„Jobban tette volna ön is meg fr. Giuseppe dell' Angelo Custode, ha inkább gondolna lelke üdvösségére, mint arra, hogy aláírjon levelet megbízás nélkül, remélem, hogy a jövőben ilyesmi nem fordul elő, megjavul anélkül, hogy megkapná a megfelelő mortifikációt, amelyet megérdemelne cselekedete miatt. Az úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. ápr. 11.)
„A múlt szerdán küldtem két példányban a megidéző iratot az excommunicatiót kimondható fakultással, most pedig azon fáradozunk, hogy elkészíttessük a beneplacitumot a két kisebb birtokrészletre és egyúttal megpróbáljuk, hogy mennyiért lehetne megszerezni a beneplacitumot az összes javakra, valamint a négy és fél rész malomra, meglátom, hogy bele lehetne fektetni valami előnyösebb eredményt hozó vállalkozásba, mint a bank letétbe, ahol csak négy és féllel kamatoznék vagy kevéssel többet. Szeretném tudni, hogy mit gyümölcsöznek a malmok annyi év óta? Colonna pátriárka három napja hirtelen meghalt gutaütésben, jól lehet, még fiatal volt, nekünk is állandóan vannak betegeink a betegszobában. – Nem hiszem, hogy a felmentés előrehalad Sig. Brandano kezében, mert nem jelentkezik egyáltalában, végeredményben 48 scudi zsebkendőért, amire nem volt szükség, amikor nekem 100 scudi hiányzik, nem tudom, hova jutunk, intézzük szorgalmasan az »exsequatno«-t ... számot kell adnia a haszonról, a részességről, amit mi elvesztettünk. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. ápr. 11.)
„Kiadták a rendelkezést, hogy állítsák ki a beneplacitumot arra a két kisebb birtoktestre, gondoskodjanak a költségekről, ami pedig a birtok bérbeadását illeti, itt érdeklődve azt vettem észre, hogy ilyesmiről nem szívesen hallanak, Atyaságod nézzen utána, érdeklődje meg, hogy ki vásárolná meg a másik részleteket, hogy kiállíttathassuk a beneplacitumot, értesítsen, hogy miként történt a felszámolás és nem tudom, hogy a 20 scudi kit illet meg, ha nem tudok meg semmit sem, akkor újra írnom kel lennek a pénznek rendeltetése felől, más alkalommal, ha nem leszek annyira lefoglalva, majd részletesebben fogok írni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. ápr. 18.)
„Bizonyos fontos, súlyos ügyek tartották vissza Nápolyban P. Gasparót és egyúttal tárgyalt a Sig. Presidével, hogy jöjjön vele együtt és a kettőjük fog döntést hozni a két Szerzet között, majd aztán meglátjuk, hogy mit határoznak a teatinus atyák, nagyon sajnálom, hogy így hagyják az örökösödési javakat így elpazarolódni, ami sokkal nagyobb szolgálatot tett volna, ha a meghaltnak a lelke üdvösségére fordították volna, mint így, hogy a társak kezére kallódik el. Remélem, hogy P. Gasparo megérkeztével Isten nagyobb dicsőségére majd kialakulnak a dolgok, aki áldja meg önt az isteni kegyelemben való állandó gyarapodásban.” – (Róma, 1637. ápr. 18.)
„Jelen levelem után hamarosanott lesz majd a vizitátor és megadja majd az utasításokat, hogy mihez tartsák magukat az egész Provinciában és házakban a farater operarius klerikusok tanulmányi ügyeiket illetőleg, hogy valami volna ebben az egészen különleges ügyben, amelyen jó kiinduló alapnak kell tartaniok mindnyájuknak a mélységes alázatot és a szabályok komoly megtartását, ami nélkül nem jól állna a papi szolgálat, hanem ok lenne a súlyosabb büntetésre, amit engedjen meg a jó isten, hogy minél kevesebben legyenek a mieink közül az olyanok, akiket papokká szentelnek a megkívánt erények nélkül és a megfelelő tudományok nélkül. Az Úr részeltesse önt az Ő szent áldásában.” – (Róma, 1637. ápr. 18.)
„Elindult Rómából Anconába a Campiból való P. Francisco Andrea, három-négy nap múlva ott lesz, amint odaérkezett és megszerezte a gyóntatási joghatóságot, Atyaságod egy kísérőtárssal elindul Noricába és ott átveszi a házi elöljárói szerepet azzal a jó elhatározással, hogy a jövőben sokkal szorgalmasabb lesz abban, hogy a szerzetesi fegyelem megtartását mindenkinél szorgalmazni fogja és Atyaságod mihelyt megérkezett, P. Gregorio azonnal elindul Noricából minden vizitáció nélkül azzal a kísérőtárssal, aki Atyaságoddal jött és megy Anconába a levélben közöltek szerint, amelyet önnek írok. És amikor Atyaságod elindul Anconából, az én megbízásom értelmében P. Pietro lesz az elöljáró P. Gregorio megérkeztéig. Ezeket akartam most megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. ápr. 22.) – „Atyaságod mindezen dolgokat ne hozza nyilvánosságra, hanem csak elutazása előtt egy-két nappal.”
„Ami az összes javak eladását illeti, én igen jónak találom a gondolatot és azon gondolkozom, hogy holnap vagy holnapután tárgyalok ebben az ügyben a beneplacitumról Mons. Maraldival, hogy elintézhessem, hogyan lehetne a legkevesebb költséggel elrendezni ezeket az ügyeket, végeredményben nincs is szükség a beneplacitumra, hiszen megvan a felhatalmazás a végrendeletben az eladásra, és majd értesíteni fogom, mert szeretném, ha már egyszer kijutnánk ebből a sok ügyből-bajból. Tárgyalás alatt van Conde Rovarelli ügye, és azt hiszem, hogy megnyerjük a végrehajtási megbízatást legfőképpen Sig. Avonato Tosco ügyvéd segítségével. Sig. Card. Bagni ügyhallgatója azt mondja, hogy fogja lefizetni a pénzt és a részességet, kamatokat, amely úgy hiszem, hogy két százalékos lesz és ha Atyaságod a 12 malom birtoklását békességesen átveszi, hasonlóképpen itt fizetik le a pénzt és így lefizethetnénk a kölcsönt Carduccinak és még talán Caetanónak is. Várom a jelentést a felszámolásról és jelentse, hogy hozzávetőlegesen mennyit hoznak? – Megoldottuk a provinciálisi kinevezéseket és majd ezután tartjuk meg a tartományi káptalanokat minél előbb, amint csak lehet és majd erről értesíteni fogom. – Most jött az új híradás, hogy a császár a múlt hónapban meghalt, azt beszélik, hogy megmérgezték és emiatt a pápa nem ment el a Castellóba ma reggel, pedig már minden el volt készítve az elutazásra. Azt is beszélik, hogy franciák visszafoglalták Isola di S. Margaritát heves harcban. A jó Isten irgalmasságánál fogva adná meg, hogy megszűnjenek ezek a büntetések, amelyeket bűneink miatt megérdemlünk és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1637. ápr. 22.)
„Remélem, hogy az Isten megoltalmazta Atyaságodat és az összes társait, gondoskodjék arról, hogy minden dolog a legnagyobb nyugalommal történjék és informálódjék arról, hogy csakugyan úgy van-e abban a Provinciában, hogy egyes dolgokban nagy a szabadság, »sapienti panca«, mondja meg P. Giuseppének és a többieknek, hogy míg írom ezt a levelet, megérkezett P. Gio. Crisostomo (Peri) két novíciussal ma pénteken délután 14 óra körül ápr. 24-én. – P. Pietro tegnap Luccába utazott, nekem kell most a Noviciátusban helyt állnom, Atyaságod intézkedjék jószándékúan, hogy minél előbb visszatérhessen ide, ügyeljen arra, hogy ne legyen annyi gyóntató ott.” – (1637. ápr. 24.)
„Ami fr. Filippót illeti, jól lehet, hogy minden eszközt felhasználtam, amit csak tudtam, csalódtam, hogy nem gondol arra, hogy hamarosan visszatérjen Genovába, az említett fratellóra itt igen nagy szükségünk van. Mondja meg fr. Angelo Maria betegünknek, hogy amikor majd ide megérkezik az ő jótevő borbélyának a fia, gondoskodni fog róla, ápolni fogja, ahogyan ez már illik. Adjon néki az Úr teljes jó testi egészséget, ha ez javára válik lelkének és mindnyájunknak és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1637. ápr. 24.)
„Nagyon örülök annak, hogy teljesítheti ígéretét, amely nem volt a véletlen eset, ezért hát bármikor útra kelhet, amire megadja az engedélyt P. Francisco asszisztens atya, mindeközben legyen rajta minden igyekezettel, hogy megszerezze a szerzetesi tökéletességet, mai a legfontosabb, ez számít a legtöbbet és az Úr adja meg mindnyájunknak az ő szent kegyelmét.” – (Róma, 1637. ápr. 24.)
„Ezzel a postával nem tudok választ küldeni a birtokok bérbeadási ügyében, mivelhogy fr. Arcangelo jelenleg nincs Rómában, holnapra, csütörtökre várom haza, hozzávetőlegesen összeszámoltam, hogy mennyit hoz római értékben, körülbelül kilencszáz scudi, de ebbe nincsenek beleszámítva a rimini javak, a hagyatéki javak, én úgy gondolom, ha a birtokokat fenntartjuk, ahogyan vannak a jelenben, ezen el lehet gondolkozni, majd a legközelebbi postával válaszolok erre is könnyebben. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Várom a jelentést a felszámolásról, hogy aztán ezzel mentesíthessük magunkat a Carducci és a Caetano-féle adósságoktól, legalábbis részben, nagyon jó lenne a Collegio szempontjából.” – (Róma, 1637. ápr. 25.) – „A Pápa ma a San Pietróból a Monte Cavallóra ment.”
„P. Gio. Crisostomo (Peri) lesz a házi elöljáró, P. Ministro a porta realei piaristáknál, mindnyájan úgy engedelmeskedjenek neki, akárcsak nekem és mindnyájan legyenek rajta minden igyekezettel, hogy tartsák meg a szabályokat és a fogadalmaknak megfelelően teljesítsék iskolai kötelezettségeiket, amit vállaltak. És P. Arcangelo jöjjön ide, lehet, hogy nagyobb eredménnyel fog dolgozni itt mint Nápolyban és az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1637. ápr. 28.)
„Várjuk a megbízólevél kiadását, hogy a végrehajtást elrendezhessük Sig. Rovarellivel szemben Sig. Card. Verospi ajánlásának a segítségével, amit Sig. Card. Bisciának adott át Sig. Gio. Francisco Tosco ismételt sürgetésére, ami nem kis előnyére lesz a Collegiónak, ha végre lehet hajtani. Majd a legközelebbi postával értesítem. És ha Sig. Barnardino Panicola nagyon akarta volna, hogy terjesszék tárgyalás alá az ügyet, már biztosan régen megkaptuk volna a döntést javunkra, így látta ezt, így vélte Sig. Andrea, és ha most megtalálna halni a Pápa, aki eléggé súlyos beteg, talán két hónapig sem lesz kongregációi ülés, majd meglátjuk, hogy mit lehet tenni Sig. Card. Biscia révén. – Ami pedig Sig. Brandano ügyét illeti, azt mondotta fr. Arcangelo, hogy írt Sig. Chiaramontinak, aki csak annyit válaszolt, minthogy most a dolgok így vannak, nem igen várhatok a kedvezmények megadására, még a követek sem voltak a múlt héten kihallgatáson, Atyaságod megtudhatja ott Sig. Chiaramontitól,hogy mit válaszolt neki Sig. Brandano. – Ami pedig a 220 scudit illeti, megírtam, hogy lopták el tőlem a pénzt, a 140 scudiból hiányzik 48, ami eltűnt a nyomorultak kezén, 70 scudit fizettem a kamatok fejében Sig. Saetaninak és még sok más napi kiadása van a Collegiónak és most kell lefizetnem a b. e. Kardinális síremlékének az elkészíttetésére 50 scudit, és újra 50 scudit, amit Sig. Antoniónak kell fizetnem, aztán el kell adni néhány zálogházi dolgot, ennélfogva Atyaságod legyen rajta, hogy egy kis pénzhez jussunk. – Ami a hagyatéki javakra vonatkozó beneplacitumot illeti, hallom fr. Arcangelótól, hogy az alapjavak nem haladják meg a huszonegy-huszonkétezret az ottani értékben, annyiért vette meg ezeket a Sig. Cardinale és nem fogunk érte annyit adni, meg kell próbálni, tudakolja meg, hogy ami a beneplacitum szövegezése, hogy csakugyan eladhatjuk-e és felhasználhatjuk-e itt a pénzt, de nem zálogházi befektetésekre, ahol csak állandóan ráfizetünk. – Nagyon jól tudom, hogy az egyedüllét miatt mennyit kell fáradoznia, érdeklődje meg, hogy nem volna-e Anconában egy fratello, aki éppen ott megfelelő lenne? Rendelje oda, hogy legyen segítségére a legközelebbi aratás, takarulás alkalmával. Megkaptam a 20 scudiról az iratot, 24 scudit fizettem Sig. Paolónak és amint mondottam, Atyaságod siessen segítségünkre egy kis pénzküldéssel minél előbb. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1637. ápr. 29.) – „Ma éjszaka meghalt Signora Olimpia Aldobrandina.”
„Amikor majd bevégzi munkáját P. Melchior Norciában, egyenesen Narniba megy, ahogy megmondtam neki, ezek szerint ott kell lennie a legközelebbi szombaton és a házi elöljárók a Ministrók pedig vasárnapra legyenek együtt, de mindezideig nem kaptam választ P. Melchiortól, hogy Norciából elmegy-e egyenesen Narniba, vagy Anconába, amit alig hiszek, ami nagy zavart okozna az elöljáróknak, akik bizonyára együtt lesznek a jövő vasárnap. – Ami fr. Anselmót illeti, ha nem akar engedelmeskedni, Atyaságod büntesse meg azzal, hogy asztalnál elvonja tőle egy tetszés szerinti időre a bort vagy a főételt, amennyiben ez nem elég, értesítsen engem, más valakit küldök oda, ő pedig mehet egyedül lelkigyakorlatozni. Ami pedig P. Thomasót illeti, ha csakugyan penitenciát tartott a múlt hibáiért, nagyon üdvösen cselekedett volna, de jaj neki, ha meg nem javul. Remélem, hogy majd P. Melchior rendel valami üdvös gyógymódot, ha nem, majd akkor én gondoskodni fogok róla. – Ami azt a két személyt illeti, akik részt vesznek majd az egyetemes káptalanon szavazati joggal, oldják meg úgy a kérdést, hogy ne kelljen semmiféle felmentéssel élni, akik legyen »omni exceptione maiona« személyek, lehetőleg az elöljárók közül, mint akik a legértelmesebbek, kellene kettőt megválasztani, ilyenformán mondja ezt meg P. Melchiornak, mivel a frascati P. Minsitro nem lehet, ott helyette szavazati jogával él P. Matteo dell' Annunziata, ennélfogva a két vokális megválasztásában két szavazati joggal élhet, az egyik szavazati jog megilleti mint norciai házfőnököt, a második mint a frascati házfőnök helyettesét, hasonlóképpen a moriconei házfőnök vagy társa helyett szavazati joggal él P. Bonaventura és a római helyett P. Mario és mivelhogy meleg, sürgős idők vannak, ezekben a házakban, amennyiben szükséges, majd magam gondoskodom gyóntatókról, vigyázzon, gondja legyen arra, hogy a dolgok nyugodtan történjenek meg. A P. Provinciálist én neveztem ki, Szerzetünk egyik legértékesebb tagja, amennyiben ez kívánatos is. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. máj. 3.)
„Nagy szerencsétlenség volt a Collegio számára, hogy a peres ügyű Sig. Card. Biscia ügyhallgatójának Sig. Andreának a kezébe kerültek és három év elteltével semmi sem intéződött el javunkra, hanem inkább ellenkezőleg, és itt van a malmok ügye, ami rá lett bízva a Rotára, Isten tudja, talán más különben már be is fejeződött volna, most meg a Rovarelli ügy még, amit Sig. Card. Verospi pártfogolt és olyan világos, hogy mi az igazság, és személyesen kereste fel őket Sig. Francisco Tosco, néhány újabb nehézséget hoznak elő, amelyeket meg lehet oldani, de azt gyanítom, hogy ezeket a felhozott nehézségeket meg is oldjuk, találnak majd újakat és így minden alkalmat elmulasztunk, míg ott van a bizottság, értesítsen majd mindenről, hogy mi fog történni. – A liquidáziót illetőleg, várjuk annak megtörténtét, jól lehet, világos az eset, de mégis azt gyanítom, hogy majd a másik fél részéről fellebbezést nyújtanak be, hogy elodázzák a fizetés idejét, mindazonáltal, ha egyszer majd ennek is vége lesz, a Collegio is ki tudja fizetni adósságait és akkor majd sokkal jobb lesz. – Ami a beneplacitumot illeti, a hagyatéki javak értéke 21 ezer scudi az ottani értékben, ami a kamarai értékben számítva nem éri el a tízezret, ennélfogva nem lesz olyan nagyon drága a beneplacitum, megpróbálunk minden dolgot. – Ami a Provinciálisokat illeti, mindenkinek tetszik ez az eljárási mód, az egyetemes káptalanról majd értesítjük Atyaságodat, a jó Isten tudja, hogy jelenleg hogyan állnak a dolgok. – Örültem az Apát levelének a benne közölt szempontjai miatt, a Rota ügyhallgatói ezt mondják: ha birtokban vagytok, tartsatok ki benne, míg békességben vagytok. – Ami a négy és fél részt illeti a malmok ügyében, tárgyalás lesz róla Sig. Francisco de Rossi jelenlétében ma este és majd jelentéssel leszek, és ha majd megtörtént a tárgyalás, itt fizetik a pénzt, egy százalékot fizetünk a cseréért és amennyiben szerződés lesz, értesíteni fogom. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. máj. 6.) – „Azt mondják, hogy a pápa sokkal jobban van, de kihallgatások még nincsenek.”
„Nagyon örülök annak, hogy Atyaságod szerencsésen megérkezett, tárgyaljon Atyaságod P. Gio. Battistával, a Duchesca elöljárójával abban az ügyben, hogy P. Francesco della Corona di Spica atyát küldjék Campiba azzal a novíciussal együtt, aki Rómából ment oda, akik mehetnének a postakocsival, mivelhgoy a campi P. Ministrónak küldtem 30 scudit, hogy mondjanak el ugyanannyi misét és ebből megfizetheti azoknak az útiköltségét, akik odaérkeznek és minthogy így állnak a dolgok, Nápolyban gyóntatóként maradhatna ugyanabban a házban P. Matteo, ezért hát, mint ahogyan mondottam, tárgyaljon P. Gio. Battistával és ha valami más megoldás kínálkozik fel, értesítsen engem. Nem ajánlom figyelmébe az obszervanciát és az iskolai munkák szorgalmas végzését, minthogy tudom, hogy szívvel-gonddal törődik ezekkel mindennél jobban. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. máj. 9.)
„Ha Atyaságodnak minden óhaja az, hogy az iskolás gyermekek lelki életében előmenetelre tegyenek szert, ami kötelessége is minden mesternek, tanítónak, akkor nagy buzgósággal és alázatossággal kérje imáiban ezeket a kegyelmeket a mindenkor áldott Istentől, mert akiben nincs meg a buzgóság és az Istenszeretet, akkor azt nem is tudja közölni másokkal, ezért hát mindennap gondoljon erre, hogy kérje a jó Istentől magán imáiban, főként pedig a szentmisékben ezt a különleges kegyelmet, hogy eredményeket érhessen el az ifjúság lelkében, ami kötelező azoknál, akik a mi iskolánkban tanulnak és amikor a mindenkor áldott jó Istentől kéri ezt a nagy kegyelmi ajándékot, a legnagyobb érdemet érdemli ki saját magának, a legnagyobb érdemül szolgál saját maga javára is és igen nagy hasznára lesz felebarátainak. – Ami pedig a búcsút illeti Szent Fülöp napjára, rajta leszünk, hogy minél előbb küldjük. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. máj. 13.)
„Ami Borghetti fiát illeti, akit Mons. Ghislerio ajánlott, jó, ha tudják, hogy mindaddig senkit sem veszünk fel a Collegióba, amíg ki nem fizettük tartozásainkat Sig. Geromino Carduccinak és akkor majd a Collegio évről-évre megtakarítva 210 scudit, amit a kamatokra fizettünk ki, négynél több növendéket vehetünk fel és ez alkalommal, majd gondolom, a nyár végén, mindenki támogassa, hogy bejusson a Collegióba, mert igen sokan vannak a jelentkezők, igen nagy pártfogókkal. – Már többet nem lehet tenni ennél, mint amit tettünk, hogy sürgessük a meghatalmazást Rovarellivel szemben, de Sig. Andrea ügyhallgató olyanformán viselkedik az ügyben, hogy kételkedem abban, hogy egyáltalában végére tudunk-e járni ennek a meghatalmazásnak? Ami pedig a szentszéki beneplacitumot illeti, érdeklődni fogok, és a legrészletesebben utána nézek a dolognak és értesíteni fogom, mert magamnak is minden óhaja már az, hogy egyszer már kikerüljek ebből az ügyből-bajból, és hogy Atyaságod is egyszer már ment lehessen. Várjuk a liquidáció eredményét. – A mi Urunk, Orbán pápa a múlt vasárnap mindenképpen el akart menni hordozható hordszéken a Castellóba, azt mondják, hogy jobban van és már engedélyezett néhány egészen rendkívüli kihallgatást. – Ami pedig a mi Provinciálisainkat illeti, egyedül még csak a genovai van meg, néhány napon belül várom már az értesítést, a firenzei, a nápolyi és a szicíliai még nincs meg, úgy látom, azt hiszem, hogy elhúzódik az őszig. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. máj. 13.)
„A jelen levél vivője, Sig. don Francesco Grigiotti néhány dolgot tárgyal meg Sig. Abbate Paretivel, Atyaságod lássa vendégül a házban három-négy napig, míg elrendezi ügyeit. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (1637. máj. 13.)
„P. Ludovico ma reggel megérkezett Rómába ennélfogva az ottani két ház most már nem tartozik az ő kormányzási joghatósága alá, de viszont ne támadjanak megoszlások, versengések a két ház között, Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy kérje ki a tanácsát a duchescai P. Ministrónak, hogy egyetértéssel járjanak el minden dologban, de ne csak a két elöljáró között legyen meg ez a jó viszony, hanem mind a többiek is szeressék, becsüljék meg egymást, nagy szeretettel legyenek egymás segítségére és így Atyaságodnak is nagyobb vigasztalódása lesz és több segítségben lesz része, mintha csak egyedül, magára hagyatva kellene működnie, legyen finom lelkületű, jóakaratú, kövessen el mindent, hogy az iskolai ügyek a lehető legjobban menjenek és ha akadna egy-két szabadosabb ember, Atyaságod büntesse meg, mortifikációt szabjon ki rá, még ha felszentelt pap is volna, ezeknek kellene a legjobb példával előjárniuk és vigyázzon, hogy úgy tekintsék, mint igazi elöljárót. – Jelen levelemmel lesz egy levél P. Gasparo dell' Annunziata atyának Chietibe, Atyaságod azonnal küldje a levelet a postakocsihoz, amely az Abruzzók felé indul, érdeklődje meg, hogy hol várakozik az Abruzzóba induló postakocsi és ha netán címemre érkezne levél, azonnal továbbítsa azt nekem. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1637. máj. 14.)
„Látom Atyaságod leveléből, hogy milyen szánalmas helyzetben hagyta P. Ludovico azokat a házakat, engedje a Mindenható, hogy lassan-lassan orvoslódjanak a bajok, magam is úgy láttam, hogy mivel P. Matteo alkalmasnak látszik, hogy gyóntató legyen a Porta Reale házban, azért hát költözzék oda, minthogy a Duchescában ott van P. Gio. Domenico della Croce az elöljáróval együtt, de ha P. Matteo nem vállalja a gyóntatói szerepet, akkor maradjon csak a Duchescában. – Ha az iskolai dolgok jól mennek és ha a házban szerzetesi fegyelmet megtartják, amint azt remélem, az Isten minden segítséget megad az anyagi javakban is. Azt írják nekem, hogy jobb lenne, ha az iskolás gyermekek ünnepnapokon az Oratóriumban hallgatnának szentmisét, hogy a templom szabad legyen a híveknek, a felnőtteknek, Atyaságod intézkedjék úgy ennélfogva, hogy az Oratóriumban lehessen misézni és ha úgy látják helyesnek, hogy nagyobb buzgósággal hallgathatunk szentmisét az Oratóriumban, akkor ott hallgathatják a hétköznapi szentmiséket is, tanítási napokon is, ennélfogva rendezze be így az Oratóriumot és a ház összes felszenteltjei vegyenek azon részt. Más alkalommal majd bővebben írok erről. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. máj. 16.) – „Mondja meg nevemben P. Ottaviónak, hogy a maga részéről legyen segítségére a szokás szerint, kívánom neki, hogy az örök életben nagy jutalmat kapjon ezért és remélem, hogy a legjobban fog viselkedni, amit mondanom sem kell.”
„P. Maestro Biselli régens a konventuális atyák s. Lorenzo kolostorában és a Szentföld provinciálisa néhány napra Nápolyba érkezik, Atyaságod keresse fel és ajánlja fel neki a Porta Realei házunk összes atyáinak a nevében a szolgálatát, mutassa meg minden egyes alkalommal ténylegesen a készséges jó akaratot minden kérésének a teljesítésére, ami nekem különösképpen örömömre, vigasztalásomra lesz. Az Úr áldjon bennünket.” – (Róma, 1637. máj. 16.)
„Ebben a pillanatban kaptam meg Atyaságod levelét áttanulmányoztam a beszédet, amelyet a nápolyi tartományi káptalanon szándékozna elmondani, ott jelenjenek majd meg a szicíliai két háznak, a palermóinak és a messinainak az elöljárói is, nem hiszem, hogy el tudnának mindent intézni a nyár beállta előtt, éppen azért azt tanácsolom, hogy halasszák el a káptalan megtartását szeptemberig és akkor majd együtt lehet megtartani a tartományi káptalanokat egy időben Rómában, Firenzében és Nápolyban, addig is jöjjön Rómába minél előbb és addig is itt megtárgyalunk az egész Szerzetet érintő néhány szükséges kérdést. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. máj. 16.)
„Legyen rajta minden igyekezettel, hogy megszerezze a felhatalmazást Sig. Rovarellivel szemben, van valami reménység azóta, hogy Sig. Card. Veraspi személyesen beszélt Sig. Card. Bisciával, azt mondotta, hogy az egész ügy ügyhallgatójához tartozik, ez pedig nem más mint Sig. Tosco és megígérte, hogy minél előbb fog intézkedni, engedje meg a jó Isten, hogy az ő ügyhallgatója minél előbb végrehajtsa a dolgot. Megkaptam az utalványt, meg fogjuk kapni a peres eljárásról az értesítést és megteszünk minden szükséges intézkedést. – Ami a »Capi di Argini« birtokterület munkásait illeti, ha nem talál megfelelő munkásokat, kiadhatja bérletbe, jobb lesz az így kiadva bérletbe és a beneplacitumot illetőleg megteszünk minden szükséges intézkedést. Fr. Arcangelo mindenről beszámol, ami önt érdekelheti és szükséges tudni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. máj. 18.)
„Ami a ház vásárlását illeti, mint Atyaságod írja, szükséges, hogy megvárjuk azt az alkalmat, hogy elsimuljanak azok az áskálódások, amelyek még tapasztalhatók a jelenben. Legyen áldott az Úr amiatt a szerencsételen Bréve miatt. – Nagy vigasztalásomra volt, hogy a tartományi káptalan az egész Provinciára üdvösséges hatással volt, hogy most már legyen meg a megkívánt, óhajtott nyugalom, most már Atyaságodon múlik, hogy azt fenn is tartsa, meg i őrizze, gyakran látogassa meg a házakat, és figyelje meg a módszert, ahogyan tanítanak az iskolában, és minden legkisebb hibát, mulasztást vegyen észre és iparkodjék azt orvosolni, hogy el ne hatalmasodjék. – Ami pedig az asszisztenseket, vagy tanácsadókat illeti, egészen az egyetemes káptalanig a fogadalom szerinti sorrendet tartsák meg. – Ami pedig P. Giuliót illeti, Atyaságod ne tegye ... azt, amit jónak lát és ne csak Atyaságod szorítsa engedelmességre, hanem legyen rajta, hasson oda, hogy a helyi elöljáróknak is engedelmeskedjenek és szabjon ki mortifikációt arra, aki súlyosan vét az engedelmesség ellen. – Abban az ügyben pedig, amit írtam a levélben fr. Eustachióról a birétum viselését illetőleg, aki az írást tanítja, ha nincs meg a »prima tonsura«-ja, várjanak mindnyájan az egyetemes káptalanig, vagy más megoldásig, amikor majd egyetemes intézkedést fogunk adni. – A cukorért mondjanak el 120 misét, 200 misét pedig azon alamizsna fejében, amelyet fr. Eustachio atyja kapott. Ezeket akartam megírni jelen levelemben. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. máj. 22.)
„Áttanulmányoztam a f. h. 19-én kelt levelét, mindenek előtt, ami az iskolát illeti, nagyon örülök annak, hogy jól mennek az iskolai dolgok, buzdítom mindnyájukat, hogy az iskolai kötelezettségeiket nagy alázattal és szeretettel gyakorolják, amit ha egyedül csak azért végeznek, hogy a mindenkor áldott Isten tetszésére legyen, ő segítséget küld, amikor kevésbé gondolják, hogy kényelmesen fizethessék az adósságaikat és hogy megnagyobbíthassák a házat, de ha ebben a munkában, amelyet szeretettel és türelemmel kell gyakorolni, amelyet másképpen nem is lehet eredményesen végezni, ha hanyagok lennének és azonfelül, hogy az emberek tetszését keressék a jól megrendezett sok színelőadással, akkor nem sok dolgot művelnek Isten jelenlétében, azért hát hagyják most egyelőre azt a tékozló fiú történetet. – nem örülök annak, hogy annyi misét vállaltak, hogy nem tudnak eleget tenni a kötelezettségeknek, hacsak nem kapnak pap kisegítőt, újmisés papokat, ebben a dologban márpedig a jövőben nagy óvatossággal akarok eljárni, hogy engedek pappá szentelni, hacsak nem nagyon fegyelmezettek és jó példát nem adnak, nagy örömmel látom, hogy P. Ottavio szépen végzi a gyermekek hitoktatását és segítségére van a novíciusoknak. Azt a 36 éves ifjút, aki mint terciárius akar nálunk szolgálatot teljesíteni, ha valami érdeme van rá, beöltöztethetik, és ha akad olyan jelentkező fráteri szolgálatra, aki ért a szabó-cipész-asztalos-kőműves mesterséghez, vagy a konyhai dolgokhoz, az ilyeneket beöltöztethetnek, mert mint ilyenek szolgálatunkra lehetnek akár a questálásra, akár a saját maguk mesterségében, ha éppen úgy kerül. – Ami az iskolát illeti, hallom, hogy az ebédlőt kétfelé osztották, és hogy más dolgokat is elkövettek az előző elöljárók a maguk ötlete szerint, tárgyalja meg a duchescai házfőnökkel P. Gio. Battistával és teendőket, hogyan oldhatnák meg a legjobban a lehetőségekhez képest, hogy gyarapítsák az osztályokat, anélkül természetesen, hogy valamiképpen akadályoznák a templomba való bejárást, ezeket akartam jelen levelembe megírni Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. máj. 23.)
„Meghagytam P. Melchiornak, hogy Atyaságoddal együtt válasszanak egy valakit, aki képviselné a ház fejét a tartományi káptalanon, hallom, hogy az ellenség azon mesterkedik, hogy megakadályozza a mi működésünket, Atyaságod szíveskedjék elősegíteni az említett választást és ne engedje, hogy elmellőzzék azokat a dolgokat, amelyeket fontosaknak ítél, nehogy valamiben is akadályoztassék az Isten szolgálat, aki áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, San Pantaleo, 1637. máj. 24.)
„A pápa betegségéből adódó bizonytalanság miatt, mivel semmit sem lehet tudni biztosan, hogyan áll egészségileg, nem mennek úgy a dolgok, ahogyan kellene, csak az olyan ügyiratokat intézik, amelyeket ilyenkor szokás elintézni Rómában hasonló esetekben. Az Úr vezérelje, vezesse az Ő nagyobb dicsőségére ezt az ügyet és majd az ünnepek múltával tárgyalják a beneplacitum kérdését is, azt gondolom, hogy a pünkösdi ünnepeket Frascatiban töltöm, és most elküldöm önnek a jegyzéket, amit ezen év folyamán kaptam Cesenából. Ami pedig azt a problémát illeti, hogy ott legyen a választáson, amikor a generálisi káptalanra küldendő vokálisokat választják, rajta leszek, hogy ott lehessen az anconai ház képviseletében a házfőnökkel a toscanai tartományi káptalanon, amely nem hiszem, hogy meglesz szeptember előtt és majd értesítem a generálisi káptalan idejéről, ha elküldik ide az ügyiratokat, rajta leszünk, hogy megtörténjen annak végrehajtása, lehetőleg minél előbb, ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1637. máj. 26.)
(Rövidített levél) Ebben a máj. 26-án kelt, Poliba küldött levélben intézkedés történik a rendház épületét illetőleg, ahol lakáshiány miatt nem lehet elhelyezni tizenkét szerzetest, így aztán elesnek attól a privilégiumtól, hogy ki vannak véve az Ordinárius joghatósága alól. – A káptalant illetőleg pedig, ahogyan már értesítést kapott, hogy Narniban lesz, gondoskodjék ágyakról és más szükséges dolgokról és kifejezte azt az óhaját, hogy a káptalanon az egyetemes káptalanra küldendő vokálisnak válasszák meg P. Andrea della Passione atyát, a másik pedig legyen a legjobb belátásuk szerint.” – (1637. máj. 26.)
„Ha P. Giuseppe di S. Thomaso a duchescai ház iskolájában fog tanítani, ne tanítson retorikát, mert ha bármilyen oknál fogva hiányozna és nincs aki helyettesítené, az nem nagy dicsőségére lenne az iskolának a növendékek szemében, elég, ha a latin iskolát látja el, amely legyen arányítva a gyermekek képességéhez, főként vegye figyelembe a szegény gyermekeket, amivel nagy érdemeket fog szerezni és erről a kérdésről tárgyaljon Atyaságod P. Gio. Battistával, hogy az egyik ház ne akadályozza a másikat, hanem egyetértéssel működjenek és segítsék ki egymást kölcsönösen, amikor erre szükség van, és jól lehet P. Giuseppe tud magasabb fokú iskolákban is tanítani, mindazonáltal ereszkedjék le a gyermekek felfogásához, mint ahogyan Rómában is tette, ahol szintén nem retorikát tanított és most egyelőre elég enkünk, ha a gyermekek annyit tanulnak, hogy ezzel a felkészültséggel mehessenek a mi iskolánkból a logikai iskolai tanulmányokra a retorikainak a mellőzésével, amit most nem tudunk fenntartani. – Levélírás közben érkezett meg fr. Pietro di S. Paolo, aki el lett küldve, mivelhogy nem felelt meg és ott beöltöztették és nekem éppen úgy nincs most kedvemre, mint ahogyan azelőtt sem volt, volt Chietiben és minden rosszat beszél P. Gaspraról, majd erről az emberről még írok a jövő héten Isten segítségével. – Fr. Vincenzo írja, hogy mikor küldi a hordókat Nittencóba és megírja, ha majd megegyeznek az árban és a szállítási költségekben, küldjön egyúttal megfelelő mennyiségű anyagot a hordók abroncsainak a kijavítására. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. máj. 27.)
„Atyaságod részemről megnyugtathatja a malomtársaság tagjait, hogy a mi részünkről nem történt semmi rosszindulatú tréfa, sem másféle kellemetlenkedés, hanem megadtuk a kijáró tiszteletet mindenkor, és én amikor láttam a Collegio házán a rombolást, a kártevést és amikor elvitték a gabonát betörve az ablakot vagy az ajtót, én nem tettem jelentést a hatóságnak, hogy milyen nagy kárt okoztak csak azért, mert két polgártárs nagyon kérlelt, hogy ne tegyek jelentést s mivelhogy nem óhajtom a társulat kárát, hanem csak javát akarom mindenben, azt kívánom, óhajtom, hogy a Collegio szerezze vissza a 12 malom javait ... Szeretném tudni, hogy miféle dolgok voltak abban a két beszédben, amelyekről írt nekem Sig. Marco Calvi, amelyeket Atyaságod mondott volna el, amely ellen egynémely ottani doktor uraságok jelentést akartak tenni, mutassa be nekem a másolatot és egyúttal értesítsen engem arról, miféle határozatot hozott a tanácsülés, hogy nem engedélyezi a kegyes iskoláknak ottani letelepítését, ahogyan erről is ír nekem az említett Sig. Calvi. Szerezzen be egy levelet Sig. Pier Francesco de Rossitól ezekről a részleges kérdésekről, aki egyike a legjobb ügyvédeknek az udvarban, akit a Rota ügyhallgatói is nagyra értékelnek és Sig. Pier Francisco üzent nekem, hogy ő válaszolt annak az illetőnek, aki felkereste őt a vásárlási ügyben Atyaságodat, úgy értekezzen velük, hogy a pénzt itt Rómában kell befektetni akár a bankokba, akár más biztos dolgokba. – Atyaságod figyelmeztesse fr. Arcangelót, hogy tisztességtudóan beszéljen Tontiékról, mivelhogy Sig. Lorenzo azt írja nekem, hogy minden üzletben, kereskedésben nem valami nagy tisztelettel beszél róluk itt Riminiben, adjon meg nekik minden kijáró tiszteletet, legyen udvarias még akkor is, ha az említett Sig. Lorenzo vele szemben nem is így járt volna el. Ha majd arrafelé megy fr. Nicolo, a bolognai lovát ott tarthatja, majd atyjának házánál. – Értesítsen még arról is Atyaságod, hogy mi eredménye lett Sig. Giulio Donati levelének a Governatorral, amelyet írt abban az aggodalomban, hiszemben, hogy Atyaságod beszédei olyasmit tartalmaznának, ami által súlyosan megsértett volna néhány városi polgárt. Írja meg azt is, hogy könnyen vagy nehezen található-e olyan valaki, aki megvásárolná és a mag idejében meg is fizetné a Collegio birtokait, ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1637. máj. 30.) – „Olvastam az idősebbik Bologhini fiú levelét és én úgy veszem észre, hogy a maga mentségére felhoz helyt nem álló okoskodásokat mondván, hogy amit mi felebaráti szeretetből végzünk, azért ne fizettessük meg a költségeket testvére után, Atyaságod értesse meg vele, hogy azon a költségen, amelyen testvérét itt eltartottuk, találtam volna sok mást, akit éppen úgy eltarthattam volna, de szívesen megfizették volna a havi nyolc scudit, de én arra gondoltam, hogy olyan néppel van dolgom, akik méltányolni tudják a jótéteményt és sokkal többet tanult ebben a kis időben, míg közöttünk, velünk volt, mint amennyit annak előtte éveken át tanult.”
„Mulasztás volt, hogy nem értesítettek arról, hogy melyik nap utazott el P. Melchior Moriconéból, ha három napot számítunk arra, hogy Moriconéból eljutott Norciába, két napot időzött Norciában és három nap Norciából Narniba, úgy nyolc- kilenc nappal Moriconéból való elutazása után együtt lehettek volna a helyi elöljárók Narniban, ami pedig az egyetemes káptalanra való két vokálisnak a megválasztását illeti, nem teszik jól, ha kihagyják a norciai P. Matteót és a narni P. Gliceriót, már legyen ámbár, ahogyan lesz és aki lesz, az egyetemes káptalanon úgyis áttanulmányozzák a megoldásokat, úgyis egészen különleges vizsgálatnak vetik alá, jobban figyelembe veszik a Konstitúciók megtartását és hogy jóváhagyják a szavazatokat, mindig az erény fog érvényesülni. Isten segítségével az ünnepnap harmadnapján Rómában leszek. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Frascati, 1637. Pünkösdhétfőn.)
„Az a törekvés, hogy színelőadásokat rendezzenek az iskolában, ami jól lehet, külsőleg úgy látszik, hogy nagy tetszésre, élvezetére van a világiaknak, mindazonáltal én nagyon jól tudom tapasztalatból, hogy mindez nagyon hátrányos a növendékek előmenetelének szempontjából. Ezért hát inkább nagyobb igyekezettel legyenek azon, hogy szorgalmasabban tanítsák az ismereteket és az isteni félelmet, mert az inkább van tetszésére az isteni Felségnek és hagyják ebből a szempontból a világiak kegyét, akik igen könnyen megelégszenek az ilyen külsőségekkel. Ami pedig az ünnepi megkoronázást illeti a számtaniskolában vagy más iskolában minden különösebben feltűnő külsőség nélkül csinálják, hogy ezzel is lelkesítsék a növendékeket a még szorgalmasabb tanulásra. – Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy néhány klerikust pappá szenteltessünk, jó azt tudni, hogy jól lehet, van ott néhány erre érdemes, de igen sokan vannak a méltatlanok, az alkalmatlanok és most nehéz volna valakit is a nagyobb rendek felvételére előkészíteni bizonyos nyugtalanságokkal járna. Mindazonáltal valahogyan majd gondoskodunk az ottani házakról, valami orvoslást majd nyújtunk. – Nem tudom, hogy P. Vincenzo elfogadja-e, hogy ebben a melegben Rómába jöjjön? Írok majd P. Gio. Battistának, a duchescai elöljárónak, hogy rendezze a hiteleket, amelyeket P. Ludovico hagyott függőben, amit azt tőle megtudhatja. Azt hiszem hogy pár nap múlva visszaküldjük oda fr. Pietro di S. Paolót, hogy visszaadhassák neki a remeteségi ruháit. Atyaságod a duchescai P. Ministróval együtt próbálják megodlani, amennyiben lehetséges, Gio. Paolo di Marco ügyét, intézkedni fogok, hogy írjon P. Ludovico mindarról, amit tud. A legelső hajóalkalommal küldök néhány confrateri iratot és néhány képet. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. jún. 4.) – „Mondja meg P. Francisco di S. Gio. Battistának, hogy küldök neki néhány confrateri iratot.”
„Az egyetemes káptalant érintő néhány súlyos jelentőségű ügyben szükségem van arra, hogy P. Gasparo itt legyen, a káptalant hamarosan meg kell tartanunk Szerzetünkben, addig is, míg egy másik pap mehet oda, helyettesíti a mi fr. Giacinto di S. Francesco testvérünk, aki által küldök önnek három szemüveget, annak megfelelőt, ahogyan az említett fratello jelezte nekem, azonkívül küldök még két ereklyetartót is tisztelet jeléül, egy olyan valakinek, aki éppen olyan jótevője a Szerzetünknek mint ön. Az Úr engedje meg, hogy állandóan gyarapodhassék az isteni kegyelemben.” – (Róma, 1637. jún. 5.)
„P. Luca megérkezett 24 órakor, rögtön elolvasva a levelet, azonnal jónak láttam, hogy feleljek, jól lehet, hogy már egyéb leveleket postára adtam. Ami pedig érinti a tartományi káptalan nyugalmát és érvényességét, örülök annak, hogy közmegegyezéssel tárgyalják meg, hogy távollevőket engedélyemmel mások helyettesíthessék a megfelelő helyen és mindebben tartsák meg mindazt, amit előnyösebbnek gondol, hogy így a káptalan nyugodtan tárgyaljon és válasszák meg a Szentlélek sugallatára a két vokálist, akik lehetőleg olyanok legyenek, akik nem szorulnak semmiféle felmentésre és Atyaságod elnököljön nevemben ezen a káptalanon, amely, ha nyugodtan folyik le, a többiek is jól fognak megtörténni minden bizonnyal isten önt fogja eszközül felhasználni, hogy a Szerzetet rendezze, jól lehet sokan heves embernek tartják, hogy ne mondjam, dühösnek, ennélfogva az Úr őrizze meg, hogy mindenkinek tetszésére legyen. – Ami pedig P. Francisco dell' Annunziata atyát illeti, annyira alkalmas ember a Szerzet számára ... legyenek rajta, nehogy nyilvánosan lehetetlenné tegyék jó hírnevében és ennélfogva alkalmatlanná a Szerzetben való szolgálatra és amikor Atyaságod megtudja az esetet, meg fog nyugodni, ennélfogva helyénvaló dolog, hogy ne hozzuk rossz hírbe, és amennyiben igaz lenne, a generális megadhatja a felmentést, hasonlóképpen szóljon P. Mariónak, egyebekben rábízom az ügyeket Atyaságodnak és a káptalanon összegyülekezetteknek a bölcsességére és más írnivalóm nem lévén, kérem a Szentlelket, hogy kegyelmével irányítsa valamennyiüket és itt mindnyájan imádkozunk önökért. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. jún. 6.)
„Sig. Card. de Bagno ügyhallgatója azt mondta, hogy a négy és fél malomrész utáni hozamot azon az áron kell megfizetni, ahogyan a jelenben a gabona ára megy és hogy a társulat nem adta Atyaságodnak a gabonát a 12 malom után, ahogyan most a perben áll a dolog, hanem csak a négy és fél után, ezért hát Atyaságod a Card. ügyhallgatója szerint intézkedjék ebben a kérdésben. Tárgyaltam Sig. Ursino de Rossival, aki az Udvar legjobb Kuriálisai közül való és azt mondja, hogy addig nem adják meg a beneplacitumot, hacsak egy harmad résznek a hasznossága nem nyilvánvaló. A Pápa ma zárt kocsiban visszatért a Castellból Montecavallóra. Itt a zálogházi dolgok egyre drágulnak és keveset adnak érte vissza, a kamatok egészen nevetséges olcsón adódnak 5%, a Ponte Sirtonál akad 4 scudi 80 baioccóval is, így most nem igen lehet arról tárgyalni, hogy kamatra fektessük be a pénzt, a kongregációnál sürgetjük a 12 malom ügyét és akkor aztán majd eladhatjuk. Fr. Arcangelo Nettunóba ment, az ő távollétében nincs aki sürgesse a dolgokat, két-három nap múlva haza várom, ebben az évben kapott pénz összege meghaladja a 600 scudit, majd mindenről részletesen elszámolok, mivelhogy most nagy meleg van a sekrestyében írom a levelet. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. jún. 6.)
(Rövidített levél) „Sohasem hittem volna, hogy annyi judicinusa lenne egyeseknek, hogy a Szerzet javát megakadályozzák, azt gondolom, hogy szolgálatot tesznek ezzel. Nem godnolják meg ezek, hogy a káptalannak addig nincs kötelező ereje, hacsak a Generális jóvá nem hagyja és ha én látom, hogy a szenvedély dolgozott a káptalani atyákban, hogyan hagyjam jóvá? Azt mondogatják nekem, hogy van-e valaki, aki megtartotta a konstitúciókat, nem mondom, hogy valamennyit, hanem egyedül az első rész negyedik fejezetét? És most azt akarják magyarázgatni, amihez nem értenek. Csinálják azt, amit akrnak, a Szerzetnek van mit helyreigazítani, és tovább kell haladnia fegyelemtartással jobban mint a múltban. Az a kívánságom, hogy válasszák meg a két vokálist az egyetemes káptalanra, de olyanok legyenek, hogy ne legyen szükség semmi felmentésre, ezért hát minél előbb várom a jelentést és mindenki térjen vissza oda, ahol eddig voltak, semmi vátozás ne legyen most. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1637. jún. 12.)
„Áttanulmányoztam a levelét, amelyben Sig. Ferreri fiának a sajátos dolgairól írt, nem okosan csinálták, hogy elküldték, de ha már megtörtént, türelem, majd megsegíti az Isten és megsegít minket is más vonatkozásban. – Azt a gondolatot, hogy az iskolás gyermekekkel fizettessenek valamit, hogy valami átalakítást végezzenek az iskolában, vagy hogy padokat szerezzenek be vagy akármi más dolgot, ezt semmiképpen meg ne tegyék, nehogy a világiak arra gyanakodjanak, hogy a gyermekektől kicsikarunk nagy pénzösszegeket, ami gúnyolódásra adna alkalmat. Nagyon jól tették, hogy leállították az ásást az udvaron. Helyesen jártak el, hogy értesítették azokat, akik írtak nekem de kétlem, hogy ... és míg novícius, ne alkalmazzák a tanításra, hacsak nem lelki dolgokat, mivelhogy sok novícius rájövén arra, hogy jó író vagy jó számtanista, mások pedig arra jönnek rá, hogy jól tudnak tanítani zenét, grammatikát, aztán ezek letették a rendi ruhát. – Ha nagyon megfelelőnek látszó személy jelentkezne, kérje ki P. Maestro Santi tanácsát és kövesse azt. Pietro Cassinese legalább levélírással siessen édesanyja vigasztalására, mivelhogy Isten tudja, hogy miképpen van. Ha majd odaérkezik Apa házából egy nápolyi ifjú, legyen segítségére mindabban, amire csak szüksége van, álljon rendelkezésére mindenben, hogy míg ügyeit intézi Nápolyban, ott tartózkodhassék abban a városban. Legyen gondja arra, hogy azokat, akik rászorulnak, figyelmeztesse, hogy tartsák meg a szabályokat, amely egyedüli útja a tökéletességnek. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1637. jún. 13.) – „Írja meg nekem, hogy mennyibe kerül a kútásás az udvarban és hogy jó vizet ad-e?”
„Nagyon is kedvemre volt, hogy Sig. Pietro Berteát nagy előzékenységgel szolgálták ki, így is van rendjén és tudván, hogy ez az én akaratom, azért senki se beszéljen másképpen Atyaságod teljesítette kötelességét és tartassa meg mindenkivel a házban a szabályokat és ha valami vita, pereskedés adódna elő, amivel engem legjobban megörvendeztethet, az csak az lehet, hogy kiegyeznek még abban az esetben is, ha a vitás dolognak, értéknek lehet, hogy felét, talán még annál többet is elveszítenek. – Ami a fogadalmak érvénytelenségét illeti, írtam már a noviciátusba P. Ludovicónak, hogy mondja meg, hogy hol van az ügyirat, mivelhogy az ítéletben azt mondják: »visci actis et consideratis considerandis« etc. és végül is majd megmondja Franciscus Antonis a Purificatione levéltáros. Atyaságod segítse az ügyet, amennyire csak lehetséges. – Ami pedig fr. Pietro di S. Paolo spanyol remetét illeti, egyszer már menesztettük, jól lehet, nagy segítségére volt az ottani háznak, amint megérkezik, Atyaságod azonnal adja ki neki a remete öltönyét és bocsássa el az Úr nevében minden vita nélkül. – Azt a fiatalt illetőleg, aki P. Antonio Mariával jött oda, legyenek vele néhány napig szeretettel, de semmiképpen be ne öltöztessék, mivelhogy a jövőben csak keveseket öltöztetünk be és akiket jól ismerünk. – Ami pedig a messinai Sig. Salvatort illeti, jól lehet, hogy ő minden részvétet megérdemel a szerencsétlensége miatt, de nem Carlo nevű fia, akit minden más Szerzetben gályarabságra küldtek volna az ilyen elkövetett lopás miatt, aki annyi arcátlansággal betör a mi lakásunkba álkulccsal, feltöri a szekrényt és elop onént kb. 150 scudit, amiből csak kétharmad részt térített meg, ha a főelöljárók ezt megtudnák, nem tudom, hogyan úszná meg, mindazonáltal úgy rendelkezem, hogy vetkőztessék ki, hogy legyen atyja segítségére azzal a gondolattal, hogy az elöljárók engem nem hibáztathatnak, nem marasztalhatnak el. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. jún. 13.) – „Köszöntse nevemben Sig. Aberrantét, és emlékeztesse, hogy nagyon készségesen állok rendelkezésére, csak rendelkezzék velem.”
„Nem tudom elviselni, hogy a mi házunk prokurátorokat és ügyvédeket foglalkoztassanak peres ügyek miatt, én inkább azon vagyok, hogy egyezkedjünk ki minden peres ügyben bármi módon is, még ha el is veszítjük azt a dolgot, amely miatt indult a pereskedés valakivel, ami mindig megrontja a felebaráti szeretetet embertársainkkal, akiknek van mit adniuk, de nem tudnak, vagy nem akarnak fizetni, néhány évvel ezelőtt inkább lemondtam egy 80 ezer scudis örökségről, de nem akartam vállalni az örökös terheket és pereskedéseket és talán most is ez történik majd Chietiben és Nápolyban, és azért a néhány nyomorúságos száz scudiért folyik a per, végeredményben az az én vigasztalásom, amikor azt hallhatom, hogy megegyeztek és megszűntek a pereskedések, ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1637. jún. 13.) – „Küldhetek hivatalos írást, hogy a római zálogház adott nekünk mint örökösöknek kb. 130 libra ezüstöt, hasonlóképpen mint két örökös, egy római és egy nápolyi megkapták a kezünkben levő végrendeletben nekik hagyományozott dolgokat, mint a Marchese di Marigliano örököse, de ebből sem lesz semmi, a ha a prokurátorok és ügyvédek útján kell megszerezni, inkább ne is beszéljünk róla.”
„Várom Atyaságodnak Norciába hazaérkezését a tartományi káptalanról és hiszem, hogy a jövőben nagyobb igyekezettel fognak ügyelni a szabályok megtartására, főként, mert a kezükben van a másolata mindannak, amit a tartományi káptalanon megtárgyaltak, megoldottak. Hogy néhány embert Poliba küldjön, küldje oda fr. Marco Antoniót és Giuseppe Maria de S. Giusto et Pastore fratellót, hagyja Norciában fr. Gio Stefano di S. Gio Battistát egy újabb intézkedésig, valószínűleg oda fog érkezni mint vendég P. Gasparo egy társsal, amiről engem azonnal értesítsen és köszöntse az egész Házat. Az úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. jún. 17.)
„Írok P. Gio Battsitának a Duchesca Ministrójának, hogy mi a teendő fr. Gio Battista di S. Maria Maddalenát illetőleg, aki annyira állhatatlan ember és könnyen hajlik minden rendetlenségre. Tárgyalja meg a dolgot ővele és majd azután pedig a P. Provinciálissal. – Ami pedig az írási iskolát és a számolásit illeti, nagyon meglepőnek tartom, hogy nem taníttatnak meg minden egyes házban valakit ezekre, Atyaságod nézzen körül, hogy kit talál erre alkalmasnak, hogy ezeket megtanulja abban a házban, amit én parancsolok meg a szent engedelmesség nevében, hogy készüljenek fel ere, még ha pap is az illető. Merthogy ez az egyik legfőbb iskola valamennyi közül, a nyelvtani, a grammatikain kívül, olyan személyt keressen, aki az írás és számolás tanításával együtt tanítsa az Isten-félelmet is, mert ebből az iskolából mennek az életbe, hogy valami mesterséget tanuljanak, éppen azért igen jelentős, hogy jól megtanítsák őket az Isten-félelemre. – Hogy prokurátort vagy ügyvédet szerződtessünk a ház javára, számomra a legnagyobb diszgusztáló dolog, mivelhogy az az én akaratom, hogy inkább egyezzenek meg minden dologban, ha nem is félértékben, legalább harmad vagy negyed részben, hogy ezzel aztán elejét vegyék minden pereskedésnek, ezeket írtam meg P. Gio. Battistának is, így is hajtsák végre intézkedésemet mindkét házban, a legnagydob örömteljes vigasztalás, amiben engem részesíthetnek, nem lesz más, mintha arról értesítenek majd, hogy minden peres ügyet elintézték békés úton. Számoljon be nekem újra annak a klerikusnak a tehetségéről, képességéről. Ami pedig a P. Provinciálist illeti a posillipói ügyben, most nem kell újítani semmit sem, ha pedig valaki nyugtalankodna azokban a házakban, értesítsen engem. – A szükséges dolgok beszerzését illetőleg a maga idejében elintézheti megtanácsodván a dolgot P. Gio. Battistával és a Provinciálissal. Ami pedig fr. Pietro di S. Paolót illeti, megírtam már, hgo amint megérkezett, adják neki oda azonnal a ruháit minden vita nélkül, hacsak nem akarnak egy jó mortifikációban részesülni. Ezeket akartam megírni jelen levelemben. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. jún. 18.)
„Olvastam levelét és nagyon csodálkozom, hogy a P. Ministrónak nincs kedvére, hogy Atyaságod sekrestyéskedik és hogy nem osztotta be más munkakörbe a P. Asszisztens, aki semmiképpen sem engedje meg, hogy ellenszenves magatartások alakuljanak ki az atyák között, vagy hogy valami ízléstelen kellemetlenkedések. Amiért is ezt hozza tudomásukra az én óhajomra, majd küldök confrateri okmányokat. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1637. jún. 19.)
„Atyaságod értesítsen afelől, hogy befizetik-e a hiteleket, amelyeket Sig. Pietro Bertea ama ház kiadásainak fedezésére utalt ki? A hitelezők gondoskodjanak egy prokurátorról, hogy a háznak erre ne legyen gondja. Meghagytam P. Ludovicónak, hogy küldjön el egy hiteles másolatot a Processusról, a legelső alkalommal küldök majd confrateri okmányokat. Ami pedig előterjesztését illeti, hogy Pietro Antonión kívül szenteljék fel a másik kettőt is, Gio Franciscót és Gio Battistát, nem látom megokoltnak, hogy megengedhető legyen, amit Atyaságod kér. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. jún. 20.)
„F. h. 22-én, a jövő hétfőn fogják tárgyalni a Kongregációban a malmok ügyét, amelyben két egyforma határozat van és utána szerdán adják ki az eljárási utasítást. Eközben megegyeztem Sig. Flavióval, hogy Atyaságod minél előbb rendezze el a Collegio ügyeit, amint az csak lehetséges, és hozza vagy küldje levélben postán pénzben amit lehetséges és jöjjön akár lovon, akár kocsin utazva az esti hűvös időben, hogy itt segítségemre legyen a Szerzet dolgaiban és amint megérkezett, azonnal megkapja a hivatalos iratot úgy gondolom, a rendi prokurátor generálisi állásra. Én négy vagy hat nap múlva visszaküldöm oda fr. Arcangelót, hogy vezesse a Collegio ügyeit. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1637. jún. 20.)
„A szegény Ludovico nem állta ki az első alkalommal a gonosz támadását, ott hagyta Genovát engedély nélkül és jár-kel kóborolva mindezideig Isten előtt szerencsétlen lelkiállapottal, ha netán megjelenne ott, el lehetne küldeni Anconába, ha még nem küldte volna, hogy ott tegyen valamit, amit tud és ha odaküldte, fogadják úgy mint visszatérő fratellót etc. Írtam a legutóbbi postával, hogy Atyaságod minél előbb jöjjön Rómába, mielőtt beállnának a meleg nyári napok, miután megtárgyaltuk Sig. Flavióval és Sig. Felice de Totissal, hogy így lesz jó. – Ami pedig a malmokat illeti a Kongregáció úgy döntött, nehogy késleltessék a végrehajtás, vállalta az ügyet és a Rovarelli ügyben, vállalta, hogy igazságot szolgáltat és így várható lesz az eljárási megbízatás Sig. Andrea részéről holnap vagy holnapután és azonnal iparkodjunk megszerezni a kincstáros rendelkezését. Megkaptam a kiadásokról a hivatalos jegyzéket. – Itt szerették volna néhányan megakadályozni a tartományi káptalant nevetséges okoskodással, amint majd meglátja, ha majd itt lesz. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. jún. 24.)
„Ha fr. Gio. Antonio, aki annyi éven át szolgált Sig. Reggente Tappiónak, ha megszerzi a keresztlevelet, amellyel bizonyítja, hogy belépett a 25. évbe, akkor majd meglátjuk, hogy kieszközlünk egy Brévét, hogy fel lehessen szentelni. Nagyon óhajtom, hogy legyenek egyetértésben, összhangban a Duchesca házzal és kölcsönösen segítsék egymást, amiben csak tudják és küldjenek egy papot Cosenzába, hogy ne legyen egyedül P. Carlo. Természetesen ne azt küldjék, akinek a hiánya mindkét ház szempontjából érzékeny veszteség lenne. Ami a tartományi káptalant illeti, majd megkapják a rendelkezést, hogy teljes nyugodtsággal készülhessenek fel rá, Atyaságod küldesse minél előbb a levelet a rendes postajárattal Campiba, amely minden héten indul Sescébe. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. jún. 25.) – „Ha a Porta Realei ház nem tud megfelelő segélyt adni Sig. Salvatore Cesareónak, nézzen utána, hátha a duchescai ház tudna segíteni rajta az ő végső szükségében.”
„Atyaságod a P. Provinciálissal egyetértve rendeljék el, hogy néhányan tanulják meg a szépírást és a számolási iskola anyagát, ha még csak klerikusok is az illetők és az illetők könnyebben lesznek felszentelhetők, mert azt akarom, hogy papok tanítsák az írást és a számtani iskolát ők vezessék és az én részemről fr. Sabinora rá lehet bízni egy iskolát, aki jókezű és jól érti a számtant, főként ha majd pap lesz és egy kissé lehetne az alázatosság útját járatni azokkal, akik arra különösképpen rászorulnak. Ha kaphatnék pénzt, küldeném a Brévét, hogy felszentelhessék fr. Pietro Antoniót, fr. Sabinót és még fr. Gio Giuseppe di S. Carlót. – A noviciátusnak való épületet, amely Sig. Cotignola háza mögött van, egyelőre nem tudjuk megszerezni, mert több mint ezer scudi kellene rá a hagyatékból, majd erről tárgyalunk más alkalommal. Ami pedig fr Ignaziót illeti, aki a Duchescában van, szólítsák fel, hogy vállalja az írási és a számolási iskola vezetését és ha obszervánsnak minősül, felszenteltetjük. Ami pedig a sospellói klerikust illeti, nagyon sajnálom, hogy hasonló furcsa ötletre jutott el, ezért hát éppen szeretettel kezeljék, hogy megnyugodjon. Ami pedig P. Thomaso della Passione atyát illeti, írtam P. Gio. Battistának, hogy rójon ki rá büntetést, mortifikációt, mivelhogy engedelmesség nélkül távozott. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. jún. 27.)
„Amikor én arra gondolta, hogy Atyaságod már közel van Rómához, akkor kapom a levelet kézhez tegnap kedden, amelyben Atyaságod azt írja, hogy vár, míg oda nem érkezik fr. Arcangelo, aki Genzanóba ment, hogy elintézze a Collegio számára vásárolt szőlő vételének az ügyét, nem hiszem, hogy nyolc napon belül el tud indulni. Ezért hát tegnap este tárgyaltam Sig. Flavióval, hogy írjam meg Atyaságodnak, hogy eltekintve ettől az akadálytól, Atyaságod jöjjön Rómába, jól lehet, hogy már igen meleg napok vannak, jól lehet, hogy afelől biztos lehet, hogy a rendeletek, az engedélynek éppen olyan értéke lesz szeptemberben, mint amilyen most, írok Anconába, hogy küldjék azonnal Cesenába fr. Giacintót, hogy együtt legyenek fr. Antonióval, aki ha nem lesz ott hamarosan, Anconába érkezve Atyaságod értesítheti őt és indíthatja is egyúttal Cesenába, egyébként pedig most Atyaságod tegyen úgy, ahogyan a legjobbnak találja, ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1637. júl. 1.) – „El ne felejtse, hogy hozzon magával, vagy küldjön pénzt, mivelhogy itt nincs. A szokásos tiszteletadást, az ún. »Chinea«-t betegágyában ülve fogadta Szent Péter ünnepén.”
„Sig. Reg. Tappio nem küldte el az okiratot, pedig azt mondta, hogy el akarja küldeni, minden háladatossággal szolgáljunk neki és iparkodjunk mindenben megfelelni. A P. Provinciálissal érkeeztt ifjú elég értelmesnek látszik, és hacsak édesanyjának a szegénysége nem lesz akadály, vagy valami más hasonló körülmény, akkor felvehető lesz a Szerzetbe szeptember felé és akkor majd Rómába küldhetik. A rendes postával el fogjuk küldeni a P. Provinciálisnak a megbízó levelet, a hivatalos iratot és ha közzéteszi az összes kongregációk feletti joghatóságát, ezzel csak javára lesz az összes egyesületeknek, kongregációknak és ha majd Atyaságod egészséges lesz, gondja legyen arra, hogy szorgalmasan igyekezzék megismerni az összes alattvalókat, hogy minden aggályosság nélkül, hogy meneküljenek saját akaratuktól, amely talán nem is mindig a megengedett dolgokat akarja. – Ami pedig Sig. Pietro Bertea hitelezését illeti, hallom, úgy értesültem, hogy ami a posillipói birtokokra van betáblázva, majd csak szeptemberben kezdi érvényességét felvenni, addig pontosan fizessék a járandóságokat. Érdeklődjék és értesítsen engem. – Ami pedig Gio. Paolo ügyét illeti, egy kérvényt adott be a szerzetesi kongregációhoz, amit átküldtek nekem véleményezésre, azt feleltem, hogy biztosra veszem, hogy a Vizitátor helyesen járt el ebben az ügyben és nem tudom, hogy az említett Gio. Paolo prokurátora elhatározta-e, hogy elintézi az ügyet? – Ami a papszentelést illeti, nem hiszem, hogy Szerzetünkben eljut odáig az a két klerikus, akik abban a házban vannak, akiket nagyon figyelemmel kell kísérni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. júl. 2.)
„Atyaságod P. Antonio Mariával együtt legyenek rajta nagy igyekezettel hangsúlyozzák, hogy sajátítsák el az írási és a számolási iskola vezetését, mert sokkal jobb, ha ez az iskola pap vezetése alatt van, mintha egy fratellóra bíznánk rá. És annak a felszentelését illetőleg, amit Atyaságod olyan nagy állhatatossággal kér tőlem, csak azt mondhatom önnek, hogy jobb szeretném, ha minél előbb szerzetet cserélne mint azt, hogy követelje a felszentelést, mivelhogy olyanok az illető viselt dolgai, hogy mást érdemel és nem felszentelést és ha abban az állapotban, amelyben éppen van, elindul, hogy valami jót tegyen, el lehet nézni neki valamit, hasonlóképpen fr. Gio. Battista di S. Maria Maddalena is, sokkal jobb lenne, ha valami más szerzetbe mennének el, mert a mienkben Isten tudja, hogy miféle nevet szereztek maguknak. – Ami a noviciátust illeti, ahogyan azt előterjesztette Sig. Cotignola, írtam már, hogy halasszák el a tartományi káptalanig. Ami pedig a pereskedéseket illeti, szeretném tudni, hogy milyen helyzetben van egynémely Gallipoli kereskedővel szemben az eljárási ügy, mivel hallom, hogy egy olyan tétel, amelyben a mieink minden különösebb fáradság nélkül hozzájuthatnának több mint 400 scudihoz, ahogyan mondja P. Ludovico. P. Arcangelónak küldtem néhány confrateri okmányt. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. júl. 4.)
„Nagyon örülnék annak, ha három egymás utáni ünnepnapon fel lehetne szenteltetni fr. Sabinót, fr. Gio. Giuseppe di S. Carlót és velük együtt a gorzegnói fr. Pietro Antoniót, hogy hárommal több papjuk legyen. Sig. Reggente Tappiónak ez alkalommal nem válaszolok, mert mindezideig nem mutattak be nekem semmiféle okmányt. Ami pedig a Kongregációt illeti, tárgyalja meg a P. Provinciálissal és mindig aszerint járjon el, amit az említett atya el fog rendelni és ne másképpen. Ami pedig a peres ügyeknek a szorgalmazóját illeti a Provinciális részéről Atyaságod engedélyével tarthat magánál valami csekély pénzt, ami szükségesnek látszik Atyaságod belátása szerint az esetleges költségekre. – Írtam P. Gio. Battistának, hogy ne akadályozza meg a Porta Realebelieknek, hogy a Duchescába vigyék a ruhaneműt mosásra. – Nem találom most alkalmasnak arra az időt, hogy gyakorlatban végrehajtsuk, megvalósítsuk a P. Provinciális gondolatát, hogy bevezessük az ősegyház szellemét, mivelhogy most annyira nem egységesek a lelkek, hanem majd az egyetemes káptalanon majd tárgyalunk erről. – Nagy jótétemény lenne azokra az ottani házakra nézve, ha azok az urak észbevennék, hogy fizessék a hiteleket és az adósságokat, ami igen nagy dolog lenne a Szerzet szempontjából. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. júl. 9.)
„Ha valami olyan eset fordulna elő, amilyen most is történt fr. Lucával kapcsolatban, akkor hívassa P. Gio. Battistát és Atyaságod a P. Provinciálissal együttesen tanácskozzák meg annak módját, hogy minő megfelelő eljárási módszert alkalmazzanak, hogy így járhassanak el a jövőben, a P. Provinciálisnak megvan rá a felhatalmazása éljen azzal atyai jósággal, de egyúttal a megfelelő szigorúsággal is, amikor az szükségesnek látszik a tanácsadók javaslata alapján és Atyaságod vegye észre, vegye figyelembe, hogy engedélyt adhat a kimenésre, amikor kísérővel együtt van, amit Atyaságod az említett P. Provinciálissal közölni fog. – A felszentelést illetőleg, azt hiszem, hogy hamarosan küldhetjük a három Brévét a három klerikus számára. – Ami a Konzervatóriumot illeti (menhely?9, én úgy gondolom, hogy el kell fogadni és legyen jelenleg annak elöljáró P. Gio. Battista a Duchescából és P. Giuseppe di S. Thomaso d'Agnino a tanítómester és a Duchescába lehet küldeni azt az atyát, akit annak a háznak a tanácsülése választana elöljárónak. Nagyon jó lenne tárgyalni minderről Sig. Reggente Tappióval, hogy lássa, hogy nem történik semmi sem az ő tudta és kedve ellenére. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. júl. 11.)
„A mieink közül egynémelyek annyira különbözőképpen írtak Uraságod közbenjárására nekünk hagyományozott ezer dukátról, hogy én azt írtam, hogy tartsák mindaddig vissza, míg meg nem tárgyaljuk majd az ősszel, amikor majd tartományi káptalani ülés lesz abban a városban azon királyságban levő összes házak kiküldöttjeivel és akkor majd közmegelégedésre megoldódik minden kérdés Uraságodnak tetszésére, akinek részére kérem az Úrtól az isteni kegyelemben való folytonos gyarapodást.” – (Róma, 1637. júl. 14.)
„Fr. Arcangelo di S. Carlo őrzi a pénzt, elintézi az üzleti ügyeket a város belterületén, és felügyel a Collegio minden ügyére, dolgára és gondja lesz arra, hogy részletesen feljegyez minden terménybetakarítást, minden bevételt és minden kiadást és mindezeket közli Sig. D. Palamondóval. – Fr. Antonio di S. Maria gondja lesz a mező, a szántóföld, mint ahogyan eddig is volt, bizonyos esetekben kikéri fr. Arcangelo tanácsát, mindketten teljes egyetértésben mindig a Collegio nagyobb előnyét, hasznát keressék, tartsák szem előtt. Fr. Giacinto kezeli, gondját viseli a házi dolgoknak, a kápolnát gondozza és mindenben segítségére lesz amazoknak, ahogyan éppen a jelen helyzet, szükség megkívánja. – A birtokon megtelepedett napszámosokat semmiképpen sem válasszák szét és a munkásokat, akiket P. Stefano fogadott fel, semmiképpen sem szabad felváltani, elcserélni ebben az évben. – Nehogy valami zavar legyen a számlákban, vagy a főkönyvekben, újabb intézkedésig semmit azokba ne írjanak, hanem csak egyedül Sig. D. Palamondo. – Mindezt így hajtsák végre, ahogyan elrendeltem és ne másképpen, mert ez az én akaratom.” – (Róma, 1637. júl. 18.)
„Írok a P. Provinciálisnak a jó kormányzás módjáról, mivelhogy nem látom jónak, hogy az egyik végletből a másikba menjen át, anélkül, hogy a közbülső, megfelelő eszközöket figyelembe venné, én nagyon jól tudom, hogy szent buzgóság vezeti szándékaiban, de az nem megy olyan gyorsan, hogy egy laza fegyelmű szerzetescsalád maholnap a legfegyelmezettebb legyen, ugyanez az elgondolása, érzése P. Ottaviónak, mindazonáltal az elöljáróknak meg kell abban egyezniük, hogy igénybe veszik a gyógyító eljárásokat, kezdvén az egyiknek, majd a másikon és így lassan, fokról-fokra megújul a ház. Mindenképpen meg kell szüntetni a közjó javára, előnyére a közös összejöveteleket, amelyeken ott elnököl a démon mint tanácsadó, a Szerzet méregforrásai. Ezért hát ebben a dologban Atyaságod legyen egyetértésben az említett P. Provinciálissal és büntessék mortifikációval akik ennek ellenére összejöveteleket rendeznek, remélem, hogyha ezt végrehajtják, máris lesz valami orvoslása a dolgoknak. – Ami pedig fr. Carlót illeti, aki Rómában nem volt beteg, most, hogy el akart menni, hogy lássa otthonát, az Isten meglátogatta őt. – P. Arcangelót illetőleg,ha még nem indult el, a legelső alkalommal induljon azokkal a társakkal, akiket én megjelöltem Rómában, és ha P. Luca kész vele menni, én örömmel veszem, hogy menjen vele együtt. – Ami P. Ottanvitót illeti, megírtam, hogy milyen magatartást tanúsítson, mintha egy remeteségben volna, mindazonáltal legyen segítségére embertársának a kötelező órákban, időben,d e nem kell kötelezni a rekreációra sem más közös, nyilvános elfoglaltságra és összejövetelre, tanácskozásra, most nem látom jónak, hogy útra keljen, főként pedig, hogy Rómába jöjjön. – Ami pedig fr. Gio. Battista della Stella fratellót illeti, küldjék oda, ahova kéri magát. Fr. Francesco del' S.mo Sacramento fratello engedelmeskedjék, kövesse parancsomat, amit elrendeltem. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. júl. 18.)
„Miután megírtam levelemet, akkor hozta a küldönc Atyaságod levelét, amelyben értesít engem a Sig. Bertea-féle hitelek dolgáról, majd megírom P. Antonio Mariának, hogy mi lesz a teendője. – Amit pedig Atyaságod édesanyjáról ír, már előbb kellett volna engem értesítenie, hogy Savonába mehessen, de az is lehetséges, hogy kísértés az egész, hogy elkerülhesse azokat a mortifikáiókat, amelyek elkerülhetetlenül meglepik azokat, akik elöljárói tisztséget töltenek be, mindazonáltal, hogy ne gyarapítsuk azokat, az ősszel megtörténhet a csere, ahogyan Atyaságod írja. – Ami pedig azt a dolgot illeti, hogy mosogassuk a tányérokat, nem csak hogy végeztem azt a munkát én, aki nem kevésbé vagyok fáradt, mint akik tanítanak, hanem még elmentem kenyeret is questáltam Rómában nyakamban a kenyeres zsákkal és hazakísértem az iskolás gyermekeket és most is kész vagyok mindezt megtenni, mivelhogy: » ... regnum coelorum vim patitur et violenti rapiunt illud«. – A P. Provinciális mellé tanácsadóknak neveztem ki a két ház elöljáróját, akik, ha Isten nagyobb dicsőségének a buzgóságára jönnek össze tanácskozásra és a növendékek nagyobb, sikeresebb előrehaladás vezérli őket, akkor gyakorlatban megtapasztalják, hogy a Szentlélek velük, közöttük lesz, mivelhogy: » ... ubi sunt dua vel tres in nomine meo in medio eorum sum«. – Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. júl. 18.)
(Rövidített levél) „Szívesen veszem, ha Atyaságod arról értesít engem, hogy abban az időben mag Atyaságod ott tartózkodott P. Melchiorral, észrevett-e olyasvalamit, hogy az említett atya valamisúlyos dolgot követett volna el, vagy pedig ilyesmit hallott-e hitelt érdemlő egyénektől, értesítsen engem »sub secreto«, amit én is hasonlóképpen, mint hivatali titkot fogom megőrizni, ennyivel tartozunk a tekintélynek, a tiszteletnek. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. júl. 18.)
„A legutóbbi levelemben megírtam a P. Ministrónak, hogy a P. Provinciális hogyan kormányozzon a két Minsitrónak, mint tanácsadónak a közreműködésével, hogy hárman együtt oldják meg, hogy mi szolgák Isten nagyobb dicsőségére és ha így járnak el, mindent meg tudnak oldani a mindenkor áldott Isten dicsőségére. Most az alkalmat felhasználom, hogy értesítsem önt, hogy tárgyalja meg az esetet a P. Provinciálissal, hozza tudomására, hogy a messinai fr. Carlo, anélkül, hogy valakinek is szólt volna, elhagyta Rómát atyjával, anyjával együtt, úgy hallom, hogy civil ruhába öltözött. Szorgalmasan érdeklődjenek utána, hogy nem szállt-e partra Nápolyban és ha úgy találják, hogy Nápolyba érkezett, intézkedjenek, hogy zárják be a nunciatura börtönébe, aztán majd megkapja az utasítást, hogy menesszék vissza Rómába. – Atyaságodnak legyen gondja egészségére is, hogy annál jobban szolgálhasson az isteni Felségnek mindabban, ami az Ő nagyobb dicsőségére van. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. júl. 23.) – „Atyaságod informálja, vagy pedig mondja meg a P. Provinciálisnak, hogy informálja, tájékoztassa Sig. Reggente Tappiót egy ezer scudi értékű örökségi hagyatékról Sig. Pietro Paolo Cotignola javára, hogy megvásárolja a Noviciátust Posilippóban az említett Sig. Cotignola házának, villájának a szomszédságában, ezt a hagyaték felhasználható lenne a Sig. Reggente közreműködése által a noviciátusi épületnek más helyen való megvásárolására és ha kezükben van ennek a hagyatéki rendelkezésnek a másolata, megmutathatják az említett Sig. Reggentének (kormányzónak), hogy az ő intézkedésével, joghatóságával egy telket, helyet vásárolhatnának a Toledo úton, de ezt nem szükséges másokkal közölni, hanem csak az említett Sig. Reggentével.”
„Áttanulmányoztam levelét,a melyet Loretóból írt nekem, remélem, hogy már megérkezett Cesenába, néhány napot pihenjen, hogy jó egészséggel tudjon helytállni a Collegio ügyeinek a kezelésében, mert itt bizony adósságaink vannak és a folytonos napi kiadások, ezért hát nagyon is szükséges, hogy minden igyekezettel szerezzenek pénzt, hogy Rómába küldhessék és majd megküldjük a Bizottság újra megerősítő iratát Sig. Rovarelli ügyekben, nagyon jelentős lenne, ha be lehetne hajtani ezeken az urakon a felélvezett terményeket, egyelőre ne adjon el gabonát, mert lehetséges, hogy emelkedni fog az ára, a Collegiónak pedig minden fillérre igen nagy szüksége van. P. Stefano majd részletesebben is fog írni önnek. Az Úr áldja meg mindenkor.” – (Róma, 1637. júl. 24.)
„Megkaptam Atyaságod levelét a házi gyűlésnek a jegyzőkönyvével együtt, amelyben sok, kevésbé fegyelmezett személy mutatkozik be és nagyon fegyelmezetlenek is, akiknek nem ízlik a Konstitúciók megtartása. Éppen ezért nem barátjai az imádságnak, annál szívesebben keresik az összejöveteleket és élnek a maguk elgondolása szerint és így a szerzetesi tökéletesség nem igen van kedvükre. Majd intézkedem, hogy a meleg napok elmúltával küldjek oda valakit, aki egy kissé bevezesse, megkedveltesse a szereztesi tökéletességet. – Rosszallásomat fejezem ki, hogy visszamaradt fr. Francisco del S.mo Sacramento, az volt a tervem vele, hogy felszenteltetem, ha elmegy Messinába, de így az ellazultak közé keveredve elveszettnek tartom őt. – Atyaságod édesanyjának levelét illetőleg megírtam, ha Atyaságod jónak látja, az ősz beálltával meglátogathatja, nyugodtan megteheti és én majd az Úrnak ajánlom, hogy küldjön megfelelő segítséget. – Ami pedig a Sig. Bertea-féle hiteleket illeti, kövesse az ügyvéd tanácsát. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. júl. 25.)
„P. Stefano fog írni önnek és bizonyára részletesen meg fog írni mindent, ami csak közelről-távolról is érinti a Collegiót. Remélem, hogy el fogja küldeni az intézkedést, hogy ott tartsa a komissszáriust, hogy el ne menjen. Az ellenlábas prokurátor tagadta, hogy prokurátor, hogy megakadályozza az eljárást, de nem járultak hozzá, hogy fellebbezhessen,j később mégis csak kitűnt, hogy Rovarelli tényleges prokurátora. – A Camara komisszáriusa, szintén hitelezője Sig. Rovarellinek 200 scudi erejéig, azt mondja, hogyha mi az ő hitelére akarunk elfoglalni bizonyos birtokrészt, ami az említett Rovarelliék birtoka... ő azt ki fogja járni. Ezért hát nézzen utána és szerezzen információt, hogy mi az, és gondja legyen arra, hogy minél előbb pénzt szerezzen, hogy sürgősen Rómába küldhesse, mivel gondoskodni kell a Collegio számára gabonáról, legalábbis 13 vagy 14 rubbia gabona kell, aztán meg gondoskodni kell a borról is, ezek a beszerzések ugyancsak adnak munkát, egyelőre most a kenyér beszerzésének a gondja foglal el és hamarosan majd a borról való gondoskodás. – Köszöntse nevemben Sig. D. Thomaso Palamondit és mondja meg neki, hogy amikor csak tehetem, szívesen vagyok itt Rómában szolgálatára. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. júl. 29.)
„Ami fr. Gio. Paolo di Marcót illeti, legyenek segítségére, mindnyájan mindabban, amiben csak lehetséges, hogy már egyszer kikerülhessen abból az ügyből-bajból és ha az ősz beálltával valami jó alkalom adódik Atyaságodnak biztos tengeri utazásra, használja azt fel. Addig is legyen rajta, hogy az iskolai ügyek jól menjenek. Ezeket akartam megírni jelen levelemben, részletesebben írtam a postakocsival küldött levelemben. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. aug. 1.)
„P. Stefano részletesebben is fog írni önnek a Collegio dolgairól és azt hiszem, hogy hamarosan el fogja küldeni az ügyeknek gyors elintézésére szóló utasítást Sig. Rovarelliékkel kapcsolatban, nézze körül egy kissé érdeklődjék, ha netán találna valakit, aki felvenné a 12 malom után járó pénzt ott haszon nélkül és elhozza ide Rómába, mivelhogy Sig. Card. de Bagni azt mondja, hogy a pénzt lefizeti ott Cesenában és ha lehetséges, el kell juttatni Rómába levonás, haszon nélkül, azonfelül emlékeztetem, hogy minél előbb küldjön pénzt Rómába. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon bennünket.” – (Róma, 1637. aug. 1.)
„P. Stefano majd részletesebben is fog írni a komisszárius ügyében, remélem, hogy megvan a szándéka, hogy minél előbb küld pénzt, mivelhogy a Collegiónak nem csak adósságai vannak és évi kamattörlesztések, hanem a hitelezők is jelentkeznek, hogy fizessünk és még azonkívül napi kiadásaink vannak a Collegio fenntartásában, a tíz-tizenkét személy ellátásával kapcsolatban és ezt nem lehet halogatni napról napra sem pedig várakozni egyik napról a másikra. Ezért hát mindenképpen iparkodjék pénzt szerezni és küldeni a kiadások fedezésére, mert itt egy hónapra való sincs. Rajta leszek, hogy az ősszel majd egy papot küldjek. Addig is iparkodjanak megtartani a szabályokat, mintha a rendházban volnának. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. aug. 8.)
„A Sig. Reggentének annyi gondja-baja van az ügyekkel, nagy jelentőségű dolgokkal, hogy nem csodálkozom azon, hogy a mi atyáink nem egykönnyen jutunk be hozzá audienziára. Ha nem megy az első hónapban, majd sikerül a másodikban vagy a negyedikben. – Ami fr. Gio. Battista di S. Maria Maddalena fratellót illeti, üdvösen cselekszik, ha pap akar lenni, ha átlép a sarutlan ágostonosok szerzetébe, ha P. Antonio állapota nem javul, az rossz jele az ő predestinációjának, rendeltetésének, amelynek mindenestül ellene mond a lazaság, a fegyelmezetlenség. – Nagyon kívánom, óhajtom, hogy a P. Provinciális az összes ügyeket a két Ministro nézetének a meghallgatásával végezze és mérsékelten járjon el az egyetemes káptalanig. – Ami pedig Atyaságodnak Genovába való utazását illeti, valami kis vitorlás hajóval, nem gondolom, hogy jó lenne szeptember közepe előtt, mert szeretném, ha ott lenne a tartományi káptalanon. – Ami pedig P. Ottaviót illeti, megírtam, hogy a római egyetemes káptalanra itt legyen, hogy megvigasztalódjék szándéka szerint. Ezeket akartam most megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. aug. 8.)
„P. Stefano majd részletesebben is meg fogja írni a dolgokat a Sig. Rovarelli elleni intézkedést illetőleg, amely minden további nélkül hamarosan el lesz küldve. Emlékeztetem, hogy egy fillér nélkül vagyunk a házban, nincs pénze a Collegiónak és itt az ideje az egész évi gabonaszükségletnek a beszerzésére és a jövő hónapi bormennyiségnek a beszerzésére. Legyen egy kissé szorgalmas, hogy szerezzen minél előbb pénzt és küldje Rómába, amint csak tudja. Hét-nyolc betegünk van, nagyon kevés alamizsnát kapunk, ha majd az idő egy kissé enyhül, felfrissül, küldök majd oda egy papot és fr. Antonio jöhet Rómába. Még nincs teljesen elintézve a Magnifiechi-féle szőlővétel. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. aug. 12.)
„Jelen levelem kézbesítője egy cesenai nemesember, igen nagy jótevőnk, egynémely dolga miatt megy Firenzébe, majd közli Atyaságoddal, azért hát majd szíveskedjék majd útbaigazítani a neki legjobban megfelelő módon, kéri ezt a szívességet Atyaságodtól, hogy ne kelljen kocsmában, vendéglőben megszállnia, Atyaságod szíveskedjék rendelkezésére bocsátani egy szobát vagy a házban vagy az iskolaépületben arra a néhány napra, míg ott kell tartózkodnia, nagyon le vagyunk neki kötelezve és Atyaságod is igen kedves dogot cselekszik nekem ezzel. Ezeket akartam megírni levelemben.” – (Róma, 1637. aug. 12.)
„Ami a gályák menetét illeti, én azt hiszem, hogy aug. végén vagy szeptember eleje lesz, amikor visszaindulnak a messinai vásárból a selyemárukkal és akkor, ha Atyaságod jónak látja az alkalmat, éljen azzal, de emlékezzék arra, hogy: »... inimici hominis domestici eius«, és mindenféle vonzalom a szülőkkel, a rokonsággal szemben akadályozni szokta a szerzetes tökéletességet, amiért is az említett érzelem sohasem annyira tiszta, hogy bele ne keveredjék valami az önszeretetből. – P. Antoniót illetőleg, a jelenben nem látom megindokoltnak, hogy Genovába menjen. Majd megírom annak idején, hogy mikor, hova kell mennie, tudomására hozom P. Ludovicónak, hogy signora Portia Gentile ügye, mivelhogy Atyaságod hosszabb időre elutazik, hogy a dolog feledésbe nem menjen, hogy a nevezett P. Ludovico saját kezűleg írjon egy bizonyítékot, hogy a Porta Reale házban elvégeztek 300 misét az említett célra, hogy ennek értelmében felvehessék a pénzt, pillanatnyilag nincs más írnivalóm. – Az ezer scudi hagyatékot illetőleg, jelentős volna, hogyha találnának egy másik helyet, hogy befektethessük az említett pénzösszeget és akkor lehet kérni az említett pénzösszeg rendeltetésének a megváltoztatását, ezért hát nézzen utána, hogy hol lenne a legmegfelelőbb a Sig. Reggente hozzájárulásával. – Ami P. Gio. Domenicót illeti, nem szükséges, hogy míg meg nem történik az egyetemes káptalan, hogy valami változás legyen, hogy ne okozzunk zavart a Duchesca háznak és ha Atyaságod elutazik a gályával, ha majd Savonában lesz, átveszi P. Hilarione munkakörét, mivelhogy P. Hilarione más beosztást kap. – Ami fr. Gio. Battista della Stella fratellót illeti, ha felszentelt pap szeretne lenni, akkor lépjen át más Szerzetbe, mivelhogy nem lehet megváltoztatni a feltételeket, és ami azt a módot illeti, hogy amikor majd eljön az az idő, hogy a fegyelmezetleneket vissza lehet vezetni az igazi útra, a P. Provinciálist illeti meg a döntő szó, és én azt hiszem, hogy az egyetemes káptalan is így fogja megoldania kérdéseket. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. aug. 15.) – „Mondja meg P. Gio. Battistának, ha nem sikerül neki belépni a sarutlan ágostonosok közé, próbálja meg a sarutlan ferenceseket, vagy az Aracelibelieket és még ezenkívül sok más reformált szerzet van, ahol kérheti a felvételt. Ha majd megküldjük az egyetemes káptalan meghirdetését, legyen rajta, hogy pontosan végrehajtsák ami abban foglaltatik. Végeztesse el a suffragiumot P. Diomedeért, aki meghalt Frascatiban.”
„Utolsó levele nyomán látom, hogy milyen kevés buzgóságot fejt ki abban, hogy pénzt küldjön a Collegio kiadásainak a fedezésére, én nem azért küldtem oda önt, hogy elköltse a Collegio pénzét a maga esze szerint és meg kellene gondolnia, hogy talán megfelelőbb, illőbb volna, hogy várakozzanak a javadalmasok és egyéb más hitelezők inkább mint a Collegio, ahol mindennap asztalt kell teríteni azoknak, akik ott étkeznek és ezt nem lehet elhalasztani más napra, hogy várjanak. Hajtsa végre, teljesítse, amit P. Stefano elrendel. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor. – (Róma, 1637. aug. 22.)
„Ma reggel 13 órakor temetik Lorenzo Vedratit, aki sokszor segítségünkre volt szeretetadományaival, ezért hát Atyaságod jöjjön és végezze el az énekes misét, hozzon magával négy ceroferariust, turifert stb. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (San Pantaleo, 1637. aug. 24.)
„Mivel gyakrabban megtörtént, hogy a növendékek egyedül maradtak a házban, Atyaságod rendelje el, hogy fr. Antonio tartsa rendben az anyagi dolgokat és gondoskodjék mindannak beszerzéséról, amire a Collegiónak szüksége van. Fr. Michael del S.mo Rosario a Collegióba menjen lakni, aki felügyel a növendékekre, hogy sohasem legyenek egyedül és hogy az előírt időben végezzék el a közös feladatokat, legfőképpen az imádságot és a stúdiumot és P. Vincenzo Maria végzi az asztali áldást és más egyéb feladatokat, mint pap és elöljáró és az asztalnál a fogadalomtétel idejének megfelelő sorrendben ülnek és amikor a növendékeke szolgálatában egyértelműek lesznek, nagy szolgálatot tesznek az Istennek és Atyaságod mint az én helyettesem utána néz és mindent megtesz, hogy figyelemmel legyenek az Isten szolgálatára és saját tökéletesítésük javára. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (San Pantaleo, 1637. aug. 25.)
„Megkaptam levelét, amelyben leírja, hogy elment Carcaréba és beszélt P. Giacomóval és megbeszélte vele a kísértést, a lelki nyugtalanságot és jól lehet, hogy a P. Vizitátor klerikusnak jelentette ki önt, ezzel egyúttal kijelentette, hogy alkalmas a papságra, amit mindazonáltal az erényes élettel kell kiérdemelni, megszerezni, nem pedig követelődzéssel, amiért is én úgy gondolom, hogy senkit sem szenteltetik pappá, aki követeli, hogy pap lehessen, hanem csak azokat, akikről tudom, hogy hosszú időn át nagyon fegyelmezettek, obszervánsok voltak és a Szerzet javát szolgálták, ennélfogva válassza, járja azt az utat, amelyen járnia kell, elfordulva attól a másiktól, ezeket akartam megírni válaszul levelére. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1637. aug. 28.)
„Nagy örömömre volt levele, megörvendeztet szerfölött jó lelkülete. Az az én óhajom, hogy mindazok, akiknek valami nehézségük van a Szerzetbeli dolgok körül, írják meg, hogy megadhassuk a megfelelő orvoslást minden bajra, nehézségre, de nem szeretném, ha szenvedélyes hangnemben írnának, egyedül csak az Isten dicsősége vezesse őket minden ügyükben és a Szerzet eredményes előrehaladása iránti tiszta buzgóság vezérelné őket mindenben, mivelhogy a szenvedély, legfőképpen a szerzetesekben bizonyos vonatkozásokban elvakítja az értelemet és igen gyakran fehérnek látja a feketét és feketének a fehéret. Itt imádkozunk mindnyájukért, hogy irányuljon Isten nagyobb dicsőségére, aki áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. szept. 4.)
„P. Stefano megkapta az utalványt a 200 scudiról, amelyből hatvanat kellett fizetni Sig. Horatio Caetanónak a félévi kamatok fejében, most láthatja ezek után, hogy be tudom szerezni a gabonát és a bort a Collegio számára egész évre. Mindig úgy járjon el, ahogyan P. Stefano megírja önnek. Csak ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. szept. 5.)
„Áttanulmányoztam hosszú levelét, amelyre most válaszolok, hogy mi a nézetem arra vonatkozólag, hogy nem vesz részt a rekreációban, mindenekelőtt közölje bizalmasan a P. Ministróval az okot, hogy ő megtudván, hogy ez a felsőbb elöljáróság intézkedése, nehogy büntesse önt mortifikációval vagy másféleképpen, és amit még ezenfelül közölt velem, hogy valami üzletet rendezett be a házban, minthogy így van a dolog, jelentse azt a P. Provinciálisnak, hogy ő a megfelelő, szükséges bölcsességgel tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. szept. 11.)
„El sem tudja hinni, képzelni, hogy mennyire szerfelett kellemetlen a Donna Lionor zaklatása, alkalmatlankodása, azt mondja, hogy már kétszer volt a Gesuban, hogy beszélhessen P. Luis de la Torre atyával, akivel tárgyalni akart, hogy beajánlja, alkalmat eszközöljön ki neki, hogy beszélhessen Sig. Principessa Borghesével vagy Sig. Duchesca N-vel, de nem tudott vele egyszer sem találkozni, Atyaságodat kéri, hogy szíveskedjék elmenni beszélni az említett atyával a Gesuban és egyúttal ne felejtse el, hogy beszéljen Sig. Ghini komiszáriussal a hordók ügyében, az Úr adja, hogy sikerrel járhasson és legyen kegyes hozzánk. Amen.” – (San Pantaleo, 1637. okt. 1.)
„A múlt hó 24-én kelt levelét okt. 2-án kaptam meg, amelyből két nagy nehézséget olvasok ki, hogy használjuk fel azt a pénzt, amit a hatóság az olajtermésből szed be, nagyon nehéz dolog, mert behajtani nem könnyű dolog, jóllehet Sig. Fulvio Ramiguani azt írja, hogy kötelezni fogja a város öt legjobb polgárát, hogy saját nevükben eleget tesznek minél előbb a kötelezettségnek, amit vállaltak az örökösödésből, én úgy gondolom, képzelem, hogy megtörtént az eladás és a pénzfelvételt nem lehet megakadályozni. – A második nehézség az, mivelhogy a város az alkalommal nem nyújt segítséget, főként mivelhogy az említett Sig. Fulvio azt mondja, hogy öt legtekintélyesebb polgár biztosítja, nagy udvariatlanság volna nem csak sok egyénnek, hanem az egész városnak az ellenszenvét, minderről írok majd P. Gasparónak Nápolyba, hogy válaszoljon nevemben Sig. Fulviónak és Sig. Gio. Bernardinónak és írok majd önnek is, minél előbb, mert jogosan elvárhatja, hogy ezekben a kérdésekben megnyugtatást találjon. Bármiben rendelkezésére állok, készségesen vagyok szolgálatára, rendelkezzék velem, az Úr áldása legyen vigasztalására és halmozza el kegyeleminek bőségével.” – (Róma, 1637. okt. 3.)
„Úgy látom, hogy ön teljesen elfeledkezett a Collegio gondjairól, én nem tudok ilyen magatartást felvenni, mivelhogy a hitelezők nagyon kívánják, hogy fizessünk és a növendékek is akarnak élni, táplálkozni, ruházkodni, arra ne várjon, hogy majd az ára emelkednek és akkor majd jobb ára lesz a termésnek, ezt megtehetik a kereskedők, de mi nem várhatunk, tehát minél előbb küldjön segítséget. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. ...)
„Nem hiszem, hogy a megbízatást visszavonják, ha még annyi is az ellenvélemény, majd meglátjuk még a hónap végéig, hogy mit, mennyire fogunk előbbre jutni. Sig. Card. de Bagni azt mondja, hogy szeretné az összes malmokat, mind a négy és fél részt, mind a tizenkettőt »cum pacto redi meudi«, de mindenekelőtt akarja tudni, hogy birtokolhatja-e háborítatlanul? – Mons. Accaramboni ügyhallgatója Sign. Faustino adott nekem tegnap tíz scudit és azt mondta, hogy a Mons egyelőre nem tud többet adni, amiért is szükséges, hogy Atyaságod minél előbb küldjön pénzt, mert adósságaim vannak, van nyolc növendékünk és négy atya, tehát kell a pénz mindezeknek eltartásához. Fr. Arcangelo egész nap jár az ügyek után Rómában egy társával, elpihenne minden ügyünk, dolgunk, ha ő nem volna, majd ő ír részletesebben a dolgokról. – Itt most mindenki el van foglalva bizonyos rendkívüli jelenségekkel, az üstökössel, vagy valami szokatlan nagy fényességgel, amely feltűnt és azt mondják, hogy minden éjszaka látható lesz San Paolo felé, de én nem látok semmit, nem is hiszem, hacsak nem látom vagy meg nem látom majd, legyen minden dolog, esemény az isteni Felség nagyobb dicsőségére, aki áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1637. ...)
„Több alkalommal is írtam a P. Provinciálisnak, hogy közölje mindenkivel, hogy írják meg mindazt, amitől úgy gondolják, hogy a Szerzet javát szolgálja és ha valamit észrevesznek, jelenthetik a prelátus uraknak, akik hivatalból részt vesznek a káptalanon, egyesek írogattak névtelen leveleket, akikről feltehető, hogy szenvedélyesek, elfogultak, mert egyesek azt gondolják, hogy én fel akarom tárni a Szerzet hibáit, ezek nagyon csalódnak, mivelhogy én nem óhajtok mást, hogy csak azért beszéljünk a hibákról, hogy mindazok orvoslásra találjanak ezen az egyetemes káptalanon és hogy az összes ügyek másképpen alakuljanak a jövőben, jobb rendben, mint ahogyan voltak a múltban. – Elmarasztalhatunk, hibáztathatnak engem, hogy nem büntettem meg úgy egyeseket mulasztásaik miatt, hibáikért, mint ahogyan azt megérdemelték volna, akik teljesen el vannak telve az önszeretettel, hogy ne mondjam, kevélységgel, mert az az igazság, hogy a szerzetes, aki nem járja az alázatosság útját, hogy biztosra ne mondjam, de mindenesetre nagy veszélyben van az üdvössége felől. – Ami P. Hilarionét illeti, nem Provinciális Firenzében, hanem csak mint vokális vesz részt az egyetemes káptalanon. – Nagyon örülök annak, hogy Atyaságod el tudta rendezni édesanyjának ügyeit, ha Carcarébean kérik, elmehet, hogy megnézze, hogy miféle hely ez ott Carmagnolában, azt mondják, hogy minden készen áll a mi intézményünk befogadására, hogy beszámolhasson az épületről és annak minden körülményeiről. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. okt. 10.)
„P. Stefano tegnap Nettencóba utazott, hogy tíz hordó bort útnak indítson, ezért nem tud most írni, ami pedig a malmok ügyét illeti, a Collegiót megidézték a kardinálisok gyülekezete elé, akik nem adtak más, nem akartak más választ adni, hanem a Mons. Ghislerio elé utasították az ügyet a Rotában, ahol biztosra vehető, hogy előterjesztik, haladni fognak az ügyek, bizonyára megnyerjük az előző ítéletek megerősítését. – Ami most a legfontosabb, az az, hogy küldjön legalább egy 200 scudiról szóló utalványt, mivelhogy fizethessük az adósságokat, több mint 100 scudit kölcsönkértünk Sig. Bonannitól. Ezért hát minél előbb szerezzen be pénzt abból, amiből lehetséges, bizonyára már odaérkezett P. Bernardino, aki Isten segítségével a tavasszal Germániába fog menni, addig is ott gondját viseli a dolgoknak, addig is lássa el a felügyelői tisztséget, ön meg legyen rajta, hogy tisztán állítsa ki a számlákat, hogy be lehessen azokat mutatni hivatalosan is, amikor arra éppen szükség lesz. – Márpedig, hogy ne legyünk itt olyan nagy nyomorúságban, folyton csak várakozva az utalványokra, a nagy kín, gyötrődés rávitt arra, elhatároztam, hogy amint csak lehet, bérbe adom az egész birtokot. – Értesítsen, hogy milyen körülmények közt vannak, milyen stádiumban vannak Sig. Conte Valerio dolgai, aki Veneziából jött, már régebben érdeklődött, remélem, hogy sikeresen megoldódnak, én magam is szeretnék már kijutni ebből az ügyből-bajból, hogy a Collegio már megszabaduljon az adósságoktól és a terhektől, amiket fizetnie kell, ami évente több mint 600 scudi, jól lehet, nagyobb részben életjáradékok. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. ...)
„A Mons. Vescovo, a püspök a rendelkező úr, megadhatja és megvonhatja a szerzetesektől a gyóntatási joghatóságot én azt hiszem, hogy nem megfontoltsággal cselekedett és a mi atyáink cselekedtek helytelenül, amikor nem kértek engedélyt és mivelhogy nincs más alkalom, amint hiszem, nem mozdítják el most P. Francisco Antoniót, hogy senki sem legyen, hamarosan ott lesz P. Lubino, ha majd elmondja az elsőmiséjét, mindig gondom lesz arra, hogy segítségére legyek az ottani piarista iskoláknak minden odaadással, és kérem uraságotok számára az isteni kegyelmekben való gyarapodást.” – (Róma, 1637. okt. 21.)
„Nem volt időm arra, hogy átolvassam levelét, de áttanulmányoztam a Sig. Principa di S. Agata levelét, aki aggódik, hogy nem tud elmenni Calabriába a téli időben egynémely fontos ügyében, azt szeretné, ha Atyaságod elmenne és elintézné dolgait, amelyeket a Sig. Principa különösképpen figyelmébe ajánlana. Mivelhogy Atyaságod nagyon jól tudja, hogy mennyire le vagyunk neki kötelezve, Atyaságod legyen rajta, hogy legyen szolgálatára minden lehetséges hűséggel és igyekezettel, elég lesz, ha Atyaságod április végén tér vissza, hogy májusban ott lehessen Chietiben a dolgok megtárgyalásánál, végső döntésénél, hogy tartsuk-e, elfogadjuk-e azt az alapítást, vagy hagyjuk? És amikor majd Cosenzában lesz, látogassa meg az iskolákat, hogy minden rendben van-e és engem értesítsen, hogy gondoskodhassam mindenről és hogy megfelelő tanítókat küldhessek oda.” – (Róma, 1637. nov. 14.) – „Mondja meg P. Carlónak, hogy nem volt időm arra, hogy elolvassam levelét, úgy tudom, hogy holnapra, 15-re vagy azután jönnek a prelátus urak, hogy megtartsuk a káptalani befejező ülést.”
„A természet rendje szerint az emberi szerzetben vannak hasznos és káros, ártalmas hajlamok, hasonlóképpen nem csak egy Szerzetben, egy szerzetesi közösségben, hanem minden egyes házban is, szerzetesházban is vannak fegyelmezettek, obszervánsok és fegyelmezetlenek, lazafelfogásúak, jaj annak a szerzetesháznak, ahol a fegyelmezetlenek erőteljesebbek mint az obszervánsok. Én csak azt kívánom, hogy Atyaságod legyen az obszervánsok közül való olyan értelemben, hogy ellenállhasson bármiféle fegyelmezetlenségnek, jól lehet, úgy gondolom, hogy abban a házban nincsen olyan nagyobb, feltűnőbb lazaság, hogy a fegyelmezettek magatartása eleve elejét veszi a lazulásnak, ha netán valakiben jelentkezne. – Csalódnak a fratellók és klerikusok mivel, hogy nem az áldozópapok és a klerikusok bűne, hanem egyszerűen a Bréve nem azzal a záradékkal jelent meg, amellyel szerintük kellett volna, ami sejthető volt a Prelátusok megnyilatkozásából. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. dec. 12.)
„Leveléből, amelyet a f. hó 10-én írt nekem, nem olvasok ki mást, csak szavakat és hogy mennyi nehézséggel jár, hogy pénzt tudjon szerezni, hogy a jó szándék megvan, de ebből a növendékek még nem élnek, sem az adósságokat nem tudjuk fizetni, ha nem lehet a gabonát hat scudirét eladni, akkor adja el ötért, és így tovább más dolgokat is, elhatároztam, hogy bérbe adom a Collegio összes javait, hogy ne legyünk már ennyi nyomorúságban. P. Stefano majd részletesebben fog írni. A téma, amelyről most kell majd vitatkozni, tárgyalni Mons. Glicerio előtt, így hangzik: »On fructus debeantur et a quo tempore?«, ami majd csak az ünnepek után lesz meg. Köszöntse nevemben P. Bernardinót, mondja meg neki üzenetemet, hogy amiben csak lehetséges, legyen segítségére Sig. Pallamondinak. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. dec. 16.)
„Ha tudtam volna, hogy csak így tud gondoskodni a Collegióról, megnyugtathatom, hogy nem küldtem volna önt Cesenába és ha arra vár, hogy majd akkor adja el a Collegio terményeit, amikor már jó áron kelnek el, akkor mi itt éhezhetünk és nélkülözhetünk és mivel ruházzuk a növendékeket a Collegióban? Elhatároztam, hogyha lesz valaki, bérbe adom a Collegio javait, mivelhogy sokkal jobb, hogy biztosan kézhez kapok 800 scudit két részletben, mint apró részletekben ezret, de sohasem juthat hozzá az ember akkor, amikor a legjobban kellene. – Ami pedig a Sig. Conte Aureliót illeti, én nem vagyok azon a nézeten, hogy megvásárolja a birtokot készpénzen, mivelhogy már egy végrehajtást vállalnia kellett (della Congregazione de Baroni), nekünk meg már elég volt a pereskedésből, volt részünk benne bőven, nem akarok a jövőre újabb pereskedéseket vállalni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. dec. 23.)
„Olvastam leveléből, a jelentést Sig. Bertea felől, aki panaszkodva írja nekem, hogy nem tárgyalunk vele a megegyezés értelmében, én nem tudom, és mindezideig meg sem írták nekem, hogy mennyi a hitelezett összeg, amit ő a háznak adott vagy megjelölt, hogy pereskedések nélkül fizessék vissza, mert igen nagy hiba lenne, ha nem tárgyalnának vele okosan, helyesen, a mieink részéről nagy mulasztás lenne. Minderről Atyaságod érdeklődjék részletesen és értesítsen engem. – nem csodálkozom azon, hogy házaink szegények és kevés az iskolás gyermekek létszáma, mert ahol nincs szellem, hanem az érzéki javak számítanak, akkor nem is várható más mint a visszahanyatlás, mindazonáltal szeretném hinni, hogy Atyaságod gondos körültekintése után és a helyi elöljárók törődése folytán, visszatér az élet azokba a házakba, talpra állnak majd azok a házak érvénybe léptetve a mortifikációval való büntetést még a legkisebb mulasztásokért, hanyagságokért is, mert máskülönben csak a hanyatlás várható. Atyaságod tartsa nyilván az ellazultakat és tegyen meg mindent, hogy megjavuljanak, amit azt remélem is, hogy Atyaságodnak szorgalmas utánjárásával meg is lesz, sikerülni is fog. – Ami pedig az aposztáziából a Szerzetbe való visszatérését illeti ama két rendtagnak, Atyaságod rendelje el, hogy Vízkereszt nyolcadának elmúltával P. Thomaso menjen Campiba minden vita nélkül súlyos mortifikációt kimérve rá és ott mint gyóntató teljesítsen szolgálatot. Fr. Alessiót küldje a legelső alkalommal vagy Cosenzába vagy Messinába, nem volna helyes dolog, hogy Nápolyban maradjanak és ha netán újra aposztáziába esnének, jól emlékezzenek majd erre vissza. – Sajnálom, hogy a Sig. Cardinale Arcivescovo, a bíboros érsek, nem jó szemmel nézi a mieinket, legyenek rajta, iparkodjanak megtartani a szabályokat fegyelmezetten élni, hogy kedvére lehessenek. – Ami a szentelést illeti, küldtem két Brévét, hogy a kettőt felszentelhessék három egymás utáni ünnepnapon és engedélyt adtam, hogy fr. Pietro Antoniót a köv. nagyböjtben alszerpappá szentelhessék, a többiek most egyelőre várjanak türelemmel, meglátjuk majd, hogy miféle levelet kapunk Sig. Cardinale Aldobrandinitől, szerfölött csodálkozom fr. Vincenzón, aki 50 giuliót követel, amelyet végrendeletileg hagyott valaki, hogy mind a kétszázat adják oda egy valaki atyjának, akit meggyilkoltak és azokat a fratellókat, akiknek annyi gondjuk volt a rokonságra, el kellene helyezni mindnyájukat, nehogy megbotránkoztassák az obszervánsokat ilyen cselekedetekkel azzal a mentegetődzéssel, hogy segélyezni akarták övéiket, lehetséges, hogy hamarosan megkapjuk a felhatalmazást, hogy átengedjük, küldjük »ad laxiorem«. – A kérdésekre pedig a következőkben felelek:
Végezzék el a suffragiumot fr. Gio. Maria lelke üdvéért, aki Rómában halt meg, közölje a provincia összes házaival. Előbb említettem, hogy Atyaságod küldje Cosenzába elöljárónak P. Gio. Domenicót, szerintem mindenki másnál jobban megfelelne, mivelhogy P. Giuseppe di S. Maria nem tud rendben tartani egy házat, de gyóntatónak megfelel. P. Giuseppe helyébe küldhetné P. Giuseppe della fraolát Nápolyba. – Írtam az előző levélben, hogyha nem felel meg az első iskolában tanítómesternek fr. Geronimo, akkor jöjjön Rómába azzal a fratellóval, aki ért az órákhoz kisegítőnek a noviciátusba, ha fr. Giulio helyt tudna állni ott a tavaszig, miközben Atyaságod késztesse őt, hogy sajátítsa el az írást és a számolást valakivel, akinek hajlandósága van arra annak a büntetésnek a kilátásba helyezésével, hogy elküldi fát, kenyeret questálni, parancsolja meg, hogy tanulják meg azok, akiknek arra tehetségük és hajlandóságuk van, mivelhogy ezen kötelezettségeknek gyakorlása, tanítása minden házban nagyon fontos. – Ami pedig P. Carlo di S. Mariát illeti, én úgy vélem, hogy az ő megnyugvására, nyugalma szempontjából jobb, ha ott Nápolyban marad és mint gyóntató szolgálna a Duchesca templomunkban. Atyaságod a legelős alkalommal küldje Rómába fr. Giovannit, hogy cipőket készítsen, mert nagy hiányaink vannak, nagyon nélkülözzük már, minél előbb jöjjön.”
„A mai rendes postajárattal megkaptam az utalványt a 100 scudiról, de nagyon szükséges, hogy pár nap múlva jöjjön a másik 100 scudi, ha a gabonát nem lehet eladni 12 scudiért, adja oda tízért, nekünk most a legfontosabb a 100 scudi. – Ami pedig Sig. Conte Aurelio ügyét illeti, tisztán annyit kellene kihoznia ebből, amennyivel tartozunk a múlt évi termények levonásáért, amely eléri az 1500 scudit többé kevésbé, ennélfogva, ha világos volna ez az üzletügy, annyit hozna nekünk, hogy nem kellene eladni semmiféle birtokot, és néhány évre mentesíthetné az alapjavakat az adósságtól. Várom a választ és egyúttal a másik pénzes levelet. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. dec. 26.) – „Ami pedig Sig. Conte di Solivoli-féle ügyet illeti, lehetséges, hogy találkoznának olyan valakivel, aki megadná a pénzügyi biztosítékot és így néhány nap múlva majd tudok mondani valamit és hasonlóképpen, ha a Collegio hagyatéki javainak az eladásával valami eredményt tudnánk elérni.”
„Megírtam P. Michaelnek, hogy gondjuk legyen a postára, hogy ne adják másnak a kezébe a leveleket, hanem egyenesen Atyaságodnak adják át, más ne avatkozzék bele ezekbe a dolgokba. Mindig a rendes posta útján küldtem a leveleket és a válaszokat, amennyiben várták azt tőlem. – Ami pedig a tartományfőnöki asszisztenseket illeti, úgy emlékszem, hogy megírtam, hogy P. Thomaso della Passione és P. Michele del Rosario ezek, de a súlyosabb esetekben hallgassák meg mindkét ház elöljáróit is. – Ami pedig a Duchesca ház elöljáróját illeti, Atyaságod majd meglátja, hogy alkalmas lesz-e, megfelel-e P. Gio Luca della B. V. vagy pedig P. Nicolo Maria, hacsak nincsen nagyon akadályoztatva a rokonsági ügyei miatt, mindenesetre én úgy gondolom, hogy Atyaságod fontolja meg a P. Provinciálissal és P. Pier Franciscóval együtt, hogy ki lenne a legmegfelelőbb, kivéve P. Francisco della Corona de Spina, akit a legelső alkalommal fr. Giuseppe del' Angelo Custode fratellóval együtt indítson Genovába hajóval, amíg ilyen alkalom nem adódik, addig tartsa titokban az intézkedést. – A campi házat illetőleg, nem tudom, hogy kit küldjek oda az első iskola vezetésére azok közül, akik Nápolyban vannak, hacsak nem talán fr. Pier Luca fratellót, akinek a helyére jöhetne Campiból P. Evangelista, fr. Francisco di Tutti di Santi helyére P. Gio Giuseppe egészen az új tanév kezdetéig és írástanítónak fr. Jacinto, vagy pedig fr. Teodoro di S. Cecilia, jól lehet, szeretném, ha az ő odamenetelének az idejét néhány napra elhalasztanák, hogy egy kissé rendbeszedje az ottani ellazultak, vagy elégedetlenkedők ügyeit. – P. Carlo ne tartsa magánál a ház pecsétjét, hanem a hivatali szobába menjen lepecsételtetni a dolgokat, remélhetőleg nincs nála egy másik titokban vagy ugyanaz, ezért szorgalmasan intézkedjék, ha nem volna rendben a dolog. Fr. Giuseppe della Concezione fratellót illetőleg azt írják nekem, hogy nagyon jó megfelelő munkatársa lenne P. Michelének, mivelhogy a világban jegyző volt, így jártas a mindennapi dolgokban, tárgyalja meg P. Michelével. – A Complateari urak közül néhányan írtak nekem, hogy tegyem meg kérésüket, hogy nem fogom elhelyezni Nápolyból P. Gio. Lucát, mivelhogy igen nagy szolgálatokat tesz az említett Complateari uraknak. Nem kellett volna ide küldeni fr. Thomasót, mert ha mindazokat, akiknek valami vitás ügyük van, Rómába rendlejük őket, akkor ez a ház ugyancsak el lesz látva gonddal, bajjal, azért hát ez az írás legyen figyelmeztetésül a jövőre vonatkozólag. Más írnivalóm ezeken kívül nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. jan. 1.) – „Írtam már, hogy a két ház között osszon szét tíz-tíz scudit Atyaságod a klerikusok és a fratellók peres ügyeinek a fizetésére.”
„Megkaptam az egész Provincia számára adott intézkedést, szívesen aláírtam, csak a korrektor ?-sát töröltem, mert a Konstitúciónk szerint a P. Ministro dolga, hogy azt kinevezze, írtam P. Vincenzónak, hogy Atyaságod ne avatkozzék bele olyasmibe, ami a helyi elöljáró kötelessége, de ő sem újítson semmit sem Atyaságod beleegyezése nélkül. – Ha még nem ment el Campiba P. Thomaso di S. Domenico, küldjék az első alkalommal és adjanak neki át pénzt, hogy Campiban mondja el a megfelelő számú misét és mindezt minden vita nélkül teljesítse, tegye meg. Írjon P. Gasparónak, hogy a legelső alkalommal Campiba fr. Francesco di Tutti di Santi fratellót, de ne tartsa fenn sokáig, útitárs majd lesz vagy Cosenzából vagy Bisignanóból. Atyaságodnak asszisztensekként vagy tanácsadókként legyenek P. Gio Battista a Porta Realei elöljáró és P. Carlo di S. Maria, mindketten egy házban vannak, Atyaságod változtathatja tizenöt naponként tartózkodási helyét, ha jónak látja, mind a Porta Realei házban, mind a Duchescában. – Ami pedig fr. Gio. Paolo fratello ügyét illeti, értesse meg vele, hogy kit illetett meg annak jóváhagyása, hogy két szavazattal, szavazási alkalommal is ki lett zárva, amint én figyelmeztettem is, ennek folytán amint hallom, jogosan történt az ő kizárása. – Írtam P. Gio Battista del Carmina atyának az ezer scudit illetőleg, amin meg kellene vásárolni a Noviciátust ott a Sig. Cotignola szomszédságában, azonfelül a Sig. Bertea ügyében is, akivel beszéljen Atyaságod, de különös gondja legyen Atyaságodnak a fegyelem megtartására és mindig az első legyen felülvizsgálni és segíteni az iskolát és ha netán hiányozna valamelyik tanítómester, hogy azonnal helyettesíthesse mindaddig, míg megfelelő intézkedés nem történt, amit én magam is többször megcselekedtem, anélkül, hogy ezzel vesztettem volna valamit is mivoltomból. Atyaságod küldje meg a P. Prokurátornak az öt scudit, amit elutazásakor kapott. – Ami azt az elgondolást illeti, hogy valaki a világiak házában tartózkodjék, mint oblátus vagy más címen, nem lehet szó az ilyesmiről, mert rögtön jönne a figyelmeztetéssel a »Congregazione della riforma«. Ennélfogva jobb nekünk, még ha szegényesen is, egyedül lenni minden akadály vagy a világiak segítsége nélkül, ahogyan most világosan láthatjuk Sig. Bertea esetéből. – Hallom, hogy fr. Gio. Francesco vezeti az elsőiskolát a Porta Realei házban, ha a megkívánt szorgalommal látja el munkáját, maradhat, de ha nem, akkor Atyaságod áthelyezheti Cosenzába vagy Messinába. Fr. Gio Battista della Stella fratello esetében azt látom, hogy nem szándékozik megjavulni, ha nem maradhat Nápolyban, küldjék Norciába. – Fr. Cesariót és fr. Lucát a legelső alkalommal küldjék Rómába és Rómából majd Fananóba küldjük őket. Ha majd P. Pietro helyébe tudunk megfelelő embert küldeni Campiba, akkor majd ő jöhet Rómába. Írtam, hogy Atyaságod küldje Cosenzába elöljárónak P. Gio. Domenico della Croce atyát és vele mehet még valaki, akire ott nincs éppen olyan nagy szükség, Cosenzában pedig igen hasznavehető lesz, ahonnét jöhetne és gyóntató szerepét betölthetné P. Giuseppe di S. Maria valamelyik nápolyi házban és Atyaságod küldje el a mellékelt leveleket Bisignanóba P. Franciscónak, az ottani iskolák elöljárójának, valamint az áthelyező levelet fr. Francisco di Tutti di Santi fratellónak Campiba. – Ami pedig Sig. Bertea ügyét illeti, úgy látszik, hogy sürgeti a dolgot, hogy lemondjunk különböző okok miatt az örökségről anélkül, hogy megfontolnánk, hogy a Szerzet kifizetett kb. kétezer scudit, nem helyénvaló, hogy azt elveszítse, a lehető legnagyobb gondossággal tárgyalják meg ezt az ügyet; osszák be az egyéneket, a személyeket abba a két házba, egyeseket meg küldjenek Bisignanóba, Cosenzába, Messinába meg Rómába, ahogyan a legutóbb is írtam, főként azt a fratellót, aki ért az órákhoz, aztán fr. Geronimót és a moriconei Giuliót. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. jan. 2.)
„Ami azt a három ifjút illeti, akik befejezték a noviciátust, scrutiiumot tartanak felettük, amelyben részt vesznek mindazok, akik fogadalmasok a noviciátusban, és ha jónak találják, fogadalomtételre bocsátják őket, és Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy nemcsak szóval, hanem inkább tettel és jó példaadással vonzza a novíciusokat konstitúcióink szabályainak a megtartására, minthogy Atyaságodnak ez a kitűzött célja és szándéka, kétségtelen, hogy minden dolgában megsegíti a mindenkor áldott Isten és mivelhogy a Generális és az egész Szerzet Atyaságodra bízta a Noviciátusnak a vezetését, gondja legyen rá, hogy nagy érdemeket szerezzenn az Istennél, jó vélekedést és megbecsülést az elöljáróknál és én különösképpen fogok imádkozni ezért. Ezeket akartam jelenleg megírni. Megkaptam a jelentést a legutóbb beöltözött két novíciusról. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1638. jan. 2.)
„A jelen levéllel elrendeljük, hogy az elöljáró beoszthatja mind a papokat, mind a klerikusokat és a frater operariusokat bármelyik iskolába tanításra, még a kicsinyek tanítására is, akárcsak kisegítésre is, akár rendes maestrónak, hasonlóképpen elrendelheti, hogy a föntebb elsoroltakat, ha jónak találja, beoszthatja egy heti konyhaszolgálatra is, hosszabb vagy rövidebb időre is, ahogyan ezt szükségesnek találja. Aki vonakodik ezt megtenni, legyen az bárki is, arra rójon ki mortifikációt az ebédlőben.” – (1638. jan. 2.)
„Megírtam, hogy megkaptam a 100 scudiról a levelet, de én 140 scudival tartozom Sig. Bonanninak egyéb adósságokon kívül, amelyek még terhelik a Collegiót és a napi kiadások. Én nagyon jól tudom, hogy nyerne valamit, ha a Collegio terményhozamát a kellő, megfelelő időben adná el, de akinek követelni valója van a Collegiótól, az azt akarja, hogy fizessenek neki és nem akar addig várni, míg nekünk kényelmesebb lenne a fizetség. – Kedvességed ajánlgatja Sig. Conte Aurelio dolgát, ügyét, nem gondolja meg, hogy mennyi évbe került és jó néhány tízes scudiba a költség, hogy végre elrendezhettük ezt az üget és most kezdenek előállni azzal a követeléssel, hogy egyezkedjünk, akkor kellett volna ezzel előállni, amikor még nem tartottunk a befejező aktusnál, mindezáltal két nap múlva itt lesz P. Stefano és majd meglátjuk, hogy mit lehet tenni a Sig. Conte beneficiumával? – Vannak, akik érdeklődnek a Castello felől, hajlandók is volnának fizetni, de talán csak egyharmadát annak, amit ér a Castello. Itt járt nálam a komisszárius, aki az elmúlt években ott járt, tárgyalt Sig. Felice de Totissal, hogy milyen formában lehetne szolgálatot tenni Sig. Conte Aureliónak a Collegio hátránya nélkül, lehet, hogy majd megírja az említett ifjú, aki mint komisszárius járt ott, majd a legközelebbi postával részletesebb beszámolót fog kapni. Jelenleg ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. jan. 6.) – „P. Stefanótól most nem várhat választ, mivelhogy jelenleg nincs Rómában.”
„Engedélyt kap a szicíliai P. Provinciális, hogy felszentelheti azokat a klerikusokat, akiknél megvannak a megkívánt feltételek. Ugyancsak azon a napon kapott intézkedése, hogy távolítsa el a házból a világiakat.” – (1638. jan. 7.)
„Atyaságodtól két levelet kaptam, egyet a rendes postajárattal, a másikat pedig a küldönc útján. Amit a rendes postával kaptam, arra a következőképpen válaszolok, lehetséges, hogy meghaladja egyeseknek képességét, mint Atyaságod is gondolhatja, mindazonáltal biztos lehet abban, hogy nem tudnak semmi megjegyzést sem hozzáfűzni, mivelhogy mindabban, ami szükséges, válaszolni fogok és értesíteni fogom, hogy küldjék a leveleket zártan Atyaságod címére, lehet, hogy amit mások írnak, más cím alatt megy és Atyaságod mint Provinciális elolvashatja, ha úgy gondolja, mert ugyanazzal a tekintéllyel rendelkezik a Provinciában, mint a Generális a Szerzetben. – P. Thomaso ügyét illetőleg legjobb lenne, ha ő maga terjesztene fel egy kérvényt a Prelátusokhoz és mondja el a z esetet. A vitás, peres ügyeket illetőleg azt írták nekem, hogy a chieti-féle dologban Atyaságodhoz fordultak, azért írtam én, hogy semmi határozatot ne hozzanak anélkül, hogy engem ne értesítenének, hogy pedig folytatják a bűnügyi esetet, szerfölött visszatetszik nekem, hogy a mieink közül is megjelenik, szerepel egy valaki, ez inkább a világi társörökösnek a feladata lenne. Én csak annyit akarok, hogy nem szeretném kétszer fizetni a tételt, amit meggondolatlanul megtett P. Ludovico és P. Nicolo Maria, ha abban a házban lakik, ahol Atyaságod tartózkodik, minden este tegyen jelentést a napról, ha pedig más házban van, akkor hetenként kétszer tegyen jelentést az eseményekről, hogy egyszer már megszabaduljanak azok a házak az adósságoktól. – Ami pedig a posillipói ügyeket illeti, szerintem nagyon meg kell fontolni az ügyeket és nem szabad Róma megkérdezése nélkül dönteni. Nagyon örülnék, ha megkapnák az ezer scudit és meg tudnák vásárolni azt a helyet, amely Sig. Cotignola villája mellett van. Majd aztán megtaláljuk a módját, hogy alkalmas lakássá átalakítsuk. Nagyon örülnék, ha értesítsenek arról a legutóbbi végrendeletről, amelyet a Duchesca ház vagy a Szerzet javára hagyományoztak. Ezeket akartam megírni. Ami pedig a megbízó levelet illeti, rajta leszek, hogy a következő héten küldjem.” – (Róma, 1638. jan. 9.) – „Ha még nem ment volna P. Thomaso Campiba, küldje minél előbb, hasonlóképpen menjen fr. Francesco di Tutti di Santi.”
„A négy levél közül az egyikben ír nekem a különböző helyeken levő novíciusokról, akik különböző házakban vannak, akik, míg nem lesz megfelelő helyünk a Noviciátus számára, addig ott tartózkodhatnak, ahol legjobban biztosítva van a felügyelet a lehetőséghez képest. Ami a terciáriusokat illeti, nagyon jól tették, hogy végrehajtották a káptalani határozatokat és rendezzék, amennyire lehetséges a Bisignanóbelieket és a Cosenzabelieket. – Ha P. Nicolo Maria nem akarja végrehajtani a rendelkezést, amely abban az értelemben szól, hogy a peres ügyekben kérje ki Atyaságod tanácsát, akkor nem felel meg ennek a hivatali megbízatásnak, amely nagy alázatosságot kíván meg és türelmet, ha érdemeket akar szerezni Istennél és különösképpen nem akarom, hogy ne mutatkozzanak a mieink a bírósági tárgyaláson, amely Sig. Aniello de Falco ellen folyik, egyedül csak arról biztosítanak bennünket, hogy nem kell kétszer megfizetni a kétezer scudi után a tételt. Válaszoltam mindkét elöljárónak abban a dologban, amiben ellenvéleményt jelentettek be Atyaságod kiadott intézkedését illetőleg, azt gondolván, hogy évente csak egyszer látogathatja meg a házakat, nem gondolják meg, hogy minden hónapban, minden héten történhetnek dolgok, amikor a Provinciálisra szükség van, hogy orvosolja az adott eseteket, elmehet anélkül, hogy formális vizitációt végezne, joga van, hogy érdeklődjék és büntessen asszisztenseinek tanácsára, ahogyan szükségesnek, jónak látja, amikor olyan eset előrefordulna (amitől Isten óvjon), hogy kell vizitációt tartani, ezt belátják, hogyha ilyesmi előfordul, hogy azt orvosolni kell, de ellenvetik azt, hogy Atyaságod azt akarja, hogy az elöljárók körülrajongják, hízelegjenek, akiket Atyaságodnak inteni, buzdítani kell minden kegyességgel, szeretetreméltósággal hivatali kötelességeiknek teljesítésére és segíteni őket, hogy végrehajthassák azokat, amennyire csak lehetséges. – Ami pedig Gio Paolo ügyét illeti, én semmi eljárást nem indítottam, de kell, hogy neki legyen prokurátora. Igyekezzék engem pontosan informálni az ügyről, hogy segítségére lehessek minden igyekezettel. – Én rendeltem el, hogy fr. Cesario és Gio Luca jöjjenek, de nem Gio Battista dell Stella és nagyon helytelenül jár el és nagyon visszatetszik nekem, ha valakit engedélyem nélkül küld ide. – A posillipói dologban ne legyen döntés tanácsom kikérése nélkül, ahogyan már egyszer írtam. P. Gio. Domenico della Croce atyát illetőleg írok majd a következő héten. Casandina ügyben írtam P. Gio Battistának. – Signora Diana Mai hagyatéki ügyében tárgyaljanak még az ottani főbbekkel, idősebbekkel és teljesítsék a kötelezettségeket. – Nagyon jól tették, hogy egy világi útján intézték el azt az ügyet a duchescai téren, ahol a gerendákat szokták raktáron tartani, hogy nem mutatkoztak az atyák, hogy valami szándékuk van, így aztán könnyebben elintézték a vásárlást. Ezeket akartam jelenleg megírni. – Hogy a kapusszoba fölé egy emeleti szobát építsenek a Kongregáció tagjai, emlékszem hogy egy alkalommal már megakadályozták, most jobban gondolják át a dolgot és tárgyalja meg az asszisztensekkel és a Duchesca elöljárójával és oldják meg úgy, ahogyan a legjobban megfelel és amennyiben az egyik ház segíti a másikat, vigyázzunk, nehogy az egyiknek kára legyen a másiknak előrehaladásából ez csak a végső, legsürgősebb esetben lehetséges. A P. Prokurátor küldi a mellékelt számlát. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. jan. 16.) – „Atyaságod keresse fel fel és tegye tiszteletét a Sig. Duca di Bovinónál és biztosíthatja, közölheti, hogy a mi egyetemes káptalanunkban, ahol jelen volt három prelátus, a mi Urunk megbízásából, úgy határoztak, hogy három éven belül nem nyitunk új iskolákat, ha ezen időközben a tagok száma gyarapodik, akkor majd eleget tehetünk, mivelhogy most ez az intézkedése az Őszentségétől küldött prelátusnak, a mondott időben nem tudunk eleget tenni neki, nem tehetünk neki szolgálatot, nem hiányzik a jóakarat, hanem hiány van az erőkben.”
„Hogy Sig. Ludovicóra esett a választása, hogy eljárjon a Duchesca ház javára hagyott örökségben, nagyon szívesen fogadott elintézés és a jövőben is, minden peres ügyünk, amit mindig csak kerülni kell, amennyire csak lehetséges, minél előbb jelezzék velem és legyen rajta, hogy mindig egy jó szándékú világi ember, mint például az említett Sig. Ludovico, járjon el az ilyen ügyeben, mert szerintem nem épületes dolog, hogy a mieink járjanak a törvényszéki tárgyalásokra és hogy azt mutassák, hogy érdekelve vannak a dologban, inkább szeretném már látni a két házat adósság nélkül, ami nagy nyugalmat biztosítana, hogy annál jobban szolgáljanak Istennek, ennélfogva legyen rajta, hogy mihamarabb fizessék egyik háznak is, meg a másiknak is az adósságát. – Azt írják nekem a házi elöljárók, hogy Atyaságod akadályozza őket elöljárói teendőikben és hogy beleavatkozik minden jelentéktelen kis dologba, hogy amint mondják, részükről legyen körülhízelegve és megtisztelve. Én mindig azt hittem, hogy hármuk között nagy szent egyetértés lesz, hogy iskoláink visszanyerjék azt a nagy tekintélyt, jó hírnevet, amelynek egykor örvendezett, de sajnos, úgy látom, hogy az emberi nem ellensége gondoskodott és gondoskodik arról, hogy elhintse a konkolyt, csak a szent alázatossággal lehet elűzni ezt a konkolyt hintő ellenséget, és az óhajtott eredményt elérni. – Hallom, hogy hiányzott egy maestro a Porta Realei iskolában és ha Atyaságod helyettesítette volna, nagyszerű példát adott volna a világiaknak és semmit sem veszített volna el papi méltóságából, sem a tartományfőnöki tekintélyéből és legyőzte volna összes szerzetestársainak kevélységét megszégyenítette volna, ezt a helyettesítést többször vállaltam én magam is, amikor valamelyik iskolában hiányzott a maestro, és ezzel semmit sem vesztettem el a világiak részéről tapasztalt tiszteletből, de a mi szerzetesink között az a felfogás járja, hogyha valaki elöljáró lesz egy házban, akkor már az elég ahhoz, hogy ne kelljen neki az iskolában tanítania, hogy akkor már mentesül ettől a kötelezettségtől, igen nagy kísértés ez, amelynek igen sokan áldozatul estek a mieink közül. – Úgy hallom, hogy Rómába küldik fr. Gio Battista della Stella fratellót, ami által nem sok okosságot, bölcsességet árulnak el és kevés szeretetet a Szerzet iránt, hogy Rómába küldik ezeket a személyeket, akik nyugtalanok és hasznavehetetlenek a saját házukban, már pedig az a helyzet, hogy Rómában azoknak van helyük, akik a legerényesebbek, az egész Szerzetnek a színe-java, mert ebből a házból kell kiáradnia a Szerzet jó hírnevének, becsületének, amely itt van a Pápa és a Kardinálisok szeme előtt, most gondolja meg Atyaságod, hogy milyen érzéssel van a Szerzet iránt, ha Rómába küldi a legnyugtalanabb embereket, a leggyarlóbbakat. – Ami pedig P. Nicolo Mariát illeti, én úgy látom legjobbnak, ha a mi ügyeinket szétosztjuk a különböző jóakaratú hivatali emberek között, akik sürgetik a mi ügyeinket, mint ahogyan Sig. Ludovico Cinquere bízta azt az örökségei ügyet is, amelyet a Duchescai kegyes iskoláknak hagyományoztak, így lehet szétosztani egyéb ügyeket is a jó szándékú emberek között, de mindazokban, ahol meg lehet egyezni pereskedés nélkül, egyezzenek meg, még ha el is veszítjük az örökség egyharmadát, ezt mondom olyan esetekre, amikor nyilvánvaló, hogy igazunk van, de a kétes ügyekben semmiképpen sem kezdjenek pereskedést. – Ami pedig fr. Gio. Francesco ügyét illeti, Atyaságodnak már régen meg kellett volna szüntetnie, mentenie az alkalomtól és az én újabb intézkedésemig be kellett volna zárni a Duchescai házban, én mindent elkövettem, hogy megmentsem tőle a Szerzetet és hogy elvegye méltó büntetését a sok gonosz cselekedetéért, de én úgy látom, hogy nem sok igyekezetet fejtettek ki és nem kellett volna engedni szabadon kijárni, hanem be kellett volna zárni, mint ahogyan mondom, amit hajtsanak bére, ha nem küldték el, nagyon sajnálom, hogy az ilyen különleges kérdésben és más egyéb dolgokban nincs összhangban az elöljárókkal és ellentétben vannak jelentéktelen dolgokban. Önök nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy engedelmeskedjenek, mert mindig csak parancsoltak és most igen nehéz dolognak tartják, hogy van más elöljáró is, aki a Generális, ennélfogva igenis szükséges, hogy Atyaságod nagy bölcsességgel járjon el velük és egyes dolgokban, nehogy ártson, inkább nézze el, mintha nem vette volna észre. – Én úgy gondolom, hogy kell találniuk valakit, és ebben meg kell tudniuk egyezni, az említett Gio Francisco fratello iskolája számára, fontolják meg, hogy a két házban levők közül ki a legmegfelelőbb és azt azonnal állítsák oda. – Ami pedig P. Giuseppe Maria di S. Pietro atyát illeti, mindezideig még nem jött, ha majd megjön, azonnal intézkedem, hogy oda küldjem, ha megfelelőnek látja. – itt Rómában XV. Gergely pápa rendelkezése értelmében tartják meg a parancsolt ünnepeket, azt gondolom, hogy ott Nápolyban másképpen. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. jan. 23.) – „Atyaságod és a helyi elöljárók igen rossz megoldást követtek el azzal, hogy engedélyem nélkül Rómába küldték fr. Gio Battista della Stella fratellót, aki annyira nyughatatlan és ellazult egyén, itt a római házunkban, a Pápa és a Kardinálisok szeme előtt nem lehet más személy, csak olyan, aki keményen fegyelmezett, obszerváns, szabálytartó, majd igyekszem olyan intézkedést kiadni, hogy elmenjen a kedvük az elöljáróknak attól, hogy amikor egy nem kedvükre való személy van a házban, hogy akkor ezt egyszerűen Rómába küldjék, ezen tettük által nem sok bölcsességet árulnak el és kevés szeretetet a Szerzet iránt.”
„Olvastam Atyaságod levelét, amit írt fr. Gio. Francesco megrögzött dolgairól és a mindenkor áldott isten gondviselő oltalmáról, kegyelmi segítségéről, amellyel megelőzte, hogy nem következett be még más nagyobb botrány, jobb lett volna bezárva tartani őt és őrizet alatt tartani, hogy ébredjen rá, hogy megbánja azt a sok gonoszságot, amit elkövetett, mint így szabadon elengedni Palermóba. Ami pedig P. Thomasót illeti, azt hiszem, hogy elutazott Nápolyból, máskülönben Atyaságodat érné a mortifikáció, mivelhogy a nevezett atya egy másik pappal együtt ismételten kiszöktek ugyanazon az ablakon keresztül hasonló becstelen szándékkal, megrémülök, elképedek, hogyan lehet az, hogy egyetlen egy elöljáró sem vette észre, hogy oda arra az ablakra vasrácsot kellene szereltetni és az iskola ablakaira pedig olyanféle védőszerkezetet, mint amilyent más szerzetesek is használnak a nyilvános utak mentén az ablakoknál. – Azt írja nekem P. Gio Battista del Carmina, hogy igen nagy élvezettel tanít egyik iskolában, éppen ezért lemondott minden más tisztségről, minthogy így vannak a dolgok, Atyaságod nevezzen ki valakit, akit legalkalmasabbnak talál, annak a háznak a szolgálatára és tisztségre, szerintem nagy dolgot cselekedett, amikor lemondott a hivatali tisztségről, aki egy előző Provinciális idejében sok megrovásra méltó dolgokat cselekedett, én most biztosra veszem, hogy Isten nagy kegyelemeben részesítette, hogy kedvvel végzi az iskolai munkát és megvet minden más hivatali tisztséget. Értesítsen afelől, hogyan látják el az elsőiskolát, a »prima scuola«-t, ki vezeti, milyen eredménnyel, nagyon rajta tartsa Atyaságod tekintetét és ha netán azt látná, hogy nincs meg a megkívánt eredmény, tegye szóvá, mint ahogyan más alkalommal írtam. – Ami pedig Sig. Aniello Falco ügyét illeti, azt írja nekem az említett Sig. Aniello, hogy kedvező ítéletet kapott, és senki más nem ír efelől valamit, nem lenne semmi értelme annak, hogy tanácsot kérjenek Rómától, mivelhogy ott, amint hallom, nagyobb eredményt érnek el 100 vagy 200 scudival. – A házi elöljáróknak semmiképpen sem legyen döntő szavazatuk és ne ártsák bele magukat olyasmibe, ami nem illik és ha valamelyik lemond hivatalról, Atyaságod fogadja el a lemondást és nevezzen ki egy másikat, mert hasonló követelésekkel nem lehetne nyugodtan élni. – Jövőre vonatkozó intézkedésem, hogy semmiképpen sem küldjenek Rómába a mieink közül, hacsak fel nem tudja mutatni saját kezű aláírásommal kiállított rendelkezést. Küldheti a Provincia másik házába, de nem Rómába, ahol nincs keresnivalójuk a fegyelmezetleneknek, hanem a dolgozókat és az obszervánsokat illeti meg, hogy itt lehetnek Rómában. – A Duchesca utat illető dologban semmit sem döntsenek megkérdezésem nélkül, legjobb lenne, ha hivatalos felbecsülés nélkül le tudnák fizetni a járandóságot. A jelen sorokkal felhatalmazom Atyaságodat, hogy minél előbb fizesse ki Sig. Arianót és ha a pénz futja, mindkét háznak adósságát. Értesítsen, hogy miféle stádiumban van a Donna Monaca -féle örökség, aki néhány napja halt meg és a Duchesca atyái lettek az örökösök. – Három fiatal fratello érkezett Rómába szakáll nélkül és ami még rosszabb, annyira rongyos ruhában, hogy azon csodálkozom, hogy a hideg és a rossz idő miatt el nem pusztultak, kapott kabáttal, ruhában, alsóruha nélkül, ami vagy az ottani házak nagy szegénységének a jele, vagy pedig az elöljárókban levő kevés szeretetnek, nem hiszem, hogy ők is ilyen rosszul öltözötten járnak, ezen a helyzeten sürgősen segíteni kell. – Megküldöm a jegyzőkönyv másolatát, amelyet néhány hónappal ezelőtt Sig. Marchese Belmonte küldött meg, amelyben néhány olyan kitétel van, amelyek örökös kötelezettséget róna ránk, ami ellenkezik a mi Konstitúciónkkal, amiket át kellene változtatni ideiglenes kötelezettségekre, tárgyaljon ennek értelmében Atyaságod az említett Sig. Marchesével, és tegyen úgy, járjon el úgy, ahogy az Úr intézkedik és hogy jóváhagyhassa a szerződést, különleges megbízást, meghatalmazást küldök önnek és értesítsen engem, ha valami új változás adódna. Ha még nem küldte el P. Thomaso gyóntatót, ahogy írtam, minden további halogatás nélkül küldje új állomáshelyére és erről engem értesítsen. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. jan. 30.) – „Odaérkezik egy földim, akit a Vicere figyelmébe ajánl Sig. Card. Aldobrandino, Atyaságod biztosítson neki egy-két hétre szállást valamelyik házban, aztán majd valamelyik jótevőnk házban, amit nagyon hálásan veszek.”
„Hallom, hogy P. Gio. Battista del Carmina lemondott a házi elöljárói tisztségről és igen nagy kedvvel tanítja a kezdőket, ezzel a cselekedettel, amiről úgy hiszem, hogy Isten iránti szeretetből tette és hogy az alázatosságnak a jó példáját adja maga felől, megtalálta, rálépett a mennyországba vezető igazi útra és mivelhogy így vannak a dolgok, Atyaságod gyakorolja egyelőre abban a házban nem csak a provinciálisi tisztséget, hanem a házi elöljáróit is és legjobb belátása szerint nevezzen ki valakit helyettes elöljárónak és ez legyen így, míg újabb intézkedést nem kap. – P. Vincenzónak ez alkalommal nem írok semmit sem, mivelhogy nem kaptam tőle semmi írást, szükséges, hogy tudjon alázatosan meghajolni a megküldött intézkedések előtt, Atyaságodnak pedig gondja legyen arra, hogy olyan magatartást tanúsítson, hogy jó példát adjon mindenben, nem csak szavakkal, hanem még inkább cselekedeteivel a házbelieknek, hogy mindenki szívesen végezze kötelességét, értesítsen engem minden egyes személynek a magatartásáról, érzületéről és hogy van-e olyan valaki, aki ellene mond a megküldött intézkedéseknek? – Fr. Gio. Francisco ügyét nem jól kezelték, de ha már így van, Atyaságod közölje, hogy írásban történt az asszonnyal való társalgás, de teljes titoktartással és fegyelmezetten, mivel egy lovag azzal fenyegetődzött, hogy elteszi láb alól. – Hogy valaki beszédet mondhasson, prédikálhasson, arra a Provinciális ad engedélyt, aki először az ebédlőben tegyen próbát, egyik elöljáró sem vehet fel tíz scudinál nagyobb összegű kölcsönt a Provinciális beleegyezése nélkül, szeretném, ha minél előbb megszabadulnának attól a háztól, amelyet a b. e. Sig. Vito Giacomo hagyott, hogy ne legyenek a szerzetesek olyan házban, amelyért lakbért kell fizetni és ezt a feladatot, hogy kiadják bérbe a házat, bízzák rá egy világira. – Hogy új iskolát nyissanak vagy pedig hogy egy meglevőt megszüntessenek, ne engedje meg, hacsak ki nem kérik beleegyezését és abban a házban, ahol Atyaságod tartózkodik, nagyon helyénvaló, hogy amikor valaki elutazik Nápolyból, menjen Atyaságodhoz áldásért és adjon számot mindenről, amit tett, hacsak maga az elöljáró már meg nem tette ezt előbb. – Amikor valaki egyik házból abba a házba megy, ahol a Provinciális tartózkodik, bármilyen jelentőségű dologról is van szó, legelőször keresse fel a Provinciálist, hogy áldást kapjon tőle és jelezze, hogy miért jött. – A Klauzúra a nők figyelembevételével, szempontjából, az egész iskolára kiterjed, és ha van rács a ház kapuján belül, az a rács jelzi a klauzúrát, ahova asszonyok nem léphetnek be, ezek számára legalkalmasabb, ha a templomban hallgatják meg őket az elöljárótól küldött, megbízott jelenlétében. – A klerikusok felszentelését illetőleg, úgy emlékszem, hogy háromnak a felszentelésére adtam engedélyt, inkább azt akarom, hogy legyen kevés, de jó papunk, mint sok, de fegyelmezetlenek. Atyaságod igyekezzék szorgalmasan utána érdeklődni, bizalmasan három-négy fegyelmezettebb szerzetestársunknál, hogy milyen véleménnyel vannak ők lelkiismeretileg, hogy milyen képességűek azok a klerikusok, akikről azt mondják, hogy megvan az idejük és méltók és felkészültek arra, hogy pappá szenteltethessük őket, hogy olyan példával járhassanak elő, hogy olyan példát adhassanak, amilyent el lehet, el kell várni egy paptól, amilyen jó példaadással kell egy papnak előljárnia. Ami pedig Gio. Battista di S. Bernardo atyát illeti, várhat addig, míg 30 éves nem lesz, hogy gyóntató lehessen és Atyaságodnak különleges gondja legyen arra, hogy minél előbb amint csak lehetséges, küldje meg a leveleket a többi házaknak, amelyek Nápolyon kívül vannak. – Fr. Giuseppe di S. Andrea fratello ír nekem a birétum viselésével kapcsolatban, az a válaszom, hogy amíg akár ő, akár mások végzik az iskolai teendőiket, helyes, hogy a birétumot hordják, hogy nagyobb tisztelettel illessék a gyermekek, az iskolások. Jelentse nekem, hogy remélhető-e valami abból az ezer scudiból Sig. Cotignola útján és megvásárolható-e az a telek, amelyre már régen számítunk? Arról is értesítsen, hogy milyen helyzetben, stádiumban van Sig. Bertea-féle ügy, valamint Sig. Aniello Falcóé, aki azt írta, hogy kedvező ítéletet kapott és végül a Cusadino-féle hagyaték? – Megkaptam az értesítést arról a kettőről, akik elmondták elsőmiséjüket, de arról nem kaptam jelentést, hogy P. Michele del Rosario fel lett szentelve és hogy mikor mondja az elsőmiséjét, hasonlóképpen P. Pietro Antonio és hogy bemutatták-e az írást Sig. Reggentének (kormányzónak), és hogyan mennek az iskolák! Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1638. febr. 6.) – „Minél előbb küldje a leveleket Bisignanóba és Campiba, vagy ahova mennek, aztán küldessen nekünk fekete fonalat (cérnát) ruhaneműink számára. – Jelen levelemmel küldök egy (spanyol) aranyat, amelyet Atyaságod juttasson el a zárt levéllel együtt Sor. Brigida Spinquarda nővérnek a Ges? kolostorba, mondja meg neki, hogy igen nagy szegénységben vagyunk, amit fogadalmainkkal vállaltunk és hogy jelenleg Rómában igen kevés alamizsnához jutunk.”
