„Írtam, hogy a questálásban résztvehet egyik-másik a felszenteltek közül is, egy novícius vagy fogadalmas kíséretében, lehetséges, hogy bőségesebb alamizsnát gyűjtenének, nagyobb megnyugvást keltenének és jó példaadással járnának elő.” – (Róma, 1629. máj. 9.)
„Az esőzések alkalmával történő áradásokat illetőleg már megírtam, hogy az elöljáróság dolga, hogy gondoskodjanak a helyzetről, mint az utak fenntartói és amit azok elrendelnek, azonnal hajtsa végre és más alkalommal okozzanak senkinek sem kellemetlenséget, hanem oldják meg az építkezés vagy a szerzet dolgai, ügyeit a lehető legjobban. Én elrendeltem, hogy fr. Lutio bontsa le a régi háznak felét, ami nagy akadályul szolgált a templom homlokzatát illetőleg és távolítsák el a falat, ami a régi házból maradt még fenn egészen a templomig és így legyen szabaddá a hely az iskola számára, hanem Atyaságod semmit sem ír, hogy mennyire vannak templom építésével, hogy milyen állapotban van, dolgoznak-e. Arról is írtam, hogy fr. Lutio munkájával kapcsolatban felmerült kiadásokat fizessék meg, nem hittem volna, hogy olyan nagy legyen a kiadás, de ha most már megtörténtek, rendezzék el a lehető legjobban, ahogyan tudják. Arról is írtam, hogy különösen nagy gonddal vigyázzon arra, hogy az iskolákban semmi baj ne legyen, hanem minden jól menjen és a gyermekek jó eredményt mutathassanak fel és mindnyájan teljes egyetértéssel működjenek közre, amikor csak lehetséges nemcsak abban, hogy együtt gyakorolják a gyermekekkel a leckéket, hanem abban is, hogy egyek a Katekézis tanításában és hogy tanítják őket minden szükséges dologra és ájtatosságokra, amelyeket végezniük kell, és az egész ház legyen egyetértésben, szent békeségben és szeretetben és mindegyiküknek nagy gondja legyen arra, hogy az Istennel szemben teljes odaadással szolgáljanak, és hogy pontosan gondosan tartsák meg a mi szabályzatainkat. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. máj. 11.)
„Ami pedig a templom kapujának festményének eltűntetését illeti, vagy csak azon a részét, ahol a kassza szokott lenni, szeretném tudni, hogy mi nehézség van annak végrehajtásában nem kell mást keresni, mint egy ecsetet és egy kis meszet, amint az ilyenkor és ilyen módon szokás tenni, ha a P. Provinciális nem hajtotta végre, vagy ha levelem vétele után ezen a héten nem hajtja végre, akkor Atyaságod a következő héten hajtsa végre. Ami pedig a Porta Realei házban való lakásokat illeti, a P. Provinciális azt írja nekem, hogy kevés költséggel harminc személy részére tud lakást biztosítani rövid idő alatt, ha ez sikerülne, nem lenne rossz, hát csak csinálja akkor, a Carditi-féle ház sok pénzbe kerül, ezért hát aztán legjobb, ha várunk arra, hogy alkalmilag valami jótevő akadna, vagy valami ajándék, ami idővel befutna, szükségesnek látom, hogy a piac felől kapubejárat legyen, és ha lassanként gyarapodunk számban és emberben, nagyon jó lesz, ha olyan kényelmes lakásunk lesz, mint amilyen a nápolyi első ház. – Ami az ereklyéket illeti, önnek írni fog Abbate Vittorio, mivel előkészítik a kérdőpontokat, amelyeknek értelmében megvizsgálják az eddigi tanúságtételeket, egyébként a Sig. Abbate várta Atyaságod levelét a Brévét illetőleg, amit oda küldött. – Ha P. Alessandrót nem küldik Rómába, akkor szükséges lesz, hogy a spanyol P. Giuseppét visszaküldjék, 15-ig várok rá, fr. Giuseppe aki annak idején négy társával együtt odaérkezett, azt mondta nekem, hogy ismerősei körében gyűjteni fog alamizsnát, hogy egy somarellót vásárolhasson, várom, hogy 15-re itt lesz, mint mondottam, így hagytam meg neki, amikor elutazott. – Azt a személyt illetőleg, aki fr. Giuseppe di S. Nicola felől írt, amit ő mondott, mint Atyaságod nekem írja, nehéz dolognak tűnik fel előttem, mert ő tudja, hogy a szerzetben sokan vannak, igen értékesebbek nála, írok a dolog felől a P. Provinciálisnak, ha szükségesnek látszik, akkor kapjon az illető büntetést. – A két évre bebörtönzött ügyében beszéltem Abbate Vittorióval, aki azt üzeni, hogy segítségükre lesz alkalmilag. Fr. Bartolomeo ügyében írok a P. Provinciálisnak, hogy küldje őt Norciába, amely olyan lesz, mint szülőföldjének levegője, ami talán hasznára lesz egészségének. – A selyemövet don Santinak fogom adni, két giuliót megfizettem. – A lombardiai dolgokat itt igen különbözőképpen ítélik meg, sokféleképpen beszélnek a dolgokról, sokan azt mondják, hogy a spanyol király nem akarja elfogadni a francia király által felajánlott, küldött megállapodásokat, ha ez így van, akkor jaj szegény Itáliának, legelsőbben is a szerencsétlen Genovának. – A Pápa két-három nappal ezelőtt Castelle Candolfóba ment és ott marad áldozócsütörtökig, akkor jön vissza Rómába pápai ünnepi szertartásra és áldásadásra. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. május 12.)
„Várom az értesítést Atyaságodtól Ottavianiékkal és mindenki mással való megegyezésről, akiknek követelni valójuk van a Parente házzal kapcsolatban, az én számomra ez igen nagy megkönnyebbülés lesz. Remélem azt is, hogy alkalmilag elrendezi a megegyezést a kanonok urakkal, akik talán meg lesznek elégedve olyanféle megegyezéssel, ahogyan a jezsuita atyákkal is történt a megegyezkedés. – Írja meg nekem, hogy az a relatio, amit kér tőlem, az az-e, amelyet annak idején elintézett az egyetemes káptalan, amit rögtön elintézek akkor, mégpedig olyan mértékben, ahogyan óhajtja, hasonlóképpen, ha óhajtana más dolgokat is. – Azon gondolkozom, hogy küldök oda két Atyát, hogy legyenek segítségükre az építkezésben, és ha kéznél lenne mro Antonio, nagyon jó lenne, mert mro Giuseppe annyira pénzre vágyóan dolgozik, pénzéhesen, hogy nem az elgondolt tervek elkészítése, végrehajtása fontos neki, és ha majd itt lesz az ideje, küldeni fogunk piros rózsabimbókat, hogy a szokás szerint „zuccaro rosato”-t készíthessenek. És ha majd ott tartózkodik a Sig. Auditor, beszéljen vele mindarról, ami szükségesnek látszik az építkezéssel kapcsolatos dolgokról, pénzügyekről, a Parente házzal kapcsolatban. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. máj. 12.)
„Beszélni fogok a Monsignoréval mihelyt csak lehet, az első alkalommal, úgy gondolom, hogy e hónapnak folyamán, és ha tudna hozni valami kis pénzt a felajánlásokból, kérni fogjuk, hogy várjon a szüretig. – Ami pedig a templomukban való temetkezést illeti, ebben a kérdésben való megoldást úgy kellene megoldani, hogy a kanonok urak is megelégedjenek, mint ahogyan megoldották a problémát a jezsuita atyákkal, akik nemcsak hogy nem kísérik a halottas mentet, hanem még csak meg sem jelennek a templomban, amikor a kanonok urak kísérik a halottas menetet, és ha még így sem tudunk velük megegyezésre jutni, várjunk mindaddig míg csak változás nem lesz a püspökségben, minthogy nagyon öregek már mind a hat suburbicáriusi püspöki székben. Hamarosan ott lesznek a spanyol követ és a felesége, imádkozzanak, hogy ők is és a többi nagy urak is adjanak valami adományt a templom építésére. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. május 13.)
„Ami a templom alaprajzának a megváltoztatását illeti, lesz még arra idő bőven, hogy gondolkozzunk azon, most egyelőre hagyjuk azt, most inkább törődjünk azzal, hogy a ház legyen rendben, és hogy fejlődjék az iskola a megfelelő termekkel. A búcsúk ügyének az elintézése fr. Filippo kötelessége. – Azt a kertet, ahol a szilfák voltak, számunkra megvásárolta Sig. Rosalini egy bizonyos Alfierótól 190 scudiért, amit én nyugta ellenében lefizettem az említett Sig. Rosolininek, mert ha a mi nevünkben vásárolta volna, nem hiszem, hogy 250 scudinál olcsóbban adta volna, ennélfogva az említett eladó arra van kötelezve, hogy jó állapotban adja át, mások másképpen akarták volna. Mihelyt találkozom Bartolomeo Apolinaróval, beszélni fogok vele, hogy beszéljen signore Faustával. Egyebekről beszámolnak majd a fratellók élőszóval. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” (Róma, 1629. máj. 14.) – „Sig. Antonio Fedelétől kaptam három arany scudit, fél arany tallért és még egynéhány dolgot, és egy kalapot a nápolyiak számára, semmi mást, mindezeket a dolgokat itt letétben tartom, míg alkalom nem adódik, remélem hamarosan, hogy referálhat a nevezett Sig. Antoniónak.”
„Ami az építkezést illeti, megírom fr. Lutiónak, hogy önmagunk igazolására nagyon jó lesz, ha a pénzösszeget, amit kiadnak, kifizetnek rendszeresen, az én elgondolásom az lesz, hogy amit eddig kaptak, mindazt írja be egy füzetbe, mint bevételt, és amit kifizetnek, azt meg egy másikba és a jövőre vonatkozólag úgy intézkedem, hogy amikor valamit ki kell fizetni, Atyaságod írja alá fr. Lutióval együtt, így aztán ha bárki is óhajtja látni a szelvényeket, számlákat, nem csak a könyvbe való beírást fogja találni, hanem a számlákat is, amelyek egy erre a célra készített ládikában őriznek, és így nem szolgáltatunk a Monsignorénak alkalmat arra, hogy esetleg arra gondoljon, nem fordítjuk a maga teljes egészében a tőle kapott összegeket arra, amire ő szánta, jelenleg egy kis nehézség akadályozza részéről a pénzküldést, mert bizonyos fizetési kötelezettségei vannak egyik testvérét illetőleg. – ismételten írtam már, hogy nagy gondoskodással vigyázzon az iskolára, mert ez a m fő feladatunk és mindnyájan ezt tartsák szem előtt, minthogy más teendőjük nincs, elküldöm fr. Pietro Antonio Carretto da Gorzango, aki egészen megnőtt már és igen szép kézírása van és igen jártas a grammatikában. – Thomas fratello még mindig azzal a gondolattal foglalkozik, hogy visszatér a világba, nem akarja figyelembe venni, hogy a Sacra Congregatio végérvényesen eldöntötte, hogy fogadalma érvényes. Az Úr kegyelme világosítsa őt meg, én minden nap imádkozom érte. Michel Angelónak most nem tudok válaszolni, mert nagyon el vagyok foglalva, de rajta leszek, hogy megvigasztaljam őt, mihelyt csak lesz erre időm, addig is szorgalmasan törekedjék arra, hogy legyen alázatos és maradjon meg a jó Isten kegyelmében. Hasonlóképpen mindezt mondja el a többieknek is. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. május 18.)
„Bartolomeo Apolinaro elment, hogy beszéljen signore Faustinával, és elmondta neki, hogy egyik kertünkben, ahol egyik részben épül a templom és az iskola, sigl Medico Pallotta kérte, hogy hajtsák végre azt a jogbiztosítást, amit ő és Alfier Antonucci Sig. Dotto Antonucci javára tettek és a nevezett signora Faustina azt felelte, hogy nem engedi, hogy ilyen végrehajtást csináljanak a kertben és következésképpen azt akarja mondani, hogy gondoskodni fog arról, vagy meg fogja engedni, hogy más módon rendezzék a dolgot, mivelhogy nincs hiány ingatlanokban, ahol megvalósíthassák a követelményeket a végrehajtással és amennyire szükséges, jegyzőkönyvet készíthetünk, amelyben az eladó kötelezi magát a kert kikerülésére, mint ahogyan ma délelőtt mondta nekem az említett Sig. Rosolino. – Ami pedig azt a kérvényt illeti, amit a spanyol követnek nyújtott át Atyaságod, ha ajándékot vár Jákob kezével is nyújtotta azt át, én nem sokat vagy egyáltalában semmit sem remélek. – Ami pedig a templomot illeti, itt az ideje, van még idők, hogy gondolkozzunk. – Elszakadni a Társulattól, nehéz, akadálya ennek Cesarini Kardinális, aki kezdeményezte, azt akarja léten tartani, de nekünk nem kell függenünk tőlük, hanem azt szeretném, ha ők függenének mitőlünk, de egyébként működjenek önállóan, mint egyébmás Társulat. – Ami pedig P. Gio. Eljárását illeti, azt mondja, hogy 245 scudiról nyugtát állított ki, az nem lehetséges, soha erről nem hallottam, amiért is részletes jelentést kérek erről, hogy a dolog így áll és azt írja nekem, hogy P. Giov. az, én úgy tudom, hogy nem ő, hanem P. Gio. Pietro. – Nem hiszem, hogy el tudok menni, mivel tárgyalni valóm van a noviciátusi ügyben Barberino kardinálissal itt Rómában. Az Úr áldja mindnyájukat, esetleg majd egy más alkalommal ellátogatok oda. Az Úr áldása legyen mindnyájukkal mindig.” – (Róma, 1629. május 18.)
„A küldött könyvek árát illetőleg jelzem, hogy itt négy giulio az ára egynek, azért Atyaságod se adja ott olcsóbban négy giuliónál. – Tegnap este érkeztek meg P. Alessandro és fr. Giuseppe, Frascatiban kellett néhány napot késedelmeskedniük az esőzés miatt. A nagyon óhajtott somarello vásárlással nem tehetünk mást, minthogy türelemmel kell várakoznunk, végül is úgy látom, hogy itt kell vásárolnom, ahol drágák és nem jók. – P. Sebastiano levelét illetőleg van itt egy másik is ugyanazzal a témával, gondom lesz rá, hogy küldjem az említett engedélyt. – A múlt csütörtökön indult futár Rómából, azzal küldött Abbato Vittorio egy zárt küldeményt, egy Bréve volt benne, ha még nem kapta meg, írjon, ahogyan ő megkért erre. – Írtam a múlt héten a Sig. Duca di Poli ügye érdekében, P. Provinciálisnak ajánlva, aki azt válaszolta, hogy ő nem tudja elintézni, azért hát rábízta Atyaságodra, igen nagy jelentőségű ügy a Sig. Duca di Poli szempontjából. A P. Provinciális kapott utasítást, hogyan kell eljárni. – Írtam a P. Provinciálisnak, hogy gondja legyen arra, elegendő számú mise legyen a Duchescai templomban, hogy az oltárkiváltság érvényben legyen. Ami pedig a Porte Realei piarista templom kapuja feletti festményt illeti, a múlt héten már megírtam, hogy mi a teendő azzal, hogy kell eljárni, eltüntetni. Szeretném tudni, hogy hol van fr. Gio. Di S. Francesco di Lucca, mert mindig az volt a kívánsága, hogy a P. Provinciális mellett szeretne lenni, ezért hát nagyon csodálkozom, hogy jól lehet, ott teljesíthetne szolgálatot az említett fr. Gio, aki eléggé művelt, és fr. Pietro di Fanano tesz ott szolgálatot. Az említett fr. Gio unokatestvére öltözött be a napokban, szintén Luccából való, ha jó fratello lesz, akkor hamarosan odaküldjük. – Úgy látom, hogy a P. Provinciális meg van győződve arról, hogy hamarosan meglesz a noviciátus Porta Realéban és azt mondja, hogy levegősség szempontjából sokkal jobb lesz, minta Duchescánál lenne, ha lesz annyi adomány, hogy abból rendesen, jól elrendezheti, hagyjuk, hadd csinálja de nem lesz kényelem a novíciusok számára, nem volna helyes, odavinni őket a kényelmetlenségbe, írok majd néhány sort az említett Atyának, hogy nagyon óvatos legyen a beöltöztetésben, ne öltöztessen be tudatlan egyszerű közönséges embereket, akikkel semmire sem megyek, nem válnak be, mint ahogy én szeretném, most is ott vagyok, hogy néhányat el kell küldenem. – Fr. Benedettót illetőleg írtam már, hogy küldjék Norciába, Aquilán keresztül és ha ő ezekre az intézkedésekre sem javul meg, hát akkor úgy tekintem mint szélhámost. Azt is megírtam, hogy Don Santinak átadtam a selyemövet. – Az iparos novícius, aki Nápolyból jött, kéri a szerszámait, mert egy kissé dolgozni fog a noviciátusban és Frascatiban is, ezért tehát minél előbb küldjék a szerszámait, küldhetnek egy másik kalapácsot, vagy baltát, ahogyan ott használják és két merítőkanalat, hogyha az egyik tönkremegy, lehessen használni a másikat, mindezt minél előbb küldjék. Fr. Gio. Giacomo atyja írja, hogy a fratellók révén egy sonkát küld fiának, ha csakugyan így lesz, küldje ide, nehogy rosszul essék az említett Giacomo édesatyjának. – Atyaságod érdeklődje meg, hogy megjelent-e ott Leonzio Nicodemi, testvére a mi orvosunknak, és mivel foglalkozik ott, minél előbb értesítsen engem erről. – Gondja legyen arra, hogy olyan jó példával járjon elő, hogy mindnyájan késztetve érezzék magukat, hogy az elöljáró nyomdokain járjanak. Más írnivalóm nem lévén most, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. május 19.)
„Utolsó próbaképpen küldöm oda fr. Alessiót levegőváltozásra, hátha még segíthetünk rajta valamit, én magam örülnék annak a legjobban, ha javára lenne a helyváltoztatás, próbálja meg elhelyezni valamilyen villában vagy a Spir. Santo házban, nagy gondossággal vigyázzon rá. Ha alkalmi hajóval tudna viaszt küldeni, nagyon jó néven vennénk, mert itt igen drága áron lehet csak beszerezni. Ezenkívül más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. május 23.)
„Nagyon neheztelek azért, egyáltalában nem tetszik nekem, hogy egy-két ember szeszélye miatt megváltoztatjuk az építkezési tervet, így aztán akkor sohasem leszünk készen, mert az egyiknek így tetszik, a másiknak úgy tetszik és mindenki azt gondolja, hogy az ő terve a legjobb. Az Úr adja meg a béketűrésnek, a türelmességnek a kegyelmét, mostanában nem tudok oda ellátogatni sok elfoglaltságom miatt, így aztán szükséges hogy nagyobb költségekbe keveredjenek bele, mint én terveztem, gondoltam. – Ami pedig fr. Francescót illeti, Atyaságod nem ismeri úgy mint én, ha most ön fogadalomtételre bocsátotta, én nem tettem volna meg, de ha egyszer most már fogadalmas lett, akkor most már más formában kell kezelni, nem úgy mint a novíciusokat, nem jó dolog, ha nagyon a saját akaratához igazodik, amint ezt már régóta látjuk nála. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. máj. 23.) – „Egy arany scudi értékű gyertyát vásároltunk itt és egy bizonyos mennyiséget alkalmilag el fogunk küldeni és a sekrestyés tegye félre mintha csak akkor hozták volna a kereskedőtől.”
„Három nappal ezelőtt érkezett Sig. Francesco Calderini, és egy kis kényelmetlenséggel szorítottunk neki egy kis szobát és amennyire szegénységünktől telik, élelmet is, ahogyan csak lehetett, nem tudjuk, hogy meddig tart még ez a nehézség, éppen azért minél kevesebbet és ritkábban ezeket a dolgokat. Ami pedig a festményeket illeti, el kell már egyszer távolítani és Szent Józsefet, a Szent Szűz jegyesének a képét kell ott elhelyezni a nevével. – Ami pedig az ereklyéket illeti, úgy látom, hogy a legnehezebb dolgok egyike lett, amivel csak találkoztam, most az a helyzet, hogy szövegeket kell összeállítani és megvizsgálni a bizonyságtevőket, a tanúvallomásokat. – Genovából azt írják, hogy ketten érkeznek onnét elbocsátóval, de levél nélkül. Fr. Giuseppe di S. Nicolát illetőleg az a rendelkezésem, hogy ne engedjék, hogy gyakran találkozzák a rokonsággal, a szülőkkel, hanem csak néhányszor. – Azon gondolkodom, hogy egy fogadalmas papot küldök oda fr. Lorenzóval együtt, hogy alakítsanak át néhány szobát a Spir. Santóban római módra élére állított téglákkal. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. május 26.) –„A Spir. Santos és a Duchesca ház küldjenek egy kis rizst és gondja legyen arra, hogy jó levegős helyre küldje fr. Alessiót, aki igen jó munkaerő lesz, ha felépül.”
„Hallom, hogy a Duchescai háznak szüksége volna egy papra, küldök egyet, ha annyi jártassága lenne a tudományokban minta szerénységben és egyéb erényekben, akkor igen jól megfelelne a mi Intézményünknek, de igen gyakorlatlan a misemondásban, éppen ezért mivel csak öt nappal ezelőtt mondta az elsőt, szükséges, hogy valaki legyen mellette egy másik pap mindaddig, míg jól bele nem gyakorolta magát. Igen jól vezeti a legkisebbek iskoláját, úgy gondolom, hogy ezt több évig gyakorolta Norciában. – Odaküldöm fr. Lorenzót, hogy alakítsa egy kisség a szobákat a Spir. Santóban, élére állított téglákkal, mint ahogyan itt szokás az. Odaküldöm még fr. Francesco del Sacramentót a P. Provinciális felügyelete alá, aki még annyira fiatal, kicsi, hogy nem teljesíthet szolgálatot az iskolában. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. máj. 31.) – „A fent említett fratllók visznek egy rosszul bélelt kalapot a S. Agostinóról nevezett fratellónak, fr. Giusepppe testvérének és egy levelet Atyjától, három arany scudit és egy fél aranytallért, hogy ezt mind adják át a nevezett fratellónak.”
„A Monsignore olvasta Atyaságod levelét jelenlétemben a legnagyobb nem tetszéssel, látván, hogy mindezideig nem lett kielégítve Massino a küldött húsz scudiból, azt gondolom, hogy talán még a levelet sem adták át, mivelhogy az említett Massino mindezideig nem válaszolt, nagyon fel van háborodva, hogy nem hajtják végre rendelkezéseit, végeredményben nagyon haragos volt, meg kellett volna fizetniük a húsz scudit nyugta vagy írás ellenében és értesíteni a Monsignorét s minthogy nem tették meg, könnyen azt gondolhatják, hogy a pénzzel ott úgy bánnak, ahogy akarnak és nem az ő rendelkezése szerint, végeredményben tehát kell, hogy Massinónak fizessék meg a tartozást, hogy a Mons meg legyen elégedve és kapjon erről értesítést, és egyúttal nyomatékosan üzenem, írom fr. Lutiónak, hogy a jövőben úgy viselkedjék, ahogy meghagyom neki a jelen rendelkezésemmel. – Ami az Iskola munkáját illeti, nem lehet annyi odaadással és szorgalommal végezni, hogy még jobban, még nagyobb odaadással ne végezhetnék és amint, ha jól mennek a dolgok az érdem és a dicsőség az elöljárónak számítódik be, éppen úgy, ha hibák vannak, minden vád és elmarasztalás Isten előtt az elöljárót éri, ezért tehát legyen nagyon is éber és vigyázó. – Az a mester pedig, aki fr. Lutio szerszámaira készítette a vas alkatrészeket, azt írja nekem, hogy tréfálkoznak nekem, nem jól csinálják, ha nem is tudnak egyszerre fizetni, adják meg neki részletekben és amint neki is megírom, hogy legyen így megelégedve, mivelhogy a mi házunk szegény, én azt hiszem, hogy meg lesz elégedve, ezért tehát Atyaságod részletről részletre fizesse meg a járandóságot, ahogyan az könnyebb lesz és módja lesz rá. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jún. 1.) – „Mondja meg fr. Thomaso delle Mallarenek, hogy alkalmas időben vigasztalására leszek, de most nincs rá mód.”
„Tegnap, pénteken reggel indult Rómából útnak Nápolyba egy szülőföldemről származó pap és remélhetőleg, hogy Gio di Lucca jóságából és megértéséből kap elegendő számú misét ott a Duchescai házban, vele együtt ment fr. Lorenzo, hogy átalakításokat végezzen a Porta Realei házban, frat. Francesco del S.mo Sacr.to, hogy a P. Provinciális irányítása alatt legyen. Még mindig várom az értesítést a beteg frat. Alessio odaérkezéséről, akinek társaságában volt fr. Nicolo Maria a Savona, akikről Atyaságodnak írtam. – Signor Francesco Nicomedi orvosunk kéri, hogyha Leontio testvére Nápolyban van, adjanak el róla értesítést a nunciusi palotában, ezért hát érdeklődjék és adjon jelentést, hogyha ott megjelent volna. – Ami a házvételt illeti a Porta Realei ház mellett, ha nem fejezték be, segítse őket, hogy befejezhessék, hogy egy kissé kényelmesebben lakhassanak, amit azáltal oldhatnak meg, ha egy nagyobb termet téglafallal több szobácskára osztanak fel, ezt a munkát végezze el fr. Lorenzo remélhetőleg egy kissé jobb lesz a elhelyezkedésük. – Nagyon várjuk itt a kőműves szerszámokat, minél előbb küldjék, amennyiben most eszembe jutott, hogy erre is emlékeztessem önöket, írjon arról is, hogy viselkedett a lelkigyakorlatok idején fr. Gio delle Carcare, mivelhogy itt testvére Giov. Francesco szépen elviselte és most is nagyon jól viseli magát, remélem, hogy ott türelemmel és szeretettel jár az a ház mindennek szabályos megtartásával, amiben és segítségükre akarok lenni imádságaimmal.” – (Róma, 1629. jún. 2.) – „Megírtam már levelemet, amikor megkaptam a levelet, amelyben értesítenek, hogy odaérkezett P. Melchior, majd írok felőle a P. Provinciálisnak és a Narni noviciátus alapításáról, nagyon jó lenne, de nincsenek embereink, akit odaküldjek. Az ott elküldött novícius nem lesz egyedüli, mivelhogy kiadtam a rendelkezést, hogy küldjék hozzám a társait, de azt nem hagyhatom megjegyzés nélkül, hogy nem egyszer az elöljárók hanyagsága okozza a rendetlenségeket néha. Az Úr áldja mindnyájukat.”
„Mro Giuseppe megígérte nekem, hogy Rómába küldi testvérét, hogy eleget tegyen Mons. Castellaninak, de nem így lett, ezért ha el lehetne halasztani a szolgálattevést őhelyette ms Paolo Alessandrinak, tegye meg és a jövőre vonatkozólag azon gondolkozom, hogy tárgyalni fogok vele egy másféle elgondolásban és legyen nyugodt, hogy a Mons. dolga, ügye nem úgy fog sikerülni, mint gondolja, és én pedig nem fogok ezentúl azzal törődni, hogy miért dolgozzon ő miértünk, mivel én fogok találni ember, aki dolgozni fog nekünk. – Nagyon szeretném, ha felhasználnák azokat a téglákat, amelyek szükségesek, hogy befedjük a nyitott folyosót, egy kissé megdolgozva, hogy amikor esik, ne folyjon be a víz, ahogyan mi is csináltuk itt a nyitott folyosónkon a lugas mellett, tehát amint mondom, gondoskodjék jó anyagból készült téglákról és tartsa készenlétben, hogy annak idején majd mindjárt felhasználhassák, mindezt szerezze be és mindent tárgyaljon meg a jövőben P. Andreával és semmit se csináljon tanácskérés nélkül, mert máskülönben igen könnyen tévedhet, mert az elöljáró akarata ellenére cselekszik és látszatra cselekszik. Szeretném tudni, hogy minden hónapban megvan-e a hat scudi értékű alamizsnájuk misékből, mert úgy intézkedtem, hogy amennyiben nincs misekötelezettségük, akkor misézzenek az én szándékomra és engem erről értesítsenek, jónéhány hónap óta nem értesítenek erről. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jún. 6.)
„Mihamarabb elkészíttetem a sírfeliratot, ahhoz hasonlót, annak megfelelőt, amiről nekem ír, mivel jelenleg egy dubiummal kapcsolatban van dolgom, amely másod- vagy harmadfokon a Rota elé kerül, azért most nincs módomban, hogy oda menjek, hacsak Sig. Giuseppe Bonnanni fel nem ajánlaná kocsiját. – A régi falra vonatkozólag, amely az iskolától az utcaszegletig húzódik, az az utasításom, hogy egyelőre ne bántsák, míg másik két falat, amelyek az iskolát és a folyosót képezik, össze nem kapcsolják nagyobb biztonság kedvéért a régi házzal. Legyenek rajta, hogy ms. Antonio jöjjön, vagy pedig értesítsenek, hogy más után nézzek. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jún. 8.)
„Igen nagy örömömre szolgált a levél, amelyet küldtek, mert láttam ebből azt a nagy buzgóságot és áhítatot, amit főképpen a szentségek gyakori vételével mutatnak fel. Hogy az Oratóriumban misét mondhassanak, annak elintézését rábízom a P. Provinciálisra, aki alaposan meggondolja majd ezt a rendkívüli kérelmet és majd más alkalmasabb időre küldöm rendünk lelki javakban és érdemeiben való részesedésről szóló igazoló iratot. Az Úr adja bőségesen Uraságtoknak az ő szent kegyelmét, amint azt kívánjuk is.” – (Róma, 1629. jún. 9.)
„Két rendtársunk révén pénzt és kalapot küldtem Nápolyba fr. Bonaventura Fedele di S. Agostinónak, ha tudtam volna már régebben, hogy olyan nagy nélkülözésekben van a nevezett atya, akkor már sokkal hamarabb megküldtem volna neki a szükséges támogatást, segítséget. Isten segítse a nevezett szerezet elöljáróit, akik eddig engedik jutni a hiányosságokat, a nélkülözést, ha az illető hosszabb ideig Nápolyban marad, rajta leszek, hogy ne szenvedjen hiányt a szükségesekben, amint értem a mieinktől, hogy mennyire nélkülöz. – Írtam tegnap afelől, hogy az útmenti régi falat hagyják egyelőre, amely összefügg az egyik iskolaterem falával, és hogy addig ne építsék míg a másik két falat föl nem építették, hogy ez a két fal tartsa a régi házat, hogy majd az érintkezzék azzal, amely ma mellette áll és akkor majd felépíthetik a másik kettőt és rá lehet építeni a tetőszerkezetet. – Tegnap este azzal jött hozzám Sig. Ricciardi, hogy a Sig. Vicario postaküldeményét keresi, amely a mi postánkkal együtt érkezett, amely levelet a Prior uraknak a famulusa hozta és azt átadta a Kollégiummal szemben egy szabónak, akinek a fia a mi iskolánkba jár és amikor mondtam neki, hogy ilyen posta hozzám nem érkezett, akkor elment személyesen és úgy találta, hogy a szabó egyik legényének a zsebében volt a mai napig máj. 29-től a posta, elhozta hozzám, felnyitottuk és íme benne volt a Sig. Vicario levele Sig Cardinale Peretti számára, ezek után megnyugodva távozott, lássa, néha ilyen nyomorúságosan megy a levelek postázása. Az Úr áldja mindnyájukat Amen.” – (Róma, 1629. jún. 9.)
„Megérkezett ms. Giuseppe Atyaságod levelével és itt valami munkát végez, hogy megszolgálja a tíz scudit Mons. Castellaninak és azt mondja nekem, hogy négy-hat nap múlva Sig. Marchetti, aki Stezzano kormányzója volt, ad neki. Beszélni fogok az említet Sig. Machettivel, ha nekem adni fog, én neki adom mons. Castellaninak, és ha nekem nem ad, értesíteni fogom Atyaságodat. Nekem azt mondotta, hogy ms. Massimiano helyett dolgozik, és hogy öt giuliót kap és fizeti a költségeket, örülök annak, hogy annyit szerez, hogy fenntartja magát azt mondja, hogy nekünk négy giulióért dolgozik és másik négyet számít a kiadásokra. Meglátjuk, hogy ne kerül-e többe dolgoztatni alkalmi munkással, mint azzal, aki vállalja az egész munkát. – Itt arról beszélnek, hogy oda költözik signore Donna Virginia és a Sig. Principe és a Sig. Principessa nyolc-tíz napra, nehezen hiszem ezt, amiért is majd küldjön értesítést és legyen gondja arra, hogy minden dolog rendben legyen. – Ami a keresztény tanítást illeti, ne végezzék, mert nem tetszésére van a Sig. Arcipretének, gondja legyen arra, hogy mindenben legyenek neki készségesen szolgálatára, amennyiben csak tehetik. Hasonlóképpen P. Andrea is amennyiben lehetséges, legyen szolgálatára a Sig. Arcipretének. Nagy figyelemmel kísérje az iskola munkáját, de mindenek felett jó példát mutassanak embertársaiknak és az elöljárónak mindenben elsőnek kell lennie. Örülök, hogy ott tartja azt a kőművest, aki véletlenül arra vetődött, adjon neki dolgot, de szorgalmasan ügyeljenek rá. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jún. 10.)
„Nem szívesen hallom a rossz hírt, amit fr. Lorenzóról mondanak és ha kész ő jönni, és nem fél, hogy valahol útközben elmarad, csak küldjék őt, mert ez a ház az anyaház, minden fiát magához öleli, legyenek azok bár egészségesek, vagy betegek, amint nem igen tesznek meg más házak, mert azok olyanok mintha mostohák volnának, az ő baja nem jutott volna odáig, ha ő nem cserélte volna Rómát. – Ami a kert ügyet illeti, úgy látom, hogy Sig. Alfier Antonuccinak nincs más olyan helye, ahova elvonulhatna, hanem csak ez a kert, ami most a mi birtokunkban van, érdeklődjék meg Sig. Maniliótól, aki az ő testvére, hogy lehetne-e itt valamit tenni, anélkül, hogy mi valakivel pereskedjünk, hát tegyenek meg mindent, hogy a lehető legjobban rendezzenek el mindent. – Azt az ügyet illetőleg, hogy elmenjenek-e a S. Pietróba a Kongregációba, ahova más szerzetesrendek tagjai is eljárnak, nem hagyhatják el, hogy a gyóntatók el ne menjenek és meg ne hallgassák, ha ott valami konferencia van, a gyóntatók munkájával kapcsolatban vagy valami közlés, ezért aztán, ha más szerzetek tagjai mennek, részt vesznek, még inkább kell, hogy önök is menjenek. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jún. 12.)
„Tegnap este Narniból érkezett postával jött az a rendelkezés, hogy minél előbb küldjem Frascatiba, ezért Atyaságod juttassa el azokhoz, akiknek szól, mivel hátravan még egy kötelezettségem, hogy jó Genzanói bort vásároljak, jó minőségűt, Atyaságod érdeklődjék ott, hogy mennyiért lehetne jófajta bort vásárolni ott, értesítsen engem. Más írnivalóm nem lévén, az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1629. jún. 13.) – „Sig. Don Pedro Blascóval közölje a hírt, hogy testvére meghalt, legyen vigasztalására.”
„Megküldöm Cap. Tadeo írásait, mondják meg, hogy a cím rövidebb lehetne. Küldöm egyúttal az iratokat, melyeket Atyaságod kért, a kazettát és még egyéb dolgokat. A néppel együtt akkora ínségben vagyunk, hogy a questálás által még a betegek és az iskola számára szükséges dolgokat sem tudjuk megszerezni, ennélfogva szükséges, hogy önök segítségünkre legyenek, amennyire csak tehetik, s tudják meg, hogy a római háznak annyi a tartozása, hogy nem győzi törleszteni, a Frascati ház tehetsége szerint gondoskodjék magáról, amennyiben a jelenben így adódik. Az Úr áldjon bennünket mindenkor.” – (Róma, 1629. jún. 14.)
„Tanulmányoztam az ottani ház adósságainak a listáját és csak azt mondhatom, hogy ha adósságokat tudtak csinálni, akkor találják meg a módját, hogyan fizessék meg és legyenek egy kissé okosak, hogy a jövőre jobban gazdálkodjanak ezért ha valami szükségük lesz, gondoskodjanak saját maguk és nem mindent Rómától várjanak, ez az én észrevételem, az önök számadásait illetőleg. – Hogy P. Antonio Maria nem sokat foglalkozik az iskolával, ha a tanítómesterek elvégzik a munkájukat, akkor nem szükséges, hogy jelen legyen, de amennyiben hiányoznak és szándékosan hanyagok, akkor segíthet szavával és cselekedetével, gondja legyen arra, hogy iskolája kifogástalan legyen, így nyer majd hervadhatatlan égi koszorút, amely egyenlő az angyalok koronájával. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1629. jún. 14.)
„Megkaptam a múlt hónapokról a számadást, a Mons. azt kívánja, hogy minden igyekezettel figyeljen az építkezésre a múltkori postával írt Savonába, hogy utaljanak át ötven scudit, én pedig most itt még sürgetem, hogy minél előbb küldjön még annyit, nehogy a munkát félbe kelljen szakítani. – Hogy az Oratóriumban misézhessenek, azt rábízom a P. Provinciális intézkedésére. Az Oltáriszentségi búcsúban részesül minden hűbéres vagy pedig a spanyol irály városaiban lakók, nincs arról tudomásom, hogy valaki visszavonta volna. – A házban tartsák meg pontosan a mi rendi előírásainkat. – Ami pedig fr. Thomaso di Gorzegnót illeti, mindent elkövettem, amit csak tudtam, hogy javára lehessek, több alkalommal felszólítottuk, hogy nem akarna-e más szerzetbe átlépni, kedvére akartam tenni azzal is, hogy nem menne-e haza Gorzegnóba habitusban, hogy így lássák ott, mondtam neki, ezt sem akarja, nem akar felelni atyja levelére, abban van megmakacsolódva, hogy világgá akar lenni, sohasem volt neki szándéka, hogy szerzetes legyen. Rendelkezésére bocsátottam egy szobát, ahol tanulhat, írhat, ünnepnapokon misére járhat. Meglátogatta egy Aracelibeli atya, de semmire sem ment vele, és azt mondotta, amikor távozott, hogy nagyon jól bánunk vele, egészséges, robosztus, de ha más rendben, szerzetbe lett volna, akkor nem így lenne. Írtam atyjának, Sig. Ger.mónak, hogy mi történt, és hogy őurasága lássa, hogy mit lehetne tenni a nevezett Thomasóval, szívesen megteszem, egyedül csak ő, aki a szerzetben teljesen tévesen tartja ezt a véleményt, várom az Atya feleletét. Miközben kérjük az Urat, hogy világosítsa fel ezt a fratellót, ott is imádkozzanak érte míg csak újabb értesítést nem kap.” – (Róma, 1629. jún. 15.)
„Az Úr néha az elöljárók által szokta megpróbálni az alattvalókat, hogy felismerje, hogy ki az alázatos és hogy felismerje, hogy ennek a földi életnek minden baja, fáradsága és küzdelme, szenvedése mind-mind együttvéve nem egyenlő azzal a büntetéssel, amelyet bűneiért érdemel és ha meggondolja, mindezt, akkor minden fáradság kellemes és édes lesz az Úr mondása szerint, ha azonban nincs meg ez a megfontolás, akkor az ellenség megláttatja és megítélteti az emberi bölcsesség szerint, hogy mennyiféle hibája van az elöljárónak, de az Úr nem mindig az emberi bölcsesség szerint vezeti az embereket az ő szolgáit, ezért vannak aztán kevesen, akik megtalálják ezt a rejtett kincset, jól lehet, sokan vannak arra hivatalosak, hogy keressék. Én biztosra veszem, hogy ön egyike az Úrtól kiválasztott keveseknek az ő nagyobb dicsőségére és embertársainak felebarátainak nagyobb javára, imádkozzunk mindnyájan, hogy az Úr segítsen bennünket minden ügyünkben, szükségeinkben, amit ahogyan a múltban is megsegített bennünket. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jún. 15.)
„Két-három hordócska borra van szükségünk, érdeklődtem a termelőknél eben az irányban, úgy veszem észre, hogy jó római bort fogok vásárolni, amely jobban bírja a vizet, mint a Frascatibeli, ezért tehát most ne küldjenek mintát. Itt nem voltunk tisztában azzal, hogy miféle ládát kellett volna elküldenünk, ezért ne küldtünk semmit sem, ha majd lesz jó alkalom az elküldésre, elküldjük, még ha terjedelmes is, amely maga egyedül megkíván egy teherbíró állatot, más ládáról nem tudok. – Ha az ottani urak segítségükre lennének a jelenlegi adóságok fizetésével, az igen nagy segítségére lenne annak a háznak, jelenleg is 300 scudit kell fizetnem Sig. Rossolininek és annyi az érdekelt, hogy ezek miatt egyáltalában nem tudom segíteni az ottani építkezést. Ha nincs más világi kőműves, akkor a mi fratellónk elmehetne Bernardóval Tusculanóba, hogy faragja a köveket az oszlopok és az ívek számára, ablakok és ajtók részére. – Itt mindnyájan imádkozunk mindnyájan az ftatellók és iskolások Signora Olimpia jámbor szándékának a teljesedésére. Ha Atyaságod megírta volna az építész nevét és hogy hol lakik, felkerestem volna és tárgyaltam volna vele az ottani tervekről. – A számlák, nyugták és pénz kezelésre alkalmasabbnak gondolom P. Giuseppét, mint fr. Giacomót, aki igen elfoglalt ember és ő kezelje az egyik kasszát, amelyet két kulccsal zárnak be és abban őrizzék a pénztárnaplót a bevételről és a kiadásokról, minden dolog rendesen menjen és az említett fr. Giacomo nagy dolgot csinál, ha gondosan látja el iskoláját, írt nekem bizonyos számlák felől, amelyek különböznek P. Antonio Maria számláitól. Gondjuk legyen arra, hogy rendezzék el a vízügyet még azelőtt, míg azok az urak visszatérnek.” – (Róma, 1629. jún. 16.)
„Igen nagy vigasztalásomra volt a híradása, hogy az orvos ismételt látogatása alkalmával lázmentesen találta fr. Alessiót. Engedje az Úr, hogy minél előbb jó egészségben teljesíthesse szolgálatait, amit én nagyon kívánok neki. Mondja meg neki, hogy hívassa egyik rokonát, hogy vegye át a testamentumot, amely a P. Provinciálisnál van. Remélem, hogy P. Giuseppe jól lesz ennek megérkezésekor. – Mondja meg fr. Giuseppének, hogy Atyja, ms. Antonio Fedele jól van családjával együtt, nincs fogságban, mint ahogyan hitték, hiszen Pünkösdkor ott volt látogatóban a Frascati házunkban, jól van, szabad, ezért ne adja magát az aggódásnak, ha az igaz lett volna, mindent megtettem volna érdekében. – A nagy szükség miatti házvásárlást, hogy egy kissé kényelmesebbé helyezkedhessenek el, örömmel veszem, ha minél előbb megtörténhetne, de ha ez most nem megy, nem sikerül és egy ideig kell még a kényelmetlenséget vállalni, ahogyan most vannak, gondolhatnak arra, hogy sokkal jobb lesz majd egy másik városrészben helyet szerezni, ami sohasem hiányzik Nápolyban, arról sem feledkezzünk meg, hogy a „rifformati di s.ti Apostoli” a Viceré elutazásával nekik is el kellene kötözködniük, akkor az illetékes Hatóságoktól ki lehetne eszközölni a két hely egyikét. – Örülök, hogy az Úrnapi körmenet ezidén is szépen sikerült. – Az elküldött novícius nem volt arra méltó, hogy velünk maradjon, nem kell csodálkozni azon, hogy csak rontotta társát is, ezért aztán jól meg kell gondolni, hogy nem kell felvenni az olyan ifjakat, akiknek nincs jó ítélőképességük, figyelmeztesse a P. Provinciálist, hogy vigyázzon arra, hogy ne öltöztessen be olyan igen fiatalokat. – Mondja meg nevemben P. G. Benedettónak, hogy mint áldozópap, erélyesebb életre kellene törekednie és hogy jó példával járjon elő. Nagyon örülök annak, hogy P. Giuseppe della Madre di Dio-t pappá szentelték, remélem, hogy igen jól fogja végezni kötelességét. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jún. 16.)
„A noviciátusban arra gondoltak, hogy képecskéket adnak ki nyomtatásban és Atyaságodnak is küldenek a mintákból egy sorozatot, hogy az ottaniak is megnézhessék, akik el tudnák adni, vagy pedig eladásra a külsőknek lehetne ajánlani, üzenjék meg, hogy mennyirét tudnák százával eladni mind különválogatva, ha érdeklődött, majd értesítsen. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629.jún. 18.)
„Monsignorénak az a kívánsága, hogyha valamit ír, akkor azt valósítsák meg és válaszoljanak neki arról, hogy megtörtént annak végrehajtása, vagy pedig ha nem, hogy akkor miért maradt el és ebben igaza van, annak előtt írta már ő, hogy adjanak szász scudit Massinónak és nem csak hogy nem adták neki meg a pénzt, hanem még nem is válaszoltak neki, hanem azt írta valaki, már nem emlékszem, hogy ki, hogy fr. Lutio többször kölcsönzött Massinónak, vagy pedig jó százalékra adott neki, emiatt a Mons elég rossz véleménnyel van és jön veszekedni velem indulatosságában, a jó Isten tudja, hogy mennyit szenvedek emiatt, ezért tehát legalább havonként egyszer adjanak jelentést, hogy mi mennyire van, és mit költöttek, igazán mondom, hogy ha ma kellenek kezdeni ezt az építkezést, egy lépést sem tennék érdekében, a múlt héten írt, de nem érkezett ide a levél kellő időben, amelyet most a jelenlegivel küldök, hogy most ne adjanak pénzt Massinónak, hanem fordítsák az építkezésre és ma levelet kapott onnét, hogy a pénz ki van fizetve Massinónak, de az nem tűnik ki, hogy mennyi fizetnivaló van hátralékban az építkezésnél, hanem írják meg, hogy a Monsignore mit fog írni, hogy mire fordítsák a pénzt. Többször is megírtam már, hogy a pénzt kettőjüknek a közös megegyezésével fizessék ki és a megbízást mindketten írják alá, hogy ezáltal is világosabban menjenek a dolgok, és a Monsignorénak is jobban tetszésre legyen. – Az iskolát illetőleg pedig vegyék észre, hogy ez a mi feladatunk, rendeltetésünk, azért nekünk erre kell minden törekvésünket, tehetségeinket irányítanunk, ha nincs elég iskolás gyermek, annak az az oka, hogy nem úgy törődnek az iskolával, ahogyan kellene, ha az iskolát rendesen ellátják, és jól bánnak a gyermekekkel, akkor szívesen jönnek hozzánk, minden hanyagságot számon kér az Úr Isten, ezért tehát legyünk mindnyájan nagyon éberek, vigyázók, és mindegyikünk tegye meg a legteljesebben, amit csak tehet. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jún. 22.)
„Tegnap este Abbate Vittorio egy levelet hozott nekem, amelyet én Atyaságodnak írtam jún. 8-án lezárva, hogy Atyaságod azt mondja, hogy megnézheti a lezárt levelet és tegye meg, hogy P. Melchior menjen Sig. Aniellóhoz, ehhez hasonlót készült tenni, ezeket nem érti, ezért hozta hozzám, Atyaságod meg lett tévesztve, tévednie kellett, hogy egyik levelet a másik helyett küldte, egyik levelet beletette a másikba, de az én levelem nem arra készült, hogy mutogassa másoknak, mert volt benne egy jegyzék is le nem zárva az elbocsátott három norciai ifjúról. – Most jelent meg egy Bulla, amely mentesít a körmeneteken való részvéttől, amint ez megvan már az összes újabb szerzetesrendeknél – clerici regulares – azt gondolom, hogy jónéhány dukátba kerül, de szükségünk van erre mindenképpen, mert a genovai és a savonai Ordináriusok azt mondják, hogy nekünk kötelességünk megjelenni, jól lehet kezdettől fogva semmi parancs nincs erre. – Tegnapelőtt küldtem egy csomag képet, hogy ott mutassa meg, hogy tudomást szerezhetnénk arról, hogy mennyiért is kelne el száza különböző összeállításokban, ahogyan a noviciátusbeliek írják, ők akarják nyomtatásban megjelentetni, jelezze, ha lenne rá vállalkozó. – Ne felejtse el a választ a két kereskedő testvérnek. – Értesítsen, hogy viselkedik Marc' Antonio és hogyan az otthoniakkal, valamint fr. Domenico, akit azelőtt Nicolónak neveztek, jelentést várok arról, hogy az Úrnapi szentséges körmenet jobban sikerült-e mint tavaly, vagy rosszabbul? Azt gondolom, hogy Sig. Regente Enriquez értesítette, hogy a nevezett Sig. Regentével keresse a kapcsolatot, hogy egynémely ügy elintézését bízza rá, mert ilyesmiben nagy gyakorlata van. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen. – Fr. Lorenzo da Fanano ma pénteken este a jobb hazába költözött, a szokásos suffragiumokat végezzék el este.” – (Róma, 1629. jún. 22.) – „Ha netán emlékezne arra, hogy mikor adták ki azt a rendelkezést, hogy a mi szerzetünk nem rendelkezik semmivel, mint a kapucinusok és a ferencesek, értesítsen engem, hogy hol volt és hol található ez az intézkedés. A cavai noviciátus rendelkezését hivatalos formában jelentettem meg, legközelebb el fogom küldeni, megmondhatja signora Angelicának.”
„Az alkalmat nem akartam elmulasztani, hogy ne írjak önnek, hogy gondoskodjék arról, hogy a ház elrendezésével, amelyet a Porta Reale mellett újólag vették birtokba, hogy azt használhassák, készítse el a szerződést azokkal a feltételekkel, amelyek ilyenkor szokásosak. – Azt is kívánom, hogy sürgesse Sig. Crivellivel, a mi szeretetreméltó jótevőnkkel, bizonyos iratokra a választ, amelyek egy másik Dr. Crivellinél vannak az ő rokonánál, aki nincs ugyan Nápolyban, amely írások Sig. Duca de Polihoz tartoznak, amelyeknek birtokában, vagy kapcsolatban, nagyjelentőségű ügy bonyolódna le az említett Sig. Duca számára. Majd írok még a holnapi postával. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jún. 23.)
„Ma délelőtt kaptam egy nagy postaküldeményt P. Nicolo Ricardi, az Apostoli Paloták mestere részére, én azonnal küldöttem, ha majd jön a válasz, küldöm azonnal a feleletet. Adja meg az Úr, hogy signora Peretti principessa kérése meghallgatásra találjon. Don Santi nagyon jól van. Úgy tudom, hogy testvére jelenleg fürdőn van Nocera d'Aqubióban. Nagyon örülök annak, hogy fr. Gio. Francisco jobban van, legyen rajta, hogy a testi egészséggel együtt gyarapodjék a lelkiekben is. A legközelebbi alkalommal küldök majd szentképeket. Ha netán ms. Antonio tegnap ott lett volna levelemmel, értesítsenek róla, és hogy ott akar-e dolgozni. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jún. 23.)
„Beszélni fogok ma délután Sor. Maria de Leonéval és minél hamarabb fogok küldeni a választ. Mondja meg fr. Francesco kőművesnek, hogy az építkezést az én utasításom szerint vezesse, akkor jó lesz az épület még akkor is, ha most sem neki, sem másoknak nincs kedvére. Ma délelőtt küldtem a legényt, aki Poliba ment, négy-öt nap múlva küldök majd egy fratellót a questálásra. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jún. 24.)
„Ma reggel kilenc órakor vagy kevéssel utóbb kaptam meg Atyaságod postaküldeményét, azonnal elküldtem a levelet két atyával Sig. Bartalomeo Pagliarinak, ha kapok feleletet, el fogom küldeni a postát. A másik levelet is még az esti harangszó előtt elküldtem a Porta Angelicába, másik két atyával, akik a San Pietróba mentek, ha kapok választ, küldeni fogom. – Signora donna Maria de Leon tegnap azt üzente, hogy beszélni akar velem a S. Pantaleóba, most délelőtt, várom és amit végzünk, jelenteni fogom önnek és az az asszony annyira gyanakvó, hogy nem akarja, hogy valaki is meglátogassa azt a leányát, aki kíséretében van. – Nagyon örülök annak, ha a kertet bérbe veszi, adja, bérösszeg a „per Cappanna” lesz egyedül jól befektetve. Ha a Sig. Don Pietro Blasco adni fog, amennyit Atyaságod mond, arra lesz fordítva, amire Atyaságod rendeli. Isten áldása legyen velük mindig.” – (Róma, 1629. jún. 25.)
„Miután ma reggel már megírtam Atyaságodnak a levelet, a feleletként nekem átadott két levelet átvettem P. Pietro Cappitól és Sig. Bartalomeo Pagliaritól, a templomba jött signora Donna Maria de Leon, aki azt mondta nekem, hogy a bérbe adott háznak egy részletét egy özvegyasszony lakja, ezért aztán nem teljesítheti Atyaságod kérését, de azt mondta nekem, hogy a S. Cecilia templom mögötti téren lakik egy nagyon tiszteletben álló asszony, aki gondját viseli jónéhány kis lányának, az a ház lehetne ilyen célra felhasználható, nevelőintézet, ha más megoldás adódna, értesítsen engem. Az Úr áldja Atyaságodat mindenkor.” – (Róma, 1629. jún. 25.)
„Vártam, hogy a mi kedves hajósaink hozzák majd a mi kőműves fratellónk szerszámait, aki nagyon konokul viselkedik és a maga nézetéhez nagyon ragaszkodik, és nem igen engedi magát irányíttatni, hogy mi szükséges, nem igen hagyja magát meggyőzni, az engedelmességgel is problémák vannak, majd meglátjuk, hogy mi lesz. A P. Provinciális gondjára bízom ezt a két fiatalt, hogy talán majd ott fegyelmezettebben viselkednek, küldök egyúttal egy nagyobb csomagot valami egyén számára, aki a SSma Annuntiata intézetben tartózkodik, a csomagot Sienából küldték, Atyaságod juttassa el hozzá és ha akar küldeni feleletet, juttassa el hozzám. Más írnivalóm nem lévén, az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jún. 25.)
„A jelenlegi postaküldeménnyel küldöm fr. Giov. Martino della Cava testamentumát, aki hagyatékként rendel 300 scudit signora Delia három rokonleányának, 500 scudit a della Cava rokonságbeli öt leánynak, a maradék örökségrészét a della Cava község kapja meg azzal a meghagyással, hogy iskolát építsenek a kegyesrend számára, amennyiben ott megtelepednének. A levélvivő P. Giuseppe di Santa Maria nagybátyja, aki annak idején ott öltözött be 1627. szept. 7-én. – Úgy gondolom, hogy fr. Francesco kőművest vissza kell küldenem, mert itt igen keményfejűnek mutatkozik, talán azért van, hogy nem akar dolgozni ebben a mesterségben. Holnap várom a jelentést az Úrnapi körmenetről. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jún. 26.)
„A két utolsó postával küldtem két postacsomagot Sig. Ger. Gavretti do Gorzengo számára. Szeretném tudni, hogy megérkeztek-e, ha lesz válasz, amint azt remélem is, haladéktalanul küldje. Szeretnék arról is hallani, hogy ott van-e még Cairóban Sig. Pier Francesco Scarampi és megkapta-e levelemet, amelyben értesítettem novicius-papunk Gio. Magrarino d' Acquii haláláról, mivelhogy választ nem kaptam tőle, kétlem, hogy megkapta a jelentést. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jún. 29.)
„Itt volt nálunk a il Sig. Secretario annak az ifjúnak az ügyében, úgy gondolom, hogy jó helyet fog találni, Sig. Don. Pietro Blasco levelét meg nem tudtam átadni, mert kevesen tudják, hogy hol lakik, majd meglátom holnap délelőtt, ha találkozom vele a S. Giacomónál, majd átadom neki. – Gondoskodom majd arról, hogy legyen segítségükre egy másik kőműves az ottani építkezéseknél, hogy amennyire csak lehet, mindent jól csináljanak, arról is gondoskodni fogok, hogy annak a Háznak segítségére küldjek egy másik fratellót. Isten szerelmére legyenek egymás segítségére, hogy megtarthassák a szilenciumot, és hogy a ftatellók jó példát adjanak a világiaknak, főként a tanítómesterek, akik a latint tanítják, és az írást, mert ezeknek a szorgalmától függ jó nevünk, amiként a hanyagság miatt a rossz hírnevünk, és ha nem lesznek hűségesek a kis dolgokban, ha nem tartják meg az apró előírásokat, nem lesz annak jó következménye, nem lesz az jó. Az Úr áldja mindnyájukat mindig.” – (Róma, 1629. jún. 30.)
„Megírtam már, hogy az építkezés, amit a Porta Realei kis házban kell végezni, építkezési szakemberek tanácsának a kikérésével történjék, és Atyaságod intézkedjék, nehogy olyasmit csináljanak, hogy aztán újra kelljen rendezni, alakítani. Írja meg, hogy hány személynek van ott helye, minden kellemetlenség figyelembevételével, jelenleg a Salv. házban, azt szeretném, ha minél előbb átalakítanák, elrendeznék. Még mindig itt van nálunk Calderino de Narni, akit Atyaságod küldött, s minthogy nem tud alkalmazást találni, foglalkozást találni, és jó érzi magát, azt hiszem, hogy úgy gondolkozik, hogy itt marad egész októberig, más alkalommal ne küldjön ilyen akadékokat, mert egész nap világiak vannak vele a kertben. – Nagyon jól van, hogy figyelemmel kíséri a S. Apostoli reformáltak ügyét, főként, ha majd híre hallatszik annak, hogy érkezik az új Viceré. – Megkaptam az értesítést az Úrnapi körmenetről, és hogy az egész ház igen meg van elégedve és a Duchesca, amelynek annak előtte igen rossz hírneve volt, most az iskola révén egyre jobb hírnévnek örvend. Az Isten kegyelme segítse mindnyájukat, hogy mindig, egyre nagyobb dolgokat cselekedhessenek az Ő szent szolgálatára. Mi ezidén böjttel ünnepeltük meg csütörtököt S. Pietro vigíliáját az Egyház intézkedésére. Pénteken S. Pietro ünnepén nem, hanem szombaton tartjuk meg a pénteki böjtöt. – Engedje az Úr, hogy a Sig. Regente Tapiónak küldött levélnek meglegyen az eredménye, amint annyira kívánatos, de annyi elfoglaltsága van a levelezést illetőleg, és mind súlyos, fontos, a mienk csak háttérbe szorul. – Három, vagy négy nappal ezelőtt elküldtem két novíciust, nem a mi szerzetünk számára valók, szeretném, ha maguktól rájönnének arra, hogy valami más szerzetbe lépnének át, más megoldás várása nélkül, ruhaneműiket küldöm a legelső alkalommal. – Itt megjelent egy dekrétum, de még nem hajtották végre, hogy minden olyan konventje a regulárisoknak, amelyben nincs négy áldozópap, az Ordináriusnak legyen alárendelve, az összes szerzetek, amennyire csak rajtuk áll, segítsenek, hogy megakadályozzák azt, hogy mi lesz, majd adunk értesítést. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. jún. 30.) – „Írok P. Francescónak Bisignanóba, hogy mivel a dekrétum értelmében 12 szerzetesnek, négy áldozópapnak kell lennie a konventben, ami a mi számunkra lehetetlen megvalósítani és mivel fennáll a nehézség az építkezések befejezésére, megírom neki, hogy menjen vissza Nápolyba és ha majd befejezik az építkezést, akkor majd visszaküldjük, hasonló értelemben írjon Atyaságod fr. Giov. Antoniónak.”
„Nagyon rosszalom Atyaságod egyik levelének olvasása után, hogy egynémely dolgokból arra lehet következtetni, hogy a ház kormányzása körül bizonyos nem tetszések vannak. Írtam P. Antonio Mariának, hogy Atyaságod megkérdezése nélkül semmit se csináljon, mivelhogy csak többet látnak ketten, mint egyedül, majd írok neki is ebben az értelemben. – Nem nagy örömmel hallom, hogy a hitelezők panaszkodnak, követelőznek, főként most amikor nem tudok semmi segítséget nyújtani, mivelhogy igen kevés az adomány, csekély alamizsna fut be. – Fr. Francescót semmi sem akadályozza abban, hogy Atyaságodnak feltárja lelkiismeretét, sőt ezt a többiek is megtehetik, ha Atyaságod szívesen meghallgatja őket és segítségükre akar lenni, ami igen nagy szeretetszolgálat és így akkor nem szükséges, hogy ide jöjjön. – Sig. Don Pietro Blasco levelét odaadtuk egy szomszédjában lakó barátjának, aki mindig látja, amikor kimegy vagy bejön a házba. Azt gondolom, hogy a Sig. Secretario ügye kedvére lesz elintézve fr. Filippo közreműködésével. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. júl. 3.)
„Ami pedig azt a személyt illeti, akit gondoznak, én feleslegesnek tartom, hogy annyi minden kéréssel álljon elő, hogy mindennap bort küldjenek neki, hogy valaki gyakorta látogassa, nem lehetne olyan valakit találni, aki házába fogadná. Atyaságod jól mondja, legjobb lenne az illetőt a Frastevesei penitenciás házba rendelni, azt aztán el lehetne dönteni, hogy apáca akar-e lenni, vagy férjhez megy-e? – Az építkezésnél pedig folytassák a részletek további kidolgozását, főként az ebédlő elrendezését vegyék sorra. Gondjuk legyen a bejárókapura, az oszlopok és ívek kiépítésénél legyenek tekintettel a régi falakra, a bejáratnál most ne építsék ki a lépcsőzetet, majd annak olyan megoldását keresem, amely nem kerül sokba. – Sig. Don. Pietro, mihelyt megkapta a levelet, azonnal hozott hat scudit, amit azonnal elküldtem ms. Ascanio Corutiónak, ha meglátná, átadhatná neki. Megnézvén a dolgot, amit kért, vásárolja meg fr. Filippónak, a maradékot pedig küldöm a legelső jó alkalommal. Fr. Francesco Isten szerelméért vidáman végzi a munkáját, így lesz érdemszerző a jövő életre, köszöntse nevemben ms. Antoniót. – Odaérkezik majd egy maronita ifjú levegőváltozásra, az én levelemmel, akit a Sig. Cardinale Decano ajánlott nekem, az ő Protektora, Atyaságodnak gondja legyen rá, ha majd odaérkezik, amint magam is kívánom, amint írom is levelemben. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. júl. 5.)
„A legújabb postával megkaptam levelét, amelyben jelenti, hogy a főkápolna mennyezetét befejezték, és megkezdték a másikat. Úgy tudom, hogy a Mons. a jelen postával levelet küld száz scudival, jelezzék, ha megkapják a másik pénzküldeményt, azzal együtt és a száz scudival újra végezhetnek valamit. Sürgetem majd a Monsignorét, hogy küldjön többet, hogy amíg a jó idő tart, tudjanak dolgozni, de szeretném egyúttal azt is, hogy azonnal küldjék a nyugtát, amikor a pénzt megkapják, hogy menyit költöttek, hogy ezt tegyék meg, hányszor írtam már, amint már annak előtte is meg kellett volna tennie, ezért hát minél előbb küldjön nekem jelentést és gondja legyen arra, hogy megtartsák, a mit elrendeltem és a P. Provinciális meghagyott, arról is írjon, hogyan oldották meg templomuk előtt a vízátfolyását, a kápolna környéki javakat illetőleg, gondom lesz rá, hogy minél előbb küldjem a Brévét. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1629. júl. 6.)
„A küldönc Aniello két csomagot visz, az egyik a két novíciusé, akik a múlt napokban indultak Nápolyba, nem fizettük mi ki itt a postadíjat, majd fizessék meg ott. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. júl. 6.)
„Nem tudom elhinni, hogy a P. Provinciális előtérbe akarja helyezni a Porta Realei házat a Duchescával szemben, ami igen nagy tévedés lenne, mivelhogy a Duchescai ház az első, én azt akarom, hogy egyedül ezt nevezzék fogadalmas háznak és a többiek mind, amelyeket idővel majd Nápolyban alapítnak még ha akár hely, akár épület szempontjából is nagyobbak, tekintélyesebbek is volnának, azt mindig elsőnek ismerjék el és ha megbeszélést is kell tartani, ahova összejönnek a többi házakból is, ezeket a megbeszéléseket, Congregációkat, mindig Duchesca házban kell megrendezni, majd írok a P. Provinciálisnak is, aki mint Istennek jó szolgája, aki azonnal elfogadja ezt az intézkedést, amit sok helyénvaló megfontolás is javall, hogy így legyen. – Ami pedig a házat, vagy a tervet illeti, amit elküldtek nekem, ahogyan a papírlapon látszik, így nem mindenestül maradhat, mert szükségesnek találom, hogy legyenek ablakai, amelyek kívülről kapják a világosságot, a levegőt, hasonlóan a Duchescai templom kórusának a rácsozott ablakaihoz, amelyek láthatók az út felől, de nem az ablakok, de közelről azok is láthatók. Atyaságod néhányszor keresse fel, menjen el, nézze meg, amint a múlt napokban írtam, hogy kérjen tanácsot. – Sciarillo kereskedőtől nem jött válasz, el ne feledkezzék róla, Azonnal értesítsen, hogy a Sig. Duca de Politól megjöttek-e az írások, azonnal járjon el az ügyekben a megfelelő készséggel, a kijáró figyelmességgel. Egy Aniello nevű egyénnel elküldtem a két novícius ruhaneműjét, a Frascati építkezés szépen halad, küldje minél előbb a fr. Francesco szerszámait, aki egy kissé most már alkalmazkodóbb, örömmel vettem az értesítést, ahol bizonyságot tettek a mi szegénységünkről. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. júl. 7.) – „Mondja meg signora Angelicának, hogy Szent Jusztusz és Pásztor ünnepére gondoskodni fogok búcsú engedélyezéséről. Atyaságod küldje azonnal a levelet Bisignanóba akár posta, akár küldönc útján. Mondja meg Sig. Crivellinek, hogy átadtam a levelet Sig. Duca de Polinak és adok majd utasítást a Duchescai templomot illetőleg, akinek készségesebb tisztelője vagyok, mintsem gondolja.”
„Azonnal továbbítottam a Sig. Vicario levelét a Sig. Auditorénak, Ricciardinak, a legény útján küldtem tegnap egy kis skatulyában 120 rózsafűzért, és jó néhány szentképet, a legközelebbi alkalommal küldök majd lelki könyveket egy scudi értékben és egyes más dolgokat, amire csak szüksége van. A penitenciás házat én hoztam javaslatba annak a személynek a számára, aki nem akar hallgatni senkire sem, az Úr adjon egyiknek is, másiknak is kegyelmi segítséget. – Ha azt gondolja, hogy érvágással jobban érzi majd magát, akkor ne mulassza el, mert fontos, hogy az egészség megőrzésére vigyázzanak, de ne csak érvágással gondoskodjék az egészségről, hanem néhány napig pihenjen is le, és mint lábadozó éljen, töltsön néhány napot, mert mindig jobb megelőzni a bajt okos vigyázással, mint később, amikor már megjött a baj, akkor aztán orvosoltatni, kúrálni. Jobban aggaszt engem a levélben írt lehangoltság, ha elgondolom, senkinek sincs több oka ahhoz, hogy elkedvetlenedjék, mint nekem, amit annyi felől érnek a lehangoló hírek, események, mindenfajta bajok, súlyos megpróbáltatások, de ha meggondolom, hogy minden dolog az Isten kezéből jön számomra, és amit csak tenni tudok„ iránta való szeretetből teszem, aki olyan jóságos, kegyes és szeretetreméltó Atyánk, elviselek mindent türelemmel, el vagyok szánva, hogy inkább meghalok, hogysem abbahagyjam, feladjam vállalkozásomat és így távolítok el magamtól minden lehangoltságot, elkedvetlenedést és melankóliát. – Nagy gondot fordítson arra, hogy a keresztény tanítást szorgalmasan végezzék és legyenek a lelkek segítségére, ez a legmagasztosabb cselekedet, ami csak tehető ebben az életben és ezt a munkát jókedvvel végezni, Istennek igen kedves cselekedetet végezünk, aki adja meg nekünk a Szentlelket az ő szent ajándékainak teljességével.” – (Róma, 1629. júl. 7.) – „Beszélhetek a mi jóakaró orvosainkkal arról a dologról, amiről ír, de úgy gondolom, hogy szeretnék tudni a nevét is. – Ha majd megérkezik az a maronita ifjú és ön úgy gondolja, hogy jobban megfelelne neki a szomszédságban egy szobácska, rendezzék be azt.”
„Nagyon örülök annak, hogy a vérvétellel megkönnyebbült, hogy egy súlyos betegségtől megszabadult, ne csodálkozzék P. Antonio Maria nagylelkű szorgoskodásán, én adtam ki neki a rendelkezést, hogy nagy törődéssel viselje gondját Atyaságodnak, amit úgy vegyen, úgy tekintsen, mint szeretetszolgálatot, nem pedig mint talán hízelgésből történő alakoskodást, mert ő csak azt hajtja végre, azt a megbízást, amit én rendeltem el, engem pedig igazán az őszinte, tiszta szeretet vezet, mert az ön egészségét éppen úgy kívánom, mint a saját magamét, és nem szabad megengedni, alkalmat engedni egy nyilvánvaló kísértésre azt gondolván, hogy én csak mint valami labdával, ezért hát higgye Atyaságod mindezt és ismerje fel, hacsak nem akar visszaélni az Isten adományaival, amivel megajándékozta önt, én mindezt igen nagy kísértésnek tartom, amellyel az ellenség támad ön ellen és le is teríti, hacsak nem iparkodik segíteni önmagán azzal, hogy megalázza magát az Isten jelenlétében, megfutamítja az ellenséget azzal, hogy elismeri, megvallja, hogy semmi jó sincs saját magában, sem pedig valami képesség, hogy valami jót tegyen, hacsak az Ő szent kegyelem nem segíti és a múltban kapott kegyelmekért nagyon hálátlan és méltatlannak mutatja magát az annyi jótéteményre, amelyekben részesült, ha így viseli magát, de ha meg tud alázódni az Ő szent színe előtt, akkor győzelmesen fog kiállni minden lelki harcot, akkor diadalmasan fog minden harcot megharcolni az ellenséggel és nagy lelki nyereségre tesz szert, amit egyáltalában nem fog elérni, hacsak el nem űzi, hacsak szembe nem áll ezzel a kísértéssel. – Ami fr. Giacomót illeti, nagyon jól tudom, hogy milyen nehéz tehertétel, kell, hogy mortificátióban részesüljön az ő meggondatlan hevessége, ha egy kissé több bölcsesség lenne benne, sokkal nagyobb érdemére lenne és mások számára jobb példaadás. Mélységesen átérzem, hogy a nagy megpróbáltatás, a kísértés vitte vele Atyaságodat abba a lehangoltságba, melankóliába, mai igen kellemetlen állapot és mind az istenszolgálatot, mind a felebaráti szeretetszolgálatot olyan igen nyugtalan lélekkel végzi, gondolja át, hogy miben lehetek segítségére és értesítsen engem. Az Úr áldása legyen velünk mindig. Amen.” – (Róma, 1629. júl. 10.)
„Ide érkezett Dom-o, aki azt mondja, hogy három-négy heti munka egy oltár rendbehozatala és addig nem mehet oda vissza, míg az említett idő el nem múlik, de én meg azt szeretném, hogy az építkezésnél állandó legyen a segítség, oda érkezik egy fratello, aki Norciában szakács volt, akit most ott szorgoskodhatik, azért küldtem oda, hogy adjanak neki munkát a questálásban, vagy az építkezésnél, mert nagyon rászolgál a mortifikálásra és ha nem így cselekszenek, akkor csak kárt okoznak, az építkezést úgy végezzék, hogy jól megalapozott legyen, hiszen a fundamentum tartja az egész épületet, főként a homlokzati falak, tudom, hogy az építőanyagban, főként kőben hiányok vannak, nagyon sajnálom, hogy olyan pénzszűkében vagyok, hogy most nem tudok segítséget nyújtani, nincs jelenleg másom, mint egy somarello, ezen szállítjuk a questált dolgokat, a fát, és egy lovam, amit vásároltam a széna és a szalma szállítására és ha majd befejeződik a questálás, oda tudom majd küldeni egy-két hónapra. – Ami pedig Atyaságod egészségét illeti, azt hallom, hogy nem akarja a kormányzást egy kissé hagyni, nem hagyja magát irányítani, hanem ragaszkodik a maga elgondolásaihoz, de nem jól csinálja, mert ha egyszer beteges állapotban van, rendben van, de akkor engedje meg, értse meg, hogy akkor igénybe kell venni a rendkívüli eljárást, módszert is. Örömömre, megnyugvásomra van, hogy gondosan törődik a maronita ifjúval, akit egy jezsuita atya vitt oda, akit Sig. Cardinale Bandini ajánlott nekem, nem értem a jezsuiták titkolódzását, akiknek igen jó házuk van Frascatiban és mégis hozzánk küldik, amikor annyira kényelmetlen az elhelyezése a mi házunkban. – Az Úr áldása legyen mindnyájukkal. Amen.” – (Róma, 1629. júl. 11.)
„Szerfölött örültem legutóbbi levelének az olvasásakor, amit Atyaságod írt, ha én annyi belső cselekedetet tudnék végrehajtani, mint ahogyan Atyaságod írja, hogy tesz, igen meg volnék elégedve, nem tudok mást tenni, mint imádságban kérem az Urat, nemcsak azért, hogy tartsa meg, őrizze meg ebben a további jógyakorlásban, hanem, hogy állandóan gyarapodjék tetteiben Isten nagyobb dicsőségére és embertársainak a javára. A levelet mindjárt átküldtem a maronita Kollégiumba. – Ma délelőtt azt gondolom, hogy isteni gondviselés, hogy Atyaságodnak alkalmat adjon a szeretet kipróbálására és gyakorlására, hozzám küldött Őszentsége pohárnoka azzal az üzenettel, hogy egy 17 éves ifjút szeretne a mi házunkba bejuttatni, aki a retorikai tudományokat végzi és ott mintegy húsz napig tartózkodna, és hogy rendes, gondos ellátásban részesülne, mint jelenleg a maronita növendék és hogy ő, a mons. Coppier gondoskodna minden költségről, arról is beszéltek, hogy talán szerzetes akar lenni az illető, de hogy hol, azt nem mondták, nem tudom, hogy kinek a gondjaira bízzam, Atyaságodra gondoltam, hogy legjobban megfelelne, hogy néhányszor sétálhatna vele és mindig jó tanáccsal szolgálhatna neki és ha a házban nem volna megfelelő szoba, akkor elhelyezhetné akár Sig. Ascanio di Re házában vagy akár valamelyik más szomszéd házban és ha jónak látja Atyaságod, a vendég fiatal együtt étkezhetik a maronitával. – Végeredményben látja, hogy mi eléggé szűkösen vagyunk a házban az építkezés miatt, jóllehet, így van a helyzet, mégis egyre több teher szakad ránk és olyanok felől, amikor nem mondhatjuk, hogy nem. Az Úr adjon erőt és türelmességet, hogy minden feladatnak megfelelhessünk, ebben az utolsó tehervállalásban is, mindent megküldök, amire csak szüksége van Atyaságodnak, csak arra legyen gondja egyedül, hogy a nevezett Monsignore Coppier mindennel legyen megelégedve, amit csak kér, de ugyanakkor meg ne feledkezzék az iskoláról, hogy minden szorgalommal teljesítsék a kötelességeinket, hogy semmi panasz se legyen, ez az, amit a jelenben írni akartam. Az Úr áldása legyen mindnyájunkkal mindig.” – (Róma, 1629. júl. 12.) – „Atyaságod nézzen utána, hátha az emeleten el lehetne helyezni ezt az ifjút, és onnét addig kiköltözködne az illető, bárki is legyen az illető, tegyenek meg minden lehető kedvezést neki.”
„A levélvivő az az ifjú, akit a Mons. Coppier di mro Signore ajánlott nekem, aki mintegy húsz napig fogja a Frascati ház vendégszeretetét élvezni Atyaságod felügyelete mellett, legyen gondos vigyázattal rá és irányítsa okosan és legyen Atyaságod közelségében, úgy gondolom, hogy az említett Monsignore is meg lesz elégedve és az ifjú is jól érzi majd magát, amennyiben személyét illetőleg költségek merülnek fel, mindent innét fogok fizetni, téríteni és ha a házban nem volna alkalmas szoba, Atyaságod a szomszédságban nézzen valahol egyet, hátha találnának megfelelőt. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. júl. 12.)
„Megkaptam Atyaságod levelét a számadásokkal együtt két példányban, amiről be fogok számolni a Monsignorénak, hogy lássa, hogy fr. Lutio megfelelt-e szándékainak, amint én úgy látom, hogy minden rendben van, a múlt héten küldött intézkedést 150 scudiról Sig. Castellaninak, úgy gondolom, hogy megkapták, én szorgalmazni fogom, hogy a jövő héten küldjön még ugyanannyit, értesítsenek, hogy megkapták-e a 25 dupla Cairóit; mindnyájuknak nagy gondja legyen arra, hogy jó példával járjanak elő és minden odaadással szolgálják az iskolát, mert ez a mi feladatunk, pontosan el kell látnunk, mert csak így fognak a mi gyermekeink gyarapodni a tudományokban és a lelkiekben és az Atyák és ő szüleik csak akkor lesznek megelégedve és megnyugodva; ez az, amit jelenleg írni akartam. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1629. júl. 13.)
„Hogy utána járjak annak, amit Atyaságod írt nekem Sig. Antonio Romano felől, beszéltem a mi Urunknak, a Pápának az orvosával és a mi tiszteletreméltó Sebastiano Vaninóval, e pápai udvar orvosával és végül a Spir. Santo orvosával, ahogy ezt értettem, azt mondták nekem, hogy jelenleg üresedésben van a körorvosi állás Sarzanában, de szavukat adták egy másvalakinek. Én azt gondolom, hogy jó volna, ha a említett Sig. Antonio bemutatkozna a pápai udvar orvosánál, aki közbenjárásomra, gondolom, hogy hamarosan álláshoz juttatná adandó alkalommal, mindezt Atyaságod megmondhatja neki és én, amennyiben rajtam áll, minden segítségére leszek. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. júl. 13.) – „Értesítsen, hogy a Mons Coppier di Nro Signore által ajánlott ifjú odaérkezett-e már, legyen rá figyelmes gonddal.”
„Atyaságod legyen szíves jelen írásom erejénél fogva Sig. Vincenzónak Belengierónak kifizetni tizennyolc dupla genovait, annyi lett itt számolva Sig. Paolo Spauturno által a Bulla elküldéséért, amely közli a processiák alóli kivételezést, a megjelenést illető kötelezettség alóli felmentést, amit annak átvételével fizessenek ki. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. júl. 13.)
„Ami a Sig. Marchese di Belmonte által felajánlott noviciátust illeti, miheztartás végett közlöm önnel, hogy erről tárgyaltam egyik nap ügyvivőjével, Sig. Prospero Infantuccióval, azt mondtam neki, hogy azok a házak, amelyeket a Sig. Marchese noviciátus céljaira akar felajánlani, nem alkalmasak a noviciátus céljaira, hacsak a szomszédos házakat is meg nem szerezzük, mert a noviciátus céljaira olyan épület kell, amelynek befogadóképessége 25-30 személy, jelenleg egyik ház sem ilyen, mindazonáltal, ha Sig. Marchesének tetszésére lenne, küldenék két papot az ő szolgálatára mindaddig, míg nagyobb kényelmesség nem lesz, minthogy én nem vagyok abban a helyzetben, hogy oda tudnék menni, hogy szolgálataimat felajánljam neki, és hogy teljesíthessem kötelezettségeimet vele szemben, amivel mindnyájan tartozunk Sig. Marchesének, majd meglátjuk az eredményből, ez az, amiről szó volt közöttem és Sig. Prospero között. – A Porta Realei építkezést illetőleg legyen gondja arra, hogy találjon valakit, aki ott legyen, hogy felügyeljen arra, hogy ne csináljanak olyan dolgot, amit aztán majd később meg kelljen másítani, át kelljen alakítani és arra is nagyon vigyázzon, hogy tiszteletteljesen viselkedjenek a complatearikkal a Duchescánál, akik alkalomadtán szívesen segítik a mi munkánkat, értesítsen engem, hogyan oldották meg a lakáskérdést? Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. júl. 14.)
„Levelet írok a magam részéről, hogy megmutathassa a Sig. Marchesének, vagy hogy tárgyalhasson vele a Chiaiai noviciátust illetőleg, mivelhogy informálódtam a házak helyzetéről, azt mondtam, hogy ah nem vesznek igénybe más házakat is, azok nem felelnek meg és nem is elégségesek, hogy ott legyünk zsúfoltan és a palotája miatt el legyünk vágva a kilátástól, mindazonáltal elmennék szolgálattételre, ha a Sig. Marchesének erre szüksége lenne. – Nem szívesen látom, hogy a Porta Realei építkezésnél eltértek egy bizonyos jónevű, hozzáértő építésznek a tervétől, ennélfogva vegyék figyelembe az adott helyzetet, úgy rendezzék a dolgokat, ahogy azoknak lennie kell, anélkül, hogy megváltoztatnák az eredeti tervet, nem lehet összezsúfoltan lenni olyan szűk helyen annyi embernek, abból semmi jó eredmény nem származhat sem testileg, sem lelkileg, az Úr adjon nekünk segítséget mind az egyikben, mind a másikban. Nem találom azt jónak, hogy a novíciusok annyira összezsúfoltan legyenek, ezért legyen gondunk az épületre, hogy erre gondolva az imádságot is figyelembe kell venniük. Ezért írom ezt a néhány sort, hogy Isten segítségével jó eredményt érjenek el. – Signore Caldarinivel kapcsolatban jelzem, hogy levelet kapott feleségétől és így hazautazott, ház igazán nagy kellemetlenségünkre volt azzal a sok civillel, akik nap-nap után jöttek hozzá, de ugyanakkor érdemes volt minden szánakozásra is, mert ahogyan ő mondja, Mosca mindent megtagadott tőle és ha Atyaságodnak csak egy módja van rá, kieszközölhetne számára valamiféle megbízatást, vagy valami munkakört, nagy irgalmassági cselekedet lenne és hasonlóképpen cselekedjen Sig. Salvatore Cesarióval, aki szintén ott lakik a Porta Realei szűkösségben. Ha valamit tud fr. Alessióról, értesítsen engem. Válaszolni fogok Sig. Regente Tappiónak a lakásokat illetőleg. – A levelet átadtam P. Gio. Stefanónak. Itt nagy katonai mozdulatokat végeznek és a város kapui körül rácsokat vontak, úgy hallotta, hogy őrségeket fognak felállítani. Az Úr mentsen meg bennünket a háborútól és áldjon meg bennünket.” – (Róma, 1629. júl. 14.)
„Odaérkezik fr. Gio. Thomaso, hogy meglátogassa Atyaságodat, jól lehet, holnap kedden Narniba kellett volna mennie, de Atyaságodnak és a saját vigasztalására, megengedtem, hogy ellátogasson oda, de azzal a kikötéssel, hogy holnap este, legkésőbb szerda reggel jókor visszajön, hogy estére társával együtt Castel Nuovóba érkezhessék. Értesítsen, hogy a Mons Coppier di Nro Sig. Által ajánlott ifjú odaérkezett-e és ha bérbe tudják venni a szomszédos kis házacskát, akkor ház vegyék bérbe, minél előbb és majd idővel megvesszük. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat mindig.” – (Róma, 1629. júl. 16.)
„Ha Atyaságod igazi szeretettel van fr. Gio. Thomaso iránt, akkor nem fogja neki megengedni, hogy nyilvánvaló veszedelmére ebben az időszakban kívánna mutációt vagy levegőváltozást. Nyolc vagy több napra terjedő vakációzás ideje az elgondolás szerint október és nem július vagy augusztus, ezért hát csak hamarosan engedje útjára és arra az említett időre halassza el ezt vigasztaló látogatást és én nem kis aggodalommal nézem ezt az odaérkezését, éppen azért térje vissza azonnal, hogy Narniba mehessen. És nincs más írnivalóm, hacsak még azt meg nem írom, hogy folytassa jó eredménnyel a munkát, amit Sig. Francesco Polióval kezdett, akivel Atyaságod együtt étkezhetik, mivelhogy Atyaságodnak gyenge egészségi állapotára való tekintettel egy kissé jobb étel jár, mint amilyent az ottani ebédlőben szolgálnak fel. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1629. júl. 18.)
„A Porta Realei építkezést illetőleg írtam a P. Provinciálisnak, hogy amíg évi nyolcvan dukátot fizetnek a házért évi bér fejében, addig ne építsenek semmit sem, mert nem biztos, hogy meg is tudjuk-e fizetni, vagy egyáltalában ott maradhatunk-e abban az épületben, amelyet kifizettek, építkezhetnek a legjobb belátásuk szerint, azonkívül valamikor majd ott templomot is kell építeni, nem lesz nagy nehézség, hogy lebontsuk a felesleges részeket, de azokban a részekben, amelyek nincsenek kifizetve, semmiféle módon ne változtassanak valamit is, hanem esetleg húzhatnak néhány közfalat. – Nagyon jól tették, hogy a Duchescánál kicseréltek, elbocsátottak néhány novíciust, miközben majd küldök oda egy bizonyos papot, hogy Atyaságod figyelemmel kísérje, gyakran látogassa meg őket, és lelkesítse őket, hogy tanulják meg az alázatosság gyakorlását a belső lelki világban, amennyire csak lehetséges, hogy ennek nyomán alkalmasak legyenek egy olyan feladat gyakorlására, ami a gyermekek tanítása, mivelhogy a mi világunkkal ellenséges magatartás, a mi feladatunk ellensége annyira alantas és hitvány, de gyakorlattal meg fogja találni annak értékét, vigyázzon, hogy azok jelenlétében se ne tegyenek, se ne mondjanak olyasvalamit, ami nem helyénvaló, nem illő, arról is írtam már, hogy nagyon óvatos legyen a beöltöztetésbe, mivelhogy azok közül, akik tavaly jöttek, néhányat el kellett küldenem, mert nem voltak annyira alázatosak, amilyeneknek kellett volna lenniük és amíg ezek a meleg, forró napok tartanak, addig nem kell senkit sem beöltöztetni, mert könnyen az a nagy veszély fenyegeti őket, hogy megbetegedhetnek a ruhaváltozás miatt, folytán. – Ami pedig a klerikusokat illeti, akik a logikai osztályt végzik, írtam, hogyan kell foglalkozni velük, hogy ne tegyenek, ne beszéljenek úgy mint a múltban, hanem legyenek készen az elöljáró minden intésére, hogy menjenek segíteni, ha kell, míg a legalsóbb fokú iskolában is, ha nem készségesek erre, akkor cseréljenek rendet. – Arról is írtam, hogy mi a teendő, ha valaki nincs jelen az étkezés kezdetén vagy a rekreáción, hogy akkor mi a teendő. – Nem kaptam meg a szerszámokat. – Ami pedig Szent Jusztusz és Pasztor ünnepére kért búcsúkat illeti, ebben az évben legyenek türelemmel, mivel a Brévék tisztviselői azt válaszolták, hogy az említett templom részére már ebben az évben annyi búcsút engedélyeztek, hogy elégedjenek meg azzal, a jövő évre majd gondoskodni fogunk aug. 7-re. – Ami pedig S. Biaso ereklyéket illeti, nem lehet kikerülni a vizsgálatot, amit a Sig. Cardinale Vicario írt elő. Confrateri okmányokat újra kell nyomatni, mert már fogytán vannak, talán ott olcsóbban lehetne nyomtattatni, mint itt, néhányat majd küldetek a postával. Fr. Giuseppe számára a levél tárgytalan, sürgesse őket, hogy feleljenek nekem hiszen világosan írtam nekik. Más írnivalóm nincs.” – (Róma, 1629. júl. 20.) – „Értesítsen engem, hogy ki az a fr. Alessio, aki olyan bőséges alamizsnákat tud gyűjteni? Fr. Nicolónak most nem írok, csak annyit mondjanak neki, hogy nem jól ismerte fr. Benedettót.”
„Úgy hallom, hogy ott abban a carcarei házban nem nagy az egység, és gyengén tartják meg a rendi fegyelmet és amikor Atyaságod a házon kívül van, akkor rendetlenség kap lábra, az ott levő novíciusok nemcsak hogy nem tanulnak erényességet, hanem igen szerénytelenül viselkednek és mindezt a rendetlenséget, fegyelmezetlenséget az elöljáró hanyagságának kell tulajdonítani, akinek sokkal vigyázóbban, éberebben kellene vigyáznia minden dologra és felelős az alattvalók mulasztásaiért, neki van arra lehetőség, de kötelessége is, hogy mindezeket kikerüljék és orvosolja. – Az iskolai foglalkoztatásban is sokkal nagyobb szorgalmat, törődést kellene felmutatni, gyakrabban kellene látogatni az iskolát előadások idején, hogy az elöljáró lássa, hogy megvan-e a megkívánt kötelességteljesítés, azután a házban, a rekreáció idején az áldozópapok tárgyaljanak morális kázusokról, gyóntatók problémáiról és így lesznek alkalmasak arra, hogy szolgálatot tegyenek nem csak az embertársaiknak, hanem a vallásnak, a hitnek is, késztesse P. Diomedét, hogy tegye le a gyóntatási vizsgát, hogy legalább ünnepnapokon segítségére lehessen a többieknek a gyóntatásban, P. Bartalomeo hasonlóképpen tanulmányozza a kázusokat, vegyék tudomásul mindnyájan, hogy az élet rövid, hogy ne legyünk hanyagok abban, hogy felebarátaink javára fáradozzunk. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. júl. 20.) – „Elküldöm a jegyzéket az oda küldött pénzekről, amit Monsignore küldött, amiről fr. Lutio elismervényt küldött.”
„Nagyon örülök annak, hogy Atyaságod vigyáz az egészségére, amint írja, hogy együtt van Sig. Francesco Polióval ebben a nagyon meleg időben is, meg aztán, hogy minden aggályosság nélkül fogyasztja el azokat az ételeket, amelyekre most szükséges van, verje ki emlékezetéből a gyanakvást, ami mindezért történt, hogyha netán az ellenség diadalmaskodott volna ezekkel a hamis képzelődésekkel, akkor az egész életét ilyen gyötrelmekben töltötte volna el és így elvesztette volna annyi szeretetből fakadó cselekedetének az érdemszerző mivoltát, azért tehát félre ezekkel a beteges gondolatokkal, űzze el őket. – Tetszik nekem az az ájtatosság, amelyet a signora Principessa Peretti ajánlott önnek, hiszem, hogy a jó Isten megadja neki, hogy gyermeke szülessék, de ugyancsak hasonlóképpen kell tenni és még talán buzgóbban imádkozni a hosszú életért. Megszerzem majd az engedélyt az Albanói püspökség területére. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. júl. 21.)
„Ideérkezett ma délelőtt Antonio Maria félholtan és azt hiszem, hogy elment a kedve attól, hogy tovább menjen, és úgy gondolom, hogy átmenetileg itt teljesíthet szolgálatot, míg egy másikról nem gondoskodunk. Fr. Giuseppe di S. Giov., akinek most szándékozom írni, elküldeni a nápolyi választ azonnal, mihelyt válaszolnak a kereskedők, akiknek írtam részemről, ezt megmondhatja neki. Gondoskodni fogok arról, hogy a templomi dolgokat vegyék újra vizsgálat alá, megírhatja a P. Provinciálisnak, hogy eljöhetne oda, ha van ideje, hogy elvégezze aug. 6-án a generális communiót, sürgesse a pénz beszedését, azonnal elismervényt tudok adni, ha van rá módja, küldjön a ló abrakoltatására zabot, hogy azt kölcsönadhassam a questálásra, amennyiben szükség mutatkozik. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. júl. 27.)
„Állandóan sürgetem Mons Castellanit, hogy a mesterek kifizetésére küldjön pénzt, akik már jogosan követelik és így megmondhatja nekik, elküldtem mindkettőnek a pénzelszámolást, amit a Mons. küldött, hogy mindketten összehasonlíthassák a tényleges pénzzel, amit kaptak és küldje ide a bevételről és a kiadásról a számlákat, minden részletre pontosan elszámolva, hogy ne mondhassa a Mons., hogy megkaptam, vagy nem kaptam meg. Az az óhajom, hogy a boltozatot minél előbb fejezzék be, aztán, ami hátravan még, a szépítés, az már sokkal könnyebb lesz, a nehézség mindenesetre a boltozat elkészítésében áll. Hogy az Albai egyházmegye területein questálhassanak, majd megpróbálom elrendezni a dolgot és akkor majd válaszolok. Fr. Lutio legyen rajta, hogy minél előbb fejezze be a boltozatot, annak végeztével már majd nem lesz annyi elfoglaltsága a házon kívül. – Minden szorgalommal törődjenek az iskolával, értesítsen engem arról, hogyan viselkednek a rendtagok és mire vannak különösebb figyelemmel, hogy aztán megoldásokat eszközölhessek, amennyiben szükségesnek látszik. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. júl. 27.)
„Ha az ember élete (értetődik Isten szolgájáról, mivelhogy mások csak névszerint azok), ahogy mondja Jób, a földön katonáskodás, vagy harc, ne csodálkozzék, hogy az Úr megenged annyi külső és belső megpróbáltatást, az embernek, mint a jó katonának győzelmesen kell harcolnia nem bízva önmagában, hanem egyedül az isteni segítségben, gondolatainkat, elménket az Istenhez emelve imádságban, nem csak magunk, hanem mindnyájan, buzgólkodjunk, hogy ájtatosságainkkal szolgáljuk az Urat. Végül is kérjük az Urat, hogy őrizzen meg bennünket szent Kegyelmében, hogy megmaradhassunk az ő szent szolgálatában.” – (Róma, 1629. júl. 28.)
„Semmi kétség, hogy a Duchescai ház egyre jobban fejlődik a jóból nagyobb, a több jó felé, és ez nem is csoda, mert amint indultak kezdetben buzgón, jól az Isten szolgálatban, állandó gyarapodás van abban is és olvashatom, Sig. Marchese di Belmonte leveléből ezt, akinek nagyon a szívén fekszik, hogy az a Duchescai házat mindenképpen elősegítse. Írni fogok a P. Ministrónak, hogy alkalmilag tárgyaljon a nevezett Sig. Marchesével, ami nekem el sem mondhatom, hogy milyen nagy vigasztalásomra lenne. – Majd meglátjuk annak az ifjúnak az előrehaladását, akiről írnak nekem, és hogyan viselkedik, akkor majd mi is teszünk. Ez az, amit jelenleg a levelükre válaszolnom kell. Kérem az Urat, hogy adja meg önöknek, hogy egyre gyarapodjanak az Ő szent szolgálatában való lelkesedésben és buzgóságban.” – (Róma, 1629. júl. 28.)
„Megküldöm fr. Giov. Stefano Martino della Cava fogadalmának a bizonyságát, ahogyan ezt óhajtotta signora Delia, akinek az Úr adja meg a szükséges vigasztalást. Amennyiben a Duchescai házban átrendezték a lakóhelyeket a novíciusok számára nagyon jól tette, így aztán mindegyiknek megvan a maga kis szobácskája. A P. Provinciális ír nekem, nem tudom, hogy mért a P P.scalzi rend noviciátusáról, akik Chiaiaban vannak, azt gondolom, hogy valami elintézhető dologról van szó. – Itt arról beszélnek, hogy az új Viceré hat hajóval elindult innét Rómából Nápoly felé, ha majd odaérkezik, tárgyaljon a P. Provinciálissal, hogy szerezzen arról tudomást, hogy vajon a „riformati di S. Apostoli” két ottani rendháza megszűnik-e a Viceré elutasításával, és ha úgy alakulna a dolog, iparkodjék megszerezni az egyik konventet az illetékes királyi emberekkel, miniszterekkel, én úgy gondolom, hogy az apostoli hozzájárulást megkapnánk, ha a hivatalos személyek, a miniszterek nem akadályozzák meg esetleg, abban az esetben, mint mondottam, ha az említett atyáknak el kellene menniük. A Norciából jött beteg novíciust minden gonddal ápolják, hogy minél előbb visszanyerje egészségét, majd aztán meglátjuk, hogy milyen előmenetelt fog felmutatni a szerzetesi tökéletességben. – Sig. Regente Tappio azt írta nekem, amit levelemhez mellékelek, úgy veszem észre, hogy afelé hajlik, hogy vegyük bérbe a Carditi házat de azt nem mondja, hogy az erre való pénzt honnét lesz, ha akadna valaki ebben a városban, aki egy részét vállalná a fizetségnek, a hátralevő rész fizetnék a „ministri” és a mi kötelezettségünk lenen, ahogyan volt annak idején a Porta Realei ház, így talán sikerülne a vásárlás, ezért hát Atyaságod nézzen utána, ha alkalma lesz erre. – Legyen rajta minden szorgalommal, hogy az iskolában, mind a szokásos tanításban, mind a lelkiekben nagyon jól működjenek, mivelhogy ez a mi feladatunk, ha mindezt jól végezzük, az Úr nem csak anyagi segítséggel fog gondoskodni rólunk, hogy élhessünk és építhessünk, hanem kegyelmi ajándékaival is segít bennünket, ez pedig az igazi jó a mi számunkra, amit minden igyekezettel meg kell szereznünk. Ezért aztán, lássa, gyakran azon legyen, hogy jó példával szolgáljon az alázatosság gyakorlásával nem csak az étkezés idején, hanem máskor is, hogy például néha napján kezébe veszi a seprűt és kisepri valamelyik tantermet, hogy a tanítómesterek is hasonlóképpen cselekedjenek, egy ilyen cselekedet, hogyha a megfelelő szándékkal és tisztelettel teszik, cselekszik, nagyon kedvére, tetszésére van az Úrnak, és ez az őt, eszköz, amely által nagy lelki megvilágosítást szokott adni, hogy előrehaladhassunk a tökéletesség útján, amit a gyakorlat fog igazolni, hogy így van, hogy mennyire igaz. Ezeket akartam írni jelenleg. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. júl. 28.)
„Tegnap estig vártam a lóra, amelyre igen nagy szükségem van, ezért levelem vétele után a legénnyel küldjék, vezettessék. Értesítsen afelől, hogy van Sig. Polio, és hogy van-e valamire szükségük és mivelhogy ott egyesek nem ismerik, meg kellett változtatni a vezetéknevét. Írjon afelől is, hogyan is állnak az ügyek az építkezéssel, az iskolánál és a háznál, mondja meg fr. Gio. Francescónak, hogy azon dolgozzék mindig, hogy a békességet ápolja. – Ma éjszaka meghalt Sig. Cardinale Bandino, aki hozzánk beajánlotta a maronita ifjút és azt mondják, hogy eléggé rosszul van Sig. Cardinal Peretti is. Az Úr áldjon bennünket mindenkor.” – (Róma, 1629. aug. 1.)
„Sig. Ger.mo de Grandis, Moricone kormányzója azt mondja, hogy ő a jegyzőkönyvek tanúja volt, amely akkor készült, amikor a Salvator-konvent épületének az alapkövét letették és az a elhatározás, hogy ott épületet építsenek, mivelhogy a Brévében, amelyet ott találtak abban az engedélyezésben, hogy azt az épületet újjá építsék lakóhelyül az Hospedale számára, nem tűnik ki, hogy elgondolás szerint lett volna mint épület a Salvator templom mellett, akár mert a hely lenne a megfelelőbb, akár mert így átalakítanák a Salvator templomot, amely eléggé romokban van, amely most a mi atyáink gondjaira van bízva és ez a megoldás, ami most jött létre, szükséges volna egy jegyzőkönyv, hogy bizonyos legyen, hogy az épület a mondott telken, helyen készült a nép beleegyezésével az említett okok alapján, és attól az időtől fogva, amikor mindig az említett atyák gondozták a templomot nem csak az esperesek tudtával és hozzájárulásával, hanem a Vicario Generáléval is, akik Rómában vannak és a Brévéből egy másolatot küldünk, hogy lássák, hogy mi van abban, amit megengedett a város hivatalos elöljáróságának megengedését megelőzőleg, de az előbb említett okoknál fogva nem készült el ott az épület. Ezért tehát legyen rá gondja, hogy küldje az említett jegyzőkönyvet, ahogyan mondja ms. Artiglio di Nerola, amit lehet tenni, tegyék a lehetséges gyorsasággal, ez az, amit a jelenben meg kell írnom. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. aug. 2.) – „A lovat majd visszaküldöm, ostensoriót kérjen kölcsön Monte Flavióról.”
„Sig. Polio azt írta nekem, hogy személye körül valami figyelmetlenséget vesz észre, amiről nekem nem beszélt Signore Fausto mro di Casa, hanem csak a Mons Coppier. Nem hiszem, hogy elégedetlenkedett volna a Monsignoréval, de hát ahogyan kívánja, tegyen meg mindent kedvére, gondja legyen arra, hogy valaki el ne térítse a helyes útról, hogy szórakozni hívja stb. Ezért tehát Atyaságod tegyen meg mindent érdekében, gyakran gyóntassa és áldoztassa meg, ez lesz az igazi segítség, amit tehet érdekében. – Úgy gondolják, hogy Sig. Cardinale Borghese megkapja Albanót, majd meglátjuk a legközelebbi konzisztóriumban, és ha valamit felajánlana, írja meg nekem. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1629. aug. 2.)
„Tegnapelőtt halt meg Card. Bandino, ma este pedig meghalt Card. Peretti, Frascati püspöke, és még másik két kardinális állapota súlyos, így üresedésben vannak a püspökségek, és szó van, hogy optálnak, Borghese és Millino kardinálisok, azt mondják, hogy a Mons. azt szeretné, hogy a Dékán legyen Borromeo, de úgy gondolják, hogy nem fogadja el, így aztán sorra kerülne Pio, hacsak Madrucci nem volna elsőbb, de annyira gyenge már, hogy nem sok kell, hogy még a nyáron befejezze. – P. Francesco ír önnek, itt lesz mellékelve a jelen levéllel, ma küldtem volna egy rizst és egyéb dolgokat a fr. Gio-nak, de Misser Ascanio d' Anagni, annyira eltávolodott tőlünk, aki, jól lehet, gyakran jön Rómába, nincs alkalmunk mindig találkozni, ma délelőtt küldeni fogjuk az Úr segítségével. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1629. aug. 3.)
„Két posta is elmúlt anélkül, hogy Atyaságodtól kaptam volna levelet, amelyből megtudtam volna, hogyan áll az építkezés, valamint a háznak egyéb ügyei. Már írtam egy alkalommal azt időknek előtte, hogy hetenként egyszer jöjjenek össze az áldozópapok, hogy lássák, hogy megbeszéljék, hogyan is lehetne minél eredményesebben dolgozni az Intézet nagyobb javára, mert az Úr azt mondotta, hogy: „...ubi fuerint duo vel tres congregati in nomine meo in medio illorum ego sum...” És az elöljáró kérdezze még mindig az ő alattvalóit, társait, hogy mit vélnek, mondanak felőle, amiként Krisztus is megkérdezte apostolait, hogy nekünk példát adjon és ha valamire Atyaságodat emlékeztetnék, fogadja jó szívvel, azért tehát a jövőre így tegyenek, írok még P. Diomedének, a megbeszélésen ott lehet fr. Thomaso delle Mallare, aki régi klerikus már és egyik-másik fratello is, ha jónak és alkalmasnak találja, de mindenekfelett arra legyen gondja, hogy az iskolai ügyek és gyermekekkel való foglalkozás jól menjen. – Ami pedig a kápolna földjeit illeti, a változásról Bréve megy hamarosan, és egyebekről is hasonlóképpen lesz Bréve, hogy el lehet tulajdonítani. Ezek voltak jelenleg írnivalóim. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1629. aug. 3.) – „Mondja meg a kőműveseknek, hogy megmutattam levelüket Mons. Castellaninak és sürgettem, hogy fejezze ki megelégedését, ahogyan ez kötelessége is.”
„Ami az indulgenciák engedélyezését, illetve a mi rendünk érdemeiben való részesedést illeti, engedélyeztük a Frascati Társulat vagy Oratórium tagjainak, ha abból a mintából van Atyaságodnak, akkor abból nyomtathat új példányokat, vagy pedig én kérek egy példányt Frascatiból és visszaküldöm önnek aláírásommal. Ami a confrateri okmányokat illeti, nyomtathat kétszázat vagy háromszázat, elláthatja a Rend címerével, fából készült címerével, de az is igaz, hogy így levélben küldeni ugyancsak bajos, mert nem egészen jól készültek, eléggé hosszú ovális, ha a címert módosítanák, könnyebben lehetne postázni. Várom a kereskedőktől a választ levelére, ami persze csak majd akkor lesz meg, ha visszatér a kiküldött. – Ami pedig a questálást illeti, úgy lenne jó, ha maguk között felosztanák a kerületeket, akik felkeresik a Város házait, hogyan én is így csináltam itt a noviciátusbeliek között, nehogy két questáló is felkeresse ugyanazt a házat, és talán egy és ugyanazon a napon, így oldhatnák meg a kérdést a két ház között. Nagyon örülnék annak, ha P. Col' Antonio meglátogatná a Porta Realét, és elmondaná nekem az élményeit. – Nagy örömöm van a Duchescai ház novíciusaiban, hogy jól viselkednek és hogy P. Arcangelo nagy szorgoskodással legyen, nem fogja elcserélni azt a helyet, mert nem akadna egy más olyan alkalmas valaki a gyóntatásra. – Ami pedig a Congregazione de Nobili-féle iskolát illeti, amennyiben megfelel elgondolásunknak és alkalmas, akkor rendezzék el. A salernoi vásáron szerezzenek be majd rizsárut, mindnyájan örülünk annak, hogy ezt elintézik. – Olyan nagy meleg van Rómában, hogy a kórházak tele vannak betegekkel és elég sokan halnak meg Városszerte. Meghalt Cardinale Bandino, azt mondják, hogy a Pápa nem akarja, hogy a Portói püspök legyen a dékán, inkább szeretnék Borromeo, de ő meg nem akarja elfogadni, utána következne Cardinale Peretti, aki tegnap este halt meg, következne Bricoco, vagy az utolsó püspök, aki pedig Cardinale Borghese, azonkívül van még két-három beteg Cardinális. Az Úr áldja meg őket jó egészséggel az ő nagyobb dicsőségére. – Írjon valamit fr. Alessióról, és a spanyol P. Giuseppéről, aki odament az ön társaságába. – Írjon valamit az új Viceréről, hajlik-e a békére, vagy pedig előkészülteket tesz-e a háborúra, mivelhogy itt sokféleképpen beszélnek. Legyen arra is figyelmes, iparkodjék megtudni, hogy vajon a S. Apostolibeli reformált atyák megmaradnak-e, vagy pedig el kell-e költözködniük, mert abban az esetben, ha el kellene hagyniuk a konventet, gondoskodjanak arról, hogy az egyik házukat megszerezzék a királyi biztosoktól, itt azt a gondolatot adták, hogy a Palota minisztereitől kellene kieszközölni, ezért tehát nem... iparkodjanak megtudni a beavatott személyek segítségével, úgy gondolom, hogy Sig. Regente Tappio oltalma, védelme alatt vannak, ha majd meglesz a Konzisztórium, akkor majd megtudjuk, hogy ki lesz a püspök Frascatiban, Sabinában és megtudjuk, hogy kik fognak Borghese és Mellini püspökségébe kerülni – Itt a házban Istennek legyen hála, mindnyájan jól vagyunk, ugyancsak Sig. Flavio háza is. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. aug. 4.) – „Ezen héten kapok Frascatiból az Indulgenciákból egy nyomtatott mintát, azért tehát, ne adják nyomdába ugyanazt a mintát, ezt megmondhatja a kongregációbeli férfiaknak, akiknek most külön nem válaszolok.”
„Amikor már postára adtam Atyaságod címére a levelet, akkor érkezett hozzám Sig. Luca de Poli levele, amely együtt megy ezzel, a nápolyi alkirálynak, Sig. Duca di Alcalának küldi. Atyaságod keressen alkalmat arra, hogy ezeket eljuttassa rendeltetési helyére azzal együtt, amelyik Sig. Duca di Alba címére megy. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. aug. 4.)
„Ma délelőtt jött hozzám Sig. Flavio és azt mondta nekem, hogy emlékeztessem Atyaságodat arra az ügyre, amelyet ő figyelmébe ajánlott, ide érkezett Sig. Oratio Ottaviani fia, hogy ki tudnánk-e elégíteni az ő hitelezésének hátralevő összegét, ezért hát Atyaságod nézzen utána, hogy jelenlegi Camerlango, vagy az előbbiek révén lehetne-e teljesíteni a kérelmet, Atyaságod intézze el. – Az Indulgenciák nyomtatott mintájából küldjön egyet, amelyik a Mre di Dio Társulatnál megtalálható, ne késedelmeskedjék, hogy minél előbb küldhessem vidékre, ez az amit a jelenben írni akartam, más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629 aug. 4.) – „Mons. Castellani tekintettel Atyaságodra, nem hajtotta végre a megbízatást, azt gondolta, hogy Atyaságod elintéz majd valamit, de mindezideig nem tett semmit sem, minden csak üres szóbeszéd marad. – Tudassa velem, hogyan áll azoknak a jegyzéke, akiknek követelése áll fenn Ambrasio Parente házával kapcsolatban, és kik voltak mások annak előtte?”
„Úgy látom, hogy P. Antonio Maria nem tud kijönni fr. Giacomóval, aki azt mondogatja, hogy azt a szerepet, hogy a megérdemelt büntetéseket kimérje, arra már korosabb egyént kell alkalmazni, azzal akarja a szerzet hiányait feltárni, amit mondanak, hogy két tanuló írtak valamit a „Corridore di Velvedere”-be az említett fr. Giacomóról, mivel szemben van valami nem szívélyes érzés, úgy látom, hogy az a kettők, akik kérték, hogy közénk léphessenek, ezzel a cselekedettel méltatlanokká lettek. – Írja meg nekem, hogy elgondolásának megfelel-e ott p. Bartalomeo, aki jól képzett ember, de nem gyóntatja a világiakat és ne kavarodjék bele a világiak dolgába, hanem csak oktasson, tanítson fegyelmezettségben és nagyobb tökéletességben mint az említett P. Antonio Maria, ezért írja nekem, hogy a nagy melegség multával el fogom küldeni, és nekem is így jobb lesz, mert itt gyóntatni fogja a világiakat P. Antonio Maria, amit nem végez P. Bartalomeo, egyedül azt kívánja, hogy a reggelit jókor, abban az időben fogyaszthassa el, hogy rendes időben mehessen tanítani, egyébként elégedjék meg azzal, amit a közösségben esznek. Mindezt mondja meg fr. Giacomónak, ami feleletül szolgál neki, és fr. Gio. Francescónak, hogy nem kaptam meg a zöldséget, amit nekem Szent Jusztusz és Pasztor ünnepére ígért. – Ami a questálást illeti az Albanoi püspökség területén mondja meg fr. Giacomónak, hogy járja be Genzanót és Nemi városokat egy kis cserét tehetne gabonáért hagymát, az előző években az Arcipreti engedélyével járt ott. Most várjuk, hogy kik kapják meg az üresedésben levő püspökségeket. – Fr. Gio. Francescónak nem mindent szabad ennie, ameddig tart ez a meleg idő, meg lehet engedni, hogy némelykor kapjon egyet-mást, és ha az idő kellemesebbre fordul, jöjjön Rómába. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. aug. 5.)
„Amikor Mons Coppier ajánlott nekem azt az ifjút, megkérdeztem Sig. Cosimót, aki azt mondta nekem, hogy tegyük meg a Monsignore kérését mindenképpen, amikor aztán elmondta, hogy mi történt Atyaságoddal a Monsignoréval kapcsolatban, akkor mindjárt gyanút fogott, hogy ezek az ifjak valami csínyt követtek el, és ő információt akar szerezni a dolog felől és úgy találta, hogy semmi összefüggésben nincsenek a Mons. Faustóval, azért hát most már türelmesen viseljük el a tréfát a költségeket és Atyaságod küldje el őket P. Antonio Mariával együtt azonnal, amikor megkapják levelemet, itt aztán megpróbáljuk, hogy rendezzük a részleteket Sig. Cosimóval, nehogy a jövőben visszaéljenek a Monsignorék neveivel és becsapják magukat. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. aug. 7.) – „Mondja meg fr. Francescónak, hogy egy kissé legyen türelmes az építkezési munkálatokban, ha érdemeket akar szerezni Isten előtt.”
„Levelemmel együtt küldöm a nápolyi Provinciális levelét Atyaságodnak, és tudja meg azt is, hogy ma reggel ment el a ház előtt és tette le a postán a leveleket Sig. Francesco Polio mondván, hogy majd visszajön, hogy beszélhessen velem, de én azt hiszem, hogy Sig. Cosimo alamizsnáért megmondta az igazságot, hogy ez a személy, aki ezeket a tréfákat csinálja és hogy így van-e, hamarosan világosságot derítünk a dologra. Azt mondta nekem, hogy két ifjú ugyanezt a tréfát cselekedték meg a S.ta Maria in Porticu atyáknál és amennyiben ott látták őket, és annyi szerénytelenséggel viselkedett, hogy mindjárt arra gondoltak, hogy ez nem annak a Prelátusnak a fajából való, akinek mutatta magát, és telebeszélte a fejét annak az ifjúnak, akiről írta nekem a P. Ministro, én mindjárt arra gondoltam, hogy egy csaló. Az Úr könyörüljön rajtunk a kár miatt, amit ez az ember okozott nekünk rosszindulatú társával, akit magával vitt engedély nélkül, amivel újra megmutatta, hogy nem nemes, előkelő egyéniség, hanem szemtelen. Legyen áldott az Úr mindenkor.” – (Róma, 1629. aug. 8.)
„Megkaptam a számlákat, és éppen itt tartózkodott P. Giacomo Provinciális, aki mindezeket elrendezi, hogy meg lehessen mutatni a Cardinálisoknak. – Sig. Mario Celióval kapcsolatban tudja meg, hogy írni kell a végrendeleti végrehajtók egyikéhez, aki azt mondotta, hogy nagyra becsüljük ennek az embernek a barátságát, mert ő intézi a b. e. Cardinális hagyatékát, és így sok felvilágosítással szolgálhat a Kollégium ügyét illetőleg, de ugyanakkor ő is azok közül való, akik várják, hogy jól megfizessék, vagy pedig jó évi járadékot kapjon. Atyaságod éljen a helyzettel, használja fel az időt, határnapot, ameddig ő rendelkezik azzal, ami az övé lesz, anélkül, hogy csak egy fillért is elemelne, hasonlóképpen a többiekkel is, akik, míg élt a Sig. Cardinale, nagy dolgokat műveltek, többek közt van egy riminibeli építész, akiről azt mondják, hogy ötszáz scudit követel a Kardinálisnak tett szolgálatáért a Kardinális életében és mások is követelésekkel állnak elő a dolgok változásának idején, ha egyszer már világosan látjuk majd az örökölt birtokot, azt hiszem, hogy új megoldásokkal kell majd számolnunk az örökséggel együtt járó követelésekkel, az elsőszülöttségi részesedés dolgában, hacsak már korábban nem egyezett meg, hozott megegyezést a Kollégium és a Tonti urak között, akik ízt írták, hogy fr. Arcangelo rosszindulatúan kezelte az ő igényüket, megfosztotta őket jogos igényeiktől és ezáltal a legnyomorúságosabb sorsba jutottak, sohasem szabad megfeledkezni az udvariasságról, a szerénységről, amikor ezekkel az emberekkel beszélünk, sőt szívélyesen kell velük tárgyalni, de mindenképpen képviselni a Kollégium érdekeit, anélkül, hogy valakit megsértene sem a követelésekben, sem a szavakban, így kívánja ezt a felebaráti szeretet, értesítsen mindenről. – Írja meg, hogy a gabona és egyéb beszerzések megtörténtek-e ebben az évben a Kollégium számára, hogy aztán egy mérleget készíthessünk a szükséges dolgokról, kezdve a kollégium dolgaival, hogy ne maradjanak el a legszükségesebb, legsürgősebb adósságok törlesztése. Ezeket akartam megírni jelen levelemben.” – (Róma, 1629. aug. 8.) – „Írja meg, hogyan oldódott meg a misék redukálásának az ügye azt a papot illetőleg, akinek két scudit kellett fizetnie kuriális költségek fejében, aki sürgette ezt.”
„Olvastam a jelentést levelében az építkezésről és az átutalt pénzekről, gondjuk legyen arra, hogy pontosan vezessék a számlákat, hogy bármikor is küldhessék, a Monsignore úgy rendelkezett, hogy utaljanak át Genovába 200 scudit, legkésőbb szept. első hetére várjuk, hogy megküldik az elismervényt az átadott összegről, egyébként kérjenek kölcsönt a kiadásokra valakitől, aki megadja majd Genovában. Azonfelül írt Sig. Marc' Antonio Castellani, hogy kész fizetni a száz scudit, amit meg kell adni, azért ház kéjék tőle, ha eddig meg nem kapták tőle, aki minden bizonnyal meg fogja adni, és azt írja meg a Monsignorénak, és ha kéznél lesz a háromszáz scudi, folytathatják az építkezést. Újólag is nagyon kérem, hogy fejezzék be a boltozatot, ami a legnehezebb. – Írtam már, hogy a mezőket illetőket Brévét kapnak a változásokról, ezért tehát nem kell bérbe venni. – Írtam azt is már, hogy legyenek egységesek és összhangban és nagyon helyes, ha mindnyájan bennvannak, és arra törekszenek, hogyan őrizzék, tartsák meg az előírásokat, a szabályzatokat, és hogy egy valaki sem annyira arcátlan, hogy olyasmit merjen előterjeszteni, olyasmivel merjen előállni, ami a mi szabályzataink ellenére van, mert erről jelentést kénék, mindent a maga idejében végezzenek el, és mindnyájan egyetértésben haladjanak jól tudván, hogy így kell ennek lennie, mivelhogy az egyik úgy magyarázza a dolgot, a másik pedig amúgy, és ha az elöljáró hiányzik valami ügyben, dologban, ha valamit nem vett észre, itt kell rá figyelmeztetni, és gondoskodnia kell, hogy az ő részéről nagyon is elintézve menjenek a dolgok, és mások számára jó példaadással, ez az elöljáró kötelessége. Írja meg nekem, hogyan mennek ott a dogok figyelembevéve a módot, amelyet leírtam. – Fr. Lutio nem ír nekem, ahogyan pedig be kellene számolnia az építkezésről a legaprólékosabban. Én azt gyanítom, hogy ő elfeledkezik saját magáról is, aligha gyakran el nem hanyagolja az imádságot is, ami pedig a lélek fenntartója, éltetője, figyelmeztesse, hogy írjon nekem. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. aug. 10.)
„Fr. Giuseppe da Cassoria felől régóta nem kaptam levelet, a fogadalmakat illetőleg rábízom a P. Provinciálisra, iparkodjék jól informálódni erényességéről, amire szert tett a noviciátusban vagy az azóta eltelt időben, két évi időközben. P. Gio. Domenicónak azt írom, hogy legyen engedelmes és ne legyen aggályos, akár megvolt az életkora, akár nem, amikor szentelték, ez az elöljárók dolga, neki meg kell nyugodnia és ne azon jártassa az eszét, hogy vidékre megy, amit ő óhajtotta, nagyon jó lesz őt szépen, atyai szeretettel erről lebeszélni és ara figyeljen, iparkodjék, hogy tehetségét a gyermekek tanítására fordítsa, mivelhogy ez az az út, amelyen nagy érdemeket szerezhet és biztosítja az örök élet útját, minden más az ördögtől származó kísértés. Rómában nagy a megdöbbenés, a riadalom a sokféle betegségek miatt, amelyek néhány nap alatt végeznek a beteggel, sőt néhány óra alatt, Istennek legyen hála, nálunk nincs beteg sem itt a fogadalmas házban, sem a noviciátusban. Isten tartson meg bennünket egészségben az ő nagyobb dicsőségére és a gyermekek nagyobb hasznára, a meleg rendkívüli nagy. – Engedje az Úr, hogy szerencsés legyen a kihallgatás az új alkirálynál, azt írják nekem, hogy a Sig. Marchese Di Vico nagyon bensőséges barátságban van az alkirállyal és nagyon szívélyesen a P. Provinciálissal és intézményünkkel. Az Úr adja lelkébe a gondolatot, hogy segítsen bennünket és hogy jól megalapozza magát abban a városban, és nem kis jelentőségű eszköz ennek a célnak elérésére, hogy sokféleképpen gyakorolják az alázatosságot, ahogyan Atyaságod írja, hogy a többiek ennek láttára hasonlóképpen cselekedjék ugyanazt, akkor aztán majd szépen, eredményesen fog fejlődni a mi intézményünk és nagy érdemekkel a munkatársak számára. – Gio. Martino végrendeletét, ami meg lett küldve signora Deliának, le kellene másolni és a másolatot meg kellene küldeni a tanácstagoknak Cavaba, hogy lássák, olyan-e a hagyományozott javak összege, hogy lehet-e abból iskolát létesíteni vagy valami más jóféle kezdeményezést, ezért hát tanácskozza meg valakivel, akivel jónak látja, és értesítsen engem és ha valamit tud Bisignanóból, mivelhogy az az áldott Atya olyan sokat valósított meg a kevésből, hogy nem tud számot adni sem az építkezésről, sem a módról, ahogyan csinálja, de ott van és azon gondolkozik, hogy mindennek eleget tegyen és még csak jelentést sem kapok, hogy él-e vagy meghalt-e fr. Gio. Antonio. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1629. aug. 11.) – „Frascatiból mindezideig nem küldték meg az Indulgenzia másolatát, úgy tudom, hogy talán több, mint négyszáz példányban van meg, ha Sig. Flaviónál van néhány példány, küldeni fog a jelen levéllel, ha most nem, akkor majd a következő héten.”
„Két vagy három héttel ezelőtt írtam, hogy minden héten tartsanak összejövetelt, vagy kongregációt abban a házban a közösség megelégedésére, ahol meg tárgyalhatják a legszükségesebb dolgokat, tennivalókat a ház és az iskola körül a jó fegyelem és szabálymegtartás értelmében, mert többször is megtörténhet, hogy az elöljáró elfelejthet valamit, ekkor aztán emlékeztethetik, mivelhogy többet lát a sok szem, mint az egy, ha így haladnak egyértelműen és ha az elöljáró nem veszi rossz néven, ha egyre-másra figyelmeztetik, akkor a fegyelem igen jól fog kialakulni, de ha az elöljáró azt gondolja, hogy feltétlenül parancsoló úr, nagyot fog csalódni és az Isten megengedi, hogy sok helytelenséget csináljon, amiket elkerülhetne, ha megalázná magát azzal, hogy néha kikérné a házbeliek véleményét. Remélem, hogy az Úr megadja azt a kegyelmet mindnyájuknak, hogy egységesek legyenek és egyetértők, és akkor így szolgálják az Istent és egyedül ez az, amit mindnyájunknak kívánnunk, óhajtanunk kell. Más írnivalóm nem lévén kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. aug. 17.)
„Volt egy kapusunk, aki bizony néha-néha ott felejtett a leveleket a postaládában, amint gondolom, hogy így történhetett Sig. Pietro Paolo Rossi levelével is és ezekkel is, amelyeket most küldök a Sig. Vicariónak, amelyeket Sig. Card. Peretti ügyhallgatójának kellett volna adni, mivelhogy most már nincs hivatalban, visszaküldöm, vagy vannak, amelyeket kevéssel ezelőtt adtak a kapusnak és ő semmit sem adott át nekem. – Sig. Card. Borghese házában hallottam, hogy Sig. Card. Detti lesz a dékán, a portói püspök lesz Sig. Card Gimnasio, a frascatii Sig. Card. Pio, az albanói Sig. Card. Lante. Adja az Isten, hogy Card. Pio támogassa a mi intézményünket. Remélem, hogy Sig. Card Santéval jól meg tudjuk tárgyalni a moricinei templom ügyét. – Itt Rómában igen sok a beteg, és sokan is halnak meg, a S. Spir. kórházban igen sok súlyos beteg van. Írtam Polióról, aki eljött, hogy bocsánatot kérjen a tévedéséért, nagyon kétszínű, és fél, mert megmondtam a máltainak, hogy ebből lármát csinálok Card. Barberinovel és a Mons. Coppierével, azonnal visszaadta a ruhaneműt, azt hiszem, hogy Mons. Fausto nem sokat ad erre az ifjúra. – A maronita ifjú rektora azt mondotta nekem, hogy egy napra fizetne tizenöt baiochit, nézzék, hogy megfelelnek-e a felajánlásnak és írjon afelől, hogy szolgál az egészség. – Figyelmeztesse fr. Giov. Domenicót, hogy okosan gondolkodjék afelől, hogy miért jött a szerzetbe, és hogy nem kerülheti el az Isten kezét, aki néha saját maga látogat meg bennünket büntetésével, máskor meg az elöljárók kezével. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. aug. 18.)
„Itt igen sok a beteg és sokan meghalnak, főként az alacsonyabb néposztályból, a kórházak nem csak, hogy mind tele vannak betegekkel, hanem a S.p. Santóban még bent a házban a klauzúrán belül is igen sok ágyat helyeztek el és mint tele van. Ezekben a hónapokban három kardinális halt meg a hat suburbicárius közül, ezek: Bandini, Peretti és Madruccio és még ezen kívül is van néhány beteg kardinális, azt mondják, hogy Card. Detti lesz a dékán, jól lehet „stroppiato”, a sottodecano lesz Gimnasio, és Card. Pio a frascatii püspök, új suburbicáriusok lesznek: Borghese Albanóban, Millino Palestrinában és Santo Sabinában, nem tanácsolom senkinek sem, hogy ezen influenzás betegség tartalma alatt valaki is Rómába jöjjön. – Nem fogom elhanyagolni a S. Lucia-féle ügyet, hamarosan tudok majd valamit írni, ha ez sikerülne, akkor igen nagy kegy lenne és abban az esetben, ha nem sikerülne, írjon nekem, hogy más hely alkalmasabb lenne-e nekünk? Küldöm a frascati Indulgenzia nyomtatványát, ehhez hasonlóan készülhetnek ott is nyomtatványok az oratóriumok számára, és ha szükséges az én aláírásom, el fogom küldeni egy íven, hogy kinyomtathassák az egyéb Indulgenziákkal, amelyek örökösek, úgy emlékszem, hogy küldettem egy Indulg. Perpet.-t a Társulat tagjainak a számára, amiért 34 giuliót fizettem. Azt nem tudom, hogy mennyit kér ez alkalommal egyért, de ez alkalommal úgy kell lépni, ahogyan lehet, mivelhogy az árán kívül ott van még a sürgetés is és mielőtt kiadásokba vernénk magunkat, először tudjuk meg az árakat. – Sig. Flavio házában, Istennek hála, mindnyájan jól vannak, írja meg nekem, hogy mikor indul útnak Sig. Duca di Alba, ha ott van, és az ú Viceré mikor lép hivatalába. – A legutóbbi postával nem kaptam más levelet, csak Atyaságodét, nem tudom, hogy mi akadályozta meg az írásban a P. Provinciálist, hogyan áll a Porta Realei építkezés, írjon fr. Alessióról, hogy van, vannak-e ott betegek és hogyan viseli magát P. Gio. Domenico levelem után? – Mondja meg Lucatelli testvérének, hogy megkaptam levelüket a hiteles bizonyítékokkal, el fogom mondani értük a szentmiséket, amiről írtak. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. aug. 18.) – „A kinyomtatott Indulgenciák egy-egy példányát ajándékozza oda az Oratorium ottani tagjainak és ez fog szolgálni válaszul.”
„Szívesen költenék 25-30 giuliót ara, hogy gyertyát vásároljak az önök temploma részére, de olyan pénzszűkében vagyok, hogy annak csak a jó Isten a megmondhatója, csak néhány napja annak, hogy háromszáz scudi készpénzt fizettem Sig. Rosolininak, ugyanannak a háznak a nevében, nyolcvan scudi készpénzt fizettem a kereskedőnek a mészért, a legnagyobb szegénységbe jutott a Római ház fehérneműk dolgában, és egyéb szükséges dolgokban, ha ezt látná Atyaságod, szerfölött elcsodálkozna, ezenkívül még száz scudi, amivel tartozom a mészért és harminchat scudival tartozom a péknek, mindennap gyarapszik ez az adósság, kellene vásárolnom egy hordó bort, alamizsna pedig alig-alig csöppen-csurran, lássa Atyaságod, hogy milyen jó segítségben részesülök a Frascati ház részéről. Ezért hát reménykedem, hogy befejeződnek az építkezések a két új iskola-épület felett, így lesz hely, ahol a mieink lakhatnak és két iskolával több növendék lehet, és így remélhetjük, hogy egy kis könnyebbséggel, hogy ki siet majd szeretetből segítségünkre a templom építésért, előreláthatólag Sig. Card. Pio vagy Sig. Card. Millino, de majd megtudjuk a holnapi konzisztórium eredményéből, amely, ha előbb befejeződik, mielőtt elküldeném levelemet, akkor meg fogom írni. A Sig. Auditor Ricciardi részére azonnal továbbítottam a levelet. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat.” – (Róma, 1629. aug. 19.)
„P. Antonio Maria írt valamit fr. Domenico engedetlenségéről, én úgy hiszem, hogy ő eléggé ellazult, Isten segítségével hamarosan megadom neki a szükséges segítséget. – Tegnap voltak a suburbicárius püspöki székekre az optálások, Frascatiba Sig. Card. Millino jön, értesítse a Sig. Vicariót, aki ajánlja be Ottavio Bucciolónak, akiről tudja, hogy mennyit tehet és tud mondani Sig. Card. Millininek, Sabinába megy Sig. Card. Borghese, Palestrinába Sig. Card. Lante. Remélem, hogy dolgainkban, ügyeinkben nem lesz annyi nehézség, mint az előző ügyhallgatóval. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor.” – (Róma, 1629. aug. 21.)
„Elrendeltem, hogy 25 giulióért vásároljanak hat gyertyát, egyenként egy librásat, a maradékon pedig két másik kisebb gyertyákat, jól lehet, hogy csak ájtatosságból van kitéve a tartóban a Madonna SSma tiszteletére felajánlva, hogy hívogassa a híveket a Szentséges Szűz Anya iránti tiszteletadásra, mindazonáltal, amikor nagy mennyiségben vannak ezek a gyertyák, sokat el szoktak ezekből adni, meghagyván néhányat emlékül, vagy a tartóban, így szokták ezt tenni a Lorettói szent házban és mindenfelé általában. Nagyon nem tetszésemre van fr. Domenico magatartása, hogy nem látja be a maga lazaságát, ami jele annak, hogy már igen előrehaladt abban és ha az elöljáró havonkint egyszer végiglátogatná a szobákat, ahogyan ezt a mi reguláink előírják, akkor nem lenne annyi visszatetsző dolog a titokban visszatartott dolgok halmozásában, sem egyes levelek megőrzésében, azt mondják, hogy ő olvasta az én egyik levelemet, azt rögtön meg kellett volna mutatni az elöljárónak, mert én nem írok olyan dolgokat, amit nem olvashatnának valamennyien, ú nagyon rászorul arra, hogy kemény engedelmesség alatt álljon, mert nagyon is távol áll attól, és ha ebben az állapotban halna meg, nagyon aggódnék az ő tettei miatt. – Ami pedig azt a fiatalt illeti, aki Sig. Reghini gondozása alatt áll, annyit tudok önnek mondani, hogy egyszer itt járt nálam azzal a szándékkal, hogy visszajön gyakrabban, de azóta nem láttam. Az Úr keze legyen mindnyájunk felett. Ne küldjék fr. Domenico iskolájába fr. Gio. Franciscót, hanem inkább P. Antonio Mariához néhány napra, akinél már más alkalommal is volt, Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy az említett fratello, ne járjon a sekrestyébe, mihelyt az idő frissebb lesz, ide rendelem magam mellé, és hogy Frascatiban vannak betege, fokozottabb mértékben Rómában, és még mindig sokan halnak meg. – Szeretném, ha minél előbb befejeznék az iskola és a folyosó boltozatát, aztán a tartóoszlopokat, majd a tetőt s végül a termeket hasznavehetőség szempontjából, figyeljen arra, hogy tartsák számon, hogy mennyi ideig dolgozott ott mro Antonio, aki ma itt javítgatja a noviciátus tetejét, és az itteni házunkat, és ott úgy intézzék, hogy Ger.mo ne tétlenkedjék. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. aug. 22.) – „ha Polio úgy mesterkedik Tivoliban, ahogyan visszaélt nálunk Frascatiban, akkor már megvan a jártassága, hogyan keverjen másokat jóidőre kiadásokba.”
„Elküldöm önnek Sig. Reghini levelét és én imádkozom arra a szándékra, hogy az a személy problémája megoldódjék lelke javára. Mondja meg üzenetemet fr. Domenicónak, hogy az elvesztegetett időket igyekezzék valahogyan megváltani, mert ezzel fog Isten előtt kedves dolgot cselekedni, a maga számára pedig a legnagyobb érdem lesz, nekem pedig nagy vigasztalásomra, ezért hát engedje, hogy az elöljárók irányítsák, hogy az Úr sok áldással halmozza el, nem írok neki mivelhogy az öszvéres sietségben van. Fr. Ottavianónak, ha jól viseli magát, küldeni fogjuk a ruhát, amennyiben szüksége van ár, de én úgy veszem észre, hogy nem halad előre, a maronita levelét el fogjuk juttatni Sig. Abbate Vittorio kezébe. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1629. aug. 23.)
„A mai postával sok levél érkezett, mindezekből látom, hogyan mennek a dolgok az ottani házban, főként pedig fr. Lutio dolgai, aki annyira elhanyagolta övéit, főként a testvérét, hogy nagy szánakozással vagyok iránta. A pénzhiány dolgában tartsák magukat a régebben kiadott intézkedéseimhez, a megbízatásokat mindig ketten írják alá, amely arról értesít, hogy ezen és ezen a napon ennyi és ennyi pénz lett átadva ilyen és ilyen célra, aminek az árát igazolna a mellékelt nyugta. Így aztán a kőművesektől és másoktól kapott nyugtákkal tudjuk magunkat igazolni Mons. Castellani előtt. – Nem tetszik nekem annak a kettőnek adott engedély, hogy kimehessenek, hallom, hogy P. Bartalomeo rossz ruhákban öltözötten jár-kel, jól lehet, én azt nem tudom elhinni, mindazonáltal úgy intézkedem, hogy gondja legyen arra, hogy ezekben a dolgokban meglegyenek a szükségesek. Gondom lesz arra, hogy az ottani iskolákat egy kissé átalakítsuk, mihelyt erre módom lesz, ez az én nagy óhajtásom és talán még ebben az esztendőben meglesz. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. aug. 24.) – „Amikor közös megbeszélést tartanak, fr. Lutio is legyen azon jelen, hogy lássa, hogy ő is számottevő egyén és mondja meg neki, hogy a Mons. Szeretné tudni, hogy az építkezés hátralevő részeit hogyan, milyen anyagból szándékoznak elvégezni, velem nem beszélt, annyira kifejezetten, azért majd más alkalommal érdeklődni fogok.”
„Olvastam levelét, amit írt fiáról, Gabriel dell' Annuntiataról, hiszem, hogy az Isten kegyelméből jó szándék vezérli ilyen nagy dologra, az ő szolgálatára, én mindig kész vagyok ara, hogy segítsem, amennyire csak tőlem telik, hogy alkalmas legyen arra a szolgálatra, amelyre készül, ha ő most az idő rövidsége miatt nem küld választ ezzel a postával, válaszolni fog majd a következővel, Uraságodnak készséges szolgálatára vagyok mindabban, ami javára szolgál. Az Úr részesítse minden vigasztalásban.” – (Róma, 1629. aug. 24.)
„Az Úr segítségével két-három hét múlva küldök majd olyan orvosságot, hogy P. Gio. Domenico kigyógyul majd az aggályosságából, ezt írom neki, nincs rá ok, hogy aggályoskodjék, hanem azon legyen, hogy nyugodt lélekkel hagyatkozzék a szent engedelmességre, amint remélem, hogy meg is fogja tenni. – Az Úr adjon az új alkirálynak jó megérkezést és szerencsés kormányzást. A múlt héten azt írta valaki Cesarini kardinálisnak és ő mondta nekem, hogy a Viceré azt mondta, hogy azt a háromezer scudit, amit azért adtak neki, hogy bevonulása alkalmával rendeztessen valami ünnepséget, nem költi el ezt az összeget ilyesmire, hanem a Kegyes Iskoláknak adományozza, de én úgy gondolom, hogy aki ezt írta, az illető inkább jó novellaíró, mint komoly titkár. Nagyon csodálkoztam a jelentésen, a végrendelkező akaratát nem lehet megmásítani, csak a Pápa hozzájárulásával súlyos ok alapján. – Írja meg azt is, hogy signora Delia rokonságának hagyományozott örökségrész el lett-e már intézve, valamint hogy Sig. Aniello szakított-e már azzal a bűnös magatartásával. – A bisignanói püspök írja nekem, hogy októberben Rómába jön „ad limina” akkor majd tárgyalunk az egész ügyről, addig is írok az említett püspöknek és P. Francescónak, hogy legújabb intézkedésemig semmit ne tegyenek. Egynéhány pap új iskolát nyitott Nápolyban „Scuole Pie” néven, nézzen körül nagy gondossággal és szerezzen be megbízható információt, aztán keresse fel a Nunciust és jelentessen meg egy monitoriumot azzal a felhívással, hogy vagy hagyják abba a kezdeményezett munkát, vagy változtassák meg az elnevezést, mert az nem valami általánosságban használható elnevezés akármilyen intézményre, hanem az Apostoli Szentszéktől jóváhagyott elnevezése egy szerzetesrendnek. Erről is kérek értesítést. – Ami a messinai hagyatékot illeti, szükséges volna ismerni a testamentum záradékát, hogy milyen célra hagyományozta a húszezer scudit, mert ha egyszerűen csak az áll a végrendeletben, hogy azzal a szándékkal hagyta, hogy fordítsák kegyes iskolai célokra, de nem nevezvén meg semmiféle szerzetesrendet, nehéz lesz a dolgot javunkra elintézni, de ha kifejezetten a mi intézményünket jelöli meg a Kegyes Iskolák elnevezéssel, akkor egészen másképpen áll a dolog. Szorgalmasan nézzen utána, hogy kik azok a papok, akik visszaéltek a névvel, az iskola elnevezéssel, valamint annak a messinai dolognak, mivel nincs senki, aki utána nézne, elintézné a dolgot. Ami a járványos betegséget illeti, itt Rómában még mindig igen sok a beteg, főként a Borgóban, a hegyekben sorra a házakban Rómában is, ha nem is annyi, elég sokan is halnak meg. A suburbicárius püspökök lettek Borghese Sabinában, Melino Frascatiban, és Lante Palestrinában. Frascatiban, mint írja P. Castiglia, jelenben mintegy 250 beteg van és naponként van két-három haláleset. – Ami a lázas állapot illeti, használjon valami gyógyszert, hogy tartsa melegen a keblét, hogy könnyebben tudjon emészteni, néha a fáradsággal együttjáró türelmetlenségből is szokott származni, amit kerülni kell mindenképpen, főképpen a nyilvánosság előtt, mert az elöljáró türelmetlensége igen eltérő hatásokat szokott eredményezni az alattvalókban, főként a rosszindulatúakéban, azért tehát legyen rajta nagy erős akarattal, hogy türelmes lesz és inkább fogja engedelmességre késztetni az alattvalókat szeretetreméltósággal, szeretetteljes magatartással, mint szigorral, fegyelemmel, és hogy megnyerje egy alattvalónak a szorgoskodását, nagyon sokat kell szorgalmaskodni a z elöljárónak, főként sokat kell kérni az Urat buzgó imában, hogy adja meg azt a kegyelemet, lelkületet, hogy tudja jól ellátni hivatalával együttjáró teendőket és arról se feledkezzék meg, hogy gyakorolja a moritfikációnak és az alázatosságnak bizonyos cselekedeteit, hogy maga intéz el egyes dolgokat, ha valaki türelmetlenkedik, magára alkalmazva, amit Szent Pál ír: „... omnibus omnia factus sum, ut omnes lucrifacerem”, sokkal többre megy, ha kell, inkább figyelmeztesse az illetőt szobácskájában, mint nyilvánosság előtt, mert az az ember, aki nem eléggé gyakorolta magát a mortifikációban a nyilvánosság előtt, az inkább megkeményíti a szívét, a tökéletes pedig még nagyobb tökéletességre jut, íme nagyrészt ebben áll az elöljárónak a jó kormányzása, a jó vezetésnek a titka. – A S. Apostoli reformált Atyák ügyét illetőleg beszéltem Cesarini kardinálissal, ő úgy látta jónak, hogy ott kell megbeszélni a dolgot a királyi tisztviselőkkel, hogy abban az esetben, ha megszüntetnék a házakat, akkor egyetértően adnák a piarista Atyáknak, mert a mi Urunk a Pápa minden további nélkül azoknak adja, akinek adják a királyi megbízottak, ezért tehát alkalmilag tárgyaljanak az ottaniakkal, én pedig itt fogok beszélni Sig. Card. Barberinivel, hogy legyen segítségünkre az ügyben. Ez volt a jelenben az írnivalóm. – (Róma, 1629. aug. 25.) – „Úgy emlékszem, hogy már néhány hónapja annak, hogy küldtem néhány könyvet lemásolni, hasonló azokhoz, amelyeket ott árultak a múlt évben, de mindezideig soha egy szót sem írt ezekről, azért tehát értesítsen, hogy megkapta-e és eladták-e? – Végezzék el a szokásos suffragiumokat egy novíciusért, aki tegnap este halt meg, aki konyhamestere volt Cesarino hercegnek a házában. Ugyanazt végezhetik másnap Francesco milanói fogadalmas testvérért, aki ma este halt meg, értesítsék a P. Provinciális. Legelső alkalommal küldök majd levelet Bisignanóba.”
„Átadtam a leveleket, amelyeket Atyaságod küldött, Mons. Castellani több alkalommal is mondotta nekem, hogy Atyaságod ígérete folytán ő várta intézkedésének a végrehajtását, más alkalommal Atyaságod ne akadályozza meg az ő terveit. – Ami az építkezést illeti, gondoskodjék, hogy legyen építőanyag és hajtsák be, amit az elmúlt évben kölcsönöztek, hogy befejezhessük az ottani építkezést, mert ha sem a múlt évi építkezést nem tudjuk befejezni, sem azt, amely most van készülőben, akkor úgy járunk, mintha tervszerűtlen kiadásokat tettünk volna. Most már minden szorgalommal igyekezzék a kölcsönöket behajtani, jól lehet könnyebb kölcsönözni mint, de nehezebb behajtani, mondanak szép szavakat, ígéreteket, de nincs látszata. Úgy látom, hogy a Maronita is kedvezvén az érzéseinek, hamarosan kimutatja igazi mivoltát. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1629. aug. 28.)
„Megkaptam levelét, olvastam értesítését, kívánom, hogy szorgalmasan készüljön, hogy sikeresen tehesse le a szentelési vizsgákat, de ne csak a tanulással készüljön erre, de még inkább arra, hogy megszerezze az erényeket, amelyek alkalmassá teszik az embert a szent papi rend kötelességeinek a gyakorlására, főként az alázatosság szent erényére törekedjék, mert ha ezt felismerte, akkor minden szorgalommal felkészült. Ezeket akartam most válaszul levelére megírni. Az Úr áldása legyen mindig önnel.” – (Róma, 1629. szept. 1.)
„Megkaptam Atyaságod levelét és ma délelőtt elküldtem oda fr. Francesco kőműves fratellót, hogy segítségükre legyen az építkezésnél mindabban, amiben csak tud, ha van elegendő építőanyaguk, igyekezzenek minél előbb befejezni az iskola boltozatát, értesítsen, hogy be tudnak-e szerezni annyi anyagot, amennyi szükséges, hogy beboríthassák azt a kis épületrészletet. Több alkalommal érdeklődött nálam unokatestvére, a segoviai kanonok, Atyaságod írjon neki jó értelemben és ezzel meg tudja nyugtatni. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat.” – (Róma, 1629. szept. 1.)
„Genovából írja nekem P. Francisco, hogy aug. 22-én indult Genovából Marchese Spinola Milánóba olyan hatalommal, királyi felhatalmazással, amilyet még egyetlen Capitano Generale sem kapott, fölötte áll a nápolyi alkirálynak és Milánó kormányzójának, magával vitte a pénzszekrényt, udvarához tartoznak néhányan, akik címekkel ellátva vele jöttek Spanyolországból, többek közt pl. Marchese di S. Croce, a spanyol nagy armadia Generálisa, nem lehet tudni, hogy mivel végződnek ezek a készülődések ott Lombardiában, imádkozzunk, hogy békességgel végződjenek. – Mivelhogy változtak az idők, szükséges, hogy az építkezésben előre haladjunk, szeretném tudni, minél előbb az iskola boltozatainak és a folyosók munkálatainak az eredményét, hogy aztán folytathassák a falrakást és a tartóoszlopokat, hogy készülhessenek a tetővel, és ássanak kutat, hogy aztán dolgozhassanak a szobákban, a hálótermekben, ezért aztán fontos, hogy minél előbb befödjék cserepekkel. – Másoltassa le fr. Giacomóval azt a Brévét, amely a Társulat tagjainak a birtokában van, állati bőrre írva, ugyancsak ott vannak a mi Indulgenciáink is vagyis az általam engedélyezett és aláírt részesedések is lepecsételve s mivelhogy a nápolyiak hasonlót kérnek, nehogy megvárakoztassuk őket, minél hamarabb készíttesse el azokat. – Fr. Francesco kőműves fratello informálva van az én elgondolásaim felől az építkezést illetőleg és majd ott referálni fog, jól lehet, és azt hiszem, hogy még a hónap végezte előtt ott lesz a Úr segítségével, ez volt az én írnivalóm” – (Róma, 1629. szept. 1.)
„A S. Biaso ereklyét illetőleg tudomásul vettem a figyelmeztetést, de meg kell várnunk Sig. Biaso Fattorinak Rómába való visszaérkezését, akkor aztán majd kézbe lehet venni ennek az ügynek az intézését is, ahogyan írja nekem, ha már eddig is annyit vártunk, akkor már ezt a kis megérkezési időt is csak kivárjuk valahogyan, míg Sig. Biaso hazaérkezik, ami legkésőbb októberre várható. – Ami a Frascati Brévét illeti, másoltatok egy példányt és akkor majd meg fogom küldeni, hogy a maguk helyzetére alkalmazzák, aztán majd küldjék nekem vissza, aztán majd én alkalmas időben el fogom küldeni. Emlékeztetem, hogy közel van a salernói vásár ideje, el ne felejtse, hogy számomra vásároljanak egy somarellót, amely alkalmas lesz arra, hogy azon én meglátogathassam itt a közeli házakban az építkezéseket. Igen nagy esőzések voltak itt, amelyeknek következtében igen nagy károsodás érte azokat, akik még nem tudták befejezni a gabonacséplést és sok gabonaszem elkallódott a szérűkön, és a kévékben, amelyek úgy kicsírásultak, mintha be lennének vetve. – A járványos betegség még mindig tart és sokan halnak meg, főként a Borgóban, Montiban és a Capo le Case részeken és Rómában is. Az Úr legyen hozzánk könyörületes. Card. Millino a S. Pietro Montorióban betegen fekszik, semmi reménység, hogy őáltala rendeződjék a S. Biaso ereklyéinek az ügye. – Ami a S. Lucia helyet illeti, újból megerősítették a hírt hogy nem költözködnek, ami alig hihető, tárgyalni fogunk a noviciátusról, ezért aztán ha ők, amint mondják, nem tudnak beöltöztetni novíciusokat az említett S. Lucia-beli Atyák, és írja meg nekem, hogy S. Maria de Miracoli az-e az a hely, amelyik a városon kívül van a Borgo delle Vergini felé? – A Porta Realei építkezéssel kapcsolatban úgy látom, hogy a P. Provinciálisnak nagyon tetszik a mód, ahogy van és azt mondja, hogy szeptemberi Madonna Sma ünnepén az új ebédlőben fognak étkezni, ami nagyon kedvére való alkotás lesz, ezért hagyom, hadd csinálja, remélhetőleg, tetszetős lesz, amikor készen lesznek, ahogy nekem írja. Ami iskoláinkat illeti, nincs meg az a felügyelet, amelynek pedig meg kellene lennie és hogy dolgoztatják a gyermekeket az építkezésnél, egyáltalában nincsen tetszésemre, erről másképpen fogok majd rendelkezni. – Az az ifjú, aki a Nuccio de Vitto féle házban lakik, akit a Complateari urak sürgetésére felvettek, hogy dolgainak értékéből fizessék annak a háznak az adósságait, nekem írja, hogy négyezer dukátra becsülték javait, de nem lehet rá számítani, mert ruhátlanul szinte teljesen, ezek az ő szavai, én csak általánosságban feleltem neki, hogy meghallgassam a másik félt is, és hogy lássam, hogy mi az oka a hiánynak, hogy aztán orvosolhassuk a dolgot és engedné az Úr, hogy lenne rá mód visszaadni a magáét és Isten hírével elküldeni, mivelhogy én elküldtem innét néhány papot, akik korosabbak voltak, akik maradhattak volna, megelégedtek volna a mi helyzetünkkel, de az nem a mi elgondolásunk, hogy ilyen kötelezettségeket vállaljunk. – Én megelégszem azzal, hogy elégtételt adjanak a Complateari uraknak, akik le vannak kötelezve a háznak, írok még a P. Provinciálisnak is, hogy oldja meg a problémát. – Fr. Gio Francisco delle Carcare visszaesett a betegségbe, aki már elég jól érezte magát, elláttuk az ilyenkor szokásos szentségekkel... az orvos gyorsan gondoskodott róla és nem tudják felébreszteni a mély álomból, vagy a súlyos letargiából, de még van remény, hogy megmenthető, imádkozzanak érte, hogy az Úr adja meg neki az egészséget, nagyon komoly lelki életet kezdett és igen jó felkészültséggel a grammatikát tanította a noviciátusban. – Fr. Gio Francesco jobban van, jól lehet, még igen gyenge. Meghalt a milánói fr. Francesco egy nappal azután, hogy meghalt egy novícius, Geronimo Bovarelli d' Ancona, aki konyhamester volt Cesariniék udvarában és igen hűséges szolgája volt az Istennek, végezzék el a szokásos suffragiumokat, itt még mindig tart a betegség és a halálozások. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen. – (Róma, 1629. szept. 1.) – „Híradás jött fr. Alessio haláláról, fájdalmasan érintett, végezzék el a szokásos suffragiumokat.”
„Nagyon jól tudom, hogy a vásárlásból megmaradt cserép nem elég a tetőre, de szeretném tudni, hogy amit kölcsön adtunk, abból tudnak-e valamit visszaszerezni és azt szeretném tudni, hogy mennyire van szükség az egészben, milyen méretű tető szélességében és hosszúságában, mert csak úgy lehet megtudni, hogy mennyire van szükség, annyi gondot ad nekem már ez az építkezés. Megírom P. Antonio Mariának, hogy ezentúl ne avatkozzon bele abba, hogy küldjek valakit, hanem hagyja az építkezést a kőművesekre, akik maguk között összedolgoznak és úgy dolgoznak, ahogy én elrendelem nekik, ő csak a fratellóknak parancsolhat, akik csak szerinte dolgoznak és az ő irányításától függnek, de az építkezéssel kapcsolatban ne beszéljen velük többet. – Ha a Brévével végeznek, azonnal küldjék nekem. Ami pedig a Maronita ifjút illeti, azt mondták nekem, hogy október közepén ide fog jönni és ez alkalommal nálunk kerestek szobát ággyal kiszolgálással, a fizetség elég jó volna, napi 15 baiochi. Az Úr segítsége legyen velünk. A gyertyát azonnal küldjük, ha valaki lesz, aki leviszi, azért tehát Frascatiban keressenek valakit, aki elvinné az árát. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. szept. 5.)
„Mondja meg fr. Giov. Francescónak, hogy megkaptam a négy scudit (gyertyavásárlásra) arra, hogy fekete miseruhára való anyagot megvegyem, megveszem, kiszabatom és elküldöm oda, hogy azt lássák el béléssel, ami ott is van, küldöm egyúttal a tizenöt giulio értékű gyertyát is, ahogy kérte és a recepteket. Küldöm egyúttal Atyaságodnak a múlt alkalommal vásárolt gyertyákat is, nem volt, aki elvigye, ezért maradtak itt. – Mondja meg P. Antonio Mariának, hogy hagyja dolgozni a kőműveseket és ne akadályozza őket semmiben sem. Annyira megcsökkent az alamizsna, nem tudok két scudinál többet küldeni, törekedjenek ott arra, hogy legalább kölcsönt tudjanak szerezni, hogy eleget tehessenek a kötelezettségeknek, hogyha P. Giuseppe készen lesz a Madonna ünnepére fogadalomtételre, jöjjön Rómába. Az Úr áldja mindnyájukat. Atyaságod küldjön választ Segoviába.” – (Róma, 1629. szept. 6.)
„Nagyon örülök annak, hogy minden héten megrendezik egyetértésben, szeretetben az összejövetelt, és hogy mindenkinek nagyobb gondja van a közjóra, mint a magáéra, vagy az egyénire. Én úgy látom, hogy nagyon jó fr. Lutiót övéitől távol tartani, írtam, hogy és szedje össze az összes szerszámokat a határidőig, ameddig használni kellett, leveléből olvastam, hogy Genovában van, intézkedjék, hogy jöjjön Rómába. – Ami az építkezést illeti, Savonában fel kell vennie száz scudit azonfelül, amit adott legutoljára még ötvenet és kétszázat, amit egy kereskedőnk kellett kifizetnie Genovában szept. első napjaiban, ha ezek nem lettek volna kifizetve, akkor a Mons a jövő héten küld Rómából. – Atyaságodnak gondja legyen arról, hogy minden kifizetett pénzről rendes számadása legyen, valamint a kapott pénzekről, hogy a Mons lássa, hogy még mi hiányzik és még az is igen jó lenne, ha a mesterekkel történt megegyezés, szerződés másolatát elküldené és arról, amit végeztek és mg hogy mi van hátra a megegyezés értelmében, és mindezt minél előbb. Nálam is van néhány számla, amelyeket még annak előtte fr. Lutio küldte nekem, amikor bizonyos dolgokat készített nekünk. Aztán a mesterek számlája, a tégla, a mész és egyéb költségek a mesterek fizetése több alkalommal összegszerűen 78 doppie et ff-ni 41 és giuli 8. Megírtam önnek a részleteket, hogy mit küldött a Mons, ezért hát, amint mondottam, küldje meg az említett számlákat minél előbb. Genovában önöknek szept. első napjaiban kifizetnek 200 scudit egy csipkekereskedőnél. Más Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. szept. 7.)
„Elfelejtettem elküldeni fr. Giov. Francescónak a fűszerkereskedőtől kapott számlát, a gyertyavásárláskor kaptam, amit tehát küldök most, elküldtem a gyertyacsomagot, amit Atyaságod rendelésére vásároltam és egy másikat, amit két esetben vásároltam Bastaro ház kérésére, mind a mai napig, úgy látom, hogy nem akadt ember, aki el akarta volna vinni, vagy elvihette volna, ezért aztán ne csodálkozzanak, ha a dolgokat nem tudjuk azonnal odaküldeni. – Az én gondom még az is, hogy annak a háznak számára fizessek száz scudit a mészért, itt négy scudit a péknek és húszat egy kereskedőnek borért a semmiből, úgy kértem kölcsönt egy barátomtól, amit hamarosan meg kell fizetnem, ha az Úr nem segít bennünket, igen rossz kilátásaink vannak, ezért hát imádkoztassák a gyermekeket is értünk, nem tudom, hogy jeleztem-e már fr. Alessio halálát, végezzék el érte a szokásos suffragiumokat. Az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1629. szept. 7.)
