„Azt írják nekem, hogy Sig. Antonio Fedele felesége kevés híján végső szükségben van, most, hogy olyan nagy pénzszükségben vagyok, nem tudok segélyt küldeni, bármennyire is szeretném, de megteszem, mihelyt módom lesz rá, addig is Atyaságod legyen segítségére, ha nem is pénzzel, legalább vigyen neki egy kis kenyeret és bort, hogy valami mégis legyen megnyugtatására, menjen el személyesen, vigasztalja meg. – Ami pedig a beszerzést illeti, tudja meg, elveszítek egy teher fát azon a napon, amikor a somarellót szénaszállításra küldöm, hogy legyen az állatoknak is valami ennivalójuk, amelyek különböző helyekről jönnek ide, nem használom a Collegio állatait, a leggyorsabban bérbe venném, Atyaságod is tegye azt tíz, tizenöt napon át, fizessen két vagy három giuliót naponta, ha valami jó alamizsna kerülne, szeretnék részesedni belőle. – Ami fr. Carlót illeti, Atyaságodnak küldött egy levelet telve panaszokkal, ahogy nekem ír, hogy lássa, felelek neki, hogy kerülni kell nemcsak a rosszat, hanem a rossznak a színét is, ezért hát Atyaságod segítse, ahogyan a szükség ezt hozza magával és ha a mieink közül odaérkezik egy felszentelt pap, legyen alázatosabb, amilyenek nem az ottaniak, azért hát üljön az asztalnál az utolsó helyre, és ha kell szolgáljon valamennyinek. Az Úr áldjon meg bennünket. – (Róma, 1630. máj. 30.)
„Egy frascati asszony járt nálam azzal a kéréssel, hogy írnék Atyaságodnak, hogy ajándékozzon neki egyet azokból a füzetekből, amelyeket P. Pietro hagyott a nevezett asszonynak, ha Atyaságodnál van ilyen, hát akkor ajándékozzon neki, hasonlóképpen nyújtson segélyt, ha mást nem, kenyeret és bort Sig. Antonio Fedele feleségének, mert úgy hallom, hogy az illető család igen nagy ínségben van. – Odaérkezik fr. Giacinto, ha akarja Poliba küldheti P. Giacomót fr. Carlóval és Sebastianóval, ezt megteheti, ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1630. máj. 31.)
„Megérkezett a ládika, amelyben lámpák voltak, át fogjuk adni Sig. Flaviónak, akinek odaadtuk a saját skatulyáját. – Nagyon fájlalom, hogy Lottit nem találják, aki S. Agatában van, mert nagyon alkalmasnak látszott a mi intézményünk szempontjából Campiba küldtem volna, vagy ahova ő maga akart volna menni a szükséges felmentések megadásával. Az Úr áldja meg, bárhol is van. – Ami pedig a számtaniskola megváltozását illeti, én úgy látom, hogy mindenképpen ki kell cserélni a mestert, még pedig minél előbb. Fr. Salvator di Cava elég jól érti a számtant, de az írásban vannak hiányok, olyan irodás forma, ami Rómában van használatban és igen jó fiú. ha megkapták a 25 scudit, édesanyjának adjon 15-t, értesítsen engem, hogy Gio. Martino della Cava testvére meghalt-e, vagy pedig még él-e és mi módon lehetne a pénzt megszerezni, amit a Kegyes Iskolákra hagyott? Nagyon örülök, ha a körmenet sikerült, ha lehet, küldjön valami segélyt, támogatást P. Giuseppe anyjának, mert úgy hallom, hogy nagy nélkülözésben él Frascatiban és írtam P. Castigliának, hogy juttasson neki valami segítséget, amit én nem tudok megtenni. El ne felejtse a Sig. Duca de Poli ügyét, vagy egyik, vagy másik formában oldják meg a kérdést, azaz, ha ő adna 500 scudit a kincstár ministrójának, hogy arról készítsen egy meghatalmazást és az ő részére pedig jutna száz vagy kétszáz dukát borravaló, talán könnyebben menne a dolog vagy valami tanyabirtok legalább mind a legkevesebb. – Padron Antoniótól minden dolgot megkaptunk, ami a listán a jegyzéken írva volt és hálát adunk az Úrnak, aki bőséggel ad az övéinek, itt havonként egy scudi szokott adódni, nagy nyomorúságban vagyunk, hacsak ezek az idők nem változnak, rendbe nem hoznak bennünket! Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. jún. 1.)
„Levelét olvastam és remélem, hogy az imádság, Sig. Germo. Pallotta szorgalmas kezelése és a házbelieknek gondos és állandó ápolása folytán P. Castiglia hamarosan jobban lesz és ha valamire szükségük van Rómából, értesítsenek engem és én azonnal küldöm. – A levélvivő által küldök néhány citromot, Sig. Cavagliertől kaptam, aki Signore Card. Barberininél teljesít szolgálatot, és még valami Nápolyból kapott ajándékot. P. Costantininek küldött levelet eljuttattuk, ha lesz válasz, elküldjük. Mi pedig várjuk a híradást a jobbulásról s amíg P. Castiglia jobban nem lesz, addig P. Gio. Domenico ne jöjjön, jöhet a társa minél előbb. Az Úr áldja mindnyájukat! – (Róma, 1630. jún. 2.) – „Fr. Lorenzo szerdán és szombaton, amikor questál, ehet sajtot.”
„A jó Isten tudja, hogy mennyire sajnálom a betegen fekvő P: Castigliát, buzgón imádkozunk érte, hogy minél előbb visszanyerje régi jó egészségét, Isten szerelmére, ne legyen ott semmiben sem hanyagság, minden lehetséges orvosszert használjanak fel, mivel lábaim négy-öt nap óta nagyon dagadtak, nem tudok lóháton útra kelni, ha valami kocsi alkalom kerülne, azonnal mennék. Értesítsenek állandóan a beteg állapotáról. Mondja meg nevemben P. Castigliának, ha valami aggálya volna, adja írásban, vagy mondja meg élőszóval Atyaságodnak, és én majd iparkodom eleget tenni kívánságának, a jelen esetben mivel hogy rosszul van és nagy veszélyben, mennyire szeretném, ha az Úr megadná neki a jobb életet, az örök életet, semhogy abban az aggályosságban éljen, amiatt éljen aggályosságban, hogy nem tud misézni, vagy más dolgot végezni. – Minden figyelmességgel szolgálja őt, mi pedig, amint mondottam, imádságainkkal sietünk segítségére és annak megküldésével, amit kérnek tőlünk. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1630. jún. 3.) – „Küldök neki Bariból kapott „manna di S. Nicola”-t.”
„Érdeklődtem mindazoknál az uraknál, akiknek Frascatiban van lakásuk, akiknek kocsijuk van, hogy nem mennek-e oda, főként Sig. Giuseppe Bonanni, de nem lett jószerencse, mihelyt lesz, az első alkalommal megyek, gyalog nem bírom, lehetetlen, lovagolni, nyolc-tíz napja a térdemen keletkezett daganat miatt nagyon nehéz lenne, de abban a jó reménységben vagyok, hogy P. Castiglia hamarosan rendben lesz az olyan gondos ápolás következtében, hacsak már nem sok az egyik gyógymód a másik után. Várom az alkalmat, hogy mehessek, amit nagyon szeretnék, de eközben el ne hanyagolja, hogy engem értesítsen a beteg állapotáról. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1630. jún. 5.)
„Az ottani Atyáknak, akik Nápoly városának a rendházaiban laknak, meghagyjuk, látván a jelen intézkedést, hogy adják át Sig. Gio Battista Auriliának az összes iratokat, amelyeket őriznek maguknál a Sig. Duca de Politól, azért, hogy végrehajthassa mindazt, ami a levélben meg volt írva. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. jún. 6.) – „P. Stefanónak gondja legyen arra, hogy minél előbb végrehajtsa ezt az intézkedést.”
„Diego novíciust egy fogadalmassal elküldöttem Moriconéba egy gyógyforráshoz, mivelhogy már egyesek, akik sokkal rosszabbul voltak, meggyógyultak, nagyon a javukra szolgált. A Sig. Bentivogliótól ajánlott novícius nagyon jól viseli magát, a másik kettő állhatatlan, új próbának vetjük alá, és ha kiállják a mortifikációt, visszatartjuk őket, máskülönben már elő van készítve a ruhájuk, a habitus. nagyon örülök annak, hogy az ottani novíciusok jól viselkednek, megkaptam az értesítést azokról, akik Nápolyban öltöztek be, összehasonlítom a mi itteni jegyzékünkkel. Az Úr adjon önnek erőt és kegyelmet, hogy a novíciusokat mind az alázatosságban nevelhesse, akik el tudnak szakadni ennek a világnak összes dolgaitól, hogy jók legyenek, és készek arra, hogy nagy dolgokat cselekedhessenek, amiben az Urat akarják szolgálni, aki áldja meg mindnyájukat.” – (Róma, 1630. jún. 8.)
„Elrendeltem, hogy küldjék meg oda a két Brévét a mi két klerikusunk szentelésére, hamarosan küldik. Fr. Gio di S. Stefano helyére a nyár előtt nem tudok senki sem küldeni, azért ház úgy segítsenek a helyzeten, ahogyan tudnak jelenleg, szeptemberre majd küldök megfelelő embert. – Várom az új híradást a Sig. Duca de Poli -féle ügyben, folytatván a tárgyalást a savoiai herceg megbízottjával, ezért hát még várakozni kell, engem mindig értesítsen, ezek az urak minden jóra érdemesek. – Don Benedetto Ghirellinek jobb lesz, ha a világban marad az ő egészségi állapota miatt. Ami pedig Gio Lottit illeti, azt hiszem, hogy hiába keresi lelke nyugalmát, ami után jár, nincs számára biztosabb út, Isten hűségesebb szolgálatára és felebarátjának javára, mint a mi szerzetünk. Az Úr kegyelme világosítsa meg és ha Nápolyba jön, beszéljen vele az én nevemben, hogyha visszamarad a világban, a jó Isten tudja, hogyan zajlik le élete annyi kísértés, alkalom közepette. Várom a jelentést a körmenetről. Az Úr áldja mindnyájukat mindig.” – (Róma, 1630. jún. 8.)
„Ami az építkezést illeti, ha gyalogosan vissza lehet térni, térjen vissza gyalog, ha nem, akkor nincs más, mint türelmesnek kell lenni, elég, hogy valami kényelmesség legyen, hogy iskolás gyermekek szentmisét hallgassanak, itt van nálunk a cremonai P. Francesco Maria, aki már volt ott egy alkalommal, aki nagyon aggályos és unott az officium mondásában, megpróbálom, hogy volna-e kedve még egyszer elmenni oda, misemondásra jó lenne. Hogy zeneiskola legyen ott, hogyha a lakosságnak nincs tetszésére, ne vállalja, menjenek az iskolás gyermekek valamelyik közeli templomba, mint pl. a S. Gerolamóba, ha énekelni akarnak. – Hogy tárgyal egyesekkel, akiknek az a szándékuk, hogy az építkezést elősegítsék, ha ezek templomba vagy iskolába jövet beszélni akarnak önnel, annak semmi akadálya sincs, de ne menjenek az ő házaikba, lakásukra, mert a szerzetesnek nem áll jól, hogy a világiakhoz járjon, hacsak betegség nem adódik elő. – Ami pedig P. Gio Pietrót illeti, nem csak hogy testileg beteg, hanem lelkileg is, amíg nem tud uralkodni az étkezési ösztönön és az iváson, ami a legnagyobb kísértés, amivel az ördög megkísértheti a szerzetest, mert ha ebben legyőzi, rabul ejti, akkor egyéb kísértésekben is ő lesz a győztes, mivelhogy elhanyagoltatja az imát, amely az a csatorna, amelyen keresztül árad a lélekbe minden kegyelem. – Ami pedig a konferenciabeszédeket illeti, ne tartson tovább egy negyed óránál és legyen erkölcsi tartalmú és nem filozofálgatás és a hallgatóság lelkét az a vágy töltse el, hogy szívesen meghallgatják más alkalommal is máskülönben nem jönnek az emberek, azért hát kövesse most ezt a rendet, és szokjék hozzá, hogy ilyenformán korlátozza időben beszédjeit és minden beszédjét azzal a célzattal, hogy a hallgatókat fellelkesítse a bűn gyűlölésére, fellelkesítse őket Isten iránti szent szeretetre. – A questálók, ha szerdán és szombaton vannak úton, fogyaszthatnak tojást és sajtot, de ha meg tudják tartani, hogy nem élnek az engedéllyel, hősies cselekedet lesz és igen jó példaadás. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. jún. 8.)
„Nagy örömömre volt a híradás, hogy P. Castiglia állapota javult, erősödött, hogy az ottani lakosság annyi ajándékkal halmozza el, imádkozzanak értük a jótevőkért viszonzásképpen. Küldök négy citromot és harmincöt édes és jó erős narancsot és ha még más valamire volna szükség, értesítsenek és azonkívül két-három nap múlva küldje fr. Gio Thomaso a verseket, a kérvényt átadom Mons. Scanarolának az elszáradt fák érdekében és majd értesíteni fogom azonnal a feleletről, amit majd kézhez kapok. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat.” – (Róma, 1630. jún. 10.) – „Küldjék majd vissza a gyümölcsös zsákocskát, hogy más alkalommal is küldhessük majd.”
„Tegnap küldtem Frascatiba egy kis csomagot gyümölccsel, 35 édes és jó erős „merangole”-t és négy jó citromot, ha más valamire volna szükségük, értesítsenek. Odaérkeznek majd P. Vincenzo és fr. Giacinto és nehogy egész napon kelljen megtenniük az utat Poliba, úgy gondolom, hogy szükség lesz a lóra, amiért is bocsássák rendelkezésükre. Értesítsenek arról is, hogy ott volt-e szálláson azon a napon, amikor én visszautaztam, Sig. Montagna di Core, kellő udvariassággal, tisztelettel fogadták-e, amilyet egy ilyen nagy jótevő megérdemel. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. jún. 11.)
„A jelen postával két levél is van fr. Carlo számára atyjától, aki panaszkodik nekem hogy fia nem ír neki és sok levelére nem felelt, azt azonban biztosan mondhatom, hogy akárhány levele került kezembe, azokat mind elküldtem a legelső postával. Én nem tudom, hogy a nevezett fr. Carlo másképpen címzi, máshova irányítja a leveleket, éppen azért megmondhatja neki, ha minden héten akar atyjának írni, legyen itt a levél pénteken és én szombaton reggel már küldöm a postakocsival, azt is mondja meg neki még, hogy figyeljen arra, hogy az Isten-félelemre oktassa a gyermekeket, amire ő halálos bűn terhe alatt kötelezve van, amire talán ő nem is gondol. – Ha valamire szüksége volna P. Castigliának, értesítsen engem. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. jún. 13.)
„Odaérkezik majd P. Carlo egy kis levegőváltozásra, és hogy egy kissé foglalkozzék fr. Carlóval, aki nagyon rászorul a segítségre, hogy azzal a szorgalommal végezze az iskolai kötelességeit, amellyel azt teljesítenie kell, egyebekben pedig tartsák meg a szabályokat. – Az említett atya letehetné a gyóntatási vizsgát, ami nagy megkönnyebbítés lenne P. Castigliának, mivelhogy gyóntathatná az iskolás gyermekeket. Gondja legyen rá, hogy figyelmesen tartsák, mert itt néhány nap óta nem tudta tartani az ételt, holnap reggel vagy este jöhetne p. Gio Domenico, akire itt igen nagy szükségem lenne. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. jún. 15.)
„Ami P. Gio Pietrót illeti, ha a munkából nem igen veszi ki részét és a ház többi tagjainak nem sok jó példával szolgál, akkor más megoldást kell keresnünk, pedig én mindig azt hittem, hogy szívesen fáradozik a szerzet érdekében, hogy tiszteletet szerezzen annak és hasznára legyen embertársainak. – A questálásra azok mehetnek, akik szerények a viselkedésben a kár felszentelt pap, akár klerikus akár fratello két-három napon át váltakozva. – Ami fr. Lucát illeti, nem hiszem, hogy alkalmas a papságra, de ha ő felkészül, fel tud készülni, felszenteltetjük, de máskülönben nem. – Ami az építkezést illeti, ha másképpen nem megy, közreműködhetne fr. Francisco Maria, de azért más dolgokban ne legyen hanyag, tétlen, értesse meg vele atyai szeretettel, hogy igen nagy szüksége van a segítségre, hogy igen rászorul a segítségre és Isten tudja, ha a pestis ránk törne ezeken a tájakon, vajon őt felkészülve találná-e egy ekkora megpróbáltatásra? Örülnék, ha valami megnyugtatót írna felőle, nem szeretném, ha elveszne ez a lélek. – Ami pedig a konferenciabeszédeket illeti, szükséges, hogy fékezze a lendületet és ne legyen hosszabb egy negyed óránál, és ne legyen túl hangos, ne kiabáljon magas hangon, hanem legyen a konferenciabeszéd hangja családias, könnyen érthető és erkölcsi vonatkozású és vegye észre, hogy nem kell prédikálni, még csak a nevet sem említsék, mert prédikálni annyi, szükséges hozzá, hogy megelőzze a vizsgálat a hitből és az ordináristól megkövetelt vizsgálat és hogy teológus legyen, nehogy valami meggondolatlanságot mondjon, vagy valakit megbotránkoztasson nem értvén valami kifejezést és aztán hogy tudatlannak híreszteljék, ezért hát csak használja tartsa a konferenciabeszédeket úgy, ahogyan már előbb is említettem, összefoglaltam, nem minden ünnepnap, hanem csak bizonyos alkalmakkor, ezeket akartam a jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1630. jún. 15.)
„Nagy vigasztalásomra volt az a híradás, hogy a körmenet szépen sikerült, és hogy a novíciusok is egyre előre haladnak. Az a kettő, akik ide jöttek, nem igyekeznek oda visszamenni, nem kívánkoznak már így oda visszatérni mint kezdetben, majd meglátjuk, hogy mi lesz a kimenetel, hogy milyen lesz a befejezés. Marc' Antonio novícius, Sig. Bentivoglio testvére nem hozatta el ruházatát, magam pedig igen nagy szükségben vagyok, mintegy 200 scudit kellene kifizetni, mondja meg fr. Pietrónak, hogy tőle vártam valami segélyt, mivelhogy itt alig kapunk valami alamizsnát. Az Úrnak ajánlom majd az ügyet, amit Atyaságod nekem ajánlott testvére útján. – Az Úr áldjon meg bennünket, oltalmazzon bennünket, itt nagy a félelem a pestis miatt, ami egyre előre halad Bolognában, ahonnét két kardinális elutazott, akik ott voltak.”– (Róma, 1630. jún. 15.)
„Ha fr. Giulio itt lesz, akit Moriconéból várok két nap múlva, egy útitárssal együtt tengeri úton leutazhat, ott lehet három-négy napig, a nagy hőség miatt nem mehet szárazföldi úton. – Szeretnék informálódni a cavai ügyről, hogy mit lehetne abból hasznot meríteni, nem jó dolog, hogyha alszik és így a hagyaték elússzék. Szerezzen be minél többet a „scotitura”-ból, és mondja meg, hogy majd itt fizetik az árát, hogy azonnal fizetni fog Tiburtio. – A poli ügyet illetőleg nézze, ha a hitelen kívül adnak 25/m scudit, akkor szerezhet bármiféle tanyagazdaságot. – A késes fratello, mivelhogy nem mortifikálta önmagát, az Úr mortifikálja őt nagyon, mert visszatért a régi betegsége, amelytől néhány hete szabadult meg. – Ami pedig a nyomtatványokat és a spanyol könyvet illeti, ezekről elfeledkeztem, meghagyom fr. Nicolo Mariának, hogy emlékeztessen engem arra. – Ami pedig a S. Antonio ügyet illeti, a helyzet úgy van, hogy bérlők áruba bocsátják, hogy ott tartsák a visszavonult gonosztevőket, részükről mindig valami zaklatás, zúgolódás lenne, lehet, hogy noviciátus lesz, amely bizonyos spanyolországi Atyáknak lett volna szolgálatára, ahogy majd megtudja a P. Provinciálistól. – A körmenetet illetőleg a rekreáció idején nagy élvezettel olvastam a beszámolót meg fogom mutatni Sig. Flaviónak és szeretném tudni, hogy ki fizeti a sok gyertyát és a zenészeket? Ezeket akartam jelen levelemben megírni Rómából, ahol mindenki aggódva várja a pestis beköszöntését, amely már Bolognában felütötte fejét, Isten tudja, hogy miféle felkészültséggel fáradoznak, sokan vásárolnak bizonyos labdákat körös körül sok helyen kilyukasztva, hogy ebben hordják a pestis ellenszerét, az imádságot és a bűnbánatot részben bizony elhanyagolják. Az Úr áldjon meg bennünket és meneküljünk az ő irgalmasságához.” – (Róma, 1630. jún. 15.) – „Vártam a segélyt a sezzei P. Giuseppe édesanyjának a számára, aki családjával együtt nagy nyomorban van, ne feledkezzenek meg róla.”
„Amikor a legény megérkezett, akkorra P. Carlo már elindult oda, azt mondja, hogy a S. Giacomo Lateranónál találkoztak. Én még jókor visszaküldtem, hogy megérkezzék oda, mielőtt P. Gio Domenico elutazna, és ha esetleg mégis elment volna, olvasván jelen levelemet, ha nem tér addig vissza Frascatiba, míg ott tartózkodnak azok a urak, velük együtt ott maradhat P. Carlo, hogy legyen elég misézőjük, nézzék meg signore Olimpia titkárával, hogy az ő építészük elkészített-e templomunk tervrajzát, ha igen, akkor küldjék ide nekünk. Az Úr áldjon meg bennünket. – (Róma, 1630. jún. 16.)
„Amikor elérkezik annak ideje, vegye át nevemben fr. Marcello fogadalmát, ne változtassa meg nevét, nagyon megfelel úgy, ahogyan van. – Ami pedig fr. Mathiát illeti, aki latin levelet írt nekem, mondja meg neki, hogy minden hónapban mind ő, mind a többi négy tanuló studem írjanak nekem prózában vagy versben egy fél íven, de fr Gio Battista kezdje újra, mert máskülönben sohasem tanulja meg az alázatosságot. Mindig nagy öröm nekem, ha azt hallhatom, hogy az ottani klerikusok szorgalmasan tanulnak. – Ami pedig a világiak gyóntatását illeti, ha elkezdi egyét, akkor majd mind többen jönnek, hogy hallgassa meg őket, „et pluribus intentus minor fit ad singula sensus”, a mi fő feladatunk a gyermekek nevelése, ha ebben nagy eredményeket érünk el, akkor mindenki dicséri a mi munkánkat, most egyelőre elég a két gyóntató az ottani templomunkban. Az, hogy egy kis exhortációt mond az összegyülekezetteknek, az nem akadályoz annyira, mint az, hogy gyóntatnak, de azzal, hogy a nem az exhortálássát, a világiakat nem exhortálják, el kell hanyagolni az iskolás gyermekeket, legyen egész biztos abban, hogy az ellenség sub specie boni akarja megakadályozni az ifjúsággal való foglalkozást. Az idő megmutatja, hogy mit kell cselekedni. – Pénteken és szombaton semmiképpen meg ne szegjék a mi régi szokásainkat. Értesítsenek engem, hogy péntekre miféle engedményt adtam én, miféle szavakkal, hogy ennélfogva lássa, hogy a levezetett dolog engedéllyel történt-e vagy nem. – Megkaptam a templom alaprajzát, amelyet szinte teljesen újra kell készíteni, mert a falak egészen hibásak és nézze, lássa, hogy a dormitóriumból hidat kell vezetni a kórusra, amelyet a templom befejezésénél a végén kellett volna készíteni, ahogy én meghagytam a másik tervrajzon, hogy fedett helyiségen keresztül mehessenek a templomba szentségimádásra, amint ez itt Rómában is sokfelé látható. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. jún. 16.)
„Jelentvén nekem Atyaságod minden levelében, hogy az írási és a számtani iskolánál szüksége van egy emberre, úgy döntöttem, hogy nem várok az őszig, hanem a moriconei fr. Giuliót, akkor sokkal nagyobb megelégedéssel végzi a munkáját mint fr. Gio, kedvességgel tudja őt vonzani, azonkívül odaküldöm még fr. Giulio di Ottaggiót, aki szintén volt már Nápolyban és vele együtt még egy másik klerikust, aki Genovában öltözött be, jól lehet római, egyik is másik is igen jó segítség lesz az iskolában, írok még a P. Provinciálisnak is, hogy lássa, hogy szerinte, hogyan és mik lesznek a legszükségesebbek, emlékeztetem arra, hogy a sezzei P. Giuseppének az anyjáról ne feledkezzenek meg, aki igen nagy szükségben van, ezért még ha kölcsönt is kell felvenni, küldjön neki tíz scudit ezzel a postával. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. jún. 18.) – „A hajósokat nem fizettem ki, három dukát a hajóköltség a fratellik után, mivel a kassza kimerült, üres.”
„Hogy P. Gio. Pietro irányításában, vezetésében valami eredményt érjünk el (mert annyira el van telve az önszeretettel), nagy türelemre és szeretetre van szükség, mert máskülönben ahelyett, hogy segítségére lennénk, csak romlást okoznak nála, majd gondom lesz rá, hogy elhelyezzem, megváltozzon, magamhoz hívom és majd tudom, hogyan kell vele bánni. Ami fr. Marcellót illeti, majd meglátjuk, ha még nem javul, elküldöm majd egy időre oda, ahol majd újra megtanulhatja a szent engedelmességet és az alázatosságot. Ami az építkezést illeti, nagyon jó lesz, ha kezdhetjük elölről, fr. Francesco Maria révén le lehet bonyolítani a tárgyalásokat, ha érdeklődnének azok az urak az építkezés felől, tárgyalhat velük, de az különféle okok miatt nem helyénvaló, hogy mi menjünk az ő lakásukba. A konferenciabeszédeket illetőleg írtam már, hogy mi a teendő. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. jún. 19.)
„A legény nyolc giuliót hozott, hogy művirágágakat vásároljon, itt mindjárt azt mondották, hogy minek oda művirág, amikor Frascatiban annyi a virág, hogy nem ajánlatos annyi pénzt költeni művirágra, és ha így látták jónak, hogy ez ennyi pénzért vásároljanak művirággal együtt másfélét is, mi lesz mindebből? – Az a két pap, akik Rómából mentek oda, gondolja meg, hogy P. Carlo lesz-e a megfelelőbb az első iskolára, mint fr. Carlo és ha tetszik az említett atyának, ott maradhat az első iskolához és fr. Carlo pedig Rómába jön, hogy a noviciátusban egy kis lelkiséget tanuljon. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Isten áldjon bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. jún. 20.)
„Sig. Don Pietro Blasco keresett fel engem és azt mondotta, hogy a nápolyi ügyben nem vár ő már semmit, hanem inkább a vidéktől vár olyan megoldást, hogy mindenkinek teljesen eleget tehet és jól lehet, hogy hívták Spanyolországba, de inkább akar meghalni Rómában mint anélkül elutazna, hogy a hitelezőket nem elégítette ki és reméli, hogy Card. Borgia, mihelyt megérkeznek a többi spanyol kardinálisok, ő el fog utazni, az Úr kegyelme legyen Sig. Don Pietro vigasztalására, aki valóban olyan ember, hogy minden jót megérdemel. – Sig. Don Ottavio Bovarelli sürgetésére egy előkelő német ember, aki Sig. Duca Altemps házában lakik, ajándékul adta a piaristák frascati Boldogasszony templomának kertjét, amely az ő tulajdona volt régóta Frascatiban, szomszédos a frascati Arciprette kertjével, msr. Antonio javaival és Gio Angelo kórházápoló javaival ante viam publicam. Atyaságod informálódjék róla, hogy mi ez, mi lehet az értéke, el lehetne-e adni, hogy az építkezést ezzel elősegítsük a templomot illetőleg. Ezt akartam jelen levelemben megírni, remélvén, hogy holnap egy somarellón küldhetem mindazt, mait kért a múlt levelében. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1630. jún. 21.)
„Ezen a nyáron fr. Diego Moriconéban lesz, remélem, hogy teljes egészségben fog visszatérni társával együtt, aki ugyanazzal a bajjal került oda, majd küldött értesítést, mindezideig jól vannak Moriconéban. A másik két novíciust illetőleg, akik egy időben olyan állhatatlanoknak látszottak, úgy látom, hogy elhatározták, hogy nagy odaadással akarják járni az életpálya útját, P. Antonio dicséri őket. – Ami fr. Pietro Antoniót illeti, mondhatom önnek, hogy mindezideig nem tud többet annál, amit a világban tudott és olyan gyenge ítélőképességű, hogy szükségesnek találom, hogy erőltetni kell a tanulásra, mivelhogy nem akar szeretetből, azért hát, amint a Szent Evangélium mondja: „compelle eos intrare”, írt egy levelet a P. Provinciálisnak és egyebek közt ezeket írta, hogy jaj lesz nekem, én pedig jóval fizetek neki és ehhez hasonló meggondolatlanságot, és nehogy a nevezett Atyában utálatot ébresszek, nem akartam elküldeni, hogy megalázzam, remélem, hogy lassan-lassan visszavezetem őt a szabályok megtartására, egészségileg jól áll, jól lehet, hogy három-négy napja szimulálja a betegséget. Fr. Mathia valóban beteg, Eustachio jobban van, P. Castiglia elég rosszul van Frascatiban, félek,hogy elveszítjük. – Mondja meg P. Pietro Antoniónak, hogy minden szándékom az, hogy segítsek rajta, nemcsak a testi egészséget illetőleg, hiszen abban jól áll, hanem inkább ami fontosabb, a lelki üdvösségét illetőleg, ami fontosabb, a lelki üdvösségét illetőleg, ami a mi kötelességünk és ha majd lelkileg helyreáll, Nápolyba fogom küldeni, hogy ott segítségére legyen a többieknek. – Sig. Diego Bentivogli elfelejtette elküldeni fr. Marc' Antonio ruházatát, a jó Isten tudja, hogy milyen nagy szükséget szenvedünk mi itt. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. jún. 22.)
„Olvastam jelentésében P. Castiglia súlyos állapotát, igyekezzék minden lehető emberi módon segítségére lenni, mi pedig imádságainkban az Istent kérjük érte, a jelen postával küldök élelmiszereket, ami szerintem jobban hasznukra van, mint a művirág, majd annak is meglesz az ideje, legalább így most lesz levesre való, vagy főételre való anyaguk, küldök egy üveg S. Pantaleo vizet, nyolc-tíz képecskét jutalomra, ha valaki eredményben eléri a kitüntető címet: imperator, küldök még néhány könyvet és falra akasztható táblákat, egy seprűt a templom takarítására, vagy a sekrestyének, küldök valakit azzal az érdeklődéssel, hogyan van a Principessa Peretti, és ha valamire szüksége van, értesítsen engem. – Elég magas lázam van mintegy nyolc napja, meghűltem, innét a láz. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. jún. 22.)
„Néhány napja már, hogy odaérkezett Moriconéból fr. Giulio, aki az írási és a számtan iskolában fog működni. Remélem, hogy jól fogja magát viselni, főként ha Atyaságod megismerteti vele a saját módszerét és tapintatosan fogja ezáltal vezetni. – Sig. Duca de Poli ügyét el ne hanyagolja, és hogy értesítsen engem gyakran, hogy vigasztalására lehessek a nevezett úrnak. – Ami Don Benedettót illeti, nincs számára semmi írnivalóm, mivelhogy úgy gondolom, hogy el fog helyezkedni a világban. Ne mulasszon el egyetlen alkalmat sem, hogy ne küldene valamit ennek a háznak, nagyon elcsodálkozna, ha látná, hogy milyen csekély alamizsna folyik be a ház számára. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. jún. 22.)
„Olvastam leveléből Sig. Ottavio Martucci fiainak a helyzetét, a körülményeit, iparkodjék helyrehozni a legjobban ahogyan csak lehet, látassa, értesse meg, hogy a fiúk mindig megérdemlik a büntetést, amennyire csak lehet mentvén a tanítómestereket és szorgalmazza, hogy látogassák a szentségeket még abban az időben is, amikor meg kell büntetni valamelyik tanulót, ezért aztán legyen rajta, hogy P. Carlo ne keveredjék bele a gyermekek büntetésébe, hanem csak gyóntassa őket és oktassa a lelki dolgokban, amivel sokkal többet ér el, mintha tanítana. – Úgy tudom, hogy P. Giacomo nagyon jó ember, meg van benne a zelozitás, a szent buzgóság, de szeretném ha hozzákapcsolódna a szent bölcsesség is sok türelemmel és együttérzéssel. – Sig. Don Pietro Blasco teljes reménységgel van, hogy Spanyolországból kap segélyt, hogy eleget tehessen mindenkinek és azt reméli, hogy a spanyol kardinálisok ideérkeztével Borgia el fog menni Spanyolországba és nem lesz az említett kardinálisnak ellenmondása vagy akadálya és így reméli, hogy gondoskodva lesz. Holnap, szerdán tárgyalják a Rotában a Collegio ügyét az elsőszülöttségi dolgokat illetőleg. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. jún. 25.) – P. Giacomo írja meg nekem a heti reggeli elmélkedéseket.”
„Oda küldöm a fehér somarellót, jól lehet, öreg már, de mégis úgy szolgál mintha fiatal lenne, ott tarthatják egész július hónapban, majd meglátjuk, hogyan tudják felhizlalni és miféle jó questálást végezni. – Kiköveztethetik a szobácskákat és a folyosót jó minőségű csiszolt kövekkel, ahogyan Nápolyban is szokás, vagy ahogyan az új iskolákban csinálták, mindnyájan segítsék egymást főként délelőtt a questálásban a korai órákban és délután a későbbi órákban és néha, amikor nagy az elfoglaltság, fr. Gio Battista is segíthet, szeretném már, ha befejezte volna az ajtókat és az ablakokat, hogy már lakhatók lennének az új szobák is. – Figyeljen arra, hogy P. Carlo egész figyelmét fordítsa az alázatosságra, mivelhogy úgy hiszem, hogy fr. Carlo hordja egyedül a szerzetesi habitust a házon kívül, azzal együtt a idő is elveszett lesz. A múlt napokban küldtem nyolc-kilenc képecskét jutalmazásra arra az esetre, hogy az első iskolában valaki előmenetele alapján megkapja a kitüntető címet: imperator, így történt-e, nézzen utána. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1630. jún. 27.) – „Írtam egy másik levelet is, várom a reggeli elmélkedések anyagának a másolatát.”
„Nagyon jól tudom, hogy mit ér P. Carlo erényessége, ezért hívattam Nápolyból P. Evangelistát, jól lehet, hogy nehezen vette ezt az áthelyezést, de ha nem alázza meg magát, nem alkalmas semmi módon sem az elöljáróságra, meglátjuk, hogy majd Atyaságodnak hogyan sikerül őt rávenni az alázatosságra, ami által nagy szolgálatot fog tenni az Úrnak. Engem, szükségből kifolyólag szolgáltak néha ezek az emberek, de nem sikerülvén abban a reménységben hagynak, hogy az Úr majd küld a jobbakból. – Rendelje el, hogy egyetlen iskolamester sem büntethet másképpen, minthogy vagy tenyérütéssel vagy öt botütés a nadrágra és ha valaki súlyosabb büntetést érdemel, küldjék Atyaságodhoz, és akkor majd Atyaságod rendeli el a büntetést, amit érdemel, ami kezdettől fogva legyen kegyes, de ha visszaesőről van szó, a büntetés is nagyobb legyen, de mindenekfelett éljenek, használják a gyakori gyónás eszközével, ennek sokkal nagyobb eredménye, hatása lesz. – Üzentem, hogyan lehetne legjobban megoldani a lakást az új szobákkal, hogy már a nyáron így lakhatnának, nézesse meg, hogy az ajándékul adott kert mit ér és talán jobb lenne, ha vevőt találnának, az ajándékozótól szerezzenek meghatalmazást, és ha ez meglesz, engem is értesítsenek minél előbb. – Engedje az Úr, hogy Sig. Don Pietrónak legyen jó alkalma, hogy végrehajthassa jó szándékait, terveit. – Az elsőszülöttségi ügyben a Rota döntött Tonti urak javára, most már semmi aggály, a mi részünkről megtettünk minden szükséges eljárást. – Tegnap meghalt a mi másolónk és egy nappal előtt Duca di Acquasparta Mons. Cesinek, a rimini püspöknek az atyja. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. jún. 27.) – „Mortifikálja meg jól fr. Andreát.”
„P. Antonio arról számolt be nekem, hogy a két novícius azzal a lelkülettel vannak, hogy állhatatosak maradnak az Úrban, aki legyen mindig áldott, elküldtem Diego novíciust a kiütések miatt Moriconéba, a város határában van egy forrás, ami kevesebbe kerül, és a múlt években a novíciusok közül az egyik, annyira kiütéses volt, hogy leprásnak látszott, hogy kétszer-háromszor megfürdött benn, meggyógyult, a múlt hónapban ide küldtem az említett Diego novíciust egy másik társával, aki sokkal betegebb volt, mint az említett Diego, és P. Francisco az említett konventnek a minisztere, azt mondja, hogy mindketten szépen meggyógyultak. Szeptemberben Isten segítségével visszarendelem Rómába. – Amennyiben tud beszélni Sig. Bentivoglióval, megmondhatja neki, ahogyan kényelmesebb neki, elküldheti vagy oda adhatja ott szeretetből testvérének a ruházatát, ahogyan neki jobbnak látszik, minthogy a mi szerzetünkben semmi más segélyt nem hoz senki a szerzetnek, hanem csak a ruházatot. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. jún. 29.)
„Küldök egy levelet fr. Carlónak, aki úgy levelez atyjával, hogy jó büntetést érdemel és remélem, hogy a nyár elmúltával megismertetem vele, mit jelent az, hogy valaki szerzetes, mivelhogy eddig nem tudta. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1630. jún. 29.)
„Írni fogok a P. Provinciálisnak, hogy rendleje magához fr. Gio di S. Stefanót és végeztessen vele lelkigyakorlatot, hogy lássa, hogy meg tudja-e menteni, nyerni ezt a lelket, amire olyan nagy szüksége van. Imádkozunk itt P. Gio. Domenicóért. – Ami a Cavabeli ügyet illeti, úgy fogok intézkedni, hogy az a fratello, aki a végrendeletet csinálta, folyamodjék a Pápához, hogy megváltoztathassa az öröklött részt, a hagyatékot, de én ez életben azt hiszem, hogy annyi ideig tart annak végrehajtása Cavában, egyébként a hagyaték Nápolyba kerülne, nekem azt mondották, hogy így lehetne eljárni, megbízom, hogy így járjon le. – Ami pedig a „scotitura”-t illeti, rendezze el már minél előbb, mivel ms Tiburtio nagyon várja már. – Ami Sig. Duca de Poli ügyét illeti, intézzen el már valamit, vagy így, vagy úgy, hogy legalább az 500 scudit megkaphatnánk, amit ő fog adni, hogy a királyi ház nem fizet semmit és a titkárának adjanak bőséges ajándékot, aki ezeket a dolgokat intézi. – A S. Antonio ügyet figyelmébe ajánlhatnák fr. Antonio Mariának, aki majd hamarosan végére jár a dolognak. – Át fogom adni a három scudit Antonio Fedele szegény családjának. – Imádkozzanak azokért a városokért, amelyekben pestis pusztít és a háború, hiszen testvérek vagyunk mindnyájan Krisztusban, ez lenne a szeretet cselekedete, de addig várakozni az imával, míg a pestis veszélye nem közelít, akkor már a félelem késztet imára az Isten szeretet helyett, ezért helyes, jó dolog már most imádkozni azoknak a megmeneküléséért, akiket nagy veszély fenyeget. – Értesíteni, figyelmeztetni fogom fr. Gio Battista di S. Bernardót, hogy fegyelmezze stílusát az írásban és legyen egy kissé alázatosabb. – Ami pedig azt az észrevételt illeti, hogy néha az elöljárókkal szemben kevés a tiszteletadás, ha ilyesmi esetről-esetre megtörténik, mint pl. fr. Benedetto esetében, Atyaságod foglalja írásba, azért, hogy a maga idejében a köteles, a kijáró haragot ne rója le, hanem tartson eközben nyilvános penitenciát bocsánatot kérve az okozott botrányért, így oldódik meg legkönnyebben vele a probléma. – Ami pedig fr. Stefano di S. Stefanót illeti, helyette most fr. Giulio di Ottaggio lesz, igen jó munkaerő, ott lesz még fr. Francesco Romano. Nézzen körül és foglalja írásba a jegyző, vagy a secretario a tapasztalt hiányokat, hogy alkalmilag letárgyalhassa azokat. Visszatérnek azok a szeszélyesek, akik most a rájuk kényszerített lelkigyakorlatot végezték, a P. Provinciálisnak nem nagyon lesz kedvére, Isten adja, hogy ne csalódjék. – Megkaptam a három scudit P. Giuseppe édesanyja számára, azonnal küldöm, amint erre alkalom adódik, megérdemli valóban az együttérzést és ha újabb alkalom adódik a segélyezésre, cselekedje meg mindig, ezeket akartam a jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1630. jún. 29.)
„Annyira el vagyok foglalva, hogy még nem olvastam a végrendeletet, a gabonaszerzést illetőleg, örülök, hogy segítenek minden szorgalommal, ami a jó Isten kegyelmének a segítségével jó lesz. Értesítsen engem, hogyan fizet az aratás, főként Sig. Manilio mezején, amiről azt mondják, hogy olyan jó volt. Szegények ott Gallicanóban és még Poli jó része is nagyon súlyos jégesőt kaptak. – Azt írják nekem Reggiből, amely 15 mérföldnyire van Parmától, hogy nem csak halálozással pusztul a nép pestisben, hanem a szegény nép éhínségben hal mag, férfiak, fésületlen asszonyok az utak mentén könyörületességért kiáltanak és még ennyi csapás után Parma területén, vidékén olyan nagy jégeső volt, hogy nem maradt levél a fákon, egyesek azt mondják, hogy néhány évvel ezelőtt elzavarták a püspököt és nem akarják újra visszaengedni, aki már több éve itt Rómában van, imádkozzunk értük. – Nem nagy örömmel hallom, hogy az iskolai ügyek csak lassan mennek, arra gondoltam, hogy P. Carlo foglalkozna a latinosokkal, de ha ő Isten iránti szeretethiány miatt nem akarja vállalni, megteheti, de majd észreveszi, hogy amikor szeretné, akkor meg már nem lesz módjában, Atyaságod buzdítsa a munkára, mert rövid az élet. – Ami a kertet illeti, iparkodjék megtudni és nekem jelenteni, hogy nem lenne-e jó elcserélni a szomszédos területtel, vagy még jobb lenne, ha az ajándékozó meghatalmazást adna az eladásra és a pénzen annyi meszet vásárolni a templom számára, amennyit csak lehet. Ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1630. júl. 3.)
„Nagy félelemben van Róma, és biztosra veszik, hogy nyolc nap eltelte előtt hivatalos iratot adnak ki, hogy az összes római iskolákat be kell zárni, hogy ürítsék ki a börtönöket, tiltsanak be minden gyülekezést, bezárták a vámhivatalokat, nem hiszem, hogy lesz üzleti forgalom, csak negyven mérföldnyi körzetben Róma környékén, hallom, hogy egyes kapuk mellet akasztófákat állítottak fel, nagy szigorúsággal járnak el, adja Isten, hogy mindezen óvó intézkedések hasznosak, elégségesek legyenek, azt mondják, hogy néhány Bolognából megszökött, vagy elengedett katona az Urbino tartományban, amely Romagna és Marca között van, megfertőzött néhány helyet. Isten nagy kegyelme volt, hogy a bort küldték, mert most a Róma környéki borért elkérnek hordónként három scudit. Az Úr legyen hozzánk könyörületes, mivel igen nagy a rettegés ebben a városban és ha becsukatják az iskolákat, akkor nem lesz szükség annyi emberre itt ebben a házban, de aligha tudjuk őket elküldeni, mivelhogy tilos a kimenetel, elgondolhatja, hogy milyen zűrzavar van Rómában. – Ami pedig az odaérkezett fratellókat illeti, szükséges, hogy nagy türelemmel, ügyességgel tétesse meg velük a köteles szolgálatot, amit jobban meg lehet szervezni atyai figyelmeztetéssel és iparkodjanak segíteni őket, a P. Provinciálisnak is írtam ebben a részletkérdésben. – Hallom, hogy befejezett tény Sig. Alessandro Cherubini házassága, hogy mindkét fél egymásnak való. A leány atyjának egy másik férjezett leánya van és azt mondják, hogy már két éve házasok, de még nincs gyermeke, 10 ezer scudit ad készpénzben különösebb reménység nélkül. Isten áldjon bennünket. Amen. Nem felejtem el emlékeztetni a Sig. Duca de Poli ügyre, ha meg tudná szerezni a meghatalmazást az 500 scudira, amit több alkalommal is írtam, kifizetvén a pénzt és jó tiszteletdíjat számolván. nem tudok legutóbbi levelére érdemlegesen válaszolni, mert elkallódott. Az Úr áldása legyen velünk mindig.” – (Róma, 1630. júl. 6.)
„Be fogom mutatni a kérvényt Sig. Card. Veraspi testvérének, és ha kedvező választ kapunk, azonnal fogom értesíteni, ha Atyaságod visszavezeti fr Carlót abba az állapotba, statusba, amelyet Atyaságod ígér és én nagyon is óhajtok, nagyon kedves dolgot fog cselekedni az Isten előtt, ezen a nyáron sok türelmességgel kell lennünk fr. Andreát illetőleg, majd helyezzük a következő időkben, azt mondják, hogy egy dekrétum készült, hogy be kell zárni összes iskoláinkat, a Collegio Romanót, Caravita Atya kongregációját etc., olyan nagy a félelem a pestistől. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. júl. 6.)
„Itt olyan nagy a pestistől való félelem, hogy nem tekintve a rómaiaknak engedélyezett nagy jubileumi búcsút, amelyet hamarosan követ majd egy másik egyetemes, hogy mindenki legyen arra felkészülve, hogy jól halhasson meg abban az esetben, ha az Úr nem engesztelődne meg ennyi könyörgésre. – Ami fr. Francesco Romanót illeti, nem tartom méltónak arra, hogy pappá szenteljék, mert az eddig tanúsított szabadosságával, hogy nem mondja lazaságával, méltatlanná tette magát erre, várjuk meg, majd meglátjuk, hogy a jövőben hogyan tudja magát megalázni, mert ha nem alázatos a pap, jobb lett volna, ha nem született volna, azért tehát amint mondtam, újra mondom, hogy várjunk, majd meglátjuk. – Ami pedig Sig. Duca de Poli ügyét illeti, ha Atyaságod meg tudná szerezni a jegyzéket, amely azt írja, hogy de 4/m sc. igen előnyös üzlet lenne, minden szorgalommal azon legyen, hogy engem mindenről értesítsen, ami ezen úr számára valami különleges megkönnyebbítés lenne az ő javára. – Istennek hála, hogy most nincs betegünk, az orvosok azt mondják, hogy soha olyan kevés beteg nem volt Rómában mint jelenleg. – A Szent Kollégium dékánja Card Ginnasio lett, a subdékán pedig Pio Kardinális. – Ma érkezett a hír a Palotába, hogy nem csak Veronát és Bresciát látogatta meg nagy erősen a pestis, hanem Padovát és Vicenzát is. Az Úr segítsen és áldjon meg bennünket” – (Róma, 1630. júl. 10.)
„Gio Marino della Cava végrendeletének ügyében megtörténtek az intézkedések, és állandóan figyelemmel kísérjük, amiről majd értesítést küldök. – Rendkívüli intézkedéseket rendelnek el itt a pestis miatt, és Firenzéből azt írják, hogy a határban megölik az embereket, akik kint járnak az utakon, és hogy Bolognában szinte az összes szerzetesek meghaltak, akik a betegeket segítették, nincs, aki kiszolgálja a betegeknek a szentségeket, nagyon csodálkozom, hogy Nápolyban mindezideig nem tettek óvintézkedéseket, pedig a veszély igen nagy, itt mindenki felkészül arra, hogy jól halhasson meg, könnyen meglehet, hogy Rómát kikerülve Nápolyban fog a baj jelentkezni. Ezért hát gondoskodjék arról, hogy senkit készületlenül ne találjon és jó fontolják meg, amit a Szent Evangéliumban olvasunk: „Quid prodest homini, se universum mundum lucretur, animae vero suae detrimentum patiatur”, – nagyon is gondoljon arra, törődjék azzal, hogy az Istennel békében legyen, mivelhogy ezen a nyáron nagy veszély vonul el felettünk. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. júl. 13.)
„Írtam, hogy Sig. Bentivogli adja azt, ami neki jobban megfelel a ruházat fejében testvére javára, és ha tíz scudit küld, mint ahogyan ő mondja, meg leszünk elégedve azzal. Az ifjú igen jól megfelel és a két novícius, akik legutoljára jöttek, szilárdan állnak elhatározásuk mellett, hogy ki akarnak tartani. Az elmúlt napokban írt nekem egy bizonyos Brindisiből, Domenichetti nevű, hogy Nápolyba fog menni, hogy beöltözzék és megelégszik azzal, hogy klerikus operarius lehessen, ha csakugyan megérkezik, egy kissé ki kell próbálni a beöltöztetés előtt. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1630. júl. 13.)
„Ha tíz szobát most berendeztek volna, lakhatnának azokban, sokkal kényelmeseben lennének most akkor a fratellók, mint ahogyan vannak, és hogy most téglát szállítsanak, nincs most kölcsönzésre járomos jószág, ezért hát jobb lesz, mint ahogyan mondottam, csak az egyszerűbb kövezetet megoldani, majd aztán később téglával pótolni. – Szeretném tudni, hogy mibe kerülne egy unciás vízvezeték kiépítése a kútból, a forrástól, amely a Bonanni telek felett van, vagy pedig signore Olimpia kútjától, mert nem helyén való dolog az, hogy az a hz víz nélkül legyen és csak felesleges kiadással jár a ruhák mosatása, nem lehet locsolni, öntözni a kertet és hordókban szállítani a vizet a kútról több mint 15-20 scudi évi kiadást jelent a háznak, amely kezdettől fogva háromszáz-négyszáz scudit jelent, egy kissé gondolkozzék el a dolgon és értesítsen engem. – Készpénzbe fizettem Rosolininak háromszáz scudit az ezer kiegészítésébe, amennyiben került az ő háza, és most szabad, de hetenként két szentmisét kell felajánlani az elhunytnak lelki üdvéért, aki a háromszáz scudit hagyományozta. Ezért hát végezzék el ezeket a szentmiséket a múlt héttől kezdődően mondván a héten, amelybe belelépünk holnap, négyet. Más írnivalóm nem lévén kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. júl. 14.)
„Írok majd P. Carlónak, hogy vállalkozzék az új tanulmányok végzéséig azt a feladatra, hogy tanítsa az első iskolát, minthogy az a helyzet, hogy az iskolás gyermekek, akik ebbe jártak, igen kevés előképzettséggel rendelkeznek és fr. Carlo pedig három-négy hétig lelkigyakorlatot végezhet ott, vagy el fogom küldeni a római noviciátusba, ahol éppen friss, üde a levegő, mint Frascatiban. – Mondtam P. Giacomónak, hogy írjon a Borghese háznak, valamint Sig. Ferrante Veraspinak, hogy részesítsenek bennünket gabonaadományban, hasonlóképpen írhat Mons. Scanarolának ugyanabban az ügyben. – Atyaságod ügyeljen, hogy vissza ne essék a betegségbe, amint hallom, hogy a P. Giuseppe della Scola visszaesett a bajba és ezek a visszaesések nagyon hosszasan szoktak tartani. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1630. júl. 17.)
„Azon gondolkodom, hogy annak az iskolának a megmentésére tényleg elmozdítom onnét fr. Carlót, aki végezzen ott lelkigyakorlatokat vagy pedig a legközelebbi hétfőn odaküldöm fr. Gio. Battistával az itteni noviciátusba, ahol éppen olyan jó levegő van és az ő munkáját az iskolában ellátja majd a genovai Gio. Battista klerikus, aki nagyon könnyedén versel és még szorgalmasabb lesz, hogy az iskolás gyermekek eredményt érjenek el anélkül, hogy bizalmaskodna velük, de annál engedelmesebb az elöljárók iránt. És hogy figyelemmel kísérje a gyermekek ájtatosságait és a szentségekhez gyakori járulását, P. Carlo segítségére lesz a gyóntatásban, ami a leghasznosabb és legszükségesebb eszköz az ifjúság számára, hogy megmaradjanak az Isten szolgálatban, de azt vegye figyelembe Atyaságod, ami az én szándékom, hogy P. Giacomo végzi az elöljárói feladatot mindenkivel szemben, Atyaságod csak a nevet viseli, ezért hát mindenkinek javára tegye azt, amikor tennivalója van, Atyaságod intézkedjék, de ne egyedül, ami pedig a gyermekek büntetését illeti, egyszer, s mindenkorra úgy intézkedjék, hogy a gyóntatóhoz küldi, a gyóntatót fogja kérni, hogy az egyik bocsásson meg, hogy meggyóntathassa, akkor most bocsánatot nyer, mert sokkal nagyobb a hatása, az eredménye a szentségeknek, mint a büntetés, ennélfogva a fratellók java szempontjából az a helyes, hogy Atyaságod szerepeljen úgy mint elöljáró és ne P. Giacomo. Arra is figyeljen, hogy P. Carlo végezze a katekizálást és amikor arra idő van, imádkoztassa őket, ahogyan az szokás, megújult szorgalommal végezzék, mint annak idején a szentemlékű P. Abbate (Glicerio Landriani) végezte és ha az ajtók készen lesznek, használatba vehetik az új dormitóriumot és majd befejezik, amikor tudják. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1630. júl. 19.)
„Jelen levelemmel küldöm Atyaságod számára az elöljárói megbízó levelet, amelynél fogva a norciai ház elöljárója lesz, hogy aztán P. Giacomo kevesebb elfoglaltsággal és elvonatkozással tudjon foglalkozni az iskolával és a tanulók előmenetelével, ami a mi feladatunk, rendeltetésünk, amiért is Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy az iskolai munkát mindenki jól végezze, gyakran látogassa meg az iskolát és közölje bizalmasan a tanítómesterekkel, hogy senkise adhat két tenyérütésnél többet, vagy öt fenékre ütést, de csak a nadrágra, és ha valaki nagyobb büntetést érdemelne, utasítsák az elöljáróhoz, vagy írjanak a P. Generálisnak, aki nem fog sajátkezűleg büntetni. – Figyeljen arra is, hogy az iskolás gyermekek kongregációi vagy oratóriumok jól menjenek, valamint a doctrina Christiana az ünnepnapokon, ezentúl ne prédikáljanak a negyvenórás szentségimádási napon, amit minden héten végeznek, mint a múltban ahogy volt, de ha mégis illőnek látszik, csinálja, végezze egy gyermek egy kis beszédet mondva; intézkedjék, hogy P. Giacomo ne járjon többet sem a zárdákba és ne tárgyaljon nőkkel a templomban, legkevésbé az ő házaikban, hanem vonuljon vissza és tanuljon és készítse az iskolás gyermekeket, hogy jártasak legyenek a tanulmányokban, és jók a magaviseletben. Atyaságod minden héten hívjon össze egy kis megbeszélést, kongregációt a felszenteltekkel, közölje velük a tennivaló dolgokat, hasonlóképpen beszéljen néhányszor hetenként a rekreációban arról a módszerről, ami a legjobb volna az iskolás gyermekek előmenetel szempontjából, ami a mi fő feladatunk, és hogy meghallgassa a klerikusok és az összes fratellók nézetét, véleményét, ne legyen kiadás legalább is két felszentelt tanácsának a kikérése nélkül, gondja legyen arra, hogy amit a házba ajándékul hoznak, az kerüljön az asztalra, hogy mindenki részesüljön abból a kis jóból, gondja legyen arra, hogy gondosan megtartsák a mi szabályainkat, a mi szerzetünk előírásait minden igyekezettel és gyakran írjon nekem, ha valami nehézsége volna. Az Úr áldjon mindnyájunkat.” – (Róma, 1630. júl. 20.)
„Mindezideig semmit sem küldött Sig. Diego Bentivogli, azt írtam neki, hogyha alkalmas neki, küldjön tíz scudit, figyelmeztetésül szolgál az eset más alkalomra, tudjuk, hogy miféle álláspontot kell képviselnünk másokkal szemben majd. Nagyon jól teszi, hogy gondja van arra, hogy a P. Provinciális aszerint étkezzék, ahogy megkívánja az egészségi állapota, amint ezt írtam is annak idején. Értesítsen engem, hogy milyen formában van a kereszt felállítása és a korpusz domborműve. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1630. júl. 20.)
„Itt Rómában nem szabad, nem lehet lemondani arról, hogy engedjék bemenni valamelyik terembe az iskolás gyermekeket ebéd után, mivelhogy mindig van ott egy Atya, azonkívül a portás is számontarthatja, mert máskülönben sok kellemetlenséget okoznának, hogy ott Frascatiban hogyan válna be jobban, azt nem tudom, főként mivel nincs senki, aki állandóan jelen lenne, mivelhogy az iskolás gyermekeket nem lehet felügyelet nélkül hagyni, egy Atya legyen velük, akit mindnyájan tiszteljenek, épen azért ebben a részletkérdésben rábízom az ügyet P. Castiglia rendelkezésére, engem pedig értesítsenek,hogyan oldották meg és biztos vagyok benne, hogy egyöntetűek lesznek, és nagy eredmény, ha nem lesznek egységesek. – A kérvényt átadtuk, Verospi felelt, válaszolt, hogy már ki is adta az intézkedést annak, akihez tartozik a szeretetszolgálat, a másik kettő is jó választ adott, biztatott szóban, hogy lesz-e eredmény majd meglátjuk. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. júl. 24.)
„Küldök Atyaságodnak négy mértékegységnyi eléggé egyszerű ruhaanyagot, hogy mantellót csináltathasson magának a nyárra, amely nem lesz olyan súlyos, mint az, amelyiket most viseli, fogadja szívesen, ha valami marad az anyagból, csináltasson nadrágot, azt levágatja belőle, mert nekem azt mondották, hogy bőségesen elég egy mantello méretéhez, ahogyan azt mi viseljük. – Ami pedig az iskolás gyermekeknek ebéd utáni iskolába való vezetését illeti, fontolja meg Atyaságod, hogyan lesz inkább Istenszolgálata és annak megfelelő, ahogyan látja, úgy hajtassa végre. Írok majd P. Carlónak, hogy vegyen részt a gyermekek gyóntatásában és a katekizálásban, amiáltal nagy szolgálatot tesz az Istennek és én azt hiszem, hogy meg is fogja tenni, de ha valaki volna, aki szerinte, alkalmasabb volna erre, anélkül, hogy visszaadná a megbízást, értesítsen engem, hogy megtehessük a szükséges intézkedést. Fr. Gio. Battista visszamegy majd, hogy befejezze az új szobák ablakait, hogy lakhassanak azokban, amint mondják nekem, így tett P. Carlo, aki sokkal jobban érzi magát, mint az előbbi szűk helyen. – Itt a tégla ezre 22 giulióba kerül, de nincs, aki odaszállítsa, pedig ha a szobákat le lehetne cementkockázni, akkor nagyszerű lakásokká lennének. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. júl. 24-én) – „Tegnap érkezett a rendkívüli futár, hogy Mantua a császáriak kezére került.”
„Fr. Gio. Battista útján küldtem négy mértékegységnyi gyengébb minőségű ruhaanyagot, hogy Atyaságod készíttessen abból magának mantellót a nagy meleg idejére, válaszából azt olvasom ki, hogy Atyaságodnak nem tetszik, én magam igen könnyű szövetből való ruhát (satena) hordok, míg ezek meleg nyári napok tartanak, hogy elkerüljem a májgyulladást a meleg és nehéz ruha miatt, mint ahogyan az előző években történt velem és beteg voltam a szerzet nagy hátrányára és én azt hittem, hogy Atyaságod nem talál abban nehézséget, hogy egy mantellót csináltat magának. Ha tehát Atyaságod nem akarja felhasználni az anyagot, küldje vissza és majd a ház minden egyes tagjának a részére birétumról, sapkáról fogok gondoskodni, ha egyszer azt mondja, hogy mire való a mantelló, amit neki szántam. – Ami a cementtéglákat illeti, jelenleg nincs rá pénzem, de mihelyt hozzájutok, meg fogom vásárolni és gondoskodom róla, hogy oda szállítsák, méresse fel, vegyék fel a méreteket, hogy mennyi kell az új dormitóriumban és értesítsen engem. – Mondja meg fr. Lorenzónak, hogy a nápolyi maestro Pasquale egy építészeti könyvet kért, amit Nápolyban kölcsönzött még és azt mondják, hogy a mondott fratello magával hozta, amikor eljött onnét, azért azt minél előbb küldje vissza ide, hogy posta útján leküldhessem és az említett mro Pasquale nővére, akié a könyv, állandóan sürgeti és tíz ducátra értékeli és azt üzente nekem, hogy megvásárolja neki azt a másik könyvet, amelyet az említett fratello óhajtott, amikor még Nápolyban volt. Azt is óhajtja az említett Pasquale mester, hogy küldjünk neki két acélhegyű körzőt, de csak úgy, ha egynek az ára nem kerül többe két carlinóba vagy kevéssel többe, és várja, hogy az említett fratello küldje a választ. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. júl. 25-én)
„Olvastam a Viceré intézkedését, a pestis elleni óvóintézkedéseit, úgy látom, hogy igen okosan jártak el. Szeretném tudni, hogyan, miféle módon kapták meg a SS.ma Madonna di Castantinapoli ígéretét, hogy nem éri a pestis azt a Várost, ez az ígéret egyszerű kijelentés formájába vagy feltételes formában hangzott-e el, ha ez igaz, amint jámborul hiszik, nagy, igen különleges kegyelem ezen szerencsétlen idők emberei számára, mert ahol felüti fejét, ott igen nagy pusztítást végez, amilyent még sohasem lehetett hallani. Itt a mi tájainkon az összes hatalmon levők területeiken a legszigorúbb őrségeket tartják készenlétben, nagyon szigorúan kezelik a dolgokat: Rómában állandó nyilvános könyörgéseket végeznek és buzgó ájtatosságokat, mert ha a baj megjelenne, teljes pusztulás járna nyomában, mindazok, akiknek módjában van, el vannak látva gabonával és borral és minden egyéb szükséges dolgokkal, hogy a házat ne kelljen semmiért sem elhagyni, ne kelljen senkivel sem érintkezniük, a bor három scudi, a római három és fél kis hordónként, végeredményben minden dolog igen drága lett. – Nagyon sajnálom, hogy a Sig. Duca di Poli ügye bizonytalanná lett, meg lett zavarva, aki Atyaságod révén remélte, hogy valami jó eredménnyel fog végződni az ügy, mindazonáltal, amikor legkevésbé gondoljuk, akkor szokott az Úr valamilyen formában segítséget küldeni, ezért hát legyen mindig készenlétben, hasonlóképpen az ottani noviciátus ügyében, amely annyira szükséges abban a városban. – Itt hála a jó Istennek, nincsenek betegeink, jól lehet rendkívüli meleg napok vannak, mindazonáltal nagyon gondoskodom arról, hogy a mieink mindnyájan legyenek felkészülne a halálra, mert nem lehet tudni, hogy a pestis, vagy valami egyéb betegség folytán ér-e bennünket a halál, amit bűneink miatt érdemlünk, önök is mindnyájan így készüljenek fel, ami nagyon üdvös dolog lesz, mert nem mindegy, hogy örök élet vagy örök halál aszerint, hogy jól felkészült-e vagy rosszul, mert általában azt mondják, hogy akinek ideje van, hogy jót tegyen és remél a időben, az idő jön, aztán elcsügged, mert a halál állandóan működésben van, és nincs messze és bizonytalan az óra. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. júl. 27.)
„Bentivogli mindezideig nem küldött semmit, írtam neki a tíz scudit illetőleg még csak nem is válaszolt, legyen áldott az Ú ha látná Rómában a dolgok szűkösségét, elcsodálkozna, mondja meg a P. Provinciálisnak, hogy nagyon meggondoltan járjon el a novíciusok felvételénél, akiket felvesz, olyanok legyenek, akik tudják a szerzet rendeltetését szolgálni, mert igen nagy szükségünk van emberekre, azért hát Atyaságod igen nagy szorgalommal járjon el feladatában, hogy olyanok legyenek, hogy a noviciátus végeztével segítségére lehessenek a szerzetnek és ehhez szoktassa őket az alázatosság szent erényének a gyakorlásával, ezáltal nagy megvilágosításban részesülnek a z Úrtól, hogy nagy könnyedséggel járjanak a lelki élet útján, ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. júl. 27.)
„Nincs kedvemre fr. Sebastiano betegsége, tartsa meg a szükséges kúrát, nem tudom, hogy nem küldöm-e hűvösebb vidékre erről az annyira melegről, örülök annak, hogy P. Carlo szorgalmasan végzi a Katekizálást és a gyermekek gyóntatását, ami a legnagyobb eredményekkel járhat, főként, ha ő figyelemmel kíséri azokat, akiknek erre nagyobb szükségük van és ezeket hetenként meggyóntatja azokkal akik buzgóbbak, hogy még buzgóbbak legyenek. – Fr. Carlo számára a levelek Costanzo, Anagni növendékünktől való egy másikkal, amelyik Filippo Bianchi részére és egy másik Fontana iskolás számára tele tréfával, ezeket széttéptem. Gondja legyen arra, hogy atyai jó tanácsokkal animálja az első iskola tanítóját fr. Gio. Battistát, akiről azt hallom, hogy melankolikus, hogy sokat szenved a búskomorságban, de nincsenek olyan hibái, mint a három elődjének, és amikor majd látni fogja az elöljáróban a jó viszonyt, fellelkesül, hogy még nagyobb szorgalommal teljesítse kötelességét, remélem, hogy ezen alkalommal kialakulnak az iskolák. Az Úr áldjon bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. júl. 29.) – „Mondja meg P. Giacomónak, hogy mint régebbi, neki kell mindenben a többieknek jó példát adnia és ha valami hibát vesz észre, figyelmeztetni az illetőt testvérei szeretettel, mint figyelmeztető nyerje meg felebarátját mert ezen múlik az eredmény vagy a nagyobb kár azért hát Atyaságod figyelmeztesse, amennyire ez szükséges és ez most legyen számára levél helyett.”
„Legyenek rajta a tanítómesterek, hogy a gyermekek ismerjék meg Krisztus életének titkait, az erényeket és hogy mindnyájan legyenek Isten-félők és gyakran járuljanak a szentségekhez, mindezt szívén viselje nagyon.” – (Róma, 1630. júl. 30.)
„Atyaságod küldje fr. Filippót ezzel a recepttel valamelyik kiválóbb jótevőnkhöz, és ha egy nem akarja vállalni az egészet, vállalja felét és a másik felét pedig egy más valaki, és ha megkapta a dolgokat, amiket adunk majd, Atyaságod bízza rá a sekrestyésre, aki őrizze meg, míg meg nem üzenem, hogy mit kell vele tenni. Az Úr áldjon bennünket mindig.” – (Collegio Nazareno, 1630. júl. 30.)
„P. Bernardo többféle szempontból megvizsgálta a novíciust, kitűnt, hogy nem való a mi szerzetünkbe, többek között, hogy nagyon melankolikus, ezért aztán, ha ezek a meleg napok elhárulnak, elküldöm haza a másik társát úgy mutatja, hogy nélküle is ki akar tartani, jelenleg nem a legjobban van, fekszik, de láza nincs. Atyaságod nézzen körül, a novíciusok között kik a melankolikusak, és ezeket minél előbb bocsássák el, és ha elbocsátották, amint írtam, fr. Pietro Antoniót, nem kívánatos, hogy hazamenjen édesanyjához, de ha megtehetem, de én úgy látom hogy nem fogja legyőzni, jól lehet, hogy néhány nap óta úgy látszik, hogy nyugodt és megelégedett. – Értesítsen fr. Carlóról, a kicsinyről, akit magával vitt a P. Provinciális, hogyan viselkedik, ezért hát nagyon óvatosan járjanak el és ha nem igen bíznak benne, amikor elérkeznek egy bizonyos pontig, egyesek azzal sem törődnek, hogy szentségtörően áldoznak. – Próbálja ki jól a novíciusokat és akik nem hűségesek az elöljáróhoz, azokat el kell küldeni, emlékezzék csak arra, hogy a kapucinusoknál nem egyszer a 15 vagy 20 novíciusból gyakran csak öt vagy hat marad meg fogadalomtételre, az egésszel nem lehet a szerzetet elárasztani, tisztán megőrizni. Kérjük a Szentséges Szűz Anyát, hogy ebben a fontos kérdésben legyen különleges gondja az Ő szegényeinek a szerzetére. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1630. aug. 3.)
„Nem szívesen hallom a rossz hírt fr. Sebastianóról, rögtön küldtem neki üdítő italokat, mi pedig imádkozunk érte is meg P. Giacomóért is. – Az a fiatal nemes Francesco úgy látom hogy nagyon ingatag, miért nem maradt a kármelita atyáknál, nem maradt meg a teatinusoknál sem, nem jó, ha világiak a szerzetesek közt vannak, minden apró kis hibát, defektust jegyezgetnek észrevesznek, aztán erről beszélgetnek kint a világak közt egymással, nincs helyben hiány, hogy hova menjen, ha dogozni akar, szívesen jönnek közénk, mert alig kerül valamibe nekik és jóformán nem dolgoznak semmit, vagy alig valamit. – Ami pedig Pioliót illeti, adtam már róla más alkalommal információt, amikor ilyesmit kértek tőlem, ő akkor vette fel a mi rendi öltözetünket, amikor még Kongregáció volt és nem rend, 1618. márc. 18-án, néhány hónapig volt velünk, aztán betegség miatt eltávozott. – Értesítsen arról, hogy az új lakásokban készen vannak-e az ajtók és az ablakok, és ha most nem készül el a cementkövezet, akkor azok nem lesznek a télen lakhatók, amit nem kell megvárni, mert akkor nagyon szenvednének, ha nem laknák a nagy hidegben, ha a tető alatti szobákban laknának. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. aug. 3.) – „Ha az Úrnak úgy tetszik, hogy magához szólítaná fr. Sebastianót, ideiglenesen helyezzék el, és aztán majd, ha készen lesz a templom, az Úr segítségével átszállítjuk halottjainkat.”
„Ami a Sig. Duca de Poli ügyeket illeti, énszerintem a legjárhatóbb út, hogy a nevezett Duca ott helyezzen letétbe 500 ducátot az állami kincstárba, amelyikbe ő akarja és ott adnának neki egy meghatalmazást és ott fizetnék az 500 ducátot és a tisztviselőnek adna jó jutalmat, ennélfogva a kamatra semmit sem fizetne, ami nagy javára lenne a nevezett Ducának, írja meg, ha valami nehézség adódik, hogy azt elintézhessük. – Rómában, Istennek legyen hála, ritkán látott jó egészség van ezekben az időkben, mindenesetre rendkívüli elővigyázatosságot tanúsítsanak a kapuknál, főként a szerzetesekre, hogy senki sem távozhat Ginetti kardinális Vikárius írásbeli engedélye nélkül és azonkívül a Campidoglion kapott cédula nélkül, de kívülről sem jöhet be, még ha jó bizonyítvánnyal is van ellátva, hacsak nem hozzák magukkal az elöljáró hivatalos rendelkezését. – Ami pedig Plinio ügyét illeti, legyen rajta, hogy már végrehajtsák minél előbb, hogy mivelhogy ez a fratello minden héten emlékeztet engem és szeretné megvásárolni a mennyiségtani és a geometriai könyveket, mert ezekhez van különleges tehetsége. Más írnivalóm nem lévén kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. aug. 3.)
„Átvezeti a legényünk a frascati ház somarellóját, hogy küldjék vissza a mieinket, a fehéret, mert szükségünk van rá, hogy valami fuvart elvégezhessünk. Szeretném tudni, hogy van fr. Sebastiano, akinek a betegség híre mindenkit igen lehangolt, azért hát értesítsen bennünket róla és P. Giacomóról, és hogy nincs-e valamire szükségük, szeretném tudni, hogyan viselkedik fr. Gio. Battista az ő iskolás növendékeivel? Azt mondják, hogy futár jött, hogy Duca di Savoia betegségében meghalt, az Úr legyen hozzá irgalmas és áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1630. aug. 5.)
„Nem jöhet be senki sem Rómába semmiféle szerzetes, hacsak előzőleg a Kardinális Vikáriustól írásbeli engedélyt nem kapott, amit nem akar megadni, ha a kapu előtt ácsorognak, mert azt akarja, hogy a pestis idején ne járjanak-keljenek, hanem maradjanak otthon, mert azt mondják, hogy egynémelyik eretnek szerzetes ruhába öltözötten járnak-kelnek, hogy behurcolják a pestist különböző városokba, főként Rómába, ezért aztán, ha valakinek Rómába kell jönnie, szükséges, hogy először jelentse és mondja meg az okát, hogy miért akar jönni, és akkor majd megkapja az engedélyt a Pápa vikáriusától. – Imádkozzanak az ottani betegekért, még inkább tegyék meg ott a Szűz Anyához. Legyen arra gondja, hogy valami segélyt adjon Sig. Antonio Fedele családjának, mert tudtommal rászorulnak. – Küldtem új ruhát a fr. Gio-nak és egy kis frissítőt, hogy lassanként visszamehessen Frascatiba. – Nagyon figyelmébe ajánlom az iskolát, mert hiszen ez a mi rendeltetésünk. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1630. aug. 5.)
„Gondoskodjék arról, hogy beszerezék a szükségeseket.” – (1630. aug. 7.)
„Csak most küldöm a kalapot, azt gondoltam, hogy már nyolc napja elküldtem, de nem tudták elintézni a mieink, ezért csak maradt anélkül, hogy tudtam volna, ami pedig a reverendát illeti, mihelyt tudom, küldeni fogom. Legyen nagyon fegyelmezett a lábadozás idején, ha nem akar visszaesni Atyaságod a betegségbe, mivelhogy minden kis hanyagság , rendetlenség bajt okozhat. – Mihelyt lehetséges lesz, küldeni fogok másik két személyt, de értesítsen, hogy P. Carlo foglalkozik-e a gyermekek gyóntatásával, mert ha nem gyóntatja őket, akkor tétlenkedik. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. aug. 9.)
„Ami az ottani ház fratellóit illeti, értesse meg velük, hogy az én akaratom az, hogy legyenek nyugodtan mindnyájan, egyetértők a szent békességben, így lesznek kedvesek az Úr előtt, akik pedig nyugtalankodnak és nem akarnak békében lenni, értesítsen engem, majd nagy megleckéztetésben lesz részük, jelen soraim szolgáljanak figyelmeztetőül. A betegeket nagy szorgoskodással lássa el, legyenek mindnyájan észen a jó halálra, mivelhogy mindenfelé ragályosságra gyanakszanak, végezzenek minden este valami ájtatosságot a Szent Szűz tiszteletére Salve Reginával és Sub tuum preasidium imádsággal, hogy a Szent Szűz közbenjárására megszabaduljanak minden gonosztól, bajtól. Az Úr áldja mindnyájukat.” –(Róma, 1630. aug. 10.)
„Igen súlyosan érintett engem fr. Sebastiano halála, akiről Atyaságod levelében egybehangzóan, reméljük, hogy az üdvösség útján van, itt és az egész Provinciában végezzék el a szokásos suffragiumokat. Most az van hátra, hogy Atyaságod nagy gondját viselje P. Giacomónak, akinek a számára jelen levelemmel együtt lesz egy levele hazájából fertőtlenítve ecettel, ami annyira hathatós módszer, amit ha alkalmaznak, amikor egy beteg próbára van téve a látogatók által, szeretném, ha alkalmaznák, míg a beteg erőben van, minél előbb míg nincs végveszély, hacsak a baj már nagyon előre nem haladt. – Ami pedig a többieket illeti, a Pápa vikáriusának engedélye nélkül senki ne mozduljon, jöjjön, amit nem adnak ki, hogy Rómából questálni mehessen ki, tartsák meg az előírást. Ezeket akartam közölni jelen levelemben.” – (Róma, 1630. aug. 10.)
„Igen jó reménységgel vagyok a három novíciust illetőleg, akikről ír nekem, akik a f. h. elsején öltöztek be, ezekről valamint a többiekről is jó előmenetelt várok Atyaságod szorgos vezetése folytán, semmi módon el ne nézzen nekik olyan cselekedetet vagy szóbeszédet, amelyben valami kevélység érződne, az ilyesmit szómmal orvosoljon és ha nem javul meg az illető, küldj el. Gondjuk legyen arra, hogy mielőtt valakit beöltöztetnének, vizsgálják, figyeljék meg, hogy valaki nem szenved-e búskomorságban, mert az ilyenek az önfejűek, és könnyen tüdőbajosokká lesznek, arra is gondoljon, foglalkozzék velük abban az értelemben is velük, hogy a sajátos hazaszeretet is egy kissé fegyelmeződjék bennük, ami főként a nápolyi királyságbeliekben és abban a nagy Városból származóknál nagyon erőteljesen hangsúlyozódik ki a lelkekből, nagyon mélységesen vésődik bele a szívekbe, ami aztán jelentősen akadályozza a lelki előrehaladást. Az Úr adjon önnek áldást, kegyelmet, hogy feladatait eredménnyel megvalósíthassa, mivelhogy azt egyedül Isten iránti szeretetből végzi, az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. aug. 10.)
„A magyar királyasszony odajövetele sok kellemetlenséggel fog járni abban a városban, egyebek között a Sig. Duca de Poli ügyét illetőleg, aki a mi nagy jótevőnk, szeretném tudni, hogy mikor indul vissza, és hogy milyen úton fog menni, megkaptam a királyról és a királynéról készült másolatokat, az éltesse őket sokáig, a katolikus hit gyarapodására az összes országaikban. – Ami pedig a noviciátus helyzetét illeti, imádkozunk, hogy sikerüljön, amit eléggé kétlek, mert amíg a királyné ott tartózkodik, addig minden más ügyet félretesznek, azt gondoltam, hogy egy levelet kellene írnom, de amikor mindenki azon van, hogy a királyné kedvében járjon, úgy érzem, hogy levelemnek nem sok jelentősége volna. – Örömmel hallom, hogy Szent Jusztus és Pasztor napját szépen megünnepelték ott, itt is nagy néptömeg jött az ünneplésre, itt volt signora Donna Castanza sok más asszonnyal. – Itt emlékeztetem mindnyájukat, hogy mennyire készen kell lenniük a jó halálra, mert a veszély itt van, ha valaki nem is a pestis által lesz a halál áldozata, jön valamilyen betegség, ami közös sorsa általában a népnek, rendelet jelent meg, hogy semmiféle szerzetes se mehessen egyik helyről a másikra, ugyanazon városban, helyen levő konveszten kívül, a Pápa Vikáriusának írásban adott engedélye nélkül és azt mondják, hogy egész Itáliában így van, Rómában sem engednek bejönni semmiféle szerzetest, sem kimenni, még csak questálni sem ide a szomszédos falvakba, A „scotitura” még mindig nincs meg, jól lehet, igen nagy reménykedéssel várták. Másra nem emlékezvén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. aug. 10.)
„Megírtam a különböző házakba, hogy végezzék el a szokásos suffragiumokat az elhunyt fr. Sebastianóért, örömmel hallom, hogy olyan részvéttel temették el, aki ájtatosan tiszteli a Szent Szűznek ottani tiszteletreméltó képét, az mindig oltalma alatt lesz és pártfogolja. majd gondoskodom arról, hogy az elhunyt fratello helyébe mást küldjek, sőt még fr. Andrea helyett is, aki a somarellót elvezetheti, mivelhogy nem jó, nem alkalmas, hogy kisegítő legyen. – P. Giacomót nagy gonddal ápolja, küldetek majd édes gyümölcsöket, amennyiben szükségesnek látszik egészsége szempontjából. Egy ifjú, de Magistori, aki itt van nálunk, azt mondta nekem, hogy az ő testvére 25 scudit hagyott P. Giacomónak, amit majd felhasználhatunk, ha a templomra gyűjtenek. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. aug. 12.) – „Ha ott nehézségekbe ütközne P. Abbate processurában a tanúk kihallgatása, küldje őket Rómába, amikor alkalmas nekik, mindenesetre értesítsen egy nappal előtte, de ha ott tudnák hamarosan kihallgatni a tanukat, megtartani a kánoni vizsgálatot, még jobb lenne.”
„A legutóbbi alkalommal írtam a Sig. Duca de Poli féle ügyben, megjelölvén az okot, ami késztesse arra, hogy minden szorgalommal, igyekezettel járjon el, hogy megszerezze az ötszáz scudira a meghatalmazást, ezért hát Atyaságod szorgalmazza erőteljesen, hogy ez az egész ügy már egyszer befejeződjék, tartsa készenlétben a hitelezés patem levelét, amelyért körülbelül hét scudit kell lefizetni. – A magyar királyné útját illetőleg itt azt beszélik, hogy mihelyt egy kissé megfrissül az idő, szárazföldi úton Barlettába megy, ahol majd hajóra száll, aztán Triesztbe érkezik, a császár birodalmának távolfekvő városa, három-négy nap Bécstől, az Úr engedjen neki szerencsés utat, bármerre is jár. – Amit a Posillipói noviciátussal kapcsolatban ír, írja meg nekem részletesen a feltételeket, amiket a hely patrónusa szab, aki, ha szeretetszolgálattal lesz, bőségesen fogja az Úr megjutalmazni, hasonlóképpen azt is írja meg nekem, elmúlt-e a kézfájása, ami akadályozta a levélírásban? – Jól lehet, hogy itt Rómában soha nem látott egészségnek örvend mindenki, mindazonáltal nagy a félelem, a rettegés, nagyobb mint valaha is volt a fertőző bajjal szemben, rendkívüli ellenőrzéseket végeznek a kapuknál és mindenfelé, Atyaságod édesanyja jónéhány napig váltólázban szenvedett, de, hála az Istennek, sokkal jobban van már, kétszer meglátogattam, elvittem hozzá P. Abbate szívét és szent Miklós kenyeret vittem neki, a házbeliek egyébként mindnyájan jól vannak. – Firenzéből azt írják a mi Atyáink, hogy félelemben vannak a pestis miatt, amit három mérföldnyire fedeztek fel a várostól, bukkantak rá. – Ha salernói vásár idején a Duchesca ház tudna bennünket valamivel segélyezni, nagy megkönnyebbülés lenne, mert az alamizsna nagyon megfogyatkozott, viszont mindennek az ára a szokottnál jóval magasabb. – Frascatiban betegeskedik P. Giacomo, a jó író, imádkozzanak érte mindnyájan, az iskolásnövendékek is, főként a kicsinyek. – Emlékeztetem, hogy orvosunk, Nicodemo számára ne felejtsék el beszerezni a ruhaanyagot, aki azonnal fizet itt, azért a figyelmes szolgálatért, amellyel ellátja, gondozza betegeinket, amikor vannak, megérdemel minden megbecsülést, ezért hát emlékeztetem. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. aug. 14.)
„Sig. Duca de Poli ügyével kapcsolatban jó ha tudják (és ezt tartsa titokban), hogyha a nevezett Sig. Duca nem fizeti ki nápolyi hitelére az ötszáz scudit, akkor arra lesz kötelezve, hogy fizesse ki itt vejének, Sig. Marchese de S. Vitónak ötezer scudit, és ha felveszi az ötszáz scudit, megszabadul attól a kötelezettségtől, hogy fizesse az ötezer scudit, ezért aztán ő ott letétbe akarja helyezni az ötszáz scudit az államkincstárba, vagy a katonai pénztárba és még azonfelül jó ajándékot a tisztviselőnek, aki elkészíti a meghatalmazást, így az Állami pénztár nem veszít semmit és ad egy meghatalmazást, és így igen nagy jótéteményt gyakorol a Sig. Ducával. Ezért hát Atyaságod intézkedjék minél előbb. – Fr. Salvator szeretne néhány matematikai és algebrai könyvet vásárolni, amihez nagy kedve van, ezért ház emlékezteti Atyaságodat, hogy tegye meg, hogy Sig. Pliniót fizesse ki és Atyaságod küldjön ide tíz scudit, tizenötöt édesanyjának, üdvös dolgot cselekszik, ha segélyt küld titokban a sezzei P. Giuseppe édesanyjának. – Nicodemo, a mi orvosunk igen meg van elégedve a ruhával, amit Atyaságod küldött, csak az az óhaja, hogy ugyanebből a minőségből, színűből szerezzen neki még egy alkalommal, de elég lesz majd szeptemberben. - Az efezusi érseknek, Mons. Caiacénak megmondhatja, hogy Sig. Cardinale Capponi Rómában lakik Monte Cittorióban abban a palotában, amelyben egykor Cardinale S.ta Severina lakott szemben az alsó szökőkúttal. – Fr. Nicolo Mariának megmondtam, hogy el ne felejtse Sig. Aurila rokonának a házassági leveléről, valamint Sig. Ciampoli leveléről. Ami pedig Sig. Ettor della Marra oratóriumát illeti, nem hiszem, hogy lesz belőle valami ezen pápaság idején. – Az asztrológusok és kopisták, akik a Pápa személyével foglalkoztak, nem sok jó reménységgel a börtönben vannak. A pestistől való félelem egyre nő és mindenki aki tudja, hogy három mérföldnyire van Firenzétől és harmincra Cesenától, ahol a Collegio Nazareno ügyei miatt két rendtársunk tartózkodik, úgy mondják, hogy naponként közelebb kerül Rómához. Isten oltalmazza meg Rómát és Nápolyt, mert ezeken a helyeken, ha a pestis beütne elképzelhetetlen csapást jelentene. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – Róma, 1630. aug. 17.
„P. Bernardonak nem volt szándékában, hogy szerzetes legyen, ezért aztán három-négy napja kiadták neki ruháit. Társa jobban alkalmazkodik, beteges, beteges fr. Diego is, de nem lázas, akiben igen nehezen fordul meg a honvágy, az otthonszeretet, majd lassanként leszoktatjuk. – Ami fr. Carlo di S. Ceciliát illeti, figyelmeztesse az atyát, hogy ne nagyon bízzon benne és a noviciátus szigorú fegyelme alá kellene állítani kettős szemmeltartással és legyen nagyon óvatos, hogy megismerje bensőleg is, én kételkedem abban, hogy tudna sokáig áltatni és ahogy mondja, hosszú megfigyelésre van szükség. – Nem ír arról, hogy építkeznek-e ott a Spir. S.-ban, hogy a novíciusok is kényelmesebben legyenek, mert nem hiszem, hogy ott hamarosan noviciátusra szert tehetünk. – Nagyon örvendtem fr. Michele dell'Angelo Custode levelének, köszöntse az én nevemben, buzdítsa, hogy igyekezzék elszakadni minden világi dologtól, mint hiú és csalékony dolgoktól, de ugyanakkor lelkesítse az áldott Krisztus követésére, aki csak kevesek által megtalált elrejtett kincs, és állandóan segítségére leszek imádságaimmal jó szándékainak. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – Róma, 1630. aug. 17.
„Szívesen küldenék valakit a meghalt klerikus helyébe, valamint fr. Andrea és fr. Gio helyébe, de a dolgokat olyan szigorúsággal kezelik, hogy nem adnak engedélyt szerzetesnek, hogy Rómából kimehessen, ha a dolgok majd egy kissé enyhülnek, rajta leszünk, hogy mindenben eleget tegyünk a kívánalmuknak, nagy nehézséget okoz nekem, hogy nem találok a konyhára alkalmas személyt, mert nincs, aki értene ehhez a foglalkozáshoz, intézkedtem, hogy küldjenek egy kis gyümölcsöt. Legyen arra gondja, hogy segítsék mindnyájan jó tanáccsal és üdvös figyelmeztetéssel az első iskola fratellóját, hogy teljes megelégedéssel tölthesse be kötelességét, amiről úgy látom, hogy eléggé megfelelne, mindazonáltal szeretettel kell figyelmeztetni. Az Úr áldja meg mindnyájukat mindenkor.” – Róma, 1630. aug. 17.
„Rendszerint az Úr azokat, akiket mint fiait szereti, meg szokta látogatni őket a földi életben, hogy ne kelljen büntetni a másvilágon, minthogy így van ez az igazság , minden dolgot, ami történik, legfőképpen a betegséget úgy fogadjuk tőle, mint atyai kézből, ha mindezekből nemcsak türelemmel, hanem jókedvűen felismerjük az ő keze intézkedését, nagyon kedves áldozatot hozunk neki, amiért is jelen levelemmel buzdítom önt, hogy megfontolván, hogy milyen jó az Úr, aki a földi, ideiglenes megpróbáltatásokkal készíti elő az örök jutalmat, őt dicsérje és áldja és örvendezéssel iparkodjék az ő szent akaratához igazodni, felajánlván magát neki, hogy ha ő akarja, kész egészségesen szolgálni, ha pedig beteg, még inkább kész mint beteg szolgálni most őt, mint beteg, ez a vidám ráhagyatkozás az Istenre, Istenhez azonosulás jókedvvel nagy kötelessége a keresztény hívőnek. Nem szűnök meg az Úrnak ajánlani napi szentmiséimben önt, hogy adja meg önnek ezt a vidám lelkiséget és ajánlani fogom másoknak is, hogy ugyanazt tegyék, amit kívánok Sig. Celestinónak is és ha úgy gondolja, hogy tehetek valamit az ön szolgálatára, rendelkezzék velem szabadon, kitüntetésnek, nagy kegynek tartom, ha valamiben szolgálatára lehetek, mivelhogy olyan nagylelkűséggel szolgál ön és az egész háza minden dologban a mi szerzetünknek. Az Úr áldja meg önt, hogy hálálkodhassék majd S. Cassio templomban házanépével együtt, amikor majd befejeződik az oltár díszítése, felszerelése.” – Róma, 1630. aug. 17.
„Atyaságodnak jó alkalma van érdemeket szerezni Moriconéban, áldja meg az Úr jó egészséggel, hasonlóképpen a többi betegeket, a három közül, akik Moriconéból vannak itt, fr. Bernardo már fel-felkel az ágyból és a házban járkálgat, a másik kettő még ágyban van, de egy kissé már jobban vannak, nem kellett minden pénzt kiadni, hanem a ház számára is visszamarad négy-öt scudi. A b. e. ms Paolo hagyatékának az ügyét illeti, tárgyalni kell Don Sebastianóval, aki valószínűleg igényli majd azt a darab szőlőterületet, amelyet fiának akar ajándékozni és idővel majd átalakítja. – Atyaságod tárgyaljon Sig. Arcipretével, vagy bárki mással, aki tudna nekem bizonyos mennyiségű gabonát biztosítani és ha megszerezték vigyék, helyezzék el a kolostorban én pedig, mihelyt csak lesz valaki, akinek szándékában van eladni, kifizetem ott hat scudit egy mértéknyi gabonáért, sőt adok hatot és felet, ha egészen jó, de nem onnét a Monte Flavióról, amelyről úgy hallom, hogy nem olyan jó és ha lesz, küldjék fr. Francescót, vagy pedig értesítsenek azonnal, hogy küldhessem a pénzt. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor. – Róma, 1630. aug. 18.
„Úgy értesültem, hogy kifejezett rendelkezés van, hogy semmiféle szerzetest ne engedjenek bejönni Rómába, de ki se mehessen és mivelhogy P. Benedetto di Genzano elbocsájtót adott egy fráternek, hogy Rómába jöhessen, a Pápa Vikáriusa megfosztotta hivatalától, amivel rendelkezett a monostorban, ebben az évben nem küldök senkit sem Rómából a mieink közül sajtot questálni emiatt a nehézség miatt. Meglátom, hogy tudok-e engedélyt kieszközölni arra, hogy két személyt küldhessek oda, de jelenleg nehezen megy, mivelhogy a Pápa Vikáriusa Card. Ginetti beteg, amint meglesz az engedély, azonnal küldjük a személyeket, amennyiben könyörgéssel fordulnak hozzánk, jobb lenne, amit tehetnének, ha egy világit tudnának felfogadni segítségül az iskolában vagy a konyhára. Itt két beteg fratellónk van egy a noviciátusban, mindegyik igen alkalmas, hasznavehető volt a konyhában, vagy a kicsinyek iskolájában, a többiek mind jól vannak és hogy ötvenen vagyunk átlag, mégis gyakran hiány van, hogy ellássuk a szükséges házi dolgokat. – Szeretném tudni, hogy berendezték-e a dormitóriumot, mert ha nem, rendezzék be most, míg tartanak a meleg napok, mert akkor a télen ugyancsak nehezen használhatják, ha most el nem rendezik. Itt telve vagyunk adóssággal fejünk tetejéig és nincs miből és nem is tudjuk, hogyan tudunk eleget tenni a hitelezőknek, imádkozzanak értünk az iskolás gyermekekkel együtt a szentséges Szűz Anyához és az egész háznépével, hogy valamiképpen kimeneküljünk ebből a nehéz helyzetből. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – Róma, 1630. aug. 22.
Nagyon sajnálom, amit mond P. Giacomo betegségéről, és ha valamire ismét szüksége lenne, izenjék meg és küldeni fogjuk, itt imádkozunk érte, írtam Nápolyba is, hogy ott is imádkozzanak érte. – Fr. Giacomo Genzanóban becserélt egy kis gabonáért, hagymáért, amire itt igen nagy szükségünk van. Az a jószándékú embernek, aki köszvényes, mondja meg, hogy semmi férőhely nincs a mi kis házunkban, kevésbé is van felkészülve, sokkal alkalmasabb férőhely van a San Bonaventura klastrom atyáinál, a tentinus atyáknál. Ami fr. Giacomót illeti, nem térhet vissza, hacsak nem megy Genzano felé, mert így szól a Card. Vicario engedélye, sajt questalásra a Val di Piesraban a Moriconebelieknek van engedélye, de azt hiszem, hogy ők sem mehetnek, mert szinte biztosra veszem, hogy bárhova is mennek, mindenütt találkoznak a Pápa vikáriusának a rendelkezésével, hogy ne engedjék a szerzetesek jövését-menését. – Fr. Gio Francisco vagy P. Evangelista kezében két scudi van, írásban kapják meg a rendelkezést, hogy mire fordítsák, ezért hát írják meg, hogy a fogadalomteljesítése mit ír elő? Az említett fratello fogadalomtétele szept. elsején lesz, addig is a noviciátusban tartózkodik, hogy lelkigyakorlattal készüljön arra. – Ajánlottam P. Antoniónak, hogy a noviciátusban nyomtassák le a képeket Frascati számára és nem lehetséges, hogy el nem jutott volna a Sig. Vicario intézkedése, amennyiben eszembe jut, emlékeztetem, hogy mondja meg P. Carlónak, hogy nem lehet az egyik házból a másikba menni az amit a Pápa vikáriusa elrendelt, legyen arra gondja Atyaságodnak, hogy nyugtassa meg az első iskola mesterét, akinek az idő rövidsége miatt nem tudok írni, válaszolni. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – Róma, 1630. aug. 24. – „Írja meg nekem, hány misét mondtak ebben a hónapban, azon kívül amit szeretetből kellett elmondani, mert minden misét az én szándékomra kell végezniük.”
„Remélem, hogy az Úr megengedi nekünk, hogy a noviciátus számára lesz egy elkülönített hely, hogy így nagyobb előrehaladást tehessenek, mert nem lesz annyi alkalom az elszórakozottságra, mint amennyi most adódik nekik jelenleg az iskolára való tekintettel, örömmel hallom, bármi jó fordulat lesz ebben a dologban. – A napokban bocsájtottuk el P. Bernardót, nem volt a mi szándékunknak megfelelő személy, nem a mi intézményünknek való volt, most eszembe jut, hogy fr. Diego annak a jó jezsuita atyának az unokaöccse, nem jó kedvvel van a mi szerzetünkben, ha majd megszabadul a háromnapos váltóláztól, amiben szenvedett, amelynek tartama alatt sohasem hiányzott, az orvos naponként kétszer is adott előírást, nagyon határozottan azt üzente nekem, hogy nem akar tovább maradni és én mindaddig nem akartam elbocsájtani, míg önöket nem értesítem és én kész vagyok arra, hogy világi ruhát vásároljak neki, hogy elküldhessem, ahogyan ő óhajtja, nekem sem látszik, hogy akarata ellenére visszatartsam, főként pedig azért, mert annyira melankolikus és nem fog hiányozni számára más szerzet ott, ahol több kényelmet talál, mindezt, ha jónak látja, övéinek elmondhatja, hogy amikor majd hazaérkezik, ezt a megoldást követheti. Amiért is Atyaságod válaszoljon nekem azonnal, mert ennek a szegény fratellónak minden egyes nap egy esztendőnek tűnik fel. – Ami pedig a P. Provinciálist illeti, ha megengedi neki, hogy a saját módján mortifikálja magát, az átalakítja érzését, hogy úgy cselekedjen, mint a szent atyák és nincs már olyan testalkata ebben a korban, hogy annyit vállaljon és nem kevés, nem keveset tesznek azzal, ha a novíciusok is és a ház többi tagjai megtartják a szabályzatainkban előírt böjtöket, feltéve természetesen, hogy minden másban megőrizzék, megtartsák a konstitúciókat, amelybe bele kell fektetni minden szorgalmat, amiért is biztosra veszem, biztosra állítom, hogy akik nem törődnek a konstitúciók megtartásával, azok hamarosan vétkezni fognak Isten törvényeinek, parancsainak a megtartásában is és igen sokszor lehetett látni, tapasztalni, hogy hamarosan valaki ellen fordulnak és egymás közt gyakran elégedetlenkednek, ami a felebaráti szeretet parancsa ellen való dolog és mindez onnét származik, hogy nem tartják meg a konstitúciókat, azért Atyaságod mindebben igen nagy körültekintéssel járjon el, és legyen rajta, hogy tartsák meg a legkisebb dolgokat, előírásokat is, így lesznek jó növendékek és ne tartsák felesleges rossz dolognak a novíciusok, ha engedelmességet várunk tőlük a legkisebb dolgokban is, mert olyanoknak kell lenniök, mint a kisgyermekeknek, ha a lélek igazi útján akarnak járni. – És mivel Atyaságod látja a P. Provinciális igényeit a táplálkozást illetőleg, ne mulassza el azt végrehajtani, amint írtam, mindazt enni neki egészségi szempontból javára válik, megfelelő, előnyösnek látszik. – És mivel azt hallom, hogy a konyhás fratello gyakran nem tartja meg a rendet, amikor ott van az étkezés ideje, mondja meg neki nevemben, hogyha az iskolások miséje után eltelt egy óra, hogy étkezni menjen, amikor étkezni kell mennie, minden alkalommal, valahányszor elkésik, disciplinát kell végeznie a refektóriumban és a szokott időben, anélkül, hogy várna másra, az ebédlőbe menjen, mert még az egészség szempontjából is fontos, hogy rendesen járjon étkezni a maga idejében és itt jól lehet talán még misém közepén vagyok, mindazonáltal nem várnak rám, ha elérkezett az étkezés ideje akár délben, akár a vacsoránál. – Nagyon kellemetlenül érintett Pignella fiának az esete, ami olyan rettenetes, nem hiszem, hogyha sikerül neki a fogságból kiszabadulni és nem tart bűnbánatot, hogy nem erőszakos halállal fog meghalni és korán, gyorsan, amit az Úr az ő irgalmasságából ne engedjen meg. – Ez a szerencsétlen fr Pietro Antonio, miután egy kissé megbüntettem a noviciátusban és az iskolába engedtem, ahelyett, hogy megjavult volna, még könnyelműbbnek mutatja magát mint amilyen azelőtt volt, elhatároztam, hogy bezáratom jónéhány napra, de most megelégedtem azzal, hogy elnézem neki, mivelhogy hozzám jött, hogy bocsánatot kérjen, de még egyszer nem fogok megbocsájtani, ha meg nem javul. – Mondja meg P. Provinciálisnak, hogy nagyon megfontoltan adjon engedélyt fr. Francescónak, aki kevéssel ezelőtt Rómából jött, a felszentelésre, mert egyáltalán nincs meg benne az alázatosság, ami pedig elengedhetetlenül szükséges, hogy egy ilyen állapotot vállaljon, figyelmeztesse azt a fiatalt, akit magával vitt és főként a társát, akivel Norciában volt együtt, hogy nemcsak egymástól elválasztva tartsa őket, hanem még azon felül a legszigorúbb figyelemben. – Imádkozzanak a firenzei rendtársainkért, ahol a legnagyobb rettegéssel nézik a pestis előretörését, amely három mérföldnyire közelítette meg a várost. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájunkat mindenkor.” – Róma, 1630. aug. 24. – „Ezt a levelet csütörtökön írtam, hogy megelőzzem magam időben, és ma pénteken reggel kaptam kézhez fr. Diego írását, ahol majd megláthatja, hogy mi az ő szándéka, hogy el akarja hagyni a szerzetet ilyen betegen, azt mondtam neki, hogy először iparkodjék egészségét visszaszerezni és akkor majd intézkedem, de semmi esetre sem tehetem ki annak a veszélynek, hogy betegen elengedjem most, ha megmarad szándékában, legfeljebb majd szept. negyedike, hatodika körül lehet erről szó.”
„Krisztusban szeretett testvérek, a társulatokat azért engedélyezték, szervezték, hogy a testvérek szent szerzetben éljenek és hogy arra törekedjenek, hogy nemes versenyzésben az erényeket megszerezzék, ápolják, nevezetesen az alázatosságot, amely annyira kedves az Úr előtt. Én nem szándékozom beleavatkozni sajátos ügyeikbe, ami számomra eléggé fájdalmas lenne, de buzdítom önöket és kérem, hogy minden előadandó ügyükben menjenek a P. Provinciálishoz, aki igazi buzgó Istenfélő szerzetes és az ottani házainknak elöljárója, ő majd megtalálja a megfelelő orvosszert a bajok orvoslására. Ezeket akartam f. h. 20-án kelt levelükre válaszolni.” – Róma, 1630. aug. 24.
„Ami P. Giacomót illeti, örülök, hogy minden lehető szolgálatot megtesz mellette, és ne higgyék, hogy valamiképpen is a munkából, a munka folytán lett a betegség, hanem a kellemetlenségektől, amiket szenvedett a questálás közben. Én bízom, hogy a Szentséges Szűz Anya, akinek szolgálatában vállalta a fáradtságot, megsegíti, hogy ebből a betegségből megtisztultabban fog felgyógyulni. Imádkozunk érte itt is, meg másutt is. – Örömmel fogom hallani, ha majd jelentik, hogy a dormitórium termei rendezve vannak a meleg napok elmúlta előtt, és ami a fogadalomtételt illeti, ha Atyaságod küldött is információt, én nem kaptam meg, mert rögtön intézkedtem volna. Ami pedig a közepes nagyságú ampolnákat illeti, éppen ma adok megbízatást fr. Antoniónak, hogy őszinte legyek, elfelejtettem, hogy jobban biztosítsam magamat, amikor akarnak valamit tőlem, tegyenek a levélbe egy darab papirost, amire felírják, hogy mit akarnak, hogy azonnal tudjak intézkedni. Szeretném, ha meg tudnák kezdeni a templom építését, de nem fognak pénzt kapni öt és félre, mint azelőtt és miből fizetik a gyümölcsöt! Az Úr áldjon bennünket.” – Róma, 1630. aug. 26.
„Minthogy P. Ambrosio nem fogja tudni helyettesíteni a házbelieket és a külsőket, Atyaságod legyen segítségére a házbeliek gyóntatásában, mind a fogadalmasokat, mind a novíciusokat és mondja meg P. Ambrosiónak, hogy segíthet a gyóntatásban ebben a jubileumi évben a Sig. Vicario apácáinál, adhat engedélyt, ha jónak látja, P. Giacomónak, hogy egy konferenciabeszédet mondhat fr. Adriano kongregációjában a fiúknak az oratóriumban az ünnepnapokon.” – Róma, 1630. aug. 28.
„Szükségünk van Atyaságod jó visszaemlékezésére, memóriájára, mivelhogy olyan kegyeletes lelkülettel viseltetik a mi P. Abbaténk szent emlékét illetőleg, remélem, hogy Atyaságod vissza tud emlékezni arra, hogy az említett P Abbaténak a koporsóját mikor emeltük ki a keresztkápolnából arra a helyre, ahol ma van, a harangtorony kapu mellett, írja meg nekem az évet és ha emlékszik, a hónapot is, mert erre különösképpen szükségünk lenne a Processusban, ami most folyik az említett atya boldoggá avatása érdekében, várom a feleletet, valamint a jelentést P. Giacomo javulásáról, akinek, ha valamire szüksége volna, jelentse, az Úr áldja mindnyájukat, amen” – Róma, 1630. aug. 28.
„Megkaptam az összes iratokat, amelyeket önök küldtek nekem, én úgy látom, hogy a gonosz ellenség üldözi, zavarja az Isten szolgálatnak a művét és igyekszik, amennyire meg van neki engedve, ezért hát szükséges, hogy türelmességgel iparkodjunk legyőzni a nehézségeket. Írtam a P. Provinciálisnak, hogy ő mint jelenlevő, intézzen el minden dolgot, ahogyan jónak látja, ha szükség van valami intézkedésre és én remélem, hogy általa minden ügy elcsendesül, megnyugszik, amit én imádságaimmal szándékozom elősegíteni, hogy mindnyájan egyek a szent szeretetben és elviselvén egymás tökéletlenségeit, gyarlóságait, végezzenek hasznos munkát maguk számára és jó példaadással felebarátaik számára. A szentlélek vezesse önöket minden összejövetelükben az Isten nagyobb dicsőségére.” – Róma, 1630. aug. 30.
„Ha P. Giacomo alázatosan kéri az engedélyt, hogy konferenciabeszédet mondhasson az iskolás gyermekeknek ünnepnapon és hetenként kétszer? – Róma, 1630. aug. 31.
„Mondja meg fr. Gio. Battistának, hogy minél előbb küldjük az oratiót, lehet, hogy teljesen új lesz, amit ebben leggyakorlatiasabb P. Francesco, aki már annyiszor csinálta mondja meg azt is, hogy a szőlőkben enni, ott sem volt szokásban és ha most szokásban van, a rendi szabályzat ellen való cselekedet és az én akaratom ellen van, mehetnek a szőlőbe, vihetnek egy zsebkendőt és egy kosárkát, de otthon fogyasszák el, mert az étkezés a szőlőben sok rendetlenséggel, visszaéléssel, fegyelmezetlenséggel jár. Gondja legyen arra Atyaságodnak, hogy megvigasztalja őt, aki jó rendi testvér és áhítozik az Isten szolgálatára és a vallás, a szerzet szolgálatára, de a melankólia eléggé megakadályozza őt. P. Giacomónak küldök perecet, amit kér fr. Gio. Francesco révén, amikor majd jönnek, gondolom, hogy holnap. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – Róma, 1630. aug. 31.
„Ha lesz hajó alkalom, el fogom küldeni Ponto Ovidióját a magyarázatokkal, úgy gondolom, hogy megvan a mi könyvtárunkban, és ezzel együtt a kánontáblákat Signora Deliának. – Elküldtem a levelet Narniba, és ajánlottam, hogy válaszoljanak. Ami pedig a Sig Duca de Poli ügyet illeti, megmutattam neki a kérvényt, azt mondta, hogy mihamarabb küld 500 scudit és azonfelül várja a földek listáját, amelyek eladásra kerülnek, valószínűleg, hogy veje fog fizetni jónéhány ezer scudit, ha számba veszi, amivel tartozik az említett Sig. Ducának. – Ami pedig Sig. Plinio ügyét illeti, ez a mi fratellónk igen szeretne néhány matematikai és algebrai könyvet, mert érzéke van ezekhez, minden héten ezekkel szórakoztat engem nagy lelkesedéssel, hogy milyen tanulmányokat végzett, ha meg lehetne szerezni, nagyon örülne neki és azt hiszem, hogyha Sig. Plinio ismerné ezt a tehetséget, amely megnyilatkozik ezekben az ismeretekben, elcsodálkozna és segélyezné őt. – A mi orvosunk várja a ruhaneműt és köszöni a fáradozást, tartsa rendben, készenlétben, számon a pénzt, hogy azoknak adhassa, akinek Atyaságod írja, jelzi. – Ami pedig a »dell'Assonta Congregatione«-nagy oratórium ügyeit illeti, bőségesen, részletesen beszámoltak róla és én azt feleltem nekik, hogy nagyon sajnálom, hogy a démon zavarj a jámbor tevékenységeket, ha valami nehézség támad, menjenek a P. Provinciálishoz, akinek szintén írok, hogy legyen gondja arra, hogy rendezze azokat az ügyeket a mi atyáink közül senki bele ne avatkozzék, csendesítsen le, simítson el minden nehézséget, és a jövőben dolgozzanak, járjanak sok szeretettel és egyetértésben, amint ezt remélem is, hogy meglesz, így lesz. Ezeket akartam a jelen levelemben megírni.” – Róma, 1630. aug. 31.
„Nem bánom, hogy a kecskelegelő helyet odaviszi egészen a kert mellé, akár a trágyadomb szempontjából, akár pedig azért, hogy könnyebben lehessen etetni a kecskéket kerti növényekkel, majd aztán felhasználhatják a kerti növényeket nagy haszonnal, szeretném tudni, hogy ki készítette azt a kecskeaklot és hova ment ms Domenico a múlt évi kecskegondozó! – Ami pedig a kápolna ügyét illeti, ahogy Sig. Don Sebastiano mondja, jó volna egy szót szólni a Sig. Principének, hogy volna-e kedve ahhoz, hogy templomot építsünk, amit én nem hiszek és én rajta leszek, hogy megtudjam néhány nap múlva és akkor majd értesítem Atyaságodat. – Nagyon örülök annak, hogy megnyerte P. Matteo számára a gyóntatási engedélyt, aki ha majd megy ki a házból, fr. Gio társaságában mehet és Atyaságod figyelmeztetheti az eljárás módjára, hogyan kell viselkednie. – Minden lehető igyekezettel iparkodjék fenntartani a házban a silentiumot és legyen ennek lelkes előmozdítója, hogy az asztalnál a fecsegők ne beszéljenek a hibákról, ezt mondja meg a zelóta. – Ami pedig P. Francescót illeti, lehet hinni a jelentéseknek, amiket küldenek róla, mert annyi hibának, hiányosságnak az előidézője, amik történtek, ahol csak megfordult ő, ha jónak látja, hogy felmentse, hogy néha kimehessen a szobájából, megteheti, de nagyon vigyázzon, hogy ne álljon szóba fr. Agostinóval, aki újra odakerült, mert erről a fratellóról elég rossz információt kaptam, azért hát kísérje szemmel, és ne hagyja egy percig sem dolog nélkül, hogy másokkal beszéljen, hanem csak az elöljáróval, vagy az ő engedélyével mással. – Ami fr. Marcellót illeti, jó lesz, ha az iskolával foglalkozik, vagy más valamit dolgozik, hogy egy kissé felejtse a melankóliát.. P. Francescót szeretném ide rendelni, ha megkapom az engedélyt, ami elég nagy feladat, hogy sikerüljön az ő Rómába jövetele jelenleg, P. Ansano számára nem tudtam megszerezni egész hó folyamán, tegyen úgy, ahogy mondtam. – Ami pedig a jelen levél vivőjét illeti, kölcsönöztem neki egy köpenyeget, ami igen jó nyárra, de téli használatra béléssel kellene ellátni, nem tudom, hogy Atyaságod meg akarja-e ezzel ajándékozni, vagy valami dolognak a számlájára akarja-e írni. Geronimót nyolc-tíz napig itt tartottam, tegnap elküldtem a gyógyíthatatlanok kórházába, barátomnak, a tanácsos urak egyikének az ajánlólevelével, hogy különös gonddal foglalkozzanak vele és ott a sebkezeléshez értő emberek vannak sokkal jobbak, mint Róma akármelyik más kórházában. Én nagyon szeretném, ha meggyógyulna. Ezeket akartam jelen levelemben megírni” – Róma 1630. szept. 1.
„Tegnap küldtem a legény révén 29 perecet, egyet az elvivőnek szántam és hogy étvágyat gerjesszen P. Giacomóban, akinek az egészségi állapota igen kedves nekünk. – Ami pedig Sig. Antonio Fedele leányának kérését illeti, én kötelezhetem, hogy havonként három scudit adjon neki, mert igen bizonytalan az alamizsna, azt szívesen megteszem, hogy felkérem a nápolyiakat, hogy éven belül, egy év tartama alatt küldjenek neki havonként három scudit én írni fogok minden jóakarattal a P. Provinciálisnak és azt hiszem, hogy felelni fognak az első postával, amely Rómába jön. – Tegnapelőtt elküldtem az engedélyt, hogy mehetnek questálásra egy hónapi időtartam alatt, nem kis nehézséggel sikerült megszerezni az engedélyt. Ma délelőtt itt járt egy illetékes férfiú, hogy megnézze a képeket, ha meg tudok egyezni, megkezdjük a templom építését, Atyaságod beszerezhet ötven vagy több mértékű meszet. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – Róma, 1630. szept. 2.
„El fogom intézni, hogy megkapjam az engedélyt arra, hogy kimehessen két rendtárs Rómából, hogy annak a háznak segítségére legyenek. Nagyon csodálkozom fr. Andreán, aki látván a háznak nehéz helyzetét, nem akar szorgalmasabban dolgozni, mert hasonló esetekben minden más dolgot hagyni kell, de ha Atyaságod kellően büntetné, bizonyára szorgalmasabb lenne ő is. És vegye tudomásul, hogy amikor valaki azt mondogatja, hogy így csinálják Rómában, ne higgyen el nekik semmit sem, mert ezzel csak saját lazaságukat akarják mentegetni emlegetvén a római házat, ahol nincs az megengedve, hogy valaki a házon kívül étkezzék, de ha valaki eszik, az az ő saját hibája, mert az elöljáró intézkedése ellen cselekszik. – Ami pedig P. Giacomót illeti, informáljon jobban és értesítsen engem, hogy mi lesz. Ami pedig az ereklyetartót illeti, megbízást adok erre fr. Nicolo Mariának, aki ebben legjártasabb. Ami a fogadalmat illeti, szükséges, hogy fr. Gio Francesco tartsa kötelességének, mivelhogy én nagyon el vagyok foglalva. – Fr. Gio Battistát illetőleg mondja meg, hogy ne tekintse kellemetlenségnek, mivelhogy őt én sokkal nagyobb tekintélynek tartom, amilyen nem P. Carlo akit jól megbüntettem, és ő azt gondolta, hogy ő fogja mondani a megnyitó beszédet, de én visszautasítottam mint erre nem méltót és a kötelesség fogalmáról készítettem egy beszédet, amivel a magistratus tartozik féken tartani az ifjúságot, ami fontosabb minden másnál, ha nincs meg, én mihamarabb meg fogom küldeni. Ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – Róma, 1630. szept. 5.
„Megkaptam mindkét levelét, az egyikre válaszoltam a múlt héten a P. Provinciálisnak küldött postában, most pedig válaszolok a legutóbbira, legelsőben is buzdítván a türelmességre, amellyel a cselekedetek tökéletesednek és ha az emberi nem gonosz ellensége iparkodik is megzavarni az emberi jócselekedeteket, mindazonáltal nekünk törekednünk kell továbbra is folytatni a jócselekedeteket és legyőzni minden nehézséget, amint mondottam, türelmességgel és többet kell imádkoznunk rendkívüli buzgósággal, hogy az Úr mentse meg Róma városát és Nápolyt a járvány betegség félelmetes ostorától, ami egyre halad előre és ha az Úr úgy határozott, hogy meg kell halnunk, azon legyünk, hogy jól felkészülten találjon bennünket az ő szent színe előtt való megjelenésre, hogy új életet kezdjünk több imádsággal és több bűnbánattal, köszöntse nevemben Sig. Aniellót, Sig. Vito Giacomót, Signora Liviát és Signora Deliát, akinek, ha hajó indul, küldöm a kánontáblákat, amit kért. Adjon az Úr mindnyájunknak kegyelmet, hogy megújult buzgósággal szolgálhassák őt, amint kell, imádkozzanak értünk, amit mi is megteszünk önökért.” – Róma, 1630. szept. 7.
„A mostani postával kaptam meg 4-én a két héttel ezelőtti leveleit, nagy megelégedésemre értem , hogy megszerezték a tulajdonjogot Pusilipón, de értem azt is, hogy a palota Principe Stiglianóé volt, a tengerpart egészen a palota faláig feljön, amiért is értesítsen engem mindenről, szeretném, ha a tengerparti úton lehetne megközelíteni , azt is írja meg, hogy a kertben megvan-e az a lehetőség, hogy lehet-e öntözni, vannak-e benne gyümölcsfák és milyen messze van az említett palotától és hogy Atyaságod ott lakjon a novíciusokkal, küldje el nekem a tervrajzot, hogy gondolják az átalakítást, van-e valami erősség, vár közel Pusilipohoz, vagy csak úgy egyedül áll a tengerparton? Az Úr az új hellyel adjon új szellemet mindnyájunknak, hogy azokká, olyanokká lehessünk, hogy mindnyájan nagy segítségére lehessenek felebarátaiknak, én a magam részéről imádkozni fogok mindig és imádkozzanak ott is érettünk, hogy megmeneküljön ez a két város ettől a rettenetes ragályos betegségtől, amely egyre közeledik, Firenzében már lezártak néhány házat a város közepén és még néhány más hely is gyanús Firenze közelében. Az Úr segítsen meg bennünket mindenkor.” – Róma, 1630. szept. 7.
„Vártam ezzel a postával valamiféle értesítést Sig. Duca de Poli ügyében, aki, úgy gondolom, hogy készenlétben tartja az ottaniak számára a váltólevelet, amiért is minél előbb értesítsen engem, hogy milyen formában van jelenleg ez az ügy, hogy már egyszer végére juthatnánk, vártam azt a jegyzéket is, amely felsorolja az eladásra szánt földeket, hogy láthatnám, hogy volna-e valami ennek az úrnak a tervei, szándékai szerint. – Ami a pusilipoi noviciátust illeti, ami, ha úgy lesz, ahogy nekem írták, úgy látom, hogy igen jó alkalom lesz, várom a vételi jegyzőkönyvet, azt írja nekem egy római prokurátor, hogy ő mint közvetítő szerepelt ebben a vásárlásban, ügyben, jóakarattal van irányunkban és igen jó dolgokat mond nekem, szerencsés vételnek tartja, engedje az Úr, hogy lehessen az ő nagyobb dicsőségére. – Ami Carditi házát illeti, amely az ottani Dochesca háznak szinte teljes kiegészítése lenne, de honnét veszünk, szerzünk annyi pénzt? – Ami pedig a fogadalmakat illeti, írok majd a P. Provinciálisnak, hogy valamennyien a Dochesca templomban tegyék le a fogadalmakat, de nagyon kétlem, hogy az a fratello megérdemli-e, aki itt Rómában nem igen vettem észre, hogy valami rendesen viselte volna magát. – Ami pedig a jubileumot illeti, hálát adok az Úrnak, hogy azt a gondolatot adta a Sig. Kardinálisnak, hogy megemlékezett a mi ottani templomunkról, az úr fizessen meg neki bőségesen lelki javakkal, amint én a mindennapi szentmisémben ajánlom az Úrnak. – Itt igen rossz híreket hallunk Firenzéből, ami egész Rómában elterjedt, a mieink is nagy veszélyben vannak, mert a közelükben egy gyapjúszövőnek a házát becsukták, azt hiszem, hogy P. Arcangelo is most szívesebben lakna a Dochescaban. Az úr mentesen meg bennünket a járványtól, azt mondják egyesek, hogy olyanformán került be a baj, hogy a gyapjúszövők parasztasszonyoknak adtak át gyapjút szövésre és a faluban, a vidéken egyesek titokban megegyeztek a Bologna környékiekkel, akik jól megfizették a készletet, még más környékbeli falvak is gyanúsak, amiért is napról napra növekszik a rettegés, a félelem és még szigorúbb intézkedéseket rendelnek el. Legyen az úr könyörületes és oltalmazza meg Rómát és Nápolyt, borzasztó következményekkel járna, ha ez a két város is belekeveredne. – Arról is írtam a P. Provinciálisnak, hogy szüntesse meg már a társulatoknak a viszálykodásait és legyen az az elgondolás, hogy egyetlen egy szerzetes se legyen hibáztatható a világiak dolgában valami ügyben, hanem mutassa, bizonyítsa, hogy mindnyájukban megvolt Istennek kijáró tisztelet megadásában a buzgóság és a felebarátaik előhaladását elősegítő buzgólkodás és valóban, hogy meg ne szakítsák az egységet, sok mindent el kell viselni, mert azokban a társulatokban, ahol felüti fejét az egyenetlenség, ott azonnal elvész a jó szellem, ott csak az ördögnek van nyerni valója. – Értesítsen engem, hogy tud-e valamit Don Benedetto Ghirelliről, valamint Gio Lottiról, aki S. Agatában lakott. Ezeket akartam jelen levelemben megírni jelenleg. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – Róma, 1630. szept. 7.
„Nagyon is figyelmébe ajánlom az első iskolát és gondja legyen arra, hogy mindenki végezze el a szükséges feladatokat az iskolában, hogy fr. Gio Battista eléggé iparkodik, de azért szüntelen noszogatni kell, buzdítani a gyermekeket, hogy rendesen látogassák az iskolát, az oratóriumot és az ünnepi istentiszteleteket, gondoskodjanak arról, hogy az oratórium megfelelő időben legyen, mivelhogy az első iskola egyik-másik növendéke emiatt panaszkodott, végeredményben Atyaságod intézze el, hogy az iskolai oktatás és annak rendje kifogástalanul menjen, mert hiszen ez a mi fő feladatunk és minden hibát, hanyagságot, mulasztást súlyosan ítélnek meg. Mivel nagyon el vagyok foglalva, most másról nem tudok írni. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – Róma, 1630. szept. 9.
„Fr. Gio Francesco iparkodjék minél előbb elkészíteni azt a fogadalmi képet, amit egy fiú hálaadásképpen ajánlott fel, csütörtökön, de nem holnap, hanem az az utáni csütörtökön, meglátom majd, hogy tudok-e annak a háznak segítségére két személyt küldeni. – Közölheti azzal az asszonnyal, aki információt akart egy bizonyos Lorenzo Serraról házassági úton, hogy egy valaki beszámolt nekem arról, hogy nagyon jól ismeri, aki semmiképpen sem arra való. – És Atyaságod utána nézhetne, hogy megfelelő volna-e az ottani Rajmondo Folcano jegyző, jól lehet fiatal, mint Atyaságod szeszélyes, aki nem tudja szívesen elviselni a kellemetlenségeket és ha nem lenne a szándékomnak megfelelő, Atyaságod tudja, hogy hozományt tud adni az az asszony, hogy aztán itt fr. Francesco Biggi o Selvaggio, aki társa volt a mi P. Abbaténknak, találna számára megfelelőbbet. – Intézze el Atyaságod az engedély kérését, hogy Rómába jöhessen három-négy napra, hogy megtehesse a tanúvallomást az említett P. Abbate boldoggá avatásának ügyében, ami szépen halad előre és jobb lesz, ha Atyaságod tegye bizonyságtételét Sig. Odoardo kezébe, mint ott és ha Atyaságoddal jöhetne még valaki, nagyon jó lenne. – Legyen gondja Atyaságodnak arra, hogy tekintélyt szerezzen az első iskola tanítómestere fr. Gio. Battista, nem csak az iskolás gyermekek előtt, hanem mindenkivel szemben, akikkel csak összehozza a hivatás és lelkesítse, buzdítsa, hogy legyen szorgalmas és tudjon alkalmazkodni az iskolás gyermekek felfogásához, hogy nemcsak a nép nyelvén tanítson, hanem a leckék megmagyarázásában is és minden egyes iskolás gyermekkel jóindulattal bánjon, hogy felismerjék, hogy ő szívből örül az előmenetelüknek, így fogja lelkesíteni, buzdítani a növendékeket, hogy szorgalmasak legyenek az iskolában és annál könnyebben fogja rávenni őket arra, hogy az Istennek szolgáljanak, ami a mi nagy sikerünk és ha az első iskola jól szerepel, akkor az egész iskolának jó hírneve van. – Nagyon örülök annak, hogy P. Giacomo jobban van, legyen gondja arra, hogy nagyon fegyelmezetten viselkedjék a lábadozás idején, főként abban, hogy nem eszik sok gyümölcsöt. – Mindnyájan tele vagyunk adóssággal, csodálkozna, ha látná az adósságlistánkat, a legkisebb tételtől a legnagyobbig 430 scuditól, a kölcsöntőke négyezer kétszáz scudi ötszázalékos kamatra és igen gyakran van olyan esetünk, aki sürget bennünket a pénzért és nekünk nincs más forrásunk, ahonnét pénzt tudnánk előteremteni, hanem csak Isten irgalmassága, kérjék a Szent Szűz közbenjárását, hogy eszközölje ki az Istentől, hogy valamiképpen eleget tehessünk. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – Róma, 1630. szept. 11.
„Tartsa meg, amit rendeltem azokat illetőleg, akik nem jól viselkednek és parancsolja meg a szent engedelmesség nevében a többieknek, hogy ne tárgyaljanak, beszélgessenek a világiakkal a házbeli mortifikációkról, az sem jó, hogy tudják, hogyan folyik a szerzetesek élete bent s konventben és mivelhogy a pestis veszély idején nem lehet mutálni egyetlen egy szerzetest sem, készíttessen megfelelő ruhákat mindenki számára, amire majd szükség lesz a téli hidegben. Más írnivalóm nem lévén kérem az urat, hogy áldjon meg bennünket.” – Róma, 1630. szept. 19.
„Jelenlegi levélvivőnk Vincenzo, egyik jótevőnk rokona, örülnék, ha Atyaságod ott tartaná négy-hat napra a házban, ha lehet, biztosítson neki valami kényelmességet és értesítsen engem a legközelebbi alkalommal. Emlékeztetem a Sig. Duca de Poli ügyre. Az Úr áldjon meg bennünket.” – Róma, 1630. szept. 12.
„Írja meg nekem, hogy mikor szándékoznak menni Pusilipóba a novíciusokkal együtt, mennyit érhet a hely, e ház, amelyet jelenleg a noviciátus céljaira adtak és mennyi a visszamaradt rész, amit nem akartak ideadni. – Ami fr. Diegót illeti, Atyaságod legyen nyugodt, hogy nem szerzetesnek való, főként nem közénk, mert mindig gyengélkedik és ellensége minden mortifikációnak. A beöltözés előtt jól meg kellett volna vizsgálni, akkor is már betegeskedő volt, hallom, hogy nem akarták felvenni a certoriánusok, sem a dominikánusok, az Úr áldja meg a világban, már régóta zaklat engem, hogy küldjem Nápolyba és hogy nem akar szerzetes lenni, és a világiak szabadságával él a noviciátusban, nagyon nagyon visszatetszik nekem, hogy küldönccel küldött levelet atyjának, de úgy látom, hogy nem ment a levél és most kerül postára és küldött Atyaságodnak egy kis cédulát, amit nekem adott és nap-nap után sürget, hogy küldjük valami alkalmas hajóval. – Ami pedig a P. Provinciális szigorú életmódját illeti, ha Atyaságod átköltözik az új noviciátusi épületbe, bízza meg maga helyett ebben a különös dologban, részleges kérdésben fr. Pietrót, a ház gondnokát és amikor majd fogadalmat tesz fr. Gio. di Luca rokona, oda fogom küldeni, jóllehet, hogy itt igen jó ruhatáros, akit már hosszú évek óta ebben az elfoglaltságban tartunk. – Ami pedig fr. Pietro Antoniót illeti, nagy tévedés volt őt beöltöztetni és még nagyobb őt fogadalomra bocsájtani, azon volt már, hogy távozik fr. Carlo de Messinával együtt, akik úgy voltak itt, egyik is meg a másik is, hogy nem mortifikálták őket, én úgy látom, hogy nincs ítélőképessége, az őrültség felé halad. Figyelmeztettem a P. Provinciálist annak a fogadalomtételéről, akiről azt mondják, hogy befejezi a két esztendőt, ne úgy történjék, mint ezzel, ha nincs jól mortifikálva és nem alázatos, ne engedje fogadalomtételre, mert annak letétele után, ezek olyanokká lesznek, hogy ahelyett, hogy gyarapodnának a szellemben, a lelkiségben, mindig inkább fokról-fokra veszendőbe megy náluk. – Értesítsen engem, hogy viselkednek a novíciusok, mert egész életüknek fejlődése megismerhető abból az előrehaladásból, eredményből, amit felmutatnak a noviciátusban, akiket eléggé gyakorolnak az alázatosság szent erényében, amit iparkodjanak versengve megtanulni, elsajátítani szent versengéssel. Az úr áldja mindnyájunkat. Amen.” – Róma, 1630. szept. 14.
„Nagyon örültem a Sig. Duca de Poli ügyről küldött értesítésnek, amiért is Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy a Vicere elégedjék meg azzal, hogy átadják így az egyik részletet, nekem pedig gondom lesz arra, hogy elküldjem oda a jegyzéket minél előbb. – Ami pedig a pusillipói noviciátust illeti, mivel kezdettől fogva hiányzott egy kissé a tiszteletadás, amellyel mindig tartozunk az elöljárónak, itt az alkalom, hogy most jóvátegye alázatossággal és alárendeléssel, hogy így el ne vesszen az a hely, amely annyira alkalmas és hasznos lehet a szerzetre, nevelvén ott a novíciusokat iskolai lárma nélkül, ezért hát várok a jövő héten valami jó híradást. – Ami a salernói vásárt illeti, azt hiszik az emberek, hogy nem lesz olyan népes, mint az előző években, mindazonáltal, ha valami segítséget tudnak adni ennek a háznak, nagyon jó lesz, amely sohasem volt annyira megszorulva pénzben mint most és ha az isten megengedi, hogy a pestis meglátogasson bennünket, amiként most Firenzében, akként lenne Róma romlására, és a szegények, akik nem tudnak jó előre gondoskodni beszerzésekről, minthogy nincs alamizsna, már nagyon hiányzik, minden bizonnyal többen halnának meg a nélkülözés miatt, mint a betegségben. Itt azt beszélik, hogy ha meglesz a szüret, hogy akkor a város kapuit mind bezárják, esetleg csak kettőt hagynának nyitva, olyan nagy a félelem, ami meglepte az embereket a hihetetlen nyomorúság miatt, amit mondanak, hogy uralkodik Milánóban és Lombardia többi városaiban, azért minden segítséget, amit csak tudnak juttatni, küldjék. – Várja a mi orvosunk a ruhafélét a legelső postával, Signora Laura, Istennek hála, jól van, és a ház többi lakói is. – A jó Isten tudja, hogyan fog elmenni fr. Gio. di S. Stefano társával együtt, mert nem akarják engedni, hogy bemenjen azokba a részekbe szerzetesek attól félvén, hogy a szerzetesi ruha alatt sokan járnak-kelnek Itáliában járvánnyal megfertőzöttek. Savonában is nagy a pestistől való félelem, mivelhogy kilenc mérföldnyire egy faluban Stella közelében pestisre akadtak, a püspök elrendelte, hogy mindnyájan készüljenek fel, hogy a jó Istennel kibéküljenek és a jubileum kihirdetését kövező legközelebbi vasárnapon elrendelte, hogy mindnyájan hintsenek hamut a fejükre, hamvazkodjanak meg, ahogyan ez Hamvazószerdán szokásos és megáldotta az összes házakat, mint az Nagyszombaton szokásos és még sok másféle ájtatosságot rendelt el, a néphez intézett pásztorlevélben. A félelem mindenfelé, mindenhol igen nagy, az úr szabadítson, mentsen meg bennünket a hasonló járványos betegségektől, veszedelmektől. – Nagyon rosszallom, hogy egyenetlenkedés, széthúzás van a társulati tagok között és amiként az ördög hinti az egyenetlenkedés magvait, éppen úgy kell a szerzeteseknek megőrizniök, megtartaniok az egységet, a szeretetet, ami alázatosság nélkül nem megy, ezért hát legyen rajta Atyaságod, hogy térjenek egységre, ugyancsak ebben az ügyben írtam a P. Provinciálisnak is, hogy dicsérje, buzdítsa mindnyájukat a nagy buzgóságra és térjenek Isten szolgálatára és saját lelki előrehaladásukra , mivelhogy ezekben a pestis veszedelmekben mindenkinek el kellene felejtenie minden elszenvedett jogtalanságot, méltánytalanságot és Isten kegyelmébe kellene helyezkednie, mivelhogy nem mindegy, hogy örök kárhozat-e vagy örök dicsőség lesz-e a sorsa, Atyaságod tegyen meg mindent, amit csak megtehet és nagyon szeretném, ha a szerzetből senki sem fizetne rá a jó hírnévre, becsületre, mert egy tagnak a betegsége meglátszik az egész testen. Ezt az egységet és szeretetet buzgó imádságban kell kérni a jó Istentől és állandó alkalmatlankodással, amely olyan eszköz, amit az Isten az ő egyházára hagyott, hogy kérjünk, amikor valamire szükségünk van, ezért hát tegyen így és tetessen így másokkal, a többiekkel is és mindnyájuknak adjon Atyaságod az alázatosságban jó példát, ami hivatala és kötelessége az elöljárónak. Majd utánanézek annak a spanyol könyvnek, amiről ír, amiről annyi elfoglaltságom közepette elfeledkeztem. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – Róma, 1630. szept. 14. – „Tudomására hozom, hogy a mi sezzei P. Giuseppénk édesatyja betegen fekszik Sezzében, felesége családjával együtt Frascatiban tele van adóssággal, van egy 18 éves leányuk, azt gondoltam, hogy elhelyezem itt Frascatiban valamelyik zárdában, ahol három scudit fizet havonként az eltartásért, szükségesnek találom, úgy rendelkezem, hogy egy éven keresztül a nevezett P. Giuseppe miséit szeretetből erre a szándékra mondassa, hogy a nevezett leány el ne tévedjen, mivelhogy talán hajlamos is, nem csúnya és talán sokat zaklatott is és talán már a köv. október hónapban meg is kezdhetné a zárdai benttartózkodást. Ezért hát ne késedelmeskedjék a miséket elmondatni a nevezett atyával és kiküldeni az így szerzett három-három scudikat.”
„Atyaságod az iskolás gyermekek és a világiak gyóntatását illetőleg tárgyaljon P. Ambrosióval azokról az esetekről, amelyek elő szoktak fordulni, hogy segítségére lehessen.” – 1630. szept. 14.
„Írtam a postával, amit rábíztam ms Agostino Bonellire és most ezért, mivelhogy hozza Longone levelét, válaszolok neki, hogy beöltöztethetik ott azt a Civita Ducalei papot és küldjük ide a másikat, akit be kell öltöztetni, de biztosítson 40 scudit, mert itt nagy nélkülözésben vagyunk. Úgy gondolom, hogy október elején Moriconébe megyek és megcsináljuk azt a személyváltozást, amelyről Atyaságod ír, mindaddig is legyen arra gondja, hogy éljenek ott nyugodtan és egyetértően. – Egyéb dolgokra, ha Atyaságodnak elég lelki ereje van, hogy mindenre ügyeljen fr. Mariano segítségével, megteheti, de annak a reménye nélkül, hogy innét segítséget tudjak küldeni az iskolába, mivelhogy a nép nagyon szenved. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – Róma, 1630. szept. 20.
„Megkaptam a jegyzéket a földekről, tanyákról, amelyek Sig. Duca de Poli nagy örömére eladásra várnak, aki azt mondta nekem, hogy írni fog Atyaságodnak ezzel a postával minden dologról és nagy várakozással várja a cassoriai birtokról az információt, mivelhogy Atyaságod azt írta, hogy a következő napon elmenne oda és írni fog még az 500 ducát ügyét illetőleg. Ez a Signore megérdemli a jóságát és jó magatartását, amellyel viseltetik szerzetünk iránt, hogy minden lehetséges szolgálattal legyünk mindnyájan javára, ne legyen részünkről mulasztás. – Megkaptam a küldeményt, amelyben a mi orvosunk számára küldött ruha volt és egy kis színes doboz aranyozott tűvel és Zapponetti számára két kis edényke, ami a mi címünkre jött, az a mi számunkra nagyon is előkelő, elküldtem Sig. Alessandrónak, a másikat pedig Sig. Flaviónak, szerettek volna egy legyezőt, de ilyesmit Atyaságod nem küldött, Sig. Flaviónak sem írt, aki nagyon várta, majd talán a következő postával kap. – Ami a Pusilipón szerzett helyet illeti, mivelhogy kezdettől fogva hiba történt, legyen rajta, hogy a hibát helyre hozzák akármilyen lehetséges módon is, amely hely, jól lehet magányos és távoli a zajtól, így igen alkalmas a novíciusok számára, lélekkel kell velük foglalkozni, és mivelhogy inkább legyenek kevesek, nem lesz olyan nehéz gondoskodni arról, amiről figyelmeztettem a P. provinciálist, hogy legyen nagyon óvatos és megfontolt a jövőben, főként a nápolyiakkal és az egyszerű nép soraiból származókkal. Elküldtem világi ruhában Diego novíciust, aki folyton csak betegeskedett. – Ami a pestist illeti, P. Francesco írja Firenzéből, hogy nincs járványos betegség és nem halnak, ahogy írták, még csak kisegítőket sem neveztek ki a plébániákra és itt arról beszélnek, hogy hamarosan helyreáll a kereskedelem. – Ami pedig Gio. Lottit illeti, nagy szolgálatot tettem neki, megszereztem számára a szentelési elbocsájtót a tonzúrára és a kisebb rendekre hazulról, amit annyira várt ő, amiért Atyaságod küldje el neki zárt postai küldeményben biztonsággal. – Ami pedig a világiak kongregációját illeti, azok, akik kormányoznak, vezetnek, azok legyenek felkészülve arra, hogy rendkívüli türelmességgel tudják elviselni, hordozni a különféle véleményeket, amelyek állandóan újra meg újra jelentkeznek, és ha nincs türelme, akkor érdeme sem lesz és a dolgokat nem lehet másképpen elrendezni, csak türelmességgel, amiért is amit nehéz ma elintézni, idővel majd könnyebben elintéződik, az elöljáró mindig türelmesebb legyen mint a többiek és kedvességgel, tapintatosan ismertesse meg mindenkivel a saját hibáját. – Szerfölött meglepődtem az eseten, amiről ír, nincs más hátra, mint hogy orvosolják valahogyan a szerzet iránti tiszteletből és amennyiben lelkiismereti kérdésről, esetről van szó, úgy rendelkezem, hogy ne a szerzeten kívül keressék a megoldást, ha valami nehézség adódna, tanácskozza meg a P. Provinciálissal, írjon neki egy kis cédulácskát, elmélkedjen rajta, tanulmányozza a szobájában, amit így tanult meg P. Lorenzo, és így tanulhat meg ő is, meg mások is. – Írja meg nekem, hogy amikor a királyné asszony a székesegyházba, a dómba ment, ki volt kíséretében, a város polgármestere, vagy pedig a Duca di Alba, amiről itt különféleképpen beszélnek, nekem úgy tetszene, az lenne kedvemre való, ha a város tisztviselői által lett volna megtisztelve. Megbízottat küldöttem Abbate Vittorióhoz a társulati csatlakozás ügyében. Ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – Róma, 1630. szept. 21.
„Annak az engedélynek a kieszközlésére, hogy Atyaságod Rómába jöhessen, ötször-hatszor is meg kellett tennem az utat Montecavallóra, mindenképpen tudni akarták annak a szükségességét, hogy miért kell Rómába jönnie és végül is megengedték, hogy hat napra jöhet, ennélfogva amikor erre alkalma adódik, jöhet az engedéllyel, amit jelen levelem mellékleteként talál, szerzeteseket illetőleg adtak ki egy rendelkezést, hogy senki sem járhat Róma utcáin rendbeli szerzetestársa nélkül sem gyalogosan, sem lovon, sem kocsin, ha valakit a fogdmegek egyedül találnak, azonnal fogságba viszik, engedje meg az Úr, hogy mindig fennálljon ez az intézkedés, amelynél fogva a szerzetesek sokkal jobb példát adhatnának. Itt, hála a jó Istennek, igen kevés a beteg, az orvosok azt mondják, hogy soha ilyen egészséges állapot nem volt Rómában, mint amilyen most van, sajnos még mindig igen nagy az önszeretet, kevés, vagy egyáltalában semmi az Isten iránti szeretet, ami legjobban felismerhető a szenvedésben, így aztán bizony lélek és szellem nélkül maradunk, Atyaságod buzdítsa mindnyájukat, az ottaniakat a szenvedés vállalására Isten iránti szeretetből és mondja meg P. Carlónak, hogy készüljön fel arra, hogy Nápolyba fog menni és talán a környékre. A mi Urunk áldjon meg bennünket. Amen.” – Róma, 1630. szept. 22.
„Azt hallom, hogy P. Giacomo logikát ad elő, ez ellen van a mi Intézményünk rendeltetésének és ellene az én akaratomnak, mivelhogy sohasem akartam, hogy a mieinkek azt előadják a világiaknak, egy évvel ezelőtt egy prokurátor di N. kérte, hogy előadhassa a logikát, és én azt feleltem, hogy nem a mi feladatunk, hogy tanítsuk a logikát, hogy a fiúkat küldjék más szerzetesekhez, többet nem beszélt róla. Parancsolja meg neki az én nevemben a szent engedelmesség nevében, hogy ne folytassa a tanítást.” – Róma, 1630. szept. 25.
„A két csomag matring fonalat illetőleg, amit átfestésre szántak, az a vélemény itt, hogy igen jó a cipő, a szandálvarrásra és ruhavarrásra, annyira erős a fonál, mindazonáltal megfestetem az egyik csomót és ha jól sikerül, el fogom küldeni és aztán majd megfestetem a másikat, de én úgy látom, hogy hiábavaló munka. – Mondja meg Sig. Aristotelének, hogy ma szerdán a rimini püspökkel lesz dolgom, az Úr engedje, hogy úgy történjék, ahogy ő óhajtja, én nem fogom elmulasztani, hogy ne ajánljam az ügyet, amennyire csak rajtam áll. – Ami pedig Sig Antonio Fedele feleségét, családját illeti, várom a feleletet Nápolyból, ami talán ma este, vagy a jövő szerdán itt lesz és hogy mit felelnek, jelezni fogom, én magam nagyon óhajtom, kívánom, hogy legyen megvigasztalódva, de pillanatnyilag nem tudok én semmiféle segélyt adni, mert tíz év óta nem voltam olyan nehéz helyzetben, amilyenben most vagyok. Atyaságod jöjjön minél előbb, hogy hamarosan újra otthon lehessen, az úr áldjon meg bennünket mindenkor.” Róma, 1630. szept. 25. – „Küldünk nyolc korporálét és egy pallót.”
„Azt írja nekem P. Stefano a dochescai ház ministrója, hogy minden hónapban megküldi nekem a három scudit novembertől kezdve Sig. Antonio Fedele leányának az eltartásához hozzájárulásként, aki Frascatiban leányokkal együtt egy zárdába vonult vissza, abban az esetben, ha ő nem tudna eleget tenni a vállalt kötelezettségének, ami alig hihető, akkor én majd pótlom, ez most tehát egy évnyi időtartamra, kezdvén, mint ahogy említettem, a legközelebbi nov. elsejétől és így Atyaságod megnyugtathatja a megbízottakat, akik ennek az ügynek felelősei. Ezeket akartam megírni jelen levelemben. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – Róma, 1630. szept. 26.
„Ha a legközelebbi vasárnapra Atyaságod nem tud Rómába jönni, küldje be a fehér somarellót a nyereggel, hogy fr. Giacomo odavihesse a beszerzéshez szükséges ládákat, és ez késedelmeskedés nélkül történjék, nehogy az említett fratello indulatoskodjék és aztán, hogy semmi szolgálatot ne tegyen, hiszen tudja, hogy milyen egykönnyen haragra lobban, amikor úgy látja, hogy neki van igaza, ezzel nem akartam mondani semmit. az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen.” – Róma, 1630. szept. 27.
