(Folytatás) „Alighogy megérkeztem, azonnal üzentem az ügyhallgatónak, hogy addig ne dolgoztassanak a templomépítésen, míg meg nincs a megegyezés a kanonokkal, járjon utána az illetékeseknél, Atyaságod tárgyaljon Don Francesco kanonokkal és legyen rajta, hogy már megegyezzenek, hogy a temetéseket végezzék úgy, ahogy én mondtam Atyaságodnak, hogy ők végezhessék a mi templomunkban a temetési szertartásokat, és ha nem intézik el pár napon belül, akkor én másképpen nem fogadom el a dolgot, hanem csak úgy, ahogy az méltányos lesz, ahogy amit az Egyház határoz, azt nem lehet számításon kívül hagyni, ezért ha holnap jelenteni tudja a megegyezést, ne várjon másra. Az Úr áldja mindnyájukat velem együtt. – (Róma, 1628. okt. 25.)
„Most érkeztek meg P. Antonio Mego és a mi két fratellónk egészségben, mint ahogyan onnét elindultak és mivel a jelen pillanatban nincs semmi pénzem, Atyaságod fizesse ki ott a hajódíjat a két fratellót illetőleg. Vásároljon egy pár igen jó minőségű harisnyát, amellyel a mi orvosunkat Nicomedót akarjuk meglepni, akinek annyival tartozunk, lekötelezettjei vagyunk, csak azt kérem, hogy jó anyag legyen. Más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat” (Róma, 1628. okt. 25.) – „Megkaptuk a küldeményüket, a rizst, a szalonnát, a zárakat és a tégelyeket.”
„Felhasználva a jelenlegi alkalmat P.ron Antonio Megóval útnak indítom oda P. Allssio di Savonat P. Pietro di S. Giuseppe helyére és fr. Giuseppe della Visitationéte az első iskola számára, aki eléggé jártas a költészetben és a prózában. Néhány nap múlva vagy később, amikor majd a P. Provinciális visszatér, ha elmegy Campiba ésAndriába, majd holnap meg fogom írni és több személyt fogok küldeni. Szeretném, ha a Porta Realei dolgok befejeződnének, mert arra gondolok, hogy semmiképpen sem tudom megengedni, hogy ott maradjanak, sőt ha kell, el is költözködünk Nápolyból, tudom, hogy Sig. Pignella minden mesterkedéssel azon van, hogy maradjunk és ha a Nuncius azt rendelje el, hogy ki kell hurcolkodni a házból, amelyet Pontecorvon vásárolt, engedelmeskedjenek azzal, hogy azonnal kihurcolkodnak és akkor csak tartsák a másik épületet iskola nélkül, ha nem lesz rá hely és a többiek menjenek a Duchescabe, ha akarnak, mindenről tegyen jelentést Sig. Marchese di Belmontenak, holnap szombaton majd bővebben írok és a posta útján elküldöm az iskolai szabályzatoknak egy példányát, amit fr. Giov. Battista küldött meg nekem. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. okt. 27.)
Az ottani Atyák és fratellók számát tekintve kevés az ottani házban a szobák száma, amiért is szükségesnek látszik, hogy nézzenek utána, hogy úgy rendelkezzenek, hogy mindenkinek meglegyen a saját kis szobája. Most arról tárgyalunk, hogy fr. Lutio hajón magával viheti a tabernákulumot, amely igen tetszik mindenkinek, lesz hozzá két fából faragott angyal, igen szépen festve, valamint a hat gyertyatartó és egy kehely, amely igen szép, amit majd ünnepélyes alkalmakkor használhat a misénél a vendég főpap, igen szép és nagyértékű kehely. Lesz az oltárhoz igen finom damaszt selyemből készült szentségi trócum és azonkívül mintegy 50 egységnyi finom anyag az említett damasztból, úgy gondolom, hogy elég lesz arra, hogy ezzel díszítsék a főkápolnát, ezeken kívül Signora Francesca küld még néhány karinget, miseinget és tabernákulum (?) és egyéb felszerelési dolgokat, amit mind igen jól felhasználhat a templom céljaira. Imádkozzanak jótevőinkért, a Mons-ért és a Signoráért és mindennap mondjanak el egy szentmisét jótevőinkért, mind az élőkért, mint az elhunytakért. – Amit az épületrészben nem tudnak kőből megépíteni, csinálják meg vert falból, fr. Marc Antoniónak küldök különféle veteménymagokat és virágmagokat, legyen rajta, hogy az égi kegyelmek által indíttatva, hogy akik nem dolgoznak, azok is dolgoznának, de nem akarják ezt az igazságot megérteni és hogy ezekről beszéljenek nekik. Más írnivalóm nem lévén, egyéb dolgokra most nem térek ki, mivel még eléggé gyengének érzem magam ezekben a napokban, mivelhogy egy kissé elfogott a rosszullét. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. okt. 27.)
„Nagy vigasztalódással olvastam Uraságtoknak levelét, amelyben arról értesítenek engem, hogy olyan fönségesen szép és szent eszmét tűztek maguk elé, hogy Intézményük keretén belül imádkozni fognak a halálos bűnben élőkért, nagy szeretetszolgálat ez, amelyet bizonyára nagy áldással fogad az isteni Fölség. Én jelenleg nem vagyok abban az állapotban, hogy segítséget nyújtsak önöknek, amire felkérnek engem, de idővel majd egyre erőteljesebben állhatok majd én is segítségükre, mint ahogy növekszenek az apró növénypalánták is, mert nekem nagyon-nagyon kedvemre van ez az elgondolás, hogy imádkoznak a bűnösök megtéréséért. Az Úr adjon olyan lelkületet önöknek, amely mindig az Ő dicsőségét szolgálja, rendelkezzenek velem, amint tudni fogják, hogy alkalmas vagyok arra, hogy önöknek szolgáljak.” – (Róma, 1628. okt. 28.) – „Nem felejtem a reliquiákat, idővel mindent megelégedésükre rendezek el, mivelhogy ezt az ígéretet vettem az illetékes elöljáróktól.”
„Elküldtem a feleletet, amelyet Atyaságod írt nekem signore donna Maria di Leonának, legyen tetszésére az Úrnak, hogy jól sikerüljön, de én nagyon kételkedem a dologban. Il sig. Biaso jószágkormányzó azt mondta nekem, hogy egy hónapja, hogy Atyaságod postaküldeményében leveleket küldött egy valakinek oda Frascatiba, szeretné tudni, hogy megkapta-e, átadta-e? Én meg nem voltan az ügyhallgató úrnál, mivel még nem érzem magam egészen jól, a levelezésekben előforduló utalásokban ellenmondásokat találok, de remélem, hogy türelmességgel minden nehézséget meg fog oldani és Atyaságod jóságával eléri majd a jószót is! – Több dolgot vásároltam, amiket hamarosan el is fogok küldeni nehogy hiányok legyenek a munka közben, gondolom, hogy a küldött vasanyag egyelőre elég lesz. Értesítsen, hogy mennyi szilárd anyagot használnak fel az alapozáshoz, hány tenyérnyi lesz az és hol? Ami pedig a házacskát illeti, ha nem elégszenek meg a tisztes árral, akkor ne vegyék meg most, elég, ha majd akkor veszik meg, amikor a templomépítkezés befejeződik, akkor majd talán könnyebben ki tudjuk fizetni. – Ha a moriconei somarello nem tetszik, küldje vissza azonnal, és vásároljon tíz scudiért egy másikat, de ne legyen baj vele. – Ne higgye Atyaságod, hogy valamit is elér a kanonokokkal való tárgyalásban, hacsak nem beszél az ügyben a Sig. Vicarióval, aki maga is káptalan és minden. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. okt. 28.)
„Ugyanazzal a hajóval, amelyen érkezett a két fratello, küldtem egy áldozópapot, aki szolgálatokat tehet az olvasási iskolában, és egy kispapot, akit alkalmazhat az első iskolában, eléggé jártas versben és prózában. Úgy gondolom, hogy már levelem megérkezése előtt ott lesznek, mert múlt csütörtökön indultak útnak igen alkalmas időben, és használják fel a küldött dolgokat az iskolában és majd meglátom, hogy mi segítséget tudok még majd ezentúl. – Azokat a fratellókat, akik ott dolgoznak, kőműves, ács, lakatos, írtam már, hogy nem helyes dolog, hogy azok akik ma, mint civilek, munkások dolgoztak nálunk, holnap mint beöltözött szerzetesek dolgozzanak ott. Én azt gondolom, hogy igen jó fiúk, örülök annak, hogy beöltöznek, de azt nem helyeslem, hogy rövid időn belül mint beöltözötteket lássák dolgozni és ha ide küldené őket, majd beöltöztetjük őket, ha azonban az ácsot szeretné ott tartani, nem bánom, maradhat. – Ami pedig a nyugtalankodó és békétlenkedő fratellókat és klerikusokat illet, írtam már, hogy miképpen kell két szobácskát berendezni számukra büntetésül egyeseknek és példaadással a másikaknak, n halogassák rendelkezésem végrehajtását és így majd megtanulják, hogyan kell engedelmeskedni kisebb dolgokban. Írok erről a P. Provinciálisnak és mondják azt, hogy ez Róma rendelkezése és ha itt volna fr. Francesco Maria, jól megmutatnám neki, mit érdemel szeszélyessége miatt, nem kerülné el figyelmemet, hasonlóképpen fr. Giulio és a többiek, legyenek arra készen, hogy vállalják az előírt szobabüntetést a lelkigyakorlatozással, amennyiben Atyaságod és a P. Provinciális úgy rendelik, hogy ehhez még egyéb mortifikációk is járnak. Itt Rómában a Pápa ill. a Congregazione? reforma elrendelte, hogy a szerzetesek büntetőhelye a Certosa kolostor és a S. Sisto konvent legyen, mindkettőnek megvan a maga jellegzetessége, nem kívánatos körülményei, itt magában is akad elég szerzetes, akik odakerülnek és nem lehet elképzelni, hogy legyen kolostor, ahol ilyesmi nincs meg, szerfölött csodálkozott Mons. Fagnano, hogy nálunk nincsenek ilyen büntetésre berendezett szobák, ahova a fegyelmezetlen szerzetesek kerülnek egy kis fegyelem tanulásra, azért tehát ott is hajtsák végre rendelkezéseimet, ahogy írtam, és ha sorra kerül ilyesmi büntetésnek a végrehajtása, ne haraggal és indulattal történjék, hanem annak megmutatásával, megéreztetésével, hogy nem lehet másképp cselekedni a saját maguk szempontjából és hogy példát adjanak másoknak. – Ha pre. Domenico nem viselkedik alázatosan és nem engedelmeskedik, hajtsák végre az én intézkedésemet, azt akarom, hogy egy-egy házban csak egyféle akarat érvényesüljön, és ha ő kezem közé kerül, olyan súlyos büntetést mérek ki rá, hogy megemlegeti, de még inkább a többiek, így tehát ezek után csak azt ajánlom neki, hogy alkalmazkodjék és legyen alázatos, amit remélem, hogy így is cselekszenek, hacsak el nem vesztették fejüket. – Elküldtem az iskolai szabályzatokat a fratellók által, ami előírja a tanítók és a tanítványok kötelezettségeiket, akik tengeri úton fognak odaérkezni, de nem küldtem konfráteri igazolványt, mivelhogy a noviciátusban vagyok és nem egészen jó egészségi állapotban, nem tudtam elmenni a tanulmányi házba, ahol vannak azok az iratok, hanem majd a legközelebbi alkalommal küldöm. – A Porta Realei házzal kapcsolatban szerettem volna, ha ott tudták volna hagyni, amikor a Nuncius-féle ügy felkínálkozott és mindnyájan vagy legalább is a nagyobb rész eljött volna a Duchescába és feladva a Ponte Corvo-i ház, nem kellett volna mindaddig visszatérni, míg el nem rendezték volna az összes problémákat, de mivel most már így van a dolog, hogy nem adták fel é az alkalommal sem tudtak élni, orvosolni fogom a helyzetet, hacsak Sig. Regente Tappio nem rendezi a dolgokat, amit gondolom, hogy egyhamar nem is fogja rendezni. – Az nem szükséges, hogy az Atya Campiba menjen, mivelhogy kaptam információt egyik rendtárstól, aki arra a vidékre való, hogy az a vidék igen kedves táj, minden jóban bővelkedik, két mérföldnyire van Lucccatől, elég, ha P. Pietro megy oda egy útitárssal, hogy lássák a helyet és az alkalomszerűséget és nem úgy járjon mint az, aki Bisignanóba ment, aki semmit sem tudott intézni, hagyta magát, hogy orránál fogva vezessék a világiak házaikba, ami egyáltalában nem volt szerzetesi megoldásra való magatartás. Azt hiszem, hogy Campiban az építkezés a szerzetesi előírásoknak megfelelő lesz ahhoz a tervhez, amelyet legutoljára küldtem Bisignanóba, csak annyit alakítsanak, változtassanak rajta, amennyi szükségesnek látszik. – Nagyon kérem, hogy az Atya menjen el Andriába, 70-80 km távolsági út és ott zárja le az ügyeket, mert nem hajlandók elépíteni a kolostort. – P. Giuseppe, aki aláírt egy hiv. Lapot egy úr számára, írt már annak, akié a levél és hogy nem érvényes, mivelhogy kétség merült fel az aláírt levéllel kapcsolatban is, ami kellemetlenséggel járhat annak az úrnak szempontjából. – Sig. Andrea della Vella Brévéje hamarosan megy, de mivel a titulus a „Patrimonio”, mivelhogy nem „arctato” azért majd az időszaki szentelésekkor lesz alkalmas, így szenteltetheti magát a karácsonyi időben és a nagyböjtben áldozópappá, elbocsátva bárhova Ordináriusának az engedélyével, így szokta a Curia. – Atyaságod legyen gondja arra, hogy különösképpen a gyermekek legyenek segítségére imáikkal, hogy az Úr világosítsa meg, hogy mindig az alázatosság útját tudja járni, ez a legbiztosabb út, amelyen az Úrnak kegyelmében és ajándékában részesülünk, minden más csak hiúság és hiábavaló nagy fáradság. Én a magam részéről sohasem szűnöm meg, hogy mindig az Úrnak oltalmába ajánljam, aki áldjon mindnyájunkat.” – (Róma, 1628. okt. 28.) – „Gondolom, hogy Sig. Odoardo meg fog vigasztalódni S. Biaso ereklyéivel. Írtam már afelől is, hogy a mi orvosunknak, Nicomedónak, küldjenek igen jó anyagból való ajándékot, minél előbb intézze el. Száz misét fogok mondani.”
„Mondja meg Sig Aristotele Rossinak, hogy megkapom levelét, azonnal eljuttattam Sig. Quintionak, aki oda fog érkezni, amennyiben életkora és a körülmények engedik, remélem, hogy mindenkinek megelégedésére lesz. Atyaságod közölje Sig. Aristotelével és tegyen meg mindent érdekében, amíg csak ott tartózkodik. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. okt. 30.)
„Írtam már a legutóbbi alkalommal, hogy ne tárgyaljon többet ott a templomi ügyben, én majd elintézem a dolgot az Ügyhallgatóval, nem jó szakítani a Sig. Vicarióval és ellenségünkké tenni ebben az ügyben nyilvánosan, majd a türelmes kivárással eloszlik minden nehézség. – Ami az építkezést illeti, szeretném tudni, hogy milyen formában vannak és mennyire vannak az alapozással, holnap elküldhetnék hozzám fr. Lutiót P. Matteóval, hogy engem informáljanak az építkezésről és majd 2-án visszaküldöm őket és legyen arra gondja, hogy P. Matteo hozza a négy scudit és a hét giuliót a ruháért, és tíz scudit a moriconei somarellóért, a nyerget elhozatom. – Igen kellene nekünk ide egy szolgálattevő ifjú, ha van módjában ajánlani valakit, tegye meg és a templomépítést illetőleg, amennyiben folyik az építkezés, beszéljen ms. Paolóval és majd meglátjuk, hogy mennyivel előnyösebben tudja megoldani az építkezést. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat minden jóval és áldással.” – (Róma, 1628. okt. 31.)
„Ha küldte volna P. Matteót, mint ahogyan tegnap írtam, helyette oda küldeném P. Vincenzót, aki a múlt napokban volt itt, aki áldozópap és elég jól megfelelne az iskolában, ahol P. Matteo tanított, akit Moriconéba akartam küldeni és P. Francescót Moriconéból Poliba és mivel nem jött P. Matteo, nem tudtam végrehajtani ezt a mutációt és nem küldhettem P. Vincenzót, mivel az ebédidőben nem jól érezte magát, mihelyt helyreigazul, küldeni fogom az Úr segítségével. – Küldöm ezt a két fratellót egy kis borért, amíg újat nem ihatunk és ha majd ott lesz jó minőségű új bor eladó, küldjön nekem két hordócskával és én majd itt fizetem az árát és két hordócskával az óborból, amelyet a lábadozó betegeknek szántam. Néhány napig még alkalmuk van jó ruhaanyagot vásárolni, amiből majd a két fratello számára fogunk ruhát készíttetni. Ha alkalmat adna arra, hogy megnézhetném azt, ami a camaldoliaknak szolgál, valamit mi is tudnánk tenni. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. nov. 1.)
„Visszatér fr. Lutioa sátormennyezet két részletével, amelyeket P. Melchior készített és ha szükséges a harmadik rész, akkor azt is küldeni fogjuk és mivel Atyaságod kapott két kettőságú gyertyatartót Sig. Principa Perettitól és nyolc scudit a mi Urunk alamizsnás mesterétől, azért hát minél előbb küldje meg a küldött áruk árát, 46 giuliót és a tíz scudit a a somarellóért és mindazt, ami igen szükséges mert jelenleg igen nehéz helyzetben vagyunk, fizetnünk kell a péknek 32 scudit más adósságon kívül, hacsak az Úr nem küld segítséget, gondoskodni fogunk, ahogy csak tudunk. – Legyen rajta, hogy fr. Lorenzo ne sokat okoskodjék, vitatkozzék mro Giuseppével, mivelhogy az említett Lorenzo nagyon hangoztatja, hogy mit tud, de azért nem akadályozhatja mro Giuseppéét, aki mégis csak többet tud és jártasabb, rendezze úgy a kőanyagot, hogy az udvar felől részben a falak fundamentuma ebből legyen, és ha már egyszer a falak a földszín felett mutatkoznak, akkor már gyorsabban halad a munka, azért ezt a munkarészletet mindenképpen szorgalmazza és ha valamire szükségük van pénz ellenében a camarlengotól a társulattól vegye igénybe. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. nov. 2.)
„Amikor Poliban tartózkodtam, akkor egy hét elmúl írás nélkül, de utána rendszeresen írtam és azt mondják, hogy leveleimet mindig elvitték a postakocsihoz, ennélfogva nem tudom, hogy mi lehet az oka, hogy nem kapta meg leveleimet. Írtam a múlt héten, hogy miképpen viselkedjenek azon alkalommal, amikor a Nuncius azt rendelte el, hogy haladéktalanul üresítsék ki a házat és minden további nélkül tehetik, hogy nem vonulnak ki, ha a complateari megfizette volna a házat és mivel nem csinálják, akik nem sokat törődnek azzal, hogy a mi Atyáink házáért még a bért sem fizetik meg, ha pedig egyszer már a Duchescába mennek, húzódnak meg a Porta Realebeliek, ha akarnak, ahogy már írtam is ezt, akkor egyezzenek meg, hogy mit fizetnek a háznak, legalább lesz nyugodt lakásuk és nem lesz úgy mint a múltban volt. Azért tehát, ha alkalmunk van elköltözni a Nuncius meghagyására, ami igen jó mentség a mi számunkra, költözködjenek ki és értessék meg egyesekkel, hogy tudják meg, hogy az Atyák kiköltöznek az adott körülmények folytán. – Ami pedig Francesco Maria és társának az ügyét illeti, nem lett volna szabad nekik engedélyezni, amit megadtak nekik anélkül, hogy előbb feloldozták volna őket a záradéktól, hogy misét hallgathatnak, mivelhogy kiközösítésbe estek ipso facto, hasonlóképpen abba esik, aki másnak a pénzét kezeli, hogy szolgálja a maga akaratát a P. Provinciális speciális engedélye nélkül, neki van ezek felett absz hatalma, ebben az ügyben a teljes szigorúsággal járjanak el és helyénvaló, hogy példás büntetést szabjanak ki azokra, akik benn voltak, én még a magam részéről még súlyosabban vélekedem. – Azt a három jelöltet illetőleg, akikről azt írják, hogy be kell öltöztetni őket, írtam, hogy visszatartathatják az ácsot, a többieket pedig küldjék... vagy jönnének onnét Rómába, mint beöltözöttek... fr. Giacintóval, és Maldonado, ahogy írtam a P. Provinciálisnak Andrába megy egyedül, de ne sokáig legyen távol és ha Atyaságod nem utazott el, feloldozhatja mindazokat, akik hozzá nyúltak a pénzhez. – Akik azt mondogatják, hogy jobb lesz, ha kiköltözködünk a Porta Reálei házból, és ne várjuk, míg kitesznek bennünket, nincs most arra sem időszerűség, sem alkalom, hogy ezekre feleljünk, de azt meg lehet mutatni, hogy most így lehetőség van arra, hogy könnyűszerrel távozzunk onnét, ahol maradhatnánk, de mivelhogy nem maradhatunk, mentségünk van arra, mindenki előtt, akik tudják, éppen azért nem kell, nem szabad az alkalmat elszalasztani. – Csak a legközelebbi alkalommal küldjük a ruhát Barone novíciusét, mert úgy látom, hogy nem állhatatos, nagyon is változékony. – Átadtam Padre di S. Agostino levelét a mi két fratellónknak, hogy adják át az ő Atyjának, azt gondolom, hogy kellő időben megérkezett, hogy megtalálja az iskolában fr. Giuseppét P. Alessandróval. – Írtam, hogyan küldtem el a csomagot Norciába P. Giov. Battista révén, aki Rómában járt a vakáció folyamán, és sok mindent vásárolt, szép felszerelési dolgokat, úgyhogy az ottani templom és oratórium igen szépen lesz díszítve, mivelhogy a mi előírásainknak megfelelő szép templomi ruhák és dolgaink vannak. – Ami pedig fr. Salvatore betegségét illeti, megvizsgáltattam egy spanyollal, aki ismeri a golyvás betegség tüneteit, azt mondja, hogy az említett fratelló betegsége nem golyva. – Ami pedig fr. Arcangelót illeti, nagyon kíméletesen bánjanak vele, aki, hogy eleget tegyenek kérésének, hadd próbálja ki annak az asszonynak a gyógyítási módját, aki csak akkor kér fizetést, ha a kúra ideje letelt, ha a beteg állapota nem javult volna, sőt rosszabbodott volna, akkor a költség az övé és az ő kára, mert akkor azonnal haza lehetett volna küldeni, megfizethettek volna a kiadást, ellenkezőleg így egyáltalában nem volt megelégedve az eredménnyel, jó lehet minden eredményt csak türelemmel lehet kivárni, még akkor is, ha házon kívül keresi valaki azt, de most majd én fogok alkalmazni bizonyos gyógyszereket, ha ezek sem segítenek rajta, nem bánom, ha mást próbál keresni, azt mondja, hogy 18 év óta semmiféle baja, betegsége, fájdalma nem volt, csak azután, hogy szerzetes lett, az pedig akkor történt, amikor egy téli hidegben átkelt egy folyón, azóta érzi ezeket a súlyos fájdalmakat, az Úr adja neki vissza minél előbb a jó egészséget, ha ez az Ő dicsőségét szolgája. – Ami a Cerra nevű helyet illeti, nem lehetünk biztosak, hogy lesz-e emberünk, hogy megfelelhessünk a kötelezettségeknek, amikor majd látjuk, hogy efelől biztosak lehetünk, akkor majd gondolunk erre is, mivelhogy olyan közel van. – Amit pedig atyai ajándékul tudok küldeni a legfőbb az, hogy gyakorolja magát az alázatosság szent erényében, arra gondolva, megfontolva, hogy nem csak arra méltatlan, hogy Istennek szolgáljon, hanem arra is, hogy az ő teremtményeinek i... amit a múltban élt azzal, a jelenben is gyakorolja,... az önmegismerésnek az útja által és az alázatosság által éri el... hogy csodálkozva fogja látni az Úr Isten bőkezűségét, gazdagságát, velünk való jóságát, aki áldja önt mindig.” – (Róma, 1628. nov. 4.) – „Ne feledkezzék meg arról, hogy küldje azokat a mi orvosunknak, Nicodemónak szánt ajándékot, legyen jó, kerülhet 28, vagy 30 giulióba.”
„Ami egyesek rossz szokását illeti, írtam már efelől P. Stefanónak, hogy miként kell viselkedniük. Rá kell eszméltetni őket, ha kell és az az eljárás, hogy misét hallgathassanak először fel kell őket oldozni a nagyobb biztonság kedvéért, mert lelkem nagyon azok ellen van, akik szándékosan érintik a pénzféléket vagy pedig más kerülő utakon járnak el, hogy elkerüljék a szankciót, ilyesmit nem követnek el a kapucinusok, sem más szerzetesek, akiket érint az excommunicatio a pénz körül. Akik ebben a súlyos kérdésben vakmerőek, azokat büntetni kell a többiek okulására.” – (Róma, 1628. nov. 4.)
„Sig. Quintio eljött hozzám, azt gondolta, hogy Atyaságod elküldte a választ az orgonát illető kérdésben, ezért minél előbb küldje el és mivel úgy hallom, hogy a Sig. Anditor ott van, legyen rajta, hogy beszélhessen vele a társulati 125 scudit illetőleg, mert ha nincs már bizonyosság, mint egyedül a testületé, fő elöljárók változásával ez is megváltozhat, mint ahogyan történt is a múltban, ezért tehát kérjen tanácsot, hogy nem lenne-e jó kieszközölni egy Brévét, nekem pedig küldje meg a választ, hogy amikor visszatér Rómába, tárgyalhassam a kérdést a legmegfelelőbb értelemben. – Értesítsen afelől is, hogy mennyire vannak a fundamentumokkal, legyenek rajta mindnyájan, hogy amíg jó az idő, addig dolgozzanak, hogy az alapok lerakása után a falak hamar kiemelkedjenek a föld színe fölé. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. nov. 7.)
„A végrendeleti végrehajtók egyike, Africano Gerardelli tegnapelőtt mondta nekem, hogy számomra dupla példányban készítteti el a Rota intézkedését és rögtön el is fogja küldetni, hogy azonnal birtokba vehessük az örökséget, valamint a hozzátartozandókat, ezt meg kell tárgyalnunk a Rotával. Ide nem érkezett Sig. Hippolito Torehi, akivel, ha majd jön, megtárgyaljuk a dolgokat, hogy megelégedésre legyen elintézve minden. – azokkal pedig, akiknek most kérni valójuk van, megtárgyaljuk kéréseiket ezekkel a végrehajtó urakkal, hogy lehetne őket kielégíteni, ami igazságos, hogy akinek jár, annak legyen megfizetve bizonyos megegyezéssel, azt gondolom, hogy itt is jelentkeznek majd a hitelezők, nyugtassuk meg őket, hogy egymás után ki lesznek fizetve. Szeretném tudni, hogy mi eredményt hoz az ezidei szüret, és várható-e valami olajtermés, mert csak egy kis gabonánk termett, kevés zöldségfélével, nagyon kevés gyümölcs lesz ezidén. – Szükségesnek gondoltam, hogy küldjék a Vicariatus hivatalába egy jelentést, ami 26 giulióba kerül kb. Hogy bizonyos dogokról értesülést szerezzek, de a Rota engedélye nélkül nem megy. Nincs tetszésemre, hogy egy olyan palotában kell lakniuk, ahol sokan mások is laknak, remélhetőleg nem sokáig fog tartani, és akkor majd a lehetőséghez képest megtalálják a legjobb megoldási helyzetet. Köszönetemet fejezem ki Sig. Biasonak azért, hogy unokaöccse révén, a Sig. Ranonico révén annyi figyelmességben részesültek és részesülnek. – Fr. Arcangelót illetőleg nem nagyon örülök annak, hogy olyan sokáig húzódik már betegsége, de tudja meg, hogyha mint Isten Anyjának a szegénye szamáron ment volna oda, és nem lovon, akkor nem lenne ez a baja, amit szerzett és ezért most ő vezekel mindkettőért, mert ő volt annak a mindenképpen akarója, hogy úgy menjen. Mondja meg neki, hogy Genzanóban is meg a környékén is igen jó szüret van, és itt Rómában ennyit és ennyit fizetnek egy hordóért, amely minőségileg mégsem olyan jó minőségű. Fr. Giacomo két más fratellóval még mindig odavannak a questálásban, úgy gondolom, hogy ötven hordócskával összehoznak, lehet, hogy kevesebb lesz, vagy valamivel több is lehet. Az Úr áldja meg Atyaságodat jó egészséggel és azzal a kegyelemmel, hogy soha meg ne bántsák Őt!” – (Róma, 1628. nov. 8.)
„Úgy gondolom, hogy be tudjuk juttatni Gio. Battista Martuccit a vatikáni könyvtárba, ahogyan majd ő maga be fog számolni. Beszéltem az ügyhallgató úrral, határozottan állítom, hogy a kardinálisnak az az akarata, hogy a Boldogasszony társulat tagjai temetkezési helyül válasszák az új dómot és mivelhogy ő az ő püspökük, nem mondhatnak neki ellent, mi pedig nem építkezhetünk a püspök engedélye nélkül, azt akarják, hogy mi teljesen alkalmazkodjunk ahhoz, ahogy a kanonok urak akarják és Atyaságod mint egyszerű jó ember, hitt nekik, pedig én több alkalommal is figyelmeztettem, no de minden gond, baj legyőzhető türelmes kivárással, ha majd beszél a Sig. Anditoreval egy Bréve ügyében, értesítsen engem, valamint arról is, hogy mennyire vannak az alapépítményekkel, mikor fejezik be és hányan kezdték és Atyaságod pedig a Camerlengotól vegye igénybe az ezidei pénzjárandóságot az építkezések kiadásaira. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. nov. 11.) – Ha majd megérkezik Nápolyból fr. Giacinto két társával, fogadja őket szívesen és minél előbb küldje őket ide.”
„Ebben órában érkeztek meg fr. Giacintóval a beöltözött novícius és a kőműveslegény, aki itt akar beöltözni, hála Istennek, jó egészségben vannak, minden baj nélkül, elkészíttetem számukra a habitust, aztán akkor majd beöltöznek, a postát elkészítettem, más mondanivalóm nincs, hacsak meg nem említem, hogy az ajándéknak szánt ruhaféle megérkezett, az építkezési elszámolásokat átnézem, aztán majd vissza fogom küldeni. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. nov. 11.)
„Azt gondolom, hogy 15 napon belül visszajön P. Pietro d' Andrea és elintézheti azt az ügyet, amelyről a genovai provinciális P. Francesco ír, és talán Sig. Regente Enriqueznek sem a dolog ellenére, ezért aztán ha megérkezik azonnal átadja neki a levélcsomagot. Fr. Giacinto még nem érkezett meg társaival együtt, mihelyt itt lesznek a kőművest be fogjuk öltöztetni. – A bisignanobelieket illetőleg, nincs kétség, hogyha két alkalmas embert küldenénk oda tanítani a szemináriumba, ahol tanuló ifjak vannak, akik a verselés technikáját tanulják, most várakoznunk kell, mert ez a kettő elég volna ahhoz, hogy tanítsák a bisignanói ifjúságot a latin nyelvre, és P. Francescóval és fr. Antonióval mindenkinek megelégedésére lennének, de a köv. év májusáig tart a tilalom, ami a Pápa rendelkezésére a Congr. Regularium írt elő. – Ami pedig azt két fratellót illeti, akik most fenyítve lelkigyakorlatot végeznek, ha úgy látja, hogy megjavultak, és ha szégyenlik, hogy botrányt okoztak, megengedheti nekik, hogy kimehessenek és valami munkával is megbízhatja őket, de mondja meg nekik, hogyha nem vigyáznak magukra és engednek a rendetlenségnek és nem engedelmeskednek, nagy visszatetszést fog okozni és következményekkel jár és jól gondolják meg, hogy egyedül azért jöttek a szerzetbe, hogy az Istent szolgálják szent félelemben, és hogy gyarapodjanak a szerzetesi tökéletességben, ha pedig ha az érzékeknek akarnak élni büntetést érdemelnek, a fegyelmezetlenségük miatt, remélem, hogy ezentúl jobban vigyáznak magukra, legyőzik az ilyenféle kísértéseket és jó példaadással szolgálnak a novíciusoknak. – Úgy látom, hogy hamarosan tudok oda küldeni két-három segítséget annak a háznak a részére. – Ami a Spir. s. Házat illeti, amikor erre alkalma lesz, tudassa Sig. Regente Tappióval, hogy nem lehet ott maradni, hacsak meg nem találják a módját, hogy fizessék azt a házat, mert ugyancsak nem helyénvaló, hogy a mieink, akik nap nap után keményen dolgoznak, azonfelül még a házbért is fizessék, hogy őket terheli még a házbér fizetése is, és igen gyakran zaklatják őket a hitelezők, többet törődnek az iskolás gyermekek dolgaival mint a saját dolgaikkal, azért mondom, hogy itt mindent rendezni kell valamint a templom titulusát. – Ami pedig P. Giacomót illeti, jelenleg nem mehet oda, mert itt van most jelenleg más dolgokkal elfoglalva, azt hallottam, hogy P. Pietro nagyon rosszul volt, és nem jó dolog őt Nápolyban hagyni, ha azt akarjuk, hogy életben maradjon, de már hallottam, hogy jobban van. – Marchese delle Cerre ügyében nem lehet most döntést hozni, mivelhogy Sig. Cardinale Barbarino mindenképpen azt akarta, hogy bocsássunk rendelkezésére három atyát és két klerikust az ő kolostora, S. Benedesto számára és mivel nem mondhattuk azt, hogy nem, meg kellett változtatni a terveket, ennélfogva nem tudok eleget tenni, úgy minden kérésnek, ahogyan pedig magam is szeretnék, legyünk egy kissé türelemmel és majd lesz jó noviciátusunk Nápolyban, ha majd elutazik a Vicere, ahogyan a P. Provinciális írja, jelenleg nincs is emberem, aki ott a noviciátust vezetné, ezért ha lehet elhalasszuk más alkalomra és ha az említett Sig. Marchese nem akar várni, forduljon már szerzethez. Igen sokan fegyelmeztettek, a pápai udvar legelső kardinálisai is, hogy csak nagyon óvatosan és megfontoltan öltöztessük be a nápolyiakat, mert egyik-másik szerzetben nagy viszálykodások vannak ama nép miatt és a más nemzetek között, így bizony nem felesleges dolog más szerzetek kárán tanulni. – Ami az ereklyéket illeti, rajta leszek, hogy adjanak intézkedést Sig Odoardónak, aki nekem megígérte, hogy mindent elintéz és igen ügyesen szolgál. Nagyon jól tudom, hogy jelenlegi állása nagy teher és megbízatás, ami igen nagy gondosságot és szorgalmat kíván meg és a Szentlélek isten kegyelmi támogatását, imádsággal és jószándékkal minden cselekedetével nagy dolgokat művelhet és ennek folytán nagy érdemeket szerezhet. Sohasem szűntem meg kérni az Istent imáimban, hogy adjon Önnek erőt, egészséget, hogy felebarátainak mindenben javára működhessék, amit gondolom, hogy ezt meg is teszi. – Intézkedtem, hogy kapjunk egy levelet Mons Bichitől, aki testvére a nunciusnak Sig. Aurilia rokonának az ajánlására és azt felelték nekem, hogy olyan rokon vannak már ilyen ajánlottak, akik Rómába mennek, hogy már felesleges számban vannak a kérelmezők azon állásokra, amelyek ott betölthetők. – Ne feledkezzék meg arról, hogy a Porta Realei ház ügyét szorgalmazza, ami már nagyon rám nehezedik, mivelhogy látom, hogy nincs semmi segély kilátásra, amikor kevésbé gondolják, küldik majd a intézkedést, hogy hagyjuk el a házat és hogy költözzenek a Duchescaba, míg más helyet nem találunk. Más írnivalóm nem lévén kérem az Istent, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. nov. 11.) – „A brindisi érsek címére el fogjuk küldeni a leveleket a postával, amely arrafelé megy.)
„Sig. Quintio ismételten felkeresett engem, szeretné tudni, hogyan lett elintézve az orgonista ügye és Atyaságod sohasem felelt erre, jól lehet írtam hogy értesítsen engem. Én úgy látom itt, hogy beszélnem kell az Ügyhallgatóval a Bréve kiküldése érdekében, megírtam neki, hogyan tárgyaltunk a kanonokok nevében Sig. Cosimo Ricciardival és hogyan akarja ő pártolni azokat a kanonokokat egyre jobban, de hát minden ügy megoldódik türelemmel és idővel. – Itt nincs edényünk, hogy miben hozassunk egy kis olajat, amiről P. Glicerio beszélt nekem, aki azonkívül még más dolgokat is akart küldeni, mi pedig elküldjük a noviciátusból a eszközöket a munkálatokra. Nézzen utána, hogy meg tudjon egyezni valakivel, aki megépíti a kőlépcsőt, ami öt scudiba kerül, ami igen jó lesz. Várom a választ a kérvényre, azt gondolom, hogy lesznek annyi udvariassággal, hogy eredményes lesz. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. nov. 13.) – A Sig. Vicario leveleit egyenesen az ügyhallgató kezébe adtuk.”
„A jelen postával küldöm Sig. Condestabile aláírásával a kérvényt, aki információt kér erről az ügyről – az erdő ügyről, aki egyébként igen nagy megértéssel figyeli a mi munkákat. – Atyaságod keressen valami módon ismeretséget, kapcsolatot olyan valakivel, aki Sig. Erario barátja, akit becsül, lépjen vele érintkezésbe érdekünkben, hogy az illető jó relációt adjon Sig Condestabilének, hogy megengedné, hogy annyi gerendának és mennyezetgerendának valót vághassunk, amennyire csak szükségünk van az építkezéssel kapcsolatban, számbelileg megállapítva, mondjuk száz gerenda és hatszáz vagy ennél több mennyezetgerenda, hátha ideajándékozna nekünk ennyit, és ha úgy látszik, hogy így nem lehet megkérni, hogy jó információt adjon, ami csak lehetséges, gondolkozzék Atyaságod, hogyan lehetne jobban megoldani. – Egy kölcsönkért edényben van 15 pohárra való olaj, az edényt szerdára visszakérik, ami holnap lesz, gondoskodjatok rólunk, a mi számunkra is legyen beszerzés, mert itt hiányok vannak. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. nov. 14.)
„Oda érkezik fr. Lorenzo a somarellóval, viszi a kérvényt, amelyet én készítettem, hogy adják Sig. Condestabilének, érdeklődjék utána ott, hogyan kell tárgyalni a kincstári úrral, ami lehetséges, hogy jó relációt kapván, valami igen jó segítséget nyújtana nekünk. – Mondja meg Mro. Giuseppének, hogy négy scudit küldök feleségének legközelebbi alkalommal, ami hamarosan meglesz és a többit pedig majd elintézzük, ha ő jönni fog. Szorgalmazzák a munkát, és néhány nap múlva lehetséges, hogy jöjjön fr. Lutio. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. nov. 15.) – „A hercegasszony számára Madonna képet festetek. Készítenek? festék számára fr. Pietrónak a finom damasztok festésére.”
„Visszatér oda fr. Lutio, hogy a termek boltozatait elrendezze az iskolatermekben, ahol már készen vannak az alapozás és a falak, a boltozat a régi fal felületre kerül, rendezzenek el mindent a tervek szerint, az ívek üres rétegeit töltsék ki földdel, hogy minden sima felület legyen, a tervek szerint legyen informálva a mro. Giuseppe és úgy folytassa a munkálatokat az ebédlőben is. Atyaságod szorgalmasabb legyen a kövek odahordozásában, és mindent idejében rendeljen oda, amire szükség van, hogy akik dolgoznak, mindig kéznél találják a szükséges dolgokat. Hallgassa meg a véleményeket, amit aztán majd a mesterek elé tár, hogy megtanácskozzák együttesen, úgy meghallgatta mindkét felet is ezután amellett dönt, amelyik a legalkalmasabbnak látszik. – Ami pedig a mro. Antoniót illeti, írok Atyaságodnak, hogy mi az én felfogásom, informáltatom magam. Mondja meg a Giov. Antoniónak, hogy jól dolgozzon, és legyen engedelmes, és hogy majd idejében beöltöztetjük. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. nov. 16.) – Az az ifjú, aki azt mondja, hogy havonta két scudit kér, aki nem is valami egészséges, adjon neki áldást és el lehet küldeni.”
„Megköszönöm Uraságotoknak azt lelkes támogatást, amelyben részesítik a mi Intézményünket és megbecsülésben tartják az Ottan P. Provinciálist, aki minél jobban megmutatja, hogy milyen hűséges szolgálja az Istennek, annál inkább érezzük szükségét, hogy itt lenne Rómában, ahol az Anyaszentegyház szent Hierarchiája székel és a szerzetesrendek, amelyek legkiválóbb embereikkel érdemlik ki megbecsülést, de úgy tetszett az Úrnak, hogy Sig. Cardinal Barberino az azt kérte tőlünk, hogy a tavaszig, öt-hét szerzetestársunk teljesítsen szolgálatot egyik apátságában, ez akadályozott meg engem abban, hogy a P. Provinciálist most Rómába hívjam. – Ami az ereklyék ügyét illeti, azt gondolom, hogy hamarosan teljes megelégedésükre elrendeződik minden. Az Úr gyarapítsa folytonosan Uraságtok lelkében az Isten iránti szolgálatban való buzgóságot és szellemet.” – (Róma, 1628. nov. 18.)
„Ami a P. Provinciális mutációját illeti, jó lehet, hogy erre most nincs lehetősége, mindazonáltal nem szeretném, ha az efféle dolgokban az ottani urak olyan nagy buzgóságot fejtenének ki. – Ami a fapapucsot illeti, annyit írok, hogy ne újítsanak semmit sem, mivelhogy nem jó olyan dolgot kezdeni, amit aztán nem tudnak folytatni, ha majd eljön annak ideje, én majd értesítéssel leszek, mert itt akarok a tél folyamán egy próbát tenni, ami ha sikerül, tudomásukra fogom hozni. – Ami pedig azt az Ottone urat illeti, nagyon óvatosan és megfontoltan kell eljárni ügyében, mert nagyon nehezen tudnak Intézményünkhöz alkalmazkodni, azok, akik megszokták a maguk módján élni, imádkoztassanak este sokat és egyúttal tárgyalják meg az ügyét a P. Provinciálissal és a döntésről engem értesítsenek, hogy aztán végrehajthassák a határozatot, miközben magam is fogok imádkozni az ügy érdekében. – A della cavai novíciust illetőleg az a mondanivalóm, hogy több értelmességet találtam benne, mint amennyit mutatott, akiről majd fogok írni a köv. posta alkalmával, aki végrendelkezett és annyira el tudott szakadni az otthontól, szülőktől, rokonságtól, hogy mást ne mondjak, csak nem is könnyezett, egyformán tesz mindegyikkel szemben, ilyen okoskodásokkal, azt gondolom, hogy nem sok érzülettel marad sig.a Deliával... – Azt írja nekem sig. Regente Tappio, hogy elrendezteti a Porta Realei piarista iskola dolgait, és ha nem sikerül elrendezni, akkor ő engem értesíteni fog, akkor tehát most élhetünk a Nuncius határidejével. – Ami a fratellókat illeti, írtam a múlt héten, ha úgy látszik, hogy megjavultak, akkor munkába állhatnak. – Tudomására hozom, hogy a Congregatio Regularium tegnap kihirdette, hogy Thomaso di Gorzegno fogadalma érvényes, azonnal elrendeztem, hogy tegyék a bilincset a lábára, és amikor ezt elintézték, bezártam egy szobába, hogy ezzel a penitenciával tegye jóvá azt a sok botrányt, amit rossz példájával okozott, így kell eljárni a szeszélyesekkel, akik nem akarnak Istennek szolgálni szeretetből. – A novíciusok próbaideje megtartható a házakban is, ha jónak látja az elöljáró, így aztán nem kell várnia senkinek sem ebben a dologban. Értesítettem Atyaságodat azok felől, akik nem tanúsítanak jó magaviseletet, és ha nem elég nekik a büntetés, amit Atyaságod szab ki rájuk, majd adok és innét nekik szigorúbb büntetéseket, és rendelje el, hogy mindegyik tanuljon a maga fokozatán, amely hasonló, azonos azzal a munkakörrel, amit végez, és ne avatkozzék bele ás stúdiumokba. - Az én nevemben mondja meg P. Gio. Domenicónak, hogy szerezze meg nekem azt az örömet, hogy teljes odaadással akarja szolgálni az iskolát és fontolja meg, hogy szolgál az Istennek, és azt végezze érdemszerűen és nem a rossz magatartással, amellyel igen megbántja az Istent. – Kész annak a fratellónak a habitusa, aki sokféle nyelven tud beszélni és egyúttal küldöm a Barone nevű novíciusét fr. Giuseppe bizonyos irataival, kérem, hogy küldjenek a számára dolgokat, hasonlóképpen kérünk Anuntiata számára, de ön emlékeztessen engem néhányszor. A kőműves beöltözött. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. nov. 18.) – „Mivelhogy már késő este van, nem tudok felelni azokra a levelekre, amelyeket nekem küldött a postacsomagban, majd jövő héten.”
„Sig. Aristotele azt mondja, hogy a temetési kötelezettség nélküli átengedések ügyében tegyék úgy, ahogy jónak látják, számukra egy oratóriumot is hajlandó vagyok berendeztetni, amennyiben azok a templomra hagyják az örökségrészt. – Az erdő dolgában szeretnék beszélni Lucatellóval, aki a Piazza Madaman lakik, de azt hiszem, hogy nem sokat fog tenni érdekünkben mindaddig, míg fel nem mérik a megvásárolt területet. – Az építkezést illetőleg mro Giuseppe nem tud jönni szombatig, mert felesége, akinek két leánygyermeke született, igen gyengén van. Ami a tartóoszlopokat illeti, amelyek az ebédlő szempontjából fontosak, el fogom küldeni a tervrajzot amelyet pontosan kövessenek, jelenleg dolgozzanak a másik iskolaterem mennyezetén, aztán majd az ebédlő tartóoszlopai kerülnek sorra, amelyek az ebédlő a folyosó, az iskola összefüggésében nyernek elhelyezést. – Meszet, amennyit csak tud szerezzen be, a lehető legjobb árút, az Úr majd gondoskodik a szükséges dolgokról. – Az a fratelló, aki most fejezi be a kétévi noviciátust, jöjjön Rómába Szent András vigíliáján, vagy ha tud egy nappal előbb, hogy mindnyájan együtt tehessék le a fogadalmat, az pedig, akinek gyomorfájdalmai vannak, jöhet az is a diétát itt is tarthatja mindaddig, míg tart a gyomorfájás, hacsak nem ott akarja, máskülönben nem egykönnyen kúrálhatja. – A somarello nyergét a legelső alkalommal küldjék. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. nov. 21.) – „Mondja meg fr. Domenicónak, ha volna este két óra szabadideje, szeretetből egyet szánjon a fratellók segítésére, egyet pedig szánjon saját magának, így jobban tetszésére lesz az Istennek és nagyobb érdemül saját magának.”
„Tegnap érkeztek fr. Lutio és fr. Pietro, Atyaságodnak legyen gondja arra, hogy az építkezés haladjon és gondoskodjék a szükséges dolgokról, el fogom küldeni a Társulat pénzét az építkezésre és mindenben kövessék a tervrajzot, és azzal összhangban készítsék az alapokat és ha azok elérik a földszintjét, akkor Isten segítségével rakhatjuk a falakat, tudakolja meg, hogy a kincstári személy miféle relációt adott be és még ma elkészítem, hogyan kell majd ott a leltárt elkészíteni. Az Úr áldja mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. nov. 23.)
„A kanonokok urakkal való megegyezést illetőleg az ügyhallgató úr azt üzente nekem, hogy a főbb pontokat közölte a kanonok urakkal, amelyek szerint a templomunk portáléja a kapucinusok felé legyen, és nem lehet bizonyos áldásokat elvégezni, hogy nem vehetünk fel örökös alapítványi miséket, sem évfordulati gyászmiséket és senki mást nem temethetünk itt, hanem csak a saját szerzeteseinket, ha mégis valamikor valaki ide szándékozna temetkezni, a kanonokok ide kísérhetik a gyászmenetet és templomunkban végezhetik a gyászzsolozsmát és funkciókat(?), és Atyaságod nem veszi észre, hogy mindezek az aprólékos akadékoskodások mind a Sig. Vicario cselekedetet a kanonok urak javára és a mi bosszantásunkra történik, és ha még rajtuk állnak, még talán többet is merészelnének, nekünk egyelőre elég gondunk most a ház felépítése és minden igyekezettel szorgalmazza az alapok elkészítését, hogy minél előbb kiemelkedjenek a föld színe fölé, hogy aztán szaporán haladjon a további építkezés, magam is rajta leszek az Isten segítségével, azonfelül még az a kívánságom, hogy az oszlopok fundamentumait is úgy készítsék el, ahogyan azt el kell készíteni, mert ha jó erősen állnak, akkor az egész ház szilárdan fog állni. – Szükséges, hogy fr. Giuseppa di Gesu Maria jöjjön ide fogadalomtételre Szent András vigíliáján, hogy legyen ideje arra, hogy saját kezűleg megírja a fogadalomszövegét, így volna rendjén, hogy mind a négyen, akik együtt öltöztek be, együtt is tegyék a fogadalmat Szent András napján. Oda fog menni fr. Thomaso Maria di S. Giuseppe, aki fr. Gregorio munkakörét fogja ellátni éppen olyan, sőt talán nagyobb buzgalommal, mint az említett Gregorio, aki jöjjön azonnal Rómába, mert azt akarom, hogy tanulmányait végezze P. Giacomo vezetése alatt és így aztán felszentelhető lesz a legközelebbi nagyböjtben, hogy legyen ideje, éppen azért küldje azonnal Rómába. Intézkedtem, hogy Atyaságod számára készítsék el a jegyzéket, és Sig. Gio Battista Sciadoni számára, de nem emlékszem az elhunytnak nevére, aki az örökséget hagyta, azért fr. által erről is értesítsen, valamint az özvegynek a nevét és közölje, aki rendelkezik a javakkal, és ha megkapják a rendelkezést, akkor elkészítik majd a jegyzéket is. – Küldök néhány kapát a mészoltáshoz és a nyerget, amennyiben szükség lesz rá és alkalom elküldeni, jelezze, hogy milyen méretű a kapu és mennyibe kerül, gondja legyen arra, hogy mindig legyen elegendő mész és kő, nehogy ezek hiányában a munkában fennakadás legyen. – Ami pedig Sig. Giov. Battista Marucci ügyét illeti, Isten tudja mennyire rajta vagyok, hogy sikerüljön, de mindezideig semmit sem üzent a Biblioteca prelátusa, talán még útra sem kelt az az ifjú, akinek el kellett volna mennie. Érdeklődni fogok, hogy informáljanak engem és akkor majd válaszolok, de kétlem, hogy a prelátus azonnal eljárt-e az ügyben a kardinálisnál. Végeredményben, ha valamit megtudok, értesíteni fogom. – Fr. Gio. Aki mint ács dolgozik, küldje gyorsan, mert szükség van rá itt nagyon, és talán tudok egy kőműves-novíciust küldeni, aki Nápolyból jött, hogy az alapok kellő határidőre elkészüljenek. – Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldja meg mindnyájukat. Amen.” – (Róma, 1628. nov. 25.)
Ami a ruhatárt illeti, elhelyezheti, ahova akarja, azt a helyet, ahol jelenleg van, a templomra való tekintettel nem lehet fenntartani, szerintem arra való legjobb hely lenne az udvar vagy a kert, így benne van a házban és a lebontott épületrész köveiből elkészülhet az új. – Ami a ház tanuló ifjait és a többieket illeti, főként a fogadalmasokat, gondja legyen ara, hogy legyenek szerények a viselkedésben és a fogadalmasok a legkisebb botrányok miatt is kapjanak büntetést, a novíciusok pedig, ha azt tapasztalja, hogy nincs náluk komoly javulás, értesítsen engem, ha a Noviciátusban is neveletlenek és szerénytelenek, akkor legjobb elküldeni őket, mint visszatartani, éppen azért figyelmeztesse mindnyájukat és ha valami előfordul, esetről esetre négy vagy hat napi lelkigyakorlatot szabjon ki rájuk.” – (Róma, 1628. nov. 25.)
„Nagy örömmel hallom, hogy ami a Duchescai iskola fizetségét illeti, kellő határidőre elrendezték, fizetvén ez alkalommal 800 dukátot, szeretném tudni, hogy az az ifjú mit adományozott az építkezésekre, vagy a ház költségeire, akinek a nevére itt szerződési levelet kell kiállítanom abban az értelemben, hogy az egész életére ház eltartja őt, ami nagy tehertétel, de másképp nem lehet, hogy az ellenszolgáltatás ne legyen arányos. – Ami a bisignanói dolgokat illeti, még két másik embert akarnak a szemináriumi munkakörre, ahol a tanuló ifjúság a verstant kezdi tanulni, és nem foglalkoznának mással azzal a két ott levővel, legyenek türelemmel, mert a határidő, amit a Kanonok jelölt meg, megéri ezt a fáradságot és nem kellett a terveket készítgetni és küldeni két atyát, akik felügyeltek volna az építkezésre, ha tudta, hogy nem tudnak a tervrajz szerint építkezni, hanem maradnának a világiak házában, ahogyan azok gondolták, amennyiben értesítenek, hogy megépítették és hogy lakható az új épület, elküldöm a felülvizsgálókat, hogy csakugyan így van-e, és ha csakugyan megfelel az igazságnak, embereket küldök oda megfelelő számban, hogy az Intézmény megkezdhesse működését. – Ami pedig a Porta Realei házat illeti, sürgetni kell a Sig. Regente Tappiót és a Comlatearikat, hogy orvosolják a következő két dolgot. Az egyik, hogy fizessék a két házat, a másik pedig: a templom titulusa. Semmiféle ünnepség ne legyen Szent Félix napján, ha Karácsonyig nem rendezik el ezeket a dolgokat, akkor egy rendelkezést küldök a Provinciálisnak, amelynek értelmében kiközösítés terhe alatt „ipso facto incurrenda” a Porta Realei atyák menjenek a Duchescaba, hogy egyszer már legyen vége ennek a huzavonának, követeléseknek. – Kérve kértem egy prelátust, aki bizalmasa Mons. Bichinek, aki testvére a Nunciusnak, hogy nekem eszközölne ki egy ajánlólevelet, azt felelte nekem, hogy Mons Bichi annyi ajánlást küldött testvérének, a nunciusnak Nápolyba, hogy nincs annyi állás, amelyet ezek révén be ne tudnának tölteni és ez a prelátus, akiről beszélek, az én iskolás növendékem volt 25 évvel ezelőtt, aki szívesen vállalta a kérést, mert együtt lakott Mons. Bichivel, de megmondta nekem, hogy ő tudta, hogy igen sok alkalmazottját ajánlott be, mindazonáltal, ha tetszésére van, gondoskodom arról, hogy egy kardinálistól legyen ajánlólevele. – Mondja meg, vagy üzenje meg Maiorini, aki azelőtt Zaccheonak neveztek, hogy nem válaszoltam, de hamarosan eljártam a Datariában(?) és a kuriálisnak azt felelték, aki Abbate Vittorio volt, hogy a kardinális érseknek összes javadalmasai bemutatták a prezentálást. – Ami pedig Sig. della Andrea Vallét illeti, én értem, hogy ő nápolyi születésű lévén, ahogyan a keresztlevél igazolja, és nem lévén titulusa Bisignanóban, hogyan kaphat elbocsátót a bisignanói érsektől, itt utána kell nézni a szükséges felvilágosításoknak. – Ami pedig az ereklyéket illeti, amint csak lesz egy kis időm, után járok a dolognak, a confrateri dokumentumok kifogytak, újra kell nyomtatni. Az Úr áldja mindnyájukat.” – (Róma, 1628. nov. 25.)
