„Írtam P. Stefano della Regina delli Angelinek, aki most az ottani elöljáró P. Giacomo (Graziani) után, hogy nézzen utána és rendezze el a Noviciátus ügyét, amelyet Uraságod terjesztett elő és támogat, mivelhogy én mint távollevő rá kell bíznom az ügyet az említett atyára, aki mégiscsak ott van helyben, remélhetőleg, nem fogja elszalasztani ezt a jó alkalmat. Én pedig a magam részéről a legnagyobb hálával vagyok uraságod iránt és kérem imáimban az Urat mindenkor, hogy gyarapítsa önt kegyelmeinek gazdagságával, tartsa, éltesse sok éven át egészségben és megelégedettségben.” – (Róma, 1634. dec. 7.)
„Nagyon örülök annak, hogy olyan szorgalmasan foglalkozik a matematikával, de azért egy pillanatra se hagyja félben az erények gyakorlását, az állhatatosság ad koronát, jutalmat. Annyira le vagyunk foglalva a misékkel, hogy nem tudunk eleget tenni óhajának. Nem lehetséges, hogy ott találnának egy olyan valaki jótevőt, aki hozzásegítené egy kis adománnyal, hogy megvásárolhatná azt a két könyvet? Urunk Istenünk, aki legyen mindig áldott, áldja meg bőségesen az ön tanulmányait, hogy az Ő nagyobb dicsőségét szolgálják ezáltal is. Deo gratias! A mi Urunk istenünk áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1634. dec. 9.)
„Tegnap, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén indult P. Stefano Cesenába lóháton, úgy gondolom, hogy első nap eljut Civita Castellanába, második nap Narniba, ő majd el fogja mondani, hogy mennyi baj van a perekkel, mennyi a birtokokkal, ha még nem küldte volna a váltót, küldje azonnal a megérkezés után, mert itt esedékes az adósság utáni fizetés Carducinak 105 scudi után, Caetaninak egyik adósságtétel 120 scudi, a másik 60, Ulivetinek kb. 50 scudiról, a péknek több mint 240 scudi után, ne is említsük Sig. Biasót, ennélfogva sürgősen intézkedni kell, hogy nem csak a kendercsomókat kell eladni, hanem a szénát is, és minden más rőzsefaköteget is, hogy eleget tehessünk fizetési kötelezettségeinknek. – Ami pedig a növendékeket illeti, a szerzet jelenleg a noviciátus épületében tartja őket, ahol nem fizetik sem a lakbért, sem a kiadásokat. – Ami pedig Sig. Bologhinit illeti, Signora Donna Olimpia apát titkára megígérte, hogy megfizetik, de mindezideig semmit sem láttam belőle. Az az ifjú, az a fiú június 8-a, 10-e körül jött hozzánk, ha jól emlékszem és elmúlt azóta hat hónap, Sig. Valentinónak rendesen fizettek, hogy mennyit tanult, azt csak a jó Isten tudja. – Ami pedig Sig. Mario Guidonit illeti, nézzen utána, hogy fizessék a tíz scudit, amit Sig. Gio. Battista Carrara, a Giustinianik bankjának a gazdasági intézője kölcsönzött neki és ha megkapja, azonnal küldje le nekem. Ezeket akartam megírni jelen levelemben.” – (Róma, 1634. dec. 9.)
A b. e. XV. Gergely idejében, amikor bérbe adták a vámilleték szedését, egyéb szerzetek közt a Kegyes Iskolák Szerzete is megkapta azt a kedvezményt, hogy vámilletékmentesen hozhatja be a dolgait, mint ahogyan a könyvelők irataiban vagy az Apostoli Kamara hivatalos irataiban ez meg van írva, amely hivatal a Via Giulián, a San Giorgio de Fiorentini templommal szemben áll. Ezért Főtisztelendő Uraságod legyen olyan jó, nézzen utána, amint ezt megcselekedte más szerzetek érdekében is, mert ha nem kapjuk meg a vámilletékmentességet, akkor nem tudom behozatni Nettunóból a húsz hordó bort, nagyon kérem, hogy fontolja meg kérésemet, hiszen nincsen szegényebb szerzet a miénknél és legteljesebben arra szenteli szolgálatát, hogy a szegények javát szolgálja. Mindezt figyelembe véve siessen segítségünkre, mert én nem tudom, hogy miből is, honnét is fizessem meg a vámot. Az Úr áldja meg bőségesen Főtisztelendőségedet kegyelmeinek áldásával. Kelt a Kegyes Iskoláknál, 1634. dec. 15., Róma. –
„Adventi időben és nagyböjtben engedélyt adok arra, hogy a Vikárius úrnak segítségére lehetnek abban, hogy azokban a zárdákban, amelyek az ő joghatósága alá tartoznak, mint extraordinárius gyóntatók gyóntathassanak. Ami pedig a vízzel való ellátást illeti, oldják meg a lehető legjobban szeretném tudni, hogy hova, merrefelé folyik a mi házunkból a vízlefolyása, utána lehetne nézni, hogy nem használhatnák-e fel a festők vagy más műhelyek, mivelhogy Frascatiban az egyik helyről lefolyó felesleges víz jó szolgálatot tesz egy másik helyen. – Mindnyájan nagy odaadással iparkodjunk megtartani a szent szabályokat, a ház elöljárója legyen ebben az első, minden dologban jó példaadással, ha érdemeket akar szerezni az Isten előtt, aki legyen áldott mindenkor és ő áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1634. dec. 16.)
„Megkaptam az értékpapírt, csak az a baj, hogy tizenöt nap múltával lehet beváltani, P. Pier Francisco sokkal ügyesebben intézte, amint küldte a P. Generális láttamozta és azonnal fizettek, így most ha szerettem is volna egy-két fizetést elintézni az Ünnepek előtt, nem tudom megtenni, majd csak Vízkereszt táján, ezért hát a legközelebbi alkalommal jobban vigyázzon majd az ilyen dolgok elintézésével, de iparkodjék mindemellett minden lehetséges módon pénzhez juttatni bennünket, egyébként az összes ügyek elhalasztódnak most az Ünnepek utáni időkre. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1634. dec. 20.) – „Még nem kaptunk levelet P. Stefanótól.”
„Egy valaki érkezett ide Palermóból azzal a hírrel, hogy Atyaságod odaérkezett Palermóba kilenc társsal és minthogy így vannak a dolgok, én úgy látom, hogy Atyaságod súlyos mulasztást követett el, amennyiben erről nem mindjárt értesített engem, hogy megérkezett, még Messinából kellet volna jelentést küldenie és minden útközbeni helyről, ahol erre alkalom adódott volna. – Az ifjú megkezdte az iskolába járást, jól lehet, hogy igen súlyos beteg volt és az orvos már szinte lemondott róla és éppen ezért igen vágyódott haza a szülőföldre, noha én gyakran küldöm pihenőre, üdülőre az ünnepséget rendezőnek kis fiával, akivel jó értik egymást. – Jó, ha tudomást szerez arról, hogy P. Anselmót leverte lábáról a kísértés, eljött hozzám, hogy beszéljen velem és azt mondotta, hogy úgy hallotta a földijeitől, hogy egy paptestvére meghalt és most egyedül maradt az édesanya egy leánykájával, mindenféle veszély fenyegeti őket, ezért nem hagyhatja őket, hogy segítségükre ne siessen, és mivelhogy már többször is nyilatkozott, hogy el akar menni, távozni, azonnal megadtam neki az engedélyt, megkapta a megfelelő ruhákat, ami paphoz illő, jól lehet, hogy egy kissé már használtak voltak, adtam neki bizonyságlevelet, hogy semmiféle botrányos cselekedetet nem követett el a Szerzetben abban a néhány hónapban, míg velünk volt, hogy semmi okot se találjon benne valaki is, hogy nevessék vagy beszéljenek róla. Olyasféle óhaját fejezte ki, hogy szeretne visszatérni a Szerzetbe, ha majd megadta a szükséges segítséget nővérének, de én azon vagyok, hogy nem szándékozom visszafogadni, ha netán ott próbálkozna, ne adja meg a hozzájárulást, a beleegyezést, egyébként is nagyon óvatos, megfontolt legyen, hogy kit és kiket öltöztet be, mert hasonlíthatatlanul jobb, hogy kevesen legyünk inkább, és a kevesek jók, mint sokan és fegyelmezetlenek. Az említett P. Anselmo honfitársai azután visszajöttek a noviciátusba és az elöljáró kérdezte őket, hogy ők hozták-e a hírt P. Anselmónak, hogy testvére meghalt és ők azt mondották, hogy ők ilyesmit nem mondottak, nem is tudták, hogy meghalt a testvére, így derül ki a lélek nyugtalansága, állhatatlansága és nem szabad többé felvételi kérelmét teljesíteni. – Olyan nehéz helyzetben van a házunk a pénzhiány miatt, ezért ha lehetséges valami módon küldjön kisegítésünkre 50 scudit, igen nagy megkönnyebbülést jelentene nekem, várom a mihamarabbi levelet, választ. – A Pápa a legutóbbi Consistoriumban, amely a múlt hétfőn volt, megjelentetett egy Bullát, amelynek értelmében mindazok, akik egyházmegyés püspökök, főpásztorok, térjenek haza székhelyükre és egy hónapi határidőt szab nekik, hogy hagyják el Rómát, ennek következtében másokkal egyetemben Sig. Card. di Torres sem lesz Rómában jan. 17-e után, hasonlóképpen Borgia, a cordovai püspök és sokan mások és magának tartja fenn az engedély megadását, azt hiszem, hogy a Sig. Card. Reggio is el fog menni Beneventóba és Nápolyba. Legyen minden ügy, dolog az Úr dicsőségére, aki áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1634. dec. 21.)
„Szerzetünk nagy hálával tartozik Uraságodnak és ígéretet tesz arra, hogy a hálás szeretetszolgálatról sohasem fog megfeledkezni, azon lesz, hogy ezentúl is kiérdemelje szíves jóindulatát, pártfogását. Amiért is én, aki az isteni intézkedés folytán főelöljárója vagyok ennek a Szerzetnek, nem feledkezem meg arról, hogy mi a tennivalóm, előrevinni annak a noviciátusnak az ügyét, amely ha eljut rendeltetésének megvalósításához, Uraságodnak bizonyára örömére lesz. Miközben én itt Rómában végzem az Isten-szolgálatot, remélem, hogy idővel, hogy amikor majd szükség lesz arra a noviciátusra, lesz rá mód és lehetőség, hogy ott felépüljön. A mi Urunk Istenünk fizesse meg százszorosan uraságodnak a jótéteményéért, amit velünk szegényekkel cselekszik, már itt a földön és az örök életben.” – (Róma, 1634. dec. 23.)
„Írtam már a múlt napokban az adósságokról, amelyeket sürgősen rendezni kellene, száz scudi még a negyedrész kifizetésére sem lenne elegendő, ezért ház el kell adni, ami csak eladható, hogy kielégíthessük a legjobban rászorulókat és mivel P. Stefano ugyancsak jól tudja az adóssági helyzetünket, ő majd rajta lesz, hogy pénzt szerezzen, amennyire csak sikerül neki, lehetséges. – Ma este újra ír a Porkurátor, hogyan is kellene lejárni abban a közös peres ügyben, vitás ügyben, amiért is P. Stefano menjen el és tárgyaljon valakivel bizalmasan, aki vállalná ezt az ügyet, hogy így a társulat megszabadulna egy hosszan húzódó pertől, végül is el fogja veszíteni, mert nem tudja bizonyítani igazát. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon bennünket. Amen.” – (Róma, 1634. dec. 16.)
„Azzal, hogy nem válaszoltam, amikor Atyaságod figyelmeztetett, hogy megbízatásának három éve lejárt, azzal hallgatagon meghosszabbítottam azt, azért hát mindaddig csak vezesse a dolgokat, míg nem gondoskodom utódról. Örülök, hogy jól van, főként, ha a lelki állapot is megfelel a testi egészségnek, ezt kérem a mi Urunktól Istenünktől mindnyájuk számára, az Ő örök áldásával.” – (Róma, 1634. dec. 26.) – „Levelem megírása után kaptam meg Atyaságod két másik levelét, amelyekre válaszolva azt üzenem, hogy legyenek szolgálatára a Vikárius úrnak, akinek nagyon le vagyunk kötelezve. – Nagyon örülök annak, hogy megoldják a vízproblémát, a víz körben járását, amely úgy lenne jó, ha annyit lehetne elérni, hogy visszajusson abba a magasságba, ahonnét lefolyik, úgy gondolom, minthogy magasabb helyről jön, miután átfolyt nálunk, a körforgás után visszajutna az eredeti magasságba, de ha így nem megy, oldják meg, ahogyan lehetséges. Az Úr áldjon bennünket.”
„Tudomásom van már arról, hogy P. Stefano szerencsésen megérkezett azon a napon oda, amikor kedvességed írta nekem a levelet, amelyre jelen levelemmel szándékozom felelni. Megkaptam a száz scudiról az utalványt. Nagyon jól teszi, hogy egyetértésben működik P. Stefanóval azzal a szándékkal, hogy végre rendbe hozzák az ottani ügyeket. Én magam meg imádságomban kérem a Mindenhatót, hogy áldja meg mindnyájukat az Ő szent áldásaival. Ha még levelem megérkezésekor nem indult volna onnét el Anconába fr. Jacinto, hagyja meg neki nevemben, hogy azonnal induljon útnak, mivelhogy ott igen nagy szükség van rá.” – (Róma, 1634. dec. 27.)
„Nem tartom szükségesnek, hogy megküldjem a helybenlakást sürgető Bullát, vagy a Pápa Motu proprióját, amelyet a legutolsó konzisztóriumon, dec. 18-án adott ki és ha jól hallom, már meg is kezdték egyes kardinálisok, mint például Torres Oreggio, a költözködést haza a püspöki székhelyükre, ha Pápa következetesen erősen rajta lesz, hogy végrehajtsák ezt a dekrétumot, a püspökségek és a templomok is több gondozásban részesülnek, hacsak valaki nem jut arra az elhatározásra, hogy lemond, úgy gondolom, hogy a Bullát megküldték oda is a püspökök és Kardinálisok ügyvivői. – Ami a levelet illeti, amelyet Arcangelo küldött meg nekem Sig. Dettinek címezve, ahogyan ez már szokásba jött, nincs más hátra, minthogy várjon, míg el nem múlnak az ünnepek, 70 scudit kellene fizetnem Cartananónak, 60 scudit signora Laurának, hiányzik még 30 scudi, Sig. Biaso és Sig. Uliveti állandóan zaklatnak, sürgetnek, a palota bérbeadásáért mindössze 100 scduti kaptam, amit lefizettem Sig. Carduccinak, a többiről, mivel azt mondják, hogy Signora Luchesca nem találja a jegyzéket arról, hogy mit költött a Palotára, innét nem kapok semmit, de addig fogom alkalmatlankodásaimmal zaklatni, míg aztán majd végül is csak ad valamit. Atyaságod szorgosan nézzen utána, hogy miből lehetne valami kis pénzt összehozni és ha találna valakit, aki szeretne birtokot vásárolni. A megegyezés még nem történt meg és az ügyhallgató úr, úgy látszik, hogy csak kelletlenül, lanyhán képviseli a mi érdekünket a hagyatéki dolgok körül, de szeretnék minderről beszélni a Sig. Cardinalissal, hogy megértsem bennünket. – Sig. Gio. Battista Carrara, a Giustinianiék bankjának az embere Sig. Mario Giudoninak kölcsönzött tíz scudit, hogy felruházkodhassék és megígérte, hogy hamarosan visszaadja fr. Arcangelónak, itt már kértek tőlem, legyen rajta, sürgesse, hogy minél előbb rendezzék ezt a dolgot. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1634. dec. 27.)
„P. Bernardino elküldte nekem Anconából mellékelten Sig. Cardinale di Bagno levelét, nem tudom, hogy milyen ürüggyel, szándékkal, visszaküldöm, nem tudom, hogy kinek szól az. Nincs nálunk semmi megjegyzésre érdemes dolog. Várom az ottani segélynyújtást, mivelhogy a Duchesca mindössze csak 100 scudit adott szept. óta és sehonnét sem várhatok. Legyen rajta, kövessenek el mindent, hogy Mario Guidoni megküldhetné már a Giustiniani bank emberének a 10 scudit, amit hazautazásakor kölcsönzött neki, gondolom, hogy Mons. Cesi hamarosan székhelyén lesz. Sehol sem találom azokat az iratokat, ahol fel voltak jegyezve mindazon dolgok, amelyeket megvásárolt a Cardinalis, az ár a kifizetés és a rimini javakat illetőleg, írja meg, ha netán ott volnának. – Sig. Bernardino Panicola az Ünnepek óta már betegen fekszik, lázas, az isiász gyötri. Értesítsen, hogy mit beszélnek a társulati emberek a pereskedésről, valamint a Sig-i Tontiékról. Már írnivalóm most nincsen, az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1634. dec. 30.)
„Még mindig nem kaptam meg a 100 scudiról az utalványt, ezért hát figyelmeztem P. Stefanót, hogyha legközelebb küld pénzt, amit minél előbb cselekedjen meg, nézze, hogy mit lehetne eladni és küldje a pénzt de nem »ad uso«, hanem »a piacere« – (pénzügyi szakkifejezések, hogy a címzett az utalványt láttamozása után mindjárt beválthassa, és ne kelljen várakoznia más szempontok miatt!), mert igen nagy pénzhiányban vagyunk és meglehet, hogy Sig. Lorenzo még nagyon megbánja, hogy nem fogadta el az egyezkedést, hasonló dolog történhet Sig. Fabrizióval, meglátjuk, az anyagi ügyekkel foglalkozó első gyűlésen, hogy a malmok ügyét átteszik-e Sig. Card Bisciához végső döntésre? Felértékeltetjük a lista szerinti bútorokat és így hivatalosan is előterjeszthetjük kérésünket akár a bútordarabok száma, vagy ára szerint. Értesítsen, hogy még mi eladni való van a birtokból, végeredményben legyen rajta, hogy adják el, ami még eladható anélkül, hogy arra várnának, hogy milyen magas árat kapnának érte és bízzon mindent P. Stefanóra, mert ő jobban tudja a római nyomorúságos helyzetet, amit kevésbé tud ön. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1634. dec. 30.)
„Valóban a mi Urunk kegyessége által hozzájárult, elősegítette a mi örömünket a karácsonyi ünnepekre azzal a nem csekély dologgal a Szerzetünk számára megszerzett noviciátussal. Amiért alázatos szívvel adunk hálát az isteni Fölségnek és azután Uraságodnak, mint egyetlen eszköznek az Ő kezében, hogy ez a dolog megtörténhetett. Olvastam a jegyzőkönyvet és minél előbb hivatalosan is jóvá fogom hagyni és majd egy hivatalos másolatot is fogok róla küldeni, hogy Uraságod mindenben végére járhasson ennek a vállalkozásnak, amit az Úr önre bízott, akitől kérem az ön számára azt a kegyelmet, hogy részesítse majd egykor a gazdag égi örömökben.” – (Róma, 1634. dec. 30.)
„Kérem Uraságodat, hogy kegyeskedjék támogatni a frascati piarista atyának, P. Giuseppe della Vizitarione elöljáró atyának a Kongregációhoz beadott kérvényét, amit én hálás köszönettel fogok viszonozni, hivatalosan közölhetem, hogy az említett atya minden dologban mindenkor a legfegyelmezettebben jár el, mint jó elöljáró. P. Giuseppe della Madre di Dio.”
„Minden postával várom Atyaságodnak értesítését az ottani háznak ügyeiről, dolgairól, a terményekről és a birtokokról, de különösképpen várom, hogy már valami segélyt küldjenek, legalább 50 scudit, hogy eleget tehessek Sig. Oratio Gaetanónak 70 scudival, 60-t Signora Laurának és 50 scudit Sig. Agostino Ulivettónak, akik leginkább zaklatnak, jobban mint a többiek, Sig. Duchesca 200 scudit fizetett, ebből lefizettem 105 scudit Sig. Carduccinak, ezzel most úgy hiszem, hogy még 70 scudi tartozásom van a 200 scudiból, ami hátramaradt erre a félévre, ezért hát legyen rajta, hogy ezt a kért pénzsegélyt mindenképpen megküldje. – Mario Guidoni megígérte, hogy a kölcsönkapott tíz scudit megküldi, amit Sig. Pio Battista Carrara kölcsönzött neki, amikor Rómából elutazott és mindezideig semmit sem látok a nagy térítésből, visszafizetésből, nem gondolom, hogy meghazudtolja magát, hogy megszegi szavát azzal az ürüggyel, mellékbeszéléssel, hogy a Colegio arra van kötelezve, hogy lássa el ruhákkal, sem Giulio di Palestinának sem fizetett semmit, amiért hát Atyaságod nézzen utána szorgalmasan a dolgoknak. – Hasonlóképpen szeretném tudni, hogy az ifjú Francesco Bologhini atyja akar-e valamit fizetni a fia után az eltartás fejében, hogy aztán megfelelően gondoskodhassak a mi ügyeinkről, jól lehet, hogy fr. Arcangelo azt hiszik, hogy a neki írt néhány általános kifejezésekkel élve, írás folytán úgy gondolja, hogy én már is semmibe vehetem részéről a fizetést, ha az ő atyjának olyan érdemei lennének a Collegiót illetőleg, hogy jótevőnknek mondhatnánk, akkor megérdemelné a fia, hogy eltartsuk, de olyan csekélységek, amiket tett a Colegio javára, először hét és fél scudit fizetett ms Valentinónak és most, ez hogy nem akar fizetni semmit sem, igen jellemző volna rá nézve, az ő szempontjából jó üzlet lenne, de a Collegióba semmiképpen sem vehető vissza, mert nem szegény etc. – Ami pedig azt illeti, hogy szó van ott arról, hogy alapítást fogadjanak el a Kegyes Iskolákat illetőleg ott, Atyaságod nagyon jól tudja, hogy semmit sem tehetünk a Pápa vikáriusának a tudta, engedélye nélkül, aki igen jól tudja,hogy milyen emberhiány van nálunk. Most más írnivaló nem jut eszembe. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. jan. 4.)
A Venerábilis atya írja: „? semmiféle dolog ne akadályozza Atyaságodat abban, hogy teljesítse, hajtsa végre azt a rendelkezést, amelyet kapott, amikor elutazott Rómából és legyen rajta minden igyekezettel, hogy hozza rendbe mind a messinai, mind a palermói házakat? Míg ott tartózkodik Sig. Luca is jelentse ki mindazokat hazugoknak, akik az ön munkája ellen zúgolódnak, beszélnek.” – (Febr. 1-i keltezéssel ennek a levélnek a végére P. Alacchi ezeket a sorokat írta: „? hogy fr. Carlo, P. Gennaro és fr. Eustachio összeesküvést szőttek ellenem, hogy elintézzenek engem.”
„Ami pedig a malomtulajdonos urakat illeti, azt hiszem, hogy az első ülésen újból tárgyalják majd a dolgot, ha Card le Biscia igazságot akar szolgálatatni, vagy újra a Kongregáció elé kell terjeszteni és hihetőleg már csak megoldja a kérdést a Kongregáció és lehetséges, hogy azok az urak sajnálják majd. – Ami pedig fr. Arcangelót illeti, ugyan helytelenítem, ahogyan eljár, hogy vásárolásokba avatkozik bele, csikókat, somarellóktat vásárol, költségekbe veri magát, itt meg Rómában nem tudjuk fizetni az adósságokat. Atyaságod tiltsa le az ilyen üzelmekről és írja meg nekem hogy mennyit remél, hogy kap, hogy el tudja adni a gabonát és ha lehet, még ezen a héten és ne a másikon küldjön utalványt,mert signora Laurának nm tudok 30 scudinál többet fizetni, mivelhogy 70-t fizettem sig. Gaetánaónak és 50 scudit Sig. Ulicetinek a palota bérbeadásából, az asztalos és az óraműves folyton zaklatnak a pénzért és mindegyiknél jobban Sig. Biaso. Ha még nem indította útnak fr. Giacintót Anconába, visszatarthatja mindaddig, míg Anconából nem küldenek valakit az ő helyébe. – Ami pedig a pénzt illeti, ha eladnak valami birtokrészletet, értesítsen engem s talán találok itt olyan valakit, aki adni fog pénzt, az meg átveszi ott, itt így nem kell utalványokkal bajmolódni, vagy az a veszély is érhet bennünket, hogy útonállók elrabolhatják. Az Úr adjon jó szerencsét ebben az ügyben, hogy hamarosan küldhessen valamit. Ami pedig a hagyatéki javakat illeti, szeretném tudni, hogyha Sig. Lorenzo akarja folytatni a pert, akkor le kell mondania az egyezkedésről, ami történt Signora Donna Costanza háznagyának, udvarmesterének a közbenjöttével, nehogy aztán, ha elveszíti a pert, hogy aztán akkor próbálkozzék az egyesség útját keresni, mert ezek a hagyatéki ügyek nem úgy mennek, ahogyan az ő prokurátoraik gondolkoznak a pert illetőleg. – Atyaságod pedig sürgesse Maria Guidonitót a tíz scudit és az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. jan. 6.)
(Levélrészlet:) A Venerabilis atya ezeket írja a nevezett fratellónak: „Amikor odaküldtem P. Melchiorét vizitátori címmel, nem tehetett kevesebbet, minthogy elrendezze a ház vásárlásának ügyét és a lehető legjobban alakíttassa át azokat, a legmegfelelőbbe és ha majd mindezt elvégzi, Rómába fogom hívni és ő jönni fog azonnal, és (mivel élvezi a Viceré bizalmát a Sig. Segretario révén, aki nélkül nem sokra mentünk volna ott és ha ő nagyon mutatná, hogy minden sikereket ért el, akkor semmi érdeme nem lenne, hacsak nem lesz alázatos a viselkedésben és hacsak nem beszél vele másképpen, mint ahogyan volt kezdetben. És majd amikor az iskola és noviciátus rendben lesznek, akkor nem fogok késlekedni, hogy megfelelő elöljárókat küldjek oda és visszahívjam P. Melchiorét. – A nevezett fratello igen ügyesen tudott írni mindkét kezével egyszerre, egy időben és olyan egyformán, hogy nem lehetett az írást megkülönböztetni. Palemróban nagyon ügyes festőnek ismerték, festett is néhány képet, így a Vicereről és egy keresztre feszített Jézus képet olyan sikeresen, hogy mindenki csak csodálattal, elismeréssel illette. P. Alacchi révén ő lett a tanítója, ő tanította a Viceré leányokat írni, majd a montaltoi hercegasszonyt, sőt magát a Vicereginát is – írja mindezt fr. Eustachióról P. Caputi.
„A messinában hagyott intézkedéseket illetőleg, az a helyes dolog, hogy a hibákról ne irkáljanak se a világiaknak, se a szerzetestársaknak.” – (1635. jan. 10.)
Levelet is kaptam Atyaságodtól a mai postával, az elsőre a következőt felelem: ami a malmok ügyét illeti, jól lehet, azt mondogatják, hogy nyertesek lesznek, igen megtörténhet éppen olyan könnyen az ellenkező is, mivelhogy én azt gondolom, hogy a Palazzo tekintélyével az egész ügyet az igazságszolgáltatás elé lehetne juttatni, amely nincs a társulat pártján, mindazonáltal, ha kedvező ítélet nekünk szólna, nem akarnék eljárni a társulat ellen, hanem azt szeretném, ha a sok zaklatás miatt a társulat a Tonti urak ellen fordulna és mi segítségükre lennénk a végrehajtásban, mert a Tonti uraktól van követelni valónk és a társulat azonnal kész lenne a végrehajtással a Tonti urakkal szemben, mivelhogy kamarai kötelezettségeik vannak. – Ami a rimini ügyeket illeti, nagyon megfontoltan haladjon előre, cselekedjen valamit, szeretném, ha azok a javak kerülnének legutoljára eladásra, szeretném tudni, hogy mennyi a gabonakészlet és milyen áron megy és ha lehetne, másvalamiből valami pénzesutalványt előállítani, nagyon várom, mivelhogy signora Laurának nem tudok harminc scudinál többet fizetni. - Itt igen nagy szükség volna annak megtekintésére, hogy a Kardinális miféle vásárlásokat eszközölt, Atyaságod ott megtekinthetné az eredeti iratokat Sig. Mario Celiónál, olvassa el pontosan, hogy mi van írva, aztán nézze meg a megbízólevelet, amelyet a b. e kardinális adott Isidoro Eleninek, hogy ez nem lépte-e túl a kereteket, vagy nem változtatott-e a megbízatás szövegén és hogy szól-e az egész birtokra, vagy mely részletekre? És hogy a megtörtént vásárlásra milyen nap volt megállapítva, ezekkel sok minden feltételezhető és mindaz ott könnyen megtekinthető. A Tonti urak által megadott megbízólevél másolatát meg fogja küldeni önnek majd P. Gasparo, aki maga eléggé sürgetné a dolog menetét, csak hátrányára van a dolognak Panicola betegsége. Ha Mariconda jól viseli magát Nápolyban, akkor mi szükség a mi bizonyságtételünkre, de én azt gyanítom, hogy bizonyos lazaság tapasztalható életmódjában, ha az elöljárók új bizonyságlevelet keresnek. – A második levelére azt felelem, hogyha találna ott valakit, aki megfizetné a birtokokat, akkor jó lenne, ha el lehetne adni, de jól nézze meg, hogy legyen valami nyilvánvaló előnye annak az eladásnak s minthogy egyházi jellegű birtokról van szó, így egy kissé lehetne magasabb, jobb áron eladni, mint ahogyan a Sig. Card. vásárolta. Ami pedig a pénzküldést illeti, talán lesz itt valaki, aki itt kifizeti az összeget és ott csak nagyon csekély részesedéssel, kamattal vagy teljesen anélkül estközölje és ha majd olvassa, látja Asti levelét, ha majd kéznél lesz, akkor lehet lebonyolítani az elküldést. – Ami pedig P. Bernardinót illeti, írni fogok neki értesítése értelmében, meg fogom neki írni, hogy Atyaságoddal egyetértésben működjék minden minket érintő ügyben. És ezzel a postával küldök egy dekrétumot, mint a többi házaknak is, hogy minden pénzt a közös kasszában tartsanak, amely két kulccsal legyen zárható és hogy minden héten legyen házigyűlés, amelyen nem csak az áldozópapok élhetnek szavazati joggal, hanem a klerikusok is és clerici operarii is, akik két éve fogadalmasok. – Ha eladják a csikót, vagy visszakerült a gazdájához, Isten szerelmére, küldjenek nekem pénzes utalványt, de minél előbb, hogy fizethessek a signora Laurának és az iparosmestereknek, akik a palazzóban dolgoztak, az asztalosok, az óraművesek, a kőművesek, számításom szerint ebben az első évben a kiadások meghaladják a száz scudit, de nagyon gyéren, rosszul fizetnek. Egyébként nincs semmi érdemleges írni innét. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. jan. 10.)
(Levéltöredék) „ 1) A Venerabili atya helytelenítette, hogy kifejezett akarata ellenére iskolát nyitottak Messinában és mivelhogy nincs más, aki tanítson, mint csak fr. Carlo, aki gyenge képzettségű és nem sok jó példával szolgál, nem kellett volna iskolát nyitni. 2) Megerősítette és helyeselte azt az intézkedést, hogy a hibákat egyedül csak a P. Generálisnak írják meg büntetés terhe alatt, nem helyeselvén stb. 3) hogy P. Gio. Dom és P. Gennaro az Asszisztens nevet viseljék és nem azt, hogy Definitor, ne hozzanak, használatba új elnevezéseket, amelyek nincsenek meg a Konstitúciókban, 4) megelégedetten tudomásul vette, hogy Messinában is meg Palermóban is jó tehetségű novíciusok öltöztek be, de ne öltöztessenek be közönséges képességű és felfogású egyéneket, ami a Szerzetnek a kevésre becsülését jelentené. Ne öltöztessenek be fratellónak, hacsak nem gyakoroltak valami kézi munkát a mi házunkban mint szabó, cipész, asztalos, kőműves, szakács, mert ezeken kívül és ezek mellett azok, akiknek jó hajlamuk van az írása sok ilyenre van szükségünk a nagy hiány miatt, amivel folytonosan küzdünk. 5) gondja legyen arra, hogy szeretetreméltóan tárgyaljon az emberekkel, főként fr. Eustachióval, ha még továbbra is ott szeretne maradni. 6) A palermói novíciusok jól vannak és jó viselkednek itt.” – (1635. jan. 11.)
„Ami a Colegio áthelyezését illeti, nem hiszem, hogy ebből lesz valami, mert azt mondják, hogy Rómának dicsősége, hogy minél több intézménye legyen és ha egyszer kikerül vidékre, akkor megindul a szabály-, a fegyelemlazulás, ezt mondta nekem néhány kardinális. – Ami pedig a számadások könyvét illeti, Atyaságodnak legyen arra gondja, hogy a lehető legjobban tegye világossá annak vezetését, mivelhogy fr. Arcangelónak többféle elgondolása van, hogyan lehetne rendben tartani a számadásokat és a könyveket, kölcsönözni pénzt a polgároknak, minderre kész ő, itt Rómában meg mennyit nélkülözünk és ha a lovon túl lehetne adni, tegye meg. – Ami a birtokot illeti, szorult helyzetbe kerülünk, tegyen meg minden óvatossági intézkedést, hogy mindenki megnyugvására jól lehessen eladni. – Köszöntse nevemben a Mons Ill.mo Vescovót, a püspököt és a Mons. Ill.mo Governatorét, a kormányzót. – Ami pedig ezeket a Tonti urakat illeti, én azt gyanítom, hogy ők eladták a bútorokat, az ingóságot és talán a képeket is, mivelhogy azt hallom, hogy itt felhasználják pénzszerzésre és jutnak előnyökhöz és nem hiszem, hogy az ügyhallgató a mi pártunkon érezne velünk együtt, hanem inkább a Tonti úrékkal, az Úr tegyen igazságot! – Ami pedig a mi szerzetes testvéreinket illeti, P. Ottavio Genovába ment, hogy igazolja, hogy »per vim et metum« tette le a fogadalmát. P. Francesco átlép »ad laxiorem«, fr. Luca várja problémáinak a megoldását Mons. Coccinótól és ha megkapja, elmegy egy esztendőre haza. Fr. Francesco di Cuni semmire sem megy dolgaival, dekrétumot kapott, hogyha találna „benevolos receptores”, de nem talál, más formába is megpróbálta, de nem történt semmi, de még próbálkozik valami úton-módon, Isten adja, hogy sikerüljön neki! Öt nappal ezelőtt ment P. Evangelista P. Giuseppével Rómából S. Salvatore Maggioréhoz szakadó esőben, amikor Corese közelébe érkeztek, ahol egy patakon akartak átkelni, az említett P. Giuseppe nem tudott átkelni, és amikor segítségére akart sietni P. Evangelista, ő is ott maradt volna, hacsak nem jöttek volna segítségükre a pásztorok és vendégfogadós és mivelhogy az árok, ahol az eset történt, hamarosan onnét egy nagyobb folyóba torkollik, talán az említett szerencsétlenül járt atyát a folyó egészen a tengerig sodorta, ha valamiben segítségére akarnak lenni, végezzék el érte a szokásos suffragiumokat. – A rezidenciális kardinálisok és püspökök mind felkészülődnek az elutazásra, azt mondják, hogy Sacchetti és Brancaccio lemondtak, a rimini püspök néhány nap múlva indul. Itt az a hír terjedt el, hogy Sig. Card. de Bagni a béke ügyében legátusként Franciaországba megy. Isten oltalmazzon meg bennünket a háborútól és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. jan. 13.)
„Olvastam, amint írja, hogyan szándékozik eladni a gabonát,a mi a mértékegység szerint két scudi lenne, én úgy gondolom, hogy jó lesz, így elkerüljük azt a veszedelmet, hogy esetleg megromolhatna és így teljesen elpazarlódna, ami pedig a lovat illeti, legyen rajta, hogy minél előbb kikerüljön, mert sokkal jobb lesz, ha pénzünk lesz Rómában az adósságok törlesztésére, mint hogy ott a nem szükséges, a felesleges állatokban álljon a pénz és csak kiadásaink vannak velük. Ötven scudit fizettem Ulivetónak, 70-t Orazio Caetanónak, 60 scudit Signore Laurának és 50-t Sig. Biasónak, de még hátravan és pékmester, akinek legkevesebb 250 scudival tartozom. Caetano a 3000 scudi kamatát, amely 40%-os kamattal a tavalyi januártól a jelen napig 120 scudi, volt miből felvenni a járandóságot, de most, akik azóta dolgoztak a Colegiónak, kinek tíz, kinek nyolc jár és hasonlóképpen a többieknek és nincs miből fizetni, ezért hát igen sürgős, hogy adjanak el mindent, ami csak eladható és értesítsen engem, hogyan áll a birtok? – Sig. Lorenzo követeli itt a hagyatéki javak elbirtoklását, mi pedig úgy gondoljuk, hogy minket kell megerősíteni a birtoklásban. Sig. Fabrizio Tonti követeli a birtok fenntartásával együtt a költségeket, amit ott akar megfizettetni Piolióval. Majd a gyűlésen meglátjuk, hogy a malmok ügyét át kell-e adni az igazságügyi eljárásra Card. Bisciától, mivelhogy a társulati urak nem akarnak a pereskedésben a Colegio ügye mellé állni. Iparkodjék megtudni minél előbb, hogy Bologhini szándékozik-e megfizetni a fia tartásdíját vagy nem, hogy tudjam, hogy mitévő legyek? – A hagyatéki javak körüli megegyezést illetőleg azt mondta nekem Signore donna Costanza udvarmestere, hogy minket nem kötelez a megegyezés, ha azok ennek ellenére követelik a birtoklást, majd megbánják és amikor majd egyezkedni akarnak, akkor már majd nem lesz rá idő. – Ami pedig a képeket illeti, jó lenne alaposan utána nézni, hogy ki az a festő. Ami Sig. Biasót illeti, majd lesz arra idő, hogy újra törleszthessük a számlákat. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1635. jan. 17.) – „Holnap 18-án, indulnak el székhelyükre, rezidenciájukba Card. Torres és Card. Oreggio, Borgia és Capponi felől semmit sem tudunk.”
„Atyaságodnak megküldött Dekrétumnak a szavaival felelek a két felmerült nehézségre, mégpedig az elsőre a következőképpen: »Praecipimus omnibus et singulis Ministris localibus?«, kitűnik, hogy nem kötelezi sem a vizitátorokat, sem a Provinciálisokat, mivelhogy nem helyi elöljárók. Sem nem korlátozhatja, sem meg nem szüntetheti hatalmukat és jogaikat, ami hivatali megbízásukkal együtt jár, ennek figyelembevételével kell értelmezni a Dekrétum szavait. – Ami a második problémát illeti, a Dekrétum kifejezetten meghatározza a fogadalom idejét az összes klerikusok számára, akár az operáriusokét akár a nem operáriusokét, nem korlátozza, nem határozza meg a felszenteltek szempontjából nézve, szó szerint idézve: »? ex sacerdotibus Professis Clericisque etiam operarijs prima saltem tonsura insignitis a septimo Anno iam completo Professis.« Tehát az áldozópapok »? ab emissia professione« és a klerikusok, a már fogadalmasok »statim atque ad sacerdotium promoti fuerint« részt kell venniük ezeken a ház gyűléseken. Az poerarius klerikusok addig nem, míg csak a fogadalmi két évet be nem töltötték. – A harmadik felmerült nehézségre azt felelem, hogy az poerarius klerikusok mindjárt a fogadalom letétele után kapják meg a tonzúrát, hogy ezáltal részesei legyenek a papi kiváltságoknak, kapják meg a birétumot, a megküldött Dekrétum semmi mást nem rendel el és nem intézkedik. – Ezeket akartam ez alkalommal megírni.” – (Róma, 1635. jan. 20.)
„Ami a riminibeli javakat illeti, az a szándékunk, hogy elcseréljük Sig. Pavonéval esetleg, mivelhogy így látom jobbnak és az elgondolás szerinti cserélés úgy lenne, hogy a Colegiónak itt legyenek a javai és a gyümölcsösei, de szinte biztosra veszem, hogy sokkal jobb lenne egy kétezer scudi értékű szőlő Róma falához közel inkább, mint az Albanói hegyekben, ami ott nagyon ki lenne téve a rongálásnak, de minderről csak akkor beszélhetünk, ha ott megtörténtek az eladások, rajta leszek, hogy megtaláljam a módját, hogyan lehetne eljuttatni a pénzt Rómába minden másfajta érdekeltség közbejötte nélkül, majd alkalmilag értesítéssel leszek. Megkaptam a hagyatéki javak jegyzékét, amelyeket gondosan áttanulmányozott P. Gasparo és nem csak Sig. Francesco Rossit fogja értesíteni, hanem mindazokat is, akik valami érdekük van a dolgokkal azzal a kétséggel, nehézséggel szemben, hogy fenn kell tartani a birtokot, jól lehet, úgy látszik, hogy az ügyhallgató inkább amazok véleménye szerint igazodik, mindazonáltal mindent elkövetünk a mi részünkről mi is, nem hiszem, hogy előterjesztik ezt a legelső, a legközelebbi ülésen, amely a f. h. 28-án lesz, hanem majd a következőn és biztos lehet Sig. Lorenzo, hogy a hagyatéki javak vagy mind az övé lesz, vagy a Collegióé, mivelhogy majd később egyezkedés lesz felőle, mivelhogy az összes javak az örökséggel együtt átszállnak a kegyes alapítványokra. – Tanulmányoztatom az átruházási eljárásokat, ahogyan ez valamikor szokásban volt a monashusoknál. Tanulmányozni kell a Sig. Fabrizióhoz jutott iratokat is, de Paolo nagyon lassan halad előre, de tudni kell azt is, hogy megbízatása van Sig. Fabrizióval szemben is a jegyzőkönyv szerint, ami az ingóságról készült. – Megkaptam a pénzesutalványt a 100 scudiról, de ezt az összeget a maga teljességében a pékmesternek kell átadni a tartozás fejében, azért csak amit lehet, el kell adni, amit a zálogházak átvesznek. – Két kardinális és sok püspök elutazott Rómából székhelyükre, arról is beszélnek, hogy hamarosan lesz egy másik Dekrétum, amely intézkedik a plébánosok és a kanonokok ügyében is, de mindezideig még semmi biztosat nem lehet tudni. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. jan. 24.)
„Ami a hagyatéki javakat illeti, megtörtént minden meggondolás, megfontolás, még arról is volt szó, amiről ön írt és a hagyatéki dolgokat jobban érti P. Gasparo, mint Panicola vagy bárki más és tudott dolog, hogy Sig. Isidoro szabályos megbízólevél nélkül vette át a javakat, amelyeket Signore Casandra örökölt, mint örökös könyvelte le a dolgokat a Sig. Kardinálistól, és most kitűnik, hogy a megbízás, amit ön kapott, hogy vegye birtokba a javakat, törvényen lesz mindenképpen a szabályok szerint és hogy a mi birtoklásunk jobb lesz, mint az övé, aki biztosan mozgósítani fog három-négy ügyvédet és úgy látszik, hogy az ügyhallgató is inkább van az ő pártjukon, aki azt mondogatja, hogy »? bona emfiteotica non transeunt ad heredes extraneos«, és meg fogja mutatni az ellenkező igazságot. Reméljük, hogy hamarosan kézhez kapjuk a végrehajtási utasítást az ingóságot, illetve annak árát illetőleg. Ezzel a postával kaptam egy levelet 100 scudiról, a pékmesternek több mint 250-nel tartozom és nem elég hogy itt Rómában peres ügyeink vannak, hanem még ott is pereskedjünk a teljesen felesleges dolgok miatt? Énnekem az a nézetem, hogy ott mindent el kell adni és pénzben elküldeni Rómába, hogy kifizethessük az adósságainkat, hogy egy kissé könnyíthessünk a mieinken és az állandó fáradozásaikon. Ezeket akartam ez alkalommal megírni.” – (Róma, 1635. jan. 24.)
(Levéltöredék) „Az az óhajom, hogy minden szorgalommal rendezze az iskolaügyeket, főként, ha a Viceré rövidesen elutazik. És szeretném, ha elrendezné azokat az iskolákat, ha Atyaságod meg tudná mutatni, hogy rövid idő alatt el tudta rendezni, amit a mi atyáink annyi év óta nem tudtak elérni, minthogy Genovában annyi év óta még mindig bérházban vagyunk.” – (1635?)
„Jó, ha tudja, hogy Sig. Card. Biscia ügyhallgatója nagyon is a Tonti urak felé hajlik, de a számtalan érvnél fogva, amellyel mi állunk elő, nem valószínű, hogy minden az ő elgondolásuk szerint fog menni. Rajta leszünk, hogy meghallgassanak bennünket a »Congregazione della fabrica«-ban, az anyagi ügyek Bizottságában, mivelhogy ellenfeleink már nem dolgoznak, hogy az ügy kerüljön maga elé, Sig. Card. Biscia elé, ahogyan az ügyhallgató szeretné, Isten ne adja, hogy valami érdek, haszonlesés keveredjék bele az ügybe, noha én ezt nem hiszem, de majd hamarosan kitetszik, hogy mivé fejlődik az egész ügy. Várom a másik levelét, hogy törleszthessek néhány adósságot, ha lehet, adja el a csikót és minden más dolgot, ami csak eladható és értesítsen engem a birtokrészleteket illetőleg, hogy ki ügyel azokra. – Szeretném tudni, hogy Sig. Bologhini gondol-e a tartozás fizetésére, a fia tartásdíjának a fizetésére, Atyaságod írja meg nekem, hogy beszélt-e vele erről és beszélt-e erről fr. Arcangelo, aki azt gondolja, hogy mi fizetés nélkül is eltartjuk a mi házunkban azon sok szolgálatáért, amit ott tesz nekünk, elhatároztam, hogy visszaküldöm ms. Valentinóhoz, ahol már előbb is volt és hét és fél scudit fizetett havonként és ha már el is vesztettem a múltra visszamenőleg, nem akarok vesztes lenni a jövőben is, ha lehetséges, még ezzel a postával írok Riminibe a püspöknek, ha másért nem is, de legalábbis Mario Guidoni ügyében. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. jan. 31.) – „Fr. Arcangelónak most nem írok, mert nincs rá időm.”
„Megkaptam az írást a 25 scudiról, majd a 100 scudiról, amit azonnal kifizettem a pékmesternek, és ezzel a postával kaptam írást 200 scduiról, Signora Duchesa, a Colegio palotáját illetőleg még tartozik 50 scudival, nem számolt be nekem arról, hogy mire fordította a pénzt, márciusban kellene fizetni a második félévi járandóságot, de most már nem fogok olyan sokáig várakozni. – Megkaptam a társulat prokurátora útján a levelét, amennyire lehetséges, azon leszünk, hogy a Társulat károsodása nélkül oldjuk meg a kérdéseket, mert én semmit sem kívánok a Társulattól, hacsak azt nem, amivel tartozik Sig. Tontiéknak, azután gyorsan el lehet rendezni a dolgok végrehajtását, mindarról, ami elintéződik, küldök majd értesítést. – Itt két-három napos havazás volt és ha még néhány napig tartana, a jószág és a nyáj elpusztulna a hideg és az éhség miatt. – P. Bernardino annyira makacs a pénz dolgában, Isten tudja, hogyan csinálja a számadásokat, majd írok neki, írják nekem, hogy fr. Arcangelo jó farsangot készített tyúkok, kappanok levágásával, sohasem hallottam, hogy ilyesmiket is adott volna el, hogy a Colegio számára pénzt szerezzen, hogy a költségeket, kiadásokat fizethessük, különösen azóta az idő óta, hogy három növendéket és két atyát saját költségünkön tartunk el, most is, hogy az ezer scudi adósságunkat törleszthessük Sig. Oratio Caetanónak, 400 scudi kölcsönt vettem fel. – Ami azt a ügyet illeti, amiről tárgyalt Rovarelli, úgy látszik, hogy csak húzódnak, de mivelhogy hagyatéki ügyekről van szó, nem lehet mindenestül csak az ő becslésére hagyatkozni és ha nem lenne ott P. Gasparo, a mi ügyeink igen lassan haladnának előre, de remélhetőleg jól fognak végződni. – Várom a választ Sig. Bologhinitől, mert ha nem fizet, akkor nem fogadom vissza ezután már a fiát, értesítsen engem, hogy mikor érkezik Riminibe Mons Cesi püspök, de nem csak a püspökök kelnek útra, hanem a kanonokok is és más helyhez kötött javadalmasok is. Lehetséges, hogy Sig. Card Spada már átutazott Riminin és Cesenán, aki a loretói Szent Házba utazott azzal az elhatározással, hogy a még ezen a nagyböjti időre visszatér, a két bárka egyike, amelyen Sig. Card. de Torres udvari népének a dolgait és egyéb holmikat szállított, azonnal elmerült, amint kiindultak Fiumicinóból, így mondták Marchese Torres házában Cardinale Borgia még nem indult útnak és nem beszélnek másról az emberek, mint a nagy háborús készülődésről a tavaszra. Az Isten irgalmassága mentsen meg, hárítsa el ezt a veszedelmet.” – (Róma, 1635. febr. 3.)
(Átírásban): 1635. febr. 8-án kelt levélben a Venerabilis atya több dolgot közölt P. Alacchivel: 1. „Atyaságod bánjék úgy fr. Eustachióval, hogy kedvességgel igyekezzék vonzani az erények útjára és az iskolai munkára, így lesz alkalmas arra, hogy jó hírnevet szerezzen magának, munkájának és figyelmeztetni kell, hogy amikor a Palazzóba megy, ne töltse ott egész idejét, napját. 2. Figyelmeztesse az illetőt, hogy aki a mieink közül nagyon törekszik, kívánja az elöljárói állást, vagy a hivatalos elfoglaltságot, az illető igen nagy kevélységről tesz tanúbizonyságot, következésképpen igen veszedelmes lelki állapotban van, hiszen a Szentlélek mondja: »Pauperem superbum odivit anima mea«, nagyon gyanítom, hogy P. Gio. Battista ebbe a hibába esett, amiért is segíteni kell rajta azáltal, hogy egyszerű, szerény elfoglaltsággal kell megbízni, mert máskülönben megfelelő orvosság nélkül meg nem gyógyul a seb, sőt elhatalmasodik, hiba, ha valaki nem ismeri fel, hogy beteg és ezért elutasítja az orvosságot. – 3. Ha oda érkezik fr. Gio di S. Stefano Carcaréből, aki eléggé fegyelmezetlen, laza felfogású, akit a szenvedélyek elvakítottak, nem végzi az iskolai teendőket, hacsak nem nagyon kelletlenül, úgy hallom, hogy nagyon rendetlen beszédű, vagy vállalja az iskolai munkát, vagy azonnal küldje el. – 4. Megjelent itt egy dekrétum, amely szerint az Asszisztensek mellé két jogtanácsost neveztünk meg, P. Bartolomeót és P. Gasparót, ennélfogva az összes házak elöljárói írják össze az alattvalók hibáit, mulasztásait és küldjenek erről egy másolatot, főként a súlyosabb természetű hibákról, hogy aztán itt megoldhassák a Kongregációban »quid juon«. Ezért aztán, ha valaki ott impertinius módon viselkedne, jelöljön meg valakit a jegyzői tisztséggel, mindehhez megadom a szükséges engedélyeket és figyelmeztessen mindenkit, hogy a jövőben hogyan fogunk eljárni. – 5. Ha a tavaszra lenne néhány jelentkező a noviciátusra, küldje őket ide, mivelhogy mindazok, akik onnét jöttek ide, mind egészségesek, igen jól viselkednek, meg vagyok velük elégedve.” – (1635. febr. 8.)
„Ami a Palazzo eladását illeti, erre csaj legutoljára gondolhatunk, mert ha el is adják a birtokrészleteket és ha ugyan a Colegio nem is lesz áthelyezve oda, amit nem tudok elhinni és ahogy itt már meg van állapítva a Colegio rendje, remélhetőleg a Palazzóra lesz komoly vevő, az ottani urakkal nem igen érdemes tárgyalni, hacsak előzőleg meg nem kapjuk az engedélyt a Rotától, hogy áthelyezhessük a Collegiót. Beszélt velem egy Padre di S. Apostoli a Colegio Nazareno helye ügyében, és ameddig ott el nem rendeződnek a bortokügyek, addig nem gondolok arra, hogy gyarapítsuk a növendékek számát, ami jelenleg csak három. – Nagyon is elhiszem, hogy fr. Arcangelónak több gondja van a birtokra, mint a Collegióra és amíg ő lesz a birtok gondozója, addig a maga elgondolása szerint költekezik a javadalomból, főképpen pedig abban, hogy csikót vásárol és somarellót semmi haszonnal, előnnyel, itt pedig nélkülöztünk a múltban és nélkülözünk a jelenben is. – Ami pedig annak tiltását illeti, hogy bizonyos javakat nem lehet eladni, erről majd beszélünk a Sig. Kardinálissal, remélhetőleg a nagyböjt első vagy második hetében majd megoldódik a hagyatéki ügyek kérdése is, és »im petitorium«-t illetőleg világos a jogi helyzet, remélhetőleg a passessorimot illetőleg is a Colegio javára dől el, sokat dolgoztak itt ezen, értesítést küldünk majd arról, mi hogyan alakul. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor” – (Róma, 1635. febr. 14.) – „Ha majd az idő nyugodt lesz, küldjük Cesenába fr. Giacintót és önök küldjék fr. Pietro klerikust.”
„A farsangi napokban nincsenek tárgyalások, hanem a világ csupán az álarcos felvonulásokra figyel és a komédiákat lesi a korzón, jól lehet, hogy Sig. Card. Barberino többször is előadatta Szent Theodora drámáját zenével és sok költséggel és P. Caravita megkezdte a negyvenórás szentségimádásokat nagy ájtatossággal, hívővel és sokban felülmúlta a S. Lorenzo in Damasibeli ájtatosságot, azt hiszem, hogy a jezsuita atyák is sokféle ájtatosságot végeznek, egyébként nem hallatszik, hogy valami kellemetlen dolog történt volna a héten. – A Materából való P. Francisco beöltözött a konventuálisoknál és Assisibe küldték. – Itt tartottuk házunkban kilenc hónap óta Sig. Bologhini fiát, minden lehetséges igyekezettel szorgalmaztam előmenetelét, de nem tudta felmutatni azt az eredményt, mit elértek társai és ha ő meg nem változtatja eddigi magatartását, hogy annyit fog dolgozni, amennyit megkívánnak tőle, akkor nem fog megfelelő eredményt elérni, mert nem nagy szellemi tehetség, hallottam, hogy testvére ide érkezik a nagyböjt első vagy második hetében, ha csakugyan így lesz, akkor Atyaságod értesítsen engem, valamint arról is, hogyan mennek ott a dolgok most, amikor már visszajön a jó idő. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. febr. 27.)
„Ami pedig Sig. Lorenzo Tonti ügyét illeti, pár nap múlva meg fogjuk tudni, hogy a birtok az övé lesz-e vagy a Collegióé és ilyenformán megoldódik minden nehézség, éppen ezért mivel olyan rövid időről van szó, nem látom szükségesnek, hogy valamit is kezdjünk. – Ami pedig Sig. Andreát illető levelet érinti, én nem látom helyesnek, hogy odaadják azt, mivelhogy a mieink írták, ha azonban valamelyik ottani lakó írta volna, aki hasonlóképen olyasféle szavakat hallott volna, oda lehetne adni, természetesen lepecsételve és egyenesen Sig. Andrea kezébe. – Ha a hagyatéki javak eladása el is halasztódik néhány hétre, nem számít, mert annál jutányosabban, jobban lehet majd eladni, beszéltem Sig. Card. Bagnival és mondtam neki, hogyha a Sig. Marchese meg akarná vásárolni a malmokat, minden további nélkül megkaphatja ugyanazon az áron és mindenki mással szemben előnyben részesítjük, őeminenciája nagyon készségesen fogadta az ajánlatot és hogy fizetni fog azonnal, mihelyt más dolgait elintézi. – Ami pedig Signora Duchesa di Acquaspartát illeti, még nem fizette le a félévi járandóságot, amit még szept. elején meg kellett volna fizetnie, véget nem érően adja a bizonyos számlákat, mondja, hogy mennyi jót tett a Collegióval és most március elején még mindig azt akarja, emlegeti, hogy rendbe hozza, kijavíttatja a tetőt, máskor a loggiát, majd az ablakokat, stb. – Ami pedig Sig. Biasót illeti, aki mindenképpen azon van, hogy fizessük ki neki az adósságot, Atyaságod az ottani pénzben kifizethet neki kilencszáz vagy ezer scudit és akkor már kevés hitel marad fenn, de a megfelelő óvatossággal, cantélával fizessen és aztán értesítsen engem a tényről. Hogy egyesüljenek a Társulattal, mint itt, nem hiszem, hogy a dolgok előbbre haladnának, annyira nyilvánvalóan a Colegio előnyére, javára mutat az igazság, nem is gondolom, hogy Card Spada gondolata volt ez. – Hallom, hogy Atyáink Anconában sok szárnyast kaptak a farsangban és ha eladták volna, mint ahogyan mi tettük, igen jól cselekedtek volna. Azt is megemlítem levelemben, hogy a könyvek árának a maradékát küldje vissza, olvastam a levelet, amelyet P. Bernardino ír fr. Giacintónak és jó szívvel kell fogadni a figyelmeztetéseket, amelyeket ad. – Ami pedig fr. Gio. Battista di San Bernardót illeti, aki jelenleg Rómában van, Isten segítségével a jövő szombaton pappá szentelik, nincs más elfoglaltsága, mint az, hogy reggel megy tanítani »al Cavaglier«, aki akarja, hogy felszenteljék, délután pedig azt intézi, hogyan tudná egyik nővérének az ügyét elintézni, aki férjezett volt és most mással keveredett össze. – Ami pedig Bolgohinit illeti, jó ha tudja, hogy fr. Arcangelo több alkalommal is írt nekem felőle, hogy olyan ember, aki igen nagy szolgálatokat tehet a Colegiónak és annyira feldicsérte, hogy én írtam volna a nevezett fr. Arcangelónak, hogyha csakugyan annyira nagy szolgálatokat tesz a Colegiónak, akkor ingyenesen tartanám fiát a házban, nem emlékszem arra, hogy valaha is ilyesmit írtam volna Bologhininek és ezzel az ügyeskedéssel mentesítette a Collegiót a terhektől, én fizetem a költségeket és a tartási díjakat és tanítom fiát, akinek ha olyan szellemi képességei lennének, mint amennyi fáradsággal vesződünk vele, akkor már sokkal többre mentünk volna vele. Ilyenek az eredmények, amiket fr. Arcangelo szerez a Szerzetnek. – Ami Mons. Cesit illeti, többször is mondta nekem és ki is fejezte óhaját, hogy szeretne visszatérni püspöki székhelyére, de nem kapta meg az engedélyt,míg csak el nem rendezi az ügyeket, dolgokat a Duchescával. Atyaságod, amint erre csak alkalom adódik, beszéljen a Mario Giudoni-féle ügyről, hogy fizesse már vissza a kölcsönkapott pénzt Sig. Gio. Battista Carraranak, a Giustiniani bank emberének. – Ami pedig a csikót illeti, fr. Arcangelo megérdemli a büntetést, mivelhogy elköltött 50 scudit előzetes megkérdezés nélkül, engedély sem volt rá, más egyebekért is kijár neki, amiről talán nem is tudunk. Mondja meg fr. Arcangelónak, hogy most nem írok neki, és hogy itt mindent megteszünk a hagyatéki ügyekben és úgy látszik, hogy igazunk van nem csak a tulajdonjogban, hanem a birtoklásban is, de mivelhogy az ügy kimenetele függ az ügyhallgatón, várjuk meg a dolog végét. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1635. febr. 21.)
„F. h. 18-án egyéb dolgokkal együtt Atyaságodtól három levelet kaptam, mindezt megírhatta volna egyben is és egy borítékban küldhette volna, ennélfogva fizettem a postának kilenc giuliót és két bajoccót, ezért hát inkább írjanak kisebb levélromában és ne nagy levélalakban, amennyire lehetséges, értesítsen, hogy megszerezték-e a ház tulajdonjogát, amelyik a fő útvonalra nyílik? Ami most fontos, az az, hogy minél előbb igyekezzenek kifizetni, amint csak lehetséges és az építkezésben fokozatosan csak iparkodjanak előre haladni, sem a jezsuita atyák, sem más szerzetek nem építkeznek mindjárt az első évben, ezért hát nem lenne hiábavaló, rossz, hogy tanácsot kérnének, vagy kikérdeznék a gyakorlati szakemberek véleményét és hogy megszerezzék a szükséges adományokat, a leghatékonyabb eszköz mindenesetre az, hogy minden igyekezettel legyenek azon, hogy a tanítás jól menjen, hogy az iskolák rendben legyenek és az ifjúságot, legfőképpen a szegényebbeket tanítsák az Isten félelemre. Megkaptam a levelet a 46 scudi, 86 bajonoról, jól lehet, nem mutattam be, mivelhogy a farsang miatt nincs hivatal, de majd mihamarabb bemutatom az érkezett levelet, aztán még tizenöt napi várakozási időnek kell eltelnie, hogy igénybe vehessük. – Az ifjú jól érzi magát és úgy látom, hogy már elmúlt a honvágy, hogy haza mehessen és szépen halad előre a tanulmányokban. – Szeretném tudni, hogyan osztották be az iskolai munkát, hogy ki tanít az elsőben, ki a másodikban, ki tanítja az írást, ki az olvasást? Ami pedig fr. Eustachiót illeti, mivelhogy olyan egyén, aki tiszteletet, megbecsülést szerezhet a Szerzetnek tehetségével, nagyon is helyénvaló, hogy olyanformán kezeljék, hogy a Szerzetnek előnyére legyen és hogy az elöljáró úgy tudjon bánni vele, hogy szeretettel tudja vonzani a fáradságos feladatra, minél készségesebben vállalja azt, megdicsérni és meggyőzni, hogy amennyire ereje, képessége engedik, fejtse ki tehetségét, hogy együtt működjék fr. Marc' Antonióval vagy P. Gemmaróval, a többi papról most nem teszek említést, mert nagyon jól tudom, hogy a távolsággal arányosan csökkenhet az elöljárói tekintély, nagy bennük az önszeretet és ha nem lesznek alázatosak, sohasem lépnek be a kapun, amely, mint ahogyan Krisztus mondotta: »Ego sum ostium«, figyelje meg, hogy szavaikban és cselekedeteikben követik-e, utánozzák-e Krisztust és Atyaságod mint elöljáró, mutassa meg nekik az utat, hogy elérkezzenek a mondott kapuhoz: »? verbo et exemplo quibus praees, debes proficere«, az az igazi kötelessége az elöljárónak. – Küldtem 12 állati bőrre rajzol szemléltető eszközt fr. Eustachiónak a udvari titkárnak küldött postai csomagban, mindezideig nem válaszolt, hogy megkapta-e? – P. Santi Sala maestrónak, akinek érdekében folytonosan zaklatom a P. Generálist mindaddig, míg csak nem történik valami, de most, minthogy az említett P. Generálisnak igen erős versenytársai vannak ezen az első káptalanon, azt hiszem, hogy nagyon óvatosan fog eljárni cselekedeteiben és én, amint mondottam, a háttérben leszek. Részesítse áldásban az egész házat nevemben. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. febr. 22.) – „A Pápa tegnap, a nagyböjt első napján, nem vett részt a Capallában, sem ma Szent Péter katedra-ünnepén, azt mondják, hogy gyengélkedik.
„A legutóbbi postával megírtam Atyaságodnak, hogy az eladott házacska árából, ha megkapta, fizessen le 900 vagy 1000 scudit Sig. Biaso prokurátorának, ha nem kapta volna meg az egészet, akkor fizessen annyit, amennyit kapott, mivelhogy mindig zaklat itt engem és még ezenfelül a legelső postával küldjön nekem ötven vagy hatvan scudit, egy igen sürgős kifizetésem van, de biztosan tessék küldeni. – Ami pedig a hagyatéki dolgokat illeti, a mi ügyvédeink biztosra veszik, hogy a Collegiiónak igaza van a birtoklási kérdésben is és így könnyen megtörténhet, hogy Sig. Lorenzo minden nélkül marad és bizonyára csodálkozna, hogy milyen nagyszerűen megértette a dolgok P. Gasparo, hogy sem Panicola, sem Rossi nem tudtak úgy megérteni mint ő és az ő érvelései alapján dolgoznak tovább, végeredményben remélhetőleg javunkra dől el a birtoklási jogosság is, majd értesíteni fogom, mihelyt lesz valami döntés, mindezideig az a bizonyos P. Gioanino nem járult hozzá a beleegyezéshez, hogy vizsgálatnak vessék alá P. Faustót, de azt hiszem, hogy két-három nap múlva elintéződik az ügy, sőt remélem, hogy a Pápa, akinek memorandumot adtak át, engedélyt fog adni, hogy meg lehessen vizsgálni anélkül, hogy hamis eskü miatt büntetésbe esne, a dolgok lényegén ez mit sem változtat. Az Úr ítélje meg a dolgokat mindent az Ő nagyobb dicsőségére és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. febr. 24.)
„Kézhez kaptuk a kinyomtatott Bullákat és eljuttattuk Sig. Panicolához és vele együtt Sig. Ambrosio hiteles jegyzőkönyvét és most dolgoznak rajta szorgalmasan, hogy megvilágítsák, hogy kié legyen a birtok és én úgy látom, hogy Sig. Pier Francesco de Rossi azt könnyen megtartja a Colegio számára, Istennek legyen hála mindezért. – Ami a Palazzót illeti, azt felelhetem, hogyha a Kegyes Iskolákat át lehetne vinni oda, nagyon is célszerű volna eladni a városnak még kisebb áron is, mint ahogyan Atyaságod írja, de onnét van a nagy nehézség, hogy vételi előnyben kell részesíteni Duca di Savoiát, aki már ismételten kérte, hasonlóképpen a cortonai nagyherceg, személyesen tárgyalt velem a titkára és mg azonkívül Sig. Flaminio Razanti, aki reméli, hogy Atyaságod még a tavasszal elintézi a dolgot és megkezdheti az építkezést, ennélfogva jelenleg az a helyzet, hogy három-négy éven belül semmi remény, hogy oda költözködhetünk. Ezért legjobb lenne, ha a birtokkal együtt el lehetne adni azon az áron, amelyen a Sig. Cardinale vásárolta. – Ha a napok kedvezően alakulnak, P. Bernardino oda küldi fr. Pietro della Ssma Trinitate, aki éppen megfelel a kívánalmaknak, hogy ilyen ember legyen a házban, aki hűségesen ellátja a házban a tennivalókat és viszont Atyaságod meg oda küldheti fr. Giacintót, aki mint gondnok végezheti a feladatokat, aki a Szerzetben úgy szerepel, mint aki hét éve fogadalmas clericus operarius és az említett fr. Pietro, amennyiben erre alkalmat tudunk neki adni, végezheti a tanulmányokat és ha majd elsajátította a szükséges ismereteket, akkor majd felszenteltetjük, de ha nem tud megfelelni a követelményeknek, akkor marad úgy, mint volt eddig, amit tudomására kell hozni, ha pedig nem akar tanulni most, ami meglehet, az csak a ő kárára lesz. Ami pedig azt illeti, hogy atyákat tartsunk ott Cesenában, egyedül a jó Isten tudja, hogy mennyire nincs ez kedvemre, hogy az egész helyzetet minél hamarabb felszámoljuk, azért küldtem oda Atyaságodat, hogy lássa, vegye szemügyre, hogy mit lehetne eladni a bortokból, legalábbis a leglényegesebb dolgokat, hogy ne kelljen ott tartani két atyát is. Én, mivelhogy látom, hogy Atyaságodnak nem nagyon tetszik az említett fratello társasága, gondom lesz rá, hogy minél előbb megszabadítsam tőle azzal, hogy más valakit küldök oda vagy Fananóból vagy máshonnan. – Ami pedig Bologhinit illeti, jól lehet ms. Valentinónál hét és fél scudit fizetett, ahogyan ezt maga ms. Valentino mondta nekem, visszamenőleg megelégednék havi öt scudival, ugyanazon összegért vállalja az eltartást ms. Ugo, mivelhogy a tartásdíj ott, ahol nagyobb fegyelemben élnek az eltartottak, és ahol rendszeres ellenőrzés mellett tanulnak, ahol jelenleg a humanitást Lotti tanítja és a retorikát és ms Ugo a többit, az alsóbb osztályokat és Atyaságod jól tudja, hogy milyen gyorsasággal küldte a Colegio második osztályába, a mi szomszédunknak, Sig. Francesco Bisciának a kisebbik fiát. És én elhatároztam a házbeli atyák sürgetésére, hogy elbocsátom a két ifjút, akiket jelenleg itt tartunk és ha Atyaságod megtudná valakiről, hogy Rómába szeretné küldeni fiát, vagy unokáját, nem küldheti jobb helyre, nem irányíthatja megbízhatóbb helyre, mint ms. Ugóhoz ellátásra, hozza tudomására az említett dolgokat Sig. Bolgohininek és minél előbb értesítsen engem. Remélem, hogy még a nagyböjt közepe előtt benne vagy kívül leszünk már a hagyatéki ügyeket illetőleg, amelyek leginkább akadályozzák a többi dolgok eladását. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. febr. 28.)
„Ma délután átvette az öszvéres s szőlővesszőkötegeket, amelyeket mindezideig a mosóteknőben tartottam, hogy megmaradjanak jó frissességben, nem tudom, hogy az öszvéresek nem vagdaltak-e belőlük, mert elég hosszúak voltak, öt nyaláb volt a küldemény, bármi más is előfordul, parancsoljon, rendelkezzék velem, Sig. Francescónak ajánlom magam és ha misézik, emlékezzék meg rólam. Szándékoztam küldeni neki néhány igen jó útmutatást, hogyan lehet jól misézni, ha majd Rómába jön, alkalmam lesz rá, hogy átadjam. A ház minden tagját köszöntöm.” – (Róma, 1635. márc. 3.)
„Eminenciádnak állandó atyai törődése Szerzetünket illetőleg enged következtetni az ön kegyeletes lelkületére és annál inkább elkötelez bennünket annak elismerésére és nem csak urunkat, pártfogónkat tiszteljük Eminenciádban, hanem mint atya iránti fiúi tiszteletünket kell megmutatnunk. Valójában a P. Provinciális nagyon kemény fegyelmű szerzetes és szigorú felfogású és ez illik is, hogy ilyenek legyenek egy új szerzetnek az elöljárói, mindazonáltal nagyon is helyénvaló, hogy az ilyen, ehhez hasonló lelkületet mérsékelje az együttérzés. Akit, mikor odaküldtem, meghagytam neki, hogy érdeklődjék más szerzeteknél, sarutlanoknál, hogyan is, mihez tartsák magukat tél idején azon a vidéken és kövesse azok példáját, meg vagyok győződve, hogy megtette, mindazonáltal újólag is emlékeztetem, jól lehet, nem lesz erre szükség, mivelhogy Eminenciád több címen is elrendelheti, amit jónak lát, amit alázatosan is kérek minden más alkalomra is. Földre borulva köszöntöm Eminenciádat és kérem az ön számára a mi Urunktól Istenünktől a teljes igazi és tökéletes szerencsét, boldogságot.” – (Róma, 1635. márc. 3.)
„Nagyon örülök annak, hogy a könyvek tetszésére vannak, amelyeket megküldtünk és ha más valami is adódna megszerzésre, csak értesítsen engem. Az a tervem, elgondolásom, hogy oda küldök három-négy fogadalmas növendéket, hogy az ön vezetése alatt tanuljanak, irányítása alatt legyenek, akik a tanítás idején semmi mással ne foglalkozzanak, hogy délelőtt is meg délután is hallgassák meg az iskolai oktatást, akik most itt jelenleg a noviciátusban együtt tanulnak a Colegio növendékeivel ? És ami az iskola beosztását illeti, P. Giuseppe azt mondta nekem, hogy fr. Glicerio a második iskolát látja el őhelyette, szerintem megfelel ennek a feladatnak és ha kevés létszámúak az osztályok két iskolára, akkor csak egyet nyissanak, vagy a nápolyi klerikust, akinek valami jellegzetes jele van a szeme felett, helyezzék a harmadik iskolába és ön, amikor el végzi az iskolai oktatást, oktassa ezeket a rendi növendékeket a tanítás módozataira, ami nagy érdemül lesz az ön számára. – Ami pedig a heti házi gyűlést illeti, azon részt kell venni valamennyi áldozópapnak, a klerikusoknak és a klerikus operáriusoknak, akik hétéves fogadalmasok, mivelhogy ön az első iskola tanítómestere és mg majdnem két év hiányzik a hétéves fogadalmas időig, az említett oknál fogva felmentem önt, mivelhogy az első iskola mestere, ezért hát részt vehet a házi gyűlésen és szavazati jobbal élhet, mint az áldozópapok, hasonlóképpen rendelkezem fr. Gio. Battista di S. Bartolomeóval, akinél szintén majdnem két év hiányzik a hétévi fogadalmi időig, aki mint gondnok részt vehet a heti házi összejöveteleken és beszámolhat a heti bevételekről és kiadásokról és jegyzőkönyvbe foglalhatja a határozatokat, amelyek szavazás alá kerülnek és egyszerűen a szavazattöbbséggel lesznek érvényesek és az összejövetelen történt megbeszélések szerint határozni a szükséges dolgok beszerzéséről és a kiadásokról és az elöljárót felhatalmazza, hogy közgyűlésen hozzájárulás nélkül költhet, kiadhat egy scudit és nem többet és hogy a ház gyűléseken a legjobban elrendezve menjenek a dolgok, mindnyájan titkosan szavaznak, hacsak nem olyan dologról van szó, amelyről mindenki látja, hogy nyilvánvalóan szükséges dologról van szó. – Ami pedig azt a szokást illeti, hogy a negyvenórás Szentségimádás idején az Oltáriszentséget a Mária-kápolna oltárán őrzik, meg lehet ezt úgy cselekedni, de ha befejeződtek az ájtatosságok és a kápolna újra a régi elrendezés szerint van, vigyék vissza az Oltáriszentséget a főoltárra, mert könnyebb ott áldoztatni, ahol az áldoztató rács-korlát van, főként a nők szempontjából, ha nem így történt volna, akkor mondja meg a P. Ministrónak, hogy ez az én utasításom. – Ami pedig a harangozást illeti városszerte, hogy figyelmeztesse a növendékeket az indulásra, a hagyományos szokást ne változtassák meg a mi meghallgatásunk nélkül, hiszen leég közeli szomszédságban vagyunk és ha történt is valami intézkedés, először is a Signori Priori, a tanácsos urakkal, de mindenekelőtt a Mons. Püspökkel kell egyetérteni, éppen ezért nem kell változtatni semmit sem engedély nélkül, mert mindegyik elöljárónak az a szokása, hogy megváltoztatja az elődjének a dolgait, ami eléggé általános kísértés az elöljárók magatartását illetőleg. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. márc. 7.)
„Nem találom jónak, hogy eladjuk a malmokat 325 scudiért, hagyjuk ezeket utoljára, megmondhatják sig. Amborosiónak, hogyha eladjuk, akkor a Sig. Cardinalisnak adjuk oda ugyanazon az áron, amit kapunk érte, ahogyan én itt mondtam az említett kardinálisnak, akit a mi Urunk megtett Pieti püspökének, szerintem kétezer scudi nem sok egy ilyen objektumért. Azt hiszem, hogy Signora Duchessa tisztviselőivel idézésre kerül a sor. – Ami pedig Bologhinit illeti, úgy hallom, hogy húsvétig nem fog intézkedni, szeretném, ha hamarabb jönne, szeretném, ha több pénzt küldene, mint amennyi járna fia után, de azért ne írja neki, hogy az egész évi járandóságot küldje meg. – Ami pedig a csikót illeti, tegyen a legjobb belátása szerint, de fr. Arcangelo mindenesetre jó kemény büntetést érdemel, mivelhogy engedély nélkül nem lehet hasonló vásárlásokat eszközölni. – Ami pedig a házacska árából befolyt pénzt illeti, nem kellett volna megígérni, hogy átruházza, mivelhogy a kötelezettséget viseli az összes javadalom, ami scudiban kitesz 25 ezret, ennélfogva Sig. Biasónak fizessen amikor tud 200 scudit, amikor 300-t, aki arról számolt be nekem, hogy nagyon kifogyott a pénzből, mert nem kap semmit sem sem a javadalomból, sem a házbérekből, mindazonáltal készségesen felajánlkozik, hogyha valami hiba csúszott volna be a számadásokba, hajlandó mindent jóvátenni, jelenleg többféle bútort emleget, amelyek megmaradtak az őrség házában, amely a Tonti uraké volt más bútorokkal együtt. – Hogy ott most lakást, penziót állítsunk be, azt igen emg kell fontolni, mivelhogy nincs elégséges személyzetünk, kár volna a többi házak rendjét emiatt megzavarni, ha a Colegio három-négy évre oda került volna, akkor egyszerű dolog lenne ott penziót, lakást létesíteni, imádkozzunk, aztán majd megoldódik a kérdés. – Ha ott is úgy havazik még mint itt, akkor hosszú telünk lesz, nagyböjt 2. vasárnapján erősen havazott Frascatiban, jobban mint az egész tél folyamán és a Róma környéki hegyeken is több hó van mint bármikor máskor, éppen úgy kell fűtenünk márciusban, mint januárban. – Ami pedig a hagyatéki dolgokat illeti, remélhetőleg néhány nap múlva elintéződik, mindegyik rész, fél részről leadták a szükséges írásokat, három- vagy négy nap múlva lesznek a hivatalos ülések, két-három pontra összpontosítjuk a problémákat és majd ezek után értesítenek bennünket, közlik az eredményt, remélhetőleg, hogy javunkra. – Írja meg nekem, hogy mennyit fizetnek ottani értékben a két javadalom után ? ki akarom mutatni, hogy a hagyatéki javadalmak nélkül nem lehet fenntartani a Collegiói kötelezettségeket és a b. e. kardinális azt szándékozta a végrendeletben, hogy a javadalmak növekedésével 20 növendéket tartsunk és hogy segítséget adjunk azoknak, akik a retorikai osztály befejeztével magasabb tanulmányokat akarnak végezni. Mindez nem oldható meg a hagyatéki javak nélkül. – Ami pedig az említett Clemente végrendeletét, vagy végső akaratát illeti (P. Fausto nem akarta, hogy átvizsgálják, mert azt mondják, hogy bizonyos változtatásokat eszközölt rajta ? amiért is a bíróság az unoka javára hozta meg az ítéletet, mivelhogy a két kihallgatott tanúk egyike azt mondja, hogy a haldokló lehajtotta a fejét és csak ennyit mondott: eh, és a másik, aki azt mondotta: óh, ennélfogva a bíróság úgy döntött, ahogyan mondtam, nem tudom, hogy van-e helye a fellebbezésnek? – Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy felvegyünk-e növendékeket, legyen nyugodt, hogy mindaddig nem veszünk fel, míg meg nem oldódnak a Colegio ügyei, hiszen most is a Szerzet költségén tartjuk a növendékeket. Megkaptam az 50 scudiról a pénzesutalványt, nagyon jókor jött. Meg vannak a különböző pápáktól kapott bullák nyomtatásban. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. márc. 7.)
„A gondnoknak az a feladata, hogy őrizze a pénzkassza kulcsát, ebbe a kasszába helyezzék el a ház jövedelmét, legyen ott egyszersmind egy pénztárnapló is, amelybe beírják a bevételeket és a kiadásokat és minden este a lefekvés előtt ebbe tegyék bele az aznapi alamizsnát, adományokat, és azon a napon, amikor házgyűlést tartanak, legyen kéznél a pénztárnapló, hogy ki lehessen mutatni, hogy mivel rendelkezik a ház, hogy mi az, amit sürgősen meg kellene vásárolni, ha pedig az a helyzet, hogy nincs elég pénz, akkor mindenki várjon türelmesen, hogyha pedig rendelkeznek megfelelő összeggel, a házi összejövetelen beszéljék meg, hogy mi az a szükségesebb, amit be kellene szerezni és akkor megszerzik, jól tudja az elöljáró, hogy a házigyűlés hozzájárulása nélkül is költhet, kifizethet egy scudit, amikor az szükséges, amint egy dekrétum rendelkezik ilyen értelemben. Ön mint gondnok részt vehet a ház megbeszéléseken, jól lehet, még két esztendő hiányzik a hétéves fogadalmi időből, minden hónapban küldjön nekem jelentést a bevételről és a kiadásról, valamint abban a hónapban elmondott szabad misékről, úgy rendelkezem, hogy az ilyeneket az én szándékomra mondják el, ezért hát minden hónap elején nézze át a sekrestyében a könyvet és küldje a jelentést nekem. Ezeket akartam ez alkalommal megírni.” – (Róma, 1635. márc. 7.)
„Ami a novíciusok fogadalomtételét illeti, letehetheti azokkal, akiket említettem írásomban és újólag azokkal, akikről ír nekem, azaz Francesco di San Vincenzo és Francesco di Gesu, és még Raffael di San Pietro, ezzel a feltétellel, hogy ha befejezik a második noviciátusi évet, újból le kell tenni a fogadalmat, ennélfogva a jövőben senki sem kérjen időbeli megrövidítést, ezen legutóbbi alkalommal kaptam levelet az ő atyjától, akinek az az óhaja, hogy a többiekkel együtt tehesse le a fogadalmat, ezért hát úgy járjon el, ahogyan írok. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. márc. 8.)
(Levéltöredék): „Megírtam P. Melchiornak, hogy változtassa meg az önnel való bánásmódot és ha nem tenné meg, amit alig hiszek, akkor én elhelyezem önt az ő joghatósága, elöljárósága és együttessége alól, mert neki kell, hogy elég legyen figyelmeztetőül, hogy én így kívánom, hogy úgy tegyen.” – (1635. márc. 8.) – „A jegyzet szerint a címzett már nem kapta kézhez a levelet, mert márc. 7-én P. Gennaróval együtt elhagyta Palermót, Messinába mentek.”
„Uraságodnak f. h. 4-én kelt levelére válaszolva közlöm, hogy mindig rendelkezésére áll egy szoba, kissé elkülönítve az atyák lakosztályától, mindenben, ami csak található házunkban, rendelkezésére állunk. Az Úr részeltesse Uraságodat óhajtása szerinti kegyelmekben.” – (Róma, 1635. márc. 9.)
„Hálásan megköszönöm önnek, hogy megemlékezett rólunk, az Úr fizesse vissza sokszorosan és vigasztalja meg nem csak azzal, hogy Borbála jól férjhez ment, hanem legyen nagy örömére, hogy Francesco pap igen komoly lelki életet élő ember és ha ő Rómába szándékozna jönni egy kis időre, szívesen rendelkezésére állok, segítségére leszek és egész szívvel szolgálunk neki, írok Sig. Celestinónak és emlékeztetem mindig arra a gondolatra, hogy gondja legyen arra, hogy nővérét, Borbálát jól férjhez adhassa, én pedig megígérem, hogy kérem az Urat, hogy indítsa minél előbb erre a gondolatra és amennyiben Ön bennem valami jót, érdemest talál, hogy szolgálatára legyek, rendelkezzék velem.” – (Róma, 1635. márc. 10.)
„Hogy rendben menjenek a dolgok, a gondnok tartson egy könyvet kasszában, a pénztárban, ahova helyezik a kapott adományokat, amiket a háznak juttatnak és ezeket az adományokat még aznap el kell helyezni a pénztárba, amelyiken kapták, a lefekvés előtt, a dekrétum értelmében és a házi összejövetel napján, amely a vakációs napon van, a gondnok elhozza a gyűlésre a naplót, hogy ott meggyőződjenek arról, hogy mennyi pénze van a háznak és ha valamit vásárolni kell, a gyűlés határozatával történjék meg, ezt a határozatot titkos szavazással állapítsák meg, és a szavazatok többsége legyen a döntő, hogy a vásárlás eszközölhető legyen, a határozatot pedig írásba kell foglalni, aztán minden hónapban Rómába kell küldeni az elszámolást, a bevételi és a kiadási számlákkal együtt. Ebben a gyűlésben szavazati jobbal élnek az áldozópapok és fr. Gio Francisco, aki az első iskola tanítómestere, felmentést adok neki az alól a kis idő alól, ami még hiányzik nála, hogy hétéves fogadalmas legyen, hasonlóképpen megadom a felmentést önnek is, mint gondnoknak, így aztán közös megelégedésre kezelhetik a pénzt, mert az elmúlt idők folyamán sok házból jött a panasz, hogy kíméletlenül bántak a fratellókkal és csak az elöljáró néhány kegyeltjének volt jó dolga, csak a jó Isten tudja, hogy mennyit szenvedtem a múltban a nápolyiak, a genovaiak, a firenzeiek miatt. Ha valami elintézni való fordulna elő, csak jelentse nekem, orvosolni fogom a bajt. – Ami pedig a harisnyát (?) illeti, mindenképpen hagyják el, ezt a kérdést így oldották meg az első egyetemes káptalanon, ami néhány évvel ezelőtt volt a Montecavaleon. Costantini fiának küldtem néhány ív igen jó minőségű ívpapírt. Ha más valamire is szüksége lenne, értesítsen engem, és ha valaki, aki hétéves fogadalmas. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. márc. 10.) – „Értesítsen afelől, hogy a loretói ifjún kívül van-e más valaki a házban.”
„Sig. Bologhini azt írja ms Valentinónak, hogy könnyen meglehet, hogy fia mindaddig nem jön vissza Rómába, míg el nem múlnak a húsvéti ünnepek, Isten tudja, hogy akkor megtartja-e szavát, mert lehetséges, hogy elodázza a jövetelt, Isten bocsássa meg fr. Arcangelónak, hogy olyan könnyelműen hitt neki, hogy az említett Bologhini nagy dolgokat tesz a Colegio javára és vállaltatta velem ezt a terhet a ház költségére. Ami pedig Sig. Biasót illeti, Atyaságod fizessen neki, mert nagyon szeretnék már megszabadulni ettől a kötelezettségtől, unos-untalan emelgetett tartozástól. Ami pedig a 700 lírát illeti, amiről azt írja nekem, hogy itt Rómában kellene invesztiálni, ami nem tesz ki többet mint 140 scudit, mibe fektessük bele ezt a csekély összeget? Ha még legalább volna 1500 vagy 2000 scudi, lehetne a Colegio számára szőlőt vásárolni, de ilyen kevés pénzzel nem lehet kezdeni semmit, hacsak valami bankba nem helyezzük. – Itt olyan télies az idő, mintha még csak febr. közepén lennénk, pedig már márc. közepén járunk. Rajta leszek, hogy az iratok visszakerüljenek Carlo Argomentóhoz, aki hogy szegény édesanyját segélyezhesse, megérdemel minden támogatást. – Néhány napon belül meglesz a tárgyalás a hagyatéki javakat illetőleg Sig. Andrea ügyhallgató jelenlétében és az egész ügyet redukálják néhány pontra, amit írásban foglalnak, aztán majd döntést hoznak, remélhetőleg előnyösen fog végződni, aztán majd együttesen fogjuk megtárgyalni a társulatot érintő kérdéseket, a malmok ügyével együtt. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. márc. 14.)
„Mivelhogy most már késő van és el vagyok foglalva a Nápolyból jött levelekkel, ez alkalommal csak rövid írok, és ami Sig. Bologhini fiát illeti, várakozom, míg nem jött Francesco testvére, ami pedig Sig. Biaso számláit illeti, ha nem fogadja a levelet, marad mint 600 scudi hitelezője, és a múlt héten itt adtam neki 50 scudit. Azt írja nekem, hogy a ház eladásából bevett pénz 700 líra, ami kb. 125 scudi, szeretném tudni, hogy ennyi-e az egész vételár, mivelhogy én úgy tudom, hogy minden ki lakosztály megér 125 scudit. – Megkaptam a Colegio évi költségének a jegyzékét, tárgyalásba vesszük. Úgy hiszem, hogy Sig Antonio Tonti, aki 600 scudi hitelezője lesz a számlákon bizonyos kiadások miatt, amelyek az elsőszülöttségi jognál fogva merültek fel, amit néhány nap múlva közzétesznek, sürgetik a hagyatéki javakat, úgy hiszem, hogy a malmok kérdése is hamarosan arra kerül a Társulat ügyével együtt Tonti urakkal szemben, át lettek adva az írások, amelyeket Atyaságod küldött Sig. Panicolának. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. márc. 21.)
VI. kötet
„Nápolyból írják nekem, hogy Palermóba érkezett fr. Gio di S. Stefano Carcaréből, nagyon jó lesz, ha tudja, hogy kiről, milyen személyről van szó, azért jelen levelemben adok róla értesítést néhány sorban, aki míg Nápolyban volt, sohasem gyónt, sem nem áldozott a házban, sőt azt kell hinnem, hogy házon kívül sem, hiszen azt írják róla, hogy annyira fegyelmezetlen, rendetlen volt, hogy a többi haszontalannal együtt kártyáztak az elöljáró bosszantására, és azt mondogatta, hogyha azt akarják, hogy tanítson az iskolában, akkor fizessenek neki havonként négy scudit és sok más ilyen dolgot cselekedett, főként most a farsang idején, ami még a kevésbé ájtatos világiakhoz sem illik, hát akkor hogyan ítélhető meg egy szerzetes, ezért hát, ha ott lesz a társaságában, tudja legalább, hogyan kell kezelni és mivelhogy az én személyemet képviseli ott, azért hát alkalmazza mindazon eljárási módokat, amelyeket alkalmaznék én magam, ha ott lennék személyesen, Atyaságod lelkét terheli ez a felelősség ebben a sajátos ügyben és ha hazamenne, akkor úgy kell bánni vele, ahogyan azt megérdemli, ha nem mutatna semmi javulást. – Szeretném tudni, hogy miféle formában vannak annak a háznak dolgai, mert ha minden rendben van, akkor szeretném igénybe venni rendi egyetemes érdekek szempontjából és arra, mi a Szerzetnek nagyobb hasznára lenne, szeretném, ha minden szorgalommal azon lenne, hogy teljesen rendbe hozná azt a házat.” – (Róma, 1635. márc. 22.)
„Atyaságodnak legutolsó levelére, amelyet febr. 23-án írt, a következőképpen felelek: már készen voltak az útra, hogy oda induljanak az igen gondosan kiválasztott személyek és Péter készült, hogy hajóra szálljon, amikor az Asszisztensek tanácsa hívatta P. Onofriót és kikérdezte, hogy hol szándékoznak megnyitni az iskolát, ő azt felelte, hogy Sig. Patti házában és amikor megkérdezték, hogy már kézben van-e a ház, azt felelte, hogy Sig. Patti nem hajlandó addig átadni a házat, míg kézhez nem kapja a megígért négyezer scudit, és amint Atyaságod írja, egyáltalában nem tudják azt megmondani, hogy mikor tudnak eleget tenni ennek az ígéretnek, kötelezettségnek, a tanács úgy döntött, hogy P. Onofrio egyedül menjen vissza oda és értesse meg az egész várossal jóakarónk támogatásával, hogy mi készen vagyunk arra, hogy ott szolgálatukra legyünk, de mindenekelőtt a helyet kell biztosítani, ahol hivatásunk szerint munkálkodhatunk, amit mégsem lehet végezni úgy semmi nélkül vidéken, falunk, így fog megoldódni Atyaságod problémája is a novíciusokat illetőleg, mert addig nem kell felvenni, míg nincs ház, mert ideküldeni őket, csak nagy kínlódás, fáradság és igen kényelmetlen mindannak, aki idekísérné őket, mind maguknak a novíciusoknak, nem is számítva azt a sok veszedelmet, ami a hosszú út folyamán fenyegetheti őket, érheti őket. – Fr. Carlo maradjon ott, míg más intézkedést nem kap és iparkodjék továbbra is rendesen viselkedni, mint ahogyan Atyaságod írja, hogy jelenleg semmi kifogás sincs ellene. Más különösebb írnivalóm nincs, majd P. Onofrio beszámol élőszóval mindarról, hogy mi az én szándékom és mit üzen az Asszisztensek tanácsa, úgy gondolom, hogy holnap útnak indul Rómából. Imádkozzanak érte, hogy a hosszú úton semmi baj ne érje, hogy szerencsésen hazaérkezzen, hogy az Úr áldja meg útját.” – (Róma, 1635. márc. 22.)
„Csak most értettem meg, amiről régebben tájékoztatott engem »caritas vestra«. Mindezideig a nehéz, rossz idők miatt nem tudtam ezeket a dolgokat rendezni, orvosolni, ahogyan most remélem, hogy hamarosan meg is tehetem az Isten előtt tetsző dolgot cselekedvén. Gondoskodjék »Caritas Vestra«, a maga részéről, hogy mind az iskolában, mind a házban minden lehetséges módon védje, segítse elő az Istennek kijáró tiszteletet és a Szerzetnek a tiszteletét gyarapítsa, hiszen meg van a rátermettsége. Isten áldja meg.” – (Róma, 1635. márc. 20.)
„Megtörtént a megegyezés Sig. Antonio Tontival és ha majd kéznél lesz a megegyezésről a jegyzőkönyv, juttassa vissza a négy ajtófüggönyt, hasonlóképpen vissza kell adni a képeket, amelyek ott vannak a cesenai házban, úgy gondolom, hogy néhány darab és nem művészi értékűek, a megfelelő nyugtázással adják át mindezeket. – Ami pedig a részletkérdéseket illeti, amikről Atyaságod azt mondja, hogy Sig. Biaso kezében vannak, ő azt mondja, hogy ő nem kapott mást mint száz scudit Sarzettitől és kétszázat P. Pelegrino idejében, az elismervények a nyugtatványok között lesznek és együtt találhatók a legutolsó nyugtatvánnyal, amely 1634 februárjában kelt és még azonfelül azt is állítja, hogy nem kapta meg a 300 scduit a malmokért, amelyeket Sig. Card. de Bagno vásárolt meg, ezért hát Atyaságod nézzen utána, hogy ottani értékeben kinek fizették ki a 300 scudit, ami itt a római értékben megfelel 240 scudinak, mindenről részletesen értesítsenek és küldjék meg nekem a 300 scudiról szóló nyugtának a másolatát és még azt is mondja, állítja, hogy Atyaságod mind a mai napig semmit sem fizetett neki, ezért hát nézzen utána és fizessen neki valamit és írja meg nekem, hogy miből tudnának egy kis pénzt szerezni, mivelhogy fizetni kellene néhány száz scudit Sig. Antoniónak, amit ő a Colegiónak előlegzett és az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1635. márc. 24.)
„Írtam a megelőző levelemben, hogy Sig. Biaso azt hangoztatja, hogy mutassuk elő az ő nyugtáit, amit ő is tudomásul vesz majd, de nem máskülönben, ezért hát küldje meg nekem a nyugtát a malmokról, amelyeket visszavásárolt Sig. Card. de Bagni, amit elrendeltem, hogy adják át Sig. Biasónak és most azt mondja, hogy őnála nincs nyugta, ha Atyaságod ott találná, küldje el nekem, hogy szembeállíthassam, felmutathassam. – Most pedig tudomására hozom, hogy mi van a Sig. Antonio Tontival történt megegyezés után a jegyzőkönyvben, tehát elrendezvén a számadásokat 500 scudi tartozásunk van, amelyből most le akarok fizetni 150 scudit a Palazzo bérjövedelméből, a másik felét talán majd három hónap múlva, és az utolsó részletet újra három hónap múlva, amiről majd gondoskodom, amikor közzé lesz téve, most pedig figyelemmel kísérjük a hagyatéki dolgokat, amelyek felől egyedül Sig. Card. Biscia illetékes határozni, ezen a ponton vagyunk, de most már az ünnepek előtt nem történik semmi. – Amikor ott járt, ott volt Piolio, akit az Isten áldjon meg, a Colegio ellenében egy más valaki javára adta véleményét, aki azt mondotta, hogy faanyagot adtak a kardinálisnak és egyéb dolgokat az építkezéshez Monte Sionra és most előhozta, előállott Piolio véleményével, Isten engedje, hogy neki ne legyen része benne és 80 scduit követel, Atyaságod nézzen utána, érdeklődjék és iparkodjék feltárni az egész helyzetet, hogyan is áll az egész ügy és ha a bizonyítékok, amelyekkel előállt, csakugyan megfelelnek a valóságnak és világosan igazolják az adósságot, mivel nem látom világosan a dolgot a kardinális szempontjából, csak bizonyos dolgok biztosak, amiket az asztalos csinált akkoriban, minél előbb járjon utána ennek a dolognak. – Ami a Pavirano birtokot illeti, én úgy látom jónak, ha tehermentesítik, más birtokrészre ruházzák rá a terhet, amelyek biztosítják a kápolnák értékét, ennek is nézzen szorgalmasan utána és értesítsen engem, megkaptam a S. Crisogono-kápolna alapításának a jegyzőkönyvét. – Ami a birtokrészek eladását illeti, várhatunk vele, míg a húsvéti ünnepek el nem múlnak, hogy mit döntenek a hagyatéki dolgok felől, amelyek, ha miénk lesznek, akkor befejeződik a pereskedés és minden akadály megszűnik, de ha nem fejeződik be, akkor kezdődik az újra perbehívás, fellebbezés. – Ha Sig. Bologhini fia jönni fog, jókor fog jönni, mert a ház végső szükségben van, annak az ügye, aki nem végrendelkezett, elveszett teljesen, mivelhogy P. Fausto nem volt hajlandó tanúskodni. – Írok újra P. Bernardinónak, vagy ha Húsvét elmúltával itt lesz, beszélek vele személyesen. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. márc. 27.)
„Átnézettem a határozatokat a hagyatéki dolgokat illetőleg, és annyi ilyent találtam, hogy remélhetőleg az ünnepek múltával meglesz a döntés javunkra és akkor majd elküldöm a visszavonó írásokat, amelyeket Sig. Lorenzo küldött meg, amelyek akadállyal szolgáltak a birtok eladását illetőleg és úgy hiszem, hogy Sig. Card. de Bagni átveszi a malmokat és pedig remélhetőleg azon az áron, amelyen a b. e. kardinális vásárolta, ezért ha egy kicsit várunk, megkapjuk ugyanazt az árt, a gabonaféle, amely 4 scudi volt, most drágább, Atyaságod minden lehetséges módon igyekezzék egy kis pénzhez jutni eladván, amit csak lehetséges, mert ha fr Arcangelo szorgos támogatására várunk, akkor soha semmiféle adósságot ki nem tudunk fizetni, az elmúlt évben is a hagyatéki dolgokból, terményből mindössze 600 scudit kapott Róma, tárgyaljon a kápolnák javadalmát terhelő adósságok megszüntetéséről és írják át azt a terhet más birtokrészre, hogy a kápolnák javadalma tisztán álljon. – Itt mindezideig olyan hideg volt és annyi hó, amennyi januárban és februárban volt. – Ma érkezett Card. di Leon, Richelien testvére nagy pompával, azt beszélik, hogy az ünnepek múltával Borgia és Caponi kardinálisok elutaznak, emlegetik, hogy új kardinális kinevezések lesznek, de semmi alapja sincs a találgatásnak. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. márc. 31.)
„Atyaságod társaival együtt maradjanak ott, míg újabb intézkedést nem kapnak, amikor majd megkapják az utasítást az indulásra, az intézkedéssel együtt megkapják a kért könyvek jegyzékét is. Legyen rajta, hogy minél jobban, amennyire csak lehet, képezze magát a matematikában, hiszen láthatják, hogy szívesen veszi, látja a világ. Amikor tehetem, küldök majd valakit, aki ellátja a konyhai dolgokat és visszarendelem azt a novíciust. Addig is Atyaságod bátorítsa, tartsa benne a lelket, ne hagyja csüggedni. Deo gratias! Áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1635. márc. 31.) – „Nem értjük, hogy mit akar mondani a Kongregáció a nekünk megküldött jelentésben, Atyaságod minél előbb világosan, értelmesen értesítsen engem.”
„Megmutattam a számlákat Sig. Biasónak, de nem akarja megérteni az írások tartamát, amely a következő képen szól: én, Biaso jószágigazgató P. Arcangelo di S. Carlo piarista atyától kaptam 120 scudit kiegészítésül a 200 scudihoz, amit a Generális atya fizettetett az én hitelezésem törlesztésére, amit a Colegio Nazarenóval kapcsolatban hiteleztem, bizonyságul adtam a jelen írást 1630. ápr. 22-én. Én, Biaso jószágigazgató s.k. – Most azt mondja Sig. Biaso, hogyha ez a 120 scudi kiegészítésül van a 200 scudihoz, akkor feltételezhető, hogy megkapta a másik részt, ami a 200-ig hiányzik, ami 80 scudi és a régebbi elismervényekben, nyugtákban nem található más, hanem csak az, amely 50 firenzei vagy velencei dukátnak felel meg, amely 250 lírának felel meg, római pénzben 50 scudinak, már pedig 80-nak kellene lenni, hogy ki legyen a 200 scudi, amiről szó van a 120 scudiról szóló elismervényben, ezért hát a nevezett Sig. Biaso szeretne világosabban látni és azt mondogatja, hogy Atyaságod elküldhetné az eredeti okmányokat, amit egy giulióval lehet biztosítani a postai főkönyvben ott és így el lehetne küldeni a postai csomagban Rómába, amit az én kezembe kell adni és az átvételt aláírással igazolni, amiért hát a legközelebbi küldönccel vagy postával elküldheti neki, hogy egész világosan lássunk a két nyugtatványt illetőleg, amelyek nincsenek ott benne a legfontosabb számlák között és ő kész arra, hogy mindent jóindulattal elrendezni, ha valami tévedés mutatkozna a számlák körül. – Ami fr. Pietrót illeti, szerfölött visszatetszik nekem, hogy ilyen rossz formában bocsátott el, ez a mi elöljáróink fösvénysége, hogy amikor egy valakit más helyre küldenek, a leghitványabb ruhákban küldik tovább, ami csak található a házban, hogy visszatartsák maguknak a javát, nincs bizalmuk az Istenben, az isteni gondviselésben, aki gondoskodni fog rólunk, ha szeretettel vagyunk testvéreink iránt. Rajta leszek, hogy küldjek oda másvalakit, mihelyt csak erre alkalmam lesz, aki majd megfelel a kívánalmaknak. – A Pápát váratlanul valami kis baj érte Virágvasárnap a pápa Capella alkalmával, azt mondják, hogy valami szédülés, hihetőleg már jobban van. Az úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. ápr. 1.)
(Levéltöredék másolás után) „Lehetséges, hogy amit már annyiszor megírtam Atyaságodnak, hogy ne akadályozza meg, hogy fr. Eustachio eljárhasson a Palazzóba, hogy a Sig. Viceré leánykáját taníthassa, Atyaságod kíméletlenül bánik vele olyan értelemben, hogy erőszakolja, hogy hagyja el Palermót, amiért megsértődött a nevezett Signora és azt írta nekem, hogy egyáltalában nincs tetszésére, ha a nevezett fratellónak el kell mennie Palermóból a rossz bánásmód miatt, amelyben Atyaságod részesíti őt? Ha az említett fratello nem ment volna el, megengedem neki, hogy kint lakhat, amit tanácsol neki P. Maestro Santi és ebben Atyaságodnak is meg kell nyugodnia, hacsak nem akar ellenkezni annak az akaratával, aki Isten helyettese.” – (1635. ápr. 5.)
(Levéltöredék másolatban) „Isten tudja, hogy mennyire visszatetszik nekem, hogy P. Melchior megakadályozza, hogy eljárjon tanítani Signora D. Giovanna Riberat azzal, hogy rosszul bánik önnel, többször is megírtam neki, hogy ne akadályozza meg önt, tegye, végezze csak továbbra is függetlenül ezektől a közönséges eljárásoktól, én úgy látom, hogy ő kevésbé veszi az én intézkedéseimet. Ezért hát aztán, ha még nem utazott volna el Palermóból, rendelkezésem nélkül ne is utazzon el, hanem folytassa a tanítást és legyen a Viceré leányának a szolgálatára és akinek rendelik, és ha szükségesnek látja, jelen levelemmel megadom az engedélyt, hogy a házon kívül lakhassák, hogy ne kelljen az említett atyával egy közösségben lenni, hogy mint azelőtt, folytathassa a szolgálatait a Palazzóban, a követendő magatartást beszélje meg a minorita atyával, P. Maestro Santi Salaval.” – (Róma, 1635. ápr. 5.) Jegyzet a levélhez: „Kalazancius írt Sig. Giov. Riberának, a levél a herceg kezébe került (erről a levéről Kalazancius említést tesz 1635. máj. 31-én fr. Eustachiónak írt levelében). A Viceré hívatta P. Melchiort és a leányát, aki tagadta, hogy írt volna a Generális atyának. – Ilyenféle levél a királyné udvarhölgyének fiától származik és azt fr. Eustachio írta alá, ezzel azt akarta elhitetni, hogy a levél növendékétől, Signora Giovana Riberától való. Megvallotta, hogy még másik két levelet is írt, egyek a Vicerének, egyet D. Giovannanak, amelyekben elmondja, hogy P. Melchior rossz bánásmódja miatt akart elmenni.”
„Elolvastam hosszú levelét, részvéttel vagyok ön iránt, mert nem tud türelmes lenni, nem rendelkezik a szükséges türelemmel, hogy Krisztusnak hűséges tanítványa lehessen, nagyon jól tudom mindazt, amit mond, az emberi okoskodás szerint nem szenvednünk kellene, de ha az Isten azt akarja, hogy ebben az életben szenvedjünk, hogy ne büntessen bennünket a túlvilágon, én úgy gondolom, hogy mindenki, aki józanul gondolkozik a szenvedést kegyelemként kell fogadni az Isten kezéből, emlékezzünk csak az Alexandriai gazdag özvegyasszonyra, az ő példájára, aki azt kérte a Pátriárkától, hogy küldjön hozzá egy olyan asszonyt, akit házában tarthat, akivel szemben gyakorolhatja a szeretetszolgálatot, végül is küldött hozzá egy házsártos, nagytermészetű nőt, aki nem csak hogy azzal volt terhére a jótevőnek, hogy minden kiadását fizette és szolgálatára volt, hanem még ellene volt szavaival, beszédével és mindent felforgatott tetteivel bosszantotta, ő pedig Istentől kapott kegyelmi élettel elviselt minden kellemetlenséget, igazságtalanságot, a mi tanulságunkra írattak meg az ő példaadása, Atyaságod szívesen tartózkodna olyan elöljáró vezetése alatt, aki meglehetős jó és türelmes volna, de nem egy olyan valakinek a vezetése alatt, ki keményen parancsol és eléggé durva. Kérjük az Urat, hogy adja meg a türelmesség kegyelmét, egyre nagyobb türelmes lelkületet, mivelhogy a szenvedés csak rövid ideig tart, a jutalom pedig örök. Adja meg nekünk az Úr ezt a lelkületet az ő nagyobb dicsőségére és áldjon meg bennünket. Remélem, hogy a legközelebbi májusban tudok küldeni P. Pelegrino számára segítséget és Atyaságodnak is. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. ápr. 7.) – „Folyik a háború itt Itáliában, Németországból nem jöhet segély, mert a franciák elfoglalták Valtellinát néhány nappal ezelőtt és részben Montanát, Pármát és Savoiát.”
„Ide érkezett Sig. Bologhini idősebbik fia, vele jött testvére Francesco, aki tíz hónapig itt volt a mi házunkban minden fizetség nélkül, legfeljebb csak szép szavakat mondtak, olyanformán beszéltek, hogy ők azt hitték, hogy ingyenesen tartjuk a testvérét, hitelt adván fr. Arcangelo bíztató szép szavainak, aki azt írogatta nekem, hogy a nevezett Sig. Bologhini nagy dolgokat tesz a Colegio érdekében, de mindezideig nem tett semmit sem és azt mondja, hogy nem rajta múlt, íme ez az eredménye fr. Arcangelo felelőtlen beszédének, aki folyton csak arról írt nekem, hogy ezt meg azt teszi, mondja Bologhini a Colegio érdekében és milyen nagy dolgokat és én abban a jó reményben voltam, hogy amit mond, meg is cselekedte és ezért tartottam itt a fiát. És amikor összecsomagolta testvérének az ágyát és egyébholmiját, azt mondotta, hogy beszélni fog édesatyjával, hogy lassanként rendezzen mindent fr. Arcangelóval, ezért hát majd kísérje figyelemmel, hogy mit hogyan fognak elrendezni. – Ami pedig a hagyatéki dolgokat illeti, néhány nap múlva elinétződik, most vannak az utolsó rendelkezések ebben az ügyben és ha ezekkel végeztünk, azután meg sorra kerülnek a malmok ügye és a terméshozam kérdése, a megegyezés értelmében, amely Sig. Antonio Tontival jött létre Sig. Bernadino Biscia közvetítésével, adósok maradtunk annyival, amiből most le kellett fizetni 180 scudit, amit lefizettem fél évre a Palazzóból kapott jövedelemből, a félév számítása az elmúlt márc. 1-től számít és azonkívül kifizettem 57 scudit a Collegióban végzett munkálatokért, így aztán alig maradt pénzem a 350 scudi kölcsön kamatainak a fizetésére, ami félévenként 105 scudi, máj. 17-vel kezdődik ez a fizetési idő, Sig. Carduccinak kell fizetnünk, ezért hát égetően szükséges, hogy május 8-10-ig küldjön legalább 70 scudit, adja el, amit jónak lát eladásra és amit lehet eladni. – Card. Ubaldini pápai áldásban részesült, úgy látszik, hogy a baj halálos, új kardinális kinevezéseket várunk, azt mondják, hogy a mi Urunk a Pápa négy vagy öt nap múlva nyaralóba megy. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. ápr. 14.)
„A legutóbbi postával megkaptam a küldeményt, amelyben benne vannak Sig. Biasónak saját kezűleg írt elismervényei, úgy gondolom, hogy már ő nem is emlékezett minden írására, most mindennek igen nagy hasznát veszem, amelyek az utolsó alkalommal nem voltak kéznél. – Ami azt a nehézséget illeti, hogy aki vásárol a birtokrészletből és nem tud egyszerre fizetni, nézzen utána, hogy elfogadják-e azokat a fizetési feltételeket, ahogyan annak idején a b. e. kardinális rendezte a fizetségeket, amikor ő vásárolta a birtokot, úgy gondolom, hogy azt elfogadhatják, s mivelhogy ott vannak a pénztári naplók, Atyaságod ezek megtekintése után egyszerűen tárgyalhat a felekkel, ami a másik nehézséget illeti, várjunk nyolc napot, amikor megtörténik a hagyatéki dolgokban a döntés és ha a mi javunkra dől el az ügy, akkor vége a pereskedésnek, de ha ellenünk lesz, akkor megküldjük a felhatalmazást, hogy eladhassák a hagyatéki földeket. – Ami pedig fr. Arcangelót illeti, nagy passzióval, kedvteléssel rendelkezik az ottani ügyekkel, de egyáltalában nem úgy mint ahogyan kellene. Azt írogatta nekem, hogy Bolgohini milyen nagy jótevője a Colegiónak, úgyhogy én ennek nyomán írtam azt,hogyha így vannak a dolgok, akkor itt tartjuk a fiát, de kitűnik, hogy semmit sem tett, akkor én miért verjem magam ilyen nagy költségekbe a semmiért? Ezek azok az u. n. hasznosságok, amelyeket ő szerez nekünk és amikor kifejeztem óhajomat, hogy szeretném, ha teljesen tisztáznánk a fizetségeket, azt mondta nekem a fiú bátyja, hogy majd ott rendeznek mindent, itt lakott a mi házunkban néhány nap híján 10 hónapig, legalábbis havonként fizethetne öt scudit, annak előtti ms. Valentinónak hét és fél scudit fizettek. – Minthogy megkaptam az említett pénzt, vásároltam nyolc hordó bort Frascatiban, hat scudiba került egy hordóval, azaz nyolc mércés egy-egy hordó és hordónként egy scduiért hozták Rómába, ha nem tettem volna meg, később vásárolhattam volna drágában. – Írtam már afelől, hogy fizethessek Sig. Antoniónak és Carduccinak a kamatokat, 70 scudira volna szükségem, még pedig május közepén esedékes a fizetés. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. ápr. 18.) – „Ha majd ott lesz P. Gio. Stefano, mondja meg neki, hogy menjen Anconába, hogy holnap indul Rómából P. Bernardino Anconába, aki által levelet küldök.”
„Egész aprülékosan értesültem a dologról, hogy mit írt önnek fr. Gio. Battista di S. Bartolomeo és úgy találtam, hogy a dolgok össze vannak keverve, itt volt Rómában papi ruha, öltöny nélkül nagyon jól kiöltözve fr. Janicolo Genovából, azt akarta kieszközölni, hogy megkapja a felmentést, hogy visszatérhessen a világba, amit természetesen nem kapott meg és tudván, hogy én fogságra akartam vetni, visszaiparkodott Genovába és most ezen eset felett néhány világi, akik a sekrestyénkben segítenek, azt beszélték, hogy az a híre járja, hogy valaki közülünk papi öltöny nélkül távozott és egyesek azt kezdték suttogni, hogy P. Stefano Cherubini volt, de az ügy hamar elaludt és maguk a világiak kijelentették, hogy tévedtek és a házban is alig beszéltek róla, hogy én nem is értesültem róla és a mieink közül is senki sem hitte el, hiszen mindnyájan tudják, hogy minden héten írok önnek és kapok is öntől minden héten és egész részletesen, az a személy, akiről Atyaságod ír, tudja, hogy Atyaságod ott tartózkodik és ír nekem minden héten és az egész eset úgy történt, ahogy föntebb elmondtam. – Ami a Bologhinit illeti, megírtam már, hogy mit mondott nekem az idősebbik testvére, a bátyja, hogy gondja lesz rá, hogy eleget tegyen P. Arcangelónak lassan egymásután, amivel elismerte, hogy ugyancsak kevéssé volt a Colegio javára, előnyére, ezért hát minden szorgalommal azon legyenek, hogy a Szerzet megkapja a 10 hónap költségeit, mivelhogy semmi hasznosságot nem tett a Colegiónak. – Hogy a csikót Bolognába vigyék, majd erről tárgyalok egyik fiatallal, aki május 2-án vagy 3-án tesz fogadalmat és utána azonnal indul Bolognába és utána Fananóba és tárgyalni fog édesatyjával, hogy szálljanak meg az ő házában, Nicolo Menegatinak hívják ezt a kispapunkat és majd más alkalommal megírom, hogy hol laknak. – Emlékeztetem P. Gasparót, hogy a legelső postával küldje az engedélyeket, amelyeket Atyaságod kér. Egyébként is mindazt, amiről írt nekem, el fogok mindent intézni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor. Amen.” – (Róma, 1635. ápr. 25.) – „Card. Ubaldino három vagy négy napja, hogy meghalt, itt temették el a Minerva templomban.”
„Megkaptam a számadásokat az asztalostól, a rimini kereskedőtől és legyen arra gondja, hogy az ügyet a pereskedés tárgyát bízza azokra, akiket írásban említett Atyaságod. P. Gasparo küldi Atyaságodnak azokat az engedélyeket, amelyeket az ottani Sig. Mercante (kereskedő?) leánya számára kért. Megírtam már a múltkor, hogyan volt az az eset azzal a habitussal, személyi tévedés volt, egyesek azt hitték, hogy a genovai fr. Nicolo Atyaságod lett volna, de rögtön tisztázódott az ügy. – Ha P. Gio Stefano még nem utazott volna el Anconába, minél előbb induljon. – Azt mondják, hogy a Pápa ez évben nem megy a nyaralójába, hanem csak itt tartózkodik majd a Monte Cavaleón. Az Úr adjon neki erőt, egészséget, hogy hordozhassa méltóságának terhét. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. ápr. 28.) – „Értesítsen, ha netán akadnának birtokvásárlók, írtam már afelől, hogy olyanformán oldhatják meg a fizetési kötelezettségeket, ahogyan annak idején vásárolta és fizette a dolgokat a b. e. kardinális.”
„Az az állandó atyai gondoskodás, amellyel Eminenciád törődik a mi ügyeinkkel, engem feljogosít arra a reménységre, hogy a mi rendi ügyeink, hogy a mi szerény szerzetünk azokon a tájakon a legszebb fejlődést fogják felmutatni, mivelhogy még gyenge és kicsike, az történik vele mint akármilyen palántával, növénnyel a gondos kertész keze alatt, aki gondos törődéssel vigyáz rá és védi minden veszedelemtől, így aztán rövid idő alatt észrevehető a gyarapodása, a virágba borulása és a gyümölcshozam. Eminenciádnak volt alkalma látni, hogy milyen kicsiny és gyenge ez a most sarjadó növény, Istennek ez a műve, kérem, hogy sohase szűnjön meg vigyázni ár és gondozását, ápolását soha el nem hagyja, meglehet, hogy majd egyszer lesz alkalma még élvezni érett gyümölcsét, édes termését. – Útnak indítottam az ottani rendházakba két áldozópapot és egy fratello kisegítő testvért, merem hinni, hogy megfelelnek a kívánalmaknak és segítségére lesznek az ottani házaknak és az egyiket igen alkalmasnak ítélem a noviciátus vezetésére. Legyenek tetszésére a Mindenhatónak Eminenciádnak kegyes szándékai és áldja, segítse szent elhatározásait és a mi törekvéseinket az Ő nagyobb dicsőségére. Erre a szándékra kérem az Istentől Eminenciád számára minden munkájára az áldást, szerencsét, sikert. Alázatos tiszteletem kifejezésével vagyok az ön tisztelője.” – (Róma, 1635. ápr. 28.)
„Ami a birtok melletti kőhidat illeti, amelyet annak idején sig. Torchi adott el a kardinálisnak, én úgy gondolom, hogy együtt jár a Palazzóval, éppen azért én azt tartom egyetlen megoldási lehetőségnek, hogy úgy adják el, ahogyan vásárolta a Kardinális a Palazzóval együtt, amelyre egyébként nem fog senkit sem találni, aki megvásárolná. – Ami pedig a pénzt illeti, jónak látom, hogy amikor együtt van egy bizonyos összeg, hozza el fr. Arcangelo, nem kell annyi más érdeket fizetni, annyi érdekeltséget, miközben majd én beszélek itt Cesenából való emberrel, aki ott átvenné a pénzt és itt leadná. – Sürgethetné a Bologhini-féle ügyet, valamint a Mario Guidiniét is és ha ezen utóbbitól nem lehet a pénzt megkapni, elfogadhat tőlük gabonát vagy más egyenértékű dolgot, a hagyatéki dolgokat sürgetjük, de ha Card. Biscia Ganzanóba megy, amint beszélik, akkor semmi sem történik, míg vissza nem jön. Card di Bagno néhány nap múlva püspöki székhelyére, Rietibe megy és marad egy ideig, egyelőre más mondanivalóm nincs. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. máj. 2.)
„A nagy szegénység és a szeretet, amellyel tartozunk annak, aki olyan helyzetbe jutott, mint a Pietro Casinese édesanyja és nővére, aki egykoron a Colegio Nazareno növendéke volt és novíciusunk is egy időben, arra késztet engem, hogy Isten iránti szeretetből indíttatva tizenegy giuliót rendeltem neki a jegyzőtől, a meghatalmazás és és a bizonyságlevél a jelen levelemmel egy postai küldeményben van, Atyaságod vegye kezéhez és legyen jó ajánlással ahhoz, akihez fordulniuk kell, hogy az a nevezett Pietro valami segélyt juttathasson édesanyjának és nővérének, ami nagy szeretetszolgálat lesz. Ezeket akartam jelen soraimban megírni.” – (Róma, 1635. máj. 3.) – „Értesítsen majd a postaküldemény megérkezéséről.”
„Szerintem nem egyszerű dolog, hogy annyi időn át eltitkoltuk a hiteleket és most, amikor a Colegio létezik, annyira meglepnek bennünket és Isten tudja és mindezt Piolio idézte elő, kavarta fel és annak a bizonyos Luigi Brighi intézőnek az említett Piolio annyit juttatott, hogy kiegyenlítettnek tekinthető, kifizetettnek és nem kell hitelt adni minden követelőzésnek, főként most, amikor a Colegio tele van adósságokkal, azokat kellene fizetni. Amit Atyaságod az »Arcipretet« illetőleg ír, néhány alkalommal már azt feleltem, hogy rábízom az ügyet a mieinkre. – Ha jobbnak találja Atyaságod, gondolja meg, akkor a kis kutyát a csikóval együtt adja el, ha pedig a csikót Bolognába viszik, hamarosan ott lesz fr. Nicolao, világi nevén Mangati, aki most, május 3-án tett fogadalmat, Fananóba megy tanítani, Bolgonán keresztül megy, tárgyalhat vele, vag az ő házukban vagy valamelyik barátjánál beköthetik a csikót. – P. Gasparo atyával együtt át fogjuk tekinteni a számlákat, hogy kiegyenlítsünk mindent. Az asztalos számláinak a reviziójánál majd meglátjuk, hogy nem kell-e ott valamit elintézni, hogy lássa, hogy a tételek megbízhatók-e vagy nincs-e valami észrevételezés? – A pénzküldésnek a módját még nem találtam meg, szorgalmasan utána nézek és majd értesíteni fogom és értesítettem Sig. Pier Francescót a szentszéki hozzájárulásról, engedélyről az eladást illetőleg. Napról-napra készen vagyunk, hogy küldjük a hagyatéki dolgokról a végzést, ezért hát emiatt a rövid idő miatt nem kell kérni a munkások helyezését, a levél el lett küldve P. Pier Francescónak. Azt beszélik, hogy a mi urunkon, a Pápán néha betegségi tünetek mutatkoznának, de hétfőn, tegnapelőtt konzisztóriumot tartott és úgy látszott, hogy jól van. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. máj. 9.)
„Mellékelten küldöm a hónap szentjeinek a képecskéit, valamint egy Kempist, a legkisebb formátumban, amilyent sikerült találnom. Ami P. Matteót illeti, úgy tiszteljék mindnyájan mint elöljárót, mint ahogyan engemet tisztelnének, helytelenítem, hogy fr. Francesco Mariától elvették az apró festett szentképeket, de megérdemli, ha engedély nélkül tartotta a szobájában, mondja meg neki, hogy írtam az elöljáró atyának, hogy szorgalmasan nézzen utána, hogy hol vannak így engedély nélküli dolgok. – Itt most valamiképpen kényelemsebben elhelyeztük a stúdiumot egy újonnan vásárolt házban, a noviciátus szomszédságában, az új maestro, úgy látom, hogy szerényebb tehetségű a régivel szemben. Az Úr áldja meg, legyen buzgó és alázatos, hogy dupla eredményt érjen el az iskolás gyermekeknél (jámborságban és tudományokban).” – (Róma, 1635. máj. 13.)
(Levéltöredék másolat után) „Ami pedig fr. Eustachio ügyét illeti, az okosság és a Szerzet iránti buzgóság azt javallották volna, hogy nem kellett volna szellőztetni a dolgait, amit fiatal meggondolatlansággal követett el, kevés bölcsességgel és tegye meg, amennyire csak megtehet, hogy minél kevésbé teregessék a világiak elé, mivelhogy így a Szerzet megbecsülése ennek a dolognak folytán igen sokat vesztett és nem mindenestül volt Isten megsértése. – Ami pedig a templom tervét, alaprajzát illeti, nem a mi szegénységünk szerinti terv, amely nagyságban inkább hasonlítható a jezsuita atyáékhoz, mint hasonlóságban a kapucinusok templomához, én szívesebben veszem azt az építkezést, amely inkább oratórium, mint kupolás templom, mert az ilyenhez az alapok ugyancsak költségesek. De a templomról még ráérünk gondolkozni, elég gondunk van a mindennapi problémákkal. – Ugyanabban a levélben örömét fejezte ki Sig. Segretario della Luna ártatlanságán, bizonyára azért engedte meg neki az Isten, hogy ez nagy előmenetelére legyen neki, ezért adta neki az Úr isten az erőteljes termetet, vállakat, hogy megbírja ezt is. »biligentibus Deum omnia...«” – (1635. máj. 13.)
„Ami a S. Angelo in Vadobeli terveket illeti, ha az illetékes elöljáróktól megkapjuk az engedélyt az építkezésre, akkor megkezdhetik, éppen azért minden igyekezettel járjanak utána, hogy megkapjuk azt. – Ami pedig az eladási dolgot illeti, Sig. Pier Francisco de Rossi az illetőnek, aki hozzá ment érdeklődni, hogy nyugodtan vásárolhatnak-e Atyaságodtól, azt válaszolta nekik,hogy egész nyugodtan belemehetnek a vásárba, természetesen a megfelelő megegyezéssel, hogy mire kell fordítani a pénzt, ezzel az üzenettel küldte hozzám az illetőt. – Örülök annak, hogy szorgoskodnak a Bologhini- és a Guidoni-féle ügyekben. – Annak az atyának az ügyét illetőleg pedig, amiről P. della Maddalena referált, hogy P. Nicolo Maria atya az, aki az én intézkedésemre megy az ő helyére Fananóba, Bologna felé vette útját, onnét Modenába, ahonnét visszatért Firenzébe, aztán újra Modenába, hogy a modenai hercegnél elintézze testvérének az ügyét az apródi szolgálatra, ezek így és nem másképpen történhettek meg. Ami pedig a luccai Magit illeti, nem régen azt a hírt hallottam, hogy meghalt a római Campanában, tanítómester volt egy faluban, de úgy látszik, hogy mégsem így volt igaz, mert mások úgy referáltak róla nekem, hogy Szicíliában halt meg. – Ami pedig a fakereskedőt illeti, rajta leszünk, hogy egy bizottságot küldjünk ki, hogy felülvizsgálják a számadásokat, hogy eléggé bizonyítja-e az ő hitelét. – Ami pedig a Kőhíd birtoklását illeti, mondhatom önnek, hogy éveken át sem tudjuk eladni, ha mienk lesz a birtok és a Colegio birtokait ettől függetlenül eladjuk. – A hagyatéki dolgokban remélhetőleg néhány nap múlva meglátjuk, megtudjuk, hogy kié lesz a birtok, ezért hát, ha jó alkalom adódik az eladásra, csak dicsérni tudom, ha valamit el tud adni. – Fr. Arcangelo írt nekem, hogy tegyünk panaszt Cardinale Padronnál, hogy a cesenai hatóságok lefogták, elvitték a sajtot a munkásoktól erőszakkal anélkül, hogy mondták volna, hogy megfizetik-e vagy nem és hogy ott panaszaikkal a kormányzóhoz fordultak vagy a püspöki helynökhöz és Atyaságod minderről nem írt egy szót sem, ennélfogva, ha nem kapok más értesítést, nem teszek mindaddig semmit az ügy érdekében, nem is tehetek, mivelhogy azt is mondották, hallottam, hogy elviszik az árut, de meg is fizetik. – A malomtulajdonosok prókurátora azt beszéli, hogy onnét vár egy írást, amely ha megjön, azt mondja, hogy akkor a Collegióval együtt lének fel Tonti úrék ellen, vagy aki ellen kell, majd fellépni, néhány napja ennek, hogy ezeket mondta nekem Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. máj. 16.)
„Fr. Arcangelo írja nekem, hogy tegyünk jelentést az itteni uraknál, mivelhogy a fogdmegek ott Cesenában a Colegio területén garázdálkodnak és elszedik a dolgozóktól a sajtot és hogy ez a főnökség rendeletére történik, semmit arról nem szólnak, hogy a kormányzó beleegyezett-e mindebbe, most aztán, mielőtt panaszt emelnék, tudnunk kell, hogy a fogdmegek megfizetik-e a sajtot vagy erőszakkal elviszik fizetés nélkül, tudnunk kell tehát pontosan a dolgokat, hogy ellentmondhassunk nekik, ha ez szükségesnek látszik, amiért is Atyaságod értesítsen engem. – Értesítettem Sig. Pier Francescót, hogy nem szükséges a szentszéki beleegyezés, jóváhagyás. F. hó 17-én kell fizetnem 105 scudit Sig. Ger.mo Carduccinak a kamatokfejében és ha nem küld pénzes utalványt, bajban leszek, mert nincs annyi készpénzem, hogy eleget tudjak tenni a fizetségnek. – Atyaságodnak irigyei vannak és egyesek arról beszélnek, hogy ott lakomákat rendeznek a Colegio terhére, mindezt megjelentem, hogy tudomást vegyenek az ilyenféle beszédekről, hogy önök pedig úgy járhassanak el minden ügyükben, hogy semmi rosszat bizonysággal ne mondhassanak, amit én mindez ideig sem hittem el, de hát már csak úgy szokták csinálni az emberek, hogy a hatosból egy zérus hozzáírásával hatvanat hoznak ki, nem úgy csinálnak az irigyek is? Az Úr áldja mindnyájukat, most más írnivalóm nincs. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. máj. 13.)
„Ami a hagyatéki ügyben való idézést illeti, ne tartsa kellemetlenségnek, végeredményben nem valami nagy jelentőségű dolog és nem is lesz emiatt a dolog miatt kiközösítve. – Ami a fogdmegek dolgát illeti, az első lépés az, hogy az ottani kormányzónál kell jelentést tenni, hacsak ő nem törődne a dologgal, ami nem hihető, csak akkor kell itt szóvá tenni az esetet. – Ami a hagyatéki javakat illeti, hogy kié lesz, nagyon jól tudom, hogy mindent elkövetnek, hogy a maguk javára legyen a döntés, de a mi részünkről mi is mindent megteszünk, ami csak szükséges, reméljük, hogy az igazság szerint határoznak. Egyébként gondja legyen arra, szorgalmazza Bologhininél a tíz hónapi tartozás rendezését, jobb lett volna, ha ott maradt volna, ahol havi hét és fél scudit fizetett és ott meg semmit sem tett a Colegio érdekében, javára, ahogyan ön hitegetett engem, hogy mi mindnt fog tenni, mindezen dolgokban legyen megbízhatóbb, reálisabb, körültekintőbb mint amilyen eddig volt. Azért küldtem oda P. Stefanót, hogy adják el a birtokot, én úgy látom, hogy ön egyáltalában nincs segítségére, sőt azt veszem észre, hogy ön úgy gondolkodik, hogy egyszer s mindenkorra ott marad, mintha soha sem kellene onnét eljönnie, de én azt hiszem, hogy már nem sokáig tart az ottartózkodás, mivelhogy mindenképpen el kell adnunk minden ottani javakat. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. máj. 23.)
„A legutóbbi postával levelet kaptam egy valakitől, aki tisztelettel van Szerzetünk irányában és arról értest engem, hogy a tanácsülésen hárman szót emeltek intézményünk, munkánk ellen, kevés tisztelettel szólva a Szerzetről és a továbbiakban azt írja, hogy Atyaságodnak két beszédét tárgyalják, amelyek nem állhatnak meg a mérlegen és hogy ellene fognak írni és talán ki is fogják nyomtatni a Szerzet nagy kárára és olyasmit is beszélnek, hogy gyanús személyek vannak a Palazzóban. Megmutattam az említett levelet Sig. Flaviónak, aki íratott levelet a »De bonoregimine« Kongregáció titkárának a Mons Gonernatorenak, meglátjuk, hogy mivé fejlődik az ügy. A Via Lutan levő S. Maria templom kanonokja, a Szent Officium konzultora azt mondotta, hogy írjak Atyaságodnak, hogy jöjjön azonnal abban az esetben, ha Sig. Giulio Donati jelenlegi levele nem csendesítené le a kedélyeket, híreszteléseket, amelyekről nem tudom elgondolni, hogy honnét támadhattak. – Sig. Pier Francesco Rossi azt mondotta, hogy Atyaságod által eszközölt vásárlások és eladások a legmegnyugtatóbbak, várom, hogy mindezt írásban is megerősítse. – Ami Tonti úrék dolgai illeti, mi nem tudjuk azt megakadályozni, hogy mindent el ne kövessenek, hogy a jónak gondolt eszközökkel védjék a maguk igazát, de nem hiszem, hogy ezekkel ártani, megakadályozni tudnák az igazságot, ha az a Colegio javára ítél, ahogyan ezt reméljük is. – Sig. Antoniónak nagy pere van egy Magrino nevű másolóval, aki követelései fejében lefoglaltatta bútorait, amit csak talált a házban, az egész ügy a Signatura elé kerül, akik nagy részvéttel vannak az egész ügy iránt. – Érdeklődjék abban az irányban, hogy a Társulatiak elküldték-e azt az írást, amelyet vár az ő prokurátoruk, ha valami nehézség van, hogy azt küldjék, akkor más úton keressék ennek az ügynek az elintézését. Egyebekről majd máskor írok. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. máj. 23.)
„Jelen levelemmel küldöm az ötven scudiról a vevényt, a pénz Sig. Gabriello Martinelli részére lesz, a szelvényt jelen levelemmel együtt mutassa be Sig. Antonio Medicinek és ha megkapja a pénzt, küldje azonnal két fratellóval, mivelhogy az említett Sig. Gabriello kölcsönt vett fel és most már szeretné a tartozást fizetni. Magam azonnal visszautaznák Rómába, ha valami fogat kerülne, három napja állandóan csak a házban kell tartózkodnom a folytonos esőzés miatt, ha nem kerül kocsifogat, akkor indulok majd a kis somarellóval a hét végén legkésőbb. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Frascati, 1635. máj. 24.)
(Levéltöredék másolatban) „P. Melchior többek közt, amilyen meggondolatlanságokat követett el ön, említi, ami igen súlyos dolognak minősíthető, az, hogy mint valami apród, hamis levelet írt, mintha azt Signora D. Gioranna írta volna, amely levelet az említett Signora sohasem írt, hanem az egész az ön kitalálása. Ilyesmit nem hittem volna mindezideig és nem is hagytam volna, hogy mások ilyesmit feltételezzenek, míg csak ez a bizonyság meg nem győzött, hogy ilyesmi is lehetséges.” – (1635. máj. 24.)
„Hallom, hogy fr. Arcangelo széltében-hosszában, nyilvánosan mond minden rosszat Tonti úrékról Riminiben, ha ez igaz, amit én nem hiszek, nem jól van ez így, azért hát figyelmeztesse, semmiképpen sem beszéljen róluk semmiféle gyarlóságot az említett urakról, még ha ők mirólunk mondtak is volna valamit ellenünk. – A legutóbbi postával megküldtem önnek Sig. Giulio Donati levelét. Szeretném tudni, hogy mi van abban a két kifogásolt beszédben, amelyről azt mondják az ottani urak, hogy nem állhatnak meg a mérlegen, ahogyan a közgyűlésen erről szó volt és azt határozták, hogy még adunk engedélyt a Kegyes Iskoláknak, így írta nekem Sig. Marco Calvi, értesítést várok erről. Megkaptam a levelet a Cascudiról, fizettem 105 scudit Sig. Germ. Carduccinak f. h. 17-én esedékessé vált kamatok fejében. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. máj. 26.)
„Elolvastam, amint írja legutóbbi levelében, hogy csak az egyszerűsége folytán tette azt, hogy Signora Donna Giovanna nevében írt, én válaszoltam neki, sajnálván, hogy rosszul bánik önnel P. Melchiorre, és felajánlottam neki, hogy az az én gondolatom, hogy ön stb.” – (Róma, 1635. máj. 31.)
„Ill.re Sig.ra. – A mi P. Eustachiónk küld önnek néhány lapot, hogy gyakorolhassa magát minél jobban a kézírásban, biztosra veszem, hogy ezzel nem csak nagy megelégedésére lesz édesanyjának, a hercegasszonynak, hanem ha néhány szépen írott példányt küld, magának a hercegnek is örömet fog szerezni. És én mint az ön tisztelő szolgája, arra kérem, hogy küldjön nekem is megtekintésre néhány soros kezeírását, amelyen nem csak az előrehaladást, a fejlődést szeretném látni, hanem a jámbor életben való gyarapodást is, amely mint legfontosabb dolog, kell, hogy első legyen minden cselekedetünkben. Köszönts nevemben tisztelettel a hercegasszonyt, akiért nem szűnöm meg különösképpen imádkozni, hogy az Úr örvendeztesse meg hosszú élettel, élettársával és a hercegurammal egyetemben és önnel együtt.” – (Róma, ?)
„Nagy várakozással várjuk a beszédek másolatát, amelyekről annyit beszélnek ott, hogy egynémelyekben nagy visszatetszést keltettek és miféle hatást Sig. Giulio Donati levele és értesítsen engem, hogy jelentkeznek-e birtokvásárlók és hogy van-e valami nehézség az eladásban. Sig. Pier Francescónak semmi aggálya sincs, hogy ss nyugodtan eladhatja, csak anynit mond, hogy Atyaságod önmaga igazolására jól teszi, ha Atyaságod a szakértőkkel igazoltatja a birtoklást az ottani igazságos árakat feltüntetve, aztán akár dekrétummal, akár bírói jóváhagyással elkészítteti a jegyzőkönyvet. – Itt nem beszélnek másról, mint a háborús nagy előkészületekről Lombardiában és Flandriában. – Jelenleg üresedésben a spanyol Zappalá bíborosi széke, vele együtt jelenleg hét üresedés van a bíborosi testületben, az Úr engedje, hogy igazán apostoli lelkületű emberek töltsék be ezeket az állásokat és hogy áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. jún. 2.) – „Sig. Ger.mo Carduccinak fizettem 105 scudit és Sig. Antoniónak 180-t a megegyezés értelmében, úgy hogy most szinte egy fillér nélkül vagyok.”
„Megkaptam a két beszédnek a másolatát és annak bizonyságát, hogy azokon a beszédeken nem is volt jelen Marco Calvi nevű egyén, mindez azt mutatja, hogy az egész dolog csak kitalálás, mégpedig vagy egyik-másik tanítómestertől származik vagy egy olyan valakitől, aki minden kicsinyességen elakad, és az ilyen és hasonló dolgokkal nem is kell törődni, mert a nevezett mestereknek nincs nagy szavuk a Városnál. Én válaszoltam a hamiskodó Marco Calvinak úgy, ahogy azt megérdemelte és akiktől ered a levél – Itt Arra gondoltunk, hogy valami ellenmondás van az ügyvédek között a birtokeladását illetőleg, hogy kell-e Szentszéki engedély, hozzájárulás vagy nem? Card. Biscia, akinek feladata lett volna, hogy lezárja a hagyatéki pereskedést, most saját maga akarja előterjeszteni az első ülésen és most ennélfogva informálni kell az összes Kongregációkat, iparkodom találkozni a malmok prokurátorával, hogy megkezdhessük a tárgyalást. – Amikor alkalom adódik arra, hogy valami birtokrészletet eladjon, Atyaságod önmaga igazolására, nehogy azt mondja valaki, hogy az eladott területek kevesebbet érnek, mint amennyiért értékesítették, gondoljon arra, hogy becsültesse fel és hitelesítse az értékét, vagy törvényesítse, hogy lássák, hogy nem mellőzi el a Colegio érdekeit. Ez a felfogása Sig. Pier Francesco de Rossinak és engem értesítsen mindig, hogy mi újság az eladás körül és gondoskodjék mindig arról, hogy valami pénzhez jusson, mert teljesen pénz nélkül vagyok, viszont adósságaim vannak és amint már írtam, fizettem Sig. Antonio Tontinak, az elsőszülöttnek a megegyezés értelmében jelenleg 180 scudit és 105 scudit Sig. Ger.mo Carduccinak, Sig. Biasóval elintéztük a számadásokat és néhány nap múlva meg lesz a nyugta mindenről, ami jelent 60 scudit vagy talán még többet. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. jún. 6.)
„Megkaptam a tanács levelének a másolatát, amelyet Sig. Ambrosio írt és csakugyan látom, hogy a Calvi-féle levél azoknak a bizonyos uraknak a találmánya, az Úr áldja meg őket. Atyaságodnak pedig legyen gondja valami birtokrész eladásra és érdeklődjék, hogy milyen áron lehetne most a malmokat eladni és legyen rajta, hogy valami pénzhez jusson, mert több mint 60 scudi adósságom van, ennyiben egyeztünk ki egy valakivel, aki meg akarta akadályozni egy olyan valakinek a fogadalomtételét, akit fogadalomtétel után mindjárt felszenteltetünk, hogy adóssága van 200 scudi állami pénz értékben és kiegyeztünk 55-ben, amit kifizettem, nehogy elveszítsünk egy ilyen értékes személyt, ezért hát minden lehetőséggel azon legyen, hogy valami pénzt szerezzen. Értesítsen engem afelől is, hogy a hagyatéki járandóságokat pénzben fizetik-e vagy terményben? Az első ülésen vitatják meg, hogy kit illet meg birtok? Itt nálunk nincs semmiféle különösebb újság, hacsak nem az a hajószerencsétlenség, ami történt Korzika közelében, ahol kilenc gálya és két hajó szenvedett hajótörést, Nápolyból indultak ki, az egész hajószemélyzetből elveszett mindössze hat, a többi odasodródtak a kikötő hosszába, ahova be tudtak még jutni a gályák, amelyek még tudtak evezni, valakinek letétben volt 500 scudija, ami 100 scudit gyümölcsözött, a fizető Milánóban van, mégpedig Conde Sorbolone, akit, ha nem akar fizetni, nincs, aki erre kényszeríthetne. – Megkaptam az elmondott misékről a jelentést, imádkozzék értünk, hogy áldjon meg bennünket az Úr mindenkor.” – (Róma, 1635. jún. 9.) – „Carcaréban Pünkösd vigíliáján olyan hideg volt, hogy a dér teljesen tönkretette nem csak a szőlőket és a gyümölcsöket, hanem még a gesztenyefákat is és a gabona ára 13 scudi.”
„Atyaságodnak csak örülnie kell annak, hogy információt adnak cselekedeteiről, amelyek, ha jók és üdvösek, amint azt hisszük is, Atyaságodra nézve csak elismerést érdemel, a rosszindulatúak pedig megszégyenülnek és nem találnak hitelre egyes személyek mendemondája, akik kevésbé szavahihetőek és ha néha valami kétség adódna elő vagy valami látszólagos nehézség, amit én alig hiszek el, akkor adjon helyet a kérdésre adott feleletnek és ne nehezítse meg a dolgot valami szigorú intézkedéssel. Én látom, hogy az időközben P. Ludovico megkezdte, hogy a megfelelő eszközökkel végrehajtsa az én intézkedésemet azokban a házakban, a fegyelmezetlenek élnek a maguk módjára és sajnos állandó értesüléseim vannak a folytonos engedetlenségekről, így nem tartható, nem áll az, hogy a vezetési, kormányzási feladatot olyan valaki vezesse, aki idősebb a másiknál a Szerzetben, világosan látom, hogy egyik-másik idősebb, akiket Atyaságod jól ismer, hogy miféle eredményeket értek el. Én szeretném, ha az idősebb atyákban egy kissé több alázatosság lenne, amely, ha meglenne, az Úr nagyobb kegyelmi világosságot adna és felszítaná őket a természetfeletti dolgokra és annál inkább is kötelessége a szerzetesnek, hogy még alázatosabb legyen, minél régebben él a Szerzetben, ahol feltételezik róla, hogy gyakorolja ezt az erényt és annak az igazi szellemét, ami az, amit az Úr így fejezett ki: » ? a fructibus eorum cognoscetis cos«, ami az alkotás dicséri a mestert. – Ami pedig P. Stefano di S. Stefanót illeti, nem szeretem, hogy annyira megmakacsolja magát és annyira ragaszkodik a saját akaratához és hogy annyi botránynak az okozója abban a házban, amiről annyiszor említést tett leveleiben a b. e. P. Giacomo di S. Paolo és az a legrosszabb jel, hogy nem akar megjelenni a Generálisa előtt és minden módon csak azt erőlteti, keresi, hogy a maga módja szerint élhessen, nekem nem küldött a házbeli atyák aláírásával levelet, hanem ezzel a mentegetőzéssel írt levelet a Pápa helynökének valamelyik társlevelezője és félrevezette valamennyit, de ha nem akarja elhagyni a szerzetet, akkor engedl3emeskedjék Generálisának, mert megismerteti mindenkivel, hogy ki volt a múltban és hogyan viselkedik a jelenben és inkább hisznek a Generálisnak mint neki, legjobb volna neki, ha engedelmeskedne, ha el akar menni szülőhazájába a Conzai egyházmegyébe, hadd menjen a nyáron. – Ami a Duchescai házat illeti, úgy hiszem, hogy megtartják a Konstitúciókat, mert a múltról nem állítja ezt fr. Giacinto, aki egy ideig ott volt, mivelhogy voltak ott jónéhányan fegyelmezetlenek, de most már ezt gondolom, hogy nincs hiba az obszervancia körül. – Ha P. Stefano di S. Stefano el akarja hagyni a Szerzetet azt állítván, hogy érvénytelen a fogadalma, ha igazolja az érvénytelenséget »per vim et metum«, akkor talán sikerül neki, de máskülönben aligha, és amíg tart ez az ügye, eljárás, addig éljen úgy mint a többiek, vegyen részt a közös munkálatokon és engedelmeskedjék P. Ludovico intézkedéseinek, hasonlóképpen a többiek is, akiknek az ügye per alatt van, szép felvétel volt kezdettől fogva az ilyen egyéneknek a felvétele, nincs más mint távol tartani az ilyeneknek a felvételét. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. jún. 9.) – „És mindnyájan kivétel nélkül engedelmeskedjenek P. Ludovico di S. Rajmondo atyának, mint ahogyan engedelmességgel tartoznak mindnyájan nekem, aki nem egy vele mint elöljáróval, az igen gyenge alázatosságról tesz tanúbizonyságot. – Ami a messinai fr. Giuseppét illeti, jól lehet, súlyos büntetést érdemelne a levele miatt, amelyet nekem írt, egyelőre küldjék Cosenzába és az Úr adja meg neki az alázatosság kegyelmét, mert máskülönben büntetést szabok rá.”
„Még nem kezdődött meg a tárgyalás Tonti úrékkal szemben a malmok ügyében, mivelhogy Sig. Panicola annyira elfoglalt ember más ügyekben hogyha csak nem fogjuk állandóan sürgetni, akkor nagyon el fog húzódni az ügy és P. Gasparo is nem jól van nyolc-tíz napja, nem hagyhatja el szobáját, ha nem is egyhamar, de azért mostanában remélhetőleg sorra kerül az első ülésen a hagyatéki dolgoknak az ügye és azután majd sorra kerülnek a többi dolgok is. Nagyon jelentős lenne, ha már meg tudná kezdeni egyes birtokrészek eladását, remélem, ha megkezdenék hamarosan eladhatnák valamennyit, ez az, amit én annyira kívánok már, hogy kikerüljek ebből a sok gyötrelemből, és különösképpen r. Arcangelo. – Bolgohini úgy felel, ahogy tud, ahogy akar, fr. Arcangelo, a nagy fecsegő az oka mindennek a kárnak, mert annyiszor írogatta nekem, hogy az említett Bologhini nagy dolgokat cselekszik a Colegio javára és ezeket hallván írtam neki, hogyha így van a dolog, akkor ingyen elfogadnám a fiát a házunkba, de bizony s Colegio egyáltalában semmit se látott Bologhini részéről emlegetett nagy jótéteményekből, ezért kell most a Szerzetnek ezt a kárt szenvednie, így akarta magát fr. Arcangelo nagy szakértőnek, befolyásos embernek mutatni, aminek az eredménye az lett, hogy a Colegio tíz hónapra semmit sem kapott kiadásainak fedezésére, beszélek majd Reghini apáttal, de aligha fog érdemlegesen válaszolni, majd mond általános szép szavakat. Most másra nem emlékezve kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. jún. 12.)
„A mendikánsok – koldulók – egyik kiváltsága a sok közül az, hogy a világiak temetkezési helyül választhatják templomukat, aminek nem mondhatnak ellene sem meg nem akadályozhatják más templomok papjai, plébánosai és ennélfogva megvan nekik a »Jus sepeliendi«, nem csak a plébánia területéről valót és joguk van a fél gyertyamennyiségre, amit temetés alkalmával ajánlanak fel és mivelhogy megkaptuk a mendikánsok kiváltságait, ha valamelyik világi a mi templomunkba szándékozna temetkezni, minden további nélkül megteheti és ha valaki kifogásolná, itt megkapja a megfelelő feleletet. – Legyen arra gondja Atyaságodnak, hogy minél előbb fejezze be a templomot, hogy ott istentiszteleteket lehessen végezni, ez most mindennél fontosabb. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. jún. 16.)
„Fr. Antonio etc.... mivelhogy sem P. Pietro, sem P. Francesco nem tudnak elfoglaltságuk miatt odamenni, hogy megvizitálják az ottani szerzetes házainkat sem másféle segítséget nem tudnak nyújtani, ezért azt rendelem, hogy ezen a nyáron Atyaságod, amint csak erre módja van, rendezze az ottani házak dolgait.” – (Róma, 1635. jún. 18.)
„Nagyon sajnálom, hogy fr. Arcangelót ilyen baleset érte, nem csak azért, hogy szenved bele és ebben a nyári időben az ágyat kell őriznie, hanem azért is főképpen, hogy most Atyaságodnak ugyancsak megszaporodott a gondja, munkája, ezen esett miatt válasszon, keressen magának egy megbízható világi embert, hogy segítségére legyen, nehogy a felszaporodott munka miatt Atyaságod egészségét veszélyeztesse, mire kellő időben kell gondot fordítani. – A hagyatéki dolgok minden más dolgot hátráltatnak, várjuk a Rota döntését és abban azt is megtárgyalják: »An dieta bona engqchitentica dicantur empta titulo oneroso«, ami egy egészen más ügy és várjuk, hogy a döntés javunkra lesz-e és következésképpen az is minket illet meg, mert hasonló, ugyanolyan értelmű a kétség, ha ebben az ügyben nyerünk, akkor a Colegio nem jár rosszul. – Az ingóságok visszatérítésének a kérdése Sig. Fabrizio távollétében eldöntetlen, de várható, hogy hamarosan itt lesz, de amint mondottam, a hagyatéki dolgok minden mást hátráltatnak, de majd P. Gasparo mindennek a végére jár. – Napról-napra várom, hogy valami jó segélyt tud küldeni, hogy kielégíthessem a hitelezőket, akik folytonosan zaklatnak, ezért minden igyekezettel iparkodjék minél előbb küldeni valamit. – A Pápa elment a kastélyba, de nem sokáig maradt, mert amint mondják, igen melegnek találta az időt, tegnap visszajött jó egészséggel. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. jún. 19.)
„Levelének elolvasása után látom, hogy rászorul a vigasztalásra, biztosra veszem, hogy az ön nyugtalansága onnét származik, hogy kevésbé alázatos, amelyet mindenkivel szemben gyakorolnia kellene, legfőképpen pedig a ottani ház elöljárójával szemben, aki helyettem van ott és ha ebben nem mutat fel javulást, változást, akkor egyre csak erősödni fog a nyugtalansága és akkor igen messze kerül, távol esik a jó szerzetesek igazi útjától, ezért hát legyen rajta minden igyekezettel, hogy legyen a házi közösségben a legalázatosabb, hogy annál kedvesebb legyen az Isten előtt és az a szerzetes, aki nem jár az alázatosság útján, végül is az ellenség csapdájába kerül, becsapja az ellenség (az ördög), amiért is hát gyakorolja ezt a szent erényt, hogy megtalálja az igazi békét, még a világiaknak is ezt hirdesse, ennél nagyobb örömet, vigasztalást nem nyújthat nekem. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. jún. 20.)
„Amikor látja, hogy jó alkalom adódik a birtok eladására, akkor éljen az eladási alkalommal és ne halogassa, mindenesetre nagyobb előnnyel jár kell időben eladni, mint várni, halogatni, mindezt rábízom bölcs belátására, bölcsességére, okosságára, megkaptam bizonyos járandóságokat, amelyeket a hagyatéki javak fejében fizetnek, nem valami sok volt elő kell terjeszteni az ügyet az első ülésen, ami talán a Rota ülések befejezése előtt lesz, három-négy ilyen tárgyalás lesz és akkor majd informálhatjuk az ügyvédeket, mi azt gondoljuk, hogy jobb lesz úgy, ha a teljes ülésen tárgyalják az ügyet, és nem egyedül Sig. Card. Biscia ügyhallgatója szerint kell igazodnunk, aki egyébként is nem valami nagyon pártolja a mi ügyünket, azt hiszem, hogy az ingóságok ügye is hamarosan elintézésre kerül. – Ami pedig Sig. Conte Rovarellit illeti, Sig. Pier Francesco de Rossinak az a nézete, hogy várakozzunk addig, míg befejeződnek a Rota tárgyalásai és azután, mint mondja, gondja lesz arra, hogy már egyszer vége legyen ennek az ügynek. – Ami pedig a Társulat ügyét illeti, Sig. Panicola most annyira el van foglalva, hogy nem emlékezik, vagy nem akarja sürgetni a malomtársulatiak prokurátorát, hogy készítse el a fogalmazványt a megegyezésről, amely a Colegio és a Társulat között jött létre. – Ami pedig az aggódó urakat illeti, megnyugtathatja őket, hogy egyelőre szó sincs arról, hogy ott a piaristák számára Intézményt alapítsanak, mert nincs elég emberünk. – Ami pedig a pénzküldést illeti, legyen rajta, hogy minél előbb megtörténjék, mert igen sok a kifizetni valóm, ami állandó gyötrelem nekem, legyen rajta minden igyekezettel és a növendékek utáni kiadásokat is a Szerzet fizeti, akik a noviciátus melletti házban vannak, ha azt akarnák, hogy a Colegio ott legyen, a kiadások miatt lehetetlen volna fenntartani a Collegiót. – Ami pedig fr. Arcangelót illeti, az Úr tartat vele penitenciát, amit ő elhanyagolt az elmúlt időkben, sokkal jobb, ha maga az ember végzi, vállalja a penitenciákat, mintha arra várna, hogy az Úr rója ki rá, engedje meg az Úr, hogy ebből a penitenciából üdvös tanulságokat meríthessen, mivelhogy az ő javára küldte az Úr ezt a penitenciát. – És ami fr. Pietrót illeti, írásban kell neki meghagyni, hogy mi a teendője. – Atyaságod vegye igénybe néhány megbízható világinak a szolgálatát, mindabban, amiben szükségesnek látja és vigyázzon, nehogy a túlfeszített munka, de főként, hogy a nagy forróság meg ne ártson. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1635. jún. 21.) – „A Duca Cesarini ma éjszaka meghalt, azt gondolják, hogy gutaütés volt, mivelhogy szerfölött kövér volt. Ma végzik ki Mons. Amadeo Venezianát, aki megölt egy kereskedőt. Atyaságod nézzen utána, ha lehet, tudakolja meg, hogy kibirtokolta el Signora Casandra dolgait, örökségét és értesítsen engem.”
„Négy vagy öt napja, hogy Rómából útnak indult Nápolyba és Palermóba fr. Antonio és fr. Raffaello, aki vele jött és jónak látszott, hogy mindjárt elküldjük világi ruhában és majd vele együtt megy vissza az a másik útitárs is, akivel Atyaságod majd az ő beszámolója alapján tehet valamit, sem az egyik, sem a másik nem volt alkalmas a mi szerzetesi öltönyünkre, ha ott valami hasznát veszik a munkájuknak, amiről majd referál az említett fratello, hát akkor alkalmazzák őket Isten nevében. – A nevezett fratello révén küldök két művészi másolatot, a nagyobbikat a Vicerének, a másolathoz kevés hasonló található itt Rómában, a Boldogasszony mennybefelvétele, a kisebbiket pedig Signora D. Giovannának küldöm. – Szeretném, ha Atyaságod tökéletes rendbe hozná azt a házat, amennyire csak lehetséges októberig és segítségére lenne a fizetségben a messinai háznak és a mondott időre mind Palermóba, mind Messinába fogok küldeni embereket, azután Atyaságod rájuk bízhatja a munka folytatását, ön pedig jöhet Rómába, ahol segítségemre lehet jobban mint ott, mint agyon meglátja majd a munkából, mert P. Castiglián és P. Gasparón kívül nincs más segítségem a házak megreformálásának a munkájában és ha látná, hogy milyen nagy szükségem van segítő személyekre, akik végrehajtanák intézkedéseimet, csodálkozna. Amit szükségesnek láttam, megírtam, most megyek, hogy folytassam az írnivalókat, nincs több időm egyéb dolgok megírására. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. jún. 21.)
„Elküldtem fr. Antoniót azon két fratellók egyikével, akit magával hozott, más útitársakat most ezúttal nem adtam, mert akiket kijelöltem az ottani iskolákhoz, ketten még Firenzében vannak és csak októberben jöhetnek Rómába, akkor majd küldöm a szükséges személyeket az ottani iskola számára, addig is oldják meg a dolgokat a legjobb belátásuk szerint. – Megkaptam a levelet, amelyet P. Pier Francisco írt Atyaságodnak némi kis nehezteléssel, amin nem is lehet csodálkozni, ha tudjuk, hogyan vannak Messinában, amikor még mindig nincs befejezve a ház vételének ügye, hogy ezért aztán elfogta a panasz és az elkeseredés, ilyen és hasonló esetekben szokta az emberi nem ellensége felizgatni az ember fantáziáját ezer meg ezer képzelődéssel, önmagába fojtott beszédekkel, gyanakodással most az egyik emberrel szemben majd a másikkal szemben, de ezek miatt ne hagyja abba, félbe az ember a munkáját a Szerzet szempontjából szükséges munkák tovább folytatását, fejlesztését, ami a Szerzet előnyére, hasznára van és az emberi nem ellensége azt sugallta neki, hogy a királytól kapott adománypénz Messinának volt szánva, ezért hát ne csodálkozzék, hogy írt Atyaságodnak, megírta gyanakvásait, emiatt Atyaságodnak nem szabad félben hagyni, abbahagyni kötelezettségeit és ha P. Melchior tudna uralkodni önmagán és meg tudná fékezni magát, hogy ne kiabáljon, igen nagy ember lenne, de a hiba annyira természetévé vált, hogy már meg sem tud lenni lármázás, kiabálás nélkül, még a világiakkal is, akikkel szemben a szerzeteseknek, legalábbis külsőleg, szerénységet kell mutatniuk szerény fellépést kell tanúsítaniuk. – Ami pedig az egészen sajátságos dolgokat illeti, pl. fr. Carlóét, valamint egy másikét, sajnos a jelenben nem lehet a megfelelő orvoslást megadni, de amint csak lehet, a legelső alkalommal, nem fogunk késlekedni, mivelhogy én jól tudom, hogy mi a súlya annak és milyen értéke az ottani dolgoknak írás nélkül is. – Fr. Antonio útján küldtem egy nagyobb művészi képmásolatot hálás tiszteletem kifejezésére a Sig. Vicerének és egy kisebbet Signora Donna Giovannának és majd más alkalommal egy más képet a Sig. Segretariónak, a titkár úrnak, remélem, hogy őexcellenciája elfogadják, egyebekről majd más alkalommal írok. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. jún. 23.)
„Atyaságod láthatja, hogy mennyi elkötelezettséggel tartoznak a mi Urunknak, a Sig. Kardinálisnak és a Sig. Condinak, ezért hát szeretném, ha Atyaságod azon lenne, azon igyekezne, hogy az ottani háznak összes tagjai fáradhatatlanul munkálkodjanak az iskolákban és más ájtatossági gyakorlatokban minden igyekezettel, mint Istentől választott eszközök, hogy megreformálják az ottani ifjúságot, ami apostoli munka és Atyaságod legyen az első mindenben, ami által csak elősegíthető a tökéletesség és kérje meg P. Gliceriót, hogy egy kissé erőltesse meg magát, hogy amit csak lehetséges, tegyen meg mindent az ottani gyermekek érdekében, ami nagy dicsőségére lesz az Úrnak, mondja meg fr. Carlónak, hogy mindenekelőtt saját lelki előmenetelére legyen gondja az alázatosság és az engedelmesség által, minden mást most tegyen félre az ifjak előrehaladása kedvéért, ne engedje magát saját érzései által vezettetni, amely »sub specia boni« könnyen megcsalhatja és mind valamennyien egy szívvel, egy lélekkel éljenek a Szerzet hivatásának és amikor alkalmas idő adódik, tartsanak gyűlést, ahol megbeszélik, elrendezhetik minden ház számára az elöljárókat és a szükséges hivatali beosztásokat. Számomra az lesz a legnagyobb vigasztalás, öröm, ha azt hallhatom, hogy az ottani jótevőinknek megelégedésére munkálkodnak. Az Úr áldja meg mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1635. jún. 23.)
„Fr. Gio Battista di Santa Madonna della Stella írt Genovából P. Francescónak, a mi Asszisztensünknek zárt levelet és ha annak tartalma igaz, akkor P. Ciriaco megérdemelné komoly büntetést, mortifikációt, de ha nem igaz, akkor a fratello kapjon komoly dorgálást és mivelhogy én nem tudok nyugodni emiatt a kétség miatt, jelen levelemmel felhatalmazom, hogy menjen Carcaréba, vagy Carcaréből hívassa Savonába, ahogyan előnyösebbnek találja, hogy kiderítse az igazságot ebben az ügyben, nehogy az orvoslás elhanyagolása miatt súlyosbodjék a baj, érdeklődjék afelől is, hogy az említett fratello hogyan viselkedett, míg Carcaréban volt és egy valakit válasszon Atyaságod a Savonai ház tagjai közül, mint hitelesített jegyzőt, akit felhatalmazok jelen levelemmel erre az ügyre az eskü letételével és nekem küldje meg a hiteles másolatot. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1635. jún. 25.)
„Olvastam Atyaságod leveléből és egyáltalában nincs tetszésemre, hogy kellemetlenséget okoznak, ha még csak csekély dologban is, egy olyan személynek, aki a mi jótevőnk. Írok abban az ügyben, hogy fr. Francesco Sig. Anibale édesanyjának a lehető legjobb lemezeket adja. Átadtam azon dolgoknak a jegyzékét fr. Bartolomeónak, amelyeket Atyaságod kér tőle, aki majd el fogja küldeni a lista szerinti dolgokat, Atyaságod mondasson ott négy szentmisét ezért a házért és azonfelül mondja meg az elöljárónak, hogy az összes miséket, amelyekért nem kapnak semmit sem, mondják az én szándékomra, egy misét mondhatnak havonként a saját szándékukra vagy halottjaikért, a többit pedig a Generális szándékára és minderről havonként adjon nekem jelentést. Nagyon örülök annak, hogy kézi munkával van elfoglalva, mivelhogy különbözőféleképpen szoktak szórakozni az emberek, amit nem igen lehet összeegyeztetni a zarándokélettel, amiről mi sem feledkezünk meg, hogy csak vagyunk ebben a rövid földi életben P. Domenicónak majd írok és az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1635. jún. 26.)
„Fr. Antonio elutazott Palermóba, kaptam értesítést, hogy megérkezett Nápolyba, küldtem vele néhány szép művészi képet, amint már írtam is, most pedig válaszolok egyik levelére, amelyet tegnap este kaptam meg, amelyben bizonyos nehézségről tesz említést, a messinai ház számára küldendő megbízatást illetőleg, amelyben észreveszem, hogy a messinai dolgok nem haladnak azzal a szorgalmatoskodással, talán jóakarattal sem, mint ahogyan haladnak, alakulnak Palermóban, ami engem megfontolásra késztet. – hallom azonfelül azt is, hogy nem hallgatja meg, hanem elkergeti, elzavarja fr. Marc' Antoniót észrevételeivel együtt, és hogy Atyaságod nem mindenestül él a »vita communis« szerint, ami zúgolódásra, elégedetlenségre ad alkalmat az alattvalóknak, vegye észre jól, hogy aki elöljáró, annak kötelessége, hogy példát adjon az alattvalóknak és jobban becsülje meg, értékelje többre fr. Marc' Antonio tanácsait, akiről tudom, hogy semmi más nem készteti, serkenti, érdekli, hanem csak a közjó, a közösség java, figyelmébe ajánlom a szegény Pietro Acssinesét, akinek a számára zárt levél megy. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1635. jún. 30.) – „A legközelebbi őszre küldünk majd megfelelő segítséget az iskola számára.”
„A jelenlegi szükség, hogy tudjam fizetni az adósságokat igen súlyos, minthogy sokan vannak együttesen, akik sürgetnek engem, amiért is Atyaságod legyen rajta minden igyekezettel, hogy küldjön... Szerintem, jól csinálják a társulati emberek, hogy visszaszerzik azoktól a dolgokat, akik érvénytelenül jártak el az eladásban, ami a Tonti-ház romlása lesz, mivelhogy ők közönséges módon hajtották végre az egész dolgot és most sürgősen visszasírják a dolgot és ha Társulat sürgetésére újra árverés alá bocsátanák a dolgokat, nagyon szívesen hallanám ezt, mivel az a követelés, hogy négy százalékos legyen a kamat, akkor mi sem fogunk hat százalékot fizetni. – Kézhez kaptam egy Bullának a másolatát, amely alkalmul szolgálhat nekünk, hogy elmellőzhetjük a Szentszéki beleegyezést, vagy jóváhagyást és ha jönne az a szállító, akiről Atyaságod ír, élni fogok az alkalommal, hogy ilyen értelemben majd felvilágosítsam, hogy nagy könnyedséggel meg lehet szerezni és úgy gondolom, hogy találunk, lesznek majd vásárlók, de én úgy vélem, hogy a fizetési meghagyások ne nagyon térjenek el a római szokástól, legalábbis fizessenek azzal a fizetési feltétellel, ahogyan fizetett a Sig. Kardinális, amikor megvásárolta a dolgokat. – P. Melchior megérkezett Messinába, de nem rendezte annak a háznak ügyét-dolgát, mivelhogy várta P. Pietrót, aki által... Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. júl. 2.)
„Szerfölött visszatetszik nekem, hogy fr. Pietro igen hasznavehetetlen a Colegio szolgálatában látván, hogy P. Stefano, a pap és kedvességed mennyit dolgoznak a szent engedelmesség szerint, de majd ő megkapja a maga büntetéseit kellő időben, aki igen arra megtalálja az időt, hogy a muzsikával foglalkozzék, de a tanulásra nem akarja megtalálni, várok egy ideig, hogy valami javulást mutasson, augusztus végén majd lehetséges, hogy tudok küldeni valakit, most ebben a nagy hőségben küldeni valakit, egyenlő volna a halálveszedelemmel. Írok P. Stefanónak a gyümölcsöket illetőleg, ami minket illet meg Sig. Fabrizio birtokáról a Bizottság véleményének az értelmében, kettőről alig várok valamit, szinte semmit, csak egyedül arról a másikról »di corpollo«, ezért hát igyekezzék minden szorgalommal minél előbb küldeni, ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1635. júl. 4.)
„Szeretném a következő levelében tudomására hozni, hogy Sig. Isidoro Elminek volt-e megbízó levele, hogy a végrehajtók nevében beszedje a pénzt. Isten tudja, hogy milyen lelkületű ember, akit nem elégített ki, hogy ott maradhat a birtokon, vagy a Pápának a joghatósága. Itt a bírák annyira ügyünk mellett vannak, hogy az, amit nekünk kell adni, azonnal végrehajtják, amivel nekünk tartoznak, megítélik nekünk és amihez jogunk van, de nincs rá lehetőség, mód, hogy azt végrehajtsuk, foganatosítsuk, egyezséget kötöttünk Sig. Antonióval és azon kívül a 180 scudi, amivel nekik tartozunk, a jelen hónapban már 200-ra emelkedik, amint a megegyezésből is kitűnik, így tehát nincs más hátra, minthogy fizessünk, ha kamatra is megy a dolog. De mindezen kívül, ami legcsodálatosabb az, hogy Sig. Fabrizio követeli, hogy legelőször is fizessük meg a három birtokrész gyümölcshozamát, ami a Collegiót illeti meg a Bizottság határozata folyamán, őneki nem jár semmi fizetség, legföljebb csak az ingóságok után, amiért is fontos, szükséges, hogy Atyaságod mondja meg világosan, hogy a terményt a Colegio vette át a három birtokrészletről, részleges jegyzéket mellékelt mindegyik birtokrészletről, úgy hiszem, hogy semmit vagy csak igen keveset hozott a két birtokrészlet a Colegio javára, annál inkább a Corbello, amiért is küldje meg nekem az említett jegyzéket minél előbb, hogy lássuk, hogy mindarról számadást vegyünk, amivel ő tartozik az ingóságokat illetőleg. Várom az értesítést afelől is, hogy ki vette kézbe Signora Cassandra javainak a birtoklását? És nem különben egynémely birtokrészlet eladásáról is várom a jelentést, ami nagy javára lesz a Collegiónak, hogy valami bevétele lesz itt Rómában minden fáradtság nélkül, ahogyan most foglalkoznak azzal, hogy beszedjék a hozamot és Rómába küldjék. – A Rota ülések végeztével reméljük, hogy tárgyalják a malmok ügyét, amiről mindezideig sem a prokurátorok sem az ügyvédek nem tudtak semmit sem intézni. Írni fogok P. Francesco della Corona di Spine atyának, hogy küldje el Atyaságodnak azt a kevés felesleget, ami megmaradt a könyvek vásárlása után. – Ami fr. Pietrót illeti, én úgy látom, hogy nem sok akarati készség van benne a tanulásra, ha annyit foglalkozott volna a latin nyelv tanulásával és ha elsajátította volna a misekönyv és a Brevárium kezelésének a módját, mint annyi fáradságot szentelt itt Rómában a muzsika tanulására, amelyre mindig talált időt, hacsak akart, akkor most már szinte készen állna a szentelésre, de úgy látom, hogy nem sok kedve van hozzá, akárcsak fr. Marc' Antóniónak a nápolyinak, aki sohasem akart tanulni az iskolai időn kívül. – Fr. Bonaventúra, aki egykor San Salvatoréban volt és azután Poliban, jelenleg Rómában van, a ruhakezelés van rábízva, jelenleg olyan rendkívüli meleg időjárás van, hogy szerintem életveszélyes volna most szeptemberig utazni, útra kelni. – Sok minden ügy és gyilkosság történik egy idő óta, ami nem igen szokott lenni Rómában. Az Úr segítsen bennünket és adjon nekünk békességes éghajlatot, időket.” – (Róma, 1635. júl. 4.)
