„Levelemmel együtt küldök öt konfrateri okmányt, hogy átküldhesse azokat Segnibe és hogy ott azokat tiszteljék meg vele, akiket méltóknak találnak erre, nem tudom, hogy milyen szándékúak az új tanácsosok, óhajtják-e, hogy a mi intézményünk továbbra is maradjon-e ott, mivelhogy én úgy döntöttem, hogy elköltözünk onnét, ha a következő hónapban nem rendezik a mi lakás-problémánkat. Atyaságod nézzen utána, hogy mit lehet várni és értesítsen engem. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. szept. 24.”
„Ma reggel bor nélkül maradtunk a novíciátusban, a ház tagjainak a száma negyven, ezért aztán mihelyt megkapja ezt a levelet, azonnal nézzen utána, hogy egy fuvarost szerezzen és küldjön nekünk egy hordó bort, mégpedig a legjobból, ami van a pincében, és legyen itt hétfő reggelre, vagy legkésőbb keddre, és P. Glicerio megküldi az árát, vagy pedig olyan dolgok bevásárlására fordítja, amikre a frascatii háznak szüksége van. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. szept. 25.”
„Mivelhogy nem sok idő áll rendelkezésünkre, eleget vártunk már, nem lehet tovább halogatni a döntést a mi lakás-kérdésünkben, amiért is tárgyaljon az ottani vezetőségi emberekkel és mondja meg nekik, hogy őuraságaik tegyenek már valamit, tárgyaljanak az elöljárókkal, hogy végezetül is legyen már szabad, független lakásunk, mert máskülönben őuraságaik gondoskodhatnak arról, hogy az új tanévben ki tanítsa a gyermekeiket, mivelhogy mi átköltözködünk más városba, ahova hívnak bennünket, és nagylelkűen gondoskodnak házról, templomról és belső kertől, főként Nápolyban és sok más szomszédos városban.
„És amennyiben Atyaságodnak lesz egy kis ideje, fáradjon el ide, hogy itt élőszóval beszéljük meg a tennivalókat, mindazt, ami a legsürgősebb a mi ügyeinkben. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. szept. 27.”
„Nagy vigasztalásomra volt a szept. 21-én kelt legutolsó levele, mert látom abból, hogy szépen előrehaladtak a templomfedési munkálatokkal és a Monsignore, ennek a hírnek a hallatára, amit igen nagy örömmel vett, azonnal vásárolt három szőnyeget és sok más dolgot, hogy odaküldje és azonfelül készen vannak már a legfinomabb damasztok, talán nagyobbak, értékesebbek, mint amilyent a főkápolna méretei megkívánnak, és amíg él a Monsignore, nemcsak az építkezési költségeket fogja viselni, hanem a templom szépítésére, gazdagítására is lesz gondja, mint »sponsam ornatam« ajánlhassa az Úrnak, és azt szokta mondogatni, hogy semmi más dolog nem foglalkoztatja annyira, mint az, hogy ezt a templomot szépen felszerelve adja át rendeltetésének, mindebből pedig az a kötelezettség hárul az ottani mieinkekre, hogy szeretettel és buzgósággal igyekezzenek az építkezésnek és a templomnak javára munkálkodni.
„Írtam fr. Luzionak, hogy küldje el nekem a főoltár tervrajzát, amely az építőművészet követelményeinek megfelelően készült, fából faragott két oszloppal és a hozzávaló összes figurákkal, és küldje meg nekem az egyik oszlopnak részletes tervrajzát, hogy lássuk, melyik formában is lesz a legmegfelelőbb, mert ha már annyira lesznek, odaküldöm fr. Pietrot, aki majd úgy »márványozza« ezeket, mintha különböző színű karrarai márványból készült volna az egész oltár, itt Rómában sok ilyen kápolna van, amelyek úgy tűnnek fel, mintha igazi márványból készültek volna. A mondott tervrajz olyan legyen, hogy ott elhelyezhető legyen Szent Antal és Szent Ferenc szobra, amelyek jelenleg a főoltár »dísze«-ül szolgálnak. Ha a templomfedési munkálatokkal végeznek és a két kőmíves testvér vissza szeretne jönni, akkor utiköltség címén adjanak nekik nyolc vagy tíz scudit és azután majd megkapják a járandóságukat, és a Monsignore is szívesen fogja látni őket. Én, hála a jó Istennek, lázmentes vagyok. Köszöntse nevemben az egész házat, és áldja meg őket az én nevemben. – Róma, 1627. okt. 1.”
„Itt a Novíciátusban igen hiányzik fr. Marc Antonio, amiért is úgy rendelkezzék, hogy a legelső jó alkalommal jöjjön ide, hogy itt teljesítsen szolgálatot. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. okt. 4.”
„Ami pedig a ház ügyét illeti, a tanácstagoknak (a Prioroknak) a kötelessége a tárgyalás megkezdése ebben az ügyben, ha akarják a mi maradásunkat, és nem a mienk, nehogy úgy lássék, hogy mi kérjük a maradásunkat, amikor annyi más Város hív bennünket, és nemcsak házról, hanem sok minden másról is gondoskodnak, amiért is úgy intézkedjék, hogy ők kezdjék meg a tárgyalást, ügyünkkel való érdemleges foglalkozást, mert máskülönben egy memorandumban kérem a mi Urunktól, vagy pedig Mons. Vulpiotól, a frascatii ügyek intézőjétől, a mi elbocsátásunkat.
„Örülök annak, hogy Olimpia asszony pártfogolja a mi helyzetünket, amiért is Atyaságod azon legyen, hogy mindenben megelégedésére szolgáljon neki, és én úgy gondolom, meg lehet neki engedni, hogy az írási iskolában hallgasson szentmisét, amiért is én megadok Atyaságodnak minden felhatalmazást, amivel csak én rendelkezem, de azért beszélje meg a dolgot először a helynök úrral, itt Rómában az a szokás, hogy a számolási iskolában vendégeljük meg, szolgálunk frissítővel azoknak az asszonyjótevőinknek, akik Mentanaból jönnek, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. okt. 7.
„A mellékelt levelet juttassa el a társulat vezetőségéhez.”
„Nagyon megköszönöm a gyümölcsküldeményt, az Úr fizesse meg helyettünk sokszorosan, itt mintegy ötvenen vagyunk azon nyolc vagy tíz emberen kívül, akiket ide várunk. Én azt hiszem, hogy zökkenő nélkül folytatja a ház a feladatait még akkor is, ha fr. Luca fratellot el is helyezzük onnét, minthogy erre régóta rá is szolgált, aki már annyi idő óta csak kellemetlenségedet okoz nekem tetteivel, olvastassa és taníttassa meg vele Szent Bruno három lekcióját, amelyeket mint homíliákat olvasunk az ő ünnepén, gúnyolódik Atyaságoddal, ezt úgy veszem, mintha velem tenné ezt, de ez nem marad így, és ezeket mind hozza tudomására, de én nem sokáig késedelmeskedem, van itt két olyan emberem, akik el tudják látni az ő munkakörét. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. okt. 8.
„Amennyiben minden nagyobb nehézség nélkül el tudna jönni, nagyon örülnék jövetelének, legfőképpen pedig, ha el tudna jönni Atyaságod, ha majd megkezdjük az egyetemes Káptalant.”
„Ránk köszönt már okt. 8-a, és még mindig nem érkezett meg P. Francesco, és ez igen nagy nehézséget okoz nekünk, mert emiatt nem kezdhetjük meg az egyetemes Káptalant, de remélem, hogy holnap vagy holnapután, a kitűzött időre ő is itt lesz, ha oda érkezne a gorzegnoi fr. Thomaso, aki egészen megmakacsolta magát kihívó, arcátlan viselkedésében, értesse meg vele, hogy lehetetlen dolgot kíván, ha netán Rómába jönne, ha majd ideérkezik, én majd teszek róla, hogy visszatérjan esze a normális gondolkodáshoz, és belássa tévedését, ha valamiben ott segítségére lehet, segítsen rajta. A Nápolyból érkezett két fratellot illetőleg a múlt levelemben megírtam, hogy mihez tartsák magukat.
„Ami pedig a (rendi-) növendékeinket illeti, a studenseket, kérem az Urat, adja meg nekik azt a lelkületet, hogy az ismeretekkel együtt sajátítsák el, tanulják meg az alázatosságot is, mert ennek az erénynek a hiányában inkább (akadály) vannak akadályára mint segítségére az intézménynek, amiért is buzdítsa őket, hogy nagy buzgósággal vállalják azt, hogy aztán majd javára és dicsőségére legyenek a szerzetnek, amit olyan csodálatosan valósulva látunk a mollarei fr. Gio. Thomasonál Narniban, ha csak hat ilyen emberem lenne, mint ez, nagyon szerencsésnek tartanám magam, de remélem, hogy az Úr meghallgat engem ebben a következő két esztendőben.
„Ami pedig azokat az Atyákat illeti, akik Carcarebe mentek, hogy talán annak a háznak a békéjét, nyugalmát felkavarják, Atyaságod legyen nagyon éber és győződjék meg, hogy csakugyan betegek-e és nyugtalanítják-e a házbelieket, iparkodjék megtudakolni a szándékukat, akarják-e folytatni útjukat, mert ha tovább akarnak menni, és az az a szándékuk, hogy compostellába mennek, hadd menjenek, az Úr áldása legyen velük, de ha véletlenül esetleg megváltoztatnák a tervüket, hogy maradnak, vagy pedig vissza szeretnének jönni erre a tájra, akkor Atyaságod éljen teljes jogával, tekintélyével, amellyel rendelkezem én, és most ezt a jogot megadom önnek, és ha szükségesnek látszik, vegye igénybe a világi hatóságot és zárassa őket börtönbe, mégha költségbe is kerül, ha más megoldási lehetőség nincs, főként, ha Savonában vagy Genovában mutatkoznának, mivelhogy Atyaságod nagyon jól tudja, hogy mi más jár ezért, ha nem fogságravetés, Isten szerelmére kérem, ne legyen hanyag ebben a dologban, ne aludjék, minden postával küldjön nekem értesítést, megtudtam azt is, hogy P. Melchior itt felkereste intézméényünkenek igen sok jó barátját és alamizsnaszerzés ürügye alatt igen sok pénzt szedett össze, hasonlóképpen járt el Genovában is, (ahol) a Kínszenvedésről nevezett P. Andreas, akit a világban Sabino néven ismertek, az ő atyjának a házában, végeredményben tehát, ha tovább akarnak menni, amire a kegyelem indítja őket, menjenek Isten nevében, de ha nem akkor majd azt fogjuk cselekedni velük, amit érdemelnek. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. okt. 7.”
„Ami pedig P. Melchior és P. Sebastiano atyákat illeti, ha csakugyan lázasak, legyen szeretettel segítségükre mindaddig, míg csak folytatni nem tudják zarándokúrjukat, de ha a megkezdett zarándokutat nem akarják folytatni, kiadtam a rendelkezést, hogy akkor mi a teendő.
„Ami pedig a casalei pénzügyeket illeti, a Monsignore kiadta a rendelkezést, hogy fizessenek, és én azt hiszem, hogy már meg is kapták, és Sig. Borrutto útján elintézhetik a dolgot ez alkalommal, akivel már máskor is elintézték. Ami pedig a kápolnákat (oltárokat) illeti, megírtam fr. Marc Antonionak, hogy az oltárokat másképpen helyezzék el a templomban, kellő illendőséggel legyenek díszítve.
„Ami pedig sig. Stefano Castigliát illeti, megmondhatja neki, hogy fia, Gio. Francesco jelenleg Nápolyban van és P. Pietro, a provinciális atya pedig itt van az egyetemes Káptalanon, ha majd azt befejezzük, vissza fog menni Nápolyba, és figyelmébe fogom ajánlani, hogy amennyiben alkalmas hajójárat indul Nápolyból Genovába, küldje el egy kis időre oda a fiút, hamarabb nem lehet, mert ő már tanít, kisegít a nápolyi iskolában, amit nem hagyhat ott, míg a P. Provinciális vissza nem tér oda, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. okt. 8.”
„Értesítsen engem arról, hogy annál a zálogháznál milyen eredménnyel járt el, ha még nem tett volna semmit sem, minél előbb járjon el és azután keressen fel engem és számoljon be mindenről azonnal. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor. – A novíciátusi házból, 1627. okt. 9.”
„Egy kérvényt készítettem az ifjú Francesco részére, aki Atyaságod levelét hozta nekem és azt mondja, hogy jóindulatra talált a kardinális úrnál. Ami pedig az egyéb dolgokat illeti, szeretném azt hinni, hagy Atyaságod azon van, hogy P. Matteoval egyetértve segítségére legyenek az ottani ház fratelloinak, akik már arra a végpontra jutottak, hogy tovább halogatni a közbelépést nem lehet, akiknek, mint a végveszélybe jutottaknak, segítségre van szükségük, mivelhogy ellazultak a kis dolgok megtartásában, jóllehet nem halálos vétkek ezek, mindazonáltal ellanyhítják bennük az imádságos lelkületet és a tökéletességre való vágyódást, mindezektől igen eltávolodtak az összes ottani fratellok, akiket igen nehéz feladat lesz visszahozni az igazi obszervanciára, amint ezt majd megtapasztalja, de majd én, Isten segítségével, idővel kicserélem őket. És én abban a reményben küldtem oda az említett atyát, hogy legyen nekik segítségükre, de úgy látom, hogy inkább akadályoztatásukra mint segítségükre van. Meghagytam neki, hogy mindig kérje ki Atyaságod véleményét, hogy így lassanként sok mindent helyrehozzanak, amelyek csekély dolgoknak látszanak ugyan, de bizony súlyosnak bizonyultak következményeikben, imádkozzunk, hogy az Úr adja meg azt a kegyelmet, hogy rátalálhassanak a szerzetesi fegyelemnek szent úrjára, a ház ügyében pedig tárgyalok majd az ügyhallgatóval, mihelyt ki tudok menni. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1627. okt. 11.”
„P. Gio. Stefanotól megtudja majd, mennyire óhajtottam, hogy fr. Gio. Domenico jöjjön Rómába, és ha még nem indult útnak, Atyaságod vele együtt jöhetne, nemkülönben fr. Stefano di S. Pietro fratelloval, aki egy kicsit képezhetné itt magát a számtanban, Atyaságod pedig figyelemmel kísérheti a b. e. santi Orlandi hagyatéka körül még mindig zajló kereskedéseket és megvárhatja a körmeneti ügyben kiadandó Brévét. Egyebekről pedig tárgyalhatunk majd élőszóval, ha az említett két fratello már útnak indult volna, akkor Atyaságod más valakit vehet maga mellé utitársul. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. okt. 13.”
„Látom, hogy miként számol be az ottani ház helyzetéről, hogy jól vannak és hogy milyen ott a szerzetesi fegyelem, én nagyon jól tudom, hogy Atyaságod mennyire óhajtja a ház javát, és amennyire csak lehetséges, iparkodik azt előmozdítani, de gondja van néhány olyan emberrel is, akik így beszélnek és másképpen cselekszenek, tudom, hogy már hosszú hónapok óta azon fáradozik, hogy fr. Luca fratellot visszavezesse az igazi szerzetesi életre, amelytől annyira eltávolodott, teljesen el van telve az önszeretettel és önfejű a saját véleményeiben, nem messze állnak tőle fr. Giacomo és fr. Gregorio, fr. Gio. Battistáról nem írok semmit sem önnek, mert lejárt a határidő, nem biztosíthatjuk, hogy ott maradnak Frascatiban, és ha majd másképpen gondolkoznak, hívatni fogom őket.
„Nagyon szeretném tudni minél előbb, hogy mennyi még a tartozásunk, mert amióta a Rossolini-féle házban vagyunk, attól az időtől kezdve mindent megfizettünk, azt hiszem, hogy már nem sok van hátra. Csak örülni tudnék annak, hogy az alatt az idő alatt, míg P. Matteo ott lesz, egyetértően tudna vele mindent elrendezni, és a többieket is vissza tudná irányítani a helyes útra, és hogy egyezzenek egymással, és hogy P. Matteot is rá tudná nevelni a helyes önfegyelmezésre, mert csak egyértelműleg tudják valamiképpen a szerzetesi fegyelmet visszaállítani, de ellentétes véleményekkel semmit sem érnek el. Az itteni összes Atyák szívből köszöntik önöket, nem sokkal ezelőtt megkezdtük az Egyetemes Káptalant, úgy érzem, hogy tovább fog tartani, mint gondoltam, imádkozzanak értünk az ottani házbeliek is minden nap, ahogyan a szomszédos (a közeli) házaknak a szabályzatai előírják, és remélem, hogy a szegénység dolgában néhány igen jelentős kérdést fogunkk emoldani. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. okt. 13.”
„Én abban a hiszemben vagyok, hogy P. Melchior útnak indult abból a házból, főként, ha teljesen helyreállt egészségileg, és így folytathatja zarándokútját, amely, ha úgy történik meg, ahogyan annak történnie kell, akkor remélem, hogy lelki javára szolgál, de romlására lenne, ha azt nem végezné el, nem járná végig, mivelhogy mindig csak izgatná, nyugtalanítaná a gonosz ellenség, amiért is várom értesítését a legközelebbi postával.
„Ami pedig az építkezést illeti, a Monsignorenak igen nagy örömére lesz az a híradás, amikor majd arról értesül, hogy a templomtetővel készen vannak, és szívesen áldoz arra, ami csak szükséges a templom ékesítésére, amiért is, ha csak lehetséges, vakolják be és meszeljék be a főoltár után a két oldalkápolnát is, nagyon jó lenne, ha el lehetne helyezni az oltárokat az itt elkészült díszekkel együtt. Majd a legközelebbi postával megkapják az intézkedést, hogyan fizessék a szomszédos telek vételárának a legutosó részletét is. Ami pedig a kőmíves mestereket illeti, írok majd fr. Marc Antonionak, nemkülönben fr. Thomaso Gorzegno ügyében is, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. okt. 15.”
„Atyaságod készüljön fel, hogy minél előbb Rómába jöhessen P. Ansanoval együtt és a »Porta Reale«-i házba menjen P. Ansano helyére P. Francesco di S.ta Caterina és ha majd a P. Provinciális visszaérkezik oda, ő majd intézkedni fog a továbbiakban, ahogyanaz szükséges lesz, addig is Atyaságod az említett Atyával minél előbb induljanak útnak és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. okt. 16.”
„Szeretném itt látni egy kis időre fr. Luca fratellot, mielőtt a káptalani Atyák hazamennének, hogy ők is találkozhassanak vele, hogy megismerjék őt, amiért is Atyaságod minél előbb küldje őt ide egy utitárs kíséretében, hiszen most a vakáció ideje van, szó volt azokról a témákról, amelyeket Atyaságod terjesztett elő, majd a maga idejében beszámolok erről élőszóval, vagy pedig írni fogok. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. okt. 21.”
„Remélem, hogy kézhez kapta Casaleből a száz scudit, ami igen jó segítség lesz a templomfedési munkálatok befejezéséhez, amit engedjen meg az Úr, amit én magam is nagyon kérek, írtam, hogy fr. Marc Antonio maradjon ott, hogy dolgozzék, amennyire csak lehetséges, a templom belsejének a bevakolásán és a kimeszelésén, ahol az oltárok lesznek, a kápolnákban és még segíthet valamit a kertben is, és hogy valamieredménye legyen ennek, a házbaliek is legyenek segítségére, ide várom a kővíveseket és a remete testvért is, természetesen csak akkor, ha majd a templomfedési munkálatokat elvégezték, akiket minden szívélyességgel és készséges szolgálattal fogadok, amit jogosan el is várhatnak, az útra pedig lássa el őket minden szükséges dologgal, amint ezt már előzőleg is megírtam.
„Amennyiben P. Melchior és társa megjelennének ott, éljenek velük szemben azokkal az eljárásokkal, amilyeneket tetteik érdemelnek, az Úr világosítsa fel elméjüket, adja meg nekik a szükséges világosságot, hogy a múltban történt botrányaik többé elő ne forduljanak. Ami pedig fr. Thomaso di Gorzegno fratellot illeti, én csak annyit mondok, hogy egy jó börtönt érdemel, és ha ide jönne hozzánk, megmutatnánk neki, hogy milyen bánásmódban részesülne.
„Ami pedig azt a falat illeti, amely a templom homlokzatától egészen a régi házig húzódik, mindenképpen le kell bontani, mint ahogyan ezt már megírtam fr. Marc. Antonionak, mert kell, hogy a templom egész homlokzata lássék és azonkívül le kell még bontani a régi ház konyháját is, de megmaradhat az oratorium a fedett folyosóval a templom kis kapujáig, ezen oszlopcsarnok alatt nyílnak majd az iskolatermek bejáratai, ahogyan ezt megjelöltem a tervrajzon, amit megküldtem és újra el fogom küldeni.
„Ami pedig a fratellok számát illeti, a tanulmányi idő kezdetén haza lehet küldeni őket és csak annyi maradjon ott, amennyinek az eltartása lehetséges. Gondja legyen arra, hogy a házban megtartsák az előírt szabályokat és jó példát mutassanak a világiaknak. Fr. Thomasot küldjék Savonába, ahol elláthatja a sekrestyési teendőket vagy más ehhez hasonló dolgokat végezhet, mert nem hiszem, hogy elég ereje volna a nehezebb munkák vállalására, köszöntse őt az én nevemben is, hasonló értelemben írjon P. Domeniconak is, akit a P. Provinciális atya figyelmébe ajánlok, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. okt. 22.”
„Köszöntse még nevemben P. Hilarionet és mondja meg neki, gondja legyen arra, hogy cselekedetei összhangban legyenek szavaival, ahogyan írt nekem.”
„Örömmel venném, ha Atyaságod ki tudná eszközölni azt a kegyet, amit az ottani hercegasszony óhajt, amiért is ne szűnjön meg állhatatosan kitartani az imában. Ami pedig a ház ügyét illeti, remélem, hogy hamarosan megoldódik, mert rövid időn belül lejár az a három év, amely időre a Rossolini-féle ház volt kijelölve számunkra lakásul és továbbra sincs biztosítva a lakás, következésképpen nem maradhatunk ott továbbra és az ajánlat, amit ő igér, négy és fél százalékos kamattal járna, és a törlesztési időre minden kedvező feltételt megad, másutt ez alig volna megtalálható.
„Ami pedig annak a háznak a fratelloit illeti, megírtam mmár máskor, hogy csak gúnyolódnak Atyaságoddal és ezt nem akarja elhinni nekem, és így hozzászoknak, hogy engem is semmibe vesznek, nem sokat törődnek velem, amit már egyszer, ha jól emlékszem, megírtam, és lássa, hogy így van, hányszor meghagytam fr. Luca fratellonak, hogy minden héten küldjön nekem néhány epigrammát, és azt gondolja, hogy törődik az én kérésemmel, mennyi idő telt el azóta és egyáltalában figyelembe sem veszi az én rendelkezésemet, erre a mulasztásra nincs mentség, mert erre a munkára hetenként elég egy óra, és nem csinált belőle lelkiismereti kérdést, Atyaságod nagyon elnéző és amint mondom, ezt ők nagyon jól tudják és sok dologban csak a maguk feje után indulnak.
„Meghagytam P. Matteonak, hogy hajtsa végre, amit Atyaságod elrendel, de minél előbb készíttessenek zárakat az élelmiszeres kamrákra és a kulcsokat ne adják oda senkinek se, még csak rövid időre sem, hanem csak az ezekkel a dolgokkal megíízott személynek, ezekkel a mi ügyeinkkel is hamarosan végzünk, és lehetséges, hogy P. Pietro vagy P. Francesco elutazásuk előtt ellátogatnak oda. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. okt. 23.
„Legyen olyan, szíveskedjék már egyszer, de minél előbb rendbe hozni az Ambrosi Parente házzal kapcsolatban a számlákat.”
„Remmélem, hogy az Úr megvígasztalja önöket azzal, hogy enged még egy kis jó időt, hogy befejezhessék a templomfedési munkálatokat, ami itt nekünk is, mindnyájunknak iggen nagy örömünkre fog szolgálni, és mivelhogy már megkapták Casaleből az átutalt összeget, így megvan rá a lehetőség, hogy a lehető legkedvezőbb körülmények között fejezzk azt be. A Monsignore küld két szőnyeget és három szöld színű szövetanyagot, hogy ezekkel takarják be az oltárokat, amazokkal pedig a templomban elhelyezett térdeplőket, amelyek jó szolgálatot tesznek, ha majd valamilyen prelátus vagy valami előkelő világi látogatja meg a templomot. Szeretném tudni, hogy mi lesz a fal magassága az alsó párkánytól, legalább ezt a részt ki kell festeni köröskörül a templomban, minthogy ez mindezideig nem történt meg négy-öt arasznyi magasságban a földtől, azután mekkora a hosszúsága annak a résznek, amelyet majd damaszt-utánzással díszítenek, hasonlóképpen szeretném tudni, hogy milyen széles a szentély, valamint a két másik mellékkápolna a párkány magasságában, és amint mondottam, azokat a részeket fehérre kellene meszelni vagy sötétre festeni, azt is megírtam fr. Marc Antonionak, jelentse nekem, hogy mennyibe kerül a téglának ezre, és mennyire van szükségük, hogy a templom homlokzatát kiépíthessék, szeretném tudni, hogy mekkora a homlokzati ablakmélyedések szélessége és hosszúsága és még arról is szeretnék értesítést kapni, hogy mennyibe kerül a mennyezetnek a nádalása, mindezekről minél előbb értesítsen engem, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. okt. 30.”
„Mivelhogy még nem vesztettem el a reményt, hogy fr. Luca fratello megjavulhat, hazaküldöm azzal a feltétellel, hogy ha megjavul, akkor lefelejtjük a múltat, de ha nem javul meg, akkor viselje múltjának minden következményét, megmondtam neki, hogy bizonyos dolgokban mihez tartsa magát, hogy lássa, hogy mindez csak javára lesz, amint azt remélem. Ami pedig fr. Arcangelot illeti, szerintem annyira beteges és annyira elégedetlen, csak arra törekszik, hogy kijárhasson, és napokon át a világiakkal lehessen, mindenki úgy véli, hogy fegyelmezetlenebb, mint amikor a világban élt, tenni kell valami abban, hogy annyi ideig kívül tartózkodjék, valami intézkedést kell alkalmazni.
„Ami pedig az Ambrosio-féle ház számláit, nyugtáit illeti, jussunk el már odáig, hogy végül tudjuk meg, hogyan is állunk ezzel és szeretném már miné előbb megoldani az ottani rendházunk kérdését és azt szeretném, ha világosabb lenne a kizárólagossági jog, mint egyesek hiszik, várom már P. Francescot és P. Pietrot Moriconeból, de kétlem, hogy Mindenszentek napján ebéd után itt lesznek, főként P. Francesco, mivelhogy igen nagy szeretettel és kedveskedéssel veszik körül őket abban a házban. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. okt. 30.”
„Én nagyon helyénvalónak találtam, hogy Atyaságod vállalja a feladatot és a háznak a kormányzását, mivelhogy én biztosra veszem, hogy azzal a kegyességgel, jóindulattal és bölcsességgel fogja vezetni, amelyet elvár az a ház etc. – 1627. okt. 30.”
„Ha ideje és elfoglaltsága engedi, nagyon örülnék, ha meg tudna látogatni bennünket, szeretnék néhány dolgot élőszóval megbeszélni, amit levélben nem lehet olyan jól elintézni. Fr. Luca fratello egyelőre még visszamehet oda, ott tartózkodhatik mindaddig, míg jó információt kapok dolgai felől. Ami pedig az Ambrosio Prente-féle házra vonatkozó számadásokat illeti, szeretném, ha magával hozná azokat, ami pedig a mi ügyeinknek a tanácsülésben való tárgyalását illeti, szeretném tudni, hogy mikor lesz, erről is értesítsen engem, és azonkívül szeretnék még egy másik ügyet is megtárgyalni, ami, ha esetleg sikerrel járna, igen nagy megnyugvásomra lenne, erről majd akkor tárgyalunk, ha itt lesz, a mai napon Isten kegyelmének a segítségével, befejeztük az Egyetemes Káptalant és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. nov. 4.”
„Két vagy három nappal ezelőtt megérkeztek Giuseppe (kőmíves-) mester testvérével és beszámolta kindenről Mons. Castellaninak, aki annyira meg van elégedve az elért eredményekkel, hogy nagylelkületű ígérettel biztosította azonnal, hogy minden költségről kész az építkezéssel kapcsolatban, és azt mondotta, hogy mindenképpen akarja, hogy jövőre a templom homlokzatának téglából való kiépítését kell elvégezni, erre már most bizonyos előkészületeket kell tenni, beszerezni a téglaanyagot, de mindenekelőtt az volna helyénvaló, ha értesítenék, hogy hány ezer darabra van szükség és mennyibe kerül ezre, hasonlóképpen gondoskodjanak a mészről is. Ide kellett volna már küldenie a kapott pénzről az elszámolást, a bevételekről és a kiadásokról attól az időtől kezdve, amikor P. Hilarione átadta a munkakört, a megbízatásat, erről az időről külön számoljon el, hogy a Monsignore hivatalosan igazolva lássa, hogy mire költötték a kapott pénzt, amiért is a legelső alkalommal küldjék ide az elszámolást a P. Provinciális odaérkezése után és mindemellett várom a jelentést arról is, hogy mennyit fizettek a kőmíveseknek.
„A legnagyobb fokban csak helyteleníteni tudom fr. Luzio haragos magatartását, egy szerzetes nem cselekdhetik így, hanem minden mondani- és tennivalóját teljesítse az elvárt szerénységgel és ne botránkoztassa meg a világiakat.
„Ami pedig a remete testvért (fratello Romito) illeti, gondja legyen arra, hogy hiányt ne szenvedjen ruházatban, mivel úgy hallom, hogy jól vielkedik, és szeretném, ha utánanézne, hogy lehetne-e a főoltár számára egy darabban olyan nagyságú követ fejteni, amelynek hosszúsága 12 arasznyi, a szélessége hat és vastagsága pedig kettő és a két mellékkápolnába szánt oltároké pedig 10 arasznyi hosszú és öt a szélessége, erről is értesítsen engem, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. nov. 6.”
„Én most semmiképpen sem tudom megtenni, hogy valakit Genzanoba küldjek az összegyűjtött terményekért, mindenképpen úgy intézze a dolgokat, hogy egy »somarello«-val menjen valaki Genzanoba és hozzák el a dolgokat az anagnii Ascanio úr házába, és ő majd ideszállítja nekünk, amikor lesz erre ideje, ha majd elintézi ott ezeket a dolgokat, jöjjön, ide várjuk, innét hamarosan visszatérhet és úgy gondolom, hogy ezek az Atyák hétfőn reggel indulnak útnak, ezért jó volna, ha vasárnap este még jókor ideérkezne, úgy körülbelül 21 vagy 22 óra körül (ne felejtsük, hogy Rómában abban az időben a napnyugta jelentette mindig a 24. órát!) és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. nov. 6.”
„Engedélyt adtam P. Stefanonak a gyóntatásra, egyebekben járjanak el a mons. Vicegerenténél, küldjük a kért dolgokat, hogy megjavíthassák a cipőket, a lábbelieket, nagyon örülnék annak, ha ideje lennek, hogy egy vagy két napra eljönne Rómába, mert bizonyos dolgokat el lehet intézni levélben, másokat meg nem, főként amikor ilyenekről van szó: kizárás a házból, az iskola elhanyagolása és hogy ezekkel kapcsolatban miféle orvoslást lehetne alkalmazni. Engedje az Úr, hogy jól kezdhessék az új iskolai évet ezzel az eléggé fegyelmezetlen néppel, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. nov. 8”
„A P. Provinciális hamarosan ott lesz és majd ő beszámol mindarról, hogy mit tárgyalt Mons. Castellanival. Gondja legyen arra, hogy jó rendben tartsa a kapott pénzekről az elismervényeket és a kiadásokról, hogy a monsignore megelégedéssel vehesse tudomásul az elszámolást, írtam már önnek, jelezzék nekem, hogy mennyit fizettek a kőmíveseknek nyugta ellenében, mivel Giuseppe mester azt mondja, hogy mindössze tizenkét scudit kapott és három vagy négy giuliot a római pénz értékében, amiért is értesítsen engem, hasonlóképpen a más egyéb dolgokról is, amelyekről érdeklődtem, hogy tudomásom legyen azokról. Ami pedig a gorzegnoi fr. Thomasot illeti, hacsak nem tér észhez és nem és a szerzet általános szabályai szerint, P. Francesco majd fog intézkedni, hogy ne gondolja, hogy nekünk mindegy, amikor azt mondja, hogy nem, vagy hogy csak a maga módján akar cselekedni, figyelmeztesse, hogy kísérelje meg elhagyni a szerzetet, és ha nem sikerül rávenni, hogy távozzék, akkor olyan hosszan tartó büntetésben (mortificatio) lesz része, amilyenre nem is gondol. Ami pedig a Jézus Máriáról nevezett mallarei fr. Thomasot illeti, ha egy kissé jobban lesz és alkalmas hajójárat indul Nápolyba, szeretném, ha Nápolyba küldené őt, ahol a levegő sokkal jobban megfelel az ő egészségi állapotának.
„Mondja meg fr. Francesconak (Michelini), hogy nemcsak ő, hanem mindazok az összes »fratelli operarii« (fratres operarii), akik alkalmasoknak bizonyulnak, akarom, hogy felvegyék a tonzúrát, de azt nem akarom, hogy latin tanulmányokat folytassanak, hanem elégedjenek meg a klerikus címmel és a birétummal, hogy ezáltal mindnyájan, mint klerikusok legyenek egyetértőbbek és egyek a szent szeretetben, én pedig éppen úgy szeretem akármelyiket is közülök, ha Istennek hűségesen szolgál, mint a klerikusok közül akármelyiket is, akik arra vannak hivatva, hogy idővel áldozópapokká szenteljék őket. Ami pedig fr. Luziot illeti, mondja meg naki, azt írták onnét felőle a Monsignorenak, hogy egy kissé szeszélyes, és azt szeretné, ha minden az ő elgondolása szerint menne, javuljon meg és mindenkivel szerzeteshez illő alázatossággal és szerénységgel tárgyaljon és akkor majd az Úr megajándékozza nagyobb értelmességgel és nagyobb lesz az érdeme is. Ami pedig Marc Antonio fratellot illeti, mondja meg neki, hogy az általa készített skolatervrajz nem tetszik nekem, mivelhogy így annak kivitelezése igen nagy költségekkel járna, újból alapozni kellene az egész építkezést, hanem csinálják úgy, amint mondottam, bontsák le a falat, amelyről már írtam, és a régi háznak egy részét és az oszlopcsarnokor folyosót építsék fel az iskolatermek ajtajai előtt, amelyeknek már az alapozásai is megtörténtek és így sokkal kevesebb lesz a kiadás, és mivelhogy most nincs időm, nem írok többet. A P. Provinciálissal majd megtárgyalhatja azoknak a földterületeknek az ügyét, amelyek a mi házunk és a »Monte delle Gracie« között vannak, és a Monsignore mindenről fog »gondoskodni, és az Úr áldjon meg bennünket mindenkor. – Róma, 1627. nov. 13.
„Egy alkalommal már írtam afelől, hogy a remete fratello hiányt ne szenvedjen a ruházatban, míg ott tartózkodik, azután szeretném beöltöztetni a mi szerzetünkbe, vagy pedig akár Genovában is beöltöztethetik.
„Azt hallom, hogy P. Pietro Paolo nemigen felel meg az iskolai kötelezettségeknek és a világiak közül, és néhányan panaszkodtak rá, szorgalmazza, hogy nagyobb igyekezettel lássa el munkáját.”
„Krisztusban nagyra becsült nagyságos Uram! – Uraságodnak a f. h. 6-án kelt leveléből látom azt az egészen rendkívüli szeretetet, amellyel Uraságod viseltetik, Aniello di Falco úrral együtt, a mi templomunk iránt. A mi Provinciális Atyánk hamarosan ott lesz, és (mindenben) és mindkettőjüknek mindenben a legteljesebb megelégedésükre fog szolgálni, én pedig, amennyiben rajtam áll, nem késedelmeskedem rendelkezésükre állni bármiben is mindenkor, csak parancsoljanak velem. Az Úr adja meg mindnyájunknak az Őiránta való szent szeretetben való gyarapodást. – Róma, 1627. nov. 13. – Nagyságos Uramnak az Úrban leghűségesebb szolgája: Giuseppe della Madre di Dio.”
„Annak a szempontnak a figyelembevételével, hogy a mi két nápolyi iskolánkat látogató növendékeknek az előrehaladása, a Duchescában és a Porta Realeban, egyre eredményesebb legyen, a jelen írásunkkal a következőket rendeljük el:
„A P. Provinciális állandó tartózkodási helye a Duchescában levő rendház legyen, ahol sokkal nagyobb az atyák és a fratellok száma (mint a Porta Realeban) és iparkodjék megszerezni az engedélyt, hogy gyóntathasson a templomban. Az iskolás gyermekek gyóntatását lehetőleg vasárnap és ünnepnapokon reggel végezze el, és a hét folyamán azon a napon, amelyet a legalkalmasabbnak talál erre, hogy elég ideje maradjon az Atyák és a fratellok munkájának az ellenőrzésére, és a világiakkal való ügyek elintézésére, mindezen munkákban igénybe veheti P. Stefano degli Angeli atya segítségét. A nevezett Duchesca-házban az említett P. Provinciális lássa el a helyi elöljárói teendőketis, és maga mellé kinevezhet egy hétre, vagy akár egy hónapra is egy helyettest, ahogyan jobbnak látja, azután nevezzen ki egy másvalakit erre a tisztségre, hogy mindazok jártasságra tegyenek szert ezekben a dolgokban, akiket alkalmasoknak tart ezen dolgok végzésére.
„Továbbá, a nevezett P. Provinciális nagyon óvatosan és megfontoltan járjon el a novíciusok felvételében, mivelhogy ezeknek igazi hivatásán múlik a Szerzetnek eredményes munkálkodása és előrehaladása, éppen azért kérje ki először a Generális véleményét, akit részletesen informáljon a felveendőknek az egyéni adottságairól.
„Továbbá P. Pietro Andreat rendelje a Porta Reale iskolához, hogy ott a jól ismert szorgalmával vezesse a latin iskolásokat, hogy ezáltal gyarapítsa az ottani iskolánt jó hírnevét is, aki hasonlóképpen részt vehet az iskolás gyermekek gyóntatásában az ottani templomban vasárnapokon és ünnepnapokon a reggeli órákban, és a hét valamelyik napján, ahogyan azt a P. Provinciális jónak látja, és így a gyóntatás nem fogja akadályozni az iskolai munkát, esetről esetre kísérje figyelemmel a P. Provinciális a beosztást, főként a gyermekek közös áldozása napján arra fog figyelni, hogy ne egy napon legyen a Duchesca és a (illetőleg) Porta Reale iskola növendékeinek az áldozása.
„És mivelhogy aházi gondok néha elvonják az iskolai munkától az embert, a P. Provinciális a házgondnoki teendők végzésére a Porta Realehoz helyettesként kinevezi P. Pietro Giuseppét tetszés szerinti időre, és vagy leváltja, vagy megerősíti, ahogyan a legmegfelelőbbnek látja, és ha jónak látja, megbízhatja, hogy vezesse ünnepnapokon az oratoriumot, amit majd abban a házban és a Duchesca iskolában fognak végezni. Amikor a házi ügyekben való elfoglaltság akadályozza, akkor helyettesítheti P. Stefano degli Angeli.
„Továbbá, mivelhogy azt hallottam, hogy egyesek, saját lelkiismeretük nagy kárára, nem sokat törődtek a Konstituciókkal, amely a legteljesebb szegénységet írja elő, amelynek megtartására ünnepélyes fogadalommal köteleztük magunkat, ebben a Konstitucióban elő van írva, hogy senki sem tarthat magánál vagy másnál letétben pénzt, a jövőben mindenki szigorúan tartsa meg ezt az előírást, mint ahogyan ez más megreformált Szerzetekben is elő van írva, elrendeljük jelen levelünkkel, hogy mindazok, akik saját maguknál, vagy másoknál tartanak pénzt letétben, bármilyen összegről is van szó, ennek az intézkedésnek a tudomásulvétele után köteles az elöljárónak jelenteni azt, az elöljáró pedig a P. Provinciális és minél előbb adja át azt a ház anyagi ügyeinek a vezetésével megbízottnak, vagy a gondnoknak, akit a nevezett P. Provinciális bízott meg ezzel a tisztséggel, és ez az intézkedés »sub poena excommunicationis ipso facto incurrenda« kötelez, és nehogy valaki a jövőben visszaessék ebbe a súlyos vétségbe, hogy valaki valamit is sajátjának mondjon, jelen levelünkkel azt határozzuk, hogy »ipso facto incurrit sub poena excommunicationis«, aki szándékosan hozzányúl a pénzhaz vagy bármi módon is foglalkoztatja az, ha pedig valaki alamizsna címén valami pénzösszeget akar átadni neki, utasítsa a gondnokhoz, vagy a Szerzet gazdasági ügyeinek a vezetőjéhez, így biztosíthatom mindnyájukat, hogy minél jobban eltávolodnak attól a gondolattól, hogy valamit is a saját tulajdonuknak tekintsenek, és utánozzák az apostoli szent szegénységet, annál gazdagabbak lesznek a mindenkor áldott Isten kegyelmeinek az ajándékaiban, és annál bugóbbak, hogy mindezt kiértemeljék, akit alázatos szívvel kérünk, hogy az ő irgalmassága folytán kegyeskedjék ennek az apostoli szegénységnek a szellemét bőségesen szétárasztani a szerzeteseink szívébe. Amen Amen Amen.”
„Ha válságosra is fordult Cesare uram állapota úgy annyira, hogy a nagy útra kell készülni, amit én nem tudok elhinni, még akkor is tegyen meg mindent érdekében, amit csak lehet, ha arról az ügyről személyesen szeretne velem tárgyalni, amelyről nem lehet levélben intézkedni, akkor rendezze úgy dolgait, hogy minél előbb jöhessen, nehogy az orvoslás módjának a keresésével elhalasztódjék az ügy és elmulasszuk a jó alkalmat, figyelje meg csak jól, hogy mindazok, akikről Atyaságod azt gondolja, hogy jó barátaink, egyáltalában nem intézik ügyeiket titokban, azaz, hogy ellenünk dolgoznak, ha már Sig. Laerzio dolgaival szemben semmit sem tehetnek, és mindezt hozzávatőlegesen megállapíthatjuk mindezt abból a tényből, hogy egy új iskolát nyittattak, legyen áldott mindezért az Úr, és mindezért felelős az a szerencsétlen Luca fratello, ha azzal a szorgalommal tanított volna, amelyet mindenki elvárt tőle, akkor most megvolna az iskolának a jó hírneve. Nagyon csodálkozom azon, hogy P. Pietro nem utazott el a megérkezése utáni napon onnét, de Atyaságodnak is része van ebben azt gondolván, hogy kedveskedéseivel megpróbálja rávenni, hogy maradjon még ott, és csak a jó Isten a megmondhatója, mennyire fontos, hogy minél előbb Nápolyban legyen, őket nem izgatja annyira az iskola és a többi dolog, mint engem. Mondja meg fr. Gio. Battistának, hogy majd más alkalommal fogok neki válaszolni, arról is írjon nekem, hogy az egyik társaság a másiknak az útjáról eltérő úton ment-e, az ügyhallgató azt mondotta nekem, hogy dec. 9. vagy 10. körül Frascatiba megy, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1627. nov. 18.”
„Nehogy a legutóbb kiadott intézkedések, amelyek a Szent Engedelmesség nevében köteleznek, valakiben is kétséget, aggodalmat keltsenek, a jelen írásommal mindent megszüntetek abban a jó reménységben, hogy a jövőben mindent az annyira jó Úr iránti szeretetből fognak végezni.
„Készíttessenek egy két kulccsl zárható kasszát, és abban őrizzék az alamizsnaként befolyó pénzösszeget, amelynek felhasználásáról az elöljáró határoz, az egyik kulcs legyen az egyik fratellonál, a másik pedig az elöljárónál, és csak ez a fratello nyúlhat hozzá a pénzhez, senki más, hogy ezzel is elhárítsuk a pénz megkívánásának az alkalmát, hogy valaki valamit is a magáénak kívánjon meg, így lett ez elrendelve minden házban, és ha majd egy kissé jobban el tudunk szakadni az anyagi javaktól, akkor majd egy világi embert bízhatunk meg a provizori teendőkkel, mint ahogyan ezt a kapucinusoknál is látjuk. A genovai provinciában elrendeltük, hogy így legyen, és amint csak lehet, minél előbb vegyék igénybe a világi provizor szolhálatait. Ugyanígy lesz a nápolyi provinciában is, mihelyt hazaérkezik a P. Provinciális, és ha majd teljesen a magunkévá tesszük ennek az apostoli szegénységnek ezt a szellemét, akkor majd nagy dolgokat fogunk cselekedni az Úr szolgálatában, és a lelkek javára, mert akkor majd az Úr az anyagi javainkban vállalt szegénységet, ha azt valójában vállaljuk is, bőven kárpótolja a lelki gazdagsággal, javakkal és egyedül csak ez számít. – 1627. nov. 19.”
„Világosan látom a mai postával érkezett két leveléből, és még abból, amit Marcello mond, hogy egyrészt mint akarnak Atyaságodra hallgatni azok, akik barátainak mondják magukat, és ugyanakkor háta mögött másképpen cselekednek, sokkal jobb lenne, ha Atyaságod nagyobb figyelemmel kísérné (ha több gondot fordítana a tanítók munkájárra az iskolában, mint) ha többet törődne a tanítók iskolai munkájával, mint a világiakkal, jól tudván, hogy milyen nagy jelentősége van annak, és legyen mindenért hála az Úrnak, és ne nekem, Isten tudja, hogy miféle botránykő, ami miatt ott elégedetlenkednek, bizonyára sokkal súlyosabb annánl, ami Atyaságod fülébe is eljutott, amiről Atyaságod is értesült. Az Úr részeltessen bennünket kegyelmében, hogy hűségesen szolgálhassuk a jövőben. Jöjjön Atyaságoddal fr. Giacomo is, ha majd meglátogatásomra jön, ami pedig fr. Gio. Battistát illeti, meg fogom mondani önnek, hogy mit lehet az ő javára tenni. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. nov. 20.
„Sig. Lorenzo Ricciardi számára címzett levelet a jelen levelemmel együtt küldöm, ha válasz érkezik, azt is azonnal továbbítom.”
„Ma, szombaton este, 23 órakor (egy órával napnyugta előtt) kaptam meg a két postával küldött leveleket Carcareből, és mivel még ma este indul a posta Genovába, nem tudok mindenkinek válaszolni. Most egyedül csak arra térek ki, nagyon örülök annak, hogy a templomépítés ügye jól halad, és hogy a tető már födve van. A Monsignore hamarosan küld néhány dolgot a tamplom díszítésére, Francesca asszony pdig megajándékozza majd korporálékkal, purifikatoriumokkal, karinggel és talán egy miseinggel is, de legyenek rajta, hogy az ilyen dolgokkal az ottni jámborabb személyek is megajándékozzák a templomot, és hogy még jobban megnyerjék a carcaregeliek szíves jóindulatát, fogadják szívesen a társulat meghívását a misemondásra, amikor ájtatosságaik végzésére összegyülekeznek a társulat tagjai, a konfratellok, annál is inkább, mert azt hallottam, hogy egyik ottani rendtársunk nem valami szerencsésen válaszolt nekik, amiért is a jövőben ne legyenek késedelmeskedők, hogy ebben a dologban szolgálatukra legyenek.
„Ami pedig a »Romito« fratellot illeti, szerettem volna, ha az oltároknak való követ egy darabból faragja ki, mivelhogy ez könnyen megy a Monte delle Grazie kőfejtőiben, és ha majd útnak indul, ne bocsássa el útravaló nélkül, választhatja a tengeri utat is, és én beöltöztetem, mivel hallom, hogy nagyon jól viselte magát az építési munkálatoknál. A kőmíves azt mondja, hogy bérének fejében nem kapott mást Atyaságodtól, mint 12 scudit és három vagy négy giuliot az itteni római pénznemre, vagyannak értékére átszámítva és Atyaságod pedig azt írja nekem, hogy hét spanyol aranyat fizetett neki, világosan akarok látni ebben a dologban, azt mondja, hogy ott hagyott bizonyos ruhadarabokat, amiket megvásároltak, hogy alkalomadtán munkásruhának felhasználhassák, és ő úgy értelmezi, hogy ezeknek az ára nem számít bele a bérébe. A P. Provinciális hamarosan ott lesz, és akkor majd mindent rendezzenek el, most pedig készítse el, állítsa össze a kiadásokról szóló számlákat és a bevételekről, köszöntse nevemben az összes testvéreket az Úrban, és áldja meg Őket nevemben. – Róma, 1627. nov. 20.”
„Krisztusban nagyra becsült nagyságos Uram! – Én nagyon jól tudom, hogy P. Pietro Andrea (mint ahogyan uraságod írja) mekkora buzgósággal szolgálja az Istent és a mi szerzetünket, de nem vagyok a világ végén (Indiában), hogy meg ne tárgyalhatta volna velem, hogy miféle egyéneket akar beöltöztetni, hogy milyen korúak és milyen adottságokkal rendelkeznek, hogy megírhattam volna neki, hogy kiket öltöztethet be, és hogyan kell foglalkozni velük, mindezideig egyetlen egy Provinciális sem merte azt megtenni, hogy beöltöztet, nem mondom, hogy tizennégy vagy tizenöt novíciust, de még egyetlen egyet sem, anélkül, hogy meg ne kérdezett volna, mivelhogy a szerzet kormányzása és a szerzetről való gondoskodás a Generális kötelessége és ha olyan égető volt a szükség, értesíthettek volna engem és küldtem volna hét vagy nyolc fogadalmast, akik mégiscsak másképpen lépnek fel az iskolában mint a novíciusok, mi több, még azt is megírta, hogy bevakoltatta (a falat) és fehérre meszeltette a templomfalakat, amit senki meg nem kísérelhet a mieinkek közül az elöljáró kifejezett engedélye nélkül, és én nagyon jól tudom, hogy ki mit ér a mi szerzetünkben, és ha most ott lennék, megértetném velük, hogy nagyon is megvan az okom arra, hogy mortifikációval büntessem elhamarkodott tetteiket, amelyek jóllehet a jónak a látszatában jelennek meg külsőleg, sok kellemetlenséggel járnak együtt.
„Ami pedig azt a két egyént illeti, akikről Uraságod ír nekem, akik közül az egyik azt mondja, hogy ki akarja fizetni a Duchesca ház adósságait, erről majd írok a P. Provinciálisnak, aki az elmúlt kedden utazott el Rómából, és remélem, hogy hamarabb ott lesz, mint ez a levél, és hogy mentesítsük a kötelezettség alól azokat az urakat, akik a mi érdekünkben kötelezettségeket vállaltak, nem bánom, ha beöltöztetik őket, de akarom, tudják meg, hogy nem voltam hajlandó elfogadni az egyik novíciustól ötezer scudit, a másiktól háromezret, mert én azt akarom, hogy mint szegények lépjenek be, de most, amint mondottam, beöltöztethetjük, hogy könnyítsünk azoknak az uraknak a helyzetén. A P. Provinciális mindent el fog intézni ebben az ügyben, ami csak szükségesnek látszik, megvonta az engedélyt P. Pietro Andreatól, aki ezideig, mindenkitől függetlenül mintegy harminc vagy negyvn novíciust öltöztetett be, azt gondolta, hogy a szerzet javára jár el, de nem helyénvaló ez a gyors eljárás, és ebben a dologban nagyon is igaz a szólás-mondás: »Turpius ejicitur quam non admittatus hospes.« A mindenkor áldott Isten látja lelkemet, hogy mennyire segítségére szeretnék lenni a Duchesca háznak és a jelen írásommal meghagytam a P. Provinciálisnak, hogy szerezze meg a gyóntatási engedélyt, és tartózkodási helye a Duchesca ház legyen, és legalább négy felszentelt rendtárs legyen ott, aki, ha mjd odarékezik, mint mondottam, mindent a teljes megelégedésre fog elrendezni azoknak ügyében, akiket Uraságod ajánl, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem, köszöntse nevemben hitvestársát, Angelica asszonyt, Sig. Aniello Falco urat és az egész házát, Sig. Gio. Antoniot és mindazokat, akiket Uraságod akar. – Róma, 1627. novíciátus. 20. – Nagyságos Uramnak az Úrban szolgája, Giuseppe della Madre di Dio.”
„A csengőt úgy kell használni, hogy csak bent a házban hallassék, ha van, használják. A szombati és a szerdai böjtöt illetőleg érdeklődjék meg, hogyan gyakorolják a többi ottani szerzetházban, mint például a facipősök, a dominikánusok és a kapucinusok.” – (Levéltöredék)
„Szorgalmaztam, hogy fr. Andrea készítse el a postai küldeményt, amelyet azért adtak át neki, hogy juttassa el Frascatiba, ő pedig átadta azt fr. Filipponak, hogy vigye el a postai küldemények indítójához, ahova egyébként is szoktuk vinni az összes leveleket, és Filippo elvitte oda és ma reggel elment oda érdeklődni, hogy elküldték-e az említett postai küldeményt, és azt mondták hogy igen, de ha azok a frascatibeliek nem adják át, az nem az ő hibája, mindenesetre a postaküldeményt elküldték Frascatiba, ezért aztán, ha a jövőben is előadódik valami levélküldési alkalom, egyenesen Atyaságod címére fogjuk küldeni. Emlékeztetem az elintézendő dolgokra, amelyeket a vikárius úrral kell megtárgyalni és azokkal, akiken múlik a dolog végrehajtása, emlékeztetem az iskola szorgos látogatására és figyelmébe ajánlom fr. Luca fratellonak az alkalmas időt. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. nov. 24.”
„Megírtam tegnap, hogy az ügyhallgató úr címére érkezett leveleket fr. Filippo átadta Bastaronak, hogy azokat továbbítsa Frascatiba, és azt mondja, hogy elküldte azokat. Azt a véleményt illetőleg, ahogyan az ügyhallgató úr vélekedigk a Társulatról, kedvemre van, éppen azért minél előbb tárgyaljon a vikárius úrral annak a helynak használati ügyében, és majd a feleletből megtudja, hogy igaz-e, amit Atyaságod írt nekem a kanonokok felől. Gondja legyen arra, hogy az iskolai dolgok jól menjenek, hogy az Úr megáldjon bennünket, amen. – Róma, 1627. nov. 25.”
„Nem tudom, hogy megkezdte-e már az ismerkedést azokkal a szeretetreméltó jó urakkal és intézményünk jótevőivel, de mindenesetre ajánlom önnek, amennyire csak tőlem telik, hogyha eredményesen, érdemszerzően és a szerzet javára akar tárgyalni, akkor első sorban arra legyen gondja, hogy minden ügyét tárgyalja meg az Istennel és legyen rendben vele szemben mindenben, akitől függ javunk, sorsunk és hogy mindezt megcselekedhesse helyesen, arra az az egyetlen mód áll rendelkezésünkre, hogy mindent megtárgyal az elöljáróval, aki jelenleg P. Pietro, közölje vele belső lelki világát, nehogy a gonosz ártó ellenség bármiben is felülkerekedhessék, ha ezt megcselekszi, nagy lelki békére tesz szert, ami igen nagy kincs. Én nem szünöm meg imádkozni, hogy az Isten áldó keze legyen önnel, de Atyaságod se mulasszon el abból semmit, amit jótanácsként adtam, akkor biztos leszek afelől, hogy minden jól fog sikerülni, de tegyen is meg mindent, mert rövid a mi életünk. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. nov. 27.”
„Megkaptam a mostani postával fr. Luzio két levelét, mondja meg naki, hogy csak az idő rövidsége miatt nem tudok neki válaszolni, végezze továbbra is nagy igyekezettel a munkáját azzal a gondolattal, hogy ebből nagy lelki hasznot merítsen azáltal, hogy mindenkivel szemben gyakorolja a türelmességnek és a szeretetnek az erényét, így fog saját lelke javra eredményesen dolgozni és jó példaadással szolgálni mindenkinek, mindenkinek igen nagy vigasztalására volt az a híradás, hogy befejezték a templom betetőzésének a munkálatait, és hogy mindenkinek tetszik, akik csak látták, mondja meg neki azonfelül még azt is, hogy várom az oltárok tervrajzát, ahogyan azt annak idején jeleztem és mihelyt csak lehet, küldeni fogom Vignolát. A ládában, amit a Monsignore fog küldeni, mondja meg Marc Antonionak, fog küldeni néhány ásót és hogy a Mons. nagy megelégedéssel olvasta a legutóbbi levelét és még inkább fogja olvasni azt, amelyet nekem küldött a legutóbbi postával, amelyben arról számol be, hogy befejezték a templom betetőésének a munkálatait.
„Most minden idejüket és tehetségüket arra fordítsák, hogy a templomtetőzet körül minden rendben legyen, mert jövőre a templom homlokzatának a felépítése legyen a legnagyobb gondjuk, feladatuk, mindenek előtt szerezzék be a szükséges mennyiségű meszet és a téglát, hogy felkészülten várhassák a munka megkezdését és írják meg nekem, hogy ott mibe kerül a téglának ezre, mivel itt Rómában, a szállítással együtt, amikor a novíciátusi építkezéseknél kellett beszereznünk, három scudiba, esetleg valamivel többe került ezre, ezért hát nézzenek utána, hogy azokkal a téglaégető mesterekkel mennyiben tudnak megegyezni, hozzávetőlegesen 40-50 ezer darabra lenne szükségünk, és majd értesítsenek, hogy mit végeztek, és mivelhogy nincs már időm, mivel a leveleket 24 órakor kaptam meg, és ezt még az esti postával el akarom küldeni, hosszabban nem tudok válaszolni. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. nov. 27.
„A Romito (a remete) két napi út után megérkezett Genovából Civitavecchiaba és vasárnap este érkezett meg ide és a maradék pénzt, a 16 giuliot átadta nekem.”
„Ami pedig az iskolás gyermekeket illeti, én azt gondolom, hogy nem járnak el olyan szigorúsággal, mint amilyent P. N. (P. Pellegrino Tencanira gondol Szent kalazancius) alkalmazott, aki néha-néha túl szigorú volt, így nem lesznek hozzá bizalommal a gyermekek, akiket a gyakori szentségekhez járulással és az atyai szeretetből fakadó buzdítással lehet elvonni a haszontalankodásoktól. – 1627. nov. 27.”
„Én azt hiszem, hogy hiába várom a jelentést, hogy megtörtént a tárgyalás a vikárius úrral, és az ő embereivel abban az ügyben, amelyet annyira a lelkére kötöttem, és annyi más dologra is kellene válaszonia, ha úgy van, ahogyan mondja, hogy szó van a dologról, akkor kell, hogy minél előbb lássuk az eredményt is, hogy mi is nyugodtan végezhessük a mi dolgainkat és ne halogassa már annyira a számlák körüli dolgok tisztázását, nyugtasson meg engem, hogy ne kelljen vég nélkül várnom, ha egyszer már olyan közel vagyunk egymáshoz, legyen égerebb, vigyázóbb, ne higgyen a szép szavaknak, mint ahogyan ez megtörtént a múltban. Mindezideig semmi hírt sem kaptam, hogy megérkeztek-e atyáink Nápolyba, a múlt szombaton volt annak nyolc napja, hogy látták őket Terraninban és onnét négy vagy öt napon belül megérkezhettek Nápolyba. Nézzen utána, érdeklődje meg, hogy Rocca di Papa-ban nem lehetne-e egy mérő (három hektoliter) jó minőségű gesztenyét beszerezni, ha igen, akkor azonnal küldöm a »somarello«-t és a pénzt és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. dec. 1.”
„Írtam, hogy megtudjam válaszából annak az ügynek az eredményét, amelyben a vikárius úral kellett tárgyalnia, de mindezideig semmi választ sem kaptam, egynémelykor nagyon szorgalmas Atyaságod a válaszírásokban, máskor meg nagyon késedelmeskedő, számomra igen fontos a válasz, mert annak az értelmében kell nekünk döntenünk. A kardinális úr ügyhallgatója érdeklődött, hogy nincs-e számukra levél Frascatiból? Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. dec. 3.”
„Giuseppe (kőmíves-) mester megérkezet ide és azt mondta, hogy három spanyol aranyat kapott az útrra és ezt megelőzőleg kapott négyet és néhány giuliot, ami egybevéve, római pénzben, 12 scudinak kell megfelelnie a három utóbbi arany nélkül, én úgy látom, hogy igazat mondott, jelenleg Moriconéban dolgozik és nagyon jól viselkedik.
„Vártam ezzel a postával a főoltárnak a tervrajzát, amelyet fr. Luzio készített és hallom, hogy Genovában van, amiről előzetesen engem nem értesítettek, hogy oda megy, szorgalmazza, hogy közös erővel hozzák rendbe a szentélyt, hogy mivel már kész a tetőzet, minél előbb misézhessenek és ha szükségesnek látszik, hátrább hozhatják a sekrestye ajtaját, hogy minél több férőhely legyen a kápolnában az oltáron kívül. A Monsignore több dolgot fog küldeni a templom szármára Stefano Alegre bárkájával, amely remélhetőleg hamarosan itt lesz, mégpedig részletesen megemlítve a szőnyegek nélkül a három zöld színű gyapjúszövet, körülbelül 30 scudi értékben, a predella és az oltárlépcsők betakarására.
„Az iskolai építkezéseket is hamarosan megkezdhetik, mivel már az alapozásokkal készen vannak és részben a falak is, és így nem lesz olyan kötséges az építkezés. Köszöntse nevemben P. Hilarionet és mondja meg neki, hogy a cselekedetek, a tettek dicsérik a mestert és nem a szavak, és ha olyan jóknak fognak mutatkozni cselekedetei az alázatosságban és az engedelmességben mint amilyen szépen hangzottak a szavaiban, akkor én igen nagy bizalommal várom az ő segítségét és remélem, hogy nem fogok csalódni jó reménységemben, most külön nem írok neki, mivelhogy nincs arra időm. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. dec. 4.
„Válaszolok majd néhány szóban a várkapitánynak, Germano Rodriguez úrnak.”
„Rendelje el az én nevemben, hogy az összes fratellók, mind a klerikusok, mind az operariusok, nemcsak az elöljáróval, hanem minden felszentelt rendtárssal térdenállva beszéljenek. – 1627. dec. 4.”
„Tegnap este küldtem egy iratcsomót a vikárius úr részére Atyaságodnak a postájával együtt, amit Perretti kardinális úr ügyhallgatója küldött neki, szorgalmazza, hogy minél előbb jöjjön a válasz és azt küldje el ide nekem és én azonnal eljuttatom a rendeltetési helyére.
„Ami pedig a házkérdést illeti, ha nem lehet a mienk a Rosolini-féle ház, akkor fogadják el a Parente-házat, ennek az egész ügynek a tárgyalása és annak kimenetele azon múlik, hogy a két fél közül melyikhez húznak jobban a város polgárai, mert ha a városi közösség kezelésében marad (a nekünk adandó ház), akkor őket illeti meg a jog, hogy melyiket válasszák. Én a magam részéről legszívesebben a Rosolini-féle házat fogadnám el, mert olyan helyen van, amely távol esik az asszonyi zsivajtól, nincs annyira kitéve az asszonyi kíváncsiskodásnak, ami szerzetesi szempontból igen fontos, lényeges dolog, de abban az esetben, ha a polgárság ellenmondása miatt ezt nem kaphatjuk meg, akkor fogadjuk el azt, amelyiket nekünk szántak, akkor Atyaságodnak csak arra legyen gondja, hogy az (ablak-) nyílásokat, hasadékokat úgy módosítsa, ahgyan arról már szó volt és azután bízzuk rá a mindenkor áldott Istenre az egész ügyet, aki majd úgy fogja inspirálni az illetékeseket, hogy azt válasszák (a mi számunkra), amelyik legjobban szolgálja az Ő nagyobb dicsőségét, de én nagyon kételkedem abban, hogy lesz valami érdemleges megoldása a dolognak azon meggondolások alapján, amelyekről már máskor írtam és azokat az okokat most is fenntartom és ha így lesz, akkor én megoldásra viszem a dolgot, olyan megoldásra, amilyent megkíván az Úrnak odaadóbb szolgálata, ha tudnának egy kis gesztenyét küldeni, nagyon jól jönne. Megbíztam Ascanio mestert, ha lehet, szerezzen be a Rocca di Papa-beliektől, vagy akár másutt, ahol jobbnak találja. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. dec. 4.”
„Bízzon meg egy fratellot a pénz kezelésével, akinek mindig otthon kell tartózkodnia, vagy legalább is ritkán legyen távol, egyedül csak neki lesz ahhoz joga, hogy kezelje a pénzt az elöljáró kívánságára és a kasszában, amelyet két kulccsal elzárható helyen tartanak, az egyik legyen az elöljárónál, a másik az említett fratellonál, legyen egy pénztárnapló, amelybe bejegyzik, hogy mennyi volt a bevétel és mennyi a kiadás, és egy másik könyvecske, amelybe a nem pénzben, hanem a természetben kapott alamizsnát jegyezzék be. – 1627. dec. 8.”
„Ami azt az illetőt illeti, akiről azt írja nekem, hogy befogadja a házba, szerintem nem való az oda, amiért is csak bocsássa szépen útnak az Úr áldásával minél előbb. Hogy miért? Azt majd egy másik alkalommal fogom közölni önnel, meghagytam fr. Arcangelonak, hogy vásároljon sót, halat, ecetpázsitot, gyújtózsinórt, tömjént, úgy gondolom, hogy mindezt még a mai napon küldönccel el is tudjuk küldeni, nemkülönben átadtam neki egy csomag levelet, amelyek valószínűleg ebbe a csomagolásba kerülnek, Perretti kardinális úr ügyhallgatója küldi a vikárius úrnak. Nem értem, ki az a mi testvérünk, aki annyira van, hogy elméjében egyre azt forgatja, hogy C (kapucinus?) lesz, el lehet azon gondolkozni, hogy ez nem valami beteges tünet-e nála, ha fr. Gio. Battistáról van szó, akkor nincs mit csodálkozni ezen, gondja legyen arra, hogy a házban a dolgok jól menjenek és értesítsen engem arról, hogy miféle reménységgel van a házbeli dolgokról, hogy érdemlegesen tudjam elintézni a dolgot, ha tudná, hogy milyen nagy ínségben vannak a nápolyiak, elcsodálkozna. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. dec. 9.”
„A jó Isten tudja egyedül, mit érzek annak hallatára, hogy annyi rendetlenség adta elő magát abban az iskolában, mindezeknek megszüntetésére Atyaságodnak együtt kell munkálkodnia a P. Provinciálissal, amikor ott voltam abban a városban, elég jól ment minden, most az okozta ezt a zűr-zavart, hogy sok tanulót vettek fel, iskolamester pedig kevés van, megírom az Atyának, oda hasson, hogy hatvannál többet ne vegyenek föl az olvasási iskolába és még azt is mondja meg neki, hogy sem az ottani, sem a Porta Reale-i iskolába ne engedjen felvenni négy-ötéves gyermekeket, sokkal jobb, ha kevesebben vannak a tanulók és azokkal (kielégítően) tudnak foglalkozni, mint az, hogy sokan legyenek és nem tudják ellátni kötelességüket.
„Ami pedig P. Ansanot és fr. Bartolomeot illeti, ne járjanak ide vagy oda csak úgy ötlet szerint, hanem tartózkodjanak otthon engedelmességben és fegyelemtartásban, mint a többiek, és ne hiányozzanak a közösségi elfoglaltságról, Isten oltalmazzon attól, hogy szeszélysségükből valami helyrehozhatatlan kr keletkezzék. Az Úr segítse meg őket, nagy örömmel veszem, ha megadja nekik mindazon segedelmeket vagy szívességeket, ami csak lehetséges, nehogy mentegethessék magukat Isten és emberek előtt.
„Ami pedig azt illeti, hogy egyes dolgokat, sőt még könyveket is átvittek a P. Provinciális engedélye nélkül, amelyek pedig szükségesek az iskolai munkához, egyáltalában nem tudom helyeselni és minderről írtam P. pietro Andreanak, ezért aztán, ha kéznél van a másik iskolához átvitt könyveknek a jegyzéke, azt küldjék el az említett P. Andreanak és mondja meg a minket segélyező uraknak, hogy gondoskodjanak az iskola számára szükséges könyvekről, mivelhogy a Duchesca-ház iskolája számára vásárolt könyveket ne vegyék igénybe a »Spirito Santo« (Porta Reale)-ház iskolájánál.
„A legelső alkalommal induló hajóval fogok küldeni szentképeket, és úgy tudom, hogy fr. Giacintonál volt néhány – amint mondotta – hogy a questálások alkalmával szétosztogathassa, ha fel tudják ezeket használni, akkor majd én máskor is fogok küldeni. A levelét átadtuk a Szent Cecilia-plébániához tartozó hívőknek, gondja legyen arra, hogy segítse az intézmény munkáját, de elsősorban saját magán segítsen. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. dec. 11.”
„Ha ideérkezik hozzánk a kanonok úr, a mi jótevőnk, tehetségünkhöz képest mindenben szolgálatára leszünk. Tegnap este beszéltem az ügyhallgató úrral, aki azt mondotta, hogy Szent Luca napján, azaz holnap, ott lesz, Atyaságod beszéljen vele és nézzen utána, hogy minél előbb megtudják, hogy merre hajlik, mifelé a vezetőség, és mondja meg neki, hogyan lehet az egész vásárlási ügynek a megoldását a legkönnyebben megtalálni, aszerint járjon el, ha nem sikerül megszerezni az egyiket, akkor ott a másik. Mi pedig kíváncsian várjuk itt, hogy mit végez P. Castiglia és hogy annyi éven át megismerte-e azokat az embereket, akik annyi szép szóval hitegették, akiket csak egyedül hitt a mi embereinknek. Ami pedig azt az egyént illeti, akiről azt írja, hogy át akar menni a C (kapucinusokhoz?), ha szerzetünk felszentelt papja, csak örülni tudok neki, ha klerikus vagy fratello, éppenúgy, ha pedig világi, az Úr világosítsa fel őt, szeretném tudni, hogy szerzetünk e hármas tagozatának valamelyikéből való-e. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – róma, 1627. dec. 12.”
„Tegnap kaptam egy levelet Atyaságodtól, de mindezideig nem jutottam hozzá, hogy lássam a számlákat, hogy mi a tartozás az Ambrosio Parente házzal kapcsolatban, azért hát nézzenek utána, hogy kell-e fizetni a házzal együtt vagy nem, ott tartózkodik az ügyhallgató úr, Atyaságod mondjon már valamit nekem a tárgyalás menetéről és nézzen utána, hogy a nép merre hajlik inkább és amerre könyebb megoldást talál, arrafelé fog fordulni. Várom már annak a tanácskozásnak az eredményét, Isten tudja, hogy mennyire kívánom azt, mivelhogy azzal a házzal mindezideig nem volt más, csak kiadás, és sokkal több gond, mint a többi házzal együttvéve, és lehetnénk már másutt sokkal kevesebb nehézséggel. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor. – Róma, 1627. dec. 14.”
„Ami pedig az ebédlőben való elhelyezkedést illeti, anélkül, hogy elmozdítanák az asztalokat és a padokat, a felszenteltek a másik oldalról közelíthetik meg helyüket és a Keresztet úgy helyezi el, ahogy a legjobbnak találja.” – 1627. nov. 15.
„Úgy látom, hogy nagyon hagyagok lettek az írásban, mivelhogy már egymásutáni posták nem hoztak levelet Carcareből, a Monsignore egy ládára való adományt küld az ottani templom részére, zöld gyapjúszövetet a predellák letakarására és két kis szőnyeget a térdeplő számára és 27 vagy 37 font gyertyát az oltárokra a többi dolgokon kívül, amelyeket saját jószántából küld Francesca asszony, mégpedig fehérneműt az oltár és a sekrestye számára, újra meg újra érdeklődtem már, hogy mennyibe kerül a tégla ezre, hogy egy kis számítást végezhessünk, írtam fr. Luzionak is az oltárnak illetve homlokzati formájának a tervrajzát illetőleg, hogy azt fából alkossák, de semmi választ nem kaptam mindezideig.
„A fent említett ládában lesz két új ásó is fr. Marc Antonio részére, szeretném tudni azt is, hogy elegyengették-e a templom pavimentumát és mit végeztek benne azóta, hogy a tető elkészült, sig. Francesco Pertica levelét azonnal adják át és ha az illető akar válaszolni, írja meg a választ, mivelhogy a mi szomszédunk az, aki írt neki, P. Hilarione levelét továbbítottam Nápolyba, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. – Róma, 1627. dec. 13.”
„Megkaptam a tanács határozatának a másolatát, látom, hogy mi a határozat, beszéltem az ügyhallgató úrral, hogy lássa, tartalmazza-e a határozat minden részletre kiterjedő kötelezettséget az ő véleménye szerint és ő azt felelte nekem, hogy ne nyugtalandodjunk, gondja lesz ránk és most azon a várakozási állásponton vagyunk, hogy lássuk, hogy mit végeznek, addig is imáinkba foglaljuk őket. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. dec. 21.”
„Várom minden postával az elszámolást a kapott pénzösszegről és a kiadásokról, hogy mindenben megnyugtathassuk a Monsignorét, és hogy lássa, hogy a végzett munka megfelel a kifizetett összegeknek és így kedvet kapjon arra, hogy a jövőben is készségesen fizesse a tetőzési munkálatokat vagy helyesebben mondva, a templom homlokzatának kiépítésével együttjáró költségeket, és én már ismételten megírtam, nézzenek utána, hogy hány ezer téglára lenne szükségük és hogy mennyibe kerül ezre és gondjuk legyen arra, hogy a téglák nagyméretűek legyenek és megfelelők a homlokzat építéséhez.
„Ami pedig Pier Francesco Scarampi urat illeti, annyit mondhatok önnek, hogy 18 vagy 20 nappal ezelőtt hozzám jött azzal a kéréssel, hogy megőrzésre vegyem át tőle a pénzes zacskót, én azt nem tudom, hogy arany vagy ezüst pénz volt-e benne, és körülbelül 12 nap múltával visszajött hozzám és a pénzt magával vitte és azt mondotta nekem, hogy zarándokúton van a Szent Szűznek lorétoi kegyhelyére és úgy gondolja, hogy az ünnepekre (Karácsonyra) haza is érkezik, amit én alig tudok elhinni, hiszen csak a f. hó 17-én vagy 18-án indult útnak. Az Úr adjon neki szerencsés utat, azt nem akarta, hogy itt valakivel is ismeretségbe kerüljön vagy valaki is meglátogassa és Mons. Castellani felajánlotta neki házát, de azt mondotta, hogy ha majd befejezi a zarándokutat, úgy gondolja, hogy tovább fog menni és ha az apát úr szolgálatára valami mást felajánlanának, értesítsenek engem és – amennyiben lehetséges – készségesen állok rendelkezésére.
„Ami pedig Gadini úr ajánlatát illeti, köszönettel hárítsa el a képajánlatát, mivelhogy Mons. Castellani már 12-vel rendelkezik és azok közül néhányat a kápolnák számára fog ajándékozni és mint a templom kegyurának, elsősorban neki kell engedelmeskednünk.
„Ami pedig az oltár tervrajzát illeti, mivelhogy már annyi idő telt el és még mindig nem kaptam meg, el fogom készíttetni itt Rómában, ahol annyi tervező van, és úgy fogják elkészíteni, ahogyan én azt szeretném, és fr. Luzionak csak arra lesz gondja, hogy az erre szükséges faanyagot szerezze be.
„Ami pedig P. Hilarionet illeti, mondja meg neki, hogy rendesen viselkedjék, nehogy ide kelljen rendelnem és elküldjem a Szent Hilarion remeteségbe, ahol majd az említett Szent megtanítja, hogyan kell viselkednie egy szerzetesnek. Fr. Marc Antoniot és az összes többieket áldja meg nevemben. – Róma, 1627. dec. 25.”
„Legalább kétszer vagy háromszor is válaszoltam Atyaságodnak arra a levelére, amelyet azután írt nekem, amikor az ügyhallgató úr már visszajött ide, szerintem most az egyetlen szükséges dolog, imádkozzanak, hogy az Úr irányítsa ezt az egész ügyet, hogy az ő nagyobb dicsőségére legyen, a kérvényt néhány napja átadtuk a haszonbérlőnek, aki a Colonna-oszlop közelében lakik, a faügyben fordultunk hozzá, majd sürgetni fogom a dolgot, hogy mihamarabb intéződjék el. A jó öreg Cesare jól van, begyógyult az égés okozta seb (cf. 728. lev.), én úgy látom, hogy nemigen van kedve ahhoz, hogy a »Ponte Sisto« melletti szegényházba menjen, szükséges tehát, hogy gondoskodás történjék rőla, míg el nem múlik ez a hideg téli hónap. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1627. dec. 26.”
„Látom, hogy miként számol be a jelenleg nekünk felajánlott házakat és telkeket illetőleg, lássuk, hogy majd mit határoznak Mons. Vulpio és az ügyhallgató, tudtuk nélkül nem tárgyalhatunk senkivel semmit sem, és mi aszerint fogunk eljárni, ahogyan ők határozni fognak.
„Oda fog érkezni az a fratello, aki az írást és a számolást tanítja a Borgoban, hogy egy kissé felüdüljön ebben a három-négy ünnepi napban, csak az ebéd és a vacsora idejében étkezhetik ő is, nehogy valami betegséget szerezzen. Fr. Gio. még mindig lármázni szokott mindenkivel és türelmetlen, de ez csak akkor történt meg, amikor látta, hogy a ház dolgai nem úgy mennek, ahogyan kellene, bizonyára ott is úgy fog viselkedni, éppen ezért gondja legyen arra, hogy ne adjon neki alkalmat az ilyen magatartásra. A luccai ember nemigen bizonygatja, hogy dolgozott volna az ünnepnapokon, még az előkészületi munkálatokban sem vett részt, én itt úgy látom, hogy Francesco Antoniot, hogy a legnagyobbakat ne is említsem, ugyancsak megelőzték az (irodalmi) ismeretekben, amiként nagyon, de nagyon megelőzték a lelkiekben is, nagy veszély fenyegeti, ha meg nem javul.
„Ha a Borghese kardinális úrnak az lenne az óhaja, hogy a mi Atyáink közül valaki misézne ünnepnapokon Pantaniban, nagyon szeretném, ha ezt a szolgálatot szívesen megtennék, mert hálásnak kell lennünk azon jótéteményekért, amelyekben részesülünk az ő b. e. nagybátyjának, V. Pál pápának révén és ebben az esetben én küldenék egy embert, hogy ellássa az ő iskolájának a munkáját és egy felszentelt rendtársat, de nem a nagyböjt (kezdete) előtt és imádkoztasson arra a szándékra, hogy az Úr úgy ihlesse őket, hogy az ottani háznak építkezési ügyeit jól végezzék, mivelhogy attól a másik uraságtól nem várok, nem remélek semmit, mivelhogy csak annyiban ajánlotta fel közreműködését, ha az Istentől kért kegyelmet megkapja. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. Ami pedig a monitoriumot illeti, erről tárgyaltam az ügyhallgató úrral, aki kimutatta, hogy nem lenne most ésszerű dolog érveket felsorakoztatni, mert fel lehet hozni az ellenérveket is, amiből nem származna jó dolog, számunkra legmegfelelőbb lenne a lakás inkább a városon kívül, mint bent a városban. – Róma, 1627. dec. 30.”
„Megkaptuk a szeretetadományt, amit Atyaságod küldött nekünk a jelen levélvivő útján. Az Úr jutalmazza meg ezért és engedje, hogy jól kezdhessék az új esztendőt és legyen az mindvégig csakugyan jó, és az Ő szent áldása legyen velünk mindenkor, amen. – Róma, 1627. dec. 31.”
„Mindenekelőtt legyen egy két kulccsal zárható ládika, az egyik kulcs legyen P. Giuseppe dell Assuntione atyánál, a másik pedig P. Giacomo di Sta Maria Maddalena atyánál, vezessék a pénztárnaplót, amelybe jegyezzék be az alamizsnákból származó összes bevételeket, amit cssak kap a ház, aki kézhez kapja az alamizsnát, kötelessége, hogy minél előbb, amint erre alkalom adódik, tegye bele ebbe az említett kasszába, és hogy beletehesse, legyen egy kis nyílás a fedőlapon, hogy abban az esetben is beletehessék, ha éppenséggel akkor nem volna kéznél a másik kulcs, ez a rendelkezés mindnyájukat kötelezi a szent engedelmesség erejénél fogva és hasonlóképpen jegyezzék a kiadásokat is és minden harmadik hónapban küldjék Rómába a számadást.
„És mivelhogy az említett P. Giuseppe, míg csak újabb intézkedés nem történik, viseli az elöljárói tisztséget és ugyanakkor tanítani is kell a grammatikai iskola első osztályában, az anyagi dolgokban ő fog rendelkezni. P. Giacomonak pedig engedelmeskedjenek mindenben, ami a ház javát szolgálja, ő mindezekben a dolgokban igen jártas és ha netán valaki ellenszegülne, akkor P. Giuseppe szabjon ki rá büntetést és ha mégsem javulna meg, jelentsék nekem Rómába és az összes anyagi dolgokban ki kell kérni az összes felszenteltek véleményét, és ebben a tanácskozásban részt vehetnek mindazok a klerikusok és fratellok, akiknek fogadalomtételük óta eltelt öt év.
„A többi iskola (osztály) számára is gondoskodik megfelelő tanítókról, akik nemcsak az ismeretekre oktatják a növendékeket, hanem legfőképpen az Isten-félelemre, és P. Giacomo, ha közben lesz egy kis szabadideje, körülnéz az iskolában, és ahol kell, segít, mint ahogyan Rómában is így szokott eljárni az iskoláink Prefektusa.
„Az oratoriumra felügyelhet P. Gicomo, amikor P. Giuseppe a világiak gyóntatásával van elgoglalva, a kisebbek oratoriumát olyan valaki vezesse, akiben sok szeretet van és nagy türelmességgel tud bánni velük.
„Az építkezésekre fr. Lorenzo fog felügyelni és minden igyekezettel azon legyenek, hogy minél előbb felépítsék a szentélynek és az oldalkápolnáknak a falait, és ha még ezen kívül is lesz valami (szabad) ideje, akkor legyen segítségére, segítsen a ház más ügyes-bajos dolgaiban is, ahogyan azt parancsolják neki. – Giuseppe della Madre di Dio, Ministro Generale.”
„A boldogságos Szent Szűz szeplőtlen Fogantatásának a koronája utal arra a 12 csillagból álló koronára, amellyel megkoronázottan lát Szent János evangélista, a Titkos Jelenések könyvében leírva, azt az asszonyt, aiben a szentatyák egyértelműen a boldogságos Szűz Máriát látják, és ezért ez az imádság 12 Üdvözlégyet tartalmaz annak a 12 kegyelmi ajándéknak tiszteletére, amellyel a Szentháromság megajándékozta őt, azaz négy ajándék az Örök Atyától, négy a Fiútól és négy a Szentlélektől, és három Miatyánkot.
„Az ájtatosság kezdődik az Örök Atyához intézett Miatyánkkal, aki őt leányául kiválasztotta, és következik a négy Üdvözlégy Mária annak a négy kiválóságnak a megasztalására, amellyen az Atya őt elhalmozta. Az első, hogy őt Fiának anyjául rendelte, a második, hogy őt szeplőtelen fogantatásában minden műntől megoltalmazta, a harmadik, hogy születésekor a legnagyobb kegyelmekkel elhalmozta, a negyedik, hogy neki társul és jegyesül a tisztalelkű Józsefet adta.
„Folytatódik a Fiúhoz intézett Miatyánkkal, aki őt minden asszonyok közül anyjául választotta és következik a négy Üdvözlégy Mária annak a négy kegyelmi kiváltságnak a magasztalására, amellyel a Fiú őt elhalmozta. Az első, hogy a Fiú általa testet öltött, a második, hogy szülte Jézust a bethlehemi istállóban és tejével táplálta őt, a harmadik, hogy Jézus tőle neveltetni akart, a negyedik, hogy a Fiú a világ megváltásának a titkát neki kinyilatkoztatta.
„Befejeződik az ájtatosság a Szentlélekhez intézett Miatyánkkal, aki őt jegyeséül választotta és következik a négy Üdvözlégy Mária azon négy kegyelmi ajándék magasztalására, amelyet a Szetnlélek közölt vele. Az első, hogy a maga Szentlélek nevét neki először kinyilatkoztatta: »Spiritus Sanctus superveniet in te etc.«, a második, hogy ő Szentlélek által Szűz és Anya lett egyszerre, a harmadik, hogy a Szentlélek ereje által a Szentháromság élő templomává lett, a negyedik, hogy a Szentlélek által a mennyekben minden teremtmények fölé magasztaltatott.
„Az ájtatosság végén elimádkozandó egy Salve Regina az Anyaszentegyházért, a hit terjedéséért, a keresztény fejedelmek közt való béke megszilárdításáért és az eretnekségek megszűnéséért.
„Az az óhajom, hogy ezt az ájtatosságot a Szent Szűz tiszteletére mindennap elvégezzék a mi iskolás gyermekeink, hogy e kis fáradságuk jutalmául elnyerjék a Szent Szűznek a pártfogását az életben és a halálban. Amen. – Giuseppe della Madre di Dio, Ministro Generale.”
„Sig. Felice Pignella úr azt szeretné, ha a Porta Reale ház dolgai is az ő elgondolásai szerint mennének és éppen azért ő úgy véli, hogy nem követték vagy nem hajtják végre az ő elgondolását, én pedig azt szeretném, ha egy kissé többet imádkoznának, akkor kevesebb fáradsággal is többet érnének el, megírom a P. Provinciálisnak, hogy gyakrabban jelenjen meg ott személyesen mindaddig, míg csak a dolgok helyes irányban ki nem alakulnak. De én szerintem a Duchesca, ha meg tudjuk szerezni a Carditi-féle házat, lakás szempontjából sokkal megfelelőbb lesz mint a Porta Reale, itt nincs olyan fejvesztett hajsza a munkában, de igenis több az imádságos élet, nagyon helyénvaló, hogy vállaljuk a mortifikációkat, különösen azokat, amelyeket a világiak jóvoltából kell elviselnünk, ezek szokták gyarapítani bennünk az alázatosság szellemét.
„Meg fogom mondani fr. Gio. Battistának, járjon utána, hogy Szent Félix ünnepére eszközölje ki a búcsúkat, ha van is abban a templomban Szent Félix tiszteletére oltár, az még nem jogcím arra, hogy a templom titulusa is Szent Félix legyen, hogy ne a Szent Szűz oltalma alatt legyen, én azt a titulust akarom adni a templomnak, azt pedig Sig. Felice Pignella úr tetszésére bízzuk, hogy a tempolomban a jobbkéz felőli első oltárt, vagy kápolnát nevezze azon a címen, ahogyan akarja.
„Ami pedig azt illeti, hogy a Duchesca-templom számára kiváltságos oltárt szerezzünk, ezzel egy kissé várnunk kell, mert még nincs annyi mise a templomban, amennyit megkíván a kiváltság juttatása, és a jelenlegi Pápa nem egykönnyen engedélyez kiváltságos oltárokat. Örömmel hallom, hogy ott is készítettek valami jászol-félét. Itt nálunk P. Gasparo elkölt 60 vagy 70 scudit is egy-egy jelentősebb szoborra, így például Gáspár király vagy egyik-másik angyal szobrára. A levelet eljuttattam Sig. Flavionak, ha lesz válaszlevél, én azonnal oda irányítom. Írtam a P. Provinciálisnak, hogy engedelmesen fogadja az orvosok intézkedéseit és én azt hiszem, hogy helyt fog tudni állni, amikor itt lesz a jövőben a vizitációk ideje.
„A háznak alapításával együttjáró kötelezettség, hogy törekedjünk jópéldaadással szolgálni mind a lelki dolgokban, mid az ismeretek közlésében, a tanításban és azt szokták mindani, hogy egy ember felér százzal, egy ember munkája alapján ítélnek meg százat, de százéból nem értékelnek egyet, amiért is, ha az Úr arra hívott bennünket, hogy abban a városban munkálkodjunk, akkor legyen segítségünkre imádsággal, kérje az Isten segítségét és a Szentséges Szűz Anya Mária közbenjárását. Ami pedig a könyveket illeti, elengedhetetlenül szükséges, hogy azoknak, akik a latinosok iskoláját vezetik, különösképpen pedig a magasabbfokút, meglegyenek a könyveik, hogy megfelelhessenek a feladataiknak. A P. Provinciális gondoskodhatna mindezekről, amennyiben ezek hiányzanak egyik vagy másik házban, legfőképpen pedig meglegyenek Cicero Epistoláinak a könyve a jegyzetekkel és Vergilius, hasonlóképpen a magyarázatokkal, ezek szolgáltatják a rendes leckeanyagot a felsőbb iskolákban. Ami pedig a fratellókat illeti, akik tanulmányokat végeznek, még nagyobb gondoskodást kíván meg, iparkodjanak hozzájutni valami alamizsnához, hogy megszerezhessék ezeket a könyveket, mert nincs eredményes tanítás könyvek nélkül. P. Pietro, aki a Porta Reale-templomban gyóntat, azt írja, hogy nagyon szeretné kézhez kapni a Bonaccina-féle könyvet, hogy tanulmányozhassa a morális eseteket.
„Ami pedig azt a kérést illeti, hogy küldjek segítséget az ottani iskolához, a jelenben ez nem teljesíthető, hacsak fel nem oszlatom klerikusaink stúdiumát, amely annyira igéretes és igen nagy eredményeket várok ettől hamarosan. Nagyon sajnálom, hogy ott nem fordítanak annyi időt a tanulásra a klerikusok, amennyit én szeretnék, ha felmentenék őket azon kötelezettség alól, hogy kisérjék az iskolából hazamenő gyerekeket, ahogyan ezt itt is megteszem, akkor egy kissé több idejük lenne, itt azok, akik tanítanak az iskolában, naponként legalább négy órát szentelhetnek a tanulásnak, mivelhogy őket felmentem a tanulók hazakisérésétől és jól lehet 56-an vagyunk a házban, néha mégis úgy járunk, nincs, akit kiküldjünk, mert mindenki el van foglalva a stúdiumban, ezeknek a száma 22, vagy pedig más elfoglaltságaik vannak. Újra a figyelmébe ajánlom a borvásárlást a római ház részére, Stella megadta a 300 scudit és a szabómester, aki a Cesariniek szolgálatában áll, biztosította, hogy elvégzi a javításokat. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. jan. 1.”
„Egy ládára való küldeményt indítunk útnak, lesz benne az oltárok predellájának a letakarására zöld gyapjú(-szőnyeg) és két takaró a térdeplők számára és még egyéb dolgok, amint majd látni fogja. Francesca asszonyság küld két-két miseinget és karinget, négy átjavított korporálét és sok purifikatoriumot és azonfelül, nem tudom, miféle dolgokat a sekrestye számára és ha az Úr élteti, még más dolgokat is fog ajándékozni, mivelhogy igen nagy jóindulattal van irántunk.
„Ami pedig a tégláról való gondoskodást illeti, úgy intézkedjék, hogy a tavaszra meglegyen, hasonlóképpen a meszet is, ne mulasszuk el az alkalmat, míg a Monsignore él, ezért hát legalább annyit tegyen meg, hogy megalkuszik az árban, hogy biztosítva legyen az anyag és ha majd megegyeztek, értesítsen engem és én gondoskodni fogok arról, hogy a pénz minél előbb ott legyen. Giuseppe kőmívesmester megházasodott Moriconéban, addig zaklatta a hercegnek az anyja, Signora Donna Virginia, ezek után nem hiszem, hogy újra elengedjék oda dolgozni, majd meglátjuk, hogy kit tudunk helyette oda küldeni, elrendeztük az ő követelését; elmondta, hogy mindent összeszámolva hét (spanyol-)aranyat kapott és néhány forintot, a Monsignorétól megkapta a teljes követelést. A múltkor beszámoltam arról, hogy Sig. Pier Francesco Scarampi úr hogyan indult innét útnak és azt mondotta, hogy a Szent Szűz loretoi kegyhelyét látogatja meg és aztán onnét az ünnepekre hazamegy Cairoba, ha minden úgy történt, annak csak örülni tudnék. Az úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1928. jan. 1.”
„Most elküldöm Uraságodhoz (az érkező) fratellonkat, ahogy azt tegnap este megígértem, (amire Uraságod kért) amennyiben Uraságod így hagyta meg nekem, mivelhogy a házban mindössze 15 scudink van, a hiányzó részt majd megküldöm holnap 16 óráig vagy máskor, hacsak Uraságod nem kegyeskedne velünk jótékonyságot gyakorolni. Az Úr részeltesse uraságodat áldásaiban és gyarapítsa az iránta való szent szeretetben. – Kelt a piarista rendházban, 1628. jan. 3.”
„Vűrtam, hogy majd hétfőn, vagy – legkésőbb – majd kedden reggel hazaérkezik az a két klerikus, mert az egyik elmarad a tanulásban, és a másik pedig hiányzásával az iskolában okoz elmaradást és mivelhogy nem engedelmeskedtek, nem fogják elkerülni a büntetést, tanulják meg, hogy késedelmeskedés nélkül és minél inkább húzzák-halasztják a hazatérést, annál nagyobb büntetés vár rájuk, éppen azért, ha lehetséges, még ma este indítsa őket útnak, ne várjon holnap reggelig, és ha majd módomban lesz, hogy küldjek oda segítséget, akkor majd fogok küldeni, mert nem jól van az úgy, nincs rendjén, hogy a római ház szenvedjen hiányt az iskolában csak azért, hogy ellássa a vidékieket, mint ahogyan a múltban nem egyszer megtörtént ez, hogy éppen emiatt sok hiányosságot kellett elviselnie. Én abban reménykedem, hogy idővel kicserélhetem az ottani egész házat, hogy ne kelljen már önnek annyi kellemetlenséget lenyelnie. Itt semmiről sem tudok, hogy történt volna valami határozat a házat illetőleg. Tegnap egy zsák tisztított gesztenyét hoztak ide Atyaságod levelével, amelyben azt írja, hogy ott két giulioért annyi lisztet lehet beszerezni, vásárolni, mint amennyi tisztított gesztenyét és itt Rómában 13 vagy 14 baioccoért lehet beszerezni, most már mindegy, kifizettem a 16 baioccot (egy baiocco a scudi századrészének felel meg, kb. 5 fillér a régi értékben), nehogy vissza kelljen küldeni önnek, máskor tehát gondosabban nézzen körül és iparkodjék jobban értesülni a dolgokról és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1928. jan. 4.”
„Jelen levelemmel küldöm az utótját annak a szerencsétlennek, hogy ne mondjam, félig-meddig eretneknek, aki olyan jó hírnévre tett szert azon a helyen, amint láthatja ezt abból a másolaból, amelyet a jelen levelemhez mellékelek, mondom én, hogy mindig féltem és figyelmeztettem Atyaságodat, hogy ne higgyen az ilyenféle emberektek, akik gúny űztek Atyaságoddal és azután egyik dolgot a másik után hallatják magukról. Hogyan lehet most ezt a nagy botrányt helyretozni, amelyről tudnak az összes növendékek és következésképpen a város lakosságának nagy része, legalábbis az irígyek, a vetélytársak? Én arra az elhatározásra jutottam, hogy az ilyent egyszer s mindenkorra fogságra kell vetni, vagy pedig rá kell venni, hogy menjen más szerzetbe és én azt hiszm, hogy ugyanígy kell eljárni azzal a másikkal is, akiről Atyaságod tudja, hogyan áll, óh, ha tudná, hogy átjárja a fájdalom a szívemet, amikor az ember egész életét arra áldozza, hogy embertársának a segítségére legyen és egy ilyen szerencsétlen beszennyez mindent! Megemlítheti, hogy a mi klerikusaink egy kis akadémiát alakítottak és arra kértek engem, hogy fr. Luca is részt vehessen azokon az összejöveteleken, hogy tökéletesíthessék ismereteiket az irodalomban és más tudományokban, kérem, hogy a jelen levelemet égesse el a melléklettel együtt, az eredetit magamnál őrzöm. Az Úr áldjon meg bennünket, a két klerikust pedig küldje minél előbb. – Róma, 1628. jan. 5.
„Ami az orgonista ügyét illeti, ha éppen arról van szó, hogy kicserélik, itt van Quinzio mester, akit mindenki jól ismer.”
„Minden harmadik hónapban küldjön Rómába számadást, költségvetést, hogy lássuk a ház anyagi állapotát, hogyan állnak anyagilag.” 1928. jan. 5.
„Ami pedig a fratellok biretum-viselésének a kérdését illeti, én úgy gondolom, hogy semmi akadálya annak, hogy mindazok, akik alkalmasak a »prima tonzura« felvételére, azok vegyék fel a tonzurát és viseljék a biretumot és nevezzék őket »Clerici minores«-nek, azaz olyanoknak, akik nem vehetnek fel más rendi fokozatot, csak a »prima tonzura«-t, sem nem tanulhatnak grammatikát és így a »klerikus« név csak az Isten anyjáról nevezett szegény klerikusokat illeti meg, így lett ez szokásban mind Genovában és Nápolyban. Ami pedig a miséket illeti, szeretném tudni, hogy hónapról-hónapra hányat végeztek el az én szándékomra. És azokról a misékről, amelyeket a valakitől felajánlott szándékra végeznek el, elég, ha három havonként számolnak el és mondhatják az önöknek legmegfelelőbb időben, hármat pedig teljesen a tetszésük szerint.
„Ami pedig az ebédlőn kívüli étkezést illeti, már több alkalommal megírtam, sokkal jobb, ha a vendégnek az asztalnál adnak fel valami rendkívüli ételt és nem azon kívül, mert – jól lehet a vendégeknek, akik hozzá vannak szokva, nem okoz nehézséget, annál inkább a szerzeteseknek, éppen azért, ha vendég van, akinek kedveskedni akarnak, inkább tegyék ezt az asztalnál, mint a rekreációban.” – 1628. jan. 7.
„Megkaptuk az oltár tervrajzait, mindkettő igen tetszik a Monsignorenak. Fr. Pietro átfestette a különböző erezetű (színezetű) köveket, ami (mivelhogy) igen jól mutat így, most pedig azon kell gondolkoznunk, hogy az oltárlap milyen formában lesz a legmegfelelőbb, mivelhogy a Monsignoren nem fog múlni, hogy a szükséges dolgok meglegyenek és most véglegesen döntött, hogy a jövő nyáron meg akarja kezdetni a homlokzat kiépítépítését, ezért aztán el lehet kezdeni az előkészületeket és gondoskodni arról, hogy mennyi pénzt kell előlegezni a téglaégető kemence mesterének és hogy úgy álljunk, hogy biztosan kegkezdhessük a munkát a maga idejében.
„Ami pedig a templom ablakainak a beüvegeztetését illeti, azt mondja a Monsignore, hogy készíttessék el a kereteket úgy, hogy majd felhasználhatók legyenek az üvegezésnél is, de egyelőre (az ablaknyílásokat) zárják el, fedjék be viaszos vászonnal, nehogy a homlokzati munkálatok végzése közben az üveglapokat baj érje, és ha majd a munkálatokat befejezik a homlokzaton, akkor majd a Monsignore úgyis elkészítteti azokat, a láda készen áll a szállításra, sok minden van benne a templom és a sekrestye részére és azon vagyunk, hogy minél előbb útnak indítsuk, beszélni fogok Francesca asszonysággal, aki amíg csak él, mindig kisegít bennünket a templomi fehérneműkben, annál is inkább, mert egy ember betévedt az ő házába, aki genovai égszínkék tányérokat árusított a carcarei templomról, hogy a házbeliek mindnyájan igen meg voltak elégedve. Küldeni fogunk különféle magokat virágmagokkal együtt az említett asszonság jóvoltából. Mondja meg fr. Marc Antonionak, hogy Isten segítségével, mindenféle magot fogunk küldeni a kert számára, hogy sokakat megajándékozhasson, és az ásók is benne vannak a ládában.
„P. Hilarionenak majd a legközelebb írni fogok, megírom neki, hogy iparkodjék gyarapodni az alázatosságban, mert ez az egyetlen pénznem, amely az Isten országában értékkel bír. Mondja meg P. Pietro Paolonak, hogy nem volt időm átnézni az iskolás gyermekek leveleit, és ha ezek szépen haladnak előre a tanulásban, akkor bőséges jutalomra számíthat az Úrnál, áldja meg mindnyájukat az én nevemben. – Róma, 1628. jan. 8.
„Értesítsen engem afelől, hogy él-e annak a spanyol katonának a felesége, aki ott kovácsmesterséget folytatott és az az asszony nővére volt Sig. Stefano Castiglianak, gyermekük szeretné ezt tudni, aki domonkosrendi fratello.”
„Az a levél, amelyet ma reggel hozott nekem fr. Adriano édesatyja, rejtvény megoldásokat vár tőlem, mert metaforákban adja elő mondanivalóját, így aztán egyáltalában nem értem meg, hogy mit akar. Írja meg világosabban, érthetőbben mondanivalóját, hogy kellő időben lehessen intézkedni, küldök önnek tíz ív összehajtott papírt a küldönc útján, megírtam, hogy a kért könyv nincs meg nálunk és mi Asconsi magyarázatait használjuk és más egyebeket, amelyek ott Frascatiban is megtalálhatók, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. jan. 9.”
„Tegnap este kaptam ezt a levelet, amelyet itt mellékelten küldök, és mondja meg fr. domeniconak, hogy mihamarabb küldöm neki a Smetio-féle versgyűjteményt (thesauro poetico) és az az óhajom, hogy gyakrabban írogasson epigrammákat a sorrakerülő Szentek tiszteletére és azokat másoltassa le fr. Giacomoval, akinek igen szép írása van és függesszék ki akár az iskola kapujára, vagy az oratorium ajtajára, vagy a templomnak a folyosóra nyíló ajtajára vagy a kijárati kapura, hogy lássák, hogy mindez azért készült, hogy az iskolás gyermekeknek az éplésére szolgáljon. Én úgy látom, hogy fr. Luca igen nagy barátságot tart fent sok világival, akik közül sokan azért jöttek, hogy kérjék az ő frascatii visszahelyezését. Többek közt jött sig. Pallotta kanonok úr is, és én úgy gondolom, hogy már itt van az ideje annak, hogy megfizesse nekünk azt a 45 giulio, amit a ház fizetett helyette jónéhány évvel ezelőtt és Atyaságod tartsa lelkiismeretbeli kötelességének ennek a dolognak a rendezését, mivelhogy megvolt rá az ok, hogy a mi haszonbérlőnk biztosítékot adjon, ezért hát tárgyalja meg a vikárius úrral a dolgot, hogy fizettesse meg vele a járandóságot majd akkor, amikor felveszi a kanonoki jövedelmet, nem volna helyénvaló veszendőben hagyni azt a pénzt, főként, amikor neki módjában van miből fizetni és ha Atyaságodnak nincs bátorsága, hogy beszéljen a vikárius úrral, én majd úrok neki néhány sort. Az Úr irányítsa úgy a háznak ügyét, ahogyan a legjobban válik az ő nagyobb dicsőségére. – Róma, 1628. jan. 13.”
„A Monsignore intézkedése folytán útra készen van a láda, amelyet majd a savonai Luigi Alegre fog elszállítani. Van benne sok dolog a templom számára, hasonlóképpen küld egynéhány fehérneműt Francwsca asszony a sekrestye részére. Isten segítségével, két vagy három nap múlva útnak inkul a szállítmány és fr. Pietro készíttet két oltárterítőt a főoltár számára, amely úgy készüljön, hogy tizenkét arasz hosszú legyen és legalább öt arasz széles, ha nem ebben a méretben készült, akkor alakítsák át erre a méretre. Az oltárterítők (antipendiumok?) nagyon szépek, az egyik fehér és a másik piros és azonfelül készült még két kis terítő az asztalka számára, ha a régi antipendiumok nem ebben a méretben készültek, akkor alakítsák át őket, mert a tágas templomban nem illik, hogy a főoltár kicsi legyen.
„Ami pedig azt a számítást illeti, hogy százezer darab tégla kell, tévednek, én itt számítást végeztettem az itteni építészekkel, hogy az adott méretek szerint mennyire van szükség, egyik sem számolt 44 ezernél többet. Most a mi kezünkbe van letéve az építkezés ügye, de szeretném, ha a téglaégetők részben nagyobb méretű téglákat is égetnének azoknál, amelyek a fal alsó részét alkotják, mivel ezek majd feljebb kerülnek, még kevesebb mész is kell és a homlozat is erősebben fog állni. Közölje velem, hogy van-e hajladósága ilyenformán építkezni, akkor majd rajta leszek, hogy a Monsignore küldjön egy kis előleget a tégla- és a mészégetőknek, hogy gondolom, hogy elég, ha egyelőre száz scudit küld, hogy megkezdhessék a munkálatokat. A Monsignore szerint mintegy 30 scudi van még a kasszában, azt mondta nekem, hogy elgondolása szerint oda fogja szánni. Aközben is ne hanyagolják el, amennyire csak lehetséges, hogy a lehető legjobban alakítsák a templom belsejét, valamint arra is gondjuk legyen, hogy rendezzék a régi ház területét, kérdését, mivelhogy igen eltakarja az új templom homlokzatát.
„Sig. Pier Francesco Scarampiról semmit sem hallottam azóta, ahogy innét elindult. Arról már írtam, hogy a tervrajzok tetszettek a Monsignorenak, közöljék velem, hogy mekkora a távolság a kápolna ablakától egészen az oltárig, hogy lássuk, hogy milyen arányos elosztásban kell elhelyezni a tartó oszlopokat, ezért hát sürgesse fr. Luzionál, hogy küldje meg nekem ezt a méretet, arra majd nekem lesz gondom, hogy legyen pénz, hogy megkezdhessék az oltárépítési munkálatokat, ott csak a szükséges nyersanyagról gondoskodjanak. Mellékelten küldök majd a ládában vagy magával a bárkatulajdonossal, Alegrevel konfráteri okmányokat és képeket.
„Gondja legyen arra, hogy az iskolai munkát jól végezzék, mivelhogy sok panaszt hallok. Fr. Mare Antonionak küldünk különféle virágmagvakat és két új ásót és a nagykápolna részére egy nagy csillárt. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. jan. 15.”
„Oda érkezik Sig. Ottavio Buccioli, nem szükséges, hogy ajánljam őt, mivelhogy igen jól tudom, hogy Atyaságod éppen olyan tisztelettel van iránta, mint jómagam, és ha valamit feljánl neki, tudja, hogy mi az akaratom. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. jan. 15.”
„Adja át a mellékelt levelet a P. Provinciálisnak, aki nézzen utána, hogy a fr. Bartolomeo-féle rendkívüli, egyéni dolgot rendezzék, amiről ír Sig. Felice Pignella a levelében, és tegyünk kedvére, ha lehetséges, engedjük visszatérni régi helyére, hadd dolgozzék a maga munkakörében, mint ahogyan azt megírtam, a Porta Reale-i iskolában, és beszélni kell az alkirállyal, mivelhogy annyi kéréssel zaklatnak bennünket és az Úr áldjon meg bennünket. A mellékelt levelet ma, szombaton este 10 órakor kaptam meg. – 1628. jan. 15.”
„Egyetlen elöljáró sem jogosult arra ebben a provinciában, hogy egy scudinál többet költsön bármilyen kiadásra, építkezésre vagy bevásárlásra Róma rendelkezése és engedélye nélkül.” 1628. jan. 15.
„Megkaptam Sig. Ottavio Buccicli levelét, nem tudtam vele beszélni, láttam a Narniból érkezett leveleket, amelyek tanubizonyságot tesznek arról, hogy nagyon is jól ismerik a saját, eléggé el nem ítélhető rossz hajlamaink megnyilvánulását és aki azt ismeri, egykedvűen, könnyelműen szemléli azt, mint – hiszem – az a kettő, akik írják a leveleket, amennyire csak lehetséges, ne engedje, hogy ilyenekben leljék örömüket, tetszelgésüket. És ha majd alkalmas idő lesz arra, hogy elküldje azokat a dolgokat, amelyeket a nanibeliek kérnek a kert számára, ??? azokat küldje ide szerdán, vagy csütörtökön, mert akkor itt pénteken át lehetne adni a narnibeli Costantino öszvéresnek, aki minden héten megjelenik itt.
„Ami pedig a ház ügyét illeti, várjuk az ügy kimenetelét és akkor majd mi is határozunk. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. jan. 18.”
-csak
„Ha nincs misekötelezettsékük vállalt miseintentio vagy más rendkívüli, sürgős ájtatosság miatt, akkor misézzenek az én szándékomra és erről minden hónapban küldjenek nekem jelentést.” – 1628. jan. 19.
„A postaküldönc kíxéretében indult oda a múlt héten Giacomo Carleti, a mi Dio. Battistánknak a testvére, hogy az ő testvérének, Pietronak az áthelyezését kérje, a házukat ért nagy szomorúság miatt, ahogyan majd őtőle részletesebben is megtudják. Én átadtam neki több levelet, Atyaságodnak címezve, és négy scudit egy bizonyos Caladrini számára. Ezt az összeget egy narnibeli valaki adta át nekem erre a célra, és ha az említett Giacomo nem adta volna át a pénzt, mert az úton elköltötte volna, akkor intézkedjék úgy, hogy a P. Provinciális elégítse ki azt az illetőt, akinek azt szánták és én majd megtérítem azonnal.
„Ami pedig a Borgo-i iskolát illeti, jó, ha tudja, hogy nincs semmi több abban a házban, amelyben az iskolatermek vannak jelenleg, mint négy terem, amelyek iskolatermekül szolgálnak és egy terem, ahol étkeznek a mieink, ennéfogva ott nincs hely arra, hogy ágyat helyezzünk oda, hacsak nem az iskolatermekben, de én itt San Pantaleoban, a régi sekrestye felett, be tudnék rendezni egy szobát ággyal együtt 15 vagy 20 napra, vagy még továbbra is, ha a szükség úgy kívánja.
„Ami pedig az iskolák összevonását vagy átszervezését illeti, azt hiszem, azzal a gondolattal tették, hogy kényelmesebben végezhessék (a gyermekek) a tanulást és eredményesebben. Nagyon örülök annak, hogy Sig. Aniello (di Falco, 665. lev.) teljesen kiépítteti a kápolnáját. Sig. Vito Giacomo kápolnájának pedig, lássák, egymás közti megegyezéssel, adják ezt a címet: Szent Jusztusz és Pasztor kápolnája, vagy más olyant, amelyről azt gondolják, hogy a legjobban megfelel az iskolás gyermekek ágítatának. Ami pedig a kiváltságos oltár kérését illeti, mindent elkövetünk, hogy megadják azt bizonyos, meghatározott számú misére, majd erről is értesítem önöket. Ami pedig a Carditi-féle házat illeti, ha azt megkaphatnánk, akkor az rendbe hozva jobban megfelelne a Duchesca háznál (helyett). Nagy vígasztalásomra van az a híradása, hogy óhajtja és szorgalmazza, hogy mortifikációkban részesüljön és megalázzák, ez az az igazi út, amelyen járva megszerezzük a tökéletességet ebben az életben és az örök dicsőséget a másikban. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor. – 1628. jan. 20.”
„Ma reggel hozták ezt a két, ide melékelt levelet. Atyaságod minél előbb juttassa el őket rendeltetési helyükre. Remélem, hogy P. Matteo már megnyugodott, (hogy) megszabadult a kísértésektől és Atyaságodnak kell előrelátónak lennie, hogy ne kerüljenek ilyen kísértésekbe vagy pedig azonnal segítségére kell lennie, azon legyen, hogy igen gondos őre legyen a házbelieknek, elhárítván minden alkalmat, még a legcsekélyebbeket is, amelyek fegyelemlazulására vezethetnének. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1628. jan. 21.”
„Útnak indítottuk a szállításra jól elkészített ládát sok dologgal megrakottan, amint erről már az előző leveleimből is értesült, a szállítást vállalta a savonai bárkatulajdonos, Luigi Alegro. Úgy gondolom, hogy már meg is kapták erre az időre. Beszéltem a Monsignoreval abban az értelemben, hogy küldjön egy kis pénzt, hogy előleget adhassanak a téglaégetőknek és azt mondotta, hogy maga is gondolt erre, de én igen drágának találom a tégla ezrét 14 scudiért. Ha így van, akkor háromszor annyi téglát kellene kapni ott ennyi pénzért, mint amennyit itt kapunk Rómában, mert itt Rómában 3 scudiba kerül ezre és ha még hozzá számítanak 33 giuliot, az már igen naggy dolog, amiért is írja meg nekem, hogy mekkorák azok az ottani téglák, és ezekből a római méretű téglákból, azt mondották az építészek, hogy 44 ezer untig elég ahhoz, hogy elkészítsék a templom homlokzatát, így a költség nem sokkal lenne több 150 scudinál a római árviszonyokat figyelembe véve. Írtam már (763. lev.), hogy készíttessék el az ablakkereteket a nagykápolna ablakainak a méretére, teljesen előkészítve a beüvegeztetésre, de egyelőre elég, ha viaszosvászonnal fedik mindaddig, míg el nem készül a homlokzat. Ami pedig Sig. Pier Francescot illeti, semmi hrt sem hallottunk felőle, ha majd valami értesítést kapok, jelezni fogom.
„Ami pedig a P. Provinciálist illeti, a Monsignore várja az értesítést a Szent Antal-javadalom vagy ápolna földjeit illetőleg, hogy azután elcserélhessék azzal, amelyik közel van a mi kertünkzöz, annak szomszédságában. Ami pedig azt illeti, hogy egymás segítségére legyenek bizonyos alamizsnák szerzésével, azt meg is kell tenniök és ha mindnyájuknak (igazán) gondjuk lesz arra, hogy igazán segítsék embertársaikat, amint, ahogyan kell is azt tenni, az Úr segítsége nem fog elmaradni azzal, hogy sokaknak szívét arra ihleti, készteti, hogy juttassanak alamizsnát, de ha az iskolai dolgok nem mennek jól és a szerzetesi fegyelmet sem tartják meg, akkor nincs mit csodálkozni azon, hogy az Úr megengedi azt, hogy nélkülözzenek, gondja legyen arra, hogy senki se lustálkodjék, hanem arra törekedjenek, hogy szeretettel és egyetértéssel legyenek egymás iránt és akkor majd az Isten is megsegít és megáldja mindnyájukat. – Róma, 1628. jan. 22.”
„Az ügyhallgató mihamarabb targyalni fog a ház ügyében a palotamesterrel, sőt, talán magával a Pápával is, és azután majd jelenti, hogy mi lesz a teendő, de azt nem tudtuk elérni, hogy a kezességet mindenki vállalja részlegben, azt akarja, hogy indítsunk pert a közösség ellen, hogy a maga egyetemességében vállalja a kezességet, mivelhogy a kezességet nem tudtuk biztosítani, így most függőben vagyunk, hogy mi lesz ezután, irányítsa az Úr az egész ügyet az ő nagyobb dicsőségére. Levelet kaptam Sig. Aristotelétől, akinek magának kellett volna ide jönnie, hogy felvilágosítást adjon arról a követelésről, amellyel az az illető állt elő, aki két hordőcska bort adott Sig. Francesco Bovarellinek és ránk hivatkozik és csak ő tudna kellő felvilágosítást adni, amiért is vegye rá, hogy jöjjön, ha lehet, már holnap reggel, ne várjon máskorra.
„Elég jól elkészített feliratokat kaptam, legyenek segítségére fr. Domeniconak, hogy részt vehessen az iskolai munkában is és meg fogom neki küldeni a Smetio-féle könyvet. És hogy gyakrabban írogasson verseket és azokat szépen lemásolva függesszék ki a templom kapujára belülről. Ma reggel írtam, hogy irányítsa ide az egyik »somarello«-t nyergestül, hogy egy hónapi használatra átengedhessem a marnibelieknek, arról pedig majd később beszélni fogunk, hogyan oldjukmeg a misézést Pantaonban, az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. jan. 27.”
„Azt hiszem, hogy megkapták azt a küldeményt, amelyet a Monsignore küldött egy ládában a savonai Alegro bárkatulajdonos révén, gondja legyen arra, hogy a küldemény megérkezéséről értesítsen engem és részletesen számoljon be arról, hogy mi mindennel rendelkezik a sekrestye, különösképpen pedig arról, amit a jelen szállítmánnyal együttküldött Francesca asszonyság, aki, a lehetőségekhez képest, ezentúl is segélyezni fogja a sekrestyét. Különösképpen pedig értesítsen engem arról, hogy mennyiért adták bérbe a Szent Antal-kápolna földjeit, amelyet P. Pietro Andrea idejében 40 scudiért szoktak kiadni és hogy mi lett a földek után járó pénzzel? És mivelhogy a mai postával nem kaptam leveleket és úgy tudom, hogy reggel indul Genovába, már nem tudok választ küldeni, marad a jövő hétre. Köszöntse nevemben az egész házat, mindnyájukra az Úr mindenkori áldását kívánom. – Róma, 1628. jan. 29.
„A P. Provinciális írt a Monsignorenak, hogy elég volt az a száz arany, amit P. Hilarione hagyott ott és azt gondolja, hogy meg lehet takarítani azt a száz scudit, ami letétben van, szerintem ebből kellemetlenség lesz, mivelhogy a Monsignore ragaszkodik a P. Provinciális szavaihoz, amiért is rjon minderről világosabban.”
„Küldöm a jelen levelemmel a mindkét templomunk számára engedélyezett búcsúkat a farsangi 40 órás szentségimádás idejére. Írtam már a Sig. Vito Giacomo kápolnájának a titulusával kapcsolatban is, ha ő is jónak látja, szenteljék a káponát (az oltárt) a két fjú szentnek, Szent Jusztusznak és Pasztornak, a szent tanuló gyermekeknek a tiszteletére, szorgalmazom az oltárkiváltásg megadását, a mi Urunk egy kardinálisokból álló bizottságot szervezett meg, amely az oltárkiváltságokat és a búcsúkat intézi.
„Ami pedig a Carditi-házat illeti, nagyon örülnék annak, ha bármi módon meg lehetne szerezni, el lehetne benne helyezni a novíciátust és (így megoldható lenne az a probléma, hogy) itt berendezhető lenne az ebédlő és a konyha egyben mind a fogadalmasok, mind a nomíciusok számára és így kevesebb kiadással lehetne beszerezni a legszükségesebb bútorokat (ebédlői és konyhai felszerelést) és ami a legjelentősebb, hogy a P. Provinciális a novíciusokhoz rendelt egy helyettessel tudná gyakoroltatni a felügyeletet mindkét családnál és remélem, hogy a novíciusok szülei segítenének nekünk, hogy bérbevehessük, majd meglátják, hogyan kellene eljárni, az itt evő novíciusokról minden tekintetben csak jót várok, akik pedig visszatértek oda, majd meg fogom írni észrevételeimet a P. Provinciálisnak, azt a rendelkezésemet közlöm a novícuátussal, hogy a Giuseppe della Nativitá della Sma Vergine novícius (a Szent Szűz születéséről nevezett József) írjon néhány sort. Ami pedig azokat illeti, akik a szerzetbe való beöltöztetést kérik, hasonlóképpen fogok írni a P. Provinciálisnak, hogy nagyon óvatosan járjon el.
„Ami pedig az Arpinoból (Nápoly melletti kis városka) való szövetet illeti, amit mi is használunk, felajánlották nekem, hogy szállítanak Nápolyba is, 12 giulioért egy nápolyi »canna« hosszmértékűt, ami hosszabb, mint a római »canna«-mérték (egy »canna« az egyházjogászok szerint 2,23 m). A szövet »négy arasz széles és jó tartós anyag, ha tehát óhajtanak belőle, akkor »utasítom őket, hogy szállítsanak oda két végre valót, ami körülbelül 36 »»canna« mértékű lesz, mivel vámmentesen vihetik be, amint mondottam, 12 »»nápolyi »carlino«-ba kerül mértéke. A házak alapításának a kezdeti idejében többet ér két vagy három kiváló rendtag, mint sok középszerű, amiért is arra buzdítom mindnyájukat, hogy igen nagy szorgalommal foglalkozzanak az iskolás gyermekekkel, ebben pedig az imádsággal érnek el nagy eredményeket. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. jan. 29.”
„Én úgy látom, hogy rosszul indult el a mi ottani lakáskérdésünk, és kétlem, hogy az annyi ellentétes véleményből valami jó is származna. Ott úgy vélekednek, hogy az Ambrosio Parente-féle házat nem veszik meg pereskedési nehézségek miatt, ami ebből származhatik, a Rosolini-féle házat meg azért nem, mert összedőléssel fenyeget, emiatt nem megfelelő, a Porta Romana melletti telek nem nekünk való, nem alkalmas, végeredményben nehézségek merülnek fel minden hellyel kapcsolatban, mivehogy azt kell megvásárolni, amit mások el akarnak adni. Az Úr segítsen meg bennünket, ha egyszer már nem tudunk telket szerezni, hogy azon építkezzünk, akkor sokkal jobb, ha kész házat vásárlunk meg. Atyaságod érdeklődje meg, nézzen utána annak a Callisto patikus-féle háznak, jól lehet, hogy egy kissé távol van, de szerintem a termek alkalmasabbak, mint amazokban és azonkívül a telken lehet terjeszkedni. Én itt imádkoztatok közben egy kissé arra a szándékra, hogy az Úr nyilvánítsa ki az ő akaratát és áldjon meg bennünket mindenkor. – Róma, 1628. febr. 1.”
„Nézzenek utána Sig. Mario Arconioval együtt, hátha találnak olyan telket, amely megfelelne nekünk, nincs beépítve és a városhoz közel van, akkor azt szerezzék meg, ahol majd idővel építhetünk a magunk elgondolása szerinti szerzetesházat és remélem, hogyha egyszer megkezdjük az építkezést, nem lesz hiány a segítségben és azok az egyesek, akik felajánlják telkeiket, nincs köztük egy sem, aki elengedné, hagyná veszendőbe egyharmadát annak az árnak, amit ér, hanem akarják a teljes összeget, jól lehet, a rajta épült házak nem felelnek meg a szerzetesi követelményeknek, ezért nem akarom, mint ahogyan már írtam, sem az Ambrosio Parente házát, sem Sig. rosoliniét, azon legyen, hogy olyan telekben egyezzenek meg, bárhol is van az, csak ne legyen olyan épület közelében, ahol asszonyok vannak és mivelhogy Sig. Arconio ebben az ügyben ott fog tartózkodni két vagy három nap, Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy a lovait visszairányítsák Rómába és majd a városi tanács megtalálja annak módját, hogyan kerüljön vissza, addig is Atyaságod, ottlétében fogadja nagy szívélyességgel vendégként a házba.
„Emlékeztetem, hogy minél előbb küldjön nekünk 30 vagy 40 »canna« vásznat, mivelhogy igen nagy nélkülözésben vagyunk. Cesare mester hamarosan oda fog érkezni holmijáért, gondja legyen rá, hogy mindent pontosan megkapjon, a jó öreg szeretné, ha azért a kis fáradozásáért, amit még tud tenni, eltartanák, Isten iránti szeretetből tartottuk mi itt és maradhat is nálunk, míg a hideg tél tart, de továbbra nem tudjuk vállalni, segítségére leszünk, hogy minden lehető kényelmet biztosítsunk neki, mivelhogy fiával nem tud nyugodtan, biztonságban élni és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. febr. 4.
„Mondja meg Sig. Aristotelének, hogy már intézze el annak az ifjúnak az ügyét, akinek három scudis zálogcédulája van és minden nap jön minket zaklatni 11 giulioért, mert azt mondja, hogy annyira van szüksége, megvallotta, hogy egy fűszerkereskedőtől kapott 15-öt és most azt mondja, hogy a megegyezés értelmében 26-tal megelégedne.”
„Mivelhogy a mai postával nem kaptam levelet sem a P. Provinciálistól, sem Carcareból, ezért nincs is mit válaszolnom, hacsak arra nem emlékeztetem mindnyájukat, hogy úgy törődjenek az iskolával, ahogyan kelltörődni azzal és a házban éljenek mindnyája egyetértésben az Isten szolgálatban és mondja meg P. Diomedének, hogy írjon néhány sort édesatyjának vagy P. Castigliának saját kezűleg szüleinek megvígasztalására, buzdítván őket Isten szent félelmére, főképpen pedig Lorenzo testvérét, én úgy látom, hogy az elkövetkező nyáron nem sokat fognak haladni az építkezésben, mivelhogy a P. Provinciális azt írta, hogy a száz arannyal eleget tettek az építkezésnek és a Monsignore pedig azt mondja, hogy adjanak előleget abból a száz scudiból, amelyet a birtok után kapnak, minthogy nem így történt, másról meg nem akar hallani, mert a P. Provinciális szavaihoz tartja magát, Marc Antonio pedig értesítsen engem, hogy a Monte delle Grazie hegynél van-e olyan vízforraás, hogy lehet-e majd locsolni a kertet és még azt is írják meg nekem, hogy mi történt a Szent Antal-templom vagy kápolna földjével és ki vette át a legutóbbi két vagy három év termését? Gondjuk legyen arra, hogy minden három hónapban egy félív papíron küldjenek nekem kimutatást mindarról, hogy mi volt abban a házban a kiadás és a bevétel, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. febr. 5.
„Mondja meg Sig. Stefano Castiglianak, megírtam Nápolyba, hogy márciusban vagy áprilisban lesz hajóalkalom, küldjék fr. Gio. Francescot oda.”
„Olvastam levelét és ami a telkeket illeti, amelyekről ír nekem, mind távol vannak és iskola szempontjából nem felelnek meg nekünk, én úgy látom, hogy ez alkalommal mindenki igen szívesen eladná az épületét vagy a telkét, de mivelhogy egyik sem esik közelebb a városhoz, mint a Rosolini-ház, nem felelnek meg a mi rendeltetésünknek, és kétlem, hogy meg tudunk-e egyezni, mivelhogy csak kevesen nézik a közjót, ami pedig az lenne, azt kellene sürgetnünk, hogy a falak mentén vagy közelében kapjunk helyet, ha már bent a városban nincs hely, Atyaságod gondoskodjék arról, hogy a városhoz közel adjanak nekünk helyet az iskolás gyermekekre való tekintettel és arra is legyen figyelme, hogy Sig. Arconio semmiféle ügyben ne hozzon határozatot, végső döntést az ügyhallgató úr megkérdezése nélkül, hozza magával a helyeknek az alaprajzait, amelyeket megnézett, hogy az ügyhallgató úr megtehesse a maga észrevételeit, és minden telekkel kapcsolatban jelezze a méreteket, hogy milyen távolságra vagy közelségre van a várostól.
„Ami pedig a szövetet illeti, hagyjuk egyelőre, elég nekünk, hogy láttuk a jóakaratot. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. febr. 6.”
„Odaküldöm egy kis időre fr. Giuseppe dell Annutiata fratellot, mivelhogy elvégezte a novíciátusi első évet, szeretném továbbképzésre küldeni, Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy ott tanuljon valamit, és ha szükség van rá, akkor legyen segítségükre abban, hogy néha napján gyakoroltatja a kisebb gyermekekkel az imádságokat és a keresztény tanítást.
„Ami pedig a mi lakásügyünket illeti, minthogy az egyéni érdek az irányítója mindennek, nem hiszem, hogy elérjük azt a célt, amelyet mi elgondoltunk. Az Úr vezéreljen minden dolgot az ő nagyobb dicsőségére, és áldjon meg bennünket mindenkor. – Róma, 1628. febr. 12.”
„Nem tudok jelen levelemben feleletet adni arra, hogy miképpen is készülünk fel a nyári építkezésekre azon okoknál fogva, amelyekről az előző két levelemben írtam, minthogy a P. Provinciális olyan értelemben írt a Monsignorenak, hogy ennek alapján abban a meggyőződésben van, hogy tartalékban van még a száz scudi, ami a földek hozamából lett, amiért is én nagyon kétlem, hogy ebben a hónapban küld-e pénzt a Monsignore, hacsak rá nem jön tévedésére, hogy mit is írt neki a P. Provinciális. Ami pedig a konyhán való kisegítést illeti, jelenleg nem tudom odaküldeni a minusiglioi fr. Gio. della Passione fratellot, de majd idővel küldünk oda valakit, addig is legyenek segítségére a konyhásnak, ha lehet, még úgy is, hogy mindegyikük egy hétig fog kisegíteni a konyhában.
„Nem tudom helyeselni a vidékre való kijárást, hacsak nem szükséges, ne menjen, noha az a derék nép kész megadni minden kényelmet és szívességet, most mégse vegyék igénybe. Mondja meg P. Diomedének, hogy írjon néhány sort övéinek, akik annyira szeretnék látni pár sorban sajátkezű írását, nekem meg írja meg, hogy miféle növendékei vannak, hogyan viselkednek, és gondja legyen arra, hogy jó hírnevet szerezzen annak az iskolának, mivelhogy az ő iskolájától függ a jó vagy a rossz hírneve, ezért hát minden igyekezettel azon legyen, hogy az iskolás gyermekek egyforma szeretettel tanulják az ismereteket és az Úr szent félelmét.
„Mondja meg fr. Marc Antonionak, hogyha majd a hó elolvad, kezdje meg a kerti munkálatokat, és mint a kapucinusoknál, legyenek segítségére minden reggel egy kicsit, rendelkezésükre állnak az ásók és a vetnivaló mag, és nevemben részesítse mindnyájukat szent áldásban. – Róma, 1628. febr. 12.”
„Nincs mit válaszolnom Atyaságodnak a telkeket illetőleg, mivelhogy nem volna semmiképpen sem igazolható eljárás, hogy Sig. Rosolinivel szemben, aki annyi jóakarattal volt hozzánk, nem teljesítenénk a jól megérdemelt figyelmességet, ennek a kötelességnek meg kell előznie minden más szempontot, és én magam fogom keresni a módot, a lehetőséget, hogy megadjuk neki, amivel tartozunk neki, hadd lássa, hogy részemről mindent megteszek, ami csak tőlem telik. Atyaságod olyan rövid ideig tartózkodott itt, hogy nem volt időnk arra, hogy érdemlegesen tárgyaljunk a kérdésről. Az Úr sugalmazza mindnyájunk számára azt, ami a legjobb lesz mindnyájunkat illetőleg.
„Ami pedig a végrendeletet illeti, jobb szeretném, ha az Egyetemes Káptalan határozata szerint a városi hatóság kezelné az iskolák javára tett összes kegyes alapítványokat, hogy ne kellejen beleártanunk magunkat az ilyen dolgokba, hogy minél jobban el tudjunk szakadni az anyagi dolgoktól és azoknak a kezelésétől, hogy mindenkivel szemben tökéletesebben megőrizhessük a szeretetet.
„Láttam azt a könyvet, amelyet fr. Gio. Battista írt sajátkezűleg, számtankönyvről van szó, annyira jó, én nem hiszem, hogy ennyi tellett volna tőle, én azt hiszem, hogy lemásolta valaki más szerzőnek vagy tanítónak a munkájából, majd át fogom nézetni, hogy honnét való és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. – Róma, 1628. febr. 15.
„Mondjon nekem valamit arról a noviciusról, aki a sekrestyési teendőket látja el és hagyja meg P. Matteonak, hogy kísérje figyelemmel, és ha valami tökéletlenséget vesz észre, jelentse önnek.”
„A végrendeleti hagyatékot illetőleg, amiről írt nekem, csak azt tudom válaszolni, amit a múlt év októberében tartott egyetemes káptalanon határoztunk, ha valahol végrendeletileg hagyatékhoz vagy örökségrészhez jutottunk volna, az illető hely vezetőségének kell azt átvennie és kezelni, hogy mi bele ne bonyolódjunk a világiak dolgaiba, és hogy a szeretetet mindenkivel szemben megőrizhessük, amiért is értesítse, kérje fel a prior urakat, hogy kötelességüknek megfelelően gondosan járjanak el, és majd annak idején, a maga idejében hajtsák végre az elhunyt akaratát. És mivelhogy így van a dolog, ezt a feladatot nem bízhatjuk a társulat tagjaira, hanem egyrészt arra, aki jelenleg azt a hagyatékot felajánlja, másrészt pedig arra, aki majd az örökös lesz, akit majd a vezetőség megbíz annak kezelésével, és attól a vezetőségtől kapjuk meg (a hagyott javakból a juttatást) alamizsna címén és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. febr. 16.
„Tegnap este írtam egy levelet Atyaságodnak, de az is csak ezzel a postával kerül elküldésre.”
„Sig. Gio. Maria küld Atyaságodnak olyan 200 db. érmet, amelyeket a jelenlegi Pápa áldott meg rendkívüli áldásokkal, hogy azokból juttasson a jótevőknek is, a levélhez mellékelve találja az indulgendiák másolatát is, hogy (akiket búcsúkban) felvilágosíthassa mindazokat, akik búcsúkban akarnak részesülni, hogy miféle búcsúk vannak és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy részeltessen bennünket áldásaiban szüntelenül. – Róma, 1628. febr. 17.”
„Itt van néhány ifjú Narniból, akik arra akarják rávenni bármi módon is fr. Giuseppe dell Annutiata fratellot, hogy térjen vissza a világba, hogy ezzel befejezzék teljes tönkretételét, megtudták a novíciátus útján, hogy ott van Frascatiban, lehetséges, hogy a gonosz ellenség ráveszi őket, hogy odamenjenek, hogy végrehajtsák gonosz szándékukat, amiért is figyelmeztetem, semmiképpen sem engedje meg, hogy beszéljenek vele, még csak ne is lássák, küldje el őket azonnal, hogy ne fecséreljék a drága időt. Atyaságodnak pedig nagy gondja legyen arra, és hassonoda, hogy P. Matteo is kísérje figyelemmel, nehogy erőt vegyen rajta a kísértés, mert ha visszatér a világba, csak a jó Isten tudja, hogy mire jutna sorsa az ilyen társak között, és a szabadsággal. Értesítsen engem arról, hogyan is állunk a lakáskérdéssel és hogy úgy járt-e el a hagyatéki dolgokban, mint ahogyan azt önnek megírtam, a vikárius úr levelét tegnap reggel eljuttattuk a rendeltetési helyére. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. febr. 18.”
„A jelen levéllel együtt érkező leveleket kézbesítsék minél előbb, különösképpen azt a Finalebe szólót, nincs semmi különösebb írnivalóm, mivelhogy ezen a héten nem kaptam levelet Carcareból, írják meg nekem, hogy hány növendék van osztályonként, ki azoknak a vezetőik, van-e eredmény, és hogy a népnek megelégedésére vannak-e? Mondja meg Marc Antonionak, írjon nekem, mivelhogy most vannak új ásói, dolgozik-e szorgalmasan, és vele együtt dolgoznak-e a többiek is a kertben és imádkozzanak értem mindnyájan, hogy az Úr adjon nekem erőt, hogy nagy tökéletességgel szolgálhassam őt mindhalálomig és áldja meg önöket, mindnyájukat az ő szent áldásával. – Róma, 1628. febr. 19.”
„Mindazokat illetőleg pedig, akik gyomorbajban szenvednek, egy bizonyos kúrát tartattam velük, és egy hónapon belül kigyógyultak a bajból. Nem hiszem, hogy másképpen kiláboltak volna a betegségből. És ez úgy történt, hogy reggelire levest kaptak pirított kenyérrel, vagy egy kis reszelt kenyérrel, nem sokkal többet, mint egy kis cipó, két darab sült almát, vagy egy kevés mazsolaszőlőt, vagy néhány fügét, este pedig még ennél is kevesebbet, hogy a természetes hő, amely legyengült, necsak hogy fel tudja dolgozni a táplálékot, hanem a káros nedveket is, amelyek máskülönben, orvosság által sosem kezeltetnének eredményesen. mindenesetre nem kívánatos gyógymódnak látszik, a természet keménynek találja, de jobb elviselni azt egy hónapig, vagy egy kissé tovább is, ami kemény az érzékeknek, mint egész életen át szenvedni ebben a betedségben, érezni a fájdalmakat, és esetleg nagyobb veszedelemnek is kitenni magát. – 1628. febr. 19.”
„Megküldjük a magistratusnak a határozatot azon javaknak a kezelését illetőleg, amelyeket ránk hagyományoztak, hogy ne akadályozzon minket semmi, ne foglalkoztasson minket semmi a mi intézményünkön kívül, és nehogy alkalom adódjék arra, hogy netán valakivel szemben elveszítsük a szeretetet, tehát ez a minél előbbi teendő.
„Gondja legyen arra, hogy az iskolai dolgok jól menjenek, és nemkülönben a szabályok megtartása. Ami pedig Adriano novíciust illeti, azon gondolkozom, hogy hamarosan Narniba küldöm tanulmányok végzésére Gio. Thomaso és P. Gio. stefano vezetése alatt és vele megy egy másik klerikustársa, aki igen értelmesnek látszik, és így éppen úgy fog haladni a lelki dolgokban, mint a novíciátusban és ami több, idővel még a tanulmányokban is.
„Ami pedig Sig. Rosolini házát illeti, megírtam, hogy nem akarok és nem is tudok addig más hely lehetőségéről tárgyalni, míg az említett Rololini úrral meg nem egyezkedünk, nehogy a hálátlanság vádja érjen bennünket, és ezt is meg kell tárgyalnia Atyaságodnak.
„Ami pedig fr. Giuseppét illeti, megírtam önnek, hogy ne engedje meg, hogy valaki világi is beszélhessen vele, főként ha valaki Narniból jönne, és ami P. Glicerio észrebételeit, figyelmeztetéseit illeti, Atyaságod egyik fülével legyen mindig kész annak meghallgatására, végeredményben Atyaságodnak legyen arra gondja, segítse őt a világtól való elszakadástól, segítse, hogy felejtse a világ dolgait, és ezzel igen nagy szolgálatot tesz mind neki és a ház minden tagjának, mert ha csakugyan visszatérne a világba, »actum est de illo«. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. febr. 19.”
„Nem szeretném, ha asszonyságod megfogyatkozna abban az érzületben, amelynek a múltban annyi jelét adta a szerzetünk iránti szeretetének és jóindulatának, remélem, hogy kegyeletes lelkületében a jövőben sem fog megfogyatkozni. Én a jelenlegi emberhiány miatt nem tudom megadni azt a segítséget az ottani Duchesca-házunknak, amelyet szeretnék, de megvan bennem a készséges lelkület, hogy embert küldjek oda azonnal, mihelyt csak a körülmények ezt engedik, nemcsak azért, mert az a ház az első, amelyet megalapítottunk Nápolyban, hanem sokkal inkább azért a nagy szeretetért, amelyet a mi atyánk és különösképpen én személyesen megtapasztalhattunk az ottani összes gondnok ura, de legfőképpen Sig. Vito Giacomo részéről, akit asszonyságod köszöntsön az én nevemben, és nemkülönben testvérét (Aniello urat) az egész házával, és különös kegyként asszonyságod imádkozzék egy kicsit értem a Szentséges Szűz Anyhoz, akinek képét ott tiszteli szobájában, és végül is készségesen ajánlom fel szolgálataimat, rendelkezzék velem. Adja meg az Úr önnek, hogy folytonosan gyarapodhassék az iránta való szent szeretetben. – Róma, 1628. febr. 19.”
(A Falco-családról való részletesebb ismertetés megtalálható a 665. levél utáni jegyzetben.)
„Ami pedig a Szent Jusztusz és Pasztor (kápolnának a kiváltságos) kápolna számára a kiváltságos oltár cím megszerzését illeti, erről beszéltem de Torres kardinális úrral, a mi szomszédunkkal, és azt mondta nekem, hogy Rómán kívül csak ott engedélyezik a oltárkiváltságot, ahol legalább nyolc szentmise van naponként, és még akkor sem az egész hét tartamára, hanem csak néhány napra. Megpróbálom, hogy megszerezzem ezt a kiváltságot, jóllehet, hogy az ottani templomunkban nincs meg a napi nyolc szentmise, és az sem megy olyen gyorsan, hogy a mieinkek közül nyolc miséző lesz ott, de ha meglesz, rajta leszek, hogy megszerezzem valamilyen jogcímen.
„Utasítottam a novíciátust, hogy holnap reggel küldjék be nekem a kelmefestő unokaöccsének a levelét. Ami pedig az Arpioból való szövetet illeti, nem kifizetődő, hogy azt szerezzük be itt, mivel úgy hiszem, hogy meg kell fizetni a vámot, ha onnét kiszállítják, de odaszállítva a 12 giulio nem lenne sok érte, mert négy araszni széles, és a nápolyi mérték, a »canna«, jóval nagyobb, mint a római, jóllehet egy kissé durvább minőségű, mindazonáltal tartós, főként, ha jól sikerült a festés.
„Ami pedig az iskolákat illeti, hallom, hogy jól mennek a dolgok, az Úr adja meg mindnyájuknak azt a kegyelmet, hogy egyre jobban megismerjék azt a jót, amit az iskola által elérnek, nemcsak hogy megakadályozzák, hogy a gyermekek rosszat ne cselekedjenek, hanem hogy gyarapodjanak azok, megtanulják az Istenfélelmet, ami nemcsak érdemszerző cselekedet a még nagyobb javak megszerzésére, hanem sokkal inkább kiengesztelő a hibáink miatt, amiért is mindnyájan egyöntetűen végezzék el ezt a nagy Isten-szolgálatot, amely egyúttal nagyon hasznos embertársainknak és mindmagunknak.
„Ami pedig fr. Gio. Todescot illeti, írok majd az Atyának, ha ide akarja küldeni néhány novíciussal tengeri úton, meglátjuk, hogy majd ápolhatjuk-e, vagy inkább Genovába küldjük, a levelet azonnal elküldtem Sig. Flavionak. A Porta Reale temploma számára megküldött búcsút nem szükséges kinyomtatni, de igenis a Duchescáét, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. febr. 19.
„A Lucca-beli számára megjött a tisztaság fogadalma alóli felmentés, írják meg nekem, hogy oda küldjem-e vagy pedig Luccába?
„Ha P. Gio. Stefano részére akar küldetni néhány selyemszövet mintát hajóúton, megteheti minden további nélkül, de én azt hiszem, hogy éppen annyiba kerül Nápolyban, mint Rómában, talán még drágább is lesz, ha számítjuk a szállítás díját is. Én magam már küldtem neki négyféle mintát 12 giulios árban.
„Pax Christi!
„Az elmúlt héten Pignella felkérésére Sig. Marchese Tappio (Tappio őrgróf) és a Complateari urak közül néhányan (azokat a vagyonos urakat nevezi így Szent Kalazancius, akik vállalták a nápolyi piarista intézményeknek az anyagi és pénzügyi támogatását) írtak nekem, hogy ne változtassuk meg a Porta Reale-i templomunk titulusát, és én átutaltam az egész ügyet az őrgróf úrhoz, a héten pedig levelet kaptam Ponte Corvoból(?), amelyet a Complateariok közül 90-en írtak alá azzal a kéréssel, hogy a templom titulusa legyen Szent Terézia az én fogadalmamnak megfelelően, de én úgy látom, hogy az egész ügy nehézségeket vagy kellemetlenségeket fog okozni, éppen azért tárgyalja meg ezt a kérdést a P. Provinciálissal és vagy agyütt, vagy egyedül két complateari kíréretében menjenek el az őrgróf úrhoz, hogy valami egyességre jussanak ezekkel a jó emberekkel, szeretném, ha elhelyeznék a templomban úgy helyeznék el azt az újonnan készült képet, hogy ne kelljen elmozdítani a bejárat feletti festményt, erről is beszéljenek az őrgróf úrral. Az engedélyezett búcsút nem kell kinyomtatni a nevezett templom számára, és itt ne tartsák meg a 40 órás szentségimádást sem, egyelőre elég, ha a Duchesca-ház templomában végzik el.”
„Mondja meg a vikárius úrnak, hogy ma reggel átadtuk mindkét levelét, és hogy a beköttetésre küldött könyv is hamarosan készen lesz. Megkaptuk a vásznat (és a szövetet), a mi szövetünk jelenleg a kelmefestőnél van, ha kapunk (hulladék) papírfélét, és lesz belőle felesleg, akkor majd szerdán küldünk.
„Nem szükséges egyelőre a telkek ügyében tárgyalni, mert legelőször is szeretném Sig. Rosolinit kielégíteni, írja meg nekem, hogy mit követett el az az annyira rosszindulatú iskolás gyermek, Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy az iskolai dolgok jól menjenek, és hogy azzal a novíciussal ne beszéljen senki világi, főként ha valaki Rómából jött volna, és ha valamiképpen abba lehetne hagyni a Pantanoba való kijárást, akkor P. Matteo tegye meg. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. febr. 20.
„Vegyék egy kissé gondozásba a »somarello«-t, amit elmulasztottak Narniban, mivelhogy a szerszám egy kissé feldörzsölte a farát.”
„Ma egyik levelet Sig. Ventura útján Atyaságodtól kaptam, a másikat meg egy más valakitől, aki arról értesít engem, hogy P. Matteo növendékei gyakran találhatók az iskolán kívül, többet, mint a más osztálybeliek, és azzal mentegetőznek, hogy gyónni mennek, pedig nem oda, hanem mennek játszani, és a városlakók botránkoztatására kővel hajihálóznak és még azonfelül az említett atya igen gyakran elalszik az iskolában. (Nagyon megütközöm) Szerfölött csodálkozom azon, hogy az iskolás gyermekek kijárnak gyónni. Atyaságodnak elsősorban az iskolás gyermekek gyónását kellene meghallgatnia, és csak azután a világi felnőttekét, és inkább hagyja el ezeket, mint azokat, mert ezt így kívánja a mi intézményünk. Én nem tudom, hogy mindez, amiről engem értesítettek, a maga teljességében vagy csak részben igaz-e, ezért írok önnek, hogy ha szükségesnek látszik a dolgok orvoslása, hogy azt megtehess, és Isten szerelmére, legyen nagyon figyelmes az iskolás gyermekek előrehaladására, ami kétségtelenül eredményesebb lenne, ha Atyaságod rendszeresebben gyóntatná őket. A ház ügyében már többször is írtam, hogy elsősorban Sig. Rosolinot elégítsük ki, és ha valamiben nem értett meg engem, üljön lóra valamelyik nap jókor reggel, és még este vissza is mehet, mivel nem mindent lehet elmondani írásban. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. febr. 21.”
„Írtam a legutóbbi levelemben, tárgyaljon Tappio őrgróf úrral, hogy ő tekintélyével és okosságával rendezze el már azzal a két derék emberrel azt a kérdést a templom titulusát illetőleg, és én azt gondolom, hogy már meg is tették, és akkor egyelőre elcsitulnak a dolgok, és majd idővel csakugyan el lehet intézni ezt a kérdést.
„Ami pedig a miséket illeti, örülök, hogy annyi miséjük van ott, hogy mindnyájan el vannak foglalva azoknak elmondásával, ha pedig a szabad napokon az én szándékomra miséznek, akkor azt jelentsék minden hónap elején az elmúlt hónapról. Ami pedig az építkezést illeti, amit terveznek, hogy ezzel Don Pietro megbízottjainak eleget tegyenek, először szeretném látni a tervrajzokat.
„Ami pedig Sig. Flavio mellékelt levelét illeti, bizonyára sokkal régebben megkapta azt a levelet, amelyet a kardináli úr részére küldtek, és a nuncius számára is hamarosan kézhez kapja a levelet. Gondja legyen arra, hogy a szerzet ügyeiben mindenkivel tapintatosan járjon el, de legelőször és mindenekfelett a saját tökéletességének a kialakításán fáradozzon, és én imádságaimban nem feledkezem meg önről, és biztosra veheti, hogy ezzel nagy előnyére fog szolgálni a szerzetnek és nagy érdemeket fog szerezni önmaga számára.
„Ami pedig a Grignano-féle könyvecskét illeti, én úgy emlékszem, hogy már ki lett fizetve, de jobban utána fogok nézni, és ha úgy találom, hogy csakugyan nincs kifizetve, akkor mindent elrendezek, hogy kérésének eleget tegyek, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindenkor. – Róma, 1628. febr. 26.
„Hallom, hogy fr. Gio. di S. Stefano mindig valami belső nyugtalanságokkal kínlódik, nézzen utána, ha meg tudná nyugtatni, igen nagy szolgálatot tesz az Istennek, és igen nagy javára az említett fratellonak, a jelen levéllel együtt megy a levél a nuncius részére is.”
„Én azóta nem beszéltem Mons. Castellanival, ahogy elküldtem neki Atyaságod levelét, kétlem, hogy a nyáron lesz valami az építkezésből. Ami pedig a kápolna földjeit illeti, egy memorandumot nyújtunk be a Pápához, hogy elcserélhessük vagy eladhassuk azt, hogy megvásárolhassuk azokat a telkeket, amelyek a mi rendházunk szomszédságában vannak, majd meglátjuk, hogy mi lesz az eredmény, beszéltem az áldoztató-kehely ügyében és buzdítani fogom Francesca asszonyságot, igen igen szívén viseli annak a templomnak a felszerelését, hamarosan küldeni fog másik két karinget és egy Szent Franciska-képet, nézzen utána, hogy fr. Marc Antonio szorgalmasan gondozza a kertet, és érdeklődje meg, hogy nem lehetne-e a »Monte delle Grazie« közelében valami forrást felfedezni, és egy másik valaki pedig kísérje figyelemmel a konyhát. Ami pedig a miseruhák megáldását illeti, megadom a felhatalmazást az ottani elöljárónak, hogy megáldhassa azokat, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. febr. 26.”
„Ami pedig azokat az iskolásgyermekeket illeti, akik szüleiknek tudtával és beleegyezésével álarcot öltenek, őket terheli a felelősség, a mi részünkről elég, ha figyelmeztetjük őket, hogy lássák be és ítéljék el ezt a dőreséget és világias léhaságot, és imádkozzunk érettük, és végeztessünk néhány órás szentségimádást, hogy kérjük számukra a bocsánatot, és szólítsuk fel őket, hogy többet nem bántsák meg az Istent hasonló hiábavalóságokkal.
„Ami pedig a 40 órás szentségimádás alkalmával a szentségimádást illeti, a jezsuita atyák teljes ünnepélyességgel végzik az oltáriszentségi misét, Glóriával és Credoval.” – 1628. márc. 1.
„Többször is megírtam már, mivelhogy olyan szűkében vagyunk a rendi gyóntatóknak, gondoskodjanak arról, hogy igénybe vegyék a világi papok segítségét, ahogyan ezt már említette is nekem a legutóbbi levelében, hogy ezt kieszközölte a kardinális úrtól, és én, amint csak lehet, talán majd húsvét táján, gondoskodni fogok arról, hogy néhányan a mieinkek közül is megkapják a gyóntatási engedélyt. Ami pedig a Porta Realei templomunk titulusát illeti, rábíztam az egész ügyet Tappio kormányzó úrra, és remélem, hogy már el is rendezte, vagy pedig hamarosan el fogja rendezni az egész ügyet. Isten bocsássa meg Felice Pignella úrnak, hogy megkérdezésem nélkül akarta a templomot Szent Félixről elnevezni, magának követelvén azt a tiszteletjogot, amely csak a templomépíttetőt illeti meg. Ebből az esetből megtanulhatjuk, ne engedjük, hogy a világiak irányítsanak mindet, és beleavatkozzanak a szerzet kormányzási ügyeibe, ne engedjünk nekik kormányzói szerepet a szerzetben, de most már csak próbáljuk megorvosolni mindezt, amennyire lehet, a kormányzói úr közreműködésével, aki a mi protektorunk, akivel tárgyaljanak meg minden kétséges dolgot, akitől kérjenek tanácsot minden kétséges dolgunkban.
„Ami pedig azt a 20 dukátot illeti, Pontecorvo úr annyit zaklat már bennünket, és azt írja nekem, hogy beszélt a kardinális úrral, és azt mondotta neki, hogy ő azt mindkét ház számára adta, nem csak a Duchescának, ha rendelkeznek ennyivel, adják meg neki, hogy ne álljunk már folytonosan a támadások, ellentétek viharában, meg kellett volna már adni neki régebben, de ha nem tudják, akkor legyen türelemmel. Hallom, hogy Pignella visszavonult, és nemcsak hogy ő nem ad már segélyt, nem segélyezi az intézményt, hanem még a complatearik sem, ebből látszik, hogy mennyire nem volt Isten iránti őszinte szeretetből az, amit tett, mivelhogy egy kis ellentétet keltett munkája.
„Ami pedig a Porta Reale és a Duchesca házak kormányzását illeti, erről írni fogok a P. Provinciálisnak, mutassa meg tényekkel, hogy csakugyan ő az elöljáró, és térítse vissza az igaz útra azt, aki arról letért. És csak Isten tudja, mennyire nem tudom helyeselni, mennyire visszatetszik nekem, amikor van a házban, aki kiszabja és megvarrja a ruhákat és a cipőket, akkor van arra költeni való pénzük, hogy világit hívnak a házba, és azzal varratják meg a ruhákat és készíttetik el a cipőket. Mondja meg tehát ezeket a kis fr. Bartolomeonak, hogy ha nincsen hozzá eléggé kész lelkülete, hogy elvégezze ezeket a munkálatokat, mivelhogy ő papságra törekszik, akkor csak küldje hozzám, és én majd helyre igazítom a gondolkodásmódját, és ugyanezt mondja meg mindazoknak is, akik vonakodnak engedelmeskedni. Elhatározta, hogy nem vagyok hajlandó továbbra is elviselni ezeket a szeszélyességeket, lesz egy igen alkalmas helyünk a gyakorlatok végeztetésére »in utroque homine«, abban a kispalotában, amely egykor egy lovasé volt. Remélem, hogy nyolc vagy tíz nap múlva legkésőbb megkapjuk azt.
„Az ablakokat úgy oldják meg, hogy megvilágosítsák a hálóterem folyosóját, de a templom is kapjon világosságot, de ne alkalmazzanak az ablakokra redőnyöket, és ne mutatkozzék senki a folyosón, nehogy a templomból lássék, észrevegyék.
„Ide is érkezett Iacinto a novíciusokkal és a messinai Carloval együtt a novíciusok közül kettő visszamegy fr. Iacintova, akik már útközben vissza akartak fordulni, nagyon állhatatlanok, az egyik Nolából jött, és már több éves fogadalmas volt a jezsuitáknál, a másik pedig az, akit a Sig. Tappio ajánlott, aki hajlaminál fogva jobban megfelelne a sarutlan ágostonosoknál, és az Atyának nem lett volna szabad olyan gyorsan beöltöztetni az ilyen egyéneket, mert ha egy kissé elhalasztotta volna a beöltöztetést, minden bizonnyal jobban megismerte volna őket, a többiek maradtak, úgy látszik, hogy állhatatosabbak lesznek.
„Írtam néhány sort a múlt héten Sig. Odoardonak és elküldtem neki, mivelhogy ritkán lehet otthon találni, és beszélt a mieinkek közül az egyikről, és azt mondotta, hogy felajánlja nekünk szolgálatait, rajta leszek még ma, csütörtökön, hogy sürgessem őt.
„Ami pedig az ünnepeket illeti, örömmel fogom hallani, hogyan zajlott, és hasonlóképpen, hogy mennyire vannak az építkezéssel, és mikorra szándékoznak azt befejezni, mivel szeretném sürgetni Antonio Falco urat a munkát illetőleg, és Atyaságod intézkedjék, hogy egy hordócska jó misebort küldjön nekünk. És mivelhogy P. Pietro nem úgy jár el a kötelességek kiosztásában, mint ahogyan kellene, itt az alkalom, ne hagyjuk magára, Atyaságod minden igyekezettel legyen segítségére és értesítsen engem, ha negán valaki nem akarna engedelmeskedni.
„A számolási iskolához küldtem egy valakit, hogy fr. Gio. pihenjen egy kissé, és még más ötöt, akik segítségére lehetnek a Duchesca háznak egy kissé, és még más ötöt, akik segítségére lehetnek a Duchesca háznak és az iskolának, és ami a legfontosabb, Atyaságod necsak szóval, hanem cselekedeteivel adjon jó példát mindenkinek mindenben, amint ezt remélem is, és én nem szűnök meg segítségére lenni mendenkor imáimmal, és mivelhogy más írnivalóm nincs, befejezem levelemet arra figyelmeztetve, hogy szerezzenek be számunkra bort akár váltóval vagy anélkül. – Róma.”
„Odáig jut el az ördögi ravaszság, hogy megakadályozzon egy szerzetest abban, hogy a szerzet közös elfoglaltságaiban részt vegyen, hogy elhomályosítja az értelmét abban az értelemnben, hogy elhiteti vele, hogy beteg, noha nem lázas és ezért nem vehet részt a közösségi (ájtatossági) elfoglaltságokban, és hogy nem fogyaszthatja a közösségben felszolgált ételeket, nem eheti azokat a közönséges ételeket, amelyeket a többieknek felszolgálnak, és fokozatosan elhagyatja vele az (elmélkedő-) imádságokat, elégedetlen lesz önmagával, maga sem tudja, hogy mi kellene neki, és terhére lesz a többieknek és botránkoztatja őket, nagy pestis ez a közösség számára, ami olyan könnyen terjed a szerzetesek között. Ezt a fajta betegséget már többször eredményesen kezeltem itt a következőképpen: úgy intézkedtem, hogy az olyan esetben nem kell orvost hívni, amikor nincs láz, hanem egy olyan étkezési rendet kell előírni számukra, amely fenntartja, táplálja az ilyenfajta beteget, hogy a természetes hőfok birtokában az étel fokozatosan felemészti azokat az ártalmas (gyomor-) savakat, amelyeknek kellemetlen hatását érzik a gyomrukban, a fejükben vagy a mellükben, valójában pedig csak az észjárásukban vannak ilyen érzetek és ez az életmód tartson mindaddig, míg csak saját maguk rá nem jönnek néhány nap múlva, hogy nem érzik már a fájdalmat, hogy elmúlt már a betegség.
„Ezért aztán Atyaságod el fog menni a Porta Reale-i iskolához, és azok az atyák és fratellok, akik Rómából érkeztek oda ilyesféle indispoziciókkal (rossz közérzettel) és azt mondják, hogy még mindig tart ez az állapot, rendelje el nekik, hogy szigorúan tartsák meg azt a diétás előírást, hogy reggeli étkezésre kapjanak levest pirított vagy reszelt kenyérrel, de ne sokat, vagy pedig céklát és borágot(?) vagy más ehhez hasonló dolgokat, egy font kenyeret, és a főétel helyett egy kis mazsolaszőlőt vagy esetleg néhány körtét, természetesen nem nyersen, ivásra pedig felforralt vizet, vacsorára pedig 8 uncia kenyeret (az uncia a font 1/12 része, 28 gramm), valamivel kevesebb levest, mint reggel egy kevés mazsolaszőlőt vagy öt-hat fügét, és meg lehet nekik engedni, hogy egy órával előbb mehetnek aludni, lefeküdni, mint a többiek. Ezt az előírást tartsák meg azok, akik lázmentesek, vagy valami fájdalmat éreznek, vagy nem jó a közérzetük, és Atyaságid minden 15. napon értesítsen engem ezekről a gyengélkedőkről, hogy elősegítsük testi egészségüket, de méginkább a lelkit, mert ez az, ami jobban aggaszt engem, ez az én intézkedésem, amit szigorúan tartsanak meg. – Róma, 1628. márc. 4.”
„Nagyon tisztelendő Uram! –
„Tegnap Frascati Evangélistájának a tiszteletére végeztem az officiumot és remélem, hogy megkapja, amit vár, mivelhogy a gályahajók gondozója, aki hasonló szívességeket meg szokott tenni, sőt, még súlyosabb esetekben is segített, az én igen jó barátom, azonfelül még beszéltem másokkal is, akik még többet tehetnek, vele együtt havonként meg szokták látogatni a gályahajókat, és a költségeket fizették és éppen azért, hogy el ne felejtkezzék, sajátkezűleg írtam meg a folyamodványt, úgyhogy uraságod megnyugtathatja népét.
„Hasonlóképpen azonnal küldtem a levelet P. Castigliával a »Monte Cavallo«-i S. Silvestroba a teatinus atyák Generálisához, és ha majd visszatér Frascatiba, Pater Apát urunkra vonatkozó emléktárgyak közül valamit fel fogok ajánlani, jóllehet, hogy ezt megteheti az ottani P. Francesco is, aki felajánlhat valamit az említett jóemlékű Atyának a reverendájából, vagy pedig a vérével átitatott szövetdarabot (Glicerio Landrianira vonatkozó emléktárgyakról van szó).
„A vikárius úr igen nagy szívélyessggel válaszolt a mi P. Pietro atyánknak a Francesco Gioccha féle ügyben. Én azt szeretném, ha az említett Francesco úgy viselkedne, hogy a vikárius úr minden tekintetben meg legyen elégedve vele, és remélem, tudni fogja, hogy mi a kötelessége, mivelhogy a templomi szolgálat, mégha annyira is fárasztó, angyali szolgálat, és emlékezzék arra, gondoljon arra, hogy bűnbánattal, penitenciával tegye jóvá a múltban elkövetett bűneit, és Istennek felajánlva ezt a fáradozását azzal a szándékkal, hogy könnyítse meg számára a túlvilági életnek annyira szigorú purgatoriumát, az Úr áldja meg mindnyájunknak ezt a világos felismerést, hogy egyre jobban szolgálhassuk őt. – Róma, 1628. márc. 4.”
„Látom leveléből, hogy tárgyalt P. Ferdinandoval a templom titulusa ügyében, és mivelhogy olyan közel van egymáshoz a két templom, azt hiszem, hogy igaza van, és nem kell újabb levelet írnom, mivelhogy az egész ügyet rábíztam Tappio őrgróf úrra, azt gondolom, hogy ő már mindent elrendezett vagy el fog rendezni, kijelentvén, hogy a templom a Szent Szűz születéséről legyen elnevezve, amikor az engedélykérés megtörtént, már akkor mindent meg kellett volna vele tárgyalni, de Pignella úr mindenben csak a saját feje után ment, bocsássa meg neki az Úr.
„Ami pedig a kiváltságos oltárt illeti, azon kell lennünk, hogy minél előbb elhárítsunk minden akadályt, de azt, hogy naponként nyolc szentmise legyen a templomunkban, nem tudom, ogy ezt a nehézséget hogyan tudom pillanatyilag megoldani, mert máskülönben érvényét veszíti, előkerestetem a Szent Justus és Pastor-tervezetét és azonnal küldeni fogom. Az odaérkező fratellok útján, akik majd az iskolai munkába fognak belekapcsolódni, küldök képecskéket, és talán nyomtatványokat is, amelyek Genovában készültek, hogy ott is utána nyomhassák. Ami pedig az Arpinoból való szövetet illeti, beszélni fogok a kereskedővel, aki azt mondotta, hogy méretét (egy »canna«) 12 nápolyi carlinoban fogja megszámítani, és majd értesíteni fogom, hogy mikor szállíthatja le. Ami pedig a tisztaság fogadalmában való felmentést illeti, már néhány napja, hogy a kezemben van, az odainduló fratellok útján küldeni fogom.
„Ami pedig a Porta Realeban levő atyákat illeti, küldök majd egy utasítást a P. Provinciálisnak, hogy milyen magatartást tanusítson velük szemben, mert nekem az a meggyőződésem, hogy ha tudtak volna alkalmazkodni, mint türelmes szerzetesek, akkor a dolgok nem jutottak volna idáig. Ami pedig az alkirály rendelkezését illeti, amit a S. Felice elnöke kapott, adja Isten, hogy sikerüljön, mivelhogy, mint mondják, mindkét ottani ház igen nagy szükségben van.
„Nagy örömmel veszem, ha majd láthatom a Duchesca ház építkezésének a tervrajzát, főként, ha eltér attól, amelyet már láttam ottlétemkor. Elküldtük a levelet fr. Pietro Antonio di S. Giuseppe fratello atyjának, aki (szerencsésen) minden különösebb nehézségek nélkül leküzdte a kísértést. Ha fr. Bartolomeo csakugyan megjavul, akkor elfelejtem a múltat, de nagyon vigyázzon a jövőben. Ami pedig a bort illeti, én úgy látom, hogy rosszul készültünk fel erre az esztendőre, mert nem vásároltuk meg ott Ischiában, amikor lett volna erre alkalom, itt azt szeretnék, ha jó erős, tüzes bort szereznének be, amit lehetne víz hozzáadásával szaporítani, minden dolgot Isten kezéből fogadunk itt szeretettel, ami által minden dolognak könnyebbnek kellene feltűnnie, mivelhogy mert amikor van szeretet, igazi, őszinte, akkor minden dolgot megkönnyít. Az Úr adja meg ezt bőségesen Atyaságodnak és áldjon meg bennünket mindenkor. – Róma, 1628. márc. 4.”
