„Ami azt a problémát illeti, hogy a gabonát most adjuk el, vagy májusban, én azt gondolom, hacsak valami pénzügy miatt nem lesz szükség a gabonára, akkor most lehet várni, lehet, hogy az ára is feljebb megy 10 scudira, azért hát Atyaságod most várjon ebben a hónapban, majd értesítéssel leszek, hogy mitévő legyen? – Ha a de Classe kolostornak pénzügyeket kezelő megbízottjával el lehetne valamit intézni, akkor minden bonyodalmat el lehetne kerülni a Romagnai javakat illetőleg, értesítsen engem, hogy milyen áron kelnek a malmok, mert itt lesz október közepén Sig. Card. de Bagno, aki szeretné mindenképpen megvásárolni a malmokat azon az áron, amelyen bárki más megvásárolná, és ha beszélni fog velem erről a részletkérdésről, szükséges, hogy meg tudjam neki mondani, hogy ezeket magukban is el lehet-e adni, vagy csak az egész birtokkal együtt megy-e, mert az említett Sig. Card. de Bagni a birtokot nem akarja, hanem csak a malmokat, négy és fél szabad, ezért hát Atyaságod nézzen utána, hogy volna-e ott valaki, akinek vásárlási szándéka volna és informálja azt, engem pedig értesítsen. – Ami pedig a határozatot illeti, a nyomtatással már készen vannak, de még a második ív korrektúrája hiányzik, két-három napon belül készen lesz, és azon kell szorgoskodnunk, hogy valamiképpen megállapítsuk a gabona árát, hogy mennyi volt az, hogy mennyiért kelt el annak idején, amikor eladták, mind a mai napig, még pedig hivatalos formában történjék ennek megállapítása, merthogy dönthessenek a terményhozam mennyisége felől, hogy azt megítélhessék, szükség van az említett hivatalos iratra, amit ki lehet kutatni a hivatalos könyvből, bejegyzésből, ami pedig az árat illeti és a gabonamennyiséget, szintén megtudható a hivatalos feljegyzésekből, mivelhogy a társulatnak mindent meg kell fizetnie. Ami pedig a hagyatéki javakat illeti, meg lehet tekinteni a Rotánál, jól lehet, hogy Sig. Andrea ellenünk adta véleményét, hogy ne neveztethessünk tulajdonosoknak, kivesszük kezéből a peres ügyeket, és a Rotánál azonnal megtekinthető jogvédelmi iratunk, részvéttel vagyok Sig. Tontiék iránt, akiknek most fizetnie kell a 12 malom után, aminek értéke 3600 scudi és még a terményhozamokat, valószínűleg, hogy el kell adniuk a birtokaikat, vagy a társaság árverés alá bocsájtja, aztán a maradékból fizetik, amivel tartoznak. Nem hiszem, hogy Sig. Antonio és Sig. Fabrizio Rómába jöjjenek asok adósság miatt, ha kezdettől fogva más utakon jártak volna, akkor most nem lenne ennyi adósságuk, élhetnének tisztességesen, de Isten tudja, hogyan kezelték az ügyeket és végül is kárukra lett. Az Úr áldjon meg bennünket és részeltessen bennünket szent kegyelmében.” – (Róma, 1636. okt. 1.)
„Megírtam P. Hilarionnak, hogy legyen minden igyekezettel a savonai ház segítségére és Atyaságod távollétében legyen ő a helyettes, nagyon óhajtom, hogy különösképpen a papok, de a ház összes többi tagjai is nagy egyetértéssel és nagy szorgalommal dolgozzanak mindnyájan a növendékek oktatásán, tanításán, minthogy ez a mi fő feladatunk, de ne csak az ismeretekben, tanulmányokban képezzék a gyermekeket, hanem késztessék őket a szentségek gyakori vételére, amire nem csak a mestereknek kell különös gonddal figyelniük, hanem a papoknak is, akik nem tanítanak, legyenek segítségükre a katekizálásban, a hitoktatásban, hogy az ifjak jól tudjanak gyónni és áldozni, mert ez az igazi út, amelyen megnyerjük, megszerezzük Isten ajándékát, kegyelmét. Nem szükséges, hogy minden apró kis bajt, hiányt, mulasztást jelentsen, amit egyik-másik alattvaló elkövet, akiket azonban mindig kell figyelmeztetni és meginteni, arról igenis gyakrabban is kell jelentést tenni a hajlamokról, hibákról, ha egy valaki ilyesmit gyakrabban elkövetne és én remélem, hogy amint abban a házban a múltban is békességben és nyugodtan éltek, hogy így lesz a jövőben is. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. okt. 4.)
„Azt írják Anconából, hogy a legközelebbi postával küldenek nekem értesítést száz scudiról, és Atyaságod minél előbb küldjön egy másik százat mert ebből kell megfizetni 39 scudit a pékmesternek, 52 scudit a vésnöknek Sig. Card. Tonti síremlékén az emléktábla kivéséséért a Ges?ban. – Ami pedig a cesenai javaktól való megszabadulást illeti, nagy megnyugvás lenne, ha egy olyan ügyet tudnánk biztosan lebonyolítani, amelyért biztosan megfizetnék az árt vagy a terméshozamáért, próbáljon meg minden lehetőséget. Ami pedig a rimini javakat illeti, ha a római javak, amelyeket cserében akarnak felajánlani, ha megfelelőnek találjuk, nagyon jó lenne, ha sikerülne. – Ami pedig a malmokat illeti, megtörténtek már az idézések a véleményadásra, majd értesítjük azonnal, fr. Arcangelo majd küldi a jelentést, azt mondja, hogy nem jól van kivonatolva a számadás, mivelhogy nem lehetséges, hogy a gabona annyi éven át csak három és fél scudit ért volna és még egyéb ilyen számításbeli eltérések. – Hogy Chietibe menjen, én azt gondolom, hogy nagy összevisszaság lenne, ha küldenék oda egy más valakit, mivelhogy nem olyan sürgetős, fontos ügy az ott, mint az, hogy található legyen egy személy, aki alkalomadtán eladhatja az ottani javakat, ezért hát nem gondolok arra, hogy elmozdítsam, mert sokkal jelentősebb fontosabb a Collegio ügye, ha be tudnánk fejezni, minden más ügynél. – Ami pedig fr. Giacintót illeti, figyelemmel kísérje, hogy jól tudja olvasni a Breviáriumot, ha sikeresen akar átmenni a vizsgán, mert anélkül át nem mennek. Másra nem emlékezvén kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. okt. 8.)
„Holnap indul Anconába P. Francesco, akinek a helyére jelenleg nem tudtam egy másik atyát küldeni, de remélem, hogy hamarosan tudok majd valakit helyére rendelni máshonnét, vagy vele megy fr. Gio. Battista di S. Bartolomeo, aki nagyon megfelel majd az írási és a számolási iskolának jobban, mint fr. Francesco, aki még egyelőre itt marad, mert folytonosan lázas, de reméljük, hogy hamarosan rendbe jön és mihelyt indulhat, küldeni fogom, és fr. Gio. Battista di S Bart. Visszajön Rómába, lesz majd még egy másik segítség is az iskolai munkára, fr. Nicolao helyére majd Fananóból kapnak egy másvalakit. Örülök annak, hogy a cesenai uraknak kedvükre tehettek. Más írnivalóm nem lévén kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. okt. 8.) – „P. Matteo, aki Germániából jött, ma 20 órakor jobblétre szenderült.”
„Megkaptam a múlt hó 25-én kelt levelét, amelyben azt kérdezi tőlem, hogy mit felelek, hogy mit válaszolok egy előbbi levelére, ha még egyszer ír abban az ügyben, amelyet ebben is megemlít, akkor majd fogok felelni, de jelenleg nem tudok mást válaszolni, hanem csak arra buzdítom, hogy legyen mindenkinél alázatosabb és készségesebb a szent engedelmességre. Ezeket akartam megírni válaszul levelére. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. okt. 9.)
„Megkaptam a 100 scudis küldeményt, ebből 29-t kifizettem a sütőmesternek, 25-t a vésnöknek, aki Sig. Card. Tonti síremléktábláján dolgozik, ez összesen 56 scudi, maradt 46, és már esedékes Sig. Horazio Caetaninak a kamatfizetés, ami 60 scudi, Panicolának tartozom 70 scudival, ezekből láthatja, hogyan tudok gondoskodni a beszerzésekről, költöttem a növendékekre is, ezért hát szorgoskodjék ott, hogy egy kis pénzhez jussunk. – Card. Dietrichstein meghalt Brünnben, várom az értesítést, hogyan gondoskodott a mieinkről? Gondolom, hogy P. Gio. Battista di S. Tecla már megérkezett Anconába, várom azon illető javainak a listáját, aki cserét akar a riminibeli javakkal és ha Isten engedné, hogy ez elrendeződne, a mi javunkra lenne, igen nagy előny lenne a mi számunkra. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. okt. 11.)
„Megérkezett P. Luigi három novíciussal, akik nagyon megnyerték az asszisztens atyák tetszését és ha ilyen a másik három is, azaz a diakónus Gio. Antonio és Gio Battista Lione és az a harmadik, akit úgy emlegetnek Gentila, Atyaságod beöltöztetheti őket, nagyon szívesen vesszük őket és küldje el nekem a legutoljára beöltöztetett novíciusok ruháit, amit a világi életben viseltek azzal a listával együtt, hogy mit kaptak és küldjék és majd elküldjük a nyári fehérneműket és az ingeket és a római ház nem tartja kis dolognak, hogy a noviciátus egész idejére vállalja az ellátást, a fenntartást, mivelhogy aki ott megértéssel van a Szerzet iránt, az azt mutassa meg nem csak a jó példával, hogy a szabályainkat pontosan, gondosan megtartja, hanem főként azzal, hogy alkalmas egyéneket tud vonzani a mi Szerzetünkbe, Atyaságod értesítsen engem afelől, akik az ilyen lelkületűek és kik az ellentétesek, mivelhogy más sietős ügyem van, most többet nem írok. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. okt. 11.)
(Rövidített levél) „Gondja legyen arra, hogy nagy csendességben és rendben tartsa a házat, hogy mindenkit foglaljon el a saját munkaköre, nagy odaadással teljesítvén munkáját és a mi jelen szükségleteinkért, a ház szükségleteiért és feladataink, munkánk jó irányításáért, vezetéséért imádkozzanak minden este és reggel a templomban kinyitván a tabernákulum ajtaját.” „Utolsó levelén elcsodálkoztam, hogy ötnél többen lettek behíva és visszatartva anélkül, hogy kivizsgálták volna az ügyet, nem szokás így eljárni annál a törvényszéknél, amely spanyol eljárás szerint működik, hogy beidézzenek valakit elégséges ok nélkül.” – (1636. okt. 11.)
„Levelet várok Palermóból és Messinából, amelyekre, ha megérkeznek, Atyaságod azonnal válaszoljon az Úr nevében azokra a levelekre is, amelyeket az asztalomon hagytam és értesítsen engem arról, amit érdemesnek tart arra, hogy én is tudjak felőle, intézze el, hogy a sekrestyei fratello menjen hat-nyolc napon át reggelenként a noviciátusba lelkigyakorlat végzésére és addig legyen más valaki a sekrestyés, Szent Lukács napján adjanak szünetet a gyermekeknek, hogy énekelhessenek, vásároljanak mészkövet, hogy meszelhessék a tantermeket, legfőképpen a földszintieket és az emeleten azokat, amelyek leginkább már meszelésre várnak, ezt a munkát végezze el fr. Francesco a noviciátusból, ha ellenkezne, azonnal értesítsen engem. Rendezkedjék, hogy fr. Ludovico vagy P. Giacomo di S. Maria Maddalena adjon ki hántolt korpát a Collegio fratellójának a tyúkok etetésére, mondj meg P. Andreának, hogy mindenkivel szívélyesen tárgyaljon, atyai szeretettel és az Úr áldja meg mindnyájukat mindenkor.” – (Frascati, 1636. okt. 17.)
„Nagyon örülök annak, hogy szerencsésen megérkezett P. Vincenzo Maria, kérnek engem Firenzéből, hogy küldjem vissza az útitársat, aki mehetne P. Angelóval. Atyaságod igyekezzék végrehajtani, amit írtam a levélben, amit a fuvarossal küldtem el, aki visszavezette a növendékek lovait. Atyaságod intézkedjék, hogy vágjanak le négy részt a festett posztóból és a legelső alkalommal küldje és adja postára a mellékelt leveleket. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Frascati, 1636. okt. 18.)
(Rövidített levél) A 18-án kelt levelében sürgeti a novíciusokkal való törődést és azok jó nevelését, mert amint írja, ezen múlik a Szerzet értéke, jövője. A legkisebb iskolás gyermekek imáikkal legyenek segítségükre. – (1636. okt. 18.)
„Írtam, amint megkaptam a 200 scudit, azonnal kifizettem két adósságtételt, most még hátra van, hogy kifizessem a 60 scudit a kamatok fejében Sig. Horatio Caetanónak a háromezer scudi után, ezért hát Atyaságod siessen segítségünkre minél előbb és ha az Úr megadja nekem azt a nagy kegyelmet, hogy kikerülhetek ezekből a nehézségekből, szinte megszabadítottnak fogom érezni magam. – Egy bizonyos Dolcebene nevű ember jött hozzám, Mons Ottavio Accoranboni, a forli gubernátor ügyvivője és lefizetett nekem harminc scudit és nyolcvan baiocót római pénzértékben, azért hogy Atyaságod minél előbb adja át az említett Mons gubernátornak, vagy képviselőjének az én levelemet, amiért is Atyaságod azonnal válaszoljon... és ami a riminibeli javakat illeti... és ai pedig a javak jegyzékét illeti... fr. Arcangelo mihelyt hazajön Genzanóból, a hó végén, ha idejön Sig. Card. De Bani, akit a jövő hó elejére várnak ide, jelentem majd neki a malmok ügyét. Nagyon jelentős, hogy legyen bizonyságlevelünk a gabona áráról és a mennyiségről, ami a Collegiót illeti meg visszamenőleg és adja Isten, hogy ezekkel a hitelekkel megszüntethessük azt a két adósságot, amelyek a Collegiót terhelik, amelyek időközben jövedelmeznek 9500 scudit, akkor a Collegio is jól állna. – Ami pedig fr. Giacintót illeti, szükséges, hogy amikor felkészült, jöjjön Rómába, mert semmiképpen sem lesz felmentve a vizsga alól... így akarja ezt a Pápa kifejezetten a Brévében, senki ne mondja, hogy idiótákat szentelünk fel, amint a múltban rábízta a vizsgáztatást az Ordinálriusokra, hogy fel ne szenteljenek nagyon gyengéket. – Card. Dietrichstein végrendeletében elrendelte, hogy emberségesen legyenek ellátva a mieink, gondolt még a rendház épületére is, nincs más hátra ezek után, minthogy a mieink mint jó szerzetesek viselkedjenek...” – (Róma, 1636. okt. 22.)
„A múlt héten nem írtam, mert Frascatiban voltam, intézkedtem, hogy fr. Bartolomeo minél előbb induljon útnak, hogy ellássa az írási és a számolási iskolát, aki bizonyára meg fog érkezni az iskolai év kezdése előtt, Atyaságod egy más olyan valakit állítson munkába, hogy tanulja meg az írást és a számolást, amiknek hajlama és tehetsége van hozzá, kétségtelen, hogy lesz valaki, aki szívesen vállalja Isten iránti szeretetből a többlet munkát, a fáradozást, és mindnyájan, mind a felszentelt papok, mind a kispapok és a többiek is, akik erre a hajlandósággal, utasítással rendelkeznek, szent kötelességük minden fáradozással azon lenni, hogy képesek legyenek, hogy felkészültek legyenek, hogy tudjanak tanítani nem csak grammatikát, számolást, írást, hogy megtanítsák a gyermekeket tökéletesen olvasni, szavakat kiejteni, hangsúlyozni, hanem ami a legfontosabb, hogy tudják hitoktatásban részesíteni a gyermekeket és megtanítani őket az Isten félelemre és ezekben a dolgokban legyen szent versengés a mieink között, ami igen nagy érdemünkre lesz, érdemül szolgál nekik és nagy hasznukra felebarátaiknak. – Ami pedig a helyettest illeti, a P. Ministro távollétében, én úgy gondolom, hogy az helyettesítse, aki fogadalmai tekintetében a legidősebb, ezt így tartsák meg egy újabb intézkedésig. – Értesítsen engem arról, hogy az ottani tanítómesterek hogyan szorgoskodnak, ügyelnek a gyermekekre és gondja legyen arra, hogy egyetlen áldozópap se, sem klerikus, sem fratello ne lopja tétlenkedéssel a napot, hanem mindnyájan igyekezzenek, azon legyenek, hogy elfoglalják magukat munkálkodván a Szerzet javára a P. Ministro irányításának és rendelkezésének megfelelően. – Ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1636. okt. 24.)
„Meglátom, hogy mit tudunk majd tenni Don Pietróval a tönkrement orgonával, amelyet Firenzéből rendelt ide, mindazonáltal ne gondolja, hogy valami nagy jót tett azzal a házzal és ha valami dolog akadna, ami eladható, el lehet adni. Itt biztosra veszik, hogy nov. eső napjaiban ide érkezik Sig. Card. di Bagno, ezért hát jó lenne tudni, hogy miféle árt tartsunk. – Ami a társulat ügyét illeti, nov. elejéig nem várható döntés, akkor kerülne sorra a 12 malomnak birtokbevétele, vagy ugyanannyi értékű pénznek. – Nem vagyok benne biztos, hogy a Matelicában a Kegyes iskolák számára felajánlott telek ügye könnyen megy, mert esetleg előkerülnek adósságok vagy kötelezettségek a b. e. Sig. Flaminio után és amennyiben szükségesnek látszik, beszélje meg a dolgot Sig. Felice de Totissal, amit az iskolára hagyományoztak. – Megkaptam a száz scudiról az írást, jól lehet »ad usum« jött, mindazonáltal Sig. Bonanni kifizette nekem azonnal és azonnal kifizettem 45 scudit a vésnöknek, aki Card. Tonti síremléktábláját készíti a Ges?ban, már adtunk neki hat hónappal ezelőtt 20 scudit, Sig. Tontiék adtak neki 62 scudit, az egész összeg 125 scudi, amiért Sig. Antonio részéből három rész lett eladva és ha majd teljesen elkészül a síremlék, akkor kell majd még 50 scudit fizetni egyenként a Collegio és Sig. Antonio, aki talán 4 vagy hat hónapig itt lesz, és mindezen kívül fizettem 45 scudit utolsó részletként a sütőmesternek, aki ellátta kenyérrel a Collegiót, 39 scudit, ezekből láthatja, hogy mi marad a növendékek beruházására, ellátására ezekre a téli hónapokra, ennélfogva Atyaságodnak ezentúl is csak azon kell lennie, hogy valami pénzt szerezhessen és küldhessen ide nekünk Rómába minél előbb, engem meg sürget Sig. Horatio Caetano a már az elmúlt hónapokban esedékessé lett 60 scudi kamatfizetés miatt, és szakadatlanul látnom kell elkeseredésüket, akik kérik a pénzüket és jogosan kérik és nem tudok fizetni, most a Collegio nem fizet bért, ahol vannak, amely a Szerzeté, a noviciátus mellett és azt a kenyeret fogyasztják, amelyet a mi atyáink készítenek a noviciátus sütőkemencéjében, ha fizetni kellene a lakbért is meg a kenyeret is a sütőmesternél, nem tudnánk létezni, amiért is szükséges, hogy Atyaságod nézzen utána, hogy kitől tudna pénzt szerezni és küldeni hamarosan. Sig. Panicola azt mondja, hogy írni fog egy úr önnek, kifejezetten azt írja önnek, hogy Atyaságod fizettessen ki neki 10-12 scudit, Atyaságod amennyiben érdemesnek tartja, értesítsen engem. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. okt. 25.)
„Írtam afelől, hogy Mons. Accoramboni ügyvivőjétől kaptam 30 scudi 80 baioccót, úgy gondolom, hogy minden második hónapban fizet ugyanennyit, amit ott lefizetnek neki, érdek nélküli, haszon nélküli egyik rész, meg a másik rész számára is, most már illő, itt az ideje, hogy fizessem a kamatokat Sig. Horatio Caetanónak, naponként zaklat a 60 scudiért, nagyon kérem, hogy már küldjön egy másik utalványt, hogy minél előbb megszabadulhassak ettől a sok zaklatástól, értesítsen, hogy van fr. Antonio, mert ha nincs semmi baj, akkor ő lenne arra a legjobb, hogy a birtokokat ellenőrizze és mi remény van arra, hogy el tudják adni ott a javakat? – A társulat tagjainak megbízatásukat van Sig. Tontiékkal szemben, és én szeretném, a 3600 scudis készpénzzel elintézni Sig. Carduccinak járó adósságot, inkább ez legyen elintézve, inkább kívánatos ez mint a birtok, hasonlóképpen úgy hallom, hogy a malmok jövedelme a megvásárlás napjától a mai napig annyi lesz, hogy eleget tudunk tenni annak, hogy Sig. Horatio Caetanónak járó adósságot le tudjuk törleszteni, így akkor aztán a Collegio megszabadulna a tartozásoktól, várom az értesítést, hogy mi volt a gabona ára abban az időben, azt is írja meg, hogy milyen áron kel el a gabona. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. okt. 29.)
„Napról-napra várom az értesítést P. Macario ügyéről, valamint a többiekéről, ami nagyon is rám nehezedik és Atyaságod addig nem mozdulhat abból a városból, míg csak el nem intéződik ez az ügy és el nem bocsájtotta azt, akit el kell bocsájtani, és mivel nem sikerül ott tartani a novíciusokat, vagy ne öltöztessen be újakat, ha beöltöztek már, küldje őket minden holmikukkal együtt, amit magukkal hoztak otthonukból Rómába, mert az elengedhetetlenül szükséges, hogy aki Noviciátust végez, úgy végezze, ahogyan elő van írva vagy ne végezzen semmit sem és ha p. Gio. Domenico della Croce vezetésével végeznék a noviciátust különválasztva, hogy ne tárgyalhassanak a fogadalmasokkal, hanem vegyenek részt, arra legyen gondjuk, hogy végezzék a mortifikációkat és tartsák meg a világtól való visszavonultságot, akkor még csak el lehetne viselni, hogy ott végzik a Noviciátust, de hogy együtt legyenek a novíciusok a fogadalmasokkal, azzal csak igen könnyen ellazulhatnak ők maguk is, már pedig a novíciusok nevelésén áll vagy dől a Szerzet sorsa, jövője, ezért remélem, hogy ebben állapodnak meg. Köszöntse nevemben P. Maestro Santit és ha az ő Generálisa végez látogatást Messinában, segítségére sietünk a legkisebb iskolás gyermekek imádságával és az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. okt. 30.)
„Sig. Antonio Medici gyengélkedett, ezért maradt el az ötven scudi megküldése, amit majd az atyák közül valaki el fog vinni. Vagyok mindig kész az Ön szolgálatára.” – (Róma,1636. Okt. 30.)
„P. Gio. Thomaso di S. Maria Maddalena írja nekem, hogy gyomorbaja miatt nem tud ott maradni Moráviában biztos életveszély nélkül, az orvosok tanácsa ez és ha majd visszatérőben Cesenába érkezik, Atyaságod fogadja a megillető figyelmességgel és néhány napi pihenés után induljon Toscanán át Carcaréba, az ő szülőhazájának levegőjére, ha a jelzett útja néhány scudira szüksége lenne, Atyaságod előlegezze neki és aztán majd számoljon el róla a Szerzet terhére és ne a Collegio kiadásai keretében. Ezeket akartam jelen soraimban megírni.” – (Róma, 1636. okt. 31.)
„Úgy gondolom, hogy megérkezett már fr. Bartolomeo, ha nem is az iskola kezdetére mindjárt, de bizonyára rá néhány napra ott volt, hogy vezesse az írási és a számolási iskolát. Az újonnan érkezett novíciusok egészségesek, jól viselkednek és örülök annak, hogy azok, akik szándékoznak beöltözni, semmivel sem értéktelenebbek azoknál, akik már beöltöztek. Ami a questáló fratellót illeti, ha talál erre a célra megfelelő valakit, öltöztesse be a ház szolgálatára, de azzal a megegyezéssel, hogy nem fogja követelni, hogy följebb juthasson, hanem egész életén át megmarad abban a szolgálatban, ahova majd a Szerzet állítja. Fr. Bartolomeo útján küldtem négy-öt confrateri okmányt. Más írnivalóm nem lévén kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. okt. 31.)
„Fr. Arcangelo visszajött Ganzanóból, meghagyom neki, hogy a legközelebbi postával küldje a birtokról a másolatokat, ahogyan Atyaságod levelében jelezte és hogy most kezdődnek a Rota ülései, megkapjuk majd a döntést és majd elküldjük Atyaságodnak. Itt a társulat prokurátora arra kér bennünket, hogy várjunk 10-12 napot, mivelhogy ő azt a megbízást kapta a Kamara ügyhallgatójától, hogy Sig. Tontiék javaiban hajtsa végre a felszámolást a javak jegyzékbevételét, egyáltalában nincsen tetszésemre, hogy megfizessék a 3600 scudit, árverésre bocsájtják a birtokot, sokkal kisebb értékben, mint amennyit valóban ér. – Én szeretném elintézni a Carducci tartozást, ami miatt évente fizetünk kétszáztíz scudit, amely összegen igen könnyen el lehetne tartani négy növendéket. Várom a segélynyújtást, hogy fizethessem a kamatokat Sig. Horatio Caetanónak és még negyven scudi, amellyel más valakinek tartozom. Értesítsen, hogy mi az ára a gabonának, mert ha jó alkalom adódik, jó vásárt csinálhatna, azonkívül mg a gondoskodni kell a Collegio számára borról is, most legalábbis két hordóval kellene szerezni. Ha P. Gio. Thomaso megérkezett volna oda és ha Firenze felé szeretné venni az utat, P. Francesco tegyen meg annyit, hogy tartsa ott Firenzében, ha pedig Mallanebe akar menni, akkor nem érinti Firenzét, ha Loretóba akar menni, és innét Rómából indulhat hajóval is Genovába. Más írnivalóm nem lévén kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. nov. 1.) – „Nagyon szívesen venném, ha alkalomadtán az iskola számára tudna lúdtollat beszerezni, nagyon jó lenne.”
„Azt a tervet illetőleg, hogy a Riminiben levő javakat elcseréljük Sig. Pavoniéval, szerintem neméri meg, nem járható út, mivelhogy minden évben fizet 90 scudi »lucrum Canarae«-t, ami mindig fenn fog állni, évente 500 scudi kezelésre és a szőlő nagyon lehanyagolt állapotban van, csak nagy gond ekkora kiadást vállalni, ami még több is lehet, itt azt mondják, hogy megér 6000 scudit. A Collegiónak nincs szüksége ennyi kiadással járó szőlőre. – Ami Mons Carambona részletét illeti, ha majd kifizette, küldje el nekem a szabványt levélben és azt hiszem, hogy kb. 15 nap múlva ugyanannyi pénzt ad majd nekem az ügyvivője. Másrészről Atyaságod igyekezzék nekem pénzt küldeni, hogy fizethessem az adósságokat, jelenleg kettő van, melyek kitesznek 100 scudit. – Fr. Arcangelo két nappal ezelőtt Genzanóba ment, ma este vagy holnap reggelre várom érkezését és majd ő akkor válaszolni fog Atyaságod levelére, amellyel kapcsolatban annyit mondhatok, hogy valami betegség van itt Rómában, egyesek szerint az okozta, hogy valami gombát ettek és emiatt sokan halnak meg. Más írnivalóm nem lévén kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. nov. 5.)
„Nagyon fájlalom, hogy Sig. Giulio Gezzi plébános nem örvendezhet nagy fáradozásai gyümölcsének, aki annyit törődött azzal, gondoskodott arról, hogy átalakíthassa és megújíthassa az Anyatemplomot, addig is imádkoztunk érte, de ezután is meg fogjuk tenni a nevezett Sig. Pievanoért (plébánosért), hogy a mi Urunk áldja meg jó egészséggel, erővel, hogy láthassa és örvendezhessen a megújított templomának. – Figyelmébe ajánlom Atyaságodnak és az összes házbelieknek, hogy minden szorgalommal végezzék az iskolai kötelezettségeiket, legfőképpen mindabban, ami vonatkozásban van az Isteni félelemmel és a lelkiekkel a gyermekek oktatásában, ami a mi Szerzetünk feladata és ebben van a mi legnagyobb érdemünk, mivelhogy sok olyan Szerzet van, amely a felnőttekkel foglalkozik, azoknak van segítségére, de a gyermekekkel egyedül csak a mienk. Erre nagyon vigyázzanak, erre nagy figyelemmel legyenek. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. nov. 5.)
„Többször is írtam már, hogy abban az esetben, ha P. Macario ügye le lenne intézve és elküldte volna, akkor azt szerettem volna, hogy Atyaságod jöjjön ide mindazoknak az elintézése után, amikről írtam, mert itt igen eredményesen dolgozhatna, de látván, hogy az említett ügy még nincsen elintézve, nem hiszem, hogy Atyaságod el fog indulni az ügy végleges elintézése előtt, ami annyira aggaszt engem, meg aztán a félben maradt építkezés.” – (Róma, 1636. nov. 6.)
„F. h. 2-án kelt levelével együtt érkezett Sig. Fabrizio Tonti ajánlata a terményeket illetőleg, aki azt állítja, hogy fiától kapta, azt hiszem, hogy azért állítja ezt így, hogy ne kelljen fizetni, jól lehet, hogy világos a mi esetünk, mi senki kedvéért sem kezdünk pert. Erről most mást nem is mondok. – Ami pedig a 30 scudi 80 baioco lefizetését illeti a Mons Carambonónak, az ő ügyvivője itt Rómában úgy szeretné, ha megkaphatná a Monsignorétól adott elismervényt, hogy bevezethesse a könyvébe. – Sig. Panicola elküldte nekem Atyaságod egyik levelét, hogy fizessek neki tíz scudit, amennyit Atyaságod kapott ott. Én megfizettem és én remélem, hogy Atyaságod igyekezni fog eladni ott mindent, ami csak eladható és küldeni fog nekem pénzt, ha nem volna annyi tartozásunk, könnyebben lehetne fenntartani a Collegiót és lehetne emelni, növelni a növendékek számát. – Fr. Arcangelo négy vagy öt napja visszament Genzanóba, unokatestvérének valami ügyében, aki valami bűntett miatt fogságban, börtönben van, nekem azt mondta, hogy néhány nap múlva visszajön és ma már szombat van éjszaka egy óra és még nem jött, ennélfogva nem kapott tőle választ Atyaságod. – Ma reggel jobblétre szenderült fr. Ludovico, a noviciátusi questálo fratello, akit sokan ostobának, együgyűnek tartottak, mintha úgy látszott volna és tegnap este, amikor fájdalmai fokozódtak, nem csak hogy hangosan énekelte: »Miseri cordias Domini in aeternum cantabo« é s mondta a Mieserét és más jámbor imákat, fohászokat, hanem végezetül a pokol összes ördögét kihívta, harcra szólított, hogy még akkor sem ijedne meg tőlük, ha valamennyi is jönne. Így láthatjuk, hogy az egyszerűek és a tudatlanok ragadják el az Eget és a bölcsek és tudósok Isten tudja, hogyan szalasztják el ebben a pillanatban. Bisignanóból írják, hogy a jobb életbe költözött campi Francesco Antonio Bisignanóban, egy ritka tehetségű ember, akit valaha is csak láttam, hogy milyen járatos volt az anagrammák készítésében. Máshonnét is írják, hogy van néhány betegünk, a nyár vége óta az ősz folyamán volt mindezideig tíz halottunk és még most is vannak a betegszobáinkban hatan-heten betegek és ugyanannyi lábadozó. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. nov.8.)
„Jól lehet, hogy minden hasznos munkának a közös nagy ellensége keresni az alkalmat, hogy azt amennyire csak lehetséges, megakadályozza, de ezért nem csak hogy félbe nem kell hagyni a vállalt munkát, hanem még nagyobb buzgósággal kell folytatni. Remélem, hogy ez a szóbeszéd, ez a kitalálás, hogy nem a köztársaság területéről való ön, nem fog semmi akadályul szolgálni. Amiért Atyaságod folytassa a megkezdett munkát mindaddig, míg más intézkedést nem kap és legyen rajta, hogy mindnyájan tartsák meg a mi szabályainkat és mindnyájan iparkodjanak a Szerzet, az intézmény segítségére lenni bármiféle elfoglaltságukkal, ez a mi érdemünk. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. nov. 8.)
„Ami fr. Giacintót illeti, én úgy látom, hogy Genovában még úgy sem fog tanulni mint ott, Anconában együtt tanulhatna az abbacista fr. Francescóval és P. Pietro taníthatná minden este a szobájában és ugyancsak ezekkel együtt tanulhatna fr. Pietro della S.ma Triniti, aki csak kevéssel tud többet ezeknél. – Ami gabonát illeti, ezeken a tájakon nem emelkedett az ára, a hivatalos megállapítás szerint nyolc scudi egy rubbio ára, sajnos, a kereskedők elkérnek tízet is, én úgy gondolom, hogy Atyaságod eladhatja a gabonát és a babot, ahogyan írta. – Ha befejeződik a hagyatéki dolgokban a tárgyalás, akkor sorra kerülnek a malmok, holnap tárgyalják, hogy megkapjuk a megbízást a határozat végrehajtására és azután kerül sora a hagyatéki ügyekben. Kölcsönvettem 50 scudit, hogy kifizethessem az elmúlt félévre Sig. Horatio Caetanót, tartozom még neki tíz scudival, várom a minél előbbi segítséget. Fr. Arcangelo írni fog, mihelyt hazajön Genzanóból. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. nov. 12.)
„Nagy örömmel hallom, hogy kellő időben megérkezett fr. Bartolomeo és hogy mindenki lelkiismeretesen végzi az iskolai munkát és fáradoznak a növendékek előrehaladásán, ha továbbra is teljes odaadással végzik ezt a munkát, nagy érdemeket szereznek istennél. Azon dolgokat illetőleg, amelyeket olyan sürgetően kér levele végén egy kissé várjunk, hogy lássuk a dolgok alakulását és akkor majd értesítéssel leszünk. Ezeket akartam megírni jelen levelemben, utasítottam a genovai P. Ministrót, hogy informáljon engem egyes részletes kérdésekről, amelyekről írtam neki. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. nov. 15.)
„Írtam a tegnapelőtti postával értesítvén önt, mint ahogyan már máskor is írtam, hogy amíg el nem intéződik P. Macario és P. Gio. Domenico ügye, addig Atyaságod maradjon ott, mert lássa olyan nagy a mi nyomorúságunk, hogy abban az esetben, ha Atyaságod hiányozna, elkerülne abból a házból, igazában nem találnék senkit, aki úgy meg tudná tartani a házat a szerzetesi fegyelemben, ahogyan azt mg kell tartani, mert csak igen keveset találok olyant, akiben nincs valami hiba, mert úgy látom, hogy sokakban nincs meg a fegyelemszeretet, de annál nagyobb az önszeretet és míg Atyaságod valahogyan elrendezi annak a háznak az állapotát, ügyét, sorsát, addig majd csak ad az Úr megfelelő személyeket. – Tudomására hozom önnek, hogy a mi fr. Ludovicónk, a noviciátusi questalo fratello, aki együgyűnek tartotta magát és sokak annak is látták, hogyan halt meg nyolc-tíz nappal ezelőtt, nem mint az átlagos közönséges halandó, hanem mint aki bölcs, okos ember, amikor haldoklott, mind hívta ki az alvilág összes démonait, hogy jöjjenek elő, aztán erőteljesen énekelte: »Misericordias domini in aeternum cantabo«, és három-négy napig volt ravatalon a temetés előtt és ha kezét érintettük olyan volt mint az élő, eleven kéz, így a tizenegy-tizenkét évi alázatos élettel kiérdemelte az örök dicsőséget, mostanában nem egy a mieink közül menekülnek a munka elől, kerülik a fáradságot, keresik, követik a megtisztelő helyeket, állásokat és talán majd egy élet végén nagyon is bánkódni fognak és majd csalódottaknak érzik magukat, mert a paradicsomban másképpen be nem jut, hanem csak a szeretet által és amilyen fokára jutott el valaki a szeretetnek, olyan fokára fog eljutni az örökkévalóságban a dicsőségnek és minél inkább megalázza magát valaki Isten iránti szeretetből, az annak a jele, hogy mélységesebben szeret, valamint, ha valaki Isten iránti szeretetből vállalja a nagyobb szegénységet, annál jobban megmutatja az Isten iránti nagyobb szeretetet és egyesek elveszítik ezt a nagy szeretet annál a fegyelmezetlen érzületnél fogva, amelyet táplálnak magukban egy könyv, egy kalap, valami csecsebecse vagy valami más hasonló cifraság iránt, de mindazok, akikben van valami kevélység, azok elszakadnak az Isten szeretetből, mivelhogy: »Superbis Deus resistit humilibus autem dat gratiem«, Atyaságod lelkesítse fel a mi szerzetestestvéreinket az alázatosság és a szegénység szent erényében való versenyzésre, szítsa fel bennük a lelkesedést az alázatosság gyakorlására és a szegénység megkedvelésére, ami által igen nagy jót fog cselekedni. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. nov. 17.) – „A jelen levelet a messinai Padron Jaime úr viszi. Don Giuseppe nagy ember lett, aki emlegeti önt.”
„Tudomásul veszem, hogy azok, akiknek van tehetségük a tanulásra, tanuljanak a tanítás végeztével és az engedelmességből végzendő dolgok befejeztével, hogy annál felkészültebbek legyenek az Isten szolgálatára, de ha valaki elhanyagolja a szent engedelmesség folytán végzendő teendőit, nem csak hogy egyáltalában nem engedjük vizsgázni, hanem még alapos büntetésben is részesül. Ennélfogva olyanformán járhatnak el, mint annyi mások, akik az iskolai munka végeztével és más feladataik befejeztével, hátralevő szabad idejüket a tanulmányokra szentelhetik, de nem olyan értelemben, hogy ezzel megrövidítsék az éjszakai pihenőjüket a tanulás miatt, vagy hogy elmaradjanak a reggeli imáról. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. nov. 22.)
„Nagyon örülök annak, hogy a negyvenórás szentségimádás olyan szépen sikerült és hogy a hívő nép olyan nagy buzgósággal tiszteli a Szent Szüzet abban a templomban. Nagyon jól tudom, hogy a múltban az a ház az ön távollétében eléggé fegyelmezetlenül élt, de remélem, hogy Atyaságod rendbe hozza, P. Onofrio fenntartja majd a fegyelmet, természetesen elhelyezünk onnét egynéhány nem odavaló személyt és talán P. Gio. Domenico jó lenne a messinai ház vezetésére, miután Atyaságod rendbe hozta és nyugalmat teremtett. Minden megjön a maga idejében. – Ami pedig fr. Baldassare di S. Caterina ügyét illeti, senki sem írt felőle, én sem tudhatom, hogy mennek ott a dolgok, Atyaságodnak legyen rá figyelme, hogy minden úgy rendeződjék el, hogy meg ne bántsák az Istent. – Ami pedig azt a fratellót illeti, aki azt állítja, hogy erőszak folytán történt a dolog, szeretném megértetni vele, hogy az az igazság, hogy egy hónap hiányzott a fogságából, nem érdemli meg, hogy a jelzett időben együtt étkezzék és még azonkívül más mortifikációkat is érdemel. Jól van, az eset sokkal súlyosabb büntetést érdemelne, mindazonáltal tekintettel vagyunk a bűnösre, hogy például szolgáljon másoknak. Hallottam valamit az éjszakázásról (?), e nélkül is tudom, hogy mennyire letért az útról, a legsúlyosabb büntetést érdemli az, aki Atyaságod szerint ezt cselekedte. Én azt tartom, ha a maga idejében meg nem javul írásbeli közlésre, hacsak komoly bánatot nem tart, kötelességszerűen kell egy időn át a javulásra szorítani. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1636. nov. 22.)
„Azon fratelókat illetőleg, akik hogy tanulhassanak, nem végzik el rendes napi teendőiket, vagy szolgálataikat, Atyaságod büntesse őket, vagy fossza meg őket könyveiktől mindaddig, míg nem engedelmeskedne és csak azt az időt használhatják fel tanulásra, ami a munka elvégzése után még fennmarad nekik. Azt írja nekem a genovai P. Ministro, hogy a Köztársaság úgy rendelkezett, hogy mivel Atyaságod nem a Respublika területéről való, nem akarja, hogy elöljáró legyen, ez is valószínűleg lehetséges, hogy a mieink közül valóknak, egyeseknek a sugdolózására, lázítására történt, ha így van a dolog, úgy intézkedtem, hogy a genovai P. Ministro járjon el ebben az ügyben és a jelen levél Atyaságodnak áthelyezésül szolgál, hogy jöjjön Rómába, ahol tartózkodni fog anélkül, hogy valaki is elmarasztalja azért, hogy alattvalója-e vagy nem az Egyházi Államnak vagy más helynek. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. nov. 22.)
„Mons. Accoramboni ügyvivője újra átadott nekem 75 scudit, amiről írást adtam neki, hogy ott Atyaságod kifizethesse, egyúttal az volt a kívánsága, hogy az elismervényen legyen feltüntetve az elmúlt hónapban kapott járulékok, segélyek is, amint majd látni fogja az íráson. Azt mondta nekem, hogy sok száz scudit kell behajtania, amit az említett Monsig. Hitelezett, de tekintettel kell lennie arra, hogy az adósok nagy tekintélyű személyek. – Ami a »della Pace« szerzetes atyákat illeti majd utána nézünk, hogy melyik út lenne a legalkalmasabb. Megkaptam a 30 scudi átvételéről az elismervényt és átadtam a Mons. Ügyvivőjének. – Nagyon sajnálom, hogy fr. Antonio betegeskedik, amint lehetséges lesz, küldje Anconába és onnét lassan-lassan jöjjön Rómába. – Ami a Mons. Vescovo, a püspök rendeletét illeti, más szerzetesekkel együtt forduljanak a »Congregatio de bono regimina«-hez. – Mihelyt csak tudom, küldeni fogom a malmokat illető határozatot valamint a bíróság előtti megjelenést elrendelő iratot. Jelenleg ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. nov. 22.)
„Állandó, mindennapi tapasztalatból ismerem az akadályok sokféleségét, amelyekkel Intézményünk terjeszkedését nehezítik meg, amelyet olyan sokan keresnek amiatt a nagy hasznossága, előnye miatt, amit jelent az ifjúságnak jó nevelése. Én ha az Isten engedi, hogy sikerüljön a chieti alapítás, akkor egész bizonyossággal számíthatnak rá uraságodék, hogy abban a Városban is sikerülni fog az alapítás, ezt az ügyet a Szerzet részéről P. Gasparo tárgyalja Chietiben, aki mihelyt csak egy kis ideje lesz, fel fogja keresni önöket... Írtam a Mons Vescovónak, hogy jelenleg Chietiben tárgyal az alapításról P. Gasparo dell' Assunzione, hogy ott megtelepedik-e a kegyes iskolák intézménye abban a Városban bizonyos örökség hagyományozása folytán, amelyt a b. e. Sig. Francesco Vastavigna hagyott, ezután már egyszerűbb dolog lesz a tárgyalás Uraságotokkal, akiknek engedje az Úr minden kegyes és buzgó óhajuknak a teljesülését.” – (Róma, 1636. nov. 24.)
„Ma délelőtt kaptam meg az írást, helyesebben mondva a pénzesutalványt az 50 scudiról és mindjárt még az ebéd előtt letétbe kellett tennem húsz scudit a nyomtatványokért, négy scudit a másolónak, úgyhogy nem sok marad a Collegio költségire. Megpróbálom, hátha tudna nekem 150 scudit adni Mons. Accorambono ügyvivője Sig. Faustino, mivelhogy azt mondja a Mons., hogy állandóan vannak kiadások és tartozások a Collegio terhére. Megküldöm önnek Sig. Panicola elismervényét a 10 scudiról. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. nov. 25.)
„Mons. Coromboni ügyvivőjétől kaptam 65 scudit, amit látni fogja a váltólevélből, amelyet elküldtem, azt mondta, hogy még fog beszerezni pénzt és amennyiben lesz eredmény, fizetni fog nekem. Megkaptam a rendes postával küldött jegyzéket. – Ami a hagyatéki javakról a megegyezést illeti, két vagy három éve már, hogy Sig. Lorenzo nem akar megegyezni, a napokban adott ki a Rota egy döntést a mi javunkra, ami nagyon kapóra jött és még jobb lesz, ha majd látják, hogy az igazság a Collegio mellett lesz-e vagy nem? – P. Gio. Thomaso írja nekem Veneziából, hogy még nem döntött afelől, hogy Romagnába jön-e, hanem majd aszerint fog határozni, hogy könnyebbséget vagy nehézséget fog-e találni, hogy az Egyházi Államba jöjjön-e? – Ami fr. Antoniót illeti, megírtam a múlt levelemben, hogy mi a teendő, mivelhogy betegeskedik. Arra gondoltam, hogy a fananói házban volna egy olyan fratello, aki segítségére lehetne Atyaságodnak és annak a háznak, ezzel a postával írok néhány sort a fananói P. Ministrónak, hogy ez így lenne a legkönnyebb és legrövidebb megoldás, mintha Rómából kellene valakit küldeni. Fr. Arcangelo beszámol mindarról, ami érdekes. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. nov. 26.)
„Olvastam amint írja Atyaságod a helyzetet, míg élünk ebben a nyomorúságos földi életben, mindig ki vagyunk téve kellemetlen dolgoknak, mindezt úgy kell fogadnunk, mintha Isten kezéből jönne, nem pedig az eszköz okoktól, akik igen gyakran nem mások mint irigykedő személyek, akiket megtéveszt a gonosz ellenség. Írtam a genovai P. Ministrónak, hogy Atyaságod helyére nevezze ki helyi elöljárónak P. Gio. Cristoforót, hogy ezzel a Szentárusnak is kedvére tegyünk, Atyaságod pedig minél előbb jöjjön, lehet helyi elöljáró vgy Firenzében vagy valahol más ehhez hasonló házban, hogy tehetségével méltóképpen szolgálhassa Istent és embertársainak javát. Várom Atyaságodnak minél előbbi érkezését. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. nov. 29.)
(Rövidített levél) „Nagy nyugtalansággal várom a mieink ügyének az elintézését, igen szeretnék tudni valamit a dolgok felől.” – (1636. nov. 29.)
„Atyaságod igen jól teszi, hogy mindenkit foglalkoztat a házban, hogy senki sem tétlenkedjék. Írja meg nekem, hogyan van fr. Francesco, hogy vesebaja miatt nem végezheti az iskolai tevékenységet? Ami pedig a fratellók tanulmányát illeti, Atyaságod lehetőleg ne foglalkoztassa őket este, hogy tanulhassanak az esti imádság idejéig, és míg egy fél órácskát utána is, amikor ki ki visszavonul a maga szobájába, amikor már minden munkát elvégzett és ha délelőtt is szorgalmasan ellátják a munkájukat, egy órát tanulhatnak és ajánlom P. Pietrónak, hogy mindegyiket segítse tehetsége, képessége szerint, ami által Istennek tetsző dolgokat fog cselekedni. – Atyaságod azt gondolja, hogy én annyi felszentelt megfelelő számú pappal rendelkezem annyi ház számára, ahányat csak kérnek tőlem, de tudja meg, hogy itt Rómában csak annyi pappal rendelkezem, hogy még gyóntató sem kerül az iskolás gyermekek gyóntatására, ebből megértheti, hogyan tudjak akkor gondoskodni már házak igényeiről. Narniban és Norciában mindössze négy papunk van, ha majd lesznek felszentelhető kispapjaink, akkor majd többet tudunk felszentelni. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. dec. 3.)
„A legutóbbi levelemben írtam az 50 scudi felhasználásáról és ha a Mons. Accorambono ügyvivője ezután is ad még pénzt, jelezni fogom. Atyaságod küldje el a 75 scudiról az elismervényt. A megüresedett javadalmat illetőleg helyesen cselekedett. – Ami pedig a malmokra vonatkozó határozatot illeti, most folynak a tárgyalások, hogy miféle határozatot nyerhetünk és megbízást nem csak a tizenkét malomról, hanem az elmúlt évek hozamáról is, jól lehet, hogy ez nincsen benne kifejezetten a határozatban, de hogy időt ne veszítsünk. – Írtam Fananóba, hogy volna-e ott egy megfelelő fratello az ottani ház é s birtok számára, ha igen, minél előbb küldjék. Ha nem találunk megfelelőt, akkor küldjük fr. Arcangelót, jól lehet, hogy itt igen nagy szükség van rá, mert nélküle ugyancsak keveset végeznek, tesznek akár az ügy szorgalmazója Paolo, akár Panicola a sok már elfoglaltsága miatt. – Ami pedig fr. Giacintót ileti, meglegyen számára a tanulási idő. Mindenek előtt legyen meg benne az Isten félelemre való törekvés, ebben jól megalapozottnak kell lennie. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. dec. 3.)
„Ha P. Honofrio Palermóba érkezett, hallom, hogy P. Francisco is ott van, akkor én úgy látom szükségesnek, hogy menjen, ha még el nem ment volna Messinába, hogy elrendezze, rendbe hozza az iskola helyzetét, valamint a házát is, rendezze le már, hogy saját házunkban legyünk, ne pedig bérházban, Isten tudja, hogy milyen lelkiállapotban vagyunk itt, várom már P. Macario és P. Giov. Domenico ügyének az elintézését is.” – (Róma, 1636. dec. 4.)
„Nagyon lekötelez engem szívélyessége, amelyet isten iránti szeretetből gyakorolt ön a mi Donato fratellónkkal szemben és ha úgy méltóztatik gondolni, hogy valamiben szolgálatára tudnék lenni, mindig kész vagyok bármiben is teljesíteni óhaját, különösen most imáimban kérem az Istentől, hogy állandóan gyarapodjék az isteni kegyelemben. Küldök egy kis cédulácskát, hogy szolgáljon önnek örömére mindabban, amit óhajt fr. Donato értesítése szerint és hogy ájtatosságul szolgáljon mellékelten küldök finoman kidolgozott kis szentképet.” – (Róma, 1636. dec. 10.)
„Megkaptam a Mons. Accorambonitól az elismervényt, amit átadok majd az ügyvivőjének. Ami pedig a malmokról való véleményt illeti, Sig. Card. Biscia ügyhallgatója azt mondta, ha ma este aláírja és legkésőbb szombaton küldik és azonnal intézkedik a termények felől. Ami pedig a hagyatéki javakat illeti, ahogyan a legjobbnak találja, mindig módjában van, hogy felválthassa a munkásokat. Ami pedig az üresedésben levő javadalmat illeti, Atyaságod küldje meg nekünk az alapítólevél másolatát, amit a b. e. Kardinális eszközölt, hogy itt átírathassuk, lemásoltathassuk ha éppen szükség lenne rá. Írok a Mons. Vescovónak és rajta leszek, elintézem, hogy írjon még egyszer valaki neki ezen urak közül, hogy sürgesse meg, hogy minél előbb tárgyalják meg ezt az ügyet. P. Gio. Thomaso szülőföldje felé vette útját az alessandria della Paglia út irányában, mert az a legrövidebb. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. dec. 10.)
„Annyi történt, hogy megvan a megbízó levél a malmokat illetőleg, ennélfogva Atyaságod vegye azokat minél előbb birtokba és mondja meg az ottani uraknak, ha nincs annyi készpénzük, ad Sig. Card. di Bagno és megtartja »cum paeto retrovendendi«, amiként annak idején bírta Sig. Card. Tonti és itt fogja átadni a pénzt Rómában, ami igen jól jön a Collegio szempontból, hogy ezáltal elrendezhessük a Carducci-féle adósságot, amiért is azonnal értesítsen. Megkaptam az írást a 20 scudi 20 baioccóról és mihelyt lehet, azonnal felveszem a pénzt és majd értesítéssel leszek. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. dec. 13.)
„Atyaságod jól mondja, hogy illik kétszer-háromszor elolvasni a leveleket, főként Atyaságod leveleit, amelyeket csak keservesen lehet elolvasni, mert a nagy sietségben csak kapkodva írja rossz írással, az igazi erénynek a finomsága abban áll, hogy el tudunk tűrni rágalmakat, sértéseket azoktól,a kikkel az ember jót tett és kész még ezentúl is jót cselekedni isten iránti szeretetből, ez legyen mindenen a mi teljes célunk. Én azt gondolom, hogy az a palermói ház, amennyiben nagyságánál és jó helyzeténél fogva felülmúlja az összes többieket, de mindaz csak anyagi szempontból vett értékelés, én azt szeretném, ha első lenne a fegyelem megtartásában is, az obszervanciában is, a mi konstitúciónk megtartásában, ezen kell Atyaságodnak sürgősen szorgoskodnia, hogy minden erényben jó példával járjon valamennyi előtt. – Megértettem, amit írt P. Gio. Domenico visszatartásáról, ami már olyan hosszú ideje áll fenn, feltehető, hogy valami komolyabb hibáról van szó, de P. Macario esete még súlyosabbnak látszik. Imádkozunk, hogy az ügynek jó kimenetele legyen. – Ami pedig P. Honofriót illeti, mivel nem próbált, nem tapasztalt meg egyetlen más szerzetet sem, azért itt minden legyet elefántnak néz, akit főként akkor fog megismerni, ha majd valami utasítást, rendelkezést fog kiadni, mindennek oka az imádságban való hanyagság, mert ha az áldott Krisztus kínszenvedésének elmélkedéséből türelmességgel és kellemetlenségek elviselését megtanulnánk, akkor sokkal könnyebb lenne minden önmegtagadás, mortifikáció és ezeknek segítségével egyre előbbre jutnának, de a helytelen, a túlzott önszeretet megakadályoz bennünket, hogy nagy dolgokat tudjunk végbevinni, az Úr adjon neki nagy lelki megvilágosodást, hogy felismerje az igazságot és érdemszerzőbb lenne számár és mindenki más számára, ha ki tudná seperni a kicsinyek iskoláját és tudná tanítani a »Pater noster«-t, mint énekelni a hórákat vagy bennmaradni a szerzetesi szobában, amikor ez nincs kedvére, vagy nem ott tartózkodni, amikor szeretne ott maradni és egyéb intézkedésekhez való alkalmazkodások, amelyek nem egynél idéznek elő apoztáziát, amitől mentse meg az Úr nemcsak a mi Szerzetünket, hanem a többieket is, hanem mindenhol iparkodjanak buzgó tökéletességben élni. – Ami a messinai házat illeti, rábízom az ügyeket teljesen Atyaságodra, egyedül csak azt akarom megjegyezni, hogy P. Gio. Domenico della Corce szerintem jobban megfelel Messinában mint Palermóban, mindazonáltal ezt is ráhagyom Atyaságodra. Ami pedig fr. Gio. Battista di s. Maria Maddalenát illeti, itt az ideje már, hogy megtalálják számára a gyógymódot, hogy már egy kissé észre térjen, ha ide hozzánk kerülne, jobban kézbe venném mint a múltban, mivel igen meg akart engem győzni bőbeszédűségével, hogy ezentúl nem tesz meggondolatlanságokat, és mivelhogy tudom, hogy fr. Marc' Antonio nagyon fegyelmezett, obszerváns ember, Atyaságod vegye igénybe segítségét a közös fegyelmi ügyekben és mindnyájan kérjék az Úrtól alázatos buzgó imáikban, hogy az Úr ne csak az anyagi javakkal áldja meg a házat, amely javakat senki sem mondja a magáénak, hanem ajándékozza meg mindnyájukat a lelki javakkal, ez az igazi jutalma sz ő hűséges szolgáinak és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. dec. 13.) – „Értesítsen engem, hogy Pietro Casinese meghalt-e vagy életben van-e még, mert ha élne, aligha hanyagolná el az írást, hogy megvigasztalja édesanyját, csak egyedül a jó Isten tudja, hogy milyen helyzetben él, nagy részvéttel látva, hogy mennyit szenved a hideg miatt, egy kevésbé használt ruhát vásároltam neki.”
„Válaszoltam már uraságod levelére részletesen beszámolva arról, hogy egészen rendkívüli bizalommal itt tartottam Rómában fiát, hogy olyan tanulmányokat végezhessen, amelynek folytán, remélhetőleg, majd egykor nagy eredményeket érhet el, mivelhogy egy igen kiváló Mesterünk van és szinte versenyben vannak a mi növendékeink és a Collegio Nazareno növendékei is mind ugyanazon Mester vezetése alatt vannak. Egészen különös gondom van arra, és efelől Uraságod nyugodt lehet, mert magamnak is a legfőbb óhajom, hogy mindenki a kapott tehetségével majd eredményesen tudjon oktatni másokat, Uraságodnak mindenkor készségesen rendelkezésére állva vagyok az Úrban alázatos lélekkel. – P. Gioseppe della Madre di Dio” – (Róma, 1636. dec. 17.)
„Ha megkaphatom a küldönc útján a végrendelet szövegét, amiként Atyaságod nekem megküldte a másolatot, azonnal fogom küldeni én is, hogy ott azonnal készségesen járjon el a 700 scudi hitel ügyében. Én azt gondoltam, hogy a névtelen levelet valamelyik elégedetlenkedő társunk biztatására írta meg valaki, amiként annak előtte azt is mondogatták, hogy gyónás útján tudta meg azt is, hogy ki volt az, aki a halált kívánta önnek, teljesítsük hűségesen iskolai kötelezettségeinket, az Úr majd gondoskodik megvédelmezésünkről. Azt írja nekem fr. Giuseppe dell' Angelo Custode, hogy édesanyja igen rászorul a segítségre, nemkülönben szegény testvére, ezért hát ha majd a tanítás befejeződik, Atyaságod adjon, rendeljen melléje egy társat, hogy elvégezhessék az említett szolgálatokat a tanítás végeztével, ahogyan mondtam, ami pedig fr. Pietro Antonio számára a társat illeti, majd küldeni fogom, de ezekben a téli időkben nem lehet útnak indítani a szárazföldön, tengeri úton lehetséges, hogy küldjék el vele fogadalmas földijét, aki nem tudott elmenni Firenzébe, de ott elvégezheti a tanulmányokat. – Ami fr. Evangelistát illeti, mivelhogy ott nem tud így eleget tenni az iskolai kötelezettségeknek ahogyan kellene, küldje őt ide fr. Alessióval együtt és azzal a fratellóval, aki Laurmaból való, ha kész megtenni a tengeri utat, itt majd a betegszobánkban gondozni fogjuk. Vigasztalja meg P. Matteót, ne küldje le olyan hirtelen, főként míg el nem múlik a téli idő és Cescenzáról, még csak el nem jön a március hónap, nem lehet megfelelően intézkedni, Bisignanóban is elkelne egy pap, de mielőtt küldenék oda valakit, értesítsen engem, hogy gondolta megoldhatónak ön és kikkel? Mondja meg P. Thomaso anyjának, hogy írt nekem, hogy nem tudok más fiáról, hogy jelenleg Chietiben az örökségi ügyben, jól lehet, megtudtam, hogy titokban Nápolyban is volt és aztán visszatért Chietibe. – Azokat a fratellókat illetőleg, akik követelik, hogy tanulhassanak, hogy papok lehessenek, közölje velük, hogy aki nem látja el becsületesen a munkáját, az nyugodt lehet, hogy azt sohasem fogom felszenteltetni, hanem ellenkezőleg súlyos mortifikációkat fogok kiszabni rá, ezért tehát, ha az operárius klerikusok közül valaki felszentelt pap akar lenni, gondja legyen rá, hogy az illető nagyon fegyelemtartó ember legyen »molto osserrante«, máskülönben büntetésben részesül, hasonlóképpen a klerikusok is, hacsak komolyan meg nem tartják a szabályokat, nem fogom megengedni, nem járulok hozzá, hogy felszenteljék őket. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. dec. 18.)
„Elküldtük a meghatalmazást, hogy vegye birtokba a 22 malmot és most készülnek a tárgyalásra megidéző levelek, hogy felszámoljuk a terményhozamokat, keddre várjuk Atyaságod válaszát, hogy mit rendezett el és itt azonnal fizet nekünk Sig. Card. de Bagni, ami be lesz fektetve vagy banküzletbe vagy kamatra valami kegyes alapítványra és a hozamából iparkodunk néhány adósságot rendezni vagy részben például Sig. Ger.mo Carducciét, a hat százalékos kamatra van. – Nem tudom, hogy Sig. Faustino Dolcebene az ünnepekre tud-e nekem pénzt adni, majd értesítem Atyaságodat, fizettem az említett Sig. Carduccinak 105 scudit, Ulivettónak 36-t és 50-t a házbér fejében és Sig. Biagiónak 113, most még fizetnem kell Sig. Panicolának, aki 70 scudit kölcsönzött egy alkalommal nekem, amikor Sig. Fabriziónak kellett fizetnem, aki elárverezett egy házat a Collegio tartozandóságából 170 scudiért és Isten segítsen meg bennünket, mert nem tudom, hogy jutunk dűlőre a társulatiakkal. – Ami fr. Antoniót illeti, mivelhogy olyan szigorú hideg idő járja, nem látom jónak, hogy útnak indítsam, míg az idő alkalmasabb nem lesz, hasonlóképpen a tavaszig fr. Arcangelo sem mozoghat. Három hét óta áradással fenyeget a Tiberis, nem egyszer a San Rocco piacig felhatoltak a hullámok. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. dec. 19.)
„Megkaptam a lemondó írás másolatát, ahogyan fr. Baldassare lemondott a dolgokról ünnepélyes fogadalom letétele alkalmával és ezzel együtt érkezett egy egész ívnyi hosszú levél, amely nem igazolható hamis véleményekből indul ki, a palermói házból semmit sem írnak a ház kormányzásáról, vezetéséről, sem az iskoláról, de én írok és figyelmeztetem arra, ami megtörténhet, amiért is Atyaságod legyen mindig készenlétben, mert az ellenség nem alszik. – P. Pier Francesco azt írja nekem Messinából, hogy várta Atyaságodat, hogy fejezze be annak a háznak az elrendezését és hogy vigye magával a messinai ház elöljáróját P. Honofriót vagy P. Gio. Domenico della Croce atyát, úgy gondolom, hogy Atyaságod erre az időre már mindezt el is rendezte, és kiadta az utasítást fr. Marc' Antoniónak, hogy távollétében irányítsa, vezesse az építkezéseket. – P. Gio. Domenico és P. Macario ügye állandóan nyugtalanít engem, hogy már hogyan is végződik ez az ügy, szeretném azt remélni, hogy jól fog elintéződni. Ahelyett, hogy dicsérné saját maga fáradozását, munkáját, vegye inkább gyakrabban ajkára a következő szavakat: »Cum feceritis, quae pranipta sunt vobis, dicite quod debuimus facere fecimus et servi inutiles summus«, mert ha a munka, amit végzünk jó, azt az Isten végzi, a mindenható mint Causa efficiens általunk. Végül is nincs más hátra, minthogy én küldjek levelet, ha senki más nem ír nekem... Más írnivalóm nem lévén most, az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. dec. 20.)
„Azt gondoltam, hogy majd a mai postával jön az értesítés, hogy birtokba vette a malmokat, de nem kaptam semmit, remélem, hogy majd a legközelebbivel kapok írást. Míg el nem múlnak az ünnepek, addig nem küldik szét a tárgyalásra idéző leveleket a terméshozamok felszámolásáról, de utána azonnal kézbesítik. Nincs semmi hír, amiről értesítést adhatnék. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. dec. 24.)
„Megkaptam a jegyzőkönyvet a tizenkét malom birtokbavételéről, valamint a javadalom alapításának a jegyzőkönyvét, majd tárgyalok a Sig. Card. de Bagnival mind a tizenkét malomról mind a a négy és félről és majd értesítem. Nagyon haragos levelet kaptam Sig. Ambrosio Pollicanótól, majd válaszolok neki, hogy az a jegyzőkönyv ugyanazon a napon lett keltezve, mint amelyiken a határozat lett, meg vagyok győződve, hogy az illetékes szolgálattevők adták a megfelelő tanácsot, úgy rendelkezem, hogy vegye igénybe az egyházi fórum jegyzőjét, akkor majd meg fog nyugodni. Ha a Mons. Accorambono ügyvivőjétől netán kapnék pénzt, azonnal értesítéssel leszek. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1636. dec. 27.)
„Mindent elkövetek, amit csak megtehetek itt Rómában, hogy P. Glicerio megkapja az engedélyt, hogy gyóntathasson Narniban, mint ahogyan más alkalommal már megkapta, sajnálom, hogy a Mons. Illust. Annyira ellenszenves a mi Szerzetünkkel szemben, aki abszolút hatalommal rendelkezik abban a kérdésben, hogy gyóntatási joghatóságot engedje-e vagy ne a szerzeteseknek, meglátom majd a módját, hogyan tudnám nála kieszközölni, hogy adjon engedélyt, addig is hálásan megköszönöm Uraságodnak a jóleső magatartását, amellyel viseltetik Szerzetünk iránt, imáimban kérem az Urat, hogy bőségesen fizessen meg Uraságodnak ezért.” – (Róma, 1636.)
„Úgy gondolom, hogy az első kongregációban megkapjuk a tárgyalásra idéző leveleket, a terméshozamok ügyében, ami pedig a megbízatást illeti, láthatják az ottaniak, hogy aláírta Sig. Card. Biscia, hogy mondhatnak olyat, hogy ő nem ért a dolgokhoz, hogy nem tud semmit és hivatalosan ki fogják hirdetni, hogy nem lehet akkor fellebbezni, amikor a Kongregációban két egyforma határozat van, tegyenek amit akarnak, de a társulat tagjai nem menekülnek meg a fizetéstől sem az alapvagyont illetőleg, sem a terméshozamokat illetőleg és ez mind így van, ha például Sig. Card. Bagni csak négy malmot vett igénybe, akkor nem fizeti mind a tizenkettőt, és így tovább egyéb dolgokban, ezt majd mind tudomására kell hozni világosa a társulatnak. Ami pedig Sig. Ambrosiót illeti, nem kellett volna vele annyira ellenkeznie, aki tartozik ezzel a Collegiónak. Ami pedig a javak eladását illeti Sig. Card, Capponének, én azt hiszem hogy inkább csak szóbeszéd, nem annyira komoly szándék. – Ami pedig a malmok hozamát illeti, én azt gondolom, hogy a hó végén rendelkezést kap Rómából, mivelhogy még a múltra visszamenőleg nem történt semmiféle »nullitas« ebben az ügyben, ennélfogva szét lesznek küldve a megidéző levelek is, megkaptam a jegyzőkönyvet és átadtam fr. Arcangelónak, aki majd válaszolni fog az ön levelére. – Mons. Coromboni ügyvivője még nem fizette le a tíz scudit, talán majd most a Vízkereszt hetében ad majd valami pénzt, ahogyan említette, azonnal értesíteni fogom Atyaságodat, akit áldjon meg az Úr mindenkor.” – (Róma, 1637. jan. 3.)
„Meg vagyok győződve, hogy az önök elöljárója megengedni, hogy mindegyikük megtarthatja az élelmiszereket, amiket karácsonyra szoktak küldeni, nem különben még súlyosabb dolgokba is beleegyezik és mivelhogy az általunk küldött kisebb intézkedéseket nem becsülik annyira, amennyire kellene, úgy döntöttem, hogy egy vizitációt fogok elrendelni, hogy tárja fel a szabálytalanságokat, rendellenességeket és sújtsa mortifikációval, aki arra szolgált rá, súlyosabban vagy enyhébben, ahogyan megérdemli. Ami pedig a tanulmányi rendet illeti, majd megküldöm a tervezetet, amelyhez igazodniuk kell tanulmányaikban az operárius klerikusoknak. Más írnivalóm nem lévén, az Úr áldja meg mindnyájukat.” – (Róma, 1637. jan. 3.)
„Írtam P. Hilariónak, hogy iktassa be házi elöljárói tisztjébe P. Gio. Cristoforót és bocsássa útra legelső alkalommal hajóra szállva Atyaságodat Rómába. Mondja meg Atyaságod mindazoknak, akikben megvan a tehetség az írásra, hogy tanulják meg azt, hogy készüljenek fel arra, hogy márciusban meg kell kezdeni a gyakorlást mindennap egy keveset, ha áldozópapok, nagyon szeretném, hogy mindnyájan rendelkeznének különféle elkészültséggel, hogy segítségére lehessenek embertársainknak sok minden dologban, amikor valami alkalom csak előadódik, nagyon lusta az a szerzetes, aki három-négyféleképpen is szolgálhatná a Szerzetet és megelégszik egyféle szolgálattétellel, de azt is rosszul végzi és aki így fog majd egykor megjelenni Isten ítélőszéke előtt, nem tudom, hogyan megy át az ítéleten. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. jan. 3.) – „Szeretném személyesen megismerni P. Giacomo del Smo. Sacramento atyát, de sajnálom, hogy az önszeretet nagyon visszatartja szülőföldjén.”
„Tudomásul vettem, amit Uraságod írt a kis házat illetőleg, amit a múlt évek folyamán önnek adott el P. Stefano, habár Sig. Ambrosio olyasmit csinál, amit nem kellene megtennie, mindazonáltal itt mindenben eljárnak, ami csak szükséges, rendezni akarunk mindent, azért hát ne okozzon önnek semmi kényelmetlenséget, ha valamit kitalálnak azok, akik ellenségei a Collegiónak, Uraságod se szenvedjen valami kárt jogos érdekeiben, se P. Stefano, sem az ő jó hírneve. Ezeket akartam megírni válaszul levelére.” – (Róma, 1637. jan. 10.)
„Olvastam levelét, Atyaságod jelentését megértettem, nagyon sajnálom azt a szenvedélyes magatartást, amellyel Sig. Ambrosio Pollicano fellép, aki a szenvedélyektől indíttatva olyasmit követel, amivel meg akarja károsítani a Collegiót, azt nem tudja megtenni, de annál nagyobb kárt okoz a saját lelkében, ezért hát Atyaságod végezze továbbra is a Collegio ügyeit, valahányszor csak adódik is ilyen alkalom az én részemről a legteljesebb bizalommal lehet, és az, ami tennie kell, nagy bizalommal imádkozni a mindenkor áldott mennyei Atyához, mint ahogyan én is cselekedtem, mi szükség van erre a haragra, szenvedélyre vagy bűnre? Fr. Arcangelo a legrészletesebben fog válaszolni levelére a legutolsó levelemben írtam, hogy küldjön egy nagyobb összegű utalványt, amennyiben lehetséges, mert a Mons. Coromboni ügyvivője úgy mondta, hogy most nem tud pénzt juttatni. – Ma éjszaka hat óra felé szörnyű vihar vonult át Róma felett azt mondják, hogy senki sem emlékszik arra, hogy ehhez hasonlót élt volna át, mivelhogy olyan hatalmas eső volt, olyan jégdarabokkal, hogy egyesek nem is akarták elhinni, hogy ezzel a viharral esett, nagy villámlással és egy villám becsapott a Borghese palotába átfutva a szobán, ahol Signora Donna Virginia aludt, megrongálta a fal díszeit, a gobbleineket s a fürdőszobában más különösebb kár nem okozott az asszonyságnak, aztán a Sig. Card. Borghese szobájába vágott be, de ott sem lett más kár, hanem csak megrongálta a fal díszeit, azt mondják, hogy igen megrongálódott a »Domine, quo vadis« kápolnácska és néhány szomszédos dolog, ami most okul szolgál, hogy újraépíthessék szebben, fényesebben mint amilyen volt azelőtt. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. jan. 11.)
„Nagyon meglepődtem azon, hogy P. Gio Domenico di Cosenza ügyében nem haladnak előre, jól lehet, hogy az ő esete egészen más, mint P. Macarióé, akinek az »ubiquitas« miatt lett baja, nem tudom, hogy mit gondoljak, csak imádkozom és imádkoztatok másokkal is és azt pedig vegye jól észre, hogy P. Macariónak fogvatartásával nem tart ám a noviciátusi ideje, ha szabadon bocsájtják azonnal bocsássa el békességben otthonába. – Itt még mindig van nyolc-tíz betegünk, az egész ősz folyamán mindezideig igen sok betegünk volt, de mindnyájan vagy a noviciátusból vagy pedig vidéki házakból kerültek ki és jól lehet, hogy az adományok, az alamizsnák megfogyatkoztak, mindazonáltal csak megvagyunk, ha nem is minden nehézség nélkül. – Atyaságod azt írja nekem, hogy az építkezés igen szépen halad előre, jól értem ezt az anyagiakban való előrehaladásról, de ha Szerzetünk szent szabályzatának a megtartásban és az egyetértésben nem tapasztalható ez a lelki előrehaladás, akkor az anyagiakban való sikerek nem sokat számítanak, igen, ebben a jellegzetes kérdésben minden az elöljárón múlik, tudniillik, ha a dolgok jól mennek, akkor a dicsőség és az érdem az elöljáróé, ellenkező esetben pedig, ha a dolgok rosszul mennek, akkor minden szégyen és kár Isten előtt az elöljárót fogja érni, lássa tehát, hogy mennyi bölcsesség, mekkora szeretet és mennyi türelmesség legyen abban, aki valamelyik házunkban elöljáró és aki ezekben a dolgokban azt gondolja, hogy keveset tud, az tud többet, és aki sokat gondol maga felől, az tud legkevesebbet, mivelhogy az Úr Isten az alázatosakat segíti és azokat, akik egyedül Istenben bíznak és nem saját erejükben, rátermettségükben. – Várom a messinai dogok elrendezéséről a jelentést, ahol még ott tartózkodik a Sig. Stratego, akinek segítségével még valamit elérhet a Sig. Vicerénél és a várossal, ezért hát remélem, hogy Atyaságod még sok minden elrendezhet ügyességével, szorgalmával. – itt néhány rendkívüli dolog történt, engedje meg az Úr, hogy minden dolog az ő nagyobb dicsőségére történjék és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1637. jan. 10.)
„Ha alkalmas idő mutatkozik és ha valami hajóindulás éppen kapóra jönne, akkor nem szükséges, hogy Atyaságod a tavaszig várakozzon a Rómába való indulással, jól értse meg, hogy nem akarom, hogy rossz időben induljon útnak és önnel együtt jöhet fr. Giuseppe Maria novícius és ha még van más valaki, akinek különösképpen van arra adottsága, hogy szépen tudjon írni és jól számolni, akkor azt hozza magával. Ami pedig a finalei örökséget illeti, ráköltheti a Noviciátusra, de ne legyen iskola néhány éven át, így elfogadhatja, de hogy iskola legyen, úgy ne. Ezeket akartam megírni válaszul levelére. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. jan. 14.)
„A két legutóbbi levelemben jeleztem, hogy a Mons. Coromboni ügyvivője azt mondta nekem, hogy most nem tud segíteni pénzzel, ezért hát nincs más hátra, minthogy Atyaságod küldjön minél előbb utalványt, hogy eleget tehessünk a Collegio napi kiadásainak. Sig. Ambrosióval szemben pedig járjon el úgy, ahogyan a legjobbnak találja. Ami pedig a a malmokat illeti, folyik a tárgyalás Sig. Card. de Bagnival, aki még mindig azzal a gondolattal foglalkozik, hogy megszerzi a cesenai összes hagyatéki földeket, de ha aközben Sig. Card. Capponi ajánlattétele elfogadható volna, akkor ne mulassza el a vele való tárgyalást, majd aztán meglátjuk, hogy melyik lesz a megfelelőbb. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. jan. 14.) – „Ma délben az ebéd idején hozott nekem Sig. Dolcebene 70 scudit, Atyaságod ennyit fizet ott és ha majd lesz készpénze, intézze el a Monsignorral, még akkor is, ha esetleg kölcsönt kellett volna felvennie.”
„Áttanulmányoztam mindazt, amit írt nekem a dec. 30-án kelt levelében, és a memorandumot illetőleg, amit a genovai Provincia mind a három házának a nevében benyújtottak a Szent Kongregációhoz, megküldték nekem, hogy válaszoljak és informáljam a Kongregációt a carcarei ház papjainak a neve között ott olvasható az ön aláírása is, remélem, hogy pár nap múlva megkapják majd rá a választ. Ami pedig fr. Gio di S. Stefanót illeti, aki Rómába jött, először is lelkigyakorlatot végeztettem vele, aztán megmondtam neki, hogy adja be a kérvényt és az ő hiteles írásait a Kongregációhoz és én majd segítségére leszek, minden tehetségemmel, hogy kikerüljön a Szerzetből, mert sokkal jobb, ha az ilyen egyének elmennek, mert a Szerzetben csak botrányul szolgálnak. – Ami pedig azt a gondolatot illeti, hogy elmegy meglátogatni a noviciátust Mortarában, Atyaságod most ne foglalkozzék ezzel, mert most nincs erre alkalmas idő, háborús hírek hallatszanak és háborús veszélyben az ottani házak. – Azt írják Savonából, hogy egy valaki Finaléban egy kis örökséget hagyott a mi Intézményünkre, ha elég lenne iskola nélküli noviciátusra, lehet tárgyalnia dologról. Én ha a legközelebbi tavasszal alkalmas idő lesz, Atyaságod eljöhetne meglátogatni a római szent helyeket, aminek én nagyon örülnék. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. jan. 14.) – „Buzdítsa meleg szívvel P. Gio. Thomasót, hogy egy kicsit lásson neki, hogy erőre, kedvre kerekedjék, hogy hozza meg a jó hírnevét annak a carcarei iskolának, amivel azonkívül még Istennek is nagy szolgálatot tesz, én magam különösképpen fogok imádkozni, hogy gyarapodjék az isteni kegyelemben.”
„Megkaptam dec. 15-én írt levelét, nagyon sajnálom, hogy mieink még mindig nincsenek szabadon bocsájtva, valami komoly ügynek kell ott lennie, arra is kell gondolnom, hogy valaki kívül álló személy adhat valami információt a Szerzet ellen, nem tudok mást mondani mint azt, hogy egyetlen segítségünk, hogy imádkozzunk, Atyaságod is rendelje el, hogy ott is mindennap imádkozzanak erre a szándékra, hasonlóképpen cselekszem én is. – Ami pedig a messinai ügyeket illeti, én úgy látom, hogy szükséges, hogy Atyaságod oda menjen és intézze el az elöljáróság és más hivatalos megbízatások kérdését, aztán jöjjön ide, hogy gondoskodjunk teljesen a palermói házról, nem különben a messinairól, ezért hát rendeljen egy helyettest Palemróban és elrendezve a messinai ház ügyeit, jöjjön Rómába, hogy a tavasszal minden szükséges ügyet megbeszéljünk, nemcsak az ottani házakat illetőleg, hanem a Szerzetnek egyéb feladatait is, hacsak valahol is valamiben ennek nagy szükségét látjuk, hogy megtárgyaljuk. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. jan. 17.)
„Ma este kaptam levelet P. Gio. Battistától, amelyet f. h. 15-én írt Loretóból, gondolom, hogy sietni fog Anconából, hogy minél előbb Rómába jöjjön. Örömmel hallom, hogy jól elrendezetten hagyta el azt a házat, azt hiszem hogy Atyaságod megkapta a szerzeményeket, amelyeket postán küldtem meg önnek. Most eszembe jut, hogy megírjam önnek, hogy nézzen körül a házban, hogy hátha találna egy ilyen című könyvet, Joannus vagy pedig Antonius de Burgis, kopott fekete táblás könyv, amelyről talán van is tudomása Atyaságodnak, amelyet egykor használt P. Marcello fr. Gasparóval, ha ráakadna ott a házban, Atyaságod vegye gondjába és értesítsen engem a legelső alkalommal. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. jan. 21.)
„A mai postával megkaptam a Collegio számára küldött 100 scudiról szóló utalványt, jelenleg 200 scudi tartozása van a Collegiónak, Atyaságodnak legyen gondja arra, hogy eleget tegyen a 70 scudi kifizetésnek, amit néhány nappal ezelőtt kaptam Mons. Corrambono ügyvivőjétől, legyen rajta minden igyekezettel, hogy minél előbb tegyen eleget fizetési kötelezettségének, akár kölcsönt vesz fel, akár áruba bocsát valamit, elzálogosít valamit. – Hétfőn volt kongregációi tanácskozás, de semmi sem lett elintézve, mert nem volt jelen Sig. Card. Biscia, az ügyben ítélő bíró, de sem a megbízatással, sem a végrehajtással kapcsolatban nincs nehézség, jelentős ügynek látszik az egész, a társulat nem fogja elkerülni a fizetési kötelezettségeket, szeretnék magukat menteni, bejelenteni a fizetési képtelenséget, csődöt jelenteni. Sig. Arcangelo majd bővebben is fog írni Sig. Panicola észrevételeiről. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. jan. 21.)
„Nem tudtam még végigolvasni Atyaságodnak a mai postával érkezett leveleit, négy-öt is van, amelyeket majd ha átolvasok, felelni fogok részletesen. Most csak annyit írok, hogy kaptam egy levelet Sig. D. Andrea Pattitól, aki szeretné, ha rendeznénk anyagi igényeit és a károsodását, ami érte őt a ház eladásával kapcsolatban. Megírtam neki, hogy írni fogok Atyaságodnak és hogy megfontolás tárgyává tesszük minden károsodását és észrevételeit, Atyaságod mindent el fog rendezni a lehető legjobban. – Ami pedig a messinai és a palermói ház ügyeinek az elrendezését illeti, úgy gondolom úgy lesz minden elrendezve, hogy előnyére lesz az iskolás gyermekeknek és hogy jó példával járnak elő az iskolás gyermekek előtt és hogy kicseréli az ottani házakban a személyeket, ahogyan a legjobbnak látja az elhelyezéseket, főként azokat, akik nyugtalankodnak és hogy a házak élére megfelelő elöljárókat fog állítani és akkor majd Atyaságod jöjjön Rómába egész március hóra, és akkor majd innét Rómából gondoskodni fogunk minden szükséges dologról azon házak számára a tanácskozások meghallgatásával, szívesen venném, ha a palermói ház elöljárója P. Honofrio lenne, Messinában P. Gio. Domenico della Croce és P. Pier Francisco, ha jónak látja, lehetne novíciusmester, akivel szemben a legnemesebben szent magatartással úgy járhat el, ha jóval viszonozza a rosszat, és nem emlegeti fel a múltakat, amelyek nem mindig volta Atyaságodnak kedvére és hogy az ember cselekedetei érdemszerzők legyenek az Isten előtt, az embernek jóval kell viszonozni a rosszat és ha majd Rómába jön, úgy jöjjön, hogy ms Hugónak tartásdíj fejében eleget tehessen, mivel én nem tudtam neki többet fizetni csak tíz scudit az első fizetés után. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1637. jan. 27.)
„Levelet kaptam öntől, amelyből azt olvastam ki, hogy aggódik P. Gio Battistának ottmaradásáról, megnyugtathatom, hogy egyáltalában nincs szándékomban, hogy elhelyezzem őt, sőt buzdítom, hogy ami alkalom csak adódik, minden tehetségével álljon az ön szolgálatára. Lehetséges, hogy ápr. 15-re Rómába kell jönnie az egyetemes káptalanra, de annak végeztével visszamegy Chietibe az ő munkahelyére az Isten segítségével, és én minden alkalommal, amikor erre csak alkalom adódik nekem, a legnagyobb készséggel állok az ön szolgálatára. Ezeket akartam megírni válaszul szíves levelére. Minden jót kívánok az Úrtól önnek, mind e földi életre, mind a másvilágra.” – (Róma, 1637. jan. 26.)
„Mons. Accoramboni levelét bemutattam ügyvivőjének ma délután, azt mondta nekem, hogy holnap elmegy a bankba, Sig. Bonannihez és lefizeti nekem, ami még hátra van a száz scudiból és azt óhajtja Atyaságod írasson két elismervényt a Monsignorétól az ő számára, amit maágnál akar tartani, hogy el tudjon számolni a Monsignorének, vagy akinek ő utasítást ad, egyiket meg Atyaságod tartsa magánál. – Azt az elismervényt illetőleg, amiről Atyaságod azt mondja, hogy egy bizonyos Basilioé, az illető azt mondja, hogy nem tudja, hogy miről van szó, én magam sem emlékszem, küldje el nekem a jegyzéket arról a pénzről, amit ott átadott Mons. Accoramboninak, hogy összehasonlíthassam azzal, amit a Mons. ügyvivőjétől kaptam. – Ami pedig a megbízatást illeti, itt semmi kétség, hogy nem újítják meg és a társulatnak Cassandra örökségi javaival szemben volt megbízatásuk. Az ügy lényege a 12 malom hozamának kérdése körül van, és szükségesnek látszik, hogy a társulattal szemben megújítsák a megbízást. – Ami pedig a cesenai összes javak eladását illeti, nagyon óvatosan járjon el, mert itt egyesek más véleményen vannak, tudja meg valahogyan, hogy Sig. Card. Caponi mennyit akar felajánlani és hogy a Classe apátság gondolnak-e a megszerzésre, készítsenek egy árbecslést, hogy mennyit mutatna az fel, fr. Arcangelo majd beszámol mindarról, amiről tárgyalt. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. jan. 28.)
„Kezemben a három évre terjedő beszámoló a palermói dolgokról és legyen áldott az Úr, hogy P. Gio. Domenico kiszabadult büntetés nélkül, legyen óvatosabb a jövőben a megnyilatkozásaiban és a megállapításaiban, aztán nagyon helyesen tették, hogy a másikat szépen elbocsájtották, többet ilyesmi ne történjék meg, hogy beöltöztetnek vagabundus személyeket, még ha annyira is okosaknak látszanak. – Áttanulmányoztam a Messinából írt levelet és részben már a múlt szombaton válaszoltam. – Ami pedig a bevételt és a kiadást illeti, nagy összegeknek látszanak ilyen rövid idő alatt, de szeretném tudni mind a bevétel mind a kiadás részleteket, mert valójában az ilyen szűkös időben nagyon sok a kiadás, sokat költenek, nehogy valamiképpen megsértsék az Istent, ami igen fontos dolog és mivelhogy elejtették Sig. Andrea házát, Atyaságod hozzáértő, jószándékú emberekkel tanácskozza meg a dolgot, egyezzenek meg egy másik helyben, telekben, amely ne legyen hátrányosabb Sig. Andrea által felajánlott helyél és ha az említett Sig. Patti mindezen huzavona miatt hátrányokat vagy kárt szenvedett volna, Atyaságod legyen rajta, hogy békességesen elintézzen vele mindent, nehogy aztán jogosan panasza legyen miattunk, lehetséges, hogy ilyesmi most nem történne meg, azért hát idővel csak rendezzenek el mindent. – Remélem, hogy Atyaságod a többi atyákkal egyetértésben elrendezték, rendbe hozták az iskolákat, legyen inkább kevesebb osztályteremmel, de gondos felügyelettel és rendeljen egy elöljárót, aki ellenőrizze a tanítómestereket, nemkülönben a tanulókat, hogy előrehaladást mutassanak fel mind a tudományokban, mind az Istenfélelemben és bízzon meg egy más valakit, akár áldozópapot, akár klerikust vagy fratellót, akiben megvan a rátermettség és az ügyszeretet, aki vezesse felelőséggel az anyagi javakat, de a ház vezetője legfőképpen vigyázzon az iskolákra, mert ha ezek jól mennek, nemcsak a kötelességünket látjuk el, ami mindnyájunknak a feladata, hanem az Úrtól is remélhetjük nemcsak a szükséges anyagi javakat, hanem a lelki javak bőséges megadását is, ezekkel többet törődjék mint más egyéb dolgokkal, amint remélem, hogy Atyaságod így is tett eddig is, valamint így fog cselekedni P. Honofrio is, ahova majd kerül. – Ami pedig az egyetemes káptalant illeti, jó ha tudja, hogy először végig kell látogatni a tavasszal az egész Szerzetet és ki kell nevezni a provinciálisokat és a tartományi káptalanokat, amikor készen leszünk a házak és személyek vizitációjával és azután az ősszel megtartjuk az egyetemes káptalant, ezen okok folytán, ezek ügyek miatt szükséges, hogy Atyaságod lekésőbb március végén itt legyen Rómában, mert nem sokan vannak, akikre rábízhatnék ilyen igen nagy jelentőségű dolgot és ez most már meg legyen minden további halogatás nélkül, hacsak valami betegség nem jön közbe mindabban a reményben, hogy addig elrendezi a messinai ügyeket, valamint Palermóban. És mivelhogy most más nem jut eszembe, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. jan. 29.) – „Ha majd Nápolyba érkezik, átutazik, ha jónak látja, vizitálja meg a két házat, foglalja jegyzékbe a hiányosságokat és a jelen levelem szolgáljon megbízó levélként.”
(Rövidített levél átírásban) Az 1637. jan. 31-én kelt levelében utasítást ad neki, hogy mennyire szükséges, hogy más helyet szerezzenek iskola számára és hogy nyújtsanak elégtételt, kárpótlást Sig. Andrea Pattinak, nehogy jogosan panaszkodjék ránk. És még ezenfelül: ha Atyaságod Rómába jön, átutazóban látogassa meg a nápolyi két házat és majd itt határozzunk a provinciális személyét illetőleg. – (1637. jan. 31.)
„Sig. Faustino Dolcebene a száz scudi kiegészítésére tartozott még nekem a Mons. Levele értelmében még 27 scudival, mivelhogy előzőleg, jan. 14-én kaptam 70 scudit, ma késő este jött hozzám és átadta nekem Sig. Bonanni bankjához szóló intézkedést, csak azt kéri, hogy mindig küldje meg neki Atyaságod a Monsignorétől kapott elismervényt, ha Atyaságodnak is szüksége lenne rá, mindig két példányban készítse el, fizettem 100 scudit Panicolának, akinek 139 scudival tartoztam, amikor kölcsönt vettem fel tőle néhány hónappal ezelőtt, hogy kifizethessem az egyetértés kedvéért az elsőszülöttségi kötelezettségeket, akik teljes egészében 500 scudit követelnek, ezenfelül még fizetni kell a sírköltségeket, 225 scudiban állapodtunk meg, amiből ki van fizetve 125 scudi, hátra van még 100 scudi, fele ránk esik, fele az elsőszülötté, talán egy hónapon belül készen lesz a sír, azt mondják, hogy meg akarják vitatni a hagyatéki javakat »cum voto Rotae«, bár minél előbb lenne. – Ami az örökösödési javakat illeti, ha Sig. Card. Caponi szeretné megvásárolni és 5 százalékos kamatot fizetne és fizetne a maga könnyebbségére két-háromezer scudit és mindig fizetné a hozam értéket évről-évre csökkentett értékben, úgy gondolom, hogy nagyon is megfelelne, amit én szeretnék előterjeszteni Sig. Card. de Bagnonak. Ami pedig a megbízatást illeti, az első ülésen megtárgyalják, beszélik, hogy a Collegio előnyére lesz, élhetnek ugyan fellebbezéssel, ami azonban »pro non retardata solutione« lesz majd. Ezeket akartam jelenleg megírni. Egyebekről majd fog írni fr. Arcangelo. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. jan. 31.)
„A Mons. Accoramboni adott 100 scudi ellenében megkaptam előzőleg jan. 14-én a 73 scudit, most újabban pedig a 27 scudit Sig. Bonanni bankjától és ha Atyaságod tudna még 100 scudit küldeni, igen jó lenne, mivelhogy itt nem elég a Palazzóból befolyó házbérlet, hogy ebből fizessük a rendes költségeket, a Collegio kiadásain kívül, ahol jelenleg huszonhárom személy van, de hamarosan 24 vagy 25 lesz. Sig. Card de Bagninak értésére adtam, hogyha óhajtja a hagyatéki földek teljességét, ami fizetésben az ő nagy megkönnyebbítésére két- vagy háromezer scudit fizet alkalmilag, egy-egy esetben és a terményhozam után öt százalékot fizetne, amikor fizeti, törleszti a tőkét, de még nem kaptam tőle választ, szívesen venném, ha tárgyalna a Classe apátsággal, mind erről és mind Sig. Card. Caponival való tárgyalásról adjon majd értesítést. – Ami pedig Signora Cassandra javait illeti, mondtam fr. Arcangelónak, minthogy ott készült a szerződés, a jegyzőkönyv, írja meg neki a jegyző nevét és a napot, innét csak egyszerű másolat küldhető, ami összehasonlítható az eredetivel, ami nagyon jó lenne, mivelhogy a társulat már szeretné az alapjavak végrehajtását már elrendelni a 12 malom után, az anyagi ügyek bizottsága, ünnepségek beálltával, a rómaiak királyának a koronázása van készülőben, aligha fog eljutni döntésig a nagyböjt előtt, majd a következő postával be fogok számolni egyebekről. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. febr. 4.)
„Olvastam a jelentést. Ami a messinai ház fogadalmasait illeti, Atyaságod az én tekintélyemmel, amellyel rendelkezik a magbízólevél értelmében, nagyobb biztonság kedvéért jelen írásommal közlöm, joghatóságomat átruházom, nem csak arra, hogy megreformálja a házat, hanem hogy büntesse mortifikálja is az egyéneket, megfoszthatja őket hivataluktól, ha éppen valamelyik rendelkezik ilyennel, küldheti őket más házakba... és egészen különös módon minél előbb küldje P. Gio. Battista di S. Domenicót, akire igen nagy szükségem van, egyebekben, ha Atyaságod mindent elrendezett, szintén jöjjön Rómába, de igen nagy gondoskodással úgy rendezkedjék, hogy inkább legyen kevés iskola, de jók legyenek.” – (Róma, 1637. febr. 5.)
„Mivelhogy fr. Giuseppe Maria della Croce mindig a konyhán foglalatoskodott, nem helyeselhető, hogy kispapi fogadalmat akar tenni, mivelhogy a Brévében van egy ilyen záradék: »... dummodo non exercuerint officia laicalia«, és ha ő okos, akkor belátja, hogy alázatosnak kell maradnia és nem fog ellenkezni, ha nem engedik, hogy ezt a fogadalmat eltehesse és mivelhogy a Vizitáció hamarosan megtörténik azokban a házakban is és akkor majd hivatalosan is közlik, hogy ki végezhet tanulmányokat és ki nem, ennélfogva azt akarom, hogy mind a fogadalmas klerikusok is, mind az operárius klerikusok is tudják meg, hogy a szent Kanonok, mit rendelkeznek, amit tudni kell egy papnak és ha a múltban volt is néhány esetben paphiány miatt felmentés, mivelhogy most nincs olyan nagy hiány, úgy lesz jó, ha másképpen gondolkozik és örülni fogok annak, hogy lesz egy valaki abban a házban, aki majd az ön helyére léphet. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. febr. 7.)
„A ma reggel érkezett küldönccel kaptam meg Atyaságod levelét és vele együtt az érsek engedélyének a másolatát, hogy építhetünk rendházat és templomot és P. Honofrio leveléből értem, hogy nemcsak hogy birtokba vették a telket, hanem elrendezték a templomot, elvégezték annak megáldását és hogy miséztek benne, az Úr engedje, hogy a jó kezdetet kövessék a még jobb eszközök és a legjobb befejezés.” – (Róma, 1637. febr. 8.)
„Megkaptam az utalványt a 100 scudiról és megmondtam Sig. Brandanónak, hogy a pénz mindig készen van, és hogy a bullák vagy brévék küldésében is történt intézkedés és megmutattam neki az utalványt, hogy még biztonságosabban intézkedjék a küldésben... – Ami pedig a javakat illeti... Sig. Card. de Bagni most nem tud foglalkozni a dologgal, egyedül a malmokat akarja és mindezideig nem történt... más, hacsak az nem ,hogyha ugyanazon árról van szó, akkor Sig. Card. de Bagni mindig előnyben lesz. – Fr. Arcangelo tegnap Genzanóba ment, két nap múlva itt lesz, most jelenleg nincs semmi, amiről értesítéssel lehetnék. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1637. febr. 11.)
„Azt a könyvet, amelyről Atyaságod azt állítja, hogy a mennyiségtani könyvtárban van, a legelső alkalommal, ha valaki a mieink közül erre jön, vagy valami alkalmi öszvéressel elküldhetné Rómába, holnap majd meglátom, hacsak el nem felejtem, hogy ajánljam P. Francesco figyelmébe, akit nagyon jól ismer Sig. Gio. Battista Salli, hogy tegye meg nekünk azt a szolgálatot, amelyről Atyaságod ír nekünk. – Ami pedig azt az engedélyadást illeti, amit P. Gio. Battista adott meg két rendtársunknak, hogy bizonyos napon elfogadják az ebédre meghívást a Sig. Muricóval együtt, jól lehet, hogy ez nagy kitüntetés a mieink számára mindazonáltal az a kellemetlenség következik belőle, hogyha netán egy másik előkelő ember mutálna meg másik két rendtársat és ha nem fogadják el, ha nem mehetnek el, jogosan panaszolhatja fel, hogy miért fogadták el annak a másiknak a meghívását, de nem az ő házáét? Ugyanaz történhet meg egy másikkal, egy harmadikkal és így fog meglazulni a fegyelem az egész Szerzetben és mivelhogy a nevezett atya megadta az engedélyt, elmehetnek de azzal a feltétellel, hogy másnap nem kapnak sem bort, sem levesételt, a legjobb az lenne, úgy lenne a leghelyesebb, ha a szerzetesek minél kevesebbet foglalkoznának a világiakkal, hacsak a szükség vagy a felebaráti szeretet kötelezettsége meg nem kívánja. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. febr. 11.)
„Megkaptam Atyaságodnak jan. 15-ról keltezett postai küldeményét, nagyon örülök annak az elhatározásának, hogy vizitációt végez az ottani messinai házban és az ennek a nyomán bekövetkezett jó eredménynek, én úgy látom, hogy így kell ezt minden házban végrehajtani. Ezek után gondoskodjék arról, hogy békességben legyenek valamennyien és hogy olyan elöljárót rendeljen, aki engedelmességre tudja szorítani az embereket, gondolom, hogy ilyen lenne, ennek megfelelne P. Honofrio. Hátra van most még az, hogy két dolgot rendezzen el, az egyik az, hogy a megvásárolt épületet úgy alakíttassa át, hogy hamarosan megkezdhessék az iskolai munkát, kezdje meg az építkezést, adjon alapot az építkezésre, amelyet aztán majd könnyen folytathat az említett P. Honofrio. A másik ügy pedig az, hogy gondoskodjék a palermói házról, azt gondolom hogy azonnal intézkedett, mihelyt meghallotta P. Gio. Domenico della Croce atyának az elutazását, amin nagyon csodálkozom, hogy ilyen váratlanul elhagyta a házat anélkül, hogy előbb értesítette volna Atyaságodat vagy engem. Nagyon csodálkozom azon az emberen és mivelhogy Messinában két szépírási és két számolási mesterünk van, egyet küldhettek volna Palermóba és el lehet rendelni, hogy egyesek foglalkozzanak, tanulják meg a szépírást és a számolást, hogy betegség esetén, vagy bármi más esetben legyen valaki, aki azonnal tud helyettesíteni, akik értelmesek, legalábbis házanként kettő legyen ilyen, akik készüljenek fel arra, hogy alkalmasak legyenek a »prima scuola« vezetésére, hogy netán a mester megbetegedése esetében azonnal tudják helyettesíteni a klerikusok. – Várom az értesítést a templomról, hogy sikerült, milyen nagy, hogy több oltár is van-e benne? Hasonlóképpen érdekel a ház is, hány szoba van, benne, milyen kényelmességet szolgál a mieink lakását illetőleg és milyen lehetőségeket mutat az iskola elrendezése szempontjából és hogy a Sig. Viceré felkarolja-e a mi Intézményünket, és hogy Messinából elindult-e a tartomány meglátogatására, valamint Sig. Stratago elutazott-e és hogyan áll Atyaságod az egyezség dolgában Sig. Andrea Pattival, nagyon sajnálnám, ha ami messinai dolgunk miatt kellemetlenségei, panaszai lennének és ha majd elrendezi az ottani háznak az ügyeit, a palermói ház vezetését is tegye le jó kezekbe, ha Atyaságod végre már jönne, majd a legközelebbi postával megküldöm azon házaknak a jegyzékét, amelyeket meg kell vizitálni. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1637. febr. 12.)
„A Múlt napokban a küldönc útján küldött leveleimben írtam, hogy jóváhagyom, amit Atyaságod elrendezett nemcsak az új hely megszerzésével és annak birtokbevételével, hogy misét mondtak ott, és hogy meghívták a Vicerét, amiről újabb értesítést várok, hanem jóváhagyom, helyeslem azt is, amit tett, a vizitáció alkalmával rendelkezett és amilyen büntetésben, mortifikációban részesítette a vétkeseket, lehetett volna még szigorúbban, Atyaságod mielőtt elutazna, rendezett formában adja át az iskolát, aminek a teljesítése ma mi igazi feladatunk, rendelje el, hogy mindnyájan készségesen engedelmeskedjenek az elöljárónak, az pedig büntesse meg mindazokat, akik nem jól viselkednek, és ha majd annak a háznak minden ügyét elintézte és útnak indította Palermóba mindazokat, akiket oda megfelelőnek talált, Atyaságod jöjjön Rómába, ahol megtárgyaljuk annak a módját, hogy hogyan is kell megtartani, elrendezni, felkészülni egy egyetemes káptalanra és ha majd átutazik Nápolyon, szerezzen be információkat a dolgok menetéről, ahogyan Atyaságod szükségesnek találja, látja, hogy segítségükre lehessünk azoknak a házaknak. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. febr. 14.)
„Sig. Alessandro hozott nekem 120 scudit készpénzben a költségekre, amit Atyaságod kért, azonkívül van szelvényem a 100 scudira, ami kiegészítésül lesz a 220-hoz. Értesítettem Sig. Gualdanót, hogy a pénz mindig készen áll, ha Uraságod hozza a felmentésről szóló Brévét vagy Bullát, én úgy látom, hogy még nem küldték el, hacsak ma este még el nem megy, nem hiszem, hogy Húsvétig elrendeződik. – Ami pedig a malmok ügyét illeti, a jövő hétfőn lesz a Kongregációban ülés, remélhetőleg lesz döntés. Szeretném tudni, hogy mire ment a tárgyalásban Sig. Card. Capponival a cesenai javakat illetőleg. Azt hiszem, hogy fr. Arcangelo, aki tegnap jött meg Genzanóból, még ma este beszámol mindenről. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. febr. 14.)
„Megírtam a legutóbbi levelemben, hogy a felmentéssel kapcsolatban készen áll rendelkezésére a 220 scudi, de én meg vagyok győződve, hogy Sig. Brandano ez alkalommal többet beszélt mint amennyit tett, nem tudom elhinni, hogy az a felmentés ennyibe kerülne, majd meglátjuk, most már húsvétig aligha lesz valami. – Szeretném tudni, hogy a társulat hogyan hajtotta végre a végrehajtást és ki részesedett a végrehajtott javakból? Fr. Arcangelo is beszámol a maga részéről. Várom az értesítést a Sig. Card. Caponival való tárgyalásról, hogy ott volt e, megnézte-e a javakat, a birtokot, mi a nézete, és ami a malmokat illeti, mondtam, hogy négy és felet adjunk el Sig. Card. di Bagninak és a 12-ról nem nyilatkozott, ennélfogva Atyaságod tárgyalhat ott ezekről és nagy megnyugvás lenne, ha már egyszer végeznénk ezekkel a dolgokkal, ha egyszer már nem lenne minderre gondunk, noha fr. Arcangelo és Sig. Ambrosio Policani nem így gondolják. Más írnivalóm nem lévén, érem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. febr. 18.)
„Mivelhogy Atyaságod Isten kegyelmének a segítségével le tudta győzni a szenvedélyeket, nem engedte, hogy úrrá legyenek a szenvedélyek, legyen rajta minden igyekezettel, hogy segítségére legyen azoknak, akik hagyták magukat, hogy a szenvedélyek elhatalmasodjanak, ami által igen kedves cselekedtet teljesít Isten színe előtt és figyelmeztessem mindenkit, hogy törődjenek saját lelkük üdvösségével, hogy ne legyenek egymással ellentétben, ami valóságos pestis a Szerzetben, és nem csekély áldásban, kegyelemben részesíti az Úr azt, aki ettől meg tud menekedni. Atyaságod minden igyekezettel fáradozzék a tanítványok lelki előmenetelén, mivelhogy ez a két novícius is igen szépen halad előre mind az ismeretekben, mind a lelkiekben. – Ezzel a postával írtam fr. Pietrónak Norciába, hogy örömmel várom Rómába való visszatérését, ami úgy gondolom, hogy hamarosan meglesz, meglátogatja majd a loretói Szent Szűz házát, aztán majd tíz-tizenkét napot Anconában tölt, hogy néhány Szent József szobrot készítsen az ő ünnepére és remélem, hogy onnét aztán majd ide érkezik, de majd még egyszer emlékeztetni fogom. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. febr. 18.)
„A Brévének, amely ki lett küldve, már nincs jelentősége, majd lesz egy másik, remélem, hogy más a jövő héten küldhetem is. – Ami a két questálót illeti, ha Atyaságod alkalmasnak találja őket, beöltöztetheti őket, de olyanok legyenek, akik nem fogják követelni, hogy tovább tanulhassanak és nem igénylik a »prima scuola« felvételét. – Ami fr. Ignaziót illeti, ha Istennek jó szolgája akar lenni és a mi szabályaink hűséges megtartója, akkor küldje őt Nápolyba, ahova hamarosan szeretnék küldeni néhány atyát, hogy más színezetet kapjanak azok a házak, örömmel hallom hogy fr. Carlo abban a házban teljesít szolgálatot és a betegségében megtanulta, hogy egy kissé alázatosabb legyen, amire igen nagy szüksége van, ha istennek jó szolgája kar lenni, Atyaságod pedig legyen nagyon is éber, figyelmes, hogy az iskolák körül semmi baj se legyen, hogy minden jól menjen, hiszen ez a mi feladatunk, Atyaságod kísérje figyelemmel a prefektust, hogy gyakran látogatja-e az iskolákat, csak így teljesíti igazán kötelességét és az anyagi ügyeket rábízhatja valaki másra, ki gyakran adjon számot a dolgokról és ebben a dologban, ellenőrzésben szorgalmasabb legyen a jövőben mint amilyen volt a múltban. Adja meg az Úr, hogy a pármai herceg békekötése legyen kezdete az egyetemes békének. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. febr. 20.)
„Ami pedig fr. Gio. Battista di S. Andreát illeti, ha befejezte a noviciátust tegye le a fogadalmat, és a jövőre vonatkozó intézkedés miheztartás végett, hogy a noviciátusi év befejezése előtt két vagy három hónappal tartsanak scruticiumot és a novíciust vagy elküldik, vagy fogadalomra bocsájtják mindjárt a noviciátusi év befejezésével. – Ami pedig a beöltöztetést illeti, hacsak nem különösen jó, vagy kiváló tehetséges ifjakról van szó, ne öltöztesse be, mert az átlagosból annyi van már, hogy sok, írja meg nevemben P. Ciriacónak, hogy senkit se helyezzen át, küldjön át a másik házba az én beleegyezésem vagy annak a Minsitrónak a beleegyezése nélkül, ahova akarja küldeni az illetőt, az összes Minsitrók ehhez a rendelkezéshez igazodjanak abban a provinciában. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. febr. 21.)
„Ami a malmokat illeti, a kongregáció kiadja az összehívó leveleket, hogy felszámolják a terméshozamot, ami valószínűleg majd a nagyböjt első hetében történik meg, így aztán megerősítést nyer a megbízatás az alapértékekre. – Ami pedig a házassági felmentést illeti, biztosra veheti, hogy még a felmentvényt nem adták ki, Sig. Gualdani szeretné már markában látni a pénzt, de én ki nem adom neki, míg más intézkedést nem kapok, hacsak kezembe nem adja a felmentést, amiről azt mondják, hogy rendkívüli kegye lenne, ha 220 scudi ellenében meg lehetne szerezni. – Várom az értesítést, hogy mennyire ment a tárgyalásban Sig. Card. Capponival és Sig. Card. Bagnival nem volt másról szó, hanem csak a négy és fél rész malomról. – Ami fr. Giachintót illeti, amennyiben felérti, hogy mi az papnak lenni, és miféle kötelezettségeket ró rá és ha eléggé felkészült, hogy megállja a helyét a vizsgán Rómában, én segítségére leszek, de ne hanyagolja el a napi rendes munkáját és a háznak kötelezettségeit, mert máskülönben nem lehet megengedni, hogy folytassa tanulmányait, amiként a jelenben nem végeznek tanulmányokat sem Genovában, sem Savonában és egyetlen egy operárius klerikust sem szentelnek fel azon kedvezmények mellett sem, amiket kaptak, hacsak meg nem felelnek a római vizsgálaton. Szeretném tudni, hogy van fr. Antonio és hogy szükség van-e rá ott? Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1637. febr. 21.)
„Fr. Arcangelo tegnap Genzanóba ment két-három nap múlva tér vissza. A legutóbbi postával kaptam egy utalványt 50 scudiról, ami pedig a házassági felmentést illeti, Atyaságod higgye el, hogy másod-harmad fokon nem kapható meg felmentés ok nélkül. Addig nem adom ki kezemből a pénzt, míg nem látom a felmentést. Ami pedig a meghatalmazást illeti, én azt hiszem, hogy hamarosan megkapja az intézkedést, hogy számolja fel a terméshozamokat a kongregáció a mi kérvényünket Sig. Card. Bisciára bízta, de mindezideig semmit sem tett az ügy érdekében a farsang miatt, itt állandóan esik az eső, olyanformán van mintha havazni akarna, elég hideg van. – P. Pietro eléggé rosszul van, lázas, Atyaságod imádkozzék érte, és értesítsen engem arról, hogy hány misét végzett ezért a házért, ha az idő enyhül, úgy gondolom, hogy fr. Arcangelót vissza fogom küldeni oda, mivelhogy fr. Antonio nem tud segítségére lenni. Értesítsen, hogy mit végzett Sig. Card. Caponival, az Úr áldja meg Atyaságodat mindenkor.” – (Róma, 1637. febr. 25.)
„Azt a jó szándékú magatartást, amelyet ön Szerzetünkkel szemben mutat, a jó Isten bőségesen fogja megjutalmazni, aki maga tartja számon, ha segítséget nyújtanak Iránta való szeretetből a szegényeknek. Nem szűnöm meg imáimban kérni, hogy áldja meg önt kegyelmeinek bőségével, lelki javakkal és vezesse rá annak megismerésére, hogy milyen csekély értékűek a földi javak, és hogy az ön számára csak annyiból számítanak, hogy megkönnyítik az égbe vezető utat, za égi javak elnyerését. Ha az Atya levelem megérkezésekor még ne érkezett volna meg Chietibe, hamarosan ott lesz és úgy gondolom, hogy minden nagyobb nehézség nélkül meg fog tudni egyezni az elnök úrral, vagy azzal, aki a teatinus atyák nevében tárgyal, ha valamiben is szolgálatára lehetek önnek, nagyon örülök, h rendelkezik velem, az isten kegyelmének gyarapodását kívánom sok jó egészséggel és megelégedettséggel.” – (Róma, 1637. febr. 28.)
„Ms Giacomónak adtam két scudit a tizenkettő törlesztése fejében, amelyet ki kell egyenlíteni, és úgy intézkedett, hogy a hátralevőt fizesse vagy vegye fel Calisto számlájára, sajnálom hogy fia nincs szabadon, akit kész vagyok mindig segíteni minden érdek nélkül, megteszek minden lehetséges szeretetszolgálatot. Az Úr áldja meg önt sok jó egészséggel és megelégedettséggel.” – (Róma, 1637. márc. 3.)
„gondom lesz rá, hogy megszerezzük a szentszéki beneplacitumot, hogy eladhassuk a javakat, szerintem sokkal előnyösebb, ha Rómában tartjuk nyilván a bevételt mint ott és ha megjelenik a beneplacitum, és akadnának a birtok egyes részleteire vevők, szerintem ez volna a legjobb eset. A múlt levelemben írtam az 50 scudi felől, most pedig a malmok hozama felszámolása van folyamatban. Ami pedig a házassági felmentést illeti, én azt gondolom, hogy nem is beszélnek róla, mivelhogy lehetetlen, hogy ok nélkül 200 scudiért felmentést adjanak, nem is jött vissza hozzám, nem is küldött senki hozzám Sig. Brandano azóta, hogy üzentem neki, hogy a pénz készen van, hozhatja bármikor a felmentést. – Ami fr. Antoniót illeti, mindaddig ott tarthatja, míg csak valaki más megfelelőt nem tudok küldeni. – Fr. Giacintót illetőleg, úgy látom, hogy tart tőlem, pedig neki jobb lenne, ha Rómába jönne P. Francesco társaságában, aki két vagy három novíciussal jön Rómába, akiket Szent József napján öltöztetünk be Anconában. Majd más alkalommal írok egy esetről, ami itt nálunk történt, de most azzal vagyok elfoglalva, hogy megtudja, hogy kik írtak? Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. márc. 4.)
„P. Pietro hála Istennek, jobban van, túl van a veszélyen. Ami pedig a felmentést illeti, azt hiszem, hogy nem megy az ügy, majd nagyböjt közepe táján szólók Sig. Brandanónak, hogy ne sürgesse már ezután. Sig. Alessandro Cherubini, mint ahogyan Atyaságodnak írtam, hozott 120 scudit ezen felmentéssel kapcsolatos költségekre, én éppen a sekrestyében voltam és a pénzt abban a kis szekrényben helyeztem el, ahol a Collegio pénzét szoktam tartani és egyik keddi napon az iskolás gyermekek miséje után, míg tartott a reggelizés, amikor nem tartózkodtam a szobámban, valaki kinyitotta, feltörte a kis szekrénykét és elemelt 120 scudit és a 16-t, ami még megmaradt az 50 scudiból, azonnal kutatást rendeltem el a házbeliek közt és négyet bezárva tartok a szobájukban, mert nem feleltek megnyugtatóan a vizsgálatkor, szorgalmasan rajta vagyunk, hogy kinyomozzuk a gonosztevőket. Gyanúba került a nápolyi fr. Stefano di S. Gio. Battista, a messinai fr. Carlo di S. Domenico és a nápolyi P. Thomaso, engedje az Úr, hogy kinyomozhassuk a tetteseket, akik kiközösítésbe estek »latae sententiae«. – Értesítsen, hogy mit végzett Sig. Card. Caponéval és én majd gondoskodom a szentszéki beneplacitum megszerzéséről, hogy mehessen az eladás, ha netán találnák valakit, aki egy birtokrészletet megvásárolna, ha nincs olyan, aki az egészet megvenné. A legközelebbi szombaton remélhetőleg küldjük meg a megbízatást a dolgok felszámolására. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. márc. 11.)
„Ha a szerzetesek meggondolnák, hogy az engedelmességre szólító parancs kezdetlegesen és elsősorban Istentől jön, származik, csak másod sorban, mint eszközokból, az elöljárótól, egész biztosra veszem, hogy legnagyobb készséggel engedelmeskednének, nemkülönben az Isten is nem kisebb törődéssel karolná fel az engedelmeskedők szükséges érdekeit, és ha közbevetődik valami alkalom, eset, hogy megakadályozza az engedelmességet és ha mégis sikerül, nem lesz hiánya más szempontból a gonosz ellenségnek, hogy megakadályozza tényleg. Jöttek Genovából Rómába és Rómából Genovába hazamentek betegek jó egészséggel egyesek, Atyaságod rendelhetne házi orvost, egyébként az Úr áldja meg Atyaságodat.” – (Róma, 1637. márc. 12.)
„Hallom, hogy a jövő szerdán szét lesznek küldve az idéző levelek egyenesen a Sig. Archidiccónak címezve, ahogyan Atyaságod írta, majd részletesebben értesül fr. Arcangelo leveléből. Várom az értesítést Sig. Card. Caponival folytatott tárgyalásokról, itt azt mondogatják nekem, hogyha ki akarom eszközölni a szentszéki beneplacitumot, hogy eladhassuk a Collegio ottani birtokait, jó néhány tízes scudiba kerül az nekünk, de ha jól megszépül a b. e. Sig. Cardinak végrendeletét, láthatjuk, hogy van nekünk arra feljogosultságunk, hogy eladhatunk, vásárolhatunk ingatlan javakat. – Ami pedig a megtörtént lopást illeti, nagyon sok jel ellene szól fr. Carlo di S. Domenicónak, aki mindezideig nem vallotta be, de folyik a vizsgálat, remélem, hogy eredménnyel járunk, de azt sejtem, hogy elküldte a pénzt. Ennélfogva szükséges, hogy Atyaságod találjon rá módot, hogy pénzhez jusson és pedig minél előbb, mivel sok az adósság és 70 scudit kell fizetnem Sig. Horazio Caetanónak, 140 scudit Sig. Panicolának, és a síremlék márványtábla költségeiből 50 scudi a Collegióé, valamint az elsőszülötté, remélhetőleg Húsvét nyolcadának az elmúltával el is lesz helyezve. Az említett Sig. Horatio el is engedne egy jelentős részt, ha lefizetnénk a háromezer scudit, de a legközelebbi szeptemberben Carducci 3600 scudis tartozását kell rendeznünk, vagy pedig meg kell hosszabbítanunk két-három évre. Elcsodálkozna, hogy milyen kevés alamizsna folyik be, ha nem volna a sekrestyében a pénzesláda, amely nagyjából 40 scudit hoz havonta, akkor nagyon rosszul állna az ügyünk. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. márc. 14.)
„Küldik a megidéző leveleket, hogy felszámolják a malmok hozamát és ha majd végeztek a felszámolással, küldjék a jelentést, hogy tovább haladhassunk a végrehajtásban. Ami Sig. Card. Caponit illeti, jól tette, hogy kilépett az egész ügykörből, hogy más szempontból folytathassa az érdeklődést, szándékozom küldeni a beneplacitumot és remélem, hogy megvásárolnak egy szomszédos szőlőt amellett, amely a Collegióé, amelyről úgy hallom, hogy nem kerül 400 scudiba, évi hozama ötven-hatvan hordó bor a kettőben és ugyanazon a területen jó szántóföldet is lehet szerezni 30 scudiért egy rubbiót ha így a Collegio megszerzi a javakat el tudná látni magát az évi szükségletre gabonával és borral. – Fr. Arcangelo majd más alkalommal ír, ha Atyaságodtól írást kap. Örülök, hogy a kegyúri beajánlás sikerrel járt a Collegio javára. A misék jegyzékét megkaptam. A múlt leveleimben írtam az esetről, visszaszereztem 52 scudit, nem hiszem, hogy többet tudjunk visszaszerezni, mert úgy hiszem, hogy szét lettek osztva, meglátjuk, hogy mi lesz, hárman fogságban vannak, de nem mindegyik vétkes. Ami a Collegio palotájának a szobáit illeti, Atyaságod rendelkezzék a legjobb belátása szerint, eddig nem írtak nekem. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” - (Róma, 1637. márc. 18.)
„Ami a lopást illeti, a pénznek egy részét megtalálták, de úgy látom, hogy ötven scudi elveszett, amelyről azt mondják, hogy fr. Antonio, aki már egy alkalommal volt Cesenában, magával vitte a pénzt és úgy gyanítják, hogy Lombardiába ment, beáll katonának, szorgalmasan utának kell nézni, hogy felfedjék, hogy csakugyan magával vitte-e, vagy elment-e Carcaréba, ahova küldve volt, így jelenleg mindössze van 180 scudim, de ebből 139-cel Panicolának tartozom, mivelhogy ennyit kölcsönzött nekem, amikor Sig. Antonio elsőszülöttnek kifizettem a járandóságot, 70-nel tartozom Sig. Horazio Caetanónak a januárban esedékessé vált kamatok fejében, ami pedig a házassági felmentést illeti, remélem, hogy nem haladja meg a 220 scudit. – Ami a javak bérbeadását illeti, úgy tudom, hogy nem lehet kilenc évnél kevesebb időre kiadni, kedvemre van a dolog, ezért hát gyakorlati szempontból, ne hanyagolják el a javak rendben tartását és a fizetések legyenek biztosak, ezért hát a feltételek megállapításában nagyon óvatosak legyenek, a legközelebbi posta indításra itt lesz majd fr. Arcangelo, aki most Genzanóban van, hogy megtegye a végső megállapodást a Collegio szőlőjének megvásárolása ügyében, amire költöttünk kb. 40 scudit és majd ő még elmondja a maga feltételeit a bérbeadást illetőleg. Semmi kétség, hogy előnyösebb a Carducci -féle adósságokat megszüntetni, mint a Caetano-félét, de ha valami ügyességgel egyiket-másikat is el lehetne intézni, ez lenne a legjobb, el kell adni a 12 malmot, Sig. Card. de Bagno megvásárolja 3600 scudiért, várom a választ a megidéző levelekre, amelyeket ebben az órában küldenek szét. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (1637. márc. 25.)
„Atyaságod oktassa fr. Francisco del SS. Sacramento fratellót a többiekkel együtt, nagyon örülni fogok annak, hogy aztán eredményesen segíthet valamelyik iskolában, mivelhogy fr. Pietro della SS. Trinita fratellónak nem sok kedve van tanulni, vele együtt jön majd fr. Francesco Maria, a francia, aki majd segít a questálásban, aki igen jó szolgája Istennek. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1637. márc. 26.)
„Atyaságod rendezze el annak a két birtokrésznek az eladását, mivelhogy én itt a pénzt belefektettem egy szőlővételbe, amely a már megvásároltnak a szomszédságában van és általában 250 kishordó bort terem, az ára kb. 400 scudi lesz, lesz tehát végeredményben egy szőlőnk amelynek évi hozama 40 vagy több hordó bor évente, elintézem a szentszéki beneplacitumot arra a két birtokrészletre és el fogom küldeni, Atyaságod pedig értesítsen engem az eladásról. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1637. márc. 28.) – „Sig. Card. di Bagno szeretné a négy és fél részt a malomból és úgy mondja, hogy a pénze ott van Romagnában, és hogy Atyaságod jöjjön Rómába, hogy minél előnyösebben lehessen elintézni a cserét.”
„Megkaptam a 80 scudiról a jegyzéket, ha a húszról nem jön meg, kihez forduljak? Küldöm a megbízást, hogy Atyaságod minél előbb felszámolhassa a terméshozamokat. – Ami az előadást illeti, azt mondják, hogy be kell terjesztenünk egy iratot »sine evidenti«, máskülönben nem adják meg a hozzájárulást, ennélfogva tehát szükséges, hogy gondoskodjunk arról, hogy bemutassuk a Collegio »evidius« előnyösségét az eladásról. Fr. Giacinto három napja, hogy megérkezett Rómába. Az Úr áldjon meg bennünket mindekor.” – (Róma, 1637. ápr. 1.)
„Ami az excommunikálási joghatóságot illeti, azt mondotta nekem a notarius, hogy általános kifejezésekkel benne van a megidéző levelekben, mindazonáltal, hogy megszűnjön minden nehézség, kértem, hogy szerkesszen, küldjön nekem egy másik levelet az említett felhatalmazással, remélem, hogy hamarosan meglesz, ezért hát Atyaságod minden igyekezettel hajtsa végre a felszámolást, a likvidációt, aztán majd a végrehajtásában minden lehetséges módon segítségére leszünk. Rajta leszek, hogy a beneplacitum arra a két örökségi részre minél előbb ott legyen, mjad aztán megltájuk a további teendőket, biztosra veszem, hogy nagy előnyére lesz a Collegiónak. – A 80 scudiról szóló szelvény megvan, a húszról nem kaptam meg, nem tudom, hogy kitől kell kérnem, hol van, kinek kell azt adnia! – Amint már írtam, megvásároltam egy szőlőt Genzanótól két-három km-re, évente 50 scudit kell fizetni nyolc éven át és most még vásárolok egy másikat is az előzőnek szomszédságában 460 scudiért, amely minden évben terem 250 kis hordóval, így a két szőlő egybevéve terem évente legalábbis 40 hordóval, ami így sokkal többet hoz, mintha a bankba fektetnék a pénzt és most egy fratello kezeli a szőlőt, aki világi életében vincellér volt és nagyon meglátszik már a munkájának az eredménye, sokkal gondozottabb, mint akármelyik szőlő a környéken. Fr. Arcangelo visszajött és nem véglegesítette a szomszédos szőlőnek a megvételét,de reméljük, hogy hamarosan véglegesíteni tudja. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1637. ápr. 8.)
„Uraságod szíves volt írni nekem fr. Giuseppe della Concezione ügyében, aki jól lehet úgy öltözött be mint klerikus, hogy majd idővel pappá szentelhessék, mindazonáltal megjelent egy Bréve, hogy azok, akik jó példával járnak elő a szent szabályok megtartásában és annak idején alkalmasak lesznek arra, hogy a Vikariátusi vizsgáló bizottság előtt vizsgát tegyenek és akkor majd megkapjuk az engedélyt, amint azt megtárgyaljuk majd a hamarosan megnyíló tartományi káptalanban, ebben is és minden más dologban készségesen állok Uraságod rendelkezésére mindabban, amiben csak tudok. Ezeket akartam megírni válaszul levelére.” – (Róma, 1637. ápr. 10.)
