„Szeretném tudni, hogyan lehet az, hogy a Sig. Cardinale nem lévén megelégedve a novíciusokkal mégis kimentek Pusilipóra és most ott lakást foglaltak és hogy miféle kényelmességet találnak, hogy megkeressék a szükséges élelmet és kitől kapnak nagyobb biztosítékot a fenntartásra. De azzal, hogy kevesen vannak a novíciusok, ami még jobb, hogy kevesen vannak és jók, mintha sokan volnának, de kevésbé fegyelmezettek volnának, azért tehát mindig nagy körültekintéssel a beöltöztetést, amit a jelen követel meg, amire a jelen tapasztalat tanít bennünket és így legyen a jövőben, mivelhogy azok a nápolyiak annyira beleélik magukat a maguk hazájába, főként pedig azok, akik a múltban nem végeztek noviciátust, vagy csak nagyon röviden. – Ami pedig fr. Pietro Antoniót illeti, szükséges, hogy lemondjon saját akaratáról, mert máskülönben sohasem lesz szerzetes, úgy gondolom, hogy társa még nagyobb bűnös mint ő, azt hiszem, hogy a nevezett Pietro Antonio alkalmazkodni fog, mivelhogy P. Evangelista segítségére van. Ha az, aki elvégezte a két évet, odaküldtem, hogy bocsássák el, ne engedjék fogadalomtételre, hasonlóképpen ne engedjék fr. Carlo társát Norciában, akiről egyáltalán nem vagyok jó reménységgel, de jövőre vonatkozólag úgy rendelkezem, hogy el kell küldeni, akiről azt mondom, hogy nem maradhat, nem jó egyáltalában nem megfelelő, hogy a szülők, a rokonság kérésére a szerzetben visszatartsunk olyan egyéneket, akik nem odavalók, akik fertőzöttek. – El fogom küldeni kellő időben a luccai ruhatáros fratellót, de azzal a feltétellel, hogy helyébe valakit ideküldenek onnét, úgy gondolom, hogy megvan a lehetőség , az alkalmatosság , hogy fehérítsék a szöveteket a noviciátusban, tegyék meg. – Ha az épület ablakai a tenger felé néznek, tétessenek minden ablakra ablakredőnyt, úgy hogy a bent levők lássanak, de kívülről ne lássák őket, mivelhogy nem valami szép látvány, ott látni a szerzeteseket az ablakban, amint nézelődnek kifelé. Más írnivalóm nem lévén kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – Róma, 1630. szept. 27-én
„A P. Provinciális írt nekem röviden egynémely dolgokról, válaszoltam neki ?, hogy szerezzen be információt és éreztesse elgondolását, ahogyan azzal tartozik többek között fr. Francesco Romanóval. Aztán továbbá, hogy menjen egyedül ahova szól az obedienza és ha úgy kerül, hogy elmondja házon kívül a történteket, benne van a konstitúciókban és minden ház elöljárójának meg kell tartatnia és aki nem tartja meg jól meg kell büntetni, mindez olvasható gyakran a konstitúciókban ezek a kitételek: »graviter puniatur« és aki nem tartja meg a legkiesebb előírásokat, mivelhogy nem köteleznek bűn terhe alatt, de igenis köteleznek súlyos mortifikációk terhe alatt és az az elöljáró, aki ezekben a dolgokban nem buzgólkodik, hamarosan látni fogja a nagyobb dolgokban való lazulást, hanyatlást is, azért tehát a konstitúciók megtartásában egyetlen elöljáró se legyen azzal ellenkező, azzal ellentétben, sőt én azt szeretném, hogy az összes helyi elöljárók nagy buzgósággal tartanák meg a konstitúciók előírásait, írok azonfelül még a P. Provinciálisnak, legalább hetenként egyszer látogassa meg azt a házat, hogy elkerüljék, hogy annyit járjanak oda a fratellók abba a házba. – Néhány napja elküldtem világi öltözetben fr. Diego Grossit, mert nem felelt meg a mi szerzetünk követelményeinek, és ott hasonlóképpen kell megfigyelni, hogy az a fr. Pietro Paolo és az, akit én küldtem innét oda, szerintem nem felelnek meg, ne engedjék őket fogadalomtételre, így kellett volna tenniök Pietro Antonióval és azzal a másikkal, akit Norciából küldtem oda és ott a szülők könyörgésére fogadalomra bocsájtották, mert úgy látom, hogy szégyenlettek volna, nekünk pedig már nem kell keresnünk a szülők, a rokonság tetszését, hogy felvegyünk a szerzetbe olyan egyéneket, akik nem szolgálnak semmire, csak elöljárók bosszantására. – Vártam ezzel a postával a casoriai területről, tanyáról a jelentést, ami eladásra vár és még hasonlóképpen másokról, hogy milyen áron vannak és mit lehet az év folyamán viszonozni, visszaadni, csak azért, hogy itt milyen állásfoglalást tanúsítsunk, ha érdeme-e harminc-negyvenezer scudit készpénzben kifizetni ezen alkalommal, amint hallom Sig. Duca de Poli egyik veje szándékozik, ezért hát ne felejtse el, hogy ebben a dologban írjon nekem, hogy miféle buzgólkodást fejtett ki ebben az ügyben, és mi a szándéka a jövőre. – Firenzében a pestist illetőleg nincs újabb hír, a rettegés nem lett nagyobb méretű. – Spanyol nyelvű jó gyóntatókönyvet mindeddig nem találtam, ami megfelelt volna elgondolásomnak, rajta leszek, hogy utánanézzek más könyvkereskedésekben is. – A salernói vásárral kapcsolatban várunk valami kis segélyt, mert ez a ház soha nem látott nélkülözésbe jutott most, alamizsna nincs, arra kényszerülök, hogy egyeseket el kell küldenem Rómából a vidékre a mieinkek közül, mert nem tudjuk őket eltartani. – Az orvosunk nagyon örült a küldött ruháknak, hogy jól el lettek készítve, de hogy a szín nem a kívánt, nem is értem mindenestül, hogy itt miféle piros színt kíván, amikor ezek is így nagyon jól festenek. – Nagyon örülök annak, hogy a kézművesek kongregációjának az ügyei jól alakulnak, az elöljárók türelmességével minden megoldható. – Ami pedig a sezzei P. Giuseppe nővérének a helyzetét illeti Frascatiban a zárdába visszavonult lányok közé megy havi három scudi tartási díj fejében, azért hát gondja legyen arra, hogy az illető atyának egy éven keresztül legyen miséje, mivelhogy ennyit ígértem meg és nem többet. – A váltólevéllel lett 5 scudi és 70 giulio fr. Salvatore számára, aki azt óhajtja, hogy küldjenek neki Nápolyból egy közismert könyvet, amely az órákról tárgyal, amely ott körülbelül tíz carlinóba kerül és még azonkívül ? Opere di Orontio Fineo del Delfinato, amely öt részből áll aritmetika, geometria, kozmográfia, napóra és a tükrök, fordította Hercole, Velencében nyomtatták 1587-ben. Az egész teljes könyvet Cosi Bartoli firenzei akadémikus magyarázta. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindig.” – Róma, 1630. szept. 28.
„Ha Atyaságod akar jönni, jöjjön a szüretek megkezdése előtt, mert ha megkezdik a szüretelést, akkor addig nem igen jöhet, míg be nem fejeződnek. Megnéztem az alamizsnát, amit a fratellók gyűjtöttek Rocca di Bottén és nem lehet csodálkozni, hogy olyan kevés az alamizsna, ha itt Rómában mi néhány alkalommal nem tudjuk kiváltani a leveleket, mert nincs pénz a házban. Átadtuk a szükséges méreteket Signora Virginia Bonanninak, ha jönnek onnét okt. folyamán, talán már majd magukat is vihetik. Ha részlet, ami Montén van, visszakerül Ottavianihoz, itt gondoskodni fogunk arról, hogy azt fizessék ki és nagyon szeretném már, ha már egyszer vége lenne ezeknek a számláknak, váltóknak és adósságoknak abban a házban, már öt-hat éve, hogy húzódnak és nem tudják elintézni és folytonosan élvezzük a hitelezők zaklatásait a házunkon, ami az én számomra igen nagy kínszenvedés, ezért hát kérem önöket, hogy már egyszer járjanak ennek a végére. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – Róma, 1630. szept. 30.
„Viszi a jelenlegi levélhordó az engedélyt P. Carlónak, hogy minél előbb jöjjön, hogy hajóval indulhasson Nápolyba. Írtam tegnap Sig. Antonio Fedele leánya érdekében az alamizsnát illetőleg, úgy intézkedtem Nápolyban, hogy minden hónapban küldjenek nekem három scudit a misepénzalamizsnából, azt válaszolták, hogy küldeni fogják, azért hát Atyaságod ott rendelkezzék és intézzen el mindent annak a leánynak érdekében, hogy ezen az úton, módon találja meg valahogyan a lehetőséget, hogy férjhez mehessen és ha valami dolog előfordul, értesítsen engem, de szeretném, ha Atyaságod, mielőtt ott jönnének a tennivalók, eljönne ide három-négy napra. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – Róma, 1630. okt. 2.
„A collegio Nazareno növendékei fr Gio Thomasóval és Gio Battista di S. Bernardóval összesen tízen, igen nagy kedvük van, hogy nyolc napra Frascatiba mehessenek, magukkal viszik a szükséges élelmiszert, itt csak arról van szó, hogy Atyaságod gondoskodjék arról, hogy lehetséges-e, hogy lesz-e nyolc szalmazsák lepedővel és nyolc takaróval, minél előbb értesítsen engem, hogy itt is intézkedhessünk, azért hát Atyaságod válaszoljon , hogy van-e lelki felkészültsége, kedve, hogy elrendezze ezt az alvási problémát? A feleletet hozhatja majd az, aki visszahozza a somarellót, amit kikölcsönöztem Sig. Ventura Sarafellininek. – A frascati ház somarellójával elküldtem a postára egy ifjút, hogy hozná el a ? meghosszabbításának az engedélyét egy hónapra és amikor elindult nem adták neki oda a levelet, azonnal küldtük egy Frascatibelivel, aki 21 óra felé indult azzal az ígérettel, hogy azonnal átadja, mihelyt megérkezik oda. – Gregorio Ottaviano testvére itt nem jelentkezett, megírtam neki, hogy az üzem kereste, hívta, hogy templomot építsen a Bovarelli végrendeletnek megfelelően, azt feleltük, hogy mi nem vagyunk az örökösök, hanem egy világiakból álló társaság, ezért azt gondolom, hogy a társaságot fogják idézni. Más írnivalóm nem lévén, az úr áldja mindnyájukat.” – Róma, 1630. okt. 4.
„Írok a P. Provinciálisnak, hogy mivel a Sig. Cardinális ellen mond és az ő ügyhallgatója, amit nem vettek figyelembe, hanem csak »de proprio motu«, amit meg kell fontolni, addig is tartsák fenn a helyet, hogy ott lelkigyakorlatot végeznek és ott tartózkodnak a lábadozók, aztán majd az idő meg fogja mutatni, mondani, hogy mit csináljunk. – Vegyék észre, hogy nem lehet a noviciátust megnyitni a kardinális akarata ellen, ami nagy fegyelmezetlenség lenne és ha ezt a helyzetet, ezt az elöljárók közötti ellentmondást egy harmadik személy idézte volna elő, idővel majd el fog múlni ez a nehézség, azt az egyet nagyon óhajtom, hogy a Sig. Kardinálist ne izgassák engedetlenséggel. Úgy hiszem, hogy P. Stefano hamarosan Rómába fog jönni és Atyaságod visszamehet a dochescaba. – Ami a bisignanói házat illeti, mivelhogy a Signora Principessa, aki annyira sürgette az alapítást, meghalt, az ő segítsége nélkül várjuk, hogy valaki befejezi-e azt, nem gondolom, hogy küldök oda valakit az iskola megnyitására míg az épület nincs befejezve, ezért az volt a kívánságom, hogy a P. Provinciális küldene oda valakit, hogy vizsgálja felül az építkezést, hogy beszámolhasson az épület jelenlegi állapotáról és hogy elhelyezné a kettő közül az egyiket, vagy mindkettőt. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – Róma, 1630. okt. 5.
„Ami pedig azt a kérvényt illeti, amiről ön beszél, hogy a teatinus atyák Preposito atyja vitte volna, én nem értem annak a jelentését, hogy mi jelentős, fontos van mit érdekli őket, hogy egy másik szerzet vagy kongregáció nem jön vagy jön a Dochesca negyedben, ha az ügy minket érdekelne, hogy a mondott negyedbe ne jöjjön más szerzet, helyesebb lenne a megoldás, ha a kérvényt a Complateári urak állították volna ki, azért tehát válaszoljon nekem arról érdemlegesen a saját belátása, véleménye szerint, mindezideig a nevezett atyáktól senki sem jött hozzám. – Ami pedig Sig. Battista Focchi unokaöccsét illeti, örülni fogok, ha minden udvariassággal lesz vele szemben, engem pedig értesít arról, hogy van jelenleg. Sig. Duca de Poli az elmúlt napokban Poliba ment, ott van az ő veje, aki harmincezer scudit akar felhasználni, belefektetni valami gazdaságba és ha megoldódik az ügy, bizonyára átküldenek oda egy alkalmazottat, hogy Atyaságod révén folytathassa az ügyet. – Ami pedig a posillipói helyet illeti, minthogy a Cardinális rátette kezét, hogy „proprio motu” megoldja a problémát, hasonlóképpen gondolkozik az ügyhallgató is, higgyük el, hogy biztosan az Istentől jön a dolog, aki biztosan világosan látja, hogy mi nem megfelelő ilyen feladatra, azért hát írok a P. Provinciálisnak, hogy azt a helyet tartsa fenn a lábadozóknak, vagy pedig lelkigyakorlatos háznak. – Azokra a dolgokra vonatkozólag pedig, amiket az elmúlt hónapban beszéltek Milánóról, én a magam részéről kitalált mesének hiszem, gondolom, mivelhogy már nem is beszélnek róla többé, és ha igaz lett volna, bizonyára több levél, írás és különféle értesülések is hallhatók lettek volna, lehet, hogy valamelyik bűvész csinált valami ügyes dolgot, amellyel már itt sem törődnek. – Ami pedig Lotti ügyét illeti, örülök, hogy megkapta a mi intézkedéseinkre a sürgős behívást, amit annyi éven át nem tudott más utakon megszerezni, ő eléggé hivatott volt a mi szerzetünk számára, megfelelt volna annak, de az Úr másképpen rendezte élete útját, Isten áldja meg, aki ennek oka volt. – Ami pedig az Assunta kongregációt illeti, azt írták nekem, hogy úgy tudják, hogy én szeretném átnézni az ő konstitúciójukat, és ahol és amiben nekem jónak látszik, hogy átalakítsam és írjam alá, hogy meglegyen a megkívánt értéke. De én most csak annyit válaszolok, hogy annyira elfoglalt ember vagyok, hogy nincs nekem most arra időm, hogy átnézzem, úgy gondolom, hogy ott megbízok valakit ezzel a munkával. – Campiba küldök arról a vidékről való fogadalmas papot gyóntatónak, én szerintem egy ilyen sokkal jobb lesz, mint P. Thomaso, amikor pedig az, akit én küldök, ha Nápolyban maradna igen jó lesz A duchescai templomban gyóntatónak, sőt még az egyik latinos iskolában tanítómesternek is alkalmazható lesz, így Campiban egy gyóntató is elég lesz P. Pietróval együtt, aki segítségére lehet a novíciusok oktatásában is és velük együtt jelenleg elég egy klerikus a templom miatt és egy fratello a ház miatt és így elgondolva jól lesznek ellátva a nápolyi házak, a Campibeli meg nagyszerűen. – Ami pedig fr. Gioseppe della Visitationét illeti, szeretném, ha egy kissé jobban gyakorolta volna magát a »casus coscientiae«-ban, mivelhogy fiatal még, szükséges, hogy meglássa felfedezze az értelmes kor hibáját, intézze el, hogy először a P. Provinciális vizsgáztassa meg, és azután majd, ha már eléggé felkészültnek találja, küldjék vizsgázni. Ígéretet tettem, hogy egy éven keresztül havonként három scudit fizetek november elsejétől kezdve, hogy az ő testvére ott lehessen Frascatiban más leányokkal együtt visszavonultan egy zárdában, el ne hanyagolja, el ne mulassza, hogy erre a szeretetszolgálatra legyen misealamizsna és hogy azt mindig a hónap elején küldje nekem kezdve a köv. hó elején, hogyha nekem kell fizetnem, akkor bizonyára el kell adnom valamit. – Nagyon megütköztem fr. Michelangelo cselekedetén, eljárási módján, mivelhogy minden szerzetesnek készen kell lennie, hogy bármiféle szolgálatot végezzen az Úr segítsen bennünket, úgy hallom, hogy jól érti a matematikát és lehet mondani, hogy van valami mentsége, amikor a P. Provinciális valahova kiküldte. Aztán pedig azt mondogatni, az egyik, hogy én nem tudom megtenni ezt a dolgot, én nem tudom megtenni a másik dolgot, mondja majd a másik, nem kell elfogadni az ő válogatásaikat, hogy ezt tegye, vagy a másikat tegye, hanem igazodjék az elöljáró bölcsességéhez, aki amikor hasonló szeszélyeseket talál az alattvalók között, akkor azokat, azt küldje szépem vissza a szobájába, hogy éljenek addig kenyéren és vízen, míg el nem múlik a szeszélyessége, mert máskülönben mindenki a maga akarata szerint a maga módján szeretne cselekedni és a szerzet dolgai ugyancsak rosszul haladnának, legyen rajta, hogy tartsák meg a rendi szabályzataikat és olvastassa nemcsak az asztalnál, hanem a rekreációban is, nehogy tudatlanságra hivatkozzanak. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – Róma, 1630. okt. 5.
„Odaérkeznek a növendékek nyolc napra, nem lesz velük P. Vincenzo, aki a collegio elöljárója, legyen rájuk jó gondja, hogy szerények legyenek a viselkedésben, amikor látogatják a villákat, a kastélyokat, gondoskodjék számukra szőlőről, hogy legyen otthon, senki szőlőjébe ne menjenek. Az említett P. Vincenzo majd elviszi a pénzt, fizeti a kiadásokat a növendékek után és ha majd én Moriconéban leszek négy-öt napig és ugyanannyit töltök Poliban, meglátom, talán Frascatit is meglátogatom. Az Úr áldjon meg bennünket.” – Róma, 1630. okt. 11.
„Ami a magasabb tudományok tanulmányozását illeti, hogy semmiféle sugdolózás ne legyen klerikusok között, megírtam a P. Provinciálisnak, hogy fr. Benedetto semmiféle módon ne menjen és fr. Gioseppe, aki a világban már hallgatott logikát, fizikát, metafizikát három év alatt befejezheti a teológiát és majd a házban segítheti a mieinket a maga idejében, de azt hiszem, hogy erre alig lesz alkalom. Azt gondolom, hogy az említett fr. Benedetto elfogadja a határozatot ügyében, ahogyan ezt a P. Provinciálisnak is megírtam. Ami pedig P. Gio Domenicót illeti, akiről azt mondják, hogy kétszer rosszul volt, el lehetne onnét küldeni Norciába társsal együtt az egészségi lapjával, onnét pedig helyettük ketten mennének Nápolyba. – Ami pedig azt a dolgot illeti, hogy eltávolították a kis üvegeket az asztalról, nekem csak tetszik, mert annyi kis üveg az asztalon nem jól fest, egy idegenre sincs jó hatással, ha látja, viszont meglepődtem azon, hogy akiknek elsőknek kellene lenniük az engedelmességben, azok mutatkoztak be ellenkezőknek. Én azt hiszem, hogy alkalmazkodnak majd a többiekhez, írja meg nekem, hogy mennyit fizetnek az üvegedényekért a cserép helyett és sikerült-e a használatuk és hogy könnyebben törnek-e mint az agyagedények. – Nagyon örülök annak, hogy fr. Giulio tanuljon egy kissé, hogy jó kézírása legyen, mivelhogy jó modora van és jó fellépése, hogy kézben tudjon tartani egy népes osztályt, ezért mondja meg neki nevemben ezeket és küldjön nekem közben-közben egy írott lapot, mint ahogyan eddig is tette és gondja legyen arra, hogy akinek hajlama van abban a házban a szép írásra, azt csak tanulja, gyakorolja még. – Írtam a P. Provinciálisnak a ház átalakítása felől, főként Atyaságod távollétében, amire megszereztük és megküldtük a Vicarius engedélyét, mert máskülönben be nem engedik Rómába, sőt megbüntetik azt az elöljárót, aki küldi. – Ami pedig a Sig. Duca di Poli ügyét illeti, úgy gondolom, hogy átmegyek Poliba négy-hat napra és akkor majd beszélek személyesen a Sig. Ducaval a Casali ügyekről. – Nézzen szorgalmasan utána, ha megtalálná valahol az Oronsio könyvet, mert ez a fratello igen értelmes a különböző dolgokban, főként a csillagászati, naprendszeri és az időmérési dolgokban. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – Róma, 1630. okt. 12.
„Minthogy Rómába kell jönnie P. Stefanónak, a duchescai ház ministrójának, megírtam az én véleményemet a P. Provinciálisnak az említett ház átalakítását illetőleg és valamint a Posillipóét is, ön beszélhet majd vele. – Ne engedjék meg, hogy fogadalomra bocsássák azt, aki nem tanulta meg az igazi szellemet, lelkiséget, Isten tudja, hogy mennyi kellemetlenséget okoznak nekem az ottani országból jöttek azáltal főként, hogy mindnyájan Nápolyba akarnak menni, mintha az a paradicsom volna és ha ebben a hazaszereteti érzésükben nem engednek, ha nem hagynak fel ezzel, sohasem lesznek jó szerzetesek, amiért is Atyaságod legyen ebben a részleges kérdésben kemény, mivelhogy szükséges, hogy a szerzetes megértse rájöjjön arra, hogy zarándoknak tartsa magát e világban és hogy nincs számára más haza, mint az ég, ott az ő atyja, az áldott Krisztus, aki vére hullásával szült minket, ott van az ő szentséges édesanyja, aki a tisztaságos szent szűz, aki fiaiul fogadott bennünket a kereszt lábánál és az ehhez hasonló szerzetesek azok, akik nagy eredményt érnek el felebarátaikban és akik nagy tiszteletet szereznek a szerzetnek. Az Úr adja kegyelmét bőségesen önnek, amint én azt remélem is, hogy megadja.” Róma, 1630. okt. 12.
„Úgy tervezem, hogy Isten segítségével holnap reggel Moriconéba indulok, három-négy napi ott tartózkodás után Poliba megyek, ahol tárgyalni akarok Sig. Ducával és Sig. Marchese di S. Vitóval néhány birtokrész megvásárlása ügyében, amelyek Capua közelében vannak, de szeretném tudni minél előbb, hogy mennyit érnek azok az eladásra szánt fekvőségek ott Capua közelében az említett tanyabirtokok vagy csak egy, hogy ezek az urak megoldást találjanak a pénz kérdése körül. – Sig. Alessandro házassági ügye eltolódott néhány nappal, majd új értesítéssel leszünk. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – Róma, 1630. okt. 12. – P. Carlo három három társával a múlt hétfőn útnak indultak, és tegnap ketten közülük visszajöttek Rómába kenyérért, mert az ellenkező szél miatt nem tudtak továbbjutni, Isten tudja, hogy mikor tudnak majd indulni.”
„Megkaptam a nekem küldött levelet, P. Castigliának nem tudok felelni, sem azt nem tudom megtenni, amit kér, de majd úgyis hamarosan Frascatiban leszek Isten segítségével. P. Glicerio írt nekem, kért engem fr. Domenico érdekében, több tisztelettel kellene lennie és érzülettel a szerzet iránt, mint egy novícius iránt, nem a mi szándékunk szerinti. Én azt hiszem, hogy Atyaságod majd elküldi annak megfelelően, ahogy én írtam és ha nem tette meg, akkor engedetlenséget követett el, tegye meg minél előbb, mert más szerzetek sokkal kisebb okok miatt is elküldték volna. – Ha átalakíttatta a használt palliumot, küldje el nekem, a ruhafélékkel és a legutóbb meghalt novícius kabátjával és végül mindezzel együtt küldjön egy gombolyag fekete fonalat. Az úr áldja mindnyájunkat mindig.” – Róma – Moricone, 1630. okt. 16. – „A jelenlegi postával küldök kétszer öt ív papirost és huszonöt tollat.”
„Olvastam P. Giuseppe relációját, vagy levelét fr. Francesco da Cuni ügyét illetőleg, nagyon megütköztem, nagyon kifogásolom meggondolatlanságát és azokat a megfontolatlan szavait, mintha csak az ördög járna a hátamon, más dolgokban is gyanakszom, amelyeket észrevételeztem benne, amikor Norciában voltam, éppen ezért nagyon szigorúan kell bánni vele, egyáltalában semmire sem szolgál jó alkalommal, amíg olyan dühösen viselkedik. A múlt levélben írtam arról, hogy miféle bánásmódban kell részesíteni fr. Francesco Romanót és még majd fogok is írni más alkalommal, ha majd visszatérek Rómába, hogy kell kezelni ezt a fratellót, hogy megnyerjék, remélem, hogy meg fog alázkodni és mindent el fog rendezni. – Hogy fr. Gioseppe di S. Nicola teológiai tanulmányokat folytat, azon senkinek sem kell megütköznie, mert ő már azelőtt, mielőtt a rendbe lépett volna, már elvégezte a filozófiai kurzust és most néhány év múlva kész lesz arra, hogy segítségére legyen a mieinkeknek a tudományokban, mindezideig nem volt más, mint a P. Provinciális és ha majd lesz elég humanistánk, akkor majd küldünk a magasabb tudományok végzésére is egyeseket és ez a fratello annyira alázatos, hogy a teológia befejeztével, visszamegy, hogy tanítsa a humán osztályokat és ha most mások azon követelőznek, hogy logikát vagy filozófiát tanulhassanak, azokat meg fogom büntetni mortifikálással, ahogy azt megérdemlik, ami pedig fr. Benedettót illeti, megírtam az én észrevételeimet a P. Provinciálisnak, ha volna néhány felesleges humanistám, küldenék oda, de most már ebben az évben türelmesnek kell lenni. – Ami pedig azt a fratellót, aki a konyhán szorgoskodott, aki azzal foglalkozik, azzal a gondolattal, hogy áldozópap akar lenni, biztos vagyok benne tapasztalatból, másoknak a hasonló kísértéséből, hogy amikor pappá lett az illető, nem maradt meg a szerzetben, ezért, ha lehetséges mondja meg élőszóval az atyjának, elfogadjuk, hogy pap legyen, ha a tanulmányok idején jól viseli magát. – Azt az illetőt pedig, akinek lejárt az ideiglenes fogadalmi ideje, nem tartom méltónak a fogadalomtételre, mivelhogy azok a nápolyiak, hacsak nem lesznek ?, nem tudnak elszakadni a hazától, és Isten tudja, hogy mennyit kínlódnak miattuk az elöljárók. Most mivel készülök, hogy induljak Poliba, nem írok többet, nem írok másról. Az Úr áldja mindnyájukat mindig. Várom Sig. Duca de Poli ügyében a levelet.” – Moricone, 1630. okt. 18.
„F. h. 21-én hétfőn hozták számomra Poliba más levelekkel együtt Sig. Duca számára Sig. Don Ferdinando de Cardinas levelét és Atyaságod levelét, úgy gondolom, hogy még a jelenlegi postával felelni fog, hacsak máris el nem küldte futárral. Úgy gondolom, hogy hamarosan Rómában leszek, ahol majd lesz időm, hogy hosszabban írjak Atyaságodnak mint mostan, útra készen van két személy Rómába. Mást most nem írok. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – Poli, 1630. okt. 24.
„Sig. Duca de Poli válaszol Sig. Don Ferrante de Cardinasnak és Atyaságodnak is, én pedig óhajtom, hogy Atyaságod minden szorgalommal járjon el és gondoskodjék arról, hogy minden módon legyen benne a vásárlási árban, aminek benne kell lennie, amit tenni kell, a nyugdíjának, a kegydíjának a kész gyümölcse, mert ha nem foglalják bele, nem helyénvaló, nem rendes dolog, hogy felhasználjon, belefektessen húsz-harmincezer scudit a királyságban, belefektethetné itt a közelben az ő tanyai birtokába, talán nagyobb előnnyel tárgyalhat Atyaságod a nevezett Sig. de Cardinasszal és mindazokkal, akiket jónak gondol ebben az ügyben, majd meg fogja kapni Atyaságod a levelet, amelyet az említett Sig. Duca fog írni és rögtön felelni fog nekem a csomag szelvényéről, amely Atyaságod neve alatt jön, amihez engedjen az Úr jó szerencsét, hogy eredményesen tudjon tárgyalni ebben az ügyben. Az Úr áldja mindnyájunkat mindenkor.” – Poli, 1630. okt. 25.
„A Sig. Duca de Poli válaszolt a múlt héten Sig. Don Ferrante De Cardinasnak és Atyaságodnak és a levelek együtt mentek az enyémmel, amelyben efelől a dolog, ügy felől írtam Atyaságodnak, itt várja a választ Sig. Marchese di S. Vito, hogy azonnal Nápolyba indulhasson a készpénzzel és azt hallom, hogy bele van foglalva az ő hitelezése is, jó jutalom lesz annak számára, aki Sig. Duca javára intézi ezt az ügyet, aki olyan úr, aki megérdemel minden jót egyénisége és jósága miatt. – Ami pedig fr. Francesco Romano ügyét illeti, írni fogok a P. Provinciálisnak, hogy lát benne, ha észrevesz rajta valami javulást, csökkentheti a mortifikációt annak megfelelően, ahogy jónak látja. – Ami pedig fr. Francesco di Cunit illeti, nem fogok elfeledkezni, hogy kellő mortifikációban részesítsem. – Ami pedig fr. Gioseppe di S. Nicolát illeti, legyen nyugodt, hogy a teológiai tanulmányok végeztével, vállalni fogja a humán iskolákban a tanítást a mi szerzetünk előírásainak megfelelően, de engedem, hogy a tanulmányokat elvégezze, mivelhogy ő már befejezte a filozófiai és a metafizikai kurzust és rövid időn belül a teológiát, amelyre nincs olyan egyhamar szükségünk. Ami pedig fr Gio. Paolót illeti, én rábízom a P. Provinciálisra, aki a mi konstitúciónk szerint láthatja, hogy oda lehet-e bocsájtani a fogadalom letételére vagy nem. P. Carlót és két társát illetőleg megvolt a megegyezés a Patronnal egy dukátban személyenként, és itt maradt még egy másik, akinek Genovába kellett volna mennie, aztán nem ment, ha tudják segíteni, legyenek segítségére fr. Filippo testvérének az említett fr. Filippo iránti szeretetből és én ismét elküldtem társát és ami még több, kivetkőztettem kettő másikat, akik nem akartak engedelmeskedni, mert jobb, hogy legyenek kevesen, de jók, mint sokan, de nem jól megneveltek. – Ami pedig P. Carlót illeti, inkább ott tartanám Nápolyban gyóntatónak, mint iskolamesternek Campiban, írok ebben az ügyben majd a P. Provinciálisnak, valamint P. Gio. Battista di S. Tecláról is, aki a maga melankóliájával nem tudott megnyugodni sem Firenzében, sem Genovában, azt hiszem, hogy ott majd meg fog nyugodni, írok majd a P. Provinciálisnak, hogy inkább találná megfelelőnek Campiba, de kétlem, hogy a szegény feje, aki nem sok mortifikációban részesült, hogy valahol is meg tudjon pihenni. Én nem tudom, hogy megnyugodna-e azzal, ha valahova gyóntatónak helyeznők el, segítse meg az Úr, igen nagy szüksége van rá. – Írt nekem Sig. Andrea della Valle, nincs megelégedve azzal, amije van és hogy Atyaságod a complatearikhoz küldi őt és hogy a complatearik azt mondják, hogy Atyaságod elköltötte a pénzt az építkezésre, ennélfogva ő itt van és azt emlegeti, hogy én gondoskodjam arról, hogy ő megkapja a megnyugvására szükségeseket. Lássa, hogy ezt is el kell valahogyan intézni. Hasonlóképpen ír nekem az a világi ifjú, aki bizonyos adományokkal segélyezte az iskolát, hogy nem tud úgy öltözködni, ahogy szeretne, hogy emiatt sokan kicsúfolják, megmosolyogják, próbálja meg orvosolni ezt a helyzetet is, utána nézni, ne legyen neki igazán alkalma a panaszkodásra. Igen nagy vágyódással szeretném látni ezt a házat, valamint a Spir Santót adósságok nélkül és az építkezéseket, ha lehet folytatni lassanként és én aki annyi éven át próbáltam, tudom, hogy mit jelent az a szegény elöljárónak, akinek kötelessége, hogy mindenkit kielégítsen, de hogy honnét és hogy miből és az ilyen gondok miatt gyakran nem tud megfelelni a fő feladatoknak, ami abban áll, hogy segítségére van az alattvalóknak abban, hogy segíti őket a lelki dolgokban tanítással, jó példaadással ami annyiszor elgondolkoztat engem, hogy inkább lennék kapus vagy betegápoló akármelyik házban, mint hogy hivatalom legyen ahogyan van, és Isten az én bizonyosságom, így van, aki végtelen irgalmasságából ne nézze, ne vegye figyelembe az én hiányosságaimat és ajándékozzon meg bennünket az ő szent kegyelmével és áldásával.” – Róma, 1630. nov. 2.
„Tegnap átadtak nekem egy cédulácskát, amely Atyaságodtól jött, ahol azt írja, hogy azért jött a szerzetbe, hogy megmentse lelkét, hogy üdvözüljön, és hogy önnek, úgy látszik, hogy nem tudja azt megvalósítani, szerintem a hiba nem a szerzetben van, amely arra nem ad alkalmat, hogy megbántsa az Istent, hanem igenis igen sok alkalmat ad arra, hogy állandóan cselekedje az erényes cselekedeteket én úgy sejtem, hogy a hiba a rejtett hiúságban, kevélységben áll, még pedig annyira előrehaladott, hogy nem hagyja világosan látni a dolgokat, mint a Nap, hacsak meg nem alázza magát, hacsak nem lesz alázatos, és nem lesz maga felől nagyon szerény véleménnyel, sohasem fog megnyugodni, sohasem fogja megismerni a saját tökéletlenségeit, sem ezt a hasznos tanítást, figyelmeztetést, amelyet tőlem kap, ami pedig csak javára szolgálna, ha elfogadná. Az Úr áldja meg önt az Ő szent kegyelmével.” – Róma, 1630. nov. 2.
„Nagy fényűzésnek tartom, hogy hat-hét iskolás gyermek számára legyen lefoglalva egy személy és a másik hat-hét számára egy másik az első iskolánál, Rómában úgy rendelkeztem, hogy két latinos iskola egyikében ötven a másikban hatvan növendék van, úgy látom, hogy egy klerikust küldök fr. Gio-val a második iskola számára akkor majd bővebben írok. Az úr áldjon meg bennünket Amen.” – Róma, 1630. nov. 6. – „Ha a fogadalmat jónak látják ebben az értelemben, tegyék meg, de értesítsenek.”
„Írtam a Sig. Vicariónak, hogy nagyon szívesen venném, ha a tanács hozzájárulna, hogy elcserélnénk a házat onnét Anconába, mivel nagyon kérnek bennünket. Elég a mi templomunkban két gyóntató, egyik lesz Atyaságod, a másik pedig P. Ambrosio, ne gyóntassanak rendkívüli időkben, hanem csak délelőtt, míg tart az iskolai tanítás és éppen úgy délután.” – 1630. nov. 6.
„A legutolsó postával írtam a P. Provinciálisnak, hogy én rábízom az ő bölcsességére fr. Francesco Romano ügyét, de most, hogy láttam levelének másolatát, példányát, amelyet ő írt fr. Gio. di S. Stefanónak, látom, hogy semmi másra nem méltó, hanem csak fogságra és ha ő megmakacsolja magát a megátalkodottságban, akkor ott formális processust kell indítani, hogy hivatalosan elintézzük ügyét, értesítsen engem. Én úgy gondolom, hogy sokkal jobb helyük van a novíciusoknak abban a házban, mint Posillipóban, no meg aztán arra sem adnak alkalmat, hogy a Sig. Cardinale azt mondhassa, hogy nem engedelmeskedtek az ő rendelkezésének. – Megkaptam a levelet a három scudival, amelyet a P. Gioseppe nővérének eltartási költségeinek fizetésére átadunk, P. Gioseppe atyja nagy megrendüléssel írja, hogy értesítést kapott szülőföldjéről Poggióból okt. 25-én, hogy P. Gioseppe meghalt ott, azt feleltem neki, hogy én is tudtam róla, hogy beteg és hogy meghalt, azt gondolom, hogy meg fog nyugodni és megvigasztalódik a híradással és nagyon jó lesz, hogy ő meg írjon egy levelet atyjának Sezzébe az ő vigasztalására. – Hogyha holnap sikerül tárgyalni Marchese di S. Vitóval, megmondom neki, hogy Atyaságod mit ír nekem, de én úgy látnám jónak, ha ő odaérkezne húszezer vagy még ennél is több scudival és talán látván nála a pénzt, találnának valami megoldást és amint mondottam, ha Rómában lesz, holnap beszélni fogok vele (lapszéli jegyzet: beszéltem vele és azt mondja, hogy várjuk meg a feleletet a következő postával.) – Legközelebbi hajóinduláskor küldjön nekem egynéhány poharat, amelyet a fratellók használnak ott, hogy lássam, hogy beválna-e a használatuk itt és még azonkívül három vagy négy födeles poharat, amilyeneket, mint mondjuk a fragolában készítenek. Ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – Róma, 1630. nov. 8. – „Sig. Celestino Racani írja önnek, hogy szíveskedjék neki minél előbb valami szolgálatot tenni, küldje el neki a választ.”
„A levélvivője Giacomo Controni di Lucca egy időben itt a mi házunkban volt alkalmazott, elég rendesen viselkedett, ha most Nápolyba érkezik, hogy abban a városban próbálja jövőjét megtalálni, ott akar elhelyezkedni, ha netán találnának, tudnának a számára valami alkalmas állást, tegyék meg, ami igazi szeretetszolgálat lesz, ezeket akartam jelen soraimmal közölni.” – Róma, 1630. nov. 9.
„El lett küldve az engedély, hogy lehet oda menni, küldök egy fratellót és egy klerikust a ház segítségére, az iskola segítségére. Fr. Lorenzo mehetne Poliba és fr. Giovanni Battista Rómába, természetesen, ha megkapja az engedélyt, ha Atyaságod majd Rómába jön, meglátja, hogy mennyire elfoglalt ember vagyok, nehogy valami elszomorítót mondjon. Az úr áldjon meg bennünket. Amen.” – Róma, 1630. nov. 10.
„Odarendeltem fr. Marc' Antoniót a második iskola számára és amennyiben Atyaságod itt lesz holnap vagy más napon, beszélni fogunk egyéb ügyekről annak a háznak a megsegítéséről. Írtam önnek, hogy ha jónak látja fr. Lorenzót küldje Poliba, különböző szeretetszolgálatok elintézése vár Atyaságodra itt, többek közt, hogy legyen segítségére egy zárdába bejuttassa azt a leányzót, aki Signora Olimpia titkárának a védelme alatt állott, és most az minden óhaja, hogy bekerüljön, ma kedden reggel kért fel engem erre. Egyebekről majd élő szóval tárgyalunk. Az úr áldjon meg bennünket mindig.” – Róma, 1630. nov. 13.
„Írtam a Sig. Vicariónak, hogy a tanácsos uraknak azt felelem, hogy készen vagyunk a cserére, találunk más városokat, ahol várnak bennünket. – A rekreációs időben szeretettel, tárgyaljanak arról, hogyan lehetne a legjobb módon ellátni az iskolákat, ahogyan csak lehetséges volna, mert ez a mi legfőbb feladatunk és lassan-lassan könnyítsenek magukon a gyóntatások nem vállalásával, főként a nőkét, ami nem nagyon vág össze a mi intézményünk rendeltetésével és én mindig kész vagyok mondani, hogy mit illik tenni és legyenek egységben a házban mindnyájan egyek a szent békességben.” – 1630 nov. 13.
„Ide érkezett Sig. Aristotele, lakást ajánlottunk fel neki és meghívtuk az ebédlőnkbe és ha azt akarja, hogy szolgálatára legyünk, szívesen felajánljuk szolgálatainkat. A templomépítés ügyét is rendezni szeretnék. Ami pedig ? (itt hiányos az eredeti!) ? a festést nem vállalhatja a fratello, mivelhogy el van foglalva az iskolával , egyébként sem vászna nincs, sem festéke, ezért hát szükséges, hogy más valaki foglalkozzék vele?hogy fizetve legyen. Ami pedig fr. Andreát illeti, én küldtem oda, hogy mortifikálja belátása szerint, ahogy Atyaságod szükségesnek látja és hogy jelölje meg neki a munkaterületet, ami neki megfelelő lenne, azért hát tartsa ott és jól mortifikálja meg, és Poliba lehet küldeni fr. Lorenzót. Ami pedig fr. Gio Battistát illeti, Atyaságod foglalkoztassa abban, amire a háznak a legszükségesebbnek látszik, gyorsan végeztesse el vele, mert nekem is szükségem van itt most az ő munkájára, és nem maradhat olyan sokáig ott. A jó Isten tudja, hogy hányszor írtam már, hogy rendezzék az adósságok fizetését, mert sohasem fognak végezni, minden évben megvan az elégséges gabonájuk talán felesleges is, hasonlóképpen borból is és ami legnagyobb, legfőbb a Város szeretete és mégsem tudják fizetni az adósságokat, sem nem tudják megvásárolni a szükséges ruházatokat, hogy egyeseket beöltöztessenek. Azt az ügyet illetőleg pedig, amelyről írtam azzal a leányzóval kapcsolatban, aki apáca akar lenni, beszélje meg Sig. Cosimóval, aki nélkül semmiféle ügybe bele ne avatkozzék. – Sig. Don Pietro Blasco nagyon gyakran jön ide, hogy itt találja-e Atyaságodat, igen nagyon óhajt tárgyalni Atyaságoddal, ezért hát aztán amint csak lehetséges, jöjjön, tegye meg kedvét és mindnyájunknak szerezzen örömet, egy legény is jöhet vele, aki mint világi egészségügyi igazolvánnyal bejöhet a városba a Pápa vikáriusának az írása nélkül. Nagyon örülök annak, hogy jól rendezik, alakítják az iskolaépületeket. – Mondja meg az első osztály fratellójának, hogy mindig megkaptam a verseket, amelyeket küldött, és témául vegye beszédébe, hogy dicsérje a békét és az egyetértést a város lakói között, mivelhogy egy ilyen közösség az égi boldogság megjelenítője, képviselője, mivel nincs több időm, befejezem írásomat. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – Róma, 1630. nov. 15.
„Nagyon vártuk a feleletet, amit írt Atyaságod, hogy elküldi azt a legutóbbi postával, amelyet ha megkapott a Vicere titkárától, mert ha szándékunk szerinti lesz, azonnal ott lesz a készpénzzel Sig. Marchese di S. Vito és ha az ottani urak a tanyabirtok árába bele akarják foglalni a Sig. Duca de Poli évi járadékát is, lehetséges, hogy a hitel harmadát jelenti készpénzben, ezek folytán mind a Vicerét, mind a ministroit megilleti a hála, legyen rajta minden igyekezettel, és feleljen nekem minél előbb. – Ami pedig P. Gio Battista di S. Teclát illeti, kétlem, hogy meg fog nyugodni Posillipóban, amiként sem Firenzében, sem Genovában és semmiféle más helyen nem volt nyugodt, én azt szeretném, ha mindkét házunk ott Nápolyban két-két személyt a humán ismeretekben képeznének ki, ahogyan előírják a mi Konstitúcióink és nem mindnyájan lennének elfoglalva munkálkodással, fizikai munkával, és ha minden szorgalommal azon lennének, hogy jó írású és számtant tanító egyéneket képeznének ki és azalatt a négy év alatt, amióta elutaztam Nápolyból, senkit sem sikerült arra felkészíteni, hogy szép írású és egyszeregyet tanító mester legyen, ennélfogva fr. Gio, aki most kénytelen volt ott szolgálatot teljesíteni és teljesít most is, amiért is a jövőre gondoskodjék erről a két dologról. – Ami pedig a könyveket illeti, az volna rendjén, ha minden háznak megvolnának a saját könyvei a katalógussal, igen, szükség esetén kölcsönadhat egyik ház a másiknak egynéhány könyvet, de mindig szigorúan bejegyezve a napot, hogy mikor adták kölcsönbe, hogy tudni lehessen, hogy melyik házé. és hogy annak idején visszaadhassák. – A novíciusok mesterének, P. Stefanónak a jövetelével a Duchesca ház számbelileg csak kevéssel népesebb, mint a római ház csak az a baj, hogy itt többen vagyunk, de kevesebb az alamizsna mint ott. Az Úr szaporítsa meg, hogy segíthessenek rajtunk. Nem tetszik nekem, hogy Vito novícius annyi gondot okoz nekem, lehetne ott is kezelni talán, írok efelől a P. Provinciálisnak és mondja meg neki, hogy ne írjon többet erről, hanem beszélje meg vele. Óh mennyire megvigasztalódnék, ha azt láthatnám, hogy ez a két ház adósság nélkül van, kérem az Urat, adja meg nekem ezt a vigasztalást, kegyelmet. – Ha majd alkalom adódik Padron Antonióval, küldhetnének két hordó bort Torre del Grecoi termésből és másik kettővel abból, amilyen a Spir. S.-to házban van, vagy ha tudják, hogy honnét való és aztán majd egy más alkalommal újra küldhetnek négy másikkal. – Ami pedig a S. Biaso ereklyéket illeti, mindent elkövetünk, hogy birtokunkban legyen az autentikus irat és remélem, hogy már a következő postával küldhetjük is, ha már a mostanival el nem megy, aztán majd fogok szerezni egy másikat a Spir. Santo ház számára, rajta legyen, de ez a mostani a Duchesca házé lesz. Itt Istennek hála, mindnyájan egészségesek vagyunk, de még mindig rendkívüli nagy félelemmel a pestis miatt, ahogyan látja a postával megküldött rendeletből. Az Úr mentsen meg bennünket az ő irgalmasságából hasonló csapásoktól és áldjon meg bennünket.” – Róma, 1630. nov. 15. – „Itt azt beszélik, hogy békét kötöttek, a katonák mind szétszóródnak azokon kívül, akik Flandriában maradnak, és mindegyik haza akar térni otthonába, és aggasztó, hogy nem hordják-e szét a pestist mindenfelé és mivel a nápolyi királyságból sokan vannak, ezért aztán nem lehetnek biztonságosan az ottaniak a veszélytől. Az ereklye megy a jelenlegi postával fr. Nicola Maria szorgalmatosságára.”
„Nagy nyeremény volna számunkra, ha el tudnánk cserélni azt a helyet valamelyik másik várossal, mert sehol sem lehet rosszabb sorsunk, mint ott. Legyen rajta Atyaságod, hogy mindnyájan fegyelmezetten viselkedjenek, ne adjanak alkalmat arra, hogy rosszat beszélhessenek rólunk és lassankint hagyjanak fel a világiak gyóntatásával. Iparkodjék megtudni, hogy ami elrendeződik, mi szerint tárgyalnak ők és majd mi is elrendezzük a dolgot.” – 1630. nov. 16.
„Nagyon örülök annak, hogy a Genovában töltött idő alatt alkalma volt a M. Rev. P. Santinitől tanulni, akinek nevemben is fejezze ki tiszteletemet és mondja meg neki, hogy én különleges kötelezettséget vállalok magamra azért a megkülönböztető szeretetért, amellyel felkarolta a mi fr. Francescónkat és jelenleg önt, ami a miséket illeti, amiket ő ajánlott fel viszonzásképpen a könyvekért, amelyeket ingyen juttatott és magamra vállalom a kötelezettséget és minden mást, amit ő kívánna tőlem. Hogy V. R. Rómába jöhetne, írtam P. Ilarionénak, megjegyzem, hogy itt igen szigorúan mennek a dolgok és igen nagy nehézséggel a szerzetesek szempontjából az engedély megadását illetőleg, úgy gondolom, hogy őellenük hozták a legszigorúbb intézkedéseket, szigorúbbak mint a világiakkal szemben. Kérjük mindnyájan az Urat, hogy őrizzen meg mindenkit azokon a részeken, tájakon és itt is mentsen meg bennünket a járványos betegségtől, bajtól és áldjon meg bennünket mindig.” – Róma, 1630. nov. 16.
„Nincs a házban egy tenyérnyi szövet sem pedig felesleges ruha és így megmondhatja a fr. Gio Battistának, hogy ezen a héten várok Arpinóból és akkor majd segélyezni fogom. Fr. Lorenzo nem mehet Poliba az újabb intézkedések értelmében, azért hát tartsa ott mindaddig, míg intézkedést nem kap. – Azt az illetőt, aki apáca akar lenni, Sig. Cosimo segélyezi a társulatiakkal, ahova be akart lépni, így Atyaságodra nincs szükség. – Nem tudom, hogy mit akarhat Sig. Don Pietro Blasco, gyakran itt jár nálunk. – Én nem vonom kétségbe, hogy Atyaságod nem fizet rendesen, amikor pénz kerül kezei közé, de szeretném, mint ahogyan én is elintéztem az adósságot, amit ott Frascatiban vállaltam magamra kifizetvén Sig. Roselininek ezer scudit nagy nehézségekkel, a meszet és egyéb dolgokat, úgy hogy nem kötelességem adni valamit annak a háznak számára, Atyaságodnak lett mindenkivel számlája, hátára vette ezt a terhet, ami nekem igen sok gondot okoz és nehéz órát, amiért is azt szeretném, ha minél előbb kifizetné az adósságokat, hogy senki se jöjjön hozzám mondván: padre pagatemi, atyám fizess, ezért hát minden igyekezettel legyen rajta, hogy intézze el. – Ide jött Pallotta orvos felesége, hogy ajánljon valakit a Nazarenóba, de már igen sok kardinális részéről itt jártak a Rota ügyhallgatói, hogy helyeket biztosítsanak, így tehát ez alkalommal nincs reménység. – Nem tudom, hogy tudja-e, hogy a nagyobbik somarellónk elpusztult Poliban és most nincs más mint a fehér, amely most a questálásnál szolgál, itt van a tonhal hordóban, a préselt bőr, a papír stb, ami elszállításra vár. Szolgálatot tettem Sig. Aristotelének, a házban adtam neki szobát, engedélyt kellett neki szereznie írásban, hogy itt lakhatik, ez megint valami új dolog, ha Atyaságod Rómába jön, mindnyájunknak vigasztalására lesz és tárgyalni fogunk arról, hogy hol és hogyan legyen a templom építésének a kezdete. Ezeket akartam megírni jelen levelemben.” – Róma, 1630. nov. 16. – „Lehetséges, hogy Sig. Manilio nem érti ezeket a szavakat: »?sicut et nos dimittimus debitoribus nostris«, és hogy Isten szerelméért, aki feláldozta érte életét és jó hírnevét, ő nem akar megbocsájtani felebarátjának?”
„Küldjük a hordóban a tonhalat annak az ottani háznak a somarellójával, amelyet fr. Giacomo hagyott itt és még egyéb dolgokat is küldünk és még ha másvalamire is szüksége volna, jelezze, higgye el, hogy itt alig folyik be valami alamizsna, csodálkozva láthatná, hogy itt vagyok egy darab szövet nélkül, hogyan fogok a télre ruhákat készíttetni, adósa vagyok a ruhakereskedőnek, pedig már kifizettem negyven scudit, a másik kereskedőnek körülbelül a másik negyven scudit, Atyaságod rendeljen el ott imákat a szentséges Szűz Anyához, hogy eszközölje ki, hogy kifizethessük az adósságainkat. – Mondja meg fr. Lorenzónak, hogy készítsen egy tervet a templomra, mint ahogyan voltak az előbbi tervek az út felőli részre és minél előbb küldje el nekem és ha még van egy másik is, azt is küldje el és ha lesz pénzük, vásároljanak meszet, hogy legyen készletben a templom építésének a kezdetén, hogyha az úr egészségben megtart, szeretnék azon ott lenni. A jelenlegi postással küldje el nekem fr. Bernardo szerszámait, a vésőket, semmi ne hiányozzék, mert akkor nekem kellene megvásárolnom, márpedig pénzem nincs hozzá. Még azt is üzenje meg, hogy a dormitorio ablakai és ajtajai készen vannak-e. Másra nem emlékezve kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – Róma, 1630. nov. 19. – „Tartsa a házat és a dormitoriót nagy rendben, mert amennyiben oda érkezik a Sig. Prencipe de Poli, aki egész biztosan jönni fog és akkor meg akar nézni.”
„Nem tartom helyesnek, hogy a novíciusok iskolai tanulmányokkal foglalkozzanak, legalábbis az első évben, mert így nem sajátítják el a noviciátus szándékát és rendeltetését, erről írok majd néhány sort a P. Ministrónak, hacsak rendkívüli szükség nem adódik elő, a novíciusokat ne kényszerítsék, hogy iskolai dolgokkal foglalkozzanak és Atyaságod sohase hagyja el a konferencia beszédet a »capitulum culparum« alkalmával és a novíciusokhoz tartozó napi rendszeres foglalkozások végzését megtartván ilyen eredmény elérésére rendelt szánt órákat és legyen rajta, hogy a novíciusok szívéből, a nápolyi novíciusok szívéből kitépni, szakítani a szülőföld szeretetet, a honvágyat, mert máskülönben sohasem fogják megszerezni a szerzetesi tökéletességet, amellyel megszerezhetjük hazánkul a mennyországot, amely mégis csak más mint Nápoly. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – Róma, 1630. nov. 23. – „Mondja meg P. Carlónak, hogy más alkalommal fogok neki válaszolni.”
„A Norciából jött fratellókat illetőleg az az intézkedésem, hogy maradjanak ott, míg meg nem szerezzük az engedélyt, adjon valami munkát, elfoglaltságot fr. Marcellónak ott, így pl. gondolnám, hogy a kezdők iskolájában hogy ott segítsen, vagy ha más nem lehet, segítsen a kertben, ami azonkívül, hogy jó elfoglaltság a melankólia ellen, még azonfelül az egészség szempontjából is igen jó. – Mondja meg P. Franciscónak, hogy most mivel nincs arra időm, nem írok neki, nagyon jól teszi, , ha kitart a penitenciatartásban, ő maga tudja, hogy mennyit érdemel és amikor szobájában tartózkodik, végezzen lelkigyakorlatokat és ha meg tudja tenni, hogy bánja az elmúlt életét, nagy dolgot cselekszik, hogy megnyerje az Isten bocsánatát, minden fájdalmak feletti fájdalmat, bánatot akar és a múltban erre nem gondolt, nem törődött. – Ugyanezt felelhetem kevés módosítással P. Matteónak, mivelhogy nem tud parancsolni, hát akkor tudjon engedelmeskedni, amit tegyen meg lelke érdekében. Nem értem, hogy mit akar azzal mondani, hogy kert mögött kecskelegelőt létesített. – Annak idején ms Paolo követ talált a saját földterületén, amit majd annak idején fel lehetne használni a templomépítéshez. – Én nem vásároltam meg fr. Bernardo számára a szerszámokat és ma érte jöttek Frascatiból és valószínűleg elküldöm neki holnap reggel a S. Salvator postás által. Ger.mo hasonlóképpen megérkezett, ha ma reggel jött volna, vagy délelőtt, elküldtem volna azt Nápolyba, mivelhogy egy valaki indult oda, egyébként meglátom majd, hogy itt fogom orvosoltatni. Másra nem emlékezvén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – Róma, 1630. nov. 23.
„Mindezideig nem kaptam jelentést, referátumot a sommai ügyet illetőleg, ezzel a postával írok a Sig. Capograssónak válaszul egyik levelére, aki azt gondolta, hogy ha jelenleg négy személy kerülne oda, amit semmiféle módon sem tudnánk teljesíteni és ha ő a házat akarja odaadni az operáriusoknak, azt megteheti, amit írtam a P. Provinciálisnak, hogy ők nem kívántak mást, hogy vegyük birtokunkba azt egyelőre, aztán majd a mi helyzetünknek megfelelően küldhetjük az operáriusokat és az említett Sig. Capograsso írja nekem más alkalommal pedig mondta, hogy a hatóság évi 200 scudit, vagy dukátot adna segélyül, amit alig tudok elhinni, mivel hogy a helység igen szegény. – Ami pedig fr. Gio Paolo di S. Carlo fogadalomtételét illeti, amit a jövőre vonatkozólag is nagyon meg kell jegyezniük és jól teszik, ha megtartják a szabályok előírását, hogy az összes fogadalmasok véleményét ki kell kérni, hogy semmi zúgolódás, mormogás ne legyen a fratellók részéről, bárcsak a múltban is ezen rend szerint lettenek légyen a fogadalomtételek, ami legyen kedves az Úr előtt. – Ami a zeneiskolát illeti, egy próbát akartam itt eszközölni: egy fiatal franciával, aki eléggé közepes tehetség és elég jól viseli magát, de gyanakszom, hogy kitart, mert a muzsikusok természete, hangulata nagyon változékony, nagy állhatatossággal kéri a mi habitusunkat, mindezideig csak ebédet adtam neki és úgy gondolom, hogy jövőre fizetést adok neki, értesítsen engem előzőleg, hogy ki akar ide jönni, hogy milyen feltételekkel és hány iskolást tud tanítani. – Odaadtam a levelet Sig. Duca de Polinak, azaz Prencipének, herceg fiának, aki éppen Rómában volt, aki itt várja a feleletet, mert a Marchese di S. Vito itt van 25 vagy 30/m scudi készpénzzel, hogy odamenjen és majd meglátja, hogy mit lehetne tenni az említett Sig. Duca de Poli életjáradékát illetőleg. – Megkaptam a drapp mintákat és elküldtem szerdán Narniba, várjuk most a feleletet, várom a száz poharat és a nagy fedettes edényeket. – Fr. Francesco Romano és a másik Francescót illetőleg nem fog hiányozni majd a maga idejében a tartozás, a kötelezettség. – Azt gondolom, hogy a novíciusok jól vannak ott, jobban mint a Pusilippón, de nem szabad őket elvonni a sajátszerű elfoglaltságuktól, iskolába se küldjék őket mindaddig, míg jól meg nem nevelődtek. – Ami pedig az egyes házak könyveit illeti, készíttessen a Dochesca ház részére írásos lapokat, amelyekre ezeket írassák föl: »della libraria delle scuole pie della Dochesca«, - (a duchescai piarista rendház könyvtáráé), így aztán nem egykönnyen kallódhatnak, veszhetnek el. – Ami pedig a novíciusok beöltöztetését illeti és a fogadalomtételt, a jövőre vonatkozólag tartsák meg ott a konstitúciók előírását, mert csak így lehetünk nyugodtak, főként néhány ottani vidékről való növendékkel, akik rosszindulattal, nem jó szívvel akarnak máshol lenni, csak Nápolyban, értesítsen arról, hogy a királynéasszony elutazott-e? – A római Vicegerentének, nagy értékű prelátus, akit a Pápa is nagyra becsül, van ott egy unokaöccse orvos, akit az előző kormányok értékeltek, azt óhajtja, hogy most is legyenek, akik pártfogolják, ha szükséges volna, hogy támogassa, a Vicáriusnak a Sig. Regentével rendezze el azt. Ezeket akartam megírni ez alkalommal.” – (Róma, 1630. nov. 23.)
„Ami pedig az alamizsnát illeti, legyen egy kassza, amelyet két kulccsal lehet zárni és benne egy könyv, amelybe gondosan beírják a bevételt és a kiadást, és minél előbb rendezze el, mert így jobb ez mindenki számára, mindenki szempontjából.” – (1630. nov. 23.)
„Ami a templomi és a sekrestyei felszerelést illeti, minthogy mi szegénynek vagyunk és ha valami hiányzik, hiányzana, aligha tudjuk újból beszerezni, ezért hát tartsák meg a rendelkezést, ami még Narniban készült, hogy excommunicatio terhe alatt az elöljáró semmit sem kölcsönözhet ki Róma engedélye nélkül. A jövőben hetenként egyszer írjanak, hogy válaszolni tudjak minden levélre.” – (1630. nov. 27.)
„Én biztosra veszem, hogy P. Castiglia távollétében olyan megértést tanúsít a házbeliekkel, hogy mindenki szeretettel és én aversióval, eltávolodással viselkedik, éppen ezért szükséges, hogy mindenkivel szemben olyan szavakat használjon, amelyek a szeretetről tesznek bizonyságot és hogy amit mond, amit tesz, minden az ő javukat szolgálja, hogy annál nagyobb bizalommal tudjanak jönni kibékülni és gyónni önhöz, így megnyeri valamennyiüket a jövőre, legyen rajta, hogy mindazt érezzék azok, ami a mi szokásunk és P. Castiglia is, ha majd hazaérkezik. – Ha netán akadna ott egy olyan nyomtatott könyv, amely Verovio példáit tartalmazza és formás kiadásban finom írással a legelső alkalommal küldjék el nekem, ezeket akartam a jelen soraimban megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” –(Róma, 1630. nov. 27.)
„Olvastam levelét, amit a házi életről és az iskoláról ír, nagy vigasztalásomra van, hogy mindnyájan szent békességben vannak és jól viselkednek, a rekreáció idejében ne egyenek semmiféleképpen sem, még a lazább szerzetekben sem tesznek ilyesmit, olyan hiba, mulasztás lenne, amelyből lassankint szokás fejlődne ki, kötelességszerűen kérnének ezt vagy azt, ezért hát amikor jónak látja az elöljáró csinál ad valamit a rekreáció idején adja az asztalnál, és nem asztalon kívül és a rekreáció idejében, vagy énekelnek, vagy megtárgyalják az asztalnál olvasott dolgokat, vagy pedig megbeszélik a dolgot, amely az iskola szempontjából előnyösebb, hasznosabb, vagy pedig megbeszélik a mise szertartásait, hogy a rekreáció hasznos legyen a lélek számára és az asztali étkezés a test számára, mivel máskülönben akadályozná a lélek felüdülését. Az Úr adja meg mindnyájuknak az alázatosság szellemét és áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. nov. 28.) – „Mondja meg fr. Gio Battistának, hogy hamarosan küldöm neki a beszédet és mondja meg Sig. Aristotelének, hogy a püspök várja őt a napokban és akkor majd szolgálatára leszek.”
„Ami a sommai dolgot illeti, mint ahogyan most nem akarják az iskolát, nem jól jön ki, nem lenne helyes dolog most valakit odaküldeni a borszerzés érdekében, sokkal jobban visszatetszene nekem, nagyobb nehézséget okozna, ha iskolát kellene ott nyitnunk, amikor olyan nagy hiányunk van emberekben és ha nem lenne betiltva a közlekedés Carcaréból Genovába, odaküldtem volna gyóntatónak P. Domenicót, aki jegyző volt Savonában és szívesen elengedtük volna, hogy segítségére legyen annak a háznak, de a felsőbb iskolák számára nem tudok személyeket küldeni Rómából és szükséges, hogy a p. Provinciális intézkedjék, ahogy írtam neki. – Hallom, azt mondogatják, hogy S. Agatában és Nocera di Paganiban néhány világi pap iskolát nyitott Kegyes Iskolák néven, ott a Bréve, jelen levelemmel küldök egy aláírt példányt, mintha maga a Bréve volna, bemutatván nekik, szüntessék meg azonnal legalábbis a titulust, és nem a tanítást, amit mi nem tilthatunk meg, ami pedig a S. Agostino laikus fratellóit illeti csuklya nélküli fratellók, beszélni fogok erről monsignore Fagnanóval és majd meglátjuk, hogy mit lehet tenni. – Ami pedig a Sig. Duca de Poli ügyét illeti, itt nem várunk mást, mint a feleletet, mivelhogy atyaságod azt írta, hogy a pénz készen áll arra, hogy odavigyék és most, hogy a magyar királyné asszony elutazott, talán alkalmasabb lesz az idő a válaszra minél előbb, a következő postajárattal el fogom küldeni a levelet, amikor kezdődött a Sig. Duca de Poli pensiója és ha majd ő kapni fog valamit, meg lehet tudni, hogy mennyi a hitelösszeg. – Nagyon örülök annak, hogy ott sokan foglalkoznak a szépírással és az egyszeregy fokú számtantanítással, mivelhogy nagyon szükséges ezeknek a gyakorlása itt a mieinkek között, nagyon elkelne, ha a klerikusok is foglalkoznának a szépírás elsajátításával és legalább a télen egy fél órát áldozhatnának arra ebéd után és még inkább még este, hogy gyakorolják. – Valahányszor csak alkalmam adódik erre Padron Antonio útján mindig küldhetnek bort, mert csak néhány hónapra való készlet áll rendelkezésünkre és ami még rosszabb, hogy nincs alamizsna adomány. – Remélem, hogy nagy tiszteletben tartják S. Biaso ereklyéit, hogy sok kegyelmet nyerjenek közbenjárására, mert ez valóban a szent ereklyéiből való, és a pápa külön kegye folytán a kardinális a San Lorenzo fuor delle mura sacrariumából vette ki, ahol annyi kiváló ereklyét őriznek. – A Luccából való ifjút illetőleg, aki szandálokat tud készíteni, legyenek segítségére, amennyire lehetséges, hogy valami álláshoz jusson, nem lenne felesleges dolog, szorgalmazza, hogy a mieink közül egynéhányan tanulják meg a készítés módját, télen nagyon jó lesz a házban, hogy melegen és szárazon tartsa a lábat, nyáron pedig nagyon jó utazásra, a járás-kelésre, emlékeztetem az üvegpoharakra és a »cupolette«-re, mert itt nem tudják olyan jól készíteni. – A következő néhány sor, amelyeket önnek írok, lelkiatyai szeretettel és szívvel írom, aki éppen úgy kívánom önnek az igaz jót, akárcsak saját magamnak. Azt hallom, hogy csak ritkán van jelen a közös imákon és nem szorgalmazza azt, márpedig az az egyetlen és elengedhetetlen eszköz arra, hogy megnyerjük Isten irgalmasságát, a próféta szavaival élve: »Benedictus Deus qui non amovit orationem meam et misericordiam suam a me«, ha tehát valami hanyagság, mulasztás volt, legyen rajta, hogy minden buzgósággal hozza helyre a mulasztásokat és mint elöljáró, járjon elő jó példával az alattvalók előtt és buzdítással, sokkal többet ér el egy jó példaadással, mint sok szóbeszéddel és ezt tegye meg, hiszen fiatal és egészséges. – Arról is hallottam, hogy az asztalnál gyakran él rendkívüli ételekkel, ami nem vezet jóra, nem jó példaadás, minthogy egészséges, amit ezzel mondani akarok, azt a külső dolgokra értelmezem, ezért hát atyai szeretettel figyelmeztetem, nem akarom ezzel a belső dolgokat érinteni, remélem, hogy a házbeliek mindnyájan a legjobb felkészültséggel várják az Isten büntetését, a pestist, lehetetlennek mondják, hogy Nápoly megmeneküljön, mert a csekély gondoskodás, őrség, vigyázás folytán ott van a könnyű lehetőség, hogy tengeri úton jut majd el a baj oda, tudom, hogy Barberini kardinális felszólította a várost, Nápolyt, hogy nagyobb őrségekkel lássák el, mivelhogy nyolc-tíz hajó indult el Livornóból, ahol a hírek szerint pusztít a pestis és Nápoly felé indultak, vagy pedig keletre. Én magam itt, jól lehet a legnagyobb körültekintéssel vannak, mindent elkövetek, hogy legyünk felkészülve, ha netán a járványos betegség felütné a fejét, amit kételkedve fogadnak ugyan, lehetséges, hogy eltűnik csak rövid ideig tartó lesz, mindazonáltal igen nagy tévedés lenne, ha jó előkészület nélkül találna bennünket a halál, mint atya küldöm ezt a figyelmeztetést, aki az igazi jót, a valódi jót kívánja, és nem szűnök meg imádságban kérni az Urat, hogy mind ott, mind itt adja meg a kegyelmét, hogy tudjunk arra felkészülni, hogy bármit is küld reánk, fogadjuk az ő kezéből és aztán majd áldásban részesít bennünket mindig.” – (Róma, 1630. nov. 30.) – „tegnap este, csütörtökön, nagy népsereg lévén a Piazza Navonára, 22 óra tájban az égbolton megjelent, feltűnt egy kettős csillag mindenkinek a nagy csodálkozására, nézte mindenki míg lassankint egyesültek, aztán eltűntek. Legyen az Úr irgalmassága ezzel a várossal, a mieink közül ketten voltak ott.”
„Megkaptam a Verovio-féle példák gyűjteményét, de nem azzal a finom kézírással, amellyel én gondoltam, itt volt Sig. Marco Tulio da Core, nem akarta igénybe venni a mi felajánlásunkat, minthogy van egy testvére Rómában viszonylag kényelmes otthonnal. Mindnyájunkat igen megrendített Sig. Medico Pallotta váratlan halála, az Úr fogadja be őt a mennyei dicsőségbe, eddig is megtettük, ezután is megtesszük, hogy imádkozni fogunk lelke üdvéért. Köszöntse nevemben az egész házat és mondja meg fr. Gio Battistának, hogy az Úr küldte Frascatiba általam, hogy hozza helyre az első iskolát nemcsak az emberi ismereteket illetőleg, hanem az Istenfélelemben is és legyen rajta, hogy meg ne hiúsítsa ezt a küldetést, a belehelyezett bizalmat úgy annyira, hogy az ő gondolata ne legyen más, hanem csak egyedül az, hogyan tudná ezt a feladatot a legjobban megvalósítani, ami számára igen nagy érdem lesz, az iskolások számára pedig nagy előrehaladás, írok majd neki, amikor majd megküldöm neki a beszédet. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. dec. 2.)
„Mindnyájunkat igen kellemetlenül érintett a köztársaságot érintett szerencsétlenség híre, imádságban kérjük az Urat, hogy fordítsa el büntető kezét, itt Istennek hála mindnyájan nagyon jó egészségnek örvendünk, noha a félelem nagy, hogy egyszer csak majd ide is eljut a pestis és mivelhogy Firenze határában olyan sokan vannak, akik éheznek, szeretnének átjönni az Egyházi Állam területére és nem hagyják őket bejönni, azt mondogatják: éhségtől halunk meg, ami olyan nagy, hogy öljetek meg bennünket és egyesek azt mondják, hogy nem akarnak elvonulni, ezért aztán félő, hogy különböző utakon nem fog-e megjelenni a baj, amitől mindeddig ment a város. – Szeretnék tudni valamit a mi régi barátunkról Bagnacavallo minoritáról, alkalomadtán látogassa meg, és kérje meg, hogy írjon néhány szót saját kezűleg mindnyájunk vigasztalására. – Ami a csomagot illeti, amiről azt írja, hogy hozzám küldte, hogy Szicíliába irányítsam, nem kaptam meg, ha ideér, azonnal küldöm az első szombaton, amikor rendszerint indul a küldönc Rómából Nápolyba és Szicíliába, írja meg nekem, hogy hol kapott szállást, miféle foglalkozást végez rendszeresen, hogy miféle megelőző óvintézkedéseket tettek ott a pestist illetőleg, főként azokkal, akik betegápolással foglalkoznak, én mindig válaszoltam leveleire, valahányszor a posta indult Velencébe, ezért hát ha eljut a postára, mindig találni fog válaszlevelet, jól lehet össze szokták gyűjteni Sig. Procurator Raynier Zeni házában. – Ami pedig a klerikus szentelését illeti, amiről azt mondja, hogy már nem messze van, hogy befejezze a noviciátus első évét, nagyon jó lesz, hagyjuk, hogy ez az annyira nyomorúságos időnek az a csapása elmúljék, aztán majd remélem, hogy tavasszal két atyát tudok küldeni, hogy nézzék meg Anconát Sig. Giuseppe Cinquevie sürgetésére, minthogy az a város lépcsőfok ahhoz, hogy Velencébe érjünk, Trieszten át Németországba, Dalmácián át pedig keletre. Az Úr irányítsa a mi ügyeinket az ő nagyobb dicsőségére és áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1630. dec. 7.)
„Olvastam legutóbbi levelét, hogy valakit fogadalomtételre bocsássanak, őrizzék meg, tartsák be a rendet, amely mindenki számára elő van írva, akik fogadalmat tesznek a jövőben és minden negyedik hónapban scrutiniumot kell tartani a novíciusok felett, és ha netán olyan akadna, akivel nincsenek megelégedve, küldjék el azonnal, nehogy rossz példát adjon a többieknek és ha fr. Gio Paolónak még nincsenek meg a szükséges fogadalmai, legyen türelemmel, és legyenek segítségére szeretettel, hogy más szerzetbe léphessen, az semmiképpen sem jó, hogy amint hallatszik, hogy pénzzel akarja pótolni ezt a hiányt, ami egy örökös megbélyegzettség lenne, mert jobb ha kevesen vagyunk és fegyelmezettek, mint sokan és fegyelmezetlenek és ha engedelmeskedtek volna az én intézkedésemnek, kivetkőztették volna, amikor én elküldtem Rómából annyi késedelmeskedés nélkül. Más írnivalóm nem lévén kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. dec. 7.)
„Én nagy bizalommal vagyok atyaságodnak az eljárási módszerében, amellyel gondozza, neveli a novíciusokat, a noviciátustól függ a szerzeteseknek a jó alakulása, fejlődése, legyen rajta, szerettesse meg velük nagyon a szent alázatosságot, csak úgy fognak nagy biztonsággal előrehaladni. Ami azt a könyvet illeti, amelyet kér tőlem, ha megírta volna részletesen az író nevét, akkor elküldtem volna, meglátom, hogy ilyenfélét fogok valahogyan beszerezni. Nem tudom, hogy ott megvan-e P. Sancio könyvecskéje az alázatosságról, nagyon alkalmas a novíciusok szempontjából, ha nem volna meg, küldök mindegyik novícius részére. A novíciusokat illetőleg hivatalos látogatás és scrutinium legalább kétszer legyen évente, erről még írok a P. Provinciálisnak is. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. dec. 7.)
„Ami Sommát, a letelepedési kis helyet illeti úgy hallom, hogy nincs biztos templom sem alkalmas ház, ami megfelelő volna szerzetesek számára, ami nélkül az iskola sem mehet úgy, amint én válaszoltam Sig. Carlo Capigrassinak és a P. Provinciálisnak is és amiként Bisignanóban is meg kellett várni, míg el nem készült a szükséges épület, hasonlóképpen kell intézkedni Sommában is, ezért intézzék el az összes más nehézségeket is, amelyek fennállnak és még majd adódnak, azt hiszem, hogy sok tennivalójuk lesz. – Ami pedig fr. Paolo fogadalomtételét illeti, ha engedelmeskedtek volna, ahogyan, amikor intézkedtem, hogy küldjék el, most nem volnának ezek a nehézségek, ezért vele is valamint a többiekkel is, akiknek fogadalmat kell tenniük, tartsák meg a scrutinium rendjét, még a novíciusokat illetőleg is legalább kétszer egy esztendőben, azért, hogy még fegyelmezettebben éljenek és amennyiben szükség van valamelyik novícius munkájára, csak legyenek szerények, végezhetnek szolgálatot, amiként tesszük itt Rómában. – Ami pedig Sig. Duca de Poli ügyét illeti, ő írni fog atyaságodnak az időt illetőleg, amikor majd esetlegesek lesznek a pensiók, hogy tárgyalhasson azokkal az urakkal, akik beleszámítják a vételárba saját hasznukat, jó jutalomban fognak részesedni és itt az ő veje 25-30 ezer scudival rendelkezik a bankokban, aki kifizetné a fent említett beleszámított hasznokat és úgy hallatszik, hogy a tanyai birtokok után nincs bevétel a vásárló számára, hanem csak egyedül a hűbérbirtok. – Sokan zaklattak engem, akik azt óhajtják, hogy fiaik kerüljenek haza Nápolyba és azt látom, hogy egyesek meghaltak, ahogy odaérkeztek és egész sajátságosan kellemetlen P. Pietro Antonio esete, semmiképpen sem engedhető meg, hogy most odakerüljön, hiszen csak most kezd szerzetesi módon élni, eddig csak a szerzetei ruhát viselte. Köszöntse nevemben fr. Matthiát, akiért imádkozunk és ugyancsak a beteg fr. Stefanóért. – Ami pedig fr. Francesco Mariát vagy a két Francesco Máriát illeti, akik Norciából jöttek, figyelmeztesse őket, hogy alkalmazkodjanak, amennyire csak lehet és az egyik nagy előrehaladást tenne az írásban, ha az Isten megadná neki azt a kegyelmet, hogy ilyen lelkületű lenne. – A múlt héten írtam egynéhány dolgot, főként az imádságot illetőleg, ami nélkül lehetetlen Istennel jóban lenni, mivelhogy ez annyira szükséges az embernek belsőleg, mint az étel az embernek külsőleg. Az Úr adja meg mindnyájuknak a kegyelmet, hogy lelkileg jól felkészülhessenek a csapásra, amelyre rettegve nézünk, ami, úgy látszik, hogy nem hiányzik sem Rómában, sem Nápolyban. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1630. dec. 7.)
Rendelkezés, hogyan végezzék a scrutiniumot a ház fogadalmas tagjai, ahol olyanok tartózkodnak, akiknek fogadalmat kell tenniük, valamint a novíciusokat illetőleg. Atyánk 1630. dec. 7-én kelt levelében írta a következő rendelkezéseket: „A fogadalomtétel idején az illető háznak összes fogadalmasai részt vesznek a scrutiniumban, ahol lakik az, akinek fogadalmat kell tennie és ha a kétharmad szavazat kedvező, akkor fogadalomra kell bocsájtani az illetőt, máskülönben kizáratik a fogadalomtételből. A novíciusokat illetőleg, ha nem is minden negyedik hónapban, legalább minden hat hónapban legyen scrutinium, hogy mindegyik szorgalmasabb legyen a szabályok megtartásában. – (1630. dec. 7.)
„Sommában nemcsak a dominikánusok, hanem a másik négy konvent elöljárói is kérvényt nyújtottak be a »Congregatione de regulari«-hoz, hogy az Apostoli Bulla értelmében akadályozzák meg, hogy kegyes iskolák letelepedést nyerhessenek Sommában, ezt a kérvényt megmutatta nekem Mons Fagnano, hogy engem informáljon a mi részünkről illetőleg, biztosítottam, hogy amíg az öt elöljáró közül egy is ellenünk van, addig a mi szerzetünk meg nem telepedik Sommában és hogy megszűnjék ez a nehézség, nem teszek egy lépést sem, mert ez a Communitás feladata ha akarják a mi szerzetünket, akkor vigyék a Congregatioba az említett öt elöljárónak a hivatalos beleegyezését, hogy vonják vissza az előbbi dekrétumot és hogy ott megtelepítsük szerzetünket, annak előfeltétele az, hogy várakozzunk mindaddig, míg lesz elég számú alkalmas egyénünk és pillanatnyilag csak annyit akarunk, hogy szerezzen területet, nem találom szerencsésnek mindaddig odaküldeni embereket, míg eleget nem tettünk a kötelezettségeknek Campiban és Bisignanóban és másutt, és akkor is nem kell addig elfogadni, míg alkalmas épületet nem biztosítanak, ahol a mieink mint szerzetesek élhessenek, mert a világiak számára épített házakban semmiképpen sem lehet azt úgy elrendezni, hogy a mieink úgy lakjanak, mert máskülönben sohasem építenének más épületet, mindaddig pedig várni fogunk és meglátjuk, hogy miképpen fogják helyreigazítani a Kongregáció dekrétumát. – Megküldöttem egy Brévét aláírottan, hogy bemutathassák a papoknak Nocerába, nagyobb biztonság kedvéért küldök egy másikat. – Ami pedig a S. Agostino harmadrendieket illeti, a jövő hétfőn fogok tárgyalni Mons. Fagnanóval és majd meglátjuk, hogy mit lehet gyorsan intézni. – Ami pedig a Sig. Duca de Poli ügyét illeti, ha elküldötte a múlt héten, hogy megtudja az ő pensiójának az idejét, azért hát atyaságod ne hanyagolja el, hogy minden szorgalommal járjon el ebben a kérdésben. Legyen rajta, hogy legyenek sokan, akik tanulják gyakorolják a szépírást, az egyszeregy tanítását, amire igen nagy szükségünk van és hasonlóképpen legyenek legalább ketten abban a házban, akik a humán tanulmányokat végezzék el, hogy legyen szükség esetében, aki tudjon helyettesíteni az iskolában és hogy képes legyen Nápolyon kívüli más iskolákba is menni, helyt állni és nincs közös stúdium a mi fratellóink számára, mint ahogyan van a Római provinciában és a Genovaiban, ami nagyon üdvös lenne, ha lehetne kiterjeszteni egyéb helyekre is, mivel mindig abban reménykednek, hogy én majd küldök ebből a provinciából embereket, ami nem fog sikerülni, mert nekem itt igen nagy szükségem van mindenkire, más részeken jobb a helyzet, mint abban a királyságban. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. dec. 14.) – „A levelet juttassa el Anuntiatának.”
„Mivelhogy a lakást illetőleg elég jó kényelmességben vannak, ahogy írja, tegyen úgy mint Dávid király a szent tanácsolja: »...in die mandavit Dominus misericordiam suam et nocte canticum eius«- nappal végezze az irgalmasság cselekedeteit, éjszaka adjunk hálát a jó Istennek és készüljünk a másnapra. Itt sokan irigykednek, hogy atyaságod a vértanúság állandó alkalmában van és hogy kiérdemelheti a mennyországot rövid idő alatt sok érdemmel. Nagyon tetszik nekem, hogy közömbös nemcsak a gyóntatásokat illetőleg, hanem minden más alkalomra, mivelhogy a pénz olyan, hogy minél többet szerez valaki, annál több veszélybe keveredik bele. »Beatus ille servus quem, cum venerit, Dominus invenerit vigilantem«- elégedjék meg szerény étkezéssel, ruházattal, de felebarátjának szolgálatában az Úr iránti szeretetből tegyen szert annyi szerzeményre, hogy érdemekben gazdag legyen az Isten előtt. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. dec. 14.)
„Mindaddig nem válaszoltam levelére, míg vártam az engedélyt a Pápa vikáriusától, hogy Rómába jöhessen atyaságod. P. Francescóval az egész hét ráment és nem tudtam megszerezni, nincs hát más mint türelemmel várni, P. Ansano számára sem sikerült megszerezni az engedélyt, hogy Poliból Rómába jöhessen három napra, ha írni akar, ragadja meg a jó alkalmat. – Az óra meg van javítva, a csengőt kicserélték, újólag készült egy kerék, tizenöt giuliót kell fizetni, a szerszámokat kifizettük, atyaságod rendezze vele ott a számlát. Fr. Gio azt írja nekem, hogy szükséges lenne egy gyóntató, amikor questálni megy, ezért ha P. Matthiának van engedélye, őt küldje vele és annál nagyobb érdemére lesz, mert a házon kívül az említett fr. Giovanni engedelmeskedik, akinek mondja meg, hogy most nem írok, mivelhogy nincs arra időm. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. dec.) – „Aki nem tudja jól kezelni a hordókat és az elöljáró nem néz utána, azt érdemlik, hogy egy hónapig ne kapjanak bort. Fr. Ger.mot Nápolyba küldtem, hogy orvosoltassa térdét.”
„Várom az értesítést jó bánásmódról, amiben részük volt, a beszédekről és a felajánlásokról, amik történtek a vidéken vagy a városban, ahol látogatóban voltak. – Ami a Sommabeli dolgokat illeti, ha nem vonatják vissza az aktákat, amit itt a Szent Kongregációban tett, cselekedett, nyújtott be a sommai öt mendikáló elöljáró, hamarosan utasítást kapunk, hogy hagyjuk el Sommát és itt egy prokurátor beszélt velem, hogy szeretne ellenakciót indítani, amennyire lehetséges, mivelhogy, mondja, nagy nehezen élhetnek a szerzetesek, akik ott vannak. – Ha a magyar királynéasszony elutazott az Úr áldásával, itt nem hiszik, hogy olyan gyorsan gondja legyen arra, hogy a Sig. Duca de Poli ügyét vegyék elő egész röviden tárgyalják le és nagy körültekintéssel. Ezeket akartam jelen levelemben megírni, a legutolsó postával nem kaptam levelet. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. dec. 21.)
„P. Castiglia, aki a Campidoglión volt, elutazott Frascatiba, arra gondolva, hogy váratlanul meglepi őket, nem akart visszajönni a házba, hogy igénybe vegye a somarellót s nem tudván, hogy hol hagyta dolgait, tegnap ebéd után elküldtem egyik legényünkkel egy ládikában mindazon dolgokat, amit ott találtam a szobában és most az önök legénye által küldjük a gyertyát és a nagy égőket, a fáklyákat, amik itt maradtak. P. Castiglia annyira kevés gondot fordít magára, hogy szükséges, hogy más valaki ezt intézze, hogy váltsa kellő időben és hogy azokat gondosan tisztán megtartsa, ezért rögtön csináltasson számára megfelelő alsóruhákat a küldött anyagból, amit a múlt nyáron azért küldtem, hogy készíttessen egy mantellót és nem lett belőle semmi, ha most is elhanyagolja, akkor mortifikációban lesz része, amint készen leszünk az anyagok festésével, azonnal fogok küldeni egy öltözet ruhát, hogy válthassa azt, amelyet jelenleg visel. – Olyan papíranyagot küldök, amilyet én használok, ha lenne jobb, akkor küldenék olyat, ez alkalommal kétszer öt ívet küldök. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. dec. 27.) – „A ládikában küldtem nápolyi mazsolás kalácsot.”
„Amikor Atyaságod elutazott, nem üzente meg nekem, vagy nem tudták megmondani, hogy mit kellett volna utánaküldenem és hogy hol hagyta dolgait és így ennélfogva tegnap délelőtt, Szent István napján összeszedtem egy ládikába a dolgokat, amiket abban a szobában találtam, ahol atyaságod aludt és elküldtem a mi legényünkkel és kevéssel utána egy legény ide érkezett egy somarellóval és el fogja vinni a gyertyákat, mivelhogy nem tudtuk, hogy hol van, azért nem vitte magával a mi legényünk. – Atyaságod elutazása igen hirtelen elhatározott dolog volt, így sárosan és átizzadva került haza, ha visszatért volna a házba, azonnal igénybe vehette volna a somarellót és hamarabb megérkezhetett volna Frascatiba, így talán nagyobb az érdeme, mert többet fáradott. Itt elmondták a matutinumot és énekes szentmise volt minden zeneeszköz kísérete nélkül, mint ahogyan ott volt, legyen mindig áldott az Úr. Írtam, üzentem a mi legényünk révén, hogy küldjön el valakit Albanóba a két kupáért Sig. Andrea jószágigazgató házába és hogy vigyék oda és majd idővel el lehet ide küldeni a kis hordókat megtöltve ottani jó borral a misemondáshoz. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon bennünket.” – (Róma, 1630. dec. 27.)
„Nagyon jól tudom, hogy miféle segélyre szorul az a ház, azért azt óhajtom, hogy olyasmit alkalmazzanak, ami megfelel mind a partikuláris, mind a közösségi igénynek, a múlt postával írtam a P. Provinciálisnak, buzdítván őt, hogy hajtsa végre az orvoslást, amit ő nekem javasol... szükséges lesz, hogy atyaságod segítse, tegye meg, remélem, hogy még a jövőre is kiható intézkedés lesz. Ezeket akartam megírni.” – (Róma, 1630. dec. 28.)
„A mai postával kaptam atyaságodtól három levelet, amelyekre feleletül küldöm önnek a meghatalmazást, az intézkedést, hogy semmit kölcsön ne adjanak sem a sekrestyéből, sem a könyvtárból Róma tudta és engedélye nélkül. Levelemmel együtt küldök más három intézkedést, amelyeket minden egyes házunkban meg kell tartani, gondja legyen arra, hogy megtartsák, ahogyan én írtam. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. dec. 28.)
„Ami a sommai alapítással összefüggő dolgokat illeti, a püspökhöz tartozik, hogy írjanak ide az ő ügyvivőjéhez, vagy pedig az elöljárósághoz, ha ők óhajtják a mi Intézményünket és ha nem vonatják vissza a beadott ellenírást és hacsak meg nem adják a beleegyezést, a hozzájárulást, nem fog Róma útján sikerülni, amíg egy konvent is van, amelyik ellentmond. – Most, hogy elutazott a királyné asszony, lehet tárgyalni a Sig. Duca de Poli ügyet is, és ha sikerül a megegyezés, lesz, aki tárgyalni fogja az ő nagy érdekét képviselni fogja. – Ami pedig a szépírást és számtantanulást illeti, szeretném, ha fr. Gio Antonio nekem írna, akinek jó felkészültsége van. – Gondoskodni fogok arról, hogy a mieink számára legyen ott studium még nagyböjt előtt, máskülönben nem igen tudunk helyt állni, helyettesíteni, ha valaki hiányzik az iskolából. Nagyon örülök annak, hogy fr. Michel Angelo ért a damaszk dolgokhoz. Ami a vezetést illeti, meglátom majd, hogy milyen formában tudom megoldani, addig is imádkozni fogok. Küldök bizonyos intézkedéseket minden ház számára, hogy azokat tartsák meg, átjavítva a három fejezetet, amelyekkel kezdődnek a mi konstitúcióink, nehogy valami lazaság álljon elő, azért hát szükséges, hogy hajtsák végre. Ezeket akartam megírni jelenleg.” – (Róma, 1630. dec. 28.)
„Mindnyájan örömmel fogadtuk a legutóbbi postával érkezett levelet, ahol azt írja, hogy felnyitottak »cicolino«, ami az egészség jele. Nápolyból azt írja a P. Provinciális, hogy atyaságodért külön imádságot végeztek, nemkülönben a Carcare-beliekért, mivelhogy a várban, ahol a spanyolok tartózkodnak, négyen meghaltak, akik kevéssel azelőtt jöttek Milano környékéről. Ugyanazt írja nekem P. Giacomo, aki Firenzében van, ahol ketten a mieink közül kezdettől fogva ápolták a betegeket, és a jó Isten kegyelméből nem betegedtek meg. – ami pedig az anconai ügyet illeti, ha a jezsuita atyák »famo contrario«, ellenszegülnek, akkor nem kell a dologgal többet törődni. Elég lesz nekünk, ha az Úr segítségével idén tavasszal Morvaországba mehetünk, ahol várnak bennünket nagy óhajtással. Az Úr áldjon bennünket mindig.” – (Róma, 1630. dec. 28.)
„Azonnal elküldtük a csomagot Sig. Flaviónak és én, ami a gyóntatási joghatóságot illeti, érvényes minden bűnre, kivéve az elöljárónak fenntartott esetekre, ami ha előfordulna, akkor engedélyt kell kérni P. Castigliától, ami pedig annak a személynek az esetét illeti, aki egy darab bottal betűket rajzol a földre és az ördögöt hívja segélyül, én azt hiszem, hogy ha csak nem tréfából csinálja az egészet, akkor a Szent Officium elé tartozik az ügy, legalábbis eléggé súlyos az eset, amiről majd információt fogok szerezni és úgy fogom megadni a feleletet. Ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. dec. 30.)
„Meglátogattam a riminii püspököt és emlékeztettem a Sig. Aristotele ügyre, azt felelte, hogy mindezideig nem újítottak meg semmit sem a kormány alkalmazottjai, tisztviselői körében, nagyon meg volt elégedve a felterjesztéssel, amit én adtam át az említett Sig. Aristotele személyéről. Azért hát nagyon helyesen ítélném meg, ha a Mons láthatná és mondhatná, hogy ő az az általam Riminibe írt levelemben ajánlott személy, akit itt Rómában élőszóval? pedig, egész biztosra veszem, hogy látván a tiszteletreméltó kort, nem hagyná úgy, hogy fel ne karolná. Azt a levelet, amely Sig. Carlo Ghetti címére jött, azonnal továbbítottam. – A mi fr. Carlónk nem gondolt arra, hogy eleget küldjön a »resso et faoro«-ból, küldtek egy lelkigyakorlatos könyv, P. Don Sancio könyve és egy csomag szentkép fr. Gio Battista számára az első iskolába. – legyen rajta atyaságod, hogy éljenek mindnyájan fegyelmezettségben és végezzék minden cselekedetüket arra a szent szándékra, hogy mindent Isten iránti tiszta szeretetből akarnak végezni, máskülönben érdem nélküliek lennének cselekedeteik. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. jan. 4.)
Ennek a levélnek eredetije nincs meg, csak következtetni lehet rá egy gyűjteményből (Memorie Scoma p. 162): P. Alacchi válaszolván az 1630. dec. 28-án kelt levélre, amelyben a szent azt írta, hogy három példányban küldött egy kérvényt, P. Bagnacavallónak, Raineri Zeni prokurátornak és P. Melchiornak a velencei alapítás ügyében és P. Alacchi azt válaszolta, hogy a két elsőtől semmit sem lehet remélni, amiért is a Ven. Pater jónak látta, hogy azt Rómában a velencei követtel kellene megtárgyalni és megértetni a kérvényt és úgy értesíteni a nevezett atyát, miután már bemutatta azt, hogy informálhassa, hogy a nevezett Úrnak van-e megbízatása. Ezeket a jan. 4-i levélhez azzal a jegyzettel, hogy Morvaországba küldött szerzeteseket Kard. Diechtristein egyik collegiumába.”
„Ami a martellai alapítást illeti, ahova elmentek körülnézni, nem nekünk való hely sem Gravina, mert mindenekelőtt arra kell gondolnunk, hogy Campit és Bisignanot lássuk el megfelelő számú emberrel és csak akkor lehet arról szó, hogy elfogadjunk, megegyezkedjünk más helyekkel, alapításokkal is, Campi és Bisignano már építkeztek és költekeztek abban a reményben, hogy ott fogunk működni, Sig. Card. Cesarini secretariusának ugyanezt fogom felelni, válaszolni, hogy most nem tudunk eleget tenni kérésüknek, mert ígéretünket, szavunkat adtuk másoknak. Ami pedig Sommát illeti, míg el nem hallgattatják az ottani szerzeteket, addig a mieink be nem mehetnek oda, mivel a Kongregációnak ez a felfogása: »...serventur bullae pontificiae.« Én úgy gondolom, hogy mielőtt valami meghívást elfogadnánk, addig is arra legyen gondunk, hogy kéznél legyen sok alkalmas egyén, hogy sohase kezdjük az iskolákat szerény nekiindulással. – Isten tudja, hogy mennyire örülnek itt a királyné asszony elutazásának, mert mindenki biztosra vette, hogy Nápoly városa nem menekül meg a járványtól, engedje az Úr, hogy megkímélje, amit itt szinte lehetetlennek tartunk, mivelhogy nem lehet jól ellenőrizni sem a tengeri, sem a szárazföldi utat. – Sig. Duca de Poli ügyét illetőleg minden lehetséges módot tegyen meg, mert azt hiszem, hogy akire 25 ezer scudi készpénz vár, azok megelégednek, hogy duplán adjanak tanyai birtokot, mivelhogy úgy van a helyzet, hogy a hűbéresek nem adnak semmit sem az úrnak, aki megvásárolja, hanem csak a titulust viselik, és ennek az úrnak nagy jót tesznek, Aki minden jóra érdemes, aki egyebek közt sok jót tett fia által, aki majd más urakkal együtt kísérni fogja Sig. Don Taddeót, a mons. unokaöccsét, aki két-három napra elutazik, hogy a királyság határánál tiszteletét tegye a királyné asszonynak. – Ami pedig fr. Guglielmót illeti, odaküldtem, hogy onnét Genovába utazzon az első alkalmas hajóval, aki valami elintéznivalója van a szülői házban a vagyoni dolgokban támadt vitákban. Szeretnék valamit tudni fr. Mathia atyjáról, hogyan viselkedtek vele betegsége idején. Örülök annak, hogy a damaszk dolgok jól sikerültek, fr. Michel Angelo munkája, valamint a jászol. – Úgy értesültem, hogy valami zavarok vannak ott a mieink között, ahol annyira szeretném a legnagyobb egyetértést és békességet, úgy gondolom, hogy a szerzetnek csak igen javára lenne, természetesen annak az előzetes feltételével, hogy a Dochesca ház jó rendben van, hogy atyaságod, aki eddig egy házat vezetett, most ezentúl a szerzetnek többi házait is lássa el, legyen azok segítségére is azzal a hivatalos megbízással, mint egyetemes vizitátora az összes házaknak, kezdve a vizitációt Norciában, ami tarthat tizenöt napig vagy egy hónapig vagy tovább, ahogyan jobbnak találja, aztán folytathatja Narniban, majd Moriconéban, Poliban, Frascatiban és a tavasz befejeztével Rómába jöhet és aztán majd ősszel ott, ahol úgy véli, hogy legalkalmasabb lenne, mivelhogy igen nagy szükségünk van arra, hogy vizitáljuk a házakat, én majd küldök egy kis jegyzetet, hogy hogyan is végezze részleteiben a hivatalos látogatást, hogy nagyobb biztonsággal, világossággal járhasson el a vizitálásban, jól lehet, biztosra veszem, hogy hamarosan gyakorlatra tesz szert, hogy mit, hogyan kell a szerzet javára kihangsúlyozni és ha lesz időm, reggel megírni a pátenst, a megbízólevelet, írok néhány sort a P. Provinciálisnak is, hogy tudjon az én intézkedésemről és hogy hagyja jóvá és ezt adja át önnek és hogy a Dochesca complatearii is meg legyenek elégedve, gondom lesz arra, hogy a P. Provinciális tegye át rezidenciáját és hogy segítségére legyen annak a háznak, ahogyan segítette a Spir. S. házat és mindezt atyaságod tartsa titokban, nehogy a világiak engem itt zaklassanak írásaikkal. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon bennünket.” – (Róma, 1631. jan. 4.)
„Örömömre szolgál, ha a misékből befolyt alamizsnákat és más adományokat illetőleg végrehajtja a dekrétumot teljes pontossággal, szabjon ki böjtöt kenyéren és vízen azok számára, ahol mulasztás tapasztalható és más büntetést is, ha úgy látja az elöljáró, mert mindezen előírásokat megőrizve a legnagyobb javára lesz a saját lelküknek, nem különben a szerzetnek. – Ami pedig a P. Tomaso ügyét illeti, itt Rómában lemondott processusának a védelméről, ami az apostaziát illeti, amit elkövetett, nincs szüksége a védekezésre, mivelhogy rosszindulatúnak látszik annyi idő óta, minthogy más alkalommal is beleesett ebbe a hibába. – Örülök annak, hogy a Carditi-ház lakhatósága rendeződött, csak az a nehézség áll fent, hogyan találunk a Noviciátus számára megfelelő egyéneket a tanításra. – Gio del Cairo nagyon magyarázkodott előttem, hogy nem újítja meg a fogadalmakat, mivelhogy ő fogadalmas a 21 éve előtt, és klerikusnak lett nyilvánítva és mint ilyent is tartották számon mindig, amit állít, bizonyít a keresztlevél és mint ilyen tette le az érvényes fogadalmat a 21. év előtt, ezért hát ültesse az asztalnál az utolsó helyre tíz napig. – Levelem megérkezésekor már befejeződnek az ünnepek. Ma volt nálam megbeszélésre Conte Serbellone ügyvivője egy kéréssel, de én azt feleltem neki, hogy azt ő maga jobban el tudja intézni, mint rokona a nevezett Serbellonénak, ezért hát legyen rajta minden szorgalommal, mivelhogy ez a ház igen nagy szükségben van és én azt hiszem, hogy a kőműveseknek sokkal több a kiadásuk annál, mint amit kaptak és ezért pénzt akarnak, figyelmébe ajánlom a szorgalmatosságot, hogy valahogyan segélyt tudjon szerezni ennek a háznak. Áttanulmányoztam, hogy mit ír P. Tomasót illetőleg, aki három-négyszer is aposztatált, aki annyira botrányosan élt különösképpen a castitás dolgában, nagyon jó lenne, ha sikerülne őt megjavítani, ha nem javul meg, be kell csukni, mint javíthatatlant és talán meg lehetne indítani a processust, aki annyiszor aposztatált, de nem tartom szerencsés dolognak, hogy Nápolyban tartsuk fogságban azon nehézség miatt, ami a Bullában foglalt előírt szükséges körülmények megtartásából adódik, erről majd még egy másik alkalommal tárgyalhatunk. – Ami a novíciust illeti, aki Sipirito S. ház konyháján van, segédkezik, be lehetne zárni minden nap a konyhába...Értesítsen arról a papról, akit befogadott a házba, szeretném tudni, hogy áll ez az ügy és milyen minőségben tartja ott. P. Arcangelo unokaöccsét illetőleg szeretném próbának alávetni a római noviciátusban, azért minél előbb küldje ide. – Fr. Francesco házát tartsák becsukva az újabb intézkedésig, küldjenek nekem abból a papíranyagból mutatványt, mintát, amelyet önök találtak és még egyéb dolgokat is, amelyeket Chietiben szereztek. – Figyelmébe ajánlom a dolgokat, amelyekről fentebb írtam és P. Gioseppe di S. Thomaso d'Aquinónak mondja meg, hogy készüljön arra, hogy tanítsa a klerikusokat és küldeni fogok a nyolc fogadalmas klerikusnak, erre a célra szolgálhat a Carditi-háznak lakosztálya és ha jó humanisták lesznek, nagy előnyére lennének a rendnek, a szerzetnek és szívesen küldenék, ha alkalom lenne...” – (Róma, 1631. jan.5.)
„Nagyon kellemetlenül érintett a hír, hogy atyaságod gyengélkedik, de reméljük, hogy majd az Úr megajándékozza hamarosan jó egészséggel, az olaj árát illetőleg írtam azonnal Capretaro Namoratóba és várom a választ. Írni fogok Sig. Don Paolónak az én érzelmeimet illetőleg az ő ügyében, én úgy gondolom, hogy nem lehet másképpen jobb, mint irányítani az ifjakat az istenfélelem útján, megismertetni velük, hogy elborzadjanak a bűn súlyosságától és milyen édes, megnyugtató állapot Isten kegyelmében lenni. – Ha valami ügy előfordul, értesítsen engem azonnal és ha Rómába akarna jönni, hogy gondosabb ápolásban részesüljön, azt rábízom a saját maga ítélőképességére, a maga tetszésére. Küldje minél előbb ezt a fiatal legényt a S. Salvatore Maggiore atyáihoz. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. jan. 7.)
„Van itt a Collegio Nazarenóban hat ifjú növendékünk, akik az elmúlt novemberben kezdték hallgatni a retorikát, van köztük egy Bresciába való, aki igen jó tehetségű, ha egy kissé már idősebb lenne, akármelyik iskolában helyt tudna állni, ő is meg atyja is szerzetesek lettek, atyja igen jó pap lesz. A mieinknek és a növendékeknek a tanítója, Gio Battista di S. Bernardo, aki a legalacsonyabb fokú stúdiumoktól kezdve a retorikáig igen jól tud tanítani.” – (1631. jan. 11.) – P. Scoma Irataiból: a kérvényt a bajor herceg ügyvivőjének adta, aki igen nagy barátságban van a velencei követtel, azért, hogy figyelmébe ajánlja, hogy aztán adjon majd értesítést a nevezett atyának, aki a pestisben megbetegedetteket ápolja, neki írja: „Törődjék azzal atyaságod, hogy az Istennel békességben legyen, akkor nem árthat senki és semmi, még a halál sem, én úgy gondolom, hogy ez a legjobb orvosság a pestis ellen.”
„Nem kaptam értesítést fr. Gio. Antonióról, akit alkalmasnak gondolok az írási iskolába, mivelhogy úgy fogok rendelkezni, hogy készüljön fel a mennyiségtanra is, ami nélkül az építészettant még fr Ambrosio sem tudja tanítani, mivelhogy őneki azonnal Rómába kell jönnie és ha volna valaki, aki nem akar tanítani majd megadjuk a módját, hogyan kell azt végezni. Azok fratello agráriusok, akik azt követelik, hogy papok lehessenek, ha még csak novíciusok, jelezzék nekem, majd kiverem fejükből ezt a gondolatot, ha pedig már fogadalmasok, ugyancsak értesítsenek engem, hogy kik azok, majd én megjelölöm, hogy mi a gyógyszer. – Azon gondolkoztam, amint már a múlt levelemben is írtam, hogy nemcsak egy háznak a javára lesz, hanem az egész szerzetnek, ha atyaságod vállalja a vizitátor szerepét, megbízatását, kezdve a látogatást Norciában, utána Narniban, hogy megkezdhesse a szobák vizitálást, összegyűjti mindnyájukat a templomban vagy az oratóriumban és maradjanak ott, míg tart a vizitálás a lakásokban, a szobákban egész aprólékosságig terjedő figyelemmel és nézze meg, hogy nem használnak-e valamit sajátként, nem tartanak-e valamit a szobában az elöljáró engedélye nélkül és erről tegyen részletes jelentést, mert nem sok várható attól, aki valamit magáénak mond, azután »visitatio il Smo«, aztán a magán vizsgálat után, amelyet mindenkivel elvégez, akkor aztán szavazást rendel el az összes fogadalmasokról és először a novíciusokról, ha netán volnának és hogy senki sem panaszkodhassék szigorról, mindenről adjon nekem jelentést, ami csak előfordulhat, hogy mindent orvosolhasson, anélkül, hogy panaszkodhatnának a vizitátorra és ott tartózkodhat Norciában egy hónapig, ha úgy látja megfelelőnek a ház ügyeinek az elintézését a városbeliekkel, akikről az az észrevétel, hogy egy kissé elidegenedtek tőlünk, hasonlóképpen fog eljárni Narniban, akkor aztán mehet Moriconéba és a többi provinciabeli házakat, én úgy gondolom, hogy ez a legjobb mód, eszköz arra, hogy megszüntessünk gyanakvásokat vagy megvetéseket, amik leginkább szoktak nyugtalanságokat előidézni. – Ami pedig fr. Thomaso da Gorsegnót illeti, nagyon jó, ha foglalkoztatja valami dologban az iskolások szolgálatában, mivelhogy az ilyen foglalkoztatás szükséges neki testi egészség szempontjából, mert máskülönben mindig indiszponált. Ami pedig fr. Guglielmót illeti, annyira beteges, hogy a jó Isten nagy jót tenne vele, ha megszabadítaná ezektől a gondoktól, terhektől. – Ami pedig azon ifjakat illeti, akik az ottani iskolába jöttek, nagyon jól tette, hogy egy kissé rájuk ijesztett, amit én magam is több ízben megtettem, hogy a szülőkkel egyértelműen mondjam. Sig. Duca de Poli ügyét illetőleg írjon, hogy van-e valami reménység. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. jan. 11.)
„Írtam a nápolyi P. Provinciálisnak Sig. Marco Tulio Montagna érdekében, akinek írtam és testvére révén küldtem el a levelet, aki Rómában lakik. Sig. Ottaviano fia naponként zaklat engem és sokat követel, ha világosan ki lehetne mutatni, hogy mennyi az ő adóssága, lassanként le lehetne törleszteni. Más írnivalóm nem lévén, kérem az urat, hogy áldjon meg bennünket, amen.” – (Róma, 1631. jan. 14.)
„Atyaságodnak legutolsó leveléből látom, hogy nehézségekbe ütközik, hogy ott nekünk iskola alapíttassék, aszerint, ahogy P. Bagnacavallo írja nekem, kevés szorgalmat, buzgólkodást fejtettek ki, mint amennyit valójában meg lehetne tenni és mivel nem sikerül, azt hisszük, hogy az Isten nem akarja és következésképpen, hogy nem is megfelelő nekünk. Ma meg fogom tudakolni, hogy a köztársaság követe elküldte-e oda a mi kérvényünket, hogy legalább olvassák el, majd értesítéssel leszek, hogy ott is megtehessék a szükséges lépéseket. A nikolsburgi alapítás egész biztos, itt vannak a levelek, hogy tavaszra várnak bennünket, hogy alapításunk ügyében én írjak az ottani uraknak, én azt feleslegesnek tartom, merthogy egy intézmény bevezetésének az ügye mindenképpen az államot érinti, érdekli, az államvezetőséget illeti, nem pedig az én szegény személyemet. Imádkozni fogunk, hogy az Úr engedje ezt az ügyet az Ő nagyobb dicsőségére elintéződni. – Ami a miséket illeti, megkezdtük azok mondását, ha még nem is fejeztük be nem sok van már hátra, ezeket akartam ezzel a postával megírni. Legyen kedves az Úrnak, hogy a »Serenissima Republikát« az egész területével mentse meg a pestis veszélyétől és atyaságodnak adjon jó egészséget, hogy minél jobban szolgálhassa őt.” – (Róma, 1631. jan. 18.) – „Végezze el a szokásos suffrágiumokat egy klerikusunkért, aki nyolc napja halt meg Nápolyban.”
„Gondom lesz rá, hogy minél előbb megküldhessem P. Don Sancio kétkötetes lelkigyakorlatos könyvét és hat-nyolc példányban Kempist olasz nyelven és ha jónak látja, küldhetek többet is, hasonlóképpen a novíciusok számára instrukciót és még azonfelül instrukciót a novícius mester számára, P. Gio di Giesú Maria könyvét, de az igazi könyv, amelyet mindnyájunknak tanulmányoznunk kell, a mi urunk Jézus Krisztus kínszenvedése, amely megadja mindenkinek állásának megfelelő tudást, ismeretet. Amiért is atyaságod egyedül az Úr segítségében bizakodva és a Szentséges Szűz közbenjárásában ne habozzék arra vállalkozni, amit az engedelmesség ír elő és amikor olyasmi adódik elő, amiről jónak látja, hogy engem értesítsen, tegye meg. Az Úr szent áldása legyen mindig önnel.” – (Róma, 1631. jan. 18.)
„Megkaptam a kisebb rendekről a bizonyítékot és fr. Nicolo Maria keresztelési bizonyságát és ha majd megkapom fr. Guglielmo végrendeletének a példányát, azonnal el fogom küldeni szülőföldjére, hogy elrendezhessék, én úgy vélem, hogy az Úr nagy jót tett vele, hogy meghalt. Megkaptam az elmúlt év három utolsó hónapjáról a számadást, emlékeztetem arra is, hogy el ne felejtsék küldeni P. Giuseppe nővérének segélyezésére, amely havonkint három scudi egész novemberig, mint ahogyan írtam annak idején. A Sig. Duca de Poli ügyet jól elrendezve adja át P. Stefanónak, informálja mindenről, hogyan vezette eddig, és hogyan lehetne a befejezés alá hozni. – Ha valami nehézségek adódnának elő Norciában, értesítsen engem, azonnal küldöm a felhatalmazást a feloldozásra bármilyen eset is legyen az, és gondja légyen arra, hogy tartsa mindig szem előtt, hogy amelyik házat meglátogatta, vizitálta, hogy azt a mi szabályzatunk megtartásában jól elrendezetten hagyja el, ami által nagy szolgálatot tesz az Istennek, ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1631. jan. 18.)
„Molto Ill.re Sig.ra in Chr. Oss. Ma. – Az Úrnak az útjai, amelyeken a lelkeket vezeti az örökkévalóság felé, mind szentek és titokzatosak és mind igazak legteljesebb atyai gondviseléssel, mindazonáltal nem hagy egy embert sem kereszt nélkül, amely egyesek számára igen nehéznek látszik, de türelemmel a lélek megtalálja, megérzi az édességet, a nagy megnyugvást, és ön is vegye egész biztosra, hogy minden orvosság az Ú kezéből kapja az erejét, hatékonyságát, aki megteheti és meg is szokta tenni gyakran, hogy a szentáldozásban adja meg a legteljesebb egészséget, amit a világ összes legjobb gyógyszerei nem tudnak megadni, minthogy így gondolja magát ön is ilyen adottságban a gyógyszerek eredménytelen használatában talán azért, mert azt akarja az Úr, hogy meneküljön őhozzá, mint a mi igazi orvosunkhoz és orvosságunkhoz kérvén őt, hogy ajándékozza meg az egészséggel és a vidámsággal, ezzel kell őt szolgálni a legnagyobb buzgósággal és nem másképpen, nem szabad búskomorságba esni azért, hogy nincs eredménye az anyagi orvosságnak. Ön közeledjék élő hittel és legyen állhatatos az imában a kérésben, hogy megadja az egészséget, ha nagyobb javára lenne és ha nem kapná meg, adjon türelmet annak elviselésére, amellyel az Úr nemcsak nagy érdemet enged szerezni, hanem egész rendkívüli vigasztalást is, én nem szűnöm meg az Úrnak ajánlani, és kötelességemmé teszem, ami szükséges lesz, hogy hasznos legyen önnek legfőképpen lelkileg és az ön egész házának, akiket köszöntsön az én nevemben.” – (Róma, 1631. jan. 18.)
Évenkénti kétszeres scrutinium elrendelése a novíciusokat illetőleg. – A Generális atyának 1631. jan. 18-án kelt levelében írja a következőket: „Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy az évenkénti két scrutinium meglegyen, hogy aki nem megfelelően viselkedik, bocsássák el, ha a scrutinium eredménye nincs javára.” – (1631. jan. 18.)
„Mindent gondosan megfontolva, a maga részéről semmi eszközt kihasználatlanul ne hagyjon, a Ven. Padre két aláírt ívet küldött sajátkezű aláírásával, hogy P. Alacchi és P. Bagnacavallo együtt szép formás kiállításban írják meg azokkal a szavakkal, kifejezésekkel, ahogyan illik egy szegény szerzeteshez ilyen nagy urak előtt: „azzal a megegyezéssel, hogy imádkozunk, hogy legyen meg az az eredmény, amely leginkább lesz Isten dicsőségére, és majd a válaszadásban értesítsenek arról, hogy mit végeztek az ő nevében írt levéllel. Értesítsen, hogy az említett kérvényt a francia király követének ajánlották, és újólag a bajor ügyvivőnek.” És majd így folytatódik: „az Úr, aki kezében tartja az uralkodók szívét, sugallja a Serenissima Republicát arra, ami az ő nagyobb dicsősége, mi pedig kérjük őt, hogy mindenekben és mindenek felett legyen meg az ő szent akarata. Kitettük imádásra a legfölségesebb oltáriszentséget, és imádkozunk mindnyájan az atyák és az iskolás gyermekek, mert ez az egyetlen eszköz, amely élteti a mi reményünket. Ő áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1631. jan. 25.)
És egy másik írás, amely 1631. jan. 31-én kelt, közli: minden hat hónapban legyen scrutinium a novíciusok felett.”
P. Alacchi vele levő társai ellene írtak a Ven. Atyának. Ezekre 1631. febr. 1-én többek közt a következőket válaszolta: „...semmiképpen sem engedje fogadalomtételre, hanem minden nyugodtsággal, higgadtsággal küldje el szépen, mert nem tudnak egyetértésben lenni az elöljáróval, nem egyszerű, őszinte lelkek, hanem tele vannak kétszínűséggel és tettetéssel. Az egyházmegyés papot illetőleg most nincs idő, főként, hogy most Veneziában olyan társai vannak több világi mint szerzetes és az ő társaságukban senki más nem tudna eredményeket elérni.” – (1631. febr. 1.)
„Küldöm a mi Nicolónkat, hogy vezesse haza a somarellót, hogy hozza vissza a mi fehér somarellónkat. Legalább ez örökké jó lesz a fahordásra. A P. Abbate ügye Ritus Kongregáció elé került, az előadó Sig. Card. Savelli. Az Úr áldjon meg bennünket, amen.” – (Róma, 1631. febr. 8.) – A mazsolás kalács dobozát megtaláltuk. – Fr. Gio Battista szobájából vigye el a profán költészet összes könyveit, és adjon neki egy Kempist.”
„Lesz még arra idő, hogy változtassuk az ebédlőt és a konyhát, mert én szeretnék még az építkezés előtt elmenni és úgy elrendezni a házat, hogy legyen valami kis kényelmesség abban a házban, amikor a mieink odajönnek vakációban egy kis üdülésre. – Ami az iskolát illeti, jól beosztott négy termünk van az összes iskolás gyermek elhelyezésére, egyik nagyobb terembe kerülnek azok, akik olvasni tanulnak két tanítómesterrel, azok számára egy, akik írást és számtant tanulnak, egy termet azoknak, akik emlékezetből tanulnak, egyet pedig azoknak, akik a latint tanulják. Egyik teremben legyenek a kisebbek és egy legyen a nagyobbak osztálya, ha így tudják elosztani. – Írtam tegnap, hogy fr. Gio Battista di S. Maria Maddalena ne rendelkezzék a profán költészet könyveivel, hanem ezen könyvek helyett legyen meg neki Kempis Krisztus követése, amint neki is megírom. Fr. Pietro nyolc giulioért dolgokat vásárolt, hogy festéket készíttessen. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1631. febr. 10.)
„Azonkívül, hogy ruhát is kapott mro Antonio kőműves, adtam neki a múlt napokban tíz scudit fáradságainak a fizetésére, amiket ott végzett a Frascati házban, most már csak az van hátra, hogy a másik tíz scudit ott megadják neki, atyaságod forduljon egy kérelemmel a camarlengóhoz és rendezze el, hogy fizessenek ki tíz scudit a nevezett mesternek, Antoniónak, vagy annak, aki atyaságodnak átnyújtja az említett mro Antonio nevében a levelet. Ezeket akartam jelen levelemben közölni.” – (Róma, 1631. febr. 11.)
„Jelen levelemmel elrendelem, hogy a norciai rendtársak közül senki se merészeljen hitelben titokban valamit elfogadni, sem készpénzt a világiaktól a norciai ház elöljárójának az engedélye nélkül, aki köteles, ha valami ellenkezőt tapasztal, engem értesíteni mindjárt az első alkalommal, hogy én kiszabhassam a mortifikációt innét Rómából. Nem találom megfelelőnek, okos dolognak, hogy az iskolamester hallgassa az iskolás gyermekek gyónását, nehogy szégyenkezésből elhallgassanak valami bűnt a gyónásban. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1631. febr. 12.)
„Atyaságod tudja, hogy milyen jó szolgálatot tett a fehér somarello, míg ott tartották, most azonban három-négy napja, hogy nem eszik, állatorvos lemondott róla. Ma már elküldtem egy valakit, hogy vásároljon egy másikat tizennyolc scudiért, így minden nap elveszítettünk egy teher tüzelőfát. Legyen áldott az Úr minden dologért, tegnapelőtt írtam, hogy mro Antonio bére fejében arra az időre, míg ott dolgozott a mi házunknál, atyaságod állítson ki egy meghatalmazást a camerlengóhoz tíz scudi összegről, mert a többit kifizettem én. – Küldök egy vagy két reverendára való anyagot, de azt kérném, hogy egy hordócska bort küldjenek viszonzásképpen és egy másikkal, amint átküldtem, de szeretném magam kiválasztani, mert máskülönben biztos vagyok benne, hogy a kevésbé jót küldenék, mivelhogy úgy hozza magával az önszeretet. P. Stefano ide kívánkozik, gondoskodunk arról, hogy megkapja az engedélyt, láttam valamit, de nem mindent írt a vizitációról. Én majd jobban utánanézek, és gondoskodni fogok mindenről, amikor majd a szükség mutatkozik, az első iskola fratellója minden szorgalommal foglalkozzék a tanulókkal és ha kevesen vannak latinosak, mind együtt lehetnek. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1631. febr. 13.)
„Ami pedig fr. Pietrót illeti, akit a levélben a világi néven csak a modenai néven neveznek, világosan látszik, felismerhető, hogy üldözés volt és nem a szeretet buzgósága, atyaságod mondja meg neki, hogy szolgálja az Istent buzgó, tevékeny élettel, de le ne felejtse, hogy egy kissé vegyítse a kontemplatív jelleggel, így lesz összhangban az előírással, amely így mondja: »... in die mandavit Dominus misericordiam et nocte canticum eius.« – Ami pedig a Complateari urakat illeti, azt hiszem, hogy nem fognak már nekem többet írni, mert megfeleltem nekik, ahogy ilyenkor szokás az udvarias választ elküldeni a társulatbelieknek és Sig. Gio Battista Auriliának, akik azt gondolták, hogy a ház és minden dolog elveszett a P. Ministro távollétével, akivel szemben nagy szeretetet mutattak egyáltalában nem gondolva arra, hogy milyenek lesznek az új elöljárók, akik hivatali működésbe lépnek és úgy gondolom, hogy majd meg lesznek elégedve a P. Provinciális rendelkezésével, és nem csak az előző P. Ministro cselekedeteiben látják meg egyedül a helyes tevékenységet. Atyaságod ne feledkezzék meg a novíciusokról sem, amennyire ideje, elfoglaltsága engedi és ha mással nem tud segítségükre lenni, segítse őket imáival. – Amikor majd alkalom adódik arra, emlékeztesse fr. Pietrót a bor ügyekre és még azonfelül mondja meg neki, hogy minél előbb a legelső postával küldje orvosunknak; Nicodemónak a kért ruhaneműt. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldja meg mindenkor.” – (Róma, 1631. febr. 15.) – „Köszöntse nevemben signora Angelicát és mondja meg neki, hogy én nem feledkezem megérte imádkozni és ő is ugyanazt tegye értem. Küldjék el a mellékelt levelet Cassoriába, ha lehet, várják meg a választ.”
„Ami a kérdését illeti azzal a két társával kapcsolatban, akik megegyeztek abban, hogy az elöljáró engedélye nélkül írnak nekem, és ami még több, hogy írnak egy kardinálisnak, ezeket mondhatja nekik egész természetesen: »Nescitis, quid petatis«, mert nem maradnak hűségesek, állhatatosak, főként, amelyik utoljára Veneziában öltözött be.” – (1631. febr. 15.)
„Jelen levelem értelmében atyaságod egy írást állít ki a frascati Camarlengóhoz, hogy fizessen tíz scudit mro Antoniónak, aki majd atyaságodhoz fog vinni egy nyugtát mro Antoniótól és ezzel ki lesz egyenlítve a bér, ami jár neki a frascati piarista háznál és iskolánál végzett munkájáért. Ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1631. febr. 16.)
„Megírtam a múlt napokban, hogy fr. Gio Battista, az első iskola mestere és fr. Marc' Antonio minden nap csókolják meg P. Giacomo lábait, míg csak újabb intézkedést nem kapnak, értesítsen, hogy eddig megcselekedték-e, akkor most nem kell tovább folytatni, ha nem tették meg, akkor atyaságod írja meg, hogy mi az oka a mulasztásnak? – Ami az iskolát illeti„ ha a latinos iskolában kevesen vannak, akkor azok mindnyájan egy terembe járhatnak, hogy akinek eddig nem volt iskolai elfoglaltsága, ezentúl legyen, akinek segíthessen. – Írtam, hogy tudja meg mindenképpen, hogy mennyivel tartoznak az elhunyt Ottaviano fiainak a 60 scudi kivételével, amit a Camerlengo fizet, szeretnék már mindenképpen kikerülni ebből a kellemetlen helyzetből, azért tehát találjon már megfelelő megoldást. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1631. febr. 17.)
„Engedjék, hogy jöjjön P. Castiglia piarista gondnok atya P. Bernardinóval... az engedély Sig. Card. Ginettitől... – (1631. febr. 18.)
„Elolvastam, hogy mit ír Sig. Don Fernando de Cardenas excellenciádnak P. Stefanót illetőleg, biztosra veheti, hogy azt a levelet P. Stefano szorgalmazta, mint sok más nekem küldött levelet azzal a célzattal, hogy visszatérhessen Nápolyba, ahonnét csak a maga érdekében és a szerzet érdekében kellett eltávoznia és nem azért, mintha nem lenne senki, aki nem tudná az ügyeket előbbre vinni, mivelhogy pedig a magam részéről nem mulaszthatom el, hogy szolgálatára ne legyek excellenciádnak, ezért, hogy szorgalmazzam exc. ügyét és nagyon meg leszek elégedve, hogy szolgálatára legyek exc.-nak, de amint mondottam, higgye el, hogy ezt az állást keresik, és amennyiben az említett atya nem jár el, személyesen fogok eljárni exc. ügyében, akinek kívánok sok évet, hosszú életet jó egészségben és minden jót.” – (Róma, 1631. febr. 20.)
„Egyedül a jó Isten tudja, hogy mennyire fájlaljuk a Sig. Vicario elhunytát, elvégezzük érte a suffragiumokat. Ami pedig az albanoi apácák zárdáját illeti, tudnia kell, hogy az a sarutlan ferences rendé, amint itt Rómában a S. Lorenzo in Panisperna konvent, meg lesz reformálva rendkívüli módon és jó sorsuk lesz ott a leányoknak, akik belépnek oda, míg él ez mesternő, aki már régebben jött ide és itt van Rómában az említett S. Lorenzo konventben, azzal a szándékkal, hogy minél előbb Albanóba megy. A hozomány négyszáz scudi lesz, tárgyalni kell Signora principessa Savellivel, akiről azt gondolom, hogy P. Gioseppe de S. Gabriel della scalát kövezi nézeteiben. Ezeket akartam válaszként atyaságod levelére megírni. Az Úr áldjon meg bennünket Amen.” – (Róma, 1631. febr. 21.)
„A legutóbbi postával megküldte nekem a Mons. Vescovo di Torcello annak a levélnek a másolatát, amelyet a Serenissima Republica urainak egyike írt neki, amelyből jól kiviláglik, megmutatkozik az a kegyes jóindulat, hogy mennyire óhajtja a haza javát, és ugyanakkor a mi intézményünkét is, akivel ha alkalom adódna egynéhány esetben megbeszélésre, közölheti vele azt az eljárási módot, ahogyan tárgyalt velünk néhány tanácskérés után a toszkánai nagyherceg, aki azzal a döntéssel járult hozzá, hogy először látni akarja a mi szerzetünk munkájának a gyümölcsét és ha megnyerte tetszését, folytathatják, de ha nem, akkor az atyák elköltözködnek, mert nekünk, akik semmi mást nem keresünk, hanem csak az ifjúság javát akarjuk szolgálni Isten iránti szent félelemben és a tudományokat, az egyik vidék éppen úgy nyitva áll előttünk, mint a másik. Azért írom ezt, hogy ha tetszik is az az elhatározás, hogy tudjunk várakozni hosszú éveken át, míg az építkezés be nem fejeződik, amikor mi talán már nem is leszünk az élők között. Ami a társakat illeti, az utóbbi levelemben megírtam a nézetemet, majd az idő ad alkalmat önnek arra, hogy úgy járhasson el, ami legjobban megfelel a szerzet szempontjaiból. Ami pedig P. Bagnacavallót illeti, minden egyes alkalommal köszöntse az én nevemben is, sajnálom, hogy a pestis veszélye miatt nem mozoghat. – Ami a nagyböjti gyakorlatokat illeti, én úgy gondolom, hogy ne hagyja félbe a betegek segélyezését, ápolását, ami szerintem, igen nagy eredmény és az apostoli szeretet bizonysága adott hasonló esetekben szinte megvetni a saját életét felebarátainak egészségéért és mivelhogy az Úr adta ezt a lelkületet el ne cserélje semmi másért, ha azonkívül néhány alkalommal tudna konferenciabeszédeket mondani, anélkül, hogy ezzel a gyóntatásokat, nagyon örülnék ennek, jól lehet, hogy mindig igaz a közmondás: Pluribus intentus minor fit ad singula sensus.” Ami pedig a pestisveszélyt illeti, minden nap imádkozunk azért, hogy az Úr kímélje meg a Serenissima Republicát és engedje azt a kegyelmet, hogy békességben kormányozhassa az alattvalóit. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. febr. 22.)
„Megértem a nehézséget, amiről ír nekem P. Castiglia jövetelét illetőleg a Sig. Vicario elhalálozása alkalmával, de itt nem kell hosszabb ideig tartózkodnia, csak két-három napig legföljebb, ennélfogva ha jön P. Bernardinóval vasárnap este vagy hétfőn reggel, szerdán este már visszatérhet, hozza magával az Ottaviani számlákat, mert már mindenképpen szeretném befejezni ezt az ügyet, és még más fontos ügyekről is szeretnék vele tárgyalni. Ami a szennygödröt illeti, ne a ház alatt ássák, hanem a kertben az út felé, amely néhány mértékegységnyi mélységben lehet a föld alatt. – Ami pedig az első iskola tanítómesterét illeti fr. Gio. Battistát, illetve írásait még nem olyanok, hogy nyomtatásba adhatnók, még csak dolgozzék rajtuk egy kissé, nem különben az életpályáján, azért hát nagyobb szorgalommal törekedjék a jövőben az alázatosságra és hogy engedelmesebb legyen mint volt a múltban, mert enélkül léleknélküliek lesznek cselekedetei, részemről ezeket mondja meg neki és igen nagy vigasztalásomra lenne, ha engem megnyugtatna, hogy rajta lesz, hogy az alázatosságban haladni, gyarapodni fog. Majd meglátom, hogy fr. Lorenzo és fr. Gio Battista részére tudok-e engedélyt szerezni, hogy Rómába jöhessenek. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1631. febr. 22.)
„Jelen levelemmel küldök két konfrateri okmányt, hogy annak adományozhassa, akinek jónak látja, találja. A frascati Szűz Anya Mária képről jelenleg nincs készletünk másolatban, nyomtatásban, de majd minél előbb készíttetek a noviciátusban és másfajta képekkel együtt majd küldök. – Az első iskola mesterének majd írok egy levelet, azt gondolom, hogy majd fog rajta, ha nem akar saját magától javulni, majd segítünk rajta, mindeközben iparkodjanak úgy viselkedni, hogy tetteik kedvesek legyenek az Úr előtt és jó példaadással szolgáljanak embertársaiknak, amit elvárhatunk mindegyikük cselekedeteitől. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. febr. 27.) – „Mondja meg fr. Pietrónak, hogy iparkodjék jól viselkedni, hamarosan fogadalomtételre bocsájtjuk, de jól fontolja meg, hogy mire kötelezi el magát az olyan valaki, aki fogadalmat tesz. – Ami a profán költőket illeti, nemcsak hogy nem szabad a szobában tartani műveiket, sem a házban, és csak olvasni sem, ha valamelyik iskolás magával hozná.”
„Paolo mester fia mutatkozott előttem és nekem azt mondták, hogy visszament Moriconéba, szívesen itt tartottam volna a házban egy vagy két hétig, míg csak nem találtunk volna számára valami alkalmas elhelyezkedést, vagy ha inkább ment volna Poliba, elrendeztük volna ügyét, de ha Moriconéban akar maradni, figyelmeztetni kell, hogy szerény legyen a herceg embereivel szemben és atyaságod buzdítsa a szentségek gyakori vételére, hogy ott mindenkivel jóban legyen. – És ha P. Matteót a S. Salvator Maggioréba küldte, és magával vitte a hagymaküldeményt, késedelem nélkül küldje Rómába, mivelhogy P. Matteo nagyon rokonszenvezett, ami annak a jele, hogy kevés, vagy pedig helyesebben mondva nincs benne semmi megfontoltság és ha nem javul meg, egyáltalában nincs tetszésemre az ő magatartása, amiért is buzdítsa, hogy tartson bűnbánatot, ami nagyon is ráfér és a többieket áldja meg nevemben.” – (Róma, 1631. febr. 28.)
„Ha jól meggondoljuk azoknak a cselekedetét, aki Isten iránti tiszta szeretetből ápolják a pestis betegeket, én úgy érzem, hogy rendkívüli nagy jótétemény, amellyel az Úr jutalmazza azokat, akiknek ilyen lelkületet és hivatást ajándékoz, önt is ilyennek tartom, maradjon állhatatos ebben a szolgálatban, amely segíti azokat a lelkeket, akik hasonló lesújtottságban szenvednek. Ha mást nem is cselekedne, mint csak azt, hogy egy valakiben segíti felvidítani a bánatot, megért az minden fáradtságot és ami még több, amit hihetünk, hogy sokan a szentségek vétele által üdvözülnek, mivelhogy a bánat szentséggel lesz tökéletes bánattá. Hiszem, hogy az Úr az ilyen ehhez hasonló szolgálataiért bőségesen fogja atyaságodat megjutalmazni az örök életben.” – (1631. márc. 1.)
„Megkaptam Ottaviani számára adott rendelkezést, illetve annak példányát, gondja legyen arra, hogy Ön készítsen elismervényt, elégítse ki teljesen, amit csak követel tőlünk Ambrosio Parente házának ára fejében, ami nagy megkönnyebbülés lesz számomra, nekünk pedig gondunk lesz arra, hogy megkapja a tizenegy scudit, ha garancia kell hozzá, azt is biztosítani tudom. – Írok az első iskola mesterének fr, Gio Battistának, hogy legyen engedelmes, azt gondolom, hogy ebben nem lesz hiba, ha másképp lenne, értesítsen engem. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1631. márc. 3.)
„Nagy vigasztalásomra volt levele és remélem, hogy a lelki életben egyre gyarapodik, előrehalad fr. Marc' Antonióval való együttműködésben, ami a szerzetesnek feladata, rendeltetése, mindennek pedig alapvető eszköze, hogy nagy alázatossággal gyakran végezze el a szent gyónást és sohase feleseljen, bármit is parancsolnak, hanem mindig készségesen engedelmeskedjék, s ennek folytán hamarosan megízleli ennek édességét. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1631. márc. 7.)
„Olvastam levelét, amelyben beszámolt arról, hogy mit mondott önnek a Sig. Primicerio és hogy az ügynek át kell mennie a hivatalos gyűléseken (Broglio és Pregado), ahogyan atyaságod írja és ha nem kerül előterjesztésre a Pregadóban, akkor én úgy látom, hogy a mi ügyünk igen nagy nehézségbe ütközik. Hogy küldjünk oda embereket mutatóba és hogy arról a vidékről valók legyenek, az most mind nem lehetséges, ezért hát bízzuk a maga teljességében az Istenre az egész ügyet és amiről a levelekben írt, azt hagyjuk más alkalomra, mivelhogy amíg ez a doge él, akinek az a véleménye, hogy nem akar az ő idejében új szerzetet letelepíteni, én úgy gondolom, hogy minden igyekezetünk hiábavaló. – Palermói ügyvéd által kaptam egy levelet, amit el fogok küldeni Messinába, ha ugyan lesz eredménye, majd meglátja Sig. Cesario. – Az a hír, hogy Tivoli tájékán van valami gyanús beteg, nem igaz, még csak az Egyházi Állam területén sincs, ami volt legközelebb, Firenze tájékán volt, ahol lassankint fogyóban van a baj, múlóban. – Barátunk, Mariano Melchior átadott nekem egy kérvényt, amit mellékelten küldök, ami titok, ami által a Serenissima Republica által nagy előnyökhöz jutna, anélkül, hogy a népet terhelné, valami találmány ügyében kér, ha tetszésére van a Serenissima Republicának a haszon negyedrészét három éven át elfogadni, ha úgy látja atyaságod, hogy alkalmas lenne beszélni az ottani egynéhány urakkal, megteheti és ő megelégedvén azzal, hogy amit kér, ha megadjuk neki, miheztartás végett majd feleljen nekem. – Annak a levélnek a másolatát, példányát elküldöm, amit egy egyházi küldött nekem onnét, hogy lássa és megfontolhassa, hogy mit írnak, türelmességgel és okossággal legyőzhetünk minden nehézséget és legyen rajta, hogy ne mondhassanak semmit sem, ami bántó, kellemetlen, ami igaz. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. márc. 8.)
„Amikor megküldte a beszéd szövegét, amit a város urai előtt kell elmondani, akkor nem tudtam írni, legyen rajta, hogy jól megtanulja és figyelmesen mondja el, ahogy az helyénvaló. P. Castiglia sok dolgot szerzett annak a háznak számára, de nem talált senkit sem, aki elvigye, amint lehet, majd küldjük a dolgokat és ő meg fog érkezni. Ami pedig az iskolás gyermekeket illeti, hacsak nincsenek nyolcan vagy tízen, az írási iskolában lehetne tartani a próbákat, vagy ahogyan jobbnak látja, míg meg nem érkezik P. Castiglia. – Az első iskola mestere nagy szorgalommal lássa el munkáját. Ami pedig fr. Marc' Antoniót illeti, tanuljon szorgalmasan, hogy alkalmas legyen a papságra és ne vesztegesse el az időt, mint a múltban tette, azért hogy valaki pap lehessen, ahhoz nem elég, hogy valaki huszonöt éves legyen, de igenis kell még a szükséges tudomány, és ami még fontosabb: igen nagy alázatosság, hogy ilyen magasztos és félelmetes hivatást, szolgálatot teljesíteni tudjon. Utánajárok, hogy megkapja az engedélyt, hogy jöhessenek fr. Gio Antonio és Lorenzo, hogy a noviciátusban és a kollégiumban rendbe hozzák a lugast. Az Úr áldjon bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. márc. 12.)
„A kardinálisok kedvező írási is szerintem hiábavalók lennének, ha egyszer a dogénak ez a véleménye, hogy nem enged új szerzet letelepülést az ő idejében, akkor elveszett minden idő, amit erre fordítanak. Ha még azon a módon sem engedik meg, ahogy a Gran Duca gondolta, hogy először látni akarja az eredményt, akkor nincs mit várni. – Eközben két társunk indul Moraviába Nikolsburgba Sig. Card. Dietrichstein oltalma alatt, ahol, remélem, hogy igen eredményes lesz a munka, szükséges, hogy gondoskodjunk emberekről ezen és más városok számára. Mindezek legyenek az Úr nagyobb dicsőségére! – Ami pedig fr. Biasót illeti, nem kis dolog lesz, ha a két év befejeztével alkalmas lesz a fogadalomtételre, minthogy ezideig, szerintem, több van benne a világfiból, mint a szerzetesből.” – (1631. márc. 15.)
„Tegnapelőtt kaptam levelet Nettunóból P. Gio Domenicótól, aki Nápolyban mutációt kapott, hogy menjen Genovába, de nem akart odamenni, bizonyos mentegetőzéseket hozván fel a maga igazolására. Ezért hát, ha atyaságod odaérkezik, megbízásomból a szent engedelmesség nevében parancsolja meg neki, hogy a ház legfelső lakosztályába vonuljon és ott tartózkodjék oda vigyék neki az ennivalót, ne misézzen, ne hagyja el azt a lakosztályt újabb intézkedésemig, a rendtársakkal ne tárgyaljon és a házbeliekkel, majd aztán intézkedem, hogy hova kell mennie. – Ami pedig fr. Andreát illeti, ha még továbbra is megmarad ostobaságában »de falsi elevamenti«, a hamis lebegésekben, arra az időre mindig eltiltom tőle a bort, intézkedésemet meg kell tartani minden vita nélkül és gondja legyen arra, hogy egyek legyenek az Isten szolgálatában, mivelhogy hamarosan visszatér oda P. Castiglia. Az Úr áldása legyen velünk mindig.” – (Róma, 1631. márc. 18.)
„P. Castiglia haza fog érkezni, amennyiben az idő alkalmas lesz az utazásra és elindult volna Szent József vigíliáján, ha egész nap nem esett volna az eső. Ami pedig a fizetést illeti, amivel tartozunk Sig. Ant. Fedele leánya után fizetni, mondja meg a Sig. Camarlengónak, hogy fizesse rendszeresen, ahogy tudja, és hogy mindig kellő időben legyen, nehogy emiatt az illetőnek nehézségei legyenek. – Megírtam, hogy milyen magatartást tanúsítson fr. Andreával szemben, írja meg nekem, hogyan viselkednek fr. Gio Battista della prima Scuola és fr. Marc' Antonio ezekről a legközelebbi alkalommal. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. márc. 19.)
„Ha tartós lesz a jó idő, hamarosan küldök egy papot, akinek a társaságában menjen a Poliból jött két kispap Nápolyba, valamint fr. Antonio, míg úton lesznek, szeretnék az említett fr. Antonio útitársa lenni, mert azok maguk közt csak olyasmit tárgyalnak, ami lazaságra vezet, és nem lelki dolgokról beszélgetnek. P. Castiglia hamarosan otthon lesz, aki Subiacóból, vagy Poliból tér vissza. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1631. márc. 24.) – „Vásároltunk ruhaszövet anyagot, ha ott volna valaki, aki értene a szabászathoz, elküldeném oda az anyagot, ha nincs, akkor majd elkészítjük mi itt, csak a méreteket küldjék meg.”
„Megszerzem majd a Brévét, hogy szentelhessenek a »tre giorni festivi«, de nem a fogadalomtételre és ha esetleg nem marad meg nálunk, maradjon mindaddig függőben, csak legyen meg a szükséges patrimonium, mindezt nem szívesen teszem meg, mert nem tartom komoly embernek, aki az imádságos életet ismerné, vagy a lelki életet. Azonkívül van még egy másik nehézség is, végeredményben ő nem végzett noviciátust, sem a noviciátusban, sem a fogadalmas házban, ahogyan szabályaink azt előírják, jobb szeretném, ha semmit sem kellene csinálni, mert minden ügy később csak vitára ad alkalmat a szent kongregációban. Jobb volna beöltöztetni egy áldozópapot, ahogyan ön is mondja, és ha megmaradna egy ideig, és ha megnyílnak a lehetőségek, lehetne cserélni egy más valakivel, sem hogy ezt a fr. Biasót felszenteltessük, várok újabb értesítést. Itt a velencei Sig. Secretario azt üzente nekem, hogy mindig kifizeti a pénzt, amikor szükséges lesz.” – (1631. márc. 29.)
„Ami fr. Andreát illeti, ha nem fegyelmezi magát, hogy nem vezetteti magát szenvedélyeitől, hogy nem beszél a nyilvánosság előtt ostobaságairól, ha mindezt nem teszi meg, úgy kell megbüntetni, mortifikálni, ahogy megírtam, de ha javulás látható nála, akkor a nyilvánosság előtt nem kell mortifikálni. – Ami azt a kérdést illeti, hogy parancsolhat-e a szent engedelmesség nevében, semmi kétség, hogy elöljáró távollétében megteheti, de nem kell élni ezzel a joggal, hacsak igen súlyos esetben nem. – ami az első iskola vezető fratellóját illeti, ha nem alkalmazkodik a szent engedelmességhez, csak neki magának lesz rosszabb, mert érdem nélküli lesz a cselekedete a jóakarat hiánya miatt, ezért hát úgy lenne jó, ha készségesen tenné kötelességét. – Ami pedig fr. Marc' Antoniót illeti, jobb lenne számára, ha a tanulásra fordítaná a felesleges idejét, hacsak nem akar egész életében tudás nélkül maradni. – Gondolom, hogy P. Castiglia hamarosan itt lesz és innét azonnal indul haza. – Ha az a két rendtárs, akik Nettunóban vannak, odaérkeznének, intézze úgy, hogy azonnal vonuljanak a legfelső szobába és senkivel se beszéljenek, és aki azt mondta, hogy ez a rendelkezés zsarnokság, hacsak meg nem bánja idővel kijelentését, mert nagyon keveset tud abból, hogy hogyan kell élniök a szerzeteseknek, akkor majd szükséges lesz egy kissé megpróbálni őt, hogy megtudja, mit jelent az. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor. – (Róma, 1631. márc. 29.)
„Signora Maddalena Fedele, aki Frascatiban él a zárdában, azt írja nekem, hogy nem lett kifizetve az elmúlt három hónap folyamán az ő tartási díja, atyaságod, mihelyt megkapja jelen levelemet, azonnal intézzen egy kérvényt, írást a Sig. Camarlengóhoz, hogy fizesse ki a pénzt erre a három hónapra, aztán a jövőben legyen kifizetve hónapról-hónapra a pénz terhére, amit a hatóság szabott meg évről-évre a kegyes atyák számára, és Isten szerelmére, ne legyen semminemű mulasztás, hiány ebben az ügyben és kérje meg nevemben a Sig. Camerlengót, hogy tegye meg nekem azonnal ezt a szívességet, a levelet és a küldeményt azonnal eljuttattam Sig. Mario Curtio Cecinek a római szemináriumba. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1631. ápr. 1.)
„Nagyon helyes, hogy a Nettunóból jöttek nem beszélnek a házban senkivel, míg újabb intézkedést nem adok, P. Gio Domenico misézhet, aztán szépen menjen vissza lakására, hogy végezze a lelkigyakorlatot, amire igen nagy szüksége van, a másik pedig hallgasson misét, aztán ő is menjen vissza, hogy végezze a lelkigyakorlatokat az újabb intézkedésig, amit ha jól végeznek, nem kis dolgot végeznek, majd a maga idejében jelezni fogom, hogy meddig tartson. – Írtam tegnap Sig. Antonio Fedele leányának az ügyében, hogy adjon rendelkezést a kamerlangónak, hogy fizessen minél előbb, nehogy az illetőnek kellemetlenségei legyenek a mi hanyagságunk miatt, majd az Úr más módon megfizet nekünk. – Küldök majd valakit a borért, mivelhogy anélkül vagyunk, míg Nápolyból meg nem kapjuk. Fr. Gio Battistának azt izenem, hogy legyen alázatos, ha az tud lenni, meglátja, hogy milyen rendkívüli kincset fog találni. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. ápr. 2.) – Azért küldöm a legényt, hogy atyaságod hívassa ms Franco Tabarrót, aki majd kiválaszt egy hordó bort Róma számára, tíz hordónk van.”
„A lezárt irat P. Giacomóé, amit küldjön el Sig. Ascaniónak mint az ő végrendeletét, amelyet Carcarében készített, atyaságod minél előbb juttassa el neki, gondolom, hogy megnyugtatására lesz. Más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. ápr. 3.) – Megkaptuk a tíz hordó bort, megfizettük a szállítási költséget. – Mondja meg P. Gio Domenicónak, hogy végezze a lelkigyakorlatokat eredményesen, amire igen nagy szüksége van. Hogy az első iskola fratellója megkaphassa az engedélyt, hogy Rómába jöhessen, utána járunk majd a legközelebbi vakációra.”
„Elfelejtettem a múltkori levelemben, hogy Virágvasárnapra küldjenek egy köteg olajfaágat, ha nincs akadálya, küldje pénteken. – Ami fr. Gio Battistát illeti, mehet a többiekkel együtt imára, de az ő gondolkozása egy kissé disciplinálásra szorul, hogy megismerje a sötétséget, ami a fejében van, legyen alázatos és kérje az Úr felvilágosító kegyelmét, hogy megismerje saját tökéletlenségét. P. Gio Domenico folytassa lelkigyakorlatait, misézhet minden nap és minden misét, hacsak a szeretet szolgálat címén nem mondják, mondják az én szándékomra, és ma kezdjenek egy meghaltért harminc misét és jelezzék, ha befejezték. A legény valószínűleg holnap jön, hogy elkísérje P. Antonio Mariát és kiszabhatja a cipőket és visszatérhet azonnal, mivelhogy itt szükség van rá. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1631. ápr. 9.)
„Amikor a mi szerzeteseink megjelennek valamelyik kastélyban, ahol nagy ünnepélyességgel végzik a halotti officiumot énekes misékkel, a sok pap és szerzetes együttessége elvégezheti a halottért a gyászmisét és ha adnak valami jótéteményt, elfogadhatják, de semmiképpen sem vegyenek részt a lakomán, hogy aztán egy másik kastélyba is mehessenek lakomázni, pontosan őrizzék meg azt a rendelkezést, amelyet úgy rendeltem, hogy mindenhol tartsák meg a mieink és bizonyára csak épülni fognak azon, hogy nem akarnak részt venni a lakomákon, még akkor is, ha mások másképpen gondolkoznak is.” – (Róma, 1631. ápr. 9.)
„P. Antonio Maria mindaddig Frascatiban lesz, míg atyaságod vissza nem tér, és legyen minden rendben, most nem írok semmit, mivelhogy várom a hatását, az eredményét annak, amit jelenteni fog atyaságodnak Nápolyba érkezése, a vicerével jelenleg nem kell tárgyalni, ahogyan mondják, hogy most Spanyolországba megy. Sig. Flavio házában igen meg vannak elégedve, mivelhogy Sig. Alessandro jegyese, az ő testvérének a menyasszonya, atyja elhalálozása alkalmával ezen a héten örökölt hetvenezer scudit, a hozomány nélkül, amit már megkapott. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” (Róma, 1631. ápr. 12.)
