„Ha majd utána járt minden szorgoskodással, hogy ki azok a papok, akik „Kegyes Iskolák” néven iskolát nyitottak, értesítsen engem, és majd Brévét fogok kieszközölni iskolánk védelmére, hogy senki vissza ne élhessen iskoláink címével, nevével. Szerfölött elcsodálkoztam azon, hogy annak a résznek a plébánosa, ahol Sig. Aniello lakik és még néhány buzgó hívő, nem értesítették az érseket, nem hiszem, hogy ő eltűrné ezt a botrányt keltő vétkes cselekedetet. – Úgy látom, hogy most nem alkalmas, nem időszerű, hogy Bisignanóba és Campiba embereket küldjünk, mert még egyik helyen sem lett befejezve az építkezés, gondoskodjanak arról, hogy jó egyének kerüljenek a noviciátusba, mert majd abból a noviciátusból kerülnek ki azok az emberek, akik majd azt a két házat ellátják, mindaddig nem is kell új alapítást elfogadni, míg teljesen nem gondoskodunk erről a két házról és a meglevőkről. Rajta leszek minden igyekezettel, hogy a noviciátusunknak megkapjuk a S. Apostoli reformáltak noviciátusát, mivel ők nem öltöztethetnek e, a S. Lucia Konvent megszerzése pedig sok nehézségbe és ellenmondásba ütközik. – A fratellók áldozását illetőleg az az elgondolásom, hogy nem kell változtatni az adott szokáson, elég a heti kétszeri áldozás, hacsak valamelyik fratello nem annyira alázatos, hogy példájával, magatartásával megelőzi valamennyit, nem tudom, hogy abban a házban van-e ilyen valaki, minthogy nem olyan könnyű felismerni ezt az erényt, ahogyan kellene, ezért hát elégedjenek meg a szokásos hagyományokkal, amit nem kell lebecsülni, ha három napon készülnek buzgón a szentáldozásra és aztán a hálaadással köszönik meg. – Írtam a P. Provinciálisnak, hogy a számtani és az írási iskolához alkalmazzon egy klerikust, ha van köztük olyan tehetséges, aki meg tud felelni ennek a munkakörnek, mivelhogy ezek az iskolai oktatási ágak akármelyike van annyira fontos, mint bármiféle grammatikai osztály, épen azért azt szeretném, ha mindig egy áldozópap látná el, hogy igen jó szellemben legyenek nevelve a gyermekek, ezért hát beszéljen a P. Provinciálissal, minthogy szerintem ez igen jelentős feladat. – Úgy gondolom, hogy fr. Gio.-nak hamarosan Palermóba kell mennie a vakáció folyamán atyjának bizonyos dolgában, ügyében, ebben az ügyben is írok a P. Provinciálisnak, rábízom ezt az ügyet. – Értesítsen arról, hogy a Cungitól ajánlott könyvek eladása hogy sikerült? Úgy hiszem, hogy Genovából ide jön fr. Francesco, így aztán majd tudok valakit küldeni fr. Gio di S. Stefano helyére. – Fr. Alessióban igen jó felkészültségű és jó szellemű-lelkű embert vesztettünk el, bár az Úr küldene nekünk helyette egy ilyen hasonló gondolkodású, szándékainknak megfelelő embert. – Örülök annak, hogy elegendő szobával rendelkeznek, ami idővel mind szükséges lesz, de legyenek rajta, hogy amennyire csak lehetséges, oldják meg úgy a lakás elrendezést, hogy mentesek legyenek a szomszédok minden zavaró körülményeitől. – Hogy Nápolyban a fratellók biritumot viseljenek, nincsen ellene kifogásom, de legyenek alázatosak és nem pedig kevélyek, gőgösek, mert ha meg nem javulnak, nem maradnak el a szükséges mortifikációk, tanuljanak alázatosságot, merítsenek ebből alázatos lelkületet, mert az alázatosság húzza a szerzetest a tökéletesség felé és ezen az úton a Paradicsom felé, amiként a kevélység a szerzetest húzza a lazaság felé és végül a pokolba, amiért is értesítsen engem, hogy mit tapasztal ebben a kérdésben, hogy kellő időben segítségére lehessek. – Üzentem Frascatiba, hogy másolják le nekem az indulgenciák Brévéjét, és fr. Giacomo lemásolta nagy papírlapra az eredeti nagyságban és azt elküldte, nem kell fizetni a postát. – Aniello Longobardóval elég fájdalmas esemény történt, amint a mellékelt leveléből majd olvashatja, amit nekem a capitoliumi fogságból írt. Segített írni Sig. Cosimo Vannini, a mi Urunk, a Pápa alamizsnamesterének a számlákat, a mi noviciátusunknál, ahova járni szokott elég gyakran az említett Sig. Cosimo, ő elvitt, vagy talált 33 arany scudit, amit más nem vett észre, nehogy elköltse száz meg ezer dologra, haszontalanságra, magához vette a 33 arany scudit, levetette a ruhát, nem aludt, Nápolyba akart menni, hogy kispap lehessen. Én adtam neki bizonyságlevelet, amit szokás adni és három-négy scudit az Útra, semmit sem tudván az említett scudikról és ő ahelyett, hogy Nápolyba ment volna, a Minerva melletti Messe Ugo kereskedésébe ment és ott volt hat hónapig, és úgy gondolom, hogy nyereséggel, haszonnal dolgoztak és amikor elfogyott a pénz, mivelhogy hat scudit fizetett havonként, kezdte felhasználni, értékesíteni társának dolgait és így kezdet eltüntetni ezüst kanalakat, villákat, két-három inget, egy téli szövetruhát, négy lepedőt, mindezeket el akarta adnia zsibpiacon és akkor elkapták a rendőrök és a Campidoglióba vitték, kétszer is kihallgatták és nem volt egyező a vallomás, főként pedig amikor szembesítették a kereskedés gazdájával és egy másik fiatal emberrel, meg akarták bilincselni, ezen a napon írt nekem az említett Aniello, zárt levelet és én azonnal a bíróságra siettem és a szenátushoz, annyit megtettek nekem hogy az eljárást felfüggesztették, azt mondotta, hogy mindent jóvá tesz a maga részéről, ilyen formán szóltam és is, hogy Atyjának a válaszáig halasszák el a dolgot, azért hát most legyen rajta, hogy megtalálja atyját és küldje a 12 vagy 14 scudit, akár személyes postával, akár levélben, ami kárt okozott a kereskedőnek és akkor kiszabadul és gondom lesz rá, hogy hazamenjen, nehogy a büntetés érvényesüljön rajta, vagy még valami más rosszabb ne történjék vele, a 3 arany scudiról nincs szó, vagy mert az alamizsnás nem tud róla, vagy azt mutatja, mintha nem tudna róla, de az biztos, ha az ügy kínzásra került volna, mint ahogyan már-már kilátásban volt, biztos, hogy gályarabságra került volna. Mindezt azért írtam meg, hogy Atyaságod beszéljen az atyjával, hogy mindent jóvátehessen, de minderről Atyaságod ne beszéljen, hogy az ottaniak meg ne tudják ezt az esetet, hogy az illető nyugodtan visszamehessen és hogy szerzetes lehessen és egész biztosan fog találni szerzetet, ahol felveszik őt klerikus novíciusnak, más nem lévén, várom a feleletet, hogy megnyugtathassuk a kereskedőt, mivelhogy irántam való megbecsülésből, szeretetből mindnyájan várnak. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1629. szept. 8.)
Rendelkezés abban az értelemben, hogy a Korporálékról, miseingekről és a karingekről le kell venni a csipkés szegélyt. – A Generális Atyának hozzám írt, 1629. szept. 8-án kelt levelében a következők vannak: „Ami pedig a korporálék csipkés szegélyét illeti, amiként írtam Atyaságodnak, elrendeltem, hogy azokat fejtsék le és alkalmazzák azokat, amelyekből mintát küldtem Atyaságodnak egy levélben, igen sok kanavászont rendeltem és így átalakítva a korporálékat, át kell alakítani a miseingeket és a karingeket is. A Provinciában ezt Atyaságod egyöntetűen rendelje el, a határozathoz való igazodásnak a kedvéért, amit az egyetemes káptalanon határoztak el.” – (1629. szept. 8.)
„Küldjük a gyertyát a legény révén, ha ő nem jött volna, hogy elviszi, akkor egész éven át itt várt volna, mivel nem találtunk volna senkit sem, aki elvitte volna, vásároltam egy pár cipőt is, az az észrevételem, hogy a Frascati házból soha senki nem jön, hogy valamit elintézzen a római házzal. – A sekrestyés révén érdeklődtem, hogy mibe kerülne egy fekete kapula anyaga, azt mondja, hogy egy mértékegység 13 vagy 14 giuliba kerül és minthogy három mértékegységnyire van szükség, így nem kerül egy denárba: – Már tegnap vártam P. Giuseppét fogadalomtételre három- négy társával, akik itt vannak, de nem jött és így nem lett semmi a fogadalomtételből, ha délelőtt érkezne, akkor még ebéd után le lehetne tenni, hozhatna magával néhány scudit, mert nem tudják ott, hogy milyen szegénységben vagyunk, csak Isten tudja, hogyan is állunk mi itt, oda érkezik mro Antonio és talán nem is tud dolgozni, mert nem gondoskodtak építőanyagról, építsék az iskola falait, az út felőli oldalon és a másik oldalon, de úgy legyen, ahogyan elrendelem, hogy mit kell tenni. Ajánlom a kikölcsönzött cserepek beszerzését. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. szept. 9.)
„Sig. Odoardo azt üzente, hogy volna küldeni való levele, de mindezideig nem küldte hozzánk, azt gondolom, hogy más úton-módon küldte el. Várom a választ a segoviai kanonok számára, aki többször is írt nekem, hogy késztessem már önt válaszra, legalább annyit írjon neki, hogy egészséges vagyok. – Két napja érkezett az új hír, hogy Boldunak segítségére volt a bredai kormányzó, aki 25 ezer harcossal ment, hogy egyesüljön Conde Enricóval és hallom, hogy Boldu megszállássásában nem voltak többen, mint nyolcezren, hollandi katonák és hogy az említett Conde Enrico ellen támadtak, megpróbálták, hogy lövészárokkal megerősítsék magukat, végül is legyőzték őket és elfoglalták Boldut, az értesítés egyenesen Marchese Spinolához jött Milánóba és ő értesített Genovát és Genovából jött hozzánk a hír szombat este, engedje meg az Úr, hogy mindez igaz legyen, aminek igen nagy jelentősége lenne és az eretnek hollandusok elvesztették, amit raboltak a flottán az ő hasznuk nélkül. – Itt még mindig elég sok beteg van és sokan halnak meg főképpen az egyszerű nép közül. Az Úr áldjon bennünket mindig.” – (Róma, 1629. szept. 10.)
„A segoviai kanonoknak írt levél a legjobbkor érkezett, éppen akkor készült indulni a futár Spanyolországba, ilyenformán levele hamarosan meg fog érkezni, nem különben, ha akarna írni másolatot, egy másik futár által sokkal biztosabb lennek, mivelhogy néhanapján Franciaországba meg szokták akadályozni a futárt. – Ami pedig a Boldunál nyújtott segítséget illeti, itt igen különbözőképpen ítélik meg, de különböző forrásokból érkezett híradások megerősítik, még a Velence részéről is, akik rendszerint nem szoktak együtt érezni a spanyolokkal. – Ami pedig a Massa di Carrara-beli ifjút illeti, azt mondják nekem, hogy az illetőt igen jól ismeri P. Giuseppe di S. Gabriel, azt mondtam neki, hogy beszélni fogok az említett Atyával és majd úgy fogok viselkedni, amilyen tanáccsal fog ő nekem szolgálni. Ami pedig fr. Paolót illeti, aki nem akart Poliban maradni, én nem akartam büntetni engedetlensége miatt, ahogy megérdemelte volna, most az Isten bünteti, mortifikálja, ha türelmesen viseli el az Isten kezéből a mortifikációt, mint sajátságos jótéteményt, akkor nagy érdemül szolgál neki. – Amennyiben a Sig. Vicario jönne, ne mulassza el neki megmutatni házunkat, ahol szolgálatára lehetünk, mintha a sajátjában lenne. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat.” – (Róma, 1629. szept. 12.)
„Ahogy elküldtem a levelet a személyes posta által, egy bizonyos Síri hozott nekem tizenegy arany scudit a nyomtatványokért, és tizenegy giuliót, hogy juttassuk el Abbate Accorrensének és a Sig. Claudio de Napoli azt mondta nekem, hogy hasonló Indulgenciák a Kongregációk vagy Társulatok számára két ducátba kerülnek, ezért legyen ez értesítésül más alkalomra, mivelhogy a küldöncöknek nincs más foglalkozásuk, mint ez a feladat, azért mindjárt megadom, amit jónak látok. – A fananói háznak egyik nagy jótevője írja nekem, hogy szerezzen információt Nápolyban a postamester házában, hogy van-e ott egy 18 éves ifjú, akit Piero di Rovo Gorinak hívnak, akit az elmúlt karácsonykor odahívott atyai nagybátyja egy bizonyos Alessandro Gori nevű ember és a postamester házában adnak valami új híradást róla és ha megtalálja, mondja meg neki, hogy az ifjúnak az édesanyja kéri mindkettőjüket, hogy írjanak neki, mivelhogy a szegény édesanya már egészen kétségbe van esve és ha netán küldenének levelet, én el fogom küldeni Fananóba, amelytől csak néhány km-nyi távolságban van Cotigliano, ahonnét nekem ezt írták, ezért tehát nézzen körül szorgalmasan és értesítsen engem, ezeket akartam a jelen soraimban megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1629. szept. 13.)
„Írtam, hogy küldjék Rómába fr. Lutiót, hogy informálhassa a Monsignorét, hogy számot adhasson sáfárkodásáról, ha az ott levő mesterek alkalmasak, hogy befejezzék az építkezést, ami részleten éppen dolgoznak, Atyaságod pedig küldje el az összes nyugtákat a kezdettől fogva kapott pénzről, úgy tudom, hogy 200 scudit kaptak Genova útján és még Savonából is, hogy lássa a Monsignore, hogy mennyit kaptak a mesterek és még mennyi a tartozás nekik. Fr. Lutio küldött ide valami elszámolásfélét 78 doppiéről, 41 forintról és 8 giulióról. ezekről azt írja, hogy ezekből azt fizette ki, ami a Monsignore vállalkozása volt, 1342 forint és 6 giulio és azonfelül azt mondja, hogy adott vagy fizetett a mestereknek különböző alkalmakkor körülbelül 2600 forintot és ez mind együttvéve összesen 78 doppia és 41 forint. És most, hogy nincs ott fr. Lutio, nagy gondjuk legyen arra, hogy minden munka nyugodtan és hűségesen folytatódjék és a Monsignore pénzéből semmi másra ne fordítsanak semmit sem, hanem csak az építkezésre. – Hamarosan ott lesz majd egy klerikus, aki fiatal ugyan, de azért igen értelmes és jártas mind a versben, mind a prózában és ő fogja vezetni az első iskolát és remélhetőleg majd jönnek Cairóból és a környékbeli helyekről, hogy hallgassák őt, mert remélem, hogy szorgalmasan fogja ellátni megbízatását, ahogy ez kötelessége is neki és így P. Diomedének lesz ideje, hogy tanulmányozza a „casus coscientiae”-ket és néha-néha prédikáljon a templomban. Írja meg, hogy körülbelül mennyi lesz a kiadás a templom belsejének a rendezésével kapcsolatban, azaz belülről bevakolni, az oltárok, az ablakok, ha éppenséggel nem túlságosan nagy összegek, szorgalmazzák, hogy a Monsignore vállalja ezeket a költségeket és ha már kifogynának az időből, minthogy közeledik a téli idő, hagyhatjuk a befejezést a következő nyárra. – Legyenek rajta, mindnyájan a házban, hogy legyenek egyek a szent szeretetben, és akkor nagyobb tökéletességgel végezhetik az Úr szent szolgálatát. Még arról is szeretnék bizonyos lenni, hogy a fr. Lutio által használt szerszámokat saját kezűleg átvették-e megőrzésre, vagy ő maga visszaszármaztatta-e a rendeltetési helyére, ezeket akartam a jelen levelemben megírni. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1629. szept. 14.) – „Írjon afelől, hogyan van fr. Thomaso delle Mallare és olyan állapotban van-e, hogy útra kelhet, mert ismételten sürget engem, hogy rendeljem Rómába.”
„Ahogyan Atyaságod kérte, imádkozunk Sig. Gio. M.a Parentéért, hogy az Úr adja neki vissza régi jó egészségét, Atyaságod szorgalmasan teljesítse a szeretetszolgálatot a betegek iránt, kérje az Urat a noviciátusi betegeinkért és fr. Gio. Thomasóért, akit Rómába akarok rendelni az Úr segítségével nyolc-tíz nap múlva, akinek olyan baja, betegsége van, hogy Narniban nem találnak rá orvosságot. Figyelmébe ajánlom fr. Sebastianót, aki fr. Ottaviano helyébe kerül oda, és ne engedjék, hogy bárkivel is érintkezzék, hogy bárkit is látogasson, nem fog jó példával szolgálni. – Legyenek segítségére fr. Giacomónak, hogy hat-hét somarellóval, vagy lóval hozzák Narniból a hagymát, Frascatiból indulnak vasárnap ebéd után, hogy hétfő délelőtt itt lehessenek, az említett fr. Giacomo holnap, szombaton este ott lesz. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1629. szept. 14.)
„Ami a Kollégiumot illeti, legyenek nyugodtak, hogy hamarosan meg fog nyílni, legalábbis tíz, tizenkettő részére, ennélfogva a gabonára szükség van a Kollégiumban, ilyenformán lehet felelni, válaszolni az érdeklődőknek és ebben a dologban ne engedje magát egykönnyen eltéríteni. – Ami pedig Sig. Martinellit illeti, ha nem akarja nekünk megküldeni az írást, megcsináljuk nélküle, szeretném a hagyományozott javakról szóló dekrétum másolatát, amit már annyiszor kértem. Érdeklődni fogok a Kollégium gabona igénylését illetőleg, és a készletről, hogy a mi a teendő és minél hamarabb felelni, válaszolni fogok. A gyümölcstermést illetőleg majd még jelzem, hogyan lesz jobb a miheztartás végett, mert a Rota nagyon elhúzza a dolgokat. – Amint írtam, küldje meg nekem a számlákat a múltról a munkások munkások névsorával, és ami még tisztán hátra van eladásra. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. szept. 15.) – „Írja meg nekem az ön elgondolását, hogy mi lenne jobb, hogy itt tartsuk-e a lovakat a római mezőkön, Genzanóban, fr. Arcangelo testvérénél, vagy Sig. Maniliónál Frascatiban vagy másnál, vagy tartsuk-e ott és lássuk, hogy mennyibe kerülne ott a tartás. Írja meg még azt is, hogy van Sig. Hippolito és hogy meg van-e elégedve a galambház lépcsőjével, létrájával?”
„Írtam Sig. Biaso jószágigazgatónak, hogyha Rómába jön október közepe táján, a házra való tekintettel, ahol valamikor lakott, most úgy látom, hogy ezek az urak kezdik egy kissé a Collegio Nazarenót felkarolni, ha majd Rómába érkezik, tárgyalni fogunk a S. Biaso ereklyéket illetőleg. Nézze meg szorgalmasan a helyet, amelyről ír nekem, a noviciátus számára, a Madonna dei Miracolinál. – Ami azt az ifjút illeti, úgy látom, hogy a saját szeszélye, önfejűsége és amit meg fog bánni, hogy azt az ajándékozást tette, jobban örülnék annak, ha alkalmilag ajándékozott volna valamit és visszatéríthettük volna neki és levonhattunk volna valamit az ő terhére a tartásdíjként, nagyon kellemetlen lenne az elmenetele. – Két öreg, hetven évnél idősebb jött hozzám, az egyik csak havi hozzájárulást ajánlott fel és halála után mindent, amivel rendelkezik, ami több, mint amit az ifjú ajánlott, és mégsem akartam elfogadni, nem akartam hasonló szolgálatokkal terhelni a mieinket és meg vagyok elégedve, hogy ott tehermentesítettük a házat a Complateari uraktól. – A Tagliaferro ügyben fontosnak tartom, hogy először tisztázzuk azt, hogy mi hasznot hoz, ha a hagyatékokat kiegyenlítettük, én nagyon kételkedem abban, hogy azok után még beleegyezik az elöljáróság, hogy a maradékból nekünk iskolát építsenek, miután az említett elöljáróság jogot szerzett a maradékhoz. De remélem, hogy az Úr fog gondoskodni más módon, mondasson minden nap egy Üdvözlégy Máriát a kicsikkel és az olvasási iskolába járókkal erre a szándékra. – Ami azt a pap-novíciust illeti, nagyon jól tette, hogy elküldte. A P. Provinciális azonban azt írja nekem, hogy az illető azonnal sírásra fakadt, és lábai elé borulva kérte Isten szerelmére, hogy öltöztessék be, ő vissza akar térni és megígérte, hogy a jövőben engedelmesebb lesz és én azt írtam, hogy mielőtt ezt megtennék, küldjük el, vagy küldjék hozzám, hogy minden szempontból szemügyre vehessük. – Ami P. Arcangelót illeti Genzanóból, azt írták nekem, hogy igen szükséges, hogy rendezzék az ő hátramaradt dolgait, ezért fontos, hogy ő hazamenjen, így írtam a P. Provinciálisnak, aki az én megbízásomból két hónapot adjon neki ezen ügyek elintézésére, és ennek végeztével térjen vissza Nápolyba és eközben helyette szolgálhat a másik áldozópap és Atyaságod pedig legyen mindenben a segítségére, amit csak tehet, mivelhogy nekem azt írják, hogy a szükség, a fontosság olyan nagy, hogy P. Arcangelónak feltétlenül el kell mennie Genzanóba. – Ami Abbate Accorrense ügyének elintézését illeti, ha egyszer már tárgyaltak vele, akkor szükséges, hogy tegyenek eleget neki, ő azt mondja, hogy a három ügy elintézése tizenöt arany scudiba került, ami a nyomtatványokat illeti, nem illő, hogy vitatkozzanak vele, helyesebb lett volna először azt megtudni, hogy mibe kerül az ügyek elintézése, csak azután kezdeni vele a megbízást az ügyek elintézésére. – Én nem kaptam semmiféle mellékelten küldött levelet, amint írja, az említett dénárokat illetőleg, de azt megérdeklődtem, hogy a pénz nápolyi pénzértékben legyen-e, azt felelte nekem, hogy arany értékben kéri, ha nekem írnak, legyen rajta, kérjék őt, hogy legyen udvarias, ugyanazt teszem én is. – A személyes postával elküldtem a frascati Társulat Brévéinek a másolatát, hogy azokról ott készítsenek egy-egy megfelelő másolatot, aztán majd én elintézem, ami elintézendő dolog adódik. – Sohasem írt nekem arról, hogy meggyőződött-e arról, hogy az a két novícius, akikről azt írtam, hogy menjenek át más szerzetbe, főként az egyiket nem érdemes a szerzetben tartani. Én azt gondolom, hogy másik kettőt is el kell küldeni, az egyik, mert folyton betegeskedik és mindig csak mint lábadozó akar élni, ár nyolc hónapja így tart, nem lesz egészséges szerzetes abból, úgy tudom, hogy a másik Norciában volt, eléggé szeszélyes és engedetlen. – A mi betegeink a noviciátusban, Istennek legyen hála, elég jól vannak, csak egynek súlyosabb még az állapota, aki az elmúlt áprilisban öltözött be, értelmes ember és igen jártas mind a versben, mind a prózában, imádkozzanak érte ott is. – Itt a postatisztviselők aggodalmaskodnak, hogy az én címem alatt sok levél jön Rómába mások számára, ezért úgy rendelkezem a jövőre, hogyha küldenek nekem levelet, csak egy vagy két levelet tegyenek a postámba. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. szept. 15.) – „Várom a somarellót fr. Marc' Antonióval és egy másik társával és én innét küldök más kettőt.”
„A macronita halála és fr. Paolo betegsége Istentől rendelt, megengedett dolgok, mindezeket úgy kell fogadnunk, hogy lesújtottság nélkül fogadjuk el abból a kézből és imádkozunk értük, fr. Paolóval tegyen meg mindent, amit csak megtehet, de aggódom, hogy nem követi-e fr. Gio Todescót, aki Moriconéban halt meg csütörtökön késő este, végezzék el érte a szokásos suffragiumokat. Ami pedig fr. Giacomót illeti, ha majd visszatér, meglátjuk, hogy jó lesz-e oda küldeni, minthogy fr. Angelo Francescónak Genovába kell mennie néhány nap múlva néhány társával. – Adtam néhány képet fr. Gio-nak a keresztény tanításra. Mondja meg fr. Francescónak, hogy ne kiabáljon annyira ott az állványok tetején, nagyon rosszul hat, hogy annyira kiabálva kéri a téglát, a meszet, a maltert, hogy még a civil kőműves mesterek sem kiabálnak annyira, jobb szeretném, ha nem is dolgozna ott, ha nem javul meg, nehogy a mieink botránkoztassák a világiakat és ha az Isten engedi, a héten ott leszek és kérem, hogy áldja meg mindnyájukat. A hollandi hírek kedvezők az eretnekek szempontjából, vagy térítené meg őket az Isten, vagy zabolázná meg őket.” – (Róma, 1629. szept. 16.)
„Amikor úgy alakul, hogy P. Arcangelónak távol kell lennie a háztól, Atyaságod felbonthatja az ő leveleit, elolvashatja, hogy nem olyas valami e, amit sürgősen el kellene intézni. – Ami pedig a gabonavásárlást illeti, majd a következő alkalommal fogok felelni, írja meg nekem Atyaságod, hogy a jelenben milyen áron adják és mennyiért a hatóság, ha pedig úgy látja jónak, hogy vár, akkor vásároljon majd később. Ami a lóállományt illeti, tárgyalja meg az együttesben, ha alkalmasabbnak látszik, akkor vagy adják el, vagy tartsák meg és hogy hol, majd válaszolok, és ha majd befejeződik a szüret meglátom, hogy iderendeljem fr. Arcangelót. Mindezideig nem küldte el a javakról szóló dekrétumot, tehát minél előbb, hogy tudjak fizetni, hogy ne kelljen tovább várakoznia, küldje minél előbb. Ezeket akartam írni jelen levelemben, most már későre jár az idő. Az Úr áldja mindnyájukat mindig.” (Róma, 1629. szept. 19.)
„Narniból írják, hogy fr. Gio. Thomaso néhány nap óta igen rosszul van, azt írtam, ha lehetséges, kocsin vagy más alkalmatossággal hozzák Rómába, de aggódom, hogy nem merik vállalni a szállítást, a jó Isten látja, hogy mennyit szenvedek emiatt a betegség miatt, ahogy idejöttek és oda ő és társa, sohasem voltak jól egy percig sem, és az ő társa, aki pedig erősebb volt, meghalt, nagy aggodalommal vagyok ez iránt is, imádkoztassák érte a kicsiny iskolás gyermekeket, elhatároztam, hogy P. Lucát küldöm helyébe Narniba, akiről azt tudom, hogy nyugodt ember. – Nem tudom, hogy mi az oka annak, hogy abban a házban olyan igen kevés alamizsna jön össze, talán azért van ez így, mert nem végzik olyan szorgalommal a tanítást, az iskolai munkát, amilyennel kellene. – Ma reggel fr. Francisco belázasodott, váltóláz gyötri, az Úr az ő megfenyítésére küldte ezt. – Az a Bargából való ifjú, úgy látom, hogy sok dologra alkalmas, P. Giuseppe della Scala igen jó információt adott nekem róla, azon gondolkozom, hogy néhány nap múlva beöltöztetem, majd az építkezéseknél egy kissé segíteni fog. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. szept. 20.)
„Megmutattam Atyaságod levelét Mons. Castellaninak, aki nagyon örült annak, hogy az építkezés igen jó stádiumban van és hogy olyan tetszetős formában van, nagyon kifogásolta, hogy a kereskedők ott Genovában nem feletek meg a mi fizetési kötelezettségünknek a 200 scudival, kellő időben, a mi szept. első napjaira volt megállapítva, és mivelhogy ma ünnep van és a bankok zárva vannak, nem lehet küldeni a váltót, de küldöm azonnal, mihelyt csak lehet, a legelső postával az Úr segítségével, úgy gondolom, hogy rendelkezni fog, hogy készítsék el a templom kövezetét is, amely nem téglakövezet lesz, mint az ottani plébániatemplomban, közönséges téglalapokkal borítva, hanem erről is fog részletesen intézkedni. Legyenek rajta, hogy a boltozat készüljön el teljesen minden gonddal, tisztességgel, a párkányok, a tartóoszlopok, a fél tartóoszlopok, amelyen a párkányok nyugszanak, amelyeket úgy készítsék el, nehogy idővel leváljanak a falról. – Mennyi német volt a Rocca Vignale erődtoronyban? Úgy gondolom, hogy az nem lehetett valami rendkívül magas, erős torony, hanem csak olyan közönséges, amelyben csak kevesen fértek be, mondják, hogy annyi francia jött, hogy mind lerombolták a szegényes falvakat, amerre vonultak, és azt elfoglalva vagy foglyok lettek vagy meghaltak, akik benne voltak. – Ha fr. Lutio elintézi dolgait, ügyeit, jöjjön Rómába, aminek a Mons. örülni fog. Még mindig remélem, hogy P. Diomede jóvátesz mindent hamarosan. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. szept. 21.)
„Azt hallom, hogy egyes papok Anconában és Nocerában iskolákat nyitnak „Kegyes Iskolák” elnevezés alatt, érdemleges jelentést várok, ami legyen megbízható, mert azon gondolkozom, hogy emiatt kieszközlök egy Brévét, nem azért, hogy megakadályozzam az iskolák megnyitását, hanem csak azt akarom, hogy változtassák meg a „Scuole Pie” elnevezést más elnevezésre, erről nekem adjon minél hamarabb jelentést, mert sokkal súlyosabb dologról van itt szó, mintsem egyesek gondolják. – Hogy Campiba embereket küldjünk, szívesen küldenék, ha alkalmas lakásrészlet állna rendelkezésünkre, ezért hát írtam nekik, hogy legalább egy épületrészletet hozzanak minél előbb rendbe, hogy aztán növendékeket vehessenek fel és öltöztethessenek be novíciusokat, akiket aztán majd a nápolyi noviciátusba küldhetnek, ilyen értelemben tárgyaljon a Sig. Reggentével, aki mint nekem írják, 900 scudi alamizsnát adott, aminek egy nagy része a Porta Realei házé lett, amihez hasonlót sohasem cselekedtek meg a Bisignanóbeliek. – Elrendelem, hogy P. Arcangelo térjen vissza, hogy én mehetnék személyesen és hogy Firenzébe menjek, hogy tárgyaljak az ottaniakkal iskolaalapításról, elveszett idő, mert ott vannak a Fiamelli-féle iskola és a jezsuita atyák, néhány világi pap áll szolgálatukra és amint jelezték nekem, az iskolák titulusa: Scuole Pie. – A P. Provinciálisnak megírtam, hogy az iskolákat illetőleg ne várjon ezentúl segítséget Rómától, hogy ott gondoskodjanak arról, hogy alkalmas egyéneket tudjanak beállítani munkába szükségleteik szerint, nem akarom ezentúl Rómától elvonni a munkaerőket, hogy segítséget adjak máshova, ezért minden ház gondoskodjék a maga szükségleteiről és a provinciáról maga a provincia. – A narni P. Stefano di S. Pietro halála után súlyosan megbetegedett fr. Thomaso, aki az első iskolát vezette és igen nagy szorgalommal foglalkozott a növendékeivel, és ha ez is meg találna halni, elveszítenénk egyik legjobb tanerőnket, aki kiváló eredménnyel tanította a humanákat és egyúttal az erényeket is, imádkoztasson érte ott is, hogy az Úr tartsa meg még őt nekünk. Moriconéban meghalt fr. Gio, a német, azt írják felőle, hogy a szentek halálával halt meg. P. Gio Domenicóval kapcsolatban maga írt nekem egy nagy aggálya felől, én adtam neki gyógyszert, orvosságot bajára, magán penitenciát, amit küldök (zárt levélben) a P. Provinciális levelében, de ha ebben sem nyugszik meg, akkor majd más módot fogok keresni. – Örülök annak, hogy két atya, Carlo és Gio. Battista megkapták a gyóntatási engedélyt, azért tehát szorgalmazza, hogy gyakorolják magukat a „casus conscientiae”-ben, hogy nagy gyakorlatuk legyen benne és felebarátjainak segítségére lehessenek. – Írni fogok a P. Provinciálisnak, hogy nagy gondja legyen arra, hogy a Duchesca házat, mint a legnépesebb házat, mindig a legjobb erők szolgálják, azt hiszem, hogy meg is fogja tenni, ha már nem is én küldök oda embereket, aki ott szolgálatot teljesítsen, nehogy visszaesés legyen, ami olyan könnyen megtörténhetne, nagyon óhajtom, hogy az a ház jó erőkkel legyen ellátva, nem csak azért, mert magam fáradtam annak alapításán személyesen s mint ilyen első, hanem azért is, mert igen látogatott, népes iskola és ott van, ahol a legnagyobb a szegénység, ahol igen sok a szegény, akikkel pedig Intézményünk rendeltetése szerint foglalkoznunk kell és segítenünk kell minden erőnkkel. Azt is megírom neki, hogy személyesen látogassa meg azt a házat, néha misét mondjon ott és szentbeszédet. – Várom az alkalmat, hogy kérhessem a reformáltak noviciátusát. – Az írás és a számolási iskolához talán tudok küldeni valakit mint mestert, aki majd nagyon megfelel a mi elgondolásunknak. – Aniello Longobardo esetével kapcsolatban is van észrevételem, írnivalóm, valóságos csoda volt, hogy pont azon a napon mentem, amikor oda mentem, mert már azon voltak, hogy bilincsbe tegyék, vagy legalábbis, hogy gályarabságba küldjék tíz évre és mivelhogy ms Ugo üzletéből ketten is jöttek tanúskodni, nem tagadhatott semmit sem, egész véletlenül jött a dolog, hogy a szenátor Norcia kormányzója volt és onnét ismerte a piaristákat és azt mondotta, hogy irántam való szeretetből tekintett el ettől a tervtől, azzal büntették, hogy száműzték Rómából és a környékéből, „ad beneplanitum”, öt évre terjedő gályarabságra (ha visszatérne) és megértetté vele, ha én kegyelmet kérek számára, akkor elengedik a büntetést. Én azt hiszem, hogy pénzsegéllyel támogatva vissza fog térni Nápolyba, meghagyom neki, hogy keresse fel Atyaságodat és tartsa ott, míg értesíti atyját és beszéljék meg, hogy vagy a kapucinusokhoz vagy más szerzetbe lépjen be, nehogy megint valahogyan kedve legyen a veszedelmes játékhoz, aztán még ennél is valami rosszabb érje a Campidoglión. – Ma délelőtt házunkba hívtam ebédre és minél előbb útnak indítom. Azt a pap-novíciust illetőleg írtam a P. Provinciálisnak és úgy gondolom, hogy ide fogja küldeni fr. Marc' Antonióval együtt, írjon nekem afelől, hogy P. Melchior mire vár a Porta Realéban? – Itt még mindig sok a beteg és sokan halnak meg, úgyhogy Rómán kívül azt mondják, hogy valóságos pestis van ott. – A carcarei fr. Gio Francesco jobban van, valamint a nápolyi Gio. Francesco, amint jobban lesz, elküldöm oda a szülőföld levegőjére, de ha nem foglalkozik a humán tanulmányokkal, nem lesz jó. Az Úr áldja mindig.” – (Róma, 1629. szept. 22.) – „Mondja meg fr. Pietro Antonio di Gorzegnónak, hogy társa, Camillo, aki jelenleg Narniban van, hetenként meglep engem verses és prózai munkáival, hasonlóképpen Agostino Fei, akit Bianchinónak mondanak és ő semmi jelét sem adja előrehaladásának, munkájának. A Porta Nuovába küldött levél fr. Matthiaé, atyjának küldi, adja át személyesen, vagy küldesse el valakivel.”
„Nagyon sajnálom Sig. Quintio elhunytát, gondoskodni fogok arról, hogy minél előbb értesítsem az övéit. Levélvivőnket Franciaországba küldik egyházi ruhákért egy fratello számára, aki oda megy és ezeket elfelejtette. – Figyelemmel legyen arra, hogy a tartóoszlopokat, legalábbis félmagasságig kőből építsék, aztán csak téglából, csak így fogja megbírni, hordozni a boltozatot, értesítsenek, hogy mennyire vannak az ívek, hamarosan ott leszek. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1629. szept. 22.)
„Olvastam levelét, értesültem nagy elfoglaltságáról, én önt a P. Provinciális mellé rendelem, hogy segítségére legyen, jól lehet, hogy az emberekben való hiány sokan túl vannak terhelve munkával, hogy szint dupla munkát végeznek mindig, míg nem lesznek más alkalmas egyének, hogy segítsenek könnyíteni a munkán. Én mindezideig csak magam végeztem a munkákat, nem volt segítőtársam a levelek megírásához, nem bírom sokáig, hogy saját kezűleg írjam a dolgokat, remélem, hogy hamarosan lesz segítségem, aki könnyíteni fog nagy elfoglaltságomon, imádságban kérjük az Urat, hogy adjon erőt, egészséget, hogy minden fáradozást Iránta való szeretetből készségesen vállaljunk, aki minden bizonnyal könnyűvé teszi az ő igáját és áldani fog bennünket mindenkor.” – (Róma, 1629. szept. 22.)
„Atyaságod tartsa magánál a levél vivőjét, Aniello Longobardót, aki majd elmeséli majd az eseményeket és Atyaságodnak legyen arra gondja egy Atyával, hogy segítse, hogy beléphessen egy szerzetbe, ne maradjon a világban, én minden jót kívánok neki és ő megismerhette, hogy mindent megtettem érte, amikor érdekében annyiszor elmentem a Campidoglióba, ezért hát Atyaságod adjon meg neki minden segítséget, hogy szerzetes lehessen. Csak ezt akartam jelen levelemben megírni.” – (Róma, 1629. szept. 23.)
„Nápolyba érkezik fr. Thomaso di S. Domenico fr. Aniello Longobardóval, nem adtam neki útitársat rendi öltözetben, minthogy nincs itthon, akinek vele kellett volna mennie. Majd legközelebb írok, de ha közben el is végezte volna a noviciátust, ne tegye le a fogadalmat, míg újabb intézkedést nem kap tőlem, nem fizettem meg a hajószállítási díjat, 12 giulio, majd ott rendezzék. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1629. szept. 23.) – Egy szerzetes testvére azt mondja, hogy elsőmiséjét okt. első vasárnapján mondja és ott szándékozik mondani.”
„Elfelejtettem elküldeni fr. Ottaviano levelét atyjának. Azt mondják, hogy Sig. Quintio fia Narniban tartózkodik. – Ami a falrakást illeti, amelyik az úttest felé van, ne legyen magasabb négy tenyérnyinél tudtom nélkül, mert ott kell kezdeni az ablakok beépítését és nehogy hiba legyen, alkalmazkodjanak az én előírásomhoz, az udvar felőli fal, ahol szintén ablakok lesznek, de nem olyan módon mint az úttest felőli falakban és belülről, a folyosón lesznek az ablakoknak megfelelő ajtók. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. szept. 23.)
„Egy nemes gondolkozású ember öt libra gyertyát hozott a frascati Madonna tiszteletére és ha ott most kaptak volna alamizsnát pénzben, vásárolhattak volna tíz, legalábbis kilencet, de most elégedjenek meg az öttel, mivelhogy ennyit hoztak és nem többet. – A hiányos felszerelésű spanyolok engedték magukat becsapni és elfoglalták tőlük Vessel városát egy ostoba hadicselfogással kinyittatták a város kapuját éjjel azzal a mentegetőzéssel, hogy be akar jönni... egy sebesült, hogy a Város a Conde di Bergh gyakorlótere lehessen és hogy állandó készlettel rendelkezhessék, őrizni kellett volna dupla őrséggel és nagy éberséggel. Végeredményben nagy veszteség történt ott és ami még rosszabb, hogy nem tudnak segélyt biztosítani Bolducnak, és el van zárva az előrehaladást Hollandiában, amit pedig már megkezdtek. Az Úr áldja mindnyájukat.” - (Róma, 1629. szept. 25.) – „Október elsejére szeretnék Poliba menni, öt napig fogok ott tartózkodni a jó Isten segítségével, hamarabb nem lehet ott, mert az építkezésben csak addig lesznek meg a megkívánt részletek.”
„A jelenlegi postával csak azt akarom írni, hogy a Collegio Nazarenóban kezdjünk legalább hat növendéket, aztán gondoskodni kell a felszerelésről, asztalterítők, evőeszközök, ezek vannak most tervbe véve, aztán lepedőkre is kell gondolni és sok minden más dologra úgyhogy én azt gondolom, hogy a hónapi kiadások összege eléri, sőt talán meg is haladja a kétszáz scudit, a többiről majd tárgyalunk és remélem, hogy jó eredménnyel. – Martinelli-féle írásokkal kapcsolatban, ne törődjék vele többet, majd intézkedünk anélkül, szeretném már a dekrétum másolatát, amit annyiszor kértem. Írja meg nekem, hogy igaz-e, hogy a folyó nagyon megáradt és hogy károkat okozott a városban az áradás, vagy egyes részeiben, mikor szűnik meg az Úr látogatása, nagyon sok szóbeszéd hallatszik fr. Arcangelo felől. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. szept. 26.)
„Azt írja, hogy listát, elszámolást küldött az építkezéssel kapcsolatos dolgokról, nem találtam, valószínűleg ott maradt Genovában a P. Provinciálisnál, már pedig itt igen kívánatos, hogy mennyit kapott és mennyi a hátralék a mesterembereknek és egyéb hitelezőknek, mindez Mons. Castellanit érinti, érdekli, mert hiszen ő fizeti mindezt, ezért hát a köv. alkalommal minden igyekezettel legyen rajta és minél előbb, ezzel a postával lesz ott egy vevénnyel kétszáz scudi. Beszélni fogok a Monsignoréval az ablakokról és a templom egyéb részeiről, hátralékairól, de mindez attól függ, mondta a Monsignore, hogy mennyi még a fizetendő számla, kevés-e vagy sok-e? - Az az ügy pedig, amelyet Sig. Pier Francisco Scarampi ajánlott figyelmembe, remélhetőleg megelégedésére fog elintéződni. – A P. Provinciális azt írja, hogy fr Lutiót remélhetőleg hamarosan Rómába fogja küldeni és minden használt szerszám az ő kezében van és fr. Lutiónak pedig jobb, ha minél távolabb van a rokonságtól, hamarosan ott lesz egy fogadalmas klerikus, aki nagyon rátermett arra, hogy a humán órákat tanítsa, Narniban tanított a prima scuolában fr. Gio. Thomaso helyett, aki most beteg, jól lehet, most azt írják felőle, hogy néhány nap óta lázmentes. – Őszintén írja meg nekem, hogy Gio Battista di S. Antonio hogyan viselkedik, bennem valami kis gyanú ébredt fel, hogy nem végzi kötelességeit és annyira körültekintő, óvatos, hogy nagyon jól tudja magát tettetni, csak az a baj, hogy a nagy tűz füstté lesz, nagyon vigyázzanak arra mindnyájan, hogy jó példát mutassanak felebarátaiknak, embertársaiknak és az Úr áldja mindnyájukat, holnap reggel átadom a levelet signora Francescának, hogy megírhassa a választ, átadom majd a levelet fr. Pietrónak, aki most négy-hat napig távol van Rómától. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1629. szept. 27.) – Végezzék el a szokásos suffragiumokat a fananói fr. Paolo di S. Giuseppe lelki üdvéért, operario testvérért, aki három napja halt meg Frascatiban. P. Provinciális 850 lírás váltót kapott.”
„Nagyon örülnék annak, ha Sig. Gasparo Solino megnyugodna valami neki megfelelő alkalmas helyen és arra lenne gondja, hogy kamatoztatná az Istentől kapott talentumokat az Isten dicsőségére, hiszen még fiatal és halandó és tekintettel kell lennie elsősorban lelke üdvösségére és ha így gondolkozik, járja az életútját, akkor majd nem hiányoznak neki a földi élethez szükséges dolgok sem. – Ami pedig az építkezést illeti, figyeljenek arra, hogy az ívek a támasztóoszlopok felett legyenek, hogy a földszint legyen fedett a boltozatokkal, hogy elrendezhessék a szobácskák elhelyezését, Isten segítségével ott leszek, nélkülem ne csinálják, elég, ha a földszintet egyformán kiépítik minden vonatkozásban, amire oda érkezem, ami körülbelül számításom szerint Szent Ferenc napja után két nap múlva lesz. Ezeket akartam írni jelen levelemben. Az Úr áldja mindnyájunkat.” – (Róma, 1629. szept. 28.)
„Átnéztem a participációs és a konfráteri formulákat, rendben van minden, de az elsőben van egy olyan klauzula, amely miatt majd a többi kongregációk panaszkodni fognak, ha nekik nem fogják engedélyezni, hogy az összes eddig alapított házakban és a még majd alapítandókban, még a noviciátusban is végezzék el a szokásos suffragiumokat, ahogyan az elhunyt rendtársakért szokták végezni, igen ezt akarom mellékesen megjegyezni, nehogy félreértés legyen, mert ha például idővel a Porta Realéban megalapítják a nemesek Kongregációját, vagy más házakban, bizonyára igényelni fogják ők is ugyanazt a záradékot, amely csak a Duchesca házat, „mint elsőt” illeti meg, ezért hát írják át a megfelelő formában, amelyet én aláírok és ellátom pecséttel és aztán visszaküldöm a legelső alkalommal. – A küldönccel még nem beszéltem, de tudja meg, hogy nincs nekik, más szőlőskertjük, sem mezőségük, hanem csak ezek a bérbe vettek, és ezeket gyümölcsöztetik, amennyire csak lehetséges, itt járt egy szállító, aki ottani lakos, Nápolyban, mivelhogy azt mondotta, hogy a secreta penitenziaria okmányait fizette ki, amik itt nem is kerülnek olyan sokba, de ők meg akarják fizettetni a fáradságot és az utat, azért hát egy kissé majd fontolják meg hasonló esetben, ha felmentésekről lesz szó. – Ha majd megérkezik Sig. Biaso jószágkormányzó, a S. Biaso ereklyéket illetőleg megsürgetjük a dolgot. Card. Melchior súlyos beteg, lemondtak róla az orvosok, azt mondják, hogy a kapucinus, a Pápa testvére lesz a vikárius. Nagyon örülnék annak, ha már majd egyszer azt tudják írni, hogy megszabadultak attól a Mutio de Vitótól. – Ami azt a pap-novíciust illeti, aki kivetkőzött és azonnal visszajött beöltözni, két alkalommal is megírtam, hogy küldje hozzám két-három másikkal együtt, hogy egy kicsit elvegyük a kedvét a tréfától, és kissé lehiggasszuk a szeszélyességét. – Thomaso novíciust, akit Aniello Longobardóval küldtem, ne bocsássák fogadalomtételre, mert nyolc hónap óta mindig azt mondogatja, hogy hol a gyomra, hol a feje fáj és mint lábadozó tengeti életét, nem helyénvaló, hogy a szerzet állandó betegeskedőket fogadjon be, kötelezzen le, el fogom küldeni a ruhaneműjét a legelső hajóval, egyébként nem rossz egyén, jól lehet eléggé tanulatlan és kevés benne a kedv a tanulásra, tárgyalja meg az esetet a P. Provinciálissal. Azt a másikat, aki Norciából jött, mindenképpen meg kell győzni, hogy változtasson szerzetet. – Amennyire csak lehet legyen segítségére Aniello Longobardónak, hogy szerzetes lehessen, máskülönben, ha kint marad a világban, az a veszély fenyegeti, hogy egész életére gályarab lesz, ami elől most megmenekült segítségemmel, szerencsés megmenekülésére 25 giuliót költöttem már a ház pénztárából, ha be tudják rajta hajtani, legyen a maguké. – Azon gondolkozom, hogy odaküldöm a novíciusok gondozására, nevelésére a spanyol P. Antoniót, remélem, hogy úgy fog viselkedni, ahogyan azt elvárjuk tőle. – Írtam már a P. Provinciálisnak, hogy semmiféle módon se tartsa vissza abban a provinciában P. Arcangelót, amit én nem fogok elviselni, nem tetszik nekem, hogy három dukátot adnak az áldozópap atyjának, ha rá is szorul, rá lehetne venni, hogy mondjon miséket a ház javára. Most másra nem emlékszem, befejezem levelemet és kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat.” – (Róma, 1629. szept. 29.)
„Írtam tegnap Thomasónak, sig. Gio. Angelo unokaöccsének, ami az építéssel kapcsolatban engem érdekelt, és hogy majd meglátom személyesen, mivelhogy a következő héten ott leszek. Jön P. Matteo, ha szüksége van Atyaságodnak virághagymára vagy másra, vagy el akar általa valamit intézni. Vele együtt jön fr. Eustachio, akinek az az óhaja, hogy egy kis levegőváltozásra mehetne innét Rómából, nehogy valami különlegességet engedjen meg neki, nehogy valami lazaságba keveredjen, amire eléggé hajlamos, értesítsen engem mindenről. – Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. szept. 29.)
„Azoknak a papoknak a dolgát, akik „Kegyes Iskolák” elnevezése alatt iskolát nyitanak, én azon vagyok, úgy gondolom, hogy minden lehetőt el kell követni, hogy megakadályozzuk, de nem megy ez olyan gyorsan, arra is sokat gondolok, hogy tegyenek meg mindent a noviciátus ügyében, remélem, bízom benne, hogy sikerülni fog a Memorandum adatainak megfelelően. – Amíg Campiban a ház nem lesz alkalmas, hogy ott lakhassanak, addig nem küldök oda senkit, nem jó oda küldeni újra valakit, ebben az értelemben írok a P. Provinciálisnak, nagyon fontosnak találom, hogy ott Nápolyban a vakáció folyamán tatarozzák az iskolákat hogy ezzel is elősegítsék a jó kezdést, úgy hiszem, hogy december hetedikén megkezdhetik fr. Giuseppe de Sezze szentelését, és a nagyböjti szentelésen áldozópappá szenteltethetik, megvan hozzá az életkora. – P. Domenicót illetőleg írja meg nekem, hogy megnyugodott-e, ezért ha jónak látja, alkalmazza inkább valamelyik latin iskolában, jobb mintha a betegszobában foglalkoztatná. Fontolja meg jól, hogy mindenkivel szemben olyan helyzetet létesítsen, hogy lehetőleg mindenki abban a munkakörben teljesítsen szolgálatot, amelyre különösképpen adottságot, hajlamot érez, mivelhogy abban, amire az egyiknek nincs különösebb hajlama, azt nem lehet olyan könnyen, eredményesen arra a szolgálatra állítani és nagyon is kívánatos, hogy megismerje mindegyiknek külön-külön a hajlandóságát, amikor csak lehetséges, figyelmességgel, szeretetreméltósággal ossza ki a munkaköröket, a megbízatásokat, sokkal jobban fog sikerülni, mintha parancsra menne a dolog, de ha valamelyik keményfejű és nem szolgálják a beosztást, akkor kerül sorra a mortifikáció, a makacsokról pedig tegyen jelentést nekem, majd elintézem ügyüket, anélkül, hogy nekik emiatt az elöljáróikra kellene panaszkodniuk. – Most pedig a genovai és a nápolyi Provinciálisok vegyék észre, hogy annak előtte a magasabb tudományok elsajátítására küldték a növendékeket és ezáltal koldussá tették, egészen elvonták a fiatalokat a humaniorák tanítása alól, most aztán nélkülözniük kell ezeket az egyéneket, akik a retorikát és a poétikát tanítsák és az alsóbbfokú iskolákban tanítsanak és most azt szeretnék, ha én pótolnám a hiányokat, de nem tudom megtenni, ezért tehát mindegyik maga gondoskodjék a maga provinciájában a megfelelő erőkről, mivelhogy itt nincs ugyan magasabb tudomány sem kényelmesség, mégsem tudunk segítséget nyújtani. – Úgy gondolom, hogy Aniello Longobardo már odaérkezett a Thomaso nevű novíciussal, akivel ne tetessék le a fogadalmat, mivelhogy nyolc hónapja, hogy betegeskedik, nem alkalmas arra, hogy foglalkoztassuk az iskolában, és nem kívánatos, nem helyénvaló, hogy állandó betegeket tartsunk a szerzetben, aki mindig arról panaszkodik, hogy hol a melle, hol a gyomra, hol a feje fáj. Segítse az említett Aniellót, hogy bekerüljön valami szerzetbe, mert ha kint marad a világban, az a veszedelem fenyegeti, hogy nem jó véget ér, aki az elmúlt veszedelmekben sohasem tudta volna megmenteni a maga igazságát és ha bilincsekbe kerül, el van veszve, lefizettem érte 25 giuliót, hogy kimentsem, és amikor kimentették, 16 giuliót találtak nála, amit a fogházparancsnok elvett tőle, jól lehet nem tőlük való, és ilyen esetben, amikor arról van szó, hogy megmenekülhet, nem kell nézni a hasonló érdekekre, ha meg lehet szerezni tőlük a 25 giuliót, Atyaságod tartsa meg, ha eladták a tíz íráskönyvet, amit küldtem eladásra, arról értesítsen. Megírtam a P. Provinciálisnak, hogy az a hol beöltözött, hol kilépett papot küldje hozzám és ha megtörtént, hogy letette a szerzetesi ruhát, megtiltattam volna, hogy újra beöltöztessék, mondja meg neki, ha szóba kerül az ügy, mivelhogy ilyen intézkedést kapott. – Ami pedig P. Melchiort illeti, aki a maga büszkeségével és veszedelmes gondolásaival jár-kel, mivel így van, jobbnak látom, hogy engedélyezzem neki a jeruzsálemi utat, hogy eleget tehessen egyéni buzgóságának és ájtatoskodásának, minthogy ott legyen és mivelhogy nem viselkedik engedelmesen, ahogyan kellene, nem tudom megtenni, hogy vissza nem emlékeznék a múlt dolgaira. – Bizonyos adósságokról nem írt nekem a P. Provinciális a Porta Realei házat illetőleg, amiről pedig vártam, hogy majd Sig. Regente Enriquez támogatásával hamarosan megszabadulnak és mentesek, mivelhogy ez nem történt meg, mindaddig nem kell embert küldeni Campiba, amint ez meg is írom az említett Sig. Regentének és amíg ő nem ír nekem. – Gondja legyen arra, hogy a Duchesca házban az ügyek példaadóan rendeződjenek, hogy a ház élete mintaszerűen példás legyen és mindent a mai napnak Szent Ferenc napjának az Evangéliumában Krisztus tanításának megfelelően hajtson végre, minden igyekezettel azon legyen, hogy türelmes és alázatos lesz dolgaiban, létében, és így szerzi meg eredményesen más egyénekkel együtt a lélek belső nyugalmát, ami rendkívüli ajándék, amit az Úr e földi életben az alázatosaknak ad meg, éppen ezért gyakorolja néha az alázatosság külső cselekedeteit is, amelyek igen jó például szolgálnak másoknak és nagy hasznára önmagának. Az Úr áldja meg mindenkor.” – (Poli, 1629. okt. 4.) – „Melino kardinális helyett Cardinal Ginetti lett a Vikárius, a S. Maria Maggiore főpapja Cardinal Antonio Barberini, a Szent Officium Kongregáció pecsétőre a S. Onofrio Kardinálisa, Capponi, aki a hat suburbicarius püspök közé lép elő és Crescentio az első áldozós bíboros. Azt mondják, hogy harmincezer német katona vonult be Mantuába. Az Úr mentsen meg bennünket a háborútól és adjon nekünk békét. – Ha Sig. Salvatore Cesareo még nem indult el Nápolyból, mondja meg neki, hogy ne is induljon, mert Narniból azt írják nekem, hogy a város nem vállalja, hogy évi négyszáz scudit fordítson egy világinak eltartására, jól lehet szerzetesek, akik neki szolgálnának az Intézetben, azonkívül fr. Carlo, az ő fia nincs Narniban, hanem Rómában, de itt Rómában nincs arra alkalom, mint ahogyan volt az elmúlt években, hogy itt tartsuk és hogy pénzkölcsönnel segítsük, mivelhogy magunk is nagy adósságokban vagyunk és nélkülözésekben és mivelhogy említett fia annak idején a törvényes életkor betöltése előtt tette le a fogadalmakat, ennélfogva semmis az ő fogadalma és lehetséges, hogy visszaküldöm vele együtt a saját habitusában, erről értesítés megy a P. Provinciálishoz is.”
„A legközelebbi csütörtökön legyenek Rómában P. Giacomo di Giesů, fr. Gio. Franciso és fr. Eustachio. Fr. Gio. Thomaso éldegél, éljen mint lábadozó és tartózkodjék a gyümölcstől. P. Antonio Maria fr. Domenicóval együtt vasárnap este Rómában lesznek. Mindent Isten nagyobb dicsőségére.” – (Frascati, 1629. okt. 10.)
„Az, ami a sekrestyést illeti, úgy rendelkezünk, hogy az aki sekrestyésnek lesz kirendelve, akár klerikus, akár fratello, míg azt a megbízatást viseli, érintheti, megfoghatja a kelyheket és a hozzátartozó dolgokat, ezen oknál fogva engedély adható neki.” – (1629. okt. 10.)
„Jól lehet, hogy jelenleg nem vagyok otthon, remélek mégis, hogy az ügyek, dolgok jól mennek, éppen azért, amennyire csak lehetséges, mindenre legyen nagy körültekintéssel, szorgalommal, főként, hogy festesse be a novíciusoknak szánt ruhákat, szöveteket, szerezze be az alsóruhának valót, hogy szerezzenek bort, úgy gondolom, hogy mindezeknek beszerzésére szükséges pénzt beszerzik a fratellók, hogy tudjanak öltözködni, a péknek gabonát azonkívül, ami a sekrestyében volt, ha tud valamit juttatni, nagyon örülnék. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Narni, 1629. okt. 11.) – „Azokat az ifjakat, akikről azt mondja, hogy segíteni akarnak az iskolában, ne fogadjuk fel, mert világiak nincsenek benne a mi elgondolásainkban. Az öszvéres dolgai rendben vannak.”
„Nincs más írnivalóm, minthogy Atyaságodnak jóindulatába ajánljam a levélvivőt, akit Atyaságod annyira ismer és szeret, aki nem más mint Sig. Fioravanti, tudom, hogy mennyire szíves szolgálatára lesz, tegye meg minden odaadással, a postaküldeménnyel majd hosszabb levelet küldök. Az Úr áldja mindenkor.” – (Róma, 1629. okt. 12.)
„Jön fr. Antonio, aki a noviciátus kertjét gondozza, hoz néhány zsák hagymát, amit a novíciusok számára vásároltak, éppen ezért kölcsönözzék neki oda a legjobb teherbíró somarellót, és ha szükségesnek látszik mindkét somarellót, hogy Marinóba menjenek és igyekezzenek elintézni, amennyire csak lehetséges, hogy egyúttal küldjék a legényt is, hogy visszahozza oda vasárnap estére a somarellót, vagy mindkét somarellót. – Fr. Gio. Thomaso jobban volt Rómában, mint Frascatiban éppen azért nagyon jó lesz, ha visszarendeli ide, ahol több kényelemmel találja meg a szükséges dolgokat és kevesebb az alkalom arra, hogy rendetlenséget kezdjen okozni. – Ami pedig fr. Domenicót illeti, ő nem tudja, hogy mennyire jó neki Frascati, ahogy ezt bebizonyította a múltban, nincs reá szükségem, az itteni iskolákban, nagyon szükséges neki, hogy nagyon ráfér, hogy egy kissé meg legyen büntetve, hogy visszatérjen a szerzetesi élet útjára amelyet nem igen akart eddig megtalálni, majd elküldöm P. Antonio Mariához, hogy rávezesse arra a másik útra, és ahhoz a másik fratellóhoz, mivelhogy így gondolom, hogy Atyaságod révén kevésbé lenne helyénvaló. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. okt. 13.”
„Megírtam a P. Provinciálisnak, hogyha beöltözteti az egyszer már kilépett papot, küldje hozzám, a mi noviciátusunkba, ahol majd nem fogja még egyszer megcsinálni ezeket a meggondolatlanságokat, ami pedig azt az ifjút illeti, aki orvostudományokkal foglalkozott, szükséges volt, hogy ott beöltöztessék, és hogy azonnal küldjék ide, nehogy a szülők zaklassák, hogy vesse le a szerzetesi ruhát, itt minden szeretettel és törődéssel foglalkoznak vele és amennyiben kiállta a kísértést, hogy hagyja el a szerzetet, azonnal értesíteni fogom, hogy övéi küldjenek valakit, hogy elkísérjék őt oda. Ami pedig az Atya személyét illeti, aki majd gondozza a novíciusokat, egyelőre nem tudok mást mondani, mint azt, hogy majd hamarosan küldök oda valakit, aki majd gondjukat viseli, úgy gondolom, hogy nagyon meg fog felelni. Nagyon örülök fr. Gio. Battistáról kapott értesítésnek, aki ide fog jönni, majd nekem gondom lesz arra, hogy kezeljem és segítsem. – Azt a novíciust illetőleg pedig, akit Aniello Longobardóval küldtem, írtam már kétszer is, és most újra csak azt írom, azt a novíciust illetőleg, aki Norciából jött, akiről azt írja, hogy annyi keserűséget okoz. Én nem hittem senkinek sem, mivel nagyon szemtelen volt abban a házban, és ha kétségbe kell vonni az ő dolgát és „... in dubiis pro religione tenendum est”, azért győzze meg, amint írtam is, hogy egy más valakit, aki nem volt olyan bűnös, mégis el lett bocsájtva, és a fogadalmas, aki visszamaradt, meglátom, hogy meg tudom-e tenni, hogy átajánljam más szerzetbe, vagy pedig fogságban kell tartani, hogy sokáig megemlegesse. – Ami pedig a gyóntatópapot illeti, hogyha három dukátot ad neki havonként és ha nem gyóntat, nem érdemes neki adni főként ha annyira melankolikus, mint mondja, hogy nem bírja sokáig, ezért szeretném, ha sohasem kerülne közénk melankolikus. P. Arcangelo néhány napot Civitavecchiában töltött, várván a hajóindulásra. Írtam P. Francescónak, hogy ne gondoljon arra semmiféleképpen sem, hogy ott tartsa abban a provinciában, nagyon sajnálom P. Carlo elutazását, aki nem hiszem, hogy mostanában visszatér oda, mivel nem kap hajójáratot. Meglátom a hó vége felé, hogy talán tudok küldeni egy szépen írót és egy számtanistát, természetesen, ha Firenzéből megjön fr. Francesco di S. Giuseppe, akinek megírtam, hogy minél előbb jöjjön. – Sig. Salvatore Cesareónak megírtam, hogy oda küldöm fiát, ezért hát ő ne jöjjön, mivelhogy már koros ember és elégé korpulens, számára csak veszedelem lenne az utazás. – A Nocera közelében levő hely száz személy befogadására alkalmas, más szerzetnek való lesz nagy előnyökkel, ami sokkal inkább való nekik, mint nekünk, mindenesetre figyelemmel kísérjük a dolgokat, hogy mi lesz? P. Melchiorral kapcsolatban is annyi elintéznivalóm van, aki csak akkor fog megnyugodni, ha majd meghal. – Azt írják, hogy a Porta Realei házban nagyszerűen sikerültek a refektórium és a konyha és hogy harmincöt szobácska van, szerintem igen nagy dolog ez olyan kicsi házban. Írok a P. Provinciálisnak, hogy igen nagy szükség van arra, hogy P. Francesco visszajöjjön Bisignanóból és ne küldjön helyette senkit sem, jól lehet, hogy azok csak kérnek valakit. – Úgy gondolom, hogy a postával együtt érkezik Sig. Fioravanti is, legyen hozzá nagyon udvarias, szívélyes. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. okt. 13.) – „Írja meg nekem, hogy ki az a fr. Giuseppe, akiről fr. Domenico di S. Giuseppe ír, hogy küldje el neki az iratait, hogy szerzetben van és reméli, hogy elérkezik majd a fogadalom biztos kikötőjébe, hasonlóképpen ki az a Pietro Antonio di S. Giuseppe, aki azt írja nekem hogy befejezte a noviciátust és várja az én engedélyemet a fogadalom letételére.”
„P. Antonio Maria fr. Domenicóval együtt két-három napon belül itt lesznek, az építkezés gondja Atyaságodé lesz és egyéb dolgok, ahogyan majd meg fogom írni, ha majd itt lesz az említett Atya, fr. Gio. Thomaso viseljen hosszú harisnyát tekintettel a hidegre és nagyon fegyelmezetten éljen kevés gyümölcsöt egyék, azt se nyersen, én azt gondolom, hogy jobb lenne neki Róma, mint Frascati, ahol máris elég hűvös, hideg idő van. Próbálják meg, szerezzenek valami alamizsnát az Alamizsnás mestertől, sőt magától Sig. Cardinale Barberinitől is, őhozzá ketten menjenek, akik tudnak illendőséget. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” - (Róma, 1629. okt. 16.)j
„Gondoskodni fogok a templomról, hogy minden nehézség nélkül gyakorolhassák benne az istentiszteletet, ha a a nyitott folyosó nincs téglázva jól, mint az a mienk a nyitott, vagy ha nincs befedve cseréppel és csatornával ellátva, akkor hamarosan kikezdi az idő és az eső. – Ha a lovat szombaton nélkülözhetjük, akkor oda adjuk használatra, ha pedig akkor foglalva lenne, akkor hétfőn és kedden tudjuk kölcsönözni, hogy a somarello elpusztult, azon nem csodálkozom, mert nem mindenki ért az állatok kezeléséhez, a velük való bánáshoz, ahogyan az természetes lenne, rendszerint ezért pusztulnak el ezek a nyomorult állatok, mert igen hiányos gondozásban részesülnek, agyonhajszolják őket anélkül, hogy megadnák nekik a szükséges táplálékot és nyugalmat, a jövőben nagyobb gonddal kezelje az állatokat és ne nagyon bízzon az elöljáró egy alkalmazottnak a tevékenységében, hanem gyakran nézzen utána saját maga a dolgoknak. – A Polibeliek küldtek egy zsák diót, holnapra várjuk az olajszállítmányt, azután pedig az almát és ezek beszerzésére nem költünk semmit sem. Gondja legyen arra, hogy az óbor kárba ne vessze, érdeklődjék néhány jártasabb embernél, szakértőnél, hogyan lehetne felfrissíteni újjal, hogy felforrna-e, vagy össze kell-e keverni, hogy az ezideit jobban megőrizhessük a jövő nyárra. Az Úr áldja mindnyájukat mindenkor.” – (Róma, 1629. okt. 17.)
„Oda küldöm P. Antonio del Ssmo Sacramentót, azért, ha netán Atyaságod Rómába akarna jönni, legyen, aki elkísérje és ha ott akar maradni, akkor tartsa ott betegsége idején helyettem, mivelhogy most nem tudok odamenni, oda megy fr. Gio Battista fr. Domenico helyére tanítani, remélem, hogy jól fogja szerepét betölteni mind az iskolai munkában, mind a mindennapi életben és ne hanyagolja el, hogy gyakrabban értesítsen engem, hogyan van, hogy azonnal intézkedhessünk, ha valami szükség mutatkozna. Az Úr áldása legyen mindig önnel.” – (Róma, 1629. okt. 17.)
„Nagyon is átérzem és elgondolkoztat, hogy Atyaságod képzelődésekkel nyugtalanítja magát, amire szolgáljon orvosságul, amit a lepecsételt kis dobozban küldök, mivelhogy én azt gondolom, hogy az ön betegsége abból a sok fáradozásból és virrasztásból származik, amit az egész nyáron vállalt a betegek ápolása, gondozása által, de hogy eleget tegyek Atyaságod kívánságának, elküldöm a kis dobozt, amely igen szép csontmunka, éppen azért nagy gonddal őrizze. Ami pedig a betegségét illeti, ha Atyaságod nem akar Rómába jönni, hogy minden lehetséges gyógyszert alkalmazásba vennénk, akkor nekem kell Frascatiba mennem, mert nem tudom azt elviselni, hogy ne szolgáljam önt betegségében, így tehát, ha Atyaságod nem lesz itt holnap, akkor én vasárnap elmegyek, még akkor is, ha gyalog kell mennem, higgye el nekem Atyaságod, hogyha ide jönne, az egész ház a lehető legkészségesebb szolgálattal állna rendelkezésére, és több orvos is meglátogatná és a Madonna Ssma is meg fog elégedni azzal, hogy majd akkor áll újra szolgálatába, ha majd egészségesen vissza fog térni. Az Úr engedje mindnyájunknak az Ő szent kegyelmét, hogy minél buzgóbban szolgálhassunk neki.” – (Róma, 1629. okt. 19.)
„Egyáltalában nem örülök annak, hogy Atyaságodat annyira lefogva tartják a nyugtalanságok, ahogyan a legutolsó levelében írta nekem, mindezek nem származnak az alázatosságból, amely önmagának a megismerése, amely a legrövidebb út és a legkönnyebb út arra, hogy megismerje önmagát és az Istennek tulajdonságait, az irgalmasságot, a bölcsességet, a végtelen türelmességet és a jóságot és azáltal, hogy megalázza magát azáltal, hogy tanítja a gyermekeket különösképpen azokat, akik a legelhagyatottabbak, mivelhogy a világ szemében annyira lenézett foglalkozás az övé, és olyan kevesen tudják vállalni ezt a megalázódást, akiknek az Úr ezen felül százszoros lelki javakat ad, akik az üldözéseket és a zaklatásokat türelmesen fogadják az Isten kezéből és mivel kevesen tudják elfogadni, gyakorolni ezt a a tanítást, csak kevesen nyerik el a százszoros jutalmat és a lelki javakat. Az a kísértés, hogy Spanyolországba megy, vagy szerzetet változtat, csak képzeli, hogy nagyobb nyugalmat fog adni, nem tudok mást mondani, hogy nem tudom mindezt elhinni, imádkozom, és kérem a mi Urunkat, hogy nyissa meg szemeit az igaz világossággal és lássa, hogy a „de summa rerum”, a hivatásról van itt szó, írok néhány szót a P. Provinciálisnak, akinek joghatósága alatt van, az Úr áldja meg, ahogyan a magam részéről kívánom.” – (Róma, 1629. okt. 19.)
„Írtam a P. Provinciálisnak, hogy a Porta Realei első iskolába küldje fr. Giuseppe de S. Nicolát, így aztán jó kezekben lesz az az iskola, aztán jöjjön oda és tanácskozzanak együtt, hogyan kezdjék az iskolát a Duchescában, hogy talán visszatérjenek az emberek, akik hiányzanak, vagy jöjjenek mások, hogy az Intézetnek meglegyen a jó hírneve. – Fr. Giuseppét az adventi szentelésen alszerpappá szentelhetik, aztán a nagyböjtben majd szerpappá és áldozópappá, decemberben huszonnégy éves lesz. – Úgy gondolom, hogy fr. Domenicót vissza lehetne helyezni valamelyik latin iskolába, mivelhogy már eléggé felhagyott az aggályossággal, erre meg is van a felkészültsége, hogy azt jól végezze, természetesen a megkívánt szorgalommal végezze a munkáját. – Ami pedig a spanyol P. Giuseppét illeti, én úgy látom, hogy már annyira benne van abban a kísértésben, hogy szerzetet változtat, hogy már semmiféle meggyőzés sem segít rajta, mivelhogy kevéssé van megtalpalva a lelkiekben és nem a saját gyarlóságait látja, ahogyan kellene, hanem csak a másokét és mivelhogy nem jó, nem előnyös, hogy így legyen, a legjobb megoldás, egyszerűen szükséges, hogy engedélyt kapjon a menésre, vagy maradjon, mindazonáltal mutassa meg neki levelemet és beszéljék meg az ügyet a P. Provinciálissal, hogy egy második spanyol, akit Giulianónak neveztek otthonról, aki szintén pappászentelve került abba a kísértésbe, hogy hazamenjen Spanyolországba, de annak a másiknak meg nem volt meg az ünnepélyes fogadalma, hanem csak egyszerű, végeredményben nem jól van így, amit, mint mondom, meg kell oldani: vagy marad, vagy átmegy más szerzetbe. – Elküldtem a noviciátusba fr. Thomaso ruháiért, a legelső alkalommal küldeni fogom, mivelhogy nem maradhat a szerzetben az állandó betegeskedéssel, itt volt nyolc hónapig, állandóan mint lábadozó, csak azért nem küldtem el előbb, mivelhogy meleg nyári idő volt. – Mondja meg P. Melchiornak, hogy egy kicsit várjon ott türelmesen, mert nem kis kegy az, hogy engedélyt kapjon arra, hogy elmehessen zarándokútra a Szentsírhoz és a Szentföld egyéb megszentelt helyeire. – A Porta Realei házzal és építkezéssel kapcsolatban annyi adósságunk van, reménykednünk kell, hogy az Úr segítségünkre lesz idővel, ha türelmesek leszünk és Intézményünk feladatait szorgalmasan végezzük. – Kifogásolom, hogy az ebédlő közepén szökőkutat tartanak, nyitottak, ami csak P. Melchior szeszélyessége lehet, ezt nem lett volna szabad megengednie a P. Provinciálisnak, legfőképpen meggondolva, hogy a kézmosást máshol szoktál elintézni az összes szerzetekben, akár a leggazdagabbakban, akár a legfegyelmezetlenebbeknél is. – Salvatore nem jött ahogyan Atyaságod is, meg a P. Provinciális is írják, alkalmilag majd elküldöm a nyomtatványokat. – Mondja meg signora Deliának, hogy a Bréve, amit kér, hogy a fiatalabb leánytestvérek részesedjenek az idősebbeknek a hozományában, el fogom intézni, és küldetni neki minél előbb. – Levél jött Sig. Salvatorétól nagy nehezteléssel, megsértődöttséggel amiatt, hogy Atyaságod közölte vele levelemet, amely közli, hogy nagy kegyelemnek tartsa, hogy fia nem tett érvényes fogadalmat, visszaviheti magával, adja a haragost, hogy szemére hányjuk a szolgálatot, amiben a múlt évek folyamán volt része és valójában, ha most nem volnék abban a helyzetben, ahogyan ma vagyunk, akkora biztonsággal, megadnánk neki a szokásos fogadtatást, ha jönne és ha a fia el akar menni, nyitva áll a kapu, nem akartam újra letétetni a fogadalmat, jól lehet, hogy engem ismételten kért, hogy lássa, hogy ha megadjuk neki a szabadságot, amit óhajt, akkor különösnek tűnik fel nekem az ő haragja a mi szűkös helyzetünk miatt. – Emlékeztetem önt, hogy ön a Duchesca ház elöljárója, és az elöljárónak a kötelessége sok kötelezettséggel jár, ezért hát legyen nagyon éber, körültekintő, ez elég ahhoz, hogy egy valaki, a ház legjobbjai közül legyen segítségére, mindazonáltal az elöljáró kezében leghatékonyabb eszköz a jó példaadás, ha ez nincs meg, igen könnyen származhat ebből súlyos megsértése az Istennek. – Ha levelem megérkezésekor még nem utazott volna el P. Carlo Palermóba, akkor ne induljon útnak, mivelhogy más valakit küldök fr. Giov. társaságában. – Azt hiszem, hogy minden nagyobb nehézség nélkül sikerülni fog ez alkalommal a firenzei alapítás, ahogyan írják P. Arcangelo, és erről beszámol P. Antonio de SS. Sacramento. Az Úr irányítsa útjait az ő szent szolgálatára.” – (Róma, 1629. okt. 20.)
„Giuseppe Cabriola hajójával három emberünk indul Nápolyba, azaz, klerikus Eustachio, aki majd az írási iskolában teljesíthet szolgálatot, Giuseppe operárius, a Porta Capuana kapusának a fia, elég meglehetős írása van, elláthatja azt az iskolát, ahol a spanyol P. Giuseppe volt beosztva, aki pedig teljesítsen addig szolgálatot a P. Provinciális mellett, míg más intézkedést nem kap, és fr. Arcangelo, aki kettőjüknek volt útitársa a tengeri úton, aki a világban patikus volt és betegápoló, ezekben a dolgokban nagyon jártas, ha majd kipihente magát, visszatérhet Rómába. A háromnak az útja három dukátba kerül, ha megérkeztek, azonnal fizesse meg a hajósnak. – Szárazföldi úton indulnak még ma pénteken fr. Gio Battista di S. Bernardo a novícius-pappal, aki vele jött, úgy láttam én, hogy neki is jobban javára lesz, hogy a mi itteni noviciátusunk levegőjével kevésbé lesz megelégedve, kevésbé lesz tetszésére, velük megy még fr. Carlo di S. Domenico, fogadalmas, de csak nagy kérésre, amellyel ő kért engem, hogy újra letehesse és megy, hogy lássa és megnyugtassa atyját látogatásával, de hamarosan vissza kell jönnie Rómába, így az odamenet és a visszajövet nem kerül egy hónapi időbe, nem számítva az esetleges esős napokat, ami ilyenkor könnyen megy, mert azt akarom, hogy most lásson neki a tanulásnak. Az Úr áldása legyen velünk mindnyájunkkal mindig.” – (Róma, 1629. okt. 27.)
„Most várom Sig. Card. Vidonit, a kardinálisok megbízottját, hogy felülvizsgálja a számlákat, a nyugtákat. Mi a termés eredménye ebben az évben, aprólékosak minden dologban és minden területen, mennyi marad meg a vetőmag és egyéb dolgok levonásával, amiket le kell vonni, hogy így aztán világosan lássuk, hogy mennyi búzát lehet eladni, milyen áron megy manapság és mennyi az árpa, mindent egybevetve, készítsen tervet, hogy mennyi várható az eladásra kerülő árukért, hogy fizethessük az adósságoknak legalább egy részletét és annál jobb, ha minél előbb. – Írtam, hogy az építkezési, az épületek felügyelő bizottsága, a kongregáció bekebelezte a b. e. Sig. Card. Tonti összes dolgait azzal a célzattal, hogy végre akarja hajtani a végrendeletét, rábízta a rimini püspökre, aki önt bízza meg, hogy adjon jelentést a Collegium javairól, úgy gondolom, hogy ezt meg is küldték, abból aztán a Mons is megtudhatja. – Írtam már afelől is, hogy mennyibe kerül a lovak tartása itt és mi hasznot hoznak, mi haszon remélhető belőlük a nyáron, azért hát beszéljék meg, ha a kiadás ott sokkal nagyobb és kevés a haszon, akkor küldjék ide és akkor nem tartanák ott. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. okt. 27.)
„Megkaptam a számlákat az építkezésről, meg fogom mutatni a Monsignorénak, aki ebben az évben nem tud többet fizetni erre az építkezésre, mert meghalt a testvére, aki házas ember volt és most úgy illik, hogy lefizesse neki a megillető részt, azonkívül több ezernyi scudi adósságba keveredett a testvére, emiatt a tavaszig nem tud fizetni. – Legyen arra gondja, hogy az ablakok nagyobb részét fedjék be a télre úgy, hogy azért valami világosságot kapjon, rendezzék el a tetőzetet, nehogy a boltozat rongálódék, ami még nagyon is friss. – Értesítsen afelől, hogy odaérkezett-e clerico Pietro Paolo, aki a grammatica iskola mesterének küldtem oda, úgy hallom, hogy Genovában beteges volt. Legyen arra is gondja, hogy mindnyájan egyetértésben legyenek, szent békességben, rendezzék a kendermezők és termések dolgát, nincs az jól, hogy ön fizessen a hatóságnak, más meg élvezze, hasonlóképpen védje meg a millesimói földterületet, ami kezdeten a kápolnához tartozott, senki másnak nincs azt jogában használni, hacsak nem bizonyítékok útján. És mivelhogy most már későre jár az idő, másnak írni már nem tudok. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1629. okt. 27.)
„Ha megkapja jelen levelemet, szíveskedjék elfáradni Marinóba, és intézkedjék, hogy azokkal a fratellókkal, akik questálnak, gondoskodjanak az itteni borról is, és mi azonnal fizetjük, ahogyan Marinóban szerezték, csak arra vigyázzanak, hogy Marinóban a bort meg ne keverjék és küldök annak a jótevőnknek egy confrateri okmányt, aki annyira segítségünkre volt a questálásban és mondja meg P. Giuseppének, hogy legyenek mindnyájan egyetértésben és egységesek az Isten szolgálatban és hogy legyenek szívélyesek ahhoz a kettőhöz, Giov. Thomasóhoz és Gio. Francescóhoz és sürgesse, hogy szállítsák az erdőből a faanyagot minél előbb. Fr. Gio. Franciscónak küldjük a szükséges könyveket, szorgalmazza, hogy odaadással használja, amint csak teheti, az iskolásgyermekek javára, hasznára. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. okt. 27.)
„Tegnap indítottam útnak hajóval négy társunkat Nápolyba, két klerikust és két fratellót, közülük hárman a Duchescai iskolához kaphatnak beosztást, klerikus Eustachio, Genovából, akinek igen szép írása van, Giuseppe a Porta Capuana kapusának a fia, elég közepesen ír, és fr. Arcengelo da Cuni, aki gyógyszerész volt a világban, igen ügyes betegápoló, velük együtt megy Carlo di S. Domenico, hogy lássa atyját, aki elutazása előtt letette az ünnepélyes fogadalmat, neki vissza kell jönnie azután, hogy otthon töltött tíz napot atyjának megnyugtatására. – Úgy gondolom, hogy P. Gio. Domenico jól fog működni a rábízott iskolában, mondja meg neki üzenetemet, hogy meg ne csaljon engem reménységemben, amivel újólag vagyok felőle és ha valaki vonakodik azt a munkakört végezni, amelyre egyébként rátermett, alkalmas, csak értesítsen engem, az ilyesmi a lazaságnak a jele, a nagy hanyagságnak, amiért súlyos büntetés jár, erről jelentést kérek, hogy kiszabhassam a megfelelő orvoslatot és aztán akkor nincs jogcímük arra, hogy Atyaságod szab ki rájuk nagy mortifikációkat. – Az Úr különös kegyelméből az összes szentségekkel ellátva halt meg Aniello Longobardo és örülök annak, hogy habitusban temették el a mieinkkel és ha lehet a 25 giuliót valahogyan megszerezni, amit annak idején fizettem, amikor kiszabadítottam a kész veszedelemből, akkor ház csak szerezze meg. – Ismét küldtem a noviciátusba fr. Thomaso ruhájáért, de nem találják, azért ha valamiképpen ott lehetne kárpótolni, tegye meg és küldjék haza a folytonos betegeskedése miatt. – Hamarosan küldöm majd az engedélyt, hogy P. Melchior mehet a Szentföldre a szent helyek meglátogatására, amelyeket csak meg akar látogatni és ott tartózkodni, de áldozópap jelenleg nincs, akinek kedve volna erre a zarándoklatra, hacsak ott nem talál valakire és harmadik társnak beöltöztethetnek egy harmadrendit, ha éppen erre szükség lenne. Adjon neki az Úr egy kissé természetfeletti gondolkodást, mert egyébként, természetileg igen intrikáló. – A confrateri okmányok nem érkeztek meg, amelyekről azt írja, hogy küldi, elfelejtettem a fratellók révén elküldeni különböző rézkarcokat, hogy ott újra nyomassák a szentképeket, majd más alkalommal. – Itt igen rossz hírek hallatszanak a lombardiai háborúról, azt mondják, hogy nagy összecsapások voltak nagy vérveszteséggel. Az Úr nyújtson segedelmet, mivelhogy már az emberek nem elégségesek. Ügyeljen Atyaságod, hogy annyira példaadó legyen, hogy ne csak a házban lakóknak legyen épülésére, hanem a világiaknak is, akikkel amennyire csak lehetséges, minél kevesebb alkalom legyen a szóbeszédre, minél kevesebbet beszéljen és ha néha úgy alakul a helyzet, tanakodja meg a dolgot P. Carlóval és P. Gio Battistával, és ehhez hasonló alázatossági cselekedeteket az Úr annál nagyobb fénnyel, megvilágosítással jutalmazza, ami pedig nagyon szükséges az elöljáróknak, íme mindez, amit a jelenben meg akartam írni. – Úgy látom, hogy ebben az esztendőben nagyon rosszul állnak a bor ügyben, azt mondják, hogy a római borokat már 20 giulióért adják kis hordójával, amiért nem lehetne hozzájutni valami váltóhoz, minthogy a kardinálisok váltói is bérbe vannak adva, akiknek, amint hallom, száz hordó váltóra adnak 950 scudit és nincs más váltó. Segítsen bennünket az Úr az ő irgalmasságával mindig.” – (Róma, 1629. okt. 27.)
„A jó Isten fizesse meg önöknek és az egész családjának lelki javakkal a szeretetet, amellyel méltóztatott megajándékozni engem és P. Gio Stefanót, nem szűnünk meg itt imádkozni önökért kérni a jó Istent mindnyájukért, nagy kötelezettség ez a mi Atyáinknak, akik Narniban laknak és az én nagy szándékomra, hogy mennyire akarom az önök javát, az egész család javát, de legfőképpen Sig. Francescóét, aki abban az időben, korban van, amelyik legkedvesebb az Úrnak, azaz az ifjúság, amelynek szolgálnia kellene az áldott Krisztust és nem a világot, mivelhogy az áldott Krisztus örök javakkal jutalmazza meg a hűséges szolgálatot, és a világ félrevezeti a látszólagos jókkal, hamis javakkal és lehúzza az embereket az örök büntetésbe, főként ha a fiatal korban halnak meg, én azt hiszem, hogy engedelmes lesz, mert ha másképpen cselekedne, súlyosan büntetné az Úr. Az Úr áldja az egész családját a lelki javak bőségével.” – (Róma, 1629. okt. 27.)
„Rendelkezés, hogy ne étkezzenek együtt, ne rendezzenek nagy lakomát fogadalomtételkor és más ünnepélyes alkalommal. – A Generális atyának 1629. okt. 27-én kelt levelében adta a következő rendelkezést: „Ez alkalommal fogadalmat tesznek ketten, akár a Porta Realéban, akár a Duchescában, ahogyan jobbnak látják, a következő rendelkezéssel: ne legyen rendkívüli az ebédben, hanem a következőképpen: előétel, húsleves, főétel és valami befejező ételféle, ahogyan nálunk szokásos, és ez a rendelkezés nem csak az ünnepélyes fogadalomtételkor kötelező, hanem minden olyan étkezés alkalmával is, amikor világiak is részt vesznek azon, hogy lássák nálunk szokásos ünnepélyes alkalmat, hogy milyen az nálunk és nem fognak megbotránkozni.” – (Róma, 1629. okt. 27.)
A Generális atyának 1629. okt. 27-én kelt rendelkezése: „Szerfölött tetszene nekem, ha Atyaságod elrendezné, bevezetné azt a szokást, hogy nyáron a szandált viselnék, mivelhogy eléggé száraz időjárás van arrafelé, tartós lenne, és kevésbe kerülne, a téli időszakban otthon továbbra is azt a szandált használhatnák, bőrféle anyagból, ami jól tartaná a meleget és a láb szárazon lenne, de házon kívül téli időben, amikor nagy sár van, vezesse be a fapapucsokat bőranyaggal bélelve, akkor aztán száraz lábbal járhatnak és nem kerül olyan sokba. Jelentést kérek majd a kiadásokról, amit azzal a gondolattal fog cselekedni, hogy szegényekről kell gondoskodni, nem csak a Szegénység szellemében, hanem az áldozatosság szellemében is, vagy a hitványság tudatában is, amit mi fogadunk, legalábbis kötelességünk fogadni, ami már egy kissé magasabb kívánalom, nehezen akarják megérteni jelentését.” – (Róma, 1629. okt. 27.)
„Az a kívánságom, hogy minden igyekezettel szerezze be a faanyagot, szeretném látni azt is, hogy P. Antonio nélkül el tudja-e végezni mindazt, amit ő annyi idő óta nem tudott, Rómában tartózkodik, ahol nincs hiánya elfoglaltságban. Gondolom, hogy nagy szorgalommal foglalkoztak a beszerzéssel és törődtek azzal, hogy az új és a régi folyosók egyformán legyenek kialakítva az iskolatermek előtt és a földszint, ami az új iskola előtt van. Írok mro Antoniónak, hogyan csinálja meg az új szobák beosztását. – A hívek gyóntatását illetőleg P. Castiglia hamarosan visszatér Frascatiba, és akkor majd ő elvégzi közmegelégedésre, a mieinket pedig gyóntathatja P. Antonio és P. Giuseppe. Az Úr áldása legyen velünk mindig.” – (Róma, 1629. okt. 28.)
„Értse meg jól, hogy nem csak szavaiban, de cselekedeteiben is olyan legyen, hogy jó példát mutasson a többi Atyáknak és a fratellóknak, nem kevésbé az önmegtagadásaival, a mortifikációival, hogy csak igyekezzenek önt követni és ne legyen semmi sem cselekedeteiben, amit kifogásolhatnának és tegye P. Ambrosiónak kötelességévé, feladatává, hogy figyelmeztessék hibáira, amelyeket ő vagy ások felismernek, legyen nagyon udvarias, de az legyen szerzetesi szerénységgel, amellyel tartozik minden világinak, de legfőképpen az elöljáróknak és fogadja el tanácsadójának a Monsignore Vikáriusát, jelenleg egyelőre elég két gyóntató a világi hívők gyóntatására, Atyaságod gyóntassa a házbelieket, akik önnél akarnak gyónni. – Gondja legyen arra, hogy nagy rendezettséggel menjenek az iskola ügyei és nagy érdeklődéssel kísérje figyelemmel a tanulók eredményét, munkáját, így aztán azok maguk lesznek a jó eredménynek közlői, amit az ön fáradozása nyomán várnak, remélnek. – Közölje megbízásomból határozott formában fr. Filippóval, hogyha nem igyekszik a kis dolgokat hűségesen megtartani, ellátni, amelyeket a mi szabályzataink írnak elő, akkor meg fogja tapasztalni a büntetéseket, súlyos formában is, amelyeket kimérek bizony néha-néha távollétemben is, ugyanezeket mondja meg fr. Lucának, de még inkább fr. Domenicónak, akit hamarosan Rómába fogok rendelni, hogy adjon számot neveletlenségéről, szemtelen viselkedéséről, amit ott művelt, cselekedett. Azt gondolom, hogy ugyanezt fogom tenni fr. Carlóval, akik mindketten fogadalmasok, duplán kellene fegyelmezetteknek lenniük, Atyaságod aprólékosan értesítsen mindenről, ami ott történik, hogy én innét kellőképpen tudjak intézkedni. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. okt. 31.)
A carcarei iskolának gyászos hírneve megérdemelte, hogy Pietro Paolo klerikus meghalt, aki nem csak a profán tudományok tanításában volt nagy, hanem még kiválóbb volt szerénységben és lelkületben, az elmúlt napokban meghalt Genovában. A jelen pillanatban nincs senki olyan hozzá hasonló értékes ember, akit odaküldhetnék, amiért is csak úgy lehet megoldani a kérdést, hogy a P. Provinciális küld valakit oda, vagy ő maga, aki ott volt, vagy valaki mást mindaddig, míg valakit oda tudok rendelni, ahogyan szeretném is. – Ha van valami készpénzünk, vagy ha a P. Provinciális tudna valahogyan pénzt behajtani attól a háromtól, akkor szerezzenek be tetőcserepeket, néhány száz darabot, hogy a templom és a ház tetejét befedhessék, nehogy az első téli idő valami kárt tegyen a boltozatban. – Arra is legyen gondja, hogy Massino megmaradjon a mezőterület birtoklásában, amely a Milessimo kápolnáé volt és tehermentesítsék a földadótól, mivel ő cserélt velünk, mert így van ez helyesen, minderről minél előbb értesítsen engem. – Fr. Marc' Antonio nem sokáig maradhat ott, szükségem van rá itt. – Legyenek rajta, hogy mindnyájan egyetértésben éljenek és szükséges, hogy az elöljáró legyen elöljáró a szeretetben, a türelmességben, és a lelkületben, és mint családatya, tudja békességben megtartani az alattvalókat, mert máskülönben a mulasztás hiba lenne, az ő hibája nem csak az emberek megítélésében, hanem Isten szemében is. Kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1629. nov. 2.) – „Itt azt beszélik, hogy ott a carcarei házban nem sokra becsülik azokat a dolgokat, amiket a Monsignore küldött oda, ha ez csakugyan így van, meg fogom büntetni mindnyájukat, hogy megemlegessék, mert nem akarok még egyszer ilyen hanyagságról hallani, ami igen kellemetlenül érint engem. – Írok Firenzébe Sig. Sergentének, figyelmébe ajánlva signore Francisca ügyét és Massinóét, értesítse a signora prokurátorát és Massinót, hogy menjenek el Finaléba.”
„Érdeklődje meg Sig. Maniliónál, hogyha a Collegio Nazareno húsz lova itt van, hogy hova lehetne őket kivetni legelőre, megfizetvén a legeltetési szokásos díjat egy-egy ló után és a gondozást és ha jó alkalom adódnék, el lehetne adni, sürgősen válaszoljon nekem. – Hallom, hogy fr. Gio nem foglalkozik jól, vagy nem készíti elő jól a dolgokat fr. Gio. Francesco számára, aki még hozzá beteges is, ezért hát mondja meg az atyának, hogy gondja legyen rá. Ezeket akartam ez alkalommal megírni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1629. nov. 2.) – Mondja meg nevemben fr. Gio. Francescónak, hogy kezdje meg az iskolát a legjobb tudása és tehetsége szerint, ha nem bírja, segítséget adok neki. P. Castiglia vagy ma este, vagy holnap érkezik.”
„Olvastam levelükből, hogy a Duchesca templomban akarnak a Kongregáció tagjainak számára kriptát létesíteni. Őszintén kívánom, hogy gyarapodjanak a buzgóságban, egységesen és egyetértően cselekedjék minden dolgunkat, mert fölöttébb tetszik az Úrnak a testvérek közötti egyetértés. – Ami pedig P. Arcangelót illeti, jelenleg Firenzében van, úgy gondolom, hogy szükséges, hogy néhány napot ott töltsön, hogy elintézze szerzetünknek abba a városba való letelepítését, ami ez alkalommal felajánlott előnyös alkalom. Én azt gondolom, hogy hamarosan elintézi ezt az ügyet, ha pedig késedelmeskedne az ügy elintézése, akkor küldök oda más valakit, aki nem fiatalabb P. Arcangelónál és tehetségben sem marad mögötte. Ez az mindaz, amit Uraságtok levelére válaszolni jónak láttam, akikben gyarapítsa az Úr iránta való szolgálatban a buzgóságot.” – (Róma, 1629. nov. 3.)
„Két testvért küldök oda, de azzal a meghagyással, hogy még ma este jöjjenek vissza fr. Thomaso társaságában, akire most itt van szükség. Mondja meg fr. Sebastianónak, hogy ne felejtse, hogy letette az engedelmességi fogadalmat, és ha nincs nyugta ott, ahova engedelmességből került, minden máshol sokkal nagyobb lesz a nyugtalansága, ha majd lesz idő, meg fogom neki mondani, hogy most jöjjön Rómába, vagy valahova máshova, ugyanezt mondja meg fr. Giuseppe della Rognának is. – Mondja meg fr. Francescónak, hogy amikor eltávozott, lelkére kötöttem a silentiumot, nehogy megbotránkoztassa az embereket és ha ott nincs munka, jöjjön vissza Rómába ide vagy a noviciátusba. Nagy örömmel fogadom mro Antoniót, hogy lássam őt, és hogy beszámoljon az építkezésről. – Fr. Gio. Francescónak lehet másfélét adni hétfőn, szerdán három héten keresztül és akkor majd meglátjuk, hogy szolgál az egészsége. – Jelentse azt is, hogy volna-e valaki, aki vállalná a Collegio lovainak az őrzését, gondozását, fizetvén, mint ezt megelőzően is tettük. P. Castiglia jól van, hamarosan ott lesz, de ha ő odaérkezik, akkor P. Antoniónak vissza kell jönnie. – Jelenleg több mint negyven scudit kell fizetnem a tetőcserépért és a vízlevezető csatornáért, van-e valami pénzük ott, mennyit tudnának összeszedni. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1629. nov. 4.)
„Várjuk fr. Arcangelót a lovakkal, amelyek Moriconébe kerülnek, ahol minden nap láthatják őket a mi atyáink és májusig minden egyes ló után fizetünk egy dukátot azaz 12 giuliót és ott lesz alkalom megtárgyalni a dolgokat, engedje az Úr, hogy minden rendben menjen. – Beszélje meg valamelyik notáriussal, hogyan kell értelmezni a végrendelet záradékában ezeket a kifejezéseket: ad havendum fruendum tenendum etc és a többi gerindiumok, amelyeket csak így szoktak jelezni: etc, és még ad alienandum libere disponendum, végeredményben írja meg nekem részletesen azokat a kifejezéseket, amelyeket értenek ezalatt: etc, és ezt várom az első postával. – Szívesen venném a Razzo-féle ruhákat, ha hozhatná fr. Arcangelo, de merész elgondolás ez már. – Tudja meg a rimini Monsignorétól, hogy megvan-e már a bizottság és ha megvan, mi az akadályoztatása annak, hogy a gabonát ne adjuk el a házra vonatkozó utasítások nélkül is, majd csak akkor gondolnak rá, ha majd a moly megemésztette, volna valami küldeni valóm, amit a Vámhivataltól kaptunk, csak azt nem tudom, hogy mit ér majd a Collegio számára. Más írnivalóm nem lévén kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindig.” – (Róma, 1629. nov. 7.)
„Itt küldöm a levélvivővel fr Thomaso ruháit, aki annak idején betegen ment oda Aniello Longobardóval, Atyaságod majd fizesse ki a költségeket a hajósnak. Mondja meg Lucatelli kereskedő testvéreknek, hogy elvégeztük szándékukra a 200 misét. Más írnivalóm nem lévén kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. nov. 7.)
„Visszamegy fr. Giacomo, aki vásárolt egy hordó halacskát, ide küldhetnének valakit a somarellóval, hogy elszállítsa az említett hordócskát és a ládát. P. Antonio Maria ír a válaszban a pénzkezelésről, gondolom, hogy nagy felfordulásban hagyta ott a Frascati házat, lesz gond vele, hogy visszatérjen a régi keretek közé. Gondoskodjanak a tetőcserép elszállításáról, ami nem kevésbe kerül, fizetek ez alkalommal 25 scudit a téglaégetőnek, figyelmébe ajánlom az építkezést, a falakat emeljék, építsék fel olyan magasságig, amely szükséges, hogy felrakhassák a tetőgerendázatot. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1629. nov. 10.) – „Írok, amint látja, P. Giuseppének, aki jól lehet, megkapta a „ministro” titulust, hogy semmit sem csináljon Atyaságod hozzájárulása nélkül, és informálja, hogyan kell eljárni a ház minden ügyében, azért tehát mindig egyetértőn járjon, cselekedjék Atyaságoddal, és önt bízom meg a reggeli és az esti ima vezetésével, ami fegyelmezettséget és nagy rendszeretetet kíván meg.”
„Jeleztem már, hogy szükségem van itt fr. Mari Antonióra, ezért lesse, nézze ki az első alkalmat és jöjjön hajón, ha nincs erre mostanában alkalom, jöjjön szárazföldi úton. Azt hallom, hogy valami rossz tréfát csináltak a mi postás barátunkkal, akinek megígérték a templomföld egy részét, aztán végül másnak adták, ne tegyenek ilyen meggondolatlanságokat, hogy ne kelljen nekem mindig csak a panaszokat hallanom itt, éljenek egymást megértő békességben. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1629. nov. 10.)
„Az illető helyett, aki a portát gondozza, ha nem jönne meg, egy klerikust tesz a helyébe, és annak, aki nem hajlandó javulást mutatni, kétheti szobafogságot kap háromnapi böjtöléssel, kenyéren és vízen, egyéb dolgok is korlátozottak legyenek, ugyanezt rendelem el a konyhás fratellónak is, írtam már P. Ambrosiónak, hogy mortifikációban kell részesíteni azt a két fratellót, akik nyugtalankodnak. Fr. Domenico di Fanano jöjjön, hogy újra elvégezze a noviciátust az én vezetésem alatt, ugyanez lesz fr. Carlónak is. – Ami a gyóntatást illeti, a Sig. Vicario révén megszerezheti az engedélyt az illetékes hatóságtól, de ne gyóntassa a világiakat az én újabb rendelkezésem nélkül, mert azt akarom, hogy elsősorban arra legyen gondja, figyelme, hogy a gyermekek haladást mutassanak fel az iskolában, nem csak a legelső iskolában, hanem a többiekben is és úgy tanítsunk, ahogy a szabályok előírják, hogy tanítsunk, aki iskolát vezet, a rekreációkban pedig mindig a lelki ügyekben való előrehaladást szolgálja a beszélgetés, jelentést kérek mi hogyan történik, hogy énnekem tudomásom legyen mindenről, hogy ebben az értelemben irányíthassak mindent. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. nov. 10.)
„Olvastam levelét, megértettem, amit írt, tudják meg mindnyájan, hogy az az én intézkedésem, hogy P. Giuseppe csak névleg kapta meg az elöljáróságot tekintettel a neki kijáró tisztelet miatt, míg P. Castiglia a házban az, akire rá van bízva minden dolog, csak amikor nincs otthon P. Castiglia, akkor intézkedik ő, amit el kell intézni, és gondoskodik arról, hogy a közös imákat mindig a kellő időben végezzék, valamint rendes időben legyen az ebéd és vacsora, még ha nincs is otthon P. Castiglia, amint szokás itt Rómában is, amikor nem vagyok itthon, vagy pedig valami tárgyalással vagyok elfoglalva, hozzátartozik a házhoz, az építkezéshez és a szükséges dolgok megvásárlása mind P. Castigliához tartozik, azt lehet mondani, hogy minden az ő tetszésén, belátásán múlik mindenben, ami úgy látszik, hogy szerinte másképpen jobb lenne, nyugodt lehet, meg lehet győződve, hogy P. Castiglia semmi olyant nem tesz, ami ne lenne a ház javára. És ha ön nem tudja mortifikálni saját nézetét és nem tud alázatos lenni mindenki előtt, tudja meg, hogy érdem nélkül marad, ezért hát legyen rajta, hogy mindezt különösen megismerje, tudja és adja oda ezt a levelet elolvasásra P. Giuseppének, aztán P. Castigliának, aztán majd küldjék vissza, hogy lássam, hogy meg tudták-e tartani ezt a figyelmeztetést, amely annyira hasznos önre. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1629. nov. 12.)
„Nagyon kellemetlenül érintett a híradás arról, amit a Kollégium szegény növendékeinek okozott a kétszínű alkalmazott, szolgáljon intő figyelmeztető például és óvatosságra a jövőre nézve, hogy ne tartsák a pénzt a házban, vagy pedig legyen jól elzárva. – Ami a gabonabeszerzést illeti, ha van rá lehetőség, legalábbis a birtok utáni járandóságot szerezze be rögtön és ha esetleg odamenne Sig. Canonico Sarzetti, vagy más valaki a bizottsággal, akkor legyen rá gondja, hogy akkor az egész járandóságot vegye birtokba mint örökösödési javakat a Rotalei határozat értelmében és ha tudnak gabonát szerezni, ne habozzanak, azonnal intézkedjenek és küldjék ide a pénzt, ahogy a bank kívánja. Minden egyéb javakról hamarosan tárgyalni fogunk valamit az elsőszülöttségi dolgokról is. – Fr. Arcangelo megérkezett jól felpakolva, jó állapotban levő készlettel, mindössze egy sánta csikót hagyott a Spoletieknek, ami csekély értékű volt és egy lovat a csikajával együtt Narniban a fáradtság, kimerültség miatt, a többi mind Moriconében van és májusig hét és fél giuliót fizetünk darabonként. – Jelenleg beteg nálunk a számtanista fr. Antonio, akit odarendeltem fr. Arcangelo helyére, aki nagy képzettségű, kultúrájú és szerény, de súlyos betegsége miatt nem mehet. – Ami a bútort és a ruhaneműt illeti, ilyesmit sohase kölcsönözzön, mert sohasem adják vissza, ha felét megkapod annak, amibe kerültek a Cardinálisnak, adja el, hasonlóképpen, ha rá alkalom eladni apró dolgokat, adja el és írja meg nekem, hogy az összes adósságok kifizetése után még mennyi marad a Kollégiumnak tisztán ebben az évben? Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. nov. 14.) – „Lehetséges, hogy a bútorokat és a ruhaféléket Sig. Biaso cserében elfogadná más ingóságért, ami itt van, ezért hát gondja legyen arra, hogy semmit ki ne kölcsönözzön, anélkül, hogy nevét fel ne jegyezné, így aztán mindenről el tud számolni.”
„Fr. Domenico azt írja nekem, hogy egy valaki ott a mieink közül tréfát, gúnyt űz Atyaságodból, informáljon engem és ne engedje, hogy ilyen dolgok forduljanak elő, ezek okozzák nagy ellentéteket, különösképpen kísérje figyelemmel fr. Francesco cselekedeteit, akiben ugyancsak kevés buzgóság lakozik, nem kevésbé kevés szerzetesi lelkület, de majd eljön az idő, amikor mindezt nagy meglepetéssel fogja észrevenni. – Írjon afelől is, hogyan mennek az iskolai ügyek, mivelhogy ott most ott van fr. Giulio és ki az, aki munkáját figyelemmel kíséri? Amikor hivatalos látogatásra van kilátás és amikor fr. Gio nem megy beszerzésre, társával együtt fr. Domenicóval foglalatoskodjanak a kertben. Afelől is írjon, hogy van mro Giuseppe, mivel foglalatoskodik, szerez-e, keres-e annyit, hogy el tudja tartani családját, halad-e, fejlődik-e Monte Flavión az égetőkemence ügye és hogy fr. Gio Battista odaérkezett-e, azonnal jöjjön ide, mert szükségem van arra, hogy néhány asztalt készítsen és ágyat a Collegio számára, amelyet meg kell nyitanunk néhány nap múlva. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. nov. 15.)
„Mondja meg signora Domitillának, ha még nem utazott el Firenzébe, hogy a zálogot maga Gasparo Solino lefoglalta és elzálogosította ő maga, amit én 14 giulióval küldtem és négy giulio a kamat, a részesedés, és kimutatták, több könyvben is, hogy miféle pénzeket hajtott be az említett Gasparo Solino, ha majd Rómába jön, majd átadom neki a pénzt, amit Atyaságod hagyott itt, vagy pedig elküldöm oda, ahova Atyaságod akarja. – Ami Benedetto ügyét illeti, annyira előre van a maga ügyében sok súlyos egyéniségnek a támogatásával, hogy már vissza nem térhet, szeretném, ha őt követnék az összes laza felfogásúak, mivelhogy sokszorosan jobb lenne, ha harmad vagy fele annyira volnánk. – Nem tetszik nekem fr. Gio. Francisco magatartása, aki nem akar a szabályokhoz igazodni, aki sohasem fog meggyógyulni, hacsak meg nem lesz regulázva, ezért hát Atyaságod tartsa gondjaiban, kezelésében és segítse, amennyire csak lehet és ha Sig. Poli valami elismervényt szándékozna adni őmiatta történt kiadásokért és a gyógyszerekért, nagyon üdvös dolgot cselekedne, Atyaságod próbája meg. – A S. Apostoliról nevezett fogadalmast illetőleg Atyaságod bocsássa el, nem akarok ízetlenkedni az ő Generálisának, aki felvette és eltartotta szerzetében. – Giacomónak megírtam, hogy mit érdemel önfejűségéért, azon gondolkozom, hogy elhelyezem őt és egy sokkal jobbat küldök oda, kísérje figyelemmel a sekrestyést, aki nagyon lazán, könnyelműen viselkedik s fr. Sebastiano sem jár tőle távol, valamint a Marcabeli kőműves novícius. Az a fratello, aki fájós lábbal ott maradt, holnap legyen itt, igen nagy szükség van rá. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. nov. 15.) – „Átadtam a levelet Sig. Don Pietro Blascónak és még ma este átadom a másikat Ottaviano Tostinak.”
„Atyaságod adja át a levelet P. Benedettónak, amit kevéssel ezelőtt küldött nekem Sig. Flavio. Megkaptam a levelet, Ger.mo által, aki ma reggel elindult Moriconéba, azt mondotta, hogy a tetőt nem olyan formán oldották meg, ahogyan én azt elrendeltem, hanem, hogy a tetőgerendák elérik az út felőli falak gerendáit egészen az udvar felőli falak gerendájáig, ennélfogva éppen annyi vízcsapadék kerül az udvarra, mint amennyi az úttestre, mivelhogy a falat nem emelték fel olyan magasra, mint ahogyan azt én elrendeltem. Legyen áldott az Úr, hogy minden dolgot abban az építkezésben az én intézkedésem ellenére tesznek, én meg csak fizessem a sok száz scudit. – Megkaptam a három scudit a nyomtatványokért, amiért nem sok dolgot lehet vásárolni, amit tudunk, majd küldjük. Sig. Don Pietro Blasco mindezideig nem jelentkezett, ha jön, megvásároljuk azt a néhány takarót, ha lehet. Domitilla pénzét adják oda valakinek, én nem akarom őrizni. Legyen rajta, hogy valami módon nyugtassa meg Ottaviani fiait, akik olyan gyakran jönnek hozzám, hogy gondoskodjam arról, hogy tárgyalhassanak Camarlengóval. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen” – (Róma, 1629. nov. 19.)
„Nem kevésbé óhajtom szolgálni Sig. Ger.mo Pallottát, mint Atyaságod a Collegio körüli dolgokban, de az első bevonulás, kezdet, amikor a mi részünkről mindössze négyen lesznek a választottak és kettő Riminiből, megtörtént már a vizsgálat, és az lett a határozat, hogy részünkről úgy intézkednek, hogy a Rota ügyhallgatói válasszák ki azokat, akik szerintük leginkább megfelelnek ennek a négy helynek, a helyek egyikére pályázhatna Sig. Ger.mo fia és mindenben, ami csak rajtam áll, segítségére leszek, a feltételek, amit a Cardinalis megszabott a végrendeletben, ezek: a legszegényebbek közül válasszák ki a jó tehetségű és jó magaviseletűeket, ezekben tudok feleletet adni Atyaságodnak ebben a felvetett kérdésben. – Jónak látom, amit Atyaságod mond a téglákra vonatkozólag, de szükségesnek látom, hogy Atyaságod személyesen jöjjön, hogy intézhesse a dolgokat, ha azt akarja, hogy eredmény legyen, azért tehát várom érkezését, azért hogyha ez a terv nem valósulhatna meg, keressünk egy másikat és szóban tárgyaljunk meg egyéb dolgokat is. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1629. nov. 20.) – „Azt mondják, hogy Montanát visszaadták a császárnak és hatszázezer scudit fizetnek a hadseregnek, hogy nem fosztogattak. – Tíz új kardinális van, négy nuncius, az apostoli Kamara ügyhallgatója Mons. Trivultio, Mons. Virille, Mons. De Bagno.”
„Írtam tegnap Atyaságodnak, ha akar jönni, jöjjön, ha akarja, Signora Olimpia oda kölcsönzi a kocsit és így ki fogja eszközölni, hogy mindegyik rendtársnak, egyik nap ide lehet jönni, másnap pedig visszatérhet és még arra is lesz alkalma, hogy beszélhet Sig. Don Pietróval. – Ami pedig Domitilla zálogát illeti, tudja meg, hogy én cédulával elküldtem a hebreusnak és megmutatta, hogy ugyanaz a Gasparo Solini, aki másfél évvel ezelőtt elzálogosította, a pénzt felvette és azt megmutatta különböző könyvekben és így került a zálog az említett Gasparo Solini kezében, és ha netán Atyaságod eljönne, elrendezhetné az ügyet az ő testvérével vagy más ismerősével. Ami pedig az építkezést illeti, Ger.mo szavaiból nem tudtam teljesen megérteni, hogyan is történt, örülni fogok, ha az összes tetőgerendázatot elhelyezik, hogyha aztán érkezik a cserép, azonnal neki láthassanak a befedésnek, azért hát csak szorgalmazzák a cserép meghozatalát. – Ami pedig a vízvezetéket illeti, azt mondják, hogy több részletében megrongálódott, vizsgálják meg, hogy hány részletében kell megújítani, hogy gondoskodhassunk annak beszerzéséről, jelöljék meg a méreteket, nehogy a víz elakadjon a cementárokban, csatornában, ami nagy kárral járna, arra is gondoljanak, hogy a víz ahogy befolyik a házba, legyen kifolyása is készítessen az udvar sarkában egy cementmedencét, amint mondottam a mro Antoniónak, hogy ne kelljen a fehérneműt kiadni házon kívüli mosásra, mert nem velemi decens dolog, hogy az asszonyok nézegessék a szerzetesek fehérneműit. – Nagyon szeretném látni az épületnek befedett részét, akkor aztán a szobácskákat is könnyebben készítenék és egy kis kényelmesség is adódna az Atyák elhelyezkedésére, a földszinten pedig elegendő formában az iskolák, az iskolatermek elhelyezhetők volnának, ezért hát nagyon szorgalmasan végezzék a teendőket. – Egy klerikus fratellót küldök oda, aki majd ellátja az első iskolát, azért, hogy könnyen nélkülözhesse fr. Gio Francescót, küldje ide a két novíciust, az egyik Gio Battista di Gesu Maria, aki, amikor még a világban volt, igen ügyesen teljesítette a szolgálatokat és most mint szerzetes, sajnálja, hogy nem dolgozhat, a másik novícius Gio della Nativita del Sig., hogy jöjjenek, próbálják meg a régi életformát, és minél hamarább küldi őket, annál gyorsabban intézkedem én is. P. Giuseppe vezesse a második osztályt és fr. Sebastiano újabb intézkedésemig hétfőn, szerdán és pénteken kenyéren és vízen böjtöljön és a házból nem mehet ki, csak vasárnap, hogy egy kicsit megpihenjen, és ha nagyobb pihenésre volna szüksége, akkor majd iderendelem. Ha fr. Giuseppe kiütésein nem segít a kenőcs, és még a saját önfejűségén sem, értesítsen engem, majd megadom neki a szükséges gyógyszert, szeretném, ha P. Castiglia is gyógyítgatná hasonló betegségeit és nem titkolná. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1629. nov. 21.)
„P. Benedettónak küldök egy kis dobozt, néhány kis ereklye van benne, amit én kaptam, hogy azt én küldjem el Atyaságodnak, küldök egy Brévét is annak számára, aki a P. Provinciális útján kérte tőlem az Odoardus Capitolo előjogát, majd megtudja a P. Provinciálistól, hogy ki az, a Brévéért és annak küldéséért fizet öt scudit, amit Atyaságod szedjen be Abbate Vittorio nevében és majd neki is meg fogjuk küldeni kellő időben adandó alkalommal. Azt írta a pap, aki a Brévét kérte, hogy ő azonnal fizeti a költségeket. Írt még valami misék redukálásáról is, ami hasonlóképpen mehet minden további nélkül, de azt mondja az Abbate, hogy tizenöt scudit kérnek a küldésért, ezért ha akarja, közölje Atyaságoddal. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg minden jóval.” – (Róma, 1629. nov. 23.)
„Jónéhány napja, hogy semmi hírt nem kaptam onnét a ház életéről, szeretném tudni, hogy mennek az iskolában a dolgok, ki mit tanít, hogy viselkednek a rendtagok, a mi nagy szerencsétlenségünkre meghalt fr. Pietro Paolo, akit odaküldtem tanítani, Atyaságod fog számot adni az Isten előtt azokról a hiányokról, mulasztásokról, amiket a mieink elkövetnek abban a házban, nem csak azért, hogy nem orvosolja a bajokat, talán mert nem engedelmeskednek, hanem azért is, hogy engem nem értesít részletesen azokról a dolgokról, amiket a szabályok meg nem tartásával elkövetnek, azért tehát legyen gondja ne mindent a P. Provinciálisra bízva, amint egyesektől hallom. – Szeretném azt is tudni, hogy mennyire vannak az építkezéssel, hogy a kőművesek eleget tettek-e kötelezettségeiknek vagy még van-e valami tennivaló, és hogy a sekrestye felszerelése és a képek gondos vigyázás alatt vannak-e és megbíztak-e valakit azzal, hogy nagy gondossággal vigyázzon arra, hogy mindent tisztán tartsanak, jól hajtogassák össze a ruhákat és gondosan őrizzék, minderről részletes jelentést kérek, nagyon kellemetlenül érintené a Monsignorét és signore Franciscát, ha azt hallanák, hogy kevés gondot fordítanak a dolgokra. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. nov. 24.)
„Új kérvény lett átadva a Kardinális Uraknak, reméljük, hogy hamarosabban megjön rá a rescriptum, mint az elsőre, elmondták az esetet, hogy miként vitték el erőszakkal a gabonát az Abbondantieriek, ahogyan a tényt megerősíti a rimini püspök is és ahogyan lesz majd a Kongregáció döntése, aszerint kell eljárni az ügyben. – Sig. Biaso jószágkormányzó írja, hogy szüksége volna egy kis pénzre a hitelezőjének a váltójára, Atyaságod adhat neki kétszáz scudit abból, amit kézhez fog kapni legelőször és mivelhogy most már későre jár az idő, nem tudok mást írni, jelenleg. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. nov. 24.)
„Ha az ácsnak a szerszámai megvannak, most szükségem lenne azokra, de abban a házban minden dolgot kölcsönadnak a világiaknak, soha vissza nem szerzik, soha utána nem néznek. Én nem tudom, nem érdemes semmit sem Frascatiba küldeni, mert semmi vissza nem jön onnét, hagyják elveszni, mint ahogyan eddig is történt minden dologgal, szükséges, hogy a fratello, akinek dolga van, jöjjön személyesen, ez most, amit írni akartam feleletül. Az Úr áldása legyen mindnyájunkkal.” – (Róma, 1629. nov. 30.)
„Nincs a világon ember, aki jobban kívánná, mint én, hogy szűnjék meg ez a szóbeszéd és ne beszéljenek róla, mert szívemen viselem a rendnek és az abban levő embereknek a jó hírnevét jobban mint bárki más, és lássa, mint sajnálom, hogy valami apró kis hiba is történt volna, az emberek gonoszsága nagy és mindig észre kell vennünk, azon kell lennünk, hogy minden dolgunk igen nagy rendben menjenek, még így is igen gyakran találkozunk hamis, valótlan dolgokkal való vádakkal, amit aztán később nem tudnak igazolni, mindazonáltal nem hagyják gyötrődés nélkül szenvedni azt, akit ért, ebben az adósságban én volnék az első, aki rendkívüli fájdalmat éreznék. Engedje az Úr, hogy minden ügy elcsituljon, ahogyan én azt szeretném, ezért kérem imámban Ő szent Felségét. Milyen megnyugtató, ha ilyesmi nincs a világiaknál, de most, mivelhogy a mi házunkat érte ilyen rendkívüli helyzet, nincs más, mint hogy legyünk türelmesek, viseljük el türelemmel. – Fr. Carlo és Marc' Antonio egészségben és szerencsésen megérkeztek, de nem azzal a magatartással, lelkülettel, amellyel vártam őket, két öszvéren érkeztek egészen Marinóig, onnét gyalog mentek Frascatiig, úgy érkeztek onnét Rómába, jól tudtak dissimulálni és félrevezetni az elöljárókat, de majd jól megmondom nekik maguknak is jól. – Nem örülök annak, hogy P. Evangelista sem hajlandó Rómába jönni, ahol nagy szeretettel vártam őt, hogy lássam és meggyógyult volna nyelvbetegségéből, áldja meg az Úr jó egészséggel, hogy minél előbb jöhessen, valamint a Porta Capuana kedves, szeretetreméltó kapusa fiának. Fananóban meghalt P. Angelo di Monte Fegatese 16-án, végezzék el érte a szokásos suffragiumokat. Ezek a most érkezett fratellók beszámoltak a nagy közös áldozásról, amit az iskolás gyermekek végeztek a Prezentáció-ünnepén, ami nagy eredménynek a jele, amit a iskolában érnek le, engedje az Úr, hogy állandóan gyarapodjék az ilyen eredmény. – Ha minden házunkban volna két humanista növendék, amint ezt a reguláink előírják, akkor most nem lennénk annyira megszorulva, hogy annyi kérést fundálást nem tudunk elfogadni, én úgy látom, hogy a gonosz ellenség kísértése volt az, hogy olyan hamar behoztuk a magasabb tudományok studiumát. – Ami pedig fr Giov. di Stefanót és fr. Francisco Mariát illeti, írok majd P. Provinciálisnak, hogy tudja meg, hogy mi a teendője, ne mondogassák azt, hogy megteszik a maguk kötelességét, hanem azt cselekedjék, amit az egyetemes rendelkezés ír elő. – Ami pedig P. Melchiorrae való zarándoklást illeti, majd írok, hogyan és mikor kell a dolgokat elintézni, rendezni. – Signora Delia rokonleányainak ügyében megadtam az utasításokat a legaprólékosabb dolgokban is egy barátomnak, aki majd végrehajtja azokat a intézkedéseket. – Pignella fiának ügyével kapcsolatban csak annyit írhatok, hogy én úgy látom, hogy ezek a gyümölcsök, amelyekkel a fiúk szoktak a szülőknek fizetni, amikor megakadályozzák őket, hogy Isten szolgálatára szerzetbe lépjenek, az Úr legyen hozzá könyörületességgel és ne engedje, hogy még több rosszat cselekedjék. – Ha találkozik majd P. Colantonióval, köszöntse nevemben is nagy tisztelettel és hogy kérem, hogy imádkozzék értem és a szerzetünkért. – Sig. Fioravante hozott nekem három bőrre rajzolt confrateri okmányt, aláírtam és lepecsételtem és egy dobozban elküldtem. – S. Biaso ereklyéit illetőleg még mindig csak ott tartok, hogy tudnám küldeni, majd meglátom, hogy ezzel a Vikáriussal többre megyünk-e mint az előzővel, jól lehet Sig. Biaso jószágkormányzó jelenleg Riminiben van és ezen a télen nem is jön Rómába. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. dec. 1.) – „Mondja meg Sig. Salvatore Cesariónak, hogy most nem írok neki, de szívesen látom itt, ha szolgálatait felajánlja, ha szolgálataiban ide kell jönnie, de én azt remélem, hogy a spanyol trónörökös megszületése alkalmával az összes napi közönséges ügyeket eljárásokat megszüntetik és akkor ő szabad lesz, mentes lesz az üldözéstől, majd erről értesítsen engem Atyaságod.”
„Visszatér fr. Gio. Battista a szerszámokkal, de azzal a feltétellel, ezen körülmények folytán, hogy a munkát befejezték, vissza kell szállítani az összes szerszámokat. A téglaégetőnél nincs több csatornacserép, nyolc napon belül nem is lesz, ahogyan mondotta, ennélfogva nem tudnak dolgozni sem a mennyezeten, sem a szobákban, hacsak azon a kis részleten nem ahol már be van fedve az épület, most megtanulhatják a saját maguk kárán, hogy mit tesz az, mit jelent az„ hogy kikölcsönözzük azt, amire magunknak is nagy szükségünk van és az a jó P. Giuseppe olyan kevés figyelmességgel, előrelátással eladja a cserepet, amelyet ha legalább csak kölcsön adott volna és ha a kölcsönt visszaadták volna, ahogyan azt kölcsönadták, akkor most nem lenne olyan nagy a mi bajunk. Végeredményben a jövőre vonatkozólag elrendelem, sem eladni, sem venni nem szabad dolgokat engedelmem nélkül, aminek az ára egy scudi, anélkül, hogy én tudnák a dologról, hogy engemet értesítettek volna. Ilyenformán nem vásárolták volna meg azt az öreg lovat, amely már megállni sem tud saját lábán. – Ha P. Giuseppe nem felel meg a latin iskoláknál, osszák be az olvasási iskolához és ő vagy fr. Giacomo lással el a refektóriumban a teendőket. – A capitulum culparumban egyedül P. Castiglia állapítsa meg és szabja ki a fratellók megbüntetésére az elkövetett hibákat, maguk maguk mondják el a mulasztásokat, mert gyakran megtörtént, hogy aki megfeddi a fratellót, aki térdel maga is, nem fog azzal a szeretettel beszélni, amelyen kellene, vagy pedig olyan módon, ahogyan kellene, ami aztán inkább okoz, kelt haragot, gyűlölséget, ellentétet, mint javulást, azért az ilyenek figyelmeztessék az elöljárót a fratellók hibáiról a maguk részéről, hogy az elöljáró, akinek erről tudomása lesz, tudja majd kimérni a büntetést és akkor az illető megjavul magától, így intézkedem a jövőre vonatkozólag. – Fr. Giuseppe kedden, csütörtökön és szombaton az ebédlőben disciplinára van kötelezve az ebéd ideje alatt egy Misere idő tartama alatt, fr. Eustachio csak csütörtökön, fr. Giacomo az említett három napon csak az asztal alatt ehet, egyik napon elmarad a leves, a másik napon a bor, a harmadik napon pedig a főétel. Fr. Francesco az említett napokon háromszor keljen fel az asztaltól, míg ebédelnek és minden egyes alkalommal írjon le nyelvével keresztet a földre, fr. Gio. Battistának, novíciusnak és novíciustárásnak még súlyosabb mortifikációt fogok előírni, hogy abban a házban szeretettel legyenek egymáshoz, türelmességgel és semmit el nem mulasszanak a felsorolt dolgokból. Ezeket akartam jelenleg megírni.” – (Róma, 1629. dec. 2.)
„Egy spanyol férfi, aki a S. Egidio apácáinál teljesít szolgálatot, hozott nekem egy zárt levelet, amiben valószínűleg arról a spanyol nőről van szó, aki apáca akar lenni. A Sig. Don Pietro mindezideig nem jelentkezett, a signora Maria di Leon azt üzeni, hogy Atyaságodat emlékeztessem, hogy beszéljen Sig. Cardinale Borghesével, ha tehát ott van Frascatiban, Isten szerelmére intézzenek valamit a madonna Domitilla ruháinak ügyében, mivel azt hallom, hogy nem jár szentmisére, mivel nincs ruhája. – Értesítsen, hogy az a sánta ló odaérkezett Frascatiba? – Intézkedjék, hogy legyen a talaj elsimítva, ahol a szobák ajtajai lesznek, hogy dolgozhassanak ezeknek felszerelésén és legyenek befedve. – Kísérje figyelemmel, hogy fr. Gio Battista teljesítse a mortifikációkat, amiket megírtam, másra most nem emlékezve kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.”
„Én nem tudom elhinni, hogy valaki bizonyossággal állíthassa azt, amit a múlt postában írtam, azt bizonyítani is kellene, de azon a vidéken annyi a hamis tanú, hogy ki lehet biztonságban? Szükséges, helyénvaló, hogy imádsággal védjük magunkat, hogy az Úr ne engedjen meg hasonló eseteket, ön tegyen így ott, én pedig itt fogok így cselekedni. – Ami pedig az étkezést illeti, nem sokat kell válogatni, hanem ahogy jönnek a dolgok, úgy lesz az jó. – Jelentse nekem, hogy a trónörökös születésével kapcsolatban lett-e amnesztia hirdetve a bebörtönözötteknek és a száműzötteknek, aminek nagyon örülnék Sig Salvator Cesario miatt. Miféle megoldást talált szegény Ignatio, mit cselekedett, az Úr legyen segítségére, nagyon kétlem, hogy megváltozik, mint egy más valaki, aki kifosztotta és meggyilkolta társát, mit cselekszik, Nápolyban vagy azon kívül? – Ami a palástot illetőleg, jelenleg lehetetlen, mivel fr. Pietro jelenleg egy új tabernákulumon dolgozik, mivel a mienket elküldtük Poliba, Tiburtio is tele van munkával állandóan sürgetik őket, így mást tud vállalni. – A confrateri okleveleket egy dobozba jól elcsomagolva küldöm, nem tudom, hogy P. Benedetto megérkezett-e már oda, mivelhogy hat-nyolc napig kellett neki időznie Ponte Corbóban, az Úr engedje, hogy szerencsés legyen útja és visszatérése. Itt most jó idő van, az hallatszik, hogy Rómán kívül egyes helyeken pestis fenyeget, amitől a Úr oltalmazzon bennünket és áldjon meg.” – (Róma, 1629. dec. 8.)
„Jelen levelemmel küldök egy meghatalmazást Atyaságod személyére, hogy vegye fel Mondoviban a hatvan milánói dukátot, mielőtt odamenne, írjon először a Püspöknek, hogy készen legyen és jelezze, nehogy értesítés nélkül menjen oda és eredmény nélkül térjen vissza, azért tehát először értesítést fog küldeni és amikor megkapta a megbízást, értesítse itt a Monsignorét, hogy amikor a pénz rendelkezésére áll, hogy mire fordítsák, ami pedig a főoltárt illeti, mivelhogy a templom másik részén van a sekrestye, én úgy gondolom, hogy nem állhat a fal mellett, hanem előbbre kell hozni a kápolnával egy irányban, hogy a másik két kápolnából is látható legyen és mögötte lehessen a sekrestyébe menni. – Mondja meg a mesterembereknek, hogy a Monsignore egyelőre nem tud munkát adni a tavaszig, mivel a testvére halála miatt néhány ezer scudi fizetni valója van. Tetőcserepet vásárolhatunk Sig. Berruttótól és ha uraságának úgy tetszik, hogy ezret adna, akkor a templom jól be is lenne fedve, arra legyen nagy gondjuk, hogy az esőzés előtt rendezzék el ezt a dolgot. Más írnivalóm nem lévén kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” - (Róma, 1629. dec. 8.)
„Tudja meg, hogy annyira kevés alamizsna folyik be és ugyanakkor annyi a fizetésre váró adósságunk, nem csak hogy nem tudjuk segíteni a frascati házat, hanem még az itteninek az adósságát sem tudjuk törleszteni, ennélfogva szükségesnek látszik, hogy segítsenek magukon, ahogyan tudnak és ha sokan vannak a házban, küldjenek el valakit és senki más ne legyen, hanem csak akikre föltétlen szükség van, nincs só a házban, vásárolni kellene, de ahhoz meg nincs pénz, ha nem tudják ellátni a házat a szükséges dolgokkal, akkor nincs más hátra, minthogy szenvedni, nélkülözni kell, hogy így próbálják meg, hogy mit akar az jelenteni, hogy Isten anyja szegényei vagyunk. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1629. dec. 9.)
„Mons. Castellani és signore Virginia Bonnanni nevére jött leveleket azonnal átadtuk, örülök, hogy a faanyagot leszállították a házba fizetés ellenében. Azt gondolom, hogy van annyi értelmességük és rátermettségük, hogy megtalálják a módját, hogy eleget tegyenek a kötelezettségnek. Ami a kenyérvásárlást illeti, ha nem gondoskodnak kellő időben, beszerezhetik majd gabonatartalék és pénz nélkül, ha majd befejezik a tetőmunkálatokat, akkor majd nem lesz szükség annyi munkásra és külső alkalmazottra, akkor majd egy kissé megkönnyebbül a helyzet. – Ami Sig. Card. Borghese alamizsnáját illeti, úgy gondolom, hogy mi ennyit nem érdemlünk meg. P. Giuseppe nem lesz azzal kisebb, ha pontos lesz az oratiók végzésével és pontos lesz a közösségi munkálatok vállalásával, azért is mindig a rendes időben végezzék. – A tetőfedést illetőleg, ha ott netán találnának valahol ócska cserepet, szerezzék meg és használják fel a fedésre, a vízforrás a házon kívül legyen, ahogyan mondta fr. Francesco kőműves, értesítsen arról, hogy fr. Giuseppe gondosan ellátja-e az iskoláját, ha nem, akkor a messinai fr. Carlót küldöm oda, aki jártas a versben, eléggé a latinban, a rábízottakban igen ügyes. Ha az idő nem alkalmatlankodik, küldhetnek a cserépért, amelyek rendelkezésre állnak, jól lehet nincs kifizetve, kérjék az Urat, hogy juttasson bennünket egy kis alamizsnához, amiből kifizethetnénk a meszet és a cserepet, a kenyeret, mert a péknél több mint negyven... scudi a tartozásunk, és a borért, amit mind adósság fejében vettünk át, kellene a pénz a ruhabeszerzésre, mert a fratellók legnagyobb része rosszul van felkészülve a téli hidegre. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. dec. 13.)
„Nagy elfoglaltságom miatt csak röviden tudok válaszolni levelére. Ott tartózkodásának ideje alatt ne hagyja jelentés nélkül, hogy mennyi olyan dolog történt, amelyek bizony nem egyeztethetők össze a mi szabályainkkal, azért hát valamelyik napon tegyen jelentést nekem, hogy orvosolhassam a helyzetet mint Atya. Remélem, hogy hamarosan viszontláthatom, mert szeretném, ha P. Evangelista nem jöhet, hogy Atyaságod jönni fog helyette majd akkor, ha P. Stefano odaérkezik, hogy a novíciusokat felügyelje, aki a legközelebbi jó napon indulni fog. Az Úr áldjon bennünket.” – (Róma, 1629. dec. 15.)
„Azt szeretném, hogyha a mi házainkban volna két- vagy három szoba a világiak számára, amikor úgy adódik, hogy nálunk tartózkodnak, vagy mint vendégek fordulnak meg nálunk, ezek a vendégszobák legyenek elkülönítve az Atyák lakosztályától, hogy ne lássák a mi tökéletlenségeinket, amelyek elég sokszor csak apróságok, mégis a világiak, akik a szerzeteseket szenteknek tartják, minden apróságon meg tudnak ütközni. – Nagyon sajnálom a híradást P. Evangelista betegségéről, de remélem, hogy teljes egészségére lesz még a miseszöveg mondásban történt tökkéletlenségeit illetőleg is. – Fr. Francesco Mariát, aki Genovába utazott, visszarendelem magamhoz, hogy egy kissé megneveljem a szent engedelmességre, amire ott még jó néhányan rászorulnának nagyon is, de majd mindennek eljön az ideje. – Nincs kedvemre az annyi áthelyezése a tanítómestereknek, de most nem tudom másképpen elrendezni, megoldani a problémákat az emberhiány miatt, az Úr segítsen meg bennünket, hogy minél előbb tehessünk valamit ennek orvoslására is. Itt alkalommal is megkezdettem a humanista tanulmányokat, tanulmányokra előkészítést és ha nem kértek volna tőlem annyi sürgetéssel embereket, akkor most igen jó készlettel rendelkeznék minden ház számára, de most Rómában is híjával vagyunk az ilyen felkészültségű tanerőknek, mivelhogy a többi házakat láttam el. – Úgy gondolom, hogy a jövő év első napján megnyílik a Collegio Nazareno, egyelőre csak nyolc növendékkel, ahol elgondolásom szerint növendékeink közül is ott tanulhat majd öt-hat. – Utána érdeklődöm, hogy talán Sig. Flavio közbenjárására a Vicegerente is megadná a S. Biaso ereklyék hitelesítésére és és elküldésére az engedélyt. – Más szerzetbe való átlépést illetőleg érdeklődtem és nagy eredmények, kedvezések javalták is annak végrehajtását, de az ügy Mons. Fagnanóhoz került, akinek a kezén keresztül mennek ezek a dolgok, azt mondta nekem, hogy nem gondolja, hogy a Pápa hozzájárulna „ad laxiorem” is valamiképpen, ezért hát keressen más megoldást azok számára, akik nem akarnak latint tanulni, akiknek nincs kedvére a mi szerzetesi rendeltetésünk, hivatásunk és az engedelmesség, latinul tanulni és tanítani, hamarosan megtalálja majd a gyógyszert, a gyógyorvoslást és tudják meg, hogy az elöljáró akarata ellen van, majd az Isten segítségével alkalmazom a mortifikációkat, amelyek súlyosak lesznek és nem csak, hogy egyszerűen lesznek, hanem szükségesek, jól lehet, hogy én itt vagyok, itt fogok rendelkezni, de majd ott fognak engedelmeskedni. – Remélem, hogy személyes postával küldött confrateri nyomtatott okmányokat megkapták, 20-25 példányt küldök P. Stefano della Regina delli Angelinek, megemlítem, hogy négyszáz példányt nyomtattam. Ami pedig azt az ügyet illeti, hogy a kápolnából templom legyen, tárgyalja meg a P. Provinciálissal, aki mint ott levő, nagyon helyes, hogy ő nyilvánítsa nézetét és hozzájárulását. – Ami pedig azt a pénzt illeti, amit Don Gioseppe Cimino adott át, megmondhatja neki, hogy már Rómában van, és hogy majd megy a Bréve, hogy kaphassa a rendeket három egymásutáni ünnepnapon. – Fr. Carlo di S. Domenicóról mondja meg Sig. Salvatorénak, hogy megérkezett, tanulásra rendeltem, amin annyira fellelkesedett, olyan lelkesedéssel látott neki a tanulásnak, mintha csodát akarna művelni, főként látván, hogy fr. Gio. Thomaso hogyan magyarázta Vergilius egyik könyvét, annyit rátermettséggel, ügyességgel, hogy sokakban, a többiekben is felébresztette a lelkesedést, hogy hasonlóképpen szerepeljenek, és azoknak, akiknek sikerül, azok bármilyen komoly hallgatóság előtt nyilvánosan taníthatnak. Itt nálunk minden ünnepnap este rendeznek egy kis jelenetet, ahol a mieink közül hárman- négyen az egész ház jelenlétében előadnak nagyon ügyesen nagyon jól irodalmi dolgokról, mindig én jelölöm meg a témát a következő ünnepre. – Mondja meg Sig. Salvatorénak, hogy most nem írok neki, de nagyon fogok örülni, ha megkapja a büntetés elengedését. – Ami pedig Nicolo Maria szegényes lelkületét illeti, nagyon jól tudom, hogy nem sokat várhatunk tőle, ha meg nem javul ezekből a lazaságokból és ha ebben az állapotában halna meg, Isten tudja, hogy mi lenne vele az örökkévalóságban; Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy a rekreációban ne beszéljenek más dolgokról, hanem arról, hogy lehetne előmozdítani az iskolának eredményesebb működését, mert néha az egyiknek, máskor meg a másiknak van valami értékes észrevétele, amin nagy jelentőségű lehet. Mindez, amit válaszul akartam adni a postával jött levelére. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1629. dec. 15.) – „Ma délelőtt kaptam meg a küldönc útján a jubileumi nyomtatványt és látom, hogy ott a kardinális 13 templomot jelölt ki a búcsúra, itt Rómában csak kettőt. – Értesítsen engem, hogy abban a házban volna-e lehetőség két szobát elválasztani úgy a többitől, hogy ott lelkigyakorlatot végezhessenek azok, akik engedetlenek és kívülről kell bezárni egy ablakocskával ellátni, hogy azon keresztül adják be a napi élelmet.”
„Mivelhogy a mieink nem tudtak egyezségre jutni a téglaégető mesterrel, nincs más hátra, mivelhogy mro Antonio számlázza az összes cserépanyagot, amit felhasználtak az építkezésnél, küldje, vagy jöjjön ide ő személyesen, hogy csináljon számadást magával a kemencemesterrel, ha nem készítette el ezt a számadást, csinálja meg és jöjjön ő maga személyesen és mutassa be, mivelhogy én úgy látom, hogy nem lett leszállítva oda a megrendelt cserépmennyiség. Ezeket akartam most megírni, ami eszembe jutott, itt a sekrestyében.” – (Róma, 1629. dec.22.)
„Az az ügy, amelyről annyiszor írt nekem, annak nincs más orvossága, mint az, hogy jó példával járjon elő, azt hiszem, hogy meg is teszi és bizalommal legyünk az Istenhez, aki minden ügyünkben felel értünk. – Jelentse nekem, hogy vannak-e ott szentelés előtt álló klerikusok, nagyon örülnék, ha saját magunk erejéből elláthatnánk rendeltetési, kötelezettségeinket, és nem szorulnánk civilekre. – Arról is írtam, hogy rendezzen be egy-két szobát, amelyek kívülről zárhatók és el lehet egy kissé különíteni a többitől, ha nincs, nézzen körül, hogyan lehetne megoldani a kérdést, ami szerintem, szükséges, hogy ha egyesek nem tudják szeretetből vállalni a szabályok megtartását, tartsák meg félelemből, és ne adjanak szabadosságukkal rossz példát a többieknek. – Bizonyos munkára most nem tudok ígéretet adni, mert fr. Tiburtio annyira el van foglalva most, hogy majd csak egy későbbi alkalomra ígérhetjük. Alkalmilag majd küldök konfráteri okmányokat, elég sokat nyomtattam. – P. Benedetto még mindezideig nem érkezett meg, kíváncsian várom jelentését, észrevételét a Duchescai házról és környékéről. Sig. Flavióval kétszer is beszéltem és azt mondja, hogy a Vicegerentének kedvére van, hogy elküldje a S. Biaso ereklyét és most folyik a hitelességi tárgyalás, nagyon kétlem, hogy Sig. Odoardo nem fog-e valaki ellenvetést tenni a hitelesség ellen, mert ő ilyesmiben nagyon is hajlamos, paragrafusrágó, aki mindenhol lát valamit, ahol a legnehezebb valamit is találni. – Remélhetőleg a jövőre kiigazolódnak a tévedések amik történtek, ahogyan értesültem a dolgokról. Megkaptuk fr. Marco ordinatiójával kapcsolatban a Brévét, akit szeretnék felszenteltetni az ünnepnapokon, leküldöm önnek a információs iratot, amit Sig. Reginaldo de Todi részéről kell elvégezni, legyen rajta, hogy minél előbb meglegyen és válaszoljon nekem. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen.” – (Róma, 1629. dec. 22.)
„A posta két levelet hozott nekem onnét, ami a kőművesek követelését illeti, mindjárt akkor kellett volna írni, amikor előálltak a követeléssel, ami követelni valójuk volt, hogy mindjárt megbeszélhettem volna a Monsignoréval. – Ami pedig a főoltárra vonatkozó megjegyzésem, ami most a fal mellett áll, szerintem jobb elhelyezés lett volna a kápolna közepe felé, így akkor a sekrestye ajtaja a szentélybe került volna, ha lehetne egy kicsit változtatni, helyezni a fal felé, ahol most az oltár áll, hasonlóképpen a másik ajtó, amelyen keresztül a házból jutunk a sekrestyébe és ha még egy kissé odébb vitték volna az ajtót, a fedett folyosó felé, amely a háztól az említett kapubejárat felé vezet és ha az oltár a középen lenne, így két ajtón lehetne a szentélyből távozni a templomba menni, ami minden összehasonlítás nélkül sokkal jobb lett volna. - A tetőre vonatkozólag írtam már, hogy szerezzenek be ezer jó cserepet és rakják fel ahol legjobban kell, hogy ne mossa az eső a templom boltozatát és ezt mindjárt rendezzék el. – Ami pedig az iskolát illeti, legyen arra gondjuk, hogy be ne ázzék, és minden szorgalommal azon legyenek, hogy minden jól menjen, mivelhogy ez a mi rendeltetésünk, feladatunk és mindenkinek azon kell lenni egyöntetűen, hogy a gyermekek előrehaladjanak, úgy hallom, hogy hanyagságok vannak, hogy a hatóság, a communitas nem igen van elégedve a munkával. Hamarosan ott lesz P. Gio. Stefano, aki majd intézkedik mindabban, ami a legfontosabb tennivaló. Tegnapelőtt ide érkeztek fr. Mari Antonio és Francisco da Cuni a savonai Thomasóval. Az Úr áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1629. dec. 22.) – „Mondja meg Sig. Stefano Castigliának, hogy még nem tudom, hogy fia Gio. Elzarándokol-e a Szentföldre, az engedélyt megadtam, hogy a mieink közül ketten mehetnek, ha ugyan van kedvük, de senki sem kényszerítek. Gio. Francesco szorgalmasan végzi tanulmányait, jól lehet, még nem egészen egészséges.”
„Itt járt nálam S. Biaso, azt tudakolta, hogy hol és mikor készült a jegyzőkönyv Ambrosio Parente házának a megvételéről, mert szeretnék a hitelezők a sorrendet megállapítani, én úgy gondolom, hogy más iratokkal együtt ezt is elküldtem oda, Atyaságod nézzen utána és ha ott van, üzenje meg, hogy ki volt a jegyző és melyik napon készült a jegyzőkönyv, úgy gondolom, hogy 1620-ban volt, mindezt minél hamarabb intézze le. Ketten vagy hárman a mieink közül onnét ide jönnek és itt lesznek az ünnepek alatt, ha be tudnák fejezni az épület befedését karácsony előtt, nagy emberekhez illő cselekedet lenne. Az Úr engedjen, adjon mindnyájuknak szép ünnepeket és minden jót.” – (Róma, 1629. dec. 23.)
„Atyaságod próbálja meg minden lehető igyekezettel, ha nem is teljes egészében legalább egy részletet vállalva adjon Sig. Gregorio Ottavianinak kölcsönt, mert semmi annyira nem nehezedik rám, mint az adósság. Az Úr engedjen nekünk mindnyájunknak (minden jót és) boldog és szent ünnepeket.” – (Róma, 1629. dec. 24.)
„Mondja meg Atyaságod fr Gio. Thomasónak, hogy aprószentek napján legyen itt és hozza magával Vergiliusból végzett leckéket, amit a szokott módon, a jó Isten segítségével a jövő vasárnap itt be kell mutatnia. Ezidén a karácsonyt nagyon szerényen ünnepeltük meg összehasonlítva az előző éviekhez. Tegnap este megérkeztek onnét hárman a frascati házból. Az Úr áldása egyen mindnyájunkkal. Amen.” – (Róma, 1629. dec. 26.)
„Ami a bizottságot illeti, jó, ha tudja, hogy a Sacra Congregazione della fabrica elrendelte Sig. Cardinale Vidoninak, hogy azt hozza létre és az említett kardinális tárgyalt az Economóval, a gazdasági felügyelővel és maguk között megtárgyalták, hogy nagyon jól lenne, ha jegyző útján történne meg és nem hivatalos levél révén, most a jegyzőn áll, hogy mikor küldi, a mai napon lehetetlen, hogy még estig kezünkben legyen, majd a legközelebbi postán remélhetőleg megkapjuk, jan. 2-án, így a mi részünkről nem hiányzik a szorgalom, ilyenformán közölheti a dolgot Sig. Canonico Sarzettivel alkalomadtán. – Az év első napján, az Úr segítségével iskolánk Oratóriumában a szentmise végeztével a Collegio Nazareno nyolc növendéke be fog öltözni sokaknak a jelenlétében, akik jelentkeztek, hogy szeretnének jelen lenni és az ünnepség végeztével haza fogjuk őket kísérni. Az ünnepi ruha lila színű, hosszú kézelő felhajtással, rózsaszínű selyem figurákkal, nagyon jól fest, különbözik az összes többi kollégiumbeli növendékektől. – Ünnepek elmúltával, tárgyalunk majd az elsőszülöttséggel kapcsolatban a jutalmakról aztán majd az ünnepélyességekről. Az Úr adjon bölcsességet mindazoknak, akiket illet, hogy ami megilleti a császárt, az legyen a császáré, ami az Istené, azt az Istennek s mihelyt befejeződnek ezek a dolgok, azonnal tárgyalhatunk a javak eladásáról. – A gabonaeladást illetőleg, azt remélem, hogy nagyon segítségünkre lesz Sig. Sarzetti támogatása, Molino helyett is és még ha saját maga is utána néz és
az igazságos bért, árat meg tudná szerezni, nem csekély jelentőségű lenne, legyen rajta, hogy a legelső postával küldje, ha lehetséges a birtokszerzési aktust, amit szerzett Sig. Hyppolito Tosco és küldje azonnal hozzám. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. dec. 29.)
„Nagyon örültem annak, hogy elbocsátotta a világiakat, mert nem szeretem, ha látják és tudják a szerzetesek dolgait, mert nem tudnak hallgatni, titkot tartani, gyakran a kis dolgok is nagyoknak látszanak előttük és mint ilyenekről beszélnek másoknak – Nem szívesen hallom, hogy betegek vannak, imádkozunk értük. Azt sem hallom nagy örömmel, hogy az ottaniak közül egy sem foglalkozik a humán studiumokkal, amelynek pedig olyan igen nagy jelentősége van. Úgy látom hogy itt úgy lesz, hogy egy részük itthon nyer oktatást, egy másik részük pedig a Collegio Nazarenóban, amely jan. elsején nyílik meg nyolc növendékkel. Ha majd elrendezi a két szobát, ahogyan írtam, jelentést kérek arról, hogy végrehajtotta és amikor majd szükség lesz rá, írok majd, hogyan is kell eljárni, egyesek szempontjából igen jelentős dolognak tartom ezt. – Az ereklyéket illetőleg az ügyet átadtam Sig. Flaviónak, aki nagy igyekezettel kezeli a dolgot P. Benedetto atyával együtt, aki egészségben megérkezett Frascatiba lovon, de a lovon nem tudott tovább jönni, mert ott elpusztult és egy másikat kellett beszerezni, hogy Rómába jöhessen. Átadta nekem a Duchesca-ház alaprajzát, amellyel majd időben egy lesz a Carditi-ház, így aztán egy teljes kompakt egység lesz. – Fr. Antonio révén küldtem 20 confrateri okmányt néhány szentképpel a P. Provinciális névaláírásával, azt hiszem, hogy felét önnek adja. Megkaptuk fr. Marco Brévéje után járó pénzt, a Brévét elküldték, úgy intézkedem, hogy három egymás utáni ünnepnapon legyen a szentelés. – Ami pedig azt az Oduardus capitulumot illeti, ha majd megérkezik, tárgyalunk róla, amint írja, mert nekem csak annyit mondott, hogy az egész öt arany scudiba kerül. – Örülök, hogy fr. Giuseppe de Sezze felvette az alszerpapságot a legközelebbi nagyböjtben majd szerpap lesz és áldozópap, mint én. Jelentse nekem, hogy van-e olyan más kispap is még, aki már szentelhető volna, mert sokkal jobb, ha a mi papjaink teljesítenek nálunk szolgálatot, mint bárki más külső. – Ami a borszerzést illeti, azt hiszem, hogy elvesztettünk minden jószámításunkat és éppen majd a borhiány miatt sok kellemetlenségünk lesz a nyáron, kérjük az Urat, hogy küldjön nekünk egy kis alamizsnát. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat.” – (Róma, 1629. dec. 29.)
„Sig Francescóval szemben legyenek udvariasak, hogy őneki tetszésére legyen, hogy mi szívesen látjuk. Azon legyen minden igyekezettel, hogy a szabályok megtartásában fegyelmezettek legyenek és azokat a fratellókat, akik elöljárói engedély nélkül mindenféle dolgot kitalálnak, beszélnek, büntesse meg őket komolyan, legfőképpen azokat, akik vadászatról álmodoznak és azt fecsegik, hogy a kapucinusok vadászni járnak csapdával, az ilyenekre különösképpen kell figyelni és kettős feladattal, gyakorlat feladással szorítani a lelkület megszerzésére, mert máskülönben mindig hanyagok és könnyelműek lesznek a szabályok megtartásában, és nagy tökéletlenségek kitalálói, ezért tehát különösképpen tartsa ezeket figyelemmel, bárhova és bármerre is járnak, kísérje figyelemmel, hacsak már észrevehető módon meg nem javultak már. Ami pedig a narni utat illeti, a lélek összeszedettségének a kísértése mindig, ha alkalom van rá, jöhet és ha van valami dolog, ami elgondolás szerinti, azt végezheti. – Elrendeltem, hogy legyen készen a szállításra a rizs és egyéb dolgok P. D. Sancio gyakorlatos könyveivel, mindezen dolgokat, ha ms Francesco el tudja vinni, akkor át fogom adni neki. Ami pedig P. Melchiort illeti, értesültem arról, hogy a baj a főtől származott és sok anyagot elpazarolt, várjuk a jó kimenetelt és én újra reménnyel vagyok, hogy a velencei alapítás általa sikerülni fog. – Itt arról beszélnek, hogy a magyar királyné egész téli időre Nápolyba megy, ami annyit jelent, hogy vége lesz annak, hogy tönkre tegyék azt a szegény országot és azt mondják, hogy visszatér, mivelhogy a sok hó miatt nem tudott előrehaladni. Hasonlóképpen sok nevezetes úrféleség rákészült arra nagyszerű díszöltözettel, hogy Don Taddeo kíséretében legyenek, de talán minden fel lesz függesztve, el lesz halasztva, kevés kifizetve. – Az Úr őrizze meg Nápoly városát a pestistől, mert ha a királyné oda költözik, akkor nehezen lehet megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy őrizzék a kapukat, a kikötőt, már pedig ha a pestis felütné fejét, akkor elpusztulna az a város, imádkozzanak mindnyájan, hogy az Isten tartsa meg egészségben mindazokat a tájakat, ahol még nincs pestis, és ahol megjelent, azokat a helyeket szabadítsa meg tőle az Úr. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. jan. 1.)
„Frascatiba érkezik fr. Giacinto két legénnyel, hogy dolgozzanak a Poli kertben, de először egyezkedjenek meg, hogy mi lesz a járandóság esetről-esetre, akik nem szívesen akarták vállalni a munkát a téli időben. – Tegnapelőtt azt mondta nekem a téglaégető, hogy több mint 300 db volt a cserép, a tégla, nem számítva hozza a maiakat, Frascatiból pedig P. Giuseppe azt írja nekem, hogy ezzel a hatvannal együtt lesz 1150 darab, de azt nem írja, hogy mennyi a hajlított, amiért is írja meg nekem tisztán, hogy a cserép ennyi, a hajlított meg ennyi, hogy egyszer már elintézzük ezeket a hanyagságokat, nekem is jobb lesz, hogy már egyezzünk a téglaégetővel, az a néhány scudi nem számít, ha mro Antonio el tudná hozni a számlákat, annál könnyebb lenne tudna ő egyezkedni a téglaégetővel, elintézni ezt a nehézséget. Az Úr áldja meg mindnyájukat.” – (Róma, 1630. jan. 1.)
„Elrendeltem, hogy fr. Carlo di S. Domenico senki mással ne tárgyalja, beszélje meg ügyeit, dolgait, hanem csak egyedül Atyaságoddal, és hogy mindig az ő tanácsát kövesse, és tőle kérjen útbaigazítást minden dolgában, én azt gondolom, hogy olyan rövid gondolkozású saját ügyeiben, hogy még azt sem tudja elvégezni, megtenni, ezért hát Atyaságod tartsa kézben és kísérje figyelemmel, mivelhogy ő nagyon állhatatlan természetű és nem sokat izgatja, hogy hazudozik könnyelműen, amint azt nem egyszer tapasztaltam, igen kétszínű a viselkedésben és rendszerint a legfegyelmezetlenebbekkel tartja a barátságot, ha Atyaságod meg tudná győzni arról, hogy járjon becsületesen, őszintén, igen nagy jót tenne ezzel a fratellóval, legyen rajta, győzze meg, hogy legyen bizalommal Atyaságodhoz, tárja fel, tárgyalja meg, beszélje meg minden ügyét, baját Atyaságoddal. – Ami pedig a levélírást illeti, tudja nagyon jól és legyen is rajta, hogy havonkint legalább kétszer írjon saját kezűleg a dolgok menetéről, rendezze úgy a dolgokat azonfelül, hogy mro Antonio legalább szombati napokon legyen itt a számlákkal, hogy mennyi téglát, cserepet vittek Frascatiba ezren felül, hogy ne kelljen már annyit vitatkoznom a téglaégetővel és hogy már kifizethessem neki a jogos járandóságokat. – És azonkívül mondja meg P. Giuseppének, hogyha a misét félórával hosszabban mondja, akkor nagyon üdvösségesen mortifikációban részesül, legyen ott készenlétben az óra, az első esetben vonja meg tőle a bort és ha nem javul, nem változik meg, gyarapodni fognak a moritifikációk, neki is alkalmazkodnia kell egy tisztességes, komoly középszerűséghez, hogy a hívek és a diákok is jelen lehessenek az ő szentmiséjén, ezért tehát figyelmeztesse nevemben is, hogy igazodjék az átlagos szokáshoz, amit én hiszem, hogy meg is fogja tenni. – Ami pedig az építkezést illeti, Signora Olimpia építésze elkérte a tervrajzot, amit én a mi módunkon készítettem, a mi ízlésünknek megfelelően, azt mondotta, hogy szeretne egy másikat készíteni, pontosan, minden részletében tökéletességgel a ház számára is, de mindezideig nem készült el, én azt szeretném, hogy Vízkereszt elmúltával Atyaságod két-három napra idejönne, és most jut eszembe, ha azt akarja, hogy fr. Giacomót pappá szenteltessük az elkövetkező nagyböjtben, akkor adjon neki alkalmat a tanulmányokhoz, ő a papi vizsgálatra, az „examen ordinandorum”-ra való előkészületre és majd kellő időben küldöm az elbocsátólevelet. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1630. jan. 3.)
„Én nem tudom azt meg nem tenni, hogy minden egyes alkalommal ne emlékeztessem arra, hogy minden igyekezettel, törődéssel viselje gondját az iskolának, úgyannyira, hogy néha még egyéb dolgokat is elhagyhat, csak azért, mert az iskola a mi rendeltetésünk, a mi sajátos feladatunk, a mi intézményünk és ha ez nem jól meggy, ha az iskolai dolgokban hanyagság mutatkozik, akkor üdvösségünk igazi útjáról tértünk le, ezért hát az elöljárónak a súlyos feladata, hogy őrködjék az iskola felett és azonfelül saját fáradozásaival is segítse. Azt hallom, hogy igen sokan nincsenek megelégedve az ottaniak munkájával, ami pedig meg kellene lennie, minden bizonnyal az iskolában van valami hiba, hanyagság, hiány, ha az iskolás gyermekek nem érzik olyan jól magukat az iskolában, mint ahogyan azt mi szeretnénk, vagy ahogyan az helyén volna, remélem, hogy ebben az évben, ennek az évnek folyamán minden törekvéssel azon lesz, hogy az iskolai dolgok jól menjenek. Ezeket akartam ma megírni. Az Úr áldása legyen mindnyájunkkal mindig.” – (Róma, 1630. jan. 5.)
„Mindezideig nem érkeztek meg P. Gioseppe és fr. Francesco Maria, akiről biztosan hiszem, hogy egyike azoknak, akik a Duchescai házban azt a felfogást vallják, hogy egy nagy pénzdarabot elvenni, az bűn, de huszonkilenc baioccót el venni nem halálos bűn és így tovább, hogy elvehetnek, nem mondom, hogy ellopnak, huszonkilenc baioccót és azon élelmiszert vásárolnak és titokban elfogyasztják és ezt mindannyiszor megteszik, valahányszor csak alkalmat találnak rá és azt vallják, hogy ez nem halálos bűn, nem tudom, hogy meggyónják-e és így ennélfogva a hanyagság folytán elcsúszott az excommunicato latae sententiae parancsa azokat illetőleg, akik hozzányúlnak a pénzhez, ha nincs megbízott a P. Provinciális részéről, és ez a durva felfogás, hamis tanításnak a híre eljutott idáig olyan valakinek a révén, aki szemtanúja volt a dolgoknak és a P. Provinciális még abban a felfogásban, meggyőződésben van, hogy mindezek csak olyan dolgok, amelyekért nem jár szigorú büntetés, bilincs, béklyó, de most az a határozott utasításom, hogy rendlejen el nagy vizsgálatot, hogy egyszer s mindenkorra megszüntessen, kiírtson ilyen pestist. – Ezzel a postával vártam a választ a két pátensre, amelyeket a P. Provinciálisnak küldtem P. Melchiornak szánva, de nem jött semmi levél a P. Provinciálistól. – Ha a nagyböjti szentelésen lehetne két-három klerikust pappá szentelni, igen nagy örömömre szolgálna, mert minden egyes házban igen nagy hiányok vannak áldozópapokban, amiért is beszéljen ebben az ügyben a P. Provinciálissal, hogy az illetékesek előkészülhessenek. – Nagyon rosszallom, hogy a Sig. Reginaldo de Todi által ajánlott ügyben nem jártak el kellő szorgoskodással, aki igen nagy kérésekkel ajánlotta figyelmembe azt a dolgot. – Jelentést kérek arról, hogyha azt a két szobát elrendezték, amelyekről írtam. – Nem hiszem, hogy Sig. Felice Pignella követeléssel, igénnyel állna elő a Porta Realei templomunkat illetőleg, minthogy most már az érseki iroda hivatalos könyveiben is törölve lett a titulus, úgy gondolom, hogy ő erre építette minden igényét, követelését, ezért gondolom, hogy nem fog többé előállni ezzel és ha ájtatosságból, buzgóságból akar valamit tenni, ajándékozni, semmi akadálya annak. – A S. Biaso ereklyéket illetőleg Sig. Flavio mindent megtett, de még mindig nincs döntés, mert szükséges a Sig. Biaso jószágkormányzó autentikus vallomástétele, aki azonban jelenleg Riminiben van, nem tudom, hogy ez ünnepre el tudjuk-e rendezni a dolgot és ha netán arrafelé járna, fogadják szívélyesen. – megkaptam a vászonmintát, nem hiszem, hogy Rómában találunk ilyent. – P. Evangelista tavaszig nem igen mehet levegőváltozásra, ezért hát nagyon jól van, ha kúrát tart, nehogy visszaessék a betegségbe, itt hála a jó Istennek, mindnyájan jól vagyunk, jól lehet, hogy három éjszaka, hogy fr. Pietro rám gondolva nagy szolgálatot tesz nekem, hat óra felé jött hozzám, amikor még nem feküdtem az ágyban és engem alva talált és a tüzes parázzsal telt serpenyőt az ágyam mellé helyezte és amikor én felébredtem, úgy éreztem magam, mintha minden keringett volna körülöttem, amikor hívtam őt hányinger vett erőt rajtam, és elmúlt a fejszédülés, elég nagy veszélyben voltam. Az Úr áldja mindnyájunkat. Amen.” – (Róma, 1630. jan. 5.)
„Igen fontos, hogy mro Antonio legyen itt minél előbb, hogy rendezzük ügyeinket a téglaégetővel, hogy már egyszer nyugodtak legyünk efelől is és kiegyenlítettek, amit nem csináltak meg kezdettől fogva, ami pedig a hitelezőket illeti, mindegyiknek fizessünk, ha nem is az egészet, legalább egy részletet a Camerlengo pénzéből, hogy ne kelljen már nap-nap után annyi lamentálást és kéréseket hallgatnunk. – Hasonlóképpen a Vízkereszt elmúltával szükséges, hogy Atyaságod ide jöjjön néhány napra, mivelhogy most nincs olyan hamar ünnepnap és emlékezzék arra, hogy az elmúlt napok folyamán hányszor írtam fr. Carlo dolgaiban, aminek meg van a maga nagy jelentősége. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1630. jan. 5.)
„Az a katona, akit nekem ajánlott a múlt napokban, annyira sietős volt a visszatérésben, hogy nem várta meg a postakocsit, amit én Castellóba rendeltem, ugyanazon az este, amikor eltávozott, ha nem ment volna el, készült már az ő ügye, mehetett volna mint katona Castellóba, mint ahogyan bevonult a segni vagy a Valmontonebeli, mivelhogy volt alkalom egy folignói katonára, aki akkor indult Castellóba, és az a Segnibeli katona elkészítette neki a helyet és a S. Panteleóba jött megnézni, hogy itt van-e? Az Úr bocsássa meg neki, hogy nem várakozott egy kissé, azon leszek, hogy a Segnibeli katonával intézem el az ügyet, ezért hát aztán minél előbb küldje ide, és akkor majd el lesz intézve az ő ügye. – És Atyaságod is legyen majd itt, ha lehet, holnap egy pár napra, ne várakozzék és hozza magával a Bollettinót, mivelhogy ma reggel őrséget helyeznek a kapukhoz, nehogy pestist hurcoljanak be a pestis gyanús montanai területről, Piemontéből és Lombardia egyéb helyeiről. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. jan. 7.)
A levél nincs meg és még azt sem sejtjük, hogy mi lehetett a tartalma, csak utalás van erre az elveszett levélre a következőből.
„Írok P. Giuseppének, hogy semmiféleképpen se kérjen valamit a gyermekektől, hogy hozzanak valamit, mert ez a mi Intézményünk szokása ellen lenne, nagyon rosszul tette, hogy megkérdezés nélkül bevezetett egyes dolgokat, még arról is írok, hogy fr. Gio. Battista ne foglalkozzék mással, hanem csak az ácsmunkákat végezze, egyedül csak ezért küldtem Frascatiba, és szeretném, ha minél előbb végezne a munkálataival, hogy az új szobákat fedjék be és térjen vissza Rómába, ahol igen nagy szükség van rá. Írjon afelől, hogyan mennek az iskolai ügyek, dolgok, ami a mi legelső feladatunk. – Mondja meg nevemben fr. Carlónak, hogy szombaton el fogom küldeni atyjának majd a levelet és elküldöm neki azt, ami tegnap érkezett és hogy iskolájában Ovidius helyet Vergilius eclogáját magyarázza, hogy van a Cerda-féle magyarázat, megkérdezésem nélkül ne vásároljanak könyveket a tanulók számára. Az Úr áldja mindnyájunkat.” – (Róma, 1630. jan. 10.)
„Jelen levelemhez mellékelem az iratot a betegek olaját illetőleg, amely csak kétharmada annak, amit szoktak évente juttatni. Nápolyból azt írják, hogy P. Melchior két társával Moriconéba érkeznek zarándokútjuk alkalmával a Szentsírhoz, ha megérkeznek, mondja meg nekik, ha valamire szükségük van, értesítsenek engem, és hogy ne jöjjenek Rómába, hanem a terv szerint folytassák útjukat. Ez az, amit ez alkalommal írni akartam.” – (Róma, 1630. jan. 10.)
„Tegnap este Frascatiba érkeztek P. Melchior útitársaival együtt és amint hallom, nem valami nagy egyetértésben és ma pénteken reggel Moriconéba indultak, várván a rendelkezést, amit megkapnak. Úgy hallom, hogy egy somarellóval indultak, de ehelyett Moriconéban egy másikat kellett vásárolniuk, de ebből csak nehézség lesz, hogyan fogom visszairányítani Nápolyba. – Ami pedig P. Gio Domenicót és Gio di S. Stefanót illeti, megfenyítem, megbüntetem őket, ha saját maguktól nem térnek a javulás útjára hamarosan és nem lesznek alázatosak. – P. Stefano Diego novíciussal szombaton, vagy legkésőbb vasárnap útnak indulnak oda szárazföldi úton ez alkalommal. – Szeretném, hogyha az odaérkezett két klerikus hozzászoknának ahhoz, hogy az ebédlőben félórás spirituális jellegű előadást, beszélgetést tartanának, valamint P. Carlo és P. Gio Battista, hogy majd idővel ünnepnapokon az ottani templomunkban is bevezessék a spirituális jellegű, vallásos témájú párbeszélgetést, amiként itt a Chiesa Nuovában az Atyáknál szokásos, ezen célból csináltasson, késztessen valami alkalmas megoldást, amiként itt Rómában is csinálják az említett Atyák, de nem a szószékről beszélnek, amikor a P. Provinciális nincs otthon, idegen prédikátort szoktunk hívni a mi templomunkba, ami bizony szegénységi bizonyítvány lenne a mi szerzetünkre. Mivelhogy pedig kevés áldozópapunk van a Duchescai iskolában, azért írtam, hogy ordiáltassuk mindazokat a klerikusokat, akiknek megvan a kánoni koruk és egyéb feltételek, így ennélfogva lesz még két-három felszentelt papunk és ha netán Brévére volna szükség, küldjük azonnal. – Sajnos, S. Biaso ereklyéivel nem tudunk ünnepnapjára, ahogyan azt Nápolyban meg szokták ünnepelni, eredményt elérni, noha meg lehet arról győződve, hogy Sig. Flavio nem alszik. – Hallom, hogy a P. Provinciális önre bízta rá a Sig. Duca de Poli ügyének az elintézését, szeretném, ha úgy sikerülne, mint annak idején a Pignella ügy, amit annak idején az említett P. Provinciális nem tudott elintézni, azt néhány nap alatt elintézte, ilyenformán szeretném, ha ebben az ügyben is ilyen szorgalommal járna el, kérjen információt az említett Atyától, hogy azoktól az illetékesektől a nyereségnek miféle része várható visszafizetésként, erről engem is értesítsen minél előbb. – Ami pedig a miséket illeti, sokszor úgy vagyok, hogy száz misével is előre vagyunk, míg valami csekély is alamizsna adódik. - -Végül pedig az az óhajtásom, hogy minden szorgalommal őrködjék, vigyázzon, hogy a szabályainkat mindenki pontosan megtartsa, hogy tartsák meg az előírt silentiumot, az elöljárónak kifejezett engedélye nélkül senki be ne menjen a másiknak a szobájába, hogy a rekreációkban olyan dolgokról beszélgessenek, amiket a mi szabályzataink szorgalmaznak és ha valami hiba mutatkozik, az elöljáró nézzen utána, ezért kell gyakran olvasni, hogy mit mondanak a rendi szabályzataink, adott esetben, így aztán ha mindezt megvalósítják, meglátja, hogy meglesz ennek az eredménye mindnyájuk között és ha valaki makacskodik, büntessék meg alaposan, mert ha nem orvosolják a kis hibákat, akkor hamarosan bekövetkezik a lazulás a nagyobb dolgokban, mint például ellene mondanak az elöljárónak, vagy megtagadni az engedelmességet, ezekben az esetekben értesítést kérek és majd innét leszek segítségére mortifikációk kiszabásával, mivelhogy abban áll a szerzetes tökéletessége: a regula tejes megtartásában, ami pedig rendszerint a kis dolgokban való hűség. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. jan. 11.) – „Ha lehetne szó borbeszerzésről, igen nagy jótétemény lenne erre a házra, számítván a bor árát, amit fogyasztunk, naponként tizenkét giulióba kerül, lássa, legyen rá gondja, hogyan leszünk ezen a nyáron, hogy minél kedvezőbben teljék.”
„Mennyire nem szeretem, nincs kedvemre, hogy a Duchesca templomában nincs annyi felszentelt papunk, amennyi ott kellene. Azt akarom, hogy legyen, azért írtam a P. Provinciálisnak, hogy szenteltesse fel mindazokat a fogadalmas klerikusokat, akik alkalmasok erre és megvan a megkívánt életkor is, hogy minél előbb szolgálatot tejesíthessenek, kieszközlöm a szükséges Brévét, hogy egymás után három ünnepnapon ordinálhassák őket, és higgyék el, hogy az a Duchescai ház annyira a szívemen, van, jobban mint bármelyik más a rómain kívül, amelyet személyesen kell szolgálnom azon ügyek miatt, amelyek állandóan ide futnak be, és nem fogok késedelmeskedni, hogy mindenkor segítséget nyújtsak, amennyiben módom lesz rá, amint arra alkalmat szolgálnak a körülmények. Az Úr adja meg Uraságtoknak az Ő szent szolgálatában való buzgólkodásnak a gyarapodását.” – (Róma, 1630. jan. 12.)
„Atyaságod személyében, vagy a Complateari urak valamelyike tegye meg azt a szívességet, hogy legyenek Sig. Flavio szolgálatára azon a héten, amikor szüksége lesz a háznak a szolgálatra azzal a levélben foglaltakkal összhangban, amit majd az említett Sig. Flavio meg fog írni önnek. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. jan. 12.)
„Sohasem írta, amit mondanak, hogy fáradságuk után járó hátralékot kapják meg a kőművesek, azért majd a legelső alkalommal értesítsen engem erről. És minél előbb rendezzék a templom tetőzetét, ha még nem rendezték volna a befedést, nehogy valami kár essék az épületben esőzés idején, főként a boltozatban, valamint körültekintéssel intézze az iskolai ügyeket, hogy minden jól menjen, hogy a tanulók kényelmesen tudjanak elhelyezkedni. Más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. jan. 12.)
„Én úgy látom, hogy két útitársa közül, akikkel együtt jött Nápolyból, egyik sem hajlandó önnel együtt menni, azért az gondoltam, hogy az lesz a legjobb, hogy egy legénnyel elmegy Velencéig, ahol majd kereshet magának egy pap és és egy klerikus vagy fratello útitársat, ahogyan legjobbnak látja és mivel keletre megy, s a hitetlenek között is jár, megadom az engedélyt, hogy felcserélje a ruhát, ha olyan helyen jár, ahol hitetlenek laknak, és hogy ezt a zarándoklást ajánlja fel bűneinek bocsánatára, felebarátainak segítségére, ahol erre alkalom adódik, az Úr legyen zarándoklásának útitársa, főként, ha türelmességgel és alázatossággal jár az Úr jelenlétében és az emberek között. Küldök négy confrateri okmányt. Az Úr áldása legyen mindig önnel.” – (Róma, 1630. jan. 15.)
„Azért küldöm ezt az ifjút, aki már jó néhány hónapja szolgál itt az iskolában nagy igyekezettel, jóakarattal, hogy hazavezesse a jótevőnk somarellóját, hogy aztán majd hajón jöjjön vissza Rómába az élelmiszereket magával hozván, amik ott vannak, és így biztosabban megkapjuk, jönnek a P. Stefano della Regina delli Angeli atyával egy fogadalmas és egy novícius. A fogadalmast alkalmazhatják a Duchescai iskolánál, akinek van valami tehetsége a festéshez, mint fr. Pietrónak, valamit a posztófestészetben is dolgozott mint ugyanaz a fr. Pietro, de nem olyan rátermettséggel, ügyességgel, elláthat egy alacsonyabb fokú iskolát is, de gondja legyen arra, hogy csak azokkal barátkozzék, hogy csak azoknak társaságában forgolódjék, akik leghűségesebben megtartják a szabályokat. – P. Stefano visz egy írást de Todi -féle ügyekkel kapcsolatban, amelyben azt mondja a fr. Francesco Maria, hogy ott kell szorgalmasan eljárni, P. Melchior kiadásait illetőleg a következő szombaton majd elintézem. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1630. jan. 30.)
„Mihelyt ide érkezett a legény, azonnal küldtem a levéllel a skatulyát öt scudival a noviciátusba azzal a rendelkezéssel, hogy adja P. Alberto kezébe, azt hiszem, hogy hamarosan teljesítették is a szolgálatot, ha majd visszajön a legény onnét és ma este ott marad a noviciátusban, a magával hozott dolog ára egy giulio, amit P. Giuseppe levelében találtam, Atyaságodnak legyen arra gondja, hogy ház minden dolga, főként az iskolai ügyek jól menjenek. Beszélni fogok fr. Gio Battistával Diego keresztlevele ügyében, és el fogom küldeni fr. Giacomo számára az elbocsátót. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1630. jan. 17.)
