltárt állítanak fel, ott tarthatják a dolgokat a hét folyamán elzárva, és a kongregáció gyűlés alkalmával elrendezhetik, de majd mindezen dolgokban az élettapasztalat mutatja meg, hogy mit, hogyan tegyenek.” – (Róma, 1638. júl. 21.)
„Válaszolok Atyaságodnak 7. hó 7-én kelt levelére, amelyet most 23-án kaptam meg, amelyben azt írja nekem, hogy két tantermet az első emeleten és négyet fölött, de az a négy semmiképpen se legyen az atyák lakosztályával összefüggésben, hanem az atyák menjenek le az emeletre és úgy menjenek fel a lépcsőn a négy tanterembe mint a növendékek és ez a négy tanterem legyen világos, tágas, jó iskola, írja meg nekem, hogy van-e valami nagyobb termük vagy Oratóriumuk, ahol elvégezhetik a napi imádságokat, szavalhatnak vagy más irodalmi gyakorlatokat, bemutatókat tarthatnak és mivel annak idején Atyaságod már jókor elment, hogy ott elrendezze az atyák lakosztályait és az iskolatermeket a tanulók számára, legyen rajt, hogy ezeken most már ne változtassanak. – Írtam már egy alkalommal, ha tudtam volna, hogy P. Gio Tomaso nem akar belekapcsolódni az iskolai munkába, hogy bizonyos jó hírnévvel induljon, jó hírnevet szerezzen az iskolának azon a helyen, biztosíthatom Atyaságodat, hogy akkor nem intéztem volna, hogy ősszel nyissák meg az iskolát, ha már most ő nem tudja legyőzni ezt a kísértést, biztosan állíthatom, hogy nem ebben a földi életben, hanem a másvilágon fogja megbánni. – Atyaságodnak nagy gondja lesz ott egy igen fegyelmezetlennel, fr. Carlóval, aki a konyhát vezeti, aki Genovában azon volt, hogy nagy zűrzavarba hozza az egész házat türelmetlenségével, Atyaságod tartsa erős kézzel, büntesse mortifikációval és ha okot szolgáltat rá, küldje el, hogy questáljon tüzelőfát és alkalmazzon más egyéb megfegyelmezéseket is, mivelhogy a kevélyek, hacsak meg nem alázzák magukat, nem mennek be a mennyek országába. – Ami pedig a sospellói fr. Angelót illeti, azonfelül, hogy szerintem nem felel meg annak, hogy egy »seconda« második osztályban, iskolában tanítson, ott talán még rosszabb lenne, mint Carcaréban,már pedig nem szeretném, ha a kezdet kezdetén abban a házban kevésbé megfelelő emberek lennének beosztva. – Ami a noviciátusi ügyet illeti, nem időszerű most arról tárgyalni, mivelhogy amint írtam is, nincs elegednő emberünk még ara sem, hogy eleget tehessünk a carmagnolai alapításnak, hogyan lehetne akkor most a noviciátus alapítására gondolni, azzal foglalkozni! – P. Gio. Chrysostomónak úgy rendelem el, hogy csak vasár-ünnepnapkon gyóntasson, más napokon foglalkozzék valamit az iskolákban, vagy pedig katekizálja, oktassa hittanra a gyermekeket, hogy jól tudjanak gyónni, áldozni és a mi templomunkban elég, ha ünnepnapokon van gyóntató, más napokon legyen mindenki elfoglalva az iskolával bármilyen formában, akár tanítja a tudományokat akár a lelki dolgokat és ne követeljék, hogy gyóntatók lehessenek, mint ahogyan a múltban volt szokásban, hogy a papok szinte menekültek az iskolától, hogy csak gyóntathassák a felnőtteket a világi híveket. – A megbízó levelet elküldtem mintegy három héttel ezelőtt és majd küldök néhány confateri igazolványt is alkalomadtán. Írja meg nekem, hogy kikre volna szükséges, kikkel szeretné kezdeni a ház, az iskola megindulását? Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1638. júl.24.)
„Ami pedig a Porta Realei ház ügyeinek összhangba hozását, elrendezését illeti a Duchescai ház ügyeivel, Atyaságod tárgyaljon meg mindent P. Michele del S.mo Rosario atyával, és amit vele elintéz, én is jóvá fogom hagyni, mert nagyon jól tudom, hogy az említett atyát az okos megfontoltság vezeti és nem a szenvedély, az elfogultság. A Casanrina-féle ügyekben már megírtam az én nézetemet, felfogásomat. – Ami pedig az a problémát illeti, hogy küldjünk-e valakit Signore Marchese di Terza fiacskájának a tanítására, hogy foglalkozzék vele, meg kellett volna írnia, hogy a grammatikai tanulmányok elején tart-e, a közepén-e vagy a vége felé járnak-e, hogy ennek a szempontnak a figyelembevételével választhassuk ki azt a személyt, aki vállalhatja ezt a szolgálatot, de az illető olyan egyéniség legyen, aki jó példát tud adni se ne kérjen, se ne követlejen semmit sem az elöljárónak engedélye nélkül, mindez igen nagy épülésére szokott szolgáln a világiaknak, azért hát, ha van ilyen társunk, megbízhatja, hogy vállalja a felkért szolgálatot. – Szerintem nem csak meggondolatlanság, hanem éppen nem szerzeteshez illő eljárás, hogy megtiltsák a világiaknak, hogy valamit is vásároljanak annak a növendéknek az atyjánál, aki bizonyos okok miatt kivette fiát az iskolából, amiről inkább hallgatni kellett volna, nem pedig erjeszteni széltében-hosszában ilyen megtiltás félékkel. Már fr. Stefano esetében közöltük, hogy figyelemmel kell lennünk a Szerzet jó hírnevére, amennyire csak lehetséges, el kell hallgatni a világiak előtt, ami végeredményben az elöljárókhoz tartozik, hogy elhiggyék-e azt a dolgot, amiről beszélnek, ha jónak látják, hallgassanak ki néhány növendéket vagy másokat, rendezkedjék eszerint, hogy hagyják feledésbe menni, nem beszéljenek a dologról. – Fegyelmezze meg hasonlóképpen fr. Giuseppe dell' Angelo Custoda fratello szerfölött nagy merészkedését, aki szinte fékezetlenül, szenvedélyesen beszél mások dolgairól. – Most egyelőre, míg csak be nem állnak a hűvösebb, elviselhetőbb idők, addig senki se helyezzen el abból a házból, nincs most más egyelőre, türelmesen viseljük el a dolgokat. A questálást illetőleg már írtam fentebb, hogy miként járjanak el. – A posillipónak nem sok hasznát vesszük, csak a sok kellemetlenség van vele, szükséges, hogy valami megoldást találjunk. – Hallom, hogy a noviciátus ezer scudijában megnyerték a pert. Írtam, hogy addig ne tárgyaljanak Sig. Aniello de Falcóval a megegyezés ügyében, míg négy-öt rendtárssal meg nem tanakodták alaposan az ügyet. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. júl.24.)
„Megértettem, amit 15-én kelt levelében írt, magam is azon a nézeten vagyok, hogy nem való abba a házba P. Giuseppe di S. Maria, de remélem, hogy találunk majd odavalót, főként, ha majd Atyaságod abban az örökségben minden napfényre derít, ami pedig Signora Claudiát illeti, nekem azt mondták, hogy ő lelkiismeretben kötelezve van az ezer scudinál is nagyobb örökség biztosítására és ha majd közzéteszik az excommunicatiót, meg fog lepődni, hogy miket nem fedezett fel. – Lehetetlen, hogy most foglalkozzunk a teramói alapítással, néhány évig szó sem lehet sem erről, sem a pircinai alapításról, hiszen még Chieti számára sincs elegendő emberünk, ennélfogva ha Atyaságod ellátogat oda, elmehet, mint ahogyan elment P. Gasparo is, de nem ígérhetjük meg ízt, amit nem tudunk teljesíteni. – A mi ügyünket tegnap nem terjesztették elő, de nem lesz előterjesztve két hét múlva sem, minthogy akkor ünneplik a Pápa koronázásának évfordulóját, így aztán újra elmúlik egy hónap, hacsak az Úr közben nem ad váratlanul lehetőséget az ügyek elrendezésére. – Ahogy meghalt Aldobrandini kardinális, azonnal megtörtént a házasság az örökös, Olimpia és a Borghese herceg örököse közt, együtt vannak, egyesek azt mondják, hogy a Pápának akarata ellen történt meg az Úr rendezzen, irányítson minden dolgot. – Flandriából jó hírek jönnek, a hollandokat nagy vereség érte és egy másik részről néhány nap múlva még nagyobb érte a franciákat, akik S. Hornét tartották megszállva. Itt általánosságban hála Istennek, jó egészség van. Az Úr áldása legyen velünk mindig.” – (Róma, 1638. júl.24.)
„Nagyon örülök annak, hogy Sig. D. Montano és társai igen szép eredménnyel végzik a lelkigyakorlatokat. Nem találom ésszerűek, jónak, hogy kétfelé osszák a nagytermet, de igenis lehet benne felállítani egy oltárt, oltárképpel és ennek közelében lehet egy szekrény, hogy abban őrizhessék a dolgokat, a felszerelést, amennyiben ez szükségesnek látszik. Ha a nagytermet igen nagynak találják a mondott lelkigyakorlatok végzésére, Atyaságod berendezhet nekik kedvükre egy másik termet, még ha tanteremcserét is jelentene és az Oratóriumot is át kellene helyezni máshova. De a nagytermet hagyják érintetlenül.” – (Róma, 1638. júl.28.)
„A fratellók peres ügye még nem fejeződött be, ha majd vége lesz, értesítéssel leszek. Szeretném tudni, hogy Sig. de Niminek csakugyan igaza van cselekedetében, eljárásában és hasonlóképpen miben áll a celestinus atyák követelése és mi jogcímünk van az örökségre? Nagyon csodálkozom azon, hogy Signora Claudia annyira nem viseli szívén a ház érdekeit és más dolgokban is, ha valami biztos értesülése lesz a francavillai ügyekben, értesítsen engem. Ami pedig ennek a háznak a számára az elöljárói kinevezését illeti, meglesz még a ősszel, ha nem hamarabb. Nagyon sajnálom, hogy az említett Signora annyira önzőnek mutatja magát a dolgokban, próbálja meg, hogy valami egyházi férfi, vagy nemesember útján más belátásra bírják. Nagyon csodálkozom azon, hogy talált olyan valakire, aki feloldozza az excommunicatio alól, ami ki lett hirdetve és tudomására jutott neki, mivelhogy én semmi dolgot sem engedtem el neki, ha nem... Ami pedig Sig. Fulvio Rabvignanit illeti, Atyaságodnak kezében van 80 scudi, Atyaságod bizonyára megtalálja a módját, hogy az egész ügyet világosabbá, érthetőbbé tegye, amely ha nem is volt javukra szükségeikben és rászorultságukban, akkor helyén való, hogy visszaadja, visszatérítse, de minden esetre figyelembe véve az ő helyzetét. – Két súlyos betegünk van, P. Marcello és fr. Eustachio és ha az Úr ebből a betegségből a mennyek országába viszi őket, igen nagy kegyet gyakorolna velük, nehogy visszatérjenek régebbi meggondolatlanságaikhoz, ahogyan esetleg majd hall ezekről mások útján. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. júl. 31.)
„Nagyon sajnálom, hogy amikor azt gondolták, hogy jót tesznek a Porta Realei atyáknak és fr. Stefanónak, ehelyett igen nagy kárt okoztak, mivelhogy az ügyet bizonyos titoktartással kezelhették volna és a gyermeket lassanként rávehették volna, hogy visszavonja szavát és akkor fr. Stefanót sem éri semmi kellemetlenség, megmaradhatott volna jó hírnevében, de másképpen gondolkoztak az említett atyák, az ügy nyilvánvalóvá lett és ehhez hasonló esetben a nép könnyen hiszi a rosszat, főként pedig a gyermek mindig megmarad a szóbeszédben »in dictis«, hasonlóképpen atyja is, és annyira elidegenedtek a P. Ministro, P. Carlo és a ház többi tagjai, hogy mindig csak növekedik a gyűlölet a gyermekkel szemben, aki annak a testvére, aki elhagyta az iskolát. Én úgy látom, ahelyett, hogy elcsendesednék a helyzet, csak nagyobb nyugtalanság lesz, ha az említett ifjú gyermek jár az iskolába. – Szeretném látni azt a tervrajzot a rendházról, amelyet ahelyett terveztek, amely a hely szűke miatt nem keresztülvihető Sig. Reggente Tappia palotája mögött. – Fr. Antonio nagyon nyughatatlan bárhol is van, nem hiszem, hogy ott meg fog nyugodni, de úgy látom, hogy majd az Úr mortifikálja meg azzal, hogy amint írják nekem, hogy látásában vannak bajok. – Én úgy gondolom, hogy P. Pietro Antonio meg tud felelni annak a szolgálatnak, amelyet Signora Marchesa kér Campiban. P. Gio Battistát és P. Carlót nem lehet addig mutálni, míg az idő kellemesebbre nem fordul. Atyaságod legyen rajta, hogy semmiképpen sem menjenek világiak Posillipóba, tartsa zárva, tudják meg, vegyék észre a világiak, hogy senki sem lakik ott és ne adjon senkinek se engedélyt, hogy oda mehessen valaki is. Ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1638. júl. 31.) – „Ha az ottani házakban nem tartanák meg az előírást, hogy a pénzt három kulccsal lezárt pénztárban tartsák az egyetem káptalan előírása szerint, Atyaságod rendelje el, hogy készíthessenek három kulcsot és Atyaságod adja annak a háromnak, akiket mindkét házban jónak lát erre, mindezt a szent engedelmesség nevében rendelem.”
„Nagy vigasztalásomra volt Atyaságod levele, hogy jól áll egészség dolgában, remélem, hogy okos buzgóságával és obszervanciájával nagy javára és előnyére lesz az ottani mieinknek. P. Carlo és fr. Antonio megérkeztek Narniba, ahonnét írják nekem, hogy fr. Antonio egy kissé lázas volt és az ő ügye elintéződött ma délelőtt a Kongregációban, hogy leteheti a fogadalmakat és teljes jogú a Szerzetben. – Azt a nehézséget illetőleg, amiről Atyaságod ír, hogy már eléggé koros a novíciusok mester, megnyugodhat, hogy szükség esetén minthogy személyek, emberek hiányoznak, a Generális mint alapító adhat felmentést az ehhez hasonló rendkívüli esetekben, ezrét Atyaságod csak nyugodtan folytassa a munkáját és legyen segítségére, miben csak tud, hogy fegyelmezetten viselkedjék, mivelhogy a novíciusok megnevelésén múlik a fogadalmasok előrehaladása nem kis mértékben. Az Úr áldja meg Atyaságodat nagyon-nagyon és mindazokat, akik azon a tájon munkálkodnak, hogy igen nagy javára lehessenek embertársaiknak. Ezeket akartam jelenleg megírni, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. júl. 31.)
„Minden igyekezettel kerestem azt a Brévét, amely a fratellók felszentelésével kapcsolatban jelent meg, de sehol sem akadtam nyomára, sem a négy Asszisztenst illetőleg megjelent Brévét, sem azt, amely az egész életre szóló generálisi megbízást adott, nem találom a számadások könyvét, amelyeket minden hónapban írtam, amelyet hosszú éveken át kezelt fr. Gio. Battista di S. Bartolomeo és amikor elküldöttem Sig. Duca Mutihoz, hogy a kápolna pénzéért megyünk, nem tudtuk felmutatni a legutolsó szelvényeket, elismervényeket és az új pénztárnaplóban, amelyet Atyaságod kezdett vezetni, bejegyezvén a ház kötelezettségeit és a jótevőket, az nem tartalmazza ezeket a dolgokat, ezért ha Atyaságod tudna valamit a fent említett dolgokról, jelentse azt nekem. – Ami pedig a peres ügyeket illeti, remélhetőleg a legközelebbi pénteken, 8-án lesz majd Kongregációi ülés és megoldódik ez a kérdés is, amit engedjen meg a mindenkor áldott Isten, mivel szeretném, ha már egyszer befejeződnék ez az ügy, hogy már egyszer megszabadulhatnánk ettől a sok kellemetlenségtől, zűrzavartól. – Ami pedig azt az örökséget illeti, szükségesnek látom, hogy Atyaságod minél előbb járjon el benne, hogy már világosan lássunk abban a Sig. de Nimi-féle ügyben, és nem különben Signora Claudia ügyben, mert senki sincs olyan jól informálva mint Atyaságod, és akkor majd küldünk valakit, aki gondját viselje a dolgoknak. – Ami pedig a telket illeti, legyen rajta, hogy a lehető legmegfelelőbb telek legyen, amit csak lehet találni és ha lehetőség adódik, hogy el lehetne intézni egynémely anyagi beszerzéseket, tegye meg. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. aug. 2.)
„Szerintem nagyon kellemetlen dolog, hogy mivel nem lettek készen az építkezéssel kellő időre, hogy a tanulókat az iskolaépületben taníthattuk volna, mondom, nagyon kellemetlen, hogy a világiaktól kellett bérbe venni egy házat erre a célra, hogy legyen ahol taníthassák a gyermekeket és ez az állapot el fog húzódni egy esztendeig, mivelhogy az új falak nem igen fognak kiszáradni a nyár elmúltával egy évnél előbb. – Megírtam, hogy szept. első napjaiban jöjjön P. Gio. Crisostomo egy valakivel és még a mai postával írok Carcarébe, hogy küldjék oda a sospellói fr. Arcangelót, akit már Atyaságod ismételten kért tőlem, akinek aligha fog egészségére szolgálni az ottani levegő. Ami pedig a keresztény tanítást, a »doctrina Christiana«-t illeti, az elején nem akarom, hogy vállalják a leánygyermekek hitoktatását, hanem csak foglalkozzanak a fiúgyermekekkel, a leányok hitoktatását bízzuk csak a plébániai papokra. A gyermekifjúság tanulja meg a mi Urunk Jézus Krisztus életét, kínszenvedésének a történetét, azonkívül, hogy megtanulták a Bellaruim-féle katekizmust és még a piarista diákok számára írt lelkigyakorlatos könyvet használják, amelyeket Rómában nyomattunk ki. – Ami pedig a forli P. Giacomót illeti, nincs más hátra, mint hogy türelemmel kell elviselni szóbeszédjeit és gondjuk legyen arra, hogy azon módon megkezdjék az iskolát, ahogyan szoktuk kezdeni, ezért szerettem volna, ha két-három hónapra egy kissé összeszedte volna magát P. Gian Tomaso, hogy taníthatna, vezethetné az első iskolát, hogy meg tudná mutatni az említett forli atyának, hogy nincs igaza, hogy amikor csak olyan általában ítél rólunk, mert hamarosan küldök majd olyan valakit, aki helyébe léphet majd P. Gio Tomasónak, aki, ez pedig vagy P. Luigi lesz, vagy fr. Gio Antonio di Bologna, vagy pedig fr. Geronimo Maria, aki kis korától fogva Savonában nevelkedett, mind a hárman teljesen felkészültek arra, hogy bármelyik iskolában is tanítsanak. Atyaságod írja meg, ha bármire is szüksége lenne. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. aug. 7.)
„A mai postával kaptam meg Atyaságod értesítését arról a lisztüggyel kapcsolatban, amely annyi zűrzavart idézett elő, örülök, hogy Atyaságodnak nem volt abban része, hogy a gyógyszerésznek küldjenek belőle, mert az eset súlyos, nem lehet titkolni, de szeretném tudni az igazi tanuk révén, hogyan történt a dolog? – Ami pedig ms Pacifico fiát illeti, megírtam már a legutóbbi levelemben, hogy mi az én véleményem, nézetem és most P. Carlóval tanácskozza meg az ügyet, akivel együtt okai lesznek annak, hogy ez az ügy most majd a bíróság elé kerül, hogy az igazság útján, a törvénykezés útján lesz elintézve és nem tudom, hogy fr. Stefano ügye mire jut majd, az én nézetem az volt, hogy az egész ügyet titokban kellene tartani, diszkrécióval és okossággal kellene megtárgyalni, akkor az egész ügy minden zaj és lárma nélkül elsimult volna, de különféle formákban akartak bosszút állni és ezzel csak azt érték el, hogy széltében-hosszában beszélnek a dologról, és hogy az ellenpárt mindenkinek füle hallatára panaszkodik, mindazonáltal, ha lenne valami lehetőség, hogy lecsendesítsük ezt a dolgot, Atyaságod próbáljon rátalálni valami módot, ha pedig nincs, akkor csak egy út van, a törvény útja, amit sürget az említett Pacifico – Atyaságod írja nekem, hogy mi mindent elkövetnek, hogy megmentsék azt a szegény embert a gályarabságtól, nagyon örülök annak, hogy minden lehetőséget megmozgatnak, míg csak eredményt nem érnek el. – Ami a Noviciátus alaprajzát, tervét illeti, ha odatervezik, ahol a S. Carlino templom áll a Sig. Reggente palotája mögött, szerintem nem felel meg a rendeltetésének, mert egy részről nagyon eltakarja a palota, a másik oldalról pedig egy emelkedés, de mindenek előtt én azt tartom szükségesnek, hogy először szerezzük meg a mi Urunk beleegyezését, hozzájárulását, ahhoz, hogy megváltoztathassák az adományt, amely először szólt a barnabita atyák javára, hogy most pedig a mi javunkra legyen. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. aug. 7.) – „Értesítse a Provincia házait, hogy végezzék el a suffragiumokat a P. Marcello di S. Ludovicóért.”
„Nagy megelégedésemre szolgálna, ha megjavíttatná a tornyot és az órát, hogy szolgálhassa a közösség érdekét, főként, ha jó kilátás van rá, hogy még távolabbról is lehessen látni, hogy mennyi idő van, ha jó a számlap is, amely utatja az időt.” – (Róma, 1638. aug. 8.)
„Ami a gyógyszerész ügyét illeti, szükséges, hogy jogilag is megadják a megfelelő jogorvoslást, szerintem súlyos az ügy, értesítsen engem a fratellóról, aki intézte a ügyet. Ami pedig fr. Salvatore ügyét illeti, tudakolják meg az ordináriustól, hogy igaza van az említett fratellónak, akkor legyenek rajta, hogy a legjobban bizonyítsák is be, mert P. Gio Battista atya szenvedélyessége még nem szünteti meg az igazságot. Az említett gyógyszerész megmentésére tegyenek meg minden lehetséges eljárást. – Hallom, hogy ott rejtegetnek egy embert, hol az egyik házban, hol a másikban, majd a Duchescában, majd a Porta Realéban, aki megölt egy embert, Atyaságod rendelje el az én nevemben, hogy három nap múlva az illető hagyja el a házat minden ellenvita nélkül. – hallom, hogy asszonyok járnak ki Posillipóba, ha megbízható, igaz információt kapok, akkor elrendelem, hogy »sub polna excommunicatioris lateae sententiae« Atyaságod rendelje el, hogy zárják be azt a helyet, és hogy senki sem lakjék ott engedeélyem nélkül a vincelléren kívül, Atyaságod pedig tárgyaljon P. Michele de SS.mo Rosario atyával, hogy miként lehetne megszabadulni attól a helytől anélkül, hogy elvesztenők, amit már ráköltöttünk, és ha valami érdemleges tárgyalás lesz a dologban, értesítsenek engem és legyen rajta, hogy az említett atyával simítsanak el minden differenciát, különbséget, eltérést a két ház között, hogy békességben és egyetértésben éljenek. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. aug. 14.)
„A jogaikért harcoló, reklamáló fratellók szempontjából a legnagyobb nehézség abban van, abban rejlik, hogy VIII. Kelemen dekrétumi értelemében, mint fratellók csak a huszonegyedik életév betöltése után tehették volna le a fogadalmat és jónéhányan annak előtte tették le, sőt közülük tizennyolcan azt követelik, hogy az ő fogadalmukat nem úgy tekintsék, mint fratello operario fogadalmát, hanem klerikusokét, ez az ő legfőbb követelésük és úgy látszik, hogy a Kardinális urak is hajlanak ezen vélemény felé, és ebből következne a második nehézség, mégpedig az, hogy ezeknek a problémája javukra oldódna meg, akkor meg bekövetkezne a fogadalomnak megfelelően a precedencia problémája, én úgy gondolom, hogy ezt a kérdést nem feszegetnék, hanem megelégednének a múlttal szemben a jelenlegi állapottal, hanem csak a jövőre vonatkozólag érvényesítenék precedenciájukat, úgy vélem, hogy P. Antonio Maria még hozakodott elő ezzel az alapvető problémával. Engedje az Isten, hogy az Ő nagyobb dicsőségére oldódjék meg ez a kérdés is, amely úgy hiszem, hogy még ebben ebben a hónapban meglesz. – P. Marcellóval és fr. Eustachióval kapcsolatban a következőket kell írnom, megjegyeznem, ha jól emlékeznem, azt megírtam már, hogy ide rendeltem őket a San Pantaleóba iskolába, mindketten megbetegedtek és a betegszobába kerültek, de úgy annyira rosszabbodott a helyzetük, hogy P. Marcelo a szentségek felvétele után meghalt és fr. Eustachio egy időre jobban lett, de most újra súlyosbodott a helyzete és az orvos már lemondott róla. – Jó, ha tudja, hogy fr. Geromino Maria sem állta meg a kísértést, el akarja hagyni a szerzetet, próbálja bizonyítani fogadalmának semmisségét »per vim et metum« és beadta a keresetét a Vicegerenshez. – Atyaságod legyen rajta, hogy már egyszer világosan lássunk abban az örökségben, mert mást hiába is küldenék oda, és írjon Nápolyba, hogy küldjék oda azt a fratellót, aki a lisztet vitte a gyógyszerész házába, mivelhogy Nápolyba nem jelenhet meg. – Nagyon csodálkozom, hogy Sig. Claudia annyira anyagias lett, Atyaságod járjon el ebben az ügyben a legmegfelelőbben és nem kis jelentőségű dolog lesz, ha ügyesen tud tárgyalni Sig. Fulvióval, mivelhogy úri ember, akinek sok pártfogója van, kegyelt ember, jól tud ügyeket intézni és nem lesz könnyű feladat annyi pénzt, akkor összeget kivenni kezéből. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1638. aug. 14.)
„Mindnyájunknak szükséges, hogy türelmesek legyünk, főként, aki nem fékezte meg érzékszerveit, és a szerzetesnek, akinek nem hiányzik az étel, sem a ruházat, én úgy gondolom, hogy annak az Isten rendkívüli nagy alkalmat ad arra, hogy egész értelmi tehetségével forduljon igazi célja felé, aki az áldott Krisztus, a Megfeszített, ahol végtelen elrejtett lelki kincsekre talál, aki elfordul az érzékek vágyaitól és szereti a lelki javakat. Kérjük a mi Urunkat, hogy adja meg azt a kegyelmet és odaadó buzgóságot, hogy kövessük őt, amennyire csak lehetséges. – Helyénvaló, hogy a Mons Vescovo érkezésére előkészületeket tegyenek, hogy amikor érkezik, mindennel készen legyenek, majd írok a P. Minsitrónak, hogyha valami kiadás merülne fel ezzel kapcsolatban, azt fizesse meg szépen. Ami pedig a Sig. Vicariónak fenntartott eseteket illeti, nem hiszem, hogy ilyen cél érdekében az elöljáró megtagadná önnek az engedélyt, ilyen esetben Atyaságod írásban kérje az engedélyt a Sig. Vicariótól. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. aug. 14.)
„Utasítást küldtem Savonába, hogy küldjék önökhöz P. Gio. Crisostomót egy társsal együtt, azt hiszem, hogy levelem megérkezésekor már ott is lesz, igen kellemetlen helyzetbe kerültem, mivelhogy úgy terveztem, hogy odarendelem az első iskola vezetésére fr. Geronimo Maria fratellót, aki egyik legkiválóbb növendéke volt Sig. Anrea Baianónak és most a szerencsétlen engedett a kísértésnek, el akarja hagyni a szerzetet »per vim et metum«, és beadta keresetét a Vicegerenshez, és így most nagy zavarban vagyok, hogy kit küldjek oda, legalábbis egy olyan tehetséget, mint amilyen ő, mindazonáltal rajta leszek, hogy a lehető legjobban megoldjam a helyzetet, amit majd jelezni fogok a legközelebbi alkalommal. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. aug. 14.)
„Ha egyik-másik ottani szerzetesünk mostan hallgatja azt az evangéliumi igazságot, hogy a Paradicsom útja szűk és szoros a kapu, én nagyon-nagyon fájlalom az ő tudatlanságukat, akik azt gondolják, hogyha követik is az érzékek szavát, azért még járhatnak ezen az úton, de rá kell jönniük, hogy lassanként tagadják még az érzékek világát, vágyódását és kövessék a lélek örömeit, akkor majd könnyen rátalálnak a Paradicsomnak erre az útjára, mivelhogy az Úr igája édes azoknak, akik a lélek szerint szeretnének élni, de nehéz azoknak, akik az érzékek szerint akarnak élni és aki azt gondolja, hogy még lesz számára idő a jövőben, hogy ezt megpróbálhassa, lehetséges, hogy már nem lesz neki erre ideje, ezért Atyaságod egy pillanatra se hagyja abba hivatali feladatát, hogy a mindenkor áldott isten adjon erőt ahhoz, hogy mindezt megtehesse, ha nem is sikerül mindenkit illetőleg, de lesznek bizonyára néhányan, akiket a legjobban megvet talán a világ, de annál kedvesebbek az Isten előtt, az Ő kiválasztottai. – P. Angelónak kívánom, hogy visszaszerezze teljesen testi-lelki egészségét. Vannak egyesek, akik nem gondolnak arra, hogy lelkileg betegek, csak akkor döbbennek rá, amikor már odáig jutottak, mint azok, akik lázas állapotukban félrebeszélnek, magukon kívül vannak. – Ami a questálást illeti, ha már megkezdték abban a városban, akkor folytassák minden további nélkül, az eredmény azon áll, amilyen rendben mennek a dolgok, nem fog hiányozni az Isten kegyelme, áldása, ha az iskolában azzal az eredménnyel dolgoznak, amely jogosan elvárható mind a lelkiekben, mind az ismeretekben. – Ami pedig P. Gio. Francescót illeti, ne is beszéljünk róla többet. – Ami pedig fr. Carlo di S. Franciscót illeti, aki saját pecsétnyomójával pecsételi le a leveleket, és követeli, hogy az igazság útján , révén lehessen pap, éppen nem készséges az engedelmességben, de ha ezeknél súlyosabb dolgok nem volnának, ez még nem volna olyan nagy dolog. Atyaságod írassa le jó írású emberrel az alulírt figyelmeztetést a rekreációra vonatkozólag. – Azt mondják, hogy istenes beszéd, amikor a Szerzetesek egymás közt a mortifikációról, az alázatosságról, a szabályok megtartásáról beszélgetnek, a világ megvetéséről, annak hiúságáról, az isteni és örök dolgok nagyságáról és annak értékeléséről. – De ugyancsak azt is mondják, hogy ördög sugallta beszéd beszélni a fegyelmezetlenséget elősegítő dolgokról, időtöltésről, élvezetekről, önmaga dicséretéről, a panaszkodások, a zúgolódások és saját hibáinak mentegetése. – Ahol a föntebb említett beszédmód járja, ott az Isten uralkodik, ahol a második helyen említett szólásmód járja, ott a sátán uralkodik. Atyaságod meggondolhatja, hogy ki, mi uralkodik az ön szerzetesei között, és ezt fogadja el biztos igazságul. Ezeket akartam jelenleg megírni. – (Róma, 1638. aug. 14.)
„Ami a patikus ügyét illeti, nagy örömmel hallom, hogy elkerülte a gályarabságot, értesítsen majd a tényről, én úgy gondolom, hogy a mi atyáink hibája miatt rajta csattant az ostor, akik tudtak a tilalomról, nem lett volna szabad nekik így cselekedniük, ennélfogva megérdemeljük, hogy elveszítsünk minden mentességet, bocsásson meg az Úr P. Vincenzónak, aki visszaküldte nekem a házfőnöki megbízást, én elfogadtam és majd meglátom, hogy bűne nem érdemel-e nagyobb büntetést, mint amennyit jelent a hivatalról való lemondás, majd mindezt meglátjuk az ősszel. – Ami pedig fr. Salvatore ügyét illeti, Atyaságod egy írólapra leírva küldje le nekem, hogy melyek az ő érvei és P. Gio. Battista pedig egy másik ívlapon küldje meg, hogy melyek a Szerzetei és én meg fogom vizsgáltatni szakemberekkel, és majd meglátjuk, hogy mi lesz az igazságos döntés. – Ami a posillipói dogokat illeti, ha igaz amit nekem írtak, akkor az a hely nem alkalmas arra, hogy szerzetesek birtokolják továbbra, olyan formában kell azt, annak birtoklását megtartani, hogy asszonynépség sohase léphessen be oda és nem tudom, hogy megengedhető legyen-e, hogy ott misét hallgathassanak, Atyaságod tárgyalja meg ezt a részletes kérdést is P. Michelével meg más egyebeket is, amelyekről írtam, beszéljék meg ketten és mindenről számoljanak be nekem részletesen, és így remélhetőleg ketten meg tudják oldani és el tudják simítani mindkét háznak problémáit. – Ami pedig fr. Ignaziót illeti, Atyaságod szabja ki rá a büntetést, ami a káptalani határozat szerint kijár az aposztatákra, és gondoskodjék arról, hogy legyen egy olyan jól lezárható, biztos hely, ahova el lehet zárni azokat, akik ilyen büntetést érdemelnek, és minderre Atyaságodnak különös gondja legyen, engem pedig értesítsen. – P. Tomasót illetőleg, aki Campiban van, súlyos büntetést érdemelne, ha a mindenkor áldott Isten nekem lehetőséget ad, majd az ősszel intézkedni fogok az említett atyát illetőleg, de még mások felől is. Nagyon csodálkozom azon, hogyan tudja Atyaságod eltűrni, elviselni fr. Ignazio tetteit, akiről olyasmiket írnak nekem, ami nagy büntetéseket érdemelne, ennélfogva Atyaságod orvosolja minél előbb a dolgokat azzal a bölcsességgel, tapintatossággal, amelyet megkíván a helyzet. – Nov. első napjaiban megnyílik itt a stúdiumház, amely abban a két épületben lesz elhelyezve, amelyek a Noviciátus mellett vannak, 18-20 növendék számra, hogy megfelelő kiképezést nyerjenek az első iskolák számára és egyik-másik a mieink közül jobban felhasználható lesz ezeknek tanítására, mint az iskolás gyermekek oktatására. Ennélfogva gondoskodjanak ott valakiről majd P. Giuseppe iskolája számára, mivelhogy őt egynek arra választottam ki, hogy itt tanítsa a mieinket, ennélfogva Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy az említett atya nélkül állítsák össze az iskolai munkaerőket, aki hozzon magával egynéhány értelmesebb klerikust, ha van ott ilyen. – Atyaságod nevezzen ki ott egy »subminister«-t, helyettes elöljárót, mert amíg ott tartózkodik, addig nem kell, hogy Ministro legyen. Jelezze nekem, hogy a Porta Realei helyettes elöljáró nem lenne-e jó Minsitrónak Campiban és ott le kellene váltani P. Tomasót. – Végeztesse el a szokásos suffragiumokat fr. Eustachióért, aki aug. 20-án halt meg és P. Marcellóért, az ő társáért, aki tizennégy nappal előtt halt meg. Adja meg nekik az Úr az örök nyugodalmat. – Atyaságod el ne feledkezzék erről a szegény házról, főként majd a salermói vásáron egy kis rizst vásároljon számunkra és Atyaságod el ne felejtse, hogy római.” – (Róma, 1638. aug. 21.)
„Megkaptam a visszaküldött elöljárói kinevezést, amit mindjárt az elején megtehetett volna, mivelhogy nem volt eléggé alázatos ahhoz, hogy elöljárónak ismerje el a Provinciálist, akivel, ha igazán szerzeteshez illő módon gondolkozott volna, minden reggel megbeszélte volna a teendőket, de elbizakodottságában azt gondolta, hogy többet tud, mint az elöljáró, amit aztán az Isten azzal szokott büntetni, hogy hasonló bukásokat enged meg, tudta, hogy tilalom áll fenn a lisztre és mégis ismételten másképpen cselekedett, amivel megérdemeltük, hogy a mentesség elvesztésével bűnhődjünk egy nagy jótevőnk házát ért romlással. Az idő meghűltével majd küldök oda valakit, aki majd mindenről információt fog szerezni. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. aug. 21.)
„Nagy örömmel veszem a híradást, hogy újítják a templomtornyot, az órát és az Oratóriumot.” – (Róma, 1638. aug. 25.)
„Úgy látszik, hogy az a jól ismert evangéliumi igazság, amelyet a két bölcs, velős mondás keretében közöltem önnel, máris meghozza a gyümölcsét, van valami kis eredménye, remélem azonfelül, hogy őrangyala emlékezteti majd mindegyiküket erre az igazságra amelyet hallottak és talán éppen olyankor, amikor majd legkevésbé gondolnak rá. – Ami pedig P. Gio. Francescót illeti, minthogy vállalkozása közérdekű, amely remélhetőleg tiszteletet szerez neki saját magának és gyarapítja a Szerzet jó hírnevét, én azon a nézeten vagyok, hogy három évi próbaidőben csinálja végig ezt a gyakorlatot, ez az idő majd megmutatja ennek a munkának az eredményét majd a növendékek között, egyúttal a mieink is részt vehetnek néhányan ezen a tanfolyamon, hogy elsajátítsák az új tanítási módot, nem csak az iskolában tanítás közben, hanem még a szobában is, ahol összegyülekezhet négy-öt klerikus és felszentelt, hogy tanulmányozzák azt az új módszert, testvérének is segítségére lehet valami módon. – Megírtam P. Francescónak, hogy két-három felszenteltet elhelyezhetne, kicserélhetne a Fananobeliekkel, vagy Genovabeliekkel. Hasonlóképpen kell intézkedni még néhány más személyt illetőleg is, akiket el kell helyezni. Ami a Noviciátust illeti, el kell múlni egy bizonyos időnek, mielőtt azzal foglalkozni lehetne és meg kell beszélni a novíciusmester kérdését is, mivelhogy P. Stefano mindig betegeskedik ott. – P. Angelo, hacsak nem lesz lelkibb ember, állati nívóra süllyed, mivelhogy az érzéki emberek, akiket Szent Pál állatinak nevez »... non percipimet, quae sunt spiritus Dei«, szinte megmaradnak, elakadnak az érzéki ember nívóján, az állatok nívóján, és ha a halál ilyen állapotban lepi meg őket.(?) – Ami pedig annak a háznak a kormányzását illeti, reméljük, hogyha meglesz a Congregazio döntése, akkor majd kiadjuk a rendelkezést az egész Szerzetben. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. aug. 28.)
„Levelemhez mellékelten megküldöm fr. Giuseppa della Nuntiata levelét, hogy lássa, és hogy elrendelje, hogy miféle gyógyítási eljárási módszert kell használni, amelyre szükség van, ezt megtudhatja az említett fratellótól és másoktól is, ha jónak látja. Ugyancsak elküldöm fr. Teodoro levelét, úgy látom, hogy üldözi, sértegeti fr. Carlo di S. Ignazio, felhánytorgatja neki, hogy »fratello opererio«, hogy Atyaságod véget vessen az ilyen zaklatásoknak, helyezze át a bisignanói házba P. Francesco della Corona di Spina atyával, hogy aközben Rómába jöhessen a vakáció folyamán P. Francesco di S. Caterina, aki már több alkalommal is zaklatott engem, hogy Rómába jöhessen néhány napra, mindent rendezzenek el minél előbb, hogy az említett atya jöhessen, és P. Francesco della Corona di Spina atya többször is kérte nagy állhatatossággal, hogy helyezzem el Nápolyból a rokonságra való tekintetből. – Ami pedig P. Gio Domenicót illeti, nincs írnivalója, mivelhogy biztosra veszem, hogy jól végzi hivatali munkáját a Provinciálisi munkakörben, és Atyaságod írja meg neki, hogy gondja legyen arra, törődjék azzal, hogy jól viselkedjék, mivelhogy vannak egynéhányan ott, akik nem is tudják elhinni, hogy rendesen tud viselkedni. – Ami pedig fr. Alessiót illeti, írtam már, hogy hajtsa végre az egyetemes káptalan határozatát, figyelmeztetvén, hogy ne tudjon szökni, menekülni, tartsa szigorúan. – Ami pedig fr. Salvatorét illeti, megírtam már nézetemet a múlt levelemben. – Nagy örömmel láttam, hogy a két ház számadásai rendben vannak, Atyaságod lássa, hogy mindent megtárgyaljon P. Michele del S.mo Rosario atyával, ennélfogva, ezek alapján remélem, hogy a két ház közötti dolgok elrendeződnek anélkül, hogy más valakivel tárgyalnának. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. aug. 28.)
„Megfeledkeztem az előző levelemben arról, hogy megírjam Atyaságodnak, hogy küldje minél előbb Campiba elöljárónak »per trienumum, et interium ad beneplacitum« P. Francesco di S. Gio. Battista atyát Atyaságod ajánlására kinevezve, nyomatékosan hagyja meg neki, hogy tartsa fegyelemben a házat, Atyaságod adjon meg neki minden lehetséges segítséget és írok P. Pietrónak, hogy közölje intézkedésemet P. Tomasóval »sub poena excommunicationis letae sententieae«, hogy tizenöt napon belül hagyja el Campit és két hónapon belül jelenjen meg Rómában, ennélfogva Atyaságod a legelső alkalommal küldje el a levelet és a rendelkezést neki, vagy ha jónak látja, másnak is címezheti a levelet, csak arra vigyázzon, hogy a kíváncsiskodó alattvalók kezébe ne kerüljön. Ezeket akartam megírni. – Palermóból érkezik majd oda az első iskola vezetésére P. Gerolamo di S. Agnese és néhány novícius, ezért hát a vakáció elején küldje Rómába P. Giuseppe di S. Tomaso d' Agnino atyát és fr. Marco dell' Ascensione fratellót minden ellenkezés nélkül. – Ha netán elutazott volna Campiból P. Petro, Atyaságod adja át a levelet a Sig. Arcipretének, a városplébánosnak, aki csak P. Pietrónak adja oda, vagy az elöljárónak, akit Atyaságod küld oda. – P. Gemmaro írja, hogy édesanyjának nagy adósságai vannak férje után, kéri, hogy hadd legyen segítségére, neki engedve át a misejárandóságokat, Atyaságod nagyon jól tudja, hogy az egyetemes káptalan megtiltotta a misestipendiumoknak ilyetén való elajándékozását, én ebben nem adhatok felmentést, a káptalan mentette fel P. Tomaso della Passione atyát, mivelhogy ezzel feltétellel vettek fel a szerzetbe, ennélfogva én innen is válaszolok, mivelhogy ezt a választ Atyaságod is megadhatja neki. – Mondja meg P. Vincenzónak az én nevemben, hogy tizenhat évi szerzetesi mivoltában több alázatosságot tanulhatott volna, írja meg P. Francescónak, hogy jöhet Rómába, viszont Atyaságod addig küldje P. Francesco della Corona di Spina atyát oda Bisignanóba.” – (Róma, 1638. aug. 28.)
„Szívemből kívánom már, hogy minél előbb befejeződjék már az ügy a malomtulajdonosokkal, társasággal, és hogy elintéződjék már a Rovarelli-féle hitelezés, akinek a kastélya eladásra kerül, és ez ideig van egy zálogházi elismervényünk 12 ezer scudiról, de úgy sejtem, hogy kettő van és a kettő együtt kitesz 20 ezer scudit, ha nem többet. Itt azon vagyunk, hogy egy cserét csinálunk, én azt hiszem, hogy nagyon előnyös lesz a Collegio javára, mivelhogy van itt egy nemesember, aki el akar adni itt Rómában egy arab szőlőt házzal, és elegendő hordófelszereléssel, végeredményben olyan értékű, mint amennyit ért a Riminiben lévő birtok, és hogy megtudjam az árát és az időt, hogy mikor vette meg Sig. Cardinale és kitől vette meg, kerestem a Collegio iratai közt egy kézzel írt nagy füzetet, amiben fel vannak jegyezve részletesen a rimini birtok ügyei, valamint a cesenai birtok ügyei, fr. Arcangelo azt mondta, hogy Atyaságodnál volt, a legelső postával küldje el nekem a rimini dolgokat másolatban, hogy ezt a ügyet elintézhessük Sig. Pier Francesco de Rossi útján, aki közvetítő lesz mindkét fél között. – Nagyon csodálkozom, hogy az excommunicatio kihirdetésével kapcsolatban s Signora Claudia özvegy nem beszélt Atyaságoddal, legfőképpen pedig a6ért, mivelhogy a Sig. Vicario útján történt minden. – Úgy gondolom, hogy szeptemberben majd odaküldöm P. Gio. Battista del Carmina atyát, szerintem nálánál jobb, megfelelőbb nincs, mindazonáltal jónak láttam először Atyaságoddal ezt közölni, megtanácskozni. – Fr. Eustachio követte halálában hamarosan P. Marcellót, néhány nappal halt meg utána ő is, elvégezheti értük együtt a suffragiumot és értesítsen, hogy hány misét végzett az én szándékomra. – Nápolyban mindent elkövetnek a mieink, hogy megmentsék a gályarabságtól a vegyészt, de mindezideig nem sikerült megszabadítani, azt mondják ugyanis, hogy példát kell statuálni ezzel másoknak, szükséges, hogy néhány napot ott töltsön. – Gondoskodni fogok arról, hogyha az említett atya Chietibe érkezik, menjen vele együtt egy másik felszentelt is, hogy P. Gregorio Rómába jöhessen. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. aug. 28.)
„Ebben a legutóbbi levelében többféle nehézség merült fel az örökséget illetőleg, ilyen nehézség pl. Sig. de Nimissel ötezer dukátról, és azt állítja, hogy kedvező ítéletet kapott és ennek Nápolyban érvényt szerzett. Írtam P. Gio Battista del Carmina atyának, akiről úgy gondolom, hogy Atyaságod után legjobban meg fog felelni majd ott, írtam neki, hogy beszélje meg az ügyet P. Nicolo Maria atyával és szerezzen be egy másolatot és küldje el Atyaságodnak, hogy minél előbb láthassuk, hogy miben áll ez a nehézség. Hasonlóképpen szeretném sürgetni az ügyet az örökhagyó unokájánál – unokaöccsénél – is, mivel csak a jó isten tudja, hogy mennyi az a föld, amely elidegeníthetetlen vagyonként maradt. – Az örökhagyó özvegyét illetőleg, a írja meg nekem, hogy megtörténtek-e az exacommunicatio erejével a közlések, hogy lássa, hogy mennyi a visszatartott, a megítélt járandóság és Atyaságod eszerint járjon el kötelezettségében. Azon legyen, hogy rendezze a differenciákat, amelyek a celestinus atyákkal kapcsolatban vannak. – Ami pedig a vámilletéket illeti, amit a város szab meg, jól lehet nem kötelező a jelenben, ha éppen a jövőben kötelező lesz a kincstári adó megfizetése, amire lehet számítani, hogy inkább döntenek emellett, mindazonáltal Atyaságod ha úgy ítéli, hogy biztos ez, akkor tárgyaljon a legjobb belátása szerint. – Sig. Fulviót illetőleg Atyaságod gondoskodjék arról, hogy biztosítsák a fizetést bizonyos megkönnyítéssel vagy idővel, és ha majd mindezt elintézte, akkor készítsen majd egy kimutatást az örökség értékéről, a terhekről, hogy ezek után lássuk, hogy érdemes lesz-e megmaradni abban a városban, vagy lemondjunk valami kórház javára komoly feltételekkel. Ezeket akartam jelenleg jelen levelemben. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. szept. 4.)
„A legutolsó levél, amit Atyaságodtól kaptam, néhány jegyzőkönyvirat volt az alapítással kapcsolatban, a guissonai Kegyes Iskolák alapításáról és néhány verssor a Mons. Vescovónak és művének dicséretére, én kétszer is küldtem választ, nem tudom, hogy megkapta-e Atyaságod, buzdítottam azokban, hogy nagy igyekezettel, mindenre kiterjedő körültekintéssel vezesse az építkezést, de mindig nagy szelídséggel, nyájassággal irányítsa azt, mert a katalán nép egészen különösen jó akarattal van azokkal szemben, akik vele szemben jól viselkednek, mivelhogy nagyon józan gondolkodású és ítélőképességű és bölcs nép, amiként majd meglátja Atyaságod is, ha velünk szemben úgy viselkedik, ahogyan egy jóravaló, komoly szerzetesnek viselkednie kell, arra is figyelmeztettem, hogy addig senki be ne öltöztessen, míg az épület arra alkalmas nem lesz, hogy befogadjon néhány novíciust, akkor majd gondom lesz arra, hogy küldjek két-három embert segítségére, és ha Atyaságod befejezi ezt az építkezést, kezdhet egy újabb alapítást egy nem nagyon távoli helyen, hogy a két rendház egymást kölcsönösen segíthessék szükség esetében. Most elfoglaltságaim miatt nem tudok hosszabban írni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. szept. 4.)
„Nagy vigasztalásomra volt, hogy létrejött a két ház között a megegyezés a közös érdekekben és a questálásban. – Ami fr. Alessiót illeti, kell, hogy büntesse mortifikációval, ahogyan a káptalani határozat kimondja, hetenként három nap részesüljön mortifikációban és legyen valaki, aki buzdítsa, hogy legyen türelmes és vállalja bűneinek bocsánata fejében a penitenciát, mert sokkal jobb, ha ebben a földi életben vállaljuk, mintha a másikban kellene elviselnünk, és emlékeztesse, juttassa eszébe, hogy a poklot érdemelte volna meg bűnei miatt, de ha türelmesen vállalja ezt a penitenciát, akkor az Isten az örökké tartó büntetést ideiglenessé változtatja és ne szerzetesi módon öltözötten tartsák ott, nehogy habitusban tudjon esetleg megszökni, hanem csak egy közönséges öltözetben. – Atyaságod tudja, hogy a káptalanban tárgyaltunk Sig. Gio. Battista Palma ügyében, anélkül nem lehet Brévét kieszközölni, hacsak alá nem írja a Generális és a négy Asszisztens. De csak a jó Isten tudja, hogy ezek beleegyeznének, hozzájárulnának-e? – Írtam a legutóbbi postával, hogy míg Rómába jön Bisignanóból P. Francisco, addig küldje oda helyébe P. Francesco della Corona di Spina atyát és Atyaságod nevezzen ki oda abba a házba egy helyettest,és a Porta Realei házba küldhetné P. Vincenzót, és ha még nem küldte volna Campiba P. Francesco di S. Gio Battistát elöljárónak, küldje minél hamarabb, ahogyan írtam a múltban, és küldje a zárt levelet, amint írtam, mert abban megy egy rendelkezés, hogy a szent engedelmesség nevében és »sub poena excom. latae sententiae« távozzék Campiból P. Tomaso a kihirdetés utáni tizenöt napon belül, és két hónapon belül jelenjék meg Rómába; aggódom, hogy nem aposztáziával fog-e végződni, Atyaságodnak különös gondja legyen rá. – Én azt hiszem, hogy a Ortéba tervezett alapítás éppen úgy nem fog sikerülni, mint ahogyan nem sikerült Sommában, kezdetben nagy lelkesedést mutatna és nagy dolgokat ajánlanak fel, mikor aztán megtörtént az alapítás, elhidegülnek. Noviciátusnak el lehetne fogadni, de iskolának majd csak évek múlva, amikor már majd lesz elegendőképpen nevelt emberünk Intézményeink számára, mivelhogy most még azon házak számára sem rendelkezünk elegendő személlyel, amelyek már régebbiek. – Campiból kapom a jelentéseket P. Tomaso ellenszegüléséről, lázadozásáról, másokkal együtt és azt jelentik róla, hogy nem akar engedelmeskedni sem Atyaságodnak, sem nekem, mivelhogy ő a legidősebb, követeli, hogy ő legyen abban a házban az elöljáró helyettese és mint fegyelmezetlenek azonnal hozzácsatlakoztak fr. Evangelista, fr. Francisco di Tutti di Santi, én úgy látom, hogy az ügy odáig jutott, elérkezett ahhoz a ponthoz, hogy Atyaságod P. Francisco di S. Gio. Battista atyával és egy klerikussal, aki az első iskolára alkalmas, útnak indulnak, hogy megvizitálják, hivatalosan meglátogassák azt a házat, és úgy rendezzenek el ott mindent, ahogyan a zárt levélben elrendeltem, hogy P. Tomaso »sub poena excom. latae sententiae« a rendelet kihirdetése után 15 napon belül hagyja el Campit, és két hónapon belül meg kell jelennie Rómába, ahol számot kel adnia tetteiről, nem csak a Generálisnak, hanem a Kardinálisok Congregaziójának is, sőt a Pápának is, ennélfogva annak a kettőnek el kell hagynia azt a házat, el kell helyezni őket, ami gondolom, majd nagy nemtetszésére lesz a Marchesenek, az őrgrófné asszonynak, de már sürgős orvoslást igényel ez a helyzet és az említett Evangelista jöhet Nápolyba egy osztály vezetésére. – Amikor P. Francesco della Corona di Spina atya majd Bisignanóba megy, helyettesítse mindaddig P. Franciscót, míg az említett atya vissza nem tér Rómából, akkor aztán Atyaságod megbízhatja olyan munkakörrel, amilyennel akarja, és más egyéb elfoglaltsággal láthatja el. – A chieti ügyeket illetőleg, én úgy gondolom, mivelhogy P. Gio. Battista del Carmina az Abruzzákból való, leginkább odavaló lenne, akinek megírtam, hogy nézzen utána, keressen elő néhány írást egy bizonyos chieti ügyben P. Nicolo Maria atya információja alapján, hogy emiatt ne kelljen jönnie P. Stefanónak, aki azt írja nekem, hogy szeretne Nápolyba menni, hogy megkeresse azokat az iratokat és azonnal visszatérne. Így azt hiszem, hogy nem fog indulni, és ha tartjuk azt a házat, ameddig a nápolyi Provinciához fog tartozni, hiszen nincsen olyan nagy távolságra mint Campi. – hallom, hogy a Porta Realében az iskolások Oratóriumát illetőleg jobb lenne az elhelyezése, ha távolabb lenne a szerzetesek lakószobáitól, ennélfogva eszközöljön ki engedélyt, hogy elcserélhessék minél előbb, adjon erre megbízatást P. Michelének. – Hallom azt is, hogy amióta betegeskedik, betegen fekszik fr. Stefano, Atyaságod nem látogatta meg, minél előbb látogassa meg, és vigasztalja meg betegségében, ami kötelessége egy elöljárónak alattvalóival szemben, még ha fegyelmezetlen is az illető. – Azt is hallom, hogy fr. Giuseppe dell' Angelo Custode igen rossznyelvű és azt beszélik széltében-hosszában, hogy az említett fr. Stefano betegsége »mal franzese«, még ha igaz is volna, akkor sem szabadna ilyen dolgokat elhíresztelni, mert nemcsak a személyre nézve dehonesztáló, hanem a Szerzetre is, ezért mortifikációt érdemel bűne minősége szerint. – Porta Realéba az első iskolához küldheti maestrónak, vezetőnek fr. Pier Luca fratellót, mert az új tanévre ott lesz P. Gerolamo di S. Agnese agy pedig az említett fr. Evangelista, és majd elrendezzük mindenképpen azoknak a házaknak az ügyeit az új iskolaévre. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. szept. 4.)
„Megfeledkeztem arról, hogy emlékeztessem, hogyha netán volnának felesleges elmondandó miséik, amit el szoktak mondatni másokkal, külsősökkel, küldje le nekem illőbb, hogy a mieink mondják el, akit százat mondanak el nyolcvan giulióért, így önök is egy kis szeretetszolgálatot tesznek, bizony itt a mieink igen sokszor alamizsna nélkül mondják a miséket, ezért hát szolgáljon levelem emlékeztetőül. – Figyelmébe ajánlom a szabályok gondos megtartását és büntesse mortifikációval azokat, akik elöljáró engedélye nélkül belépnek mások szobájába, térden állva fogyassza ebédjét, bort ne kapjon és ha visszaesnek súlyosbítsa a mortifikációt, hogy igazolódjék a beszéd: »... oderunt peccare mali formidine poenae«. – Nagyon visszatetszik nekem az az állapot, hogy a fegyelmezetlenség eljutott addig a határig, hogy egyáltalában nemcsak, hogy nem törődnek a tökéletesség megszerzésével, hanem azzal sem törődnek, hogy megbántják az Istent, akiket a szenvedélyek elvakítottak. Atyaságod legyen segítségükre amennyire csak lehetséges és az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1638. szept. 4.) – „Én úgy látom, hogy a fratellók és a klerikusok ügyét ki kell venni a két prokurátor kezéből, hogy magam vezethessem, azt hiszem, hogy mindenkinek jobb lesz.”
„Ha odaérkezik majd Nápolyba egy mro Nicolo Codaratii nevű mester Velencéből azzal a gondolattal, hogy talán ott is akarna maradni, Atyaságod szíveskedjék egyik-másik ismerőse révén valami üzlethelységet találni neki, aki ért a papírkereskedéshez, a könyvkötészethez, tintát készít, spanyolviaszt, vagy más mestersége szerinti dolgokat, csak valami kis helységhez jusson, ahol tudná gyakorolni mesterségét és egy kis keresethez jutna. Amint referáltak nekem, megbízható személy, ennélfogva nagyon is Atyaságod jóindulatába ajánlom. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. szept. 9.)
„Olvastam Atyaságod levelét, amelyben beszámol P. Tomasónak Nápolyba küldött leveleiről, akivel kapcsolatban kiküldtem a zárt levelet Atyaságodnak, hogy juttassa el Campiba a Sig. Arciprete, a városplébános kezébe, amelyben utasítást küldtem, hogy közlés után 15 napon belül el kell hagyni a Campit a szent engedelmesség nevében és »sub poena excom. latae sententiae« és két hónapon belül meg kell jelennie Rómában és még a figyelmeztetés előtt elkövette azt a másik bűnt is három-négy társával együtt mindenkinek nagy megbotránkozására P. Pietróval szemben, ahogyan bizonyára kellett erről Atyaságodnak Campiból értesülnie. Ennélfogva ezek után Atyaságodnak el kell járnia, hogy orvosolja ezt a helyzetet vagy személyesen, vagy küldjön egy megfelelő személyt elöljárónak, én a magam részéről azt tartom biztosnak, hogy senki más jobban meg nem felelne mint P. Francisco di S. Carlo, aki nyugodt ember, obszerváns, arról a vidékről való, jól lehet, hogy egesek azt mondogatják, hogy még nincs meg a megfelelő kora a fogadalmak szempontjából, ahogyan ezt előírja a legutóbbi egyetemes káptalan, de az ilyen és hasonló esetekben adhatok felmentést, hiszem ismételten szó volt arról a káptalanban, hogy én,mint alapító nem vagyok belevéve a dekrétumokba, mindazonáltal én teljes mértékben óhajtom megtartani az előírásokat, de szükség esetében kell gyakorolni a felmentési joggal ilyen kis jelentőségű dologban és én biztosra veszem, hogy sokkal jobban megfelel P. Francisco di S. Carlo, mint P. Francisco di S. Gio. Battista, csupán egy papot kell odaküldeni, aki ki tudja békíteni az elöljárót és a ház többi tagjait. – Azt gondoltam, hogy P. Gio. Battista del Carmina atyát küldöm elöljárónak Chietibe, mivelhogy olyan embernek ismerem, aki ha akar, tud tenni, jó lelkiismeretű ember és a Porta Realéba küldheti Atyaságod P. Vincenzót annak a háznak kisegítésére és a Duchescában, ha nem küldte Campiba P. Francescót, azt alkalmazhatja a Duchescában bármilyen beosztásban. – Szerintem most nem megfelelő az idő arra, hogy tartományi káptalant hívjanak össze, legelőször arra legyünk tekintettel, hogy milyen eredménnyel végződik a fratellók és a klerikusok közti vita, ellentét. – P. Michele del S.mo Rosario atya eljárását illetőleg nagyon jó, hogy először rendezze a ház adósságait, majd aztán jöhetnek sorra a többi dolgok. – P. Francesco della Corona di Spine atyát illetőleg azt gondoltam, hogy menjen Bisignanóba P. Francesco di S. Caterina helyébe, míg az említett atya Rómában lesz, ahonnét tíz-tizenkét napi tartózkodás után vissza fog menni Bisignanóba és az említett P. della Corona di Spine mehet akár Nápolyba, vagy küldheti Palermóba P. Gio. Domenico segítségére. – Szíveskedjék intézkedni, hogy akik elmennek a salernói vásárra, vásároljanak a mi részünkre is egy zsák rizst és mandolát, a pénzt majd küldjük. – Legyenek készen a római útra P. Giuseppe di S. Tomaso d' Agnino és fr. Marco dell' Ascensione, úgy hiszem, hogy pár napon belül ott lesz P. Gasparo néhány novíciussal Palermóból, valamint P. Gerolamo Campiból, aki vezetheti majd az első iskolát, P. Gasparót informálják főbb novásokban a lisztügyről és más egyebekről, amik csak előfordultak, Atyaságod annyiban informálja, amennyiben jónak látja és szükségesnek tartja és fr. Salvatore fogadalma ügyében informálja mindkét részről felemlítve az érveket, hogy egyezők legyenek az álláspontok. Juttassák el a zárt leveleket a címzetteknek. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. szept. 11.)
Szept. 11-én kelt írás szerint P. Gio. Domenico della Croce atya végezze, lássa el a provinciálisi teendőket, majd a későbbi írásban a »Provinciális« cím szerepel. – (1638. szept. 11.)
„Olvastam Atyaságod beszámolójában, hogy jó kezdettel indult meg a Kongregáció az Oltáriszentség buzgó látogatásával és igen nagy örömömre van, amikor hallom ezt a lelki előrehaladást, és hogy ezt megőrizhessük és gyarapíthassuk, szükséges, hogy szünet nélkül fáradozzunk, és hogy Atyaságod jó példával járjon elő. Annak a Kongregációnak a tagjai Atyaságodban csak a jó példaadást lássák mind szavaiban, mind cselekedeteiben, mert minden kis gyarlóság, amit észrevennének Atyaságodban, igen nagy kárukra lenne előrehaladásukban és én az Úrnak ajánlom annak a Kongregációnak gyarapodását, jó előrehaladását. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. szept. 15.)
„Írtam a P. Provinciálisnak, hogy küldjön valakit Atyaságod segítségére, vagy P. Gio Crisostomót vagy pedig P. Ignaziót, aki Genovában van, és azt mondják, hogy igen szigorúan megtartja a szabályokat és nem ragaszkodik annyira a szülőföldjéhez, mint P. Gio Crisostomo. Arra is lesz gondom, hogy egy jó humanistát küldjek oda, mivelhogy P. Tomaso elvesztette a szent engedelmesség erényének az érdemét ebben a Szerzetben, és még majd küldök két-három embert az alsó tagozatú osztályok vezetésére, úgy látom, hogy a legnagyobb nehézség abban lesz, hogy kit küldjek a szépírás tanítására és meglátom, hogyan tájékoztat engem, hogy olyan személyeket küldjek, akik nem bizalmatlankodnak a helyben, és majd megküldjük az atyák számára, akik ott lesznek, a mindenkor áldott Krisztus élete és szenvedése titkainak a könyvecskéjét és a lelkigyakorlatos könyvecskét a tanulóifjúság számára, amiket azokkal gyakoroltassanak, hasonlóképpen küldök majd néhány confrateri okmányt is. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. szept. 15.) „Remélhetőleg megkapjuk a Brévét a jövő héten az 52 zsák gabonával kapcsolatban.”
1638. szept. 15-én kelt rendelkezés ment Narniba, hogy ne távolítsák el az ablakokról a zsalugátert, amelyek a Piazza delli Priori felé néznek. – (1638. szept. 15.)
„Megküldték Cesenából a Riminiben levő javak jegyzékét, amiből lemásoltam a javak listáját, hogy mije van a Collegiónak ma Riminiben, aztán majd összehasonlítjuk a tényeket, hogy békességben, összhangban legyünk; a nemesember szőlője nincs messze a »Porta di Roma«-tól, kedvező helyzettel, adómentességgel, a szomszédos szőlők nem takarják el, nem akadályozzák, van rajta egy öreg ház, de eléggé megfelel. Az Úr engedje, hogy úgy rendeződjék el ez az ügy, hogy legyen az Ő nagyobb dicsőségére. – Signora Claudiát illetőleg, ha lesz időm, részletesen be fogok számolni az ügyekről, ahogyan írt nekem P. Gasparo. Írtam P. Gio Battista del Carmina atyának, aki remélem, hogy hamarosan ott lesz egy pappal és egy fratellóval. – Levelemmel együtt elküldtem a névtelen levelet is, amelyet kaptam, fr. Giacintóról van szó benne, Atyaságod nézzen utána, hogy van-e valami alapja a dolognak, hogy aztán megtehesse a szükséges intézkedéseket. Írtam már, hogy az a ház, míg tart az építkezés, míg a szerzetesi família ki nem egészülhet 12 főre, mindaddig egyedül Rómának lesz alávetve. És mivelhogy nem olyan gyorsan megy minden dolognak elintézése, birtokbavétele, szükséges lesz, hogy egy ideig még ott maradjon az említett atya társaságában. Írtam Nápolyba, hogy milyen rosszul intézték el a Casandrino-féle ügyet, amiről nem is tudtam, hanem csak Atyaságod beszámolójából. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. szept. 18.) – „Írtam, hogy küldje az első alkalommal Norciába fr. Tomaso Maria fratellót.”
„Írok P. Giuseppe di S. Tomaso d' Aquino atyának, hogy okt. 25-e körül legyen Rómában és jöjjön vele együtt fr. Marco dell' Arcensione, írtam Palermóba, hogy az említett atya helyébe jöjjön P. Gerolamo di S. Agnese. – Úgy gondolom, hogy P. Gio. Giuseppe di S. Carlo atya nem valami jó kedvvel végzi a sekrestyési teendőket, ha alkalmas arra, hogy iskolát vezessen, Atyaságod bízza rá valamelyik osztály vezetését, ha nem találja megfelelőnek Nápolyban, küldje akkor Campiba P. Francesco di S. Gio. Battista helyébe avagy Bisignanóba P. Fr. della Corona di Spina atya helyére. – Sig. Giovanni del Lospesa(?), hogy Palermóban mint szépírás maestrója fr. Antonio helyébe kerülhessen, rendelje Nápolyba az említett Antoniót, természetesen, kell, hogy összeegyeztessék az időt. – Ami Atyaságodnak testvérét illeti, aki a múlt napokban megsebesített egy cipészt, segítségére voltam, amennyiben kért engem az édesanyja, a seb nem volt súlyos és már gyógyulóban van, mindazonáltal ne igen merészkedjék utcán megjelenni, gondunk lesz rá, hogy orvoslásban részesüljön ez az eset, hogy segítsünk a bajon. – Abban a zárt levélcsomagban, amelyet Atyaságodnak küldtem a Sig. Arciprete di Campiba, a campi városplébánosnak címezve, volt benne egy rendelkezés, amely szerint P. Tomasónak 15 napon belül el kell hagynia Campit a rendelkezés közlése után »sub poena excom. latae sententiae«, és két hónapon belül meg kell jelennie Rómában, mivelhogy hallottam, hogy ő a vezetője, irányítója az elégedetlenkedésnek, lázadozásnak, és semmiképpen sem akarta helyettes elöljárónak elfogadni P. Francesco di S. Carlót, de azt gondolom, hogy nem érkezett meg kellő időben az említett rendelkezés, és talán már el is utazott P. Pietro di S. Giuseppe, akinek megírtam és elküldtem az említett rendelkezést és nem tudom, hogy megkapta-e a Sig. Arciprete az említett zárt levelet? – Hallom, hogy a leccei püspök értesült erről a botrányról, és meghagyta az esperesnek, hogy érdeklődjék, nézzen utána az esetnek és igyekezzék megnyugtatni az ottani atyákat és azt írja nekem, hogy megnyugodtak és elfogadták elöljárónak P. Franciscót. – Hallom, hogy fr. Evangelista nagyon fegyelmezetlen és nem jó, hogy ott van, sem a schinzanói fr. Francesco, igyekezzék őket leváltani, elhelyezni őket abból a házból, és azt a lehető legjobban rendbe hozni. – Szerintem nagyon megfelelő Chietibe P. Gio. Battista del Carmina ahol mindaddig nem nyitják meg az iskolát, míg készen nem lesznek az építkezéssel, amíg nem tisztázzák a nézeteltéréseket és vitákat, amelyek az örökséggel kapcsolatban felmerültek. – A Porta Realéban hiányozván P. Gio. Battista del Carmina, Atyaságod rendelje oda helyébe P. Giuseppe di S. Maria atyát, az első iskola részére fr. Pier Luca fratellót, és Atyaságod tartsa egyformán beosztva, egyformán legyenek a questálók beosztva mind az egyik, mind a másik házban, hogy emiatt ne legyen folytonos panaszkodás, siránkozás, hogy a questálók hiánya miatt elmaradnak az alamizsnák, az ajándékok. – Atyaságod majd meglátja, h9ogy érdemes-e, hogy P. Gio Battistával együtt menjen Chietibe P. Giulio, aki jelenleg a Porta Realéban van, mivelhogy ott két papnak kell lennie, és fratellónak a montorói Tomaso fratellót kérik, akiről nem tudom megmondani, hogy alkalmas, megfelelő lesz-e azon a tájon? P. Vincenzónak írtam, hogy menjen át Porta Realéba, az a kívánsága, hogy rendeljenek el azonnal vizsgálatot a lisztügyben, mihelyt megérkezik P. Gasparo és mindaddig nem lesznek elhelyezéssel abban a városban, akik tanúvallomást tehetnek majd ebben az ügyben, ennélfogva Atyaságod ügyeljen arra, hogy a tanúkat ne helyezzék el onnét és P. Vincenzo menjen Porta Realéba. – nem helyeslem, hogy fr. Ignaziót Genovába küldje, mivelhogy onnét írják nekem, hogy ne küldjük oda, küldje inkább Moriconéba, vagy Poliba, Atyaságod levelét megőriztem. Ezeket akartam megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. szept. 18.) – „Signora donna Aurelia d' Aragoni ismételten kérte, hogy hadd mehessen vissza Porta Realéba gyóntatónak P. Gemmaro, Atyaságod döntse el, hogyan lehetne eleget tenni?”
„A Kongregáció ügyeit illetőleg megírtam a múlt napokban, hogy nem helyeslem a nagyterem szétválasztását, mert ha esetleg a jövőben valami előadást rendeznek, akkor jó lesz, ha egész nagyságában meglesz, és a befogadó képessége megfelel majd az említett rendeltetésnek. Arról is írtam, hogy a Kongregációhoz tartozó dolgok megőrzésére készíttessenek néhány fiókos szekrényt, amelyet el lehet helyezni a ház legmegfelelőbb helyén, ahol nincs semmi építkezés, mint ahogyan csinálnak más kongregációk oratóriumaiban sok oknál fogva, a padok legyenek elmozdíthatók, egy sarokban egymásra rakva elhelyezve és a kongregációi gyűlés előtt kevéssel a sekrestyés kisegítők elrendezik a padokat sorban, mint ahogyan van a jezsuita atyáknál, amikor prédikáció van, most egyelőre így mehetnek a dolgok elég rendben, ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1638. szept. 22.)
„Atyaságod azt írja nekem, hogy most küldte el Campiba az én rendelkezésemet, amelyet én már jó néhány napja, hogy elküldtem, hogy közölje P. Tomasóval, hogy »sub poena excom. latae sententiae«, hagyja el Campit tizenöt napon belül és jelenjen meg Rómában két hónapon belül, és én ezt a rendelkezést P. Pietrónak küldtem meg a Sig. Arciprete címén küldött zárt borítékban, és Atyaságod mint írja, csak most gondolt arra, hogy elküldje Campiba, nem tudom megérteni, hogy szükség volt erre a késedelmeskedésre, adjon erről számot. – Úgy képzeltem, hogy P. Pietro három-négy napon belül Rómában lesz, ha még nem utazott volna el, azonnal induljon útnak, és Atyaságod Signore Marchesának küldhet valaki más megfelelőt gyóntatóul, mivelhogy P. Francesco nem fogja már többé a zenét tanítani az iskolában. Fr. Marc' Antoniót küldje Szicíliába, a fananói Carlo, ha bemutatja az engedélyt, mehet más Szerzetbe, hogy pap lehessen fogadalma első évének leteltével, és fr. Carlo di S. Ignazio egy bizonyos időre mehet Luccába. Ami pedig fr. Marcót illeti, úgy látom, hogy a jövőben a szent engedelmesség nevében kell parancsolnom mind Atyaságodnak, mind a többi elöljáróknak, hogy hajtsák végre, amit írok, mert az egész Szerzet szempontjából, javára rendelkezem a személyekkel, nem csak egy ház érdekével, ha ez a fratello megérkezik Rómába, felszenteltetem három egymás utáni ünnepnapon, a noviciátusba rendelem kisegítőnek és talán két-három év múlva megbízhatom az újoncmesteri teendők végzésével, ami egész más, mint egy házat szolgálni, és ezeket az okokat, amelyek engem késztetnek, nem szükséges, hogy közöljem mindjárt másképpen, viszont ha valamit határozottan írok, és ha nem hajtja végre, jelezni fogom, kiszabom az egy hónapig tartó mortifikációt, eltiltást a misézéstől vagy más fegyelmi büntetést az ebédlőben. Ami pedig P. Giuseppe di S. Tomaso d' Aquino atyát illeti, nyugodt lehet, hogy itt is lesz gondunk egészségére, éppen úgy, mint ott, és remélem, hogy mindjárt jobban fogja magát érezni, ha szíve szerint fog engedelmeskedni, és ha alkalmas lesz az idő, jöhetnek tengeri úton, vagy választhatják a szárazföldi utat, ahogyan jobban megfelel az említett P. Giuseppének. – Ami pedig a Porta Realei házat illeti, megírtam már, hogy rendelje oda P. Gio. Battista del Carmina atya helyébe P. Giuseppe di S. Maria atyát, hallom, hogy P. Vincenzo szívesen megmaradna a Duchescában, ahol majd információt fog beszerezni fr. Antoniótól a lisztügyben, nagy érzelmekkel, megnyugvással írta nekem a vegyész, a patikus, hogy kiszabadult a gályarabságból, és kéri, hogy tegyék jóvá neki az elszenvedett károkat, ugyanezeket írja a leánya, én úgy gondolom, hogy ezt az ügyet meg kell tárgyalni néhány főemberrel, akik jó tanáccsal szolgálhatnak, és amennyiben a Szerzet oka az ő károsodásának, tudni fogjuk, hogy mi a kötelességünk. – Ami pedig fr. Pierlucát illeti, írok P. Carlónak, hogy hajtsa végre rendelkezésemet a szent engedelmesség nevében. Ami pedig P. Colantoniót illeti, írtam neki, hogy beszéljen Atyaságoddal ebben a szállás kérdésben, de mivelhogy a jelenben nincs olyan humanistánk, amilyent jogosan megkívánhat az a város, de mihelyt lesz, azonnal rendelkezésére fogom bocsátani szolgálatra. P. Gio Battistát választottam, hogy gondozza az örökséget és a Chietiben levő házat, ennélfogva Atyaságod ne akadályozza meg, hogy elutazzon Chietibe, amikor indulni akar, és vele együtt mehet P. Giulio és még majd egy fratello. – Fr. Antonio di S. Giuseppe azt írja nekem, hogy semmiképpen sem tud megmaradnia Duchescában a patikus közelségére való tekintettel, ennélfogva küldje őt vagy Chietibe, vagy a Port a Realei házba, mert különben, mint ahogyan írja, Rómába fog jönni intézkedés nélkül, egyebekben legyen ez válaszul a fratellónak. – Ami azt a bizonyos Martino Vambici-féle adományozási pert illeti, nem tetszik nekem, félre a pereskedéssel, amit nem kellett volna addig vállalni, míg előbb világosan nem látták, hogy az ügy igaz ügy-e, mivelhogy nekem azt írják, hogy hiányzott valami feltétel, aminek meg kellene lennie az adományozásban, ezért esett el a Duchesca attól ami az adományozásban fel volt tüntetve, amiért is küldjék meg nekem az adománylevélnek a másolatát vagy pedig az adományozást visszavonó záradék másolatát. – Ha szükséges, hogy P. Francesco della Corona di Spine atya addig Bisignanóba menjen, míg Rómában lesz P. Francesco, akkor csak küldje oda, és ha majd visszaérkezik P. Francesco, küldje őt Palermóba, vagy rendelje vissza Nápolyba, ez szolgáljon feleletül P. Francisco levelére is. – Atyaságod ajánlja ezt a két ügyet egyedül P. Nicolo Mariára, azaz a Sig. Aniello de Falco-féle ügyet és a Sig. Marchese Montenesio-féle ügyet, a ház egyéb ügyeit Atyaságod egyedül csak P. Michele del S.mo Rosario atyával tárgyalja meg, nehogy egyenetlenkedések támadjanak és amit el lehet intézni egyezkedéssel, ne vigyük azt pereskedésre, és majd meglátjuk, hogyan intézi el ezt a két dolgot P. Nicolo Maria, aki azt írja, hogy biztos a dolgában. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. szept. 25.)
„Addig nem kell megnyitni az iskolát Chietiben, míg el nem készül az új épület, Atyaságod nem alkalmatlankodjék a házat illetőleg Signora Claudiának, hagyja meg abban a formában, ahogyan jelenleg lakik a házban, m nem sokat nyerünk azzal, ha három-négy szobával több a mienk, szerintem sokkal jobb, ha egy másik házat bérbe veszünk, ahol elraktározhatjuk az örökségből nekünk jutott dolgokat, mint pereskedni, és nem mondhassa azt senki sem, hogy a mi atyáink nagyon érdekhajhászok, haszonlesők, nagyon vágynak arra a három-négy szobára, legyen rajta, hogy mindenképpen a megegyezés útján járjanak azzal a gondolattal, hogy tudja meg mindenki, hogy nem sokat izgat minket, ha valamit elveszítünk is, mert nem akarunk perben lenni valakivel. – Írtam Nápolyba, hogy minél előbb induljon P. Gio Battista, jöjjön egy pappal. Szeretném tudni, hogy annak a fr. Giacinto ellen írt levélnek van-e valami alapja, értesítsen minél előbb, én úgy gondolom, hogy okt. 2-án, 3-án indul el P. Gio Battista Chietibe, arra Atyaságod mindent rendezzen el, hogy ne lehessen megváltoztatni a már kialakult rendet, ami Atyaságod határoz meg, főként a telket és az épületet illetőleg, amelyről minél előbb szeretném a részletes tervrajzot. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. szept. 25.) – „Ha majd Norciába érkezik, nézze meg, hogy mit akar a nagyteremmel a Kongregációbeli néhány nemesember, elválasztva sekrestyét akarnak, gondolja át jól, hogy mit lehetne ott tenni, ami a legjobb lenne és a legkevésbé akadály, és értesítsen engem, majd mindezt a chieti ügyek után csak.”
„Nem csak P. Stefano dell' Angeli atyának írtam, aki ott van Chietiben, hanem Nápolyba is, hogy lássák, hogy inkább a megegyezés útján tárgyaljuk meg a mi érdekeinket, még akkor is, ha el is kell veszítenünk valamit a mi rovásunkra, minthogy pereskedjünk, amelyből mindig valami kellemetlenség, baj származik. Írok újra P. Stefanónak, hogy annyi kiváló értékű személyiség van abban a városban, mindenképpen tárgyaljon velük minden érdekben a megegyezés gondolatával, különösképpen pedig ne okozzanak kellemetlenséget önnek a ház kérdésben, szerintem a mi szempontunkból nem nagy jelentőségű dolog, nem sokat jelent nekünk az, hogy ön birtokolja nyugodtan mindazt, amiben jelenleg lakik, vagy ne csatolja hozzá az örökséghez, egyáltalában nincs tetszésemre, hogy idáig jutottunk, írok P. Stefanónak, hogy hagyja tárgyaláson kívül a házat, hagyja, hogy azt ön békességben lakhassa és nyugodtan lehessen benne, akinek adja meg a Úr, hogy beteljesülve láthassa jámbor terveit.” – (Róma, 1638. szept. 25.)
„Nagy vigasztalásomra volt, sok örömet hozott nekem Atyaságodnak aug. 21-én írt levele a lipniki noviciátusról írt jó híradásaival, engedje az Úr, hogy egyre gyarapodjanak lelkületben, buzgóságban, hogy ami jó volt, legyen még jobb, és mivelhogy a Szerzetnek alapja a noviciátusnak a jó előrehaladása, a noviciátusi nevelés megalapozottsága, és mivelhogy az Úr Atyaságodat erre a hivatásbeli feladatra, ennek teljesítésére, kivalósítására rendelte, legyen rajta, hogy nevelje minden igyekezettel,odaadással a novíciusokat a szent alázatosság erényére, amelyet megkíván a mi Intézményünk, és egyúttal szorgalmazza, hogy azok a papok, akik a templomban prédikálnak, gyakorolják az alázatosság egynémely cselekedetét, nehogy felébredjen bennük az önteltség, önmaguk nagyrabecsülése látván azt, hogy milyen nagy eredményeket érnek el embertársaikban és lehetséges, hogy ez a nagy eredmény az emberekben inkább köszönhető mások imájának, mint az ő fáradozásuknak, ezért hát, mint mondottam saját javukra, gyakoroltasson velük néhány alázatossági cselekedetet, így például néha tányérokat mosogathatnak a konyhában, máskor meg sepregessenek a házban és a templomban olyankor, amikor a világiak is látják őket, és ha mindezt és ehhez hasonló dolgokat nagy alázatosságban el tudják végezni, igen nagy épülésére lesznek a világiaknak és nagy érdemeket szereznek maguknak. – Hálásan megköszönöm az én szándékomra elmondott miséket, folytassák ezentúl is és értesítsen engem. Áldja meg nevemben az összes novíciusokat, akikért én magam is különösképpen imádkozom. Köszöntse nevemben P. Francescót és mondja meg neki, hogy most van annak ideje, hogy nagy kincseket gyűjtsünk az örökkévalóságra, ahol majd Isten irgalmasságából látni fogjuk egymást annak idején, a fratellók és klerikusok ügye még nincs megoldva, remélhetőleg eredmény lesz a jövő héten. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. szept. 25.)
„Én minden héten írok Atyaságodnak és Genova közvetítésével küldöm Carmagnolába, most a jelen levelemmel küldök intézkedést Genovába, hogy küldjék oda fr. Giusto és Pastore fratellót, aki mindezideig Genovában tanított, nem küldhetem fr. Dionisiót, mert spanyol alattvaló. Azt is megírtam, hogy küldjék fr. Bartolomeót az írás és számolás tanítására, aki most Savonában van. Jó néhány napja már annak, hogy P. Gio. Crisostomo elutazott Savonából, bizonyára hamarosan ott lesz. – Nem gondolom, hogy helyes dolog, hogy eltiltsuk, hogy nem lesz más iskola, még ha kérik is, csak várni kell, míg az idő meghozza az alkalmat. Ami pedig a gabonabeszerzést illeti, itt elkövetünk minden szorgalmatosságot a beszerzésre, majd értesíteni fogom az eredményről. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. szept. 25.) – „Genován keresztül küldjük mindazt, amit Atyaságod kért.”
„P. Arcangelo mindezideig nem érkezett meg, semmi értesülésünk róla; hogy merre lehet, Atyaságod elfelejtette megküldeni az adatokat a beöltözött fratellóról, ha majd megküldi, bejegyezzük a jegyzékbe. Azt gondolom, hogy odakerül majd abba a házba P. Pietro di S. Giuseppe, aki Campiban volt elöljáró, aki szülőföldjére, Bolognába ment és nyolc nap múlva fog érkezni, ha megérkezik P. Gio. Francesco, örülni fogok annak, mivel azért jön, hogy megértesse a grammatika tanítási módját, amit ő tanít. Atyaságodnak arra legyen gondja, hogy felügyeljen a szabályok megtartására, amit a lehető legjobban tartsanak meg abban a házban, és ha majd a Sacra Congregatio megold valamit a klerikusok és a fratellók vitájában, azonnal értesítsen, hogy mit döntöttek. P. Antoniónak nagy elfoglaltságom miatt ez alkalommal nem tudok írni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. okt. 2.)
„Írtam Nápolyba, hogy minél előbb induljon P. Gio Battista egy pappal és egy fratellóval Chietibe, azt hiszem, hogy f. h. 8-án vagy 10-én ott lesznek, és ha lesz időm, még ezzel a postával elküldöm a megbízó levelet is. – Signora Claudiának írtam, hogy a házat illetőleg ne nyugtalankodjék, hiszen majdnem mindenen túl rendelkezésére áll, egyébként erről most mást nem írok, csak annyit a miheztartás végett, hogy hallgasson eszére. – Mindig az volt a felfogásom, hogy fr. Giacinto ellen írt levélnek nincs igaza, és ha fr. Giacintóra nincs ott szükség, mivel odaérkezik egy fratello P. Gio. Battistával, akkor fr. Giacinto jöhetne Rómába és vele együtt P. Gregorio, Atyaságoddal együtt jöhetnének Norcia felé, és itt megtekinthetné, meglátogathatná a Kongregációt, hogy mit kezdeményeztek sokan a tanácsbeli emberek közül, akik szeretnék megalapítani a Kongregációt, első alkalommal is 120 ducát adományt adtak össze, ünnepnapokon P. Gerolamo áll rendelkezésükre és nagyon jó lesz, ha Atyaságod segítségére lesz neki és mondja meg neki elgondolását, és mindazt, amit legmegfelelőbbnek talál. Láttam annak a kérvénynek a másolatát, amelyet a kapucinusok prokurátora nyújtott be a Szent Officiumhoz, valamint a feleletet, készíttetek másolatot róla. Ezeket akartam megírni jelen levelemben. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. okt. 2.)
„Ma pénteken délután kaptam meg szept. 28-án írt levelét, amelyben nem egészen az igazságnak megfelelő dolgot tételez fel, ön azt írja, hogy a Provinciális írt nekem valamit abban a dologban, amiről ön azt írja, hogy ön ellen és P. Carlo ellen van valami kifogás. Mindazt, amit írtam, én P. Carlo leveléből merítettem, aki azt írja nekem, hogy ön a melegedőben, izzasztóban volt és mindennap hat giuliót fizetett és mivelhogy az új gyógymód használata nem tudott eleget tenni az iskolában és én ezt az akadályt tudomásulvéve, hogy P. Carlót mentesítsük az iskolától, amit eddig végzett, ahogyan nekem írja, meghagytam a P. Provinciálisnak, hogy küldje Porta Realéba fr. Pier Luca fratellót az iskolához, aki azonnal jött, ahogyan írja P. Carlo, aki nem törődve az én intézkedésemmel, ami nem volt helyénvaló, hogy odajöjjön fr. Pier Luca bizonyos okok miatt, de legfőképpen mivel ön kívül volt... és most hogy hazatért, írt nekem, hogy ön nem felelt meg annak, hogy az első iskolát vezesse, és hogy odaküldtem fr. Pier Luca fratellót, azonnal azt írta, hogy ön alkalmas annak az iskolának a vezetésére, én mindjárt láttam, hogy az ő mesterkedése, hogy az ő keze van benne, hogy ne jöhessen oda fr. Pier Luca, amiért is azonnal kifejeztem nézetemet, rendreutasításomat, hogy a legtermészetesebb módon, egyszerűséggel kell igazodni és engedelmeskedni az elöljárónak, megírtam, hogy egyáltalában nincs megtisztelés nélkül az a munkakör, feladat, amelyet végeznie kell önnek, tehát végeredményben tudja meg, hogy mindebben semmi köze sem volt a P. Provinciálisnak, nem volt benne semmi része, semmit sem tudta meg az ő útján, amiről ön ír nekem levele elején. Természetsen annak nem örülök, hogy betegsége idején nem látogatta meg, de isten szolgáinak minden dolgot jó szívvel kell fogadniuk, ha most nem is egészséges, de legyen rajta, újra az legyen, hogy helyt állhasson a fogadalom értelmében, amit letett az engedelmességgel együtt. Ezeket akartam megírni jelen levelemben. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. okt. 2.)
„Megértettem Atyaságod leveléből, hogy a Rotanda nevű helységben meg akarják telepíteni a Kegyes Iskolák Intézményét, Atyaságod megnyugtathatja az illető Sig. Cavalierót, aki erről beszélt, hogyha meg volna hozzá a megfelelő erőnk, felkészültségünk, egy pillanatra sem halasztanám a kérés teljesítését, de éppen Atyaságod tudhatja a legjobban, hogy milyen nagy hiányunk van képzett, alkalmas maestrókban, de iparkodunk napról napra azon lenni, hogy neveljünk ilyeneket, hogy idővel eleget tehessünk az óhajnak, amit a jelenben megtenni nem tudunk. Kérjük az Urat, hogy adja meg nekünk azt a kegyelmet, hogy sok alkalmas és jó egyént küldjön nekünk, hogy eleget tehessünk azok kérésének, akik a mi Intézményünket óhajtják. Értesítsen engem Atyaságod arról, hogy az említett helység Lecce közelében van-e, vagy Calabriában, Bisignano körül? Ezeket akartam megírni válaszul levelére Atyaságodnak. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. okt. 2.)
„Én úgy látom, hogy néha-néha huzamosabban is ott tartják a leveleket Nápolyban, amelyeket én Campiba, Bisignanóba vagy máshova küldök, minthogy hetenként van gyalogposta szolgálat, azonnal postára kellene adniuk azokat a leveleket, amelyek azokra a helyekre szólnak, ha elküldte volna rendes időben a zárt levelet Campiba a Sig. Arcipretének, akkor hamarosabban közölhették volna intézkedésemet is. Szerintem nem csak P. Tomasót, hanem fr. Evangelista és másik két fratellót is el kell helyezni, távolítani Campiból, Atyaságod gondoskodjék pótlásukról a Provinciából másoknak az odahelyezésével. Fr. Carlo di S. Francesco fratello számár adott engedély módosítva lesz. – Fr. Marco és P. Giuseppe ügyében nem kell vitatkozni, ha questáló úton van, azonnal hívja vissza és induljanak útnak, ahogyan írtam, mert előnyösebb, jobb az egész Szerzet előrehaladását, egyetemes javát szolgálni, mint egyetlen házét, ha valamit írok, még ha úgy is látszik, hogy elgondolása szerint, még akkor sem kell vitatkoznia, különben is nem kötelességem, hogy minden rendelkezésnek aprólékosan okát adjam, amelyek arra indítanak, késztetnek, hogy így vagy úgy határozzak. – Nem szeretném, ha a patikusnak jogos panaszai lennének miattunk. Ami pedig az adományozást illeti, várom a másolatot, és a megokolást, hogy mire építik az ügyvédek az igazságot. – A bisignanói P. Francescónak már Nápolyban kellene lennie, hogy Rómába jöhessen, és hogy kellő időben otthon lehessen, ha tudna gyóntatót küldeni, akkor küldjön, ha nem, akkor nincs más, mint türelmesen várakozni. P. Nicolo Maria nem kis dolgot fog cselekedni, ha egyedül el tudja végezni azt a két dolgot. Egy kissé keményebben írtam P. Carlónak a sok ellenkezése, ellenvetése miatt, amit velem szemben gyakorol, megtesz, csak azért, hogy a maga felfogása, elgondolása érvényesüljön és ő azt gondolja, hogy nekem Atyaságod írt felőle, de csalódik, mivelhogy ő azt írja nekem, hogy fr. Stefano az izzasztóban volt naponként fizetett öt-hat giuliót és mivelhogy nem jól kezelték, ahogyan maga fr. Stefano írta nekem, hazahozta az izzasztóból a Porta Realéba, csakhogy ne kelljen odahozni mso Pier Luca fratellót. Írok neki most, hogyha már egészséges és tud tanítani, ahogy kéri ezt, menjen Messinába, és tanítsa ott az első iskolát. – Figyelmébe ajánlom az ügyeket Campiban, hogy vizsgálja felül hivatalosan, ha csakugyan megtörtént az eset, alkalmazzák az orvoslást, mivelhogy nyilvános volt a botrány, amiért is, ha Atyaságod el tudna menni, hogy megismerje a helyzetet, hogy aztán alkalmazhassa, megadhatná a megfelelő gyógyszert, jó lenne. P. Pietro ma megérkezett társaival együtt. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. okt. 2.)
„Mielőtt elküldené fr. Antoniót Chietibe, ki kell kérdezni a lisztügyben, nehogy azt mondhassák, hogy Atyaságod eltávolította, nehogy megtudják az igazságot, ennélfogva Atyaságod írja meg nekem egyszerűen a ténynek megfelelő igazságot, hogyan történt, hogy minden lehetséges elégtételt megadjunk a patikusnak. – A Palermóból jött három novíciust, z egyik fogadalmas, küldje Rómába, hacsak már útnak nem indította őket, nem azzal a társasággal, amellyel jöttek, hanem másokkal pl. mondanám, hogy P. Giuseppe di S. Tomaso d' Aquino atyával, hacsak ő kocsin nem jön, akkor küldheti őket fr. Marcóval a hó 15-én, legkésőbb 16-án, és efelől ne legyen semmi ellenkezés, vita, vagy a novíciusokkal jön fr. Marco vagy a novíciusok nélkül, vagy P. Giuseppe társaságában, vagy anélkül, de mindenképpen küldje az említett Marco fratellót a szent engedelmesség nevében, és ha még nem fejezték volna be a bor questálását, küldjön helyette más valakit, akár kettőt is, mivelhogy vakáció van, mehetnek a klerikusok és áldozópapok is. – P. Gerolamo legyen az első iskola mestere a Duchescában és fr. Pier Luca a Porta Realéban minden tovább ellenvetés nélkül. Fr. Antonio maradjon ott, míg újabb intézkedést nem küldök, mivelhogy Palermóban nincs, aki tanítsa az írást és a számolást, az ő elküldésével, ami nem nagyon szolgál dicséretére. Hasonlóképpen maradjon ott fr. Gio. Leonardo is újabb intézkedésig. Szeretném tudni, hogyan viselkedik a magányban fr. Alessio, értesítsen felőle. – Ami apatikust illeti, szerintem nagyon helytelenül viselkedtek vele szemben, még csak egy jó szóval sem fejezték ki sajnálkozásukat. Igyekezzünk elégtételt szolgálni, ha majd lesz rizsünk és mandulánk. Ha fr. Stefano egészségileg rendben lesz, azon gondolkozom, hogy Messinába küldöm az első iskola vezetésére. – Hallom, hogy az említett Sig. Ambrozio-féle hely, Rotonda, Otranto közelében van, Atyaságod ne ígérjen semmit sem, hiszen szívesen ott hagynám Campit is, semhogy új alapítást vállaljak azokon a tájakon. Szerintem Atyaságod azt mondja, hogy kevesen vannak abban a házban, igaza van, mivelhogy a papokat nem lehet számításba venni, úgy tekinteni, mint akik hasznavehető egyének az iskolában. Ha még nem küldte volna el Campiba fr. Carlo di S. Ignazio fratellót, ne küldje, hogy egy vizitátor kíséretében mehessen és 15 vagy 20 nap múlva visszatérhessen Nápolyba. – A küldönc útján jött leveleket jól meg kell fizetni, ezért hát ne küldjenek küldönc révén, hacsak nem nagyon sürgős, félívlapokon apró betűkkel mind Atyaságod, mind mások. – Atyaságod engedélyt adhat az én nevemben fr. Tomaso di S. Michele Arcangelo és fr. Andrea della Nunziata fratellóknak, hogy elmehetnek a Szent Ferenc rendjébe, valaki kísérje el őket és adja át őket hivatalosan az említett atyáknak figyelmeztetvén a nevezett fratellókat, hogy legyenek állhatatosak az említett Szerzetben, nehogy újra kelljen végezniük a noviciátust, ha netán visszatérnének hozzánk. – Atyaságod mentesítse a sekrestyei szolgálat alól P. Gio. Giuseppe de s. Carlo atyát és bízza meg más nek megfelelő szolgálattal, vagy engedje meg neki, hogy vidékre mehessen. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. okt. 9.) – „Amikor Nápolyba küldtem fr. Marc' Antoniót, azért volt, hogy legyen atyja vigasztalására néhány napig, aztán Palermóba lett rendelve, hogy tanulással készüljön fel a szentelésre, de ő megtalálta annak a módját, hogy Nápolyban maradhatott, én azt hiszem, hogy olyan keveset tanult, mint ahogyan annak előtte is csinálta, hogy ennélfogva mindig alkalmatlan marad a papságra. - Mondja meg P. Gerolamónak, hogy tanulja meg a belső tiszteletadást, amellyel mondania, végeznie kell a mise szent szövegét, amikor beszél a mindenkor áldott Istennel, és a teljes szentháromság egy Istennel, amit nem elég kimondani csak szájjal és valami kis buzgósággal, ájtatossággal, hanem teljes szívvel, aminek majd a maga idejében meglesz a vigasztalása.”
„Áttanulmányoztam a múlt hó 29-én kelt levelét, amelyben beszámol nekem arról, hogy Sig. Doth. Blasio és Sig. Tomaso jelenlétében hogyan tárgyalta meg a levélben említett öt pontot, hogy megegyezés jöjjön létre, a nagyobb jelentőségű dolgokban határozottan a kiküldött urak döntését fogadnám el, amiként gondolom, hogy P. Stefano, rendünk prokurátora is ezen a nézeten van, aki mindezideig nem értesített engem ezekről a különleges pontokról, tárgyalásról, nagyon örülök annak, hogy inkább megegyezéssel intézzük el a dolgokat, még ha valami veszteséggel is járna, mint pereskedéssel, írok néhány sort P. Stefanónak, aki nemsokára el fog utazni abból a városból, aki hamarosan elkerül onnét, egy Abruzzo vidékéről való atya fog helyére kerülni, aki igen buzgó szolgája az Istennek, felajánlván mindig készséges szolgálatomat önnek, kérem az Urat, hogy áldja meg bőségesen minden cselekedetét.” – (Róma, 1638. okt. 9.)
„Olvastam a legutóbbi hosszú levelét, amelyre most nem válaszolok Atyaságodnak, mert más sokkal nagyobb jelentőségű dologról van szó, amelyre Atyaságod lett kiválasztva. Közlöm Atyaságoddal, tudomására hozom, hogy a nápolyi két házban nincs meg az az egyetértés, egység, amelynek lennie kellene és a királyság egyéb házaiban olyasmik történtek, amelyeket ki kell vizsgálni nagy tapintattal, sok bölcsességgel, hogy elfogadhatók, fenntarthatók-e azok a jelentések, amelyeket kaptunk a Nápolyban történt dolgokról, vagy pedig ki kell-e egészíteni, iparkodjunk-e más információkat is beszerezni, többek közt az a panasz azokban a házakban, hogy a Provinciálist gyanakvással nézik, hogy részrehajló, ezért aztán úgy döntöttünk, hogy Atyaságod, miután olvasta jelen levelünket, mint helyettes elöljárót hagyja ott maga helyett P. Gliceriót, és minél előbb induljon Rómába, ahonnét nagy igyekezettel induljon Nápolyba azzal a megbízatással, hogy az ottani királyságban levő minden házunk felett hatalmat gyakorolhasson, és remélem, hogy Atyaságod minden igyekezettel és bölcsességével mindent elrendez ott, amit el kell rendezni, óhajtom, hogy kellő gyorsasággal készüljön fel erre a küldetésre és erről csak a tanácsurakat tájékoztassa és néhány más valakit, akikkel szükségesnek tartja, hogy közölni kell a dolgot, senki se mondhassa, hogy a P. Minsitro csak úgy ellépett, anélkül, hogy okát is adta volna valakinek. Ezeket akartam jelen levelemben közölni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. okt. 9.) – „Tartsa titokban a házbeliek előtt, nehogy tudomást szerezvén erről, elkezdjenek levelezni.”
„Írt nekem Signora Claudia és abban felsorolta azt az öt pontot, amelyre vonatkozólag közmegegyezés történt mindkét részről, ami szerintem, nem érinti különösebben az örökség lényegét, amint láthatja a levélből, amelyet az említett Signora írt nekem, amelyet megküldök Atyaságodnak, hogy lássa, hogy miről is van szó és minthogy ilyen közmegegyezéssel történtek a dolgok elintézése, írhatom önnek, hogy nagyon meg vagyok elégedve, hogy így jött létre a megegyezés és nem pereskedés útján és sokkal jobb, ha kevés differenciával le is kell mondanunk valamikről. Ha majd odaérkeztek P. Gio Battista del Carmina P. Giulióval és fr. Antonióval és mivelhogy most sokan vannak abban a házban, viszont fr. Giacintóra szükség van ott, aki informálja az odaérkezőket az örökségről, Atyaságod azonnal küldje Rómába P. Gregoriót és vele együtt fr. Antoniót, aki néhány napot Rómában tölt és miután megtudtam tőle pontosan a lisztproblémát a maga teljes igazságában, vissza fogom küldeni oda, és ebben a dologban ne legyen semmi feleselés, hanem engedelmeskedjék azonnal, és ha majd Atyaságod okt. vége felé útra kel Norciába, útitársul maga mellé veheti fr. Tomaso Mariát akár Norciáig, akár Narniig. – Ami a nápolyi dolgokat illeti, egy elhatározó lépést tettem, amelynek folytán, hiszem, hogy a dolgok elrendeződnek, azon is gondolkozom, hogy valami személyi áthelyezések is elősegítik a helyzet újjáalakulását, mivelhogy szerintem abban a két házban nem mennek úgy a dolgok, mint ahogyan kellene és én abban a reményben vagyok, hogy hamarosan egészen sajátos jó gyógymódot fogok tudni alkalmazni. Ezekkel a nápolyi kérdésekkel együtt abban is döntöttünk, hogy maradunk-e Campiban, vagy feladjuk, mivelhogy a botrány következtében a helyi elöljáróság megvonta a havonkénti segélyként adott hat dukátot a háztól, valamint a hússegélyt. - -helyesen értesült arról, hogy személyesen voltam a kardinálisoknál, hogy megtárgyaljam a reklamáló fratellók dolgát és egyéb kérdéseket, ha majd Atyaságod egy kissé tájékoztatva lesz az igazságról, meg fogja látni, hogy mennyi hazugságot hordtak össze ebben az ügyben és milyen csekély Isten-félelem mutatkozott meg ebben az eljárásban, amely remélhetőleg, néhány nap múlva be fog fejeződni, amiről majd részletesen fogom informálni más levelemben. Küldöm egyúttal a megbízó levelet P. Gio. Battista atyának, mint a ház elöljárójának. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. okt. 9.)
„A legutolsó postával, f. h. 9-én írtam levelet Atyaságodnak, és ugyanakkor elküldtem az elöljárói megbízólevelet P. Gio. Battista del Carmina atya számára, akinek szíveskedjék megmondani, hogy amikor ír nekem, igyekezzék egy kissé rendesebben írni, és nagyobb betűkkel, hogy könnyebben lehessen olvasni. Ugyanakkor elküldtem azt a levelet is, amelyet Signora Claudia küldött nekem, hogy Atyaságod tájékozódjék, hogy miről írt, és hogy egyező-e azzal, ahogyan Atyaságoddal tárgyalt és mielőtt elhagyná azt a helyet, gondja legyen arra Atyaságodnak, hogy vegyen mindent tulajdonba az említett P. Gio Battista, ennélfogva tartózkodjék még ott tíz-tizenkét napig. Írtam azt is, hogy minden további nélkül küldje azonnal Rómába P. Gregoriót fr. Antonióval együtt, aki Nápolyból jött, fr. Antoniót mihamarabb vissza fogom küldeni, mert nagyon fontos, hogy saját magától tudjam meg eskü alatt a liszt körüli ügyeket, nehogy emiatt az egészen sajátos ügy miatt valami hiány ne legyen, addig maradjon ott helyén fr. Giacinto. – Még semmi sem lett kihirdetve, hogy miféle megoldást, határozatot hozott a Kongregáció a klerikusok és a fratellók ügyében. – A császár követe lebontotta palotájának a homlokzatát, és visszamegy Németországba, anélkül, hogy nagy ünnepélyes felvonulást rendezne a nép nagy csodálkozására. – Csodálkozna Atyaságod, ha látná, hogy milyen bőséges a szőlőtermés ezen a tájon. Velletriben egy akó bor egy giulio, Palestrinában még ennél is olcsóbb, egyesek nem tudják, hogy mit csináljanak a bőséges terméssel, nincs elég hordó a termés tárolására. Rómában öt, hat, hét giulióért adják a hordó borokat, bőséges eredményt jelentenek Cesenából »512 staroli« gabona, Riminiben minden más nélkül 63 »staroli«. – Itt arról beszélnek, hogy a török nagyon fegyverkezik Velence ellen, és hogy a Pápa felajánlotta segítségét a velenceieknek. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. okt. 13.)
„Két levelet kaptam Atyaságodtól, az egyik tartalmazza fr. Antonio beszámolóját a lisztügyről, én úgy emlékszem, hogy egy másik vallomásban másképpen beszélt. Nem megy Nápolyba az az atya, akit az Atyaságod gondol, hanem majd egy másik, és ott lesz pár nap múlva, és ha esetleg P. Gasparo jönne Palermóból, ne avatkozzék bele semmi dologba, hanem jöjjön egyenesen Frascatiba a palermói novíciusokkal, hacsak már el nem indultak más úton. Ha P. giuseppe eddig nem indult volna el, akkor ne induljon, hanem várja meg ott az újabb intézkedést. Fr. Marco induljon mindenképpen minél előbb minden ellenkezés, vita nélkül. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. okt. 16.)
„Szerintem P. Antonio elöljárónak kétszeres mortifikáció büntetés jár ki a rossz példaadás miatt, amellyel mint elöljáró megbotránkoztatta a ház tagjait és mivelhogy magánál tartotta a kasszának mind a három kulcsát, ezzel eljátszotta becsületét, hogy elöljáró lehessen továbbra is, hacsak igen komoly jelét nem adja a megjavulásnak, és ha Rómában lenne, egy hónapi szobafogságot szabnék ki rá, igen nehezen tudja jóvátenni az okozott kárt, amit mint elöljáró okozott rossz példájával, és ha Atyaságod Genovában tartja P. Ignaziót, szerintem megfelelőbb lenne mint ő, és amikor Atyaságod mortifikációval akar valakit büntetni, miután kikérte Asszisztenseinek a véleményét, küldje az illetőt Savonába, előzőleg már tárgyalván az elöljáróval, hogy amikor az illető megérkezik vese az illetőt 10-15 napi szobafogságra, vagy ahogyan Atyaságod jobbnak gondolja, végeztessen vele lelkigyakorlatot, és hát ha ezzel a mortifikációval magához tér, mivelhogy a genovai házban nincs ilyen rendeltetésre fenntartott szoba, hogy ezzel visszasegítsék a fegyelem útjára, hogyha nem elég a szeretet útja, akkor meg kell próbálni ezt a másikat is, amely szintén a szeretetből forrásozik, mivelhogy a javakat akarja szolgálni. – Mons. Castellanitól mindig kapok pénzt, amikor Atyaságod megküldi nekem az utalványt, azért hát várom, ha lehet minél előbb. – P. Pietro Agostino azért érkezett Genovába, hogy ott hajóra szálljon, addig csak hagyja ott tartózkodni, míg alkalom nem adódik neki az elhajózásra. Egy prelátus kért, hogy hagyjam P. Giuliót a vakáció végéig Genovában, utána majd küldheti Firenzébe, ahol már volt, vagy Nápolyba. – Fr. Gio. Francesco vezetheti ott az első iskolát, míg újabb rendelkezést nem kap, és addig itt intéződnek az ő ügyei, Savonába majd küldök egy maestrót az első iskolára, és P. Alessandro Nicolo mihamarabb útra kelhet vagy Genovába vagy Savonába, mivelhogy itt nem tesz jót egészségének a levegő, majd egy másik postával írok neki arról, hogyan oldódnak meg a Szent Kongregációban a mi dolgaink. – Mondják, hogy a császár követe hazamegy, de nem lesz semmi ünnepélyes felvonulás. – Itt Róma környékén gyakran lehet hallani rablásokról, négy-hat felfegyverzett ember járja az utakat és ma itt, holnap ott rabolják ki az utasokat és hacsak valami intézkedés nem történik, nem lehet biztonságban járni. – Ezidén olyan bőséges termést hozott a szőlő, hogy Velletriben egy giulio egy hordó borért, és nem tudták leszüretelni a teméntelen szőlőt, mivelhogy nem volt elegendő hordó. Azt írják, hogy Palestrinában egy garasért adtak egy hordó mustot, mások meg nem tudván hová tegyék, kiöntötték. Ugyanígy van Róma környékén is, Márkában, Romagnában, amit én 47 év alatt nem láttam Rómában. Adja az Úr, hogy ugyanilyen bőséges legyen a lelki javak juttatása, mint amilyen az anyagi javaké. Ezeket akartam jelenleg megírni, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. okt. 16.)
„A múltban is, de még a jelenben is igen nagy tisztelettel vagyok a S. Bernardo kolostor iránt, mert hallom, hogy lelkiismeretesen megtartják a »vita communis«-t, ami jele annak, hogy megvan ott az igazi szeretet, hogy uralkodik az igazi szeretet és következésképpen az isten, a mindenkor áldott Isten, és amint ígéretet tettem a múltban, amikor erre alkalom volt és ígérem a jövőre is, hogy mindent szívesen megteszek a kolostor szolgálatában, ha úgy kerül valami dolog, ügy, és amint nem szűntem meg ez ideig, ezután sem feledkezem meg arról, hogy imáimban kérjem az Urat, hogy gyarapodjanak a S. Bernardo kolostor összes tagjai a Szentlélekben, kegyelemben. Ezeket írom válaszul levelére.” – (Róma, 1638. okt. 16.)
„Jónéhány postaforduló volt és semmi értesítést nem kaptam sem Bisignanóból, sem Nápolyból P. Francisco di S. Caterina atyának Rómába indulásáról, aki gyakrabban is írt nekem, hogy szeretne a vakáció folyamán Rómába jönni, értesítsen engem erről a dologról Atyaságod. – Ha majd odaérkezik P. Gio Battista di S. Tecla P. Pier Franciscóval együtt, hogy megtudják, hogy mi az igazság az ottani házak ügyeiben, én meg vagyok győződve, hogy igen sok ezekben a dologban a szenvedélyesség, figyelmeztesse az említett atyát, hogy ne egykönnyen higgyen a dogoknak, hanem nagyon is óvatos legyen, hogy hitelt adjon mindannak, amit a kihallgatásokból tud meg, mert a kihallgatottak közül nem egyet a szenvedélyesség vezet, megírtam neki, hogy Giuseppe di S. Tomaso ezen a télen maradjon ott, hogy fr. Marco jöjjön, hogy legalább a hó folyamán, 26-án vagy 27-én itt legyen. – Atyaságod nem értesít engem arról, nem jelzi, hogy ki jön a palermói novíciusokkal, de beszámol arról, hogy elhelyezték Moriconéba fr. Ignaziót és fr. Gio Leonardót, akik aligha fognak abban a házban megfelelni és informálja az említett atyát arról is, hogy alkalmas-e nekünk fenntartani a házat Campiban, ha pedig amellett döntenek, hogy fenn kell tartani, akkor ne csak arra legyen gondjuk, hogy elmozdítsák abból a házból azt a négy-öt botrányt okozót, hanem szabjanak is ki rájuk súlyos mortifikációkat, főként P. Tomasóval szemben, akiben annyi álnokságot, hamisságot, ámítást fedeztem fel, és a másik dolog, hogy nem akar megjelenni, kétlem, hogy ennek vége nem az »excom. latae sententiae« lesz-e. Tehát úgy intézkedjék, hogy az említett atya teljes szigorral hagyja meg neki, hogy jelenjen meg Rómában a Campiban kapott felszólítás után két hónapon belül. Írjon afelől is, hogyan intézik el az iskolai ügyeket, és hogyan van a betegeskedő fr. Stefano. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. okt. 23.)
„Atyaságod lássa el teljes információval P. Gio. Battista atyát az örökségi dolgokat illetőleg és aztán majd ő számoljon be Atyaságodnak arról, hogyan mennek a dolgok. Két alkalommal is írtam, hogy azonnal küldjék ide fr. Antoniót, és addig maradjon ott helyben fr. Giacinto, és az említett fr. Antonio jöjjön P. Gregorióval és maradjon az ő helyében P. giulio és én azonnal visszaküldöm fr. Antoniót, mihelyt megtudom saját magától eskü alatt, hogyan is történt az a lisztügy, és ha majd Atyaságod elrendezi a dolgokat az örökség körül, és mindent rendesen átad P. Gio. Battistának, akkor Atyaságod elindulhat Norciába, ahol majd el fog intézni néhány problémát, ami azzal kapcsolatban merült fel, hogy néhány polgár részéről Kongregációt szerveztek meg a Nagyteremben, és most sekrestyét is akarnak ott létesíteni, Atyaságod tudná most ott elsimítani a dolgokat, megnyugtatni mindenkit. Hagyja meg Atyaságod nevemben fr. Giacintónak, hogy semmiképpen sem távozzék Chietiból, és majd a tavasszal intézkedem, hogy mi lesz a teendője, addig is hát legyen türelemmel. – Szinte biztosra veszem, hogy Signora Claudia újra férjhez megy, éppen ezért hát mindent el kell intézni a lehető legjobban, hogy minden birtok és ház visszaszálljon az örökségre, aminek most haszonélvezetét bírja. Itt nincs semmi különösebb újság. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. okt. 23.)
„Hárman érkeznek oda a mieink közül, P. Nicolo, aki egy idő óta gyengélkedik, vele együtt érkezik a savonai elöljáró testvére, és a nielai fr. Carlo Antonio, és ha majd Genovában partra szállnak, Atyaságod fizesse meg a viteldíjat, a hajódíjat és aztán fizettesse meg a savonai P. Ministróval. Tegnap kaptam Nápolyból azt a jelentést, hogy egy ismert iparos a messinai piaristákra hagyományozta 40 ezer scudi értékű javait, holnap várom az írást Messinából a stafétával, a gyorspostával, és akkor majd értesítéssel leszek. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1638. okt. 29.)
„Nem gondoltam volna, hogy ez a fr. Antonio ennyire álnok, hamis, kétszínű legyen, mint ahogyan most kitűnt a levélből, amelyet Giuseppe Vacantének írt, aki nem más mint a P. Gio. Battista di S. Bernardo, aki a Szerzeten kívül van, minthogy engedélyt kapott a mi urunktól Sig. Card. Antonio útján, hogy tíz évig világi ruhában a Szerzeten kívül tartózkodhat, hogy segítségére lehessen nővéreinek, pár napja írtam, hogy küldjék Rómába az említett fr. Antoniót P. Gregorióval együtt, és ha majd itt lesz, lehet arról tárgyalni, hogy át akar-e menni Szent Ferenc szerzetébe, mivelhogy ilyen kétszínű, nem való a Szerzetbe. – Ami pedig az ottani örökséget illeti, szerfölött óhajtom, hogy már egyszer végére járjanak annak a dolognak, hogy mit is fog hozni az az örökség, leszámítva a vitás részeket és mennyi az az érték birtokban és egyéb másban, amelyet haszonélvezetben bír Signora Claudia, míg férjhez nem megy. Azt is szeretném tudni, hogy milyen helyre, telekre tervezik az új rendházat, milyen felszereléssel lesz, mennyibe kerül, és meddig tart az építkezés? Beszéltem a chieti mons. Arcivescovóval, érsekkel, aki egykor jóakaró gazdám volt Sig. Card. Giustiniani idejében és megígérte, hogy segíteni, támogatni fogja munkánkat, alapításunkat, amennyire tőle telik. Értesítsen, hogy annak fejében, amit a városnak kellett volna adni, viszonzásképpen megkapott piacvám mennyit jelent évente, valamivel többet vagy kevesebbet, és hogy Sig. Fulvio Raviguani lefizette-e járandóságként a bizonyos összeget, ami nála volt? Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. okt. 30.)
„Nagyon örülök annak, hogy már is ért el valami eredményt abban a két házban, remélem, hogy eredményesen fogja folytatni mindvégig, Atyaságod meghatalmazása, jogköre nem fog addig megszűnni, míg egyensúlyba nem hozza annak a két háznak a dolgait, és én majd értesítem mindarról, hogy mit kell tennie, ha majd elvégzi azokat a teendőket. Hogy információkat szerezzen be, amikor súlyos ügyről van szó jogilag is igénybe veheti a már elhangzott tanúkihallgatásokat. – Az útiköltség fejében adott 10 scudinak és a novíciusoknak Rómába küldésével együtt járó költségeknek a megfizetéséről gondoskodjék a P. Provinciális. – P. Girolamo mindenképpen jöjjön Rómába Campiból sok fontos ok miatt, ennélfogva küldjék minél előbb, hasonlóképpen P. Francescót Bisignanóból. – Ami a campi házat illeti, hallom, hogy a Vezetőség megvonta a havonkénti hat dukátot és a heti hússegélyt. Szükséges, hogy Atyaságod tárgyaljon Signora Marchesával és ha fenn kell tartani azt a házat, akkor Atyaságod küldje oda elöljárónak azt, akit legjobbnak talál, vél, ezt a kérdést teljesen rábízom Atyaságodra. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. okt. 30.) – „Atyaságod tegyen látogatást Campiban a Signora Marchesanál, aki azt kérte a P. Provinciálistól, hogy vállaljunk eltartásra egy campi ifjút, Atyaságod gondolja át, hogy erre mit is lehetne felelni. A legelső alkalommal küldök egy klerikust az első iskolára, aki elláthatja ezt a szolgálatot, ha fenn kell tartani a campi házat, és azonkívül oda lehet rendelni az iskolához két embert P. Evangelistát és fr. Francesco di Tutti di Santi fratellót.”
„Nagyon szükséges most, hogy a papok lássák el azokat az iskolákat, ahol hiányoznak a maestrók, és ha maj már lezajlik ez a vita a klerikusok és a fratellók között, akkor majd gondoskodunk megfelelő személyekről, és ha semmire sem mennek ott a fananói fr. Carlóval, küldjék Rómába. Atyaságod informálja P. Gio. Battista atyát a campi Signora Marchese kéréséről, menjenek el együtt hozzá hivatalos látogatásra és informálják a mi dolgainkról és ha P. Tomaso ott Campiban nem engedelmeskedik, intézkedhetnek, hogy mint makacsot, vessék fogságra, ha kell, világi hatalom segítségét is vegyék igénybe. Levelet kaptam, amelyben emlegetik a »Gran Cana de Tartri« nevet és a Gaudini jelenleg visszavonult. – Az a hír volt, hogy meghalt egy messinai Notaro, és hogy a Kegyes Iskolák javára végrendelkezett volna, mivelhogy Atyaságod semmiről sem értesít a staféta postával, ez annak a jele, hogy tréfadolog az egész. Ezeket akartam megírni. Nagyon rosszul tették, hogy fr. Tomaso di S. Agostinót, aki már egyszer volt novíciusunk, de akkor eltávozott, hogy most újra felvették az én megkérdezésem nélkül, ne csodálkozzék tehát, ha szigorúbb terminusokkal élek, a szent engedelmesség nevében parancsolok a jövőben, mert az ilyen hasonló gondolkozású egyszerűbb nép nem sok jó eredménnyel szoktak helytállni, mivelhogy nincs meg náluk a határozott állásfoglalás,az ítélkezés. – P. Francesco di Bisignano induljon minél előbb Rómába mro Gerolamóval együtt. Amennyire lehetséges, segítse elő, hogy jó eredménnyel végződjék a Vizitáció. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. okt. 30.) – „P. Gio. Battista di S. Bernardo megkapta az engedélyt, hogy tíz évig a Szerzeten kívül élhet világi ruhában, hogy segítségére legyen két nővérének.”
„Szinte biztosra veszem, hogy amire levelem Noricába érkezik, arra már Atyaságod is ott lesz a nevezett városban, és meg fogja tudni, hallani a lakosság különféle véleményét afelől a Nagyterem-féle kérdésről, és majd meglátja, hogyan is lehetne ezt az ügyet úgy megoldani, hogy egyik rész sem sértődjék meg, mivelhogy a magistrátus azt írta nekem, hogy semmiképpen sem akarnak abba beleegyezni, hogy a Nagytermet szétválasztják, és hogy abba építkezzenek is valamit. – Itt napról-napra várjuk annak a vitának a megoldását, ami fennáll a fratellók és a klerikusok között, azon aggódom, hogyha nem a fratellók javára oldódik meg a kérdés, akkor majd sokan elmennek más Szerzetekbe, különösképpen azok, akik tanítják az írást, a számolást, nem is olyan nagy idő alatt négyen elmentek, az egész ügy a Congregazione della Visita prelátusainak a kezében van; ebben a vitában természetesen, sajnos nem hiányoznak azok a felindult, szenvedélyes lelkek sem, akik, hogy nem mondjam irigységből, bosszúból elmondják, feltárják a mások gyarlóságait a prelátusok előtt. Engedje az Úr, hogy ez az egész ügy is Isten nagyobb dicsőségére találjon megoldást. – A múltban abban a házban a gyóntatások nagyon elvonták az embereket az iskolától, az idő nagy részét a gyóntatásokra fordították és a különféle kázusok tanulmányozására és emiatt a tanulmányozás miatt nem volt idejük az iskolára, de hogy most már törődjenek az iskolás gyermekekkel is, nyugtassa meg P. Gerolamót, aki gondolom, hogy haragszik, érzékenykedik egy kissé a legújabb rendelkezésem miatt. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. nov. 3.) – „Atyaságod értesítsen engem, hogy az ön Brévéjében benne van-e a felhatalmazás, hogy új prokurátort állíthat-e, küldje meg nekem a másolatot.”
„Nem hiszem, hogy lesz olyan valaki, akinek lesz ahhoz bátorsága, hogy merészelje végrehajtani P. Tomasóval szemben hozott intézkedést, ha másképpen nem megy, forduljanak segítségért a világi hatóságokhoz, vegyék igénybe Signora Marchese közbelépését, addig is legyen arra gondjuk, hogy helyrehozzák mindazt, amire helytelen, kellemetlen volt, ezért küldtük oda a megbízott atyát P. Pier Franciscóval. Nagyon csodálkozom azon, hogy Gemmarót és P. Nicolo Maria atyákat hozta javaslatba a gyóntatói megbízásra, én ezzel szemben P. Tomaso della Passione atyát és P. Gio. Giuseppe di Catigliano atyát terjeszteném elő. Megkaptuk a küldeményt és a mandulát. – Fr. Giuseppa della Annunziata fratellót küldje majd kőműves munkálatokra, ha P. Francesco asszisztens Firenzéből ír majd nekem a jövő héten, aki egy igen szép telket szerzett a noviciátus számára a város kapujánál. Ezeket akartam megírni jelenleg. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. nov. 6.) – „Ami pedig azt a novíciust illeti, akit engedte, hogy elküldjék a nyári nagy melegben, nem helyénvaló, hogy újra abban a házban végezze a próbaévet, ahol nincs meg az obszervancia, inkább a római noviciátusban kellene végeztetni vele a próbaévet, ahonnét, ha nem megfelelő, nagyobb szégyen elküldeni, néhány napja, hogy ötöt-hatot elküldtünk, mivelhogy, ha nem tanulnak úgy ezek a novíciusok, mint ahogyan kellene, rendszerint csak szégyenére vannak a Szerzetnek. – Nővérének az ügyét tekintve, kezdetben úgy látszott, hogy nagyon kézenfekvő az ügy, de aztán később úgy látszott, hogy nem egészen van úgy, kérjük az Urat, hogy derítsen valami fényt a dologban. Atyaságod pedig segítse amennyire csak lehetséges Sig. Orazio Pasqua fiának ügyét.”
„Nagyon megtisztelt Uram levelével, és nagyon örülök annak, hogy olyan derék fia van. Írok a P. Provinciálisnak, hogy amennyire segítségére lehet a fiúnak, tegye meg készségesen, és hasonlóképpen fogok eljárni. Ezeket akartam megírni, és kérem az Urat, hogy minden jóban való gyarapodást engedjen önnek.” – (Róma, 1638. nov. 6.)
„Azt az ügyet illetőleg, amelyről Atyaságod ír, hogy a Sig. Reggente a barnabita atyákkal tárgyal, azt szeretném, ha már meg is történt volna velük a megegyezés, és akkor mi megszabadulnánk attól a kérelmétől, hogy fogadjuk el a S. Carlino templomocska gondozását. – Ami pedig Sig. Aistorgio Agnese kérelmét illeti, semmit sem ígérhetünk meg, mert hiszen nem tudjuk, hogy milyen helyzetbe jut a Szerzet, ha majd döntés lesz ebben a mi ügyünkben, fenn kell tartanunk a campi házat, aztán még inkább előtérben van Trani kérelme, amely város az út mentén van, amikor tengeri úton megyünk Baindisibe, amely 15 mérföldnyire van campitól, mégis, még ezt sem lehet biztosítani az említett okoknál fogva. Az ottani házak pereit illetőleg írtam, hogy fogadjanak fel egy világi porkurátort, aki vezesse az ügyet és irányítsa az egész dolgot P. Michele. – Ami a cosenzai felszerelést illeti, írok majd a P. Commissariónak, és a bisignanói P. Francesco mindent elrendelhet a kívánság szerint. – Amit pedig Ortéval kapcsolatban kell megjegyeznem, szerintem nem jól gondoltuk át, ha mindezideig hat-hét év alatt mindössze csak egy negyed részt tudtak megépíteni 12 szobácskával, szerintem nem nagyon sietős, kívánatos, hogy most oda költözzünk, ahol nincs Oratórium a novíciusok számára, sem ruhaszoba, sem betegszoba, semmiféle más szükséges helyiség, amelyek, ha el nem készülnek odaköltözésünk előtt, aztán már ugyancsak nem törődnek vele. Azt gondolják, hogy az egész csak annyiban áll, hogy mondanak egy-két jó szót, amint már nem egy helyen tapasztaltunk, ennélfogva tehát szükséges, hogy mielőtt oda költözködnének, legyen készen minden szükséges helyiség, akkor majd el lehet fogadni az említett helyet, de nem odaköltözni, amint mondtam, feltéve, hogy minden rendelkezésünkre fog állni. Hol találunk egy olyan újoncmestert, aki a Szerzet érdekében fáradozik, aki bölcs a kormányzásban, aki tudja iránytani, előkészíteni a különböző természetű, vérmérsékletű novíciusokat a szerzetesi fogadalomtételre, mivelhogy csak külsőleg nevelni a novíciusokat az annyi, mint okot szolgáltatni a Szerzet fegyelmének a meglazulására, ezt az ügyet beszélje meg néhány atyával és írják meg nekem elgondolásukat, felfogásukat. – Ami pedig az intézkedéseket illeti, amelyeket a P. Commissari rendelt el a jó kormányzást illetőleg, Atyaságodnak legyen arra gondja, hogy megvalósítsák, végrehajtsák, mortifikációval büntessék, aki ellene beszél. – A gravinai herceg, Sig. Duca di Gravina írt nekem levelet, amelyet mintegy 40 »complateari« közösséghez tartozó embert írt alá, akik szeretnének a Porta Realei házban egy kongregációt alapítani, mint ahogyan a Duhcescában is van, én azt válaszolom, mivelhogy én sohasem jártam a Porta Realéban, nem ismerem a helyzetet, a körülményeket, így semmit sem ígérhetek meg, az ügyet rábízom, átadom a P. Provinciálisnak és a komisszárius atyának, akik majd elintézik, de arra figyelmeztessék az említett Kongregációt, hogy ne legyenek akadályul az iskolások Oratóriumának, sem a háznak. – Ami pedig a S. Matteo templomot illeti, amelyről az a Signora tárgyal a mi Szereztünk javára, hallom, hogy az a templom közel van a spanyol negyedhez, ahol amint mondják nem éppen a jó nevű nők laknak, akiket semmiképpen sem lehet kiűzni, vegyék figyelembe a Szerzet helyzetét és aztán akkor úgy tárgyaljanak. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. nov. 14.) – „Mindkét háznak ügyében illetőleg írtam, hogy legyen a felügyelő, az anyagi javak kezelője P. Michele, kivéve azt a két dolgot, amely P. Nicolo Maria atyára van bízva, legyen P. Michele mellett egy helyettes, aki minkét ház érdekében tud eljárni mindenben, természetesen legyen ez a prokurátor alárendelve P. Michelének és az említett atya jelentéssel tartozik a P. Provinciális atyának, hogy a dolgok hogyan mennek és a P. Minsitrónak, aki felelős mindenért.”
„A campi házunkat illetőleg köszönettel tartozunk Signora Marchesának a Szerzet iránti figyelmességéért és ha fen kell tartanunk azt a házat, egy olyan valakit kell odaküldeni elöljárónak, aki nagyon békeszerető, nyugodt, aki nem szeszélyesen kormányozza, vezeti a ház ügyeit, hanem kikéri az együttesség tanácsát, amelyben nem csak a papok vesznek részt, hanem azok a klerikusok és fratellók is, aki legalább már hét éve fogadalmasok, az elöljárói tisztségre legalkalmasabbnak gondolom P. Giuseppe di S. Maria, inkább mint P. Francesco di S. Gio. Battista atyát, mivelhogy egy olyan távoli rendházban olyan elöljáró kell, aki békeszerető, mint az az atya is. – Ami az építkezésekről szóló jelentést illeti, én azt hiszem, hogy P. Pietróval szemben nem kell annyira túlozni a dolgokat, és nem kell mindjárt hitelt adni az olyan emberek beszédének, akik nagyon szenvedélyesek, és ha az említett Signora Marchesa Campiba megy, szerintem nagyon helyénvaló lenne, ha Atyaságod az ő társaságában menne magával vivén a házi elöljárót és a maestrót az első iskola számára, akit én küldök oda a legelső jó időben, írásra pedig fr. Giacintót, aki ott van Nápolyban, és ha majd elrendezik annak a háznak ügyeit, dolgait, lehetséges, hogy az említett Marchesa jó alkalmat ad a visszautazásra Nápolyba, vagy pedig visszamehet a postakocsival, miközben Nápolyban várhatja őt P. Pier Francesco, aki valamelyik háznak elöljárója lehet, és ha majd visszajött, ha az idő alkalmas lesz, átmehetnek Szicíliába, mert én úgy érzem, hogy szükség van ott a vizitációra és reformra. – Rendelje el, hogy a legközelebbi tavaszig a P. Provinciális a szerzetesi fegyelem fenntartása céljából tartózkodjék 15 napig vagy három hétig az egyes házakban, figyelmeztetvén a P. Ministrót, hogyan kell irányítani a dolgokat, hogy bevezessék és állandósítsák az obszervanciát, és mindig hívják fel a figyelmét, ha valami mulasztás történne és rendelje el, szorgalmazza, hogy az elöljáró büntess mortifikációval az illetőket, hogy távollétében is jártas legyen abban, hogyan tartsa meg az obszervanciát, hasonlóképpen járjon el más házakban is. – majd meglátom, hogy P. Carlót és P. Vincenzót berendelem Rómába központi szolgálattételre. P. Gasparo maradjon ott újabb intézkedésemig, és minthogy a Signore Principa azt óhajtja, hogy származtassuk vissza a cosenzai ház dolgait, amelyek Bisignanóban vannak, P. Francesco kap megbízatást, hogy juttasson mindent vissza, de az említett P. Gasparo nagyon jól tudja, hogy amit ő Rómából vitt, azok a dolgok nem lettek alamizsnával megváltva a cosenzai ház részéről, ő és P. Giuseppe tudják a legjobban, hogy miféle dolgokat kell visszaszármaztatni, de mi sem ígérhetjük meg semmiképpen sem, hogy a cosenzai házat, talán még a bisignanóit sem ígérhetjük meg, hogy tudunk vállalkozni annak új alapítására, mert egyáltalában nem tudjuk, hogy mi lesz a Szerzettel, ki hagyja el a vitás ügyünkben való döntés után, szeretném, ha minél előbb megtörténne ez a határozat, eddig öt vagy hat személy hagyta el a Szerzetet, és Gio Battista di S. Bernardo egészen rendkívüli privilégiumban részesült Sig. Card. Antonio révén a mi Urunktól, amelynek értelmében tíz évig a Szerzeten kívül tartózkodhat polgári öltözetben, hogy nővéreinek segítségére lehessen, adja az Isten, hogy buzgó legyen, mivelhogy igen rászorul az isteni kegyelem támogatására, segítségére. És ha most majd a döntés után el találna menni 12-15 vagy még több emberünk, akkor hogyan fogjuk fenntartani a meglevő házakat is, hacsak nem lesz elegendő emberünk azok helyett is, akik talán el fognak távozni? Annál kevésbé nyithatunk újakat. – Ami pedig a kifizetéseket illeti, az elöljáró a ház apró dolgaiban a tanács megkérdezése nélkül rendelkezhet, de amikor a ház ellátására beszerez valamit, vagy fizeti a tartozásokat, akkor helyénvaló, hogy mindnyájan tudják, hogy mennyi pénzről van szó, hogy tudják, hogyan áll a pénztár, tájékozódva legyenek a kiadásokról, hogy mindenki legyen megelégedve, megnyugodva. – Ami pedig a gyóntatókat illeti a mi házaink részére, egyedül a Provinciális feladata, hogy kiket nevez ki. – Ami pedig a lisztügyet illeti, örülnék, ha meg tudnának egyezni, ha szükségesnek látják, igénybe vehetik azt a teatinus atyát, aki az ő nagy barátja. – Atyaságod rendelje el az én nevemben mindkét házban, hogy tartsák meg a rendelkezéseket, amelyeket Atyaságod írásban fog hagyni, és ha majd Campiban lesz, büntesse fogságra vetéssel és egyéb mortifikációkkal azokat, azt a három-négy személyt, akik bűnrészesek a botrány okozásában, és aztán küldje őket Nápolyba tanítani. – Az ortei dologban majd megírom a P. Provinciálisnak az én felfogásomat, elgondolásomat. Nem hiszem, hogy meg tudnak egyezkedni az ügyekben P. Nicolo Maria és P. Michele, ennélfogva Atyaságod tartson tanácsot és tegye azt, amit a legmegfelelőbbnek vél. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. nov. 13.) – „Emlékeztetem Atyaságodat, hogy szerezzen érvényt annak a határozatnak, hogy az alamizsnás kassza három kulcs három más-más ember kezében legyen, és legyen egy pénztárnaplójuk, amelybe vezessék be az összes bevételeket és kiadásokat, hogy mit kap a ház és mit költ, de nem csak a nápolyi két ház érdeke, hogy így vezessék a pénztárügyeket, hanem a többi házakban is így legyen és ezt nagyon fontos dolognak tartom merthogy mindegyik elöljáró a maga módja szerint kezelje a pénzt, az igen könnyen a fegyelem meglazítására vezet és olyasmire is költenek, ami kevésbé szükséges. – Atyaságod arról értesít engem, hogy P. Vincenzo della Concezione ismételten kérte önt, hogy helyezze el a királyság területéről, Atyaságod, ha úgy tetszik, elküldheti Palermóba P. Gio. Domenico provinciális atya joghatósága alá, aki ráruházhatja annak a háznak vezetését, ami nagy segítség lesz P. Gio. Domenicónak. Ami pedig P. Carlót illeti, írok neki, hogy jöjjön Rómába, hogy vállalja a munkát mellettem a Szerzet szolgálatában.”
„Mivelhogy sohasem jártam, sohasem voltam a nápolyi Kegyes Iskolák Porta Realei házában, így nem tudhatom, hogy milyen alkalmatossággal szolgálhat arra, hogy ott néhány buzgó, ájtatos személy Kongregációt alapítson. Ezt az ügyet éppen azért rábíztam a P. Provinciálisra és a P. Comissarióra, akik majd beszélni fognak uraságoddal és majd megmondják, hogy mi módon lehetne megoldani ezt a szolgálatot, és hogyan lehetne Uraságodnak kedvére tenni, akit az Úr halmozzon el kegyelmeinek, áldásainak gyarapítására.” – (Róma, 1638. nov. 13.)
„Amint olvasom levelében elgondolását az elmélkedéssel kapcsolatban, hogy a meditációba beilleszt egy kis részletet P. Pinelli leveleiből, nagyon is tetszik nekem, de nem szeretném, hogy egy-egy levelet végig olvassanak, vagy egy teljes fejezetet és egy egész negyed óráig tartson, hanem csak legföljebb 25-30 sort olvassanak, amely valamiképpen kapcsolatban van a szóban forgó erénnyel vagy elhatározással, amit éppen követni akarnak célkitűzéseikben és minthogy ezek mindnyájan kezdők még, azért esetről-esetre az elöljáró hangos szóval felindíthatja akár a bánatimát vagy pedig valami alázatossági gyakorlatot vagy valami engedelmességi cselekedetet, hogy azt mindnyájan tegyék, amit maga az elöljáró is cselekedjen meg, az ilyen dolgok nagy hatással vannak a kezdőkre és az elöljáró minden alkalmat ragadjon meg, hogy rászoktassa az alattvalóit az imádságra, mert a szerzetes, aki nem tud imádkozni, elmélkedni, az olyan, mint a fegyvertelen ember, aki bárhonnét is könnyen megsebezhető. – Ami pedig P. Carlót illeti, ha jön, nagyon jó lesz az ő lelke szempontjából, mivelhogy nem lesznek olyan alkalmai, amelyeknek ott állandóan k van téve, és hogyha a Card. Vicarióhoz akar fordulni (amit én nem hiszek), nagyon szívesen a segítségére leszek. – Ami a világi prokurátort illeti, írok P. Michelének, ami szerintem szükséges, de én inkább szeretném azt, hogy szüntessük meg a sok pereskedést, még akkor is, ha a Szerzetnek volna igaza, nem helyes dolog, hogy peres útra visszük a dolgokat, de igen, inkább kiegyezni még akkor is, ha valami veszteség is ér bennünket, ha meg is rövidülnénk valamiben, és Isten látja, hogy ne sértsük meg az isteni Felséget, sem felebarátainkat a pereskedéssel, kétségtelenül az isteni Felség más formában gondoskodni fog rólunk bőségesebben, szeretném, ha ilyen lelkületűek lennének mindnyájan a mi szerzeteseink, és ilyen bizalommal eltelve lennének Isten iránt, aki gazdagon fizet vissza. – Atyaságod segítse, amennyire csak lehetséges, azokat a házakat mindenben, hogy nagy érdemeket szerezzen ezáltal Isten előtt, aki áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1638. nov. 20.) – „És ha ennek a vizitációnak folyamán olyasvalakire akadnának, aki megérdemli a bekarcerozást, tegyék meg minden további nélkül, minden tanácskérés nélkül, és ha úgy látják, hogy nem tudják végrehajtani, foglalják jegyzékbe és majd az elintézésről gondoskodunk, végeredményben én azt szeretném, hogy ez a vizitáció hozná meg, hogy eredménnyel járna a szükséges eljárás, amihez magam is készségesen adom segítségemet.”
„Ami Atyaságod írásait illeti, intézkedtem Narniban, utasítást küldtem, hogy küldjék azokat ide nekem Rómába egy kis zsákocskában anélkül, hogy azokat kíváncsian nézegetnék, vagy magyarázgatnák, amelyeket itt fogok megőrizni az én szobámban. – Ami pedig fr. Gio. Andrea ügyét illeti, aki Ischiában tartózkodik, én már többször is figyelmeztettem a nápolyiakat, hogy írjanak a Püspöknek Ischiába, hogy tudja meg, hogy aposztata, szökevény és excommunikált és úgy emlékszem rá, hogy már több mint egy esztendeje, hogy excommucatus. Járt itt titokban Rómában is, hogy kieszközöljön egy Brévét, de szóba sem álltak vele mint aposztatával, hanem térjen vissza a Szerzetbe. Nagyon sajnálom, hogy fr. Pietro Antonio fogságban van, szeretném, ha védelmére lennének, természetesen ha igazolta törvényesen saját ügyét. – Nagyon jó lesz, ha meglátogatják a bisignanói házat még annak előtt, míg Atyaságod el nem távozik a királyságból és tudakolja meg biztonsággal, hogyan lehet fenntartani azt a házat, ahol annyira becsülik, tiszteli mindenki P. Francescót, hogy egyre jobban sürgetik visszatérését. Ami intézkedést ad Atyaságod, legyen ott valaki, aki azt végrehajtja, ami pedig a peres ügyeket illeti, megírom P. Michelének, hogy küldjön egy jelentést részletesen felsorolva minden vitás ügyet, hogy jelenleg milyen terminusban vannak és mi az az összeg, amit követelnek, mert én nagyon óhajtom a megegyezést vagy félbeszakítani, ha nem is mindent kevés kivétellel, mivelhogy azt tartom, hogy jobb valamit elveszíteni, csakhogy ne pereskedjünk felebarátainkkal abban a reménykedésben, hogy az Isten más formában bőségesen viszonozhatja, megadhatja. – Az ottani házak klauzúráját illetőleg Atyaságod a P. Provinciálissal együtt és P. Pier Francescóval és P. Gasparóval tárgyalják meg ezt a kérdést a klauzúrára vonatkozólag, foglalják írásba és én szívesen aláírom. – Ami a félrevezetett patikust illet, nagyon örülök annak, ha P. Gasparo rendbe hozza a dolgot, bízom az ő szorgalmában, ügyességében, hogy ezt el is fogja intézni eredményesen. – Szerfölött csodálkozom azon, hogy a P. Provinciális erőszakos, heves volt a vizitálásban és az iskolai dologban és nem úgy mutatkozott be mint szeretetreméltó atya, ami bizony nagy gyarlóság egy elöljáróban, és ha nem változik meg, mortifikáció büntetésben lesz része, ezt jelentse is be neki az én nevemben. Ha majd Atyaságod Tranin át, amikor Campiba készül, informálódjék P. Colantonio hierominita atyánál, hogy alkalmatossággal mehetne tovább, mivelhogy út utazni, ahogyan Cosenzába ment és Bisignanóba, az nem elfogadható. P. Carlo érkezésének előre örülök és neki is igen előnyös, hasznos lesz, mert az én jelenlétemben, közelségemben majd jobban észnél lesz mint ott. – Ami pedig P. Tomasót illeti, minthogy az eset nyilvános, közismert és nagy botrányt okozott, ennek megfelelően tudja meg a közösség előtt, hogy fogságra van vetve és legalább hetenként egyszer végezzen korbácsolást az egész ház előtt a szobájában, legyenek bilincsben a lábai, hogy meg ne szökhessen, és bűntársai is vegyék el megérdemelt büntetéseiket, ha majd elindul Rómába P. Carlo, maradjon ott a ház kormányzására, vezetésére P. Pier Francesco. – Ami pedig a pénzeskassza három kulcsát illeti, teljes szigorral és a szent engedelmesség nevében rendelje el, hogy a questálók minden este, és ha valaki a nap folyamán kapott valami alamizsnát, írják be a pénztárnaplóba és tegyék bele a kasszába a pénzt, hacsak nem olyan csekély összeg volt, amit át lehet adni a gondnoknak a másnapi kiadásokra. Ezt az előírást tartassa meg minden házban, írja meg a szicíliai házaknak is, ahol aligha hiszem, hogy megtartják ezt a három kulcselőírást, és ha nem elég a szent engedelmesség nevében kiadott intézkedés, akkor helyezze kilátásba az »excommunicatio latae sententiae« büntetést, mivelhogy legtöbbször a pénz dolgában való visszaélésből erednek a fegyelmezetlenségek, a fegyelem ellazulása. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. nov. 20.) – „Ha Palermóba kell mennie P. Vincenzo della Concezione atyának, nevemben állítson k neki egy házfőnöki megbízó levelet és ő legyen az egyik, aki őrzi a három kulcs egyikét és legyen egyúttal a P. Provinciális asszisztense is, a másik legyen fr. Marc' Antonio, aki jó lehet fratello, mindazonáltal nagyobb buzgalommal szolgálja a Szerzetet, mint sok áldozópapunk és én remélem, hogy P. Vincenzo asszisztenciájával a legjobban fognak alakulni annak a háznak az ügyei, most nem írok sem neki, sem másnak, akik írtak nekem, mivelhogy nincs időm és mivelhogy Atyaságodnak írtam az ő számukra is.”
„Nagyon örülök annak, hogy Sig. Marchese Tappia megegyezésre jutott a barnabita atyákkal, kérjük az Urat, hogy legyen teljes megelégedésre az így elintézett ügy, és vigasztalásukra és rólunk majd az Úr másképpen fog gondoskodni. – Ami pedig azt a tervezgetést illeti, hogy a Porta Realéban kongregációs összejöveteleket tartsanak, szerintem nem lesz jó vállalkozás, elsősorban is nem is hiszem, hogy volna valami alkalmas hely az összegyülekezésre abban a házban, és ami még a legfontosabb, nincsen egy olyan személyünk, akit megbízhatnánk a vezetéssel, aki úgy tudna vezetni, mint ahogyan kell vezetni és ha nem tudjuk jó ellátni, akkor jobb nem is kezdeni, nem is vállalni ezt a feladatot, ilyen rételemben felelhetnek, válaszolhatnak a kérésre, a sürgetésre. – Ami pedig a peres ügyeket illeti, nekem az az óhajom, hogy vagy szüntessük meg valamennyit, vagy legalábbis nagy részét, amiért is írtam P. Michelének, hogy küldje meg nekem az összes peres ügyek jegyzékét, feltüntetve, hogy milyen stádiumban vannak, mivelhogy még akkor is, ha még nekünk is van igazunk a vitás ügyben, jobb kiegyezni vita nélkül, pereskedés nélkül és elveszíteni a javak felét és amikor nem lehet egyezkedni, hagyjuk az egészet, hogy emiatt el ne hagyjuk a mi kötelességeinket és ajánljuk fel az Istennek iránta való szeretetből, aki majd más úton-módon bőségesen fizet vissza nekünk. – Ami pedig P. Tomasót illeti, nagyon helyes, hogy penitenciát tartson annyi súlyos hibája miatt, amiket elkövetett. A legutóbbi időkben fr. Ambrogio és fr. Donato mentek át a Szent Ferenc Szerzetébe és most készül újabban másik kettő más szerzetbe való átlépésre és még sokan mások is fel vannak készülve, fel vannak zaklatva,hogy ne mondjuk, ámítva az ördögtől. Várjuk a határozatot, a döntést napról-napra, és más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. nov. 30.)
„Tudomásul vettem leveléből, amit írt P. Giacomo betegségéről és P. Gio Tomaso elutazásáról, mindketten olyan egyéniségek, akiknek megvolt a tehetsége arra, hogy közreműködésükkel igen jól indulhatott volna ami munkánk Carmagnolában, és most, mivelhogy hiányzik ez a két személy, addig ne kezdjék meg a hivatásbeli munkánkat, a tanítást, míg nem tudnak kellőképpen gondoskodni más megfelelő személyekről, és míg be nem fejeződik az építkezés, mivelhogy így volt a megegyezés, mivelhogy ezt teljesen nem lehetséges, hogy kivárjuk, éppen ezért most egyelőre ne nyissunk más iskolát, csak kettőt vagy hármat, azaz egyet a latinosok számára, amelyet vezessen néhány értelmesebb iskolás számára fr. Giusto e Pastore, a másik legyen az írás és számolási iskola, amelyet fr. Bartolomeo lásson el, és egy másik az olvasási iskola, hogy aztán ezt a három iskolát jól ellássák és én, ha majd készen lesznek az építkezéssel, küldeni fogok új embereket, akikkel majd három-négy latinos iskolát is vezethetnek, ha lesz annyi jelentkező növendék, két írási és számolási iskolát és másik két vagy három olvasási iskolát, Atyaságod igazodjék tehát az én elgondolásomhoz, és remélem, hogy Isten segítségével meg tudunk felelni kötelezettségeinknek. – Étkezésnél az asztali olvasást az atyák és a klerikusok végzik, ne engedjük, hogy kísértésbe essenek a fratellók, akiket semmiképpen sem akarunk megvetni vagy lenézni és Isten segítségével majd meglátjuk, hogy kinek kinek milyen megbízást adunk hamarosan. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. nov. 26.)
„Megkaptam f. h. 10-én kelt levelét, csak a jó Isten tudja, hogy miféle érzések járták át bensőmet, amikor nagy sietve kértek engem, hogy küldje néhány tanerőt az iskolai munka megkezdésére, noha még nem fejeződtek be az építési munkálatok, sem egyéb helyiségek nem álltak még készenlétben az iskolaépületben, legfőképpen pedig annak a hírére, hogy P. Giacomo beteg, P. Gio. Tomaso pedig vonakodott beleállni a munkába, aki pedig belekapcsolódásával nagyszerű kezdetet adhatott volna az ottan induló munkánknak, de mivelhogy most már megkezdték, Atyaságod buzdítsa fr. Giusto e Pastore fratellót, hogy Isten iránti szeretetből iparkodjék megfelelni becsületesen, ahova rendelték és a reménynek, amellyel vagyok felőle, munkája felől, hogy aztán ő saját maga is megvigasztalódjék, megnyugodjék, de ugyancsak serkentse fr. Angelót és fr. Olodatót, hogy ne üljenek fel a hazugságoknak és híreszteléseknek, amiket egyesek firkálnak, mert még mindig nincs semmi döntés az ügyben az operarius fratellók javára, nem is gondolom, hogy lesz valami, ha a jövő héten történne valami, értesíteni fogom Atyaságodat. – Ami pedig Sig. Pietro Novellit illeti, nagyon visszatetszik nekem, hogy nem fogadták el felajánlott épületet, Isten bocsássa meg annak, aki oka volt ennek, köszöntse az én nevemben, emiatt nem akartam odaküldeni P. Gio. Evangelistát, nem szeretem, hogy be sincs fejezve az építkezés, talán még felényire sincsenek, így nagyon erőtlen, gyenge kezdéssel indulhatnak az iskolával, de ha már egyszer megkezdték, legyen rá gondja, hogy egyre erőteljesebben fejlődhessen tovább. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. nov. 27.)
„Ami az ortei meghívásunkat illeti, Atyaságod láthatja, hogy hány évig tartott az a kevés kis építkezés, hány évre lesz még szükség, hány évbe fog kerülni, míg meglesz, elkészülnek a szükséges építkezéssel, ennélfogva elveszettnek lehet tartani azt a két embert, akik annyi időn át ott le vannak foglalva, de még többet akarnak, hogy az iskolához is rendlejünk két embert, két embert küldtem Narniba, hogy felügyeljenek az építkezésnél, kettőt Norciába, kettőt Poliba, kettőt más helyekre, megindult a munka és sohasem fejeződik be az építkezés abban a városban, legutoljára küldtem két embert Carmagnolába és meggyőztek arról, hogy kezdjük a munkát, és amikor afelől érdeklődtem, hogy mennyire vannak az építkezéssel, akkor hallom, hogy nincsenek készen és talán néhány éven belül sem lesznek készen, ezért hát nem vagyok azon a nézeten, felfogáson, hogy két atya asszisztáljon az építkezések mellett, de igen akkor, ha majd teljesen kész lesz, hogy kezdhessük a munkát, ha nem tetszik nekik így, más Szerzettel alkudozzanak. – Ami pedig Sig. Duca di Gravina kérését illeti, megírtam P. Gio. Battista atyának, hogy mi az én véleményem. – Más az elgondolás a prokurátori hivatalt illetőleg a Complateari uraknak és más a mienk, akik a peres ügyekben akarnak meghatalmazást adni, én a magam részéről szeretném, ha végére járhatnánk minden peres ügynek, ahol lehet egyezkedni, egyezzünk meg, még ha valami veszteséggel is járna a Szerzet szempontjából. És a prokurátor, aki választani fognak, legyen a mieink közül valakinek az irányítása, gondoskodása alatt, aki jól ismerje a peres ügyeket, mint például P. Michele. Írni fogok Sig. Duca d'Agniumának(?), dicsérem, ahogyan Atyaságod felelt neki, hogy ne csodálkozzék az Úr, hogy emberhiány miatt nem tudnak eleget tenni kérésének, bármennyire is rajta volna Atyaságod. – Oda fog visszamenni P. Marco újmisés, vezetheti valamelyik iskolát, vagy a Kongregációt, ahogyan annak előtte is tett, egyebekben Atyaságod mind aszerint járjon el, amit majd jelzek, végezze hűségesen hivatalát a maga előnyére és mások javára, legyen gondja arra, gondos körültekintéssel vigyázzon arra, hogy az iskolás gyermekeket mindenben jól neveljék, tanítsák, nem csak az értelmi ismertekben, hanem Isten szent félelmében és Atyaságod gyakran látogassa az iskolákat és a tanítómestereket, mert sokkal nagyobb jelentőségű dolog, hogy kérjük az Istentől a szükséges dolgokat, mint az, hogy sok gyóntató legyen ami templomainkban és vegye biztosra azt a igazságot, amit majd igazol a tapasztalat, ha kellő buzgósággal, szeretettel végzik ezt a munkát. Adja az Úr a kegyelmét mindenkinek, hogy mindenki helyesen, jól végezhesse ezt a feladatát.” – (Róma, 1638. nov. 27.) – „Legyen rajta Atyaságod, hogyha P. Francesco di S. Gio Battista majd visszaérkezik oda, hogy szolgálja valamelyik házat, hogy nagyobb nyugalommal végezze teendőit, mint ahogyan azelőtt végezte és sürgesse, hogy mindenki tartsa meg a rendi szabályzatokat, ez az ön kötelessége.”
„A mai nap folyamán hajóra szálltak P. Marco újmisés és két fratello, akik alkalmasak arra, hogy az olvasási és az írási iskolát vezessék és remélem, hogy a nápolyi levegő, amely nem annyira párás, mint a római, csak jót tesz nekik, csak javukra lesz, és ha tudják őket irányítani, remélhetőleg nagy eredményt érnek el az iskolás gyermekekkel. Itt nem fizettük ki a hajó viteli díját, mert eléggé szűkös viszonyok között élünk. Még nem érkezett meg P. Carlo és társa, és P. Michele visszautazásakor majd meglátom, hogy miféle segélyt tudok juttatni. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. nov. 30.)
„A malmokat azon az áron megválthatja a társaság, ahogyan vette annak idején a b. e. Kardinális, abban az esetben, ha a társaság nem tart rá igényt, bármikor megveheti a Sig. Cardinal de Bagni, amit a Collegio ugyanazon az áron adna el neki. Ideérkezett Sig. Conte Valerio Rovarelli és úgy gondolom, hogy eleget tesz a hitelezőknek, és arról, hogy mi lesz egyelőre nem tudok felvilágosítással szolgálni. Körülbelül 900 scudival tartozik a Collegiónak, néhány nap múlva már többet is tudunk majd, hogy miképpen rendeződik ez a fizetésrendezés, majd értesítem. P. Stefanót Rómába várjuk két-három nap múlva, megírhatja neki, amiről említést tett. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. dec. 1.)
„Jónéhány éve már annak, hogy Sig. Pietro Paolo Cotignola mindig egészen rendkívüli tiszteletet, érdeklődést tanúsított Szereztünk iránt, és a mindenkor áldott Isten, aki sugallta neki ezt a kegyes hajlandóságot, fizesse meg neki bőségesen a másik világon és pedig most mély hálával köszönöm Uraságodnak azt a nagy lelkületet, amellyel viseltetik Szerzetünk iránt, és megkaptam Sig. Cotignola kezéből a kegyes intézkedést, amit Uraságod rendelt el, mivelhogy van benne olyasvalami, ami pereskedésre adhatna alkalmat, éppen azért néhány pontba foglalom majd, hogy minden félreérthetőség megszűnjön, és ha ezen a héten nem lesz rá időm, majd válaszolok a köv. héten Sig. Cotignolának, hogy ezt beszélje meg Uraságoddal, akitől bizonyára nem valami különleges gondviselés nélkül vette magához az Úr két kis fiacskáját, mivelhogy Isten ő szent Felsége akarja Uraságod szívében elfoglalni azt a helyet, amelyet eddig fiacskái foglaltak el és én kérem imámban az Urat, hogy legyen vigasztalására a lelki javak juttatásával e földi zarándokságában és az örök javakkal a másvilágban.” – (Róma, 1638. dec. 2.)
„Sürgesse, hogy amint csak lehetséges, fejezzék be minél előbb azokat a peres ügyeket, hogy már minél kevesebbel legyen gondunk, bajunk, és még majd azt is meglátjuk, hogy miképpen is fogadhatjuk el az ischiai Sig. Pietro Pirro hagyatékát. – A hó végén útnak indultak P. Marco két fratellóval, akik alkalmasak arra, hogy vezessenek egy olvasási és írási iskolát, mivelhogy hajón indultak, aggódom, hogy a rossz idő miatt nem kell-e majd várakozniuk Fiumincinóban és ha majd Bisignanóban kettő vagy három szentelésre kerül, akkor majd azokat visszarendeljük Nápolyba, ahol Atyaságod, jól lehet, azt mondja, hogy kevés embere van, úgy kezelje őket, és úgy próbálja összeegyeztetni, hogy akiknek megvan arra a tehetségük, képességük, hogy két munkakört is ellássanak, azokat ne egy munkakörrel foglalkoztassa, mert szükség esetén csak ez az egy megoldás segít, mert abban nyilvánul meg a ház kormányzási bölcsesség, hogy mindenkit a maga talentumának megfelelő beosztással tudjunk foglalkoztatni, így kellene eljárni minden egyes házban, főként, ha az elöljárókban meg lenne az a buzgóság, amelynek jellemeznie kellene a mi elöljáróinkat. – Ami pedig a lisztügyet illeti, fr. Antonio mindenről részletes felvilágosítással szolgált nekem, hogy mi hogyan történt, szeretném tudni, hogy a patikus megnyugodott-e, megkapta-e az elégtételt, mert nem szeretném, ha miattunk lenne panasza ezentúl. – Nagyon jól tették, hogy fr. Stefanót hazaküldték, ahol segítségére lehetnek a mi helyzetünkhöz képest. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. – Már annyiszor rávettek, félrevezettek bizonyos gazdagok, nem különben városok, amelyek igen kényelmesen megtehették volna, hogy megalapítsák Intézményünket és hívták az atyákat az építkezés vezetésére, ellenőrzésére, de most már lehatároztam, hogy a jövőben nem küldök addig senkit oda, míg el nem készül a megfelelő épület, ezért hát a Sig. Abbate találni fog más Szerzetet, akik majd jobban tudják vállalni mint mi, azt, amit ő akar. – Ami pedig a peres ügyeket illeti, nem kell elsietni a dolgot, akarom tudni, hogy miféle peres ügyeik vannak a házaknak, hogy milyen formában lehetne azokat megszüntetni vagy megrövidíteni. – Azt az illetőt, aki be akar nálunk öltözködni, szerintem már nagyon koros, inkább öltöztessük be itt Rómában, és ha itt az újoncmester valami hiányosságot találna benne, azonnal el is küldhetné, azért hát jól fontolja meg az illető a lépést, még mielőtt ennek a kockázatnak teszi ki magát.” – (Róma, 1638. dec. 4.)
„Atyaságodnak nagy gondja legyen arra, hogy amennyire csak lehetséges, mindent tegyenek meg, hogy a világiaknak ne legyen semmi kifogásolni valójuk, hogy minden megelégedésükre legyen és buzdítsa fr. Giusto e Pastore fratellót, hogy a kezdet elején tegyenek k magukért és ha az Úr egészséget ad nekem, remélem, hogy hamarosan küldhetek két atyát, akik Piemontéban születtek, hogy ebben is kedvükre tegyünk a világiaknak, de most ebben az annyira téli időben nem küldhetem őket egyelőre. Sajnálom, hogy P. Giacomo betegeskedik, és hogy az épület nincsen készen a mi elgondolásunknak megfelelően és a kívánt helyen, minthogy igen közel vannak a házak. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. dec. 4.)
„Csütörtökön este megérkeztek P. Carlo és útitársai és mindjárt a legelején tárgyaltunk Sig. Pietro Pirro hagyatékának az ügyében, hogy lássuk, hogy milyen formában tehetnénk eleget kérésének. Át fogom tanulmányozni a peres ügyek listáját is, amit a nevezett atya hozott magával és amennyire csak lehetséges, azon leszünk, hogy redukáljuk ezeket a peres dolgokat, és ő sem térhet vissza hamarosan, mert igen zord téli idő van és az utak is nagyon megromlottak. Ami pedig P. Nicolo Maria atyát illeti, akiben a Szerzetességből nincs más, mint csak a szerzetesi ruha, hogy élhessen a szabadsággal, Sig. Card. Sachetti révén íratott nekem, hogy engedjem meg neki, hogy Nápolyban intézhesse nagybátyjának, Gavotti apátnak az ügyeit, és én azt feleltem, hogy én nem akadályozom meg, de nem szeretném, ha a nevezett atya ez alkalommal olyasmit tenne, ami sértené az Istent és botrányára lenne a Szerzetnek, Atyaságod figyelmeztesse, nehogy valami károsodás érje lélekben, hogy elveszítse az örök javakat, míg mások érdekében a földi javakat szolgálja, rendezi. – Ami pedig a fraolai P. Giuseppét illeti, tudom, hogy fegyelmet nem nagyon tartja, és ha volna valaki, akit oda tudnánk küldeni az ő helyére, és P. Gennaro helyére, nagyon szívesen megtenném még úgy is, hogy kicserélném a Provinciában. Nagyon okosan, megnyugtatóan tette, hogy haza küldte fr. Stefano di S. Gio. Battista fratellót azon okoknál fogva, amelyeket ír nekem, és ott is segítségére lehetnek a szükséges dolgokban. – Hogy a Duchesca házban ki lenne a legmegfelelőbb az elöljárói állásra, míg a P. Provinciális a Porta Realéban van, tartózkodik, Atyaságod nézzen körül. – Hogy az ingek gyapjúból vannak, nagyobb körültekintéssel intézhette volna el a P. Provinciális, mert nagy hiány van ebben, meg a zsebkendőkben is, mivelhogy ne engedjék azt meg, hogy lenszövetből készülteket használjanak, hacsak rendkívüli helyzet nem kívánja ezt, mint például télen a köhögés vagy nyáron az izzadás. – Hogy P. Tomaso megszökött Campiból, kétségtelenül segítségére voltak, elősegítették a megszökést a bűntársai és hogy erről meglegyen a szükséges hivatalos vélemény, folytassa minden igyekezettel az egyéb vizsgálatokat, főképpen mindabban, amit jogilag, jogi formában terjesztettek ön elé, hogy senki ne mondhassa, hogy nem szolgálunk neki igazságot, és küldje meg ide az információkat, amiket majd beszerez mindegyikkel szemben, és ami P. Nicolo Maria atyát illeti, hogy rokonságával való találkozás alkalmával igen nagy szabadosságot árul el, hogy nem mondjam, botránkoztatja a világiakat és mivelhogy itt nyilvánosan ismert közügyről van szó, szükséges, hogy írása legyen neki erről, hogy mindenkit megnyugtathasson, ha valaki kéri. Szerfölött nem tetszik nekem, hogy noha olyan jó családból származik, mégis hogy annyira fegyelmezetlen szerzetes, szerintem egy más valaki tárgyalja, intézze a peres ügyeket a Szerzet részéről, mert én úgy látom, hogy ő sohasem fogja befejezni ezeket. – Ami pedig P. Michelét illeti, hallom, hogy a P. Provinciális bizonyos véleménnyel van a Porta Realei hiteleket illetőleg, ami ellenkezik az említett atya véleményével, mivelhogy itt fontos dologról van szó, szükséges, hogy magam elé rendeljem az ügyet és ne tárgyaljon ebben az értelemben a P. Provinciálissal, mert majd én közölni fogom annak idején, hogy mi látszik megfelelőbbnek, valamit arról is kapnak majd utasítást, hogyan folytassák a pereket, ezekre vonatkozólag semmi újítást be ne vezessenek azáltal, hogy világi prokurátort akarnak kijelölni, míg tőlem újabb intézkedést nem kapnak. – Azt írja nekem a Signora Marchese Campiból, hogy Atyaságod jó elgondolásokkal állt elő, hogy rendbe hozza azt a házat. Megírtam már az előző leveleimben, hogyan kell elhelyezni P. Tomaso gonosztettében bűnrészes három-négy embert és igazán most én sem tudom, hogy valójában kit küldjek oda elöljárónak, minthogy az a helyzet, hogy arról értesítenek, hogy P. Giuseppe di S. Maria nem kormányzásra való ember, amiért is két megbízó levelet küldök Atyaságodnak rendelkezésére P. Vincenzo számára, aki mindenképpen akarja, hogy az én aláírásommal legyen, az egyik a palermói kinevezésre, de azzal a meghagyással, hogy a P. Provinciális irányítása alatt lesz és neki tartozik engedelmességgel, amikor az említett P. Provinciális ugyanabban a házban tartózkodik, a másik megbízólevél Campiba szól, ha éppen nem vállalná a palermói megbízatást azzal a rendes záradékkal, amit más elöljárónak is szoktunk adni, és Atyaságod értesítsen mindarról, ami szükséges lesz. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. dec. 4.) – „Ami a három kulcs problémáját illeti és azt a rendelkezést, hogy minden aznapi pénzt tegyenek bele a kasszába, nehogy valami alkalom adódjék a fegyelem lazulására, Atyaságod minden szigorral hajtsa végre a rendelkezést annak a büntetésnek a kilátásba való helyezésével, hogy nem csak a hivataltól való megfosztással jár a rendelkezés meg nem tartása, hanem »escom. latae sententiae«-vel is, nemcsak az ottani házakban, hanem Szicíliában is.”
„Megkaptam és átadtam fr. Arcangelónak mindkét hiv. levelét, amelyek a mai postával érkeztek, ő is kezdi magát jobban érezni már, remélem, hogy hamarosan felépül teljesen és akkor majd útra indulhat oda, mert nagyon is szükségesnek gondolom az ő ottani tartózkodását főként azok miatt a vitás ügyek miatt, amelyek a birtokkal szomszédos emberekkel vannak. Atyaságod amint csak lehetséges, igyekezzék a legjobban elintézni az olajmalmok ügyét, és amint csak lehet, adja el a kendert a lehető legjobb áron, mivelhogy engem folyton nyugtalanítanak a Collegio adósságai, és ha lehetséges lesz, szeretném mihamarabb elhelyezni ön Cesenából Carmagnolába, ahol megnyitották az iskolát, de nem az ottani vidékről való emberekkel. Kérjük imáinkban az Urat, hogy adja meg nekünk szent kegyelmét, hogy mindenkor az ő szent akaratát teljesíthessük.” – (Róma, 1638. dec. 4.)
„Megkaptam Atyaságodnak f. h. 2-án kelt levelét, amelyben azt a jó hírt közli velem, hogy remélhetőleg még az ünnepek előtt 150 scudit tud nekem küldeni, aminek nagyon fogok örülni, mert itt igen nagy szükségben vagyunk és majd az ünnepek elmúltával hazaküldöm fr. Arcangelót, hogy gondozza a birtokot, így aztán mentesítve lesz a, hogy a peres ügyekkel foglalkozzék és amint már írtam egy előző alkalommal, hogy amint erre alkalom adódik, küldök Cesenába másvalakit, mert az a gondolatom, hogy önt Carmagnolába küldöm, közeli tájra otthonához, ahol majd tanítást végezhet. Kérjük az Urat, hogy adja meg minél előbb ezt a kedvező helyzetet. Ezeket akartam megírni jelen levelemben. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. dec. 8.)
„Ha elküldte Atyaságod Campiba P. Giuseppa di S. Maria atyát, jól tette, ha nem őt küldte, küldhet valaki mást, úgy gondolom, hogy bárki is megfelel úgy, mint az említett P. Giuseppe, mivel ő egészségileg nem a legjobban áll, sokat betegeskedik, amint saját maga elismeri, bevallja, és ha ő elmenne, ki maradna gyóntatónak a Porta Realéban? Végeredményben Atyaságod igyekezzék a legjobban megoldani. – Nem csak a levelekből és abból, amit Atyaságod ír nekem, ismerem meg annak a négynek és másoknak a gondolkozásmódját a P. Provinciálissal szemben, akik azt mondogatják, hogy jó szerzetes, de nem alkalmas a kormányzásra és szeretnének egy más valakit, a maguk ízlése szerint. Majd ezt is megfontolás tárgyává tesszük, hogy mit kellene, lehetne cselekedni, de majd akkor leginkább, ha Atyaságod visszatér majd Rómába. – Nagyon örülnék annak, ha írna néhány sort arról, akinek a listába foglaltak mindegyike ellen van valami kifogása, hogy megtudhatnám, hogy valami súlyos dologról van-e szó, szeretném, ha Atyaságod révén egy kissé elsimulna a két ház közötti ellentét, ami annyi kellemetlenséget, gondot okozott nekem. – A tíz scudit átadtuk ma P. Prokurátornak, azért húzódott ilyen sokáig, mert én elfeledtem a levelet, megfeledkeztem a levélről, amit oda tettek helyemre, hogy emlékeztessen engem, annak már tíz-tizenkét napja, de amint mondottam, átadtuk már, kaptam róla elismervényt és ha Atyaságod nem megy Campiba, gondoskodjék arról, hogy leváltsa azokat, akiknek el kell onnét távozniuk, mivelhogy bűntársai voltak P. Tomasónak. Végeredményben rendezze el a lehető legjobban a dolgokat. – Azt írja nekem a patikus, hogy a teatinus atyák neki adtak igazat, hogy a mi atyáinknak meg kell téríteniük minden kárt, a mieink közül senki semmit sem ír minderről, szeretném tudni, hogy is áll végeredményben ez a dolog? Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. dec. 11.) – „A P. Provinciális ellen adott pontokat áttanulmányoztattam, jól lehet, hogy sok mindent felhoznak, de nem nagy jelentőségű dolgok, mindazonáltal át lehet vizsgálni, hogy van-e benne valami fontos dolog?”
„Ebben a nagy emberhiányban, amelyben vagyunk jelenleg, tegyünk meg mindent, hogy azzal a kevés személyzettel oldják meg az ottani helyzetet, tárgyaljon a komisszárius atyával, hogyan lehetne ellátni alkalmas emberekkel a campi házat. Ha valamit hallnak majd P. Tomasóról, értesítsenek engem. Nem szükséges, hogy P. Pier Francesco elmenjen a vizitátor atyával Campiba, mert bárki más is teljesítheti a jegyzői feladatot. – Hogy a Porta Realéban is legyen kongregációs összejövetel, kérjük az Urat, hogy ez is legyen az ő nagyobb dicsőségére. Ha Atyaságodnak adódik alkalom arra, hogy tudna misét küldeni a testvérének, tegye meg, sőt írjon a P. Provinciálisnak Genovába, hogyha ilyenforma segítséget tud nyújtani neki, csak tegye meg. – A küldönc által hozott levélben írja nekem, hogy meghatalmazást adtak a Complateariknak, akik: »... procurtores et administatores omnium bonorum stabilium domus della Duchesca, et ammorum censeum intoritum et reddituum, eta ut possint locare, exigere et mendere et retrovendere et similium cum consensu P. Provinciális et Ministri localis vel alterius deputandi«, amiről kimutatható, hogy tulajdonosai vagyunk ingatlan javaknak, járadékoknak és más bevételeknek, ami Konstitúció ellenes, azért szerintem ez az említett meghatalmazás olyan, hogyha ez nyilvánvalóvá, közismertté lesz, akkor a közvélemény meg fog vádolni bennünket, hogy eltértünk a Szerzet alapvető tételétől, amiért is az én felfogásom az, hogyha a Duchescai háznak van más ingatlana a templomon, a házon vagy a kerten kívül, vessen annak véget, szüntesse meg, erre hat hónapi időt adok, legfeljebb egy esztendőt, többször is megírtam annak idején, hogy adják el azt a házat, amelynek fele részét nekünk hagyta a b. e. Sig. Vito Jacomo, hogy ne az legyen, hogy rendelkezünk ingatlan javakkal, ezért hát, ha még nem intézték el ezt a kérdést, hajtsa végre az említett időpontban, hasonlóképpen intézkedem a peres ügyeket illetőleg is az említett időre, vagy megegyeznek, vagy lemondanak, mert semmiképpen sem akarok ilyen hosszú időre elnyújtott pereskedéseket. – A Porta Realei házat illetőleg is rendelje el, hogy rövidesen intézzék el peres dolgaikat, sokkal illőbb dolog inkább hagyni veszni néhány peres, vitás dolgot, mint az, hogy mint érdekelt felek járjunk a törvényszékbe. – Aki P. Bartolomeo felől írt dolgokat, az mind légből kapott hírverés. Atyaságodnak nagy gondja legyen arra, hogy egyforma szeretettel törődjék az egyik is, meg a másik házzal is, egyformán gondját viselvén mindkettőnek. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. dec. 11.)
„Visszatér P. Michele del SS. Rosario, az volna a kívánságom, hogy Atyaságod minden dolgot tárgyaljon meg ővele, és bízza rá, hogy irányítsa jelenleg a Porta Reale háznak inden dolgát, mivelhogy én úgy látom, hogy jóra való buzgóság, készség van benne nem csak az egyik, hanem a másik ház ügyeit illetőleg is, sőt nagy buzgóság jellemzi az egész Szerzet iránti fáradozásában és mindazon ügyekben, amelyeket tisztázni kell abban a házban, Atyaságod ne akadályozza meg semmiképpen sem, én pedig remélem, hogy néhány hét múlva minden rendben lesz és jól fognak menni a dolgok. Ami pedig a Duchesca ház peres ügyeit és egyéb dolgait illeti, nem fogjuk azzal egykönnyen megoldani, hogy világiakat alkalmaznak, akik már egy idő óta gondozták, kezelték a javakat. – Ami pedig az ezer scudi hagyatékot illeti, amit egy Mirobeli valaki hagyományozott, ha a pénzt megkapják, vásárolják meg a nevezett helyen vagy a Posillipo környékén, amit Sig. Catignola közvetítésével vásároltak meg, ami nem nagyon van kedvemre, mert sokkal fontosabbnak tartom, ha valahol szabadon megvásárolt hely a miénk, mint a hagyatékírásban és bizonytalanságban, ezért hát ha kifizetik, fordítsák arra a rendeltetésre, ahogyan írtam, jeleztem. – Ami az egyik meg a másik háznak az anyagi érdekeit illeti, a questálók maradjanak azon rend szerint, ahogyan már egyszer elrendeztük és mindegyik ház azzal rendelkezzék, amit éppen jelenleg birtokban tart és ha valami más dologra lesz szükség, majd kellő időben rendelkezem, de most egyik ház sem követeljen a másiktól semmit, mindegyik elégedjék meg a magáéval, legyenek békességben és szolgálják a jó Istent, nagy egyetértéssel. Majd a rendes postával küldöm a választ levelére. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1638. dec. 16.) – „Erről a levélről egyen másolat mindkét ház számára.”
„Vártam, hogy majd a legutóbbi postával érkezik majd egynémely információ egyesekről, ahogyan megígérte P. Gio. Battista, úgy többek között P. Carlóról is, de ezzel a postával semmi sem jött, éppen azért nézzen utána, hogy mi van az említett atyával, aki nagyon ingerültnek látszik azóta, hogy a vizitáció óta nem gyakorolja hivatalát, jól érezte magát, míg Rómában volt, ennélfogva ha nem viseli jól magát, szabadon megmondhatják neki ezt, és majd meglátjuk, hogy mit érdemel, büntetést, vagy elismerést. – Tegnap este indult el Rómából P. Michele Frascatiba három fratellóval és Frascatiban csatlakozik hozzá P. Arcangelo, akit nem kell semmiféle beosztással megbízni, hanem abban a házban legyen gyóntató, ahol a legjobban kell, hat hónapra szóló áthelyezést visz magával, ha ezen idő alatt valami kifogás merül fel ellene, visszarendeljük Rómába, a fratellókat abba a munkakörbe osszák be, ahova legjobban kellenek. Nem szeretem, hogy Atyaságod ellentétben van P. Michelével, akinél rátermettebb ember nincs Nápolyban, aki ügyesebben oldaná meg a peres ügyeket, sem Atyaságod, sem mások a Szerzetben nem rendelkeznek annyi rátermettséggel, olyan modorral, érzékkel, ügyességgel mint ő, és még hozzá jártas is az ilyenféle ügyekben, ezért már elrendeltem és jelen levelemben újra elrendelem, hogy senki semmiképpen se akadályozza meg a Port Realei ház ügyeinek az intézésében és Atyaságodnak nem kellett volna olyan sietséggel mindjárt a Complatearikhoz szaladni, hogy prokurátori állást szervezzenek, ami már volt egyszer, de P. Pietrónak sikerült megszüntetnie. És mivelhogy nagyobb legyen az egyetértés és a béke, elrendelem, hogy mindegyik házé legyen az, ami éppen jelenleg birtokában van, anélkül, hogy beleavatkoznak az egyik ház a másiknak az anyagi érdekeibe, dolgaiba. És amikor majd ott tartunk, hogy az egyik tudja segíteni a másikat, majd akkor én intézkedni fogok Isten segítségével és erről a dekrétumról, amely abban a levélben van, amelyet P. Michele visz, másolatot készíttessenek és mindegyik ház őrizze meg a levéltárban. – És ha Atyaságod megtartotta volna z én rendelkezésemet, hogy mindegyik házban tartózkodott volna felváltva egy ideig és nem kedvelte volna jobban a duchescai házat mint a Porta Realeit, akkor nem keletkezett volna annyi ellentét, és ez nagyobb bűne Atyaságodnak, mintsem gondolja, mert sok ellentétet elsimíthatott volna és sok akadályt a múltban, és ha a Generális távol is, el kell hinni, hogy felsőbb szempontok vezérlik, amelyeket nem mindig értenek meg a kisebb elöljárók, jól lehet ott vannak. Én csak arra tudom buzdítani, hogy legyen egyetértésben P. Michelével, aki kétségtelenül ezekben az anyagi dolgokban nagyon megkönnyíti a munkáját és ne csodálkozzék, hogy egynémely dolgot a Porta Realei ház előnyére mondott el, jól lehet, hogy Atyaságod részrehajlóbb a Duchesca ház javára, előnyére, és talán Atyaságod ellen is mondott valamit, akinek, mint elöljárónak, szeretettel kell legyőzni az alattvalók tökéletlenségeit. – Az írják, hogy fr. Ludovico, aki P. Mariával érkezett, nagyon kedvetlen, jól lehet, annyira náthás és mégis mindennap küldik questálni vagy más ügyekben a városba, azért legjobb lenne, ha valamelyik iskolában foglalkoztatnák, megbíznák az olvasási iskola vezetésével, amit igen kitűnően ért, vagy pedig kisegítő lenne és így aztán megszabadulna a nyugtalanító kísértésektől és végezné az isten szolgálatot. – Ötven scudit vettünk kölcsönben Sig. Ugótól, jóakarónktól egyik peres üggyel kapcsolatban és minél előbb vissza kell fizetni, az lett az elhatározás, döntés, hogy a házak lehetőséghez képest, legyenek segítségünkre, ezért rendelje el, hogy amikor P. Michele megérkezik a Porta Realei ház tíz scudijával járuljon hozzá, ugyanannyival a Duchesca, azon négy scudin kívül, amit azoknak adtunk, akik Rómából Nápolyba utaztak. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. dec. 18.) – „Mondja meg fr. Anselmónak, hogy a napokban várjuk a döntést,és én majd értesítem, hogy mit tegyen, addig is legyen türelemmel Értesítsen engem, hogy kellő időben felolvasták-e a pápai bullákat?”
„Ha Atyaságod elmegy Campiba, kérjük az Urat, hogy oltalmazza útjában és engedje, hogy szerencsésen visszaérkezhessen, és hogy magával vihessen két-három embert, hogy leválthassa a Campibelieket, P. Marcóval küldtem két fratellót, akik helytállhatnak majd ott, és most P. Michelével küldök más hármat, akik szintén alkalmasak iskolai szolgálattételre, ennélfogva Atyaságod vigyen magával kettő-hármat, vagy küldje el őket már jó előre, vagy látogatása után, hogy leválthassa a legfegyelmezetlenebbeket, vagy akik vétkesek voltak a múlt dolgokban, és mivelhogy nincs emberünk az első iskola számára, egyelőre ott hagyhatja P. Evangelistát valami mortifikáció kiszabásával. Itt majd iparkodunk megtudni az igazságot fr. Antonio di S. Giuseppe fratellótól P. Francisco della Corona di Spine atyáról tett feljelentéssel kapcsolatban. A P. Asszisztensekkel és a P. Provinciálissal kapcsolatban, szerintem rendben van. Ami pedig P. Michelét illeti, noha vele szemben is lehetnek kifogások apróbb gyarlóságai miatt, visszaküldöm őt, mert úgy látom, hogy alkalmas arra, hogy megszabadítsa már a Porta Realei házat minden zűrzavartól, adósságtól, amivel, ha készen lesz, gondolom, pár hónap múlva, akkor majd intézkedünk vele kapcsolatban is. Ha a Porta Realei ház anyagi jövedelmei bőségesek, feleslegesek lesznek, akkor majd én Atyaságodnak a beszámolója alapján és az Asszisztensek tanácsának a kikérdezése után rendelkezni fogok a Szerzetnek nagyobb előnyére, hasznára és nem egy házunk javára, ahogyan majd a legmegfelelőbbnek találjuk. – Nagyon vártam már az iratokat, hogy lássam, hogy mi van P. Carlóval, akinek amint én látom, igen nagy gyötrelem volt Rómába jönnie, és hogy hivatalát átadja másnak, én úgy veszem észre, hogy az elöljárók ellen mesterkedik. – A fratelli opereriusok ügyében felmerült költségekkel kapcsolatban írtam a P. Provinciálisnak, tőle majd megtudhatja az én nézetemet. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. dec. 18.)
„Mivelhogy Atyaságod vállalta, hogy vezeti az ottani Kongregációt, természetesen, hogy emiatt nem fogja elhanyagolni az iskolát, gondja legyen arra, hogy olyan magatartást tanúsítson, hogy ennek folytán annak a Kongregációnak tagjai mind nagy haladást tegyenek a lelki életben és legyenek tisztelettel a Szerzet iránt, elhallgatva egyes rendtársaink gyarlóságait, amikor tárgyal velük azzal a gondolata, magatartással vezetve őket, hogy ők is meg mind a többiek, másik is tudják meg, hogy a mi szerzeteseink rendesen végzik abban a házban kötelességeiket a mi konstitúcióink szerint, és csak a lelki előrehaladást elősegítő dolgokról tárgyaljon velük, ami a szerzeteseknek sajátos ügyük, soha másról ne beszéljen, mivelhogy minden szót igen megfigyelnek és ha valami tökéletlenül hangzott volna el, megjegyzik és elveszítik hitelüket a mi szerzeteseink és egyúttal arra is legyen gondolata, hogy az alázatossági cselekedeteivel túlszárnyalja az elöljárót, amivel nagyon kedves, Istennek tetsző dolgot cselekszik, és nagyon önmaga javára válót. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. dec. 22.)
„Higgye el Atyaságod, hogy én igyekeztem önt Rómába hívni, hogy véget vessünk annak a közhiedelemnek, hogy én azért tartom távol az asszisztenseket, hogy csak egyedül kormányozhassak, intézkedhessen, és ha a igazolni akarja ezen balhiedelmet, kérheti elöljáróitól azt az engedélyt, hogy visszatérhessen firenzei otthonába, ha ezt annyira szükségesnek tartja, látja, és hogyha a mi Szerzetünk házai másképpen nem tarthatók fent, csak úgy, hogy mindegyikben jónéhány atya legyen, akik közül sokat egyáltalában nem érdekel a mi Intézményünk, akkor a mi munkánk nem szolgálja azt a célt, amelyre, amely miatt alapítva lett. Az alamizsnát nekünk abban az arányban, mértékben kell kapnunk, amilyen buzgóságot fejtenek ki a mi szerzeteseink az iskolásokkal szemben, és ne a misékből várjuk a bőséges alamizsnát, természetesen, ha a fő ok hiányos, akkor segítse a járulék, a másodrendű forrás. – Ami a Noviciátust illeti, örülök annak, hogy P. Gio Stefano teljes odaadással annak vezetésére szenteli magát, akinek megvan az a hatalma, hogy megtiltsa a mieinknek, hogy bárki is beszélhessen a novíciusokkal, hacsak írásbeli engedélye nincs a P. Ministrótól, valamint P. Ministrónak írásban adott engedélye nélkül senki sem menjen a Noviciátusba, nehogy odajárhassanak azok, akik csak zavart tudnának kelteni, így közölje ezt az intézkedést a két elöljáróval, az iskola és a Noviciátus elöljáróival. És mivelhogy rossz most az idő, a szokás szerint, ha majd jó lesz, számítok arra, hogy majd Vízkereszt felé. – Remélhetőleg Atyaságodnak és P. Pelegrinónak jelenléte egy kissé mégis csak majd megfékezi a már túlzásba menő szabadosságot és sokaknak téves lelkiismeretét, felfogását és arról vannak meggyőződve egynémely teológusnak közlése, jelentése szerint, hogy a fogadalmuk nem jó, nem érvényes, és hogy tehetnek bármit is a fogadalmak ellenében is, csak ne legyen »in foro exteriori«, lássa, hogy milyen terminusokkal, fogalmakkal dolgozik az ellenség a mieink között, akik nyolc-tíz éve tették le a fogadalmat, ha valami üdvösséges orvoslási módszert tudna alkalmazni, használja fel, ahogyan leghasznosabbnak találja. – Úgy gondolom, hogy erre az időre már megérkezett oda fr. Antonio, a kertész, és talán vele együtt fr. Giovannino, mert írtam Cesenába, hogyha még nem indult volna el fr. Antonio, akkor vele együtt induljon fr. Givoannino is. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. dec. 25.)
„Néhány napja az annak, hogy hét személyt küldtünk, nem számítva bele P. Michelét, akik segítségükre lehetnek bizonyos beosztással az iskolákban, elégségesnek gondolom, ha a Vizitátor atya négyet vinne magával és négy vagy öt személyt menesztene Campiból. Ma reggel kaptuk meg a csomagot az írásokkal, majd az ünnepek elmúltával áttanulmányozzuk és megadjuk a szükséges feleleteket, és ha majd elmegy Campiba P. Gio. Battista, Atyaságod hajtsa végre az intézkedéseket, valamint 15 napot töltsön az egyik házban és ugyancsak 15 napot a másik házban, és azalatt, míg Atyaságod az egyik házban tartózkodik, akkor annak a háznak az elöljárója, a P. Minsitro, Viceministro lesz, elismervén ezzel mindenben és mindenkor, hogy Atyaságod a Provinciális. – Hogy kimeneküljenek a pereskedésekből és az ingatlan vagyonokból, Atyaságod egy olyan utat választott, amelyről nem lehet tudni, hogyan fog sikerülni, mert szeretném tudni, hogyan tudja megoldani azt a kérdést, hogy nagy veszteség nélkül hogyan tudja eladni a Sig. Vito Jacomo házából ránk eső részt? És ami a Porta Realei ház peres ügyeit illeti, Atyaságod ne akadályozza meg megbízatásában P. Michelét, aki rövid időn belül mindenre világosságot derít aztán majd én elrendelem, hogy mi lesz a teendő. – Minden igyekezettel azon legyen, hogy abban a két házban megtartsák a szabályokat, hogy érvényre jusson az obszervancia, ez legyen az ön fő kötelessége, feladata. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. dec. 25.)
„Szent Karácsony vigíliáján kaptam Atyaságodtól két levelet és következőkben válaszolok azokra: sohasem fordult meg elmémben olyan gondolat, hogy valamiben is gyanakodtam volna Atyaságodra, ellenkezőleg, mindig jó véleménnyel voltam és remélem, hogy ez a jó véleményem önről a jövőben csak gyarapodni fog. – Hogy annak a háznak segítségére legyek, néhány nap múlva ott lesz P. Bernardino dell Presentazione atya, akinek megérkeztével küldje Genovába P. Giuliót, aki arra van kiszemelve, hogy legyen a firenzei ház segítségére, hasonlóképpen ott lesz egész január folyamán egy másik pap, sospellói, P. Ludovico, akik a Szerzet nagy dicsőségére nagy tekintélyt szereznek majd annak a háznak, talpraállítják és nagy javára lesznek az ifjúságnak, Atyaságod pedig mindaddig Viceministro lesz, míg P. Giacomo egészsége helyre nem áll, amit az Úr engedjen neki minél előbb, mert az ő elöljáróságával, Atyaságodnak és a másik két atyának az odajövetelével bizonyára igen jól fognak működni az iskolák és P. Ludovico odaérkeztével küldjék Savonába P. Adrianót. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. dec. 25.)
„Látom a campi városplébános levelének a másolatából, valamint Atyaságodnak a Signore Marchesának adott válaszából a helyzetet, szerintem csak nagy nehézségek árán maradhat meg ott Intézményünk, mivelhogy az annyira ellenségünknek mutatkozott be munkánkkal szemben, és mivelhogy állandóan megmarad ebben a véleményében, amelynek nincs komoly alapja, csalódik, mert a mi Szerzetünk jól lehet, csakugyan alamizsnatitulussal rendelkezik, de nem csak egyszerűen olyan odavetett alamizsna ez, hanem fáradalmainknak jól megérdemelt járandósága, és a munkásnak, aki dolgozik, megilleti az igazságos bér és nem a kegyből adott alamizsna, mindazonáltal még ha Atyaságod találna is valami módot, biztos alapot, amelynek címén ott maradva megnyugtathatná a Signore Marchesét, hogy át lehet adni a helyet egy más Szerzetnek, mivelhogy olyan távol vagyunk, nincs közben sehol másutt egy másik házunk, csak nagy nehézségekkel lehet fenntartani azt a helyet olyan reformmal, amelyet meg kell valósítani, egyébként rábízom az ügyet Atyaságodra, hogy döntsön azután, ha majd látta és megtapasztalta azon vidék embereinek a gondolkozását. – Ami pedig P. Tomasót illeti, hihető, hogy mivel annyi súlyos gonoszság terheli lelkét, nem mer jelentkezni Rómában, én meg vagyok győződve, hogy ott lappang Nápolyban és ha más szerzetekben az a szokás, hogy kihirdetik az Oratóriumban vagy az ebédlőben, tegyék közzé az ú nevét is azzal az Ischiaival és a messinai fr. Carlóval együtt. – Ma kaptam meg a processusok iratküldeményét, az ünnepek múltával áttanulmányozzuk és majd megadom a választ a szükség szerint. Odaérkeznek majd P. Michele és P. Arcangelo, akinek most nem kell semmiféle hivatalos beosztást adni, velük együtt érkezik három fratello, ezek közül kiválaszthatja azokat, akikről úgy gondolja, hogy megfelelők lennének Campiba, így néggyel eleget tehetne az ottani kívánalmaknak és a négy-öt bűntársat leválthatja, egyelőre ott hagyva P. Evangelistát mindaddig, míg el nem tudom küldeni azt, aki utódja lesz. – Ami a posillipói ügyet illeti, hagyja csak, hogy P. Michele foglalkozzék vele, ami, ha elintéződik, rendelkezni fogok, hogy mi legyen a dolgokkal, miért is azt a nyilatkozatot, amit Sig. Bertea tett, senki sem veheti tudomásul, csak én. És ha majd Atyaságod elutazik, meghagyom a Provinciálisnak, hogy hajtsa végre azokat az intézkedéseket, amelyeket Atyaságod elrendelt. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. dec. 25.)
„Megkaptam levelét, úgy látszik, mintha mentegetőzne, hogy miért nem küldött pénzt, mert amint mondja, rosszul kezelték a földeket, hogy vetéssel nem végeztek kellő időben, eladták az állatokat, a birtokrészleteket és általában sok minden mást. Azon rövid idő alatt, míg P. Bernardino volt ott, írja nekem, hogy nov. 18-tól egészen eddig 350 scudit küldött Rómába, ezen kívül fizette a kincstári járandóságokat és azt a patikusi dolgot, és más egyéb kiadásokat, és így is tudott küldeni nekem néhány száz scudit, remélem, hogy ön sem szolgál kevesebbel. Írja nekem, hogy van 150 »stara« gabona, bőségesen bor eladásra, bab, a legfinomabb zöldségfélék, olaj és sok minden más. – A Conte Rovarelli-féle dolgok úgy állnak, hogy a Congregazione Ai Baroni úgy rendelkezett, hogy 20 napon belül fizessen, mert máskülönben eladják a kastélyát, és már elmúlt 15 nap. Meglátom, hogy megnyerjük-e az alapvető javakat a terményekkel együtt? A malomtársulat ottani tagjai, úgy látszik, hogy nem tudnak megegyezni, nem tudják elfogadni a Sig. Card. által történt megegyezést, várjuk meg, hogyan intézkedik az említett Sig. Card. – Értesítsen engem, hogy P. Pietro visszajött-e Bolognából és mikor, és hogy P. Bernardino elutazott-e Firenzébe, és Genovába fr. Antonióval és Giovannino fratellókkal, és hogy jó-e az idő utazásra, és hány nap alatt jutnak el Firenzébe, csináltattak-e nekik ruhákat és egyéb más dolgokat, ami csak szükségesnek mutatkozott, és legyenek rendesen vezetve a számlák mindegyiknek az idejéről, hogy világosan lássunk mindent és mindegyiknek a magatartását. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. dec. 29.)
„Arról értesülök, hogy a múlt héten nem kapta meg a leveleket, amelyeket a rendes posta útján küldtem, ha lehetséges lenne, szeretném megtudni, hogy ki volt megbízva, hogy vegye át, minden igyekezettel járjon ennek utána, mert ez igen súlyos eset, ügy, hasonlóképpen értesítsen arról is, hogy ki volt a vezetője, fő mozgatója annak az ellenszegülésnek, hogy olyan viharosan fellebbeztek a főelöljárókhoz anélkül, hogy figyelmeztették volna a törvényes utat, rendet, amelyet követniük kellett volna. Róma egyik legelső Szerzeténél érdeklődtem, hogy a Vizitátor is kiszabhatja-e azokat a büntetéseket, amelyeket a Vizitációról szóló fejezetek sorolnak fel, azt felelték, hogy minden bizonnyal elrendelheti a fent említett büntetéseket annak a figyelembevételével, hogy szükséges azt kijelenteni, hogy a fejezetekben ez valamiképpen szándékolt is az elöljáró részéről, holnap megtanácskozom néhány prokurátor generálissal a dolgot és majd értesíteni fogom, azt hiszem, hogy mindnyájan ugyanazon a nézeten lesznek. – Írta meg nekem azoknak nevét, akik nem akarták megújítani a fogadalmat akár az egyik, akár a másik házban, hogy annál részletesebben is megismerhessük a mi népünket és remélem, hogy hamarosan meglesz a határozat, amit majd részletesen meg fogok írni, figyelmeztetem az illetőt, aki viszi a postát, hogy senki másnak, hanem csak Atyaságodnak a kezébe adja a leveleket. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. dec. 30.)
„Nápolyba küldöm a mi fr. Antonio di S. Giuseppe fratellónkat, hogy megbeszélje, letárgyalja és eligazítsa a patikus dolgát a N.t. P. D. Marcello Megali atyával, és mivelhogy én remélem, hogy ezen módon, eljárással én is megnyugszom, Atyaságod vagy más valaki meg ne akadályozza ezt a megbeszélést, hanem inkább amennyire lehetséges, segítsék elő. És ha a nevezett fratello vissza akar térni Rómába, ne akadályozzák meg. Ezeket akartam jelenleg megírni. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. dec. 30.)
