„Olvastam levelét,nem egykönnyen tudom elhinni azokat a szégyenletes dolgokat amiket P. Silvióról írt, a szerzeteseknek minden ilyen dolgot titokban kell tartaniuk, nem pedig a világiak tudomására hozni a tökéletlenségeket egy háztagjáról, jól lehet ki fogom nyomozni az igazságot, jól lehet, hogyha arra az eredményre jutok, hogy az illető csakugyan hibázott, meg fogom büntetni, ha pedig nem hibázott, akkor azt büntetem meg, aki ilyesmiket mondott. Atyaságod vigyázzon az egészségére, ne induljon útnak, amíg teljesen meg nem gyógyul, igen nehezen gyógyíthatók a lábsebek. – Ami Sig. Torquato ügyét illeti, megelégednék az ő javával, imádkozom érte, hogy az Úr nagyobb dicsőségére sikerüljön a dolog. Ha fel lesz szentelve P. Ger.mo, oda fogom küldeni, hogy tanulja meg a misézés szertartását és hogy hamarosan elmondhassa a miséjét. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. jún. 2.)
„Fr. Bernardinónak azt üzenem, hogy megadtam az engedélyt, lelkiismeretben kötelezve, hogy nem él vissza az adott engedéllyel, hogy lelkiismerete megnyugtatására elmehet tanácsot kérni a S. Silvestro atyákhoz, vagy jöhet Rómába... és itt beszélhet a S. Gio valamelyik gyóntatójával megnyugvására, mert máskülönben nagyon nyugtalanítanák az aggályai. – Fr. Lorenzónak azt üzenem, hogy amíg a fundamentum munkálatai tartanak, nem tartom helyesnek, hogy addig kijárjon sem más munkanapokon. – Három rendtársat küldök oda, hogy teljes legyen a tizenkettes szám, hogy az Ordináriusnak ne legyen joga a vizitálásra, talán már holnap el is intézem. – Ami a legény magatartását illeti, nem helyes, hogy azt mondogatja, hogy én önt nem ismerem el elöljárónak és így aztán egynémely teendőt a fratellókra hagyni, hanem igenis, hogy ne legyen szakadatlanul elfoglalt, kell bizonyos munkát a fratellókra bízni, akikkel nem az elöljárói hatalmi szóval kell bánni, nekik parancsolgatni, hanem jó szóval, hogy szívesen végezzék a szolgálatot, ami rendszerint igen nagy hasznára, előnyére szolgál a Szerzetnek. – Gondja legyen arra, hogy a fratellókat mindnyájukat békességben tartsa, és sohase mutasson valakivel szemben részrehajló szeretetet. – Fr. Giuseppe »della prima«-nak azt üzenem, hogy türelmességgel, meggyőz minden nehézséget, ezért hát ajánlja minden ügyét az Úrnak és gyakran tárgyalja meg lelkiügyét a gyóntatójával, még gyónáson kívül is, mindezzel nagy megnyugvást szerez magának és én imádkozni fogok érte. – Ami pedig a vésőket illeti, gondom lesz rá, hogy elrendezzük közmegnyugvásra a dolgot, egyelőre nincs szükségünk faragott kövekre, míg az alapozással készen nem vagyunk, ahogyan mondtam ms Paolo Caneggiónak, néhány napig eltart még ez a munka. – Örülök, hogy megoldódik a szennygödör problémája is. – A Poliba való dolgokat küldhetik vasárnap is és visszairányíthatják a somarellót Poliba, mert néhány nap múlva visszaküldöm az önök somarellóját. – Majd írjon fr. Gio Battistának, hogyan készítse el a padokat, legyen rajta, hogy gyorsan készüljenek. A szénáért elküldhet néhány klerikus fratellót, akiket oda fogok küldeni, akikre mind Atyaságod, mind P. Bernardino ... hogy jól beledolgozzák magukat a szabályokba, mindaddig... hogy idővel alkalmas tanítómesterek legyenek az iskolában és az ... hogy az iskolások vegyék észre, hogy tanítván őket, mennyire felettük van. És ha a házban valami történik, értesítsen engem, legyen rajta, hogy ne mutassa magát haragosnak egyesekkel szemben, mert azt rossz néven veszik, és tökéletlenségnek tartják. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. jún. 3.) – „Kölcsönözze oda zsebkését fr. Giuseppének, amíg csak nem gondoskodik számára egy másikról.”
Latin nyelven írt köszönő és minden jót kívánó levél.
„Én arra nem tudok felelni, hogyan áll a páduai püspökség ügye, hogy ki fogja megkapni, az Úr engedje annak, aki az Úr nagyobb dicsőségére végzi majd ott a szolgálatot, és az emberek nagyobb javára, igen gyakran az anyagi javak miatt igényelt beneficium megszerzése alkalom lehet a örök javak elvesztésére. – Ha most ez alkalommal a mi Intézményünket kizárják, legyünk türelemmel, mert nekünk épen úgy érdem lesz Istennek szolgálni akár ezen, akár más helyen, nem élvezi a mi fáradságunk gyümölcsét, aki nem látja munkánkat, így a károsodás nem minket ér, hanem azokat. – Az értesítést elküldtem Nápolyba, és azt hiszem, hogy Gio Lotti, aki valamikor közülünk való volt, hamarosan jönni fog, mivelhogy azt írták nekem hogy egyébként is szándékozott jönni, egy következő postával, már majd jelezhetem a döntést, a határozatot is. Két-három nap múlva megy Anconába P. Stefano társával, hogy birtokba vegyék a helyet, felállítsák a keresztet és mihamarább megkezdjék az építkezést, Sig. Cinquevie annyira jóindulatúnak, ragaszkodónak mutatja magát, amit elgondolni sem lehet. – P. Gio-nak azt üzenem, hogy legyen állandóan egy Missale a szobájában, hogy gyakran forgassa és olvasgassa a szöveget, hogy ne legyen annyira feltűnő, észrevehető a fogyatékossága az olvasásban és a megértésben. A mellékelt leveleket küldje el a bécsi posta útján, már hosszú ideje, hogy sem fr. Ambrosio, sem P. Pelegrino nem írnak. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. jún. 5.)
„Odaérkezik két poli atya és ott hagyják a frascati ház somarellóját és magukkal viszik a sajátjukat és egy másikat, amelyik szintén Poliba való, adja át nekik a részükre küldött dolgokat, sót, sajtot és indítsa őket útnak holnap jókor reggel, hogy Poliba érkezve megmisézhessenek. – Küldök egy levelet Alfonso Colizza számára és remélem, hogy átadják nekem az Anconából hozott képet. Küldök két igen jó beretvát ms Ottavio Martucci számára, amelyeket a mester mint a legjobbakat adta nekem, de próbálja ki, hogy megfelelnek-e, ahogyan az árus ígérte. – A szomszédos ház ifjú örököse oda akar menni és úgy látszik, hogy hajlandó egyezkedni, udvarias leszek hozzá, nem emlegetve az elmúlt dolgokat. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. jún. 5.)
„Atyaságod tárgyaljon Sig. Arcanio del Rével, hogy már járjanak a végére azzal a szomszédos házzal való ügynek, a magam részéről, az iránt a két nő iránti részvétből, akik megérdemlik a segítséget, elfogadom, hogy azért a házért fizessenek négyszáz scudit az elgondolás szerint, ha többet ítélnek meg mint megilletők, értesítsenek engem, a magam részéről azon vagyok, hogy minden jót elősegítsek. Ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1632. jún. 6.)
„Visszaküldöm fr. Giuseppe di S. Thomasót, ne mondják Frascatiban, hogy naponként változnak a tanítómesterek, és azt se beszéljék, hogy valami titkos hiba, baj van ott, ezért megmondtam neki, hogy mindaz ő jó hírneve, mind a Szerzet szempontjából az most az egyedüli megoldás, hogy ott szolgáljon a vakáció elkövetkezéséig és akkor majd minden gyanakvás nélkül át lehet helyezni és lesz megfelelő emberünk és amikor majd élőszóval beszélünk, olyasmit fogok elmondani, amit Atyaságod nem tud. Remélem, hogy fr. Bernardo, hogy oda érkezik holnap és majd fog dolgozni a kőfaragáson, amelyek majd az oszlopokhoz lesznek szükségesek és igénybe veszünk minden munkaeszközt és senki sem mondogathatja, hogy dolgozzék a másik. És ha majd a kert felől befejezzük a második kápolna alapozását, akkor majd folytatjuk az út felőli falak alapozását egészen a fedetlen házig, hagyván egy bejárati részt, olyan szélességben, hogy mindenféle teherrel át lehet rajta járni. Ha még nem küldte el a mantellót és a P. Thomaso biretumát, küldje és az egyik növendék karingét. – A Rómába tartozó említett dolgok visszaküldésében nagyobb buzgalmat kellett volna tanúsítania, szívességből jöttek azok oda, ennélfogva ne csodálkozzanak a P. Prefetto megjegyzésén. Ami a szövetet illeti, Atyaságod küldje hamarosan a pénzt, van több darabra is jó anyag, 11 1 scudi, a festés pedig 1 scudi. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. jún. 7.) – „Ami az 50 scudit illeti, megmondhatja Sig. Virgilio Crocénak, ha kedvére van a misézés, ahogyan mondtam Atyaságodnak, úgy jobb lesz, mert a segítség, a jó annál jobb, ha mihamarabb cselekszi valaki, de ha nem fog megelégedni velünk, odaadjuk neki a saját pénzét, vagy annak gyümölcsét, legyen arra gondja, hogy szorgalommal rendezze ms Diego 100 scudiját.”
„A mi Rocca di Papából való fratellónknak, Paolónak a testvérével küldöm az arcképet, amely Anconából jött Sig. Alfonso Colizza számára, azonnal küldje a képet és mondja meg neki, hogy elküldtem a csomagot a mi Atyáink számára Anconába, amihez hasonlót ajánlott, én invitáltam, hogy menjen el Frascatiba, aki hozta a képet, de azt mondta, hogy nincs ideje rá. Atyaságod köszöntse nevemben Sig. Don Gabriellót, akinek szolgálatára mindig készen vagyok, szíveskedjék rendelkezni velem. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1632. jún..)
„Ma írtam Bartolomeo Apolinaro sógorának, hogy mindenképpen szállítsa le a vágott követ, hogy minél előbb lehessen dolgozni, ma délután itt lesznek a szükséges szerszámok fr. Bernardo számára, mindezeket legkésőbb szombaton küldöm, hogy a következő héten küldhesse az említett fratellót, mert szükséges, hogy visszatérjen Moriconéba és ha a szokottnál többet kell fizetni a fuvarért, fizesse meg. megkaptuk a karinget és a mantellót, de a biretumot nem, a levelet eljuttatom P. Gio Thomasónak. Értesítsen arról, hogy Signora Olimpia megtekintette-e az építkezést és adott-e valami alamizsnát? – Nem gondolom, hogy a Sig. Vicario meg akarná látogatni a házunkat, mint vikárius, minthogy többen vagyunk tizenkettőnél, ilyen számhoz nem rendelkezik rendes joghatósággal, mindazonáltal legyen Atyaságod mindenben szolgálatára, mert én régóta le vagyok kötelezve iránta. – Az építkezési számlákat gondosan őrizzék meg és minden hónapban küldjön nekem másolatot a bevételről és a kiadásról az építkezést illetőleg és egy másik ívpapíron pedig a ház bevételeiről és kiadásairól és ezeket a számadási íveket aláírja Atyaságod és azok az áldozópapok, akiket mint Asszisztenseket kell megkérdeznie a házi ügyekben mindenütt kijelöltem a házi elöljárók mellé. Ha majd befejezik a kert felőli kápolna alapozását, a nagy meleg miatt hagyják abba a munkálatokat szeptemberig, aközben lehet más egyéb dolgokat intézni, lehet gondoskodni kőről, mészkőről, tanácskozzon meg mindent ms. Paolo Caneggióval. – Gondja legyen mindamellett, hogy az iskolai dolgok jól menjenek valamint a fegyelmezettség, a szabályok komoly megtartása mindenben, mert csak ezzel érik el a szerzetesek a végső célt, amelyért szerzetesekké lettek. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1632. jún. 10.)
„Megküldöm a beszédeket, az »oratio«-t és két epigrammát a Sig. Card Vescovo tiszteletére, ha éppen megjelenne az ünnepségen. Én tárgyaltam magával a Sig. Cardinalival a templomot és a temetést illetőleg, hogy mi megelégszünk azzal, hogy a kanonok urak kísérjék a halotti menetet a templomba és végezzék a halott officiumot mintha a saját otthonában lennének és minden anyagi érdeket úgy tekintsenek, mintha a saját templomukban történne a szertartás, valamint ha valaki évfordulós misét rendelne vagy örökös alapítványt akarna tenni, legyen az említett kanonok uraké. A Sig. Cardinale elfogadta a felajánlást és azt mondotta, hogy így elejét vesszük minden vitának, ezek után, ha Atyaságod erről a kérdésről tárgyalni fog valakivel, tudja, hogy mi az én felfogásom. – Fr. Lorenzo azt írja nekem, hogy nem tud szekereket szerezni a kő elfuvarozására, ő úgy gondolja, hogy nem lehetne e a dolgot úgy megoldani, hogy a somarellót állítanánk bele a fuvarozásba. Atyaságod beszélje meg fr Bernardóval, hogy milyen módon tudunk legjobban a templomépítésre hasznosítani a kőanyagot, rendezzék úgy, szállítsák és mihamarabb dolgozzanak. Itt vannak az ő szerszámai, tegnap hozták Moriconéból, ha akad valaki, aki elvinné, azonnal küldeném, hacsak nem lesz szükséges, hogy onnét küldjenek valakit. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1632. jún. 11.)
„Levelet kaptam Sig. Ascanio del Rétől, de nem olyan hamarosan, mondja meg neki, hogy tetszik nekem az elgondolása, hogy Rómában készítsük el a jegyzőkönyvet, hogy az eladók részéről az illetékes személyek legyenek jelen a jegyzőkönyv elkészítéséhez, amit megbeszélhetnek már ott, aztán majd elrendezzük, ha eljönnek, akik a jegyzőkönyvet készítik, én meg arról gondoskodom, hogy két-három nap múlva legyen pénz rendelkezésemre. – Ami P. Belardinót (?) illeti, Isten adja, hogy ne legyen beteg, figyeljen arra, hogy ne foglalkoztasson a questálással két egykorú fiatalt, hanem az egyik legyen idősebb. – Ami P. Francescót illeti, nem szükséges, hogy Atyaságod írjon nekem egyénisége felől, igen jól vagyok informálva felőle, ismerem őt, mert a cselekedetei és nem szavai révén ismerhető meg az ember. – Gondoskodjék Atyaságod, hogy szeptemberre rendben legyen a kőanyag, én úgy tervezem, hogy a kert felőli fundamentum végrésére, befejezésére ott leszek. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat.” – (Róma, 1632. jún. 17.)
„Levelet kaptam sig. Cinqueviétől a Sig. Vicario dekrétumának a meghosszabbításával egy évre, kétlem, hogy nem fog-e valami akadályt okozni nekünk és ha megtörténik a telek megvásárlása, gondoskodjék arról, kérje fel a Sig. Vicariót, hogy áldja meg a keresztet a telken, vagy más valaki az ő nevében és küldje el nekem a tervet, az alaprajzot, feltüntetve a világtájakat, jelölje meg, hogyan lehet kényelmesen elkészíteni az épületet az összes helyiségekkel, és az emeleten a hálótermet, ahol 18-20 személy számára legyen férőhely és kijelölve mindezen dolgokat, jelenleg nem lehet kezdeni az építkezést szeptemberig, miközben elmehet Cesenába és majd ott meglátja, hogy mi mindent lehetne eladni, mert vannak érdeklődők, fontos, hogy határidőre tudjon valamit elintézni és aztán majd a felfrissült időben visszajöhet, hogy jelen lehessen a munka kezdetén. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. jún. 19.)
„Válaszoltam a spoléti püspöknek, aki egy gyóntatót kér a S. Caterina zárda számára egy kis időre, amíg tud gondoskodni alkalmas gyóntatóról, én úgy rendelkeztem, hogy P. Matteo lássa el a teendőket, p. Antonióra nem lehet számítani, mert hamarosan elhelyezést kap, lehet gondolni P. Giorgióra vagy P. Matteo ministróra, mindaddig, míg alkalmas gyóntatót nem küldenek. Ezeket akartam jelenleg Uraságod levelével kapcsolatban válaszolni, akinek adjon az Úr nyugodt és vigasz teljes öreg kort.” – (Róma, 1632. jún. 19.)
Április végén P. Alacchi iskolát nyitott Velencében, és igen sok hallgatója, növendéke volt fr. Pietro Mussestinek, aki annyira jól tanított, ezért aztán segítséget kértek. Kalazancius ezeket válaszolta: „Nagyra értékelem, ha állandósul intézményünk egy kis hitelt előlegezve neki, nem baj, hogy kevés munkatársa van, hogy segítséget küldjek oda, ahhoz szükséges, hogy úgy legyenek, ahogyan kell, de egyelőre igen nehéz, mivel nincs felesleges emberünk, egyelőre csak imádsággal segíthetünk.” – (1632. jún. 19.)
„Várom a jelentést az anconai helyzetről és az alaprajzot, hogy megtudjam, hogy mekkora rész van beépítve, és mekkora a hely az új épület számára, anélkül, hogy le kellene bontani a régi épületeket, mekkora az egész terület. Szeretném, hogy az épület, amely majd el fog készülni, legyen szerzetesi igényeknek megfelelő, hogy mindnyájan egy dormitóriumban lehessenek. – A cesenai dolgokat illetőleg, tudom, hogy Sig. Bonanni és az ő társai küldték oda, hogy lássa a javakat, amelyekről egy jegyzéket adtam nekik és egy másikat pedig Sig. Cardinale di Bagninak. Remélem, hogy még majd visszaszerezzük ezeket a javakat, ha valaki érdeklődik, így felelhet neki, hogy amíg a Collegio az eladás álláspontján van, el fog adni mindenen dolgot, érdeklődjék az árak után... intézkedjék, hogy Cesenába a mieink ne járjanak egyedül, hanem mindig ketten. És ha a székek és egyéb bútorok eladhatók, adják el minél előbb, ha nincs vevő, szállítsák el Anconába Sig. Cinqueviéhez, remélhetőleg ott jobban elkelnek. Azokat a dolgokat illetőleg pedig, amiket Sig. Angelo rendezett el, remélem, hogy a Kongregáció majd jóváhagyja és majd mindenről jelentést teszünk. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. jún. 23.)
„Olvastam Atyaságod levelét és meghallgattam fr. Lorenzo jelentését és én úgy látom, hogy – jól lehet, a nevezett fratello nagyon tiszteletlenül viselkedett – mindazonáltal hasonló esetekkel nagyon megfontoltan kell eljárni, hogy törésre kerüljön az ügy és most olyan formán kell orvosolni a dolgot, hogy az elöljáró tekintélye csorbát ne szenvedjen, de el kell tekinteni a mortifikációtól, amelyet nagyon is megérdemelne ez a fratello, úgy rendelkezem, hogy az egész közösség színe előtt kérjen bocsánatot, és hogy a jövőben mindig kérjen engedélyt, ha az építkezéshez kell mennie, és ha Atyaságod akárhova is küldi, engedelmeskedjék minden dologban, nehogy valami kár származzék az építkezésben. Az a kívánságom, hogy az út menti falat annyira emeljék fel, hogy szolgálhasson a klauzúra céljából, valamint a támoszlopot, hasson már a meleg meg nem akadályozva az építkezést és ebben a dologban mindig érdeklődjék attól, aki jártas ebben. – Ami a gabonát illeti, nézzen körül és vásároljon, legyen jó, de ne drága. - Lehetőleg minél előbb küldje fr. Bernardót Moriconéba, állandóan üzengetnek, hogy milyen nagy szükséges az otthonléte. Szeretném, ha minél előbb elrendeznék a piasztereket, mindjárt jobban futna az építkezés. – Atyaságod vigyázzon magára, ne legyen hirtelen indulatos, haragos, kolerikus a fratellókkal, mert az elöljáróban inkább szeretnék látni az atyát és nem a szigorúságot és sokkal többet ér el a buzdítással, mint a parancsolással, ne halljam még egyszer ezeket a panaszokat. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. jún. 24.)
„Az 500 scudiról szóló váltónak hat hónapi ideje lejárt, amit a frascati templomépítésre vettünk fel, és jött hozzám a Sig. Marchese del Buffalo gondnoka, aki kölcsönözte a kamatot, a 12 és fél scudit és hozzám jött és megígértem, hogy megadom neki 29-én. – Tegnap írtam fr. Lorenzónak, szemrehányást tettem neki, amit megérdemelt viselkedése miatt, hogy nem volt tisztelettel az elöljáróval szemben. nagyon szükséges, hogy Atyaságod alkalmazkodjék ahhoz, hogy tudja kezelni a fratellókat több türelemmel, anélkül, hogy mindjárt haragja lobbanna, és csak így alakul ki mindnyájuk lelkében és a megbüntettek lelkében a várható jó eredmény és nem a rossz, és imádságos lélekre van szükség, hogy bölcsen tudja kormányozni a különböző természetű embereket, buzdítsa valamennyit a közösségben, de egyénenként is, hogy tartsák meg a szerzetesi szabályokat és mondja meg nevemben fr. Luccának, hogy legyen szorgalmas a tanulásban és nagyon szerény a viselkedésben és szabálytartó, és hogy mindig ilyennek kellene lennie. – Ms Alessandro családja maradhat, lakhatnak egyelőre abban a házban, ahol vannak mindaddig, míg újabb intézkedést nem adok, mivelhogy most pillanatnyilag nincs szükségünk arra a házra és nem jól fest az, ha valakivel szemben a szigort alkalmazzák, inkább tegyünk jót viszonzásképpen a velünk szemben elkövetett akadékoskodásukért. Ne költsenek annyi pénzt most somarello vásárlásért, mert a kőszállításra elég lesz az a három, amellyel jelenleg rendelkezik a frascati ház, amelyek ezen a nyáron elhordogathatják a köveket, mert más dolguk nincs ebben a két hónapban. Egyelőre elég, ha a két oldalkápolnát és a nagy kápolnát építik fel annyira, amennyire az oszlop talpazatok kívánják, azért hát úgy intézkedjék, hogy a megfaragott köveket építsék be és a többit is minél előbb dolgozzák meg, faragják meg és az út felőli fal szolgáljon klauzúrának, zárófalnak. – Nem szükséges, hogy fr. Lorenzo mindig az építkezéseknél foglalatoskodjék, más munkára is befoghatja, ahogy meghagytam neki, hogy készségesen engedelmeskedjék. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. jún. 25.)
„Megkaptam legutóbbi levelét, amely egy egész ív lapot betölt, legnagyobb része öndicséret és mivelhogy mindnyájan a beszennyezett gyökérből, ősatyánktól, Ádámtól származunk és mint beszennyezettek és mint a rosszra könnyebben hajlók sokkal jobban illik hozzánk, ha saját magunk vádoljuk magunkat és mélységesen megalázódunk, mintsem, hogy csak egy szót is mondjunk saját dicséretünkre és amikor úgy látszik, hogy így valakit jobban kitüntet az Isten kegyelmi ajándékaival vagy sajátos adományaival, annál inkább meg kell alázkodnia, nehogy elveszítse mindazokat, elveszíthetők minden csekély elbizakodottsággal, vagy önmaga nagyra értékelésével, ismerjük fel, hogy az Úr haszontalan szolgái vagyunk, akik inkább akadályozzuk, hátráltatjuk, mint elősegítjük az ő művét. – Az igen nagy vigasztalással töltött el, hogy az E.mo Sig. Cardinale Patriarca suffragiumra elment hozzánk, hogy lássa szegénységünket és megáldotta az oltárt, hogy ott lehessen misézni, engedje az Úr, hogy a mi munkánk legyen tetszésére a Serenissima köztársaságnak, ami csak úgy lehetséges, ha mi magunk arra törekszünk, hogy tessék az Úrnak, hogy örömét találja benne az Úr, ha munkánkat minden szorgalommal, szeretettel és türelmességgel végezzük Isten iránti tiszta szeretetből, embertársaink javára. – Isten segítségével ezen az őszön Rómában lesz mind a négy Asszisztens és akkor majd rajta leszünk, hogy megoldjuk a segítség, a segítés módozatát mind az ottani vállalkozást, mind a Moravia vállalkozást illetőleg Ancona városa útján, ahol jelenleg P. Stefano delli Angeli tartózkodik, hogy kijelölje és megtervezze a mi ottani házunk helyét és annak megépítését. Imádságban kérjük az Urat, hogy küldjön alkalmas, megfelelő egyéneket nem csak novíciusnak, hanem a tanulásra is alkalmasak legyenek és még inkább kell imádkozni, hogy Németországban a katolikusok ügye jó fordulatot nyerjen, mert ma olyan kevés a hit és olyan kevés a jóság az emberekben, hogy igen sokan sokkal jobban óhajtják a svédek győzelmét az eretnekekkel együtt, mint a császárét a katolikusokkal együtt és ami még rosszabb, meggondolatlanság, akik azt óhajtják, hogy svéd jöjjön Itáliába, amit nem fog megengedni az Úr, hanem várjuk, hogyan fognak alakulni a németországi események, amit hiszek, hogy meg fogja változtatni a térképet, ami nem szándéka a rosszindulatúaknak, hanem az eretnekek felmagasztalása. Az Úr irgalmassága folytán legyen szánakozással a szegény és megfogyatkozott kereszténység iránt és magasztalja fel azt, és áldjon meg bennünket mindnyájunkat mindenkor.” – (Róma, 1632. jún. 26.)
„A jégeső pusztításáról adott hír, amely Ancona környékét érte, mélyen megrendített, legyen áldott az Úr. Nagyon szívesen venném az értesítést a telekről, hogy milyen hosszú és milyen széles, mekkora rész van úgy beépítve, hogy az használható is legyen és mennyi nem használható fel és hogyan oldható meg az építkezés és hogy honnét lesz a költségre a pénz, mennyire megy ki a kiadás? – A cesenai dolgokat illetőleg, ha szükségesnek látszik, legyen segítségükre az eladásban és ha alkalma van, tárgyaljon mindazokkal, akikkel kell és végül segítse őket, hogy a föld termését gyűjtsék összes és gondosan őrizzék meg. Tartsák meg a mi szabályzataink előírását minden közös cselekedetben, jól lehet, hogy csak ketten vannak, és napról-napra adjanak nekem értesítést mindenről, ami csak történik és én meg majd értesítem önöket mindarról, amit majd a S. Congregatio dönt az építkezésről, jóakarattal fogadta a Bizottság előterjesztését. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. jún. 26.)
„Úgy gondolom, hogy fr. Lorenzo most már készségesebben engedelmeskedik, ha nem, értesítsen engem, hogy megtehessem a szükséges intézkedéseket. – Ami pedig a rendet illeti a tényleges klerikusok és az operarius klerikusok közt, az én elgondolásom az, hogy az operarius klerikusok, akik tényleg megkapták tonzúrát, amelyet természetesen csak azok vehetnek fel, akik alkalmasak, méltók lesznek annak felvételére, azok üljenek abban a rendben a tényleges klerikusok között, ahogyan fogadalmat tette, mindaddig, míg a ténylegesek fel nem veszik a szent rendeket, azok pedig, akik nem kapják meg a tonzúrát és nem kaphatják meg, az utolsó helyeken ülnek a fogadalomtétel szerint. – Ami az építkezést illeti, megírtam, hogy a pilaszterek emelkedjenek az oszloplábakig, ha ezeket elhelyezik, félbe hagyhatják az építkezést szeptemberig, ennélfogva fr. Bernardót minél előbb küldhessék. – Ami pedig Gio. Rigo ügyét illeti, ha nem lehet másképpen, bocsássák rendelkezésére azt a szobát, amely a fedetlen ház szomszédságában van. – P. Gio. Thomasónak egy zsebkendőjét kaptam kézhez, még mindig hiányzik a birétum, küldje el azt a szövetből készültet, amelyet én küldtem oda annak idején P. Castiglia számára, ha nem használták, nekem volna rá szükségem. - Értesítsen a gabonafélékről és hogy van-e a piacon és milyen áron megy, ha jó anyag, vásároljon és engem értesítvén, azonnal küldöm a pénzt. – Fr. Luccának parancsolja meg az én nevemben, hogy egész július és augusztus hónapokban üljön az utolsó helyen az asztalnál és amikor kimegy az ebédlőből, mindenkit engedjen előre és ha ellenmond a jelen intézkedésnek, értesítsen engem, olyan mortifikációt kap, amilyenre nem is tud gondolni, mert szükséges,hogy megtanulja az alázatosság szent erényét és ha kimegy menjen azzal, akit rendel neki társul az engedelmesség. – Ami pedig P. Francescót illeti, azt üzenem neki, hogy egy kissé beszéljen kevesebbet és dolgozzék, de sok beszéd nélkül és ha az írásiskola jól sikerül és lesz elég faanyag, folytathatják a szomszédos iskolatermet ugyanazzal a padbeosztással, amely terem legyen a latinosok iskolája és a kisebbeknek majd találunk megfelelő termet. Ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1632. jún. 26.)
„A legény járandóságát emelheti négy-öt scudival egy évre a tizenkettőn felül. – Ami fundamentumozást illetőleg dolgozzanak az út mellettin, ha a két oldalkápolnát befejezték és ha készen lesznek az alkatrészek a pilaszterekhez, szeretném, ha elhelyeznék, hogy lássék, hogyan sikerültek. – Szeretném tudni, hogyan állnak a kővel, ami elég nagy mennyiség volt, mennyi lett már elszállítva és még mennyi lehet hátra, és hogy az első halom amely húsz scudiba került, el lett-e már szállítva, és milyen rendben lesz a kápolnák fala felépítve. – Ha jó alkalmi vásárt tudna gabonáért, vásároljon a mi részünkre is, rendelkezésünkre áll a három scudi Sig. Antonio Fedele leányának számára, a legközelebbi alkalommal küldöm. – Nagy körültekintéssel vigyázzon arra, hogy az iskolai ügyek jól menjenek, értesítsen engem, hogy mikor készül el az írásiskola a padokkal a római minta szerint, a középen öt tenyérnyi szélességet kellett volna hagyni, ahol a tanítómester tud mozogni. Gondolom, hogy nem tárgyaltak a kanonok urakkal a temetési üggyel kapcsolatban, mivelhogy semmit se mondjanak nekik, hacsak engem nem informálnak és értesítenek. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. jún. 29.)
„Ami a Sig. Angelo Piolio meghatalmazását illeti, adjon neki meghatalmazást, mert gyakran megfordul Sig. Card. Vidoninál, aki úgy rendelkezett, hogy ne tegyék letétbe a javak hozamát, hanem vegyék át a Collegio javára, amint az írásba van foglalva és így a többi javakat is. – Ami az anconai dolgokat illeti, én kételkedem, hogy Cocco meggyőződött volna arról, hogy egyesek a mieink közül kevésbé szeretetreméltók, és hogy mindig lesz nehézség. Írtam, ha alkalom adódik, küldjék Rómába a vásznat és egyéb dolgokat a Collegio számára, küldjék két lóval ide a legénnyel, aki elkísérte Sig. Angelót, vagy ott adják el a csikót az egyik lóval, hogy ne legyen annyi kiadásunk, elég két ló és most mivel nincs sem sár, sem hideg, ne lovagoljanak csizmában, nem jól áll a mi habitusunkhoz. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. jún. 30.)
„Nagy örömmel tölt el, hogy P. Gio elmondta első szentmiséjét, remélem, hogy buzgó pap lesz, kísérje figyelemmel, hogy a miseszöveget világosan, értelmesen és ájtatosan mondja, ahogyan azt kell mondani, ami pedig a tanítást illeti, amint mondja, hogy szétosztotta a latinosokat különböző csoportokra úgy gondolom, hogy jól tette, legyen minden Isten dicsőségére. – Hogy egy másik kis szomszédos házacskát is szerzett ugyanattól a tulajdonostól, jól van, de gondoljon arra, hogy a költekezés legyen megfontolt, mert ha a köztársaság azt mondja holnap: menjetek Isten hírével, mivelhogy engedélyünk nélkül nyitottatok iskolát, akkor aztán csak azt nyerjük majd, hogy a befektetett költségeknek semmi gyümölcs sem lett, és ha volna valami garancia, kezesség arra, hogy maradhatunk ott, akkor mindent elkövetnénk, hogy tehetségünkhöz képest segítséget adjunk, de most jelenleg pillanatnyilag minden úgy áll, mint szokták mondani: légvárakat épít, és eléggé aggódunk amiatt, hogy a két főcsalád közül valamelyik nem fog-e Intézményünk ellen hangulatot kelteni és akkor az egész múlt elveszett, és akkor nincs más vigasztalásunk, mint Istennek ajánlani ügyünket. Itt nem valami megnyugtató híreket hallunk a németországi eseményekkel kapcsolatban, az Úr segítse meg a katolikusokat. – Ha P. Francesco della Nuntiata ide adja még ma délután, estefelé fr. Pietro átnézett verseit, akkor azokat is küldöm, a Moraviába címzett levelet küldje a bécsi posta útján. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. júl. 3.)
„A legutóbbi postával két levelet kaptam Uraságodtól, amelyben arról értesít engem, hogy egészségben, épségben megérkezett Nápolyba, jól lehet, volt néhány viharos tengeri veszély a tenger háborgása miatt, amit a földrengések okoztak. Az Úr áldja meg jó egészséggel továbbra is, amint azt kívánja. Beszéltem P. Antonio Mariával, aki azt mondja nekem, hogy elküldte a búcsúkat és a megáldott érmeket, úgy intézkedtem, hogy az atya, aki a posta útján megkapta a pénzt, hogy adja vissza, hogy elvihesse a számlákat annak, aki adta. Eljuttattam a levelet Grossinak Piazza di Pasquinóra, vagyok Uraságodnak mindig készséges szolgálatára.” – (Róma, 1632. júl. 3.)
„P. di S. Agostino a b. e. ms Antonio Fedele da Sezze fia, aki Frascatiba érkezik nővére meglátogatására, Atyaságod fogadja olyan szívélyességgel, mintha csak engem fogadna. Ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1632. júl. 4.)
„Mai napon lett szétküldve zárt levélben az összes rendi elöljáróknak az intézkedés, amit közölni kell a rendtagokkal, hogy az említett dekrétumban nevezett rendtartományok melyikébe tartozunk. – Megkaptam az anconai a tervezetet és az alaprajzot, nincs időm, hogy most végigolvassam levelét, majd szombaton válaszolok az építkezési Bizottság legközelebbi hétfőn tart tanácskozást, majd értesítem a határozatokról, készíttesse el a kasszát két kulccsal, ahova a ház pénzét teszik, levelem olvasása után, ha mindez ideig nem csinálták volna meg. Mivel későre jár az idő, most másról nem írok. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. júl. 6.) – „Fr. Antoniónak ez alkalommal nem írok, majd a legközelebbi postával az Úr segítségével.”
„Nagyon rosszul tette, hogy fr. Lucát Rómába küldte, elég volt, hogy innét mortifikáltam őt, ne úgy oldjuk meg a problémákat, hogy mindjárt Rómába küldjük az illetőt és így a ház tagjainak a száma nem éri el a tizenkettőt és láthatjuk, hogy az ottan Vicario Generale mint törekszik arra, hogy hivatalos vizitációt végezzen, ahol nincsenek tizenketten, ahogyan ezt a Bullák előírják, megkívánják, hasonló esetben mindig kérjen tanácsot. - Ami pedig az építkezést illeti, itt szenteltetünk minden építkezést, jobb azt az őszre hagyni, hogy időközben kárt ne szenvedjen a már elkészült épületrészlet a föld felett, legyen arra gondja, hogy locsolgassák vízzel és a lehetőséghez képest fedjék be ágakkal, lombokkal. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. júl. 6.)
„Feleltem Atyaságod minden levelére, amiket nekem küldött, és a leveleket a pápai posta útján küldtem el, nagyon csodálkozom, hogy nem kapta meg. Ami pedig a vak papot illeti, mondtam, hogy nem felel meg nekünk, sem az a félszemére vak tanuló. Ami pedig a Castel di S. Pietrót illeti, abban az esetben, ha tudnánk is tizenkét tagot odaküldeni, hová helyeznék el őket? Atyaságod nagyon jól tudja, hogy a Sig. Duca di Poli és az ő fia a principa és a signora principessa, milyen gazdagok, nem építhették meg a rendházat, ahogyan megígérték, de ha már egyszer odamentek az Atyák, nem történt semmi az épülettel, és nem tudjuk, hogy mikor lesz belőle valami, úgy volt ez kezdetben más helyeken is és nem jó tizenkét személynél kevesebb létszámmal kezdeni, mert lehetséges, hogy minden vidéki esperes is hivatalos látogatásokat akar végezni nálunk és utasításokat adni, amint ahogyan a frascati Vicario is szándékolta, hacsak a létszámot hamarosan fel nem emeltem volna tizenkettőre, így látható, hogy a hatóságok, alapító közületek nem néznek mást, csak a saját hasznukat és nekünk azzal is kell számolnunk, hogy az Atyáknak legyen egy kis kényelmük is a lakásban, mivelhogy a mi Intézményünk annyi fáradságot kíván meg, ha tehát egyszer iskolát nyitunk, illő, hogy elvárjuk, hogy az építkezésben figyelembe vegyük az ő kényelmüket, ami már évek óta nincs meg, azért nem akarok csak úgy vaktában elfogadni helyeket. – Mostanában nagyon sürgetnek bennünket Anconában, átkelőhely Németország és Velence felé, de először építsék meg az épületet, mielőtt odamennénk, hogy iskolát nyissunk és egy teleket vásároltak több mint ezer scudiért, és egy másik szomszédos telket, valamivel olcsóbban, ahol majd egészen újonnan kell építkezniük, már gyakran volt levélváltás ebben az ügyben. - -Szükséges, hogy Atyaságod ősszel itt legyen Rómában, és akkor majd meglátja, hogyan tudunk eleget tenni Firenzének, ami a legelső kötelezettségünk, aztán a többi már elfoglalt és megnyitott iskolákat illetőleg, aztán a többi a megnyitásra váró helyeket illetőleg, aztán számot vetünk, hogy hányan vagyunk, most nem tudom teljesíteni Atyaságod óhaját, sem P. Francescóét sem a többi nápolyi Atyákét sem, sem másokét, még ha nemtetszésükre is van a dolog, vagy bezárom a római iskolákat, ami pedig mennyire elfogadhatatlan, kivihetetlen, azt Atyaságod is jól tudja, és jól lehet Imolában újra feltűnt a pestis, és Firenze környékén Pisa felé, de remélem, hogy a őszre elmúlik, mindazonáltal, ha Atyaságod ha most jönne, Ferrarán át szabadon lehet közlekedni, Isten tudja, hogy ősszel milyen közlekedés lehetséges, jól lehet, amint mondottam, reménykedem az Úrban, hogy gyorsan elmúlik. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. júl. 8.)
„A mi jótevőnk, Britio hozott tíz »rubbia« gabonát, vagy talán tizenkettő is volt, rendelkezésre bocsátottam a termet, ahol elhelyezhető százzal is, ha annyit hoznának és vannak egyéb előre elkészített termeink is... szereztem egy kevés gabonát... mert szeretnék abból legalább két rubbiát, mert ha elfogy a tavalyi készlet, akkor a péknél kell kenyeret vásárolnunk és így tíz-tizenkét scudinál többe kerül egy rubbio, ezért hát el ne mulassza, hogy küldjön nekünk, szükségünk van 30 vagy több rubbiára, értesítsen a frascati árakról, mert úgy hallom, hogy a Campo di Fiorén hat scudiba kerül egy rubbia, és nehogy a Sig. Vicario vizitálni joghatósága alá kerüljön, hamarosan küldök falakit fr. Luca helyében. Az Úr áldja mindenkor. – (Róma, 1632. júl. 8.)
„Júl. 10-én kelt levelében a Ven. Padre jó alkalommal buzdította P. Alacchit, hogy szokjék hozzá a mortifikációkhoz és fogadja azokat jó lélekkel és megpróbáltatásokkal együtt megköszönve mindezt az Úrnak, hogy ilyen úton-módon ismerteti meg velünk saját nyomorúságunkat azzal az elvvel: ha az ember igazán Isten szolgálatára szenteli magát és mégis megpróbáltatások nélkül akar maradni, annak akkor nincs helyes fogalma az Úr tanításáról, aki azt kívánja, hogy sok fáradság, megpróbáltatás révén jussunk el az örök üdvösségre. Ami pedig a páduai püspökséget illeti, azt mondta, hogy nem beszél róla többet, a múltban megtett annyit, amennyit P. Bagnacavallo kért tőle és hozzáfűzte: gondunk legyen arra, hogy jót cselekedjünk az Isten jelenlétében, aki vagy itt, vagy más dolgunkban meg fog segíteni bennünket, mivelhogy mindenütt jelen van az Isten. – Küldött neki néhány példány Abe-i könyvet a tanuló gyermekek számára, ha szüksége lenne másra, azt is kilátásba helyezte neki. Értesített, hogy P. Stefano degli Angeli Cesenában van 30 mérföld távolságban Imolától, ahol a pestis sok áldozatot követelt, amiért is az az Atya nagyon félt ott maradni. Amiért is Rómában újra megerősítették az őrséget. – „Verum tamen nisi Dominus custodierit civitatem.” – (1632. júl. 10.)
„Megmondtam, hogy nem elég, ha két rendtársa megy a Dómba keresztény tanításra, mivelhogy egyetlenegy világi pap sem ment, eredményesebb lenne a gyermekek előmenetele és nagyobb megbecsülését érdemelne ki a Szerzetnek, és mivel nem engedelmeskedtek nekem, ezt a kevés mortifikációt sem vállalták a mieink, és mivel felszentelt papok, annál súlyosabb a mulasztásuk. Ezért hát Atyaságodat is ugyanaz a mortifikáció sújtja, hogy két héten át a földön kell ennie, és úgy intézkedjék, hogy a jövőben menjenek legalább hárman a keresztény tanításra, és ha négyre van szükség, menjenek négyen. P. Francesco legyen türelmesebb az iskolában, mivelhogy nem volt az, mondja meg neki, hogy a jövőben legyen türelmesebb, türelmesebb lesz, ha egy kissé jobban megtartja majd a silentiumot, mivel hallom, hogy sokat beszél, a szerzetes, aki nem tudja megfékezni a nyelvét, annak hiábavaló a maga szerzetesi mivolta, ami annyit akar mondani, elveszíti a végső célt, amiért a Szerzetbe jött, hogy megszerezze a tökéletességet. Amiért is Atyaságod legyen rajta minden igyekezettel, hogy a házban mindenki szigorúan tartsa meg a silentiumot, elrendelvén, hogy az iskolán kívül vagy ne beszéljen, vagy csak halkan beszéljen, házon kívül csak azzal beszéljen, akivel feltétlenül beszélnie kell, de a lehető legkevesebb szóval, ahogyan csak lehetséges, aminek meg lesz a jó eredménye mind magukban, mind embertársaikban és intézkedjék, hogy amiként rossz példát adtak a házbelieknek, mindketten a jövőben adják az igazi szeretet kibékülésének nyilvános jelét, és a szereteten ejtett sérelmet hozzák helyre, mindez igen nagy vigasztalásomra lesz. – Nem értesített a gabona áráról a frascati piaci árakról, mert ha hat scudiért hoznának Rómába, 25 vagy 30 rubbiát vásárolnék. Briziában sok az árpa, ami egyébként jó gabona lenne, három rubbiát vettem át belőle, készpénzzel akartam fizetni, de nem akarta nekem megmondani az árát, mivelhogy én azt mondtam neki, hogy egy kissé kevert gabona, az árpa miatt nem tiszta, ő feladta küldeményként, de nem tette jól, mert az árpát nem lehet a búza árában eladni, főként, ha nem együtt termett a búzával. – Azt gondolom, hogy ma este vagy holnap el tudunk adni egyes bútordarabokat, amelyek Cesenából jöttek és küldök pénzt, négy vagy öt rubbia gabonáért, nem érdemes nekünk a péktől kenyeret vásárolni, főként amikor olyan kevés alamizsna adódik egy idő óta. – Beadtam egy kérvényt a S. Congregatio Concilióhoz, hogy felvehessünk négyszáz scudit kamatra, visszaküldték a kardinális püspökhöz, hogy érdeklődje meg: an expediat? A Sig. Cardinale azt mondta nekem, amikor az említett Kongregáció kérvényét átadtam neki, hogy véleményadásra elküldi a Sig. Vicariónak, hogy amint beszerzi a információt, azonnal tegyen jelentést. – Ha birtokukba vették ms Arrigo alacsony szobáját, amely a fedetlen ház mellett van, ne adják ki bérletbe, hanem tartsák fenn a ház szükségleteire, tartsanak benne egy-két dolgot, jól zárják be, majd aztán megmondom, hogy mi lesz a teendő. – Köszöntse nevemben Sig. Don Gabrielt, akinek felajánlhatják azt a lakást, amelyből a lakók ha elköltöznek, kaput, ajtót nyitva a mi házunkban belülről, hogy el lehessen látni minden szolgálatot, míg tart az építkezés a templommal kapcsolatban, ami bizonyára eltart jó ideig, így aztán lehetne bemenni és kijárni a saját kapuján és a házban lehetne annak a kapunk a közvetítésével, amelyet meg kellene nyitni. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1632. júl. 12.)
„Hogy éjszaka ne legyen zaj a Dormitóriumban, a következőket rendelem el: P. Francisco az oratórium feletti kis lakosztályban fog aludni, azok pedig, akik a Dormitóriumban maradnak, azoknál megváltoztatja a hálókamra sorrendjét, Atyaságod közölje velük, hogy a Generális részéről ez az intézkedés, hogy egyikük megy ebbe a hálókamrába, a másik pedig a másikba és aztán Atyaságod este bezárja az ajtót, a Dormitórium ajtaját kulccsal, és ha valakinek ki kellene mennie, tartsanak egy megfelelő alkalmatosságot a folyosói ablak mellett, és ha valami lárma lenne a Dormitoriumban, Atyaságod értesítsen engem, és én majd elrendelem, hogy mi lesz a teendő. És ha úgy találkoznák, hogy valamelyik fratello alsó nélkül menne, három napra vonja meg tőle a bort, mind délben, mind este, és értesítsen a hasonló hanyagságokról, majd gondoskodom az orvoslásról, hogy az nem fog tetszeni senkinek sem és ebben kérdésben egyáltalában nem szabad hanyagnak lenni. És amikor Atyaságod nem tartózkodik otthon, helyettesítse P. Bernardino, akinek gondja lesz arra, hogy nem fog parancsolni, olyan dolgokat, ami tetszik, azt megteszik, hogy egymással versenyezzenek, hanem a szeretetreméltó elöljáró kegyességével. – Mondja meg fr. Giuseppe dell' Angelónak az én nevemben, hogy azt hallom, hogy nem imádkozik, és amikor imádkozik is, nem megfelelő magatartásban végzi, ha meg nem változtatja ezt a rossz szokását, Fananóba fogom küldeni, ahol majd P. Giacomo megtanítja a szerzetesi szerénységre, viselkedésre. Fr. Giuseppe »della prima«-nak azt üzenem, hogy gondolja meg, hogy a Szerzet, ha nem úgy veszi, ahogyan kellene, akkor az számára a pokol kezdete lesz, hogy küzdjön természete ellen, mivelhogy ez ideig igen sokat vesztett és keveset szerzett, a többieknek azt üzenem, hogy iparkodjanak szerzetesi módon élni, és hogy a házban tartsák meg a silentiumot, és ha Atyaságod nem értesítene engem az előforduló hibákról, akkor Atyaságodat fogom penitenciával és mortifikációval megbüntetni. Ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1632. júl. 13.)
„Olvastam levelét és amiket abban ír, főként, hogy beszélt Sig. Fabrizio Tontival, aki iránt nagy részvéttel vagyok, mert az ő fia, az Abbate elsősorban az, akinek segíteni kellene és tudná is és nem teszi meg, de ha türelmesen elviseli, nagy jutalma lesz az Istentől, és ha még egy kis ideig az Isten élteti, hamarosan meg fogja látni az Isten kezét, aki nem sokáig szokta halogatni a büntetést a fiúknak az atya elleni vétke miatt. – Ami az elsőszülöttségi érdekeket érinti, én megelégszem azzal, hogy megajándékozzák a javakkal, amelyekkel Riminiben rendelkezik a Collegio, de mindenekelőtt szükséges az apostoli jóváhagyás, mivelhogy az említett javak ma kegyes jellegűek, lévén a Collegio birtokában és az elsőszülöttnek a követelése csak Signora Cassandra halálának az idejétől kezdődhet, ami tehát, most még nem kezdődött meg. A Rota döntése alapján a különböző címeken a Collegiót megilleti 6575 scudi. Ezek után a javak megilletik az örökösöket, járandóságuk nincs belefoglalva a Rota határozatába. Én magam rajta leszek, hogy egyetértően oldjuk meg az anyagi kérdéseket. A Collelgiót illető javakat sem lehet egész világosan jegyzékbe foglalni, hiszen annyiféle szempontot kell figyelembe venni, hogy mi van érvényben 1622 óta, és hogy a Collegio mikor vette birtokába a javakat. – Írtam már arról is, hogy készíttessen egy kasszát két kulccsal, ha eddig még nem intézte le, akkor jelen levelem vétele után három napon belül hajtsa végre intézkedésemet és a szent engedelmesség erejében hagyom meg, rendelem el, hogy minden befizetett pénzt még ugyanazon a napon a kasszába kell tenni és semmit ki ne vegyenek anélkül, hogy be ne jegyeznék a pénztárnaplóba és a bevételt is hasonlóképpen be kell jegyezni, hogy a számlák mindenben egyezzenek, és aki nem engedelmeskedik, amit alig tudok elhinni, olyan mortifikációban részesül, amilyent nem is sejt. Atyaságodnak arra is legyen gondja, hogy rendezzék a múltból is a számlákat, nyugtákat, hogy annak idején előadhassa, ha a Rotának szüksége lenne ezekre, legyen rajta, hogy békességben éljenek, és bármit kell tenni, tanácskozzák meg, ahogy írtam, minden ügyben így járjanak el, mivel: »...ubi plurima consilia, ibi salus.« Írja meg nekem aprólékosan, hogyan állnak ott a Collegio érdekei és gondjuk legyen arra, hogy a házban szükséges dolgokat mind szerezzék be, ha netán az Úr úgy engedné, hogy a pestis Cesenában is mutatkozna, hogy akkor minden meglegyen a házban és ne kelljen semmiért sem kimenni, és ha Rómába tudnának pénzt küldeni, küldjenek, az 50 scudiról szóló írás nálam van, és fizetek ahogyan akarják, majd meglátom, hogy Sig. Cavaglier útján lesz-e valami abból, amit Atyaságod jelez. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Róna, 1632. júl. 14.)
„Amikor P. Stefano della Regina delli Angeli Nápolyba ment Frascatin keresztül, ms. Francesco Tabarrótól kölcsönkért, úgy tudom, hogy öt scudit, amit ő egy levélben megküldött az említett ms. Francescónak, és nem kapott választ, hogy megkapták-e a küldött pénzt, ezért Atyaságod gyorsan járjon utána, tudakolja meg, és értesítsen engem, hogy megnyugtathassam az illető atyát, aki már többször is írt nekem. Arról is értesítsen, hogy milyen áron veszik ott a gabonát, mert itt a Campo di Fiorén a legszebb gabonát lehet venni hat scudiért, hasonló ahhoz amit mondottak, amelynek az ára öt, öt és fél scudi. Én 20 rubbiát vásároltam Britiótól, egy pék a Collegio közelében ugyanattól a Britiótól vett 25 rubbiát, hét scudival fizette. Figyelmeztesse P. Francescót, hogy ne legyen olyan bőbeszédű, és legyen engedelmesebb és ne ellenkezzék senkivel sem, mivelhogy tudja, hogy mit jelent jól viselkedni. Értesítsen arról, hogy odaérkezett-e Gio Lotti, aki írt nekem a Sezze közelében levő új házakról, ahol tartózkodni lehetne ezekben a nagy melegekben. Más írnivalóm nem lévén, kérem az urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. júl. 20.)
„Azt az engedélyt, hogy kamatra felvehessük a négyszáz scudit, a kongregációban határozzák meg, ami a héten lesz Isten segítségével, és ha megkaptuk, fel lehet venni a pénzt és akkor végre valahára kis házat hozzácsatolhatjuk a mi házunkhoz és a templomhoz, mert nem lenne helyes, hogy mi birtokoljuk a dolgot és az árát és ha megvan a pénz, vagy ők szereznek egy másik házat, vagy elhelyezik kamatra, ahogyan nekik jobban megfelel. ha ma délután megkapja a pénzt fr. Gio Battista di S. Bartolomeo, én reggel elküldöm Sig. Don Gabrielnek, akit köszöntsön nevemben minden tisztelettel az Úrban. A szobák felcserélése tetszik nekem s gondolom, hogy így jó is lesz. Fr. Giuseppe »della prima«-nak mondja meg, hogy az Úr »gravitate compensat intelligenti pauca«. Az Úr áldja mindenkor.” – (Róma, 1632. júl. 20.) – „Küldjön nekem két hordó jó bort Sig. Biaso számára, bármibe is kerül, készpénzzel lesz fizetve, mivelhogy Albanóban számára vásároltak 3 és fél scudiért. – Értesítsen már arról, hogy ms. Francesco Tabarro megkapta-e a levelet és a pénzt P. Stefano della Regina delli Angelitől Nápolyból?”
„Értesítsen, hogyan áll a pestis Imola környékén és hogy más helyeken is feltűnt-e, mert ha nem terjed jobban, akkor könnyebben meg lehet akadályozni és szabadon lehet járni-kelni. – Ami pedig az anconai dolgokat illeti, az építkezéssel az őszig várni kell. – A rendelkezéseimet illetőleg, ha nem tartják meg, értesítsen engem szept. elején, amennyire szükségesnek mutatkozik, eszközlünk néhány mutációt. – Írtam fr. Antoniónak, hiszen már a világiaktól hallom, hogy nagyon rendetlenül beszél, megbotránkoztatja az embereket, nem szerzeteshez illően beszél, ha meg nem javul, és ha meg nem változtatja felfogását, hogy ilyen meggondolatlanul beszél a világiakkal, és ezzel rossz hírnevét terjeszti a rendnek, és hogy egyedül jár-kel a városban, hogy egyáltalában nem szolgál jó példaadással, ha meg ne változik, írja meg nekem, és hogy az én előírásomat megtartja-e? Azt az ügyet illetőleg, amit ír nekem Sig. Fabrizio követeléséről, megmondhatja neki, hogy a kardinálisi gyűrű, amely nálam van, át fogom adni Signora Cassandra örökösének, egyéb követeléseit illetőleg a Sacra Congregazione utasításai az irányadók, ami pedig a dolgok birtoklását illeti, a Bizottság úgy határozott, hogy Sig. Fabrizio haszonélvezője a dolgoknak, míg él. Amint megírtam, mindenben szeretnék teljesen kedvükre tenni az elsőszülöttségi jogot megillető javakban az illetékeseknek, akár szó van a rimini földekről, akár másról. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. júl. 21.)
„Tegnap fizettem ki ms. Britiónak 41 scudit és tízet egyik hitelezőjének, így pénzt nélkül maradtam, mivelhogy kifizettem a gabonáért az említett Britiónak és hitelezőinek 134 scudit, jól lehet, hogy az egyik, akinek 23 scudi járt nem akar megegyezni, ennélfogva azonnal eladok egyes dolgokat, amelyeket Cesenából küldtek, vagy azonnal valami váltót küldenék, ms Paolónak küldök 45 giuliót, ha többet akar, Atyaságod fizesse ki és én majd a Collegio pénzéből megadom. Örülök annak, hogy elkíséri Sig. Gabrielt, lesz számára egy szoba a kórus mellett, amely mindig rendelkezésére áll, valahányszor Rómába jön. – Most nem gondolom, hogy fr. Giuseppe Rómába jöjjön, amikor majd szükséges lesz, értesíteni fogom. – Aki engedély nélkül bemegy az elöljáró szobájába, három disciplinát végezzen az ebédlőben és (hetenként egyszer) egy héten át az ebédlő közepén a földön étkezzék, ugyanezt a mortifikációt adja, szabja ki arra, aki az elöljáró engedélye nélkül valakinek a szobájába bemegy. – Az a censor, aki azt híreszteli, hogy szerzetben ötféle osztály van, majd megtanítom arra, hogy saját magát megismerje, és hogy ne veszítse le az időt olyasmiben, ami a lélek romlását okozza, de annak is eljön majd a maga ideje, és nem messze van az Úr segítségével, azért hát legyen rajta, hogy megmentse lelkét, és el ne veszítse azt, ahogyan, amint látom, ő viselkedik és egynémely másik is. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. júl. 23.) – „Ms Francesco Tabarro nem szállítja a gabonát Rómába, talán nincsenek tetszésére a kamrák, amelyeket rendelkezésére bocsátottam, most volna egy másik üres.”
„Az érmeket iparkodom megszerezni, hogy minél előbb küldhessük, imádságban kérem az Urat, hogy engedjen fiának jó utat és szerencsés visszatérést és adjon győzelmet a katolikusoknak, Uraságodnak szolgálatára ajánlva magam, kérem az Urat, hogy engedjen önnek hosszú életet jó egészségben és az isteni kegyelemben való gyarapodást.” – (Róma, 1632. júl. 23.)
„A nardói püspök kérését illetőleg Atyaságod igen jól tudja, hogy jelenleg nincs arra elegendő személyzetünk, hogy iskolát nyissunk abban a városban, mert nem tartom helyes dolognak, hogy vállaljunk valamit, aztán nem teljesítjük úgy, amint azt kellene, gondoskodjék arról Atyaságod, hogy olyan és annyi személyt vehessen fel, hogy aztán majd egykor azok szolgálatára lehessenek a Monsignorénak. Ha P. Thomaso egészséges lenne, a Szerzet számára igen nagy előnyt jelentene, de most gyógykúrát tart... alkalmazza valamire, mert máskülönben inkább lesz akadályoztatásukra, mint segítségükre. – Mondja meg P. Francisco Antoniónak, aki köszönő-levelet írt nekem, hogy nagyobb örömet jelent nekem és van vigasztalásomra, hogy ha arra törekszik, hogy mindenkinél alázatosabb legyen, ha azt akarja, hogy az Úr felhasználja őt nagy dolgokra, ami a lelkek megtérítése, ugyanezt mondja meg a többieknek is. Olvastassa P. Sancio di S. Caterina könyvéből az alázatosságról szóló fejezeteket, vagy más könyveket, amelyek erről a témáról szólnak. – Igen nagy szükségem volna fr. Bernardo di Gesu hollandusra, ha hajóra tudna szállni Brindisiben és kiszállna Anconában, ott megvárná az én intézkedésemet, tervem az lenne, amit idővel jeleznék neki, vagy ezen az Úton, vagy a nápolyi útvonalon, de csak a késő esti órákban induljon a nagy meleg miatt, és én majd egy más valaki küldök, aki szintén ért az ács munkálatokhoz. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor. – (Róma, 1632. júl. 24.)
„Megmondtam, hogy nincs szükségünk holmi újszerűségekre az ünnepi díszítésnél, elég a virágfüzér a kapukra amiket fr. Tiburzio szokott elkészíteni a szokott módon, és ez a mi szegénységünkhöz elegendő, semmi szükség selyemre, elég, ha valami kartonlapból készült díszletet alkalmaznak a szövet fölé, amit elintéz fr. Tiburzio, és nem kell ide sem ünnepi díszítő, sem sekrestyés. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. júl. 24.)
„Ha az Úr megadja azt a kegyelmet, hogy együtt lehetek a négy asszisztenssel Rómában, úgy gondolom, hogy az ősszel meglesz, akkor meg fogom láttatni mind az egyik személlyel, mind a többiekkel, hogy miben áll a tökéletlenségük, mert akkor már majd nem nézzük el és nem odázzuk el, amit egyik is, másik is érdemel, aki tele van önítélkezéssel, az nem tud más dolgában helyesen megfelelni és aki elővételezi, vagy követeli, hogy tudja a jó kormányzás titkát, nemcsak, hogy nem alkalmas a kormányzásra, mert kevély és büszke, de még az engedelmeskedésre is alkalmatlan, merthogy valaki készségesen tudjon engedelmeskedni, annak feltétele a nagy alázatosság és türelem, de Isten segítségével majd minden sorra kerül a maga idejében. – Ami pedig fr. Giuseppét illeti, én úgy gondolom, hogy más mortifikációt érdemelt volna, de most felmentheti őt, és hogy elkerüljük, hogy ne beszéljünk össze-vissza mindent a rekreációban, rendezze úgy, hogy P. Bernardino terjesszen elő egynémely dolgokat az asztalnál olvasottak körül, aztán egyik is, másik is mondja el a maga véleményét, és hetenként kétszer olvassák a »de recessu saecularibus« fejezetet és az első rész első negyedét és beszélgessék meg, hogy miben van hiány és hogy jelölje meg a javulás útját és meg fogják látni, hogy milyen messze járnak attól az úttól, amelyet a Szentlélek megerősített az ő Vikáriusa által a mi szerzeteseink számára, ha nem tartják meg, tévedésben lesznek. – Azt gondolom, hogy a legközelebbi szombaton megkapjuk kamatra a négyszáz scudit és azonnal fizessék ki, ha egy másik házat kell vásárolni, addig is türelemmel kell lenni. – Ami ms. Francesco Tabarro gabonáját illeti, ahogyan akarja, szolgálatára leszünk, szeretném, ha tudna nekem 50 scudit juttatni, hogy azon gabonát vásárolhassak, azt mondják nekem, hogy a Campo di Fiorén hat scudiért a legjobbat lehet vásárolni, nem akarom elmulasztania jó alkalmat, azért hát türelemmel intézzük vele a dolgot. Gio Lottiról nem kaptam más értesítést, ő más megoldást talált, mint ahogyan nekem írta. Az Úr áldja mindig és engedje nekünk az ő szent kegyelmét.” – (Róma, 1632. júl. 26.) – „Ha dorgál vagy büntet valakit, ne mutassa, hogy haraggal teszi, vagy szenvedéllyel, ami egyáltalában nem vezetne jó eredményre, hanem szelídséggel, éreztetvén, hogy az illető többet is érdemelne. Mondja meg P. Francescónak, hogy vigyázzon, nehogy más alkalommal is megbántsa az elöljárót, hogy legyen jóban P. Bernardinóval és a többivel Isten kegyelmének a segítségével.”
„Olvastam az ön második levelét, én úgy látom, hogy nem szívesen vállalja a mortifikációkat, jól lehet, csak csekélységek, ön is tudja, hogy sokkal többet is érdemelne. Ezek a meleg napok kevésbé alkalmasak az utazásra, iparkodjék alázatos lenni, ami igen nagy előnyére van nem csak a léleknek, hanem még a testnek is, vigyázzon, hogy meg ne bántsa az Istent, hanem mint jó szerzetes, gondja legyen arra, hogy legyen egységben az elöljáróval és legyen neki engedelmes, mert másoktól fogja megtanulni, hogy milyen eredményt nyer ebből, tegyen úgy, ahogy én ajánlom és nem fog tévedni. Az Úr áldja mindenkor.” – (Róma, 1632. júl. 26.)
„Ahogy most itt vagyok a Collegio Nazarenóban, elfelejtettem elhozni az ívpapírt, amelyen fel van jegyezve a cesenai és a rimini javak, de legelső alkalommal majd magamhoz veszem. Ami fr. Antoniót illeti, ha nem engedelmeskedik, akkor visszarendelem, és más valakit küldök oda, aki jobban megfelel a kívánalmaknak, azért hát értesítsen engem, valamint a Sig. Querenghi ügyekről. – A hagyatéki ügyeket addig most ne erőltessük, míg el nem dől az épületek sorsa, és ha majd felszántják a földeket, fizessék ki a járandóságokat a Collegio járandóságaiból. – Ami pedig a Collegio követelését illeti, az elég sok és igazoltak, először is öt évi termése az örökölt földeknek, az ingóság, ami letétbe helyezett az említett Sig. Fabrizio, a bútorok, amelyek a házban voltak, a képek, amelyek nem tartoznak az elsőszülöttséghez, mivelhogy az elsőszülöttségi javak összessége nem sok, de azt gondolom, hogy jók, amelyekért jó árat adnak, nem gondolnám, hogy közönséges képek legyenek, amelyek olyan nagy számban vannak és azok a képek, amelyekről a végrendelet úgy intézkedik, hogy azokat nem szabad eladni s mint sajátos hagyaték, amelyek az örököst illetik, mindezek világosan tudtunkra adják, hogy mi volt a b. e. kardinális szándéka. Mindez már magában tízezer scudi, nem beszélek egyebekről, amelyek kezdettől fogva gyümölcsöztek, úgy gondolom, hogy a Társulat már megindította a pert, mivelhogy az eladásoknál nem tartották meg a feltételeket. Ami pedig az anconai dolgokat illeti, megvásárolták a Coco-féle házat, és azt kívánták, hogy azonnal nyissuk meg az iskolát, de én azt kértem tőlük, hogy legalább egy olyan lakosztályt biztosítsanak, ahol a mieink mint szerzetesek tartózkodhatnak, mint Poliban, vagy mint Moriconéban, a földszinten a szükséges háztartási helyek, és az emeleten a Dormitorio a hálókamrákkal, az iskola elhelyezhető a régi házban etc. Francisco Mariának jó lesz Fanano vagy Firenze, majd meglátjuk, hogy elhelyezzük Cesenából valami módon és ha lehetséges, hogy valami ruhát készíttessenek számára tegyék meg. – Ami a Bizottság elgondolását illeti ott, amint mondják, hogy egészen más, majd hamarosan meglátjuk, hogy mit tudnak egyesült erővel és mint az igazság, amit hamarosan meg fogok írni. Ami pedig az idei termést illeti, írja meg nekem, hogy lesz-e 150 rubbia gabona, mert szeretném kölcsönkérni. – Bonanni nem beszélt nekem arról, hogy társánál Martellinél megvan a javak jegyzéke. – Jelenleg nem lehetséges, hogy iskolát nyissunk abban a városban, mert nincs emberünk, de abban az esetben, ha nem tudják eladni a javakat, azt gondolom, hogy az lesz a helyes, ha nem csak, hogy iskolát nem nyitunk, hanem Collegiót is egy kis időre. – Ami pedig az artisták társulatát illeti, nagy vigasztalásomra szolgál, Vicenzában van hasonló ilyen és Firenzében, amikor a világiak az önmegtagadás útjára lépnek és a kötelességteljesítés szellemében járnak el, nem vet nekik annyi akadályt az ellenség, mert az előrehaladás, az eredmény magukban marad, és csak kevés árad szét embertársaikban, de a szerzetesekkel szemben az ellenség megszámlálhatatlan sok akadályt vet, nehogy jót műveljenek embertársaik javára, előrehaladására ami igen jelentős lenne, ha a szerzetesek is ilyen lelkülettel, teljes odaadással dolgoznának, bármerre is fordulnának meg, mindenütt a világiak javára nagy eredményeket érnének el, és ezek az artisták a világítéleten a szerzetesekkel szemben előnyben lesznek, a szerzetesek ellen fognak bizonyságot tenni, írja meg nekem hogy ki irányítja és ki kezdeményezte ezt a társulatot? Írja meg nekem hogy Sig. Lorenzo Tonti ügye miben mutatkozik? Ne felejtse, hogy szándékomra végezze a miséket és értesítsen erről, nagyon sajnálom dr. Beccarót szerencsétlensége miatt, aki nem más, hogy megmondjam, hogy az ő barátja Siri püspök, akiről azt írják, hogy meghalt az ő korzikai püspökségében nem sok idővel ennek előtte. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. júl. 28.) – „Ne felejtse, hogy tanácskéréshez tartsa magát, semmit se cselekedjék tanácskérés nélkül, ez az én akaratom.”
„Nagyon kínosan érintett az eset, ami történt azzal a fiatal emberrel, aki jámbor lelkületű, az Úr adja meg neki a bűnbánat kegyelmét és vezesse őt az üdvösség útjára. Ami pedig a bűnöst illeti, aki a mi rendházunkba menekült, Atyaságod ne űzze el, de erővel se tartsa vissza, ha menni akar és jól fontolja meg az esetet és tanácskozza meg a jezsuita atyákkal és másokkal, nehogy valamiképpen részes legyen olyan dologban, ami miatt irregularitásba keveredhetne, kérje az Urat, hogy nyugtassa meg a felzaklatott lelkeket és engedjen békét az egyenetlenkedők viszályában azáltal, ami az isteni Fölségnek leginkább is tetszésére van. Ezeket akartam megírni ebben a rendkívüli ügyben.” – (Róma, 1632. júl. 29.)
„Olvastam jelentését a latinosokról és az ő szorgalmukról, ahogyan beszámolt róluk, fr. Pietro. Tartsanak ki, mert amikor nem gondolják, akkor részesülnek megsegítésben, mindazonáltal jelenleg jeleznem kell, hogy hiányban vagyunk személyeket illetőleg. Írtam afelől is, hogy érdeklődjék egynémely ottani illetékes úrnál, hogy nem lehetne leveleiket valahogyan bélyegkedvezményben részesíteni, mert a mi Szerzetünk számra, amely a legnagyobb szegénységet fogadta, nagy teher a levelek küldésének a díja, ezért hát próbáljon meg minden lehetőséget, hogy valami kedvezményt tudna kijárni, mert egyébként nagyon igénybe vesz bennünket, főként, hogy a római házunk igen nagy szükségben van, amelyben talán sohasem volt, mivelhogy nincs alamizsna, meg aztán népes a família mind az iskolában, mind a noviciátusban, imádkoztassa értünk az iskolás gyermekeket. Ezeket akartam ezen a héten megírni.” – (Róma, 1632. júl. 31.)
„Én azt gondolom, hogy P. Bernardinót nagyon elfogta a vágy, hogy Rómába jöhessen, azt mondja, hogy Atyaságod nem azzal az egyformasággal kezeli az embereket, amellyel kellene, hogy az egyikkel szívélyesebb, mint a másikkal, különösképpen P. Francescóval, akiről mindenki tudja, hogy mit érdemel mind a múltban történt hibái miatt, mind a jelenlegi mulasztásai miatt és ami még több, hogy annyi szabadosságot engedett meg a legénynek, aki így felelget a házbelieknek: téged nem becsüllek semmire, azt teszem, ami nekem tetszik, rosszul felelt, jól lehet, azt kellene mondania, nekem engedelmeskednem kell az elöljárónak, ha meg tudom tenni, szívesen megteszem, azt a szolgálatot, ezek a dolgok okoznak versengést, vitát, ezért hát aztán szükséges, hogy minden dologban nagy okossággal járjanak el és gondja legyen arra, vigyázzon, hogy senki a házi ügyekbe bele ne avatkozzék, hacsak valakit erre fel nem kért az elöljáró, mivelhogy P. Bernardino ott léte nagyon szükséges annak a háznak, éppen azért most nem helyezem át, egyrészt ilyen meleg napok nem alkalmasak erre, egyébként én úgy vélem, hogy ő költözködjék fr. Gio Battistával ms Britio szobájába inkább, mint P. Francesco, akire Atyaságodnak külön gondja legyen, mert úgy sejtem, hogy újra elővette a régi nyomorúsága és könnyen megbotránkoztathatná a világiakat szabados viselkedésével és fecsegésével, gyanítom, hogy nem akar-e átlépni a ferencesekhez, vagy az ágostonosokhoz, mindenesetre rajta leszünk, hogy valami megoldásra segítsük tettei miatt, ezért hát figyelmeztesse és ne adjon neki nagy szabadságot és Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy a rekreációban ne beszéljenek másfélét, hanem arról, amit az olvasásban hallottak, vagy pedig a mi szabályainkról és sohase legyen szenvedélyes senkivel szemben sem, hanem nyugodtan, higgadtan figyelmeztessen, büntessen. Örülök annak, hogy az az ifjú elment. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. júl. 31.) – „Azt mondják, hogy Atyaságod elmondja azokat a dolgokat, amiket bizalmasan tudott meg, nagyon vigyázzon arra, hogy mit beszél, nehogy támadhassák valamiért.”
„P. Bernardino visszatér oda azzal a jó elhatározással, hogy tekintettel lesz lelki előrehaladására amiért is Atyaságodnak gondja legyen arra, vigyázzon, hogy jó példát adjon mindenkinek, és hogy nagyon óvatos, megfontolt legyen a beszédben és ha az említett Atya engedélyt kér, hogy visszatérhessen a szobájába, még a rekreáció idején is, engedje meg neki, fr. Gio Battistával együtt küldje a szobába, nagyon jó lesz, ha Nagyboldogasszony ünnepén visszajönnek, arra is vigyázzon, figyeljen, hogy a rekreációban ne beszéljenek semmi olyat, ami nem tartozik a helyzethez, ami alkalmat adna arra, hogy oda nem való dolgokat beszéljenek, beszélgetésük legyen rövid, olyan, ami a lelki életre előrehaladást jelent. Nézesse meg az írásait annak, aki felveszi a pénzt és eladja a házat, hogy a mi szomszédjaink jól használják fel a pénzt és ha ms. Francesco Tabarrónak volna eladó bora, szívesen vennék a Collegio számára, jelenleg igen nagy nehézségben vagyok. Az ottani P. Francescót, aki nagyon sokat beszél és rendetlenül,meg kell inteni és Atyaságodnak sokkal jobban kell rá vigyáznia, mivelhogy úgy látom, hogy keveset törődik magával mind belsőleg, mind külsőleg. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. aug. 2.)
„Elküldöttem a levelet P. Costantinónak, olvastam egyet, amelyet fr Gio Battista írt, feleltem rá és én úgy látom, hogy jól lehet P. Francesco szokott alamizsnát szerezni, mindazonáltal nem lehet bízni benne, nem lehet rábízni a szerzet jó hírnevét, mivelhogy igen szabados, még inkább P. Bernardinóra, jól lehet, hogy még neki is megvannak a hibái. Egyiket is, meg a másikat is elhelyezném, de most a forró nyári meleg miatt nem lehet, majd eljön annak is a napja. Szeretném, hogy Atyaságod el tudná kerülni azokat az alkalmakat a rekreációban, amelyben veszélyezteti tekintélyét, amikor a rekreációban olyasmit beszélnek, ami nem odavaló és mindegyik el akarja mondani a maga állásfoglalását vagy nézetét, aztán így keverednek a különféle vélemények és ellentétbe kerülnek az elöljáróval, sokkal jobb lenne, ha mindegyik visszamenne a szobájába, minthogy folytatná a rekreációt oda nem való beszédekkel, a felesleges beszédekkel, okosan úgy intézkedjék, hogy elejét vegye az ilyen alkalmaknak és nehogy valami szakadás legyen valamennyivel, de ne is engedje kialakulni a partikuláris barátkozást valamelyikkel, ami kellemetlen hatással szokott lenni a többire és a dolgoknak ebben a menetében jobb, hogy P. Bernardino menjen, jól lehet talán kevesebb alamizsnát szerez, mint P. Francesco, a jövőben pedig tudjon egyetértésben lenni mindenkivel, senkivel meg ne szakítsa a jó viszonyt, hogy szeretetreméltósággal, szívélyességgel járjon el mindenben, ami tennivalója akad, és tegyen arról, hogy senki se avatkozzék bele a dolgokba, hacsak nem hivatalának kötelessége az. Küldöm a három scudit Antonio Fedele leányának eltartási díja fejében. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. aug. 4.)
„F. h. 1-én kelt levelét tegnap kaptam meg, és az a meggyőződésem levelének olvasása után, hogy egy igen nemes, szent elhatározást tett évekkel ezelőtt Isten nagyobb dicsőségére, amelynek végrehajtására, ha Uraságod Rómába jön, bennem mindig készséges segítőtársra talál, amennyiben szükséges lesz, az akadály, amiről ír, meggondolást igényel, hogy könnyeben találhassunk megoldást, miközben kérje értünk az Urat és ha majd az idő kellemesebbre fordul, reméljük, hogy látni fogjuk. Ezeket akartam megírni levelével kapcsolatban, kívánom Uraságodnak az Úr szolgálatában való állandó gyarapodást.” – (Róma, 1632. aug. 4.)
„Válaszolok majd a medikusnak, akinek a múlt postával küldtem levelet, hogy oldja meg a kérdést, döntse el, hogy jöjjön a páduai katedrával szemben, helyett, ide. – Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy küldjék oda munkaerőket elgondolás szerint, és hogy engedélyt szerezzék Sig. Card Barberinitől, ezzel kapcsolatban az a válaszom, hogy remélhetőleg októberben itt lesz a négy asszisztens Rómában, és ekkor majd alaposan megtárgyaljuk a dolgot, de egyébként én nagyon kétlem, hogy hivatalosan megadják nekünk az engedélyt, a mi részünkről megteszünk mindent és kérjük az Urat, hogy legyen az ő dicsőségére ami történik. – Írtam, hogy nézzen utána, érdeklődje meg, hogy mi a módja annak az eljárásnak, hogy leveleinkre bélyegmentességet szerezzünk, de kétlem, hogy megkapjuk, főként míg én élek, aki aragon szármázású vagyok, de érzésben, gondolkozásban és viselkedésben római, mert több mint negyven éve, hogy Rómában élek, és szinte elfelejtettem hazámat. – Ami pedig azt illeti, hogy öltöztessünk be egész fiatalokat és jó tehetségűeket, nincs itt még az idő arra, mert nincs lelki vezetőnk sem olyan lektorunk, amilyenek megkívántatnak ilyen egyénekhez, nekünk pedig olyanokra van szükségünk, hogy minél előbb munkába állhassanak, minthogy sokan, igen sokan vannak, akik igénylik, óhajtják a mi munkákat, Intézményeinket és ha tudná, hogy minő sikert értek el Gio Battista, akikről Atyaságod azt mondotta: Zakeus, és Francesco kis testvére a cararei Giovanninak, akiket én hoztam magammal Nápolyból, csodálkozna. ha majd lesz idő, lesz hely is olyan formán tenni mint a reformált szerzetek, csak az a fontos, hogy eközben alkalmazkodjunk a mi erőinkhez, azért írom mindezt, mert olvastam P. Pietro levelét, aki az egyik asszisztens és majd ő még felel, válaszol a maga elgondolása szerint, és biztosra veszi, hogy türelmességgel legyőzhető minden komoly nehézség, ha mi is úgy vagyunk, hát akkor majd mi is legyőzzük a nehézségeket. Amit az Úr adjon meg nekünk és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1632. aug. 7.)
„Holnap átadom majd a leveleket Sig. Probiónak Sig. Isidoro Elmi javainak a hozamát illetőleg és amennyiben szükségesnek látszik tárgyaljon vele. Ami a javak bérletét illeti, mindaddig ne újítsanak semmit sem, míg az épületekről nem kapunk határozatot. Ha van rá módjuk, akkor zárják be a palota kertjének a kapuját. Hogy fr. Arcangelo mindig kint tartózkodjék, azt nem szeretem, ezért hát hagyja meg neki, hogy vasárnapokon és ünnepnapokon legyen mindig Cesenában, ez az én meghagyásom, és ha befejezik az aratást, a gyümölcsszedést, szépen jöjjön vissza, legyenek együtt és ne okozzanak annyi költséget a Collegiónak. Ami pedig a rimini birtokot illeti, én azt gondolom, hogy árpótlásként adom azért, ami az elsőszülöttséget illeti a Collegio után, és így ezek után nem kell tovább menni. Nálam vannak a b. e. Kardinális összes javairól a jegyzék, amije volt Cesenában, Riminiben és Rómában, elküldöm majd az öszvéressel. Mondja meg fr. Francisco Mariának, ha nem akar dolgozni, a maga idejében majd megtapasztalja, amit a közmondás mond: »...qui non laborat non manducat«. – Várok egy bizonyos választ, aztán majd értesítéssel leszek a dolgokról. Most más dolgokra nem térek ki, amikről a két utóbbi levélben értesültem, majd más alkalommal fogok írni. Az Úr áldása legyen mindnyájunkkal. Amen.” – (Róma, 1632. aug. 7.) – „Ha pedig az a két fratello a maga módján akar eljárni, mondja meg nekik üzenetemet: »qui male agit odit lucem«; és ha nem adnak számot Atyaságodnak elgondolásaikról tetteik előtt és annak megtörténte után, értesítsen engem és én majd gondoskodni fogok róluk.”
„Megkaptam a leveleket azután, ahogy az az ifjú elment, aki onnét jött Rómába és börtönbe került, úgy tudom, hogy ügye nem valami jól áll, hasonló esetekben, akik templomokba vagy kolostorokba menekülnek, nagyon megfontoltan kell eljárni, nehogy olyasvalami történjék, ami megrovásra szolgáltatna alkalmat, majd meglátjuk, hogy mi lesz ebből a dologból, gondoskodjék mindenről, kőről, mert úgy gondolom, hogy a köv. hónapokban meg kell kezdeni a fundamentumozást, hogy aztán befejezhessük az egész templom aláalapozását, hogy aztán a kert felől is emelkedjék a föld színe fölé, ahogyan az út felől is van. Ami pedig a ház ügyeit illeti, hallom, hogy Atyaságod néhány alkalommal szavaival, beszédjével ingerelte a rendtárs áldozópapokat, és hogy másokat is kevés tiszteletben részesített, az elöljárónak nagy türelemre van szüksége, és sohasem a nyilvánosság előtt engedjen indulatának megnyilatkozását, hanem hívja magához azt, aki valami hibát elkövetett és atyailag figyelmeztesse és ha az illető nem akarja tudomásul venni, ha nem akar javulni, akkor nekem jelentse azt és én majd sokkal eredményesebben fogom megfeddni, nincs ellentmondási alkalom, azon legyen, hogy beszéljen keveset és dolgozzék sokat, ez a legjobb kormányzási eljárás. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1632. aug. 9.)
„Minthogy a hitel tíz évre szól, egész nyugodtak lehetnek, hogy meg lesz fizetve, ha a régi hitelezőket már ki is elégítettük, a jelenlegieket most nem tudjuk rendezni, mivelhogy a Collegio is nagy gondokban van. Sig. Lorenzo Tonti megkapta a kegyelmet, hogy még egy alkalommal folyamodhat, mivelhogy gályarabságra volt ítélve, és hogy gyalogosan jöjjön Rómába. Ami Sig. Fabriziót illeti, ha Sig. Biagio, akinek négy szobás lakosztálya van a kertnél, egyet kényelmesen felajánlhat neki, akkor majd én San Pantaleóban leszek az Úr segítségével. Ami pedig Sig. Angelo Piolio ügyét illeti, nem vesz részt már többé az ügyekben, mert itt fogják letárgyalni, minden csekély segítség igen jól esne a Collegio számára, mert ha nem lehet eladni a szekrényeket, nincs pénz, amihez nyúlni nem lehetne, Rómában manapság igen kevés a pénz, igen megfogyott a lakosság és minden nagyon drága. Hogy a Collegiót átvigyék Cesenába, nem hiszem, hogy ki lehetne eszközölni, jól lehet, talán jobb lenne, bővebben el volna látva, mint Rómában. – Azt hiszem, hogy levelem vétele után fr. Antonio meggondolja magát, egy kissé majd csendesebb lesz, valamint fr. Arcangelo is, ha nem, akkor majd más eszközhöz nyúlunk. Az említett fr. Arcangelo a szüret befejeztével, ha idejön Sig. Fabrizio, jöhet ő is, mert ő jól van informálva a Collegio dolgai felől és Sig. Fabrizio felől. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. aug. 14.)
„Atyaságod ma estére adjon szállást és vacsorát mr Lorenzo Calcanzónak, aki Poliból jött és holnap visszamegy a lóval, kölcsönözze neki oda a nyerget és ha van készenlétben préselt bőr a poli atyák számára, el fogja vinni. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (1632. aug. 14.)
„Ami a háznak a megvételét illeti, én úgy gondolom, hogy minél előbb be kell fejezni ezt az ügyet és »unico contextu« kell megállapítani a kamatot és megvásároltatni a házat azzal a gondolattal, hogy Sig. Ascanio készítse el a jegyzőkönyvet, ha erre felkérték, aztán megtörténhet a ház megvétele, amely a leányok szempontjait szolgálja. – Az élelmiszerek vásárlása által adósságot csináltam, nem szabadna azt elfelejteni, hogy a római ház több mint ezerötszáz scudit költött a frascati ház céljaira, de gondoljon arra is, hogy visszatérítse, amennyire lehet, annak a háznak a különösebb kára, megterhelése nélkül. Még eszembe jut, hogy figyelmeztessem, hogy legyenek mindnyájan békességben, ami meglesz, ha mindenki el lesz foglalva a maga dolgával, és nem bírálgatja a másikakét. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. aug. 18.)
„Gondoskodni fogok arról, hogy P. Antonio Maria látogassa meg a beteget, küldje ide fr. Lorenzót, hogy igazítsa meg a Collegio vízvezetékét és hozza magával a szomszédos ház megbecslését, amelyet a szakértők írjanak alá, és hogy jöjjön Pietro testvére Paolo, a ház eladói és legyen itt szombaton reggel jókor és még jöjjön valaki más is a vétel jegyzőkönyvének megszerkesztéséhez, jöjjön, aki jöhet, mert »unico contextu« egy szövegezéssel kell készíteni a jegyzőkönyvet a váltótól és a ház megvételéről és szükséges, hogy a vételről új jegyzőkönyv készüljön a Bréve mintájára. – Hogy valami segítséget kérjünk a Prior uraktól a templom építéshez, majd azt alkalmas időben megmondom. – Ami a rekreációt illeti, ez alkalommal csinálják úgy, hogy egy vakációs nap reggelén menjenek kirándulni és amikor hazaérnek, akkor legyen az ebéd valami többlettel, extraordináriummal, gyümölcs nélkül, aztán pihenhetnek majd a házban megérkezés után és majd számoljanak be, hogyan sikerült és aztán majd beszélünk másról. Küldöm a pénzt a múltkori borért, szerezzen nekem két hordó jó bort, legyen száraz, édes bor, lehetőleg minél előbb. Az Úr áldja mindnyájukat. Lorenzo számára küldöm a pénzt a borra.” – (Róma, 1632. aug. 20.)
„Az Úr, aki elvezérelte önöket Velencébe, adjon erőt, egészséget mindnyájuknak, hogy embertársaiknak segítségére lehessenek, ha volna megfelelő személyzetünk oda abba a városba való, nagyon szívesen küldenék, de sajnos egyelőre nem tudok. Firenzében először látni akarták a mi Intézményünk munkáját, látván, meg voltak elégedve, engedélyt kaptak, hogy a tartományban másfelé is eszközölhessenek alapítást, de nincs módunkban, hogy eleget tehessünk és ha majd lesz, hogy küldjünk oda, megszerezném a kardinálisnak és a követnek a levét. – Ami pedig a novíciusokat illeti, míg megfelelő személyzetünk, amilyenre szükségünk van, addig hol kicsinyek, hol nagyobbak kerülnek ki. Mindezeket figyelemmel kíséri, számon tartja P. Pietro asszisztens. – Ami pedig azt a prelátust illeti, és azt a ferde tekintetűt, nem mond igazat, mert sohasem tanította a mi novíciusainkat, nem emlékszem ilyen emberre. Adja az Úr, hogy szentté legyen, mint a másik »vagabondo«-t ott Milánóban, aki különböző tájakon járt, piarista atyának adta ki magát, alamizsnát szedett össze, járt Németországban, Párizsban, Madridban, mindig a piarista név alatt, aki sohasem volt az, ha türelmesen elviseljük és elvégezzük munkánkat, úgy amint azt kell, amint az a mi kötelességünk, az Isten nem fog elhagyni bennünket. – Sokkal fájdalmasabban érintett az a híradás, hogy a császári hadsereget vereség érte, adja az Úr, hogy nem így van, ami nagyon veszedelmes lenne a katolikusok szempontjából, itt Rómában mindezideig nem terjedt el ilyen hír sem magán értesítések, levelek nyomán, sem a velencei futár útján, aki tegnap délelőtt érkezett meg ide. Köszöntöm Paolót, remélem, hogy szorgalmas, imádkozom P. Gio egészségéért és fr. Pietróért, aki szembajban szenved. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1632. aug. 20.)
„Nagyon jól teszi, ha a rimini javakat bérbe adja, természetesen, ha talál valakit, aki megfizeti az igazságos járandóságot, hasonlóképpen,ha talál valakit, aki bérbe veszi a bulgarnói ingatlanokat, mivelhogy nem jó, nincs rendjén, hogy egy szerzetes állandóan kint tartózkodjék a birtokon a földművesek között, elég, ha akkor megy oda, amikor szükséges, máskor legyen együtt a többiekkel, nem szolgáltat alkalmat a gyanakvásokra, főként, ha női személyek is vannak ott mivelhogy az egyszerű nép hamar nyelvére vesz ilyesmit, és csökkenti a kiadásokat is, amely így mégis csak több, ha két felé kell gazdálkodni, mintha együtt lennének, amiért is minél előbb intézkedjenek ebben a dologban. Ami pedig a számlákat, nyugtákat illeti, írok fr Antoniónak, hogy a szent engedelmesség nevében minél előbb rendezze azokat, mert szükséges, hogy azok nálam legyenek, és ami P. Pelegrino számláit illeti, azok itt vannak nálam, megszereztem P. Giacomótól, és nem küldhetem oda, mert ha elvesznének, nincs róla másolat, ahhoz meg elég sok, hogy másolatot készítsek ezekről. Ami pedig Sig. Elmi érdekeit érinti, ne legyen kellemetlen, hogy olyan csekély dologgal kell foglalkozni. – Írok Sig. Fabrizio Tontinak, hogyha megelégedik azzal a jegyzőkönyvvel, amelyet Pulicanitól kért a két birtok ezidei terméséről, ahogyan mondta nekem Sig. Angelo, jó azt a jegyzőkönyvet elfogadni, amelyet amikor megírtam, akkor nem volt úgy informálva, ami pedig Sig. Lorenzo ügyét illeti, minthogy már tanácskozás alatt áll az ügy, nehogy eljárás alá kerüljön, nem lehet az elgondolás szerint rendelkezni a dologgal. – Ami pedig a rövid tréfás versikéket illeti, utasítottam P. Francisco dell' Annunziatát, úgy gondolom, hogy sorrendben veszi, gondoskodom, hogy minél előbb küldhessem, beszélek még P. Antonio Mariával, hogy tudjon a dologról, amit Atyaságod ír neki, hogy siessen a dologgal. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. aug. 21.)
„A jelenlegi levelem kézbesítője egy moriconei fiatalember igen jó barátom, Vitelli nuncius házában akar megszállni, ha valami szolgálatot tehetünk neki, szívesen megteszem, jó ha tudja, hogy tegnap, f. h. 20-án, felkeresett engem Marotta, azt mondta nekem, hogy amikor Velencéből indult, nem volt arra ideje, hogy beszéljen Atyaságoddal, és hogy azért jött Rómába, hogy Cl. Zeni prokurátor nevében elvégezzen bizonyos ájtatosságokat, elbocsátottam minden különösebb udvariaskodás nélkül. Az Úr áldja meg, és árassza reánk szent kegyelmét.” – (Róma, 1632. aug. 21.)
„Jelen intézkedésemmel elrendelem, hogy a fananói házunkban az elöljáró nem adhat ki egy scudinál nagyobb összeget bármi dologra a két tanácsadó véleményezése nélkül, ezek pedig P. Luca és P. Giacomo, ezt pedig a szent engedelmesség nevében kell megtartani. Ha pedig valami olyan intézkedést eszközölnének, hogy a szobák alakításában vagy változásában kell valamit eszközölni, akkor a firenzei Provinciális atyának, hogy helyettesének vagy a vizitátornak a javaslatot is ki kell kérni, ha éppen ilyen valaki lesz rendelve a fananói házhoz és ez sok ok miatt szükséges, továbbá elrendelem, hogy minden igyekezettel törődjenek az iskolai dolgokkal, mert ez a mi fő feladatunk, hasonlóképpen minden pontossággal viseljék gondjukat a novíciusoknak és havonként egyszer jelentést kell küldeni a Generálisnak Rómába mindarról, ami történik abban a házban mindegyiküket illetőleg. Az Úr áldjon bennünket mindenkor.” – (Róma, 1632. aug. 21.)
„Írtam Norciába, hogy P. Matteo beszéljen Sig. Ger.móval és mondja meg neki, hogy az az én elgondolásom, hogy az építkezést folytassa a megadott rend szerint, és nyugtassa meg őket és ne változtassa meg a terveket, amelyek a megbízottak ízlése szerint készültek, én azt hiszem, hogy alkalmazkodni fog ehhez az utasításhoz. – Ami pedig fr. Antoniót illeti, igazán nem hittem volna, hogy annyira önfejű lenne, de alkalmazkodnia kell, ha nem, akkor az ősszel mutáljuk, elhelyezzük, addig is szedjék rendbe a számlákat, a nyugtákat arról az időről, míg ez a két fratello volt az adminisztrációban és tartsák meg a rendelkezést, amit előírtam. Azt gondolom, hogy fr. Arcangelo, aki a házon kívül van, hogy az ő eltartási költségei nagyobbak, mintha Cesenában lenne, az az idő, amelyben nem szükséges kint lenni a gazdaságban, ha mégis kint marad, szabadosan csinálja. Ami pedig fr. Francisco Mariát illeti, ha nem tud leszokni arról, hogy ne beszéljen annyit, akkor kemény kenyérre fogjuk, hogy ráeszméljen hibájára, ezt megmondhatja neki. Gondoskodás lesz a váltóról, az ellátásról, de nem hiszem, hogy kapunk, legföljebb 500 rubbiát, de nem lenne kevés 200 vagy 300. Az a hír jött, hogy Sig. Lorenzo Tonti gyalogosan jön Rómába, aki gályarabságra van ítélve, ami igen nagy meglepetést váltott ki sokaknál, minthogy egy igen értékes egykori kardinálisnak az unokaöccse, engem is igen kellemetlenül érintett. Az Úr segítse meg őt testvéreivel együtt, akik bizonyára más helyzetben lennének, hacsak nem kezelték volna olyan rossz indulattal a Collegio dolgát, az elhunyt kardinális akarata ellenére. Elküldöm önnek a cesenai, a rimini és a római javaknak a listáját, amely egész aprólékosságig menő pontossággal van lemásolva, de olyan a helyzet, hogy senki sincs, aki vásárolna valamit, mivelhogy egyáltalában nincs kereskedelmi forgalom. Az Úr adná meg, hogy már egyszer megszűnne a folyamatos rettegés a pestis veszedelmétől, amely annyi akadályt, gátlást okoz mindenkinek mindenben. Soha ennyire le nem csökkent a lakosság száma, sohasem voltak olyan drágák a dolgok mint most, mindazonáltal a városban általában jó egészség van. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. aug. 22.)
„Nem hiszem, hogy mostanában oda tudna utazni P. Pietro, én magam azon gondolkozom, hogy a legelső alkalmas időben odaérkezem az építéssel kapcsolatban. Értesítsen engem, hogy kiszállt-e a bizottság, hogy információt szerezzen azoktól, akik a bűnös mentségére szóltak, aki fogságban van, és hogy mit beszélnek ott, mert ennélfogva sokakat nyugtalanítanának, de minden egyes segíthetne. – Olvastam egy levélben, hogy nem tudom, hogy P. Francesco mit vett a fejében, figyelmeztesse és intézkedjék okosan, nehogy én erőtlen legyek, hogy valami súlyosabb határozatot hozzak, gondja legyen arra, hogy jó példaadással járjon elő, amint ez illik is, mortifikálja önmagát és önmagától vállaljon penitenciát ebben a földi életben, ne várja, hogy az Isten látogassa meg ilyesvalamivel vagy az elöljáró mérje ki azt. Atyaságod sürgősen fogadja meg ezt a sajátságos intézkedést. – Küldök papírt és egy üveg tintát, küldöm a Nápolyból érkezett három scudit P. Giuseppe nővére számára, a bor árát majd máskor küldöm, mert most igen sok adósságom van. Úgy gondolom, hogy szept. elején beöltöztethetünk négy-öt novíciust és talán egy kis pénzünk is lesz. – Értesítsen arról, hogy Sig. Manilio fia házasságot köt-e Sig. Gio. Maria Parente leányával? Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. aug. 23.)
„Velencében olyan hír terjedt el, hogy a mieink arra szorultak rá, hogy idegenek, külsők tanítsák őket és többek közt egy velencei pap tanítja a mi novíciusainkat Rómában. P. Alacchi leírja ezt az embert, hogy kopasz, görbe tekintetű és még azt a rágalmat is terjesztették, hogy Szerzetünket még Rómában sem nézik jó szemmel, értékes személyeket keresnek, és ajánlólevelet Barberini kardinálistól, hogy ajánlja a mi Intézményünket.” – A Szent aug. 20-án kelt levélben válaszol és még egyszer a 24-ben. – Aug. 24-én a Venerabilis atya egy ifjút küld Velencébe P. Alacchihoz, aki valamikor tanítványa volt neki és azt mondotta, hogy el akar menni Moraviába, hogy felkeresse Nicolsburban a mi Atyáinkat, hogy ott beöltözhessen. A Venerabilis Atya kételkedve fogadta ezt az elhatározást, mert lehetne szerzetes Velencében, vagy más közelebbi helyen, ahol reformált szerzetesek vannak, és nagy szigorúságban élnek, miért akart olyan távoli vidékre menni, még arra is figyelmeztette, ha csakugyan el akar menni, akkor menjen civil ruhába öltözötten és egyedül, vagy valami némettel, ha találna valakit, aki a mi rendi ruhánkat szándékozná felvenni és ott végezné a noviciátust, ahogyan az nálunk szokásos. És azt írta, hogy szándékában van minél előbb oda küldeni négy vagy öt személyt, ahol maguk az eretnekek is hívják a mi atyáinkat, hogy tanítsák a római katolikus vallást és egész már eredmény lesz mint Velencében. – (Róma, 1632. aug. 24.)
„Elfelejtettem átadni a legénynek a három scudit P. Giuseppe nővére számára, legközelebbi alkalommal majd küldöm. Minél előbb küldje ide fr. Bernardino szerszámait, és ezekkel együtt a Bullariumok kötetét és a ház megvásárlásának a jegyzőkönyv másolatát, mert egybe kell foglalni a váltó vállalásával adódott irattal. Gondos tekintettel legyen arra, hogy a házban mindnyájan, de főként a misések lelkiismeretességgel törődjenek... anélkül, hogy beleavatkoznának egymás munkájába. A loretói utat hagyjuk a következő évre Végezzék el a szokásos suffragiumokat a nápolyi P. Vincenzóért, aki Narniban volt. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. aug. 26.)
„A jó Isten látja, hogy mennyire bánt az, hogy nincs olyan erőm, amilyent szeretnék, hogy megbizonyítsam tettel azt a nagy tiszteletet, amellyel szeretnék szolgálni Eminenciádnak, és hogy teljes tetszésére lehetnék alattvalóinak és másoknak Eminenciád által a mi Intézményünkkel. De nem feledkezem meg egy pillanatra sem arról, hogy Atyáink közül küldjek oda, főként, hogy minél előbb novíciusokat vehessünk fel, hogy gyarapodjék a személyek száma a természetes utánpótlással, ami által remélhetőleg hamarosan a legnagyobb eredmény lesz elérhető. A legalázatosabban kérem, hogy kegyeskedjék ezt a friss palántahajtást támogatni, amely, ha valami eredményt tudna felmutatni, Eminenciád érdeme és dicsősége lesz, amihez kérem teljes bizalommal az Úrtól a hosszú életet, hogy sok lelket visszavezethessen az Egyházba.” – (Róma, 1632. aug. 26.)
Aug. 27. P. Alacchi valami pénzösszeget küldött Rómába, hogy segítségére legyen a S. Pantaleo háznak, az Alapító azt válaszolta, hogy nem szükséges a jövőben, hogy hasonlóképpen cselekedjék, inkább majd idővel, és ha megindul a rendes kereskedelmi forgalom azzal tesz legtöbbet, ha majd küld néhány könyvet. – Továbbá értesítette, hogy Marotta kifejezte óhaját, hogy ő is szeretne elmenni Nicolsburgba, hogy beöltözzön, jól lehet, nem tapasztalta, hogy valami rossz szándék vezetné, mégis kételkedett abban, hogy állhatatos lesz-e? Azért tehát azt akarta, hogy az említett atya legyen értesítéssel. Végül közölte, hogy végezzék el a szokásos suffragiumokat a nápolyi származású P. Vincenzo di Giuseppe lelkéért, aki Narniban halt meg, világi neve Casale, aug. 19-én halt meg 29 éves korában és az említett levelében a Venerabilis atya az említett atyáról írja, hogy igen szerény és erényes ember volt, igen jó kézírású és még jobb a mennyiségtanban. –
„Átadtam a levelet a Curiának, amelynek kötelessége, hogy elküldje, és ha majd meglesz a Bréve, küldeni fogjuk a jóváhagyással együtt, néhány észrevételt tettem ott Nápolyban azzal szemben, aki azon dolgozott, hogy megakadályozza ezt a ügyet, azt hiszem, hogy meg fog nyugodni és lehet majd tárgyalni ellentmondás nélkül és amennyire tőlem telik, szívesen állok uraságodnak szolgálatára. Az Úr áldja és gazdagítsa mindenféle javakkal.” – (Róma, 1632. aug. 29.)
„Megkaptam a ház vételéről a másolatot, gondoskodni fogok, hogy minél előbb küldhessem. A fedetlen ház támasztékát illetőleg, most az nem lehet nekünk olyan igen fontos, de amikor majd sorra kerül a templom homlokzata, akkor majd szó lesz mindenről és ha a templomépítés teljesen ránk marad, Isten tudja, hogy mikor leszünk készen és ha az Úr segítségünkre lenne valami nagyobb adománnyal, akkor mindent tudnánk fizetni. – Azok pedig ott, akik olyan keveset tudnak, keveset törődnek a bocsánatos bűnnel, tudják meg, hogy aki nem tartja meg az előírt rendi szabályzatokat, kevés ideig tud úgy megmaradni állva, hogy meg ne szegné az Isten parancsolatait, mert aki nem tartja meg a Konstitúciókat, az lassanként belekeseredik a könnyelmű beszélgetésbe, ebből származik majd aztán az elégedetlenség, a morgás, a zúgolódás a fratellók közt, egymás között, egymásról, és az elöljáróról és sok más dolog, amelyek tapasztalatból igazolják, hogy aki könnyelmű a konstitúciók megtartásában, mindezek bekövetkeznek, de mindezekről majd részletesebben fogok írni, hogy nagyobb figyelemmel kísérje azokat akik keveset törődnek a konstitúciókkal, gondosan tartassa meg a silentiumot és azokra pedig, akik annak megszegését még bocsánatos bűnnek sem tartják, első alkalommal azzal büntesse, hogy egy nap csak kenyéren és vízen éljen, és ha nem mutat javulást, fokozza a mortifikációt és értesítsen engem. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, San Pantaleo, 1632. aug. 31.)
„Megkaptam a jelentést a Macero-féle ügyről, minden szorgalmatoskodással legyen rajta, hogy semmi olyasmi ne történjék, amiből valami hátrány származna Sig. Hypolitóra, nehogy jogosan legyen neki panasza miellenünk, és ne jöjjön még egyszer pereskedni, nézzen utána, hogy hasonlóképpen adja bérbe a rimini javakat és a Palazzo di Bulgarnót, azonnal küldhessem a jóváhagyást. Várom az elrendezett számlákat, iratokat minél előbb, hogy elrendezvén ezeket és bérbe adva a javakat, hogy Atyaságod visszatérhessen Anconába és megkezdhessék az építkezést, amit mindenkinél jobban tud elintézni, hogy hogyan és hol kell elkezdeni, a legelső feladat,hogy egy épületrészt megépítsenek, ahol elhelyezhető lesz az ebédlő, ablakai a kertre néznek, továbbá a konyha, éléstár stb., az emeleten pedig a Dormitórium legalábbis tizenkét hálókamrával, aztán egy másik épületszárnyban legyen az Oratórium, a könyvtár, a ruhatár és a betegszoba. – És ha majd végeztek a számlák elrendezésével, amelyeket fr. Antonio intéz, jöjjön Rómába, úgy gondolom, hogy úgy megfelelőbb lesz, ha ő hiányzik ott inkább mint fr. Arcangelo, és az ő számlái, nyugtái csak egy évről vannak a levéldobozokban, majd meglátom, hogy egy köv. postával el tudom-e küldeni, de bizonyára neki megvannak ott a másolatok mindezekről. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. szept. 1.) – „A számlák, nyugták levele odaadható fr. Antoniónak, akinek majd írni fogok, akire igen nagy szükségem van itt Rómában, hogy Nápolyba vagy Firenzébe küldhessem az írási vagy a számolási iskolához. – A 250 rubbia gabonáról szóló írást elküldtem Sig. Card. Barberininek, azt mondta, hogy nehezen megy még ezt is beleilleszteni a meglévő keretbe, mindazonáltal átvette a kérvényt és remélhetőleg lesz is valami.”
„Ahogyan beszámol nekem, azokból a szavakból, amelyeket Sig. Pietro Foscarini mondott, megértem, hogy Atyaságodnak minden eddigi fáradsága és amit ezután fog végezni, hiábavaló, mindezekért hálát adok az Úr Istennek éppen úgy, mintha a legeredményesebben dolgozott volna és most minden összeomlik, minden dolgot Isten kezéből kell venni, aki mint első és fő hatóoka mindennek, ami mindeneket a tökéletes, teljes cél felé irányít az emberi bölcsesség számára kifürkészhetetlen utakon, így felvilágosítva erről a dologról irányítsuk gondolatainkat, ahova Isten Szent Fölségének tetszésére van. – Marottát illetőleg, ha nem mondott igazat, amikor nekem azt fejtegette, hogy azért jött, hogy egy ottani súlyos dologban, sajátos kérdésben tárgyaljon, amint meg is írtam, duplán képmutató és nagy mesterkedésű ember, írtam számára, részére egy levelet Atyaságodnak s amikor megkapja Atyaságod mondja meg neki, tanácsolja neki azt, hogy komolyabban, méltányosabban iparkodjék ítéletet mondani a Szerzetről, az az eset, amelyről nekem beszél, hogy mit cselekedett Motta táján, én úgy látom, hogy különböző hangnemben írt a nicolsburgi atyáknak, az Úr ne vonja meg tőle kegyelmét és engedje, hogy szentté legyen bárhol is jár-kel. – Ami pedig Paolo ügyét illeti, ha szorgalmas, engedelmes és Isten-félő lesz, igen nagy örömömre, tetszésemre lesz, és mondja meg neki, hogy engem megnyugtat, ha saját kezűleg írt levelével, mint ahogyan itt is szokta cselekedni, megnyugtat engem, ha megírja nekem, hogy jobban tetszik-e neki Róma, mint Velence, vagy Velence jobban-e mint Róma és lássam a megokolást, mert ha egyúttal láthatom, hogy tanul értekezni és hogyan tudja leírni gondolatait. – Ami pedig az egyéb dolgokat illeti, itt elég jó aratás volt, remélhetőleg a szegényeknek keveset örülhetnek, mert a gabona kezd drágulni, s talán minket is érinteni fog a nélkülözés, legyen áldott mindig az Úr, szíveskedjék néhány fillér erejéig segélyezni ezt a házat, amit nem szívesen kérek. – A németországi dolgokat illetőleg két hónap óta mindezideig semmi megbízható hír nem hallható, sem előnyös, sem hátrányos. Az Úr az ő irgalmassága folytán magasztalja fel a katolikus hitet és szüntesse meg az eretnekségeket azon eszközökkel, amelyek leginkább vannak tetszésére az isteni Fölségének és adja meg mindnyájunknak az ő szent kegyelmét és áldását.” – (Róma, 1632. szept. 3.)
„Ma este, vagy holnap odaérkezik Nápolyból négy rendtárs, elrendelem őket mihamarabb, ebben az évben nem mennek oda a növendékek vakációzni, magam szándékozom odamenni, ha az idő majd egy kissé felfrissül, megírtam már, egy másik levélben, hogy mit kell mondani a házban egyeseknek, áldja meg mindnyájukat az Úr.” – (Róma, 1632. szept. 1.)
„Ma szerdán este nem érkezett meg a posta, így nem tudom, hogy mit feleljek, hanem csak azt kérem, hogy minél előbb küldje meg azoknak a névsorát, akiket zaklattak az idézések végrehajtásával. szorgalmazza a számlák elkészítését, hogy nyugodt legyek és ha keresik nálam, szolgálhassak azokkal. Azt gondolom, hogy a 250 rubbia ügye sikerül, mert egyrészről Sig. Card. Barberini biztosított jó szándékáról, más szempontból a megbízott, aki azt mondotta, hogy Atyaságod szerezzen be információt, hogy a Romagna kincstárosa megszüntette-e a kiutalást, amit szoktak kapni a jámbor, kegyes egyesületek, helyek, itt pedig sürgetem majd a kérvényt és majd adok értesítést. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. szept. 8.)
„A padovai ügyekben vállalt mortifikációkat illetőleg legyen hála az Istennek, nem fog hiányozni nekünk, hogy hol foglalkozzunk, mert mi nem keresve érdekeket, hányan kérnek bennünket, mint ahogyan ezt a jelen is igazolja, még a németországi protestáns városok is, ennélfogva tehát, ha abból a városból elküldenek bennünket, nem aggódunk, hogy hova menjünk, az ifjúság kárára lesz, aki nem részesül többé a mi segítségünkben. – Az az ötlet, hogy a fa ágai közé helyezze tartózkodási helyét, nem hiszem, hogy valaki is csak dicsérni tudná elgondolását, mert kerülni kell a különcködéseket és ne adjunk alkalmat embertársainknak, társainknak a morgolódásra, a szóbeszédre. – Nagy vigasztalásomra van, hogy az ottani növendékek olyan értelmesek, amiért is az az én óhajom, hogy legyen áldott az Úr mindezért, akár egyik, akár másik vidéken vannak a növendékek, akár egyik, akár másik tájon, hogy úgy dolgozzanak, fáradjanak, mind a hárman, mintha ezer évig kellene ott lenniük. – Megírtam már, hogy minden gyanakvást elkerülve, ne küldjön egy fillért sem ennek a háznak, mert egy részről az Úr gondoskodik rólunk így vagy másképpen. P. Andrea della Passione küldött Genovából a héten száz scudit, és Gio. Domenico Carcaréből 24 scudit, lám az Úr ott segít bennünket, ahol neki tetszik. Ezen a héten kedvező hírek jöttek Hollandiából, ha ugyan igazak lesznek, hasonlóképpen Németországból is, és azt mondják, hogy Franciaország nagyon nyugtalankodik a király testvérének az esete miatt. Engedje meg az Úr Isten, hogy békesség legyen mindenütt a keresztény világban és áldja meg. Szept. 11-én vagyunk és még mindig igen meleg napok vannak, akárcsak júliusban vagy augusztusban, az esőnek semmi jele a mezei terményeknek igen nagy kárára és még mindig felfedeznek itt és ott is betegséget.” – (Róma, 1632. szept. 11.) – „Ami Sig. Cinquevie elgondolását illeti, ha Rómába akar küldeni azt az ifjút, én azt számon tartom, mintha csak az én legközelebbi rokonom lenne, a Collegióba nem lehet elhelyezni, mert a végrendelet szerint csak a jó tehetségű és jó viseletű szegény gyermekek vehetők fel, de valamelyik jó barátom házában igen jól elhelyezkedhetne.”
„Ami a ruhaszövetet illeti, hogy az összes fratellók kapjanak inganyagot és préselt bőranyagot, a két elsőt illetőleg várni kell, míg hazajönnek a salernói vásárról, amely Szent Mátékor volt, körülbelül a jövő hónap 12-én vagy 15-én lesznek itt, most egyelőre nincs semmink itt Rómában és most az ottani ház számára szükséges beszerzéseket rendezzük el, miközben ne adjuk el a gabonát. Ami ms Virgiliót illeti, nem kevés kedvezésben részesült, hogy annyi idő után a tartozásait kielégítették, nézzen utána, hogy lehet-e felvenni pénzt Camarlengótól. Ami P. Bernardinót illeti, Isten akarja, hogy vonuljon vissza, neki jó lenne, sokkal jobb lenne, ha P. Pietro irányítása alatt végezné a lelkigyakorlatokat. Ami a novíciusokat illeti, értesítsen afelől, akiről azt mondta, hogy egy kissé fegyelmezetlenül viselkedik, ha nem fog rajta a mortifikáció, majd imádsággal és jó szerzetes lesz, ha megjavul, egyébként majd tettei igazolják. – Ami a vízvezetékeket illeti, nem tudom, hogy miért szakította meg Sig. Ascanio tíz tenyérnyi hosszúságban az ólomvezetéket, én gondoskodni fogok arról mindig, olyan vezetéket iktassanak be, olyan szélességűt, hogy a két uncia mértékű víz átfolyhasson rajta. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkorra.” – (Róma, 1632. szept. 23.)
„F. h. 18-án kelt utolsó levelének első lapján írt dolgok, amiket fr. Pietro írt Atyaságod diktálására sok olyan dolgot tartalmaznak, ami nagy lélekre vallanak, és ha a tények megfelelnek a szavaknak, a dolog jól fog menni, mindazonáltal figyelemmel kísérjük a következményeket, mert csak a mindvégig való állhatatosság érdemel koronát. Olvasgattam a kezdő latinosok írását, tetszenek nekem és igen jól kezdenek értekezni, beszélni, lehetséges, hogy hamarosan ott lesz P. Luca, aki Narniban az első iskola mestere volt, most Norciában van néhány társsal, de még nincs véglegesen eldöntve. – Az Úr vezérelje összes ügyeinket az ő nagyobb dicsőségére. Nem csekély dolog, hogy azok az urak megelégedjenek az elvégzett munkával, remélem, hogy idővel majd látván a munkánk gyümölcsét, adnak majd lakóhelyet önöknek. Innét imáinkkal segítjük, a legkisebbeknek az imájával, ezek tetszenek az Istennek, aki irgalmassága folytán legyen segítségére a németországi katolikusoknak és mindenütt másutt, ahol az eretnekség üldözi azt, remélhetőleg a franciaországi dolgok nyugvópontra jutnak, Németországot illetőleg nincs semmi biztos hírünk, ha ott esetleg megtudnak valami biztos dolgot, értesítsenek bennünket. Köszöntöm Paolót, mert remélem, hogy szép eredményt fog felmutatni és üdvözlet mindnyájuknak. Az Úr áldjon bennünket mindenkor.” – (Róma, 1632. szept. 25.)
„Rómába még nem jött meg az eső, igen meleg napok vannak, akárcsak augusztusban, ennélfogva most még nemigen lehet utazni, hacsak majd meg nem frissül az idő. Azt mondják, hogy nincs kőanyag, hogy kezdhessük a fundamentum rakását, és hogy nem is tudnak fuvarozni mindaddig, míg meg nem lesz a szüret, ennélfogva tehát szünetel az építkezés, míg a szürettel készen nem lesznek. Intézkedni fogok, hogy minél előbb küldjék a házvétellel kapcsolatban az eljárási dolgokat. A kérvény ügyében eljártam amit az ottani szegények nevében terjesztettek elő. – Törődjék azzal, hogy a házban megtartsák a silentiumot és mindenkinek gondja legyen a saját előrehaladására. Értesítést kérek a novíciusról, hogyan viselkedik, legfőképpen, hogy eljusson önmaga lelkivilágának a megismerésére. Egyebekről majd más alkalommal írok.” – (Róma, 1632. szept. 25.)
„Nagyon kifogásolom, hogy Atyaságod elnézi a sok fegyelmezetlenséget, egyesek lazaságát, különösképpen fr. Agostinóban, minderről majd számot kell adnia Isten előtt, napról-napra várom fr. Girgio della Passione megérkezését, ha jön, amint azt remélem, hamarosan visszaküldöm oda. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. szept. 26.)
„Két libbra gyertyát visz Giovanni és patkószöget a somarellók megpatkolásához. Egy üveg bort hozott, azt mondja, hogy a másik eltörött az úton, két-három nap múlva oda küldök néhány napi pihenésre két derék jó fiatalunkat, úgy gondolom, hogy mint a múlt évben, ezidén is odaérkezik P. Campanella, magam is, mihelyt a Collegio egyes dolgait elintézem, oda fogok menni isten segítségével, aki áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1632. szept. 28.)
„Megírtam már a levelet, amikor ma 18 órakor megkaptam az elszámolást, nézve a kiadásokat, a 2. részletben úgy találom, hogy különböző szükséges kiadásokra elköltöttek 36.6.1 lírát, az 5-ben a rendes kiadásokra 54.2.4-t, a 9-ben azt írja, hogy rendkívüli kiadásokra elment 47.13.1 líra, ezek a részletek így nem mennek, hacsak részleteiben ki nem mutatják, hogy mi volt a rendes és a rendkívüli kiadás. Az egyik részletben azt írja, hogy a P. Generálisnak 1030.24, ezt én nem így találom, hanem csak 981 scudi, a vásárolási részletben, ahol szó van lóvásárlásról, két tehén, egy somarello és egy csikó vételéről, részletezni kellett volna esetről estre a kiadásokat. – A másik részletben a szerszámok kiadásában fel van tüntetve 277, részletezni kellett volna, Panicolának adott pénz-visszautalás nem a Collegio pénze volt, majd aztán küldtek 50 scudit a Collegióéból, amit a Collegio pénzénél kell feltüntetni és nem Panicolánál. Egyik-másik nyugtánál hiányzik, hogy kinek adták el a dolgokat, mert csak úgy lehet igazolni az eladást, ha ott van a vevő neve, Atyaságod ezekre figyeljen, aztán úgy tüntetik fel, hogy a háznak tett sok szolgálatot Brighi, sokszor meg csak N. N. van feltüntetve, nincs megnevezve a megbízatás, és még más kiigazítani való, ha ezeket az elsorolt dolgokat nem javítják ki, nem lehet előállni az ilyen iratokkal, mert kétségtelenül a Kardinális megbízottjai átnézik, és mindezt kifogásolni fogják. Feltétlenül szükséges, hogy a dolgok kifogástalanul menjenek és Card. Vidoni rosszallását fejezte a bizottsággal szemben Isidoro Elmi javára, ennélfogva szükséges, hogy az ő javainak a hozamát letétbe helyezzék, mert máskülönben az említett kardinális nem lenne megelégedve, aki olyanformán nyilatkozik hogy szeretné őt igazolni, felmenteni. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. szept. 29.)
„Átnéztem a Collegio Nazareno bevételeinek rövid jegyzékét és egyéb részletek közt van egy kitétel, amely így hangzik: P. Arcangelo hozott és átadott P. Antoniónak 212.18 lírát, ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az összeget Rómába küldte-e, vagy mi másra fordította, ugyanígy tudott dolog, hogy mennyi a jövedelem Riminiből és mire költötték és ezek a számlák, nyugták 1631. ápr. 25-től kezdődően vannak egészen 1632. szept. 20-i, nem szeretném, ha a számlák, nyugták olyan formában lennének, hogy szégyenkezni kellene ezek miatt, mert egész biztos, hogy valaki szakemberrel átnézetik a cesenai dolgokat és amennyiben eladnak valamit, meg kell jelölni, hogy ilyen áron történt az eladás ennek és ennek, hogy össze lehessen hasonlítani, hogy igaz-e, mert máskülönben gyanús lesz minden részlet és Card. Vidoni mindenestül Isidoro Elmi javára fog dönteni, egyébként is eléggé ellenséges érzületű a Collegióval szemben, de főként a bizottsággal, azért tehát legyenek rajta, hogy minden egyes írással, nyugtával, számlával előállhassunk mindenki előtt. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. szept. 29.)
„Átnéztem a szűkszavú jelentést az eladott terményekről, és hogy mi marad a házban, megjegyeztem mindent, hogy mit kell átjavítani, amint ezt láthatja fr. Antonióhoz írt levelemben, mert máskülönben nem lehet ezekkel előállni, ezért hát tegyenek meg minden lehetségest, mert igen aprólékosan átvizsgálják a végrehajtók, akik eléggé ellenszenvesek Isidoro Elmi ügye miatt, akinek pártján van világosan Sig. Card. Vidoni a bizottsággal szemben. Ami pedig a letétet illeti, meg kell azt cselekedni, nyolc nap múlva meglesz a döntés, a Collegio Nazareno részéről van három ügyvéd, akik azt mondják, hogy a bizottság mindenben jól járt el, ebben az időközben érdeklődni fognak és majd meglátjuk az eredményt. – Ami pedig Sig. Hypolito Toscót illeti, nem igaz, hogy én írtam volna valamit. Ma kellet aláírni a 250 rubbiát, de ott van a záradék, hogy adassék a Collegio Nazareno javainak a gyümölcséből, hogy mondhassák, hogy az évben lett gyümölcshozam, belefoglalva a munkások költsége is. Holnap a Pápa megy a Castellóba, nyaralóba, ott lesz Mindenszentek ünnepéig, majd elküldöm a kérvényt, ha visszatér Anconába. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. szept. 29.)
„Legmegfelelőbbnek úgy gondoltuk, hogy inkább ott váltson egy lovat és úgy jöjjön Rómába, minthogy innét küldjünk valakit. Nem nagy örömömre szolgál, hogy az ottani ifjak, akik azzal az elhatározással jönnek, hogy elhagyják a hamis világot és Krisztus nyomdokait kövessék, nem lesznek olyan buzgók, mint ahogyan így mutatkozik itt az a néhány firenzei ifjú, akik rálépve a lelki élet útjára nagy dolgokat merészelnek cselekedni. Atyaságod az úton legyen megértéssel, de minden reggel és este végezzenek valami lelkigyakorlatot. Értesítsen arról hogyan vannak Lazzaretóban, mi a kiadásuk és meddig tart... Itt arról beszélnek, hogy újra meg lett szigorítva azokon a tájakon a közlekedés, mivel nem jó hírek hallatszanak a pestist illetőleg, adja az Úr, hogy ne legyen igaz, mi nagy szívvel várjuk érkezését. Az Úr vezérelje egészségben, épségben és minél előbb.” – (Róma, 1632. okt. 2.)
„P. Stefano néhány nap múlva Anconába megy, ezentúl már nem tudja gondját viselni a Collegio Nazareno ügyeinek, ezért hát rábízom önre a bérbeadást, vagy hogy adja ki a munkásoknak a riminibeli javakat és nagy gonddal ellenőrizze az aratást, a szüretet, mert hamarosan számot kell itt adnia Rómában, várom a levelet a száz scudival, mert itt is gondoskodni kell az ezidei borról és ruházni a növendékeket. – Ami P. Ottavio di S. Francescót illeti, megmondhatja neki, amennyiben nem mulasztott el semmi alkalmat, hogy minden lehetséges szorgalommal járt el, én személyesen beszéltem Sig. Card Barberinivel és úgy mutatkozott, hogy kész cselekedni hagyni a Sig. Card. Capuccinót, majd a legközelebbi postával részletesebben fogok írni, ha megtalálom az ön levelét, amelyre mindezideig nem akadtam rá. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. okt. 2.)
„Még mindig nem történt döntés, hogy a hagyatéki javak kié legyenek, de megmondhatja Don Brasciónak, hogy biztosan meg lesz fizetve és ha Atyaságod felveszi az említett javak bérletét, adhat neki valamilyen részletet, ide nem írtak és nem is mondtak nekem semmit. – Ami pedig Sig. Card Vidoni rendelkezéseit illeti, nincs más hátra mint az, hogy engedelmeskedjünk, mert nagyon Sig. Isidoro javára látszik a dolog, három, négy ügyvéd is szerepel a dologban, majd meglátjuk, hogy mi lesz a végső határozat, majd értesítem. Írtam, hogy egyik-másik nyugta-számla átjavításra szorul. Ami pedig a vásárlást illeti, úgy gondolom, hogy el kell fogadni azt a ajánlatot, hogy egy scudo egy rubbiáért, értesítsen engem, hogy mi többet nyerhetünk azzal, ha egy scudót fizetünk egy rubbióért. – Anconába menetet illetőleg, intézze le előzőleg gondosan, a számlákat és a haszonrészleteket amiket a múltban odaküldtem, és aztán majd október közepén elmehet Cesenába, hogy valamelyik építész segítségével tervrajzot készíttethet, aztán megkezdheti a szerzetesi-házat, és vele együtt a templomot, és az év elteltével, amikor kezdődik az új iskolaév, legyenek készen, hogy alkalmasan ott lakhassanak és akkor megkezdhetik az iskolát, amely mindaddig nem lesz lehetséges, és abba ne egyezzék bele, amit ők emlegetnek, hogy addig lakjanak civil, polgári házaknál, ami semmiképpen sem illik hozzánk, bármiképpen is történik, cselekednek, értesítsen engem, azt hiszem, hogy visszaemlékezik arra, hogy Narniban és Norciában, mielőtt odamentek volna, először elkészült a szerzetesek lakása. Három vagy négy napja, hogy hat rendtársunk elindult Moraviába, írtam Sig. Cinqueviének, hogy gondoskodjék szálláshelyről a mieink számára Cocco házában vagy másutt, míg hajóra nem szállhatnak. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. okt. 2.)
„Szept. utolsó napjaiban hat rendtársunk indult Rómából Nicolsburgba, s nem előbb a rendkívüli nagy meleg miatt, ami mindezideig tartott. És ezen atyák közül az egyik lesz a novíciusmester, ami által legkönnyebben lehet terjeszteni a rendet azokon a tájakon. Minden alázatos kérelemmel kérem Eminenciádat, hogy kegyeskedjék megbocsátani nekem, ha nem tudok megfelelni a kötelezettségnek, és annak a nagy tiszteletnek, amellyel akarok szolgálni Eminenciádnak, mert még gyengék a mi erőin, de ahogyan gyarapodnak évek múltával, növekedni fog a mi erőnk is minden készséges szolgálatunkkal. Miközben nem szűnünk meg imádkozni mi mindnyájan Atyák és fratellók, hogy a jó Isten áldja meg jó egészséggel Eminenciádat és engedjen hosszú életet a Szent hitnek állandó gyarapodásával az annyira ellentmondásos időben.” – (Róma, 1632. okt. 2.)
„Mondja meg a társulat Camarlengójának, hogy nézzenek utána a b. e. Bovarelli írásai közt, hogy egy bizonyos Giulio Fassoli nincs-e kötelezve egy jegyzőkönyvben az említett Bovarelli javára, és ha így van, van itt Marcában az említett Giulio Fassoli szomszédságában egy valaki, aki vigyáz egészet megfizeti vagy a részletet ez pedig nem más, hanem egy pap, Matteo Settepani, aki Acquiavivában lakik Ripatransona közelében. Nézzen utána és értesítsen engem. Arról is értesítsen, hogy az Ambrosio Parente-féle házat bérbe adták-e, mert volna egy nemesember, aki bérbevenné és jól megfizetne egy hónapra. P. Campanella hamarosan ott lesz a szobájában. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1632. okt. 4.)
„Atyaságodnak egyik leveléből olvasom, hogy megakadályozzák, hogy leléphessen a Lazzarettóba, kieszközöltem egy levelet Sig. Card. Barberinitől, minél előbb jöjjön, jól lehet, hiszem, hogy az Úr szükségünkben amelyben vagyunk, majd megkönyörül rajtunk és ez mind javunkra szolgál. Mi itt úgy gondoltuk, hogy jobb lesz, ha Atyaságod lovon jön és onnét volt ki, mintha innét Rómából küldenénk embert és lovat. Ami pedig a fiatalságot illeti, megírtam már, hogy nem kell őket olyan korban felvételre bocsátani, hacsak két év elteltével már nem lehetnek a Szerzet segítségére és nem tudom, hogy P. Francesco figyelembe vette-e ezt a figyelmeztetést? Itt van P. Mariano, útra készen Fananóba, egy valakit várok Nápolyból, aki majd Firenzébe megy egy társsal, hogy aztán P. Francisco Rómába jöhessen. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. okt. 6.)
„Megírtam az észrevételeimet a múlt levelemben, amelyeket a számadásokban találtam, és hogy mit kell módosítaniuk, mert máskülönben nem mutathatom be senkinek sem, ezért hát várom a minél előbbi értesítést, megkaptam a szelvényt a száz scudiról, de még nem vehettem fel, mert még nem telt el a tizenöt nap, amit a bank megállapít, a másik szelvény a székek áráról, még nem került elő s amint lehet küldeni, azt hiszem, hogy egy kissé többet is lehetne, ha nagyobb szeretettel lenne a Collegio iránt és több lelkiismereti finomsággal. Ami pedig a gabona ügyeket illeti, nem egyeztek bele úgy, ahogyan reméltük, hanem egy scudiért a szokott súlyban, ahogy megmondták nekem, azért hát értesítsen engem, ha egyezik a számla ebben a dologban. Ami a Németországba induló atyákat illeti, nem lehet olyan sokáig ott tartani őket, az alapkő letételéig, mert azokon a részeken Szlavónia, Dalmácia, már októberben megkezdődik a havazás. Remélem, hogy 15-én, ha nem előbb, indulnak innét két vagy három misés Anconába, egy pedig Cesenába. – Ami pedig Sig. Isidoro Elmi ügyét illeti, a b. e. kardinális végrendeleti végrehajtói az ő pártján vannak, és őt védik, amennyire csak tehetik, miközben Sig. Card. Vidoni meg a bizottság ellen van hangolódva és azt gondolják, hogy megszabadul minden gondtól és mindent restituáltat vele, amit elfoglalt a bizottság, várjuk a döntést. – Ami fr. Antoniót illeti, minél hamarabb figyelmeztesse. – Ami az utasás engedélyét illeti, én úgy értesültem, hogy a szerzetesek ellen hozott Dekrétum visszavonták, és Atyaságod mehet Anconába, a maga idejében fr. Francesco Mariával, aki aztán majd társul szolgál egy másik dologban, amit majd meg fogok írni. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. okt. 6.)
„Ha lehet még ma délután küldje fr. Eustachiót, ne várjon holnapra, nagyon rosszul cselekedtük, hogy nem jöttek mindnyájan együtt, kellemetlenül érintett, hogy fr. Gio nem jól van és alkalmatlan a konyhai szolgálatra. Legyenek segítségére, amennyire csak lehetséges, valaki más segítse, meglátom, hogy szombatra ott lesz majd a gyóntató, aki erre hónapra lesz, tiszteletreméltó és értelmes öreg úr lesz. Szeretném, ha megmondaná ms Francesco Tabarrónak, hogy szíveskedjék nekem ötven scudit küldeni, mivel a tartozásomat meg kell fizetnem valakinek, aki ötven scudit kölcsönzött nekem. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. okt. 8.) – Köszöntse nevemben P. Thomaso Campanellát, szolgálják készségesen és mondja meg neki, hogy Sig. Cardinale Borghese mondotta P. Castigliának, hogy határozta magát arra, hogy az építkezést vállalja, hanem valami segélyt fog adni. Imádkozzanak érte.”
„Odaérkezik öt-hat napra fr. Giacomo, hogy segítségükre legyen a questálásban, azután majd Genzanóba és Narniba megy. Fr. Gio most nem tud oda menni, mert most gyógyulásban van bizonyos betegség, fájdalmak miatt, amit mellében érez és vállaiban, mert naponként hordozgatta Genovában a borral telt edényeket, ha jobban lesz, küldeni fogjuk, azt hallom, hogy ott Moriconéban a mieink nagyon szabadosak és fegyelmezetlenek, kiállnak a kapuba és úgy tréfálkoznak, miközben az udvarban bizonyos megvetéssel beszélnek róluk, vessen véget ennek a komolytalanságnak a jövőre, s mivelhogy Atyaságod nem szentelte magát Istennek, nem figyelt rá, meglátogatta egyeseket betegséggel, de fr. Agostinónak és készítem azt a mortifikáció előkészítésével. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. okt. 8.)
„Odaérkezik Domenico de Valde Pietra sógora valami egyéni ügyekben. Amennyiben lehetséges Atyaságod legyen szolgálatára. Értesítsen engem, hogy fr. Giacomo segítségére van-e a háznak, tesz-e valami hasznos szolgálatot a somarellóval együtt, amelyet magával vitt, hamarosan küldje vissza, mert Narniba és Genzanóba kell mennie. Úgy látom, hogy a templomépítkezés nagyon lassan halad előre, nem kellett volna belekezdeni, ha ilyen lassan lehet előrehaladni. P. Giorgio és társai számára egészen S. Salvatore Maggioréig kellene kölcsönözni egy somarellót. Figyelmeztesse a házbelieket, mivel nem szerények a viselkedésben,nem tartják meg a silentiumot, amit pedig meg kell tartani, ha így van, akkor csak ruha szerint szerzetesek, nem pedig az erényesség szerint, ezért hát legyen nagyon éber, körültekintő. Ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1632. okt. 9.) – „Üzenje meg nekem, hogy mennyi etetni való van a lovak és a somarellók számára, amit odakölcsönöztem, Sociónak, Ferrarónak és mennyit lehetne Rómába hozni?”
P. Alacchi sürgetésére a Venerabilis Alapító így válaszolt: hogy napok óta várja Fananóból P. Giacomót, vele és a négy Asszisztenssel tárgyalta volna meg a módozatot, hogyan kellene gondoskodni megfelelő személyekről, ha az Úr megengedi, hogy a „legmodernebbek” legyenek és jobban beváljanak, mint a régebbiek. Hogy rendelkezésére álljon egy stúdium a növendékek számára, akiknek a következő évben, az ő elgondolása szerint nagy eredményt kell felmutatniuk. Figyelmezteti, hogy csak mérsékelten haladjon a növendékek felvételével és osztályok nyitásában, fokozatosan gyarapodjanak a növendékek, nehogy irigység támadjon a világi tanítómesterek részéről, amit az ő nemes származású iskoláik szítanának, ezzel kapcsolatban írja. „Nem szívesen látom, hogy nem végeznek szolgálatot, amint például a konyhában kellene, itteni házakban emiatt nem keveset tűrnek, elviselnek, remélem, hogy idővel majd erről is gondoskodnak. Intézményünk kezdetén sok éven át végeztem az összes legalacsonyabb és legközönségesebb kötelességeket, aztán jöttek az operáriusok és segítségemre voltak. Minden cselekedetünk, amit Isten iránti szeretetből végzünk, igen nagy érdemszerző.” – (1632. okt. 9.)
„Atyaságod küldje Rómába fr. Francesco farézmetszőt, Gio Francescót, akivel ment és P. Marianóval, ott maradhat Giuseppe di Vitulano. Nem szeretem, hogy nincs hasonló alkalomra vendégszoba a házban és nem lehet azt mondani egy világinak, hogy nem. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. okt. 11.)
„A rendházon kívüli szerzetes olyan mint a vízen kívüli hal, aki nem végezheti a szokott cselekedeteit, hamarosan és könnyen ellazul. A szerzetes, aki nem alázatos a rendházban és nem engedelmes, annak olyan az élete, mintha az »inferno«-ban lenne, mert nem tehet a maga módja szerint és nem örülhet az eredménynek, amelyet élveznek az igazi szerzetesek, amely felülmúlja az érzékek nyújtott élvezeteket. Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy értsék meg ezt az igazságot ottani fratellók, remélem, hogy Isten segítségével, hétfőn Szent Lukács napján ott leszek, szeretném, ha nem kezdték volna meg a fundamentumok kiásását és egyebekről majd beszélünk élőszóval. Köszöntse nevemben P. Thomasót, akinek majd ottlétemkor felelek levelére.” – (Róma, 1632. okt. 14.)
„A legközelebbi hétfőn, ha az idő is megfelelő lesz, elhatároztam, hogy oda megyek, de ahogyan ma is áll az idő, jobb Rómában lenni, mint Frascatiban, mieink közül is hatan várják a jó időt, hogy hajóra szállhassanak Nápoly felé, lehetetlen most szárazföldi utat vállalni, egyúttal várok is hat rendtársat, akik Firenzéből jönnek, hárman habitusban, hárman még mint világi ifjak, akik majd beöltöznek, akik jelenleg az acquapendenti Lazzarettóban vannak. – A legény elcserélte a nyergeket és adósa maradt a nyergesnek, és a házban ma reggel nincs több egy giuliónál, és ha holnapra vasárnapra nem jön valami alamizsna, hitelbe vesszük, amit enni fogunk, igen jó lenne, ha az ottani fratellók közül kettő körülnézne, hogy egy kis bort questálhatnának Marinóban házunk számára, mert nem lehetséges annyi bort vásárolni, amennyire szüksége van ennek a háznak. – Az első iskola mesterét igen nagyra értékelem, anélkül, hogy össze akarnám hasonlítani fr. Giuseppével, aki üdülésre ment oda, és majd nagyobb szorgalommal fog igyekezni mint a múltban és nagyobb eredményt fog elérni a növendékekkel, ezért aztán megmondhatja neki, hogy erre készüljön fel, ugyanezt P. Franescónak és másoknak is. Mondja meg nevemben annak a novíciusnak, aki vissza akar menni a világba, hacsak nem lesz készségesebb az engedelmességben, Isten segítségével ott leszek és sok mindent eligazítok majd. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. okt. 16.) – „A két kis hordót, amelyeket most oda küldök, Atyaságod küldje azonnal Genzanóba fr. Giacomónak, de ne késedelmeskedjék.”
„Ha majd meglátogat bennünket a páduai püspök és érezteti velünk nemtetszését, jókedvűen fogadjuk el a mortifikációt, és már most imádkozunk érte, hogy az Úr engedjen neki szerencsés utat, hogy aztán jól leckéztessen meg bennünket, mi pedig, hogy mindebből nagy érdemeket szerezhessünk. – Néhány nap múlva egy társat kell Anconába küldenem P. Stefano helyett, azon gondolkozom, hogy két fratello Anconában hajóra szállva mehetne Velencébe, az egyiknek igen jó kézírása van. Az Úr engedje, hogy jó híreket halljunk Németországból, Hollandiából elég rossz hírek jönnek, legyen minden az isteni Fölség nagyobb dicsőségre.” – (Róma, 1632. okt. 16.)
„Elküldöm P. Giuseppét, aki ismeri a marinói főpapot, hogy valami kis questálást végezzen, Atyaságod adjon melléje valakit, aki ismeri a vidéket és magával viszi fr. Francescót, a kőművest, hogy Frascatiban questáljon, legyen szolgálatára mindabban, amire szüksége van, hogy az említett questálásokat elvégezhessék, annak végeztével menjenek Albanóba, és ha én alkalmatosságot, kocsit kapok, holnap oda érkezem. Más írnivalóm nem lévén, mondja meg P. Giuseppének, hogy megérkezett Nápolyból a küldemény számára.” – (Róma, 1632. okt. 17.)
„Én úgy látom, hogy nincs állandó maradása a mi Intézményünknek abban a városban, amelyben annyit fáradozott, ilyen az emberi hála, üres semmiség, jaj nekünk, ha a jó Isten úgy jutalmazná az Iránta való szeretetből végzett fáradozásokat, ahogyan az emberek szokták fizetni az irántuk való szeretetből végzett sokkal nagyobb fáradozásokat, mivelhogy türelmességgel és állhatatossággal szoktuk legyőzni a sok nehézséget, reméljük, hogy ami az Istennek tetszik, az fog megtörténni. – Itt elég rossz híreket hallunk Hollandiából és Németországból, hogy a protestánsok erőre kapnak a katolikusokkal szemben. Az Úr védelmezze meg a szent vallást, és adja nekünk szent kegyelmét, hogy hűségesen szolgálhassuk őt, minden igyekezettel, buzgósággal. – Értesítsen engem, tud-e valamit D. Giuseppe Amigazziról, bergamói, aki a modenai hercegnek volt bizalmasa, Innsbruckba ment és aztán, amint hallom, visszajött Velencébe. Oda érkezett-e a Marotta, aki azt mondotta, hogy azért jött Rómába, hogy elintézze Sig. Procurator Zeni ügyeit. – Paolo rendesebben írt Rómában mint Velencében, ha ebben a dolgokban van is mulasztás, de más dolgokban értékes ember lesz. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. okt. 18.)
„Visszamegy fr Gio Battista, a novíciust elküldtem a noviciátusba és gondom lesz arra, hogy a másik novícius visszajöjjön, mivelhogy ott keveset törődnek velük és nem kellene együtt kezelni a többiekkel, mintha már fogadalmas lenne, főként mivelhogy vannak ott néhányan, Isten tudja, hogy miféle példát mutattak nekik, de ha az idő alkalmas lesz, hamarosan ott leszek. Megírtam, hogy küldjön valakit P. Giuseppével Marinóba a questálás elintézésére, a kőműves fratellót gondoltam erre a szolgálatra. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. okt. 19.) – „Ma reggel indultak el öten hajón Nápolyba, emlékeztesse Sig. Francesco Tabarrót az ötven scudira, amit meg kell adnom valakinek, aki nekem kölcsönzött.”
„Azzal az üzenettel jött hozzám valaki, hogy amikor Cesenába jött Sig. Angelo Piolio bizottsági tag, a mieink közül egy valaki kölcsönkért két vagy három sárgaréz gyertyatartót, három-négy törülközőt, ugyanannyi asztalkendőt és nem értem, hogy Sig. Isidoro Elmi házából takarót, és ezeket a dolgokat most kérik tőlem, hogy ezeket adjam vissza annak, aki kölcsönözte, ezért hát jelen levelemet olvasva, azonnal adják vissza a kölcsönzött dolgokat, senki se mondhassa, hogy az ő dolgaikat tartjuk magunknál. Ami pedig az ügyet illeti, majd a végén meglátjuk, ha majd határoznak, hogy meg lehet-e tartani, vagy nem. Sig. Card. Vidonit illetőleg, mind a mai napig nem beszélt velem sem indulatosan, sem nem szívélyesen, én meglátogattam a nap előzőjén, és kértem, hogy a határozat kimondása előtt szíveskedjék várni két napot, hogy kihallgathassák a mi ügyvédjeinket és nem mondott nekem sem igent, sem nemet, de a következő napon, anélkül, hogy kihallgatták volna őket, kimondotta a határozatot, amikor a Prokurátor ezt megtudta, beadta a föllebbezést és az ügyet egy másik Kardinálisra, Narira bízták, amint mondottam, majd a végén meglátjuk, hogy mi lesz. – Írtam fr. Antoniónak, hogy minél előbb jöjjön, hogy személyesen adjon számot az adminisztrálásról, jobban ismeri ő ezeket a dolgokat, mint én, én nem ismerem apró részleteiben úgy a dolgokat, mint ő, rajta leszek, hogy hamarosan elintézzük a dolgokat, és azonnal visszaküldhetem, hogy segítségére legyen. Értesítsen engem arról, hogy P. Stefano miféle bútorokat adott el, kiéből és most mi eladni való van, amiből pénzt lehetne szerezni, mennyi gabona és egyéb dolog van és most egyedül lévén ott, vigyázzon, hogy valaki be ne csapja, minden dologról tartson számot egész aprólékosságig, és minden este írja össze, ami történt, nehogy emlékezetében bízva, csalódjék. Minden egyéb más ügyet megtárgyalunk, de nem úgy, mint ahogyan annak előtte volt, hogy a testamentum végrehajtói inkább pártolták Sig. Isidorót, mint a Collegiót. Írok majd a következő postával, hogy miféle eljárással éltek Sig. Isidoro ügyében, s most mást nem mondhatok. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1632. okt. 20.)
