Azonos az 1698. sz. levéllel.
„Elhatároztam, hogy Atyaságodat megteszem Moriconéban elöljárónak és megszervezzük a studiumot a humán ismeretek elsajátítására, ebből a célból tárgyaltam mro Giuseppével, hogy ő készítse el a megfelelő épületrészletet, amit majd ő le fog mérni és az egyezségnyi fizetés négy giulio lesz és hogy a következő héten kezdje is, és a templom felől kezdi építeni a falat, hogy egy olyan nagy termet építsen meg, ahol nyolc-tíz ágy elhelyezhető, és mi adjuk a követ, a mészkövet, oda, ahol dolgozik és fr. Luigi segítsen az anyag odahordogatásban, kezdjék minél előbb, azért hát intézkedhetik, hogy szállíthatják az anyagot a helyszínre. Ami pedig a téli rekreációs termet illeti, el fogom küldeni fr. Lorenzót, aki majd meg tudja mondani, hogyan kell azt megoldani. P. Francesco idejében nem volt kedvem odaküldeni a studiumot, mert nem volt eléggé obszerváns, szabálytartó, azt meg nem szabad megengedni, hogy a studensek valamiképpen is csak ellazuljanak. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. okt. 22.) – „Az építkezésnél ne fogadjanak fel asszonyokat, sem a
„Úgy értesültem, hogy fr. Andreával nem történt törés és ennélfogva nem lesz szükség a gipszkötésre, de ha más valamire van szüksége egészsége szempontjából, ne hanyagolja el, hogy be ne szerezze, főként, ha az orvos rendel el valamit, mondja meg neki nevemben, hogy iparkodjék, hogy buzgó legyen és hogy fontolja meg, sokkal jobb ebben a földi életben vállalni a penitenciát, mint a másikban és mait önként vállalunk, az nagyon tetszik az Istennek, érdemszerző és elégtételt nyújtó, ami sajátsága nincs meg a másvilági penitenciának. – Ami a mészkövet illeti, néhány nap múlva gondoskodni fogok a teljes összegről, értesítsenek engem arról, hogy megérkezett-e az 500 teher. Arra is legyen gondjuk, hogy jó eredménnyel járjon a borquestálás, és hogy rendes ivóvízkészletük legyen, köszöntse nevemben fr Carlo di S. Domenicót és társát, akik sem az esti, sem a reggeli imán nincsenek jelen. Ezek a fratellók olyan kalapot, zsebkendőt hordanak, használnak, aminek ára 23 1/2 giulio és 1 1/2 giulio a vékony szalag a kalapra, ami így összesen 25 giulio és még másfajta cselekedeteik is vannak. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. okt. 22.) – „Odaérkeznek majd P. Pier Francesco és fr Gio Battista di S. Bernardo, akik valószínűleg Castellóba mennek és velük lesz Sig. Cavaglier Angelo.”
„Mieink közül odaérkeznek ketten, két-három napig ott lesznek és a harmadik napon visszatérnek Rómába és ha Sig. Cavaglier is ott lett volna, és ha nem is akar többé visszatérni, a mieink csak térjenek vissza, akik ezzel a feltétellel mentek oda. A nápolyi provinciális atya tegnap este megérkezett a noviciátusba két másik pappal és egy klerikussal. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. okt. 23.)
„Nagy részvéttel értesültem gyengélkedéséről, mert így akadályoztatva van, hogy végezze a szokásos ájtatossági gyakorlatait, a templomok látogatását és a szentségek gyakori vételét, de az Úr minden dolgot sajátos gondviseléssel intéz és azt akarja, hogy ha ön személyesen nem is mehet templomba, annál gyakrabban jelenjen meg lélekben, ami nagyon kedves az Úr előtt, és én imádkozni fogok önért, hogy az Úr adjon kettős jutalmat mindezért és azonfelül jó testi egészséget, ha mindig az ő nagyobb dicsőségére van. – Amennyiben az atyák a P. Provinciálissal Rómába jöttek, nem mint vádlottak, idézettek jöttek, hanem mint a szerzet jó hírnevéért buzgólkodó szerzetesek és hamarosan megláthatják, hogy mindegyik mi lesz és remélem, hogy mihamarabb elintéződnek a dolgok, visszatérhetnek hivatalos munkakörükbe. Ezeket akartam közölni jelen levelemben.” – (Róma, 1631. okt. 25.)
„Azt a helyet, telket, amelyről azt írja, hogy bérbe vette, nézesse meg P. Bagnacavallóval, ami lehetséges ennek folytán, hogy jó példát ad arra, hogy azok a nevezetes urak egy kissé majd hajlanak arra, hogy befogadják a mi intézményünket, amely csak előnyére szolgálna a köztársaságnak, és érdekünkben egy kis áldozat, mert mi nem rendelkezünk anyagi javakkal, az Úr rendezze el úgy, hogy szolgálja az ő nagyobb dicsőségét. – Írjon afelől, hogyan van P. Bagnacavallo és hogy ott megindult-e már a kereskedelem mindenkivel, mivelhogy itt még semmi kapcsolat sincs a firenzeiekkel, sem a velenceiekkel, sem a milánóiakkal és írja meg, ha van valami újabb hír a volt követ dolgai felől, én csak azt kívánom, hogy bár az Úr lecsendesítené őket és lenne közöttük béke és egyetértés. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. okt. 25.)
„Az első iskola számára küldöm a jelenlegi levélvivőt, aki majd pótolja az előző mesterek által elvesztett időt, remélem, hogy kötelességteljesítésével mind a házbelieket, mind a kívül levőket ki fogja elégíteni, s mivelhogy egy kissé mellfájásban szenvedett, adhat neki szerdán tojást, pénteken pedig bort, mint ahogyan más napokon. Ami pedig a gyóntatást illeti, most nem tudom, hogy milyen megoldást válasszak, mivelhogy most ezzel nem foglalkoztam, nem volt szándékomban. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. nov. 1.)
„Olvastam levelét arról a kettőről, akiket Nicolsburgba küldött, én nem csodálom, ha így sikerült nekik, mivelhogy csak úgy hirtelen, a szükséges kipróbálás nélkül öltöztette be őket, most pedig elküldte őket Moraviába, anélkül, hogy megvárta volna az én válaszomat, és ha visszajönnének, ugyancsak szép megtiszteltetés lenne, főként Antonino részéről, akit útközben kifosztottak, ha vissza is tér, semmiképpen sem kell habitust adni neki. Végeredményben határozza el, hogy valójában meg akar szabadulni tőlük és erre találja meg a legjobb alkalmat, mert máskülönben igen sok kellemetlenséget szereznek a szerzetnek, ha jónak látja, küldje őket civil ruhában Rómába, megszerezvén számukra a szükséges levelet, de ott semmiképpen se tartsa őket, annál is inkább, mert hiszen noviciátust sem végeztek, amit itt pótolhatnának, nagy gondja legyen arra, hogy békességben legyen az Istennel, ha biztonságban és tartósan jól akar lenni az emberekkel, emlékeztetem újra, hogyha visszatérnének oda, azonnal küldje őket ide, amint mondottam, hogy megmeneküljön minden gondtól, aggodalomtól. – Ami pedig P. Tito ügyét illeti, minthogy egy kissé gyengélkedtem térdfájás miatt, sem tegnap, sem ma nem tudtam tenni semmit sem, szorgoskodtam néhány hét óta két-három kardinálisnál, akik ottani prelátusok voltak, igen jó akarattal hallgatták meg, hogy mennyire előnyös, hasznos lenne mindenki számára az említett atya személyének a jelölése. Nem hagyom félbe kötelességemet, mert egyedüli vágyam az, hogy egység és békesség legyen az ottani urak között, akik kormányoznak. Az Úr az ő kegyes irgalmassága folytán világosítsa meg őket, hogy előnyükre, javukra tudják végrehajtani az ő szent akaratát. – Köszöntse P. Bagnacavallót, és ha lehetséges, értesítsen engem saját kézírású levelével, én nem szűnök meg imádkozni érte a régi barátságunk alapján. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1631. nov. 1.)
„Odaérkezik majd Sig. Antonio Fedele felesége, hogy meglátogassa leányát, aki ott van a zárdában, más leányokkal együtt, hogy eleget tehessen neki, mert megígértem neki, hogy segítségére leszek, ezért hát ne késedelmeskedjék, hogy megvigasztalja őt. Mro Antonio egy kemencét épít, hogy legyen hol melegedjenek a fratellók a rekreáció idejében, amikor átnedvesedik a cipő a téli csapadékos időben, azt hiszem, hogy holnap, pénteken befejezi, legkésőbb szombaton, aztán akkor majd odaérkezik a szükséges szerszámokkal, hogy átvezesse a vizet a városi vízvezetékből. Majd gondoskodom, hogy elküldjem fr. Giuseppének a kért könyvet. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1631. nov. 6.)
„Ami a latinosok második iskoláját illeti, ha lehet, egyszerűsítsék le, hogy ne kelljen egy külön tanítót alkalmazni kevés tanuló kedvéért, amikor pedig szükségesnek látszik, hogy elosszák, akkor a tehetségesebbeket irányítsák az első iskolába és ott a tanító két osztályt vezessen, és a többi gyengébb, szerényebb tehetségű kerüljön az írás és számolási iskolába, részletben és tanítsák először vagy később a számolást, a kicsinyeket tanítsa fr. Marc' Antonio fr. Andrea Romanóval és ha az említett Marc'Antonio azt mondaná, hogy nem tud tanítani, akkor küldje a szobájába és mint betegnek, adjon pirított kenyeret a levesbe és főtt tojást, hogy szűnjenek a fejfájásai, hasonlóképpen cselekedjék fr. Andrea di S.ta Maria és ha az említett Marc' Antonionak kedve volna tanulni, elég sok ideje van az iskola után, és az első iskola tanítója foglalkozhat vele, mivelhogy így készültek fel mások is és eljutottak az áldozópapságig, remélem, hogy bizonyos ügyek befejeztével itt elérkeztünk oda, hogy megkezdjük a templom fundamentumozását és más szükséges dolgokat. Az Úr áldása legyen velünk mindenkor.” – (Róma, 1631. nov. 7.)
„Nagyon fájdalmasan érintett a híradás, amit a mi jó P. Bagnacavallónkról írt, hogy halálán van most ezen alkalommal, jele annak, hogy az Isten nem akarja, hogy megtisztelt legyen ebben az életben, mivelhogy az Úr dicsőségben részesítheti őt a mennyben, azért a sok szolgálatért, amelyet a szerzetében teljesített, várom a következő postával a részletesebb értesítést. – A múlt postával megírtam nézetemet P. Biasóval kapcsolatban, hogyha netán odaérkezne társával, küldje őket világi ruhában Rómába, hogy én itt kipróbálhassam őket a noviciátusban, de most, ahogy hallom, hogy miként viselkedik, mindenképpen ki kell vetkőztetni őket a rendi ruhából, hogy ne okozzon már több botrányt abban a városban, és jobb volna, ha beöltözne egy másik szerzetbe, mivelhogy semmiféle fogadalmat nem tettek és áldozópap, könnyebben nyerhet felvételt, mindezeket minél előbb hajtsa végre, hogy szűnjön meg a botrány és a suttogás, ami csak lehetséges, a másikat illetőleg pedig semmiképpen meg ne engedje, hogy a szerzet ruhájában járjon és utasítsa rendre, ha ez meg nem történt volna levelem megérkeztéig és jobb lesz az egyedüllét, mint a rosszak társasága, és ha be nem öltöztette volna, akkor most nagy tiszteletnek örvendene Veneziában, volna hitele és talán be is fogadták volna szerzetünket, ami most alig történik meg az ő bolondságaik és botrányaik miatt, és ezentúl senkit be ne öltöztessen, míg én jóvá nem hagyom, inkább éljen mint egy remete a terciáriussal. De Isten tudja, hogy lesz-e ebből valami jó, ha máris nem származott valamelyik szerzetes keze által. – Hogy a teatinus atyák ellentmondanak, annak okát, alapját nem tudom elképzelni, bizonyára valami nagy dolognak kell lennie, mert nem mozgolódnának igaz, jogos ok nélkül, amiért is értesítsen engem, hogy ha itt valamit el lehetne intézni az ő elöljáróikkal, hogy azt elintézhessük, hogy mindenben megelégedésükre lehessünk. – A követ ügyét illetőleg, ami történt Sig. Taddeóval, itt mi imádkozunk értük, hogy megtalálják a békesség és egyetértés útját, remélhetőleg, hogy ott nem történt valami újabb dolog. Írjon arról is, hogy ott történt-e valami újabb intézkedés a padovai püspökség betöltése körül, amit óhajtok és ezért imádkozom, hogy a választás essék P. Tito személyére, már a más alkalommal megírt okok miatt. Isten adja, hogy úgy legyen, ha ez az ő nagyobb dicsőségére szolgálna és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. nov. 8.)
„A szomszédos ház tulajdonosai ne zaklassanak bennünket annyit, mondják meg, hogy mennyit akarnak, ha el kell adni, mi szívesen fizetünk érte annyit, amennyit ér. – Ami pedig a meghatalmazó levelet illeti, amely Gio Rigo ellen került kiadásra, meg fogom keresni, hacsak nincs az elhunyt testvérénél. – Ami pedig a lovasokat illeti, visszaadhatja nekik a zsákokat, vagy ha akarják a pénzt, de az az ő kötelességük, hogy szállítsák el azokat a kőtörmelékeket és mészkövet, ami hátra van még, vagy pedig a bíróság küld egy harmadikat, aki után néz annak, ami hátra van és majd elhordatja. – Irányítsa hozzám a sánta somarellót, mivelhogy nem áll rendelkezésemre sem a házé, sem a moriconei és így minden nap elveszítünk egy teher tüzelőfát. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. nov. 9.)
„Ha Antonio mester befejezi a kandalló építését, amely a télen közös melegedő hely lesz, azonnal odamegy, hogy elrendezze a vízvezetékkel kapcsolatos szükséges dolgokat. A keresztény oktatáshoz a lehetőséghez képest adjanak segítséget és rendeljék el, hogy az iskolás gyermekek mindnyájan vegyenek azon részt, hogy a Sig. Vicario is megelégedjék a mi buzgóságunkkal. Ami pedig azt a társat illeti, mondja meg neki, hogy olyan szorgalommal foglalkozzék a tanítványaival, hogy lássák, hogy a mi részünkről nincs hiba, mulasztás, mivelhogy az iskola a mi feladatunk, nagy szeretettel végezze mindenki ezt a munkát, inkább a ház egyik-másik dolgában maradjon el, de sohasem az iskolai elfoglaltságban, figyelmeztessen mindenkit, hogy egyforma szeretettel legyenek mindenkihez, senkivel szemben sem mutassanak különlegesebb szeretetet, ne fogadjanak el, de ne is kérjenek semmit sem a tanítványoktól, de ha valamelyik tanítvány valami gyümölcsfélét hozna szeretetből, vagy másfélét, küldje az elöljáróhoz, ne avatkozzék bele a mester más dolgokba. Nagyon csodálkozom, hogy gyóntató nélkül vannak, majd meglátom, hogy odaküldöm P. Antonio Mariát, ha megnyugodott, vagy másvalakit, ha valaki megfelel elgondolásomnak. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. nov. 12.)
„Odaérkezik Antonio mester, hogy elkészítse a víztartó medencét, ezért hát Atyaságod legyen rajta, hogy minél előbb kész legyen és ne fizessen semmit, mivelhogy én megegyeztem vele, rendben vagyok vele, amennyiben a múltra vonatkozólag megtörtént a megegyezés. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. nov. 13.)
„Az Úr az örök élettel akarta megjutalmazni P. Bagnacavallo buzgó fáradozásait, mert ha megtartotta volna még az életnek, biztosra vehető, hogy jutalmazta volna a földi életben, de az Úr nem szándékozott őt földi jutalommal kitüntetni, mint ahogyan megtörtént V: Pál pápa idejében, aki felvette a kinevezendő bíborosok jegyzékébe, de az Úr megengedte, hogy ne következzék be, talán azért, hogy ebben a földi életben csak munkát, fáradtságot szánt neki és üldöztetéseket, ezek azok az igazi értékek, amelyeken meg lehet vásárolni a mennyországot, vállalja Isten iránti szeretetből a szenvedést és tegyen jót felebarátaival, remélem, hogy nem fog elfeledkezni rólunk. – Ami pedig a pesarói avogador hivatalát illeti, nem ismerem, hogy ki legyen az Úr, nem ismerek azon kívül mást, mint aki legutoljára a serenissima köztársaság követe volt itt, sejthető, feltételezhető, hogy az ő sürgetésére történt, hogy lefejezték a kocsist, aki nem állt meg, amikor találkozott Sig. D. Taddeo prefektussal, nem gondolják meg ezek az urak, hogy úgy bocsát meg nekünk az Isten, ahogyan mi is megbocsátunk az ellenségeinknek. Az Úr világosítaná fel mindnyájukat. – Ami pedig P. Biasót illeti, írtam a legutóbbi levélben, hogy tüntesse el a színtérről, mivel Isten tudja, hogy mennyi kárt okozott a mi szerzetünknek, ha nem tartotta volna ott maga mellett ezt a két csavargót és botránkoztatót, akkor megőrizte volna jó hírnevét, amit fáradságai révén kiérdemelt, és talán jó alkalom lett volna arra, hogy letelepítsék ott a mi szerzetünket és most már nem igen van reménységem, legjobb, minél előbb megszabadulni tőlük, nehogy újabb botrányokat okozzanak és ha van olyan szerzet, amely befogadja őt, segítse Atyaságod, hogy beléphessen és ha nem lesz állhatatos abban, legyen mint a világi, de nem misézhet mindaddig, míg tart a felfüggesztés. – Ami pedig az élet meggondolását illeti, úgy kell élni, mintha azonnal meg kellene halni, és nem kell annyi légvárat építeni, amint szokták mondani, jobb egyedül lenni, mint rossz társkörnyezetben megpróbálta ezt ott Velencében ebben az évben a jó hírnév és egyéb dolgok árán. – Itt nincs más újság, mint az a nagy félelme, aggodalom, hogy egy új háború lesz, az Úr mentsen meg bennünket ilyen eszközöktől, hogy az isteni szent felség adja a világnak ebben az életben az igazi bűnbánat szellemét és ne arra várjunk, hogy majd vezeklünk a másvilágon, mert hiszen tudvalevő dolog, hogy mennyivel súlyosabb az, ha nem is próbálta már azt valaki előre, mivel későre jár az idő, ez alkalommal nem írok többet.” – (Róma, 1631. nov. 15.)
„Megkaptam azoknak a számláknak a példányait, amelyeket Sig. Ascanio del Re Camarlengo állított ki az elmúlt évről, nekem arról is kell tudnom, hogy bele van-e foglalva Pizzicarolo részlete is, a 22 scudi, erről is szeretném látni az utalványt és a nyugtát. Arról is értesítsen, hogy mennyi pénzt vettek fel az 1631. évben és mire költöttek, hogy tudjam, hogyan áll a ház anyagilag. És mivel a fuvarosok, akiknek még 50 scudi jár, a következő vasárnap itt lesznek, valamint fr. Giacinto, hogy elrendezzük velük a számlákat, szükséges, hogy Atyaságod elküldje a szerződést, amit a fuvarosokkal kötött, hogy azt el tudjam küldeni a legénnyel. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. nov. 19.)
„Holnap, vasárnap lesznek itt a fuvarosok az utolsó részletjárandóságért, kell, hogy fr. Giacinto is itt legyen, a legényünkkel küldje el nekem a szerződést, amit annak idején kötött az említett fuvarosokkal, és indítsa minél hamarabb a legényt. Jelentse, hogy elkészült-e a víztartó medence az udvarban és hogy van-e víz, nézzen utána, hogyan lehetne egyezkedni szekerek irányában a gabonaszállításra és mondja meg ms Francesco Tabarrónak, hogy a 200 scudi itt van az ő kérésére, amit ő akart. Ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1631. nov. 22.)
„Kételkedve olvastam, hogy Velencében, ahol alig van férőhely, száraz terület, hogy olyan kert, park lenne, amilyenről ön ír nekem, hogy annyiféle fa, gyümölcsfák, lugasok vannak, hogy bérbe adják jó haszonért, ha ezt egy kis hitellel lehet fogadni és fönntartani, akkor írok Nápolyba, hogy jöjjön egy áldozópap és egy fratello operario, aki ért a kertészethez, az ácsmesterséghez, a szabósághoz, a cipészethez és még a kőmíves munkához is, az anconai útvonalon fogom küldeni, és ha a dolgok az elgondolás szerint haladnak, akkor majd küldünk még másokat is. – Szorgalmasan kerestetni fogom Ferrandino Velantót, és azonnal értesíteni fogom, ha valamit megtudunk, hogy Rómában van-e vagy nincs, mindenesetre ma ezekben az időkben valamit megtalálni nem könnyű dolog. Írjon arról, hogy mi a helyzet a pestist illetőleg Velencében és a tartományban. Rómában igen megfogyott a lakosság, mivelhogy sokan elmentek vidékre és ide meg nem jön sem vidéki, sem kereskedő. Az Úr oltalmazzon meg bennünket újabb háborútól, amitől nagyon tartunk és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. nov. 22.)
„Olvastam Sig. Giuseppe Cinquevie levelét, abban nem ír arról, mintha P. Stefano Moraviába ment volna, hanem P. Pietro Agostino társával együtt és P. Stefano abban a szobában lakott, amelyikben P. Pietro Agostino, akiről még nem kaptam értesítést, hogy megérkeztek-e Moraviába, Nicolsburgba, jól lehet azt írják nekem, hogy egy előkelő német ember, aki Gradiscában lakik, nagy szívélyességgel fogadta a mi atyáinkat, akik Moravia felé mentek, de nem mentek tovább, kétségtelenül P. Biaso és társa lehettek ezek, akik olyan rossz sikerrel jártak, bizonyára Moraviában sem lett volna másképpen, ahol sokat szenvednek a rendkívüli hideg miatt. – Nem hallja, hogy továbbra is szerzetesi ruhában járnak, ami nagyon kedvem ellenére van, és én már többször is megírtam önnek, hogy jobb egyedül lenni, mint rossz társak közt. Én elküldtem az engedélyt, hogy Nápolyból jöhet egy áldozópap, Ancona felé irányítom, hogy ott hajóra szállhasson Velence felé és vele együtt küldök egy fratellót, hogy valami szerzetesi fegyelmezettséget tudjanak felmutatni és ebben az életben vállalni a penitenciát Krisztusra hallgatva: »...nisi poenitentiam egeritis omnes, simul peribitis«. Az Úr adja meg kegyelmét, hogy azt cselekedhessék, ami illő és aztán áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1631. nov. 29.)
„Mivel nem voltam itthon, azért nem küldték el a szövetdarabot, ha ide küldi a legényt a somarellóval a kért hagymamennyiséggel, küldeni fogom a szövetet, tartoznak 37 giulióval, amit fizettem az ónért, amire a víztartó medence szerelésekor volt szükség. Néhány nap múlva megy a gyóntató, tíz mérő gabona érkezett, fizettem 40 giuliót, a többi gabonaszállítmány a noviciátusba megy, ms Francesco tabarro nem jött, pedig szükséges, hogy jöjjön, vagy küldjön meghatalmazást, hogy felvehessük a 200 scudit, ami az ő nevén van letétben. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen” – (Róma, 1631. nov. 30.)
„Küldjük a szövetet, hogy ruhát készíthessenek azok számára, akiknek legnagyobb szükségük van erre, de figyeljenek arra, hogy értsenek a szabáshoz. Igen örülnék annak, ha holnap el tudna jutni Albanóig, és ha ott lesz Sig. Andrea intéző, kérdezze meg őt, hacsak nem valaki mástól és tudja meg, hogy hány hordó bora termett a múlt évben és mennyi ebben az évben Mons. Pavoni szőlőjében, aki a b. e. XV. Gergely kamarás mestere volt, anélkül, hogy észrevennék, hogy a mi részünkről jön a kérdés és azonnal, ahogy visszatért Frascatiba, amely még az a nap lehet, amelyiken odament, küldjön nekem értesítést a legénnyel és hasonlóképpen arról, hogy bérbe van-e adva, vagy akárhogyan van és hogyan gondozzák, jól gondozzák-e? Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. dec. 3.)
„Eminenciádnak igen kedves levele, amelyet nov. 3-án írt nekem, arra kötelez engem és a mi szerény kis szerzetünket, hogy Ön iránt kegyeletes lelkülettel legyünk, és nem tudván, hogyan mutathatnánk meg hálánkat, teljes őszinteséggel ráhagyatkozunk Eminenciád intézkedésére, hogy rendelkezzék velünk, ahogyan legjobb belátása, bölcsessége azt kívánja, aki annyiban részesített minket, amennyit csak tudott adni, a jó Isten, a mi Urunk és a Szentséges Szűz, a mi patrónánk fizesse meg Eminenciádnak az örök élet javaival. Abban a dicsérő elismerésben, amellyel Ön elhalmozza a mi szegény kis társainkat, akik ott vannak az Ön szolgálatára, felismerem az isteni kegyelemnek különleges támogatását és az ön lelkének nagyságát és nemességét és hogy minden csekély dologért, amit természetesen őszinte érzéssel és teljes tisztelettel teljesítenek, megelégedéssel fogad és örül neki és felértékeli, amint ez szokása az urak Urának, a minden neki teljesített legkisebb szolgálatért is. Elismerjük elégtelenségünket és ne rajzolja meg a dicsfényt felettünk, amint sugárzik Eminenciád tollából, írásából, de jól látjuk, hogy hatalmas oltalma alatt és kegyéből merítünk bátorságot és táplálunk biztos reményt, hogy bárhogyan is legyen, a tények igazolják, hogy Eminenciádat mindig szolgáljuk, amint mi erényekben és érdemekben annyira szegény emberek inkább megjövendölni tudunk és nem bizonyítgatni. – Hogy aztán eleget tehessünk azoknak, akik a mi munkánkat kívánják azokon a tájakon, azon múlik, hogy elegendő munkaerőnk legyen, amiért is, ahogyan Eminenciád ajánlja nekem levelében, azon leszek, hogy novíciusokat öltöztessek be, akiket az Úr küld nekünk, hogy szolgálják őt, és Önt, mint alapítót, aki méltóztatott azzá lenni és elősegítője, promotora ennek a szerény kis szerzenek, akit azzá tesz a mi Urunk Istenünk adjon fuvalmat és meleg bensőséget, lendületet az Ön hatalmas pártfogása azoknak a járatlan operáriusoknak, hogy tudjanak jó példaadással és az erények előbbre vinni a munkát és sokakat vonzani az Úrnak ebbe az új szőlőjébe és amikor alkalmasak lesznek, Eminenciád teljes hatalommal ossza be őket, ahogy a jónak látja Isten nagyobb szolgálatára és Jézus Krisztus vérén megváltott lelkek javára, akitől erre a szándékra kérem Eminenciád számára annak az apostoli lelkületnek a gyarapodását, aki kegyes volt olyan gazdaggá tenni, és lábai elé borulva kérem áldását.” – (Róma, 1631. dec. 6.)
Dietrichstein kardinális levele Szent Kalazanciushoz.
„Főtisztelendő Atya! Már régóta készülök erre a levélírásra Atyaságodhoz, de a rendkívüli teendők által nagyon le voltam foglalva, amivel együtt jár ennek a tartománynak a kormányzása, nem volt alkalmam előbb írni, mint csak ebben az órában, hogy megköszönjem, hogy elküldötte ezeket az atyákat az én városomba, biztosítva, hogy annyi jót hoznak, hogy nemcsak mint kormányzó fejedelemnek, hanem még inkább, mint püspöknek, nagy vigasztalásomra és megelégedésemre lesznek példaadó életükkel, erényességükkel és vallásos magatartásukkal, hogy nem is kívánhatok többet. És minden cselekedetükben szigorú fegyelmezettségű szerzeteseknek mutatják magukat, legfőképpen a szegénységben, mindezt én megtapasztaltam, hányszor kérdeztem és hányszor kérdeztettem, hogy nem hiányzik-e valami, mindig azt felelték, hogy nem. Nem szeretném, ha ezzel a szerzetesi szerénységgel vagy kitérő válasszal elhallgatnák, hogy valamire szükségük volna, vagy javukra lenne, kérem Atyaságodat, hagyja meg nekik, hogy a jövőben szabadon és bizalommal forduljanak hozzám, hangsúlyozva, hogy mindezen dolgokban nemcsak alapítójuk, hanem védőjük és atyjuk vagyok. És mivelhogy ezeket az atyákat mindenki szereti és ennek a tartománynak uraságai kérik őket a birtokaikra, azért megfontolásként ajánlom Atyaságod figyelmébe, sőt kérem szívem mélyéből, hogy mind Itáliában, mind itt, beöltöztethessenek és juttasson szerzetestársakat ezeket az uraknak, akik rendházakat szándékoznak alapítani, akik közül az egyik, Sig. Francesco de Magni báró ezredes az ő városában akar alapítást eszközölni, amit hathatósan Atyaságod figyelmébe ajánlok, hogy ezt szem előtt tartsa mások előtt. Nem kételkedem abban, hogy Ön, mint alapító legfőbb elöljáró és spanyol, eleget fog tenni az én sürgető kérésemnek, mivelhogy én is spanyol vagyok, hogy Isten nagyobb dicsősége, a felebarátaink java, a szent vallás felmagasztalása származzék ebből, és kérem Önt, hogy forduljon hozzám mindabban, ami ezen dolgokban előfordulhat, arra figyelve, törekedve, hogy jó megoldással rendezzünk mindent és minden jót kérek az Ön számára. – Nicolsburg, 1631. nov. 3. – Szolgálatára kész testvére, Card. Dietrichstein.”
„...legutóbbi leveléből megértettem, hogy mi a határa és a részlete az Ön kertjének Velence közepében, ahova én egyáltalában nem gondoltam, hogy nem lehetséges, hanem csak valami szilárd talajon. Meglátjuk majd az eredményt, amit az Úr vezéreljen az ő nagyobb dicsőségére. – Az alvilági gonosznak nagy készséges szolgái mutatkoznak be, főként abban a jelentős, elsőrangú városban, egyesek ravasz, alattomos tolvajok, akik mások vagyonát lopják el, mások meg az élettől fosztanak meg annyit a járvány terjesztésével, mivelhogy olyan sokan vannak, akik csak a gonoszságot cselekszik, határozzuk el magunkat, hogy jót teszünk, ha megfosztanak az élettől, ha elrabolják a javakat, adjuk mi a lelki életet és a lelki javakat az ifjúságnak. Az Úr ajándékozzon meg bennünket szent kegyelmével. Amen.” – (Róma, 1631. dec. 6.)
„Megkaptam az értesítést az albanói szőlőről és elküldtem Cesenába, i.. Riminibe, ahol a szőlő tulajdonosa tartózkodik, majd meglátjuk az eredményt, és most tudom, hogy egy kissé többet, vagy kevesebbet lehet adni rimini javakból. – Ami pedig a szövetet illeti, fr. Gio Battista részére vágatott belőle egy ruhára való, aki már régóta ott dolgozik Frascatiban és még fog is dolgozni, ha majd visszatér ezen a héten, adunk egy ruhára valót, ha meg lesz festve egy másik darab. P. Francesco dell'Anuntiata azt mondja, hogy egy latin könyve fr. Marc' Antoniónál van, kéri, hogy a legelső alkalommal küldje azt neki vissza, ha másra volna szüksége, küld neki az említett P. Francesco, akinek szüksége van arra az említett könyvre. Fr. Marc' Antonio jól tenné, ha a másik fratellóval együtt arra készülnének, hogy alkalmasak legyenek az áldozópapságra, mert hogy valaki pap legyen tudatlanságával, az nem válik lelke javára, mert az olyan méltóság az áldozópapé, hogy sok tudományos ember, akik azt megismerték, nem merték magukat felszenteltetni. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. dec. 7.)
„...nem tudok semmit sem mondani, hogy P. Tito ügye és az ő kinevezése biztos-e, bizonytalan-e, én imádkozom a közjóért, amit kívánok a serenissima köztársaságnak, hogy a Szentlélek vezesse mindig tetteiben, döntéseiben. -...jelezte, hogy Sig. Cinquevie az anconai házat a Ven. Atya nevében birtokba vette a S. Biagio mellett, ami nagyon tetszett az említett úrnak. Az ünnepek elmúltával két atya megy oda a tervrajzokkal, hogy megkezdjék az építkezést, ahelyett, hogy Németországba vagy Velencébe mennének. Így írta meg saját kezűleg P. Alacchinak: óh mennyire szerettem volna, ha mindig egyedül lett volna a terciáriussal. Isten tudja, hogy az a kettő mit ártott neki és mit vettek el az ő érdeméből és jó hírnevéből, aki annyi odaadással szolgálta a betegeket, amiről Rómában is beszéltek nem kis csodálkozással, meglepetésére maguknak a velenceieknek. Papot ígér Nápolyból, ha rossz idő nem akadályozná. Hogy pénzt küldjön ide, ne gondoljon arra, jól lehet igen nagy szükségben vagyunk, sőt nekem nagyon kedves lesz, ha a szent szegénységről nyilvánvaló példát adjon, ami nem csekély dolog, mert a világiak nagyon épülnek azon, ha a szerzetesek fegyelmezetten élnek, megtartva a szabályokat. Végül ajánlotta neki, hogy minden igyekezettel szolgáljon Sig. Cinqueviének, ha netán Velencébe látogatna, mert megérdemel minden figyelmességet.” – (1631. dec. 13.)
„Ha az a hely, vagy kert, amelyet bérbevett, valami szerzetesi kolostor közelében van, hacsak nincs harminc mértéknyire az említett szerzetháztól, nem fogják megengedni, hogy ott akkor kolduló szerzetesek számára ház építtessék, ezért tehát először azt vegye figyelembe, mielőtt alaprakást kezdene, nehogy hiábavaló pénzkiadás legyen. – Németország felől rossz híreket kaptunk, főként Csehország és Moravia felől, azt mondják, hogy a lakosság a császár ellen fordult, és az említett tartomány fővárosában, ami nem nagy távolságra van attól, ahol a mieink vannak, más alkalommal meg Moraviában nyugtalankodtak és elfoglalták a várost, Nicolsburgot, gyakran informáljon, hogy kitől hallott újabb híreket vagy levelet biztos híradással, hogy mi is tudjunk itt valamit, miközben nem feledkezünk meg arról, hogy kérjük az Urat értük, s most nagyon el vagyok foglalva, nem írok mást ez alkalommal. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. dec. 20.)
„Három vagy négy napja írtam egy levelet és azzal együtt volt egy levél Sig. Aristotele Rossi részére, de mivel nem akadt megbízható levélvivő, mindezideig nem ment el a levél, most indul majd oda P. Vincenzo, mint gyóntató. Intézze el a Sig. Vicariónál, hogy adja meg neki a gyóntatási engedélyt, gyóntató volt már Poliban, Rómában még csak az iskolásokat gyóntatta. Tudja Atyaságod, hogy mennyire nyugodt ember volt mindig az említett atya, remélem, hogy az ő részéről ezután sem lesz hiba a konstitúciók megtartásában, Atyaságod is legyen rajta hasonlóképpen, hogy ne adjon alkalmat az alattvalóknak a mozgolódásra, adjon mindnyájuknak, legyen mindnyájuknak jó példaadással cselekedeteivel és szavaival, amint ezt én remélem is, és ha az idő alkalmas lesz, meglátom, hogy ellátogassak oda, hamarosan. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. dec. 20.)
„Odaérkezik P. Bernardino, hogy segítségükre legyen a gyóntatásban, ebben a szent jubileumban, legyenek rajta mindnyájan, hogy nagy buzgalommal szolgálják embertársaik javát, szolgáljon ez a levél még válaszul a társulat titkárának a levelére. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. dec. 24.)
„Ha iskolát nyit, és nem akadékoskodnak más szerzetek vagy a világiak, akkor majd intézkedünk, hogy új személyeket küldjek oda, de ne felejtse, hogy kell a Magistratus beleegyezése, mert az ő hozzájárulása nélkül nem jó dolog bevezetni a mi intézményünket, amiért is ebben a partikuláris dologban nagy meggondoltsággal cselekedjék, nehogy amikor azt gondolja, hogy cselekedett valamit, úgy járjon, hogy nem hagyják jóvá, vagy pedig kizárják. – Újabb hírek érkeztek a borzalmakról, amiket okozott Nápoly közelében a Soma kitörése, nyolc-kilenc mérföld környezetben ömlött a láva, füsttel, hamuval, a környékbeli házak nagy pusztulásával, nem is lehet megállapítani a kárt mindaddig, míg a láva ki nem hűlt és hogy a tűz le nem hamvadt. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. dec. 27.)
„Ha az idő egy kissé enyhül, szándékozom odautazni és magammal viszek ötven scudit, hogy megkezdjük a templom fundamentumának az ásását és megegyeztünk, hogy ha lesz kőmívesünk, hogy csak annyit haladunk előre, amennyire pénzünk lesz és úgy szeretném, ha áprilisban és májusban kezdenének kiemelkedni az alapfalak a földből, azért hogyha egyik-másik úr Frascatiba jön, ahogyan szokásban volt más években is, hogy a Szentséges Szűzanya sugallja nekik, hogy legyenek segítségünkre az építkezésben. Iparkodjanak egyek lenni a szeretetben és jó példaadással szolgálják embertársaik javát, visszafizetésként százszoros jutalmat nyernek. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. dec. 31.) - „P. Bernardinónak legyen válaszul a jelen levelem, gondoskodni fogok arról, hogy a kérvény érvényes legyen a másik két hónapra az ottani ház négy tagjának.”
„Megkaptam levelét, amelyben beszámolt a németországi eseményekről. Én meg elküldöm a jelentést a Somma kitöréséről, Leccéből és Gallipoliból küldött értesítések szerint odáig is eljutott nagy mennyiségben a hamu, de még nem lehet tudni, hogy milyen távolságra jutott el és hogy milyen károk keletkeztek nyomában, a legutóbb jött értesítés szerint a Viceré ötszáz embert küldött Capuába, hogy eltemessék a halottakat, ember- és állatállományban egyaránt nagy a pusztulás a Monte di Somma környékén, és még nem tudták eloltani a keletkezett tüzeket, noha már olyan nagy méretűek. Olvastam, hogy tárgyalt Sig. Patriárkával és a Sig. Primicerióval, nagy dolognak tartom, utcumque sit, én úgy gondolom, hogy az lenne a legjobb, hogy két rendtársat küldünk oda, akik Bresciából valók, az édesatya és fia, mindketten fogadalmasok. Az atya magával fogja vinni a Brévét, hogy három egymás utáni ünnepnapon ordinálhassák, a fia igen jól képzett humanista, jártas mind a verselésben, mind a prózában, fiatal, jól lehet 18 vagy 19 éves, nem látszik annyinak, egyikük is, másik is, Istennek hűséges szolgái, és mivelhogy jelenleg az utak annyira rossz állapotban vannak..., hogy útra kelni, mivelhogy...hacsak az idő egy kissé nem módosul, annál is inkább, mert van neki egy másik 14 éves kis fia, aki itt van atyjával a házban, aki latint tanul, aki valószínűleg a világban marad és ő lesz az örököse mindannak, amijük van otthon, szülőföldjük Mussesti, kicsi kis település, nem messze Bresciától, és ha a dolgok jól mennek, küldök majd valakit, aki majd tanítsa a »Scioppio« grammatikát, aminek segítségével rövid időn belül meg lehet tanulni a latin nyelvet, ezt tapasztaltam itt Rómában, elrendeltem, hogy Nicolsburgban is tanítsák, és ahol csak módomban van, ahol csak tehetem, ezt írom elő. Miközben gondja legyen arra, hogy jó példaadással szolgáljon és jól fontolja meg minden cselekedetét, mielőtt valamit tenne, hogy minden ügye jól sikerüljön. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1632. jan. 3.)
„Olvastam levelében, hogy szándékozik eladni a gabonát, ha van rá alkalom, adja el az egész kendertermést is, ne hagyja eladatlanul még akkor sem, ha valamivel olcsóbban is kell eladni, mint ahogyan mások adják, főként, ha készpénzzel fizetnek, nem várok választ addig, míg esetleg jobb alkalomra nem várnak, ha a kendert nem tudják eladni, adjanak el annyi gabonát, hogy kifizethessék az adósságot, amit vállaltak és még ezen kívül küldjenek egy kis segélyt a Kollégiumnak is, üzenjék meg, ha ide kell jönniük, a szövetet illetőleg nem küldök mintát, de ott lehet beszerezni...ahogyan adják általában a kenderszövetet, ahogyan majd jobbnak látjuk, úgy rendezzük el. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. jan. 10.)
„Ami fr. Giovanni di S. Maria Maddalena ügyét illeti, ő tudja, hogy mennyire szükséges, hogy áldozópap lehessen, de ő úgy öltözött be, mint fratello operario, hogy most aztán áldozópap legyen, kockázatnak teszi az egész rendet, mert vannak még mások is, akik szintén áldozópapok szeretnének lenni, és ha látnánk ezt a kezdeményezést, akkor valamennyit fel kellene szenteltetni, még azokat is, akik nem valók áldozópapoknak, ennélfogva ebben a különleges kérdésben az említett fratello várjon türelmesen, mert végeredményben az ő kérése nem más, mint kevélység, jól lehet, ügyesen leplezi, de a kevélyeknek nincs részük sem a szerzetben, sem az égben, hacsak meg nem javulnak. Ő Nicolsburgban nem engedelmeskedik készségesen„ mint ahogyan kellene P. Pellegrino intézkedéseinek. – Ami pedig a szenátorok változását illeti, legyen úgy, ahogyan az Úrnak tetszik, és ha őnekik nem ügyük, hogy a kegyes iskolák szerzetesi oda kerüljenek, akkor azt kell hinnünk, hogy ez az Úrnak az akarata és mi nem leszünk azon fennakadva, hogy hol dolgozzunk, csak legyen elég alkalmas egyénünk, akik megfelelnek mind a kormányzati, mind az iskolai követelményeknek, reméljük, ha úgy tetszik az Úrnak, küld annyit és olyanokat, akik megfelelők lesznek és amennyire szükség lesz. – Jelenleg nem küldöm az atyákat, mert az utak most olyanok, hogy nagy veszély nélkül utazni nem lehet, ezért hát aztán, ha majd alkalmasabbak lesznek, azonnal küldöm a velencei tartományba való atyát és fiát, az egyik Brévével szentelhető lesz a három egymás utáni ünnepnapon, a másik pedig kiváló a prózában és a verselésben, ha a dolgok hamarosan mehetnek, nagyon jó lesz. – Ami pedig a b. e. P. Bagnacavallót illeti, remélem, hogy az Úr idővel meg fogja ismertetni a világgal, hogy ki volt ő, és azoktól a fegyelmezetlen fratellóktól, abban az annyira szabados városban mi mást lehetne várni, mint az ilyen rágalmazó, mérgező beszédeket. P. Bagnacavallo egyik társa megírta nekem, hogyan halt meg, én nem szűnök meg kötelességemet teljesíteni minden alkalommal. – Ami pedig a nápolyi dolgokat illeti, f. hó 3-ról és 4-ről keltezett levelek írják, hogy még mindig tart a földrengés, valamint a tűz és a hamueső, amelyek szünet nélkül szállnak ki a Somma kráteréből és a levelek keltezése előtt két-három nappal még Nápolyban is hullott a hamueső, azt írják, hogy a kár jelenleg 14 millióra becsülhető. Úgy gondolom, hogy Anconában hamarosan megkezdődik az építkezés a Kegyes Iskolák számára, szerintem ez a hely igen fontos útvonal Németország felé és más tájak felé, majd értesítést adunk. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. jan. 10.)
„Küldtem egy postát Atyaságodnak, amelyben volt egy levél egy bizonyos Turchi nevű számára, aki Signora Donna Virginia szolgálatában van, nem tudom, hogy megérkezett-e időben, átadtam Sig. Odorico csomagját Marchese Giglioli házába, ha küldi a választ idejében, akkor még a jelen postával mehet. – Két alkalommal is írtam már a lovak ügyében, amelyekért Sig. Horatio Caetano augusztusban akar csak fizetni, de addig nem adom neki, míg ki nem fizeti a nyolcvan scudit, amivel tartozik a Collegiónak, azért hát Atyaságod tartsa ott két-három hónapig, aztán majd eladhatják, addig is türelemmel legyünk. Atyaságod a bőröket küldje ide, kikészíttetem. Mivel most három misézőjük is van, ha nem volna miseintenció, mondják az én szándékomra, és minden hónap elején értesítsen, anélkül, hogy várnia kellene újabb felszólításra. – Hogy iskolát nyissunk Civita Ducaléban, azt halasszuk el egy időre, mert most nem alkalmas. Ami pedig Sig. Giót illeti, ha nem él rendszeres életet, mindig betegeskedő lesz, szeretném, ha kúrát tartana, hogy segítségére lehessen a mi fiataljainknak. – Gondja legyen Atyaságodnak arra, mivelhogy most nem tartózkodik ott Signora Donna Virginia udvarával, lelkiismeretesebben tartsák meg a konstitúciókat, amit a múltban elhanyagoltak, jól lehet, hogy én jómagam távol vagyok, mindazonáltal látok mindent, mintha közel lennék, ha most titkolom is, ha el is nézem. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. jan. 10.)
„A megbízatás végrehajtását illetőleg minél előbb cselekedjék meg, amennyiben rendelkezésükre áll gabona vagy bor, és nem kell várakozni, hogy kinek adja el a dolgokat, mivelhogy most nincs kereslet, ha esetleg jelentkezik vevő, adja oda olcsóbban, mint amennyit ér. Értesítsen, hogy volna-e négy hordó jó bora, a Collegio részére vennék és a frascati háznak fizetnék. Ami pedig a műkedvelő előadást illeti, »rappresentatione di S. Giuseppe«, nehogy valamiképpen a nagyböjtben legyen, hanem, ha készen vannak, adják elő a farsangban, ne legyen hosszú, ne tartson tovább másfél óránál, legföljebb két óráig. Semmi bizonyosság, hogy P. Glicerio Frascatiba megy, benyújtottam a kérvényt a questálásra és a római út engedélyezésére, ha meglesz az engedély, küldeni fogom. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. jan. 12.)
„Jelen levelemmel küldöm az engedélyt a questálásra és az engedélyt a római útra, ha ez szükségesnek látszik, éljenek az alkalommal, ha megfelelőnek gondolják. Írtam Simeone Greco érdekében, mivelhogy valóban szegény, nem helyes dolog kiadásokat eszközölni, hanem meg kell várni, hogy lassanként tegyen eleget és annak idején, mivelhogy van valamije otthon, mint pl. gabona, bor, fizettesse meg, ő azt mondja, hogy az építkezéseknél szeretne törleszteni munkájával, majd meglátjuk, hogyan lesz megfelelőbb. Sig. Antonio Fedele leánya számára el ne felejtsék fizetni a januári járandóságot, ne siránkozzanak, ha egész májusig tartó segélyezést ígértünk nekik. Úgy gondolom, hogy levelemmel együtt tudok küldeni három könyvet is levéllel együtt a Sig. Vicariónak, mindezeket tegnap kaptam kézhez egy valakitől a mieink közül, minél előbb adja át ezeket. Az Úr áldja mindenkor.” – (Róma, 1632. jan. 14.)
A címzett Marchese di Belmonte Carlo Tapia a spanyol alkirály megbízásából Nápoly kormányzója. Kezdettől fogva nagy jóakarója volt a piaristáknak és tisztelője a szent rendalapítónak, sajnos, hogy a bizalmas levelezésből alig maradt meg valami. Ez a levél válasz egy hosszabb levélre, amelyet 1632. jan. 6-án írt a Marchese, amelyben megköszönte az ünnepi megemlékezést. – Ez a levél, amely 1632. jan. 12-én kelt, igazi nemességgel, figyelmességgel, udvariassággal írt levél, tartalmilag Kalazanciust illetőleg semmi említésre méltót nem ad. A szent rendalapító annak az örömének ad kifejezést, hogy éppen őt, a Marchese urat rendelte ide az isteni gondviselés ezekben a nehéz időkben, hogy sok mindent helyrehozhasson, kíván neki a nagy elfoglaltsághoz sok egészséget, sok bölcsességet, sok türelmességet, a maga részéről csak azzal tud segítségére lenni, hogy imáiban kéri az Úrtól számára, hogy majd egyszer jutalmazza meg az égben bőségesen, ő pedig mindenkor hűséges támogatója akar lenni, itt, a földi életben.
„A legutóbbi postával két levelet is kaptam Atyaságodtól, amire kézzelfoghatóan szerettem volna szerettem volna válaszolni, de az idő olyan, hogy lehetetlen, hogy az emberek útra keljenek, hiszen ma Róma környékén is erősen havazik, és igen érezhető a hideg, ennélfogva várakoznunk kell még egy ideig, míg enyhébb napok nem jönnek. A frascati templom építéséhez beszereztünk nagy mennyiségű meszet és követ, nem tudtam elmenni oda, hiszen a két hónapban alig volt három nap jó idő. – Itt járt nálam valaki, hogy P. Biaso megbízásából beszéljen velem, de megmondtam neki, hogy semmiképpen sem tehet fogadalmat egyéb okok mellett, például azért sem, mert nem végezte el a noviciátust a szerzettől kijelölt helyen, és mivelhogy felszentelt pap, könnyen fog találni olyan szerzeteket, amelyek felveszik, hacsak nem fog olyan meggondolatlanul viselkedni„ mint ahogyan nálunk viselkedett, míg a mi szerzetünk ruháját hordta. A jó Isten a megmondhatója, ha ő és hasonló gondolkodású, viselkedésű társa nem lettek volna ott Velencében, akkor már régen befogadták volna intézményünket az illetékes elöljárók, most pedig, Isten tudja, hogy meddig kell várakoznunk. Legyen gondja arra, hogy tartsa a dolgokat készenlétben mindaddig, míg innét segítséget nem tudunk küldeni, amin nagyon rajta leszünk. Két hete annak, hogy egy fél íven értesítést kaptam Németországból azzal a nagy óhajtással, hogy imádságainkban állhatatosak legyünk, amikor arra szükség lesz és hálálkodjunk az Úrnak a kapott javakért, amikor az ügyek jól mennek. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. jan. 18.)
„Legyen megnyugodva, hogy nekem minden szándékom az, hogy elküldjem oda arról a vidékről való két rendtársat, akik természetüknél fogva nagyon nyugodtak és Istennek hűséges szolgái, és mivel arról a tájról valók, kevésbé fogják őket gyanakodva fogadni, mindezideig az időjárás miatt nem lehetett őket útnak indítani, ma is havazik Róma környékén, végeredményben minden szorgalommal azon leszek, hogy a szentelést nem várva, hanem a Brévével egyenesen oda menjenek, és azonnal szentelhessék ott őt, majd aztán meglátjuk a további teendőket. – Ami pedig fr. Gio di S. Maria Maddalena Grigiónét illeti, aggódom, hogy nem úgy járnak-e ővele is, mint a norciai fr. Marcóval, aki, amikor elment a falujába, azt kérdezték tőle, hogy ő mikor fog misézni, ettől kezdve annyira erőt vett rajta a melankólia, hogy meghalt Narniban. Ez a fratello nem sejti, nem ismeri, hogy a pap miféle terhet vesz magára a szenteléssel, egész könnyű teher az, amit az operárius fratellók vállalnak. Az Úr adja meg neki, hogy megértse. Valaki számára kértek tőlem egy ajánló levelet, aki Marcában vagy Romagnában volt jószágkormányzó, megírtam és küldöm, le nem zártan, Atyaságod mielőtt eljárna hivatalosan, érdeklődjék, hogy olyan dologról van-e szó, amit szabadon lehet-e kérni, ha úgy van, tegye meg akkor a szeretetszolgálatot. Ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1632. jan. 24.)
„Két vagy három napja annak, hogy kértem Sig. Card. Lante frascati püspököt, hogy írjon a Sig Vicario Generalénak, hogy szentelje meg templomunk alapkövét az Egyház szokásos szertartásai keretében, tegnap az említett kardinális egy zárt levelet küldött a Sig. Vicario címére, nevemben, adja át neki, és amikor majd megkezdődnek az alapozási munkálatok, szeretnék magam is ott lenni, hogy megadjam a szükséges utasításokat amennyire az építkezés előrehaladása szempontjából fontosnak látszik. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1632. jan. 25.)
„Tegnap elküldtem a mi legényünket, hogy értesítse Sig. Aristotelét, hogy jöjjön Rómába, és ugyanakkor elfejeltettem azt is megírni, hogy gondoskodjék ott számunkra két hordó jó bort szerezni, lehet egy kissé édeskés, és ha talál kedvemre valót, küldje azonnal, én itt fizetem az árát és a költségeket, aki ide szállítja majd a bort, minél előbb várok választ erre. Meglátom, hogy holnap, vagy holnapután küldhetem majd az alapító levelet, amelyet majd az alapkőben fognak elhelyezni, amelyet majd az a Madonna tisztelő jó öreg elkészíthet. Figyelmébe ajánlom a keresztény Tanítást a San Pietro dómban vasárnaponként, ami legyen a Kardinális-püspöknek nagy örömére, minden szorgalommal végezzék és engem megkérdezett, hogy a mi Atyáink végzik-e és én azt felelhettem, hogy igen. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. jan. 27.)
„Jelen levelemmel küldöm az alapkőbe szánt levelet, mutassa meg a Sig. Vicariónak, hogy véleményét kifejezhesse, ami pedig a templom helyét illeti, könnyen meg fogunk egyezni. Ami pedig a két hordó bort illeti, amint írtam, nézzen utána, ha talál, küldje, ide kell hozni a Collegio Nazarenóba és én azonnal fizetem a költségekkel együtt, ha nincs megfelelő, akkor ne küldjön. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1632. jan. 30.)
„P. Biaso írt nekem, az utolsó postával kaptam levelét, hallván azt, amit mondtam felőle egyik barátjának, aki érdekében járt nálam, és én azt tanácsoltam neki, minthogy már felszentelt pap, és ha Istennek buzgó szolgája akar lenni, találni fog több szerzetet is, ahol befogadják, de ha szabad akar lenni és világjáró, akkor lehet, hogy jó világa lesz ebben az életben, de nem úgy a másik világon, azt írja nekem hogy Atyaságod nem sok jó hírnévvel hozza össze a gyermekeket, és hogy sok pénzt szerzett, de én meg vagyok győződve, hogy egy kissé a szenvedély szól belőle, Atyaságod imádkozzék érte és valóban azon legyen, hogy szolgáljon az Úrnak, embertársainak épülésére legyen, mert sokkal jobb a jó hírnév, mint a nagy gazdagság. – Hallom, hogy kezdő növendékei vannak, ha az Isten megadná, hogy abban a városban megnyílhatna a mi Intézményünk, remélem, hogy igen eredményes lenne a mi munkánk, azért ajánlom fel imámat, arra a szándékra, ami Isten nagyobb dicsőségét szolgálja. Nekem hamarosan Frascatiba kell mennem templomunk alapkőletételére, miközben megjön a Bréve is, hogy az egymás utáni három ünnepnapon szentelhessék a mi bresciai társunkat, mihelyt az idő jó lesz, oda fog indulni. Itt mindnyájan imádkozunk a németországi ügyekért, hacsak az Úr meg nem segít bennünket, azt mondják, hogy a dolgok rosszul mennek, írja meg a nicolsburgiaknak, hogy írjanak nekem a Velencei útvonalon minél hamarabb. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. jan. 31.)
„A jelenlegi levélvivő egy időben itt lakott a mi házunkban, a zenét tanította, most a S. Maria Maggiore közelében a S. Antoniobeli atyáknál tartózkodott, megkért engem, hogy írjak Atyaságodnak, hogy éjszakára kaphatna-e szállást ott a házban, Atyaságod adjon neki helyet egy alkalomra, aztán legyen segítségére, hogy valami lakáshoz jusson. ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. jan. 31.)
„A küldeményt megkaptam, küldök a konyha számára finom metélt tésztát. Amit határoz majd a Sig. Vicario, azt véssék rá az alapkőre, de semmi értelemzavaró változás ne legyen rajta, jusson kifejezésre a kardinális méltósága egyszersmind azzal a megjelöléssel, hogy ő a püspök. Örömmel venném, ha P. Bernardinóval beszélhetnék, lehetséges, hogy a héten el tudok menni oda, ha Sig. Vicario jönne Rómába hamarosan, akkor vele együtt megbeszélném a dolgokat. – Elküldöm a kis somarellót, amely éppen olyan jó szolgálatot tesz mint a nagy, ha jól tudnak bánni vele. – Ha majd megérkeznek a rendtársaink Nápolyból, kettőt fogok küldeni önökhöz fr. Marc' Antonio helyébe. Gondja legyen arra, hogy a házi közös aktusokat mindig a megfelelő rendben végezzék és ugyanabban az időben, habár nem volnának többen mint négyen vagy öten a házban. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. febr. 2.)
„A római üzletügybe fektetett pénzösszeget illetőleg, jó ha eleget tud tenni a kötelezettségnek, de az életjárandósághoz is maradjon mindig valami évről-évre. – A padovai püspökséget illetőleg nem lehet tudni semmit sem, de rajta leszek, hogy valamit megtudjak a Sacro Palazzóban, hogy majd a következő postával írhassak valamit. – Itt általában azt mondhatjuk, hogy egészségesek az emberek, de jónéhányan hírtelen halállal haltak meg, még arra sem volt idejük, hogy a szentgyónást elvégezzék, jól lehet, hogy mindezt látják az emberek, még sincs javulási tünet, amilyen várható volna. – A Konventuálisok Vikárius Generálisa Bagnacavallo tanítványa és növendéke lett, maestro Larino. – Egyéb dolgok annyiban érdekelnek, amelyek valamit mondanak a németországi eseményekről, hogy imádkozhassunk értük, hogy ügyük jól menjen, és hogy hálát adhassunk, ha sikerül valami. Egyebekről majd írok a köv. postával. Az Úr áldjon bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. febr. 7.)
„Mindazok, akikben kevés vagy éppenséggel semmi lelkiség sincs beszélnek meggondolatlanul olyasmiről, amit nem tudnak, mindezideig nem történt más, hogy egész életre megerősítést kapott a Generális és a provinciálisok helyébe négy asszisztens lett kinevezve, nem is gondoltak arra, hogy az ünnepélyes fogadalmat megszüntessék, mivelhogy megkérdezésem nélkül nem megy, és én amint mondtam, sohasem gondoltam arra, hogy ilyen vélemény is lehet, mivelhogy mindig azt tartottam egész biztosra, hogy a jó szerzetes közöttünk nem gondol másra, hanem csak a szerzet szabályainak megtartására, és hogy minden nap előbbre jusson a tökéletességben és a hiábavaló beszédeket hagyja a fecsegőkre. – Minden szorgalommal azon legyen, hogy megkezdjék a kőszállítást és gondoskodjék arról, hogy legyenek, akik majd megássák a fundamentumot, magam is azon vagyok, hogy minél előbb ott legyek, hacsak az idő meg nem akadályoz ebben, most már hosszabbodnak a napok és megkezdhetjük a munkálatokat. Értesítsen engem, ha elkészült az alapkő, amit majd az alapozásnál elsőnek helyezünk el, érdeklődje meg, hogy mi az olaj ára Coréban, és hogy mennyi a szállítási díj. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. febr. 8.)
„Olvastam f. h. 4-én kelt levelét, nem szeretem, hogy ön és Sig. Vito Giacomo olyan könnyen hisznek a mendemondának, és a városbeli néhány személy kitalálásának, akik szenvedélyességükben többet foglalkoznak a dologgal, mint kellene. Nyugodt lehet ön, hogy amíg élek, az a személy nem fog visszatérni Nápolyba, akiről azt mondja ön, hogy rendkívüli kedvezésekben részesül az illető, ami sohasem lesz úgy, mert ismeri az én határozatomat. Így tehát ön biztos lehet ebben a dologban, míg az Úr engem éltet, az lesz az én örömem, ha a mi Atyáink igazi szerzeteseknek mutatják magukat, akiknek legfőbb törekvésük az lesz, hogy felebarátaik segítségére legyenek, és hogy szolgálatára legyenek Sig. Vito Giacomónak, önnek, Sig. Aniellónak, egész házuknak minden igyekezettel. Az Úr adja bőséges kegyelmét önnek.” – (Róma, 1632. febr. 13.)
„Az egyetemes Káptalanra az Atyák nem jöhettek össze a pestis miatt, ennélfogva a Pápa egész életére megerősítette a Generálist állásában és kinevezte a négy Asszisztenst, akiknek Rómában kell tartózkodniuk, hogy segítségére legyenek a Generálisnak a rend kormányzásában. A négy asszisztens közt első P. Pietro, akinek helyébe P. Stefano della Regina delli Angelit küldtem, meg vagyok győződve, hogy mindenki meg lesz elégedve vele, mivelhogy igen buzgó obszerváns szerzetes. Intézkedésemre P. Pietro a tavasszal egy időre odautazik, hogy meglátogassa az ottani házakat és hűséges híveinket. Abban a reményben vagyok, hogy a Duchescai ház szerzetesei, akik mindnyájan nagyon fegyelmezettek, velük mindnyájan meg vannak elégedve és az Úr majd gondoskodik, hogy minden szükséges dolgunk meglegyen, ezeket akartam jelen levelemben megírni, kérem az Urat, hogy adjon önnek hosszú életet egészségben, és hogy mindig megmaradjon az Isten kegyelmében, ugyanezt kívánom Sig. Aniellónak és egész házának.” – (Róma, 1632. febr. 13.)
„A Quirini házból egy nemes ember jött hozzám kétszer, vagy háromszor és azt mondta, hogy szeretne egy levelet átadni a mieinknek, hogy vigyék el Anconába a rokonainak, nagy megelégedéssel hallotta, hogy azon a várakozási ponton vagyunk, hogy megkapjuk a Brévét, amely megerősít bennünket a mi szegénységünkben, ha esetleg valamelyik városban vagy közületben valaki hagyatékot akarna ránk bízni, a közösség vagy a hatóság kezelje az ilyen hagyatékot, juttatván nekünk azt a keveset amely éppen szükséges a mindennapi megélhetéshez és ruházatra, a maradékot osszák szét jótékony célra és jámbor dolgokra, azon gondolkozom, hogy pár nap múlva kérelemmel forduljak a mi Urunkhoz a Pápához, mert úgy lett elhatározva ami káptalanunkban, így aztán elejét vesszük minden gyanakvásnak, mintha mi anyagi javakat akarnánk gyűjteni és valójában, aki nem elégszik meg az éppen szükséges dolgokkal, az sohasem fog betelni a feleslegesekkel sem, mivelhogy az ember étvágy kielégíthetetlen. Ha ügyeink ott jól alakulnak, ne engedjük kezünkből kiesni a vezetést, amennyiben ez látszik szükségesnek. A páduai ügyről semmi biztos hír, nem is hiszem, hogy egyhamar lesz, főként mivel a helyzet megromlott a Pápa és a köztársaság közt határkérdésben illetve néhány vár miatt Ferrara és Velence közti határsávon, ahol néhány halott is van egyik részről is, meg a másikról is. Az Úr könyörületességében adjon nekünk békességet és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1632. febr. 14.)
„A mai nap folyamán indul három társunk Narniba és Norciába, két-három nap múlva másik három, és mivelhogy mindezideig nem tudtam elintézni, addig nem tudtam oda menni, de a jó Isten segítségével hamarosan ott leszek az alapkőtételre. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. febr. 16.)
„A Kormányzó írt nekem, hogy felesége és még néhány asszony szeretnék látni a színmű előadást, ezért hát úgy intézkedjék, hogy még egyszer előadják, de semmi kellemetlenség, botrány ne legyen belőle, hanem szerény keretek közt, jobb szeretném, ha az asszonyok a rendes kapubejáraton át jönnének és nem az udvaron keresztül, a kerti úton, mindenesetre rábízom a legjobb belátásukra. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. febr. 18.)
„Ami ms Virgilio Guerrieri kérelmét illeti, nem lehet megtenni, hogy a közösség 125 scudit neki juttasson, nekem azt az összeget másra kell fordítanom és még más kiadásaim is vannak az ottani templomépítéssel kapcsolatban, mint ahogyan a múlt évben a házépítéssel kapcsolatban voltak gondjaink, nekem pénzhez kell valahogyan jutnom, vagy kölcsönt, vagy kamatra, lássa tehát, hogyan is tudnánk mi kölcsönadni. – Ami pedig a színbemutatást illeti, örülök, hogy mindnyájan meg voltak elégedve. Hogy pedig könnyítsünk a házon, mihelyt csak odajutok, elrendezzük ezt a kérdést is, ha jó idő lesz, az Úr segítségével el tudok menni. – Küldök egy misézőpapot, hogy három misézőjük legyen, és ez a felszentelt fr. Andreával együtt a kicsinyek iskolájában lássák el a feladatokat és ha valami dologban ellenkezne, amit nem igen hiszek, azonnal értesítsen engem, gondja legyen arra, hogy mindig egyek legyenek és ha valamelyik a másikkal szemben ellenkezne, azonnal figyelmeztesse őket. Mondja meg fr. Marcellónak, hogy legyen türelemmel, ha majd ott leszek, tárgyalni fogunk az ő problémájáról is. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. febr. 24.)
„Oda küldöm fr. Gio. Battistát, hogy vele együtt jöjjön Rómába fr. Giuseppe, aki Nápolyból jött, jöhet Ger.mo is, hogy megvásárolhassa az építkezéshez szükséges dolgokat, majd aztán vele együtt küldöm az áldozópapot, akit különös gonddal kezeljen, hogy milyen magatartást tanúsít majd a szerénységben, az engedelmességben, a silentium megtartásában és minden egyéb más dologban, ha nem lesz ellene kifogás, mindnyájan örülni fogunk, ha pedig panasz merülne fel ellene, akkor segítsük azzal, hogy mortifikálást írunk elő számára, remélhetőleg nem lesz ellene panasz, hasonlóképpen értesítsen a többiekről is természetesen, mindig szeretettel törődvén velük, hogy mindnyájan odaadással törődjenek a Szerzet feladataival és mindazzal, ami szükséges. – Próbálja meg valami módon, esetleg Francesco Tabarro segítségével elintézni, hogy az az özvegyasszony, aki haszonélvezetét kapta annak a szőlőnek, amelyet férje hagyott, a mi templomunkra azután, hogy megelégedne-e azzal, hogy száz, százötven scudi ellenében lemondana-e a szőlőről, amit aztán ő elhelyezhetne kamatra és azt teheti azzal, amit akar, ha akadna olyan valaki, aki készpénzben fizetné neki, nekünk pedig adná a bort vagy annak nagyobb részét. És ha egy-két éven belül meghalna, volna pénze, ami felől rendelkezhetne, most pedig semmiről sem rendelkezhet, hacsak nem a termésről, amelyről feltételezhető, hogy nagy kiadással jár annak megművelése, nekünk meg éppen kapóra jönne, hogy fizetés nélkül jutnánk birtokába. – Ami pedig ms Errigót illeti, ő megelégszik azzal, hogy kap 200 scudit, de üzenje meg neki, hogy mennyivel ér többet 1000 scudinál, értesítsen engem mindenről. – Mihelyt az idő enged és nem lesz olyan hideg, Isten segítségével útnak indulok az alapkőletételének az ünnepére, most megbeszéljük majd fr. Marcellóval és a többiekkel, hogy mindent elrendezzünk. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. febr. 28.)
„Kedvemre van az írás, gyakorolván azt egy kissé példaadásul szolgálhat. Még inkább tetszik nekem az imádságos szellem, amiről az összes szentek azt mondják, hogy ez a legnagyobb dolog, és boldognak mondható, aki igazán tud imádkozni és a hatékony imádsággal kieszközölhető a bűnök megbocsátása és a kegyelmek bősége, ezeket tanulják meg az ifjak, hogy megmaradjanak a szent tisztaságban, hogy az Isten törvényeit szívébe fogadja mielőtt beszennyezné a durva bűnökkel. Örömmel veszem, ha az ifjak, akik odamennek, nagy gonddal szorgalommal legyenek figyelmesek, hogy idáig eljusson jó hírnevük. – Segítse valami módon Don Gio Battista Salaminót, hogy beléphessen valamilyen szerzetbe, nem éppen a legszigorúbba, ahol szolgálhatja az Urat, ennek nagyon örülnék, amint erről nekem írt a hó elején. – Itt újra kemény hideg napok köszöntöttek ránk, így újra csak nem mehetek Frascatiba, de mindez nem szolgál akadályul, hogy néhány nap múlva a két bresciai fogadalmas útnak ne induljon fr. Gio fiával fr. Pietro testvérével, aki 14 éves, világi kispapi ruhában, három év óta itt a házban nevelődik és most a latinosok második osztályába megy. Az atya igen alkalmas lesz arra, hogy az olvasási iskolában tanítson, fr. Pietro pedig a latinosok és a humanisták osztályában. – Ami pedig a németországi eseményeket illeti, naponként imádkozunk a katolikusok győzelméért, az eretnekségek kiirtásáért, reméljük, hogy az Úr meghallgat bennünket az Ő irgalmassága folytán. – Itt most már nincs olyan nagy őrség a kapuknál, mint amilyen azelőtt volt, hogy hamarosan megindul a kereskedelem. – Ami pedig a szent szegénységet illeti, amelyet kevesen ismernek, és még kevesebben vállalják, minél inkább tudjuk a maga nagyobb tökéletességében megvalósítani, annál biztosabbnak tudjuk a Szerzetet. Ezeket akartam jelen levelemmel megírni.” – (Róma, 1632. febr. 28.)
„Oda érkezik P. Francesco, hogy egy kis időre segítségére legyen annak a háznak, remélem, hogy jó példaadásával mindnyájuknak épülésére lesz mind a házbelieknek, mind a külsőknek és Atyaságod jelentse nekem, hogy miként viselkedik. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1632. márc. 2.)
„Rendszerint minden héten kapok levelet Nápolyból, és úgy tudom, hogy P. Giuseppe jól van, egészséges és a Duchescai iskolában tanít az első iskolában, P. di s. Agostinóról újabban nem hallottam semmit sem, de meg vagyok győződve, hogyha beteg lenne, az Atyák értesítettek volna, bizonyára elmentem volna őt meglátogatni P. Giuseppével együtt. Frascatiban nem hanyagoltuk el, hogy minden hónapban biztosítsuk a konventnek a járandóságot, ahol az ön leánya is tartózkodik. – P. Giacomo írja nekem Frascatiból, hogy meghalt az az asszony, aki férjével egyetértésben javainak egy részét a mi templomunk Boldogasszonyra hagyományozta, az unoka azt mondja, hogy kész mindezt megvalósítani, ami a végrendeletben van, ennélfogva Uraságod legyen olyan jó, értesítsen engem hogyan is áll ez a dolog a maga részletében és ha úgy áll a dolog, hogy valami haszon lesz belőle a templom számára, akkor el kell készíteni a hivatalos jegyzőkönyvet és azonnal küldjük a jegyzőkönyvi illetéket. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. márc. 3.) – „Nem mulasztom el, hogy valami alkalmas állást ne szerezzek itt Rómában uraságod számára,majd beszélek a Palazzo embereivel.”
„Odaérkezik fr. Giuseppe, az esztergályos, hogy megnézzen bizonyos ciprusfákat, amelyeket fr. Giacomónak ígértek, hogy Genzanóba küldik egy jótevőnkhöz, ezért hát intézkedjék minél előbb, hogy azt megszerezhesse, ezért küldje, hogy mehessen Genzanóba és minél előbb visszatérhessen Rómába, hogy ne veszítsünk semmit sem a fa questálásban. – Értesítsen, hogy eljárt-e abban a szőlő ügyben, amelyről írtam, és hogyan vannak a mieink a házban. Hamarosan ott lennének, ha az idő egy kissé megenyhülne. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1632. márc. 6.)
„Szerintem a lehető legrosszabb magatartás, hogy pénzt lehet elfogadni a gyóntatásért, amiből igen sok kellemetlenség szokott származni és rendetlenség, ha tudnák az elöljárók, megszüntetnék és nem lenne annyi semmis gyónás és nem mennének, hogy keressék a gyónókat, amint azt sokan szokták megtenni, még akkor is ha nem fogadnak el pénzt a gyóntatószékben, mivelhogy a gyóntatószék ítélőszék, amely jól szolgálva nem csak a múltat gyógyítja meg, hanem oltalmat nyújt a jövőre is emberi tekintet nélkül. Atyaságod terjessze így elő, ha gyóntatói megbízatása van, hogy egyedül csak azért végzi, hogy a lelkeket Isten szolgálatára vezérelje, aki bőségesen jutalmazza főként azokat, akik iránta való szeretetből nem engedik, hogy emberi érdekek is belejátszanak, és ha azért Atyaságodat üldözések érik, fogadja, viselje el türelmességgel: »...beati namque eritis cun maledixerint et persequuti vos fuerint propter me« – mondja az Úr. Engedelmeskedjék az egyházi elöljárónak, aki adja és el is veheti a gyóntatási engedélyt és minden kis dologban, legcsekélyebb intézkedését is igyekezzék teljesíteni. – Ami pedig a tudományokat illeti, gondja legyen arra, hogy megismerjék, hogy csak az az igazi fáradság, amely szeretetből fakad és semmiféle dologban csak a legkisebb gyanú se merüljön fel, mintha önmagáért tenné, cselekedné azt, hanem az összes cselekedetei legyenek olyanok, hogy azokat minden ember szemügyre veheti s mivelhogy külső halandóba öltözött megsanyargatott emberek vagyunk, legyünk belsőleg olyanok, hogy cselekedeteink tessenek az isteni Fölségnek, aki majd ítél bennünket és tetteinknek megfelelően jutalmaz bennünket az örök javakkal, vagy büntet bennünket az örök büntetéssel, ez mint két Palus, amelyeket tekintetbe kell vennünk állandóan, amíg ezen a nyomorult világon utazunk az örökkévalóság felé. Az Úr az ő végtelen irgalmassága folytán adja nekünk mindig az ő szent kegyelmét, hogy folytonosan az ő nagyobb dicsőségére munkálkodhassunk és felebarátaink nagyobb javára.” – (Róma, 1632. márc. 6.)
„A pokoli ellenség részéről megnyilvánuló üldöztetést illetőleg, amelyről levelében ír, csak azt írhatom, amire a mi Urunk Jézus Krisztus tanított bennünket: »...orate pro persequentibus et calumniantibus vos«, ahogyan mi is csináljuk itt, hogy az Úr világosítsa meg őt és hogy az ellenségből jó barát legyen. – Az elmúlt kedden, márc. 9-én elindultak Ancona felé P. Gio di Sto Thomaso di Aquino, a bresciai két fiával, írtam Sig. Cinqueviének, hogy minél előbb segítse őket, hogy Velence felé hajóra szállhassanak. Az Úr vezérleje őket jó egészségben, hogy aztán felebarátjainak javára szolgálatba állhassanak. Más írnivalóm nem lévén kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. márc. 13.) – „Gondja legyen arra, hogy a zárt levelet minél előbb eljuttassa Bresciába. Olyan virágmag, amit kért, jelenleg nincs a noviciátusban, mivelhogy a kert egy ideig el volt hanyagolva.”
„Fr. Gio Battistával együtt küldöm a nápolyi fr. Giuseppét, hogy maradjon ott sekrestyési minőségben, míg vissza nem tér oda fr. Andrea, aki Rómába fog jönni fr. Gio Battistával, és alkalom kínálkozik arra, hogy az említett fr. Andrea édesanyjával megtárgyaljanak valamit, ezért aztán ha van még idő, hogy ma délután elindulhatnak, akkor hát küldje még ma délután, és ha jónak látja, hogy vele együtt jöjjön fr. Marcello atyjának és testvérének nagy megvigasztalódására. Ezeket akartam jelenleg megírni. Eléggé megfáztam, meghűltem, ha majd elmúlik, rajta leszek, hogy odaérkezzem. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. márc. 18.)
„Frascatiba érkezik Sig. Bernardino Rovinaglia, közismert személy az ottani városban és mindenki jót akar neki, Atyaságod nézesse meg vele a szomszédos házat és a mi egész telkünket és Atyaságod úgy cselekedjék, ahogyan az említett Sig. Bernardino rendelkezik, mert úgy remélem, hogy általa azt a házat hamarosan megszerezzük és minél előbb megkezdhetjük a templom építését. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. márc. 19.)
„Nyolc nappal ezelőtt indultak útnak Narniból a mi bresciai társaink Anconába és ha odaérkeznek, azonnal hajóra szállnak, ha éppen alkalom adódik, Sig. Cinquevie figyelmébe ajánlottam őket, lassan haladnak mert velük van az ő 13 vagy 14 éves kis fia is. – Nagyon helyesen, szentül jár el, ha kerüli azoknak az embereknek a társaságát és az azokkal való társalgást, akik tetteikkel árulják el, hogy nem hisznek Istenben és az Egyház dolgaiban, mindazonáltal jót kell tennie mindenkivel, mert csak így lehet meggyőzni a veszendő lelkeket, hogy jót teszünk velük, természetesen, amikor Isten megbántása nélkül lehet ezt tenni és botránkoztatás nélkül. Vegye tudomásul, hogy amikor megérkeznek a bresciai társaink, ne szaporítsa az iskolákat sem az iskolások számát hivatalos hozzájárulás nélkül, mert ha az majd meglesz, akkor majd küldök újra embereket, hogy eleget tehessenek a követelményeknek és ha valamiről tárgyalnak, el ne mulassza, hogy engem ne értesítsen. – Fr. Marc' Antonio a mi kertészünk, aki jelenleg Poliban van, többször is sürgetett engem, hogy írjak Atyaságodnak, hogy küldjön magféléket a levélben, amelyek ott Velencében igen jók és azt mondja, hogy ott Poliban rendkívüli nagyra meg szoktak nőni, ezért hát majd a legelső levelében küldjön néhány szemet abból az említett virágmagból. Itt mindnyájan imában kérjük az Urat, hogy segítse a katolikusok ügyét ott Németországban, azt mondják, hogy igen nagy szükségben vannak. Mivel nincs időm az írásra, azért hát befejezem levelemet. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. márc. 30.)
„Nagyon örülök annak, hogy olyan nagy számban járultak a szentáldozáshoz a mi templomunkban, remélem, hogy amikor majd elkészül az új templom, még nagyobb lesz ez a szám. Ami pedig a monitóriumot illeti, iparkodjék megtudni, hogy jól értette-e a Sig. Arciprete di Monte di Compati, mivelhogy megegyezvén vele a többiekkel, amint remélem, nem lesz semmi nehézség és ő reméli, hogy nagyon is szükséges a templomépítés, majd aztán minden rendben lesz. – Ami pedig fr. Marc' Antoniót illeti, azt üzenem, hogy kész vagyok segíteni őt, hogy átléphessen egy más szerzetbe, legyen tehát ennélfogva nyugodt, ha ebben nem tud megmaradni, erről majd tárgyalunk együttesen és mondja meg neki, hogy én úgy sohasem ígértem neki semmit, hogy azt meg ne tartanám, természetesen, ha ő erényes életével rászolgál erre. – Azt a fratellót illetőleg, aki oda lett rendelve, ha panaszkodik, hogy nem tudja megtenni ezt vagy azt, mondja meg neki, hogy majd én megtanítom, hogy lehet sok dogot elvégezni egyiket a másik után, ami pedig az írást illeti, Atyaságod pótolja, hogy példát adjon nekik és javítani ebéd után. – Ami pedig az öt scudit és baiochit illeti, szükséges, hogy fr. Gio Battista menjen gyakran, mert mert utolsó alkalommal, amikor ott járt, még nem fizettek. A szerzeményen jó lesz a nyárra bort vásárolni. Én egy kissé lázas voltam néhány napig, de most már kezdem magam jobban érezni, hála Istennek, remélem, hogy pár nap múlva elég erősnek érzem magam, hogy oda mehessek, hacsak az ünnepek után nem megyek. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1632. márc. 26.)
„Nagy vigasztalásomra volt a híradás, hogy az Em.mo Patriarca a nép egyértelmű örvendezése közepette vette át hivatalát, és hogy Atyaságod engedélyt kapott arra, hogy a házban misézhet, ami igen nagy előnnyel jár a munkát illetőleg arra az esetre, ha megkapja a hivatalos hozzájárulást. Azt hiszem, hogy levelem megérkezésemkor már ott lesznek a bresciai rendtagok, mihelyt megérkeznek, a Bulla birtokában szorgalmazza P. Gio pappászentelését, tizenöt nappal ezelőtt indultak el Narniból Anconába, a hajóra szállás intézésére felkértem Sig. Cinquevie. – Nagy megelégedésemre hallottam, hogy a Serenissima köztársaság megegyezett az Imperátorral, nehogy az eretnekek végrehajtsák azt a fenyegetést Németországban, amelyet emlegettek. Az Úr erősítse ezt a komoly elhatározást és engedjen győzelmet annak, aki védelmezi a Szent Katolikus vallást. – Ami pedig a szegény Salaminót illeti, adok majd egy bizonyság levelet, hogy nem aposztata, hogy sohasem volt fogadalmas tagja Szerzetünknek, a noviciátus idején élt kívül, emiatt ne legyen akadály, hogy más szerzetbe fel ne vegyék, azt hiszem, hogy a kényszerhelyzet? vele, szegénnyel olyan dolgokat, amelyek nem éppen szándékaink szerintiek, ha lehet segítse őt abban, hogy esetleg beléphessen valamelyik szerzetbe, legyen segítségére, nehogy mint valami vándor járja a világot lelkének veszedelmére, ruházza fel őt és legyen rá gondja, hogy valami szerzetben megtalálja nyugalmát. ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1632. márc. 27.)
„Tárgytalan az a megbízás, hogy a Collegiót átvigyék Cesenába... ezért aztán nem kell sietni, mivelhogy... írok Cho Arcangelónak a pénzhozatalt illetőleg, amit eladásokból szereznek, nem szeretem ezt az elhatározást, se ő ne jöjjön, se Atyaságod, mivelhogy annyiféle veszély fenyeget az útonállóktól, veszélyben vannak mind a pénzkészletek, mind az áruk és a jövetel és a visszatérés kiadása felülmúlná a küldemény értékét. Örülök annak, hogy felebarátaiknak, embertársaiknak segítségére vannak, amiben csak erre alkalom adódik, még inkább az Isten tiszteleti funkciókban, mindenkivel szemben szívesen végezzék. Az Úr áldja mindenkor.” – (Róma, 1632. márc. 10.)
„Visszaküldöm fr. Giuseppét, adjon neki alkalmat, hogy minden héten írjon nekem, vagy amikor jónak látja, mert azt nagyon akarom tudni, hogy mennek az iskolai dolgok és az Oratórium. Hasonlóképpen visszaküldöm fr. Andreát, hogy legyen ott a húsvéti ünnepeken, aztán majd visszatérhet Rómába és akkor majd gondoskodunk egy másik sekrestyésről. – Isten segítségével Húsvét hetében ott leszek, ezért hát rendezzék úgy az emberekkel, hogy elkészítve a fundamentumot elhelyezhessük az alapkövet, értesítsen engem arról, hogy mit követel a szomszéd a ház körül és miféle eljárást intéztek el a montóriumot illetőleg, a firenzei levelet küldöm a legelső postával, elrendeltem, hogy a legénynek adjanak megfelelő borravalót, 25 mattoni, ezidén nem kaptunk pálmát Genovából. Az Úr áldjon bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. ápr. 2.)
„Várom már napról-napra a jelentést a m bresciai rendtársainknak odaérkezéséről, mert már régen jeleztem, hogy Anconába vannak, hogy a legelső alkalommal hajóra szálljanak és ha az Úr úgy rendelné, hogy megkapnák a hivatalos engedélyt is, hogy iskolát nyithassanak, akkor küldök majd olyan tanerőket, akik felveszik a versenyt mindazokkal a mesterekkel, akik ott vannak, és egyúttal küldök kertészt is a tervek szerint. – Ami pedig D. Biasót illeti, meglátom, hogy majd a múltról megkapja a feloldozást, mert meg vagyok győződve, hogy a kényszer készteti misemondásra, nem törődvén a felfüggesztéssel, lássa, hogy milyen szegény lélek az, ha segítségére tud lenni, segítsen rajta, hogy valami szerzetbe léphessen, mentse meg az ellenség kezéből. – Itt, hála Istennek, egészségesek vagyunk, csak az a nagy baj, hogy igen kevés az alamizsna és minden igen drága, kevés a remény, hogy megindul a kereskedelem, amint azt reménylettük, mert azt mondják, hogy Toscaniában néhány helyen rábukkantak a járványos betegségre. Nagyon örülök a németországi jó híreknek, mivelhogy kedvezőek ezek szent hitünkre. – Azt írja nekem fr. Pietro Agostino, azóta hogy megérkeztek Moráviába, mindig beteg, szeretne visszajönni Genovába testvérével fr. Carlóval, lehetséges, hogy Velencén keresztül jönnek a jövő hónapban, májusban. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1632. ápr. 3.)
„Olvastam uraságtok levelét és ugyanakkor Raimo Vitale memorandumát, én úgy látom, hogy az ő személye inkább szolgálja az egyenetlenséget, mint az egységet a társulati tagok között, ezért jó lenne, hogy hasonló eseteket elkerüljenek, hogy őt mellőznék, mert jobb, ha a Társulatban kevesen vannak és ezek mindnyájan egy szív, egy lélek, minthogy sokan legyenek, de mind más véleményen és ha az adott esetben az említett Raimo sértettnek mutatná magát és udvariatlannak P. Stefano elöljáró beszélje meg a dolgot Sig. Regente Tappióval, aki majd megadja a kellő orvoslást. Ezeket akartam jelen soraimban megírni, és hogy mindez megvalósulhasson, kérem az Úrtól mindnyájuk számára a tökéletes egységet az ő szent szolgálatában.” – (Róma, 1632. ápr. 3.)
„Megérkeztek tegnap este fr. Marc' Antonio és fr. Giuseppe, akit nagyon kísért az ő állhatatlansága. Szeretnék minél előbb ott lenni és akkor majd meglátjuk, hogy mit tehetünk, és visszajön velem az említett fr. Giuseppe és társa, hogy aztán majd ott elrendezünk mindent, ahogyan a legmegfelelőbbnek látjuk. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon bennünket mindig.” – (Róma, 1632. ápr. 7.)
„Odaérkezik P. Pier Francesco, hogy felkeresse a Szűz Anya oltárát, húsvét hétfőn jön vissza, nem tartom szükségesnek, hogy mást írjak személye felől, én pedig, ha az idő alkalmas lesz, kedden este ott leszek. Az Úr áldjon bennünket mindenkor.” – (Róma, 1632. ápr. 9.)
M. Antonio Cornari primicerio, aki szeretett volna páduai püspök lenni, panaszkodott P. Alacchinak, hogy Calasanzio közreműködött, hogy P. Tito kapja meg a püspökséget, a Szent így válaszolt: „Ha ebben az annyi ellenmondásban lehet valami célt elérni, az Istennek nagy kegyelme lesz és nyilvánvaló jele az atyai Gondviselésnek, imádkozzunk, hogy történjék, ami az Ő nagyobb dicsőségére szolgál, még akkor is, ha ez a mi megszégyenítésünkre is történne.” – (1632. ápr. 10.)
„Nagy örömömre volt levele, hasonlóképpen P Francescónak és fr. Camillónak és nagy megelégedéssel hallgatták, hogy az ottani ifjúság milyen szerény viselkedésű, és csendesek, ennélfogva milyen készségesek a tanulásra, de én nagyon aggódom, hogy a mi közös ellenségünk mindent elkövet, hogy a városi urak gondolkozásában mindent megmozgat, hogy megakadályozza a mi ottani hivatalos letelepedésünket vagy annak gyakorlását, hogy megakadályozza annak eredményességét, ami munkánk következtében lenne tapasztalható, de történjék bármi is, minden dolgot Isten kezéből kell vennünk. – Miközben gondja legyen arra, hogy megmutassa, hogy mit tud, készítsen néhány epigrammát S. Marco dicséretére, vagy a napi szentek tiszteletére, Mons. Primiceriót se felejtse el és másokat sem, mielőtt nyilvánosságra hozná, nézze át jól, és ha a dolgok sikerülnek, ne mulassza el, hogy újakkal álljon elő a megbeszélés szerint. Az Úr áldja meg, és emlékeztesse Paolót, hogy figyeljen arra, hogy meg ne feledkezzék az Isten-félelemről.” – (Róma, 1632. ápr. 10.)
„A jelenlegi levélvivő nem tudott elmenni Loretóba a Szentséges Szűz Anya Máriához, mivelhogy az idő még nagyon rideg, a mi házunkban adtunk neki szerény szállást, amilyen a mi szegénységünktől telik és meg is tesszük mindig, valahányszor csak jön valaki onnét az Ön ajánlásával, hogy valamiképpen eleget tehessünk annak a kötelezettségnek, amellyel Szerzetünk tartozik Önnek, akiért és házáért nem feledkezünk meg imádkozni és kérem az Urat, hogy engedje szent kegyelmében való gyarapodást Önnek.” – (Róma, 1632. ápr. 13.)
„Remélem, hogy Úr segítségével hamarosan ott leszek, hogy megkezdjük a templomépítését. Ha ezen időközben fr. Lorenzo kaput nyitott volna az udvaron az első iskolának és lezárta azt, amelyik eddig a folyosóra nyílott, jobb lenne, ha nem változtatták volna azt a kaput, amelyik a folyosóra nyílik, amelynek az udvar felé klauzúraként kell szolgálnia, hacsak már meg nem változtatták a kapu rendeltetését, ami kevesebb kiadás lett volna, ennélfogva egyetlen egy iskolás gyermek sem járhat arra, súlyos büntetés terhe alatt kötelezi az elöljárót ennek megsérthetetlen megtartása, csak amikor misehallgatásra mennek, a pincébe semmiképpen sem mehet iskolás gyermek, ezt a jövőre nézve nagyon gondosan tartsák meg. – Ami pedig a meghatalmazást illeti Sig. Ascanio del Re számára, Atyaságod hívja össze az összes fogadalmasokat csengőszóval és mindnyájuk nevében tegye azt, és ha szükségesnek látszik, akkor jóváhagyom vagy tudomásul veszem. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. ápr. 19.)
„Jelen levelemet fr. Carlo viszi, aki azért érkezik oda, hogy 24 hordócska bort vásároljon a Collegio számára, ms Ascanio d'Anagni tegye meg azt a szívességet, hogy segítségére lesz, ha éppen Frascatiban van, jó üzletet csináljanak, az árát azonnal fizetem készpénzben itt annak, aki hozza majd a bort és a fuvardíjat, de a bor jó legyen, ne legyen valami keverék, vagy valami csalás és az említett fratello jöjjön a fuvarral. megírtam, írtam a klauzúrát illetőleg Filippo növendék számára, hogy m az én felfogásom, amit a folyosó végén kell felállítani, szerintem ez igen szükséges. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. ápr. 19.)
„Fr. Giacinto viszi a bor árát, 24 hordócska, az érte járó összeg 43 és egy fél scudi. A somarello még visszamarad gabona és egyéb dolgok questálására, amire csak szükségünk van, gondját viseljék, mert most már alig van fű, utána nézek, ha akadna valami szekérfogat, hogy odamehessek és azonnal indulok, mihelyt itthon lesz a két társunk, akik most Rómán kívül vannak. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. ápr. 22.) – „P. Bernardinótól tanácsot kérhetnek esetekben, amelyek előadódnak, akinek ahogyan jobban tetszik.”
Spanyolul írt levél: Szent Kalazancius megköszöni a kardinálisnak, hogy a császártól kieszközölt egy ajánlólevelet a Szentszékhez Ven. Landriani Glicerio boldoggá avatása érdekében. Egyúttal felhasználja az alkalmat, hogy köszönetet és jókívánságait fejezi ki a császári háznak, hogy győzelmet arasson ellenségei felett, ezért sok misét és imádságot ajánlanak fel, sok hosszú boldog szerencsés évet kívánva. Ugyancsak ezt kívánja a kardinálisnak is, hogy még sokat tehessen Glicerio ügyében. Említi Sabellio követet, aki bemutatta, hogy mit fog Őszentségének átadni, aki nagy jóakarattal van, aki még ismerte P. Gliceriót, reméli, hogy meglesz a jó eredménye ennek a magas helyről jövő ajánlásnak. Atyák iránti jóindulatát pedig fizesse meg az Úr majd bőségesen az égi javakkal. (Róma, 1632. ápr. 26.)
„Néhány nappal ezelőtt írtam P. Matteónak, aki az elmúlt nagyböjt idején mint rendkívüli gyóntató segédkezett az apácáknál s mivel nem szívesen veszik figyelembe, azért, hogy kötelességévé tegyék, nagyon jó, ha elrendelik, Ft. Uraságod részemről buzdítsa, hogy évente kétszer mint rendkívüli gyóntató tegyen szolgálatot. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Úrtól Ft Uraságod számára a lelki javakban való gyarapodást.” – (Róma, 1632. ápr. 28.)
„Odaérkezik fr. Bernardo két fiatal kőműves legénnyel, az egyik közülük, amint mondja, mesteri állást töltött be, a másik pedig egy kőműves fia, aki még kisebb és ez ideig csak falat rakott és azzal a szándékkal jönnek, hogy be akarnak öltözni a mi Szerzetünkbe most egy ideig dolgozni akarnak, hogy így szerezzenek valamit a ruházatért és ha ez a kettő nálunk lesz, akkor nem lesz szükség többé Giuseppe mesterre, talán még Ger.mora sem. Ezért hát lássa úgy tárgyaljon velük, hogy semmi rossz példát ne lássanak a mieink részéről, hanem mindnyájan fegyelmezetten éljenek, és semmiben hiány ne legyen. Értesítsen arról, hogyan van Sig. Oderico Valamarrana egészségileg, mert érdeklődnek nálam felőle és én nem tudok semmit sem biztosan, hogyan van és hogy visszatér-e Rómába, és hogy van-e valaki a remeteségben. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1632. máj. 3.)
„A frascati Sig. Vicario úgy gondolta, hogy az Egyház szertartásainak megfelelően a keresztelhelyezése szombaton este legyen, az alapkőletétele pedig vasárnap délelőtt. Ha mindez meglesz a Úr segítségével és megadom a szükséges rendelkezéseket az alapozáshoz, én visszamegyek Rómába, és ha ezután jönne a Sig. Canonico de Pilar, szívesen állok rendelkezésére és együtt visszamehetünk. Visszaküldöm a leveleket, amelyek az én postámmal érkeztek, hogy Atyaságod eljuttathassa azokhoz, akiknek szól, és ha ezentúl nevemre érkezik valami küldemény, Atyaságod bontsa fel és adja oda azoknak, akiknek szól, ne kelljen ide küldeni és újra vissza oda és nekem csak egyedül azokat küldje le, amelyek egyenesen nekem szólnak. Legyen Atyaságod nagyon vigyázó és tartson tekintélyt, hogy mindenki teljesítse kötelességeit a Isten-szolgálatban, és embertársainak javára, amint azzal tartozik. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Frascati, 1632. máj. 6.) – „Oda érkezik a legény, három giuliót visz magával, hogy puskaport szerezzen az ágyuk elsütéséhez az alapkőletételekor. Azért tehát, ha valaki ismerőse van azoknál, ahol ilyesmi beszerezhető, segítse elő, hogy a legény beszerezhesse a kért dolgot és holnap reggel ott lesz valaki Frascatiból, hogy elhozza a kérdéses dolgokat, a mozsarakat és a port.”
„Tegnap délután nagy ünnepélyességgel elhelyeztük az épülő új templom fundamentumában az alapkövet, jelen volt az egész Káptalan és a hivatalos hatóság és a nép nagy örvendezéssel, most rendezem, irányítom az alapozást, utasítván a munkát, a mestereket, aztán majd a legelső alkalommal kocsin hazatérek. – A mi jó barátunk és nagy jótevőnk, Francesco Tabarro lázasan fekszik, nem minden veszély nélkül, azért hát Atyaságod intézkedjék, hogy unokaöccse fr. Gio Francesco legyen itt holnap reggel, és kölcsönözze neki oda a somarellót a nyereggel, hogy ne kelljen gyalog jönnie, jöjjön vele fr. Giuseppe del Angelo Custode alias Carpano és ha kedve van, jöhet P. Glicerio is két-három napra. – Ami pedig a kérvény átadását illeti az udvarmesternek mons. Faustónak, nem volt lehetséges, mivelhogy senkit sem engednek oda belépni, azért hát tárgyaljanak ott a számvevőséggel a borgoi házat illetőleg, hogy holnap közöljék a borgoi piarista iskola házának a felvonulását és P. Antonio Maria hozza vissza a felszólítást, de már jobban válassza meg az időpontot, nem úgy mint kezdetben. – A francia követ megígérte, hogy átadja a mi Urunknak, a Pápának a kérvényt és megmutatja neki a király levelét. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Frascati, 1632. máj. 10.)
„Atyáink visszaindulnak Rómába, magam is hamarosan indulok, mihelyt elrendezem az építési munkálatok menetét. Mondja meg P. Pier Francescónak, hogy pihenjen, ha hamarosan meg akar gyógyulni. Odaérkezik fr. Andrea, szeretném, ha egy kissé elsajátítaná a szebb írást, mivelhogy ő fr. Marcello di S. Ludovicóval mint klerikusok karinget öltve énekelték a litániát a szokott módon, amikor a templomban voltak a pappal együtt, sem az egyik sem a másik nem énekelt, a pap kénytelen volt egyedül mondani a litániát s minthogy ott voltam, mindkettőt megbüntettem azzal, hogy másnap az ebédet a földön ülve kellett elfogyasztaniuk, kaptak annyit, mint a többiek és ebéd után úgy látszott, hogy fr. Marcello igen le van sújtva a büntetés miatt, hogy még mi mindnyájan az alapkőletételének az ünnepségére készültünk és készítettünk mindent elő, az említett fratello kiment a házból egyedül, anélkül, hogy tudtuk volna, hogy hova megy és este az imádság és a vacsora idején az egész házban kerestük, de nem találtuk, mindnyájan azt gondoltuk, hogy Rómába ment, ezért ha netán ott lenne, értesítsen engem, abban az esetben is, ha nem lenne ott, hogy megtehessük a szükséges lépéseket keresésére. – El ne hanyagolják az ügyeket a borgói házat illetőleg, amelyet Sig. Cardinal Antonio hozzátartozói hagyományoztak. – Templomunkat illetőleg jó tudni, hogy olyan széles mint amilyen a Dóm fele részben, hogy a Dóm után a legnagyobb templom lesz Frascatiban. Atyaságod legyen nagyon éber, körültekintő főleg a rekreáció idején. – Mondja meg Sig. Francesco Racaninak, hogy néhány nap múlva otthon leszek, és akkor majd mindent elrendezünk, ahogyan írja, főként, hogy néhány napra ide kell jönnie P. Gliceriónak. Ha éppenséggel odaékezett volna P. Ludovico Narniból, hagyja meg neki, hogy azonnal jöjjön ide. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Küldje el a leveleket Moriconéba, amelyek oda szólnak, valamint Poliba. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Frascati, 1632. máj. 14.)
„Megérkezett P. Ludovico és kevéssel utána P. Glicerio fr. Gio Battistával, azon leszek, hogy mindent a lehető legjobban elrendezzek. Azt gondolom, hogy fr. Marcello Grotta Ferratába ment, ahol egy szerzetes ismerőse van, de úgy hallom, hogy ott csak kevés ideig tartózkodott, remélem, hogy hamarosan előkerül, mert nem is tudom, hogy hova tudna menni írás nélkül, pénz nélkül egy olyan nevetséges dolog miatt, mint volt az ő esete, hogy nem akarta énekelni a litániát társával, Andreával és az lett a büntetése, hogy egyszer a földre ülve kellett ennie minden más büntetés nélkül. Itt szépen haladnak előre a templom fundamentumának a rakásával, és óhajtják látni Atyaságodat. A mi jótevőnk, Francesco Tabarro elég rosszul van, azért hát imádkozzanak érte. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Frascati, 1632. máj. 12.)
„Meglátogatja önöket ms Paolo Caneggio, aki a mi építkezésünket vezeti, fogadják szívélyességgel, az építkezésre való tekintettel, ebéd után már visszatér ide, ezért aztán ha van valami posta, elküldheti vele. hamarosan ott lesznek P. Glicerio és P. Ludovico, aki Narniból jöttek és velük együtt P. Vincenzo, aki visszajött Nápolyból és egy klerikus Vitulanóból, akik Terracinában találkoztak fr. Marcellóval, aki Nápolyba ment egy kalabriai pappal, visszairányították fr. Marcellót és ma este, megérkeztek Frascatiba. A mi jótevőnk Tabarro felől jó reménységgel vagyunk, hogy kilábal a betegségből. – A legközelebbi szombaton jelentkezni fog a lovak gondozója, akinek kölcsönözni akartam tíz scudit a költségek fejében, ha arra nem leszek otthon, küldje őt Frascatiba, hozza magával a lovat is, néhány napig itt tartjuk, míg helyre nem áll, és ott is tartsák külön helyen és ne a somarellók istállójában. Fr. Gio Battista volt itt, lemérte a iskola méreteit, értesítsenek engem a régi iskola méreteiről, és hogy mekkora helyet foglalnak a padok. Más írnivalóm nem lévén, emlékeztetem, hogy mindenre éberen vigyázzon, az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Frascati, 1632. máj. 13.) – „A mellékelt levelet küldje el a pápai posta útján Rómába. Ha Sig. Biasónak úgy tetszik, hogy kölcsönöz pénzt P. Glicerio atyjának, Atyaságod intézze le az első félévre a járandóságot az ottani háznak pénzéből.”
„Visszaküldöm a leveleket, amelyek az én postámban jöttek, hogy juttassa el azoknak, akiknek szól. Azt mondja az orvos, hogy a mi jótevőnknél, Tabarrónál tegnap estétől kezdődően valami javulás tapasztalható, jól lehet a láz még mindig megvan, reméljük, hogy a javulás folytatódik, Atyaságod imádkoztasson érte. Az alapozás halad előre, de mindig akad valami meglepetés, üreg, ilyenkor mindig meg kell keresni a szilárd alapot. A Szentséges Szűz Anya segítsen meg bennünket, hogy az alapozást szerencsésen megoldjuk, hiszen ezen múlik az épület szilárdsága. Nagyon örülök annak, hogy a P. Prefetto jobban van, hogy mindenki igyekszik megtartani a szabályokat, ami a tökéletesség útja, magam is iparkodom minél előbb haza kerülni. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Frascati, 1632. máj. 13.) – „Értesítsen, hogy ott tárgyalták-e az illetékesekkel a borgói házat illetőleg, mivelhogy itt nincs audiencia az Udvarmesternél.”
„Ami a borgói ház kulcsát illeti, szeretném tudni, hogy azt megkapjuk-e vagy csak máskor. Ami fr. Francescót illeti, aki Poliban volt, szükséges lesz, hogy eleget téve azoknak az uraknak, hogy visszatérjen oda, ami talán csak rövid ideig tart, mert úgy hallom hogy a poli kastélyt elcserélik a Monte Rotondóival, és ha így történnek a dolgok, akkor majd visszatérhet Rómába. Ami pedig P. Pier Francescót illeti, amikor majd jól lesz, mehet ebédelni a P. di S. Agostinóval. – Örömmel hallom, hogy P. Baiano nem hagyja el Rómát, akkor a mi növendékeink folytathatják a megkezdett tanulmányokat. Itt eléggé drága borok vannak, úgy gondolom, hogy majd rómait szerzünk be, ezért ha jó megfelelőt talál, két-három hordóval kössön alkut, amennyiért itt legföljebb csak egy hordóval szerezhetnénk. – Jó azt tudni, hogy a Cesenából kapott 15 vagy 16 kerek sajt a rimini püspöknek Mons Cesinek a titkársága útján kaptuk, aki annak idején Sig. Card Giustiniani szolgálatában állott, ne nyúljanak hozzá, míg értesítést nem kapunk. úgy gondolom, hogy fr. Arcangelo pénteken vagy szombaton Rómában lesz, semmit ne újítsanak, míg haza nem érkezem, ami szombaton lesz, ha lesz kocsi alkalmatosság. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Frascati, 1632. máj. 20.) – „Ha elküldenék nekem a pincéből az üres edényeket, tudnék jó bort vinni Frascatiból. mondja meg P. Gliceriónak, az üzenem P. Vincenzónak, hogy vívja meg az én rendelkezésemet Narniban, és hogy P. Francesco Maria menjen Moriconéba.”
„Hétfőig nem tudok hazamenni, mert itt akarok lenni a fundamentum egyes részeinek az ásásánál. Vártam levelet Nápolyból, de úgy látszik, hogy elfelejtették elküldeni, így aztán nem tudok válaszolni, mondja meg P. Pietrónak, hogy válaszoljon helyettem és hogy fr. Arcangelót ott tarthatják, míg én vissza nem megyek. Atyaságod írja meg Sig. Antonio Fedele feleségének, hogy vagy jöjjön vagy küldjön leányáért Frascatiba, aki sokkal jobban érzi magát majd az ő társaságában, hogy özvegy maradt és én megígérem, hogy segélyezni fogom, Atyaságod érdeklődjék, hogy melyik fogadóban szoktak megszállni, akik Sezzéből jönnek, hogy a levelet odaadhassa nekik. – Megírhatja P. Vincenzónak Narniba, hogy édesanyja a jobb hazába költözött, amiért is mondjanak el érte néhány szentmisét, így írták a legutóbbi postával, ő pedig maradjon mindaddig Narniban, míg nem intézkedem, hogy hova kerüljön. És mondja meg P. Gliceriónak, hogy küldje P. Francisco Mariát Moriconéba és ne küldje szentelésre sem fr Genarót sem más klerikust sem rendelkezésem nélkül, mivelhogy azt hallom, hogy nem tanulnak és nem megfelelők, méltók a papságra, részletesebben írja meg az ott történő dolgokat és a németországi eseményeket. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Frascati, 1632. máj. 21.)
„Visszaküldöm az értesítést, engedje az Úr, hogy a következő héten még nagyobb legyen a katolikusok buzgalma. Ha lehetne beszélni Pietro Ricci nevű ifjúval, aki nővérével együtt tulajdonosa a mi épületünk melletti háznak és mondja meg neki, hogy úgy látszik, hogy atyafisága nem akar kimenni a házból, pert akar, amiért itt mondják, a költség és a kár Pietróé lesz és nővéréé, mert ha mi letétbe helyezzük a pénzt, ha tőlük elveszik a házat és a pénz nem kamatozik, minden nélkül maradnak, sem pénzhaszon, sem ház, az édesanya jól megérti a dolgot, szeretné egyik leányát férjhez adni, az említett ifjú érdeke volna, hogy nézzen a maga haszna után és nővérének sorsa felől intézkedjék, mindezt megírom, hogy ne legyen panaszuk miattunk, minden előnyt szeretnének biztosítani, ahogyan az édesanyja is láthatja. Rajta leszek, hogy hétfőn úgy készülhessek fel, hogy másnap kedden ott lehessek, hogy a háznak a somarellója visszakerülhessen. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” - (Frascati, 1632. máj. 23.)
„Remélem, hogy holnap hétfőn a nagy kápolna fundamentumaival készen lesznek és kezdhetik ásni a következő két kápolnáét, amelyek következnek a nagy kápolna után, ami aztán irányításul szolgál a templom többi részéhez is, ennélfogva én hamarosan útnak indulhatok az Úr segítségével. – Figyelmeztesse P. Antonio Mariát, hogy semmit se újítson a Collegióban előzetes tanács kikérés nélkül és mondja meg P. Pier Francescónak, hogy amikor majd ott leszek, gyóntatni fogom én is majd az iskolás gyermekeket és P. Thomaso atyjának adjanak valami pénzt útiköltségre, ha haza akar menni Nápolyba. – Nagy lelki megvigasztalódással olvastam a németországi hírekről a jelentést, engedje az Úr, hogy magasztaltassék fel a szent hit, és hogy az eretnekség tűnjön le, adják át a leveleket azoknak, akiket illet a címzés szerint, mindezek jutottak most eszembe. Értesítsen arról is, mi lett azzal a nagy ládával,amely Cesenából került ide. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Frascati, 1632. máj. 23.) – „Azért is szükséges, hogy minél előbb ott legyek, hogy visszairányítsam Cesenába az állatokat, amelyeket fr. Arcangelo vezetett fr. Antoniónak segítségére.”
„... amikor majd Sig. Fabritio visszakapta az ingatlanokról a jegyzéket készített jegyzőkönyvet, amelyben kijelentette, hogy mindazok a javak, amelyek bennefoglaltatnak a jegyzékben, azokat vissza kell téríteni, ezen javak közt volt két ezüst tálalókészlet, gondoskodjék arról, hogy Sig. Ambrosio adjon ezekről a dolgokról egy bizonyságlevelet, »prout iacet«. Még továbbá a megegyezésnek a jegyzőkönyvét, amely Sig. Fabritióval készült, amikor a hagyatéki ügyben, a két birtok ügyben, Sig. Ambrosio kérésére intézkedések történtek.” – (1632. máj. 24.)
„Küldöm a választ a genovai levelekre, Cesenába nem írok, mert remélem, hogy a bizottság, sőt fr. Arcangelo is útban vannak, ahogyan nekem írtak, értesítsen engem, hogy Róma kormányzója elindult-e és amennyiben Németországba és azokról a részekről van-e valami újság ezen a héten, átadtam egy csomag levelet a kormányzó titkárának Sig. Card Dietrichstein számára és ha lesz levél Veneziából vagy Anconából, küldjék el nekem. – A mi Tabarrónk még mindig nem biztos a felépülés felől, imádkozzanak érte, míg újabb értesítést nem kapnak. P. Glicerio minél előbb induljon Narniba, mert szükség van rá ott, értesítsen engem, hogy P. Gregorio elutazott-e P. Bartolomeóval együtt? A Collegióhoz küldje P. Antonio Mariát P. Glicerio helyére és a Nápolyból érkezett fiatal klerikust a Collegio Nazarenóba fr. Antonio helyére megtárgyalván természetesen minden dolgot a noviciátusi P. Asszisztenssel. Szeretném itt látni a nagy kápolna fundamentumának az elkészülését, akkor aztán majd hazautazom, mivelhogy ezután már a fundamentum többi részeiben nem lehet elhibázni a dolgot. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Frascati, 1632. máj. 25.)
„A mai levelemmel lesz egy perugiai levél, amelyet egy valaki onnét küld bizonyos dolgokkal Sig. Angelo Piolio anyjának, Atyaságod küldje el számára és küldje azonnal küldje az említett Sig. Angelo házába. Amennyiben P. Glicerio elutazhatott, küldje a Collegióhoz P. Antonio Mariát helyébe és informálja a teendőkről, amiket P. Glicerio mit hogyan végzett és egyúttal figyelmeztesse, hogy jól lehet annyira közel van az iskolai dolgokhoz, mindazonáltal semmit sem változtasson előzetes megbeszélés nélkül, ha úgy látja, hogy kell valamit módosítani, Atyaságoddal beszélje meg, ha majd ott leszek, így haladnak legbiztosabban a dolgok, küldje oda a Nápolyból jött klerikust, hogy fr. Antonio munkahelyét betöltse, aki mehet tanulni a noviciátusba azokért a levelekért, amelyeket annak a Rocca di Papai embernek adtak, szükséges volt egy embert érte küldeni és csak így kapták meg olyan gyorsan. – Remélem, hogy néhány nap múlva a nagy kápolna fundamentuma készen lesz és ezután a tervrajzot követve már nem tévedhetnek. – Ami mons. Spadát illeti, elküldhetné hozzá P. Pietrót, vagy P. Stefanót, aki talán jobban van informálva és ha akarja, hogy menjen Sig. Mansonio, minden elgondolásnál ez lenne a legjobb, ezért hát egy délelőtt elmehetne P. Stefanóval az említett úr, mivelhogy az illető, Avvocato tudja legjobban, hogy mi követelés lehet, s aztán az említett P. Stefano mehet Norciába. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Frascati, 1632. máj. 26.)
„A mieink közül ketten vagy hárman odaérkeznek az ünnepségre szombaton este, a növendékek közül két szopránénekessel, még nem döntöttem, de az elmúlt évben elküldtük a neveletleneket, csak a mostaniak sokkal szerényebbek, ha mennek, úgy rendelkezem, hogy egy giuliót fizessenek egyért-egyért a háznak napi eltartás fejében. – Ami pedig a fr. Giuseppét illeti, ha az követelése, hogy klerikus lehessen, majd kiverem a fejéből ezt a gondolatot jó mortifikációval. – A birrétum hordását illetőleg az az én elgondolásom, hogy mindazok a fratellók, akik alkalmasak, megfelelők lesznek a tonzúra felvételére, azok hordhatják, de ne gondoljanak arra, hogy a tonzúra felvételén túl mehetnek és ez azért ne mondhassa ezentúl, hogy fratello vagyok, hanem klerikus, ennélfogva azok, akik nem lesznek alkalmasak a tonzúra felvételére, azok igen kevesen lesznek, ezért aztán ha fr. Pietro alkalmas lesz a tonzúra vizsgára és leteszi azt sikerrel, hasonlóképpen Lorenzo is, hordhatják a birrétumot, ezért hát értesítsen engem az alkalmasságukról. Valamint mondja meg az említett fr. Francescónak, hogy úgy viselje gondját a sekrestyének, ahogyan azt kell végezni, mert máskülönben mortifikálom és Atyaságod legyen segítségére. – Amennyiben teheti, legyen segítségére ms Francesco Tabarrónak, amire szüksége van. – A fundamentumokat illetőleg minden szorgalommal legyen körültekintő s ha valami nehézség, akadály merül fel, türelmességgel rendezzék el. A levelet elküldtük Sig. Marchesének. Értesítsen engem, hogy hol akarják megoldani, elhelyezni a szomszédos telken a szennygödröt, ahova az ács ajánlotta. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. máj. 27.)
„Odaérkezik fr. Gio Battista, hogy rendbe hozza az iskola új padjait, amelyen a íráshoz szolgálunk, siettesse őt, hogy még a nagy melegek beállta előtt készen legyen. Írtam ma reggel egy valaki számára, aki két levelet hozott ms Francisco Tabarro házából, azért most mást nem írok, hacsak azt nem, hogy Isten áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. máj. 28. – „Úgy látszik, hogy ott felejtettem két kis kulcsot az íróasztalom kulcsait, nézzen körül, és ha csakugyan ott vannak, küldje azonnal.”
„Minthogy ms Paolo Caneggio elvállalta a templomépítés feladatát helyén való, természetes, hogy ő keressen szakembereket és szerződjön meg velük és munkásokat, akiket legalkalmasabbaknak talál erre a feladatra, amiért is Atyaságod mindazt bízza rá és ne avatkozzék bele más dologba, hanem csak a fizetést intézze a maga idejében ms Paolo révén a munkásoknak. – Ma reggel elindultak a Collegio növendékei P. Gio Thomasóval, és egy muzsikus pappal és két énekesünk, hamarosan ott lesz fr. Arcangelo, Atyaságod küldje ide a két somarellót, hogy az énekeseink igénybe vehessék útjuk alkalmával, de már jókor itt legyenek holnap reggel, hogy még a friss reggeli időben indulhassanak. – Valami állásról gondoskodom Sig. Antonio Fedele leányának számára és meghagytam neki, hogy írjon Sezzébe az anyjának, Nápolyból küldik a hó elején a három scudit. Intézkedtem, hogy küldjenek egy doboz szépen elkészített ostyát, gondja legyen arra, hogy a dolgok békességesen haladjanak és jó példaadással. ezeket akartam jelen levelemmel közölni.” – (Róma, 1632. máj. 29.) – „Beszéltem Sig. Card. Lantival és tetszett neki, amit felajánlottam a Kanonok Uraknak. - Mondja meg a Sig. Vicariónak, hogy ne engedje meg a Társulat tagjainak, hogy járjanak faluról-falura alamizsnát keresvén, mert ebből csak minket érhet károsodás, elégedjenek meg azzal, hogy a Várost járhatják be az említett Sig. Vicario engedélyével.”
„Nagy meglepetéssel hallottam, hogy P. Thomaso a növendékekkel együtt, nem a mi házunkba mentek először, hanem felkeresték a mi jótevőnket Sig. Tabarrót, és pénzt adott nekik, hogy szerezzenek azon mindnyájuknak ennivalót, mintha azt a mi házunkban nem tehették volna meg, szép látvány lesz, amikor majd látják reggel is meg este is, hogy a városból viszik az ételt a mi házunkba. – Sig. Manilio számára küldik a puskaport és a könyveket, amelyek P. Castiglia szobájában voltak. – Ami pedig fr. Pietrót és Lorenzót illeti, ha nem akarnak megnyugodni, majd megnyugtatom őket, legyenek rajta, készüljenek, hogy alkalmasak legyenek a tonzúra felvételére, akkor aztán majd viselhetik, megengedjük nekik a birrétumot, aminek én csak örülni tudok. – Gondja legyen arra, hogy mindnyájan szerények legyenek, hogy a növendékek is szerény magatartást viselkedést tanúsítsanak, amikor kint járnak és P. Thomasót kísérje P. Bernardino, aki már érett korú ember és megjelenése tiszteletet parancsoló. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. máj. 29.)
„Meghagytam, hogy vásároljanak különféle dolgokat s mivelhogy ezek a frascatiak útja készen vannak az indulásra, azokat a vásárolt dolgokat majd más alkalommal fogom küldeni, a kulcsok megvannak. Az Úr áldja mindnyájukat. A növendékek holnap reggel ott lesznek P. Gio Thomasóval, majd azután érkeznek a zenészek este.” – (Róma, 1632. máj. 29.)
„Odaérkezik P. Gio Thomaso nyolc növendékkel, hogy részt vegyenek a körmeneten, majd szerdán reggel indítsa őket vissza jókor, hogy a reggeli friss órákban tehessék meg az utat. Mindegyik után egy giuliót küldök egy-egy napi kiadások fedezésére. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. máj. 30.) – „Úgy intézzék a dolgokat, hogy a növendékek P. Gio Thomasóval étkezzenek.”
„Megmondtam P. Pier Francescónak és fr. Giacomónak, hogy pünkösd valamelyik napján jöjjenek ide az egyik somarellóval, de nem tették meg, azért most én küldöm postaként az egyik legényt, hogy Atyaságod küldje a frascati somarellót jókor reggel, hogy este újra ott lehessen, értesítsen engem, hogyan sikerült a körmeneti ájtatosság és az odaérkezett vendégek viselkedése szerény volt-e? Közölje velük, hogy ne lovakkal jöjjenek, hanem somarellóval és fogadjanak szekeret, ha szükséges lesz. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1632. máj. 31.)
„Ahol kevésbé fegyelmezett tömeg van együtt, ott nehezen lehet rendet tartani, így szokott ez történni ott is, ezeken az ünnepeken, ahol a mieink közül is olyan sokan megjelennek, de nem annyira buzgóságból, hanem inkább a szórakozás kedvéért, én azt gondolom, hogy legjobb lesz megszüntetni az ilyen alkalmat. Egyáltalában nincs tetszésemre, amit hallottam, hogy fr. Giuseppe nem akar sekrestyéskedni, vissza akarta adni a kulcsokat, én feljegyzésbe veszem ezt a magatartását, viselkedését, mert azon a ponton van, hogyha még elkövet valami más hibát, olyan egy hónapig tartó mortifikációt kap, amilyen nem is gondol. Poliba küldök sót és sajtot, Atyaságod minél előbb juttassa el oda és küldje vissza a kosarakat, amelyek ott maradtak, amiket gyakran keresnek a konyhaiak. – Ami pedig a Sig. Vicario látogatását illeti, vizitációját illeti, hamarosan küldök még három rendtagot, így 12 lesznek s akkor nem tartoznak joghatósága alá, értesítsen arról is, hogyan készülnek a szennygödrök. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1632. jún. 1.)
