„Ha lesz valaki, aki elviszi, el fogom küldeni P. Antonio Maria keresztjét, feszületét, amelyet úgy hordjon, viseljen, mint vezetőjét, és mint az elöljárók autentikus bizonyság levelét, ahogyan cselekedték az apostolok is, amikor elindultak távoli tájakra, tartományokba, hogy hirdessék a Szent Evangéliumot, és minél kevesebb dolgot fog magával vinni, az jele lesz annak, hogy jobban bízik a keresztre feszítettben és kevésbé a dolgokban és ha az Úr megajándékozná ezzel a benn való bizalommal, önt igen nagy jótéteménnyel ajándékozná meg és kegyelemmel, hogy sok jót tehessen embertársainak javára, és ennélfogva nem is kell csodálkozni, meglepődni azon, hogy a múltban a compostellai zarándoklata alkalmával többször is kifosztották önöket, mert az Úr azt akarja, hogy a ő szolgái az apostoli módon, mint igazi Apostolok, mint az ő küldöttjei szolgáljanak és ebbe az igazi bizalomban valósul meg az iránta való szeretetből vállalt fáradságnak a gyümölcse. Nem különben írok P. Francescónak, hogy nézzen utána, hogyan is lehetne elintézni ezt az utazást egy somarellóval és két fratellóval Anconáig. Ami Barberini kardinális levelét illeti, csak annyit mondok önnek, hogy amikor én akartam tőle egy-két dolgot a Kollégium számára, higgye el, hogy a secretorum több napon át megvárakoztatott, így tehát nincs miért nagyon bizakodni ebben az ígéretben, küldeni fogok néhány szentképet és viaszból készült megáldott Agnus Deit és várom esetről-esetre a jelentéseit a zarándoklatról, amelyhez csak azt kívánom önnek, hogy legyen bőségesen gyümölcsös, eredményes, ezért zarándoklatútján legyen alázatos és türelmes, amint én ezt kívánom önnek és kérem az Urat, hogy legyen mindig vele és áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1630. jan. 17.)
„Nagy vigasztalásomra van az a híradás, hogy igen szorgalmasan tanulnak ott a mieink, szeretném, ha fr. Agostino levelezésben volna a narni fr. Camillóval versben és prózában, akiről azt hallom, hogy figyelmeztetésem óta a Narniban levő klerikusok mindnyájan igen nagy szorgalommal foglalkoznak a tanulmányokkal. Elküldöm a tervrajzot, noha, amint mondom, szinte újjá kell építeni a templomot, sokkal jobb volt és alkalmasabb a nép számára a háznak második udvara, de úgy építve oda, ahol most van, akkor szükséges, hogy egy átjáró híd legyen a hálóból a kórusra a templom kapuja felett, hogy az atyák este a dormitóriumból átmehessenek a kórusra anélkül, hogy körül kellene járni a házat és a fedetlen nagy kapun átjárni, az az átjáró híd arra is szolgál, hogy a tanulók azon keresztül vonulhassanak a templomba, ha esős idő van. – A fiatal Germanót küldeném, de úgy gondolom, hogy a spolitói út tele lehet hóval, ennélfogva hát várakozni kell egy ideig, míg utazásra alkalmas idő nem lesz, és akkor majd küldöm, hogy menjen munkálkodni, festeni, de amit készítene, tegyék egyszerűséggel ugyan, de buzgósággal. – Szeretném, ha P. Gio Pietro testileg is felkészülne, hogy szenvedjen Krisztusért és nem csak szavakkal, ezért hát szívesen hallanám dicséretes nagy cselekedeteit, amelyekkel felkészül a nagy dolgokra, de mindenekelőtt kell, hogy a Ministro járjon elől jó példával minden erényben. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. jan. 19.) – „Mondja meg P. Ambrosiónak, hogy lehetőleg minél kevesebbet foglalkozzék az apácák gyóntatásával, főként mivel van rendes gyóntatójuk és ha lesz valami újabb Bulla a nők gyóntatását illetőleg értesíteni fogom. Mihelyt az idő kedvezőbb lesz, küldeni fogom Germanót, de pillanatnyilag nem mehet, mert Róma környékén esik és havazik.”
„Átadtam a levelet Mons Castellaninak, mivelhogy a posta későn érkezett, nem hiszem, hogy ez alkalommal, vagy ezzel a postával felelni, válaszolni fog, úgy gondolom, hogy újra írni fog a püspöknek Mandoviba, a hatvan scudit illetőleg. Remélem, hogy a P. Provinciális jöttével majd talpra áll az a ház s mihelyt lehet, küldök egy jó humanistát, nagy gondjuk legyen arra mindnyájuknak, hogy nagy igyekezettel tartsák meg a szabályzatok előírását, és hogy az iskolára semmi panasz ne legyen, akkor az Úr nem fog késedelmeskedni, hogy megadja a szükséges segítséget. Háborús hírek vannak, gondjuk legyen arra, hogy a házon kívül biztos helyre helyezzék el a sekrestye legértékesebb dolgait, mint ahogyan Finaléban tette P. Pietro Andrea a várba vitte a legértékesebb templomi dolgokat, ne várjanak addig, amikor már nem lesz erre idő, hogy megmentsék a dolgokat. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. jan. 19.)
„A legény útján tegnap elküldtem a választ, amennyiben most újra eszembe jutott, megírom önnek, hogy a levelet, a dobozt az öt scudival a mi fr. Pietrónk saját magának, P. Albertónak a kezébe adta és most jelenleg lesz egy levél egy bizonyos atya, P. di S. Silvestro számára. Intézkedjék, hogy fr. Thomaso üzenjen vagy írjon Atyaságodnak azon könyveket illetőleg, amelyekről Atyaságod tud és a legközelebbi alkalommal küldje el az egyik kötetet a kettőből, ami önöknél megvan az Extravagansok gyűjteményéből, amire igen nagy szükségem van. – Megkerestetem Diego szentelési elbocsátó iratát, ahogyan Atyaságod kéri, de fr. Gio Battista azt mondja nekem, hogy minden igyekezettel kereste, de nem találja, magam sem találtam, pedig különös gonddal kerestem, lehet, hogy ő keverte le valahova és most nem emlékszik rá. – Jelen levelemmel küldöm a szentelési elbocsátó levelet fr. Giacomo számára a tonzúra és a négy kisebb rend felvételére és ha lesz időm, fogok írnia segni püspöknek, az ünnep vigíliája előtti napon menjen el oda, kell elmenni oda, hogy a vigílián, vagy szombaton feladhassa a tonzúrát, másnap pedig a kisebb rendeket. – Gondjába ajánlom, hogy nagy buzgalommal végezze a ház körüli összes teendőket és írja meg nekem, hogy milyen állapotban vannak a szobák, amelyeket minél előbb be kell fejezni. Imádkozzanak Mons Gavoto beteg unokaöccséért, aki Genzanóban fekszik betegen. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. jan. 19.)
„Visszaküldöm a somarellót még ma, mert tegnap esett, én iparkodom mindenben segítségére lenni, amiben csak tudok Abbate Maniliónak, de a házba nem tudom befogadni, mert rendesen 56 fekvőhely a házban és gyakran kell újabb helyeket beállítani a folyosókon, hol itt, hol ott kettőt, hármat. Szeretném tudni, hogy mikor lett publikálva a spanyol király dekrétuma a börtönbüntetések elengedéséről, mert akkor most szabadabban lehetne eljárni Sig. Salvatore Cesareo ügyében, és mihelyt erre alkalom adódik, értesíteni fogom, miközben írtam Nápolyba is, hogy legyenek rajta minden igyekezettel, hogy segítségére legyenek és a P. Provinciális is segítse, amint értesültem, ugyanazt teszi, azon fáradozik. – Levelemmel együtt küldöm a szentelési elbocsátó levelet fr. Giacomo számára a tonzúra és a négy kisebb rend felvételére. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. jan. 20.) – „Fr. Gio. Thomaso küldi a kért könyveket, a használtak ára öt baiocco, az újé tizenöt baiocco.”
„Ha Atyaságod jó időben indult volna el Rómából, ahogyan én ajánlottam, akkor hamarabb megérkezett volna Frascatiba, nem pedig a késő esti órákban, éjjel kettőkor, jól megizzadva és az éjszakai hűvösség azzal járhatott volna, hogy jól megbetegszik, de hiszem, hogy a Madonna S.ma irgalmassága folytán megkímélte, hogy nem betegedett meg. – Sig. Cesareo ügyében várom, hogy kihirdessék a király dekrétumát, akkor aztán majd sokkal szabadabban lehet tárgyalni, mint a büntetés idején. Nápolyba is írtam, hogy minden igyekezettel legyenek segítségére, szolgálatára. – Ami pedig a P. Albertót illeti, minden bizonnyal megvásárolta a könyvet, hiszen kezében volt a levél és a doboz. – Ha ott tudnának bánni az állatokkal, odakölcsönözném a lovat, de mivel nem értenek annak gondozásához, hagyják elpusztulni, mert nem törődnek vele, ezért hát nem küldöm oda. – Oda érkezik fr. Thomaso azzal a lelkülettel, hogy igen szorgalmasan akar tanulni, figyelmeztesse fr. Carlót, hogy legyen segítségére mindannak a megmagyarázásában, amire szükség lesz gyakori latin leckék vételével, együtt tanulhat még fr. Giacomóval és néha vele végezheti a sétákat is, ami egészsége szempontjából szükséges gyakorlás. – Atyaságod ne bízza meg olyan elfoglaltsággal, ami akadályozná a tanulásban és nagy örömömre lesz, ha azt hallhatom mind róla, mind fr. Giacomóról, hogy szépen haladnak előre, amiért is hát Atyaságod különös figyelmébe ajánlom. – Küldök szerszámokat, hogy a munkálatokat jól elvégezhessék, a falakat jól levakolhassák, ezeket akartam ez alkalommal megírni. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. jan. 21.)
„Emlékeztetem Atyaságodat az 500 scudi után járó adózásra, ha ott meg tudja szerezni, fordítsuk a saját házunk alapjára és értesítsen engem. Emlékeztetem, hogy ne felejtsék a szőlőterület behintésére szükséges hamut kellő időben beszerezni. – Közölje mindenkivel, hogy a mieink közül senki se büntesse ruhátlan test verésével a gyermekeket, hanem csak a ruhával fedettet ütheti meg, ha súlyosabb büntetést érdemel, akkor menjenek Atyaságodhoz, gondja legyen arra, hogy ebben a kérdésben tartsák meg a Konstitúciókban előírt dolgokat, rendelkezéseket, mert máskülönben a gyakorlatban tanítómesterek sok meggondolatlanságot követnek el, gyakran látogassa meg az iskolát és figyelje meg, ki-ki hogyan viselkedik, ezeket akartam jelenleg megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. jan. 24.)
„Mindent meg fogok tenni Sig. Antonio Fedeli ügyében a „non gravetur” körül. Beszéltem Mons Monaldeschivel, de ő nem az a Mons. Monaldeschi, akit ismertem, mint Sig. Card. Giustiniano unokaöccsét, mert ha a Kardinális unokaöccse lett volna, akkor bátorságom lett volna kérni a kegyet, ami annyira jogos és igazságos, de ezzel, aki ma Sig. Card Borghese ügyhallgatója, nem ismertem, azért csak úgy általánosságban felelgetett nekem. – Fr. Thomaso legyen egy kissé türelemmel, a jó levegő többet használ egészsége szempontjából, mint az ételek és ha ő tud hinni, ha van hite, meg fogja látni saját tapasztalatából, gondoskodjék arról, hogy tűz mindig legyen a szobájában, amikor a hideg miatt szükségesnek látszik, és hogy éjszakra jó meleg takarók. – A színelőadást illetőleg az az utasításom, hogy meg kell beszélni a dolgot Rómával, és ha nem tudják megrendezni a farsangban, akkor nem kell vállalni szerepet annyi időre. – Ami a ruhasegélyt illeti, ha mi itt nem rendelkezünk annyival, hogy a mieinket rendesen ellásuk, mert eléggé kopottasan járnak Rómában, akkor hogyan segélyezzük a Frascatibelieket? Ha az Úr megkönyörülne rajtunk alamizsnával, a szükséges segítséggel, akkor nem felejtjük, hogy mivel tartozunk az ottaniaknak is. – Ami az adót illeti, érdeklődje meg, hogy ott mit lehetne csinálni, amit azonban nem hiszek, ha a házat az adó fejében adnánk, amely minden megterhelés nélküli, megpróbálom még ezt itt, hogy már eleget tegyünk Sig. Rosolinónak, akkor aztán fizetve az egész ház és tehermentes. Senki úgy ne jöjjön onnét Rómába, hacsak előre nem küld értesítést, és várja meg a választ. Kísérje figyelemmel, hogy vakolják be a ház és az iskola falait, hogy aztán bemeszelhessék. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. jan. 25.)
„Még a mai postával sem kaptam levelet Atyaságodtól, nem tudom, hogy mi lehet ennek az oka, örülnék, ha megtudhatnám P. Melchior Anconába ment, hogy hajóra szálljon Velence felé egyedül, mivelhogy társai Moriconéban elhagyták, Francesco Maria noviciátusban végez gyakorlatokat, Isten tudja, hogy miféle eredménnyel, Nicolo Maria a Salvator Maggioréban P. Giacomo irányítása alatt. – A novícius, Francesco de S. Onofrio a noviciátusban van, hogy bizonyságot tegyen hivatásáról. – A Padre nem írta meg nekem, hogyan telt el a S. Felice ünnepnap a Porta Realéban. Írt nekem afelől, hogy Atyaságodra bízta a Sig. Duca de Poli ügyét, amihez csak azt kívánom, hogy nagy gondossággal figyelje az ügyet. Ma hallottam, hogy az említett Sig. Duca Poliban van és eléggé súlyos beteg. – Ha valami borügyről lesz szó, nagyon jó néven vennénk, ha ez a ház is részesülne segélyben. – Azt gondolom, hogy már jó néhány napja megérkezett oda P. Stefano della Regina delli Angeli és vele együtt többek között egy luccai ifjú is, aki majd visszaterelheti a somarellót, vagy hajóra szállhat és hozhatná a bort és más egyéb dolgokat, mert az ifjú nagyon megbízható. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. jan. 26.)
„Ha tudná Atyaságod, hogy hányszor jön a templomba, hogy velem beszéljen és hátráltasson engem munkámban Don Melchior anyja, elcsodálkozna, én azt gondolom, hogy a végső szükség kényszeríti arra, amelybe került, a szegény mindezideig nem kapott választ a kérvényére, amelyet Sig. Card. Borghese visszaküldött Atyaságod révén, az ő titkárának, és most bizonytalan, hogy a kardinális megígért-e, adott-e valami alamizsnát, nem lett-e elhalasztva vagy megváltoztatva, ezért aztán szükséges lenne, hogy emlékeztesse az említett Sig. Cardinak titkárát, hogy a kérvény, amelyet a kardinális Atyaságod révén visszaküldött, nyert-e valami pozitív elintézést és ha a secretario válaszából valami bizonytalanság tudódik ki, ne késedelmeskedjék az én küldeményemben minél előbb írni egy levelet az említett secretariónak, hogy én érdeklődtem, hogy megtudjam a feleletet, hogy megnyugtathassam azt a szegény asszonyt és hogy eloszlathassam a kétséget, mindezt most meg akartam írni, értesítsen még arról is, hogy fr. Giacomo elment-e a szentelésre, a kisebb rendek felvételére. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1630. jan. 28.)
„Mindent elkövettem magam is, de fr. Gio Battsita di s. Bartolomeóval is mindent átkutattam, hogy megtaláljam Diego elbocsátó levelét, de sehol sem találtuk, éppen azért azt gondolom, hogy az lenne a legmegfelelőbb, hogy írjon annak a püspöki irodának, ahol szentelték és kérje újból a bizonyítékot és mi, bár Isten tudja, hogy milyen szegények vagyunk, segítségére leszünk minden költségben. – Olyan lassan haladnak azzal az építkezéssel, folyton csak gyarapodik a munkabér kifizetése és egyéb költségek összege, hogy az egész építkezés többe fog kerülni, mint az egész épület, szorgalmazzák már az egész ügyet. – Szorgalmazzák az adó dolgokat, mert szeretném megkezdeni a templomépítést és Rosolino háza után szeretném már egyszer befejezni a fizetéseket és a költségvetéssel szeretném ezidén annak a háznak minden adósságát lefizetni. Emlékeztetem Atyaságodat, hogy minden igyekezettel iparkodjék megnyerni fr Thomaso lelkét Krisztus számára, hogy legyen ájtatos, hogy tanuljon szorgalmasan, hogy igen alkalmas szolgája legyen az Anyaszentegyháznak, fr. Gio. Thomaso azt mondja, hogy szüksége volna egy könyvre, amit Minervának neveznek, a könyv valami Sanchez nevű spanyolé, Atyaságod minél előbb küldje le neki. Az Úr áldja mindnyájukat mindig.” – (Róma, 1630. jan. 28.) – „Mondja meg Sig. Antonio Fedelének, hogy átadtam a kérvényt Mons. Faustónak, de azt válaszolta, hogy ő nem avatkozik bele ilyen dolgokba, de majd írni fog helyettesének, aki majd meglátja, hogy mit lehet tenni.”
„Ezen a héten nem kaptam levelet Atyaságodtól, és nincs mit felelni, azt mondom önnek, hogy minden szorgalmatossággal járjon el Sig. Duca de Poli ügyében és ha lehetséges volna, „con li Ministri”, az alkalmazottakkal, mivelhogy a hitelezők számlájára szereztek kétezer scudit, ebből ezerötszáz a tisztviselőké, ötszáz a Sig. Ducáé. Az az elhatározás, hogy egy kis kastélyt vásároljon és hogy készpénzben fizessen, amennyivel többet ér a hitelnél és hogy vásároljon készpénzen Marchese, vagy Duca titulust, címet, meg lehetne próbálni, végeredményben, valami módon szerezni valamit. Egy alkalommal azt mondta Sig. Regente Tappio, hogy ő tudta, nem tudom, miféle maradék, amiről lehetne tárgyalni, hogy csak a negyedrészt a tisztviselőknek. – Tegnap este írta nekem Sig. Francesco Calderini, hogy fogságban van a nonai toronyban, nagy kérésekkel kért engem, hogy Atyaságod juttasson egy kis kenyeret ha lehetséges a családjának, mivelhogy ő most nagy lesújtottságban van, azt is mondta, hogy ír a P. Provinciálisnak is. – Már odaérkezte P. Stefano egy fogadalmassal, aki elgondolásunk szerint a Duchescai házhoz kerül és a novícius, aki P. Arcangelóval ment, aki ha még nem nyílik meg az iskola Firenzében, mert még nem fejeződtek be a tárgyalások, akkor visszatér Isten segítségével, ugyancsak üzentem, hogy a kölcsönzött somarellót vezesse vissza a házunkból való ifjú, aki visszajöhet hajóval tengeri úton magával hozva a dolgokat, amiket netán küldenének a borral, ha sikerült a tárgyalás, mert itt igen rosszul állunk, ha nem kapunk valami segélyt. – Itt a noviciátusban igen nyugtalankodik Francisco Maria és nem bízik bennem, nagyon fél, hogy megnyugtassam, engedje meg neki az Úr, hogy okos ítélettel legyen, fr. Nicolo Maria örömmel ment a S. Salvatore Maggionéba, P. Giuseppe vezetése alá. Az áldozópap novíciust ide fogom hozni a noviciátusba, P. Melchior tudtommal Anconán át megy Velenécbe. Az Úr vezérleje őt és minket pedig áldjon meg szent áldásával.” – (Róma, 1630. jan. 29.) – „Nézzenek utána P. Provinciálissal, hogy valamiképpen segítségére legyenek Sig. Salvatore Cesariónak, ami, úgy gondolom, hogy nem megy olyan egyszerűen, könnyen.”
„Küldök igen jó minőségű tizenöt ív papírt és nyolc-tíz szentképet Don Santi Dermi segni kanonoknak a hálaszeretet jeleként azon szívességeiért, amelyeket nekünk tett, ezért hát gondjuk legyen rá, hogy minél előbb elküldjék neki. Értesítés kérek arról, hogy milyen formában van Sig. Antonio Fedele ügye, valamint arról, hogyan viselkedik fr. Carlo, követi-e P. Castiglia tanácsait és hogy milyen formában vannak a szobák és az új iskola? Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1630. jan. 30.)
„Sig. Rossolini annyira zaklatott engem a háromszáz scudiért, amellyel tartozom neki azért a házért, hogy most egyszerre halomra omlott minden tervezgetésem, hacsak ott nem rendelkeznek ötszáz scudival, nézzen utána, ha legalább kétszázat tudna összehozni, hogy megkezdhessék a templomot. – Gio Battista novícius betegen jött ide, nem hiszem, hogy megfelel a szerzetesi elgondolásnak, azért, ha majd felgyógyul, elbocsátjuk. – Figyelmébe ajánlom fr. Carlo személyét, nehogy valamiképpen is elhagyja magát és hogy semmit ne tegyen Atyaságod tanácsadása nélkül, ha valamiben is netán engedne, térítse vissza az úton, jót tévén vele. Hasonlóképpen még azonkívül figyelmébe, különös gondoskodásába ajánlom fr. Thomasót, akinek engedélyt adunk, hogy kezelje, érinthesse a kelyhet, a korporálét és egyebeket, és hogy szorgalmasan végezze a tanulmányait. – Fr. Giacomo próbált valamit Mons. Gavotóval elintézni, de sikertelenül, azt akarta, hogy Atyaságod is legyen jelen. Ha Sig. Cardinale Borghese a farsangban odamenne, említse meg neki donna Maria ügyét, aki mindezideig nem kapott semmit sem. – Figyelmébe, gondoskodásába ajánlom, az építkezést, hogy az iskolafalakat minél előbb vakolják be és meszeljék be. – A deszkaanyagot elhelyezhetik a pincébe, számlálják meg és jelezzék nekem, hogy mennyi a szálfa és mennyi a gesztenyefa és Atyaságodnak fegyelmébe ajánlom, nehogy valami dolgot kölcsönadjon valakinek, ha mégis kikölcsönözne valamit, írja fel, hogy kinek, hogy mikor és mit. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1630. febr. 1.)
„Nagyon várom az értesítést fr. Diegónak odaérkezéséről, akit engedjenek szandálba járni, mielőtt útra kelne, mert én úgy látom, hogy annyira lusta, hogy kétlem, hogy egyáltalában tud-e útra kelni akár hajón, akár gyalogosan, majd a P. Provinciálisnak is megírom észrevételeimet. – Engedje meg az Úr, hogy amikor majd a somarellót ide küldik nekem, ne találkozzanak össze olyan katonákkal, mint amilyenekkel összetalálkoztak Aversánál, értesítsen engem, hogy melyik házban lakik, és hogy miféle novíciusok vannak, milyen idősek és milyen qualitásúak. Figyelmeztesse a P. Provinciálist, hogy nagyon óvatos legyen a beöltöztetésben, főként a nagyobbaknál és a korosabbaknál. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. febr. 2.)
„Írja meg nekem, hogy érzi magát Nápolyban Don Cipriano és miféle nyugalmat élvez, aki otthagyta Spanyolországban Conde Olivares szolgálatát, bizonyára valamilyen csak valamilyen kényelmességet talált ott. – Ami P. Melchiort illeti, úgy gondolom, hogy írt önnek, hogy Anconába ment, ott szállt hajóra, két társunk kísérte addig, az Úr oltalmazza útján. – Tapasztalatból tudom mondani, hogy ezt a római házunkat menedékháznak nézik azok, akik nem akarják elviselni elöljáróikat, szükségesnek látszik, hogy nekem kell a tekintélyt fenntartanom azzal, hogy gyereket büntetek azért, hogy ne rontsanak másokat, és úgy látom, hogy megvan ennek a jó eredménye. A Kongregáció titkára többször is buzdított engem arra, tudván, hogy a többi szerzetek is élnek ezzel az eljárással, csak szerinte, mi nem, de annak ellene van, hogy fogadalmas szerzetest habitus nélkül kitegyünk a szerzetből, legyen nagyon éber és vigyázó, jó néhány levél van itt a mieinktől, akik titokban tárgyalnak dolgokat, hogyha büntetjük őket, akkor majd nem merészelnek így tárgyalni, azért ha valami történik, értesítsen engem, sürgesse, hogy értesítsen engem P. Carlo, hogy majd innét fogom küldeni a megoldást. – Most, hogy befejeződtek a szereplések, szeretném, ha szorgalmasabb utánjárást fejtene ki Sig. Duca de Poli ügyében, iparkodjék jól informálódni, hogyan ment eddig az ügy és mi várható ezután, a P. Provinciálisnál érdeklődjék, várom a választ erről is, meg arról is, amit Sig. Reginaldo de Todi ajánlott figyelmünkbe. – Most nagyon el van foglalva ms. Tiburtio, egyéb megbízatásokkal, amikre felkérték, fizetik őt és éppen azért rövid időn belül el kell készülnie, de azért csak küldjék meg nekem újra a méreteket, úgy hiszem, hogy az előzök elvesztek, aztán majd elkészíttetem, amikorra kell, a fehér selyem legyen egy fajta munka, de lehet különböző is, és éppen úgy a piros is, azért a legelső alkalommal küldjön értesítést. – Minden szorgalommal igyekezzenek bort beszerezni, mert máskülönben mi itt igen rosszul járunk, ha nem kapunk segítséget. A luccai ifjú a hajón, majd vigyázással lesz mindarra, amit netán küldenének, írtam a P. Provinciálisnak, hogy azok a klerikusok, akik a két évet befejezték, tegyék le a fogadalmat és ha alkalmasak, szenteltesse fel őket, hogy legyenek misézőink ott, a fr. Giuseppe da Sezzét szenteltesse pappá minél előbb. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1630. febr. 2.)
„A b. e. organista fia járt itt nálam azzal a kéréssel atyja haláláról adjunk neki hivatalos írást, hogy atyja haláláról adjunk neki hivatalos írást, hogy igazolhassa magát egy bizonyos peres ügyben Perugiában, ezért hát Atyaságod minél előbb járjon annak utána és küldje el nekem, mivelhogy ezekben a farsangi napokban fel fog keresni engem. – Signora donna Maria mindezideig semmit sem kapott Sig. Cardinale Borghesétől, aggódik, hogy nem utasították-e vissza, ezért az az óhaja, hogy Atyaságod szíveskedne lefáradni Rómába ezekben a farsangi napokban, ezért jött hozzám ismételten és kért, hogy tegyük meg neki ezt a szívességet, szegény asszony ugyancsak nagy szükségben van, részvéttel vagyok iránta, Atyaságod legyen hozzá vigasztalással. – Valószínűleg kapok kamatra három- vagy négyszáz scudit a frascati házra ötfelesre, akkor újra neki láthatunk az építkezésnek, vagy a templom kezdésnek. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. febr. 6.)
„Az a nyomorúságban sínylődő signora donna Maria várta Atyaságodat ezekben a farsangi napokban és ha nem volt alkalma jönni, akkor hát legalább jöjjön a nagyböjt első hetében. – Én most azon vagyok, hogy egy kis pénzt keressek kamatra, hogy megkezdhessük a templomot és ha tudok valamit szerezni, amit remélek is, azon leszek, hogy megnézzem az építkezést. – Az ifjú beöltöztetésénél nem voltam ott a noviciátusban, hogy lássam, hogy a mi szándékaink szerinti-e, jól lehet, az ottaniak azt mondják, hogy nem az. – Sig. Antonio Fedele ügyében tegyenek meg minden lehetségest, az Udvarmester nem akar beleavatkozni ebbe az ügybe, átutalta a helyettesének. –Úgy látom, hogy azt a P. Giuseppét el kell onnét helyeznem, mert azt hallom, hogyha Atyaságod nincs otthon, azonnal rendelkezik, ami nagy zavart okoz a fratellók között. – Hétfőn császárkoronázás lesz itt. Ha ön jónak látja, fr. Gio Thomaso eljöhet erre a látványosságra és még más is jöhet vele, esetleg fr. Carlo, de azzal a meghagyással, hogy kedden este Frascatiban kell lenniük. – Manilio Abbatét illetőleg Atyaságod ne legyen olyan bőkezű a költekezésben a külsőkkel szemben, amikor a házbeliek számára is alig tudjuk előteremteni a szükségeseket, ha megjelenik, ha ott van, mondja meg neki, hogy egy napnál tovább nem tudjuk vendégül látni, hogy ez az én rendelkezésem a világiakat illetőleg, ezért aztán nem csodálkozom, hogy annak a háznak annyi az adóssága, mivel mindenkivel szemben olyan bőkezű, ezért hát Atyaságod minél előbb vessen véget ennek a magatartásának és a jövőben ehhez tartsa magát, hogy egy szegény ház arra költsön sokat, aki a maga otthonában kényelmesen él, végeredményben Atyaságod mindent gondolja meg.” – Róma, 1630. febr. 9.) – „Küldeni fogom, ha el nem felejtem a szentelési elbocsátó levelet a szubdiakonátusra fr. Giacomónak.”
„Ma reggel – 19 órakor – amikor reggeliztem, hozták a levelet, az első ponton felelve azt válaszolom, hogy nagyon kedvemre van, hogy tárgyaljon a Sig. Duca de Poli ügyéről a legtermészetesebb módon, én azt hiszem, hogy a háromkulcsos kassza kezelőivel lenne a legjobb, hogy hajlandók-e kiadni a negyedrészt, nekik maradna a háromnegyed rész, ami szép összeg, négy-hatezer scudi, a negyedrészt átadva a Sig. Ducának, csak a Viceré engedélyével lehet egy olyan kastélyt eladni, amelynek értéke harminc- vagy negyvenezer dukát, amit az említett Duca fizetne készpénzben a hitel feleslegéből és még azonkívül fizethetné készpénzben a Duca titulust, végeredményben Atyaságod tárgyaljon ezeknek megfelelően. A szegény Calderini megérdemel minden részvétet, ezért, ha lehet, segítse a családját, és ha majd eljár Sig. Reginaldo ügyében, értesítsen engem. – Írja meg, hogy mire van szüksége fr. Michel Angelo, hogy azt elrendezhessem, hogy fr. Pietro vihesse a szükséges dolgokat. – A firenzei alapítás ügye tanácskozás alatt van, Isten tudja, hogy sikerül-e? Ha nem sikerül, akkor iderendelem P. Arcangelót, aztán majd meglátom, hogy oda küldjük-e? Fr. Francesco Maria most úgy viselkedik, mint aki igen szabálytartó akar lenni a jövőben, az Úr adjon neki hozzá segítséget, kegyelmi támogatást. – Úgy vélem, hogy Sig. Salvator Cesareo visszatérhet Messinába, ez lenne számára a legjobb, mint Rómában ma, Isten látja, hogy mennyi nehézséggel kell megküzdeni, a hely szűke miatt, ha nem segítenek bennünket a borszállítmánnyal, akkor nagyon rossz helyzetbe kerülünk. – Ami pedig a mortifikációs szobát illeti, ha ott nem élnek a legfegyelmezettebben, majd gondoskodunk róla. – Azt hallottam, azokról a fratellókról, akik ott tanulnak, arról tárgyaltak, hogy szigorúbb szerzetbe lépnek át, gondolják meg jól a dolgot, mert ha nem sikerül, a szerzetesi életnek olyan módját fogják majd megtapasztalni köztünk, amelyben még eddig nem volt részük és akinek nincs kedve tanítani a szegényeket, abban nincs meg a mi szerzetünkbe való hivatás, vagy a kísértő kivette azt szívükből. – Mondja meg a P. Provinciálisnak, hogy a tanulással való elfoglaltság nem akadályozhatja a keresztény tanítást, a katekézis tanítását, ünnepnapokon a reggeli oraciót és esti a „captulum culparum”-ot és egyéb mortifikációkat, illetve azoknak gyakorlását. Én azt gondolom, hogy mindezt a kevélység idézi elő, amit néhányan Savonában is megpróbáltak, ha nem ismerik az alázatosságot, ha nincs bennük semmi alázatosság, akkor segítenék a házat egyik-másik alkalommal szükségeiben anélkül, hogy megrövidülnének a tanulásban, hogy a tanulás eredményének a rovására lenne. Az Úr áldjon bennünket mindenkor.” – (Róma, 1630. febr. 9.)
„Írtam ismét P. Francisco di S. Onoffriónak, aki engedélyt kért tőlem, hogy visszatérhessen a világba és én megadtam neki az elbocsátó levelet, hogy szabadon visszamehet a világba, semmi hibát, bűnt el nem követett a szerzetben, ezért hát semmi módon ne tartsa vissza, nagyon különc egyéniség és nagyon megbotránkozott a P. Provinciális bizonyos cselekedetein azt állítva róla, hogy olyan pappal tárgyalt, akit hamis pénzverőnek tartanak, továbbra azt mondja, hogy a Duchesca házban nagyon gyengén áll a fegyelem, hogy a fogadalmasok rossz példát adna a novíciusoknak és hogy ő úgy látja, hogy a szerzet nem fog előrehaladni, hogy a szerzetnek nincs jövője és még más hasonló dolgokat beszélt, nem tetszett neki a noviciátus, ami pedig ma szépen rendezetten teljesíti feladatát, ahogyan még sohasem eddig. Az Úr segítse meg őt az ő szent kegyelmével és mondja meg a P. Provinciálisnak, hogy semmiképpen sem tartsa tovább a szerzetben, ha akárki nápolyi is közbenjárna érte, hanem mihelyt oda fog érkezni, azonnal küldje el, jól lehet, hogy ő nekem azt mondta, hogy nem fog oda menni hanem a közelből, a szomszédságból valakivel el fogja küldetni a szerzetesi ruhát a P. Provinciálisnak, emlegetett néhány engedetlenséget is, amit sohasem hittem volna, Atyaságod legyen nagyon körültekintő és gondja legyen arra, hogy nagy fegyelemben éljenek, ezeket akartam ez alkalommal megírni, nem kaptunk az utolsó postával semmiféle segélyt. – Remélem, hogy hamarosan küldhetem S. Biaso ereklyéjét az autentikus okirattal, de más úton, egészen más úton, módon, nem a Vikáriátus és sem a Sig. Odoardo útján. Az Úr áldjon bennünket mindenkor.” – (Róma, 1630. febr. 9.) – „Ha tud valamit egy római ifjúról, aki testvére a Mosca helyettesének, a Camera ügyhallgatójának, azt mondják róla, hogy egy szabónak a házában van, az aranymíveseknél, értesítse, hogy én meg vagyok elégedve, hogy a P. Provinciális látta, jól lehet, hogy a testvére másképpen írt neki.”
„Azt hallom, hogy a Frascati háznak annyi az adóssága, hogy azt kifizethessék, arra nem csak az ide segély lesz, kell, amit a hatóságtól alamizsnaként kapnak, hanem arra rámegy még a jövő évi is, ilyen formán én nem vehetem fel kamatra a háromszáz scudit, hogy megkezdhessük a templomépítést, mert nem lesz miből fizetni a kamatokat. – Szeretném, ha egy kissé nagyobb gonddal szorgalmazná a munkát, hogy végezne már a szobamunkálatokkal és az iskolánál, de azt hiszem, hogy rámegy még néhány hónap, míg végez, mindezeket a dolgokat sokkal jobban meg tudnánk beszélni, tárgyalni élőszóval, azért hát Atyaságod jöjjön el két-három napra a nagyböjtnek ezen a hetén és egyúttal megbeszélhetnénk signora donna Maria ügyét is, nemkülönben Sig. Antonio Fedelét, akiről szeretném, ha tudná, hogy jobban fel kellene használnia az ágostonosok Generálisát, ahol az egyik fia szerzetes, mint ahogyan a másik fia a mi rendünkben van, és hogy ne jöjjön mindig hozzám, mintha mi arra lennénk kötelezve, hogy segítsük őt szükségeiben, amikor megtehetem, megteszem, ő pedig azt mondogatja, hogy mást akar nem szép szavakat, nem tetszik nekem, hogy nem mindig tudok segíteni. – Hallom, hogy fr. Giuseppe eléggé fegyelmezetlen, ha Atyaságod rendre nem utasítja, akkor majd ide hívatom egy kis lelkigyakorlatra egy hónapi zárt szobában, ezért tehát Atyaságod rendezze le ezt az ügyet, hogy az illető észbe kapjon. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. febr. 12.)
„Mindennap jön signora donna Maria a San Pantaleóba érdeklődni, hogy Atyaságod megérkezett-e Rómába, nagyon jól tudom, hogy a nagy szükség kényszeríti erre, ha megkapja jelen levelemet és még Frascatiban van, ne jöjjön addig, míg ott van, ott tartózkodik a Cardinal vescovo, hanem írjon az említett Donna Mariának, nyugtassa meg, jól lehet, hogy ő azt mondja, hogy e hó folyamán ki kell elégítenie a de S. Tiago camarlengót a bérrel, valóban megérdemli, hogy részvéttel legyünk iránta, Atyaságod Istennek tetsző szent munkát végez, ha segíti őt, de ugyanakkor nem szeretném, hogy az iskolában valami mulasztás legyen. – A szombati Szűz Anya Mária tiszteletére végzett litániák végzési módján semmit ne változtassanak újabb intézkedés nélkül, hanem végezzék úgy, amint eddig szokták. – Amikor az iskolás gyermekek sétára mennek, ami csak szünetnapokon és vasárnapokon van a vesperás után, velük megy fr. Giacomo, ami pedig P. Giuseppe mutációját illeti, úgy látom, hogy nem csak az iskola szempontjából lesz ez szükséges, hanem a házéból is, erről is beszéljünk majd élőszóval. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. febr. 15.)
„A jelen levél vivője egy luccai fiatalember, aki ért a cipők megjavításához, a fehérneműk varrásához és egyéb házi teendőkhöz, az önök költségére tartsák ott, mert szeretne beöltözni, várja az otthoni segélyt, úgy látom, hogy alkalmasabb lesz azon kettők egyike helyett, akik ott vannak, ezért hát az egyiket elküldheti és fogadja fel ezt, aki majd végzi a cipőjavításokat, ahogyan ő maga erre ajánlkozott. – Ha Atyaságod készül is Rómába jönni, addig maradjon, míg a Cardinale vescovo ott tartózkodik, de írjon a signore donna Mariának, megnyugtatására, hogy amint csak lehet, jönni fog – Nem értem, hogy mit akarnak jelenteni a szavak a somarellóról, amely Sig. Manilio házában van és nem igen lehet vele bánni, mert agyonhajszolták, ha ez az a somarello, amelyet Nápolyból küldenek, hozzák Rómába, majd itt kigyógyítjuk. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. febr. 16.)
„Megérkezett a luccai ifjú két napja Nápolyból a folyóig, és a folyó torkolatától Rómáig két napig tartott az út és egy szombaton este megérkezett későn, minden küldeménnyel, cókmókkal együtt épségben, jó állapotban, a hajósok nem kevesebbet, mint négy scudit kértek és kettőjük számára ebédet. – Írtam Sig. Reginaldónak abban a ügyben, amit Atyaságod írt azzal a két szegény személlyel kapcsolatban, úgy hiszem, hogy fog intézkedni ebben az ügyben, amit el kell intézni, sürgetett engem a válaszadással. – A Sig. Duca de Poli ügyében annyit írhatok most önnek, hogy jelenleg Poliban van, úgy gondolom, hogy a héten Rómába jön és meghatalmazást ad minden ügyre, úgyhogy Atyaságod ne engedje, hogy tárgyaljanak és határozzanak, míg a meghatalmazás ott nem lesz egész bizonyossággal és az iratok közt amelyeket nekem küldött, úgy emlékszem, hogy volt egy levél vételi nyugta, vagy egyetemes beleegyezés, hozzájárulás, hogy tárgyalhassa ezt a kérdést, nem tudom, Atyaságod megkapta-e? – Ami pedig azt az egyházi dolgot illeti – Palliotti – örülök, hogy fr. Michael Angelo azzal foglalkozik, ha szükség van valamire, értesítsen, de azt ne felejtsék, hogy szerzeten kívül senkit se tanítson. Fr. Gio. Battista di S. Bernardóról P. Francisco di S. Onoffrio, hogy ő tudta, hogy tárgyalt arról, hogy át akar lépni a „S. Agostiniani riformati”-hoz, ha ez úgy lesz, akkor a P. Provinciális ugyancsak nem lesz elragadtatva, aki annyira bízott benne, gyanakszom, hogy ugyanezt fogja cselekedni fr. Benedetto, az ő társa, ilyenformán ők, de mások sem ismerik a mi szerzetünket, amelynek eddig tagjai voltak. A másik két lábadozó, Arcangelo és Antonio megpróbálhatják, ha más iskolához való beosztással a levegőváltozás hátha javukra lenne, törekedjenek mindnyájan arra, hogy szorgalmasan, fegyelmezetten tartsák meg a szerzet szabályait, ez az egyedül, ami számít lelkünk örök üdvösséges szempontjából. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. febr. 16.) – „Megkaptam a váltólevelet, meg fogja kapni a pénzt az Abbate Accorense, ha nem segítenek bennünket borral, akkor nagyon rossz napok elé nézünk.”
„Megkaptam a novíciusok névsorát, csak jók legyenek, elég szép számmal vannak, azt szokták mondani, hogy jobb a kevés, de jó, ezért hát Atyaságod a P. Provinciálissal együtt azon legyenek, hogy szerettesse meg velük az alázatosság szent erényét, ami által annak ismeretére eljutnak, hogyan kell minden cselekedetükben eljárniuk. – Ami P. Thomasót illeti, ha majd befejeződik az év, meglátjuk, hogy tehetünk vigasztalására, de Atyaságod nagyon jól tudja, hogy nem vele szemben és P. Bartolomeóval szemben csinálunk valamit. Fr. Diegót illetőleg írtam a P. Provinciálisnak és a jezsuita Atyának is, hogy semmiképpen sem maradhat meg a szerzetben, hacsak vissza nem jön Rómába március folyamán, hogy a noviciátusba jöjjön, nem engedem magam csak úgy vezettetni, mint mondani szokták, orromnál fogva egy novícius által, hogy én azt tegyem, amit ő akar, azért majd kiábrándítjuk, vagy vállalja a noviciátust, vagy pedig megy kevésbé szigorú szerzetbe. – Ami pedig a képecskéket illeti, gondom lesz rá, hogy küldjék el önnek, amint írja, természetesen, ha alkalmilag majd eszembe jut, mert hát tudja, hogy néha-néha az emlékeztem már fáradt. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. febr. 16.)
„Az Úr adjon jó kezdést és még jobb befejezést a templom építkezéshez, mert nem jól van, ahogy a jelenben áll. – Ami a nápolyi fr. Lucát illeti, ha a P. Provinciális nem igényli, maradhat ott, főként, ha jól viselkedik az iskolában és az engedelmesség szent erényében akkor majd annak idején felszenteltethetjük. Ha fr. Filippo ott szorgalmatoskodik, szintén ott tarthatja és legyen rajta, hogy az újszerű tanulmányokkal is foglalkozzék, hogy nyissanak egy iskolát a szabályok elsajátítására, hasonlóképpen legyen segítségére a másik három, akik a verstannal foglalkoznak, mivelhogy igen nagy szükség van a szerzetben a humanistákra. – Amikor a recreációban beszélnek az elöljáróval ott Norciában, álljon fel az illető, és fedetlen fővel válaszoljon neki, amikor az elöljáróhoz mennek valamit megbeszélni, térden állva beszéljenek vele, hogy ezzel a magatartással is gyakorolják az alázatosságot és nem fognak semmit sem elhibázni. – Én nem emlékszem arra, hogy valakinek is adtam volna engedélyt, hogy mentesítse magát az alól, amit az elöljáró parancsol közvetlenül, azért semmiféle mentegetőzéseket senkitől el ne fogadjon, mondhatja neki, hogy ez ugyancsak nagy fejetlenséget, rendetlenséget idézne elő a szerzetben. – Gondoskodom arról, hogy elküldjem Enchisio könyveit, „libri delle laudi et le prediche” minél előbb és majd megtudakolom P. Francescótól, hogy tud-e valamit a „Ciritas Dei” első kötetéről, de nézzenek körül, hogy nem kölcsönözték-e oda valakinek a környéken? Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. febr. 16.)
„F. hó 13-án Anconából írt levelét megkaptam és helyesnek tartom, hogy csak egy fratello útitárs lesz, mert ha ketten vannak a fratelli operarii, egy nap igen könnyen összebeszélhetnek és cserbenhagyhatják vagy valami rossz tréfát csinálhatnának, jobb ha egy van, könnyebb vele foglalkozni, nevelni annak rendje-módja szerint, mert az elöljárón kívül nincs más kivel tárgyalni. – Ami pedig Card. Barberini levelét illeti, úgy találom, hogy valami nehézség van abban. – Ami a papságát illeti, újból elküldöm a bizonyságlevelet, amint ez el van rendelve törvényesen, szabályszerűen a szerzetben, amelynek birtokban semmi akadálya sem lehet annak, hogy ne misézhetne és ha ebben az ügykörben valami másra is volna még szüksége, elküldöm oda, ahova kéri, tehát írja meg nekem előre. – Az Úr áldjon meg bennünket és adja nekünk mindig az ő szent kegyelmét.” – (Róma, 1630. febr. 20.)
„Nagy vigasztalásomra volt az ön levele, amely a hó első napjaiban kelt, de csak késedelmesen kaptam meg és emiatt nem tudtam válaszolni az eddigi postákkal s most a jelen levelemben fejezem ki üdvözletemet és együtt örvendező jókívánságomat, hogy mindnyájan egészségesek a családban és egyúttal hálás köszönetemet fejezem ki mind Önnek, mind signora Angelicának és signora Déliának azért a szíves jóakaratért és támogatásért, amelyben minket részesítettek a mi szerzetescsaládunknak küldött javakért, ajándékokért, kérem az Urat, hogy sokszorosan fizesse vissza Önöknek mindnyájuknak lelki vigaszokkal és az ön fiának, hogy felismerje nagy kötelezettségét, amellyel tartozik azzal, hogy Istennek jó szolgája legyen, és nem a gonosz ellenségé. A jó Isten tudja, hogy mennyire bánt engem, az ő elvakultsága és mennyire örülnék, ha visszatérne az igaz útra. Mondja meg signora Angelicának, hogy írni fogok a P. Provinciálisnak, hogy hasson oda minden szorgalommal, hogy távolítsa el azoknak a közeli, szomszédos lakásoknak, házaknak kellemetlenségeit, amelyek annyira ártalmasak, zavarók, és botránkoztatók az Isteni szolgálat szempontjáért, aki őrizze meg, tartsa meg önt mindig a lelkiek gyarapodásában.” – (Róma, 1630. febr. 23.)
„Szerdán este megkaptam a levelet, csütörtökön reggel írtam a Sig. Duca di Polinak, értesítvén őt mindarról, amit Atyaságod írt nekem az ő dolgaiban és kértem őt, hogy küldje minél előbb a meghatalmazást, hogy befejezhessük az említett ügyeket, én nem tudom, hogy itt lesz-e időben, hogy küldhessem, ha ma szombat délig megjön, akkor el fogom küldeni, a Monte Maranoi püspökhöz írt levélben írtam neki, ha kéznél lesz, küldöm azonnal, hogy Sig. Crivelli is legyen megelégedve, kit egyébként is teljes odaadással kívánok szolgálni. – Örülök annak, hogy tudja segélyezni Calderini családját abban a nehéz helyzetben, amelyről nekem beszámolt, ami előidézte a szükséget. – Ami a firenzei ügyeket illeti, teljesen bizonytalannak tartom, sőt, írtam is, hogyha nem kapják meg a végleges határozatot, egyelőre hagyják, ne sürgessék a ügyet, hagyják más időkre és alkalomra, mivel a jelen kevésbé alkalmas a háborús hírek, zavarok és drágaság miatt arra, hogy most alapításokkal foglalkozzunk, ezért hát napról-napra várom P. Arcangelót, aki azt írta nekem, hogy Nápolyba szándékozik visszatérni és utána a P. Provinciális. – Ami Sig. Salvatore ügyét illeti, szeretném, ha valami kényelmesebb helyet találna, megmenekülnék, megszabadulnánk a tartás költségeitől, ami bizony szegény szerzetesek háza számára, terhére nemigen kívánatos. – Ami pedig a rendi növendékeket illeti, gyanítom, hogy úgy járnak mint Savonában, de most azzal, hogy a P. Provinciális odamegy lakni a Duchesca házba, talán egy kissé majd észebe kapnak és majd arra figyelnek, törekszenek, mindnyájan, ami összeegyeztethető a tanulmányok végzésével, mert egyébként csak a kevélységben, gőgösségben gyarapodnak mások megbotránkoztatásában és saját lelkükben való kártevésben, ronyálásban. – P. Francesco di S. Onoffrio ügyében többször is írtam a P. Provinciálisnak, hogy bocsássa el, de ő mindig remél és bízik a megjavulásában, ami ilyen egyénekben nem szokott sikerülni, írtam neki, hogy ne fogadja vissza, ha még annyira is kéri, a szent Engedelmesség nevében, mivel én jóval előbb elküldtem volna. – Ami a S. Biaso ereklyéket illeti, remélem, hogy hamarosan kéznél lesz a bizonyságokmány és abban a reményben vagyok, hogy tudok egy másikat szerezni a Porta Realei templom számára, de ezt nem római úton, lehet, hogy egy kissé hosszadalmas eljárás lesz. – A negyvenórás szentségimádást illetőleg nagyon örülök, hogy jól sikerült, ájtatosan, és hogy hozzászokjanak a prédikáláshoz, nem csak a felszentelt papok, hanem a klerikusok is, jól lehet fr Benedetto azt mondja, hogy beszédet készítenek és azt az ebédlőben elmondják, arra nincs idejük, a tanulmányok végzése akadályozza őket, ami minden szerzetben szokásban van, hogy alkalomról-alkalomra hasonló gyakorlatokat végeznek nem csak a klerikusok és a studensek, hanem még a novíciusok is. Majd a P. Provinciális eldönti, hogyan lesz legmegfelelőbb. Kellemetlenséget, amit jelent a szomszédos lakások bérbeadása, ebben az ügyben írok még a P. Provinciálisnak is. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. febr. 23.)
„Fr. Nicolo Maria ma délelőtt beszerezte a Sacra Congregazione de Riti kiadásában megjelent három folimban resolutiókat, amelyek a szentmise és a Szent Officium Divinum körül old problémákat és P Gavantónak egynémely jegyzeteit két példányban, egyik az ottani két ház számára lesz, a másikat pedig Savonába küldtük. Tárgyaljon a P. Provinciálissal a bor ügyében, mert itt nekünk nincs talán csak negyven napra, és nem csak, hogy pénzünk nincs, hogy vásároljunk, hanem sok fizetnivaló adósságunk van, és nem tudjuk, hogy honnét, hacsak nem az isteni irgalmasságból és gondviselésből, emlékeztetem újra a Sig. Duca de Poli ügyeire. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. febr. 23.)
„Beszélje meg a Sig. Vicarióval, aki nagyon tiszteli és el van kötelezve Nagy Szent Teréziának, hogy legyen segítségére, hogy a Szentről nevezett templomban felújítsák az ő tiszteletét, gondoskodnék arról, hogy szerezzek néhány ereklyét oda, ezért hát tárgyaljon a Sig. Vicarióval, hogy nagyobb hitele legyen a kérésnek, aztán egyik oldalról lehetne Szent Leonardo, a másikról pedig Szent Fülöp vagy Szent József. – Nagyon elcsodálkoztam azon, hogy ami az ottani világi urak Kongregációját illeti, hogy Norciában annyi kongregáció és oratórium működik szépen és jól vezetetten, és most mégis akarnak egy új kongregációt. Értesítsen engem arról, hogy a világi tagok az ünnepnapokon össze szoktak-e gyülekezni reggelenként a saját Oratóriumukban, és hogy ott elmondják a Szent Szűz kis officiumát, ahogyan szokták azt azelőtt, mint ahogyan láttam személyesen, amikor több mint harminc évvel ezelőtt ott jártam, mivelhogy az ünnepnapokon recitálva az officiumot, nincs szükség másra, más segítségre, minthogy élve a jó alkalommal, járuljanak a Szentségekhez, és hogy ezt megtehessék, elvégezhessék, úgy tudom, hogy Norciában nem hiányoznak, nincs hiány gyóntatókban, a mi templomunkban is vannak ketten, írjon, válaszoljon mindezen dolgokban nekem, hogy elintézhessem azt, ami a legsürgősebbnek látszik. – Fr. Gio Maria di S. Giuseppe ügyében írtam, hogy fogadalomra bocsáthatják, mivelhogy az Atyák egy véleményen vannak felőle, neki külön nem válaszolok, mert nincs annyi időm és módom rá, hogy felehessek mindazoknak, akik írnak. – Fr. Agostinóról azt hallottam, hogy annyira lusta, hogy semmiben sem halad előre, hacsak nem késztetik mortifkációval, azért tehát, ha szerzetes akar lenni, üdvösebb, ha érdemszerzően és szeretettel végzi dolgait, mint csak azért csinálni, nehogy megbüntessék, mortifikálják. – Ami a vaszárakat illeti, lehet egy ki nemez darabot alkalmazni, hogy ne járjon olyan nagy zajjal az ajtónyitás, anélkül, hogy ezzel is felesleges kiadásokat eszközöltünk volna. – Annak a bevezetését illetőleg, hogy „acquato”-val kevert vizet igyanak nyáron, szeretnék, hogy az borral legyen keverve, ami ne legyen „acquato”, azért jobb, ha vizet isznak, de ne sokat, akkor nem fog megártani és tarthatnak egy edényben forralt vizet, ezzel aztán megszűnt minden nehézség. – Mondja meg P. Gio. Battista di S. Domenicónak, hogy én mindig nyugodt és szelíd szerzetesnek tartottam és alázatosnak, vigyázzon rá, legyen rá gondja, nehogy meghazudtoljon engem ebben a véleményemben, mivelhogy bizonyos dolgokban nem egyeznek a dolgai. – Azt hallottam, és egy kissé elkedvetlenített, hogy nagy szigorúsággal bánik a fiatal klerikusokkal, ahelyett, hogy szeretettel magához vonzaná őket, elriassza őket szigorúsággal mortifikálva őket, haragos tekintettel és megvetéssel, ha valaki elöljáró, mint édesatya, szeretettel figyelmeztesse alattvalóit és arra törekedjék, hogy szeressék, legyen szeretett atya és nem rettegett és félelmetes, és ezeket a figyelmeztetéseket legjobb eredménnyel négy szem között csak a szobában teheti meg, szokás cselekedni, eszközölni. Tehát gondolja meg, hogy a jövőre egy más módot válasszon arra, hogyan tárgyaljon az alattvalókkal, mind a négy felszentelt pap hetenként egy alkalommal tartsanak megbeszélést a jó kormányzás, vezetés módjáról, mert: „ ? plus vident oculi quam oculus et ubi multa consilia ibi salus...”, és kérje meg az atyákat, hogy vegyék észre, figyelmeztessék, ha személyében, vagy hivatali teendőiben valami hiányosságot vettek volna észre, és más egyéb dolgok között nagyon gondoskodjék arról, hogy a klerikusok, akik nagyok, mint Filippo és Marcello, és a többiek ügyeljenek, szorgoskodjanak a tanulásra rendelt időben, hogy minél előbb segítségére lehessenek a szerzetnek. Remélem, hogy a jövőben már nem fogják érezni, hogy szigorúságból ered minden intézkedés, így illik, hogy ilyen legyen a jó kormányzás, hacsak nem adódnak elő súlyos esetek, amikor mindenképpen velem kell megtárgyalni az esetet, hogy a legóvatosabban intézkedhessünk. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1630. febr. 23.)
„Nagyon örülök annak, hogy megkezdték a templom építését, de jelenleg nem tudok senkit sem odaküldeni, aki felügyeljen az építkezésre, ezért ha volna valaki emberük, az felügyelhetne. Különben nem is szükséges, hogy legyen felügyelő, hogyha ügyes, jó és megbízható kőművesek vannak, megvan a tervrajz és a méretek, gondjuk legyen arra, hogy az alapozásnál ne tévedjenek, legyen meg az arányos méret, mert ha azt jól csinálják, akkor az épület többi része könnyeben halad, nem kell akkora segítség, nincs szükség arra, hogy annyian ott legyenek. – Az ottani fiatalok közül sokan panaszkodnak a nagy szigorúság miatt, megírtam a legutóbbi levelemben, hogy szükséges, hogy minden dologról meggyőződjünk, hogy legyenek tanácsadóink, és hogy minden héten tartsanak egy kis megbeszélést a felszentelt papokkal, amint remélem, hogy meg is teszik, hogy a dolgok nagyobb egyetértéssel haladjanak és arra kell törekedni, hogy az alattvalóknak eszükbe se jusson olyan gondolat, hogy az elöljáró bosszúvágyó lélekkel mér ki valami mortifikációt, hanem lássák be, hogy a mortifikációk is atyai szeretetből fakadnak, hogy súlyosabbat érdemeltek volna, aztán pedig ha partikuláris, különleges módon mutatkozik valami tévedés és az illetőt figyelmezteti, a javulásra hívja fel a figyelmét, nagyon megátalkodottnak, megrögzöttnek kell lennie az illetőnek, aki nem tudná viszonozni az elöljáró szeretetreméltóságát, azért tehát ne szokjon ahhoz hozzá, hogy nagyon kész a mortifikációk osztogatásában, mert ahelyett, hogy segítene, csak nagyobb kárt okozna. – Ami pedig a gyóntatást illeti, megmondhatja azoknak a jó uraknak, hogy aki az ifjúság nevelésére érez magában hivatást, mint a mi szerzetünk tagjai, annak nem kell beleavatkoznia az olyan dolgokba, amelyek elvonhatják attól, Norciában vannak jó szerzetesek, akik elvégezhetik ezt a munkát, feladatot és lássa meg, vegye észre, hogy az ellenség, a gonosz a jó látszata alatt szokta megakadályozni a nagyobb jót, és nem mindig könnyű felismerni a hasonló kísértéseket. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. febr. 27.)
„A Sig. Duca de Poli azonnal, mihelyt megkapta az én levelemet, válaszolt a monte maranói püspök által, amit mellékelten megküldök, hogy olvashassák, megírtam neki, hogy küldje a meghatalmazást, ami együtt lesz levelemmel, és mivelhogy a ntarius, akit ebben az ügyben felkértünk, Poliba való, nem alkalmazta az összes záradékokat, amelyekre szükség lenne, de Atyaságod ott megígérheti biztosnak, mivelhogy az említett úr azonnal jóvá fogja hagyni, amikor ír neki Atyaságod, ezért hát ne mulasszon el semmiféle szorgalmatoskodást. – Örülök annak, hogy a fr. Giuseppét, de Sezze, ordinálják, majd aztán meglátjuk, hogy milyen formában tudja majd segíteni atyját szentmiséivel. – Hogy más szerzetbe lépjen át, az nem más, mint az ellenségnek incselkedése, kísértése, amellyel sokakat tévedésbe ejt, akik lazaságuk, hanyagságuk miatt nem ismerik az alázatosságot, a mi szerzetünk alázatos mivoltát, ami a legbiztosabb útja az üdvösségnek, de majd ha elvesztették, akkor fogják felismerni, akkor fognak rádöbbenni. – Remélem, hogy néhány nap múlva kezemben lesz a S. Biaso ereklye hivatalos okmánya, akkor majd értesítem. – Ami a bort illeti, ha tudnak bennünket segíteni és pedig minél előbb, nagyon is helyénvaló lenne, mert néhány nap múlva oda jutunk, hogy hiány lesz és nem csak hogy nem tudunk vásárolni, hanem még az adósságot sem tudjuk fizetni a kenyérért és a ház számára szükséges ruhadarabokért sem. Az Úr áldása legyen velünk mindig.” – (Róma, 1630. márc. 2.) – „Az Abbate Vittorio nagyon csodálkozik, hogy Atyaságod nem ír neki, sem nem ajánlja magát neki.”
„Van itt egy novíciusunk, aki az első évet befejezte, sőt a másodikból is három-négy hónapot, valamit ért a kőműves mesterséghez, noha csak a frascati építkezésnél szolgált néhány alkalommal azzal, hogy a mesterek kezéhez szállította a szükséges dolgokat, ha úgy gondolja, odaküldhetem mint építésfelügyelőt, amiben majd segédkezhet és felügyelhet a kőművesek munkájára. – Ami a gyóntatást illeti, mentheti magát rám hivatkozva mondván, amit én, hogy én nem akarom, hogy gyóntassanak, mert a gyóntatás elvon az iskolától és aki megfelel az iskolában, azt nem kell más munkakörbe állítani, ilyenformán idegenedett el az iskolától P. Pietro Andrea, aki kitűnő tanerő volt, hasonlóképpen cselekszik P. Gio Battista di (S. Teresia) S. Tecla, azért hát így mentse ki magát ezen urak előtt az én személyemmel. – Értesítsen engem, hogy odaérkezett-e fr. Sisto világi ruhába öltözötten, aki, ha jól emlékszem, holnap lesz nyolc napja, azt mondotta, hogy szeretne Norciába menni. Én nem tudom, hogy miféle gondolat támadt benne öregségére, hogy visszamegy a világba, mintegy két hónapig volt beteg nálunk, akit a világban soha így ki nem szolgáltak volna, és itt nem volt más dolga, mint az, hogy őrizze a portát. Az Úr tegye őt szentté. – Azoknak a fratellóknak a saját kezűleg írt fogadalomszövegét küldje el nekem, akik ott tették le a fogadalmat. Más írnivalóm nem lévén kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. márc. 2.)
„Ma délelőtt fog indulni fr. Nicolo Maria, hogy beszéljen Mons. Cevával, aki vállalta a kötelezettséget, hogy beszél a Monsignorével az áldás érdekében, amelyet oda küld Sig. Aristotele Rossinak, akiért én is elrendeltem a külön imádságot. A nevezett fratello elintézi egyúttal azt a megbízatást is, hogy vegye át a tizenegy scudit a banktól. – Figyelmeztesse fr. Carlót, hogy én üzenem, hogy szorgalommal lássa el az iskolát, és hagyja az egyéb dolgokat, és mint ifjú és gyakorlatlan egyik hibát a másik után követ el, egy ilyen hibája volt, hogy szerepelni akart, színelőadást akart rendezni, nem csak hogy arra való időn kívül, hanem a növendékekkel, ifjakkal, akik nem járnak iskolába, egyesek járnak, de más iskolába, ő mivel tapasztalatlan, meg nem tudta gondolni, hogy ez így nem a mi szándékunk szerinti cselekedet. Én nem másért, hanem azért küldtem Frascatiba, hogy tanítson az iskolában, és ha azt cselekszi, ami a kötelessége, nem kis dolgot cselekszik, hanem Isten előtt nagy érdemszerző cselekedetet művel, és tiszteletet szerez az embereknél. Mondja meg neki, hogy semmit sem cselekedjék Atyaságod kifejezett tanácsa nélkül, és ha még arra is van ideje, hogy Rómától kér tanácsot, nagyon helyesen cselekszik. Nem felelek arra a levélre, amelyet az említett fratello íratott meggondolatlanul az ifjakkal, amelyet nekik kellett volna elmondaniuk, hogy ő így kimentett legyen, de ha meg nem javul teljesen, összehalmozódik minden panasz ami majd alkalmas időben sorra kerül, ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1630. márc. 7.)
„Az a követelés, amellyel a Duca di Savoia állt elő a Vicerével szemben, hasonló a Duca de Poli-féle esethez, egy kis reményt keltett a megfelelő orvoslásra, különösképpen bíznak ezek az urak Atyaságodnak szorgalmas utána járásában, éppen azért az ő nevükben, az ő részükről újra csak buzdítom, hogy tegyen meg mindent, ami megtehető. – A múlt postával küldtem a meghatalmazást, ha nem lesz megfelelő, küldhet onnét egy másolatot, aztán majd küldeni fogjuk a hivatalosat, hasonlóképpen elküldtem az említett Sig. Duca de Poli levelét a monte maranói püspök által Sig. Crivelli javára, ha valami másra van szükségük, értesítsenek. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. márc. 7.)
„Sig. Duca de Poli nagy bizalommal van Atyaságod szorgalmas eljárásában, rögtön küldte a meghatalmazást és a levelet a monte maranói püspök útján és ha a meghatalmazásban nem lesznek meg a szükséges záradékok, küldhet oda egy másolatot, amit itt azonnal hitelesíttetünk, és küldeni fogjuk, ezért értesítsen engem mindig, hogyan állnak ott a dolgok és érdeklődjék, hogy Nápolyban ki jár el a Savoiai ház kérvényének ügyében az évjáradék követelését illetőleg, vele együtt lehetne eljárni ebben az ügyben, igénybe venni segítségét, ha önnek jónak látszik. – Firenzéből azt írják, hogy napról-napra várják a dekrétumot és úgy gondolják, hogy engedélyeznek majd egy hospiciumot mindössze hat atyával, a jövő héten mindent meg fogunk tudni és P. Arcangelo hamarosan itt lesz, és ha az ügy nem a mi javunkra dől, akkor P. Francesco is itt lesz, amint írja nekem 2-án kelt levelében. – Ami pedig P. Francesco di S. Onofriót illeti, nagyon jó lenne, ha a P. Provinciális bátorságot vett volna őt odaküldeni, ahova való és visszaadatni vele a ruhát, mert az nem jól van, hogy egyedül tartózkodjék ott és a mi rendi ruhánkban lássák. – Ami a Brévét illeti, úgy látom, hogy két arany scudit kérnek, igazában nem tudom, hogy mikor lesz még, de így mondták nekem. - Ami a lakásokat illeti ott Nápolyban, kaptunk egy darab csontot, amin rágódhatunk, éppen ellenkezőjét akarván Sig. Regente Tappio, aki úgy látja, hogy abban a városnegyedben, amely legalkalmasabbnak látszik az idegenek számára, közel a városkapuhoz, nagyon jól állnak ott a lakások, épületek, és ha ő így vélekedik, nem hiszem, hogy valaki is megváltoztathatná szándékában, imádkozzunk egy kissé, az Úr fog találni módot arra, hogy megvalósuljon az, ami az ő dicsőségét szolgálja. – A noviciátust illetőleg nem fontos, nem számít, hogy a Porta Realéban van, minthogy ott jó a levegő, de én is jónak látom, hogy a Duchesca templomban öltöztessék be a novíciusokat, amint gondolom, hogy így is csinálja a P. Provinciális, ha megmutatja neki ezt a részletet, fejezetet, és azt a házat sok szempontból a Városban levő többi házainkkal szemben előnybe kell részesíteni, ha nem is volna más szempont, hogy tekintélyesebb legyen a másikaknál az a hely, amely a múltban annyira megvetett, profán volt, úgy érzem, hogy segítségére kell lennünk az említett P. Provinciálisnak, és minden egyes társunknak. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. márc. 9.) – „Az én nevemben ajánlja Sig. Crivelli figyelmébe Stefano Sormano Savonese ügyét.”
„Azt akarom, hogy gyakrabban értesítsen fr. Carlo cselekedeteiről, hogy szorgalmasan tanít-e, engedelmes-e mindabban, amit parancsol neki, teljesíti-e a mortifikációkat napjában kétszer fr. Giacomóval együtt, ahogyan ezt írtam nekik, mert ha mindezeket nem tenné meg, igen súlyos engedetlenség lenne és ha Atyaságod nem értesít engem, akkor az észlelt hiányok miatt Atyaságod lesz a felelős, de ha engem értesít, akkor nem. Mondja meg fr. Giacomónak, hogy tanuljon, hogy az idő közel van, (kántorböjti talán?), nehogy szégyenbe jusson. Fr. Francesco Maria szorgalmazza a Monte della Pieta ügyet, és ahogyan pénzt vesz fel, úgy fog gondoskodni. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. márc. 10.)
„Jó alapelv a lelki életben az önismeretnek az alapelve és a nyomorúságunknak az ismerete, amivel mindnyájan születünk és még a hálátlanság, amivel Isten annyi adományával visszaéltünk, és ha ebben az önismeretben szorgalommal gyakorolja magát, amint ezt a f. hó tizedikén kelt leveléből kiolvasom, biztosíthatom önt, hogy idővel ebben a földi életben jutalmul bírja az Istennek valamiféle ismeretét, ami olyan nagy tudomány, amiből minden részecske felülmúlja az összes emberi tudományokat, amiért, az emberek életük legszebb éveit áldozzák fel, aminek aztán az a jutalma, hogy felfuvalkodik és gőgösködik, gőgössé lesz, aki azt megszerzi, az Isten-ismeret pedig boldogítja az embert abban a fokban, ahogyan gyarapszik a megismerés után az isteni szeretetben, buzdítom, hogy tegyen így minden nap az első gondolata legyen ez a tanulmány, majd aztán az Úr megad minden más dolgot is, amit a világ nem is ismer az én számomra nagy örömteljes vigasztalódás lesz, de az ön számára az előrehaladás és a jutalom igen nagy lesz, amit az Úr engedjen bőségesen, amint én azt kívánom amint a magam számára is.” – (Róma, 1630. márc. 15.) – „Mondja meg P. Castigliának, hogy ő kimérheti minden tanulóra a büntetést, ahogyan szükségesnek látja, de a házbeliek közül mások nem, anélkül, hogy előbb ne szólna néhány szót a saját tanítómesterének, főként áll ez a latinosoknál, vagy az írásos iskolánál, ezért tehát a saját tanítómestere legyen mindig jelen.”
„Szorgalmasan utána fogok nézni, vagy nézetni amit Atyaságod mond a részletekről, aminek kell, hogy nyoma legyen a Sig. Alessandro Pighini könyvében, én azt hiszem, hogy nehezen lehet megtalálni, hacsak Atyaságod el nem jön a húsvéti ünnepek múltával, amiért is mivel egy alkalommal kérdeztem Sig. Flaviót egy részletnek az említett Sig. Pighini által Sig. Laertiónak lefizetéséről, nekem azt felelte, hogy nem volt könyvitelezése a részletekről, ennélfogva, ha máshonnét nem tudunk bizonyosságot szerezni, nem tudom, hogyan rendeződik el ez az ügy, gondoskodjék, hogy rendezzenek el minden más dolgot, ahogyan csak lehetséges a legjobban, hogy minden ügy, dolog rendben legyen, hogy ennélfogva minden javunkra alakuljon, fejlődjék. – Ami pedig P. Giuseppét illeti, nem tudom, hogy mit mondjak, hacsak azt nem, ha nem jól viseli magát, küldje ide, majd segítünk rajta, ahogy tudunk. – P. _Francesco Mariát illetőleg igyekezzék rásegíteni, hogy a jó Isten ügyében, kegyelmében legyen, mert a Vele való nem törődés, rá nem gondolás betegség, azért tehát míg egészséges tegye a jót azzal, hogy engedelmes. – Fr. Sebastianót illetőleg, aki annyira neveletlenül beszélt Sig. Don Francisco kanonokkal, Atyaságod tartsa őt a büntető szobában, amit nem hagyhat el máskor, csak ünnepnapon, hogy misét hallgathasson, állítsanak helyére egy iskolás növendéket, ha nincs más, aki tanítson az iskolában olvasásra a gyermekeket és azokat a lelkigyakorlatos kötelezettségeket végezze Nagyhétfői,g és ha nem tartja meg ezeket az előírásokat, akkor majd Rómába rendelem és majd egy hónapi ? hogy így megtanulja a fegyelmezettséget és az alázatosságot az ostoba, meggondolatlan és elbizakodott fiatalság, és a túlzott jóság ne mondják Atyaságod hanyagsága elrontsa azokat az ifjakat, fr. Giuseppére várakozom a nápolyi Giuseppe helyett, aki szintén dupla lelkigyakorlatot végez. – Az ecsetet küldjük fr. Giacomo részére majd szombat múltával, amikor diakonussá lesz szentelve. Egyéb dolgokat pedig, amire szükség lesz, megvásároljuk, amikor majd ide jön fr. Gio Battista. Kérték tőlem Sig. Quintio haláláról a hivatalos levelet. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. márc. 15.)
„Úgy látom, hogy P. Giuseppe sokat szenved a gondolkozásban és annyi aggályos képzelődése van, úgy gondolom, hogy szüksége volna, ráférne valami pihentető nyugalom s jó minőségű ételek néhány napon át, amennyire csak lehetséges, módomban áll, ápolnám itt, gondozván, utasítsa fr. Giacomót, hogy ezalatt a néhány nap alatt tanulmányozza azt a részt, amely „... defectibus occurrentibus...” cím alatt tárgyaltatunk, sürgesse, hogy fr. Thomaso szorgalmasan tanuljon, mentesítse az ima alól mint másokat, egyébként Rómába rendelem fr. Bonaventura társaként, aki majd fabeszerzésre fog indulni, mivelhogy az ottani élet, hogy tojást fogyaszt, amikor láza sincs, és nem csinál semmit, az nagyon lusta, kényelmes életmód, aminek nem jó neve van a mi szerzetünkben. Arról is írtam, hogyan viselkedjék fr. Sebastiano. Gondja legyen fr. Carlóra, még inkább fr. Giuseppére, várom őt, hogy egy kissé kézbe vegyem, amint arra rászolgált engedetlensége miatt, kevélysége miatt, ha küldök oda valakit, foglalkoztassa aszerint, ahogyan szükség lesz arra. Küldöm a varróeszközöket és az ecsetet. – Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. márc. 16.)
„Kérem, hogy írjon fr. Salvator, hogy a pénzt adja Atyaságodnak, hogy aztán egy részletet adhasson anyjának, a másik részt pedig az említett fratellónak, hogy vásárolhasson különféle aritmetikai, geometriai és matematikai könyveket, aki nagyon otthonos ezekben a dolgokban és helyes dolog segélyezni őt, hogy kiváló legyen abban, amihez az Úr tehetséget adott neki. –A bor a legjobb időben fog megérkezni, mert már a vége felé járunk annak, amink volt és már el is fogyott volna, ha Sig. Cosimo Vanucci meg nem könyörült volna rajtunk az egész nagyböjt folyamán, naponként négy pohár bort juttatott a Palota pincéjéből. – Értesítettem Sig. Duca de Polit arról a szorgalmatosságról, amit Atyaságod kifejt ügyében, azt írja, hogy igen meg van elégedve és reményli, hogy Atyaságod révén végül mégis csak elér valamit és ha szükséges, hogy ő egy másik meghatalmazást adjon, értesítsük, azonnal elkészíti, valóban nagy szeretetszolgálat lesz, mert ez az úr minden jót megérdemel. – S. Biaso ereklyéi ügyében készítem a postát, hogyan kell elkészíteni az autentikus iratot, remélem, hogy néhány nap múlva készen lesz. – Látogassa a tanulókkal gyakran az oltáriszentséget, mert ennek eredménye a nagy lelki előrehaladás, azért nagyon szorgalmazzák a szentségi életet, annak vételét, látogatását, mindezideig nem írta meg, hogy volt e valami iskolai szereplés, úgy emlékszem, hogy megírtam a P. Provinciálisnak, hogy informáljon engem P. Carlóról arról, amit az említett Atya nekem írt, hogy használjon valami orvosságot, azt gondolom, hogy valami rendeletet fognak odaküldeni, hogy az elöljáró legyen engedelmes, hogy az elöljárónak engedelmeskedjenek és az alattvalók a legpontosabban tartsák meg a legaprólékosabb dolgokat a mi szabályzatainkból, ugyanezt meg fogom küldeni minden házunknak. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. márc. 16.) – Fr. Salvatore azt mondja, hogy Atyaságod gondoskodjék, hogy kapjanak száz scudit és ő írni fog Sig. Pliniónak, hogy ami felesleges lesz, azt adják Atyaságodnak.”
„Atyaságod 15-én kelt levelét ma este kaptam meg, azoknak a dolgoknak az elintézésére már nincs elég idő amire kérnek, hogy holnap délre legyenek ott, későn érkezett a levél, így nem kapja az engedélyt, hogy az új oltárnál mondhassa a szentmisét, nem küldhetjük a Szent József képet sem, ami a noviciátusban van, mert tart még ott az ünnep, és egy másikat keresnek a bejárat számára, ellenben küldhetjük a festett gyertyatartókat, amit fr. Thomaso Maria készített szeretetből, aki talán saját maga is ott lesz a gyertyatartókkal. – Hogy Atyaságod egy újabb ünnepséget akar rendezni, azt sokkal korábban kellett volna jeleznie, hogy azt megrendezhesse, ahogyan kellett volna, a templom pedig olyan kicsi, aránytalanul, hogy ott még egy új oltárt is beépíthessünk, kápolnát és a Szent József ájtatosságot halasszuk el az új templom idejére, ami az Úr segítségével hamarosan megkezdődik, és mivel fr. Giacomo által küldtem levelet, és ő majd beszámol élő szóval a házat érdeklő dolgokról, azért most még csak annyit írok, hogy fr. Andrea egészséges-e, meg kell mortifikálni nagyon, P. Francesco Maria, aki még mindig azon van, hogy át akar lépni más szerzetbe, vagy vidékre akar menni, ő az, akit szem előtt kell tartani. Mondja meg fr. Giuseppének, hogy várom, hogy a noviciátusban végezze el a lelkigyakorlatokat, ha még meg nem javult volna, máskülönben pedig jövőre való tekintettel. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. márc. 17.) – „Fr. Carlónak azt üzenem, hogy vasárnap és ünnepnapokon végezze el a gyermekekkel ájtatosan a Szent Szűz Officiumát, és buzdítsa őket Isten szent félelmére, és ha havonként kétszer akar írni atyjának, írjon csak, idejében küldje el ide nekem a levelet és én majd elküldöm az enyéimmel és így írok az ő atyjának.”
„Az új iskola tűzhelyeit, kéményeit nem kell befalazni, a két iskola közötti kaput jó erős fából készült kapuval kell elzárni. Majd érdeklődöm a vízvezetékről, hogy mennyibe kerül ólomból és majd értesítem. Isten áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. márc. 20.)
„Nem tudom, hogy sikerül-e a kölcsönfelvétel kamatra, amit gondoltam, mivel a kérvényt visszaküldték Sig. Card. Lante frascati püspökhöz, aki igen sok nehézséget támaszt ebben a kérdésben, ennélfogva azt hiszem, hogy az építkezést egyelőre elejthetjük. Mondja meg a mro Antoniónak, hogy a mi vízvezetékünk, amelyik a Piazza Novonára vezet, az úttest alatt újra bajban van és figyelmezettek engem, hogy javíttassam meg, ezért aztán levelem vétele után jöjjön azonnal fr. Bernardóval együtt, hogy rögtön nekilássanak a javításnak, úgyhogy ennek befejeztével néhány óra múlva azonnal visszatérhetnek. – Mondja meg fr. Carlónak, ha nem küldi a leveleket szombat dél előtt, akkor nem lehet elküldeni a postával, neki küldöm ezt a kettőt is, amelyek Nápolyból érkeztek, ezeket akartam Jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1630. márc. 21.)
„Sig. Cardinale Barberini azt akarta, hogy vásároljam meg a Noviciátusunk melletti kis palotát, de nem lehet hasznát venni az említett épületnek, mert nem lehet megszerezni azt a kis közutat, amely a két épület között van, hónapok óta nem akartam előtte megjelenni, még kevésbé, hogy valami kegyet kérjek tőle, ennélfogva nem szándékozom semmi hivatalos dolgot sem elintézni a nevezett Kardinális Úrral, ha lesz valami hivatalos ügyem, inkább elintézem Cesarini Kardinálissal, vagy de Torres Card-sal, szinte biztosra veszem, hogy ezek a hivatalos kérések vagy ajánlások elégségesek lennének arra, hogy ingyenes hajóutat biztosítson, mert úgy hallom, hogy minden zarándoknak kell saját magának pénzt magával vinnie, hogy eleget tehessen különféle fizetségi kötelezettségeknek, amit az út közben különféle alkalmakkor kell fizetni és a Signoria csak arra ad engedélyt, hogy hajón szállhat, de nem egyébre. Ha Atyaságod a jó Istennel szemben teljes bizodalmas hűséggel lesz, akkor majd ő útbaigazítja minden cselekedetét az ő nagyobb dicsőségére és sohasem fogja elhagyni, hacsak Atyaságod előbb el nem hagyja Őt, ezeket akartam ez alkalommal megírni, az Úr áldjon meg bennünket, Amen.” – (Róma, 1630. márc. 22.) – „Köszöntse nevemben P. maestro Giacomo Bagnacavallót, aki a konventuálisok generálisa volt. A levél lepecsételése után kaptam a torcellói püspök levelét, és egy levelet Card. Barberini számára, bemutatom és meglátom majd az eredményt.”
„Nagyon örülök annak, hogy mindig értesít arról, hogy milyen formában van a Sig. Duca de Poli ügye, aki olyan nagyra becsült személyiség, nagyon kívánom, hogy ez az ő ügye sikeresen intéződjék el. – A firenzei alapítás ügyében a döntés hétről-hétre halasztódik, úgyhogy P. Arcangelo nem tudott még onnét visszautazni, remélem, hogy a döntés meglesz a húsvéti ünnepek előtt. – Ami a ház körüli lakásokat illeti, hamarosan ott lesz Sig. Regente Tappio ügyvivője, aki Rómában lakik, aki megígérte nekem, hogy mindent megtesz, hogy legalább azokat cseréljék el, amelyek a mi iskolánk mellett vannak, azért majd értesítsenek, ha ez az ügyvivő odaérkezik, aki minden bizonnyal fog majd valami eredményt elérni. – Napról- napra várjuk a borküldeményt, a vége felé járunk készletünknek, imádkozzanak értünk, hogy az Úr indítsa meg itt a szívét valakinek, hogy adományával segítségünkre legyen, hogy kimenekülhessünk ebből a adósságból. Arról is értesítsen, hogy volt e nagyböjti prédikáció a Duchescai templomban, hogy minden nap volt e vagy csak vasárnapon, és ki prédikált Gyümölcsoltó Boldogasszonykor? Mondja meg fr. Gio di S. Stefanónak, hogy levele el lett küldve Carcaréba, más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. márc. 23.) – „Oda fog érkezni egy fiatal borbély, akit signora Laura ajánlott nekem, kérem, hogy Atyaságod segélyezze és segítse valami alkalmi munkához.”
„A küldött leveleket átadtuk Sig. Card. Lantének, amikor visszajött Capellából, mert amikor átvettem a leveleket, már elment a Capellába. A nevezett Sig. Cardnale nincs ellene annak, hogy templomot építsünk, de azt nem akarja jóváhagyni, hogy a frascati házra, iskolára vegyünk fel kölcsönt kamatra, váltóra, ezért aztán még nem küldte meg a kegyet, nem tudom, hogy nem írt-e oda és kikérte a Sig. Vicario véleményét, ha utána tudna nézni, értesítsen engem. – Atyaságod imádkozzék minden buzgósággal és buzgalommal azért, aki ajándékozta a gyertyákat, ha Atyaságod kieszközli a kegyelmet, akkor valami rendkívülit fog tenni. A tizenegy scudit, ha van, küldjék meg az Úr segítségével. A legényalkalmazott ruháját illetőleg nem időszerű a dolog, amikor majd itt lesz a ideje, akkor majd intézkedünk. Jelenleg ezeket akartam megírni.” – (Róma, 1630. márc. 24.)
„Nézze Atyaságod, hogyan áll ez a Római ház, hogy segíthetné a Frascatit, amely pillanatnyilag 250 scudi adóssággal van terhelve és többeknek azonnal fizetni kellene, és nem tudom, hogy honnét szerzek, a jó Isten tudja, hogy milyen lehangoltság ez számomra, hogy meg kell várakoztatni másokat, azt gondoltam, hogy ötszáz scudi kölcsönt veszek fel váltóra, kamatra, de Sig. Cardinale Lante nem látja jónak, hogy a frascati ház terhére vegyük fel, sem pedig a várostól kapott adományra, majd csak lesz valahogyan, ahogyan a jó Istennek tetszik. „a negotio del monte” Mons Cechino révén nagyon alkalmas feltétel kaptunk, de ott annyi nehézséget támasztanak – „in monte” –, hogy szükséges lesz, hogy Atyaságod találjon ott valaki hitelezőt, akit már kifizetett, aki megbízást ad, hogy a tizenegy scudit fizessék kis és ő értesíti Atyaságodat, hogy vegye fel az ő nevében az én megbízásomból, mert máskülönben sohasem végeznének semmit sem. – P. Benedetto Ghirellit illetőleg tudja meg, hogy a legelső alkalmas időben jön és Nápolyba megy, anélkül, hogy Frascatiba menne, Atyaságod nagyon jól csinálta, hogy fr. Thomaso terhein segített, mivelhogy szeretne olyan embereket, akik nem fegyelmezetlenek, írja meg, hogy oda kívánná-e P. Giuseppét, aki már jól van, vagy valaki más áldozópapot helyette. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. márc. 27.)
„Ezen a héten nem kaptam levelet Atyaságodtól, bizonyára a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére való előkészülettel nagyon el volt foglalva, értesítsen engem, elkészült-e a kép, amit az egyik novícius készített és hogyan sikerült? Itt van jelenleg Sig. Duca di Poli, de nem tudtam neki semmit sem mondani ügyéről, ő maga nagy reménységgel van az értesítések folytán, amit a múlt napokban küldött, szeretném tudni, hogy miféle ügy az, amelyik a savoiai duca nevében jött? Mondja meg P. Giuseppének, hogy nagy örömömre volt, hogy megkezdhette a misemondást, kérem, amennyire csak tőlem telik, hogy nagy alázatossággal végezze ezt a szent feladatot, és a misézés kezdése előtt fontolja meg, hogy az Anyaszentegyház megbízásából követségbe megy az Örök Atya elé nem csak azért, hogy magasztalja fel a keresztény katolikus hitet és nyerjenek bocsánatot a bűnösök, hanem hogy segítségére legyen az elhunyt híveknek, és hogy megnyerhesse ezeket a kegyelmeket, azt kívánja az Úr, hogy legyen nagyon alázatos, azért tehát jelentős, hogy már a kezdet jó legyen. – Írja meg nekem, hogy milyen reménységgel vannak a Carditi házszerzéssel, megszerezhetik, ami annak a háznak nagy fellendítése lenne, még az is meglehet, hogy Nápolyt székhelyemül választanám. – Írjon Don Francesco Todino felől, akinek le kellett tennie a szerzetesi ruhát, Isten tudja, hogy milyen lelkületű és hogyan szakad el a szerzettől, írjon afelől, hogy mennyire szabálytartók az ottani házban, ahol az elöljáróknak nagyon vigyázók legyenek és ne nézze el, ha még olyan apró kis hibákat is követnének el, ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1630. márc. 29.)
„Atyaságod adja át a postaküldeményt az oratóriumbelieknek és sürgesse meg tőlük a választ, ha egyáltalában akarnak válaszolni. Nagyon örülnék annak, ha legalább minden 15. napon értesítene engem minden egyes novíciusról, hogy miben mennyire haladtak előre, vagy milyen szándékosan elkövetett hibáik, hiányaik mutatkoznak, ha még olyan csekélységek is. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1630. márc. 30.)
„Úgy hallottam, hogy Sig. Aniello Falco elutazott Nápolyból, hogy Rómába jön, hogy végiglátogassa Róma szent helyeit, ha ide érkezett volna, nagyon szívesen rendelkezésére állnék, adnék neki eléggé kényelmes két szobácskát és felajánlanám neki az Atyák szolgálatát és mindnyájunk imádságát, valamit az iskolás gyermekek imáit érte, de a levélhozótól úgy értesültem, hogy Aversába megy, az Úr adja meg neki mindazon kegyelmeket, amelyeket ezen szent helyeket ájtatosan látogatóknak szokott engedélyezni. Nagyon örülök, ha minél előbb jön, amint csak teheti, hogy elvégezze ezeket az ájtatosságokat, mert nem tudhatjuk, hogy az Úr nem ezekben a szent helyeken részesíti irgalmasságában, amit olyan sok megszámlálhatatlan esetben láttunk, mondja meg neki, hogy felajánlok neki, mint már említettem, két szobát és a mi ebédlőnket a Szentlélek áldásával és az Úr külön kegyelmének, áldásának tartom, ha ő kegyeskedne elfogadni ezt, mi szíves felajánlásunkat, Atyaságod majd értesítsen erről. Az Úr áldjon bennünket mindenkor.” – (Róma, 1630. ápr. 4.)
„Atyaságod vésse mélyen szívébe a Szentírás szavait, amely ezt mondja: „... per multas tribulationes oportet introire in regnum Dei”, Isten iránti szeretetből, aki bűn nélkül lévén annyit szenvedett mindegyikünkért, anélkül, hogy kellett volna vállalnia annyi szenvedést és gyalázatot, mennyivel inkább kell nekünk vállalnunk a szenvedést még olyan nagy fokban is, ahogyan vállalták az Úr választottai, hogy mi is szívesen fogadjuk, jól lehet mindenek előtt azt kell megfontolnunk, hogy bűneink miatt azt érdemeljük, hogy folytonosan megalázzon bennünket, mi lesz azzal a jószággal, amely nem szokik hozzá az ekéhez, ennek a mondásnak a jelentését, értelmét el nem kerülhetjük. Írtam P. Giacomónak, majd elcseréljük valamelyik másik pappal. Az Úr áldja mindig.” – (Róma, 1630. ápr. 5.)
„Legyen olyan jó Atyaságod, hogy saját kezűleg adja át a küldeményemet Sig. Marchese di Belmonténak és kérje meg nevemben a legteljesebb bizalommal, hogy szíveskedjék támogatni a kérvény elküldését, amely a küldeményben van, amely suor Leonora di Diano részére van, amit a Mons Viceregente bízott rám, nézzen tehát után Atyaságod, sürgetem, hogy sürgesse néhány alkalommal minden igyekezettel, amiből biztos is vagyok és nem mondok mást, mint azt, hogy várom azzal az óhajjal, hogy kedvező választ kapjak. Az Úr szent áldása legyen velünk mindig.” – (Róma, 1630. ápr. 6.)
„Úgy látom, hogy a firenzei alapítás ügye sikeresen végződik, egyelőre csak hat rendtárs megy oda és ha jól megy, majd növekedhet a szám idővel, amiről azt hiszem, hogy hamarosan gyarapodni fog, ezért nem tudott tehát most jönni P. Arcangelo, de majd ha odamennek a mieink május elején, legkésőbb majd a hó közepén, akkor majd Rómába rendelem aztán majd úgy intézkedem, hogy menjen oda. – Nagyon örülök annak, hogy Annuntiata-ünnepnap jól sikerült, főként annak örülök, hogy a templom díszítésében semmi feleslegesség nem volt, hogy mindent egyszerűséggel rendeztek el, ez az, ami legkedvesebb az Úr előtt és hozzánk is így illik. – Ami pedig a bort illeti, aligha lesz kedves az Úr előtt, hogy olyankor fogy el, amikor a legnehezebb idők következnek, a végsőn vagyunk, nincs pénz, hogy vásárolhassunk, de annál több adósság, amit hamarosan fizetni kellene. – Annak a fiatal borbélynak aláírtam egy cédulát, aki öt-hat napra kér egy kis szállást, szeretném, ha már vége lenne a P. Francesco Todini ügynek, és hogy letenné már a mi szerzetünk ruháját, szorgalmazza ezt Atyaságod mindenképpen. – Ami a S. Biaso ereklyéket illeti, remélem, hogy hamarosan küldhetjük, a múlt postával küldtem a P. Provinciális Atyának értesítést, hogy Fehérvasárnap után jöjjön Rómába, gondolom, hogy megteszi és vele együtt azok is, akik a csalóka hiúságra dolgoztak, akik a Porta Realéban laknak, hogy előtte, vagy hamarosan utána mind valamennyit küldje ide, hogy én küldeném őket innét hasonlóképpen iskolába, én nem küldtem őket, mert várom a feleletet, hogy mit írnak nekem ezen a mai szombat napon „in albis”, elrendelem, hogy fr. Salvatore írjon Pliniónak, hogy adja át a 25 scudit, és hogy erről írjon Atyaságodnak. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. ápr. 7.) – „Írja meg, hogy áll Sig. Aniello Falco ügye, mondja meg neki, hogyha Rómába akar jönni, két bútorozott szobát fenntartok részére, amelyik a régi sekrestye felett vannak, az egyikből még misét is hallgathat és látható a Tabernákulum, és minden lehetséges kényelmet megadunk neki, ami csak telik tőlünk, és Róma szent helyeit látogatva, tegyen meg mindent, mivelhogy azokban Isten nagy kegyelmében részesül az, aki ájtatosan látogatja végéig azokat. – A kiváltságos oltár ügyét illetőleg itt nincs más kiadás mint két giulio a megírónak, amiért küldje gyorsan, ahogyan mondtam, de mivelhogy sürgetni kell a dolgot többször is, hogy készüljön, hogy készítse a szolgálattevő és ha nem akarják elismerni a sürgetést, akkor a maguk személyében kell elintézni az ügyet és az elismerést rá kell bízni a sürgető személy diszkréciójára, ha nem akarnak kettőt, adjanak egyet, hogy legalább elismerjék a hálaadatosságot, így mondta nekem valaki, amiért is Atyaságod csinálja majd így, Abbate Manilióval, az Úr áldja meg. – Sig. Duca di Poli beszélt velem tegnapelőtt, aki most egyelőre megbízó levelet 500 scudira a maga személyében és küldeni fogja az 500 scudit a hivatalos ember által, el fogja neki küldeni az említett mandátumot, így aztán a királyi kamara nem fog semmit sem fizetni, hanem egyedül a Ministro fog 500 scudit húzni, mert ez a megbízás az említett Úrnak nagyon előnyös lenne bizonyos ügyletekkel kapcsolatban, mindezekről értesítést kérek. – Nem írok a P. Provinciálisnak, mert úgy gondolom, hogy már útra kelt Rómában ebben az órában.”
„Nem vettem kamatra, váltóra pénzt, azon gondolkozom, hogy nem is fogok kölcsönt venni, valami más módon próbálom meg menteni a helyzetet, ha még lehetséges annak a háznak nyomorúságán segíteni, amelybe csak azért keveredtünk bele, mert segíteni kellett a frascati házat, akik sohasem szűnnek meg kérni valamit tőlünk, ha nem tudnak vagy képtelenek élni, annyi alkalmazottat tartanak, akikre nincs szükség, akkor hagyják el a házat, mert én további segítséget nem adhatok, hiszen az itteni Római háznak sem tudok eleget tenni. Követ többet ne vásároljanak, mert nincs miből fizetni, ha alkalmazottak vannak, el kell bocsátani, mert nincs miből fizetni a kiadásokat, a bért, amit követelnek, mert nem tudtak megegyezni kezdetben. Mro Antoniónak fizetek, mihelyt lesz miből, ne folytassák az építkezést, ha majd lesz rá újra jó alkalom, majd hívjuk őket, ezeket akartam jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1630. ápr. 8.)
„A jó Isten tudja, hogy mekkora részvéttel értesültem Sig. Manilio szerencsétlenségéről, de ezt is úgy kell fogadni, hogy az Isten kezéből jött, aki ezt megengedte az ő nagyobb lelki javára, ha türelmesen viseli el, ha hasonló büntetés érte volna, szükséges, hogy nagy türelmességgel viselje el és bízza az Úrra a bosszúállást, és használja fel a megfelelő orvosságot testi egészségének a helyreállítására, ahogyan azt előírják, különösképpen pedig, amit Sig. Medico Castellani fog előírni, aki igen képzett és gyakorlatias a mesterségében, felajánlották, hogy holnap küldenek egy lovat érte és egy másikat a sebész számára, akik Sig. Manilio kezelésére mennének és megadják az előírást a gyógyszerekre, amiket a legmegfelelőbbnek találnak, azonkívül készíttettem egy receptet az említett Sig. Medico Castellaninál és egyéb szomszédunknál ms. Agostinónál, Atyaságod köszöntse nevemben is, nem szűnöm meg érte imádkozni, hogy az Úr adja vissza neki a jó egészséget.” – (Róma, 1630. ápr. 8.)
„Visszamennek a fratellók vásárolván néhány dolgot, hogy elkészíthessék a kaput és az ablakokat és amennyiben kapható lesz, vásárolnak „tognina”-t. – Az írtam, hogyha Atyaságod tudna jönni két-három napra, de most mégse jöjjön, megpróbálom, ha tudnék pénzt felvenni váltóra, kamatra, hogy kölcsönözhessünk az ottani jótevőnknek, de a templomépítés egyelőre marad. A Monte di Pietának nehezen szerezhető be a tizenegy scudi, hacsak valamelyik hitelező nem ad meghatalmazást a pénzfelvételre, de ki lesz ezek közül, akiknek nincs követelnivalójuk tőlünk? Az orvost illetőleg írtam tegnap este, más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. ápr. 15.)
„Én úgy látom valóban, hogyha meg lehetne vásárolni a Carditi házat, akkor a piaristák Duchescai háza igazán szép egység lenne, amit én nagy szeretettel kívánok, amellyel kívánom Isten-szolgálatának a gyarapodását azon a helyen, ahol tapasztalhattam, láttam azt a jó viszonyt, amellyel a Complateari urak viseltetnek velünk szemben, ennélfogva nem tudom megtenni, hogy mindenképpen ne igyekezném megszerezni és kívánni minden jót annak számára, azonfelül pedig remélem, hogy amikor majd eljön az az idő, hogy hagyhatom ezt a házat, amely itt van a Pápa szeme előtt és annyi kardinális előtt, amikor majd alkalmas személy vezetésére átadhatom, és az Úr egészséget ad nekem, nagy az én vágyam, hogy Nápolyba térhessek vissza. Legyen az Úr tetszésére, hogy minden dolgot az ő egyre nagyobb szent szolgálatára irányítson. – A P. Provinciálisnak ide kell érkeznie, hogy megtárgyaljuk vele és más Atyákkal együtt azt a körülményt, hogy mi módon is kezdjük meg munkánkat Firenzében, minthogy a Gran Duca megengedte, hogy a mi szerzetünk letelepedhessék májusban ott, hogy kész lesznek erre a munkára a legalkalmasabbak. Az Úr világosítsa meg mindig értelmünket és önöknek, nagyon kiváló Uraságtoknak adja meg, hogy az Úr szolgálatában való buzgóságuk folyton gyarapodjék és felebarátaik iránti szeretetben.” – (Róma, 1630. ápr. 13.)
„Igen nagy örömömre szolgál mindig, valahányszor csak azt hallhatom, hogy a novíciusok nagy buzgalommal és jókedvvel járják a lelki élet útját, és hogy hogyan kezdjék meg a „via purgativa”-t, kell, hogy mindnyájan versenybe legyenek, hogy ki az alázatosabb, mert a versenyfutás díját, a verseny díját csak az alázatosak kapják meg, akik majd felmagasztaltatnak, ha ebben az életben megaláztatnak s mivel ez az út nagyon is tusakodik a mi érzéki világunkkal, amit úgy mondanak, hogy szűk út és kevesen vannak, akik rátalálnak, hangsúlyozza azért ezt nagyon, ami igen nagy hasznára lesz a novíciusoknak és következésképpen a szerzetnek, amely mindenestül a noviciátus jó hírnevétől függ, azzal emelkedik, azzal pusztul, de hasznára van az egész szerzetesi életnek, nagyon igaz, hogy: „... dimidium facti, qui bene coepit habet”. – És mivelhogy szükséges, hogy énnekem tudomásom legyen arról, hogy egyik is másik is hogyan viselkedik, Atyaságod értesítsen engem mindegyiknek buzgóságáról vagy hanyagságáról és ha valamelyik engedetlennek mutatkozik, azt küldje el, mert az engedetlenség a kevélységből származik, ami igen rossz ajánlólevél, főként egy szerzetesben és amennyiben kevésbé lehet iskolai munkára kötelezni őket, annál inkább lehet szorgalmazni, hogy seperjék a házat, gondozzák az ebédlőt, hordjanak vizet a konyhára és hasonló dolgokat végezhetnek. – Ami P. Thomasót illeti, ha méltóképpen tudna felkészülni a Szentlélek fogadására, mint egy új keresztség lesz számára a fogadalomtétel. – A fratellók pedig, akik abból a házból jöttek Rómába, úgy hiszem, hogy hamarosan vissza fogom küldeni őket, mihelyt megérkezik a P. Provinciális bizonyos egynémely mortifikációkkal és el fogják vinne a szobákba szánt nyomtatott keresztre feszített Jézus képeket. Az Úr áldja meg mindnyájukat.” – (Róma, 1630. ápr. 13.)
„Itt olyasmi történt, hogy összegyülekeztek öten-hatan fiataljaink közül, amit nem mondhatok másnak, mint csak „converticolo diabolico”, ördögi gyülekezetnek, akiket büntetnem kellett a múltban hibáik miatt, akiknek vezére, feje Francesco Maria Pavese volt, aki onnét jött ide, annyira kétszínű volt, akinek nem sikerült az a terve, hogy Genovába mehessen, különböző emlékiratokat szerkesztett mind a Római ház nevében, mind a vidéki házak nevében néhány vele összeköttetésben állóval, sőt még a világiakkal is tárgyalt azt terjesztvén, hogy én le akartam mondani a hivatalomról, hogy szükséges lenne egy vizitálás etc. Én Isten segítségével megfegyelmeztem őket szeretetteljes bánásmóddal és hívattam a P. Provinciálist, nem azért, mintha új választást akarnék eszközölni a kilenc év letelte előtt, majd abban az időben szavazati joggal rendelkezik a nápolyi provinciális két kiküldöttel, a genovai provinciális két kiküldöttel, a firenzei provinciális, aki most fog majd tárgyalni az alapítás módozatairól és a római provinciális két kiküldöttel és akkor majd megtárgyalják, hogy mi lesz a szerzetre nézve legmegfelelőbb. – Ami a Carditi házat illeti, írtam már, hogy a Duchescai házal igen jó egységet létesítene, azért ha módjuk van rá, szerezzék meg, nagyon fogok annak örülni, Isten látja terveimet, óhajomat, ami régen is az volt, ma is mindig az, hogy majd Nápolyban telepedem meg, de ez csak abban az esetben következhet be, amikor a római ház kormányzása jó kezekben lesz, amiről majd az Úr, reméljük, hogy gondoskodni fog, majd megírom annak idején, addig is nem kell semmit sem mozgolódni ezen cél érdekében. – Ami pedig P. Francesco Todinit illeti, Atyaságod minden szorgalommal nézzen utána, hogy hol van és tétesse le vele a rendi ruhát, főként, ha tudnak neki valami használt világi (papi) ruhát szerezni neki, de ne járjon sehol sem a mi rendi öltözékünkben. – Ami pedig fr. Gio. di S. Stefanót illeti, minthogy ott van fr. Antonio, akit én küldtem, aki elég jól ír, és a számtant is jól érti, én úgy gondolom, hogy ebbe az iskolába kell küldeni fr. Antoniót, mivelhogy a Porta Realénál van fr. Gio Antonio, fr. Gio-t pedig majd én magam egy kissé helyreigazítom. – Azok a fratellók, akik befejezték a próbaévet, amint írja, ha a P. Provinciális hamarosan itt lesz, a következő postával küldök majd levelet, hogy mit kell tenni, mert helyes, ha a Duchesca házban történik meg ez az aktus, és a huszonhét éves ifjút, ha megkapják a Brévét, szentelhető lesz a három egymásutáni ünnepnapon. Tanácskozni fogok hasonlóképpen a P. Provinciálissal a három ifjúról is, akikről P. Gio Domenico írt nekem és majd válaszolok más posta alkalmával. – Megkaptam az ottani háznak a számadását a három hónapról jóval több alamizsnát kapnak, mint itt mi Rómában. – Ami pedig a Sig. Duca de Poli ügyet illeti, a legutóbbi postával küldtem egy instrukciót, amin, gondolom, hogy el lehet indulni, nem akarván ő mást, minthogy az elküldött megbízatást, amely nélkül a királyi pénztár nem fizet ki semmit, hanem a ministrónak, aki hasonló megbízást kap, hogy kifizessék az ötszáz scudit, Atyaságod majd meglátja a hiv. iratot, nekem ilyen formán mondták. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. ápr. 13.) – „Az Assuntióról nevezett Kongregáció tagjainak a kérelmére, akik az ottani házban tartják összejöveteleiket, kérelmükre majd akkor fogok felelni, ha a P. provinciális megérkezik, erre most nincs időm.”
„Ami a ms Francesco Tabarro ügyét illeti, ha Atyaságod Rómába jön két-három napra, lehetséges, hogy én kölcsönt veszek fel, hogy segíthessek, ahogyan majd erről élőszóval majd beszélhetünk és egyéb dolgokról is. Értesítsen, hogy P. Giacomo mennyire van a miseceremóniájának az ismeretével, csak akkor misézhet, ha jól fel lesz készülve. – A Monte de Compati orvos 25 vagy 26 éves, négy évek, hogy orvos, mint helyettes praktizált a Santo Sp.-ban három évig és alkalmilag gyógyszertárban is, aki jól lehet nem sebész, tudja az orvosi teendőket hitelre méltó személyektől kaphat információt rendes életéről. Örülök annak, hogy ajánlhattam egy jó barátomnak, éppen azért válaszoljon minél előbb. – Sig. Don Pietro volt nálam, de semmit sem említett nekem Atyaságod ügyéről, ha majd Rómába jön, tárgyalhat vele. – Az építkezést Atyaságod már mikor fejezi be, nekem pedig nincs pénzem, hogy fizessem a dolgozókat, ezért ha az új iskolánál befejezték a kövezést, fejezzék be az építkezést és küldje el a legényeket és mro Antoniót, majd meglátom, mihelyt csak tudom, kifizetem. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. ápr. 14.)
„Visszaküldöm azt a két fratellót hajóval, akik szárazföldi úton jöttek a múlt napokban, Antonio megérkezett a borral éppen legutolsó pillanatban, amikor már az utolján voltunk, ha meg nem érkezett volna, vásárolni kellet volna, csak az a kérdés, hogy miből, mert nem volt pénz. – Nápoly környékéről való két klerikust küldök oda, hogy ott jól megtanulják a humán ismereteket, és hogy segítségére legyenek a szerzetnek és mivelhogy ennek a háznak szüksége van néhány személyre, hogy a római ház részére questáljanak és egy jóírású emberre ezért hát küldjenek két fratello operariust, az egyik lenne a luccai fr. Lorenzo, az író pedig lehetne fr. Eustachio. – Két nap óta várom a P. Provinciálist, csodálkozom, hogy nem jött. - Mindnyájan tartsák meg a rendi szabályzatokat és törekedjenek szerzetesi tökéletességre, amíg csak tart ez a rövid nyomorúságos földi élet. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1630. ápr. 16.)
„Amennyiben a nápolyiak segíteni tudnák ezt a római házat, siessenek segítségére, mert itt nagyon szűkösen jön az alamizsna és azon a napon, amikor a borkészletünk elfogyott a pincében, akkor érkezett meg a szállítmány a mi szükségleteinknek megfelelően, figyelmébe ajánlom a rendi szabályzataink megtartását, csodálkozni fognak, amikor majd megtudják, hogy mit meg nem merészel tenni a gonoszság, egy valakinek a gonoszsága meddig jut el, amit híresztelt a külvilágban. Az Úr eszméltesse rá hibájára őt és a többi társait.” – (Róma, 1630. ápr. 26.)
„Írtam a múlt napokban, hogy tegyen le arról a gondolatról, hogy kinyomtatja a Konstitúciókat, mivelhogy van benne egynéhány dolog, noha csak kevés, amit meg kell változtatni, főként a mostani Pápának egyik Bullája után, azért elsősorban ezt kell elrendeznünk, aztán akkor majd lehet kinyomtatni. – Azzal kapcsolatban, mintha mi azt szándékoznánk, hogy a mi Szerzetünk ott megtelepedjen, most csak annyit mondok, hogy ez nem lehetséges, mivel nincsen annyi emberünk, hogy egy ilyen városnak az igényét kielégíthetnénk, azért ebben a kérdésben igen nagy megfontoltsággal, meggondolással lehet csak dönteni, hogy ne vállaljunk olyasmit, amit aztán nem tudnánk teljesíteni és tisztelettel megoldani és még ha nem adta át a kérvényt, amelynek másolatát nekem megküldte, semmiképpen se adja át, mivelhogy sok olyan dolog nem úgy van, mint ahogyan abban le van írva. Ide érkezett a nápolyi P. Provinciális, átadtam a neki szóló összes leveleket, úgy gondolom, hogy majd felelni fog. Írok majd P. Bagnacavallónak portán, köszöntse nevemben is. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. ápr. 19.)
„Ehhez a levélhez van mellékelve az új információ, a Sig. Duca de Poli világosabb fogalmazásában, úgy látom, hogy az a terve, hogy ötszáz scudit ad, azért hogy a királyi kincstár kasszakárt ne szenvedjen, hanem inkább szeretné ténylegesen ő felvenni a pénzt egy ötszáz scudiról szóló megbízással, de ahogy mondom, ő majd világosabban meg fogja mondani. Az az óhajtása, hogy a hitelnek maradékából szeretne bármiféle kastélyocskát szerezni, felülfizetne az értéken, amit érne a kastélyocska készpénzben, és még készpénzben megvásárolná a Duca vagy a Marchese címet, és ebbe fektetné bele készpénzét, ami neki kényelmes, ne hagyjon fel semmiféle szorgoskodással, mert ez az Úr megérdemel minden jót, majd írja meg az információt a másik postával. – Ide várjuk P. Francescót, aki majd referál a firenzei dolgokról, hogy megbeszélhessük, hogy kik lesznek a legalkalmasabbak arra, hogy ezt a kezdetet vállalják, ezért érkezett ide P. Pietro provinciális két társsal tegnapelőtt, ami csütörtök délelőtt volt, hála Istennek mind egészségesek. – Padron Antonio hajóján küldtem két klerikust, akik használhatók lesznek az ottani iskolában, de azért a tanulmányaikat se hanyagolják, azt hallom, hogy nem teljesít szolgálatot, vagy csak éppen valamit fr. Antonio, aki Rómából ment oda nem egészen egészségesen, ezért hát ugyanazon Padron Antonio hajójával fr. Lorenzóval, a kőművessel együtt Rómába küldhető, hogy itt teljesítsenek szolgálatot, mivel Don Santi Taccioni nincs többé a házban, aki önmaga végzi az iskolát, ezért ház igen nagy szükségünk van egy jókezű íróra mindenképpen. – Szorgoskodjék már feltalálni, hogy hol van Don Francesco Todino és vásároljon neki egy mantellót és egy reverendát, ha még tíz scudiba is kerül, hogy megkapja tőle a mi ruháinkat, mert nem jól megy csupán csak habitusban járni, és vegye rá, hogy kényelmesen tegye le ezeket, nehogy aztán rosszakat mondjon rólunk. – Gondja legyen P. Benedettóra, aki oda érkezik a mi fratellóinkkal, Gio Lotti magatartásáról értesítsen engem, aki Santa Agatában van, az említett P. Benedettónak tegyen mindent kedvére, hogy egészségét visszaszerezhesse, remélem, hogy jól fogja magát ott érezni, Rómából, mint írtam, azzal a gondolattal indult el, hogy újra felveszi a habitust, mert volt alkalma megpróbálni, hogy milyen gonoszul bánik a világ. – A sommarai világi papokat illetőleg, amint beszámolt nekem erről, beszélni fogok Mons. Fagnanóval, aki azt mondotta nekem, hogy van rá mód eljárni azokkal szemben, akik a mi nevünket használják. Ami pedig fr. Angelót illeti, aki Moriconéban volt, igaz, hogy jelenleg Reggióban van, azelőtt Modenában volt és egy olyan Kongregációhoz tartozott, mint amilyen Rómában a Chiesa Nuova atyái, vagy pedig a nápolyi Hieronimi atyák, ami eléggé látogatott, amikor Modenában volt, neki köszönhetjük, hogy a Duca di Modena a mi fananói atyánknak tíz zsák gabonát küldött alamizsnaként, amennyire csak lehet pártfogolja a nevezett Atyákat. – s. Biaso ereklyéket illetőleg nem várok már másra, hanem csak Signore Biaso relációjára, ki a b. e. Tonti kardinálisnál volt alkalmazásban, ha megkapom, azonnal küldeni fogom. Nagyon fájlalom, hogy Sig. Aniello Falco még mindig a meggondolatlanságokban él, ha nem hagy fel vele, és nem tart őszinte bánatot, hirtelen halál esetén nagy veszedelemben van. Atyaságod vigasztalja meg részemről signora Deliát és signora Angelicát, akik olyan nagy jótevőink, aki annyi szívességet tett, amikor Nápolyba érkeztem, hogy minden szolgálatot megérdemel, mert így édesanya nem tehetett volna többet annál, mint amit ő tett a mi érdekünkben, ezért hát kedves lesz előttem, ha megőrzi azt a szívélyes magatartást, amellyel szerintem a mi szerzetünk tartozik neki. – Ami pedig Plinio 25 scudiját illeti, azt üzeni fr. Salvator, hogy abból 15-t küldjenek az édesanyjának, tízet küld ide, hogy aritmetikai és matematikai könyveket vásároljunk neki, aki igen értelmes ezekben a dolgokban és igen jó kézírású ember. – Ami pedig Don Geronimo papot illeti, szeretném tudni, hogy még mindig a Porta Reale házban van-e, mert elrendelem, hogy ne tartózkodjék ott továbbra és úgy hiszem, hogy elcsendesedik, megszűnik az említett ügy, írtam hogy küldjék ide fr. Lorenzót, aki fr. Antonióval és Diego novíciussal jöhetnek Padron Antonio hajójával, és ha valamivel tudnának segíteni bennünket, nagyon megköszönnénk, mert ez a mi házunk igen nagy szükségben van. – Írjon afelől, hogy fr. Francesco hogy van, tanul-e, nyugodt-e, valamint fr. Benedetto. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. ápr. 20.) – „Ami a S. Antonio templomot illeti, írja meg, hogyha annak a templomnak a gondozását vállaljuk, nem lesz-e a novíciusok szempontjából nagy figyelemelterelés, mert nem tudom, hogy miféle szolgálatot igényel az a templom és hogy kivel kell azt megtárgyalni, mivelhogy a Kardinális, amely annak apátja, Ferrarában van. – Ami pedig templomunkban való temetkezését illeti Artigiani feleségének, ha van hely különválasztva a férfiak temetkezési helyétől, megtehetik és indulgenciák engedélyezésével.”
„Visszairányítom Padron Antonio hajójával a két fratellót, akik ide érkeztek, helyettük küldjék Rómába fr. Lorenzót és fr. Antoniót, aki a Duchescában van és még velük együtt Diego novíciust és figyeljenek arra, hogy minél előbb kifizessék ott az említett Padront, mert itt nagyon szegényesen vagyunk. – Azt írja nekem egy fr. Thomaso di S. Domenico, hogy befejezte a noviciátusi időt, ha mindnyájuknak úgy látszik, hogy méltó arra, hogy letegye a fogadalmat, leteheti a Duchescában. Írogatnak egy ifjúról, akit P. Colantonio Apicella társa ajánlott a P. Provinciálisnak. A P. Provinciális írjon az említett P. Apicellának, és ha alkalmasnak találják, beöltöztethetik. Írtam már Sig. Diego Bentivoglio testvérének az ügyében, hogy küldjék hozzám, hogy én azonnal beöltöztethessem és megkülönböztetett gonddal nevelném, vigyáznék rá és fr. Pietro hozott egy levelet az említett Sig. Diego számára, nem tudom, hogy átadták-e, értesítsen majd erről a kérdésről is. – Figyelmébe ajánlom, hogy nagyon gondosan őrizzék meg a novíciusok szilenciumot, mert máskülönben soha meg nem tanulják az Istennel való beszélgetést és a hallgatás, a csend erénye mutatja meg, hogy az ember bensőleg jól összeszedett és fegyelmezett, ezért hát Atyaságod különösképpen ajánlja ezt, ami a szemek fékezésével, a nézés szerénységével vezeti a novíciust a szerzetesi tökéletességre, ami az Evangélium elrejtett kincse, amelyet, ha valaki megtalál – jól lehet csak kevesen találják meg, mert maguktól saját magukat nem kényszerítik –, elhagy minden földi dolgot és azon vannak, hogy megszerezzék azt, mint olyan dolgot, amely felülmúl minden földi dolgot. Az Úr adjon önnek kegyelmet és áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1630. ápr. 30.)
„Hogy megegyezést, szerződést köthessünk kamatra, váltóra, szükséges, hogy ott a Székesegyház kapujában vagy az egyházmegyei hivatal kapuján függesszék ki annak másolatát, ediktumot, mondja a jegyző, viszont van, aki azt mondja, hogy a kegyes Atyákat nem kötelezi ez a feltétel, hogy nem szükséges számukra a templomépítés, ha a házunk minden adósságtól ment etc., s még azonfelül, hogy jöjjön két tanú Frascatiból Rómába, akik igazolhatják a templomépítésnek a szükségességét, akikkel Atyaságod együtt jöhet minél előbb, ezeket akartam jelenleg megírni, ami ezzel a részleges kérdéssel eszembe jutott. – Fr. Nicolo Mariának gondja legyen arra, hogy ordinálásának titulusát beszerezze. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. ápr. 22.) – „Én kétségbe vonom, hogy szükséges építkeznünk, ha majd alkalom adódik arra, hogy váltóra pénzt vegyünk fel, hogy elkerüljünk annyi jövés-menést.”
„Atyaságod használja fel az alkalmat, mivelhogy a mi Urunk a kastélyban van, hogy valami alamizsnát szerezzen az ottani ház számára, amelyre annyira rászorul. Értesítsen engem arról a dologról, amit a Sig. Medico Castellani ajánlott nekem, aki, úgy hallom, hogy levelet kapott Sig. Card. Borghesétől, azért hát fogadják el orvos gyanánt. Ezért hát Atyaságod rendezze a dolgot Sig. Medico Pallottával és minél előbb értesítsen engem. Mastro Antonio azt mondja, hogy Lorettóba akar zarándokolni, hogy fogadalmát teljesítse, majd meglátjuk aközben, hogy az építkezési dolgok hogy alakulnak, ha lesz rá alkalom. Az úr áldja meg.” – (Róma, 1630. ápr. 23.)
„Ma délelőtt adtam át Bartolomeo Apolinarónak egy postaküldeményt, amelyben benne van a processusnak, vagy információnak a másolata, amit a pénzkölcsönvételével kapcsolatban kell eszközölnünk, elkészíthetik majd és ide küldhetik és majd meglátjuk, hogy alkalmas lesz-e váltót írni vagy nem. A „tognina”-t szerezzék be holnap, pénteken, a ruhaneműket rendeljék, utalják a noviciátusba. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. ápr. 25.) – „Szombat estére küldje ide P. Giacomót, mert szeretném látni, hogy tudja-e a mise szertartásait, hogy tud-e misézni.”
„Több alkalommal írtam, hogy válaszoljon nekem Monte de Compati magatartásáról, de úgy látom, hogy Atyaságod nem talál arra alkalmat, hogy feleljen nekem és itt sürgetnek engem, hogy jött-e már válasz, ezért hát már kegyeskedjék válaszolni döntéssel. Valamint arról az információról, hogy legyen-e váltóra kölcsönpénzfelvevés 800 scudiról, ezeket akartam megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. ápr. 27.) – „Tegnap írtam, hogy fogadja szívesen azt az ágostonos atyát, akit egy igen nagy jóbarátunk ajánlott nekem.”
„A legutóbbi postával két levelet kaptam Atyaságodtól, amelyekből azt értem, hogy valami egyenetlenkedés van abban a házban, amit, amennyiben van, a közös ellenség idéz elő, amiért is nagyon jól tudja, hogy egyenetlenkedéssel minden, ha még olyan szent dolog is, romlásba jut, az elöljárónak a kötelessége, hogy legyen okos és türelmes mind a maga, mind a mások szempontjából. Személyesen nem mehetek oda, de remélem, hogy pár nap múlva meg tudom küldeni a legmegfelelőbb gyógyszert mindnyájuknak, ami nem más, amit mindnyájuknak egyöntetűen kell óhajtaniuk, hogy miközben tárgyalják a dolgokat, hogy a világiak semmit se vegyenek észre, hanem lássák mindnyájukban a jó példaadást, ezeket akartam ez alkalommal megírni. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. ápr. 27.) – „ Most nem írok a többieknek a házbeliek közül, mondjon meg nekik mindent.”
„Megkaptam a novíciusokról küldött értesítést, amit Atyaságod küldött, ami nagy vigasztalásomra volt, amiért is remélem, hogyha haladnak előre és nem esnek hanyatlanak vissza, nagy nyereség lesz mind a maguk mind a szerzet számára, akik pedig szeretnének beöltözni, halassza el mindaddig, míg a P. Provinciális vissza nem tér oda, ami azonnal megtörténik, mihelyst el tudjuk innét küldeni a firenzei dolgokat és először fogok küldeni egy novícius-kőműves fratellót, aki világi korában kőműves munkát végzett a Duchescában és az ottani legszükségesebb dolgokat megjavítgathatja, mindazonáltal a novíciusok legyenek külön a fogadalmasoktól. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. ápr. 27.)
„A P. Provinciális Isten segítségével hamarosan Nápolyban lesz, aki a lehető legjobb információt hozta az önök iskolájának két tanulójáról. Buzgólkodjék, hogy az iskolában és az oratóriumban mindnyájukat tanítsa arra, hogy mennyit számít, milyen nagy jelentőségű az ifjúság szívében az Isten iránt szent félelem, ez a tanítás a legmagasztosabb, amit csak tanítani lehet ebben az életben és a legérdemszerzőbb cselekedvén azt egyedül az Isten iránti tiszta szeretetből, nagyon is igaz lévén: „... inter poera divina divinissimum est cooperari saluti animarum”, az ön testvére nagyon jól viselkedik öt társával együtt, akik a noviciátusból a Collegio Nazarenóba mennek reggel és délután, és igen nagy könnyedséggel foglalkoznak a verseléssel. Írtam P. Evangelistának, hogy ne emlegesse a szerzetesek nemzetiségét, hogy ezzel is elősegítse az egységet és a szeretetet mindnyájuk között, ami nagy és igaz ajándéka, eredménye az itteni kegyelemnek, Isten áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. ápr. 27.)
„Azt gondolom, hogy meg kell fegyelmezni egyes fegyelmezetleneknek a vakmerőségét, akik azt gondolták, hogy sikerül nekik keresztül vinniük az ő szándékaikat, gonoszul beszélvén és cselekedvén a Szerzet ellen és gondosodni kell arról, hogy a fiatalok a jövőben ne merészeljenek ilyesmit. Ami pedig az én odautazásomat illeti, egynéhány Prelátus és egynéhány Kardinális szándékozták, de most lebeszéltek róla, hogy majd az idő meg fogja mondani, hogy mit kell tenni. Hiszem, hogy Atyaságod gondoskodása, szorgalma folytán az ottani Complateari urak révén a Duchesca ház ügyei nagyon jól elrendeződnek. Ami fr. Antoniót illeti, aki betegen érkezett oda, ha állapota nem javul meg, jöjjön vissza Rómába, remélem, hogy majd itt helyreáll egészsége, ha majd jelentkezik ott Don Benedetto Ghirelli, aki egykor már volt a mieink közül és szeretné jóvátenni, segítse minden lehető módon, aki azzal a szándékkal ment oda, hogy beöltözzék, aki pap volt Civita Castellanaban, azt gondolom, hogy azért ment, hogy lássa, hogy találkozzék fr. Gio Lottival, aki szintén letette a rendi ruhát, eléggé meggondolatlanul. – Hogy tárgyaljak sig. Card. Magalotti ügyvivőjével, előtte először majd imádkozom, majd aztán meglátjuk, hogy mi a helyzet. – Ami pedig a fratellókat illeti, akik fogadalomtételre készülnek, készüljenek erre fel, ha a házbeli áldozópapoknak az a vélemény, hogy fogadalomra bocsáthatók, hamarosan ott lesz a P. Provinciális, ő majd letéteti valamennyivel együtt egyszerre és folytathatják a tanulmányokat azok, akiről azt állapítják meg, hogy felszentelhető lesz, csak legyen alkalmas arra, hogy áldozópap legyen, lehessen. – Ami pedig Sig. Duca de Poli ügyét illeti, ne hagyja abba a szorgalmas, szükséges utánajárásokat, mivelhogy ez az úr minden jót megérdemel, örülök annak, hogy az ottani szükséges dolgokban rendesen haladnak a ház ügyei, itt bizony nem úgy van, sokat nélkülözünk, ha nem volna bizalmunk, lehetetlen volna élni, nagy nehézségeink vannak a fizetéssel, gondoljanak arra, hogy a szabályok megtartásában fegyelmezettek legyenek a házi életben, amihez remélem, mindig hozzájárul az ön szorgoskodása és jó példaadása. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. ápr. 27.)
„Legényünk révén küldünk egy hordó halat és egyéb dolgokat, majd a legközelebbi alkalommal küldünk sót is, most nem tudtam elmenni az üzletbe vásárolni, megvásároltatom majd a ruhaféléket is minél előbb és majd el fogom küldetni. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. ápr. 29.)
„A kérvényt illetőleg, ami oda lett küldve, nincs más kötelességük, dolguk, mint jelentést küldeni az elmúlt három napról, hogy nem volt senki, aki az abban foglaltaknak ellenmondott volna, a többi már a mi dolgunk itt. – Ami pedig a ms Francesco Tabarro pénzét illeti, ha én veszem fel a váltót, a kamatot, és a pénz letétben az én kezemben marad, én fogok neki szolgálatot tenni, de ha a pénzt valamelyik bankban vagy Monte di Pictában kell deponálni, akkor nem lehet másképpen hozzáférni, és az építkezés akkor kezdődik, amikor lehetséges lesz. – Ami pedig a del Monte dei Compati magatartását illeti, tudja meg, hogy a Sig. Card. Borghese ennek az illetőnek az érdekében írt, amit Sig. Castellani előterjesztett, vagy sikerül vagy nem, a jó isten azt engedi, ami a legjobb. ha P. Francesco Maria jó viseli magát, juttatunk neki új ruhát, amennyiben szükséges van ár. – Ami pedig P. Giacomót illeti, próbáltassa vele otthon a házban liturgikus ruhákban öltözötten legalábbis kétszer vagy háromszor a misemondást, mert nem csekély dolog, hogy így próbálja ruhákba öltözötten. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. ápr. 29.)
„A két fratelli, akik nyolc nappal ezelőtt indultak útnak Nápolyból Rómába, mindezideig nem érkeztek meg. A P. Provinciális holnap indul haza Nápolyba, hacsak valami akadály közbe nem jön, amit remélem, hogy semmi sem fog előadódni, Atyaságod mondja meg P. Gio Evangelistának, hogy P. Bernardóval együtt első alkalommal jöjjenek Rómába, velük jöhetne sig. Diego testvére is, ha még nem indult volna útnak, azt gondolom, hogy Diego novícius már elindult Róma felé. – Azoknak a fogadalomtételét illetőleg, akiknek már lejárt az idejük, és P. Thomaso ügyében majd intézkedik a P. Provinciális, ha majd hazaérkezik, addig is elintézhetik az anyagi dolgokban való kötelezettségeiket. Fr. Pietrót illetőleg, aki Rómából ment oda vissza, hallom, hogy nem beszélt azzal a szerénységgel Sig. Auriliával, amellyel egy szerzetes tartozik viselkedni, szükséges, hogy tanulja meg egyszer s mindenkorra, hogy ne beszéljen olyasmit, ami másokban visszatetszést szül, eredményez, vagy zavart kelt a világiak közt, főként pedig ne beszéljen így a jótevőinkkel, hallom, hogy elhanyagolta a kápolna képének a munkáját, amit alig akarok elhinni, ami a bosszúállás formájában mutatkozna, ha pedig csakugyan így volna, akkor minél előbb intézkedjék, hogy minden szorgalommal dolgozzon rajta. – Ami pedig az egykori fratellót illeti, Zaccheót, gondom lesz rá, hogy Brévét kapjunk, biztos vagyok benne, hogy meg fogja kapni, annál az oknál fogva: „fervore devotionis”, majd értesítem és elő fogom teremteni a szükséges pénzt, ami itt Rómában fizetendő a kúriai alkalmazott járulékával együtt, aki a mi barátunk, legföljebb hét scudi lesz római pénzben, ezeket mondhatja fr. Stefano di S. Stefanónak, aki írt nekem. – Ami pedig a novíciusokat illeti, a P. Provinciális jelenlétében és segítségével, remélhetőleg, minden dolog jól halad majd és a tökéletesség felé, szeretném, ha úgy rendeznék be a házat, hogy a novíciusokat teljesen el tudnák különíteni a fogadalmasoktól és ha lefizetnék az adósságokat, mert amíg így állnak, amíg adósságaik vannak, addig nincs valami nagy megnyugvásomra az a ház, azért tehát sürgesse a P. Provinciálissal, hogy minden igyekezettel azon legyen, hogy az adósságot lefizessék. Írtam már, hogy segítségünkre lehetnének bármekkora pénzösszeggel házunknak, amelyet annyi adósság terhel más házak miatt, nagyon csekély az alamizsnajövedelem, segítsenek minél előbb. – Mondja meg fr. Giuseppe di S. Nicolaónak, hogy a P. Provinciálissal megbeszélheti a könyvek szétosztását. – Küldjük a Brévét a subdiaconus Mario Sozzinak, akit köszöntsön nevemben, Isten adja, hogy az Ő nagy szolgája lehessen. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. máj. 3.)
„Azt hiszem, hogy az az ügykezelés, hogy váltóra pénzt vegyünk fel, a Monte di pieta ügykörébe fog belefutni, mivelhogy a helyzet úgy van, hogy nyolc nap elteltével adódik a nehézség, ezért a kardinális intézkedés értelmében, ediktumra van szükség és ezek után még egy másik én azt gondolom, hogy más úton kell segíteni ennek a háznak a nehézségein, de így a templomépítés is elhalasztódik bizonytalan időre, nagyon sajnálom, hogy nem lehetek Tabarro barátunk szolgálatára. Ide érkezik majd az a fiatal legény a fehérneműjéért, azt mondja, hogy talált egy kőművest, aki egy napra 23 baioccót ad neki, de minden költség a saját magáé. - -Itt járt mro Antonio, azt gondolom, hogy munkaalkalmat keres, mivelhogy említettem neki, hogy most nem szándékozunk megkezdeni a templomépítését, szeretném tudni, hogy mennyi ideig dolgozott ott leszámítva azt a néhány napot, amikor Genzanóban volt, hogy megtudjam, hogyan is állunk vele, jóllehet, hogy a jelen pillanatban nem tudok neki fizetni, mert ami volt, odaadtam Sig. Rosolinónak három Monte di pieta járulékot a házának utolsó részleteként, ezzel megszűnt a római ház tehertétele. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. máj. 3.)
„Feleletképpen Atyaságod levelére a Sig. Duca de Poli ügyében, küldjük neki a levelet a postán, amiből majd meglátja, hogy azt mondja, hogy adni fog 15/m scudit fizetésén, járandóságán felül minden házacskának, tanyának, amit neki adnak, azonfelül hallom még azt is, hogy megszerezte a „Duca” titulust, ha nem is tetszetős, ne hanyagolja el, hogy másképpen haladjon előre a dolog, hogy ő meg fog elégedni azzal, hogy felvesz ötszáz scudit, jól lehet, hogy járandóságából elveszítene két- vagy háromezer scudit az állampénztár javára, vagy aki azt tárgyalja, ezért hát minden szorgalommal résen legyen. A P. Provinciális minden bizonnyal holnap szombaton indul az Úr segítségével és a többiek, mások pedig Firenzébe mennek rendeltetési helyükre és ha majd megérkezik, elrendezi a két ház személyi ügyeit, oda fogom küldeni fr. Francesco da Cuni, akiről azt hallom, hogy igen jól tanított ott az iskolában és ha szükség van valakire azok közül, akik a Porta Realei iskolához jöttek, akkor azt irányítsák a Duchesca segítségére. – Ami Don Benedetto Ghirellit illeti, megmondtam neki, hogyha odaszándékozna menni, és ha sig. Vitto Giacomo szerint szükséges van arra, hogy gyógyszer alkalmazásával tisztuljon, legyen segítségére, és ha majd a P. Provinciális odaérkezik és jónak látja, hogy beöltözzék, öltöztessék be, természetesen csak mint egészségest, ami remélhetőleg meg is lesz, hasonlóképpen Gio Lottit, aki Santa Agatában van, akinek küldöm a Civita Castellanából érkezett szentelési elbocsátóját. – Itt volt a levél, amelyet Sig. Salvatorénak küldtek, amelyből kitűnik ennek a szerencsétlen ifjúnak az nagy állhatatossága, igen rászorul a segítségre, de az ő atyja eléggé elhanyagolja, eléggé bánt engem, hogy olyan balszerencséje van ott és hogy nem találja meg, hogy hol helyezkedjék el. – Ami pedig Don Francisco Todino ügyét illeti, legyen rajta, hogy a legjobban sikerüljön, amint csak lehetséges, mert rettenetes nyelve van, de én azt gondolom, hogy nem hisznek neki, azzal a két fratellóval, akik tanulmányokat végeznek, szükséges, hogy ügyességgel kell bánni, megfigyelni a dolgokat, amit meg kell figyelni, valószínűleg a P. Provinciális majd magához vonzza őket. – Ami a S. Antonio templom ügyét illeti, elmegyünk, hogy nyíltan beszéljünk ezekkel az urakkal. – Én azt gondolom, hogy sok nehézségbe fog ütközni a Carditi-ház megvétele, annyi pénzt összehozni. Értesítsen engem, hogy odaérkezett-e sig. Prospero Infanciulli, aki itt Sig. Regente Tappio ágense, ügyvivője volt, és azt mondta nekem, hogy ha majd odaérkezik, mindent el fog követni, hogy a Carditi-ház lakosztályait szüntessék meg, ha tehát ott lesz, nevemben beszéljen vele. – Ne felejtse fr. Salvator 25 scudijának a beszerzését, amelyből 15-t adjanak az ő édesanyjának a többit küldjék ide, hogy könyveket vásároljanak az említett fratellónak. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1630. máj. 4.)
„Egy barátunk ajánlotta, adta át ezt a zárt levelet, Atyaságod juttassa annak kezébe, akinek címezve van és ha átadnak egy kasszát Atyaságodnak, azt juttassa egyenesen hozzám a legelső alkalommal, meg vagy ok győződve, hogy teljes odaadással fog eljárni. P. Pietro ma délután Frascatiba indul. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” - -(Róma, 1630. máj. 5.)
„Itt küldjük Sig. Cardinale Lanti levelét a Sig. Vicariónak, hogy intézzen el egy ügyet, amit ott kell elintézni és itt hallgatván ki a tanukat, nem kell fizetni semmit, mert a Processust Sig. Felice de Totis vezeti, ezért hát legyen rá gondja, hogy minél előbb küldje oda a relációkat, a jelentést, amit el kell végezni. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. máj. 7.)
„Küldünk, ha jól emlékszem, kilenc vagy tíz méretben anyagot reverendához, gallérhoz, hat és fél giulio mértékegység szerint és a konyhás fratello kezébe adják a pénzt sóért és még küldök valamit, amit fr. Carlo kért, akinek küldöm atyja levelét is egyúttal. – Ami pedig azt a massabeli ifjút illeti, aki a della scalabeli karmelitáknál volt, azt kell hinnünk, hogy ő az ő szándékuk, tervük szerint lett volna, akkor beöltöztették volna, az ilyen ajánlások nem a mi számunkra való, még akkor sem, ha maguk az atyák is ajánlják, mint ahogyan történt, Gio Angelo Franciscóval, akit a szomaszki atyák ajánlottak, aki nem igen volt a mi elgondolásunk szerinti, két-három nap múlva eladásra kerül egy csomag, amiből ruhaneműt tudunk majd vásárolni, és majd elküldjük. Intézkedjék úgy, hogy ne legyen annyi alkalmazott, mert a kiadás igen sok ebben az évben. Ami pedig a templom szükségességét illeti, már megvizsgálták a tanúságtételeket, semmi más nem hiányzik, mint az ottaniak ügybuzgólkodása, amely szerint lesz majd a dekrétum, így járjunk el a váltóval, a kölcsönnel. – Ami pedig azt a tizenegy scudit illeti, mondtam már önnek, hogy adjon egy meghatalmazást valamelyik régi hitelezőnek, aki már ki van fizetve és tegye azt Gio Battista di S. Bartolomeo, vagy ha akarja Ottaviani nevében, személyében. – Ami pedig az olaj beszerzését illeti, talán jobb venni S. Gregorióban P. Vincenzo révén, vagy P. Ansano révén 24 baioccoért edényekként a legdrágábban és akkor mint tivoli olajat szerezhetnek és ha van tömlő, szerezhetnének harminc-negyven edénnyel, ha van miből fizetni és ha csak készpénzre adnak. – Ami fr. Filippót illeti, úgy gondolom, hogy gondoskodott a könyvekről, jelenleg nincs itthon és egy másik forduló alkalmával mindent elküldünk, nagyon tetszik nekem, hogy a Madonna Ssma képe ott van a házban, a kijárat és a bejárat a kerten keresztül van, a kép pedig a kis udvarban van. – A ? illetőleg megmondtam fr. Carlónak, hogy küldje el oda, hogy elvessék a kertben. Én annyira egyedül vagyok, segítség nélkül, hogy egy fél órára sem hagyhatom el a házat, ezért hát az építkezés majd akkor lesz, amikor az Isten akarja, engedi. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. máj. 9.) – „Ha P. Francisco Maria nem jól viseli ott magát, küldje ide hozzám, ahol jelenleg úgyis kevés az áldozópap, és csináltatunk neki új ruhát. P. Giacomónak hamarosan küldjük Don Santi Dormi nyomtatványait.”
„Már régóta azon gondolkozom, hogyan küldhetnék el egy levelet Val Montonéba egy eléggé fontos ügyben, elküldöm most önnek, legyen rajta, hogy találjon valakit, aki elvinné a levelet Federico Nocerának. Írja meg nekem, hogy tárgyalt-e mro Antonióval, hogy mennyi ideig teljesített nálunk szolgálatot, ami jól lehet, kilenc, tíz hónap lehet, de a jelzett időben többször tartózkodott Genzanóban és Rómában, így kevesebb munkaidő számítással is megelégedheti, minderről értesítsen engem. – Ha P. Francisco Maria ott nyugtalankodik, küldje ide hozzám, majd gondoskodom arról, hogy megnyugodjék. Hallom, hogy fr. Sebastiano még mindig nyugtalanul viseli magát és erről engem nem értesített. A sót meg fogja vásárolni fr. Carlo, a konyhás, van nála pénz és majd el fogjuk küldeni. – Várjuk az ediktumot a templom-költségek érdekében, hogy aztán a váltóra a pénzt felvehessük, itt már kihallgatták a tanúságtevőket, akik a templom szükségességéről tettek tanúságvallomást. Ha tudnának San Gregorióban egy kis olajat vásárolni, tegyék minél előbb, míg megdrágulna. Abban a jó reményben vagyok, hogy az iskolák jól mennek. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. máj. 11.)
„Ami Don Benedetto Ghirellit illeti, majd meglátja, hogyan oldódik meg a kérdés, mert ha nem jól áll egészségileg, akkor nem számára való a szerzet, helyezkedjék talán előbb várakozás álláspontjára, és ezt tudassa vele. A kőművest pedig, aki kapucinus volt, ha segíteni tudja a sarutlan ágostonoshoz, akkor csak támogassa, hogy kikerüljön az aposztasiából, és itt a penitenciaria révén megkap minden az említett szerzetben, és mivelhogy ügyes ember a maga mesterségében, nagyon jól járnának vele, ha felvennék. – Két napja annak, hogy azt a hírt hallottam Nápolyból jött emberektől, hogy a Kardinális fehér ruhás szerzeteseknek engedte a S. Antoniót. Itt semmit sem beszélnek a S. Apostoli reformáltakról, azt gondolom, hogy ez alkalommal is a kósza hír egyeseknek a mendemondája, mint már máskor is előfordult, aminek kevés hitelt kell adni. Nem máskülönben beszélnek itt a minorita Atyákról, de azt gondolom, hogy az egész dolog csak kitalálás, amint az sem igaz, hogy a Pápa megtiltotta nekünk, hogy újakat öltöztethessünk be. Majd amikor szentelésre alkalmas lesz az a két fogadalmas, lehet számukra kérni a Brévét. – Sig. Duca de Poli információja a múlt postával ment, valahogyan jusson hozzá, tudja meg, hogy mi dolog. – Ami Todinit illeti, mondja meg neki, hogy nem tudván, hogy a könyv nem foglalkozik szelleműzéssel, hanem különféle titkokról tárgyal, amint Atyaságod láthatja és így megnyugtathatja. – Ami Gio. Battista di S. Bernardót illeti, Rómában marad, írok az Atyáknak, hogy segítse az embereket, akik a Spir. Santo háznál vannak, hogy a Duchescabeli iskolák a megkívánt követelményeknek eleget tehessenek. – Ami fr. Arcangelót illeti, nagyon rosszallom, hogy nem jól viselkedik, úgy vélem, hogy az ő gyengesége, betegsége a belső részekben van, amióta otthonából visszatért, ahol megrótták és gúnyolták, hogy nem felszentelt pap, nem értvén sem azok, sem ő, hogy a keresztény tökéletesség nem abban áll, hogy valaki áldozópap, vagy segítőtestvér, hanem Isten nagyobb szeretésében, amit éppen úgy megtehet egy tanulatlan, mint egy tudós, és ezt az Isten-szeretetet ő gyakorolhatja, elősegítheti az alázatosság számtalan cselekedetének a gyakorlásával, anélkül, hogy valaha is arra gondolna, hogy hasonló méltóságra aspirálna és az, aki ír nekem, aki úgy volt felvéve mint segítőtestvér, csalatkozik, mivelhogy kezdettől fogva azt írtam, hogy aki mint klerikus öltözött be és ő mint mondottam, arra kellene törekednie, hogy gondolja meg nyomorúságos állapotát – amint mi magunknak mindnyájunknak is meg kell tennünk – és így Isten jelenlétében alázzuk meg magunkat, ez a biztos útja az üdvösségnek. Szolgáljon tanácsadással ebben a kérdésben, nem csak vele szemben, hanem a házban levőkkel szemben, mindenkivel mind szavaival, mind jó példaadásával. – A mi fiatalunk, aki itt hihetetlen dolgokat művelt, az Francesco Maria volt, de úgy mutatta, hogy megbánta a dolgot és én ezzel megelégedtem, várom, hogy lássam az ő megjavulását. Káptalani határozattá lett, hogy minden házban legyen egy spirituális, aki nem csak a novíciusok ügyét vezesse, novíciusokra ügyeljen, ha a noviciátus szokott szertartásaival rendeznek valamit, hanem a fogadalmasokat is a fogadalom harmadik évéig, hanem a harmadéves fogadalmasokat is és még tovább is, ha jónak látja az elöljáró, nehogy mindjárt szabadságot követeljenek azzal, hogy ők már fogadalmasok, hogy ezen a címen nagyobb szabadságot engedjenek meg maguknak, írni fogok a P. Provinciálisnak, hogy ezt hajtsa végre. – Tegnap pénteken 18 órakor, megérkezett fr. Lorenzo hajón három társával. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. máj. 11.) – „Ne mulasszák el egynéhány úr segítségével, ahogyan alkalmasabbnak látszik, hogy segítségére legyenek Sig. Salvatore Cesareónak, aki szerintem megérdemli részvétünket. – A zárt levelet adja át Sig. Pliniónak és ő 10 scudit fog adni Atyaságodnak, a tizenötöt fr. Salvator anyjának és ezek után a megsemmisítheti a jegyzőkönyveket.”
„Tegnap megérkezett fr. Lorenzo társaival együtt jó egészségben, rögtön elküldtem őket a noviciátusba, vártam velük együtt P. Evangelistát, mert szinte egyedül vagyok a házban. Legyen rajta minden igyekezettel, hogy ránevelje a novíciusokat a szerzetesi szerénységre, az alázatosság erényének a gyakorlására, így fogunk legjobban felkészülni, hogy megtanulják az elmélkedő imát, ami a lélek élete és ha szándékos hibákat, gyarlóságokat talál bennük és nem igyekeznek azoktól szabadulni, küldje el őket, mert jobb, ha kevesen vannak és azok jók, mintha sokan lennének, de igen gyarlók, tökéletlenek. Írja meg nekem, hogy van ott abban a házban Sig. Pignella fia és ha valakit megbotránkoztat a gyakori látogatásokkal, nagyon csodálkozom azon, hogy atyja, Sig. Felice nem találta meg annak módját, hogy azt az esetet rendezze, aki egyébként olyan biztoskezű ember a városban, Atyaságod imádkozzék érte, ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1630. máj. 11.) – „Mondja meg az Atyának, hogy írjon P. Pietro de Campinak, hogy megkaptam a campi építkezés tervrajzát, nagyon jó, és beszélje meg Sig. Marchesével a templom ügyének elintézését.”
„Odaküldöm, hogy segítse a házat mindabban, amiben csak szükséges, egy kis időre fr. Lorenzót, aki Nápolyból jött, ezért hát, fr. Gio. Battista ne foglalkozzék mással, minthogy csinálja az iskola kapuit és ablakait és a lakásokat kivéve ha majd a körmenetre kell készülni, ahol majd segíthet, de mással ne foglalkozzék, míg be nem fejezte saját munkakörének a feladatait, hogy legalább most ezen a nyáron lakhatók legyenek a szobák, hogy végre már kilábalhassunk abból a nyomorúságos helyzetből. – Ami pedig Sig. Don Gio. Angelo unokaöccsét illeti, nemcsak úgy megbocsát neki lelkiismeretben, hacsak meg nem bünteti, mert úgy hallom, hogy nagyon nyugtalan és összeférhetetlen mindenkivel, nagybátyja pedig azt akarja, hogy Isten-félő legyen, ezért tehát segítségére kell lennünk, minden szükséges eszközzel, minden lehetséges módon, ennélfogva tehát, hogy az iskolás gyermekek több félelemmel legyenek, ez P. Giacomo feladata lesz mint az iskola Prefektusáé, aki fegyelemben, félénkségben tartja őket, Atyaságod pedig gyakran gyóntassa őket, így tehát az egyik a büntetéssel, a másik az atyai szeretettel segíti amint csak tudják azokat az ifjakat, akikről azt hallom, hogy eléggé könnyelműek. – Fr. Gio. Battista vásárolja meg a szögeket és az ajtó-, ablakvasakat, ami szükséges, a sót küldjük majd más alkalommal, várjuk az ediktumra a feleletet, és újra emlékeztetem, hogy nagyon szorgalmasan végezze az iskolás gyermekek gyóntatását, ha látja, hogy egyik-másiknak szüksége van ilyen renudiumra, minden szombaton szólítsa őket, mert ez a mi feladatunk és nem pedig az, hogy várjunk a világiakra, hogy törődjünk a hívekkel, mert ez csak már olyan mellékes hozzáadás, foglalkozás, amikor már befejezte az iskolás gyermekekkel való foglalkozást és hamarosan meg fogja látni az eredményt, a javulást, ha Atyaságod buzdítja őket a szentségek gyakori vételére. Az Úr áldjon bennünket mindig.” – (Róma, 1630. máj. 13.)
„Azt a kegyet, hogy megáldhassa azt a Castellót és területet, a hivatalos látogatás idején, nem lehet Brévét kieszközölni, csak utána nyolc nap elteltével lehet kérni, aztán meg kell hirdetni a következő hétre a háromnapos böjtöt, amikor megérkezik a Bréve, ennélfogva én nehéznek találom, hogy mindezt el lehetne rendezni ezen rövid idő alatt. – Ami pedig a vizitációt illeti, a vizitátor nem terhelheti (?) meg a templomot, csak annyiban, amennyiben mi engedjük, egyébként maradjon mindenben és mindennel a püspök rendelkezése szerint az átmeneti időre, mi nem akarunk mást, mint az említett templomnak és kolostornak a használatát. Ami pedig az iskolát illeti, ha átalakítják a helyet, ahol ma a kórház áll, akkor az Atyák oda mennek, máskülönben a kolostorral összefüggő épületrészt szeretném, ami jobban megfelel az atyák szándékának. – Hogy igénybe vehessék az ott őrzött lovakat, kérjék az illetékesek engedélyét. Értesítsen engem, hogy van fr. Andrea di S. Carlo, mert ha nem jól érzi magát ott, visszajöhet a noviciátusba, de ráhagyom a saját tetszésére, arról is írjon, hogy viselkedik fr. Francesco a házban, az iskolában, és hogy van ott fr. Antonio? – Míg írom a levelet, újra megsürgettem Olimpia asszonyhoz küldött kérvényt és ha itt lesz a Sig. Cardinalis levele, azonnal el fogom küldeni, ezeket akartam jelen levelemben megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1630. máj. 1.)
„Ide érkezik mro Antonio, Genzanóba megy, hogy elintézze egyes dolgait, ügyeit, azt mondja, hogy Atyaságod szíveskedjék megadni a 15 giuliót, amit a múlt napokban kölcsönzött neki. Én annyira pénztelen vagyok és annyi az adósságunk, hogy a jelenben semmit sem tudtam neki adni. A Sig. Cardinale címére érkezett ma levél, meglátjuk, hogy mit szándékozik tenni a provízió vagy dekrétum, értesíteni fogjuk. – Ami a vásznat illeti, ami mro Tiburziónál kapható, majd csak akkor szerezze be, amikor majd a templomot kell díszíteni, Pünkösdre ne, mert ő akarja feldíszíteni a templomot, az ajtófüggönyök a sekrestyésnél vannak, ami az itteni kórusé, el lehetne küldeni kettő, majd meglátom hogy jöjjön fr. Gio Thomaso két-három társával Frascatiba az ünnepségre. Tegnap éjjel olyan hatalmas jégeső volt, hogy negyven év óta nem emlékszem, hogy ilyen lett volna, Róma felett elvonulva, nem hiszem, hogy Frascatit érintette volna, úgy tudjuk, hogy amerre vonult, mindent tönkretett. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1630. máj. 15.)
„Sig. Horatio Falconico gyors átutazása alkalmával nem volt időm arra, hogy köszöntsem a Sig. Vicariót, köszöntse majd nevemben és ajánlja fel neki szolgálataimat és ahogy jónak látja, rendelkezzék velem. – Atyaságod intézze el, hogy Sig. Bartolomeo Apolinaro révén adjanak át egyes dolgokat Giuditta asszonynak, hogy a maga belátása szerint rendelkezzék felette, azonkívül, hogy a hordókat adják át a vincellérnek és értesítsen engem, hogy a szőlőhegy után mennyit kell fizetni, gondom lesz rá, hogy elküldjem. Intézze el Sig. Lorenzo és nagybátyja közt a szőlőhegy felosztásának a kérdését. – Értesítse a Monte di Compati Sig. Arcipretét, hogyha a Társulati testvérek nem akarnak hozzájárulni az orgona fizetéséhez, Sig. Don Pietro megelégszik azzal, hogy vigyék Rómába a hordó borocskát, mivel őurasága annak idején megígérte, hogy meg fogják kapni, gondja legyen arra Atyaságodnak, hogy sürgesse, mivelhogy ezeknek az Atyáknak hamarosan el kell utazniuk, Atyaságodra szükség van Rómában. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1630. máj. 16.)
„Más alkalommal már írtam, de üzentem is már Bartolomeo Apolinaro révén, hogy gondoskodjanak tíz vagy tizenkét hordó borról a noviciátus számára és hogy minél előbb küldjék, és rögtön fizetik az árát, ahogyan ott megegyeztek, de mindezideig nem kaptam postát. Szombaton délután várom Isten segítségével fr. Gio Thomasót három-négy társával, hogy keddig ott legyenek este órákig, most elmentek, hogy tárgyaljanak a muzsikusokkal, ami pedig a függönyöket illeti, gondoskodjanak, szerezzék be az ottani házaknál, mivelhogy a Szentkép az udvarban áll, így elég lesz kevesebb függöny is. Azt mondják, hogy a dekrétum ma este készen lesz, amely a pénzfelvételről intézkedik és ha a mi szándékaink szerint lesz, akkor vegyék fel a pénzt. Az Úr áldjon bennünket mindenkor.” – (Róma, 1630. máj. 16.)
„Óh, mennyire örülnék annak, ha a mi összes rendtársaink a szent egyszerűségben járnának és nem csepülné egyik a másikat, hanem inkább segítenék egymást és védelmeznék főként azokban a dolgokban, amelyekben a világiak is szerepelnek, nagy szolgálatot tesz az áldott Istennek a P. Provinciális, ha valahogyan meg tudná szüntetni ezt a rossz szokást, magatartást egyesekben, jól lehet, én azt hiszem, hogy kevesen vannak, akikről ha valamit hallok, mekkora fájdalom az nekem. Pár nap múlva küldöm majd fr. Francescót, hogy segítse a Porta Realei házat, ha valamiben szükséges a segítség az építkezésben és vele együtt fr. Francesco da Cuni, aki igen jól vezette az iskolát Duchescában, ide várom P. Evangelistát, mivelhogy ez a ház olyan nagy emberhiányban van, amint azt jól tudja a P. Provinciális. – Azt a két novíciust illetőleg, akik legutoljára jöttek, ha még nem küldték el a ruhákat, minél előbb küldjék, mivelhogy ők úgy látják, hogy csak Nápolyban lehet élni, szeretném, ha a P. Provinciális nagyon jól észrevennék, hogy nem egy könnyen öltöztetne be hasonló gondolkozású egyéneket és ne sokat higgyen az esetenként adott információkban, hanem azt megelőzőleg vesse alá a jelölteket sok próbának. – Az az áldozópap, aki kérte a beöltözést a P. Provinciálistól, amikor Messinába ment és végül azután, hogy Rómába jött, amikor az említett atya ott volt, mondja meg neki, hogy azóta nem jelentkezett, ezért ha ezután ott jelentkezne valami címen, módon, ne fogadja, se be ne öltöztesse, se a házba ne tartsa. Bentivoglio fia Ascensio napján beöltözött, remélem, hogy igen szépen fog haladni a dolog. – Nagy vigasztalásomra lenne, ha az atya annyi alamizsnát kapna, hogy ebben az évben túl lehetnének az adósságon a Porta Realéban és azonnal elutazhatna Nápolyból, ha ez kedvére lenne így. – Hallom, hogy Sig. Pignella fia sok zavart okoz ott a házban, nem tudom, hogy igaz-e, mondja meg nevemben a P. Provinciálisnak, hogyha csakugyan így van, orvosolja a dolgot és nagyon szeretném, hogy a világiak sohasem látnák, szereznének tudomást a mi dolgainkról, hogyha mindent megtennének nekik, de ott kevés alkalom van erre. – Gondja legyen arra, hogy a novíciusok tanulják meg a silentiumot, a hallgatást, mert máskülönben sohasem tanulják meg az elmélkedést és mondja meg a P. Provinciálisnak, hogy a fogadalmas növendékek a novíciusokkal egyforma fegyelem alatt legyenek, a fogadalom első három éve alatt és ha nem adnak jó példát, büntesse meg őket, és ha nem elégséges, hogy olyan jóságos legyen hozzájuk, a értesítsen engem, majd én elrendelem, hogyan kell őket mortifikálni és éljen teljes tekintéllyel azokkal szemben a Duchescában, akik egy kissé ellazultak, hogy respektálják az elöljárót és a felszentelteket. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. máj. 18.)
„Ne hagyj figyelem nélkül azt a levelet, sőt nagy gondoskodással legyen érdekében, amely egy bizonyos Gio Maria Parisinek van címezve, aki a S. Arpino közelében lakik ott annál az utcaszögletnél, ha megyünk a S. Agostinóba és úgy gondolom hogy egy kasszát, ládikát adnak neki, amit Atyaságod juttasson el Rómába, minden kiadást azonnal fizetünk. – Nagyon sajnálom, hogy nem jelezték idejében a négynek tengeri úton való érkezését, mivelhogy ennek a háznak ilyen alkalommal minden dolog nagy segítség. Meg fogom írni a P. Provinciálisnak, hogy szüntessen meg minden alkalmat, intsen le minden különcködést, hogy mindnyájan egyöntetűen járjanak és hogy ez az Isten akarata és hogy ezt megvalósíthassa, mindegyik mortifikálja a saját akaratát. – Ami Don Benedettót illeti, ha a meleg hónapok beállta előtt nem rendezi ügyét, jobb lesz, hogy egyezkedjék meg egyes urakkal, mint ahogyan volt előbb is, mert talán az ő egészségér jobb lesz, vagy pedig neki kényelmesebb szerzetbe lépjen be. – Ami pedig Gio Lottit illeti, nagyon rosszul cselekedett, hogy elutazott anélkül, hogy nekem feltárta volna az ő akadályoztatását, aki sokkal gyümölcsözőbben élhetett volna a szerzetben, mint a világban és sokkal nagyobb érdeme lett volna, ha talált volna elöljárót, aki felmentette volna abban, ami az egészség szempontjából szükséges lett volna. Az Úr áldja meg és világosítsa fel, visszatérve Don Benedetto Ghirellihez, mondja meg neki, hogy elmúlt ifjaink gondolkozásának a felhője, homálya, amit ő tapasztalt, látott, amikor itt volt és minden dolog megnyugodott és mindegyik elismerte tévedését és megjavult. – P. Provinciális magával viszi fr. Giuseppe dell' Assunzionét, aki igen jó lesz a latinosok iskolájába, az íráshoz és a számoláshoz várok valakire, aki tizenöt napon belül itt lesz Fananóból, aki, ha megjön, oda fogom küldeni, az íráshoz, nem lenne kedvem ellenére fr. Francesco de Cuni, aki visszajött Genovából, jól lehet, úgy tudom, hogy a számtanhoz aligha ért. – Ami pedig az Úrnapi szentséges körmenetet illeti, írok majd a P. Provinciálisnak, hogy intézkedjék, hogy az iskolás gyermekek dolgai nyugodtan menjenek, és ha a Porta Realei iskola előkelői nem akarnak menni, akkor menjenek azok nélkül és szorgalmasan járjon el, hogy a mieinket, amennyire csak lehetséges, együtt rendezzék a világiakkal, azért, hogy ne lássák a szerzetesek tökéletlenségét és mindjárt botránkoznak a legkisebb dolgokon is, de gondja legyen arra is, hogy a körmenet jó órával hamarabb visszatérjen a templomba mint tavaly. – Ha volna valami pénzünk a Carditi-ház megvásárlására, a Duchesca ház teljes befejezett egységet alkotna. Az Úr engedje ezt meg nekünk az ő irgalmasságából. Ha megkapják Sig. Pliniótól a 25 scudit, azonnal adjon 15-t a fr. Salvatore édesanyjának, a többit küldje ide. – Írják meg a két szentelendőnek a nevét, hogy küldhessük a Brévét, mondja meg Maiorininek, hogy én sürgetem Abbate Vittoriót, hogy minél előbb küldje a Brévét. szeretném, ha azokból a misestipendiumokból, amelyeket P. Giuseppe végzett, ha lehetséges lenne, hogy küldenének tíz scudit édesanyjának a segélyezésére, aki Frascatiban lakik, elég nagy szükségben, atyja elment Sezzébe, Isten tudja, hogy adósságainkkal mire megyünk, mégis, ha most lehetséges volna ez a alamizsna, juttassa el, nagyon kedves cselekedet lesz az Isten előtt, de P. Giuseppének ne szóljanak erről. – Ami Sig. Duca de Poli ügyét illeti, lehetséges, hogy ebben a pénzszűkében átad néhány birtok részletet, bármi is legyen az, és 15 ezer scudit készpénzben fizet és 10 ezret a titulusért, ami ebben az esetben 25 ezer, ami megfontolandó, végeredményben akár egyik elgondolásban, akár a másikban, Atyaságod legyen rajta minden igyekezettel, hogy valami eredmény legyen, mivelhogy az említett Sig. Duca vagy bizalommal van ön iránt. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1630. máj. 18.)
„Jelen levelemmel megküldött levélből, amelyet Sig. Aristotele küld, informálódhat és láthatja a feladatot az iratokból, amelyek visszamaradtak P. Gio Pietrótól, ezért hát minden odaadással szorgalmatoskodjék. – Abból a levélből, amelyet Frascatiból írt nekem Vincenzo Maria láthatja azt az udvariatlanságot, ahogyan fr. Carlo viselkedett a mieinkkel, akik odaérkeztek, ezt az ő neveletlenségének a rovására kellene írni, igen, de inkább vétkezik gonoszságból, mint tudatlanságból, úgyhogy mások is megütköztek rajta, szükséges, hogy küldjön oda valakit, aki szükség esetén a helyébe léphet, úgy gondolom, hogy hamarosan P. Carlo lesz, aki egykoriban itt a második osztályt vezette, hogy aztán felkészülhessen a szükséges dolgokra. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. máj. 22.)
„Ma délelőtt több posta is érkezett, több hónapja már, hogy nem érkeztek onnét, mert a pestis miatt nem engedik közlekedni a futárokat és emiatt a spanyolok nagyon türelmetlenek, hogy nincs postajárat. A közeli napokban Rómába várják az összes spanyol kardinálisokat, nem lehet tudni, hogy miért? Az Úr távoztatná el ezeket a háborús veszedelmeket, ami mindnyájunk számára igen súlyos csapás. – Rövid határidőn belül fr. Carlo ügyében eljárok, amit úgy oldok meg, hogy egy áldozópapot küldök oda, aki tartsa féken, és ha ez nem lesz elég, akkor más megfelelő eszközöket fogok használni, a fratellók, akik ott voltak, azt mondták nekem, hogy fr. Sebastiano szinte kétségbe volt esve abban a házban, lehetséges, hogy ennek oka az említett fr. Carlo volt. Fr. Gio. Battista azt írja nekem, hogy szüksége volna néhány szélesebb méretű deszkára, hogy szobaajtókat készíthessen azokból, nézzen utána, hogy esetleg a mi keskenyebb deszkalapjainkat el lehetne cserélni, ha nem ,akkor vásárolni kell. Megvan a dekrétum, hogy fel lehet venni 500 scudit, de azzal az instrukcióval, hogy deponálni kell valamelyik banknál, ami annyit jelent, mintha fel sem vettük volna, mert ha én nem rendelkezhetem vele részleteiben, nem akarom vállalni az említett kötelezettséget sem, ezrét hát majd a templom építkezés Isten tudja, hogy mikor kezdődik, most egyelőre azon legyünk, hogy fejezzük be a lakószobákat és az iskolaépületet, hogy minél előbb használhassák. Rajta leszek, hogy jótevőnknek, Petraglia fiának szolgálatot tegyünk a nyugdíját illetőleg „in partibus” és a rimini javak ügyében, ha nekem megnevezi a beneficium nevét és titulusát. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” (Róma, 1630. máj. 24.)
„Várom a két novícius ruhájának a megküldését, akik nem igen vannak kedvem szerint, amiért is a jövőben nagyon óvatosak legyenek, ne öltöztessenek be senki sem, míg alaposan ki nem próbálták őket előbb, különösképpen pedig legyenek készen a Generális Atya hívására azonnal Rómába jönni, hogy egy kissé kivetkőzzenek a szülőföld iránt érzett hajlamokból és a szülők iránti vonzalomból, mert a mi igazi hazánk az ég. Fr. Diego jól viselkedik, valamint Sig. Diego Bentivoglio fia is, hasonlóképpen a fogadalmas Pietro Antonio, aki a P. Provinciálissal jött Rómába, egy kis nehézséggel legyőzte a honvágyat és meg van elégedve azzal, ahova én küldöm, azért tehát szeretetteljességgel együtt képviselje néha-néha egyesekkel a szigorúságot s mivel már későre jár az idő másról most nem írok. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Azt a levelet, amelyet a P. Provinciális küldött a vikáriátusi bíró révén, azonnal megkaptam.” – (Róma, 1630. máj. 25.)
„Igen rossz lelki felkészültséggel érkeztek ide a Norciából jött klerikusaink, az elöljárónak állandóan őrködnie, vigyáznia kell, magánbeszélgetésekkel, buzdításokkal és minden más módon, hogy alázatosak legyenek az ő alattvalói, és ha ebben a vonatkozásban atyai szívet tud mutatni, kétségtelenül nagy eredményt fog elérni, de ha ebben a vonatkozásban, feladatban hanyag lesz, vagy felületes, akkor csak fegyelmezetlenség, a lazaság és a kevélység fog gyarapodni, növekedni. A múlt alkalommal már jeleztem bizonyos intézkedéseket, amiket meg kell tartani és remélhetőleg meg is tartják ellenvetés nélkül, mert máskülönben a közös ellenség a jónak látszata alatt sokakat félrevezet, mint a múltban ott meg is cselekedte. – Hallom, amit azonban nem tudok elhinni, hogy felnyitja leveleimet, amelyet a házban egyeseknek írok, mielőtt átadná nekik, ami hiba volna, súlyos büntetésre, mortifikációra adna alkalmat, kísérjék figyelemmel P. Marcót, amint írtam, tőle pedig választ várok, hogyan érzi magát, amióta abban a házban van? Mondja meg fr. Adrianónak, hogy megvásároljuk a kért virágokat és alkalmilag majd küldjük, de olyan nagy nem található, kettő ára négy giulio. Majd meglátom, hogy küldök két-három giuliónál többet, hogy legyen elég, ahogy illik, de csak azzal a feltétellel, hogy csak az iskolás gyermekek oratóriumában használhatják fel. Az iskolai élet jól menjen, amikor nincs elfoglalva a templomban vagy más adottságoktól, látogassa az iskolát. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1630. máj. 25.)
„Ha a jó Isten engedi, Padron Antonio révén küldök néhány nyomtatványt, felhasználhatják különböző alkalmakra, kerestetek itt, ha ugyan találunk egy spanyol könyvecskét, amely a jó gyónásról szól, a jó gyóntatásról ír. – Ami a S. Antoniót illeti, megbízást adok fr. Nicolao Mariának, hogy kísérje figyelemmel a tanuk vizsgálatát a b. e. P. Abbate boldoggá avatásának az ügyében. – A Brévét illetőleg, hogy szentelhessenek három egymás után ünnepnapon, írtam már, hogy jelezzék nekem a szentelendők vezeték és keresztnevét, hogy megszerezhessük számukra a Brévét. – Ami Sig. Salvator Cesareo ügyét illeti, örülök annak, hogy Atyaságod minden szorgalommal igyekszik segítségére lenni és engem értesítsen az eljárási módról, azt mondják, hogy egy új indultumot adnak ki, ami kedvező lesz a udvar által büntetettek számára a spanyol trónörökös születése alkalmával. – Sig. Salvator fia itt sokkal jobban viselhetné magát, mint ahogyan viselkedett Frascatiban. – Ami pedig a kasszát, a ládikát illeti, amelyet Padron Antonio által küld, igen nagy örömére lesz a mi jótevőnk számára. Én azt hiszem, hogy a P. Provinciális azok közül, akiket oda küldtem én azok közül, akik vele mentek, valakit segítségül ad a Duchesca háznak. Úgy gondolom, hogy írni fogok még ezzel a postával Genovába, hogy valamelyik hajó indulásával küldjék Nápolyba a savonai P. Domenicót, aki mint gyóntató igen jó lenne a Duchescai templomban, mivelhogy P. Evangelista Rómába jön. – Ami pedig Sig. Duca de Poli ügyét illeti, Atyaságod semmit sem írt nekem felőle, mert nem szeretném, ha félbehagyná, hanem tárgyaljon olyan formán, hogy valami tanyaféleség szerepeljen benne, vagy pedig úgy tárgyaljon, hogy kapjunk megbízást 500 scudira, amit ő kifizet nekünk és a kincstárnak átad, hogy a kincstár adjon egy meghatalmazást és az ügyvivőnek, aki kezeli az ügyeket, adjon neki jó borravalót és intézzék bármi módon annak az 500 scudinak a ügyét, most itt van Rómában, nem tudok neki semmit sem mondani az ügyről. három-négy nap múlva küldöm Isten segítségével szárazföldi úton fr. Francesco de Cunit, aki igen alkalmas lesz a Duchescai iskolához és vele együtt fr. Franciscót, a kőművest, hogy segítsen a Porta Realei építkezéseknél. El ne hanyagolja, hogy engem értesítsen a mieink hanyagságairól, hibáiról, akik a Duchescában laknak, hogyha szükségesnek találja, tartasson velük lelkigyakorlatot abban a két szobában, amelyeket erre a célra rendeltem el. Ha fr. Arcangelo nem tudott tengeri úton hajóval jönni, jöjjön szárazföldi úton, küldjék ide, ha ott nem vették hasznát. Hála Istennek, egészségileg itt jól vagyunk, mind az iskolában mind a házban, a noviciátusban, nagyon kevés az alamizsna. Az Úr könyörüljön meg rajtunk nagy irgalmasságában. Legyenek rajta, hogy az Úrnapi körmenetet nagy ájtatossággal végezzék, hogy példaképül szolgáljon a világiaknak. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. máj. 23.)
„P. Carlo gyengélkedik, az Úr adjon neki jó egészséget, aki tudja, hogy mi válik az ő nagyobb dicsőségére. Ami pedig fr. Carlót illeti, nem kisebb hibája az, hogy nem akar jönni, vagy hogy későn jár az imádságra, hanem nagyon jól tudom, hogy ő olyan valaki, hogy két vagy három elöljáróra volna szükség, akik fegyelemben tartanák és nem írták meg nekem és csak felét mesélték el nekem az ő hibáinak, amelyek nem csak attól az időtől fogva vannak, amióta Frascatiban van, hanem sokkal régebbiek, amint én azokra rájöttem. Ami pedig a szükséges szénát illeti, kérjenek fel valaki világit, aki fr. Lorenzóval szénát szerez jelenleg, ami pedig a gabonát illeti, nem tudom, hogyan tudják elintézni, amint írtam, hogy az iskolatermeket mind az első emeleten rendezzék be és az iskolákban a kapuk helyett legyenek ajtók. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. máj. 26.)
„Oda érkezik, abba a házba fr. Francesco és a kőműves fratello a Porta Reale házba. Fr. Antonio itt van, istennek hála, egészséges és azt mondja, hogy készített egy tollkést egy Cortellinarónak, aki az Arany Kalapról nevezett mester embereknél tartózkodik, és amit Atyaságod kapott, azt mondja, hogy annyira jó sikerült és azt akarja, hogy nézzék meg és ha olyan, amilyennek mondja, csináltatunk vele olyant, amilyen az, azért hát küldje el alkalmilag, vagy postán. emlékeztetem Sig. Duca de Poli ügyre. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. máj. 26.)
