„A megegyezésben, amely az elsőszülött Sig. Antonio Tonti és a Colegio közt jött létre a terményeket illetőleg, amelyeket tekintetbe kell venni Signora Cassandra halála után, amelyekkel számolhatunk majd ha ő elintézi, kifizeti a temetési költségeket és egyéb dolgokat, a Colegio részéről 500 scudi fizetni valónk lesz, az első fizetés alkalmával fizettem 180 scudit, hogy fizethessem, várom a levelét, amit már el kellett volna nekem küldenie és el lett halasztva annyi időre a nem fizetés, mivelhogy a jelen ideig zár alá lettek véve, a második fizetés lenne négy hónappal később a megegyezés után, ez az idő letelt jún. 28-án, ami 200 scudi lenne és a harmadik fizetés ideje október és ennek a 200 scudinak a lefizetése a határidőt két napja kaptam meg és ha onnét nem kapok segítséget, kénytelen leszek kölcsönt felvenni kamatra, ami bizony nem nagyon örvendetes dolog, hogy annyi adóssággal terheljük a Collegiót, azért tehát onnét várok segítséget, addig én itt a Szerzet költségén tartom a növendékeket. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindenkor.” (Róma, 1635. júl. 7.) – „Rendkívüli kánikula van idén nyáron, Nápolyból írják, hogy Capna közelében a forróság miatt hét arató meghalt sarlóval a kezükben, mindenki panaszkodik a nagy forróságra, nyári melegre.”
„Elindultak Anconából a mi ottani atyáink, lehetséges, hogy váratlanul jó alkalom jött nekik az utazásra, anélkül, hogy engem kellő időben értesíthettek volna, ez az oka annak, hogy Eminenciád számára nem volt levél náluk tőlem, ami igenis kötelességem lett volna, mindazonáltal ígéretet teszek, hogy írni fogok, amikor majd újból nagyobb segítséget küldhetek, amire már készülök, csak azt várom, hogy ezek a rendkívüli meleg napok egy kissé meghűljenek, de mivelhogy Eminenciád megelőzött engem, egészen zavarban vagyok, és bocsánatot kérek mulasztásomért és nagyon megköszönöm, mint máskor is megtettem és megteszem a jövőben is, Eminenciádnak őszinte atyai és igazán krisztusi, keresztény-lelkű szeretetét, egyúttal alázatosan kérem, nézze el kegyesen a mieink sok gyarlóságát, amelyeket én nagyon jól ismerek és megsirattam, hogy az ott levő egyének, személyek nem mindenestül alkalmasak annak megtételére, ami elvárható tőlük, mivelhogy hiányzik annak a lelkületnek a bősége: ».. spiritus velicenenti, epi nescit terra molinuna«, egy kissé szélcsendben hajóznak. – Legyen áldott mindezért az Isten. Én ameddig csak élek, sohasem fogok késedelmeskedni, hogy mindig segítséget adjak annak a szőlőnek a művelésére, amelynek százszoros termését, remélhetőleg, Eminenciádnak látni megadatik, mint annak a műnek a főlétesítőjének, akitől alázatosan leborulva kérem a főpásztori áldást.” – (Róma, 1635. júl. 7.)
„Ha az ember kevésbé alázatos, és sokat gondol magáról, okai lehetnek súlyos eséseknek, nem csekély dolgot hallottam, de nem tartom mindaddig biztos eseteknek, míg bizonyságot nem szerzek a dologról és ha olyan, amiből a Szerzetnek is nagy kára lehet, úgy gondoltam, hogy éppen azért orvosolni kell a helyzetet, amely nem büntetés színében akar eljárni, mutatkozni, hanem inkább előkészítés nagyobb dolgokra, önnek írni fog P. Gasparo, a rendnek egyetemes prokurátora és P. Ludovico meg fogja beszélni önnel a dolgot olyan értelemben, hogy az az ön szempontjából inkább látszik majd megtisztelésnek és kevésbé büntetésnek, ha majd elkerül más helyre, egyáltalában nem lesz az ön kárára, jó hírnevének megrövidítésére az a jelentett eset. Az Úr kegyelme világosítsa fel, hogy teljesíthesse az Ő szent akaratát.” – (Róma, 1635. júl. 7.) – „Írok önnek egy másik levelet, amelyet megmutathat elutazása előtt néhány jó ismerősének, hogy tudják meg elutazásának okát.”
„Egy derék nemes lengyel ember érkezik oda, Atyaságod készíttessen számára egy tiszta ágyat, poloskamenteset, és ezekben az első napokban, pénteken és szombaton adjanak neki tojásételt, adjanak neki olvasgatásra valami jó könyvet olasz nyelvűt, addig csak latin nyelven beszélgetett, jó példával legyenek előtte, mert ha állhatatos lesz, maradandó lesz, alkalmas lesz arra, hogy őáltala intézményeinket meghonosítsuk, bevezessük Lengyelországba, anyanyelvén jó szótehetsége van és irodalmilag képzett, figyelmébe ajánlom P. Francescónak és Atyaságodnak. Az Úr áldása legyen velünk mindig.” – (1635. júl. 11.) – „A rendes adagnál egy kissé több bort adhatnak neki, nagyon kifáradtan, nélkülözve érkezett, ne hagyják magára, hogy tétlenséggel töltse a napot, hanem látogassa meg kellő időben, ha kedve van, a San Pietrót, és a S. Paolót.”
„Mivelhogy az egész év folyamán nem gyakorolt ön mortifikációkat, azért most az Úr szabott ki önre mortifikációt ezekben a napokban, de ön meg sem köszönte, sem nem merítette azt az eredményt, előrehaladást, amint az ilyen mortifikációból kellett volna merítenie. Vegye észre az Úr látogatását, mert ha semmi eredményt nem fog felmutatni, még súlyosabban fog ránehezedni az Isten keze, ezért hát legyen hálás, nehogy más alkalommal még súlyosabb baj érje. – Itt nagyon szükséges volna azt tudni, hogy a Corpolo birtok mennyi termést hozott mindezideig, sőt még azt is, hogy a másik kettőről is lett-e valami eredmény, de ezekről minél előbb várom a jelentést, valamint hasonlóképpen, ha meg lehetne tudni, hogy ki vette kézbe, ki szerezte meg Signora Cassandra örökségének a birtoklását, vagy ki kapja meg annak termését, hozamát és milyen címen, mivelhogy most kerül sorra a malmok ügyének a tárgyalása és szó lesz Signora Cassandra javairól, ellene indul a törvényes intézkedés, vagy azok ellen, akik azt megkapták. És ami a hagyatéki javakbeli házakat illeti, amelyeket nem érint a peres eljárás, azokkal lehet valamiképpen rendelkezni, vagyis minél előbb eladni, ha lehet (amely mint a Collegio javadalma, a Cesenai javakat eladva a Collegio javára lehet fordítani), amennyiben azok a házak a javadalomhoz tartoznak, javadalmi házak, a cesenai javak eladását a Collegio javára lehetne írni és átutalni Rómába. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. júl. 12.)
„Ami a három tanulmányi (alapítványi) helyet illeti, utána nézetek a dolognak, hogy P. Gasparo jól megérthesse a dolgot, a helyzetet, hogy azt javallhassa, amit a Collegio javára van„ mert nem volna helyes dolog, hogy a Collegio a Sig. Cardinale szándéka ellen cselekedne, aki alapította ezeket a tanulmányi helyeket. Ami azt az erdős földterületet illeti, amely szerinte mintegy 650 tenyérnyi, én úgy látom, hogy öszvérrel odajárni igen költséges valami lenne, hogy pedig házról-házra járnának, az sem sikerülhet, mert nyáron mindenki el van foglalva. Én úgy gondolom legjobbnak, hogy átadnánk egy összeget fr. Pietrónak, mivelhogy úgyis van ott egy somarello és aug. végén vagy szept. elején visszajöhetne és innét küldenénk egy másik fratellót, igen mindenben megfelelne annak a háznak. – Azt a szerencsétlen csikót, amelyet fr. Arcangelo vásárolt minden szándékunk ellenére, aki már annyit zaklatott ezzel a dologgal mindezideig, minél előbb adják el. – Megkaptam az írást a 65 scudiról a banktól, minél hamarabb szeretném a pénzt felvenni, hogy fizethessem az adósságokat az első fizetési terminusra 180 scudi, amint már írtam, a második terminusra 200 scudi, amit aug. 6-án vagy 7-én kell lefizetni, hacsak ott el nem adunk valamit, kénytelen leszek kölcsönt felvenni kamatra, amit nem szívesen csinálok, mert úgyis már elég gondja, adóssága van a Collegiónak és egyéb fizetni valója van és a három növendék is költözködni akar októberben, mindezekről majd részletesen beszámolok, jan. 1-től mindössze 375 scudit kaptam. – Tegnap itt volt nálam a malmok prokurátora a sekrestyében Sig. Panicolával és létrejött a megegyezés, hogy eljárunk Sig. Tonti úrékkal szemben, nagyon jó lenne, ha ott Riminiben meg lehetne tudni, hogy kaparintotta meg Signora Cassandra örökségét vagy javait, minden igyekezettel iparkodjék ezt megtudni, valamint a Corpolo birtokrész terméshozamát, hogy mennyi volt, amióta a Collegio birtokolja és azé a két másik birtokrészé is, amiről majd fr. Arcangelo tud valamit mondani, hogyha ő vette át a terméshozamot, hogy menyi volt az, de úgy gondolom, hogy semmit sem vett át, erről is minél előbb értesítsenek. – A nagy meleg itt nálunk egy kissé csökkent, két-három napja, hogy egy kis szél lengedezik, fújdogál (akárcsak itt nálunk már napok óta heves szél rázza az ablakokat!), a savanyúvíznél olyan nagy a tolongás, hogy a vizet magánál a forrásnál üvegenként két baisseért adják, és még valami áradás, ha nem akar annyi ideig várni, már éjfélkor kezdődik a sorakozás, mi soha nem volt tapasztalható. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1635. júl. 12.)
„Szívesen vettem az információt, amit Kedvességed írt meg nekem fr. Filippóval kapcsolatban, nyugodt lehet, ne is aggódjék, nem kapja meg a birétumot, amelyet egyáltalában nem érdemel meg. Ha valami olyasmi történik ott a házban, ami önt aggasztja, amit velem nem közöltek és szükséges, hogy tudjam, szabadon, pontosan írja meg nekem, ami által Istennek tesz szolgálatot, a mi Urunknak, akinek áldását kérem szent szándékára.” – (Róma, 1635. júl. 13.)
„Nincs kedvem ellenére, hogy más szerzetesek utánozva beszédeket tartson a prokurátor... de kell, hogy ebben az ügyben tanácskozzunk itt a barátainkkal és az ügy végrehajtóival és majd válaszolok, hogy mit végeztünk, de ez nem történhet meg szeptember előtt, hanem csak a személyi áthelyezésekkel kapcsolatban. - Értesítsen engem, hogy megy az aratás, a termésbegyűjtés, hogy milyen termés lesz az idén és hogyan tudna nekem 200 scudit küldeni, aminek a fizetési esedékessége közel van más egyéb dolgokkal, amelyekről a múlt levelemben írtam. – Nagy meglepetést keltett a Cesenában történt eset, a nyilvános gyilkosság, azt hiszem, hogy a Mons. Mélységesen megrendítette az eset. – Ischia szigetén, Nápoly közelében a bisertai gályák partra szállítottak több, mint 400 fegyveres törököt éjszakának idején és hétszáz személyt elfogtak és elhurcolták, köztük volt a montecassinói apát egy nápolyi herceg feleségével és a családdal, akik ott nyaraltak, vagy mint fürdővendégek voltak ott és ahogy elmúlt a nagy veszedelem, értesítették Peretti apátot, hogy fogságba estek, igen nagy váltságdíjat követeltek. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. júl. 14.)
„Az eset amit Atyaságod előterjeszt, megvitatásra szorul. Azt hiszem, hogy az lesz a legmegfelelőbb módszer, hogy ne kell a gyóntatók számát szaporítani, én úgy vélem, hogy húsz vagy harminc személyre kettő bőségesen elégséges, egymás között is megtárgyalhatják és úgy hajtsák végre gyakorlatban. – Atyaságod mint sekrestyés, értesse meg a Vizitátorral, hogy az a templom régi, szívesen felkeresett templom, egyúttal plébániatemplom is Firenze kellős közepén van és a kialakult szokásjog címén nem úgy lehet mindent végezni, ahogy a házirend megkívánja és a szerzetesi fegyelem előírja, ami érthető egy kis epikciával, amely egy méltányossági fok, álláspont a törvények megtartásában, cselekvés a törvényét követve. Deo gratias!” – (Róma, 1635. júl. 14.)
„Ha a jelen hónap végéig tud nekem küldeni 125 scudiról értesítést, akkor nem kell kölcsönt felvennem, ne felejtse, hogy megszerezze a tíz scudit Guidoni tanítványunktól, amit kölcsönképpen szereztem neki. Várom az elszámolásokat és a bevételeket, amelyeket Sig. Fabrizio Tonti birtoklásából kaptak. Itt úgy látom, hogy a malomtársulat prokurátora újra visszatér oda, hogy tárgyal a társulattal, akit meg lehet nyugtatni, hogy a Collegio nem szándékozik visszaszerezni a malmokat, jól lehet, hogy signora Cassandra javainak az ára elégséges lenne a malmok megvételére, sőt az évi gyümölcshozam megváltására is, ha nem is teljesen, de legalábbis nagyobb részben. – Ami pedig azt a tényt illeti, hogy tartanak ott egy embert egy intézővel, mint ahogyan más kegyes alapítványi helyeken is szokás, megjelölhető a mód részleteiben, hogy aztán megoldható legyen a kérdés, ha megfelelőnek találjuk, de ne úgy legyen mint a múltban, amikor ezeket a dolgokat intézte Sig. Hippolito Tosco, aki úgy intézte a számlákat, nyugtákat, hogy azt csak a jó Isten tudja, hogyan volt, Atyaságod részletesen értesítsen engem erről a dologról, ezeket akartam jelen levelemben megírni. Meghalt a muventói érsek, Oneggio kardinális, aki húsz hónapig volt bíboros. Rómában általában jó az egészség, hála az Istennek, és a nagy forróság is meglehetősen csökkent. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. júl. 18.) – „Majdnem megfeledkeztem arról, hogy értesítsen, hogy szerezzen be néhány ezer tollat, ami alkalmas lesz írásra, mivel úgy hallom, hogy ott bőségesen van.”
„P. Gasparo megkapta a rendelkezést, hogy küldje a végrendeleti végrehajtóknak Sig. Isidoro Elmi személyében adott meghatalmazást, ami azonnal megtörtént, ahogy meghalt a Kardinális. – Megkaptam a jegyzéket Sig. Fabrizio birtokának a terméséről, aki még egy másik jegyzéket is adott át, amit ő maga készített, de nem bizonyít semmit sem, minthogy nem a munkások jelenlétében készítette, sem az, amelyet Atyaságod küldött, de remélhetőleg megkapjuk a megbízást ezen listák nélkül is. – Ami pedig Signora Cassandra örökösét illeti, a végrendeletet úgy hajtják végre, ahogyan Atyaságod mondja, hogy az említett Fabrizio birtokolta el magának az említett örökséget. – Hogy most eladjuk a birtokrészeket, nem találom alkalmasnak az időt, várjunk jobb alkalomra, addig is Atyaságod nézzen utána, érdeklődjék, nagy körültekintéssel, ha találna valami megbízható személyt azzal az elgondolással, hogy Collegio intézője, gondnoka legyen, ahogyan írja és hogy megbízható legyen és Cesenából évente kétszer-háromszor jöhet. – Ha útnak indította fr. Pietrót a somarellóval, a vászonnal és egyéb dolgokkal, remélhetőleg inkább az esti hűvösebb órákban teszi meg az utat és nem a nappali hőségben, szept. elején, vagy hamarosan az első napok után indulhatna ugyanazon somarellóval fr. Bonaventura, hogy a szüretre ott lehessen. A hagyatéki írásokat átadtuk Mons. Maraldinak, sem az ő ügye, sem a mienk nem lesz előterjesztve, míg a Rota első üléseit meg nem kezdik. A pénzesutalvány jókor jött, így nem kell kamatra kölcsönt felvenni, hogy fizethessünk Sig. Antonio Tontinak és a Palazzo bérjövedelméből eleget tehetünk Sig. Carduccinak, akinek fizetnünk kell 105 scudit, Sig. Biasónak vagy a pékmesternek, közel 150 scudival tartozunk. – Hogy a Collegióba felvegyünk valakit, aki Riminiből lenne, Atyaságod legyen rajta, intézze el, hogy a Mons Cescovo nevezze meg az illetőt, akit Atyaságod majd ajánl, mivelhogy a három felveendő közül egy Riminiből lesz. Ezeket akartam ez alkalommal megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. júl. 21.)
2411.* levél – Címzés nélküli spanyol levél, amely még a levelek sorrendjének összeállításakor nem állt a kiadó rendelkezésére, csak ennek a VI. kötetnek a nyomtatása idejére kapta kézhez. A kiadó szerint az eredeti olasz levélnek nem sikerült még nyomára jutni, a spanyol fordításban közölt levélből az olvasható ki, hogy sok lelki nyugtalanságnak az oka az alázatosság hiánya, azért ajánlja Szent Kalazancius atya a címzettnek, hogyha lelki békére akar szert tenni, akkor nincs más hátra, minthogy válassza az alázatosság erényének a gyakorlását. (Róma, 1635. júl. 20.)
„Ne csodálkozzék Atyaságod, hogy a messinai Atya gyanakvással nézi Atyaságod magatartását, mivelhogy ő másokkal együtt azt hitték, hogy nagy könnyedséggel elküldhette vagy rendelkezhetett volna a 200 scudiról és mivelhogy annyi idő elteltével semmit sem vettek észre, a gyanakvások csak erősödtek, nemkülönben a zúgolódások, azt gondolván, hogy Atyaságod bizonyára valami, ki tudja, milyen célokra fordította az összeget, hasonló esetekben nagyon is szükséges, hogy közölje az igazságot, hogy megnyugtassa a kedélyeket. – Sig. Cardiccele Torres nem egyedül a mi Urunk és jótevőnk, hanem az volt a b. e. Sig. Kardinális is, az ő nagybátyja, azért hát Atyaságod minden lehetséges szolgálattétellel álljon rendelkezésére. – A múlt héten írtam, illetve a postával küldtem levelet a titkár úrnak azon fratellinót illetőleg, aki itt letette a szerzetesi öltönyt, akartam közölni vele, tudomására hozni, hogy az említett ifjú hogyan keveredett bele abba a szeszélyes meggondolatlanságba, hogy visszatérjen hazájába, miközben állandóan ostobaságokat cselekedett, hogy elérje azt a célt, nem volt hátra más, minthogy ezek folytán elküldjük. Ha az ifjú ügye újra át lesz vizsgálva, írok majd az említett Sig. Segretariónak, hogy elfogadom a kérését, hogy engedjük újra beöltözésre, ennélfogva Atyaságod beöltöztetheti és megmondhatja a Sig. Segretariónak, hogy amennyiben rajtam áll, mindenkor szívesen állok rendelkezésére a legnagyobb készséggel. – Ami pedig annak a háznak az ügyeit illeti, jó azt tudni, hogy nem történhet semmiféle lármázás, amiről tudomást ne szereznék, nagyon sajnálom, hogy nem lehet ott személyesen, hogy mindenekelőtt szükséges, ha az elöljáró azt akarja, hogy az alattvalók szabálytartók legyenek, hogy elsősorban ő maga legyen szabálytartó, főként a közös nyilvános dolgokban és fontolja meg, gondolja meg, hogy az alattvalókat vonzani kell a tudatos szolgálatra, amit fogadalommal vállaltak, vagy szándékoznak vállalni, mint értelmes lényeket, gondolkozó embereket, akiket meg lehet győzni atyai szeretettel közölt igazságokkal sokkal inkább mint durva szavakkal vagy esetleg fenyegetőzésekkel és mint Atyaságod is jól tudhatja és ez szolgáljon tanulságára, hogy megértő szóval sokkal nagyobb eredményt fog elérni mint lármázással és sértő szavakkal, beszéddel, végeredményben nem utolsó művészet tudni vonzani a lelkeket Isten szolgálatára. – Értesítsen engem, hogy miféle adósságaik vannak a házakat illetőleg és miféle építkezéseket kíván meg a ház átalakítása? – Ami pedig Colonna iának az ügyét illeti, néhány év óta, aminek folyamán Spanyolország képviselői Itália egész nemességének a gyűlöletét szerezték meg bizonyos követeléseikkel és politikai cerimoniákkal, mindez csak véletlen, előre nem látott, de nem lényeges dolog. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. júl. 21.) – „Értesítsen engem, vagy pedig helyesebben mondva várom az értesítést fr. Antonio megérkezéséről, aki viszi a magvakat fr. Marc' Antonio számára.”
„Atyaságod mondja meg fr. Antoniónak, hogy küldjön nekem abból a sötétkék anyagból, amelyet ágyak közötti függönynek használunk és abból a vászonból, amennyi elég két ágy eltakarására az Oratórium egyik sarkában, ahol a zenészek szolgáltatnak alkalmi zenét és énekelnek a lengyel Atya beöltöztetési szertartásnak a kezdetén és a végén, még ebéd idő előtt itt legyenek. Az Úr áldja meg mindnyájukat.” – (Róma, 1635. júl. 22.) – „Mondja meg P. Francesco Asszisztensnek, hogy küldje vissza azt a két motettát, amelyeket elkért lemásolásra.”
„Jelenleg nem írtak ugyan semmit, de a múltban gyakrabban írták azt, hogy a „prima scuola” mestere általában közmegelégedésre teljesíti munkáját, és a Város rossz néven venné, ha elhelyezném az említett mestert, mindebből azt látom, hogy ez bőséges jótétemény, áldás az ifjúságra nézve, önnek pedig dicsőség, azt szeretném mondani önnek, hogy ez szolgáljon az ön nagy lelki előrehaladására, ami egyúttal minden cselekedetének a végső célja is, amit másképpen így fejezhetnék ki, hogy ne elégítse ki lelkét az, hogy taníthatja az ifjakat a következő évben, még kevésbé elégítse ki más dolog, ami nem a hivatásbeli dologgal függene össze. Moráviából írják nekem, hogy nagyon óhajtják, hogy odakerüljön azokhoz az iskolákhoz remélvén ezzel, hogy életre keltené annak a jó hírnévnek az emlékét, amelyet ott szerzett az ön testvére, akit annyira kedvelt Sig. Card. Dietrichstein. Remélhetőleg az ősszel majd eszközölhetjük a személyi változásokat a különböző házakat illetőleg és akkor majd megoldódik a kérdés, ahogyan azt az Úr sugallja az ő nagyobb dicsőségére, aki áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. júl. 25.)
„Megkaptam a hagyatéki javakkal kapcsolatos írásokat, amelyeket a legutóbbi postával küldött el, hasonlóképpen a felvett pénzek jegyzékét, ami pedig Sig. Biasót illeti, megegyeztünk abban, hogy kap 40 scudi értékűt a javakból és amíg él, járadékot neki minden évben a palota után járandóságból. – P. Gasparo Atyaságod utasítása szerint keresi a dobozban a rendelkezéseket, amelyekről Atyaságod azt írja, hogy Sig. Tontiék több alkalommal is eszközöltek. – Ami pedig a hagyatéki házakat illeti, hacsak az ősszel nem történik valami az eladással, elvégezheti azokat a javításokat, amelyek elengedhetetlenül szükségesek, amit ha most nem is tudnánk befejezni, majd elvégzik a jövő évben, elsősorban a háztetőt kell megjavítani. – És ha az a személy, aki azt mondja, hogy Ravennába ment, hogy tárgyaljon Sig. Card. Caponival, ha valami jó hírrel jönne vissza, megszűnne bizonyos baj, nyűglődés. – Eszembe jut, hogy sürgessem az alapítványi helyek ügyében az intézkedést. Értesítsen, hogy miként rendeződött, mi történt Sig. Rovarelli urak ügyében és az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. júl. 25.)
„Pietro Cassinesének, aki egykor a mieink között volt, és most ott tartózkodik Palermóban bizonyos örökösödési kérdésben, igen gyakran jön hozzám az édesanyja, hogy hallottam-e, tudok-e valamit fiáról, sokat siránkozik, aggódik, hogy nem történt-e valami szerencsétlenség vele, mint annak idején atyjával és én csak azzal tudom megvigasztalni, hogy írok majd Atyaságodnak, hogy nem csak egyszerűen értesítsen engem a fia sorsáról, ügyéről, hanem hogy Atyaságod legyen segítségére minden lehetséges módon, amivel csak segítheti őt. Az édesanya annyira el van keseredve, hogy szerintem megérdemli az a szegény szenvedő, hogy fiának segítségére legyünk, éppen azért részletes tájékoztatást várok Atyaságodtól az ügynek helyzetéről, amit ha valamiképpen lehetne sikeresen elrendezni és hogy az ifjú visszatérhessen ide, hogy segítségére lehessen nővérének, aki férjhez akar menni, aki anyjával együtt nélkülöz, minthogy nem talál alkalmas munkalehetőséget, igen nagy szeretetszolgálat lenne, ha tudnánk rajtuk segíteni. – Két héttel ezelőtt írtam a Sig. Segretariónak annak az ifjúnak az ügyében, aki annyira zaklatott engem, hogy haza akar menni, aki nagyon nyugtalan volt a Noviciátusban, ennélfogva kénytelen voltam, hogy ellássam civil ruhával és elbocsássam. És ha most komolyra vehető a kérése, hogy újra beöltöztessük, Atyaságod azt beszélje meg a Sig. Segretarióval, akinek a kedvéért minden dolgot meg kell tennünk. – Nem tudom, hogyan áll az a ház az építkezéssel, vétellel, az adósságokkal, a fizetési lehetőségekkel és hogyan vannak azzal a kétezer scudival, amely azzal a rendelkezéssel lett küldve ill. kapták, hogy a messinai házra kell fordítani, és mivelhogy az Úrnak úgy tetszett, hogy én töltsem be az Ő helyét ebben a Szerzetben, Atyaságodnak úgy kell felelnie vagy írnia nekem, ahogyan felelne vagy írna magának az Úrnak, Ő mondotta, amikor az elöljárókról beszélt: »qui vos sparnit, me sperint«. Ennek értelmében tanulják meg az elöljárók, »hogy legyenek szerények és alázatosak és Atyaságodnak mesternek kell ebben »lennie és nem növendéknek ebben lelkében. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” »– (Róma, 1635. júl. 26.)
„Várom a 200 scudi segélynek a letétbe helyezéséről a jelentést, hogy ne kelljen felvenni a kölcsönt, valamint az értesítést arról, hogy Sig. Card. Caponi hajlandó-e megvenni a Collegio javait teljes egészében vagy csak részletében? Itt az a hír terjedt el, hogy a nagyherceg meghalt, de úgy gondolom, hogy majd hamarosan biztos értesüléseink lesznek. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. júl. 28.)
„Ha a nagyherceg szolgái nem indultak útnak jelen levelem megérkezéséig, a fr. Gasparóval együtt szálljanak fel arra, amelyik Messinába tart, igen jó alkalom lenne, hogy gyorsan és biztosan utazhassanak, bizonyára segítségükre lesznek ott a hajóra szállásnál egyik-másik jóakaratú úrnak a támogatása, az útiköltségeket meg majd megfizeti a messinai ház, ahol igen szívesen látják a mieinket a Város első urai (a tanácsosok?) és segélyezik őket, főként fr. Eustachio dolgait. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldása legyen velünk mindig.” – (Róma, 1635. aug. 4.)
„A legutolsó postával nem kaptam levelet Cesenából, így nincs mit felelnem, csak arra kérem, hogyha a legelső postával nem küldi a pénzesutalványt, akkor elkerülhetetlenül kölcsönt kell felvennem. Sig. Flavio készségesen felajánlotta szolgálatait abban az ügyben, amiről Atyaságod írt. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. aug. 4.)
„Nagyon kedves volt nekem, jól esett Atyaságod levele, de még nagyobb örömömre fog szolgálni, ha azt hallhatom majd, hogy Isten segítségével az ottani noviciátus jól megy, szépen fejlődik, egyre örvendetesebben alakul, legyen hát rajta, hogy segítse P. Gio Battista di S. Tecla atyát az ebben annyira szent munkában, mivelhogy Intézményünknek szerencsés további fejlődése azokon a tájakon nagyban azon az előrehaladáson múlik, hogy a novíciusok a noviciátus idejét hogyan használják fel és a második évben magyarázhatják nekik a regula egyes pontjait és egynémely írót, akkor a noviciátusból mint félig kész mesterek jöhetnének ki és egy kis tanulással kiválóan felkészülhetnek, hogy a tanításban a legjobbak lehessenek. Az Úr árassza az Ő szent kegyelmét, hogy mindig az Ő szent szolgálatát teljesíthessük, míg tart ez a rövid földi élet.” – (Róma, 1635. aug. 4.)
„Letétbe helyeztem a »Monte della Pieta«-nál a 260 scudit, amennyi és még sokkal több lett lefoglalva a különböző hitelezőktől, jó lenne abból, ha ugyan lehetséges, valami kis részt megszerezni. A mi Urunknak, a Pápának helynökétől jött egy rendelkezés, hogy adjunk egy jegyzéket a Collegio javairól, bárhol is vannak azok és mi volt azoknak a terményhozama az elmúlt évek folyamán, mondtam P. Gasparónak, hogy írjon néhány sort Atyaságodnak és Atyaságod adjon jelentést, mindazokból a kötelezettségekről, amiket ott kell fizetnie a Collegiónak rendszeresen, valamint ha vannak rendkívüli esetek, mint például a ház javítása, átalakítása, fatelepítés, minden három-négy évben és küldje ide Rómába azt a jelentést. Írtam, hogy küldje meg a meghatalmazó levél másolatát, hogy intézői vagy prokurátori állást szerezhessünk ott és ha jónak látja, küldje el Pietrót a somarellóval, hozza magával az írásokat és majd a szüreti időre visszaküldjük a somarellót fr. Bonaventurával. – Itt az a hír terjedt el, hogy Conte de Olivares kiesett a király kegyéből, valamint Conte di Monterrey a nápolyi Viceré, valamint Regente Enriquez Nápolyban, aki hazament Spanyolországba. Itt Rómában általában jó egészség van, hogy az orvosok panaszkodnak, hogy nem tudnak megélni. A pékek a kereskedőktől nyolc scudiért vásárolják a gabonát, néhány nap alatt nagyon felment az ára, úgy gondolom, hogy arrafelé is csak így lehet. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. aug. 11.)
„A múlt napokban három dolog felől érdeklődtem, figyelmeztettem Atyaságodat, figyelmeztetésemnek megvan-e az eredménye? Újra csak azt írom, hogy legyen rajta, hogy inkább hasson jó példájával, mintsem az indulatosan mondott szavaival, hogy legyen mindenkinek segítségére, szeretném tudni, hogyan állnak a víz bevezetésének az ügyével, mivelhogy azon gondolkozunk, hogy bevezessék a Konventbe és hogy miben áll az az érték, ár, amit abból a haszonból remélnek, amiből fedezhetik a messinai ház vételárát. – Itt széltében-hosszában arról beszélnek, nem lehet tudni, hogy igaz-e vagy nem, hogy Conte de Olivares kiesett a királyi kegyből, hasonlóképpen Conte di Monterrey és az ő kedveltje, Regente Enriquez, legyen minden dolog Isten dicsőségére, aki áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. aug. 11.)
„Úgy emlékszem, hogy megírtam már, hogy itt Rómában megdrágult a gabona nyolc scudiba kerül, úgy vélik, hogy még emelkedni fog az ára, mivelhogy azt beszélik, hogy Genovával történt valami nagy szerződés és egy qiulióért csak legföljebb tíz kenyeret adnak és egy paynotának a súlya nyolc uncia, ennélfogva én most úgy gondolom, hogy nem alkalmas az idő arra, hogy eladjuk a gabonát, a Collegio termését, írja meg nekem, hogy mi a terméseredmény a gabonafélékből és más egyebekből, hogy egy kis számítást végezhessünk, hogyan vegyünk fel növendékeket, ha háromnál többet vennénk fel, mint ahogyan van most a jelenben, vagy néhánnyal több lehet, mivelhogy az a három, akik most vannak, októberben el fognak menni, ugyanebben az időben más fizetségek is jelentkeznek, mint pl. fizetnünk kell Sig. Antonio Tontinak, a megegyezés értelmében, ez sem lesz kevesebb 160 scudinál, de aztán ezzel kiegyenlítettünk a Collegio részéről minden tartozást, amivel tartozunk az elsőszülöttnek, hátravan még, hogy rendezzük adósságainkat, tartozásainkat Sig. Fabrizióval és fiaival az ingóságokat illetőleg és a hagyatéki földekről kapott terményeket illetőleg, hátravan még a malmok ügye, a társulattal való egyezkedés szerintem nem jelent, nem hoz semmi újat, nem is tudunk tenni semmit sem, mert az előnyök, amelyekre ők számítanak, azok mind Sig. Card Spadát illetik meg, amit az Isten bocsásson meg neki, mivelhogy már jó néhány hónapja, hogy mindenen túl lennénk, ha a Collegio igazát képviselték volna. Szeretném tudni, hogy hány malom, száz vagy százötven? – Várom a jelentést a Collegio javairól készült jegyzéket, amelyek nincsenek per alatt akár Cesenában, akár Riminiben, de még arról is, amelyek vitásak, mivelhogy a Kamara könyvelőjének be kell mutatni, mivelhogy a Pápa azt akarja, hogy az összes Kegyes alapítványi helyekről legyen egy írás a levéltárban, vagy a Palotában és hozzávetőlegesen azt is fel kell tüntetni, hogy mit jövedelmeznek évente. – Ami pedig Isidoro Elmi számláit illeti, semmi kétség, hogy ő átadta a végrendeleti végrehajtóknak, ezek pedig átadták a Rotának, amit azok jóváhagytak, amit az említett végrehajtók nekem átadtak. Ennélfogva erről a részről nincs semmi remény, hogy valamit visszaszerezhetünk, főként, ha meggondoljuk, hogy a nevezett Isidoro elhagyta az Egyházi állam területét és a Velencei Köztársaság területére költözött. – Ami pedig annak a megtárgyalását illeti, hogy rendeljünk oda egy gondnokot, aki a Collegio birtokainak a terményhozamát számon tartja, írtam, hogy küldje meg nekem a meghatalmazó levél másolatát a megfelelő záradékokkal, hogy a szándéknak megfelelő személyt nevezhessünk ki oda, akinek tekintélye legyen nem csak Sig. Ambrosio szemében, hanem a Collegio iránt szeretettel érdeklő más értelmes emberek előtt is. – Közölje velem, hogy miből tudna pénzt szerezni ott, hogy fizethessem itt a péket és Sig. Antonio Tontit a közeli októberben, ez a két egyén, fél követelése velem szemben körülbelül háromszáz scudi és a Palazzo bérletén kívül van még fizetni valóm százötven scudi Sig. Ger.mo Carditinek és hetvenet Panicolának, amit nekem kölcsönzött, hogy letétbe helyezzem a 290 scudit, úgy nem sok marad meg aztán, hogy a növendékek számára ruhát csináltattam és még azok számára is kell csináltatnom, akik most majd mint új növendékek jönnek hozzánk. Azt hiszem, hogy ott még lehet számítani bizonyos kiadásokra azzal, hogy a munkások lakásait akarják rendezni, vagy a hagyatékiakat. – Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy odaküldjük fr. Bonaventurát, én úgy látom, hogy egy idő óta fegyelmezetlen lett négy-öt társával, ennélfogva kétlem, hogy ott egyáltalában akar-e segítségükre lenni. – Ami a rimini P. Ottaviót illeti, tárgyalni fogok a P. Generálsisal, beszámolok róla, lelkületéről és majd értesítéssel leszek. Ami pedig a fakereskedőt illeti, elfeledkezett a dologról, de majd én utána nézek, amennyiben van valami írás, amivel lehetne bizonyítani, hogy mi lett rendezve és ha meg lehetne egyezni vele, még jobb lenne, mert úgy gondolom, hogy nem olyan egyszerű a dolog, hogy annyi idő távlatából keressük a bizonyítékot. Sig. Flavio már írt önnek. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. aug. 15.)
„Atyaságod mondja meg P. Maestro Santinak, hogy néhány nappal ezelőtt írtam neki, hogy az ő P. Generálisa nagy örömmel és készségesen megígérte nekem, hogy az első tisztséget, állást, amely meg fog üresedni, neki adja, rá fogja ruházni az egyetemes káptalanban, amire készülünk és megkapja a Provinciális címet Isten segítségével és írhat az én részemről az ő P. Generálisának és megköszönheti neki, hogy olyan jóindulattal van a nevezett Maestróval szemben. – Írtam afelől is, amennyiben azok, akik letették a fogadalmat felmentéssel, azt akarom, hogy a két év elteltével ésszerű okok, megfontolások következtében, amelyek engem erre indítanak, tegyék le újra, ez nem annyit jelent, hogy újból noviciátust végezzenek, hanem, hogy folytassák azt. – Szeretném tudni, hogy van-e valami változás a kormányzatban, mert itt az a hír jár, hogy a nápolyi viceré kiesett a király kegyéből, nemkülönben Conte de Olivares és a Regente Enriquez. Az Isten adja, hogy ehhez hasonló esetekről valami jó származzék. – Pietro Cassinisének elküldöm édesanyja levelét, legyen segítségére, hogy gyorsan elintézhesse ottani ügyeit, hogy hamarosan jöhessen édesanyja megvigasztalására és nővérének, mivelhogy igen nagy szükségben vannak, rászorulnak az ő segítségére. – Szeretném tudni, hogy miféle formában van a messinai ház kétezer scudija, ami nagyon foglalkoztat engem és még azonkívül, hogy mi lett a sorsa a festett képeknek, amelyeket fr. Antonióval küldtem, olyan dolgok ezek amelyet válaszra érdemesek, nem pedig az agyon hallgatásra. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. aug. 16.)
(Levéltöredék átírás után) „Nem újság nekem hogy P. Gio Battista di S. Domenico, jól lehet szerzetes, hogy ilyen dolgokat csinál, amikről Atyaságod ír. Bárhol is lesz ő, mindig és mindenütt nyugtalan lesz, hacsak meg nem javul, ami szerintem nehezen megy, mert ő annyira megszokta már a kevésbé fegyelmezettséget és a nagy szabadságot. Isten az irgalmasságával világosítsa meg, hogy térjen rá a szerzetesi tökéletesség útjára.” – (1635. aug. 18.)
„... mert én azt gondolom, hogy helyesen cselekszik P. Stefano, jószándékkal van és jóakaratú, Cesenában igen jó példaadással volt, az ottani javakat nagy bölcsességgel kormányozta, íme ezeket írhatom válaszul Atyaságod levelére, önt is meg mindnyájunkat is áldjon meg az Úr mindenkor.” – (Róma, 1635. aug. 18.)
„Két levelet kaptam Atyaságodtól, egyik 8-i keltezésű, a másik 16-ról. – Az elsőre a következőkben felelek: P. Alessandrót illetőleg jóváhagyom, amit nagyon helyesen cselekedett, hacsak nem igaz, amit azok a világiak írtak, hogy szította volna a pereskedéseket és megakadályozta volna, hogy atyja ésszerű megegyezésre jutott volna és igazságos megegyezésre, mert hát egy szerzetesnek azon kell lennie, hogy ellene legyen minden vitának és legyen rajta, hogy az ilyesminek vége legyen. – Hogy a családi problémákat elrendezzük, meglátjuk majd, hogy mi lesz a legmegfelelőbb P. Luigi elhelyezését illetőleg. Mondja meg neki, hogy kikézbesítem neki a nekem levelet és meg fogok emlékezni róla, nem fogok elfeledkezni róla. Hasonlóképpen mondja meg fr. Vagy P. Domenico dell' Assunzione atyának, hogy a spanyol levelet elküldtem. Kérem, hogy küldje meg nekem az összes információkat, mivelhogy amit annak előtt küldtek meg, az nem más mint az, amit P. Gasparo asztalából loptak ki. Mondhatom, nyugodt lehet, hogy az a két atya, míg én élek, nem fogják többé meglátni azt a várost. – Ami a második levelét illeti,azt mondhatom, hogy nem ítélhetem meg csak úgy, hogy rendben van, hogy Pier Agostino gyóntasson, amikor állandó fejfájásban szenved, folyton lázas, márpedig a gyóntatások, a tanulmányozások, és az az állandó odafigyelés a hallgatásban és az a nem kevés beszéd és az a folytonos figyelem a gyóntatószékben, mindez nagy fejmunkát kíván meg. Amennyiben idővel egészségi állapota javul, erősödik, akkor szó lehet róla. – Amennyiben fr. Francesco megmarad a maga makacsságában, nem lesz felszentelhető, ha ő mindezt belátná és ha lehetne nála látni javulást, nem vonakodnék attól, hogy felszenteltessük. Majd más alkalommal adok választ a zsebkendőkről is. – Megnyugtatom Atyaságodat és jelen levelemmel bizonyítom, aki csak olvassa levelemet, hogy az önre bízott carcarei ügyben nagy bölcsességgel járt el és hűségesen, nagyon is meg voltam elégedve. – A genovai noviciátusnem maradhat azon a helyen, amelyet P. Stefano szerzett, a hely alkalmatlan mivolta miatt. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1635. aug. 24.)
„Azt a hírt kaptam, hogy fr. Pietro útnak indult Anconából Rómába a pénzösszeggel, gondom lesz rá, hogy küldjek két ruhát, a pénzesutalvány el van intézve, várjuk a cesenai javakról készült listát, hasonlóképpen ír önnek P. Gasparo. Jobb lesz mindig átküldeni a pénzt Anconába. – Atyaságod csinálja meg újra a megegyezést a szerződést, írja alá és járjon el, hogy egy hónapon belül jóváhagyják, amelyet majd én is jóvá fogok hagyni. A gabonát még ne adják el. – Küldje le a jelentést az idei terményhozamról, aratásról, mindenre kiterjedő legrészletesebb pontossággal, tárgyalni fogunk itt a fakereskedővel a vele kapcsolatos üzletről. Az anconabeliek két scudit adtak fr. Pietrónak az útiköltség fejében, azt vegyék számításba a négynek fejében, amellyel tartozunk neki. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. aug. 25.)
„Hogy a mi cselekedeteink érdemszerzők legyenek, kell hogy tudatosan, szabad akarattal vigyük azokat végbe, és amikor valaki kedvetlenül tartózkodik egy helyen, valamelyik házban, ahelyett, hogy érdemeket szerezne, érdemtelenné lesz és elveszít mindent, mivelhogy talán nem ismeri fel, hogy az Isten atyai szeretettel akarja büntetni itt a földi életben, hogy megbocsásson, irgalmazzon a másvilágon, mindazonáltal, hogy kikerüljön azokból a kellemetlenségekből, úgy találtam megfelelőnek, úgy rendelkeztem, hogy mivel Rómába kell jönnie fr. Ambrosio della Concezione fratellónak, jöjjenek együtt, mutassa meg elvelemet a P. Provinciálisnak, hogy mindkettőjük számára adja meg az elbocsátó levelet. Ezeket akartam megírni válaszul levelére.” – (Róma, 1635. szept. 1.)
„Mellékelten küldjük Mons. Scannarola levelét a Mons Governátornak, Atyaságodnak legyen rá gondja, hogy azt eljuttassa és nézzen utána, ha lehetne mentesülni a »trigisima«-tól, amiről tárgyalunk a kongregáció »de bono reginine« titkárával és majd megküldjük a választ. – Ami pedig Bellingamba fiát illeti, írtam már, hogy Atyaságod kérje meg nevemben a cesenai püspököt, hogy szíveskedjék kivizsgálni a gyermeket azon előírások szerint, amelyeket megkíván a Collegio, aztán majd küldjék el a bizonyság levelet, a riminibeli jelöltet pedig majd akkor, amikor Mons. Cesi hazamegy Riminibe, aki válasszon majd ki egy értelmes fiút, aki jó eredménnyel szerepelhet majd. Ne felejtse a tíz scudit Sig. Guidonitól és ha szükségesnek látszik, szóljon a Monsignorénak, mert nincs előírva az a kötelezettség, hogy a Collegio gondoskodjék civil ruháról, amikor azok elhagyják az Intézetet, csak addig, míg annak keretében tartózkodnak és én kötelezettséget vállaltam érte és meg kellett fizetnem a Szerzet pénzéből és arra a Nicolettire nem is gondolok sem másra, hogy adjak valamit, mivelhogy a Collegio nem adhat ellátást, amit a Szerzet már több, mint egy éve ad neki. – Megkaptam a hagyatéki javak listáját, meg lehet nézni a számadások nagy könyvében, hogy ott megvan-e a részesedés, a haszon Isidoro Elmi földjének a terméséből, adjon erről értesítést. – Hogy egy személyt tartsunk ott, aki ellenőrzi majd a Collegio javait, jól meg kell gondolni a dolgot, mert a »mercemarius« kezén mindig vesznek, fogynak a javak. – Isten szerelmére, szerezzen már valamiből pénzt, kenderből, sajtból vagy akármi más dologból, amiből csak lehet, mivelhogy az adósságok, a tartozások igen nagyok, Tonti elsőszülöttnek ki kell fizetnünk októberben 260 scudit vagy még többet, nem sokkal kevesebbet a péknek, a Palazzo béréből kell kifizetnem Carduccinak a kamatokat és más tartozásokat. – Anconából, ha lesz rá idő, jöhetnek ketten-hárman a vakációban segíteni és pihenni. – Ami P. Ottavio ügyét illeti, legyenek segítségére a Generálisnak, amennyiben csak tudnak, mert annak a Generálisnak ajánlott egy valakit egyrészről a Card. Savoia, egy másikat, úgy gondolom, hogy Cardinale Colonna, de ha P. Ottavio segítségére lehet, jó lesz, tegye meg. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. szept. 1.)
„Arra gondolok, hogy a legközelebbi okt. hónapban három új növendéket kell felvennünk a Collegio-Nazarenóba annak a háromnak a helyére, akik elköltöznek onnét (tanulmányaik befejeztével). Hallom, hogy Antonio Maria Bellingamba fia akar bejutni egyik helyre, mivelhogy most nem jöhet Rómába, Atyaságod kérje meg a cesenai Mons. Vescont, püspököt, hogy vizsgálja meg a jelöltnek szellemi képességét, viselkedését, szegénységét, aztán küldje el nekem az autentikus információt. Ezeket akartam ez alkalommal megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. szept. 1.)
„Ami fr. Bonaventurát illeti, aki nagy barátságban van fr. Anselmóval, akit a Szent Ferenc rendi atyák befogadtak, lehetséges, hogy odamegy az említett fr. Bonaventura is, mivelhogy Anselmo nagyon csalogatja és meggyőzi, amennyire csak lehetséges, ennélfogva nem szándékozom odaküldeni fr. Bonaventurát. – Tegnapelőtt napközben valami nyél esett a Campo Marzói zárdába, azt beszélik, hogy négyen meghaltak, a neveket nem tudtam meg, mások azt mondják, hogy csak egy apáca halt meg, hárman elájultak. – Nemcsak itt a házban vagyunk jó egészségben, hanem általában egész Rómában, de már Moriconéban hét-nyolc betegünk van, kettőről, háromról szinte már az orvos is lemondott, ezek között van P. Francesco, aki építtette azt a kolostort. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. szept. 5.) – „Ha meg lehet oldani a faraktár kérdését, oldják meg, hogy emiatt ne pereskedjenek, vitatkozzanak, értesítsen engem és legyen valami megbízható személy által.”
„Az Úr vigasztalása legyen önnel, az egész családjával és egész különösképpen adjon az Úr belső megvilágítást, kegyelemet pap fiának, hogy világosan felismerje azt a nagy kötelezettséget és állapotot, amelynél fogva tartozik Istennek szolgálni és hogy jó példát adjon a világiaknak, mert ha ezt nem teszi meg, jobb lett volna, ha nem lett volna pap, kérje az én nevemben is, hogy komolyodjék, újuljon meg magaviseletében és gondoljon arra, hogy tudjon visszavonultan élni és olvasni lelki olvasmányokat, mivelhogy a halál nincs messze. – Amennyiben vállalta a Szent Ferenc iránti ájtatosság végzését és a habitusát, ennek nagyon örülök, ennek csak örülni tudok szívből, remélem, hogy az említett Szent sok lelki kegyelmet fog kieszközölni önnek, amelyek mindig értékesebbek mint az anyagi életet elősegítő kegyelmek, amiként elrendelte sor. Fausta életét, akit köszöntsön nevemben és az ő leányát Borbálát, akinek úgy látszik, hogy az Úr nem a házassági életet szánja neki, talán azt akarja, hogy legyen az Úr jegyese. Nem szűnöm meg imádkozni az egész családért és megköszönöm a megemlékezést, amellyel rám gondoltak, hogy egy kosár ajándékot küldtek, amelyet majd különféle gyümölccsel megtöltve, megrakva fogok visszaküldeni. Az Úr áldja meg családjukat és az egész házat, amint ezt kívánom.” – (Róma, 1635. szept. 6.)
„Mindenesetre igaz az, hogy annak a jó atyának az a gondolata, hogy elmegy, hogy a szegények között lehessen, egyrészről igaza van, minthogy a mi Szerzetünk inkább létesült a szegények számára, mint a gazdagokéra, más szempontból nincs igaza, hogy a biztosat elhagyja a bizonytalanért, ezért hát majd írok neki, hogy hagyjon fel minden ilyen gondolattal és vegyen magán erőt minél előbb, határozza el magát, hogy maradjon egyelőre abban a házban, ahol éppen van és majd lesz időnk arra, hogy azon gondolkozzunk, hogy miféle másik hely felelne meg. – Firenzébe való elmenetelét illetőleg, ameddig el nem rendezem egyes házakat, mikor gondolnom kell a német alapításokra, ahova hatan indulnak el a jövő hétfőn, gondolnom kell Szicíliára, Calabriára, amelyekre azelőtt nem kellett gondolnom, addig nem mondhatok semmit sem kedvességednek, hogy mit fogok rendezhetni az ön személyét illetőleg, valamint fr. Bartolomeót illetőleg, aki jelenleg Savonában van. Rajta leszek, hogy mg tudjam majd nyugtatni önt, amennyire ez lehetséges lesz nekem. Kérjék imáikban az Urat, bízzuk magunkat az Ő szent intézkedésére, hogy tegye velünk azt, ami az Ő nagyobb dicsőségét szolgálja és az önök üdvösségét. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1635. szept. 7.)
„Sürgős esetben Atyaságod igénybe veheti a világiak szolgálatát, de rendesen fizesse meg őket, így cselekedhetik, ha ilyen eset adódna elő. Ketten érkeznek most, egy pap és egy fratello, mindabban helytállnak, ami adódik, engem pedig majd értesítenek, hogy mikor kezdődik a szüret, akkorra oda fogok küldeni egy hasznavehető, ügyes fratellót, hogy segítségükre legyen a bor beszerzésében. El fogjuk küldeni a kért dolgokat, küldeni fogjuk, ahogyan kérték, Atyaságod tartsa a jó lelket mindenkiben. A legközelebbi vasárnap fog jönni P. Adrianónak a testvére, hogy Frascatiba kísérje őt. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1635. szept. 7.) – „Atyaságod érdeklődje meg, hogy kell-e mészkő a mészégető kemencéből és oltsák meg a gödörben, mindezt rendezze el.”
„Én azt szeretném, ha a nápolyi házukban úgy teljesítene szolgálatot, mint ahogyan itt szorgoskodott Rómában, ahol az szükséges, de ezzel az utasítással, hogy minden este számoljon be P. Ludovicónak, hogy az nap mit végzett és ő majd rendel társul egy fratellót, akit a megfelelőnek talál, mutassa meg neki ezt a jelen levelemet és legyen rajta, hogy Sig. Regente Tappio rendezze a vitás ügyeinket minél előbb, mivel jobb a 300 békességben mint a 600 pereskedésben. – Adja meg az Úr, hogy a Vezuvo ne fenyegesse az ottlakókat, ami biztosan meglesz, ha az emberek viselkedése, magatartása, élete megjavul. Az Úr áldjon bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. szept. 8.) – „Figyelmeztessék egymást, hogy akinek nincs sürgős ügye, az ne írjon, és aki ír, írjon röviden, mivel a postaforgalom kezelő azt mondja, hogy már nem tud nekünk ingyen papírt szolgálni, annyi érkezik minden egyes alkalommal. Az »Ave Mari«-kat küldöm négy zsebkéssel együtt. Isten szerelmére, sürgessék azokat, akik azon vitatkoznak, hogy elhagyják a Szerzetet, hogy fejezzék már be, mások meg azért vitatkoznak, hogy Nápolyban akarnak maradni, de nem akarnak elmenni a Szerzetből, ezért hát vagy fejezzék be a vitát vagy jöjjenek vissza Rómába.”
„Ide érkezett Sig. Flaminio Razante, aki menőben van Matelicaba, hogy elintézze a ház vásárlását, ahol majd a mi iskolánkat fogják felépíteni, azt mondta nekem, hogy nagyon szerette volna, ha Atyaságod, ha nem volna elfoglalva a szürettel, ideérkezett volna néhány napra, aztán visszamehetett volna Cesenába szüretelésre, de ha el van foglalva, akkor nem kívánja, hogy jöjjön, Atyaságod írhat neki. Most mást nem tudok írni, mint azt, hogy P. Gasparo jelenleg Frascatiban van a jövő hétfőig, írja meg nekem, hogy eredménye lett Mons. Scammorola levelének a Sig. Goveonátornál, és ha van alkalom az eladásra, adjuk el a kendert vagy akármi mást mert itt igen nagy szükségben vagyunk az adósságok miatt és be kell öltöztetni a három ifjút, akik most jönnek a Collegióba, ne felejtse, hogy beszerezze a tíz scudit Guidonétól és mondja meg fr. Arcangelónak, hogy ez a növendék tíz hónapig itt volt a mi házunkban a mi szegény házunk költségére tanult, hogy nem gondol erre, hogy ezzel mekkora kárt okozott, hogy nem szabad ilyen formában tréfálni a szegényekkel. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. szept. 8.)
„Eminenciádhoz érkezik papokból és kispapokból álló kis csapat, figyelembe véve az ottani házak szükségét, az én óhajomat, de még inkább figyelembe véve azt az emberhiányt, amelyben vagyunk. Eminenciád nézze és fogadja szeretettel és várja őket, hogy legyen Isten tetszésére a nagyobb eredmény, van közöttük egy lengyel pap is, akiről megfelelő információkat kaptam, aki úgy döntött Rómában, hogy szerzetes lesz és úgy tetszett neki, hogy a mi szerzetünk öltönyét választotta, nagy buzgósággal vette azt, mivelhogy a római levegő nehéz volt neki, arra gondoltam, hogy oda küldöm noviciátusba. Amennyire tőlem telik és tudom, Eminenciádnak nagy szeretetébe és atyai gondjába ajánlom, úgy látom, hogy igen készséges akaratot mutat, hogy igazi, szabálytartó szerzetes legyen és az Úr szőlőjének állandó munkása és a mi Intézményünknek a terjesztője. Az isteni Fölség, aki szerzője és előmozdítója a mi intézményünknek, kegyeskedjék megőrizni az ő szent és nem es szándékait, Eminenciádnak pedig adjon igazi, tökéletes szerencsét, boldogságot, amint én lábaihoz leborulva áldását kérve szívemből kívánom önnek.” – (Róma, 1635. szept. 9.)
„Ami pedig a messinai házra vonatkozó dolgokat illeti, én úgy látom, hogy miután Atyaságod megegyezett Sig. Andrea Pattival a házvételben és erről jegyzőkönyv készült, Atyaságod kötelessége, hogy utána járjon minden igyekezettel, hogy a vétel is és a megegyezés is a célnak megfelelően elintéztessék és ha majd Atyaságod Palermóban mindent elrendez, minden szükséges lépést meg is tett és mégsem érte el szándékait, tegyen meg türelemmel mindent, ami csak lehetséges. – Ami pedig a házi életet illeti, én úgy gondolom, hogy szükséges az, hogy az elöljáró türelmes elöljáró legyen az alattvalónak szeretetben, alázatosságban és minden más erényben, részvéttel, megértéssel kell kezelni az alattvalókat, ha valami hibát követtek volna el és jóindulattal, jóságosan kell meginteni a vétkeset először csak négyszemközt, de ha azt tapasztalja, hogy semmibe vette szavát, figyelmeztetését, akkor a közösség előtt, végeredményben, ha az elöljáró azt akarja, hogy az alattvalók segítségére legyenek és engedelmeskedjenek neki, legyen alkalmuk az alattvalóknak arra, hogy felismerhessék az elöljáróban az atyai szeretetet, máskülönben magára hagyják, főként azok, akik nem tökéletesek. Az Úr adjon nekünk annyi megvilágosítást mindnyájunknak, hogy a mi érdemeink gyarapítására tudjuk segíteni felebarátainkat, az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. szept. 13.)
„Amennyiben úgy gondolja, hogy az épületben a legalsó termeket átalakíttatja Oratóriumnak, én csak helyeselni tudom elgondolását, de minden esetre úgy alakítsák át, hogy megfeleljen a rendeltetésének, ájtatosságra hangoljon, így aztán nem kell majd kijárni a házból misézni, minél előbb intézzék el ezt a kérdést. - És hogy a birtokra egy világi intézőt állítsanak be, jól gondolják meg a dolgot, mert én azt hiszem, hogy csak kárára lesz a birtoknak, mert ezek csak akkor viselkednek jól, ha a gazda látja őket. – Nem örülök annak, hogy az idő nem kedvez a gabona eladásának, értékesítésének és más dolgaink eladásának, mert így csak állandóan nagy gond, bajlódás, mennyivel jobb lenne, ha az a sok érték itt lenne letétben valamelyik pénzintézet kezelésében, vagy ha a Riminiben levő javakat elcseréltük volna Mons. Pavone szőlejével, sokkal jobban megműveltettem volna, mint ahogyan jelenleg amilyen állapotban van, ha valamit ott el tudnának adni a birtokból, itt nem egy jó alkalom lenne, hogy szőlőt vegyünk, ami a Collegio fenntartását elősegítené és az atyáknak is jó üdülőhely lenne. – November közepe felé lesz szükségem pénzre. – Anconából azt írják, hogy nagyon szívesen jönnének ketten-hárman, segítenének a szüret alkalmával, hiszen éppen akkor a vakációs napok vannak, ezért hát Atyaságod értesítse őket, hogy mikor jöjjenek. - -Ami pedig a kormányzó prelátust illeti, úgy hallom, hogy a Palazzóban kedveli, favorizálja Mons. Scammarola, ha jónak látja, odaadhatja neki a levelet, ha nem, tegyen úgy, ahogyan jobbnak látja, mindenesetre türelmesen kell vele szemben viselkednünk és amennyire csak lehet, kerülni a vele való ellentéteket, ami pedig a faraktárakat illeti, nézzen utána, hogy valamelyik barátunk, jóakarónk révén nem lehetne ezek felől is valami megegyezést találni, ami mindig jobb, mint pereskedni, ami elhúzódhat időkig, ezért hát próbáljon megegyezést keresni, hacsak felét is kapja meg, mivel én úgy gondolom, hogy lehetetlen, hogy a Sig. Cardinak minden ellenérték nélkül szerzett volna be annyi faanyagot egyéb dolgokkal együtt. – És gondoskodjanak minél előbb egy világiról fr. Pietro helyett, mihelyt megkapom a szövetet, amelyet Arpinóból várok, azonnal küldök két ruhára valót az öszvéressel. – Amennyiben a fratello Riminibe megy Guidani növendékünk testvérétől vegye fel, ha pénzt nem kap, akkor annak az értéknek megfelelő gabonát, amely mégis csak több a semminél, ha a kezünkben van. – Azt a növendéket illetőleg, aki onnét szándékozik jönni, nekem ajánlgattak egy Tontit Riminiből, nem tudom, hogy arról van-e szó, akiről Atyaságod ír? Hat embert küldtem Moraviába és ebben a vakációban rendbe hozzuk az iskolákat az összes házakban Isten segítségével, aki áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. szept. 15.)
„Sig. Pietro Motta Eminenciád hűséges szolgája beszámolt nekem arról a hűséges, egészen sajátos megbecsülésről, amellyel Eminenciád viseltetik a piarista rend munkájával szemben igazi kegyeletes lelkülettel és mindenkor finom, udvarias magatartással, amit én a mindenkor illő hálával viszonzok, szeretnék személyesen szolgálatára lenni Eminenciádnak azzal a készséggel, szorgalommal, amely megilleti, de sajnos azt kell mondanom, hogy ez immár nagyon nehéz, hogy ne mondjam, lehetetlen a számomra, hiszen a 78 év terhét hordom a vállamon, gondoskodtam és mindig is gondoskodni fogok arról, hogy olyan szerzeteseket küldjek oda, akik ha nem is mindenben, teljesen, de legalább részben, részletben megfeleljenek Eminenciád kegyes óhajának, néhány nappal ezelőtt indultak útnak oda hatan a mi atyáink közül, néhány nap múlva indulni fog a lengyel archidiakónus is, aki igen nagy buzgóságot mutat, ahogy felvette a mi Szerzetünk ruháját és ebben a noviciátusban folytatja a próbaidőt és ha azok, akik a mieink közül érkeztek oda azokra a tájakra, ha meggondolnák, hogy az, aki szegénnyé lesz egy gyermekért, az magát Krisztust fogadja be saját személyében, biztos vagyok benne, hogy sokkal nagyobb szorgalmat fejtenének ki a munkában. – Én, hogy erről az igazságról meggyőződjünk, ez olyan feladat, amely mindennél fontosabb, éppen azért én azzal a mélységes alázatossággal járulok Eminenciád elé, hogy kegyeskedjék pótolni P. Pelegrino hiányait, akinek meghagytam kezdettől fogva, hogy kétséges ügyekben kérje ki Eminenciád tanácsát és jól lehet, nagy buzgóságú szerzetes, de nem kell azért mindenkit ugyanazon elgondolás szerint vezetni a tökéletesség felé, hanem mindenkit a maga tehetsége szerint és meglehet, hogy éppen talán ebben hibázott, amit Eminenciád, mint ott levő, nagyon jól felismerhet nem csak az említett atyában, hanem a többiekben is. Éppen ezért, mint ahogyan mondottam, arra kérem, hogy buzdítsa, lelkesítse mindegyiket külön-külön, aztán valamennyit a közösségben, hogy végezzék feladatukat minden szorgalommal. Isten iránti igaz szeretetből és hogy kegyeskedjék újra meg újra elfogadni nem csak az intézmény védelmét, oltalmazását, hanem a Generálisi joghatóságot is abban a mértékben, amennyiben jogom van nekem felettük és ennek a tudatában nemcsak hogy nagyon is megnyugszom, megvigasztalódom, hanem egész biztos is vagyok abban, hogy Szerzetünk gyarapodására, előrehaladására, fejlődésére lesz ez és mint nagy bűnös, gyarló ember nem szűnöm meg imádkozni és imádkoztatni, hogy az Úr adjon hosszú életet és szerencsét Eminenciádnak és hogy állandóan gyarapodjék az isteni kegyelemben.” – (Róma, 1635. szept. 15.)
„P. Francesco, aki azzal dicsekszik, hogy hitele,tekintélye van és gyakorlatias, amihez értett, különféle dolgokat végzett el a vidéken, ami most nem lesz olyan könnyű dolog, azért hát most szükséges, hogy megfelelően rendezzék az erőket és az alkalmakat, érdeklődjék, hogy a mészégető kemencék nem pusztulnak-e, főként ebben az esős időben, amikor nincsenek befödve, mivelhogy a mészégetők azonnal el szokták szállíttatni a kiégetett meszet és megoltatják, ha a konyhás fratello nem tudja rendesen elkészíteni az ételeket, rendelje oda melléje segítségül fr. Bonaventurát, aki egy időben kezelte a konyhát San Salvatoréban. – És ami fr. Antoniót illeti, ha még nem teljesítette a penitenciát, jó lenne, ha magától megtenné és visszatérne a kegyelmi életre és ha eljön Rómába, nem történik másképpen, mint ahogyan gondolják, én úgy látom, hogy ő azt hiszi, hogy minden jól fog menni, de jobban fognak hinni nekem, mint neki, arra törekedne, hogy lenne egészséges és törekedne az Isten szolgálatára,mert ez a cél, amire teremtve vagyunk, de a szenvedély elvakítja őt, nem különben másokat is. – A fügét átadtuk Sig. Andrea Bainónak és ha valamire szükségük van, értesítenek engem, hogy beszerezzük, a gyóntatási engedélyt megszerezzük a fenntartott esetekkel együtt, amiről írok majd a püspöknek, aki igen jó uram nekem. Iparkodjék néhány sorban jelentést adni nekem az ottani fratellók lelki életéről, minthogy egyik-másiknak igen nagy szüksége van arra, könnyebb neki életre találni sok falusi embernél, világinál, mint egyik-másik szerzetesnél. Írtam Norciába, hogy küldjék el fr. Biasót, hogy legyen segítségükre a questálásban, aki ennek végeztével visszamehet Norciába. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. szept. 18.)
„Ha tanítványunk Guidoni még nem fizette vissza a tíz scduit, fizesse vissza megfelelő értékű gabonában vagy más annyi értékű dologgal, amint üzeni a Mons. Vescovo, a rimini püspök. Nagyon csodálkozom a Mons. Governátore eljárásán a Collegio házával szemben, azt hiszem, hogy Atyaságod még mást is fog tapasztalni, én úgy látom, hogy nagyon jó lesz, ha nem adunk neki alkalmat arra s nem kell tárgyalni vele, hacsak valami szükséges eset nem kívánja meg ezt. Ami a ballingambi ifjút illeti, én felveszem a listára, ha csakugyan Riminiben született, máskülönben aligha kerül be a Collegióba, mivelhogy Riminiből egy kerülhet be, értesítsen engem, hogy a Tonti ifjú Riminiből volt-e vagy Cesenából, mert azt, aki nem Riminiből való, azzal nem tehetek mást minthogy felveszem a névjegyzékbe és amennyire tőlem telik a Rota monsignorainak figyelmébe ajánlom, ezeken áll, hogy kit választanak azok közül, akiket felterjesztettem a listán és ha az a Tonti ház Cesenában van és már koros, 16 vagy 17 éves, nem fogja felvenni a Rota, ezért is szükséges, hogy küldje meg az illető keresztlevelét. Nem szeretném ha nemes ifjakat küldene nekem, mert rendszerint azok gőgösek és nem igen szeretnek tanulni. – P. Ludovico számára küldött levél a legelső alkalommal megy Nápolyba és ha majd választ kapok, továbbítani fogom. – Azt gondolom, hogyha tudnák Anconában a mieink, hogy mikor lesz a szüret Cesenában, nagyon szívesen jönnének ketten-hárman segíteni és százan vigadozni. Fr. Salvator a nápolyi P. Giuseppével Velencébe mennek, hogy ott vásároljanak kristályokat és könyveket, lehet, hogy megállapodnak Anconában. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. szept. 19.) – „Sig. Card, Ginetti legátusként megy a császárhoz és amint mondják, utána Franciaországba és végül Spanyolországba.”
„P. Ottaviónak egyáltalában nincs kedve, hogy Genovában maradjon, úgyhogy egyáltalában nem aggasztja a ház vételének az ügye, ezért hát ügyeljenek mindnyájan a Konstitúcióink megtartására, ezért mindig legyen, aki vásárol és aki fizeti a házat, valamint a noviciátust, de ha így megoszlanak és ellenkeznek, nem számíthatnak arra, hogy az Úr ebben az életben vagy a másvilágon bőkezűen fog fizetni. – És lehetséges, hogy annyira uralkodjék a gőg a mi házainkban, legszembetűnőbben a genovai házakban, hogy nincs senki, aki igyekezne megmutatni, hogy igazán alázatos, hanem mindenki a maga ítéletét, gondolatát tartja életrevalónak, bírálgatja a másikat és elhanyagolja önmagát és ha mások nem akarnak alázatosak lenni, legyen legalább ön és így megszerzi, elnyeri a többiek koronáját. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor. Amen.” – (Róma, 1635. szept. 21.)
„Nagy örömömre, megnyugvásomra szolgál a granorolói hely megszerzésének, megoldásának a ténye, minden szükséges igyekezettel rendezze le azt és ha majd ezzel készen lesz és ha majd Rómába jön, meglátja, hogy mennyire szükséges és hasznos lesz az ön eljövetele, amint azt majd élőszóval is meghallja, aki nem akart belépni a Szerzetbe, várja meg Róma új intézkedését, hogy beléphessen és nem szabad lebecsülni az elöljárók intézkedését mondogatván, beléphetnék, de nem akarok belépni, az olyan cselekedetek, amelyek kevélységből fakadnak, megakadályozzák a kegyelem munkáját, amit minden alázatossággal kellene keresni, fr. Camillo, azt hiszem, hogy már elutazott, vele jöhetne fr. Filippo del S. Sacramento, ha így látja jónak ön is, vagy más valaki. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. szept. 21.)
„Egy levelet kaptam Uraságodtól, amelyben értesít engem, hogy P. Gio Luca di S. Francesco nagy megelégedésre szolgál a Kongregációban, amelynek uraságod a prefektusa, mindennek én nagyon örülök és örömömre fog szolgálni mindig, ha meg tud maradni hivatásában, prefektusi állásában, jól lehet, hogy a prokurátori állás elég kötelezettséget kíván. Uraságod mutassa meg jelen levelemet P. Ludovicónak, aki minden további nélkül el fogja rendelni, hogy tartson ki állhatatosan a Kongregáció további támogatásában. Ezeket akartam megírni válaszul Uraságod levelére, akit segítsen az Úr, hogy állandóan gyarapodjék az isteni kegyelemben.” – (Róma, 1635. szept. 22.)
„Mivel már későre jár az idő, nem nyújtom hosszúra levelemet, nagy örömmel vettem, hogy megküldte a rövid jelentést a birtokokról, másolatot készítettem róla, hogy őrizzük a házban, az ügyek,amelyek Sig. Card. Biscia elé tartoznak, alszanak, de hűvösebb idők beálltával remélhetőleg újra tárgyalás alá kerülnek, értesítsen engem Atyaságod, hogy mennyiért vásárolta a b. e. Sig. Cardinale Cesena közelében bizonyos szerzetesektől azt a helyet, területet, amely nem sokat jövedelmez, én úgy emlékszem, úgy hallottam, hogy körülbelül ezer scudiba került, mindezt azért mondom, hogy megtudja, hogy milyen áron meg most, mert esetleg Sig. Biaso átvenné a hitel fejében, ami körülbelül az év végéig kitesz 765 scudi hitelt. – Azt írja nekem Sig. Isidoro, hogy Atyaságod zaklatja őt száz köböt árpáért, amit ő még a kardinális életében lefizetett, amiről meg vannak a nyugták, elismervények is, ott a többi számlával együtt stb., utána kell nézni. – Sig. Card. Ginetti néhány nap múlva követségben Costanzába utazik, ahol találkozik majd a három vagy négy kiküldöttel, akik ellentétben, egyenetlenkedésben vannak. Az Úr adja meg azt a kegyelmet, hogy a béke megkötésével térhessen vissza. Más írnivalóm nem lévén jelenleg kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. szept. 22.)
„Értesültem a nápolyi házakban egyik-másik rendtársunk egyenetlenkedéséről és nyugtalanságáról, én úgy látom, hogy Nápolyban kevés nyugalma lehet P. Ludovico alatt, ezért hát úgy döntöttem, határoztam, hogy P. Onofrióval együtt menjenek Messinába, amely új alapítás, ahol mindnyájan együtt mindazokkal, akik ott lesznek, remélem, hogy szabálymegtartó ház lesz és így ön is mentesül a nápolyi kellemetlenségektől. Ezeket akartam megírni jelen levelemben, biztos vagyok, hogy engedelmeskedni fog. Az Úr áldja meg mindenkor.” – (Róma, 1635. szept. 27.)
„Olvastam levelét és részvéttel vagyok, hogy egy olyan házban az elöljáró, ahol a szerzetesekben igen kevés a lelkiség és ami fr. Bonaventurát és Adamót illeti, nagyon csodálkozom, hogy így viselkednek, de eljön az idő, amikor majd bűnbánatot tartanak, hacsak meg nem javulnak, azoknak, akik a questálás fáradságát vállalják, a megszokott adagnál többet adjanak nekik enni egy kissé, hogy szívesebben vállalják a fáradozást. Atyaságod dolgozzék azokkal, akikkel érdemes, várhat valamit és adjon nekem számot mindenegyiknek a működéséről. – A legközelebbi alkalommal küldje a mi francia novíciusunk beteg fiát, hogy itt kezeltethessük valamelyik kórházban és én majd ellátom a szükséges fehérneművel. Remélem, hogy ha hamarosan megérkezik, elküldöm oda fr. Gio. della Passione fratellót, aki ismerős, gyakorlott azon a vidéken, néhány napja, hogy elindult Genovából, aztán majd mentesítjük azt a házat a hasznavehetetlenektől. P. Francesco Maria atyát illetőleg azt mondják nekem, hogy felvették a kapucinus rendbe. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1635. szept. 29.) – „A moriconei ház rendelkezésére itt van a só nálunk, küldjük, amikor lehetséges lesz, hacsak fr. Bernardo el nem viszi.”
„Lehangol engem, hogy az a környezet, levegő kedvetleníti Atyaságodat, de önmaga is beláthatja, hogyha onnét elrendelem P. Pietrót, nem tudom, hogy kit tegyek helyére, hacsak nem Atyaságodat, mivelhogy nem alkalmas a kormányzásra, aki ott marad, így az én kötelességem, hogy számoljak Atyaságoddal, biztos vagyok benne, hogy megfelel. Egyetlen alkalmat sem fogok elmulasztani, hogy meg ne nyugtassam önt. Jelenleg is legyen egész nyugodt, hogy nem fogják látni Campit az a két illető, akikkel nem tudja, hogy mit tegyen, gondolok P. Carlóra és Francesco Antonióra. A parancsok és excommunikációk miatt ne aggassza magát, mert nagyon jól tudhatja Atyaságod, hogy: »justo lex non est posita«. Kormányozza, vezesse a rábízottakat Isten félelemben, az excommunikációk nem ön miatt történtek. – Elrendelem Nápolyban, hogy helyezzék el azt a fr. Geronimót. – Atyaságod vigasztalódjék meg talán éppen önt választotta az Isten, hogy rendbe hozza ott a házat, azt a vidéket azáltal, hogy kézbe veszi a közeli helyeket. Istenünk, a mi Urunk adjon önnek egészséget és jókedvet. Deo gratias! – (Róma, 1635. szept. 29.)
„P. Sigismondónak a lengyel atyának más atyákkal együtt f. h. 10-én kellett volna útrakelniük, de az új kinevezett Scmalenko püspöknek a kérésére visszamaradtak, mivelhogy az ő jó ismerőse és annak a vidéknek is ismerőse, kérte, hogy adjon beszámolót annak az egyházmegyének az állapotáról és az újonnan kinevezett püspök egyéniségéről, mindez csak a tegnapi nappal fejeződött be, most azzal az óhajjal jön, hogy szeretné a noviciátust Lipnikben befejezni és reméli, hogy megkapja a Brévét a mi Urunk a Pápa helynöke révén, hogy hat hónap leteltével letehesse a fogadalmat, ezért ha Eminenciádnak úgy tetszik és nagyon óhajtja, hogy Eminenciád protekciója és engedelmessége alatt legyen, én magam részéről csak ajánlani tudom alázatosan és remélem, hogy Eminenciád kegyeskedik elfogadni a generálisi jogokat azokra a házakra, ahogyan már kértem Eminenciádat egy előző levelemben, akivel szemben mindig vagyok a legalázatosabb tisztelettel és kérem az Urat, hogy áldja meg hosszú élettel, egészséggel, megelégedettséggel és Isten kegyelmében való állandó gyarapodással.” – (Róma, 1635. szept. 30.)
„Amikor kész volt a levél, akkor jött a mi Bonaventuránk testvére, a lovat a noviciátusban hagyta kb. 16 óra körül és átadta nekem Atyaságod levelét és egy másik zártat P. Castiglia számára. Fr. Bernardo, hogy elrendezze a só kérdését mindezideig, az ebéd előtt időben nem tudott kimenni a noviciátusba, magam is szeretnék válaszolni a levélre. Ami a keresztény tanítást illeti, nagyobb lesz a hallgató közösség, mert nem csak a gyermekek jelennek meg, hanem az emberek meg az asszonyok is, ha a plébániatemplomban tartja meg és nem a mienkben, nagyobb eredményt érhet ott el mivel többen vannak jelen az oktatáson, amely szól arról, hogy mit kell hinni és cselekedni, remélhetőleg nagy sikere lesz, minden esetre előnyösebb tehát, ha abban a templomban tartják meg mint a mienkben, amely távol is esik és el van különítve, ahova nem tud eljutni emiatt az asszonynépség, hogy aztán ebből csak morgolódás, elégedetlenkedés származna, tehát figyelemmel kell lenni erre is. – Ami pedig a beteg gyermeket illeti, küldje ide, én majd gondját viselem és gondozom. – Ami pedig azoknak a problémáját illeti, akik együtt tartanak a morgolódásban, az elégedetlenkedésben és mindenképpen szeretnének saját maguk ízlése, belátása szerint cselekedni, szükséges lesz őket szétválasztani, hogy lássuk, hogy van-e gondjuk előrehaladásukra és a lelki életre? Mindazonáltal Atyaságod ne hagyja félben, hogy jegyezze fel hibáikat, mulasztásaikat, hogy tudjuk, hogy milyen magatartást is tanúsítsunk velük szemben, írtam, hogy gondja legyen arra, hogy eredményes legyen a borbegyűjtés a következő évre, mert azon gondolkozom, hogy tíz-tizenkét növendéket küldök oda és hozzájárulok a költségekhez is. – Fr. Bernardo informálja majd bizonyos utalványokról don Sebastianóval kapcsolatban, hogy felvették-e vagy nem, mert ha nem vették fel, fel kell venni és segítségül lesz az építkezési kiadásokkal kapcsolatban. P. Francesco Maria jól tenné, ha alkalmazkodna ahhoz, hogy a ház segítségére legyen, ami érdemül szolgálna neki, de ha nem teljesíti kötelességét, fáradozik érdem nélkül, ami nagy ostobaság volna, legyen rajta, hogy a kert legyen rendben. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. okt. 1.)
„Szánjuk, sajnáljuk önt P. Pietróval együtt Uraságodat gondja miatt, de másképpen nem tudunk segítségére lenni, minthogy imádkozunk önért. Fia, P. Giuseppe jelenleg Narniban van, nagyon értékeli a ház elöljárója, nagyon kedvelik a növendékei, nagyon jól működik az iskolájában, ennélfogva nem kis botrány lenne és abban a házban zavar, ha most év közben helyeznénk át valakit. Szíves elnézését kérem Uraságodnak, ha ebben a nagy jelentőségű dologban most nem tehetek kedvére. P. Giuseppe levélben is elintézheti nővérével a kérdést, akivel, ha Isten hívja őt Szerzetbe, ugyanolyan eredménnyel tárgyalhat írásban mint élőszóval, hozzáteheti, hogy imádságaival siet segítségére, vigasztalódjék meg, hogy az isteni gondviselés nélkül nem mozdul egy falevél sem és minden az isteni Felség dicsőségére és a mi javunkra szolgál és ezzel a mindig igazságos és javunkat szolgáló gondviseléssel mindig együtt munkálkodva szolgáljuk célunkat, arra kérem az Urat, hogy erre segítse.” – (Róma, 1635. okt. 3.)
„Nagyon örülök annak, hogy elrendezi az Oratórium ügyét. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy a Riminiben lévő javakat elcseréljük Pavoni urak szőlőjével, nincs kedvem ellenére, de minél előbb el kellene intézni, mert az említett szőlő napról-napra pusztul, mivelhogy az intézők kezén van, nagyon jól tudjuk, hogy milyen gondozásban részesítik, még ahhoz is hozzájárulnék, még abba is beleegyeznék, hogy a cesenai javakból is adjunk le valamit, ha a rimini javak értéke nem volna elég a szőlő értékének kiegyenlítésére, lehet erről is beszélni, mivelhogy nincs tárgyaljak ezekkel az urakkal, hogy megvásároljunk egy szőlőt Róma falai mellett, ahova kijárhatnának üdülni nemcsak a növendékeke, hanem a mi atyáink is, ezért hát mindig fennáll a lehetőség, hogy Atyaságod eladhatna egy két- vagy háromezer scudi értékű birtokrészletet és itt kinézhetnék egy igen jó szőlőterületet épületekkel együtt minden más szükséges felszereléssel együtt, minél előbb várom az értesítést. – Ami a pénzt illeti, ha tudna 15 napon belül, ne várjon 20 napig, küldjön 200 scudit, mivelhogy adósságaink vannak és el kell látni a három új növendéket, ami pedig Bellingambi fiát illeti, ha Mons. Cesi, a rimini püspök óhajtja mint Riminibelit, hogy felvegyék, én rábízom a Mons. Gondjaira. De ha mást akar ajánlani, ne legyen az idősebb 16 évesnél és ne olyan legyen, aki már elvégezte a humán és a retorikai tanulmányokat. Bellingambit segítem, támogatom, amennyire csak tőlem telik, de jól tudja Uraságod, hogy a Rota ügyhallgatói választják azokat, akiket jónak találnak. – Elküldöm a szöveteket az öszvérrel. Sig. Panicola szeretné, ha fr. Arcangelo itt lenne az ingóságok kérdésében, ügyében, amelyet Tontiék nagyon keresnek. Visszatérve a szövet dolgára, ha ott a vásáron tudnának szerezni megfelelőt, vegyék meg, ha nincs jelezzék, azonnal küldöm, a meleg még mindig olyan és úgy tart, mintha még nyár volna. Ha tudna, küldjön azonnal tíz scudit Anconába, hogy adják az atyáknak, akik útban vannak Moráviába, néhány nap múlva ott lesznek, mivel tegnap indultak Rómából, tíz nap múlva érkeznek oda és három-négy nap múlva indulnak, ezért hát ezt figyelembe véve küldje a P. Ministrónak a pénzt minél előbb a mondott célra. – A Tonti házból való ifjút illetőleg, ha már elmúlt 16 éves, nem felel meg, hanem Mons. Cesi válasszon egy másik szegényt, de nem nemes ifjút, mert azok nem szeretnek tanulni. Az az ifjú, akiről azt mondják, hogy a mi intézőnk fia, nem a Bellingambi? Mert ha Riminiből való, biztos helye lesz, a másik kettőről döntenek majd itt úgy, hogy melyiknek lesz nagyobb esélye. – Sig. Biasót illetőleg, jár neki minden évben 226 scudi és lakás, és a Collegio nagy kárára a számlák karácsonyig számítva adósak vagyunk 750 scudival és azt mondják, hogy nem lehet felvenni a bevételeket, ami Lombardiában van, így lassanként csak fokozatosan, részletekként tudjuk kifizetni. – Ami Sig. Isidorót illeti, elküldök néhány számlát, amelyeket most küld nekem Veronából, de Isten adja, hogy az ő lelkiismerete nyugodt legyen ezek miatt a számlák miatt. Az Úr árassza önre kegyelmeit és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. okt. 3.)
„Egy alkalommal írtam önnek, hogy lelke nyugalma érdekében nagyon jó lenne helyváltozás, ahogy írva van: »... si vos persecuti fenrint in una cicitate tergete in aliam«, jól lehet, hogy ezt az apostoloknak mondotta, akiknek az volt a feladatuk, hogy menjenek az egész világra hirdetvén az evangéliumot, mindazonáltal bizonyos értelemben lehet alkalmazni önre is, úgy rendelkeztem, hogy menjen Messinába, ahol remélhetőleg, a viharok, a szenvedélyek, amelyek állandóan nyugtalanítják azon a helyen, ott majd elcsendesednek, mivelhogy mindent úgy kell Isten kezéből fogadni, hogy általam, mint eszköze által küldi az említett helyre, ahol remélem, jól fog működni mind a maga szempontjából, mind a Szerzet szempontjából. Az Úr áldja mindenkor.” – (Róma, 1635. okt. 4.)
„Atyaságod egy olyan rendházba került, ahol kevésbé fegyelmezetten élnek, hivatkozva az építkezésre, szükséges, hogy sok türelemmel viselje el a hiányokat mind a házi dolgokban, mind pedig az alattvalóknak a tökéletlenségében, remélem, hogy az Úr segítségével mindent le tud győzni majd idővel. – Ami pedig fr. Antonio della Concezione fratellót illeti, jónak láttam, hogy Atyaságod kísértesse Norciába, ahol vannak orvosok és szakorvosok és minden más szükséges dolog, és hogy kevés elfoglaltsága legyen az iskolában, mivel majd segíti elöljáró és hamarosan jól lesz majd, arra a kis időre, míg ott kell neki tartózkodnia, aztán majd mehet Nápolyba, hogy meglátogathassa rokonságát, jól lehet, hogy én inkább szeretném, ha a világi rokonok és barátok helyett Isten szolgáit tartaná rokonainak és barátainak, az ég szentjeit és Isten tudja, mennyire óhajtom én, hogy értse meg és gyakorolja ezt az igazságot és az én részemről mondja meg neki és buzdítsa, hogy egy kissé jobban törődjék a lelki élettel. – Ami pedig a római fr. Francescót illeti, mondja meg neki, hogy sok hiba van feljegyezve róla nálam de ha megjavul, mind eltörlöm, ezért hát vegye észre és legyen rajta, hogy tudjon engedelmeskedni. – Ami fr. Biasót illeti, hogy most ez alkalommal legyen türelmes, hogy más alkalommal nem küldjük egyedül. – Itt ápoljuk fr. Francescót, aki nagyon betegen érkezett ide, értesítsen, hogy Sig. Paolo Alessandro kifizette-e don Sebastiano utalványait, amint erre intézkedés volt, hogy megtudja fr. Bernardo, a hátralékról, egyebekről majd beszélünk, lassanként segítve az építkezést. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1635. okt. 4.)
„Isten nagy szolgájának tartom azt, aki nem nyugtalankodik, nem zavarja lelkét sem a kellemetlen esetek, sem a szerencsés helyzetek, hanem mindig megmarad abban az állapotban, anélkül, hogy szenvedélyei kihoznák sodrából, ez az egy, ami megérdemli a jutalmat, a palliumot, bárhol is mutatkozik be a szenvedély, azonnal megzavarja a higgadt gondolkozást, amely, ha egyszer elvesztette higgadtságát, akkor már nem tud nyugodtan ítélni. Ha egyesek úgy vélik, hogy P. Ludovico nem jól jár el, könnyen lehet, hogy az illetők csalódnak, akkor az illetőknek imádsággal és tiszteletteljes szavakkal tudomására kellett volna hoznia és kérni őt, nem pedig mindjárt összesúgni másokkal és lehengerelni azt. Nagyon bánt engem, hogy annyira uralkodik a szenvedély a mieink között, főként a papok között, pedig nekik kellene a többieket is vonzania szabályok megtartására. Az ön nagyobb lelki megnyugvása érdekében rendelkeztem úgy, hogy menjen le egy időre Messinába, ahol remélhetőleg nagyobb előrehaladást tsz a lelkiekben, mint Nápolyban. Jelenleg ezeket akartam megírni.” – (Róma, 1635. okt. 6.)
„A hónap vége felé Rómába jöhet Belardino Casoni fia, hozzon magával valami fehérneműt, inget, zsebkendő és pénzt, hogy könyveket vásárolhasson, mint kezdő Cicerót, Vergiliust, szótárt, nyelvtant stb. A Tonti házából való nem nyert felvételt, mert nem felel meg azon előírásoknak, amelyek a Collegio törvényeiben foglaltatnak. Bellingambi fiát, amennyire csak tehetem, támogatni fogom. Hogy megáldhassa a mi sekrestyénkben levő dolgokat, ezennel teljes felhatalmazást adok arra. Ami pedig a trigesium ügyét illeti, a »de bono regimina« Kongregáció első ülésén fogják tárgyalni, majd értestem. A Sig. Cardinale visszavétette a nevezett Kongregációnak. Várom a pénzt vagy az utalványt minél előbb. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. okt. 6.)
„A malmok ügyében, jó ha tudja Atyaságod, hogy a Collegio már megkapta volna a kedvező véleményt, mivel az igazságügyi eljárás tisztán, világosan látja, de a kegy, a kedvezés, amellyel a malmok társulata néhány Kongregációbelivel, akadályt gördít és azt akarják, hogy az ügy menjen a Rota elé és a Collegio elégedjék meg, ha az ügyet a Rota szavazatával döntik el és a prokurátor is elégedjék meg ezzel, ami ésszerűnek látszik, de a társulat azt mondja, hogyha a Collegio nem tud megegyezni a Tonti urakkal, hogy akkor a társulat semmire sincs kötelezve, az igazságszolgáltatás révén kötelezve volna minden kártérítésre, minthogy tudták, hogy olyan valakitől vásárolták, aki nem volt örökös, mindez ott világos, de ez a kegy, a kedvezmény akadályozza az igazságot, a társulat prokurátorával két alkalommal is egyezkedett Sig. Panicola, de ő mindig ki akarta kérni a társulat tanácsát és a társulat nem akar tudni a kárról abban az esetben, mint mondottam, hogy a Tonti urak részéről nem várható az igaz. Végeredményben az egész ügy, amelyet az Úr keze rendez el valakinek a kárára, hogy kinek a kárára, nem lehet tudni, megmondom Sig. Panicolának, hogy beszéljen a társulat prokurátorával. – Most van tárgyalás alatt az ingóságok ügye, de olyan fásultan tárgyalják, hogyha itt volna fr. Carlo, aki legjobban ismeri a dolgokat, bizonyára hamarabb befejeznénk az ügyet, ezért hát, ha befejezik a szüretet, nagyon jó lenne, ha egy hónapra ideküldené. A hagyatéki dolgokat nem tárgyalják a Rota első üléséig és ugyancsak van a Rotánál egy másik hasonló eset, amelyet Mons. Meraldi véd. – Minden postával várom a nagyobb segélyt, amit tudna küldeni és az értesítést, hogy milyen áron meg a gabona. A trigesima ügyet a »de bono regimina« Kongregációban fogják tárgyalni. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. okt. 10.)
„Egyedül csak a jó Isten tudja, hogy mennyit hallottam, szenvedtem a messinai utazás akadályairól, de mivel remélem, hogy abban a városban nagy eredményeket érhet el, éppen azért biztosra veszem, hogy leküzdik a nehézségeket, az akadályokat, itt is imádkoztunk Atyaságod egészségéért éppen azért adja meg az Úr, hogy az történjék meg, ami az ő nagyobb dicsőségére van és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. okt. 13.)
„Megköszönöm a Mons. Illustr.mo Vescovónak, a püspöknek, hogy megáldotta a Collegio Oratóriumát és hogy egyúttal elmondta benne az első misét. Imádkozunk mindnyájan azért a jótevőnkért, aki a kelyhet ajándékozta és a többi jótevőnkért és megküldöm a confrateri okmányt a jótevő Signorának. – Ha tudnánk itt Rómában vásárolni egy kétezer scudi értékű szőlőt a Collegio számára, de szolgálna az atyák üdülésére is, nem törődnék, nem szorgalmaznám a Riminiben levő javak elcserélését a Tonti úrékkal, mivelhogy Albano távol van Rómától 15 mérföldnyire, vagy valamivel közelebb van, a szőlő igen nagy költséggel jár és ki van téve minden kellemetlenségnek. – Ami pedig az ingóságokat illeti, Sig. Fabrizio használta azokat, de végül is, gondolom, hogy bíró úgy fog dönteni, hogy neki ítéli majd a terméshozamot, amelyek az ő birtokrészéről adódtak. – Mivelhogy ma nincs Rómában P. Gasparo, nem küldöm el Sig. Biasóval kapcsolatos régebbi számlák másolatát és azóta, hogy Atyaságod lefizette ott utoljára a pénzjárandóságokat, az év leteltével karácsonyig újra 226 scudi fizetnivalónk van, mindezt gondolja meg, tartsa számon Atyaságod. Elküldöm még a Sig. Isidoro Elmi-féle számlák másolatát, én ezeket nem egészen úgy látom, hogy azonosak azzal, amiről Atyaságod ír. Megteszek minden lehetséges dolgot Bellingambi fia érdekében és jelentésemben felemlítem, hogy nemcsak a megkívánt feltételek vannak meg benne, hanem, hogy igen jó ajánlása van Sig. Marchese di Bagnótól és a Sig. Cardinalétól, a kardinális úrtól is, így rajtam nem fog múlni a dolog. Bármikor jön Bernardino Cassoni fia, mindig jókor fog jönni, egyedül csak az a kívánságom, hogy értelmes fiú legyen, hogy minden szempontból megállja a helyét. – Ami pedig fr. Arcangelót illeti, szeretném, ha egy kissé megpihenne, amennyiben remélem, hogy fr. Marc' Antoni della Croce, aki jelenleg Palermóban van, hogy majd itt lesz. – Én amennyiben most a Collegio palotájában oratórium van, nem lehet el az a hely pap nélkül, volna most egy megfelelő, főként, ha lenne alkalom valamit eladni, hogy az illető hamarosan ott lehetne. – Hat betegünk van, nem súlyosak, mind a környékből érkeztek, jöttek. Mindezideig nem volt eső, nem lehet vetni, szüretelni lehet, d e a fürtök nagyon megaszalódtak, ennélfogva kevés bor lesz, de annál édesebb, erősebb a must, ami elég drágán kapható. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. okt. 17.)
„Várom a válaszról az értesítést, amit kapott a Santa Maria in Via Lata templom kanonokától, aki felől mindig értesítsen engem, ha esetleg megtudna valamit. – Írja meg Atyaságod Narniba P. Matteónak, hogy P. Bartolomeót nem valami hiba, mulasztás miatt küldöm Narniba, hanem csak egyedül azért, hogy lássa a Mons, hogy azért nincs ám olyan nagy tudatlanság a mi szerzetünkben, ahogyan az illustrissimus dominus gondolta, és hogy ő, mint helyettes legyen segítségére az említett P. Bartolomeónak. – Mondja meg üzenetemet fr. Stefanónak, hogy egy valakivel, akit Atyaságod jónak talál, menjen vissza Poliba, majd aztán hívatom Rómába, még az iskolák megkezdése előtt, hogy egy kissé hozza rendbe a helyeket, ahol a következő évben az iskolák, a tantermek lesznek, néhány nap múlva hagyja meg P. Santinónak, hogy menjen Narniba, ahogyan annak idején meghagytam neki. – Mondja meg P. Filippónak, hogy reggelenként menjen a noviciátusba lelkigyakorlatozni, míg én vissza nem érkezem Rómába, Atyaságod pedig éber figyelemmel legyen a ház felett és két buzgó papot bízzon meg a fegyelem ellenőrzésével. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, helyesbítve, Frascati, 1635. okt. 22.)
„Mellékelten küldöm a leveleket Genovába és Nápolyba, a pápai postával érkezettekre pedig Atyaságod megadhatja a választ. Nagy gond nekem P. Gasparo ügye, mivelhogy nem is tudom igazában, hogy mi az alapja az egésznek, Atyaságod nézzen körül, informálódjék, hogy lehet-e szó védekezésről, mivelhogy a tanúságtevők a mieink közül lesznek, azt hiszem, hogy elégségesek is lesznek. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Frascati, 1635. okt. 24.)
„Most, hogy látom, hogy sokan a mieink közül nem a legjobb érzülettel vannak a szerzet iránt, és hogy a dolgok úgy, ahogy most mennek, nem a legjobban mennek, mindazonáltal remélem, hogy az Isten majd segít rajtunk. Ami P. Bartolomeót illeti, Atyaságod mindenképpen legyen rajta, hogy szerezzen számára egy hátasállatot bármi áron is, és az ő dolgait el lehetne küldeni Constantino révén, nagyon örülök annak, hogy az atya ennyire készségesen engedelmeskedik, ami nagy érdemül szolgál neki, ami nagy segítségére lesz P. Bartolomeónak, aki mint lelkes szerzetes és barátja a Mons. Vescorónak, a püspöknek, igen sok jót tehet a szerzetnek és embertársainak. – Ami P. Giacomót illeti, ha jönni akar Frascatiba, jöjjön minél előbb, mert nekem is hamarosan vissza kell térnem, de az ő ügyei is legyenek rendben. Ugyanazt üzenem P. Carlo dolgaival kapcsolatban is, ami pedig fr. Filippót illeti, mondja meg neki, hogy én úgy rendelkeztem, hogy menjen a noviciátusba lelkigyakorlatozni, amíg csak meg nem tanulja, hogy imádságban kérje az Istentől azt a kegyelmet, hogy felismerhesse, hogy mennyire gőgös, büszke, amit eddig nem ismert el, Atyaságod ebből megítélheti, hogyha egy ennyire csekély, szent, szükséges dologban is ennyire ágaskodik benne a kevélység, hát akkor mit csinálna, ha nagyobb mortifikációt adnának neki fel, ha még ebben is elbotlott? Emlékezetből nagyon sok példát tud a szentek életéből, akik elviselték a mortifikációkat, mert alázatosak és jók voltak és jó tanácsokat (szolgált) szokott adni másoknak és most egyszerre megtorpant az ilyen csekély dologban, ez pedig a rosszul palástolt büszkeség eredménye, amit ő nem ismert fel, nem ismert el, ami világosan látható a nekem írt levelekből, amelyek inkább aprólékos dolgok, mint az erénynek a jele. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” (Frascati, 1635. okt. 24.) - „Külső levelekre majd más postával válaszolok.”
„Ide érkezik P. Giorgio az exsequának végzésére, amelyet Poliban végeznek az elhunyt hercegért vasárnap a vesperás **után és hétfőn reggel és az lenne az elgondolásom, hogy Sig. Andrea Baiano készítsen hat-nyolc epigrammát, amit ki lehetne függeszteni a ravatalra és egyéb verses feliratokat holnapig, péntekig, nagyon jó lenne, ha valaki vállalná a halotti beszéd elmondását, én úgy gondolom, hogy P. Gio Battista di S. Bernardo lenne az egyetlen, aki erre vállalkozna és már szombaton estére odaérkezhetne és vasárnap este el lehetne mondani a halotti vesperást és hétfőn a misét és aztán visszatérhetne Frascatin át Rómába. Atyaságod mindent rendezzen el P. Giorgio elutazására és cserélje el a jelenlegi fratellót fr Michele Angelóval, aki questáljon kenyeret, ezeket akartam jelenleg megírni. A jó Isten segítségével szombaton este ott leszek és megbeszéljük a feleletet azok számára, akik tőlem várnak választ, akár rómaiak, akár külsők. P. Francisco tegnap reggel útnak indult Nápolyba. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor, még ma este megírom a levelet Nápolyba és holnap elküldöm.” – (Frascati, 1635. okt. 25.)
„Beszéltem Sig. Principe Borghese háznagyával és azt válaszolom, hogy a hercegasszony majd beszél erről a herceggel, ami végeredményben annyi, mint a semmi, mivelhogy az ügyeknek ilyenforma intézése nem szokott eredménnyel járni. A szegény vésnök, vagy kőmíves, aki betegen jött Rómába a múlt napokban, szeretné, ha kifizetnénk fáradozásait, szerintem is igaza van, de ezt a pénzt Don Sebastianótól kellene megkapnia, aki mindössze négy scudit adott neki. Ha Atyaságod jónak látja, hogy fr. Bernardo egy kis számadást végezne, hogy mennyibe is kerülne a szentély munkálatai és azt bemutatná az említett Don Sebastianonak és akkor majd kitűnik, hogy eleget akar-e tenni a kötelezettségeknek, mivelhogy a moriconei házat egy kissé most rendbe kellene hozni, segélyezni kellene, hogy fizethesse a tartozásait. – Ami pedig az építkezést illeti, tárgyaltam ebben az ügyben ms Giuseppe kőmíves mesterrel, hogy kezdje meg a munkálatokat, bocsássanak rendelkezésére, gondoskodjanak mészkőről, vulkanikus eredetű építőanyagról, kőről, adják melléje segítségül a fratellót és négy giuliót a falépítésben elért bizonyos méretek után, mert az az én elgondolásom, hogy amíg Atyaságod lesz ott az elöljáró, oda akarom helyezni a humán és a retorikai studiumot 10 vagy 12 növendékkel a maestróval együtt, lesz négy questáló fratello, így összesen lesznek 16-an. Az elöljáró a három vagy négy rendtárssal így a teljes létszám lesz 20, Rómából természetesen kapnak megfelelő segítséget, anyagi támogatást, ilyen értelemben beszéljen, tárgyaljon az említett ms Giuseppével és kezdjék minél előbb a munkát. – Ami pedig P. Nicolo Mariát illeti, ha az Úr megadná neki azt a kegyelmet, hogy egy kissé lelkiebbé válna, nagyon jót tenne neki, ami nekem is nagy vigasztalásomra lenne, mondtam neki, hogy menjen Facianóba, mert az nagyon csendes, nyugodt kis ház és közel van Modenához, ahol az ő testvére van. Ezeket akartam ez alkalommal megírni.” – (Róma, 1635. okt. 29.)
„Mons Castellanival egy hetet töltöttem Frascatiban, aki a mi házunkban tartózkodott, egy nap megnéztük a »giardinetto«-t, a kis kertecskét, amit csak közönségesen csak így neveznek kis terjedelme miatt, de annyi művészi ízléssel, annyi szökőkúttal van ékesítve, elrendezve, hogy mindig sokan látogatják, néhány napig Signora Laura is ott volt fiaival, Mondragonában mindössze a savoiai kardinális tartózkodott négy-öt napig, valamint *Rocci* kardinális és Aldobrancini kardinális, Frascatiban annyira napos és száraz idő van, hogy az emberek nem tudnak vetni, sem a jószág nem talál jó legelőt, hogy már régóta nem volt ilyen idő és hacsak alkalmas eső nem lesz, a frascatii mezők nagyon megsínylik a szárazságot, nehezen lehet gabonát is vásárolni, nyolc scudiba kerül egy mértékkel. Nagyon kevés lett a bor Frascatiban, 18-20 scudit elkérnek egy hordó borért, ami nyolc mércés, mindebből láthatja, hogy mi lesz a mi helyzetünk, akik százan vagyunk a famíliában, a három iskolában és a noviciátusban. Ezen távollétem miatt, valamint P. Gasparo távolléte miatt nem tudtam még elküldeni a Sig. Biagio féle nyugtákat, számlákat. Ő is számot tart arra a Cesenán kívüli kis helyre, de azt mondja, hogy viszonteladás jogával akarja megszerezni, hogyha valaki hátha akad, aki megvenné a birtokot és vele együtt menne ez is, vagy ha valaki csak ezt akarná, én úgy látom, hogy ez így hasznos lesz, amit el kell fogadnunk, hogy már egyszer szabaduljunk annyi bajtól, gondtól, amiben nap-nap után részem van, és amint csak lehet, küldöm a Sig. Biagio-féle iratokat. – Vártam ebben a hónapban a pénzes utalványt, hogy fizethessem a tartozásokat és hogy kezdhessük a Collegiót, mindeddig csak három növendék van, hogy valahogyan megindulhassunk, értesítsen engem, hogy milyen ára van ott a gabonának és egyéb más terménynek és hogy a Mons. Governátor ragaszkodik-e ahhoz, hogy minden kegyes alapítvány után, hely után akarja-e a »trigesimá«-t? – Itt fel vagyunk arra készülve, hogy minden dolog drágulni fog, az egészségi állapot általában jó Rómában, de Moriconéban, ahol olyan jó a levegő, a mieink között az év folyamán hét-nyolc betegünk volt súlyosan és a nyáron meghalt P. Francesco, az említett helyről öt beteg jött Rómába és Poliból, Frascatiból kettő, mind súlyosak, ezek alapján nem nehéz elgondolni, hogy ezen a télen állandóan foglalva lesznek a betegszobák. – Még mindig nem készült el a névjegyzék arról a néhány növendékről, akiket fel kellene venni a Collegio Nazarenóba, de remélhetőleg hamarosan küldhetem, nem felejtem el, hogy az első vagy a második helyen jelöljem Bellingambi fiát, és az ő felvételét ajánlani fogom Bagni kardinálisnak és az ő testvérének, a Sig. Marchesének a nevében, bizonyára elcsodálkozna, ha látná, hogy a kardinális urak hány mást, sokat ajánlgatnak felvételre. – Gondja legyen arra, hogy mindig megtartsák a Mons Vescoro, a püspöknek a jóindulatát, aki annyi szeretetreméltósággal válaszolt nekem és ha még olyan erőben lennék, hogy szolgálatot tehetnék neki, hogy szolgálatára lehetnék, nagyon szívesen megtenném, de kérem az atyákat, hogy imádkozzanak érte, hogy az Úr éltesse jó egészségben és engedjen neki igaz szerencsét, boldogságot. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. okt. 31.)
„Remélem, hogy a Viceré elutazásával nem lesznek változások a mi ügyünkben, hanem vejének és a Viceréi méltóságban utódának, Sig. Duca di Montaltónak jóindulatába ajánlják szerzetünket, amiért is Atyaságod értesítsen engem az ottani dolgokról és az iskoláról és a házról és hogy mennyire vannak a víz bevezetésével, amelyet már régebben elterveztek és látom ugyan, hogy milyen nagy szükség van ott Palermóban Atyaságodra, de nem hallgathatom el, hogy mennyire kellene, hogy Atyaságod itt lenne, mer t a jelenben nincs más segítségem, mint P. Andrea della Croce, aki Genovából került ide és P. Castiglia (Garzia), aki nem alkalma s a kormányzásra, P. Gasparo, aki igen megfelelő segítség volt, akadályoztatva van néhány nap óta, de remélhetőleg hamarosan visszajön, hogy segítségemre legyen. – Legyen segítségére, amennyire csak lehetséges, a messinai háznak, amely kezdettől fogva Atyaságod irányítása alatt volt, nem azt érdemlik a mieink, hogy ne támogassa őket. Elküldtem Velencébe fr. Salvatorét, hogy vásároljon néhány könyvet és ott összetalálkozott Atyaságod néhány régi barátjával, akik nagy szívélyességgel emlegették Atyaságodat. Don Giuseppe, aki tanult mindezideig, fel tud mutatni valami előrehaladást még a verselésben is, de most megmakacsolta magát, nem akar tanulni és mindenképpen haza akar menni, jól viselkedett, gyakran látogatta hetenként a legfölségesebb oltári szentséget, de most erőt vett rajta a honvágy. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. nov. 1.)
„Elküldtem Sig. Bernardino Pranicolának annak az írásnak a másolatát, amelyből megtudja, megismerheti azt az eljárást, hogy milyen módon akarja tárgyalni a társulat a malmok ügyét Signora Cassandrával szemben és majd a választ el fogom küldeni önnek a jövő szombaton. – Ami pedig fr. Arcangelót illeti, sokkal előnyösebb, hasznosabb lenne a Collegio szempontjából, ha itt lenne Sig. Fabrizio prokurátorának ravaszkodásai, hogy ne mondjam, csalásai miatt, mint ott most a birtokon és Atyaságodnak ott segítségére lenne egy másik fratello, aki a legjobban megfelelne, éppen most a karácsonyi ünnepekre várok ide egy fratellót Palermóból, aki igen megfelelő lenne ott. – Ami pedig a suttogókat és az irigykedőket illeti, azt nem lehet megakadályozni, hogy beszéljenek az emberek, hiszen az áldott Úr Jézus Krisztus ellen is mennyien morgolódtak, a legjobb ebben az esetben: tenni helyesen a kötelességet és hagyjuk, ne törődjenek azzal, hogy mit beszélnek és látom, hogy a javak eladása nehezen megy, hacsak el nem csendesednek a dolgok Lombardiában, mert bizony ez csak úgy van, hogy a háborús hírek sok mindent megakadályoznak, történjék, amit az Isten akar, enged. – Ami Sig. Biagiót illeti, azt üzentem neki, hogy ne mulassza el megtekinteni a dolgokat, akivel szokta ezt a bizalmi dolgot intézni, ha akar valami jövedelmet a malmokból, meglátom, hogy majd mit felel, értesíteni fogom önt. Várom a 150 scudiról az utalványt, hogy fizethessek Sig. Antoniónak és hogy egy kissé fellélegezhessen, Isten látja, hogy hányan jönnek hozzám napról-napra a hitelezők, kérik a pénzüket, mások meg idéző leveleket küldenek. Itt a gabona egyre drágul, azt mondják, hogy jó lesz várni az eladással az ünnepek elteltéig. Gondja legyen arra Atyaságodnak, hogy a Collegio dolgai, amennyire csak lehet, eredményesen gyarapodjanak, haladjanak előre, hogy végre már eljussunk odáig, hogy ne legyen annyi tartozásunk, adósságunk, és újra visszatérek annak emlegetésére, hogy ilyen nagy szükség van arra, hogy fr. Arcangelo itt legyen, mivelhogy hiányzik P: Gaspero, nem hiszem, hogy az ünnepek előtt már visszatérne, jönne, engedje meg az Úr, hogy legalább az ünnepek elmúltával jöhetne vissza, amint én azt reménykedve is várom, mivelhogy Sig. Panicola és az ő munkatársa Paolo, nagyon lassan haladnak előre, mert nagyon sok más tennivalójuk van. Írtam Sig. Ambrosio Policani ügyében is, hogy mit kellene megtárgyalni Mons. Somellinóval, ha ugyan megteszi, vagy más formában akar elégtételt nyújtani a nevezett Mons.nak, mindennek örülök és megteszek mindent, ami tőlem telik. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1635. nov. 5.)
„A S. Maria Maggiore kanonokjai a frascati Madonna Judita szőlője után ötven scudit követelnek, az említett Judita azt mondja, hogy húszat lefizetett és hogy Atyaságodnak adta át az elismervényt, értesítsen engem, hogy hol találom meg a szelvényt, ha csakugyan átvette Atyaságod, hogy legyen javunkra írva az említett 20 scudi, ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr legyen Atyaságod vigasztalására és a mienkre.” (1635. nov. 7.)
Megkaptam a múlt postával az írást a 150 scudiról, el lett fogadva és a maga idejében letétbe helyezem a 150 scudit az elsőszülött javára, de tartozom még ezen kívül 150 scudival a péknek, aki a Collegiót szolgálta ki, tartozom kamat fejében Sig. Horatio Caetanónak a háromezer scudi után 150 scudinál több kamatfizetéssel a négy százalékot számítva, tartozom Panicolának hetvennel, aki kölcsönnel kisegített engem, amikor az elsőszülött javára le kellett tennem 290 scudit, és itt nincs más bevétel, mint a Palazzo bérbeadásából befolyó összeg, amelyből 105 scudit kell fizetnem Carduccinak, 36 scudit kaptam a letétből, negyvenet kell fizetnem az orvosnak, így mintegy 70 scudi van még hátra, amivel tartozom Sig. Panicolának, de ugyanakkor adósa maradok a péknek és Sig. Horatio Caetanónak, ami több együttvéve, mint 300 scudi. És hacsak kamatra kölcsön nem veszek, én nem tudom, hogy honnét szerzek pénzt. – Ami pedig Sig. Isidoro Elmi számláit illeti, én nem találok mást, csak azt az elismervényt, a 286.84 scudiról, amely lira értékben 1434.4, amelyről azt mondja, hogy 1628. dec. 23-án kapott írás van nála, viszont a számadási könyveiben csak egy 150 scudis tétel van, amelyet Sig. Pietro Marzolitól kaptunk és egy 30 scudiról, amelyet Sig. Antonio Sartorio fizetett, ennélfogva a számlák, amelyeket ő küldött el, amelyeket most eljuttatok önhöz, Atyaságodhoz, nem teszik ki a 286.84 scudi tételt. Az Úr világosítsa föl ezt a szegény embert, Isten tudja, hogy milyen volt az ő adminisztrációja. – Ami pedig Sig. Biagio számláit illeti, nekem csak másolatban küldte meg azokat, amiből nem lehet kivenni, hogy lett volna 300 lírás költség a malmok szempontjából, amit Atyaságod ott kifizetett neki, P. Gasperóval intézte el, de vannak benne számolási hibák, Atyaságod átnézheti valamennyi számlát és értesíthet engem észrevételeiről. Írtam, hogy el lehet adni azt a városon kívüli házat, vagy birtokot »cum pacto retrovendendi«, hogy egyszer már vége lenne ennek a sok zaklatásnak a hitelesítés szempontjából. – Ami pedig Sig. Bellingambi fiát illeti, három vagy négy nap múlva át fogom adni a listát és az első vagy a második helyen fogom ajánlani és a magam részéről minden lehetőt elkövetek, amivel csak tartozom Sig. Card Bagninak és a Sig. Marchesének. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. nov. 7.)
„Megkaptam a két jegyzéket és ugyanazt az ingóságokról is, ami most nagyon kapóra jött, mert Sig. Fabrizio egyik jegyzékében igen sok megjegyzés volt a szélen azzal az írással, hogy a Sig. Cardinale ajándékozta Signora Cassandrának, most pedig kézben van a hivatalos jegyzék minden ilyen mellék megjegyzés nélkül, remélem, hogy hamarosan bevégződik ez az ügy, nem különben a hagyatéki ügyekben is, mivelhogy néhány nap múlva a Rotában előterjesztés lesz egy hasonló ügyről, és ha az eredményesen végződik, akkor mi is remélhetjük a jó eredményt, ha azonban sikertelenül végződik az, akkor mi sem várhatunk mást. – Beszéltem Sig. Card. Ipada testvérével, aki a Chiasa Nuovánál van és azt mondta nekem, hogy beszél majd a kardinálissal, hogy az építkezést befejezhessük, remélhetőleg, hogy meg is nyerjük minden más eljárás nélkül. – Ami pedig Nicolettit illeti, akivel a Collegio annyi jót tett, de ő a leghanyagabb volt azok között, akik utoljára hagyták el, a többiek már a logikát tanulják, de ő mindig lusta volt a tanuláshoz, nem sokra vitte, sokkal jobb eredményt várok ettől a kicsitől, aki a legutóbb jött, a másik két nemes származású is nem sok dicsőséget szerzett tanulásával az Intézetnek, márpedig nincs olyan Collegio Rómában, ahol többet törődnének, jobban kezelnék a növendékeket, mint a Nazerenóban. – A számadásokban, amelyeket Elmi adott át a Rotának, nincs olyan tétel, amint meg is írtam Atyaságodnak, és ha Atyaságod fel tudja venni a pénzt, tegye meg. – És ami az ortensoriót illeti, én azt hiszem, hogy nincs benne azokban a számadásokban, amelyeket a Rota végrehajtói adtak át, ezért hát nagyon jó lesz utánanézni, hogyhogy ki vette azt át, és én majd jobban meg fogom nézni a Rota számadásait. P. Gasparo akadályoztatva van, nem tehet semmit. AZ Úr segítsen meg bennünket, a növendékek névsorát a jövő héten adjuk át, nyolcan-kilencen vannak a két helyre, Bellingambi fiát a második helyre jegyeztem, akit Sig. Card. Di Bagni ajánl és az ő testvére, a Sig. Marchese, azokat, akiket a listára felvettem, nyolc-tíz kardinális ajánl, más ifjak ügye az ügyhallgatókon, az auditorékon múlik, akik majd a legközelebbi pénteken döntenek a felvételről, nem lehet tudni, hogy kiket választ majd a Rota. – Értesítsen, hogy milyen áron kel a gabonaféle, itt hét és fél scudi, Frascatiban a még teljesen ki nem forrott bor 20 scudi hordónként, nem sok a termés, ha tudna pénzt küldeni, nagyon ránk férne, mert mindig vannak tartozásaink. Nagyon szívesen küldeném fr. Marc'Antoniót, de ő Palermóban van, fr. Antonio, aki a noviciátusban volt, nagyon jó lesz és jó lelkiismeretű. Rajta leszek, hogy őt oda elküldjem, ugyancsak arról is gondoskodom, hogy útitársul menjen vele valaki Anconából és jó alkalom adtán jöhetne fr. Arcangelo, hogy sürgesse ezeket az ügyeket, mivelhogy P. Gaspero akadályoztatva van, ezeket akartam jelenleg megírni, és ami Sig. Biagiót illeti, emlékszem, hogy egykor már volt 300 scudi a mi terhünkre írva, ezért magam is jónak látom, hogy neki adjuk az említett birtokrészletet »cum **pacto retrovendendi«, ahogyan ön is mondja, ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. nov. 10.)
„Mindenkorra lekötelezve érzem magam Eminenciádnak kegyes jósága és szeretetreméltósága által, aki állandóan védi, oltalmazza és támogatja a mi kegyes intézményünket. Minden igyekezettel azon vagyok, hogy megfeleljek ennek az elkötelezettségnek azzal, hogy mindig megfelelő személyeket küldjek, az elmúlt hónapban küldtem három papot egyszerre, azt hiszem, hogy megfelelnek majd a várakozásnak, az egyik közülük provinciális volt Genovában és a másik kettő is alkalmas akármelyik felsőbb iskolára, osztályra. Ha majd ezek odaérkeznek, útnak indul majd három újabb kis csapat, egy pap és két klerikus. És ha majd Eminenciád pártfogása alatt megtartják a tartományi káptalant, akik leginkább megfelelőknek találtatnak, Eminenciád jelenlétében megválasztják majd helyi elöljáróknak és hivatali megbízottaknak a három ház számára és szétosztják a tagokat az egyes házak szükségletei szerint a három famíliába, hogy aztán nyugodtan dolgozhassanak a közösségben, visszaküldvén Itáliába azokat, akik nem felelnek meg az ottani munkában. És ha eminenciádnak úgy tetszik, ha jónak látja, P. Pellegrino hivatali körét átadhatja másnak, vagy egy kissé korlátozza a kormányzói eljárását, módját, ebben teljesen ráhagyatkozom Eminenciád óhajára, egyébként is teljes tisztelettel kérem, hogy kegyeskedjék teljes hatalommal intézni a házak sorsát, nem tartok fenn magamnak más feladatot, gondot, mint csak azt, hogy megfelelő személyeket küldjek azoknak a házaknak szolgálatra és kérem mindig az Urat, hogy engedjen Eminenciádnak jó egészséget, hosszú életet az isteni kegyelemben való állandó gyarapodással.” – (Róma, 1635. nov. 10.)
„Ami annak a cesenai városkapukon kívül fekvő helynek az ügyét illeti, úgy látom, hogy Sig. Biagiót ki kell zárni ebből az ügyből, de a neki kijáró tartozást a hitel miatt másképpen kell megoldani, sokkal jobban, ahogyan csak telik tőlünk. – Sig. Conde Valerio di Parmola ügyét a jó komisszárius Piolio annyira összekavarta, hogy sem fizetés, sem termény, sem alapjárandóság nincs, és aztán hogy jó borravalót kapott, egyszerre hátat fordított a Collegio érdekeinek és Sig. Tontiék pártjára állat, amit nem kellett volna megtennie. – Ha szó lenne gabonaeladásról, úgy gondolom, hogy egy kis idő múlva jól tudnák értékesíteni, itt hét és fél scudi, esetleg nyolc az ára egy mértékre való és nem is valami szép gabona. A bor is igen megdrágult, míg a múlt évben öt scudiba került egy hordóval, most pedig már tíz scudi körül jár az ára, nyolc mércések a hordók, a jó Isten tudja, hogy még mit hoz az Úr? – Remélem, hogy P. Gaspero hamarosan visszatér és akkor majd sok mindenre fog válaszolni, ha fr. Arcangelót valaki tudná helyettesíteni Anconából mindaddig, míg meg nem érkezik fr. Marc'Antonio, nagyon jó lenne a Collegio szempontjából, ha egyszer már befejeződnének azok a peres ügyek. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” (Róma, 1635. nov. 14.) – „Várom, hogy kapok majd újra valami pénzes utalványt.”
„Öt nappal ezelőtt indítottam útnak Nápolyba P. Giuseppét, az ifjút P. Carlo di Sta Maria és Giacomo de Gesú atyák társaságában azzal az utasítással, hogy ha jó alkalmas hajóra találnak, amely Palermo felé indul, akkor gondoskodjanak minden szükséges dologról, hogy eljusson haza, mivelhogy nem volt kedve tovább tanulni, hanem csak mindenképpen haza akart jutni, amíg kedvvel végezte a tanulást, volt szép eredménye annak, lehet, hogy ott majd újra megjön a kedve, vásároltam számára egy öltözet ruhát, adtam neki néhány pénzdarabot is, hogy kedvére elkölthesse Nápolyban. – Elhagyta Nápolyt P. Gio Battista di S. Domenico és amint igen szegényes lelkileg, éppen olyan kevés lelkiséggel beszél az ottani tájakról, hasonlóképpen cselekedett fr. Gio di S. Stefano, nagyon örülök annak és csak dicsérni tudom, hogy egy kis időre visszavonul egy-két társával, hogy lelkigyakorlatot végezzenek valamilyen csendes távoli helyen, ahol nem zavarja magányukat az emberek közelsége, a velük való foglalkozás, hogy csak egyedül Istennel foglalkozzanak, legyenek hát Mária és Márta társaságában, és ha engem értesít kellő időben, hogy mikorra tervezik, küldenék megfelelő segítséget az ottani feladatok, munkálatok tovább vezetésére. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. nov. 15.) – „Fölöttébb szükséges, hogy a két fratello közül az egyiket küldje ide, vagy fr. Antoniót, vagy Marc'Antoniót, mégpedig minél előbb, hogy itt halaszthatatlan szolgálatok végzésére igénybe vegyük az egyiket.”
„A levéllel együtt megkaptam Sig. Fabrizio birtoka hozamának az elszámolását. Remélem, hogy a jövő hétfőn tárgyalnak a Rotában egy jogos dubiumot, amely olyanféle, mint amilyen a mienk a hagyatéki dolgokban, amely, ha szerencsésen végződik, ahogyan Mons Maraldi reménykedik, akkor mi is remélhetjük, hogy a hagyatéki dolgok a mi javunkra intéződnek el, ha pedig nem, akkor stb., mihelyt valamit megtudok, azonnal értesítéssel leszek. A 150 scudi a letétre szolgál, amellyel tartozunk a megegyezés értelmében az elsőszülöttségi javadalmak javára, és így nem kerülünk pereskedésbe Sig. Antonióval, ezért hát szükséges, hogy Atyaságod minél előbb küldjön nekem egy ugyanennyit. A növendékek jegyzéke, amelyből majd a felvétel történik a két helyre, még nem készült el, olyan nagy ajánlások vannak, mintha legalábbis a San Pietro valamelyik javadalmáról volna szó. Cassoni fia ír majd atyjának, hét vagy nyolc nap múlva öltöztetjük be. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. nov. 17.) – A confrateri iratokat el fogom küldeni majd egy öszvérrel, ami a legegyszerűbb lesz, de még jobb lenne, ha Cesenából volna itt egy.”
„Írok Sig. Ambrosio Policaninak, hogy beszéltünk Mons Somellinóval, aki semmiféle új eljárást nem akar indítani az említett Sig. Ambrosióval szemben, de én azt szeretném, amint meg is írtam neki, hogy készíttessen egy hiteles bizonyítványt az igazságosságról és írásban foglaltak törvényességéről, és azt küldje el neki. – Ami pedig a Rómába való pénzküldést illeti, én úgy gondolom, ha fr Arcangelo bizakodásának hitelt adhatunk, hogy néhányan jönnek Rómába, ennélfogva Atyaságod egy hónapon belül, ha lehet, küldjön legalább száz scudit, adjon el húsz mértéknyi gabonát, hogy eleget tehessek a legsürgősebb követeléseknek, mert néhány nap múlva itt lesz a határnap, hogy fizessem a 150 scudit Sig. Antonio Tontinak, ezért van szükségem pénzre, nehogy valami csalódást okozzon a hiány. És fr. Arcangelo, aki ismeri Sig. Fabrizio ügyeit, nagyon jó lenne, ha itt lenne Rómában, mivelhogy P. Gaspero nincs itt, jól lehet, hogy napról-napra várjuk, hogy visszajön, éppen ezért igen lassan, vontatottan mennek a dolgok. – Ami pedig a terciáriust illeti, itt nincs, ha Anconában vagy Norciában van megfelelő, akkor odavehetnék. – Ami pedig a Sig. Isidoro féle számlákat illeti, a Rota könyvében nincs ilyen tétel, ahol fel vannak tüntetve az összes bevételei és kiadásai, ennélfogva az említett tétel nincs, Atyaságod nézzen utána, hogy adódnak-e elő más számlák is, amelyek nem lesznek szabályosak, mindezek nem szolgálnak az ő előnyére, javára. Ami pedig Sig. Biagio számláit illeti, hacsak vissza nem jön P. Gaspero, akkor nem lehet elküldeni, mert minden az ő kezében van, és ha majd megjön, azonnal küldeni fogjuk. – Ami pedig a hely eladását illeti, mondom, hogy nem alkalmas a jelzett birtokot eladni, hanem más úton kell a hitelezőnek eleget tenni, mert gyakran kellemetlenkedik. Ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. nov. 21.)
„Mons Maraldi ügye még nem került tárgyalásra, de várják, hogy minél előbb előterjesszék. Én az ügyet, amit Atyaságod ideküldött, elküldtem Sig. Panicolának, aki azt szeretné, ha legalább azt jelentenék ki, hogy a hagyatéki javakat »titulo oneroso« vásárolták meg, egyebekben úgy hiszem, hogy igaza van. Rajtunk már mióta az a szerencsétlen ügy, amennyire lehet, innét is onnét is hallani az ellenünk való beszédeket, főként a Cardinale Giudice, az ítélő kardinális ügyhallgatójától, és nem tudtunk annyi idő óta kieszközölni egy dekrétumot, szinte már két év óta folyik ez az egész ügy, legyen áldott ezért is az Úr. – A 150 scudiból kifizettem Sig. Carduccinak 105-t a novemberben esedékessé vált kamatok fejében, ötvenet a Collegiónak szállító pékmesternek, akinek még mindig tartozom százzal, Karácsonykor kell fizetnem Ulivetónak negyven scudit, Sig. Panicolának hetvenet, aki annak idején kölcsönt adott nekem, egy hónapi haladékot kaptam a pénzintézetnél, hogy letétbe helyezzem a 150 scudit Antonio Tonti részére, ez lesz az utolsó részlet, amivel a Collegio tartozik neki, ezért hát minél előbb küldjön pénzt. – Minthogy P. Gaspero akadályoztatva van, amint tudja, igen fontos, jelentős volna fr. Arcangelo ittléte a Collegio szempontjából, Cesenában szerintem más aligha lenne alkalmasabb, mint a bolognai P. Pietro di S. Giuseppe társa, aki egykor Campiban volt, aki valamiféle foglalkozásban jártas fratello, mindaddig, míg meg nem jön az, akit Palermóból várok, ezért hát küldhet értesítést Anconába, hogy küldjék az illetőt két, legföljebb három hónapra oda. – Ami pedig a kőmíves munkálatokat illeti, hogy átalakítsák a házakat, ha előbb értesített volna, elküldhettem volna fr. Francescót, igen jó szakmunkás, kőmíves, legalább megspórolták volna a kifizetendő munkabéreket, amit a kőmíveseknek kell kifizetni ott, egyébként is tél folyamán nem valami jó dolgoztatni a gyakori esők és hideg miatt. – Nagyon fontos, hogy Atyaságod gondosan nézze át fr. Antonio idejéből való számlákat, aki Isten tudja, hogyan tartotta azokat rendben és hogyan költekezett Piolio megbízott, komisszárius idejében, ezért hát Atyaságod minden gondos igyekezettel nézzen utána és remélem, hogy ha rendeződnek ezek a dolgok, hogy akkor megnyugtató (santa!) megoldást találunk a Rota monsignoreival is. – Ami a confrateri iratok elküldését illeti, érdeklődöm, hogy nem akad-e itt véletlenül Ravenna, vagy Ancona felé öszvéres és akkor majd el fogom küldeni, majd postán értesítem. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. nov. 28.) – „Még nem beszéltem Sig. Biasóval, hogy megtudjam, hogy tetszésére van-e a malmok jövedelmében való részesedés.”
„Sig Duca di Alcalá itt tartózkodik Rómában Castel Rodrigo követ házában, de úgy gondolom, hogy nem sokat érintkezik másokkal, mert érdeklődtem római ügyvivőjétől, D. Gio Rubbiótól, hogy mikor mehetnék hozzá tisztelgő látogatásra, azt válaszolta, hogy majd értesít az alkalmas időről. Milánóban is új kormányzó van, néhány nappal ezelőtt érkezett Genovába, aki majd Civitavecchián át érkezik ide. – Az Úr engedje, hogy minden az ő nagyobb dicsőségére legyen. Card. Albornoz, aki Milánó kormányzója volt, néhány nap múlva Rómába érkezik, a hadsereg ügyei soha olyan rosszul nem álltak mint most, nagy kárára az említett tartománynak. – Ami pedig az ottani iskolai ügyeket illeti, örömmel tölt el, ha azt hallhatom, hogy jól mennek, nem különben nem kisebb dolog az sem, hogy a noviciusok noviciátus nélkül is szabálytartók, az az illető pedig, akiről azt mondják, hogy meghalt az édesatyja, letette a fogadalmat az év elteltével a trieszti szent zsinat értelmében, fogadalma érvényes, ami alól nem menthetem fel és nem jelenthetem ki fogadalmát semmisnek. – D. Giuseppe Cobosról írtam, hogy mindenképpen haza akart menni, semmiképpen sem akart tanulni. P. Gaspero akadályoztatva van, nem lehet tudni, hogy mikor térhet vissza, egyenlőre most P. Andrea della Passiona atya van szolgálatomra Genovából, nincs olyan megfelelő, aki segítségemre lenne. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. dec. 1.)
„Eminenciád nagyon meg akar engem tisztelni figyelmessége folytán, jól lehet Ön inkább parancsoló ura a szerzetnek azokon a tájakon a meglevő házak felett és amelyeket majd még alapítanak arrafelé, mert mindazok a meglevők és a jövőbeniek ékes bizonyságául szolgálnak az ön mélységes buzgóságának, bőkezűségének és tekintélyének és most mégis engedélyt óhajt kérni tőlem, hogy hamarosabban letehesse a fogadalmakat az a fratello, mi más ez, ha nem az, hogy ezzel is engem akar megtisztelni? Mindezekért végtelenül hálás vagyok. Utasítsa ettől fogva Eminenciád a provinciálist, hogy tegye meg, teljesítse mindazt, amit sürgősnek gondol, talál, nem kevésbé leszek hálás, ha a nevezett elöljáró az ön intézkedéseiről értesít engem. Tegye le a fogadalmakat fr. Nicolo, ahogyan Eminenciád intézkedik és fr. Ambrosiónak és társának az »obedienzia« levelet küldöm azzal a meghagyással, hogy jöjjenek Itáliába. És végül is alázatosan odaborulva Eminenciád elé, tisztelettel kérem áldását.” – (Róma, 1635. dec. 1.)
„Egy atya jött hozzám a S. Salvator del Lauróból, hogy beszéljen velem Sig. Isidoro Elmi megbízásából, azt mondta nekem, hogy ő meg fogja keresni itt a számlákat Sig. Giov. Antonio Rodianóval és addig Atyaságod függessze fel az ügyeknek továbbvitelét, mert ha az említett Sig. Giov. Antonio atya valóban kimutatja hogy csakugyan ki van egyenlítve az a tartozás, akkor el kell fogadni, máskülönben folytatni kell az ügyet. Ezért hát Atyaságod mindaddig függessze fel az ügy végrehajtását, hogy ne mondhassa, hogy nem engedünk neki időt arra, hogy felkutassa az ő számláit, nyugtáit, ezt akartam Sig. Isidoróval kapcsolatban mondani. – Ami pedig a mi számláinkat illeti Sig. Fabrizióval kapcsolatban, nagyon jelentős, fontos lenne, ha fr. Arcangelo itt lenne, ezért úgy intézkedjék, hogy Vízkereszt előtt itt legyen, még mindig nincsenek megnevezve, hogy kik lesznek a Collegio növendékei, egyesegyedül a fiatal Cassoni van itt a Collegióban, ami fr. Antoniónkkal, remélhetőleg hogy most már nem sokáig halasztják a döntést, mivelhogy a Rota dékánja is jól van, azt mondják, hogy a nagyúr is súlyos beteg, felvette a haldoklók, a nagybetegek szentségeit, a kardinális fiát ma estére várják Bolognából. Egyebekről majd legközelebb írok. Az Úr áldja meg mindnyájukat, Amen.” – (Róma, 1635. dec. 8.)
„Valahányszor csak valami alkalom adódik, hogy Eminenciáddal szemben kimutassam legteljesebb tiszteletemet, ez mindig igen nagy örömömre szolgál nekem, most az az idő közeleg el, hogy egészen rendkívüli szeretettel kívánjak karácsonyi szent ünnepeket mindazzal a teljes szerencsével és legfőképpen lelki vigasztalásokkal, amelyekkel az Úr szokta elhalmozni mindazokat, akik hasonló buzgósággal fáradoznak a katolikus hit felmagasztalásán és Isten ő szent felségének a dicsőségén. – Nagyon kíváncsian várom az új híradást, hogy Eminenciád milyen változásokat eszközölt a mi szerzeteseink között, és hogyan rendelte el a hivatali megbízásokat, ami számunkra mindig nagy kegy lesz és öröm, hogy az ügyek eminenciádnak elgondolása szerint alakulhatnak, fejlődhetnek, nem tartok fenn semmit sem magamnak, minthogy a legkészségesebben engedelmeskedjek Eminenciád legkisebb óhajának is, és összes szerzetestársainkkal imádkozunk, hogy az Úr engedjen Eminenciádnak hosszú, szerencsés életet, aki olyan nagy szolgálatokat tesz Istenegyházának, és aki annyira nélkülözhetetlen a mi szerzetünk számára, köszöntöm alázatos, kész lelkülettel.” – (Róma, 1635. dec. 8.)
„Fr. Bernardo megbízást kapott Sig. Don Sebastianótól, hogy gyűjtsön egy kis pénzt ott Moriconéban, ami által segítse az építkezést, főként a templom homlokzatát, Atyaságod szállíttasson oda elegendő mennyiségű követ, ahogyan majd az említett fratello jelzi, azt, hogy minél előbb megkezdhessék a homlokzat felépítését, aztán majd nagyobb méretű köveket, hogy ezzel a homlokzat koszorút készíthessék el, legyen elegendő mennyiségű fa a kemencék fűtésére, levezető csatornákat a tetőre és minden másra legyen gondjuk, és mindenben iparkodom segítségükre lenni még pénzzel is. Egyebekről majd informálja a nevezett fratello. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. dec. 12.) – „Fegyelemlazulást ne nézzen el.”
„Megkaptam a levelet a 150 scudiról, éppen jókor jött, hogy elhelyezzem letétbe határidőre, amit egy hónappal ezelőtt tűztünk ki. – A Rota még mindig nem nevezte meg a felveendő növendékek névsorát, minthogy a dékán, Mons Cuccini, még mindig akadályoztatva van. Itt hallom, hogy meghalt az az egyik úr, aki révén jön a pénzesutalvány. – Azt mondják, hogy Colomna herceg sokkal jobban van azóta, hogy fiai megjöttek Rómába. – Fr. Giuseppéről mindezideig nem tudtam semmit a posta érkeztéig, amit írtak nekem, jól lehet, hogy bizonyos időkorban van, mindazonáltal igen jó munkaerő és nagyon jártas a számtanban? Moraviába küldtem, de az úton megbetegedett, ennek ellenére is arra gondolok, hogy egy más valakivel elküldöm arra a vidékre, afelől nyugodt lehet, hogy amennyire rajta múlik, nagyon készségesen fog szolgálni, főként az ilyen számadási dolgokban, szeretném, ha számon tartaná, mivelhogy olyan személy, aki eredményesen munkálkodhat majd Moraviában, várom már a választ Palermóból is, vagy fr. Marc'Antonio jön, vagy fr. Antonio, aki nem kisebb értékű Marc' Antoniónál mindenben és mindenki számára. – Ami pedig a Fananóbeli fr. Pietrót illeti, aki Nápolyban is volt, nem hiszem, hogy őt küldenék, amennyiben őt küldték volna, Atyaságod azonnal küldje vissza. – Ami pedig a számlák dolgában Sig. Biasót illeti, várok az ünnepekig P. Gasperóra, aki mindazokat rendezte és revideálta nagyon alaposan, minderről majd másolatot fogunk küldeni, néhány nap óta nem láttam Sig. Biasót és így nem tudtam vele tárgyalni a malmok ügyében, hogy megelégszik-e azok hozamával. – Öt vagy hat nappal ezelőtt egy éjszaka kirabolták a Szent Cecilia-templomot, elvitték ezüst értékeit, a lámpákat és más egyéb ezüst tárgyait, de hamarosan elfogták a tolvajokat, négyen vannak fogságban, három tengerész, hajós és egy negyedik valaki, aki felfedte őket, az ezüst dolgokat elásták, a S. Croce di Gerusalemme templom mögött. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. dec. 12.)
(Levéltöredék részben átírva) – „És végül beszámol arról, hogy Sig. Duca di Alcala Rómában nagyon visszavonultan élt Castelrodrigo követ házában, nagyon jó egészségben volt, várta a választ Spanyolországból és a venerabilis atya D. Gio Rubio, a herceg ügyvivője révén tisztelgő látogatást tett a hercegnél és másnap S. Damiso napján elment a S. Damiso templomba, S. Lorenzo in Damisóba, hogy búcsút nyerjen. Majd ezeket írta: „...kétségben vagyok, nem látszik világosanhogy talán a mi atyáink azon jelentés alapján lettek elbocsájtva a S. Salvatore Maggioréból, amelyet az apátság irigyei, versenytársai adtak át a kardinálisnak azon nyilvánvaló, közismert barátság miatt, amelyet fr. Jr. Francisco dell' Assunzione tartott fenn az atyák alkalmazottjának a feleségével, mert maga a járandóság, amit a kardinális fizetett az atyáknak, igen csak csekély volt, végeredményben itt vagyok most szégyenben ezen ügy miatt, mindezekből láthatja Atyaságod, hogy az a személy milyen szép hírnevet, tiszteletet szerzett a szerzetnek, ezért hát Atyaságod legyen éber, nehogy ilyesmiket csináljon majd ott is.” – (Róma, 1635. dec. 13.)
„Sig Rodiani volt nálam és azt mondja, hogy ővele sohasem közölte a számadásokat Sig. Isidoro Elmi, őnála van egy iratcsomó, amelyet Sig. Isidoro adott át neki, ahol sok hitelbe adott összeg van felsorolva, amelyek a b. e. Sig. Card. Di Nazaret juttatott, többek közt például itt van egy nyolcszáz líráról, de a lapszélen az a jegyzet van, hogy én ezt visszafizettem volna neki, ennélfogva Sig. Isidoro lett az adós. Ő pedig a Rotának átadott számadások értelmében 400 scudi hitelezője, és sohasem kért semmit sem, mert Isten tudja, hogyan lett kifizetve, kielégítve a Collegio javaiból és hiteleiből, ennélfogva neki kellene számot adnia arról az iratcsomóról, amelyről Sig. Rodiano azt mondta, hogy elhozza nekem és én annak másolatát, vagy magát az eredetit el fogom küldeni, hogy Atyaságod egybevethesse, összehasonlíthassa a tételeket a hitelezőkkel, hátha felfedez valami szabálytalanságot. – Abban az ügyben, amelyet Mons Maraldi képviselt, kedvező ítéletet hoztak a fél javára, amelyet ő védett megfelelő iratokkal, amelyeket a mi prokurátorunk kölcsönzött neki oda, így most aztán könnyebben kimutatható lesz a Collegio igaza is. Amennyiben lehetséges, ne feledkezzék meg a pénzküldésről, mert a hitelezők állandóan zaklatnak itt, Sig. Horazio Caetanonak önnek 1634. jan. 29-én adott rendelkezése értelmében adtam 100 scudit, ami szól az egész 1635. évre és az 1636. januárjában újra esedékes 120 scudi, a terminus újra nagyon közel van, Sig. Ger.mo Carduccinak az elmúlt nov. hó17-én fizettem 105 scudit, ötvenet fizettem a sütőnek, más ötvenet fizettem ki az orvosnak, a másolónak és még más kötelezettségekre, és még most kellene fizetni Sig. Biasónak az egész évi tartozás fejében 36 scudit, ami azon felül van, hogy lakást kap, gondolni kell a növendékek egyenruhájának a beszerzésére is, jól lehet, hogy a Rota még nem döntött a felvételről, ezért hát ne feledkezzék meg, amikor csak lehetséges, segítsen rajtunk pénzküldéssel. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen” – (Róma, 1635. dec. 15.) – „Mons Cantiloro lett Róma kormányzója, aki eddig tanácstitkár volt. Mons Ghini komisszárius lett a tanácstitkár, a firenzei nuncius nápolyi nuncius lett, Mons Melzio pedig capuai érsek, azt mondják, hogy a komisszárius lesz a kapitoliumi ügyvéd, és még más dolgok is vannak, amelyekre már nem emlékszem, Gio Battista di S. Bernardo azt mondotta, hogy mindezt tegnap hirdették ki hivatalosan a Palazzóban.”
„Ami Sig. Isidor ügyét illeti, én úgy látom, hogy nem világos ott minden, mivel a Rotának átadott számadások szerint ő 400 scudit hitelezett, viszont annak meg nyoma sincs, hogy a Collegio valaha is törlesztette volna, de ha neki csakugyan van behajtani való hitele, akkor el kell intézni, Sig. Gio Antonio Rodiani azt mondta nekem, hogy nála van a hitelezők iratcsomója, hogy majd megmutatja nekem, de még mindezideig nem adta ide, és azt mondja, hogy nála sohasem szerepeltek Sig. Isidoro számlái, én pedig nem tárgyalok senkivel sem, hanem mindenkit Atyaságodhoz utasítok. Ami pedig Sig. Biagio számláit illeti, van nálam egy jó csomó, amelyeket kétszer-háromszor látott az említett Sig. Gio. Antonio Rodiani, a többit átnézzük P. Gasparóval, ha megjön és ha itt lesz majd fr. Arcangelo. – A múlt alkalommal írtam az új kinevezések felől, ahogyan referált nekem P. Gio Battista, ma már úgy hírlik, hogy cantiloro lesz a nápolyi nuncius és Ghini a tanácstitkár és Sig. Pier Francisco de Rossi a biztos, de ezzel a híradással is nem tudom, hogy nem úgy járok-e majd, mint az előzővel. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. dec. 18.)
„Ami a (hajózási) útiköltséget illeti, a következő eljárást kell meghonosítani: ahova utaznak a mieink, az a ház fizesse meg a (hajózási) útiköltséget, és még ha lett volna valami más költségük is útközben, az a ház pedig, ahonnét elindulnak, lássa el őket az útra szükséges dolgokkal, ha pedig olyan szegény volna az a ház, ahova érkeznek, hogy nem tudná fizetni az útiköltségeket, akkor annak fejében mondjanak el annyi misét, amennyi az útiköltség kiadásait fedezi. És ha a mieink megérkeznek, az elöljáró kérdezze meg őket, hogy van-e náluk pénz, honnét kapták, milyen célra, és ne engedje meg, hogy maguknál tartsák, hanem adják át az elöljárónak, ha ezután akadna olyan valaki, aki nem akarja az igazat feltárni, akkor azt úgy kell kezelni, mint aki valamit sajátjaként akarna megtartani, az illetőt azzal kell megbüntetni, hogy tíz napig nem vehet részt a közösségi életben és az együttes étkezésben, egyéb mortifikációk nélkül, hacsak az elöljáró valami más hibát, mulasztást fel nem fedez az alattvalóban. És P. Gio Battista megérdemelte a kemény mortifikációt, aki azt akarta, hogy fizessék meg neki Genovában az útiköltséget, amelyet a savonai háznak kell megtérítenie, mintha ott nem kapta volna meg. – Megírtam Firenzébe, hogy jól figyeljék meg fr. Agostinót, ha találnak nála pénzt, fordítsák a ház kiadásaira, őt pedig részesítsék jó mortifikációban. Nagyon jól tették, hogy P. Giuseppét is megbüntették, és ha nem lesz alázatos a jövőben, dupla mortifikációt szabjanak ki rá. – Azt a fratellót pedig, aki olyan gorombán felelgetett a »capitulum culparum«-ban, hosszabb időn át részesítsék mortifikációban, és ha majd hozzám küldik, megtanítom, hogyan kell beszélni, mert elhatároztam, hogy nem leszek olyan elnéző a bűnösökkel szemben, és rájöttem arra, hogy a fegyelmezetlenekkel egy kissé szigorúbban kell eljárni. – Azt a jó embert illetőleg, aki Sospellóból jött, megmondhatják neki, hogy a mi szerzetünkben jelenleg olyan nagy az emberhiány, hogy semmiképpen sem tehetünk eleget kérésének, még ha a savoiai kardinális volna is az, aki embereket kérne tőlünk, mert egyszerűen lehetetlen, hogy olyan gyorsan tanításra alkalmas emberekkel állhassunk elő, ezért hát mentsen ki bennünket, hogy most nem tehetünk eleget. Ezeket akartam most megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. dec. 22.)
„Uraságod el sem tudja képzelni azt a nagy örömöt, amellyel fogadtam a karácsonyi ünnepek alkalmával kifejezett szíves jókívánságait, annál is inkább, mivel uraságod ezzel a karácsonyi örömöket hirdető angyalok szerepét töltötte be, akiknek nevét méltán viseli, amit tetteivel igazol. Ezek után kérem az isteni szent gyermeket, hogy halmozza el az égi ajándékokkal és a lelki kegyelmek gazdagságával, bőségével egész házát.” – (Róma, 1635. dec. 22.)
„Nagyon várom fr. Arcangelo érkezését, hogy tárgyaljon ezekkel a Tonti úrékkal, akik annyira leleményesek, tele vannak mindenféle furfanggal, hogy ne kelljen fizetniök. Ami pedig fr. Giuseppét illeti, remélem, hogy rövid ott tartózkodása idején is mindenekben meg fog felelni a kötelezettségeknek, jól lehet azonban mihelyt enyhül az idő a tavasz közeledtével, szeretném őt egy másik társával együtt elküldeni Card. Dietrichsteinhez. – Legyen figyelmes arra, hogy annak a kereskedőnek komoly vásárlási szándékai vannak-e a Collegio javait illetőleg? Ami nagyon jelentős, előnyös lenne, hogy egy kissé megnövelné a bevételeket. – Sig. Isidoro számadásait illetőleg a S. Salvator del Laurából jött atya azt mondja nekem, hogy először megnézeti, bemutatja Sig. Rodianónak és aztán majd nekem, hogy a 800 lírás tétel hogyan foglaltatik benne egy másik 1400 lírás tételben, mindezt majd a jövő héten intézzük el. És az ünnepek elmúltával meglesz majd a döntés az ügyben, amelyet Mons. Maraldi védelmezett, és ez majd irányadóul szolgál nekünk a hagyatéki ügyeinkben, azon a nézeten vagyunk, hogy kedvező határozatot kapunk az ingóságok felértékelését illetőleg, amit még fr. Arcangelo értékelt fel és Sig. Piolio odaajándékozta hatezer scudi értékben Sig. Fabriziónak, azt hiszem, hogy Sig. Card. Bircia ügyhallgatója el fog bánni vele, aki eléggé a Tonti úrék felé hajlik. – Gondja legyen arra, hogy szeretetreméltóan, kedvesen viselkedjék a Mons. Vescoróval, a püspökkel szemben, akiért itt napjában háromszor is megemlékezünk imáinkban, mint egészen rendkívüli jótevőnkért, és Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy szavaiban és cselekedeteiben szerzetesi ruhánkhoz igazodjék, szinte egyedül képviseli ott szerzetünket, mindenkinek jó példával szolgáljon, fr. Marc' Antonio nem tudott jönni Palermóból, fr. Antonio jött, aki szintén éveken át kezelte a szőlőt, a kőmíves fratellóval együtt küldöm oda, mihelyt egy kissé kedvezőbb lesz az időjárás. – Itt megint újabb változások történtek a kinevezésekkel kapcsolatban, ahogyan ezeknek hírét hozta a Palazzóból P. Gio. Battista di S. Bernardo, várjuk csak meg, hogy Vízkeresztre nem lesz-e újabb közlemény, híradás! Arról is beszélnek, hogy Card. Ginetti hamarosan útnak indul legátusi minőségben Constanzába. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1635. dec. 29.)
„Várom fr. Arcangelo érkezését Vízkereszt napjára, és ha megérkezik ő, elküldöm nem csak Sig. Isidoro számadásait, hanem Sig. Biasót is, akinek felajánlottam négy és fél malom jövedelmét és még más egyebeket is tetszése szerint, de úgy látom, hogy nincs megelégedve, én mondtam neki, hogy nem adhatok neki ingatlan javakat, ameddig erre felhatalmazást nem kapok az igazság útján, nem hiszem, hogy Vízkereszt nyolcadának elmúlta előtt történne valami Sig. Tontiék ügyét illetőleg, és nagyon fogok örülni annak, ha itt találom, ha itt lesz fr. Arcangelo. Egyebekről majd más alkalommal írok, mert elfoglaltságom és a késői idő miatt nem tudok másról írni. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. jan. 2.)
„Fr. Arcangelo néhány napot időzött Anconában, ahonnét írt nekem, úgy hiszem, hogy a jövő héten itt lesz. Ami pedig az ökröket illeti, legjobb volna, ha jó áron el tudnák adni, adjanak el gabonát is, itt nyolc és fél scudiért kel el a kereskedőknél, és azt mondják, hogy még jobban is fog menni, ezért, ha még van, tartogassa egy kissé, mert a Collegiónak még mindig vannak tartozási. Azt szeretném, ha megküldené azoknak a dolgoknak a jegyzékét, amelyeket a kardinális vásárolt, amiket ön eszközölt az örökölt birtokokban, amiket a hagyatékiakban, amit a cesenai birtokban, amit Riminiben, hogy mik a Collegio tulajdonai, hogy beírhassam a főkönyvbe mindazokkal együtt, amiket a legelején, kezdetben bírt a Collegio és hogyan, kik voltak a növendékek és mindezt minél előbb kérem, mivelhogy minderről itt nincs írás sem arról, hogy mi volt az ára mindezeknek és hogy mit fizetett a kardinális. – Ami a bérletet illeti, amiről azt mondja, hogy 160 scudi, ha lehetne még egy hónapot várni a döntésig, mert az hiszem, hogy határozatot kapunk a hagyatéki dolgokról, és én majd időközben jelezni fogom, hogy javunkra lesz-e vagy nem, hogy aszerint cselekedhessék, amit a legmegfelelőbbnek talál. A nagyböjti időre ott lesz a kőmíves fratellóval fr. Antonio, aki igen jó vincellér. Kétlem, hogy P. Gasparo még egész január folyamán foglalt lesz. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. jan. 5.)
„A mi szerzetünknek a felemelkedése, megbecsülése, gyarapodása, vagy elértéktelenedése, lehanyatlása azon múlik, hogy itt Rómában a Pápa és a kardinálisok jelenlétében milyenek a mi házaink, és úgy látszik, hogy az emberi nem nagy ellensége azon van, azon igyekszik, hogy minél többet ártson itt nekünk. Ezekben a hónapokban megfosztott engem egy atyától, aki mindenben segítségemre volt, P. Gaspero della Nunciata. Hivattam, ide rendeltem Genovából P. Andrea della Passione atyát, aki vicerektora a háznak, nagyon jól megfelel, mivelhogy nagyon tevékeny a mindennapi dolgokban és azoknak végrehajtásában, de nem elég mindenestül, mert szeretném még ha valaki lenne itt, akik igazi lelkesedéssel kísérnék figyelemmel az iskolák munkáját és alkalmasak volnának a szerzetnek mindenféle dolgában való eljárásra. Ezért hát Atyaságod, ha már a téli zord idő nem akadályozza, jöjjön minél előbb és átmenetileg a házak ügyeit vezetheti P. Gio. Domenico, mivelhogy hamarosan küldeni fogom P. Giacomo di Gesú atyát maestrónak és egy másik atyát elöljárónak egészen egy újabb intézkedésig, aki irányítaná a palermói házat, akit, remélem el fog tartani a palermói ház, innét pedig megküldjük neki a szempontokat, hogyan vezesse a házat, és senkit se vonjon ki az iskolai munkából, akikre ott nagy szükség van, hanem jöjjön két-három novíciussal. – A Viceré egész családjával együtt elutazott Piritavecchiából, úgy hallatszik, hogy Spanyolországba megy és hogy királyi főtanácsos lesz, vagy a királyné háznagya, mivelhogy nem ment Milánóba és Szicíliába, a kordovai herceg lesz a Viceré, nagyon óhajtom, hogy Atyaságod hozza magával az összes ott kapott hivatalos iratoknak, megegyezéseknek, hozzájárulásoknak hivatalos másolatát, nemcsak azokról, amelyeket a Sig. Card. Arcinuscorától, a bíboros érsektől kaptak, hanem azokat is, amelyeket a Vicerétől, a javak védőjétől és a várostól kaptak, mert nagyon jó lesz, ha mindezek itt lesznek a római levéltárunkban, egy kötegben. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. jan. 3.)
„Írok a Sig. Kardinálisnak azzal a kéréssel, hogy hívja össze az atyákat akár tartományi káptalani címen, vagy anélkül magához, hogy lássa és megismerhesse minden egyes tagnak a tehetségét, képességét és érzelmeit, elgondolását és nevezze ki, ahogyan a legjobbnak tartja Őeminenciája, a helyi elöljárókat és ossza be a személyeket olyan szolgálatra, amelyet kinek-kinek a legmegfelelőbbnek talál. És esetleg változás lenne a novícius mester személyében, amit jelzek a Kardinálisnak is, és ha P. Gio Battista nem óhajtana maradni, amint azt gondolom is, hogy nem akar ottmaradni mint alattvaló, akkor ide lehet küldeni, Atyaságod pedig közölje mindenkivel, hogy a szent engedelmesség nevében fogadják a Sig. Cardinale intézkedéseit minden ellenkezés nélkül, mert ugyanazzal a joghatósággal rendelkezik, mint én, azokon a házakon, ezért hát Atyaságod legyen az első annak végrehajtásában, amit a Sig. Card. elrendel, ezeket akartam ezen alkalommal megírni abban a reményben, hogy a helyes, jó személyi elosztással minden ügy, dolog, elfoglaltság a legnagyobb egyetértéssel és eredménnyel fog menni, elintéződni az összes ottani házainkban. Az Úr áldja meg mindnyájunkat mindenkor.” – (Róma, 1636. jan. 5.)
A pisai katedra megszerzésének az ügye hosszadalmas eljárás lenne, egy esztendeig kellene várakozni, hogy lássák a folyamodókat, most provizorikusan egy helyettest neveztek ki, ennél fogva most egyelőre erről tegyen le. – Ami pedig Atyaságodnak hosszantartó betegségét illeti, azt mindnyájunknak Isten kezének kell vennünk, fogadnunk, aki akkor látogat meg bennünket, amikor neki tetszik, és mindez a mi javunkra van, a mi javunkra szolgál. Ha az Úr visszaadja régi teljes egészségét, nagyon hasznos lenne az ön munkálkodása valamelyik szicíliai házunkban, remélem, hogy P. Melchior hamarosan itt lesz, mert hívattam. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1636. jan. 10.)
„Azt a két fratellót illetőleg, akik azt állítják, hogy nem jól végezték a noviciátust, az az eljárás, hogy Atyaságod rendelje el, hogy új lelkigyakorlatokkal tanulják meg mindazt, amit nem tanultak meg annak idején, amikor volt arra idejük bőven. Nyisson egy vagy két szobát, ahol magányosan lehetnek, és ne nézze el, ha nem tartják meg a konstitúciókat akár ezek, akár mások, és mindenben legyen nagyon körültekintő, éber és senkit be ne öltöztessen Róma megkérdezése nélkül, de ugyanakkor kérje ki a tanácsát a másik két elöljárónak is. – Ami a szerződés, jegyzőkönyv készítését illeti szentszéki engedéllyel, naponként szoktak itt ilyesmit készíttetni, csakhogy jelezni szokták, hogy közös költségen megy-e, vagy a felek egyike fizeti-e, van még idő ennek megtárgyalására. – Írtam, hogy négyszáz misét végeztem annak a háznak a szándékára, és még többet is végezhetek. Ezért ha megvan a felhatalmazása, hogy kiállíttathat száz scudiról egy váltót, hatszáz misét elmondatnék, és a pénz arra szolgálna ez alkalommal, hogy Atyaságod édesanyja keres egy özvegyasszonyt, vagy más megbízható személyt, aki adna neki megfelelő lakást, ahol ellakhatnának és fizessék ki a száz scudiból. Ha ezt így el lehet intézni, veje, Sig. Gio Battista tárgyalja mindezt le, hogy csalódás ne érje, és így nem kell bérházban lakniok. Írja meg nekem, hogy tárgyalt-e Sig. di Massával. És az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1636. jan. 12.) – „Hozza mindenkinek tudomására, hogy egyetlen fratello sem tanulhat grammatikát, és senkise tanítsa őket arra a szent engedelmesség nevében, és aki nem engedelmeskedik, súlyos büntetésben részesüljön. Tanulhatnak írni és tanulhatják az egyszeregyet, és mindig örülni fogok annak és én mindig számon tartom, hogy ki a jó tehetségű, annak az egynek a feltételével mindig, hogy mindenben legyen alázatos, akár klerikusról van szó, akár papról, mivelhogy »... Deus non est accepto personarum«”.
„Körülbelül két héttel ezelőtt írtam jövetele felől, mert soha sem volt akkora szükség segítségre, mint most, hogy megfegyelmezzük a nyugtalankodókat és megtartassuk a mi konstitúcióinkat ... és hogy gátat vessünk a hasonló követelődzésekkel szemben, de amint már láttuk és látni fogják ... mondhatom, hogy jelenleg nincs más, aki segítségemre lehetne, mint P. Andrea della Passione, Palermóban pedig gondoskodunk valakiről.” – (Róma, 1636. jan. 18.)
„Nagy megvigasztalódásomra volt Eminenciád levele, amelyhez mellékelte saját kezű aláírásával azt a listát, amelyen fel van tüntetve, hogyan osztotta be a három házban a hivatali megbízásokat. A nagyon jól elrendezett dolgot csak helyeselni tudom és jóváhagyom, megerősítem és mindezeknek nyomán bőséges eredményeket remélek és biztos vagyok benne, hogy Eminenciádnak tekintélye alatt a vezető atyák megmaradnak a szent egyetértésben és békességben, ami elengedhetetlenül szükséges, mivelhogy az emberi nem ellensége ezen az úton szokott, ezekben a dolgokban szokott nagy bajokat előidézni a szerzetesi közösségekben. A legalázatosabban kérem, hogy minden egyes esetben kaphassak értesítést, hogy megvan-e az egység a papok között, mert csak ez segíti elő, hogy az Intézménynek alkalmas tagjai legyenek. Az Úr áldja meg Eminenciádat hosszú élettel, minden erényben való gyarapodással az isteni Fölségnek nagyobb dicsőségére és embertársaink hasznára, amint ezt kívánja hűséges és mindenkor szolgálatra kész »capellano«-ja.” – (Róma, 1636. jan. 19.)
„Kérésére, amely az igazi lelkiséggel ellentétes érzületből fakad, csak azt válaszolhatom, amit válaszolna egy édesatya kis fiának, aki kardot, tőrt, puskát kér atyjától. Nem kívánatos a kérés, fia iránti szeretetből nem teljesíti a kérést és most gondolja meg ön, hogy annak előtte micsoda veszélyes örvényekbe való zuhanásnak volt ott kitéve, amihez hasonlítva a poli helyzetet, nem is lehet egy napon említeni, gondolja meg csak azt is, hogy Szent Pál, az a nagy apostol, prédikátor ... és a jó Isten két esztendeig hagyta, hogy fogságban legyen, és ön nem rendelkezik az említett szentnek nagy értékével, talentumával, de van jó alkalma, hogy tanulhasson és szép eredményt érhessen el ... kérje imádságban az Urat, én is fogom kérni önért, hogy világosítsa meg, hogy felismervén a rosszat, menekülhessen tőle és cselekedhesse a jót, ezeket írom ez alkalommal önnek, mint lelkiatya igazán. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. jan. 25.)
„Tegnap elküldtem a postára fr. Antoniót, hogy adjon fel egy csomó levelet, volt egy, a Sig. Vicario címére is, amit juttassanak el saját kezébe és szeretném tudni, hogy válaszolt-e valamit? Várom a feleletet az orgona felől, vagy hogy helyesebben mondjam, várja a választ Don Pietro, aki már kétszer is figyelmeztetett engem. És mivelhogy P. Vincenzo Maria a nagyböjt folyamán nem lesz a noviciátusban, ennélfogva szükséges, hogy P. Giacomo mindenképpen legyen itt szombaton, hogy legyen P. Pietro segítségére, ezért hát Atyaságod hagyja meg neki a szent engedelmesség nevében, hogy engedelmeskedjék és ne hozakodjék elő kifogásokkal, mentegetőzésekkel, hogy Frascatiban visszamaradhasson. – Átnéztem a számlákat arról a fedetlen házikóról, amivel már valamit tenni kellene, de nincs benne szó arról a kis területről, amely az említett házacska mögött van, ahol a kereszt áll, nem tudom, hogy ezért fizettünk-e, amikor a templomot építettük, ezt is jó lesz megtudni. Legkésőbb szombaton legyen itt Atyaságod, P. Diomede pedig legkésőbb a nagyböjt első napján, ezek jutnak most eszembe a délelőtti órákban. Ami P. Diomédét illeti, ahelyett, hogy Rómába jöjjön, menjen néhány napra Poliba. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1636. jan. 30.)
„Áttanulmányoztam a levelet, amit Atyaságod a Paramini-féle házzal kapcsolatban írt, megelégedéssel veszem tudomásul, ha megvásárolja, de azzal a gondolattal, hogy azzal a házzal szomszédos Sig. Gironimo Lercaróval vetesse meg számunkra, de ha az említett Signore Lercaro nem akarja megvásárolni az atyák számára, menjen el Sig. Giov. Francesco Sabinóhoz, P. Andrea testvéréhez, hogy vásárolja meg a szerzet számára, bármi módon is történik az ügy, mindenképpen úgy intézze a dolgokat, hogy az összes iratokat nézze át Sig. Giacomo Tiscornia, nagy tudású doktor és jártas az ilyen adósságfélékben, ami fennáll a Paramini-féle házzal kapcsolatban is, Atyaságod óvatos legyen adósságok átvételében, amit tréfásan úgy mondanak, hogy árpát, árpaszemet termeszt, mert hiszen nem is lehet tudni, hogy igazi-e az az említett adósság, mindent beszéljen meg az említett doktorral, jogtudóssal, ezeket akartam megírni ebben az ügyben, az Úr áldja meg mindig. Amen.” – (Róma, 1636. febr. 2.) – „Ami pedig a Brévét illeti, utasítom majd P. Andreát, hogy érdeklődjék és küldesse el és hogy a Szentszék hozzájárulásával adassék a Bréve, ahhoz szükséges, hogy ismertetni kell az esetet, hogy a Pápa megadja a beleegyezését, hozzájárulását. – Ami pedig a miséket illeti, írtam már, hogy elég 60 scudiról kiállítani a levelet, aztán lassan majd kiegészítjük a többit, úgy gondolom, hogy sikerül egy 50 scudi adományt összehozni ajándékul, hozományul Atyaságod három nővérének egy hagyaték útján, remélem, hogy sikerülni fog még egy másik 50 scudit összehozni a mi más atyáink nővéreinek segélyezésére. – Nagy igyekezettel, buzgósággal legyen rajta, hogy a házban megőrizzék az egységet, innét Rómából elindultak Alegro úrral P. Gio Thomaso pap, remélhetőleg mindenben megelégedésükre lesz, egy novícius megy Savonába, nem egészséges, nem való szerzetesi életre, és fr. Filippo, akit Atyaságod irányítson Carcaréba, aki itt mindig betegeskedett, ne tartsa ott, hacsak már alaposan meg nem javult, szeretném, ha egészségesen dolgozna, mortifikálják meg alaposan, hogy tanulja meg, hogyan kell megszerezni a mennyországot, amely csak fáradozással szerezhető meg, én úgy veszem észre, hogy eléggé ellustult. Majd beszélek fr. Pietróval, hogyan csinálja a kísérleti dolgokat és ha sikerül, írják meg, s mivel most sietek, más dologról nem írok. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1636. febr. 2.) – „Meghatalmazom, hogy látogassa meg a savonai házat most és azután, ha szükséges, majd a carcareit, mivelhogy azt hallom, hogy P. Gio Battista di S. Domenico megérkeztével megkezdődtek az összejövetelek, szerezzen információt és küldje el nekem és ha szükségesnek látszik, hogy embereket kell elhelyezni akár Genovában, akár Carcaréban, tegye meg, érdeklődhet először P. Giacomo ministrótól, hogy mi is volna a teendő, mielőtt odamenne.”
