Az újmisés P. Ansanot néhány napra Rómába rendeli Szent Kalazancius, bonyodalmak a ház ügyek miatt, – néhány növendék Frascatiban végzi a tanulmányait, – mikor lesznek a hivatalos látogatások?
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának, – Frascati.
Elfoglaltságom miatt nem jelenhettem meg P. Ansano előmiséjén, éppen ezért még itt marad néhány napra, hogy alkalmam legyen látni őt misézés közben, küldök oda kisegítőt, aki majd ellátja az ő munkakörét és majd csak lesz valaki, aki helyettesíti a kicsinyek iskolájában ebben a rövid időben. – Küldjék minél előbb a tanácsülés jegyzőkönyvét. – Azonnal értesítem önöket, ha költözködni kell a házból. Áldja meg az Isten Sig. Laertiot, ő volt az oka annak, hogy annyira belebonyolodtunk abba az Ambrosio Parente-féle házügybe és most nincs kiút ebből a kellemetlen helyzetből, azért óhajtom annyira, hogy minél előbb kikerüljünk ebből a házból, az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Talán oda tudok küldeni rövid időn belül két vagy három növendéket, hogy ott végezzék a tanulmányaikat és jelzem egyúttal a hivatalos látogatást is, amelyet minden négy, de legalább is minden hat hónapban szeretnék eszközölni. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. máj. 4.”
„P. Castigliának, a frascatii piaristák gondnokának.
A Rózsákat megkaptam, a levélvivő útján én is küldök a három giulio fejében 150 ecetpázsit (palántát), ha valamire szükségük van, jelezze, értesítsen engem. – Sig. Laertio nagyon rosszul van, tegnap este lépett fel a magas láz, nem hiszem, hogy felépül belőle. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1627. Máj. 7.
Mondja meg Lukács fratellónak, hogy óhaja szerint írtam Norciába.”
A levél tévesen került az 1625-ben keletkezett levelek közé.
Utasítás a borszállítást illetőleg, – iskolai kisegítés, – a Bréve körüli dolgok.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának, – Frascati.
Ha pünkösd másod, vagy harmadnapján a lovak szabadok, akkor jöhetnek a borért, előző nap indulhatnak, amikor még nem olyan meleg az idő, és segítő, kísérőtárs is könnyebben akad, mindazonáltal, ha ott jóminőségű borra akadtak volna, értesítsenek engem, iskolai kisegítőről is akarok gondoskodni, de fr. Giacomo jövetele bizonytalan Moriconeból, ha jön, odarendelem.
Minden ügy megtárgyalásra kerül Mons. Cesarinivel és gondoskodás történik arról, hogy a Bréve végrehajtásához minden szükséges feltételek meglegyenek és mivelhogy most indulóban vagyok a noviciátusba, másról nem írok. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. máj. 11.”
Feleletek egyházjogi kérdésekre, – kit illet meg miseközben a gyertyatartás a misekönyve mellett? – készüljenek az odaérkező novíciusok fogadására, elhelyezésére.
P. Gio. Pietro elöljáró atyának.
Azt a személyt illetőleg, aki felmentést kér a tisztaság fogadalma alól, Mons. Cuccionak az a válasza: „...expediatur in forma.”
Azokat a személyeket illetőleg pedig, akik só eltulajdonítással vétkeztek, az a felelete: „...explicetur quis et quatintas”, vagyis szükséges annak a jelentése, hogy ez, vagy az a frascati lakos ennyi meg ennyi sót tulajdonított el.
Az eddigiekben mindig megfeledkeztem a figyelmeztetésről, hogy amikor misézik, – ne tartasson égő gyertyát a misekönyv mellett senkivel sem, sem fratellóval, sem iskolással, semmiféle jogcím nincs erre, noha énnekem sokkal gyengébb a látásom, mégsem így oldom meg a kérdést, hanem egy kisebb gyertyatartóra helyezett gyertyával világítom meg a könyvet, egyebekről majd más alkalommal élőszóval (tárgyalunk), úgy gondolom, hogy szombaton estére odaérkezik néhány novícius P. Domenicoval, vagy P. Melchiorral (Alacchi), készítsék el számukra a megfelelő szállást a Sig. Rosolini-féle házban. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. máj. 15.”
A vendégfogadás, – a társulat, – a borügyek intézése.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának, – Frascati.
Marc. Antonio és társai induljanak útra jókor reggel Szentháromság- vasárnapján, hogy még a kellemes időben, tizenegykor, vagy legkésőbb tizenkettőre itt legyenek (Kalazancius idejében napnyugta volt a 24. óra), valaki készenlétben lesz, aki majd misézni fog nekik, ha megérkeznek.
Ami pedig a társulat dolgait illeti, az Úr majd úgy rendezi el, hogy minden az ő nagyobb dicsőségére legyen. – Ami pedig a bort illeti, ha lehetne vasárnap jókor küldeni, akkor csak intézkedjék, én majd itt fizetem a fuvardíjat, a kóstolás eredményéről majd beszámol az, aki visszamegy, de egy kissé drágának találom, ahogyan az árát emlegetik. – Az Úr áldjon meg bennünket. – A montecavalloi noviciátusból, 1625. máj. 22.”
Intézkedés a körmenet dolgában, – újra a borügyekben, – személyi rendelkezések, – Sig. Laertio és a hitelezők.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának, – Frascati.
Ami az ünnepi körmenetet illeti, majd fr. Arcangelo beszámol arról, hogy Sig. Odoardo hogyan tárgyalt erről a Mons. Vicegerentével, hogy megadja a hozzájárulást, remélem, hogy nem lesz semmi nehézség, ha majd meglesz az engedély, küldeni fogjuk. – Nyolc hordó borunk volt, mivel az egyik nagy hordó nincs tele, jó volna, ha tudnának küldeni két kis hordóval, de a legjobból, ami ott van, de minél előbb, hogy feltölthessük a megkezdettet. – Odaérkezik fr. Arcangelo, hogy kisegítsen, amikor erre csak szükség van az írási iskolában, vagy bármiben, amiben éppen szükséges a kisegítés. – Úgy tudom, hogy Sig. Laertio a hét végén odaérkezik, akkor majd rendezhetik a hitelezők dolgait. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. máj. 22.”
A hitelezőkkel való elszámolás.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának, – Frascati.
Megküldjük a függőben levő pereskedésről az értesítést, amelyből láthatja, hogy mennyire nem jó, ha két törvényszék is zaklatja az embert, mindazonáltal én azon a nézeten vagyok, Atyaságod nézzen utána, hogy kik az ottani régebbi hitelezők és mennyi a követelésük és egyúttal azt is tudja meg, hogy mennyi pénz van a pénztárosoknál, azután csináljunk egy méltányos szétosztást a hitelezők között, sokkal jobb ha az ő kezükben van a pénz, mint a pénztárosoknál és ami még mint hátralék fennmarad, majd törlesztjük, ahogyan tudjuk, mindenről értesítsen engem minél előbb, hogy már egyszer vége legyen ennek a sok zaklatásnak. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. máj. 26.”
A levegőváltozásra odaérkező rendtárs, – a só eltulajdonítására nincs excommunicatio, – ruhaellátásról gondoskodás, – eljárás a frascatii ház ügyében, de nem sok reménnyel, – mennyire mentek a hitelezőkkel? – a hároméves adósság.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának.
Néhány napi ott tartózkodásra oda fog érkezni P. Francesco di S. ta Caterina atya és majd meglátjuk, hogy javára lesz-e az ottani levegő, és aközben tanulmányozhatja a misemondásnak a szabályait, iparkodjék jól megtanulni azokat, hogy minél előbb elmondhassa az első miséjét. – Beszéltem Mons. Cuccinoval, azt mondotta, hogy a só féle ügyekben nincs excommunicatio. – Küldtem a noviciátusba nyárra való alsóruhaneműt és azt mondják, hogy még mindig nem rendelkezik annyival, amennyi az ott lévőknek szükséges volna. Majd utána nézek, hogy nyolc, tíz napon belül vállgallérnak való anyagot tudjak beszerezni és akkor majd készíttetek néhányat és küldök egyet P. Bernardinonak is kalappal együtt. – P. Paolo felkereste a frascatii Sig. Auditoret, hogy figyelmébe ajánlja az ottani házat, de úgy hírlik, hogy hamarosan változás lesz a palotamester és az ügyhallgató személyében. – Szeretném tudni azt is, hogyan egyezkedtek meg a fizetség dolgában a hitelezőkkel, akik a múltban annyit zaklattak bennünket. – Tudja meg a helynök úrtól, hogy az ezidei aratásból részesedik-e Pallotta kanonok, a doktor úr fia, mert egy alkalommal itt 45. giulo értékű szövetet vásárolt az egyik kereskedésben P. Castiglia útján, és én fizettem ki, körülbelül három évvel ezelőtt és ezt az összeget szeretném visszatartani, ha a helynök úr jónak látja. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. jún. 14.
A levelek közvetítése, eljuttatása, – a hagyatéki összeg rendeltetése, – a szentévi zarándoklatra való készülődés, – az egykori P. Biaso Farina hagyatéki dolgai Frascatiban. – ruhaneműk beszerzése.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának, – Frascati.
Az ide küldött levelet eljuttattuk Nanni kanonoknak, aki a Rusticucci palota mögött lakik és ma reggel meghagytam a mi iskolamestereinknek, akik a Borgo-i piarista iskolában tanítanak, legyen gondjuk arra, hogy hozzák a választ.
Lemondhatnak a 200. scudiról a Társulat javára azzal a feltétellel, hogy a nevezett Társulat tagjai kötelezik magukat, hogy azt idővel visszatérítik a Szentséges Szűzről nevezett javadalom javára, ahogyan azt a végrendelet előírja, ha most a társulatnak más céljaira akarják fordítani. – Ha majd Szentévi zarándoklatra jönnek Rómába, minden igyekezettel azon leszek, hogy – amennyire majd időm engedi – mindenben szolgálatukra legyek.
Attól a jóra való asszonytól vegyék át azokat a ruhaféléket, amelyek a néhai b.e. P. Biasoé voltak, az átvételről ad neki elismervényt és mindent át kell adni az ő általános örökösének, fr. Tiburzionak, hasonlóképpen minden más ünnepi díszül szolgáló ruhaféleségeket szolgáltassanak vissza neki. – Mondja meg fr. Arcangelonak, izenje meg nekünk, hogy kitől szerezte be a San Pantaleo számára az ünnepi függönyöket, hogy azokat újra igénybe vehessük?
Csak örülni tudok annak, hogy készíttetnek néhány inget, hogy legyen mit váltani és tisztán járhassanak és ebben az ügyben, ha alkalmasnak találja, Rómába jöhet és itt megvásárolhatja az anyagot, nemkülönben a takarókat is, amilyeneket mi is használunk, szegényesek ugyan, de megfelelők és nem drágák. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. Róma, 1625. jún. 16.”
Hogy az iskolás gyermekek színpadi előadásokon szerepelhessenek, ahhoz a mindenkori P. Generálisnak az írásbeli engedélye szükséges.
„Ami pedig a nyilvános színpadi szerepléseket illeti, mint határozatot írják be, jegyezzék be ott a „Historia Domus” könyvébe a következőket: semmiféle nyilvános színpadi szereplés, előadás addig ne legyen, míg a mindenkori Generálistól, vagy attól, akinek az megbízást adott, írásbeli engedélyt nem kapnak. – Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. jún. 18.”
Mivel a sorrakerülő levél időrendi sorrendben nem ide tartozik, csak elnézés útján került erre a helyre, a maga helyén és idejében majd kitérünk a levélnek tartalmi ismertetésére és a címzettnek a bemutatására, akivel már ismételten találkoztunk az eddigi levelekben is.
„Krisztusban kedves fiamnak, Diomedenek, az Isten Anyjáról nevezett szegény piaristának – Frascati.
Megkaptam levelét, olvastam, nagyon sajnálom, hogy bizonyos időmulasztásról tesz említést, ha már így történt, akkor most ettől az időtől kezdve azon leszek, hogy minél nagyobb igyekezettel iparkodjék bepótolni az elmulasztott időket és teljes odaadással készüljön mindannak a megtanulására, ami a szentrendek felvételéhez szükséges és a misézés szabályait is pontosan tanulja meg, ott van P. Ambrosio, aki segítségére lesz majd önnek, sőt, P. Garzia is, aki, jól lehet, nagyon elfoglalta ember, ezért hát nagy szorgalommal lásson neki a munkának, amint azt remélem, hogy így is lesz és az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1626. jún. 18.”
A levegőváltozás céljából Frascatiba küldött betegeskedő atya.
„P. Gio. Pietro atyának, – Frascati.
Odarendeltem P. Pietro di S. Giuseppe atyát annak kipróbálására, hogy az ottani levegő inkább szolgál-e javára, mint a római, ha igen, akkor még az iskolában is valami hasznát vehetik neki, hagyja meg neki, hogy reggelenként ne kelljen fel olyan korán a többiekkel együtt, mert ez a továbbpihenés – amint hallom – nagyon a javára szolgál, azután némiképp kapcsolódjék bele a közös munkába, mindez, gondolom, csak javára lesz. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. júl. 8.”
Szent Kalazancius jelentést kér P. Ambrosio üzelmeiről.
„P. Gio. Pietro atyának, – Frascati.
Megkaptam Atyaságod levelét tegnap fr. Michele levelével együtt, de most nincs időm arra, hogy válaszoljak levelükre, látom, hogy mi mindenről ír, szeretném, ha Atyaságod elszámoltatná P. Ambrosiot arról a pénzről, amelyet a növendékektől kapott, hogy azon egy áldoztató kelyhet vásároljon, mert azt hallom, hogy többet, mint keveset valami világokra költött el. –Azután szerfölött csodálkozom azon, egyáltalán nem tetszik nekem, hogy a gyertyaügyek miatt zúgolódásra adott alkalmat a társulat tagjainak, és Atyaságod iparkodjék arról meggyőzni, hogy az illető csakugyan elfogad-e ennivalót, vagy pénzt a növendékektől bármilyen címen és írogat-e a növendékeknek vagy más világi személyeknek az elöljáró engedélye és tudta nélkül és igaz-e, hogy 3 giuliot fogadott el Manna fiától, hogy biztonságba helyezze Atyja fegyvereit és egyéb dolgait, minderről értesítsen engem, mert nem jelentéktelen dolgok ezek. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. júl. 9.P. Castiglia majd utána jár, hogy a Gresu-téri cipész két pár cipőt készítsen a frascatii ház számára."
Agodalommal mondja Szent Kalazancius, hogy sok a beteg, – fr. Rodolfo szép halála, – a szorgalmas növendék, – utasítások a questáló fr. Arcangelo számára, – első alkalommal említi a Szent Rendalapító, hogy várja az apostoli vizitációt és Rómába várja P. Pietro Casanit Liguriából.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának, – Frascati.
Látom, hogy mi mindenről ír, a jó Isten tudja, mennyire fáj nekem, hogy az ottani testvérek közül többen is betegek vagy gyengélkednek, az Úr áldja meg őket minél előbb sok jó egészséggel és gondja legyen arra, hogy mindnyájan a legmegfelelőbb gondozásban részesüljenek. – Itt hat ágyban fekvő betegünk van, de az állapotuk nem súlyos, tegnap este halt meg fr. Rodolfo fogadalmas rendtársunk, a szentek szép halálával, a Szent Szűz oltalmában, végezzék el érte a szokásos suffragiumokat.
Ami pedig azt az ifjút illeti, aki azt állítja, hogy nagyon jól tudja az elemi ismereteket, szeretném őt megismerni, és kikérdezni őt egy kissé jövő terveit illetőleg. – Ami pedig fr. Arcangelot illeti, míg tart a questálási megbízatás, el kell nézni bizonyos dolgait, de figyelmeztesse arra, hogy mindenkor és mindenütt úgy viselkedjék, mint jó szerzetes, osszon be mellé útitársnak olyan valakit, aki fegyelmezett, szabálytartó, és egyebekben majd én intézkedem, mi hogyan válik inkább javára, előnyére.
Várom az apostoli vizitációt, ezen időközben semmi újítás se legyen a dolgokban, ugyancsak várom P. Pietro ideérkezését is, aki körülbelül szept. 18-án, vagy 20-án érkezik Rómába – Isten segítségével – öt vagy hat noviciussal és az Úr áldjon meg bennünket. – Amen. – Róma, 1625. aug. 31.”
Amikor P. Cananeahoz írt első levelet kommentáltuk (22. levél), amikor P. Cananea, mint novícius, tartózkodott – átmenetileg – Frascatiban, az ahoz írt jegyzetben azt olvastuk, hogy Szent Kalazancius atyai szeretetével és bizalmával tüntette ki ezt a buzgó lelkű fiatal szerzetest, aki a mi szentéletű rendtársunknak, Ven. Glicerio Landrianinak a hatása alatt lett piarista, a catanzaroi fiatal nemes, dottpore Giovan Pietro Cananea, akitől igen sokat várt a Szent Rendalapító a most neki zsendülő szerzet érdekében, javára, de sajnos, a korai halál minden szép reményt meghiusított, mert ez az annyira kiváló rendtárs, akihez Szent Kalazancius több mint 160. levelet írt, mindenkinek nagy fájdalmára, 1625. szeptemberében Frascatiban meghalt. Életének állomásait a levelekhez írt jegyzetekben többször is jeleztük, figyelemmel kisértük, utolsó állomása is az a városka volt, ott kapta az utolsó levelet is Szent Kalazanciustól, mint házfőnök, ahol hét évvel ezelőtt, mint novícius kapta az első levelet a Szent Rendalapítótól, mint említettük, 1618. jan. 17-én. – A hozzá írt, rendkívül szép és értékes, tartalmas és bizalmashangú levelek sorozatában eljutottunk az utolsó levélhez, amelyet kevéssel a halála előtt kapott P. Cananea a Szent Rendalapítótól, akit mindig hűséges fiúi szeretettel tisztelt és mindenben kikérte tanácsát, kár, hogy ezek a levelek, az idők viharában, elkallódtak. – Ebben a bensőségesen szép levélben az atyai szeretet megsejti, megérzi kedves fiának már-már beálló elmúlását, mintha csak egy utolsó Isten-hozzádot akarna mondani Szent Kalazancius kedves, hűséges fiának, P. Gio. Pietro Cananea atyának, ennek a gazdag kegyelmi életet élő, buzgó szerzetesnek, kiváló piaristának, aki oly korán költözött el az élők sorából... Vele együtt sirathatjuk – többek közt – a szintén korán elhunyt kiváló rendtárasakat, akik Szent Kalazanciusnak hűséges munkatársai voltak: Ven. Glicerio Landriani, P. Gio. Francesco Apa, P. Pietro Mussesti, P. Alessandro Novari, P. Ambrogio Leaith, Giuseppe Apa klerikus, P. Francesco testvére, akit különösképpen kedvelt a nagy jótevő kardinális, Dietrichstein bíboros, P. Giov. Crisostomo Peri és még ki tudja, hányan mások, akikről a Levelezések nem emlékeznek meg... „Mindenért dicsőség az Istennek!” – nekünk is így kell hálálkodnunk az Isteni Gondviselésnek, hogy a Szerzet hajnalhasadásán ilyen lobogólelkű szerzetesekkel ajándékozta meg az Úr a Szent Rendalapítót...
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának – Frascati.
Az Úr szeretetének a jele, hogy betegséggel teszi próbára, mortifikálja és nem akarja a halált, hanem a jobbulást, a megjavulást, mindennek bizonysága minden betegség, legyenek azok súlyosak, vagy csak kisebb betegségek, amelyekkel az Úr meglátogat bennünket, ott van, ott tiszteli ön gyermeki bizalommal a Szentséges Szűz Anyát, az irgalmasság édesanyját, a kegyelmek asszonyát, kérje, hogy az ő közbenjárására adja meg az Úr a két kegyelem közül az egyiket önnek: vagy az egészséget, hogy teljes tökéletességgel szolgálhasson továbbra is az Úrnak, vagy pedig azt a kegyelmet, hogy eljuthasson az Ő szent színe látására. Itt a noviciátusban, ahol jelenleg együtt vagyok a novíciusokkal, buzgón imádkoznak, hogy az Úr ajándékozza meg önt jó egészséggel, hasonlóképpen imádkoznak Atyaságodért az iskolás gyermekek is. Az Úr áldja meg önt és engedje, hogy újra a jó egészségben szolgálhassa az Urat a jövőben nagy buzgósággal, teljes odaadással. – Róma, 1625. szept. 3.”
P. Cananea 1625. szept. 12-én halt meg és ideiglenesen a frascatii Dómban temették el.
Szent Kalazancius P. Garziát bízza meg, hogy az elhunyt P. Cananea atya munkakörét – egyelőre – ő lássa el, különösképpen a gyóntatásban és kéri, eszközölje ki a vikáriusnál, hogy P. Canaeat - - ideiglenesen – a San Pietro Dómban temessék el. – Intézkedések a temetéssel kapcsolatban.
„P. Castiglia piarista atyának, kit az Úr oltalmazzon, – Frascati.
Az Úr Isten, aki elszólította P. Gio. Pietro atyát, gondoskodni fog arról, hogy új munkaerők kerüljenek a helyébe, de addig is, az ott- lévők lássák el a hiányzók munkakörét, mindazonáltal szükségesnek találtam, hogy sokaknak a kívánságára, akik az említett Atyánál szokták gyónásukat végezni, Atyaságod maradjon ott néhány napra és egyekben is legyen a ház segítségére. – Beszélje meg a Sig. Vicarioval, hogy az elhunytat temessék el a San Pietroban, vagy ott, ahol az említett Sig. Vicario jobbnak találja abban a reményben, ha majd az Úr segítségével templomunk lesz, hogy akkor oda átvitethessük. – Küldjük a szükséges gyertyákat a temetésre, ahogyan megírtam P. Bernardinonak, írtam a noviciátusba is, hogy menjenek el tízen vagy tizenketten a temetésre és ha a körülmények engedik, ott maradhatnak néhány napra, ha onnét nem tudnak menni, akkor majd ő intézkedik, hogy az iskolából menjenek négyen vagy hatan. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. szept. 13.”
A questálás körüli intézkedések, – jelentéskérés a ház bevételeiről és a kiadásokról, – P. Garzia igyekezzék mindenben P. Cananea munkakörét ellátni, távollétében Szent Kalazancius helyettesíti majd a templomban és az iskolában, itt a San Pantaleoban, ahol szívesen segítségükre van Mons. Bernardino Panicola is, – érdeklődés a beteg P. Francesco felől, – előkészületek egy szentévi zarándoklatra, – már most gondoskodjanak a téliekre való beszerzésekről.
„P. Castiglia piarista atyának, kit az Úr oltalmazzon, – Frascati.
Oda fog érkezni fr. Arcangelo és el fogja intézni, hogy cseréljék ki a hagymát gabonával és ha úgy gondolják, hogy szükség volna egy vagy két „somarello”-ra, hogy bejárhassák az utat Frascati és Genzano között, a terményeket haza szállíthassák és a hagymát elhozhassák ide Rómába, nem bánom, kérjék meg valamelyik jótevőnket, hogy engedjék át néhány napra a „somarello”-kat és ha majd odaérkezik fr. Stefano, aki jelen volt testvérének fogadalomtételénél, akkor elmehet Genzanoba Ciriaco az említett Arcangelo kíséretében és ha Stefano rá akar ott arra készülni, hogy egyetemes gyónást végez a szentévre, nagyon üdvös dolgot fog cselekedni és hazatérve sokkal nagyobb buzgósággal lehet segítségére a szegényeknek. – Ha lesz idejük, nézzen utána P. Bernardinoval együtt, hogy menyi az ottani háznak a bevétele és a kiadása, hogy erről beszámolhasson nekem és mivelhogy az említett Atya nagyon is el van foglalva az iskolában, Atyaságodnak legyen gondja arra, hogy a dolgok rendben legyenek és legyen készséges, figyelmes azokkal szemben, akik ott akarják a szentgyónást elvégezni, hogy valamiképp betöltsék azt a hiányt, amit P. Gio. Pietro halála okozott, addig is, távollétében, azon leszek, hogy helyettesítsem Atyaságodat mindazon dolgokban a templomban és az iskolában, amiket Atyaságod szokott végezni, Panicolais segítségünkre van a rendes gyóntatásban. – Értesítsen engem afelől, hogyan áll egészségileg P. Francesco di S. ta Caterina, akire igen nagy szükségem volna, ha egészségileg jól bírná, Genovába küldeném, máskülönben ide rendelném Rómába, mert ha mindezideig nem állott be a javulás állapotába ott, akkor már kevésbé remélhető ezután. – Ami pedig a Társulat római zarándoklatát illeti, amikor a Szentséges Szűz Anya Mária képét is magukkal akarják hozni, azt ajánlom, hogy nagyon jól gondolják meg a dolgot és imádságban kérjék buzgón, hogy az Úr világosítsa fel értelmüket. – Itt semmi különösebb újság nincs, naponként érkeznek a zarándokok csapatai a szentévre, példás buzgósággal és épületes ájtatossággal. – Már most iparkodjanak beszerezni sok mindent a ház számára a téli időkre és, amennyire lehetséges, legyenek segítségére a római háznak is. – Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. szept. 16.”
Két beteg fratelló érkezik Frascatiba levegőváltozásra, a Szent Rendalapító érdeklődéssel várja, hogy mennyiben szolgál majd a javukra a helyzet, – fr. Stefano lelki ügyeinek a rendezése. – hogy áll a ház annyagilag? – P. Paolo Ottonelli alázatosan szép cselekedete, hogy mi adott erre okot, azt nem tudjuk, – üdvös lelki tanítás az utolsó sorokban.
„P. Castiglia piarista atyának, kit az Úr oltalmazzon. – Frascati.
Tegnap két fratellót küldtem oda levegőváltozásra, fr. Carlo Bonifaziot és fr. Benedettot. Az első negyednapos hideglelésben szenved, fent járhat, kelhet, ez jobb neki de vigyázni kell, nehogy mértéktelenkedjék az étkezésben, főként a gyümölcsfogyasztásban és úgy kell kezelni, mint lábadozót, – a másodiknak is mindenben óvatosnak kell lennie, semmit se vigyen túlzásba, még a napi járás kelésben, a sétálásban sem, hanem arra legyen gondja, hogy ez a levegőváltozás szolgáljon egészségének a helyreállítására, és gyakrabban értesítsenek engem hogylétükről, mert ha nem szolgálna javukra ez a helycsere, akkor visszarendelem őket Rómába. – Oda fog érkezni fr. Stefano egy kis üdülésre, szeretném, ha felkészülne a szentévi búcsúk elnyerésére, mert még mindezideig nem iparkodott még azokban részesülni, Atyaságod próbálja meg, késztesse fel, hogy végezzen egyetemes gyónást lelke üdvösségének a szempontjából, ez a legkevesebb amit tehet a szentévi búcsúk elnyerésére. – A mellékelten idecsatolt levelet azonnal juttassák el, akinek szól, t.i. Sig. Laertionak és értesítsen engem arról, hogy havonként mennyi alamizsna szokott bejönni misékből és más egyebekből a múltban és mennyi a jelenben, már régóta nem tájékoztattak engem ezekről a dolgokról. – P. Paolo tegnap este térdenálva kért bocsánatot, beismervén kevélységét és hibáját, az Úr adja meg neki a tökéletes önismeretet, amiként ezt én nagyon kívánom önmagam számára is és áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. szept. 17."
A Frascatii "somarello" igénybevétele a questálásokban, mert a házé Moriconeban szolgál, – hagymaigénylés, szüreti beszerzések, – lelki dolgok, Szent Kalazancius mindnyájuknak ajánlja az egyetemes gyónást, – P. Paolo lelkigyakorlata, – még bizonytalan a vizitáció időpontja, – a zarándoklat előkészítése.
„P. Castiglia piarista atyának, akit az Úr oltalmazzon. – Frascati.
Itt tartottuk a frascatii ház egyik „somarello”-ját, hogy a questálásban szerzett fa hazaszállításában igénybe vegyük, három- négy napig, míg a mienk haza nem kerül Moriconeből, ahová akkor engedtük át, amikor a novíciusok közül néhányan oda mentek nyári pihenőre. – Keressenek valami alkalmas fogatot, hogy elszállíthassák hozzánk a hagymát minél előbb, amit majd itt fogunk megfizetni úgy, ahogy mondják. – Mindnyájukat buzdítom, hogy végezzék el az egyetemes gyónást. – Ha jónak látja, elküldheti fr. Ciriacot Velletribe, hogy egy kis szőlőt szerezzen be. – P. Paolo a kármelitáknál végez lelkigyakorlatot. – Ha majd tudom biztosan, hogy mikor lesz a vizitáció, akkor majd intézkedem, hogy Atyaságod Rómába jöjjön, hogy akkor itt legyen, nemkülönben fr. Stefano is, aki hat vagy nyolc nappal a zarándoklat érkezése előtt legyen itt, hogy segítségünkre legyen egynémely dolog előkészítésében. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Értesítsen arról, hogy van fr. Benedetto? – Róma, 1625. szept. 20.”
A Rosolini-féle házat ideiglenesen rendelkezésükre bocsájthatják azoknak, akik kérik, (a 293. levélben olvastuk, hogy Sig. Rosolini átengedte a házát a piaristáknak három évre bérmentesen – erről a lehetőségről már az előző levelekben is volt szó ismételten – pl. a 283-ban, a 291-ben – a piaristák céljaira átengedett házon sok átalakítást kellet eszközölni, amiről a következő levelekben igen sokszor lesz szó). – Készülődés a Szent Mihály napi frascatii jubileumi zarándoklatra, – kiket kér Szent Kalazancius, akik segítségére legyenek? – anyagi dolgok, – személyi ügyek, betegségek.
„P. Castiglia piarista atyának, akit az Úr oltalmazzon. – Frascati.
A Rosolini féle házat, az én nevemben, ajánlják fel egy hónapra a jezsuita atyáknak, vagy annyi időre, amennyire ők kérik, mert addig az iskola úgy sem költözhetik oda, míg, a ház biztonsága szempontjából az alapépítményekbe egy-két tartó oszlopot bele nem építünk, ami az ottlakást egyáltalán nem akadályozza.
Ami pedig a Társulat terveit illeti, a magunk részéről, ami csak lehetséges, mindenben igyekezünk szolgálatukra lenni, most írom a kérvényt, amelyben Szent Mihály napjára kérem a jubileumi búcsúk engedélyezését, vagyis a jövő hétfőre.
Arcangelo legyen itt szerdán, vagy legkésőbb csütörtökön, valamint fr. Stefano is, hogy segítségünkre legyenek a zarándokok fogadásában, néhány kis gyermek angyalnak öltözve vehet részt a zarándoklatban, a körmenetben, közölje velük értesítésemet.
Alkalmas kocsifogattal küldjék a hagymát, ha mód van rá, a költségeket fizetem. – Nagyon örülök annak, hogy fr. Benedetto jobban van, valamint fr. Carlo is. Az itteni betegjeink közül Gio Francesconak és Pietro Paolonak súlyos az állapota, imádkozzanak értük. – Az Úr áldása legyen velünk mindenkor. – Róma, 1625. szept. 22.”
Előkészületek a Szentévi zarándoklatra, – világosabb értesítést kér Szent Kalazancius arról a bizonyos keresztelési esetről, – a két novícius hogy érzi magát? – a súlyos betegekért imádkozzanak.
„P. Castiglia piarista atyának, akit az Úr oltalmazzon. – Frascati.
Átadtam a kérvényt az illetékeseknek a jubileumi búcsú érdekében és remélem, hogy lesz időnk a kinyomtatásra, sokkal jobb lenne egyiküknek is, meg a másikuknak is, ha a jubileumi búcsú elnyerésére készülődnének, mint odajárni, ahova járnak. – Ami pedig azt a keresztapasági ügyet illeti, írják meg világosabban, hogy a keresztapa-e az, aki a kis gyermeket a keresztvízre tartotta és hogy a keresztanya a gyermeknek az édesanyja volna vagy az az asszony, aki a keresztapával együtt tartotta keresztvízre a gyermeket?
Itt minden lehetőt megteszünk, ami csak tőlünk telik, hogy a társulat zarándoklata jól sikerüljön. – Mindent kövessen el, hogy az a két novícius jól érezze ott magát és imádkozzanak Pietro Paoloért és Giov. Francescoért, mert állapotuk igen súlyos. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. szept. 23.”
A Rómából elkívánkozó fr Allessandro Frascatiba kerül, de a betegek napirendjéhez alkalmazkodjék ő is, – végül néhány híradás, közlés.
„P. Castiglia frascatii piarista atyának, akit az Úr oltalmazzon. - -
Fr. Allessandro annyira kívánta, hogy ne mondjam, szinte türelmetlenül kérte, hogy elmehessen Rómából, az orvos is hozzá járult, hogy kérését teljesítsük, szinte biztosra vette a dolgot, hogy kérésének megtagadása esetében a melankólia annyira erőt vehetett volna rajta, hogy ez halálát okozhatta volna, ezek után remélem, hogy csak javára lesz ez a saját kívánsága, éppen ezért küldöm oda Frascatiba, jól lehet, még nem egészen egészséges, de nem akart már továbbra is itt orvosságokkal élni, kísérje figyelemmel, legyen rá gondja, mint ahogyan szokás a betegekkel törődni, de őt is úgy kezeljék mint beteget és a betegekhez előírt rendhez alkalmazkodjék ő is, két-három naponként értesítsen engem állapotáról, ugyanezt várom Carloról és Benedettoról is. – Tegnap este érkezett meg Narniból P. Sebastiano fr. Glicerioval, emlékeztetem önt, amennyire tudom és módomban áll arra az ügyre, amely Don Paolo Massari és Diomede atyja közt fennáll. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. szept. 23.”
Személyi intézkedések, – hivatalos eljárások a zarándoklat ügyében.
„P. Castiglia frascatii piarista atyának, akit az Úr oltalmazzon. - -
Oda rendelem Frascatiba, a ház segítségére, fr. Bonaventurát, aki eddig Narniban volt, vele együtt megy oda fr. Marc. Antonio is, orvosi tanács folytán, levegőváltozásra, hazaterelik a „somarello”-kat is és hat giuliot visznek magukkal az élelmezési költségek fejében. – Fr. Stefano és Arcangelo elmennek Sig. Laertiohoz, hogy vele megtárgyalják a társulat dolgait, ugyancsak ők fognak tárgyalni a SS. Trinitas főtársulattal is, mindezideig még nem jöttek vissza, ha majd tárgyaltak Mons. Cesivel a SS. Trinitast illető dolgokban – (a későbbi levelekből kitűnik, hogy ez a főtársulat szállást és reggelit ad a zarándokoknak, érthető tehát, hogy mennyire jelentős volt ezzel a főtársulattal való tárgyalás a zarándoklatot illetőleg!) – és Mons. Cesarinivel a menetet illetőleg, azonnal értesíteni fogjuk önöket, még személyes postával is, ha nem is volna más frascatii ügy. – Ha jónak látja, még a pékmestert is küldje be, hogy vele is tárgyaljunk, egyebekről majd más alkalommal írok. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. szept. 24.”
Ezek az egymásutáni levelek – érthető módon – szinte kizárólag, csak a frascatiak szentévi búcsú-zarándoklatával foglalkoznak. Ebből a levélből megtudjuk, hogy a SS. Trinitas főtársulat mit biztosit a zarándokoknak és még külön a pápai áldást is kieszközlik, Mons. Cesarini pedig abban intézkedik, hogy a frascatii Társulat tagjai milyen külső formában, öltözékben jöjjenek.
„P. Castiglia frascatii piarista atyának, akit az Úr oltalmazzon. - - Frascati.
A SS. Trinitas főtársulat vállalta, hogy két éjszakára ad szállást és arra a napra reggelit, amikor a negyedik templom látogatására indulnak, amit egyébként útközben szoktak elfogyasztani, amikor ki- ki saját maga gondoskodik reggeliről, az intézkedéseket közöljék a résztvevőkkel, ahogy azt és amennyiben szükségesnek látják és a SS. Trinitas főtársulat vezetősége arról is gondoskodik, hogy pápai áldásban részesüljenek, amikor majd elhaladnak a (pápai) palota előtt.
Ami pedig Mons. Cesarinit illeti, úgy rendelkezett, hogy a Társulat tagjai abban a hivatalos öltözékben (habitus és vállgallér) jöjjenek, amelyet annak idején bemutatott neki és tetszésére volt és maga ajánlotta, hogy írni fog a Sig. Vicarionak. – Egyebekről majd itt tárgyalunk. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. szept. 24.”
A SS. Trinitas főtársulat rendkívüli szívessége, – Esetleg a két Monsignore megtiszteli a zarándoklatot azzal, hogy résztvesznek azon, – kik jöjjenek a zarándoklattal, – ezekben a napokban iskolaszünet lesz, – A Rómába érkezés, fogadás, – a betegek is jobban vannak.
„P. Castiglia frascatii piarista atyának, kit az Úr oltalmazzon. – Frascati.
Ami pedig a reggeliztetést illeti, nem hiszem, hogy SS. Trinitas főtársulat ezt megtette volna más társulat tagjaival szemben, még abban az esetben sem, ha nagyobb összeggel járultak volna hozzá, mindössze csak két este adtak volna vacsorát.
Megpróbáljuk elintézni, hátha megteszi Mons. Cesi, hogy megtiszteli a zarándoklatot személyes megjelenésével, ugyanezt reméljük Mons. Cesarinitől is. – Ami pedig a Rómába való jövetelt illeti, jöhet Atyaságod, P. Bernardino és még két, vagy három rendtárs, maradjon otthon valaki, aki a betegeket és a lábadozókat gondozza, gondjuk legyen arra, hogy Szent Mihály napján, az elutazás előtt, a házbeliekért legyen egy szentmise, és vasárnap is, a zarándoklat kedden ér haza, ezekben a napokban nem lesz tanítás. – Ide érkezve, a S. Maria Nova– nál álljon szépen rendbe a zarándokmenet és itt lépnek be Rómába, gondoskodni fogok arról is, hogy kíséretükben ott legyen néhány atya, innét a mieinkek közül, egyebekről majd élőszóval tárgyalunk. – Nagy vigasztalásomra van, hogy a lábadozók jobban vannak. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. szept. 26.”
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Marc Antonio útján megküldtük a választ Sig. Aristotelenak, nem akarta magával vinni a zsákszövetet, arra gondolva, hogy már úgy sincs idő arra, hogy azt elkészítsék.
Hogy kik jöjjenek a Szentévi zarándoklattal, elég, ha Atyaságod jön, P. Bernardino és fr. Michele és még valaki, ha van egészséges, Diomede és Gio. Battista jöjjenek majd a vakációban és egy nap végezzék el a szentévi búcsújárásokat, a lábadozók maradjanak a házban. – Ha netán ott akadna szárny és hajazat az „angyalok” számára, hozzák magukkal Rómába minden további nélkül. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. szept. 27.”
„P. Castiglia (Gio. Garzia) frascatii piarista atyának, akit az Úr oltalmazzon. – Frascati.
Küldünk két megkezdett végszövetet, azt mondja a kereskedő, hogy visszaveszi, amelyik nem kell, de ne vágják két felé, hat és fél giulioba kerül mértékegysége. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. szept. 27.”
P. Ottavio Bovarelli érdekes elgondolása és szívélyes közreműködése a zarándoklat előkészítésében. – P. Bovarelli az 1617. márc. 17-én beöltözött atyák egyike. A levél azt mondja, hogy tegnap érkezett Luccából Rómába. Tehát nem piarista ő? – merül fel a kérdés. A régebbi keltezésű levelekből azt olvassuk, hogy a nyári nagy meleg és több rendtársnak, főként P. Ottavionak a betegsége miatt a moriconei rendházat egyelőre be kell zárni (172. levél), ugyanazt ismétli meg a 174. levél is, nagyon sok a betegünk – mondja a 175. levél, az 1623. szept. 5-én kelt levélben írja Szent Kalazancius, hogy P. Ottavio állapota még mindig súlyos (182. lev.), „Atyaságod – írja P. Cananeanak – maradjon mindaddig Moriconeban, míg P. Ottavio egy kissé meg nem erősödik...” (189. levél) – okt. 23-án azt közli a frascatii rektorral, P. Cananeaval, hogy P. Ottavio levegőváltozásra Frascatiba megy (193. lev.), nov. 11-én írja, hogy P. Ottavio a legelső alkalmi járattal térjen vissza Rómába, mert Frascatii télen nem alkalmas hely a lábadozóknak, (195. lev.) és most – váratlanul – az 1624. febr. 16-án kelt levélből olvassuk a következőket: „...ami pedig P. Ottaviot illeti, önök nem ismerik az ő dolgait, ő nem volt nekünk való ember, ezért az Úr megengedte, hogy távozzék...” (198. lev.) – Nem kell-e arra gondolnunk, hogy visszatért a Leonardi kongregáció tagjai közé Luccába és most – a Szentévben – onnét jön látogatóba Rómába?...
„ P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
P. Ottavio Bovarelli tegnap érkezett meg Luccából és ma meglátogatott bennünket és az az óhaját, kívánságát fejezte ki, hogy a legnagyobb ünnepélyességgel hozzák Rómába a Szentséges Szűz Anya Mária képét, azt mondotta nekem, hogy holnap reggel jókor oda akar érkezni és odarendel egy gyaloghintót, hogy azon hozzák a legnagyobb tisztelettel a képet és őmaga is kísérni fogja egészen Rómáig és, amint mondja, nagyon sajnálja, hogy nem érkezett korábban, hamarabb Rómába, akkor igen szép felszerelést készíthetett volna a kép elhozatalára, azt is mondotta, hogy holnap jókor akar felkelni, hogy még a zarándoklat indulása előtt ott legyen Frascatiban, és éppen ezért küldjenek oda valakit, hogy várakozzanak az indulással, mindaddig, míg ő meg nem érkezik, iparkodik majd kellő időben ott lenni, így még mindent elintézhet és senki se akadályozza meg őt jószándékában, éppen ezért küldöm ezt a fratellót, hogy mindezt előre hírül adja, jelezze. Itt mindent elkövetünk, mindent megteszünk az előkészületre, ami csak rajtunk áll, hogy a legjobb felkészültséggel várjuk a búcsúzarándoklatot, az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. szept. 27.
Utolsó intézkedések, utasítások a nagy nap előtt, – Szent Kalazancius jobbnak látná, ha a hivatalai jelvényeket a Társulat idősebb tagjai hoznák a zarándoklatban, és kéri P. Garziat, hogy az indulás előtt mindenről bizonyosodjék meg és jelölje ki a hivatalos vezetőket.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) atyának, – Frascati.
A tegnapi levelemben megírtam, hogyan gondolom én el az önök római zarándokútját és remélem, hogy egy teljes hozzáértéssel, nagyszerűen megszervezett zarándoklatot, bevonulást fogunk látni. – Most hallom, hogy hivatalból két ifjút jelöltek ki, akik a Társulat jelvényeit fogják vinni a búcsúzarándoklatban, de arról is értesültem, hogy az említett ifjak szeretnék, ha a Társulat nagyobb díszére, az említett jelvényeket, helyettük, ugyanabból a Társulatból való két idősebb, tiszteletreméltó személy vinné, nézzen utána Atyaságod, legyen segítségükre jó szándékú elgondolásukban, főként pedig abban, hogy kik legyenek azok az érdemes és mindenki által tisztelt személyek, akik őket helyettesítenék, mindent a legnagyobb békességben és egyetértésben rendezzék el.
Atyaságod mindenről pontosan tájékozódjék az indulás előtt, és hivatalosan képviselje a zarándoklatot azokkal, akiket jónak lát erre a szerepre kiválasztani és az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. szept. 28.”
Megtörtént a Szentévi zarándoklat, – személyi áthelyezések, – szentévi római utak, – ágyneműk beszerzése, – a napi séták, a reggeli stúdiumok.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Nagyon örülök annak, hogy szerencsésen hazaérkeztek mindnyájan Frascatiba a zarándoklattal, ide hozták hozzánk a maradék gyertyát, szeretném tudni, hogy ki fizeti a költségeket?
Iparkodjék minél előbb haza irányítani a „somarello”-t, hogy a tüzelőfa szállításában igénybe vehessék. – Említettem, hogy oda rendelném fr. Vito novíciust, aki segítségükre lehetne Ciriaconak a munkakörének az elvégzésében, ő pedig mehetne Genzanoba vagy Civitába, mint aki már gyakorlottabb a dolgokban, – Az az ottani két fratelló jöhetne Rómába a szentévi búcsú elnyerésére nyolc napon belül, Atyaságod pedig valamelyik hétköznapon, amikor a gyóntatás nem olyan sürgős, jöhetne, amikor a legalkalmasabbnak gondolja, találja. Ami pedig a lepedők vásárlását illeti, jobb lenne, ha most takarókat vásárolnának, főként ha ebből nincs elég és vásznat, hogy inget készíttethessenek, a takarókért 22 baioccot szoktak kérni, de nem tudom, hogy most már nem 24-et-e? – Nem szeretem, ha sétálgatnak a városban, főként a kispapok, minden reggel legyen számukra egy kis stúdium, nehogy a helybéliek elítélőleg nyilatkozzanak rólunk. – Mivel most nincs több időm, nem érek rá, befejezem a levelemet azzal a kéréssel, hogy az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. okt. 3.”
Úgy látszik, hogy P. Cananea halála után nem volt igazában kinevezett elöljárója a frascatii háznak P. Garzia, amint látni fogjuk a későbbiekből, akkor még igazából nem volt a Szerzetnek fogadalmas tagja, a frascatii ház ügyeit, mint a Szent Rendalapítónak személyes képviselője vezette, vele közölte Szent Kalazancius a házra és a szerzetesi életre vonatkozó intézkedéseit. Ez az állapot néhány éven át így tartott. Figyeljük csak meg az itt sorra kerülő levelet is, Szent Kalazancius utasítja P. Garziat, hogy P. Bernardinoval együtt tárgyalják meg a ház ügyeit és terjesszék őelé jóváhagyásra. – Egy bizonyos küldetésben P. Alachi Frascatiba megy fogadalmasokkal és novíciusokkal, gondoskodjanak számukra éjjeli szállásról, – fr. Marc. Antonio csak egy darab, (toszkánai értékű) pénzt hozott, ezért kapott kevesebb ívpapírt.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Mivel személyesen nem tudok oda menni, azért az az óhajom, hogy Atyaságod, P. Bernardinoval jöjjenek össze egy szobában, papír és toll a kézben és jegyezzék fel mindazt, amit szükségesnek tartanak, hogy megújításra szorul abban a házban és hajtsák végre mindazt, amit jónak látnak, hogy mindnyájan egyöntetűen járjanak el, és ne engedjék meg, ne nézzék el, hogy valaki is engedély nélkül tegyen valamit és amit határoznak, magam is azonnal alá fogom írni, hogy még nagyobb kötelező ereje legyen.
Oda fog érkezni P. Melchiore egy bizonyos megbízatással, néhány fogadalmassal és novíciussal és remélem, hogy hamarosan vissza fognak jönni, erre az éjszakára kérjenek kölcsönbe néhány matracot Sig. Maniliotól, ha kéznél van Roberto Primi villájának a kulcsa, vagy pedig, ha akarja, másképp is megoldhatja erre az egy éjszakára a fekvőhelyet. – Mivel fr. Marc. Antonio csak egy pénzdarabot hozott és nem kettőt, éppen ezért csak félmennyiségű ívpapírt kapott. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. okt. 6. – A noviciátusból.”
Az olasz nyelven kezdett és spanyol nyelven folytatódott levélben a spanyolországi beneficiummal kapcsolatban írja Szent Kalazancius, hogy ez a két javadalom nem sokat ér és kéri, hogy értesítse, hogy P. Melchiore mikor indultak el onnét.
A címzettben új emberrel ismerkedünk meg, akiről már eddig is sokszor szó volt az eddigi levelekben. – Mivel abban az összefoglaló munkában, amelyet a kalazanciusi levelek alapján sikerült összeállítani azokról, akikhez, vagy akikről a Szent Rendalapító a levelezésében ismételten megemlékezik, fr. Arcangelo Sorbinoról is a készült egy ismertetés, aki nemcsak 181. levelet kapott Szent Kalazanciustól, hanem azonkívül igen sok, másokhoz írt levélben is megemlékezik róla, ezen adatok alapján, több mint 20. ívlapra terjedő ismertetést sikerült róla röviden összeállítani, szerfölött érdekes adatok ezek, amelyek bemutatják nekünk ezt a szerfölött érdekes egyéniséget, aki évek hosszú során, mint fratelló vezette a Collegio Nazareno alapítványi birtokát Cesenában. – Fr. Arcangelora vonatkozó első adatot az 1619. jan. 6-án kelt levélben találjuk (33. lev.), a legutolsó pedig, mint P. Arcangelo Sorbino, 1646. ápr. 25-én (4363. lev.), a legelső levelet, a most sorra kerülő levelet, 1625. okt. 8-án írta neki Szent Kalazancius (333. lev.), a legutolsó pedig 1646. ápr. 25-én. Nagyon kevesen vannak azok közül, akikkel Szent Kalazancius levelezésben állott, szinte a Szerzetalapítás hajnalától élete végéig, ezen kevesek közül való fr. Arcangelo Sorbino is P. Alacchi, P. Constantini, P. Garzia, P. Morelli, P. Reale mellett, a többiek vagy csak később léptek be az érdekeltek sorába, vagy korábban, de nem mindvégig levelezési kapcsolatban Szent Kalazanciussal, vagy csak közben átmenetileg.
A címzettben azzal a piaristával ismerkedünk meg, akiről az eddig ismertetett – főként P. Garziához és P. Cananeahoz írt – levelekben gyakran szó volt. Maga fr. Arcangelo Sorbino az 1625. okt. 8-án kelt – most sorra kerülő – levélben kapja az első levelet Szent Kalazanciustól, de már az 1619. jan. 6-án kelt levélben említés történik róla, a neki címzett legutolsó levelet 1645. ápr. 25-én írta Szent Kalazancius. Azonkívül, hogy 181. levelet kapott fr. Arcangelo a Szent Rendalapítótól, rengeteg utalás történik az ő személyére a más rendtársakhoz, főként P. Salazar- Maldonado atyához írt levelekben, akivel az említett fr. Arcangelo évek hosszú során együtt működött a Collegio Nazarenonak cesenai alapítványi birtokán, mint gondnok. – Mivel a hozzáírt levelekből és a más levelekből vett ráutalásokból, adatokból vázlatosan összeállítottuk fr. Arcangelo életrajzát 20 ívlapnyi terjedelemben - - talán senkiről ennyi adat nem található a kalazanciusi levelezésekben, egész egy külön tanulmányra való anyag, amit érdemes volna feldolgozni, amiből nemcsak fr. Arcangelo gazdasági rátermettségét, tevékenységét, nem egyszer különcködéseit is megismerők, hanem elsősorban Szent Kalazancius reális gondolkodását, az okos és hű szolgát, akit az Úr az ő háznépe fölé rendelt, aki gondoskodni akar és tud is a mindennapi kenyérről is. Mivel abban az említett írásban részletesebben is ismertettük fr. Arcangelo pályafutását, itt csak annyit említünk meg, hogy egyike volt azoknak a fratellóknak, akik az áldozópapságra törekedtek, amit el is nyert ő is, mindvégig Cesenában maradt, ott is halt meg 1666. szept. 21- én. – 1628-ban került a cesenai birtok a mi kezelésünkbe, akkor került oda P. Tencanival együtt fr. Arcangelo is. 1631-től kezdve – hosszabb vagy rövidebb ideig – a következők voltak munkatársai Cesenában a birtokon: 1632-től 1634. július végéig P. Francesco Salazar Maldonado; 1634. okt. – 1638. okt.-ig P. Stefano Cherubini; 1638. dec.-ben P. Bernardino Chicchetti, aki hamarosan nápolyi Provinciális lett; 1639-okt.-től egy rövid időre P. Santino Lunardi, 1640. febr.-ban P. Pietro Maldis, 1640. okt.-tól 1642. jan.-ig újra P. Santino Lunardi, 1642. jan.-tól P. Matteo Reale a kisegítő, akinek működésével Szent Atyánk igen meg volt elégedve, az egyik levélben azt írta neki: „...ha rajtam álna, én nem váltanám le, mert Atyaságod mindezideig olyan hűségesen megfelelt az ottani munkakörnek, mint ahogyan senki, akik eddig ott voltak...” (4132. levél.) – 1644. márciusában újra P. Lunardit találjuk Ceseneában, akit 1642.-ben P. Mario Sozzi Firenzébe rendelt, majd asszisztens generális lett P. Spinolával, P. Baficivel, és P. Marioval együtt, de P. Mario magatartása miatt mind a hárman lemondtak és P. Lunardi ekkor visszavonult Cesenaba. – Rengeteg érdekes adat áll rendelkezésünkre a cesenai levelekből, a 968. és az 1179. levelekhez írt jegyzetek szerint unalmasak ezek a levelek, mert száz meg száz számára csak gazdasági ügyeket tárgyalnak, amelyekben csak arról van szó, hogy gondosan kezeljék az ottani javakat, kellő időben értékesítsék a terményeket, a Collegio fenntartására, napi költségeinek fedezésére küldjenek pénzt, „... nem kívánom, hogy valamelyikük személyesen hozza a pénzt Rómába, mert nem kifizető az útiköltség miatt, betegség is érheti az úton levőt... útonállók is megtámadhatják...” (2004-es lev.) – „...miféle beszéd az, hogy nem tudnak pénzt előállítani, ha ott nincs miből pénzt előteremteni, akkor mit mondjunk mi itt, ahol nem áll rendelkezésünkre birtok, amiből pénzt szerezhetnénk, igenis kell, hogy ott bármi módón is kerítsenek elő pénzt, mert „Venter non patitur moram”, a növendékek nem éhezhetnek és nem tudok beszerezni sem bort, sem tüzelőfát...” (2135. lev.) – „Ha a növendékeinket abból a pénzből kellene ellátnunk, amit Cesenából küldenek, akkor ugyancsak gyakran böjtölhetnének.” (2264. lev.) – Egy alkalommal fr. Arcangelo nagyon ajánlotta a Collegioba felvételre Bologhininek, fr. Arcangelo szerint, a nagy jótevőnek a fiát, de hamar csalódnia kellett Szent Kalazanciusnak, és ekkor írta a következőket: „...beszélhet, amit akar Bologhini, fr. Arcangelo, a nagy fecsegő, az oka minden kárnak, hányszor írogatta nekem, hogy az említett Bologhini ilyen meg olyan nagy jótevője a Collegionak, ezeket halván írtam neki, ha csakugyan így van a dolog, akkor elfogadom ingyen eltartásra a fiát, de a Collegio bizony semmit sem látott azokból a sokszor emlegetett nagy jótéteményekből, ezért kell most a Szerzetnek viselnie a kárt. Így akarta magát fr. Arcangelo nagy befojású embernek feltüntetni magát, aminek az lett az eredménye, hogy a Collegio tíz hónapra semmit sem kapott kiadásainak fedezésére, beszélek majd Reghini apáttal, jól lehet, tudom előre, hogy szép szavaknál egyebet nem fogok kapni...” (P. Cherubinihoz 1635. jún. 12-én írt levélből; 2386. lev.) – „...nagyon jól tudom, hogy fr. Arcangelonak több gondja van a birtokra, mint a Collegiora, és amíg ő lesz a birtok gondozója, addig a maga feje szerint gazdálkodik, vásárolja és eladja a csikókat, a somarellókat minden haszon nélkül, mi pedig nélkülöztünk itt a múltban és nélkülözünk a jelenben is.” 2333. lev.) „...sem P. Stefano, sem Kedvességed most ne azon gondolkozzanak, hogyan lehetne állatokat vásárolni Capo di Argineben, hanem azon törjük fejünket, hogy miből tartsuk fent a Collegiot, miből fizessük ki az adósságainkat...” (3503. lev.) – Megismétli ezeket a gondolatokat az 1640. szept. 15-én kelt levelében: „...a banknak...másoknak...péknek...tartozzunk száz meg száz scudival és a mindennapi életünket kölcsönökből tengetjük, de ehhez is nehezen jutunk hozzá és most önnek azon jár az esze, hogy teheneket vásároljon, még ha volna, azt is el kellene adni, hogy segélyezhessük a Collegiot. Én azért küldtem önt oda, hogy előteremtsék a pénzt a Collegio fenntartására.” De nemcsak anyagi dolgokban kap tanítást fr. Arcangelo Szent Kalazanciustól, hanem a lelkiekben is: „...örülök annak, hogy a gazdasági dolgok jól mennek, de más egyebekről se feledkezzék meg, ne hanyagolja el a lelkigyakorlatokat, a szerzetesi kötelezettségeket, mert ezekkel szolgálja legjobban a lélek javát, tartsa meg a szerzetesi szabályokat még akkor is, ha a világban is kell élnie...” (1991. lev.) – „...abban a megnyugtató gondolatban vagyunk, hogy jól mennek ott a dolgok, hogy elvégzik a közös esti meg a reggeli imákat, a heti szentgyónást, a vasárnapi meg a csütörtöki áldozást, a heti háromszori disciplinát, amit akkor is elvégezhet ha a tanyára megy, a böjtöket nem egykönnyen tarthatja meg, aki folyton jön-megy, jár-kel, csak arra akarom emlékeztetni, hogy aki ezeket megtartja, igen nagy szolgálatot tesz az Istennek, hogy a lélek többet ér az egész világnál...” (2147. lev.) – 1635. nyarán valami baleset érhette fr. Arcangelot, Szent Atyánk sajnálja, hogy meleg nyári időben kell neki ágyban feküdnie, amit Szent Kalazancius így fog fel: „...ami pedig fr. Arcangelot illeti, most az Úr tarthat vele penitenciát, amit ő eléggé elhanyagolt a múltban, sokkal jobb ha az ember maga vállal penitenciákat, mint arra várni, hogy az Úr szabjon ki rá...” (2391. lev.) – „...mivel hogy egész év folyamán igen hanyagul vette a mortifikációkat, azért most az Úr látogatta meg önt, de ön meg se köszönte, se nem mutatja azt a lelki előrehaladást, amit az ilyen penitenciázásból kellett volna merítenie, vegye észre, hogy még súlyosabbak lesznek az Úr látogatásai, ha semmi eredményt sem tud felmutatni, legyen azért hát hálás, nehogy még súlyosabb bajok érjék...” (2405. lev.) – Már ebből a néhány idézetből is láthatjuk, hogy a gazdasági gondolatokkal írt levelekben is lépten-nyomon találkozunk igen érdemes és értékes részletekkel, az igaz, hogy ezekben a levelekben igen sűrűn van arról szó, hogy egyezkedjenek ki az örökhagyó rokonaival, ha az eladásra kerülő malmokra vevők jelentkeznének, adják el azokat, ha jó alkalom kerülne birtokcserére, meg kell próbálni, mert sokkal előnyösebb lenne a Collegio szempontjából is, ha itt, valahol Róma közelében lenne a birtok, volt is ilyesmiről szó 1641-ben, annak a kezelése is könnyebb volna, meg szerzetesi szempontból is előnyösebb, ha nem kellene néhány szerzetesnek állandóan a közösségen kívül tartózkodnia, a sok száraz adat mögött nem egyszer meghúzódik egy-egy derűsebb megjegyzés, számtalan levélben van szó arról, hogy kiket vegyenek fel a Collegioba, nehéz a döntés, mert van olyan kérelmező is, akiknek felvételét nyolc-tíz kardinális is ajánlja... olyan nagy ajánlások vannak, mintha, legalább is a San Pietro valamelyik kanonoki javadalmának a betöltéséről lenne szó...” (2476. lev.) – „Nem szeretem, ha nemesi származású ifjakat küldenek – írja P. Cherubini atyának – mert azok rendszerint gőgősek és nem szeretnek tanulni...” (2443. lev.) – Folytathatnók az idézetek sorozatát a fr. Arcangelohoz írt levelekből, de ez a néhány idézet is megsejteti velünk azt a sok személyi és tárgyi érdekességet, ami ezekben a levelekben íródott meg közel két évtizeden keresztül. Ezek a fr. Arcangelo-féle jó alkalmul szolgálnak, hogy azokból megismerhessük a Piarista Rend egyik büszkeségének, a mindmáig jóhírnevű Intézményének, a Collegio Nazarenonak küzdelemteljes elindulását és működésének legelső évtizedeit, de a Collegio Nazarenot és a cesenai birtokot fr. Arcangelo nélkül emlegetni sem lehet. Ha nem lett volna odavaló ember, akkor Szent Kalazancius nem hagyta volna ott évtizedeken keresztül. Ha a Collegio Nazareno még ma is fogalom Rómában, ha ma is büszke örömmel járhatunk évszázados, ódon folyosóin, hálával és tisztelettel kell gondolnunk a jó fr. Arcangelora és emlékét el ne felejtsük, aki ott Cesenában mégis annyit fáradozott, hogy ott Rómában a Collegio Nazareno betölthesse nemes hivatását, rendeltetését a nagynevű alapító, Tonti kardinális szándékai szerint. – Szent Atyánk sokszor megdorgálta fr. Arcangelot hibái és gyarlóságai miatt, de valójában értékelte és nagyrabecsülte szolgálataiért és hosszú évtizedeken át levelezésben volt vele. Fr. Arcangelo, P. Alacchi, P. Costantini, P. Garzia, P. Morelli, és P. Reale mellett azon kevesek közül való, akikkel Szent Kalazancius szinte a szerzetalapítás hajnalától élete végéig levelezésben volt.
Mit tartalmaz a sorrakerülő levél? Megbízatás méz és dióvásárlásra, – Szent Kalazancius viszont fehérneműt és ívpapírt küld és buzdítja fr. Arcangelot, hogy szorgalmasan questáljon.
„Krisztusban kedves fiamnak, az Isten Anyjáról nevezett szegények közül való Arcangelo di S. Carlo-nak, – Genzano.
Írok majd P. Castiglianak, hogy adjon önnek egy scuidot, és azt minden késedelmeskedés nélkül adja át, de csak akkor vásároljon rajta mézet, ha jónak találja, egy másik scuidon pedig szerezzen be diót és én a kiadásokat azonnal rendezni fogom a szükséghez képest.
Küldök a levélvivő útján, ha ugyan visszatér a válaszért, amint azt nekem megígérte, gyapjú-inget és öt ív papírt, jó minőségűt és ugyanannyi csomagoló papírt, P. Garzia azt írja nekem, hogy hamarosan küldi fr. Ciriacot, éppen azért nagy igyekezettel végezze a questálást, itt, Rómában, igen kevés eredménnyel járt, mivelhogy nem állt rendelkezésükre a teherhordó somarelló. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. okt. 8.”
P. M. Alacchi ne menjen útitárs nélkül, – a megvásárolt telek megtartásától – a kellemetlenségek ellenére – se álljanak el, szerződés megkötése előtt kell mindent meggondolni, – az előző levélben említett pénzek átutalása fr. Arcangelonak.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, kit az Úr oltalmazzon.
Ami pedig P. Melchiort illeti, nem tudom elgondolni, hogy ne találna hamarosan egy olyan világi papra, akinek társaságában útra kelhetne. – Ami pedig a teleküggyel kapcsolatos dolgokat illeti, nagyon meg kell gondolniuk azt, hogy megtörtént az adásvételi szerződés Sig. Rossolini úrral történt megegyezés után, miután Sig. Laerzio is hozzájárult, aki ki is fizetett 190. scudit azért a szomszédos kertért vagy telekért, nem volna most helyes dolog most elállni a szerződéstől, nem lehetne összeegyeztetni ezt a lépést sem a lelkiismeretességgel, sem a becsületességgel, míg eleget nem teszünk a vállalt kötelezettségnek, hogy őt teljesen kielégítsük, kemény fába vágták a fejszét. Ami pedig azt a telket illeti, amelyről azt mondják, hogy nagyon távol van az iskola szempontjából, don Giov. Angelo telke mellett, az igaz, hogy nem kell olyan messzire menni, minden szerződés előtt a dolgokat jól megfontolni, mert, ha egyszer megvan már a szerződés, törvényes, jogos ok nélkül elállni attól nem szabad. – Én úgy látom, hogy ha hagyjuk magunkat irányítani, akkor fizethetünk évi 225. scudit és nincs miből fizetni, akkor maradjunk inkább a Rosolini féle házban és a szomszédos kis házban az évi 25- el. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. okt. 9.”
Minél előbb küldje fr. Arcangelonak a scudot, jelezze neki, hogy ez öntől van és indítsa útnak fr. Ciriacot.”
Szent Kalazancius úgy intézkedik, hogy régi ismerősüket, ms. Cesaret – bizonyos feltételek mellett – a Szerzet szolgálatába fogadják, aki Rocco nevű fiával nem tud kijönni. Valószínűleg erről a Roccoról volt szó már a 67. levélben is, de ott mons. Cesare neve nincs említve. – A pápát Frascatiba várják. – P. Bernardinot vezesse be a ház jó vezetésének az ismeretébe. – küldemények a jótevők számára. – A jó questálással segítik majd a római házat is.
„P. Castiglia piarista atyának, akit az Úr oltalmazzon. – Frascati.
Oda küldöm régi jó barátunkat, ms. Cesaret, aki majd ha úgy hozza a szükség, elmehet Velletribe questálni a mi házunk számára egy fratelló kíséretében, vagy ott a háznak vállal szolgálatot a körülmények szerint éppen úgy, mintha a mieinkek közül való lenne, azt mondja, hogy az évi ellátásért szívesen fizet 18. vagy 20. scudit, csakhogy keljen Rocco fiával együtt lennie, amiért is Atyaságod mindezt figyelembe véve kezelje őt és semmiben se legyen hiánya. – Az a hír járja, hogy a Pápa hamarosan oda érkezik, hacsak a várt vizitáció ránk nem köszönt, akkor – Isten segítségével – magam is oda igyekszem, addig is beszélje meg P. Bernardinoval a ház vezetésének a módozatait lépésről-lépésre, hogy neki is meglegyen a gyakorlata ebben a dologban és majd annak idején el tudjon vezetni egy házat. – Küldök néhány szentképet és imakönyvet, ezekkel majd ajándékozzák meg alkalomadtán a jótevőket. – Arra is gondom lesz, hogy jó munkaerőket küldjek oda az iskolaév kezdetére, ahogyan a szükség kívánja. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. okt. 10.
Gondja legyen arra, hogy a questálások jó eredménnyel végződjenek, hogy ezzel azután segítségére lehessenek a mi házunknak is, P. Bernardino számára még ma elkészülnek a cipők.”
Egy előnyös hagyatéki ügy a Társulat javára.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Azzal a sürgős üzenettel küldöm levelemet Atyaságodnak, hogy értesítse ki a Társulat tagjait és hívja össze őket azonnal gyűlésre, hivatalos megbeszélésre és ennek megtörténte után a Prior jöjjön Rómába másik két hivatalos személlyel, akik erre a Társulattól felhatalmazást kaptak, hogy itt megtárgyaljuk azt az igen előnyös hagyatéki dolgot, amit, – a Szent Szűz iránti tiszteletből – valaki felajánlott, keressenek fel engem és én majd megmondom, hogy kell eljárniuk az ajándékozási ügy elintézésében, nagyon kérem, hogy minél előbb legyenek itt, nehogy hanyagság folytán elessenek ettől a jó alkalomtól, más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. okt. 11.
Nem írok részletesebben mert közölték velem, hogy a dolog titokban legyen, amíg Rómába nem érkeznek.”
Az aranyzómesternek adott megbízatások, – az előző levélben említett hagyatéki ügyek, – vakációs intézkedések.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Ahogy megkaptam Atyaságodnak a levelét, azonnal írattam az aranyzómestert és ahogyan Sig. Vicario meghagyta, írattam vele két elismervényt az átvett dolgokról, és az említett aranyzómester azt mondotta, hogy mihamarabb el fog készülni a munkálatokkal és megköszöni a Sig. Vicarionak – akit köszöntsön az én nevemben – hogy a megbízatással együtt 8. scudit is küldött.
Nagyon sürgős, hogy minél előbb jöjjön a Mária-társulat új priorja és vele együtt még két vagy három hivatalosan megbízott tag is, akik a legmesszebbmenő felhatalmazást kaptak a Társulattól, a Társulatra hagyott kb. három ezer scudiról van szó, annak átvételéről, amit birtokba kell venni, de olyan sürgősen, hogy azt nem is gondolják, azért hát ne késedelmeskedjenek, hanem jöjjenek azonnal, mert fontos dolgokról van szó, óráról-órára várják a megérkezésüket, Atyaságod sürgesse őket, ha még nem indultak volna el, hogy jöjjenek azonnal. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. okt. 13.
Amint megkezdődik a vakáció, mondja meg P. Bernardinonak, hogy azonnal jöjjön a noviciátusba, ez az én kívánságom, hogy megismerkedhessék p. Pietroval (P. Casaniról van szó, aki ezekben a napokban érkezett meg Liguriából), amit – bizonyára – szívesen fog venni és igen előnyösen, javára fog szolgálni. – A többiek pedig olyan értelemben menjenek üdülésre, pihenőre, hogy délre, ebédre és este vacsorára otthon legyenek.”
Az előző levélben említett aranyzómester levele, – ha a pápa hamarosan oda érkezik, akkor P. Bernardino ne induljon, – lelkigyakorlat a noviciátusban az ő számára, – a Társulat küldöttei még mindig nem érkeztek meg Rómába.
„P. Castaglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
A tegnapi postával elküldtem az aranyzómestertől kapott átvételi elismervényeket, aki a Sapientia melletti műhelyében dolgozik, a mai postával pedig küldöm az ő levelét, gondolom, hogy Atyaságodnak és Sig. Vicarionak köszöni meg a kapott munkát.
Úgy hallottam, arról értesültem, hogy a Pápa hamarosan oda fog érkezni, ha csakugyan így van a dolog, akkor nem illő, hogy P. Bernardino éppen akkor utazzék el onnét, amikor ott tartózkodik a mi Urunk, a Pápa, ha majd küldök oda egy másik Atyát, csak akkor induljon útnak, hogy egy kis lelkigyakorlatot végezzen a noviciátusban, gondolom, hogy nagy vigasztalására lesz a P. Pietroval való találkozása. Mi pedig itt óráról-órára várjuk a Társulat megbízottjait abban az örökségi ügyben és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. okt. 14.”
Valami szokatlan dolog, több esetben is tapasztalni fogjuk a későbbiek folyamán, hogy a Szent Rendalapítónak bizonyos kéréseit milyen lassúsággal, csak a többszöri felszólításra intézték el az illetékesek. Ez a meglepő tény feltűnt a levelek kommentálójának is, aki a levelekhez írt jegyzetekben szóvá is teszi nem egyszer és ilyenkor nem a hanyagságokat marasztalja el, hanem finoman, tapintatosan Szent Kalazancius türelmességét hangsúlyozza.
Valamit tenni kell, mert a római – szüreti – questálás eredménye, szinte a semmivel egyenlő, – fr. Benedetto majd átnézheti fr. Gio. Francesco írásait, ha fogadalomtételre jön majd ide és kiválogathatja a neki valókat.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Itt olyan nyomorúságos eredménnyel végződött a szüreti bor questálása, hogy szinte a semmivel egyenlő, ennek oka az is volt, hogy nem ált rendelkezésre a „somarelló” az edények szállítására, ezért aztán szükségesnek látom, hogy küldjön valakit Velletribe, hogy lehetne-e ott beszerezni valamit, ms. Cesare vele mehetne az illetővel és ha jó alkalom adódna a vásárlásra, vegyék meg és aztán majd fizetjük az árát rendes időben, ahogyan ms. Cesare a múltban is szokta intézni, ne késedelmeskedjenek abban, hogy ezt a dolgot minél jobban intézzék el, ami bizonyára a legjobban fog sikerülni, a legjobb eredményekkel még akkor is, ha valakit el fog küldeni Genzanoba fr. Ciriaco felváltására abban a reményben, hogy lesz arra is idő, hogy Velletriben is sikerül majd valami érdemleges alamizsnát gyűjteni, egyebekről majd beszámolnak a fratellók. – Mondja meg fr. Benedettonak, hogy csak most tudom küldeni írásait, ha majd fogadalomtételre jön ide, akkor majd átnézheti fr. Gio. Francesco írásait és kiválogathatja azokból a neki tetszőket, megfelelőket. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. okt. 15.”
A segélyt kérő kérvény benyújtásának az időszerűtlensége és ennek okai, – bizodalmunk az Úrban van, – segítségükre lesz ms. Cesare a beszerzésben, – a római ház javára végezhető misék, – vendégfogadás, – újabb megnyugtatás, hogy ms. Cesare hamarosan ott lesz, aki mindenféle beszerzésben segítségükre lesz.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Nem tartom helyénvalónak, okos dolognak, hogy a Sig. Ottaviano által ajánlott eljárási módot most hajtsuk végre, amikor a Pápa Frascatiban időzik, hogy egy kérvényt nyújtsunk be a Város által megajánlott, de elmaradt 200. scudi ügyében, mert a vatikáni palotamester – akinek a kezéhez kerülne a mi kérvényünk – most utalt ki számunkra 100 scudi alamizsnát, várjunk egy alkalmasabb időre, ha majd ilyen módon akarunk eljárni az említett összeg ügyében, ha a tanácstagok is lépéseket tennének a Monsignorenál, amit aligha fognak megtenni, akkor volna ugyan valami reménységünk, de, hogy külön utakon járjunk, azt nem tartom helyénvalónak. – Az Úr iránti szeretetből vállaljuk a fáradozásokat, majd az meg is segít bennünket. – Mihamarabb visszaküldöm ms. Cesaret, nézzen utána, hogy mit lehetne beszerezni Velletriben, ahol őt ismerik, ha abból a halféléből majd lesz friss, akkor lehet majd gondolkozni a beszerzésről, de addig csak várjanak türelemmel. – Ha nincs annyi kötött miséjük, hogy minden idejük le volna foglalva, akkor mondjanak el néhány misét ennek a háznak a szándékára, amiről aztán értesítsen engem. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. okt. 17.
A transpontinai Genearalist minden szívélyességgel fogadják, tegnap Atyaságodnak küldtem egy pénzutalványt.
Oda érkezik majd ms. Cesare, küldje el Velletribe, ahol majd a jóbarátok és a jótevők körében a mi házunk számára is gyűjthet egy kis mustot, sőt, gondoskodhatik egy kis ó és új borról is, amit aztán majd alkalmilag, idővel haza szállíthatunk. – Ha netán oda érkezne fr. Giulio, intézkedjék, hogy...”
Lássuk, mit végez ms. Cesare Velletriben? – személyi elhelyezések, – a kérvény most nem időszerű, – végezzék el a kisebb javításokat a Rosolini-féle házon.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Majd meglátjuk, hogy ms. Cesare mit tudott végezni Velletriben, úgy hallatszik, hogy jó borszakértő, meg tudja mondani, hogy mit érdemes megvásárolni. – Nagyon örülök annak, hogy szivességet tett a sezzei Rev. don Francesconak. – Küldje, mihelyt csak lehetséges, fr. Vitot, én meg majd oda küldöm fr. Benedettot, a luccait, igen igen jól meg fog felelni abban a házban, vagy pedig elküldöm Narniba, azzal a gondolattal, hogy ott is legyen egy derék jó fratelló, nekem meg itt nagy szükségem van az említett fr. Vitora, a tüzelőfa beszerzésében. – Annak a 200. scudinak az ügyében most ne adják át a kérvényt a Pápának.
Intézkedjék, hogy Sig. Aristotele nézesse meg a Rosolini-féle házat és végeztessék el rajta a kisebb javitásokat a lehetőségekhez képest, nincs az jól, hogy fizessük az évi 225. scudit és mivelhogy nincs időm, befejezem a levelet azzal a kéréssel, hogy az Úr áldjon meg bennünket mindenkor. – Róma, 1625. okt. 18.”
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Atyaságod minél előbb rendelje ide fr. Vitot, akire igen nagy szükségünk van, hogy szolgálatot is tegyen eközben a fratellók helyett, akik pihenőre mentek. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. Róma, 1625. okt. 18.”
Fr. Francesco dell Annunziata, akinek a felszenteléséről van szó nem más, mint az a fr. Francesco Baldi, aki mint kíválló grammatikus vezette Norciában a rendi növendékek studiumát, – a hivatalos iratok kiállításában nem volt-e formai hiba?
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Meglátogatja Atyaságodat fr. Francesco dell Annunziata, tudakolja meg tőle Atyaságod életkorát, vagy mutassa be a keresztségi bizonylatot, és minderről értesítsen engem, mert szeretném felszenteltetni, hacsak ez nem fogja akadályozni tanulmányokban, mert ha így van, akkor szívesen elhalasztanám egy kis időre a pappá szentelését és mivelhogy szükséges, hogy minél előbb visszatérjen Norciába, meghagytam neki, hogy holnap, kedden estére legyen itt Rómában, ezért tehát úgy intézkedjék, hogy kedden 20 órakor induljon útnak társával együtt. – Nézzen utána, hogy azok az iratok, amelyeket a Sig. Vicariohoz küldtek azon adósságok fizetése tárgyában, amellyel ms. Ambrosionak tartozunk a házvétel ügyben, bemutatta-e azokat P. Gio. Pietro vagy letétbe helyezte-e önnél közjegyzői pecsét nélkül, mert ha így van, akkor igyekezzék azokat visszaszerezni és elküldeni nekem az ottlevő fratellók útján és mivel más írnivalóm nincsen, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. okt. 20.
Én úgy találom jobbnak, hogy menjen abba a házba fr. Stefano, mert máskülönben Atyaságod egy pillanatra sem hagyhatja el a házat.”
„P. Castiglia (Gio Garzia) piarista atyának, akit az Úr oltalmazzon.
Mellékelten küldöm a genovai és a nápolyi leveleket, Atyaságod ezeket megválaszolhatja a pápai postaszolgálat útján. – Nagy kellemetlenség nekem P. G. ügye, mivel egyáltalában nem ismerem az ügy lényegét, alapját, Atyaságod érdeklődjék, hogy lesz-e valami mentség a számára, hiszen a tanúk a mieinkek közül kerülnek ki, remélem, hogy segítségére lesznek. Az Úr áldjon meg minket mindenkor. – Frascati, 1625. okt. 24.”
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati
Oda küdöm néhány napra fr. Vitot abból az alkalomból, hogy az egyik ló haza kerül Frascatiba és egy boritékba csomagolt íratot visz Sig. Antonio Manna számára, amelyet azonnal juttasanak el hozzá. – A rosz időjárás miatt nem indultak útnak a fratellók sem Narniba, sem Norciába. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. okt. 25.”
Fr. Marc. Antonio Frascatiban, – fr. Benedetto mikor tölti be a 16. életévét? – megtörtént az apostoli vizitáció a házban, – a későbbi levelekben is lesz szó erről a vizitációról, – a római ház segélykérése, – beszerzések, – üdvözletek.
P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának – Frascati.
Oda érkezik fr. Marc. Antonio, egyrészt azért, hogy mindenben segítségükre legyen, amiben csak tud, másrészt pedig, hogy összeszedje magát egészségileg. – Szeretném tudni, hogy fr. Benedetto betölti-e a 16-ik életévét a jövő hónap, november 22-én, mert most fejezi be a noviciátust, várom Savonából a keresztlevelét. Ma délelőtt megtörtént nálunk a vizitáció, mindössze hárman voltak a kiküldött Prelátusok, hiányoztak Mons. Vulpio és Mons Diaz, az egész házat megtekintették, de csak rövid ideig tartott a hivatalos látogatás, a hivatalos vizsgálat, adja az Úr, hogy minden az ő nagyobb dicsőségét szolgálja. – A bor questálásakor gondoljanak a mi házunkra is, a megbízást mind a magam, mind pedig P. Pietro részéről P. Priamo főatyának a jóindulatába ajánlom és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. okt. 27.
Írja meg fr. Arcangelonak, hogy gondoskodjék dióbeszerzésről is, majd küldöm az árát. De ha sürgősen kell fizetni, akkor Atyaságod kölcsönözzön neki annyit.”
Eredményjelentést kér Szent Kalazancius a questálásról, – értesítés az érdekelt személyekről, – gondos ellenőrzés, hogy a házban meglegyen a szerzetesi fegyelem, az odaérkező fr. Stefano majd beszámol a vizitációról, – a fogadalmasok figyelmeztetése, – a pénzügyek.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Már napok óta várom a jelentést, hogy mit végzett fr. Arcangelo Genzanoban és ms. Cesare Velletriben és a többiek másutt, nekünk is sok mindenre van szükségünk, szorgalmazza, hogy nagyobb mennyiségben gyűjtsenek gesztenyét, diót, ezek mind hasznavehető dolgok a mi házunkban is. – Jelenleg ott vannak a norciai fr. Gio. Battista és fr. Francesco Maria, mindketten mesterei az írásnak és a számolásnak, Atyaságod tartsa ott a kettő közül, amelyiket csak akarja, a másikat küldje ide hozzánk, Carlo Bonifatio és Benedetto jöjjenek ide az ünnepekre, mivelhogy P. Pietro nagyon várja őket. – P. Bernardino visszavonult néhány napra lelkigyakorlatra, Isten segítségével, vasárnapra ott lesz. – Addig is gondja legyen arra Atyaságodnak, hogy minden szempontból rend legyen a házban, hogy szerzetesi fegyelmezetségben éljenek, ha valaki makrancosan viselkedne, vagy pedig ellenkedne valamiben, csak értesítsen engem annélkül, hogy valamit is szólna neki, majd gondom lesz az illetőre, mert szükséges, hogy az elöljáró tudjon mindenről, de nem azért, hogy mindjárt büntessen, hanem, hogy kellőképpen intézkedhessék, előre megtehesse a szükséges intézkedéseket adandó esetekre, ebben a különleges feladatban mindig résen legyen. – Oda érkezik fr. Stefano, aki arról számolt be, hogy sikeresen intézte el ügyét, nekem minden örömem az, hogy továbbra is jól sikerüljön, éppen ezért Atyaságod is minden igyekezettel azon legyen, hogy megnyugvására legyenek a dolgok elintézése. – Tegnap lezajlott nálunk a vizitáció, az említett fr. Stefano majd mindenről beszámol részletesen. – Figyelmeztessen nevemben az ottani fogadalmasokat, hogy ha nem viselkednek mindenben kifogástalanul, meg fogják tapasztalni szigorú eljárásomat, amin majd meglepődnek. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. Róma, 1625. okt. 29.
Mondja meg Sig. Aristotelenek, hogy van nálam 380. scudi, jöjjenek érte és számoljon be arról is nekem, hogy mi lett a sorsa az Ottaviano-féle kérvénynek, és mennyire vannak a Rosolini féle ház megújításával?”
Az előző levelek (292. 296. 297. 299. 326. 341. 347.) tartalmából arra lehet következtetni, hogy Sig. Aristotele gazdasági vagy pénzügyeknek a vezetője lehetett Frascatiban, azért szerepel neve annyiszor a frascatii ház pénzügyeivel kapcsolatban.
Intézkedések arra vonatkozólag, hogy a questálás útján szerzet javakat hogyan és hova szállítsák? – Mit kapott Sig. Canneggio a hitel fejében?
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Három vagy négy napi ott tartózkodásra oda fog érkezni Santi, küldjön fr. Arcangelonak egy scudot, vagy ha tud, többet, mivelhogy szükséges a római ház részére is a dióbeszerzés vagy a mézvásárlás és amikor megtudja Atyaságod, hogy van már két-három rakományra való, akkor útnak indít két vagy három somarellót, egy vagy két fratellóval Genzanoba, hogy onnét ide hozzák Rómába az összegyűjtött vagy vásárolt anyagot és én majd itt fizetem a fuvardíjat és azonnal visszairányítom a somarellókat. Az úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. okt. 29.
Értesítsen engem arról, hogy Cannegio mester a hitelezett összeg fejében megkapta-e a meszet?”
Hála és köszönet illeti meg Sig. Vicariot, – rövid beszámoló a Vizitációról. – A questálást folytatni kell.
„P. Castiglia piarista atyának, kit az Úr oltalmazzon, – Frascati.
Megkaptam levelét, olvastam, látom, hogy mi mindenről ír, nagyon jól tudom, hogy mennyire le vagyunk kötelezve mindnyájan Sig. Vicarionak, mivel anyagi javakkal nem tudjuk lerónni a hálánkat elegendőképpen, éppen azért szükséges, hogy imádságainkal és lelkiajándékok felajánlásával iparkodjunk némiképpen eleget tenni hálatartozásunknak, ahogyan ezt megtettük a múltban, a jövőben is minden igyekezettel ezen leszünk, köszöntse őt nevemben és menjen el hozzá tisztelgő látogatásra. – Beszéltem a Vizitáció után mons. Senecaval, nemcsak ő, hanem a többi mons. is igen meg volt elégedve a tapasztaltakkal, mivel nem tapasztaltak sem megosztottágot, sem nyugtalankodásokat a kihallgatások alapján, mindenkit kikérdeztek, teljes egyetértésben látták a közösséget és nem kellett figyelmeztetni senkit sem, hogy teljes odaadással szolgáljanak az Úrnak, semmi olyat nem vettek észre a szerzetesi közösségben, ami orvoslásra szorulna, hacsak annyit meg nem említünk, hogy az egyik megjegyezte, hogy a szerzetesi szobácskák igen szűkösek és talán kényelmetlenek, a másik pedig azt jegyezte meg, hogy eső alkalmával beázik a ház, ezekre mindössze csak annyit feleltünk, hogy, a mi elgondolásunk szerint, ezek az anyagi dolgok körébe tartoznak. Mons. Seneca azt mondta nekem, hogy a mi Szerzetünk nem lehet jobb, kivánatosabb formában, mint ahogyan jelenleg van, igenis szükséges, hogy megtartsák benne a teljes szegénységet, a ruházatban ne keressék a kényelmesebbet, odaadással foglalkozzanak továbbra is a gyermekekkel és ne a gyóntatásban, prédikálásban keressük valamiképpen az ambicióink kielégítését, napi elfoglaltságunkat, ez más szerzetbelieknek a feladata és az óhaja, más alkalommal is beszélgessünk, hogy lássuk, észrevegyük, mi lehetne a jövőben a Szerzet ártalmára, ami megzavarhatná munkájában, működésében, hogy aztán ezzel a Vizitációval kapcsolatban Szerzetünket megerősítsék apostoli Bullával. – P. Pietro a novíciusokkal együtt végeztek imádási órát a kitett Oltáriszentség előtt és mi is abban a jóreménységben vagyunk, hogy Isten nagyobb dicsőségét szolgáló eredmények származnak mindebből. – Az Úr áldása legyen velünk mindenkor. – Róma, 1625. okt. 31.”
Már a 322. levélben olvastuk, hogy fr. Diomede atyjának valami elintézni való ügye van don Massarival, a mostani levélből kitűnik, hogy 20 scudi tartozás áll fent, amit minél előbb rendezni kell, – Sig. Aristoteele hazaérkezése után azonnal meg kell kezdeni az átalakítási munkálatokat a Rosolini féle háznál, amihez Caneggio ingyen munkálatokat ajánlott fel, csak az anyag álljon rendelkezésre.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának – Frascati.
Írok fr. Diomedenek a 20 scudinak visszatéritési ügyében, amellyel don Paolo Massarinak tartoznak, Atyaságod is sürgesse, hasson oda, hogy minél előbb intézzék el ezt az ügyet, igen nagy kellemetlenségtől szabadulunk meg ezáltal. – Ha majd hazaérkezik Sig. Aristotele, azonnal kezdjék meg a Rosolini-féle háznál az átalakítási munkálatokat, Paolo Caneggio mester azt mondja, hogy felebaráti szeretetből ingyen elvégez bizonyos munkálatokat, csak elegendő mennyiségű mész álljon rendelkezésre, festék és jó kötőanyag, mindezt hát szépen szerezze be előre és ha mindez kéznél lesz, rendelkezésünkre áll, remélhetőleg rendes munkát tudnak végezni. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625.okt. 31.”
Fr. Diomede (Antonucci) nevével sokszor találkoztunk már az eddigi ismertetett levelekben. Maga mindössze csak ezt az egy – most sorrakerülő – levelet kapta Szent Kalazanciustól, de annál többször emlegeti a másokhoz írt leveleiben (P. Cananeahoz, P. Garziahoz, P. Grazianihoz, P. Realehoz és a másokhoz írtakban), több mint 60 idézet található azokban a levelekben, amelyekben Szent Kalazancius valamilyen formában megemlékezik fr. Diomederől.
Rendszerint csak egy mondatból áll a megemlékezés, a ráutalás, de mindezekből kitűnik, hogy Szent Atyánk élénken figyelemmel kísérte ennek a fiatal szerzetesnek az életét, működését, értékelte buzgó szerzetesi életét. Meg emlékezik róla – mint láttuk – nagyon szép levélben a fogadalomtételkor (2211. lev.), újmiséje alkalmával (539. lev.) és iskolai működéséről sok levélben: „...egyetlen óhajom, hogy P. Diomede úgy foglalkozzék a gyermekekkel az iskolában, hogy ők látván szorgalmas igyekezetét, ők is, a tanulók is, lelkesen végezzék tanulmányaikat és versengve igyekezzenek előrehaladni az ismeretekben, mert az iskolákban elért sikerektől függ Szerzetünk jó hírneve...” (967. lev.) – Az ajándékul küldött Kempis könyvek egyike P. Diomede, a képecskék egyharmada is őnála legyen – írja Szent Atyánk az 1628. dec. 3-án kelt levelében P. Realenak Carcareba (1009. lev.) – Amikor P. Garziani Nápolyban, mint vizitátor működött, a hozzáírt levelek közül nyolc – kilencben is találkozunk P. Diomede nevével és elöljáróinak ajánlja valamelyik nápolyi házunkba (2190. 2192. 2195. 2197. 2207. 2209. 2267. 2276. levelek) - - Később a polii elöljáróságot szánja neki (2534. lev.) – P. Diomedenek polii működését megkeserítette P. Mario Sozzi árulkodása, emiatt nem is maradt ott sokáig, majd Narniba került (2556. lev.) – 1637. aug. 15-én kelt levélben jelenti Szent Kalazancius P. Perinek Savonába, hogy P. Diomede meghalt Frascatiban (2769. lev.) – P. Diomede Antonucci Frascatiban született, atyja Sig. Manilio Antonucci, a Priorato (városi tanács) tagja volt, mint ilyen, befolyásos ember lévén, Szent Kalazancius sokszor fordult hozzá, amikor nehéz helyzetben volt a frascatii ház – sokszor volt nehéz helyzetben – egy alkalommal azt írja, hogy ha Sig. Manilio betegsége sokáig tart és lejár az ő priorátussága, anélkül, hogy a mi házunk ügyében valami eredményt ért volna el, akkor minden marad abban a bizonytalan állapotban, ahogy eddig volt és Isten tudja, hogy ki veszi pártfogásba a mi dolgainkat (195. lev.) – Diomede 1621 nov. 14-én öltözött be piaristának, 1624. júniusában, Úrnapján, tett ünnepélyes fogadalmat, a jún. 4-én írt levélből értesülünk erről, 1626. márc. 29-én kelt levélben olvassuk először, hogy fr. Diomede felszentelése esedékes, de még igen sok levél íródik meg addig, míg elérkezik a szentelés napja, 1626. okt. 4., és a levelek sorozata foglalkozik felszentelésének a kérdésével, amint látni fogjuk a 400. és az 539. sz. levelek közötti levelekben, míg végre elérkezett az 1626. okt. 4-e, amikor Fr. Francisco dell Annunziata-t Diomedevel együtt pappá szentelték, P. Baldi – noha római származású és itt élt édesanyja is – Szent Kalazancius mégis úgy döntött hogy Norciában mondja el az elsőmiséjét, ahol már évek óta tanít, P. Diomede pedig a római San Pantaleoban és P. Castiglia révén meghívta szüleit is az újmisére, Sig. Maniliot, de semmi költségeskedés ne legyen. (534. levél) – Nagyon szép levélben számol be Szent Atyánk, 1626. okt. 11-én kelt levelében, P. Garzianak az újmiséről. – A levelekből kitűnik, hogy P. Diomede mindig gyenge egészségű ember volt, ezt Szent Kalazancius mindig figyelembe is vette és gondja volt arra, hogy olyan helyekre kerüljön, amelyek jobban megfelelnek az ő egészségi állapotának. Úgy látszik, hogy az erre való tekintettel a szülők, főként édesanyja azt szerették volna, ha Diomede Frascatiban, őnáluk maradhatna, de ebbe Szent Kalazancius nem egyezett bele, egy régebbi levelében így ír, „megígérték nekem, hogy a szentelési Brévét négy-öt napon belül megkapom, amit már mindennél jobban kívánok, hogy végre-valahára Diomedet, mint papot láthassam, hogy már kikerüljön övéi közül, ott csak ruhája szerint szerzetes, itt az idő, hogy megtanulja a szerzetesi tökéletességet. – P. Diomede – felszentelése után – működött Carcareban – elég sokáig – Firenzében, Nápolyban, Poliban, ahol 1637. ápr. 17. én elöljáró lett, de csak júl. 7-ig tudott eleget tenni elöljárói tisztségének, egészségi állapotára való hivatkozással lemondott erről, hazament Frascatiba és a szülői házban halt meg 1637. aug. 14-én 36 éves korában.
Tisztelettel őrizzük emlékét ennek a fiatalon elhunyt Atyának, akit Szent Kalazancius annyi jóakarattal, atyai szeretettel karolt fel kora ifjúságától fogva. A vele közölt, vagy személyével kapcsolatban említett tanítások a kalazanciusi aszketikus írásnak legszebb részei közül valók. Hálásak lehetünk – sajnos – a korán elhunyt P. Diomedenek, hogy az ő kedvéért írta meg azokat Szent Atyánk. – A sorra kerülő levelek tartalmából minden egyes esetben iparkodunk majd a rávonatkozó részletek jelentőségét kihangsúlyozni. Az előző levélben is említett tartozás törlesztésére hívja fel Szent Kalazancius fr.Diomede figyelmét. A levél jó kívánságok tolmácsolásával fejeződik be.
„Krisztusban kedves fiamnak, Jézus Máriáról nevezett Diomede di Gesu Maria Isten Anyja szegényei közül való piaristának Frascati.
A tisztelendő Paolo Massari gyakran emlegeti azt az ügyet, dolgot, amely szerint 20 scudival tartoznak a „Scala”-kolostorbeli jó kármelita atyának, nagyon örülnék annak, ha ön hatékonyan közreműködne abban, hogy minél előbb megkapja az illető azt az összeget és szíveskedjék engem erről értesíteni engem a legközelebbi alkalommal. – Az Úr éltesse önt sok jó egészségben, gyarapítsa kegyelmeinek segítségével abban a lelkületben, amely mindig kész segíteni a szegényeken. – Róma, 1625. okt. 31.”
Figyeljük meg, hogy Szent Kalazancius atyánk milyen tapintatosan, finoman tud írni az ilyen kényes kérdésben is, amilyenről szó volt ebben a levélben is.
A Szerzetbe való felvételnek két felvétele: bizonyos fokú ismeretekkel való rendelkezés, képzettség és bizonyságtétel a komoly hivatástudatról.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, kit az Úr oltalmazzon. Annak az ifjúnak a beöltöztetését, aki azt mondja, hogy Monte di Compati vagy Ascoli városkából való, nem kell elsietni, még akkor sem, ha a megkívánt tanulmányokban eléggé járatosnak is mutatkozik, hacsak előbb meg nem győződünk arról, hogy komoly, igazi hivatással állunk szemben, nehogy megint úgy járjunk, mint legutóbb, azzal a frascatii két ifjúval, nem helyénvaló, hogy olyanokat vegyünk fel, akik alig ismerik a grammatikát, mert mindaddig nem tudjuk alkalmazni őket a tanításban, míg csak hosszú éveken át meg nem tanulják nálunk, ott tarthatják egy kis ideig, végezheti a tanulmányokat és ha majd úgy látjuk, hogy már kielégítő eredményt ért el és a hivatásban is állhatatosnak minősült, akkor majd beöltöztetjük, legyen jó szóval mindegyikhez, de nem kell őket mindjárt azzal hitegetni, hogy beöltöztetjük, hacsak nem bizonyultak ritka képességű embereknek, ezért hát csak az a legjobb módszer, hogy egy ideig magunknál tartjuk őket, hogy minél jobban meggyőződhessünk hivatásukról, így van ez a kapucinusoknál és sok más szerzetnél is. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. nov. 1.”
Okos és bölcs tanácsok, sokat tanulhatunk ebből a levélből. El lehet azon gondolkozni, mennyiben volt jó nálunk az az évek folyamán kialakult szokás, hogy aug. 25-én megjelentek nálunk a beöltözésre készülő ifjak, két nap múlva beöltöztek és közülük nem egy rövid időn belül távozott, mert csak akkor látta, hogy mire is vállalkozott, hogy mit is kellene vállalnia és arra nem érzett erőt. Úgy gondolom, hogy sok esetben ezek a „csalódottságok” elkerülhetők lettek volna, ha egy kis tapasztalati idő előzte volna meg a beöltöztetést...mindkét részről...a levélből nem ez olvasható ki? Akkor mire való, hogy kisérletezzünk!...
Fogadalom újítás, – személyi áthelyezések, intézkedések (Arcangelo és Diomede fratellók) a betegeskedő fr. Francesco Maria, – minél előbb restaurálni a Rosolini-féle házat, – ms. Ottaviano mesterkedése, – a questálások.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, kit az Úr oltalmazzon.
Az ünnep első napján legyen fogadalomújítás a legalkalmasabb órában a megküldött formula szerint. – Fr. Arcangelo jöjjön vissza Rómába, mert félek, hogy az ottani hűvösebb idő ártalmára lesz, hasonlóképpen jöjjön ide fr. Diomede is, akinek csak javára válik majd, egészsége szempontjából is, a fegyelmezettebb élet, majd küldök helyébe egy derék jó klerikust és egy kiváló, szépen írót és azon aggódom, hogy a hűvösebb időjárás nem okoz-e hurutosabb betegséget Francesco Maria fratellónak? – Ha majd Sig. Aristotele ott lesz, szeretném, ha azonnal megkezdenék a Rosolini-féle ház átalakítását, amit kisebb költségvetéssel is el lehet intézni, azután majd később nagyobb tervekkel állhatunk elő. – Ms. Oratio Ottaviano azt szeretné, ha mi továbbra is tartanók ms. Ambrosio házát és ő mindent elkövet, egy memorandum, beadvány keretében fogja kérni a Pápát, hogy térítse meg nekünk a 200. scudit, itt aztán csak meglátszik, hogy az ő érdeke is beleszól a játékba, ha nem így állna a dolog, akkor nem fáradna annyit az ügy érdekében, most azt mondogatja, hogy egy olyan kérvényt fog benyújtani, amelyet kétszázan fognak aláírni, az illetékes elöljárók azt fogják gondolni, hogy mindez a mi művünk, hogy a mi kezünk van benne a dologban és mi mások által erőltetjük a dolgot, így aztán elveszítjük a hitelünket, becsületünket előttük, alázatos türelmességgel iparkodjunk legyőzni minden nehézséget. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. nov. 2.
Ha jónak látja, elküldheti ms. Cesare Velletribe, hogy questáljon egy kis mustot az önök háza és a mi házunk számára is.”
Szokatlanul hosszú, de mindvégig igen tartalmas, értékes levél, a kalazanciusi pedagógiának a summariuma. Ebből a szempontból felülmúlja az összes, eddig ismertetett leveleket, a legteljesebb formában foglalja össze a Szent Rendalapító nevelési elveit. – A tanév elején, a jóhírnevében egy kisé megfogyatkozott, frascatii iskolának akar segítségére lenni útmutatásaival, okos és bölcs tanácsaival.
A levélben közölt elvek négy szempontból foglalhatók össze:
1.– a jól felkészült tanerők szorgos munkálkodásától várható a legeredményesebb munka az iskolában, éppen ezért az akkori legjobb tanerőket küldi Szent Kalazancius a frascatii iskolához.
2.– Az iskolai légkör, környezet, milieu. – Egészséges iskolaépület, a higiénikus követelményeknek mindenben megfeleljen, minden osztálynak meglegyen a saját, megfelelő tanterme.
3.– Figyelmeztetés a tanítómesterek számára: általában a legelső és fő követelmény, hogy mindnyájan a legnagyobb igyekezettel végezzék az iskolai munkát, feladatokat. – A részletes utasítások nemcsak P. Bernardinonak szólnak, hanem érthet belőle mindenki. Ezek a következők: a: – Ne legyenek különösen kedvelt és dédelgetett gyermekek. b: – Mint atyák, egyforma szeretettel foglalkozzanak minden gyermekkel. c: – Tanítsák őket olyan szeretettel, hogy lássák, észrevegyék a gyermekek, tanítójuk örül az ő előmenetelüknek, eredményeiknek. d: – A „prima”-nak nevezett iskola tanítója pedig gondolja, fontolja meg, úgy tanítson, mintha egyedül az ő iskolájának az eredményétől függene a többi iskolának jó vagy rossz hírneve.
4.– Az elöljáró kötelességei: a: – Gyakran látogassa meg az iskolát. b: – Beszélgessen a gyermekekkel, érdeklődjék, hogy meggyőződjék azoknak az előmenetele felől. c: – Buzdítsa őket a szentségek felvételére és az Isten félelemre. d: – Gondoskodjék arról, hogy minden „iskolában” meglegyen az a Napló, amelybe belejegyzik naponként a hiányzókat, amiről a szülőket értesíteni kell, hadd lássák, hogy nem a tanítók a hibásak abban, ha a növendékek elmaradnak a tanulásban. e: – Egészen különleges gonddal, törődéssel kísérje figyelemmel a „prima” iskola működését, mert ez a legnagyobb jelentőségű valamennyi között, mind a délelőtti mind a délutáni tanítások igen nagy rendben történjenek.
Gondoljuk meg, hogy 1625-ben vagyunk, amikor Szent Kalazancius megírta ezeket a pedagógiai elveket, útmutatásokat és úgy mértékeljük azokat!
De a levél nemcsak pedagógiai útmutatás, hanem sok mást is közöl: személyek áthelyezéséről olvashatunk benne, akiknek áthelyezését indokolják a körülmények, – a szabó, a cipész fratellónak is kerül dolga a házban, – Sig. Aristotele szépen csengő 62 font súlyú harangocskával cserélte ki a régi, megrepedt 35. fontnyit és ő majd szorgalmazni fogja a Rosolini-féle ház restaurálásának az ütemét is, – a kért, bekötött könyvet is megkapják, – atyai szeretettel törődik a gyengélkedőkkel, egészségük védelmére mindent megtesz Szt. Kalazancius, – az a kanonok vagy más egyházi valaki még mindig vezet iskolát? – Nagy fegyelem legyen a házban, az iskolában pedig odaadó szorgalom.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának – Frascati.
Odarendeltem, Frascatiba, az ebédlős fr. Giacomot, akinek igen szép kézírása van és igen jól tudja tanítani a számtant, sőt, olyan felkészültsége van, hogy bevezetheti a tanulókat a grammatika alapelveibe is és az ő iskoláját elhelyezhetik – a lépcsőtől számítva – az első teremben, a másodikban kapjon helyet a príma iskola és a nagy teremben találjanak helyet a kicsik számára és nem szükséges – iskola céljaira – igénybe venni a kis oszlopcsarnokot, ahova be voltak zsúfolva. – Küldtem vele együtt még egy másik fratellót, aki segítségére lehet Gregorionak a kicsinyek oktatásában és ha az írási iskola elég népes lesz, akkor oda kisegítőnek küldheti fr. Michelét az írás tanítására, vagy akit Atyaságod jobbnak talál és még küldhetek egy vagy két fratellót azok leváltására, akik kevésbé felelnek meg Atyaságod megítélése szerint. – De mindenek felett azt kívánom közölni Atyaságoddal, figyelmeztesse komolyan P. Bernardinot gyakrabban is, hogy nagy igyekezettel, szorgalommal foglalkozzék iskolájával és ne tegyen különbséget gyermek és gyermek között, hanem mindegyik iránt igazi atyai szeretettel legyen és tanítsa őket, foglalkozzék velük olyan szeretettel, hogy az iskolás gyermekek vegyék észre, hogy örül az ő előrehaladásuknak, eredményeiknek és gondolja meg, fontolja meg, hogy az ő iskolájától függ az összes többi iskolának a jó vagy a rossz hírneve. – Amiért is Atyaságod buzdítsa őt gyakran azzal, hogy ismételten meglátogatja őt iskolai munka közben, hogy lássa a növendékek előrehaladását is, akiket Atyaságod buzdítani fog a szentségek gyakori vételére és az Isten-félelemre, hogy így az iskola jó hírnévre kapjon.
Küldje Rómába fr. Arcangelot a somarellóval, jöjjön vele P. Bernardino, hogy egy kissé itt többet törődhessék egészségi állapotával. – Jöjjön fr. Francesco Maria is, nehogy az ottani hideg levegő miatt még erősebb hurutot szerezzen magának, jöjjön még Bartolomeo is, akire itt igen nagy szükség van, hogy kiszabjon néhány reverendát és az a fratelló, aki fr. Giacomoval érkezett oda, amikor arra szükség lesz, meg tudja majd javítani a cipőket és amikor majd befejeződnek a questálások, akkor majd mi is véglegesen elintézzük az áthelyezéseket, ahogy azt mindenki számára a legmegfelelőbbnek találjuk, különösképpen gondolok fr. Vitora, akit mindenképpen ide kívánok Rómába, helyette majd ott lesz fr. Gio. Benedetto. – Mihelyt ott lesz Sig. Aristotele, beszélje meg vele, ahogyan én is tárgyaltam vele itt, hogy kezdjék meg a Rosolini-féle ház átalakítását, mert volna itt valaki, aki ingyen, felebaráti szeretetből végezne ott szolgálatokat a tervek elkészítésével, tehát itt az idő, tárgyalják meg, hogy mikor a legalkalmasabb. – Küldjük, talán még ma, a bekötött könyvet, amelyről írt nekünk, hacsak el nem viszi majd P. Bernardino, akinek az iskolát nagyon a lelkére kötöm, hogyan azt nem is tudom így írásban kifejezni, a délelőtti és a délutáni tanítás is nagyon rendben menjen, mindegyik iskolában igyekezzék azt ellenőrizni, hogy naponként írják be, jegyezzék be a hiányzókat és erről értesítsék a szülőket, hadd lássák ők is, hogy nem a tanítómesterek hibásak abban, ha a növendékek elmaradnak a tanulásban. – Értesítsen engem afelől, hogy don Gio. Antonio kanonok, vagy valaki más egyházi, még mindig fent tartja az iskolát? – Végül, befejezésül, még egyszer is visszatérek arra a gondolatra, hogy emlékeztessem Atyaságodat arra, minden óhajom, kívánságom az, hogy Atyaságodban mindenki tisztelje, elismerje az ottani iskolának, háznak elöljáróját és hogy komoly szerzetesi fegyelmezettségben éljenek a házban, és nagy igyekezettel, szorgalommal végezzék az iskolai dolgaikat és mivelhogy más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. nov. 4.
Legyen rajta, igyekezzék majd egy kis pénzt megtakarítani, hogy azon a fratellók számára ruhát szerezhessen be, mert eléggé kopott ruhában járnak.”
Mivel a levelekben sokszor szerepelnek az iskolák, hol az egyik, hol a másik, az áttekinthetőség kedvéért helyénvalónak gondoljuk, hogy itt összefoglalóan közöljük, hogy Szent Atyánk korában milyen tagozatokból állottak az akkori piarista iskolák. – Az elemi iskola rendszerint három osztályból állott: 1. – Scuola del legge (az olvasási iskola); 2. – Scuola del abbaco (a számolási iskola);
A grammatikai tanfolyamnak öt osztálya volt: 1. – Terza di grammatica; 2.– Seconda di grammatica; 3. – Prima di grammatica. 4. – Scuola di umanita; 5. – Scuola di rettorica e poesia.
Szent Kalazancius megküldi Frascatiba a kért, iskolai használatra szükséges dolgokat, – személyi intézkedések, áthelyezések, – fr. Diomede otthon, – ms. Paolo Caneggionak jobb sorsra érdemes unokaöccse.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Ms. Cesare számára küldjük a kért dolgokat és egy kartonlap szerű füzetet, hogy fr. Giacomo abba írhasson néhány példát. – Fr. Stefanot a noviciátusba küldtem és ha odaküldöm odaküldöm fr. Luca fratellót, akkor Borgoba fr. Gliceriot kell küldenem és nincs, hogy kit küldjek a Seconda iskolába, mivelhogy P. Francesco, aki a noviciátusban volt, gyengélkedik, de nem tud úgy helyt állni az iskolában, ahogyan kellene és ha odamegy fr. Luca, akkor szükség van itt P. Ottaviora, fr. Ambrosio felszentelhető lesz a másik héten, most annak kell utána nézni, hogy tudja-e a szabályokat és majd karácsonykor elmondhatja miséjét. – Jeleztem, csak engedje, hogy Diomede hazamehessen az atyai házba, Sig. Manilio házába, hogy ott részesüljön orvosi kezelésben és gondozásban, mindettől atyja azt várja, hogy majd így helyreáll egészsége. – Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. nov. 5.
Paolo Caneggio úrnak fiatal unokaöccse az elmúlt napokban Savonában járt Marseilleből jövet a firenzei gályán, azt írja nekem a mi fr. Giacomonk, hogy részvétet megérdemel és hogy próbáljunk meg mindent megtenni érdekében, Atyaságod kövessen el mindent, amit csak megtehet és értesítsen engem.”
A könyvkötés körüli problémák, – a Rosolini-féle ház megújítására elgondolt tervek Sig. Aristotelével egyetértésben, – hanyagság a kölcsönadott iskolai felszerelések visszaszármaztatásában, – gondoskodások, beszerzések, felajánlások. – részesedés a questálásból és télire beszerzések, – az ajándékul küldött harangot jobban megbecsüljék, – megkapják az iskolai rendet (kár hogy ennek nincs semmi nyoma), – öröm, ha az iskolák jól mennek.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
A könyvkötésnél fennmaradt pergamenlapokat nem tudjuk visszaküldeni, mert ott maradtak a könyvkötőnél, aki azt mondotta, hogy a könyveket úgy kötötték be, mint az iktatókönyveket, az a süketnéma kötötte be, aki még annak idején dolgozott a b. e. P. Apát úr (Glicerio Landriani) számára is, ha nem felelnek meg, küldjék vissza, akkor majd újra beköttetjük más formában.
Ami pedig a Sig. Aristotelevel való tárgyalást illeti, abban a teljes egyetértésben vagyunk, hogy ő, mihelyt hazaérkezik Frascatiba, azonnal megindítja a munkálatokat, hogy a Rosolini-féle házat az alapoktól kezdve átalakítsák, azután lehet majd tárgyalni arról a másikról, amelyre vagy majd valami vevő jelentkezik, vagy valamilyen címen vissza lehet majd adni. – Ami pedig a koronát és a kormánypálcát illeti, nagyon helytelenül cselekszenek, nem érdemlik meg, hogy ezentúl valamit is kölcsönadjunk, mert, ahelyett, hogy régen visszaszármaztatták volna azokat az odakölcsönzött dolgokat, még most is ott tartják maguknál, mintha csak a sajátjuk lenne, tessék elrendelni, hogy minél előbb visszakerüljenek a római házba. – Nagyon jól tennék, ha egy kis pénzt tennének félre a ruhabeszerzésekre, mert, ha nekem kell arról gondoskodnom, csak a mi adósságaink gyarapodnak itt és nem járták volna meg a tojással sem, amelyből bőségesen volt feleslegük az ajándék folytán, ha legalább annak a felét elküldték volna a mi betegjeink részére, hogy ezzel is kifejezésre juttassák figyelmességüket irántuk és P. Gasparo iránt, ami nagyon jól esett volna neki. – A második osztály tanítására majd küldök embert és ha majd befejeződnek ezek a vizitációs dolgok, valószínűleg fr. Stefanot küldöm oda és szeretném tudni, hogy mennyire van dolgával, vagy talán már be is fejezte, ami eléggé jelentős ügy, addig is majd valaki mást küldök oda. – Szeretném, ha valami somarelló fogattal átmennének Genzanoba, hogy elhoznánk ide Rómába az asztal gyümölcsöt vagy három toszkánai pénzen vásárolnának a mi házunk számára nagyobb mennyiségű diót, ahol állandóan negyvennél többen vagyunk és iparkodjék azt is megtudni, hogy hoztak-e Velletriből szárított szőlőt? – A harangot a legelső alkalommal küldöm, de nagyon gondosan vigyázzanak rá, jól szereljék fel, nehogy tönkremenjen, megrepedjen mint az előbbi. – Félig készen vagyok az iskolás gyermekek számára készülő rendelkezések összeállításával, ha nem is viszi a jelenlegi levélvivő, azonnal küldeni fogjuk a következővel. Nagy örömömre szolgál mindig, valahányszor csak hallom, hogy az iskolák, főként a „prima” jól mennek, amint már mindig is mondottam, ettől függ iskoláinknak jó vagy rossz hírneve. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. nov. 6.”
Ms. Ottavianot nem az önzetlenség vezeti segíteni akarásában, – a Rosolini-féle ház alakítása, újítása, sorsa, – honnét a költségek mindehhez? – ki mit tanítson az iskolában? – P. Ottavio
„P. Castiglia (Gio.Garzia) piarista atyának – Frascati.
Olvastam ms. Ottaviano írását, inkább vezeti, hogy úgy mondjam, az egyéni érdek abban a szorgoskodásban, amit a ház ügyében kifejt és nem a felebaráti szeretet és még ő izgatott és izgat másokat is, akiknek az értelmét az Úr világosítsa fel az Ő szent szolgálatára, eljön majd az idő, amikor majd mindebben és minden más dologban egyetértésben fogunk együtt működni. – Megmondottam Sig. Aristotelenek, hogy kezdjék meg a munkálatokat a Rosolini-féle háznál, annál is inkább, mert ha majd eljön az idő hogy kiköltözködhetünk onnét és ha a házon történt valami alakítás, újítás, annál könnyebben, annál bátrabban lehet áruba bocsájtani. Az említett Sig. Aristotele megtalálta annak is a módját, hogyan lehetne elvégezni a restaurálási munkálatokat anélkül, hogy erre pénzt kérnének valakitől, hanem az atyák misék mondásával oldják meg a kérdést. – Ami pedig P. Bernardinot illeti, ne zaklassa még annak az osztálynak a növendékeit verstannal, mert még nem értik meg, várjon még ezzel egy kicsit, lehetséges, hogy más elgondolással rendezzük át a dolgokat az Úr nagyobb dicsőségére és az én nagyobb megvigasztalásomra és megnyugvásomra, arról is írtam, gondja legyen arra, hogy fr. Simone minden igyekezettel és röviden igyekezzék megtanítani fr. Giacomot a számtanra, ott van most önöknél a „scuola seconda” számára fr. Ambrosio, aki bizonyára jól fog viselkedni, ha kell, nagyon jól tudja helyettesíteni fr. Ciriaco. – Mivel más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. nov. 11.
Ami pedig P. Ottaviot illeti, én azt hiszem, hogy valaki megrágalmazta ott, Isten mindent tud, mindazonáltal nem fog már többé oda visszatérni sem mint világi pap, sem mint szerzetes, az én tudtom és hozzájárulásom nélkül.” – (P. Ottavio Bovarelli-ről van szó, akiről a 198. lev.-ben azt olvastuk, hogy elhagyta a szerzetet, a következő levelekben hamarosan újra találkozunk majd vele, akit Szent Kalazancius megfelelő papi állásba szeretne juttatni).
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának– Frascati.
A mi kenyérsütő noviciusunknak valami elintézni valója van ms. Thomaso pékmesterrel, aki jelenleg ott van Frascatiban, azt mondotta nekem, hogy írjak Atyaságodnak, mondja meg neki, hogy küldjön 10. zsák gesztenyét a noviciátus számára és minél hamarabb küldi annál kevesebb lesz és imádkoznak érte.
Még azt is említette, hogy néhány darab ruhája és könyve ott maradt, tegye meg neki azt a szívességet, hogy a legelső alkalommal elküldi neki. – Más írnivalóm nem lévén kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. – Róma, 1625. nov. 11.”
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának – Frascati.
Itt járt nálam egy úri ember ma délelőtt, aki átadta nekem Atyaságod levelét, amelyben szó van a Rosolini-féle ház bérbevételének az ügyéről, én minderre azt válaszoltam, hogy először egy kisé rendbe kell hoznunk a házat, akkor majd megadom a választ, az illető azt állítja, hogy annak a háznak a bérbeadása nem ér meg többet az évi 50. scudinál, kértem Sig. Aristotelét, hogy minél előbb kezdesse meg az átalakítási munkálatokat, úgy hiszem, hogy ez meg is lesz, amiért is, minél előbb készen lesznek az átalakítási munkálatokkal, annál hamarabb tárgyalhatunk mi is az új telekről és mielőtt elköltöznénk a régi helyről, biztosítani kell az újat, nehogy aztán a két szék között a földre üljünk, sem régi, sem új nem áll rendelkezésünkre. Értesítsék a Genzanobelieket, hogy nekünk is juttassanak a szerzett alamizsnából, mert az önök házától nem kapunk mást, csak leveleket és szép szavakat. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. nov. 12.”
A Rosolini féle ház megújításának a sürgetése.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Megérkezett fr. Vito, az elesésből kifolyólag, eléggé rossz állapotban, de majd gondunk lesz rá, hogy rendes ápolásban részesüljön. – Isten szerelmére, ne szűnjön meg egy pillanatra sem sürgetni a Rosolini– féle ház átalakítását, hogy annál nyugodtabban intézhessük el ügyünket Sig. Rosolinivel és mielőtt elhagynók azt az otthont, szükséges, hogy a Társulat tagjai biztosak legyenek abban, hogy megkapják a Sig. Aristotele féle helyet és telket és hogy miképpen jutunk hozzá, hogy minden tekintetben biztosak legyünk és mivelhogy testvérek között is megoszlik a vélemény, szólítsa fel őket imára, hogy ügyeink, problémáink Isten dicsőségére oldódjanak meg és ne az egyéni érdeket keressük azokban, Atyaságod a maga részéről is szorgalmazza az imádságot, hogy én is azt szorgalmazzam a magam részéről, ami leginkább javára van a Társulatnak, amiért is az a kívánságom, jussanak el egy közös megegyezésre, mert csak ez szolgálja Isten nagyobb dicsőségét. – Ebben a pillanatban jött fr. Michele és ms. Cesare és hoztak egy-egy zsák gesztenyét mind a noviciátusnak, mind a mi házunknak. – De én csak újra visszatérek a gondolathoz, sürgesse a Rosolini féle háznak a megfelelő átalakítását, hogy majd akkor, mikor kiköltözködünk abból, arcpirulás nélkül jelenhessünk meg előtte, mert másformában meg nem hálálhatjuk azt a nagy szívességet, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül három évre átengedte nekünk és ha Cannegio nem tudja vállalni a munkát, akkor keressen más valakit, és az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. nov. 14.”
A genovai új alapítás miatt szükségessé vált néhány áthelyezés, az új alapítás vezetését a Narniból odarendelt P. Gio. B. ta Constantini vette át, az ő helyébe került Narniba Frascatiból P. Bernardino Nelli, Frascatiba pedig P. Ottavio Bianchi. Az áthelyezés keltette nyugtalanságokat igyekszik Szent Kalazancius atyai szavakkal elsimítani. A Mária Társulat tagjait arra inti, hogy békeségben és egyetértésben oldják meg a problémákat. – A Rosolini- féle ház megújítására vonatkozólag megismétli az előző levélben közölt észrevételeit. – Iskola. – Egészség.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Oda rendelem Frascatiba P. Ottaviot, hogy P. Bernardino munkakörét lássa el a „Scuola Prima”-ban, P.Bernardino pedig azonnal jöjjön Rómába, de elindulása előtt közölje észrevételeit az iskoláról és növendékekről az említett P. Ottavioval, Atyaságod pedig közölje észrevételeit az iskoláiról és a növendékeiről az említett P. Ottaviovioval, Atyaságod pedig közölje, adja tudomására mindenkinek, hogy az Atya igen értelmes ember és igen szép eredménnyel dolgozott az iskolában, derék növendékei vannak, ami teljesen megfelel az igazságnak és igen nagy szorgalommal végzi a munkáját, amint majd látni fogják a közvetlen tapasztalatból, de ő is megkívánja, hogy növendékei szorgalmasok és buzgók legyenek és ne nyugtalankodjanak az áthelyezés miatt, hogy így minden a legjobban megy majd és amikor szükségesnek látszik, tartsa meg a „casus conscientiae” összejöveteleket, jól lehet, hogy az iskolások nincsenek ehhez hozzá szokva és közölje azt is, hogy szükséges volt ez az áthelyezés, először mert nem volt más fogadalmas Atya és ha nem küldtem volna Genovába P. Gio. Battista atyát, akkor nem lettem volna hű ígéretemhez és a mi Szerzetünk elvesztette volna hitelét abban a városban és mindaddig nem küldhetem, míg Narniba nem érkezik P. Bernardino, ezért hát, ha lehetséges, még ma, vasárnap este legyen itt, de úgy induljon útnak, hogy senki észre ne vegye, hogy Rómába jön, küldjék előre a „somarelló”-t és aztán majd ő is elindulhat néhány rendtárs kíséretében, ahogyan sétálni szoktak menni és ha ott hiányoznék valamelyik iskolakönyv P. Ottavio számára, értesítsen engem és én azonnal küldeni fogom.
Ami pedig a házat vagy a telket illeti, úgy tudom, hogy ma tárgyalnakezzől a Kongregációban és majd meglátják, hogy Sig. Aristotele a Szent Szűz iránti tiszteletből úgy cselekszik-e, hogy abból mindenki felismerje, hogy nem egyéni érdekek vezetik abban, hogy bérbe adja a telkét vagy a házát, hanem a felebaráti szeretet és a Társulatnak a java és hogy miről határoztak a Társulatban, arról majd értesítsenek engem és ahogyan tegnapelőtt írtam Atyaságodnak, ha ellentétek vannak a Kongregációban, akkor hasson oda, hogy más napra halasszák a döntést és addig is buzgó imában kérjék a Szent Szűzet, sugallja azt, ami leginkább szolgálja az Ő nagyobb dicsőségét, mert nem helyes dolog, hogy az Isten szolgálatát érintő kérdésekben elhamarkodottan döntsünk, nem méltó hozzá sem a versengés, sem az egyenetlenkedés.
Sürgesse már mindenképpen annak a Rosolini-féle háznak a helyreállítását, mert nem lesz bátorságom, hogy arcpirulás nélkül jelenjek meg előtte abban az esetben, ha majd úgy kerül, hogy ki kell költözködnünk az ő házából és mi semmi újítást nem végeztünk rajta, már egy éve, hogy átengedte nekünk minden házbér nélkül, ránk való tekintettel elesett a jövedelemtől, én úgy gondolom, hogy minden dolog jól menne, ha az emberek félretennék az egyéni érdekeket, ajánljuk az Úr oltalmába az egész ügyet és Atyaságodnak nagy gondja legyen arra is, hogy az említett fr. Simone ne szenvedjen a hideg miatt, éjszakára még egy vánkost is tegyen a mellére, tekintettel a hurutos állapotára. – Más írnivalóm nem lévén kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. nov. 16.”
Nemcsak ebben a levélben, hanem a következőben is sokszor szó lesz a nagyon lassan megoldódó problémákról, a temmplomépítésről, a Rosolini-féle házról, a régi lakásról, a város által vállalt kötelezettség nem teljesítéséről, az évi 200.scudiról, P. Ottavionak frascatii szerepléséről stb. kérdésekről és ezek mellett állandóan találkozunk a levelekben a napi gondokról, az iskoláról és a familia tagjairól.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Látom, amint írja, hogy a Társulat sok tagjának milyen a hangulata, akiket – mint írja – ms. Ottaviano kavart fel azzal, hogy a templomot annak a háznak a kertjében építsük fel, ahol jelenleg lakunk és még azzal jön, sok mással együtt, a saját érdekeiket képviselve, hogy tartsuk a házat abban a reményben, hogy a város megadja nekünk az évi 200. scudit, ami, ha igaz is lenne, de nem fizetik ki az alapösszeget, a 3000. scudi tőkét, akkor mindig csak abban a bizonytalanságban maradnánk. – Másodszor: azt mondják, hogy a templomépítés és a telek nem kerülne olyan sokba, mivelhogy a kert a házzal együtt megy, a templomnak pedig egy jó része már készen áll a ház felől és ha a Város megvásárolná a házat, az igen kedvező dolog lenne és jó megsegítés, de ettől még igen messze vagyunk és abban is nagyon kételkedem, hogy azt a 200. scudit megkapjuk-e és ami még több, meg vagyok arról győződve, hogy a társulati fratellók közül néhányan azzal a gyanuperrel élnek, hogy Sig. Aristotele el akarja adni a saját házát azon a pénzen, amely jelenleg letétben van Sig. Francesco Bovarellinél, hogy vidékre költözködhessék és így a Társulat pénz nélkül maradna a templomépítés előtt és szeretnék látni, hogy miféle szeretetadománnyal kíván hozzájárulni a társaság segélyezéséhez mielőtt foglalkoznának azzal a gondolattal, hogy egy másik telken kezdjük meg az építkezést és valóban a templomépítésre nincs jobb telek annál, amelyik Sig. Aristoteleé és a szomszédos telkek, hogy olyan legyen az épület, amilyennek lennie kell.
Ami pedig P. Ottaviot illeti, remélem, hogy megteszi mindazt, amit Atyaságod parancsol neki, szeretetteljes lesz növendékeihez és szorgalmasan foglalkozik velük és mindenben megelégedésükre fog szolgálni nekik, Atyaságod szorgalmasan látogassa az iskolákat, minden igyekezettel legyen segítségükre.
Ami pedig azt az elgondolást illeti, hogy visszatérjenek ahhoz a szokáshoz, hogy elkísérjék a gyermekeket haza, míg a többi iskolában folyik a tanítás, aligha fog sikerülni, de vége a tanításnak, akkor lehet folytatni a régi szokást. – Küldök majd néhány olyan inget, amely éppen megfelelő lesz Sig. Simone számára, akinek most, ebben a télies hideg időben, melegebben kell öltözködnie, arra gondoltam, hogy elküldöm Genovába, mivel hogy ott enyhébb az éghajlat és talán jobban megfelel az ő természetének, de ha ott is jól érzi magát, akkor csak hadd maradjon ott. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. nov. 17.”
Nagyon szép levél! Milyen gondolat vezeti Szent Kalazanciust abban az elhatározásában, hogy Frascatiban hol építsék fel a Szent Szűz tiszteletére a templomot?
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Beszéltem Sig. Manilioval és azt az elhatározást illetőleg, hogy hol építsük fel a Szent Szűz tiszteletére a templomot, azt mondottam neki, hogy nem volna helyes dolog elhamarkodva dönteni ebben a kérdésben, mert olyan dologról van szó, amelynek évszázadokon át állnia kell és éppen ezért igen meg kell gondolni a dolgot és meg kell szemlélni a különböző helyek adottságait, mert ami alkalmasnak látszik a jelenben, idővel talán nem lesz olyan már, szeretném, ha az összes testvérek eltekintenének az egyéni érdekektől, mert az ilyenek sohasem szolgálják a közjót, sohasem engedik helyesen felismerni a közérdeket és buzgó imáikban kérnék a Szentséges Szűz Anyát, legyen segítségünkre annak a helynek a felismerésében, ahol Őt a leghűségesebben dicsérjék és tiszteljék. Én magam is ugyanezt fogom tenni az összes testvérekkel, ugyanezt tegye Atyaságod is az ottaniakkal és majd megoldódik a kérdés úgy, ahogyan az a legjobb, a legmegfelelőbb lesz és így válik Isten nagyobb dicsőségére, aki áldjon meg bennünket mindenkor az Ő szent áldásával. – Róma, 1625. nov. 19”
Sig. Ottaviano és a frascatiiak nincsenek megelégedve P. Ottavio működésével, Szent Kalazancius ugyancsak megfelel nekik. – Ugyanakkor kifejezésre juttatja észrevételét, hogy mennyivel jobb volna, ha a Városi Tanácstól független házuk lenne.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy az iskolák jól végezzék a munkájukat és hagyja, hogy a maga módján tanítson P. Ottavio, ahogyan a múltban is végezte a munkáját és minden kétség nélkül mondhatom, kiváló növendékei lesznek, mint ahogyan a múltban is voltak, és aki nem akar a mi iskolánk növendéke lenni, járjon oda, ahová csak akar, mert egyáltalában nem helyes dolog az, hogy mi alkalmazkodjunk gyermekek szeszélyeihez, hogy az ő kényük-kedvük szerinti mestereket alkalmazzuk ott, ha ők igazán tanulni akarnak, akkor a mi mestereikben ugyancsak embereikre akadnak, ebben az értelemben válaszolok Sig. Ottavianonak is, aki azt mondogatja, hogy az ő fiai nem akarnak hozzánk járni, azért szeretnék olyan helyet, ahol függetlenek lennénk a városi Tanácstól, hogy ne kelljen nekünk az ő szeszélyes eljárásaikhoz igazodnunk. – Küldöm mihamarabb a kért könyveket és az egyéb dolgokat. – Az Úr áldjon meg bennünket. Róma. 1625. nov. 19.”
P. Ottavio megkapja a kért könyveket – Személyi intézkedések.
„P. Castiglia piarista atyának, – Frascati.
Ms. Cesare által küldöm a kért három könyvet, és, ha bármi másra szüksége van, küldöm. Gondja legyen arra, hogy az iskolai munkák jól menjenek, fr. Ambrosio helyére majd küldök valakit, lehetséges, hogy azt, aki a portán teljesít szolgálatot, szerintem, igen meg lesznek vele elégedve, viszont fr. Ciriacot, pedig küldjék ide, ha ott nem tanít, valamint fr. Marc Antoniot, ha ott nem jól érzi magát, csak küldje ide, talán megfelelőbb lesz neki az éghajlat, mert az ottani igen hideg, ugyanezt üzenem fr. Simonenak is. – Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. nov. 22.”
Személyi intézkedések, – P. Bernardino és a verstan, – érdeklődés P. Ottavio felől, – meddig várat még magára a Rosolini-féle ház megújításának a megkezdése?
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Itt marasztaltam azt a két fratellót, akik Genzanoból érkeztek, fr. Arcangelo lelkigyakorlatot végez a noviciátusban, Ciriaco pedig tanít az iskolában, várom fr. Simone ideérkezését, nehogy az ottani hidegebb éghajlat miatt a hurutossága még súlyosabbá váljék és ha Marc. Antonio jól érzi magát, akkor maradhat, de ha nem javult az egészségi állapota, akkor csak küldje ide.
Megírtam már, nagyon rosszul cselekedett P. Bernardino azzal, hogy a verstant kezdte tárgyalni az osztályában, amíg a növendékek nem eléggé jártasak a prózai dolgokban, addig nem helyénvaló a verstannal való előhozakodás, az ottani növendékek közül egy sem mondhatja azt, hogy teljesen befejezte volna a prózai tanulmányokat, már pedig csak akkor lehet szó a nyelvtannal való foglalkozásról, ha már jól felkészültek arra, hogyan kell szépen fogalmazni prózában. - - Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy P. Ottavio meg ne betegedjék, vagy azért mert keveset alszik, vagy alig eszik valamit, és én nem bánom, ha a szobáját elcseréli azon emeleti három szoba közül az elsővel, amelyik kulccsal zárható, ahol a gabonát szokták tárlalni, de ha nincs kedvére, maradjon ott, ahol jelenleg lakik, de elég nagy kellemetlenség számára megvetni és szétrakni az ágyneműt reggel és este, sajnálom, hogy ennyit fárad.
Szeretném, ha sürgetné a Rosolini-féle házzal kapcsolatban a munkálatok megkezdését, az egész dolgot úgy tekintem, mint egy súlyos teher Atyaságod vállain. Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. nov. 23.”
A betegeskedő fr. Simone, – miért kellett a verstanba addig belekezdeni, míg a próza szabályaival nincsenek tisztában a növendékek? – nem a tanulók kénye-kedve az irányadó a tanításban, hanem a tanítók akarata, – hogyan tanítson, milyen magatartást tanúsítson P. Ottavio az iskolában? – a szentévi ünnepségek, egy esetleges szentelés, – elismerő szavak P. Castiglianak.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Visszaküldöm a somarellót, mert most már nincs szükségünk rá. – Tegnap írtam ms. Cesare útján küldött levelemben, hogy ha fr. Simone nem jól érzi magát, akkor küldje ide, itt majd gondom lesz rá, hogy jó melegen legyen, hogy éjszakánként jól betakaródzék, hogy jobban elviselhesse a tél hidegét, amely elég keménynek mutatkozik. – Ami pedig az iskolákat illeti, nagyon sajnálom, nem tudom helyeselni, hogy már a verstannal foglalkoznak, amikor az iskolás gyermekek a szabályok megtanulásával még egyáltalán nincsenek készen, nagyon rosszul csinálta P. Bernardino, hogy annyira igyekezett előre, és most addig ne foglalkozzanak a verstannal, migcsak a növendékek bizonyságot nem tesznek arról, hogy jártasak a szabályokban és jól ismerik azokat és tisztában vannak a prózai tanulmányokkal, amiért is úgy intézkedjék, hogy így legyen és vigyázzunk, ne engedjük azt, hogy tanulatlan tudatlan iskolás gyermekek szeszélyeskedjenek velünk naponta, akik azt szeretnék, hogy úgy és arra tanítsuk őket, ahogyan azt ők szeretnék, és kedvükre volna, nem pedig úgy, ahogyan azt a mester akarja, ezekben a dolgokban ne halgassa meg őket és ne akarjunk kedvükben járni azzal, hogy hozzájuk igazodunk, de igenis arra legyen gondja, hogy P. Ottavio nagy igyekezettel végezze az iskolai kötelezettségeit, mutassa meg kezdettől fogva, az elején, hogy nagy szeretettel akar segítségére lenni a növendékeknek, minden rátermettségével anélkül, hogy mindjárt az elején sok szóbeszéddel akarná őket rávenni a tanulásra, ezt majd akkor is megteheti, amikor a tanulók kezdik élvezni már a tanulást, és akkor majd nagyobb eredménnyel jár az ilyen buzdítás, végeredményben én annyira megbízom P. Castiglia rátermettségében, hogy megnyugodna gondolok arra, hogy a dolgok jól mennek.
Ami pedig a kanonok urat illeti, jöhet bármikor, amikor neki alkalmasabbnak látszik, szinte mindennap vannak jubileumi ünnepségek, hallom, hogy egy nyolc napos lesz a Piazza Colonna-n, a S. Paoloban és úgy tudom, hogy a S. Caterinában is lesz. Remélem, hogy felszenteltethetjük egy Brévével, mint annak idején Atyaságodat, aminek én csak örülni tudok, hogy el ne kallódjék ez az ifjú, aki olyan értelmesnek látszik. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. nov. 23.”
Érdemes megjegyezni ezeket a tanításokat és elgondolkozni rajtuk, amelyek P. Bernardinonak és P. Ottavionak szólnak, ritka-szép, bölcs és okos tanítások, amelyek egyaránt szólnak nekünk is...sok kellemetlenségtől és bosszúságtól megmenekül, aki komolyan veszi azokat...
Figyeljük meg jól a most sorra kerülő levelet, Szent Kalazancius újra érdekes és értékes tanácsokat ad P. Ottavionak a tanítást illetőleg, nem az egyesekkel kell külön foglalkozni, hol az egyikkel, hol a másikkal, hanem az egész együttességet kell szem előtt tartani és a módszerben, a közlésben elég tág teret enged az egyéniségnek, a rátermettségnek: semmi aggodalmaskodás ne legyen a tanításban, ahogyan a legmegfelelőbbnek találja, én úgy szeretném, hogy továbbra is úgy tanítson...A Rosolini-féle ház még mindig csak a gondokat jelenti, – a jótevő unokaöccsének a jövőjéről is vannak jó szándékú tervei.
„P. Castiglia piarista atyának – Frascati.
Két órával azután, hogy Atyaságod elutazott Rómából, egy ifjú érkezett hozzám, aki P. Caravitatól hozott számomra egy levélcsomagot, abban volt két levél Atyaságodtól, egy pedig P. Ottaviotól, a neki írt választ itt mellékelten küldöm, próbálja meggyőzni, szűnjön meg azzal a gondolattal foglalkozni, hogy más vidékre szeretne menni, ebben az esetben ezt a gondolatot úgy tekintsük, mint nyilvánvaló kísértést, inkább azon legyen minden igyekezettel, ahogyan ezt neki is megírom, hogy szépen hozza össze a növendékeket az iskolába, az oratóriumba és buzdítsa őket a szentségek gyakori vételére és kollektive foglalkozzék a növendékekkel, mégpedig egy időben valamennyivel egyformán, jól lehet, hogy az értelmesebbeknek – kettő, három lehet ilyen – három négy sorral többet adhat fel a latinból, mint a többieknek, de mindnyájuknak ugyanazokat az előadásokat kell hallgatniuk és ugyanazon feladatokkal kell foglalkozniuk, a tanítási módszerét illetőleg pedig ne legyen semmi agodalmadkodása, én azt szeretném, ha úgy tanítana továbbra is, ahogyan azt a legmegfelelőbbnek találja.
Sürgesse, amennyire önön múlik, a Rosolini-féle háznak a teljes átalakítását, hogy aztán majd magam is odaérkezve megfontoljuk a dolgokat és megbeszéljük, hogy melyik telek volna a legmegfelelőbb és ha szükségesnek látszik, akkor bizonyos tájékozottsággal felkészülten beszélhessünk a nevezett urral. – Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. nov. 28.
Gondja legyen majd arra, ha eljön majd az ideje, hogy a mi jótevőnknek, ms. Francesconak a diákunokaöccsét, Gianninot vezérelje a mi Szerzetünk vagy a kapucinusok rendje felé, hogy el ne kallódjék ott a rossz társaságban, mivelhogy már egy kisé előrehaladottabb a korban, könnyen nagy veszélybe keveredhetik.”
P. Ottavio szentelje minden idejét az iskolának és ne engedje, hogy megtévessze a kísértő gondolat, – P. Garzia pedig vigyázzon a házra és az iskolára, gyakran látogatva azt buzdítsa a növendékeket.
„P. Castiglia piarista atyának, – Frascati.
A mi Paolonk testvérének tegnap adtam át egy levélcsomagot, abban volt egy levél P. Ottavio számára is, az az én kívánságom, óhajom, minden igyekezettel azon legyen, hogy mindenben meg legyenek vele elégedve a növendékek, ne foglalkozzék azzal a gondolattal, hogy szeretne máshová kerülni, tekintse ezt a gondolatot kísértésnek, kerülje mindazt, ami nyugtalanságot keltene szívében és iparkodjék Isten akaratához igazodni mindenben. – Önnek pedig nagyon is figyelmébe ajánlom a házat és az iskolát, ne felejtse, gyakran látogassa az iskolát és lelkesítse a növendékeket a szorgalmas tanulásra. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. nov. 30.”
Szent Kalazancius információt kér P. Ottavio működését illetőleg, mert panaszok merültek fel ellene és felsóhajt a Szent Rendalapító, hogy Frascati több gondot ad neki, mint a többi házak együttvéve.
„P. Castiglia piarista atyának, – Frascati.
Ms. Ottaviano azt írja levelében, hogy P. Ottavio tanításaival nincsenek megelégedve az iskolás gyermekek, mivelhogy – amint írja – maradi módon tanít és hogy az ő fiacskája is – P. Bernardino vezetésével – már verseket írt, most pedig semmi ilyen nincs és más dolgokban is így van. Én nagyon meglepődtem azon, hogy P. Ottavioval nincsenek megelégedve, én mindig úgy véltem, hogy értelmes ember, számoljon be nekem, Atyaságod, hogyan látja a helyzetet, hogy valami intézkedést tehessünk, legyen áldott az Isten, de csak azt kell mondanom, hogy sehol sincs olyan gyenge eredmény, mint Frascatiban és több kellemetlenséget okoz nekem, mint a többi ház együttvéve. – Fr. Simonet pedig küldje minél előbb a noviciátusba. – Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. dec. 1.”
Szent Kalazancius – a hallott panaszok miatt – szépen, csendben visszahívja P. Ottaviot Frascatiból és a fiatal, jól felkészült fr. Luca fratellót küldi helyébe és P. Garziat is figyelmezteti elöljárói kötelességeire. – A még mindig mindig megoldatlan házkérdés is mennyi bosszúságot okoz. – Rómában egy örökösödési ügy vár elintézésre és szeretne Szent Kalazancius a Szerzetből távozott P. Ottavio Bovarelli ügyében is segítséget nyújtani. A Frascatiból visszahívott P. Ottavio Paviától való és mint áldozópap lépett be a Szerzetbe, teljes néven P. Ottavio Bianchi. – Fr. Martino oltárterítőket akar készíteni, fr. Diomedet hazakívánták Frascatiba, nagy vigyázással legyen rá.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának – Frascati.
Még most is nagyon csodálkozom azon, hogy P. Ottavio nem tudott eleget tenni az iskolás növendékek igényeinek, aki annyi éven át tanított már nyilvános iskolában, annál is inkább, hiszen nincsenek ott olyan különösképpen értelmes iskolás gyermekek és meg kellett volna értetni azokkal a növendékekkel, hogy nem mindent tudnak ám, ahogyan ők azt gondolják, de igenis értsék meg, hogy a tanító többet tud és nem engedik, nem teszik meg iskolatanítónak azt, aki nem tud. – Küldje P. Ottaviot szombaton Rómába, mintha a Szentévre jönne ide és én majd vasárnap odaküldöm fr. Lucca fratellót, aki egyformán jártas a prózában és verstanban, érett kész ember, jól lehet, hogy még fiatalnak látszik, tudom, hogy mindenben meg fog felelni és ha fiatal is, nem fogja veszélyeztetni jóhírnevünket, Atyaságod pedig azon legyen, hogy mindenki tisztelettel adózzék neki és legyen meg arra az alkalma, hogy tanulmányait gyarapíthassa, hogy így mind magának, mind a növendékeknek nagy előremenetelére lehessen. – Emlékeztetem újra a Rosolini-féle házat illetőleg az átalakítási munkálatokra, mielőbb kezdjék már meg, mivel nem maradhatunk már abban, ami miatt annyi bosszúság és a perlelkedés és majd azután meglátjuk, hogy mi lesz számunkra a legmegfelelőbb.
Nagyon örülnék annak, ha Sig. Aristotele Rómába jönne, elintéznénk azt az örökösödési ügyet és elrendeznénk P. Ottavio (Bovarelli) ügyét, aki azon a ponton van, hogy valami foglalkozást szerezzen magának.
Fr. Martino tudna készíteni néhány (deszka)-oltárlapot, ha van hozzávaló festék és anyag, természetesen majd csak akkor, ha egészségi állapota jó lesz. – Azzal a kéréssel alkalmatlankodtak nekem, engedjem meg, hogy Diomede visszamenjen oda, vigyázzon rá, hogy ne legyenek rendetlenségek az étkezésben, ne alkalmazzák a questálásra, legyen jó meleg lábbelije és ruhája, hogy lábán, testén keresztül fel ne fázzék. – Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. dec. 2.”
Szentelési előkészületek, – Szent Kalazancius érdeklődik Luca fratelló iskolai munkája felől, – a Rosolini ház.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Atyaságod küldje minél hamarabb Rómába fr. Ambrosiot vizsgázni, hogy a legközelebbi szombaton áldozópappá szentelhessék, azzal a gondolattal is foglalkozom, hogy fr. Gliceriot alszerpappá szenteltetem és majd a nagyböjti szentelésen pedig áldozópappá. – Értesítsen engem, hogy viselkedik fr. Luca fratelló az iskolásokkal és eleget tesz-e mindenben mindenkinek és hogy evitték-e a tavolottákat a Rosolini házba, mint kívánom, hogy minél előbb történjék meg az átalakítás. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. dec. 14.”
A ház segélyezésére küldött apróbb dolgok, – miseintenciók a Rosolini-féle ház költségeire, – a munkálatokat ms. Paolo Caneggio végzi, kinek unokaöccse a gályahajón teljesít katonai szolgálatot, - - hogyan működik fr. Luca az iskolában? – újra sürgeti, hogy fr. Ambrosio menjen a szentelési vizsgára, – P. Bovarelli számára kilátásban valami kápláni javadalom.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Amikor ms. Cesare útnak indult, éppen a gyóntatószékben voltam és így nem tudtam átadni neki azokat a dolgokat, amiket akkor szerettem volna már elküldeni, így most küldök öt ív papírlapot, egy font nyolcvanas szöget, egy giulo értékű fonalat, amit majd hasznosíthatnak a cipők foltozásánál is és egy kevés széles fejű apró szöget és még valami ha valamire szükségük van, értesítsenek.
Sig. Aristotele 20. scudit bocsájt rendelkezésünkre, ebből tíznek a fejében 100 misét kell ott elmondani és még másik tíz fejében pedig itt, Rómában kell ugyancsak 100 misét elmondani a b.e. Sig. Francesco Bovarelliért és az egész összeget a Rosolini-féle ház javításának a költségeire kell fordítani, szeretném, ha Atyaságod akkor igyekezettel járna el, hogy minél előbb készen lennének vele, majd az indokot, ha Isten is úgy akarja, közlöm élőszóval, amiért is csak sürgesse ms. Paolo Caneggiot, hogy minden igyekezettel végezze a munkálatokat, és Atyaságodnak még arra is terjedjen ki a figyelme, hogy nem lehetne kibékíteni azzal az unokaöccsével, aki a nagyherceg gályahajóján teljesít katonai szolgálatot. – Arról is értesítsen, hogyan viselkedik fr. Luca és küldje minél előbb Ambrosiot vizsgázni, hogy az Úr segítségével, áldozópappá szentelhessük, nehogy elmulasszuk ezt a jó alkalmat és az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. dec. 16.
Úgy gondolom, hogy P. Ottavio Bovarelli számára sikerül az egyik templomban egy kápláni javadalmat szerezni, mint pl. a „Trinitá”- templomban a S. Germano oltárjavadalmat”
A levél első bekezdésében megismétli, amit az előző levélben írt Szent Kalazancius, – a karácsonykor felállítandó jászol dolgai mind a Noviciátusba kerültek, – a tanácsnál ne tegyenek lépéseket segély kieszközölésére jelenleg, – az őszinte jóakaróinkat köszöntsék igaz tisztelettel, főként Sig. Vicariot, – a tanácstól kapott 100 scudiból arányosan juttassanak a hitelezőknek, – szűkösség az ellátásban, – örül fr. Luca sikereinek, a levél befejező soraiban igen komoly szavakkal buzdítja Szent Kalazancius a nagyobb iskolásokat az igazi krisztusi életre.
„P. Castiglia piarista atyának, – Frascati.
Ide érkeztek tegnap este fr. Ambrosio és fr. Martino, a levél már készen volt, de nem küldtem el. Sig. Aristotele 10. scudit adott miseintencióra, amelyeket ott kell elmondani és egy másik tízet, amelynek fejében itt kell miséket mondanunk a b.e. Sig. Francesco Bovarelli lelki üdvéért, az összeget pedig a Rosolini-féle ház újításának a költségeire kell fordítani, bárcsak ezzel az újítással minél előbb lennének készen.
A jászolt illetőleg későn értesítettek, mivel a noviciátusban akarják felállítani, oda vitték a teljes felszerelést, ami csak volt nálunk, az áldoztató kelyhet kicseréljük majd nagyobbra.
Ami pedig azt a kérelem előterjesztését illeti, hogy a tanácsban újra tárgyalják a mi megsegítésünket, én nem tartom alkalmasnak erre az időt, majd értesítem önöket, hogy nyújtsuk be a kérelmünket, legyenek hálásak azoknak, akik igazán jólelkülettel vannak irántunk, különösképpen köszöntse nevemben Sig. Vicariot, hangsúlyozza neki, hogy az Úr bőségesen megáldja hivatali munkáját és minden fáradozását, amit tett és amit még tenni fog a Kegyes Iskolák érdekében, mert mindenki világosan láthatja, hogy egyedül az Isten iránti szeretet vezérli tetteiben.
Ami pedig annak a 100 scudinak a szétosztását illeti, amit a tanács akar nekünk osztani segélyként, megírtam már, nézzenek utána, hogy kinek mennyivel tartozunk, a vásárlás jegyzőkönyvébe fel vannak mindezek sorolva, és arányosan juttassanak mindenkinek a kapott összegből, hogy mindnyájan részesüljenek belőle és ne legyen okuk a panaszkodásra.
Azon ne is csodálkozzanak, hogy ott nincs hal, hiszen még itt Rómában sincs és bizony néha szűkösen megy az ellátás és bizony megtörtént, hogy néha a főétel helyett is egy másik levesfélét kellett felszolgálnunk. – Nagyon örülök annak, hogy fr. Luca jól viselkedik, most már csak az van hátra, hogy Atyaságod győzze meg a nagyobb iskolásokat, hogy hagyjanak fel az érzékek széles útjával, amely egyenesen a kárhozatba vezet, járuljanak gyakran a szentségekhez, ha úgy akarnak élni és halni, ahogyan kell és az ő jó példaadásuk igen nagy hatással lehet a kisebbekre, mert ahogyan most van, az csak a legnagyobb kárt okozhatja, amit ők nem látnak be, nem ismerik föl. – Az Úr részeltessen mindnyájunkat az Ő szent kegyelmében és áldásaiban. – Róma, 1625. dec. 17.”
A levél elején is, meg az utolsó sorokban is Szent Kalazancius arról számol be, hogy a frascatii ház számára különféle dolgokat szerzett be, – felsorolja, hogy a legutóbbi szentelésen kik voltak érdekelve, – fr. Martino rossz egészségi állapota, – egészségi jó tanács P. Francesco számára az aszketikus utalással együtt.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Fr. Francesco útján küldök konyhasót, 4 giulio értékben, a maradék pénzen rizst és tönkölyt szereztünk be, amint látja, a listán felsorolt többi dolgot is beszerezzük egymás után. – Szombaton, Isten segítségével – áldozópappá szentelik fr. Ambrosiot, és szubdiákónussá fr. Ciriacot, öt vagy hat növendék pedig a tonzurát kapja fel, P. Ambrosio visszakerül oda, vagy más valaki megy helyébe. Fr. Martino a rossz egészségi állapota miatt inkább akadály mint segítség a házban.
Figyelmeztesse az én nevemben P. Francescot, hogy kevesebbet egyék, hogy a szervezete feldolgozhassa azt a sok nedvességet, folyadékot, amivel teste telítve van, azért hát figyelemmel legyen arra, hogy mindenegyes alkalommal egy kis éhségérzettel keljen fel az asztal mellől mindaddig, míg csak teljesen egészséges nem lesz, máskülönben nem szolgál javára sem magának, sem másoknak, ami egy azzal, hogy elveszíti az érdemszerzés koronáját, Atyaságod nagy körültekintéssel járjon el ebben a dologban. – Küldtem három csomó fonalat a cipők javítására, nem tudván megérteni, hogy vajon mire szolgálhat, tömjén nincs, a mi sekrestyénk számára sem találtunk Rómában, ha majd lesz, juttatunk belőle. – Sürgesse a Rosolini-féle ház munkálatait, az Úr áldjon meg bennünket. Amen. Róma, 1625. dec. 18.”
Hogyan kerül bele a Szentkapu bezárásának a mozzanata a levélbe? – a levélben szereplő Mons. Cesarini, a későbbi kardinális, aki 1639- ben lett a Szerzetnek bíboros protektora, nehéz időkben, mindig kitüntető jóindulattal volt Szent Kalazancius és a frascatii piaristák iránt, – megszűnt Frascatiban a kanonok iskolája, – a fenntartott esetek alóli feloldozásra messzemenő felhatalmazások, – a régi nagy jótevőnek, Mons. D. Alessano püspöknek a halála és hagyatéka, – Lante kardinális titkárának a halála, aki szintén jelentős összeget hagyományozott a piaristákra, – ünnepi jókívánságok.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, – Frascati.
Ma délelőtt visszaküldtük oda fr. Marc. Antoniot egy útitárssal együtt, aki egy új gallért kapott, tegnap este, amikor bezárták a Szentkaput, már eléggé későre járt az idő, akkor nem akartuk már útnak indítani őket.
A levelet átadtam Mons. Cesarininek, aki a levél átolvasása után azt mondotta nekem, hogy Gio. Antonio kanonok felhagy az iskolával, úgy tudom, hogy a Sig. Vicario ír neki, hogy segítségére lesz, nem tudom, miféle más ügyben és azt mondotta, hogy nagyon szívesen megteszi, én pedig abban a reményben vagyok, hogy az ő iskolája most már nem szolgál akadályul, jobb eredményt fognak elérni és én, amint erre alkalmas idő lesz, magam is szeretnék oda ellátogatni, buzdítani mindnyájunkat, hogy minden dolgukat nagyobb tökéletességgel végezzék. – Mons. Cesarini azt mondotta nekem, megadta az összes frascatii gyóntatóknak a felhatalmazást, hogy az ünnepeken feloldozhatnak a fenntartott esetek alól, a mi gyóntatónk húsvétig élhet ezzel a felhatalmazással, én pedig mindannyiszor, valahányszor csak Frascatiba jövök. – Meghalt a mi nagy jótevőnk, Mons. D. Alessano, aki a San Pietroban volt kanonok, aki a San Pietro káptalanját tette meg általános örökösévé azzal a kikötéssel, hogy kétezer scudin vásároljanak egy házat a Borgoban, és az legyen a piaristák iskolája, de ha nem fogadnánk el az ajánlatot, akkor a ház visszaszáll a káptalanra és 8 ezret hagyományozott a noviciátus részére, azt ránk bízza, hogy hol és mikor használjuk fel, de ugyanazzal a feltétellel, ha nem fordítjuk a noviciátus céljaira, akkor visszaszáll az általános örökösre, nekünk hagyja az ingóságait, bútorait, mindez nem tudom, hogy megér-e száz scudit, mienk a könyvtára is, ami valamivel többet ér.
Tegnapelőtt halt meg Lante kardinális titkára, Santi Orlando, aki vagyonának egy részét nekünk hagyományozta és a szent Stigmáról nevezett Társulatnak, csupán a zálogházban 20 ezer scudi van, úgy hallatszik hogy a vagyon teljes összeg 25 ezer scudi, semmi olyan feltétel nincs, mint amilyent Mon. D. Alessanonál találtunk, mindenről leltárjegyzék készült, Isten segítségével, ezzel a hivatalos dolgokkal, pénteken, remélhetőleg végzünk.
Két fratellónk útján akartam elküldeni a levelet és 15 giuliot, akik onnét jöttek és meghagytam nekik, hogy várják meg a választ, de erről tegnap este elfeledkeztek, amikor a Szentkapuhoz mentek, majd más alkalommal küldöm, köszöntse nevemben a Sig. Vicariot, és kívánjon neki kellemes ünnepeket, minden jót, sok jó egészséggel. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. dec. 25.”
Anyagi dolgok, személyi intézkedések, – a savonai fr. Francesco különcködése, figyelmeztetése, – a jubileumi elnyerésének az ideje, – fr. Diomede.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának – Frascati.
Mindezideig nem volt időm arra, hogy megkeressem azt a névjegyzéket, amelyen rajta vannak azok a nevek, akik ott szerepeltek a házvásárlás jegyzőkönyvében, de megkeresem, mihelyt lesz rá időm és el fogom küldeni, hogy ennek értelmében csinálják meg a 100 scudi szétosztását. – Küldöm, odarendelem ezt a két fratellót az iskolához azok helyett, akiknek vasárnap este itt kell lenniük Rómában.
A savonai fr. Francesco Maria maradjon ott, de kemény mortifikációval kell őt kezelni, mert eléggé különcködő, különös észjárású ember, ha szükséges, taníthat az iskolában, de nem vezethet önállóan osztályt és büntetéseket nem hajthat végre, esténként tanulhat, fr. Luca segítségére lehet, amikor van egy kis ideje, legyen alázatos és tervszerűen foglalkozzék vele. – Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. dec. 26.
A jubileumot meghosszabbították egészen a hó végéig, felajánlható mind az élőkért, mind a holtakért, elnyerhető a négy templom látogatásával.
Értesítsen Diomede hogylétéről.”
Fegyelem legyen a házi életben, szorgalom az iskolában, – a Rosolini-féle ház dolgában igyekezzenek a befejezéshez, – mekkora összeg a Santi Orlando hagyatéka?
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának – Frascati.
Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy az ottani házban mindenki példaadóan viselkedjék és komoly épülésére legyenek a világiaknak, de ugyanakkor azt is szorgalmazza, hogy az iskolában is minden a megkívánt fegyelemben, rendben menjen és nagy szorgalommal végezzék az iskolai teendőket, hallom, hogy fr. Luca közmegelégedésre végzi a feladatát, mindez nagy vigasztalásomra van, minden igyekezettel szorgalmazza a Rosolini-féle ház átalakítási munkálatait, folytassák mindjárt az ünnepek elmúltával.
Megtudtam, hogy Lante kardinális titkárának ránk hagyományozott értékösszege nem éri el a 11 ezret, de meghaladja a tízet, ennek birtokában, Isten segítségével, szépen letörleszthetjük adósságainkat. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. dec. 27.”
A hivatalos jegyzékben két dologról van szó. – Az első részben arról ír Szent Kalazancius, hogy az iskolai dolgokban beszéljen P. Garzia az illetékesekkel. – A második részben arra figyelmezteti a Szent Rendalapító P. Garziat, hogy még a templomépítés megkezdése előtt rendezzék a kérdést a Szerzet és a Társulat között, hogy kit mi illet meg a templomot illetőleg, mert – sajnos – bizonyára ellentétek éleződtek ki a kettő között.
„Hivatalos jegyzék P. Garziahoz:
Először: beszéljen a helytartóval az iskola helyes vezetését illetőleg, ahogyan azt élőszóval közöltem önnel.
Másodszor: tárgyaljon Sig. Aristotelével és mindazokkal, akikről úgy gondolja, hogy szükséges a megbeszélés, hogy a jövőben elkerülhető legyen minden kellemetlenség, aminek – sajnos – már most jelentkeznek első jelei, jelentsék ki hivatalosan, hogy Szerzetünk függő viszonyban van-e a Társulattal, vagy a Társulat függ-e a mi Szerzetünktől, vagy mindegyik teljesen önálló, független jogi alany- e és ez az első elintézni való minden más előtt, mielőtt még megkezdenék a templomépítést és P. Castiglia ebben a dologban kérje ki a Sig. Vicario tanácsát, engem pedig értesítsen arról, hogy mit végzett.”
Ez az első levél a 209 közül, amelyeket P. Alacchi kapott Szent Kalazanciustól, mind jelentősek, mind érdekesek, legnagyobb részt meg is maradtak, köszönhetjük ezt főként P. Caputinak, az egykori levéltárosnak. – A szokatlanul hosszú levelek értékes kincses bányája a Szerzet történetének minden szempontból.
A levéllel kapcsolatban első feladatunk a címzett életrajzának vázlatos bemutatása, a neki írt későbbi levelek alapján lesz alkalmunk részletesebben is foglalkozni életének egyes mozzanataival. – A második feladat: a szokatlanul hosszú levél szövegének a közlése, amelyben sok ismert adattal fogunk találkozni, ez nem is meglepő, hiszen Szent Kalazancius általában, a Szerzet szempontjából fontos, jelentős eseményeket, többeknek is meg szokta írni. – Harmadszor: a levél szövegének közlése után nem kerülhetjük el, hogy a levélben – a részletesen leírt Vizitációról, amely 1625. okt. 27-én történt meg – néhány jelentősebb észrevételt ne közöljünk, amint azt a 346. és a 349. levelekhez írt jegyzetben említettük.
P. Melchiore Alacchi Szent Kalazancius korának egyik legjellegzetesebb piaristája. Igen érdekes tanulmány lenne ennek a hányatott életű piarista atya életének, sokoldalú munkásságának a feldolgozása, amihez a Szent Rendalapító levelezésének teljes kiadása igen nagy segítséget nyújt. A mieinkek között sok megértő barátja volt, de még számosabban voltak mindenre elszánt ellenségei. Tevékenysége a múltban is, de még most is élénk vita tárgya. A Szent Rendalapító, noha tisztában volt vele, jól ismerte különcködéseit, hányszor megdorgálta leveleiben, valójában mindig igen nagy jóakarattal volt iránta, és ha hozzáírt leveleiből azt lehet kiolvasni, hogy értékes embernek tartotta és fontos rendi megbízatásokat kapott tőle. – Sziciliából jött Rómába, ahol hamarosan piarista lett és 1624-ben már a noviciusok mestere. – 1625-ben, mintegy tíz noviciussal, azzal a szándékkal megy Nápolyba és Sziciliába, hogy ott alapításokat eszközöljön, de pillanatnyilag, ezek nem jártak eredménnyel, visszatárt Rómába. – A liguriai tarthatatlan helyzete miatt zarándokútra kelt a spanyolországi Compostellába, hogy onnét induljon el keleti útjára, de a Jeruzsálembe való indulást a különféle nehézségek addig-addig akadályozták, míg végre teljesen Velencében maradt, szeretett volna ott iskolát alapítani, de néhány évi ott tartózkodás után a világi hatóság kiutasította onnét, egy ideig Anconában húzódott meg. Ekkor 1633-at írtak. Visszahívják Rómába és újra Sziciliába megy, ahol a régi terv most megvalósult, mert sikerült neki iskolát alapítani Messinában és Palermoban, de idővel, a házbeliek részéről súlyos kifogások merültek fel ellene, Szent Kalazancius kénytelen volt újra Rómába visszahívni, ekkor prokurátor generális és rendi vizitátor lett és felhatalmazta, hogy elnököljön az esedékes káptalani üléseken, amelyek hívatva voltak előkészíteni az 1637-es egyetemes káptalant. Itt olyan heves vita robbant ki ellene, hogy nem maradhatott semmiképpen sem ott, Szent Kalazancius jónak látta, hogy elküldi Spanyolországba új alapítások eszközlésére. Itt tartózkodott Guissonában 1642. első hónapjaiig, ekkor megbetegedett, a Szent Rendalapító intézkedésére újra visszajött Itáliába. Majd harmadszor is elküldte Sziciliába provinciálisi megbízatással, de tisztségét nem sokáig viselhette, mert néhány nap múlva meghalt. – Mindezekről az életrajzi adatokról, a neki írt 209 levélből és a másokhoz írt levelekből, bőségesen fogunk értesülni és részletesebben megismerhetjük mozgalmas életének, eseményekben gazdag pályafutását.
A most sorrakerülő levélnek a szövege a következő:
„A mindenszentekről nevezett P. Melchior atyának, a noviciusok mesterének, az Isten Anyjáról nevezett szegény piarista szerzetesnek – Messina.
Négy napon belül két levelet is kaptam, az egyik nov. 29-i keltezésű, Reggioból, a másik dec. 7-i keltezéssel Messinából, a levelekkel együtt nagy vigasztalásomra volt az a híradás, hogy mindnyájan megvannak jó egészségben. – Tudomására hozom, hogy Őszentségének rendelkezésére a római Vizitációs Bizottság prelátusai a mi házunkban is elvégezték a hivatalos látogatást, talán arra gondoltak, hogy valami rendetlenséget találnak majd nálunk, vagy talán egyenetlenkedés és miután mindent alaposan, tüzetesen megvizsgáltak és mindenkivel külön-külön beszéltek, annyira meg voltak elégedve mindennel, hogy az egyik bizottsági tag azt mondotta: Boldogok lehetnek, ha mindig így megmaradnak az állhatatosság kegyelmében, majd azután beszélgettem Mons. Senecával, aki legjártasabb ezekben a dolgokban valamennyi között, aki vikárius generálisa volt a Szent Borromeinek, azt mondotta nekem, hogy Szerzetünket azon intézmények egyikének tartja, amelyek a legszükségesebbek az Anyaszentegyházban és hogy a mi Urunktól, a Pápától egy olyan jóváhagyó, terjedelmes Bullát akar kieszközölni, amely azt megerősíti és egyéb főokok mellett, amelyekről ő azt gondolja, hogy lazaságot idézhetnek elő a Szerzeben, első helyen említi, hogy nem szolgálja a Szerzet javát a sok alapítás, mert mindazoknak az ellátására sokszor igénybe kell venni olyan személyeket is, akik még kevésbé alkalmasak a tanításra, majd azután azt mondotta, hogy az ő engedélyük nélkül ne fogadjunk el új alapításokat, hanem inkább azon legyünk, hogy a meglévőket lássuk el jó erőkkel és akkor majd a Pápának a kedvére és a megelégedésére lesz a mi terjeszkedésünk és még egyéb észrevételeket is közölt velem, amelyek, szerinte, a fegyelem meglazulására vezethetnek és még arra kért, hogy közöljem vele, ha még valami eszembe jutna, hogy ő mindent belefoglalhasson a készülő bullába, és erre öt pontba foglalva átadtam neki észrevételeimet, aminek ő nagyon megörült és így, ezek folytán jó reménységgel lehetünk ezen urakkal szemben, hogy nem kell hónapokig várnunk és már is nagyobb tökéletességgel szolgálhatjuk hivatásunkat, mert nem szolgálnánk, ha nem vállalnánk amit fogadalommal ígértünk és így majd hamarabb megkapjuk, elnyerjük ezen vizitátor uraknak és a mi Urunknak a jóváhagyását, de mind a mai napig nem érkezett semmi, várjuk napról napra a dekrétumot, az intézkedést a templomot illetőleg és a kápolnák elrendezését illetőleg, igen, most nincs módunkban, hogy embereket küldjünk új alapításokra, mindazonáltal kimondhatatlanul örülök annak, hogy a mi Intézményünk megnyílhat abban a városban, amely nemcsak kikötő, hanem annyira egyetemes jellegű hely is, remélem, hogy ön a legközelebbi nyáron, vagy ősszel vissza is térhet majd, most, hogy a tél közepén vagyunk, nagy részvéttel vagyok ön iránt, mert meg vagyok győződve, hogy most ugyancsak nem indulhatnak útnak egészen március elejéig, ami igen hosszú idő lesz nekem, ami nagy szomorúságot okoz nekem.
Szeretném tudni, hogy ki ment Nápolyba és ki az ő helyére, szeretnék tudni minden változásról, ami csak történt.
Tudomására hozom, hogy a múlt héten a jobb hazába költözött Mons. D. Alessano, a mi rendkívüli nagy jótevőnk, ebéd után volt, pihent a székében ülve az ebédlőasztal mellett, az alkalmazottak azt gondolták, hogy alszik és nem merték zavarni őt egészen 22 óráig, amikor Sig. Reginaldo megérkezett, és fel akarta ébreszteni, de akkor már halott volt, végrendeletében ránk hagyta a ház ingóságát, ami – szerintem – mindegy száz scudi értékű, de a könyvtár, amit szintén nekünk hagyott, már valamivel többet ér, kétezer scudit hagyott arra a célra, hogy Borgoban egy házat szerezzünk, hogy abban iskolát nyissunk, amely jelenleg a bérlelt házban van, abban az esetben, ha erre a célra nem akarjuk igénybe venni a pénzt, akkor az visszaszáll a San Pietro-beli Sta. Caterina Társulatra. Nemkülönben nyolcezer scudit hagyományozott a noviciátusunk céljaira, tetszésünkre hagyva annak felhasználását, de ugyanazzal a feltétellel, ha nem fordítanánk a noviciátus céljaira, most azon a várakozási állásponton vagyunk, hogy az említett Társulat vezetősége elfogadja-e az örökséget vagy nem? Négy napja annak, hogy meghalt Don Santi Orlando, Lante kardinális titkára, aki vagyonának felét végrendeletileg a Szent Stigmáról nevezett Társulatra hagyja, a másik felét pedig a Kegyes Iskolák javára, vagyona kitesz 22 ezer scudit, mind letétben van, így remélhetjük, Isten segítségével, törleszthetjük az adósságainkat vagy egy nagyobb épületet vásárolhatunk és nekünk alkalmasabbat és a mi elgondolásunk szerint alkothatjuk meg a noviciátust a kertel együtt, de mindezek a dolgok Atyaságodra várnak, főként pedig a noviciátus, mivel P. Pietronak (Casani) sokszor kell kint járnia hivatalos ügyekben, nem tud nyugodtan foglalkozni, törődni a noviciátussal és az én véleményem szerint sokkal alkalmasabb arra, hogy tárgyaljon, hivatalos ügyeket intézzen kardinálisokkal és prelátusokkal, mint a noviciátus vezetésére és hacsak nem kéri a császár őt a következő tavasszal Bécsbe, ahova, úgy tudom, hogy hamarosan indul Clessel (Klössel?) kardinális, aki annyi jóakarattal van hozzánk, aki mindenképpen azon van, hogy meghonosítsa ott a mi Szerzetünket, amint ezt a legutóbbi beszélgetésünk alkalmával említette nekem, így aztán várom mindnyájuknak a visszajövetelét abban a reményben, hogy Szerzetünk számára néhány igen alkalmas egyénnel fognak visszatérni, várom érkezésüket és szüntelenül imádkozom önökért. Nagyon sajnálom, szerfölött kellemetlenül érint a hír, hogy fellépett a pestis azon a vidéken, mert hiszen nagy vigasztalására lenne az összes rokonságnak, legfőképpen pedig Sig. Antonio Bandino-nak, ha látnánk a mi szerzeteseinknek az életmódját. De, mivelhogy minden dolog Istentől származik, aki a legnagyobb, mindenre kiterjedő gondviseléssel kormányoz mindeneket, amit csak kevesen értenek meg, nincs más hátra, mint vagy kényszeredetten, vagy szeretetből elfogadni mindent, vállalni mindent, azért az a legjobb, hogy mindig készen álljunk arra, hogy Isten kezéből fogadjunk mindent, ami csak történik, mint a legjobban elrendezett dolgokat, amelyek csak a mi javunkra válhatnak, szolgálhatnak, köszöntöm mindnyájukat és egyébként is mindenkit és az Úr mindenkori áldását kérem mindnyájukra. – Róma, 1625. dec. 27.”
Mi mindenről van szó ebben a hosszú levélben? Úgy gondolom, hogy a következő öt pontban foglalhatjuk össze a levél tartalmát: 1. – Beszámoló az 1625. okt. 27-én történt vizitációról. Talán ez a legjelentősebb része a levélnek, amelyhez sok érdekes adat fűződik. 2. – Két jótevőnknek a halála, akik végrendeleteikben jelentős összegeket hagyományoztak a piaristákra. 3. – A messinai alapítás. 4. – P. Pietro Casani egyénisége. 5. – Az esetleges Alpokon túli alapítások.
1. – Az apostoli vizitáció. – Feltünő, hogy a jelesebb Kalazancius életrajzírók (Talenti, Bau) érdemlegesen nem foglalkoznak ezzel a jelentős levéllel és a felmerülő rendi problémákat mellőzik, megelégszenek azzal, amit Szent Kalazancius 349. levélben írt P. Garzianak és P. Allachi leveléből azzal, amiből a Szerzet dicsérete olvasható ki és nem szólnak arról, ami nem a legkedvezőbb színben mutatja be a Szerzetnek akkori állapotát. Annál is inkább figyelemre kellett volna méltatniok ezt a vizitációt, mert más dokumentumok is beszélnek róla és annak eredményei éveken át foglalkoztatják magát a Szent Rendalapítót is.
A rendi levéltárból, legújabban, előkerült egy iratcsomó az eddig nem leltározott iratok közül, feltehető tehát, hogy a nevezett – régebbi levéltárosok, Talenti, Manetti, nem ismerték, így aztán a problémák nem ismerésével könnyebben átsiklottak az 1625-ös vizitáció felett. Ennek a feltalált iratcsomónak a bejegyzése a következő: „Decreti della Visita Apostolica del 1625 e risposta del Santo fundatore di proprio pugno”, – vagyis, egy iratcsomó, amelyben megtalálható egy példányban az apostoli vizitáció alkalmából kiadott dekrétumnak egyik másolatát tartalmazza és Szent Kalazanciusnak erre adott válaszát. Ebből az iratból kitűnik, hogy a vizitációt végző prelátusoknak nemcsak egyszerűen magasztaló szavaik vannak, – ahogyan P. Bau véli ezt.
Ez még a P. Alacchihoz írt levélből sem olvasható ki minden további nélkül.
P. Picanyol levéltáros a vatikáni levéltárban megtalálta a vizitáció jegyzőkönyvét – amely sohasem lett közölve – a dekrétumokkal együtt. A jegyzőkönyv megállapításai kemények, szigorúak. – Ha így van, akkor jogosan lehet kérdezni: hogyan összeegyeztetni akkor Szent Kalazanciusnak optimista bizakodását a jegyzőkönyvbe foglaltak szigorú megfogalmazásával? – Lehetséges, hogy a vizitáció alkalmával mindaz csak négyszemközti jóakaratú közlés volt Mons. Seneca részéről, amit mondott a Szerzet rendeltetéséről és más észrevételeket, de maguk a vizitációt végző prelátusok is tudatában voltak annak, hogy majd csak a hivatalos dekrétum adhat teljes képet a vizitáció eredményeiről, ők nem voltak arra kötelezve, hogy a vizitáció befejeztével azonnal, élőszóban közöljék az észrevételeket. Nem lehetetlen az sem, hogy a vizitátorok hivatalos munkájuk közben olyan személyeknek a befolyása alá kerültek beszélgetéseik folyamán, akik nem mindenestül értették meg a Szent Rendalapító eszméjét, akit tetteiben egyedül Isten és az emberek iránti szeretet vezetett, aki azon volt, hogy Szerzetének, iskoláinak a terjedése által minél több embernek legyen a segítségére, hasznára. Ezt a buzgóságot a vizitátorok ezekkel a szavakkal jellemezték meg: „...nimis cupiditas dilatanti Institutum.”
Tárgyilagosan nézve a dolgot, valójában ez az igazság és ez hozta magával a sok nehézséget is. Nem volt elég kellőképpen képzett tanerő, az iskola sokszor a klerikusra volt bízva és a fratellókra, mert az a néhány áldozópap a papi funkciókra hivatkozva a tanítás nem kényelemes munkakörét könnyen átengedték vagy pedig elöljáróskodtak és emiatt nem tudtak egész odaadással foglalkozni az iskolával és hányszor kellett Kalazanciusnak olyankor is alapítást elfogadnia, amikor azt ő saját maga sem tartotta pillanatnyilag elfogadhatónak.
A Szent Rendalapító, aki a szó teljes értelmében nagy szent volt, nagy feladatot vállalt magára, amikor egy olyan közösséget kellett kormányoznia, amikor az éppen nem mindig járt a szentség útján, amelynek tagjai közül sokan nehezen alakíthatók voltak és az igazi szentség útjától messze jártak, viszont ő maga mindig sajátos lelkületénél fogva mindig valami nagy bizakodással nézte az életet és az embereket azon komoly észrevételek közlésének ellenére is, amit a vizitátorok említettek meg, hogy szavával és tekintélyével sikeresen tudja elkormányozni a Szerzetet, levelei optimista bizakodó hangulatot árulnak el, amely nem utolsó sorban forrásozik a gyermekek iránti odaadó szeretetből és az isteni Gondviselésben való határtalan bizakodásból.
Szent Kalazancius nagyon is megértette Mons. Seneca aggodalmát, hogy alkalmas erők hiányában ne fogadjon el új alapításokat, amit a P. Alacchihez írt levél igazol.
A Szent Rendalapító, az élőszóban közölt észrevételein kívül, öt pontban foglalta össze, Mons. Seneca kérésére, azokat a főokokat, amelyek idővel lazíthatnák a szerzetesi fegyelmet.
Az eredeti kézirat a palermoi rendház levéltárából került elő. Nagy jelentőségű irat, amelyből megmutatkozik Szent Kalazancius lelkülete 1625-ben, hogy ő esetleg milyen okokból félti a szerzet fegyelmének ellazulását. –
A felterjesztés szövege a következő:
„Nagyságos és Főtisztelendő Urak!
A Kegyes iskolák Szerzete az 1600-as Szentév elején alakult meg Rómában, a Settiniana-kapu melletti Szent Dorottya templomban vette kezdetét és azon üldözések és gátlások ellenére, amelyeket a környék tanítói és más iskolák idéztek elő, mégis egyre gyarapodott és nagyobb tért hódított a szegény sorsú gyermekek gondozásában és nevelésében egészen 1617-ig, amikor a b.e. V. Pál pápa, hogy Róma számára állandósítsa az Intézményt, 1617. márc. 6-án, kelt „motu proprio” Apostoli Brévével Kongregációnak nyilvánította az ilyen cím alatt: „Az Isten Anyjáról nevezett szegények Kongregációja”, amelyben a tagok leteszik a hármas egyszerű fogadalmat. Majd azután Őszentsége, XV. Gergely pápa ünnepélyes fogadalmas Szerzetté emelte 1621. nov. 23-án kelt Apostoli Brévével, engedélyezvén számára a koldulórendek összes kiváltságait, az 1622. jan. 21-én kelt Apostoli Brévével pedig megerősítette a Konstituciókat és hogy a nevezett Intézmény igen nagy javára legyen a keresztény társadalomnak, természetesen, ha apostoli gondolkozású és kiváló erényességű emberek kormányozzák majd mindenkor, alázatosan kérjük Nagyságos és Főtisztelendő Uraságaitokat, legyenek segítségünkre a jelenben abban, hogy megelőzzük és kiküszöböljük azokat a mutatkozó, jelentkező kellemetlenségeket, helytelenségeket, amelyek idővel meglazíthatnák a szerzetesi fegyelmet, hogy az Intézményt így mindig megőrizhessük a kezdeti buzgóságban és hivatásának a gyakorlásában. – Azok a főbb észrevételek, amelyek esetleg idővel fegyelemlazulást idézhetnének elő, a következők:
1. – A szegénységnek meg nem tartása a maga teljes szigorúságában.
2. – Az arra való törekvés, hogy a mieinkek is cipőt viselhessenek és elegánsabban öltözködhessenek, pedig a mi szerzetünk sok önmegtagadást, mortifikációt ír elő, kíván a tagoktól.
3. – Az új alapítások elfogadása mindaddig, míg nincs elegendő számú, jól képzett rendtárs.
4. – A kisebb gyermekekkel való nem szíves foglalkozás.
5. – Az a törekvés, hogy a szerzetesek a magasabb tudományokat is taníthassák és azt, hogy szeretnének lektorok, vagy gyóntatók vagy hitszónokok lenni, mint ahogyan más szerzetekben így van.”
Néhány észrevétel, magyarázó szó ehhez a nagyjelentőségű irathoz:
A bevezető szövegben figyelemreméltó az a kitétel: „...azon üldözések és akadályoztatások ellenére, amelyeket a környék tanítói és más iskolák idéztek elő...”, mert eddig csak indirekt tudtunk ezekről, a szentéavatási eljárás folyamán kihallgatott tanúk vallomásából és a rendi krónikások írásaiból, hogy a most létesülő Piarista Szerzet támadási célpontja volt a környékbeli tanítók és más iskolák támadásainak, most itt, Szent Kalazancius, saját maga tesz erről tanúbizonyságot, amiről mind Talenti, mind Bau hallgatnak műveikben.
Ami az 1. és a 2. pont alatt említett dolgokat illeti – a teljes szegénység és a ruházatbeli egyszerűség – Szent Kalazanciusnak mindvégig határozottan képviselt felfogása, elgondolása volt élete végéig, ami még jobban kitűnik életének utolsó hat évében írt leveleiből.
Ami a 3. pontban foglaltakat illeti, Szent Kalazancius elgondolása megegyezett a vizitátorok felfogásával, akik, egyebek mellett, azt gondolták, úgy gondolták helyesnek, hogy, amíg elegendő számú, jól képzett rendtárs nem áll rendelkezésére a Szent Rendalapítónak, addig ne fogadjanak el új alapításokat az ő engedélyük nélkül.
Azt nem lehet tudni egész bizonyossággal, hogy meddig tartották magukat ehhez a tilalomhoz, ami csak élőszóval hangzott el, mert az írott dekrétumok csak három évvel később jelentek meg és közben Nápolyban két alapítás is történt 1626-ban. Egy évvel később, a S. C. Concilii egy dekrétumban közölte a Szent Rendalapítóval, 1627. jún. 23-án, hogy a következő két évben Kalazancius nem fogadhat el új alapítást. Erre a dekrétumra hivatkozik leveleiben Szent Kalazancius is, de nem említi Talenti, csak a legutóbbi években találta meg P. Picanyol a vatikáni titkos levéltárban. – Mintha ennek a tilalomnak a sugalmazója maga Szent Kalazancius lett volna, aki 1628-ban ezeket írta egy fogalmazványban: „...a Generális kérte a mi Urunkat, adjon ki egy olyan rendelkezést, amelynek értelmében két éven belül sehol sem nyithassanak iskolát, ami meg is történt és ez az idő arra volt jó, hogy tanításra alkalmas egyéneket képezzenek ki.” – Így arra lehet következtetni, hogy ennek a tilalomnak a kiadása nem a S. C. Concilii „motu proprio”-jának alapján történt, hanem talán magának Szent Kalazanciusnak a kezdeményezésére.
Ami a 4. és 5. pontban foglaltakat illeti, Szent Kalazancius érzékeny sebeket érintett, feltárta, hogy voltak ilyen irányú törekvések a rendtársak között már abban az időben. A Szent Rendalapító nem szabott határt a kicsinyek felvételét illetőleg az iskolába, míg a társak között voltak, akik nem szívesen foglalkoztak ezekkel. – Azonkívül Szent Kalazancius se nem óhajtotta, se nem szorgalmazta azt, hogy a mieinkek közül valaki is vállalkozzék a magasabb tudományok tanítására, legalább is ebben az időben, vagy hogy gyóntatók, hitszónokok legyenek, egyedül csak azért, nehogy ezen a címen elmellőzzék a Szerzet legfőbb hivatásának a gyakorlását, a szegény gyermekekkel való foglalkozást.
A vizitációs dolgokkal kapcsolatban még egy másik írásról is meg kell emlékeznünk, amely a Szent Rendalapítónak sajátkezű fogalmazványa, amelyet válaszul írt a vizitátoroknak. Ezt a választ Szent Kalazancius arra a levélre írta rá, amelyben P. Graziani jelenti neki – mert ekkor ő a noviciátusban tartózkodott – a következőket: „Most érkezett ide a Vizitációs Bizottság jegyzője, aki a Kongregáció nevében átadta ezeket a dekrétumokat és erről az átvételről egy elismervényt kért tőlem, mindezt most átutalom Nagyontisztelendő Atyaságodnak, lássa, hogy mi a teendő ezek után, vagyok alázatos tisztelettel. Kelt a San Pantaleoban, 1628. szept. 10-én.”
Ime, az 1625-ben végzett vizitációról csak most, három év múlva kapja meg a Szerzet a hivatalos értesítést. – A dekrétumba foglaltaknak a végrehajtása nem kis nehézségekbe ütközött, azért Szent Kalazancius azonnal a Vikáriusra siet és ott a Mons. Vicegerentevel beszél, tárgyal a problémákról. A következőképpen hangzó választ a Szent Rendalapító sajátkezüleg írja rá a dekrétumokat tartalmazó ívlapra: „Rev. mus. D. Vicegerens dixit mihi proponenti difficultatem circa observantiam aliquorum ex his Decretis, non esse praecepta circa observantiam aliquorum ex his Decretis, non esse praecepta sed tantum admonitiones.” – Nem tudjuk, hogy Szent Kalazancius elküldte-e a választ írásban az illetékeseknek, ahogyan a dekrétumban foglaltak azt előírták, de mindenesetre megvan a szépen megfogalmazott válasz az említett ívlapon. – Mint érdekességet, emeljük ki a dekrétum 17. pontjára adott választ Szent Kalazancius fogalmazványából. – Az említett pontban a Vizitációs Bizottság meghagyja a Szent Rendalapítónak, tizenöt napon belül feleljen arra, mi az oka annak, hogy nyolc évi generálátussága alatt miért nem hívták össze egyetlenegyszer sem az egyetemes és a tartományi káptalanokat és egyszersmint arra is adjon választ a Bizottságnak, hogy kiket tart a kormányzásra legalkalmasabb egyéneknek, hogy a nevezett Bizottság eredményesebben adhassa meg a választ a dolgokra.
Szent Kalazancius válasza a következő volt:
„Generális káptalanunk 1627-ben volt, Szerzetünk hatodik évében, az 1622-ben jóváhagyott Konstituciónk értelmében, a következő pedig, 1630-ban lesz, így talán látható, hogy a Vizitációs Bizottságot nem jól informálták ebben a kérdésben.”
A dekrétumban megkívánt listán a következő nevek olvashatók: Pietro Casani, Francesco Castelli, Giacomo Graziani, Pellegrino Tencani, Domenico Pizzardo, Francesco Baldi, Stefano Cherubini, Ottavio Zaccaria Bianchi, Antonio M. Vitali, Arcangelo Galetti. – A névsorhoz Szent Kalazancius a következő megjegyzést fűzte: „Quad notulam vero eorum, qui apti sunt regimini huius Religionis respondetur a Generali quod sint magis apti et idonei, quam sit ipse.”
Ezzel a levél tartalmából kiemelt I. pontra, az Apostoli vizitációval kapcsolatban – a levél nyomán – felmerült problémákra némileg igyekeztünk rávilágítani.
2. – A levélben említett két jótevőnknek a halála, akik jelentősebb összegeket hagyományoztak a piaristákra. Ezekről nincs különösebb említeni való, akikről már volt szó ismételten az előző levelekben is.
3. – A messinai alapítás. – Az 1625-ös próbálkozás már nem járt sikerrel, de nyolc év múlva, 1633-ban meglett az alapítás Messinában is, meg Palermoban is. Az egykorú Kal. levelekben sokat fogunk erről a két házról olvasni, hallani. – Idővel a messinai ház igen nagy jelentőségre tett szert, története hol neki lendülő, hol elhanyatló, fennmaradt egészen 1866-ig, amikor a szerzetesrendekre igen nehéz idők jártak Itáliában. – Ebben az alapításban sem vezette semmi más gondolat Szent Kalazanciust, mint egyedül az, hogy minél több jót tehessen a szegényekkel és a rászorulóknak. Minden más gondolat csak elsekélyesíti az ő nagy lelkét, aki semmi áldozattól sem riadt vissza, amikor arról volt szó, hogy segíteni kell a szegény és elhagyatott gyermeken.
4. – P. Pietro Casani egyénisége – Szent Kalazancius meglátása szerint, P. Casani alkalmasabb arra, hogy tárgyaljon, ügyeket intézzen tekintélyes egyháziakkal inkább, mint a noviciátus vezetésével teljék el egész élete, lehetséges, hogy a császár óhajára a köv. tavasszal Bécsbe kell mennie Clessel (Klössel) bécsi kardinális ajánlatára.
5. – Az esetleges Alpokon túli alapítás. – Az 1625-ös Szentév folyamán igen sok egyházi előkelőség ismerkedett meg Szent Kalazanciussal, akik kilátásba helyezték a piarista rendnek az Alpokon-túli alapításokat is, Althan gróf egyenesen arra gondolt, hogy a piarista rend egyesüljön a „Militia Christiana” renddel. Valószínűleg Clessel bécsi kardinálisnak a keze játszott közre abban, aki igen nagy jóakarattal volt a Szerzetünk iránt, hogy a császár óhajára P. Casaninak egy bécsi útra kellett készülődnie, hogy a kardinális szorgalmazására létrejöjjön ott egy alapítás. – Ki hívta fel ezeknek a főpapoknak a figyelmét Szent Kalazanciusra és művére? Nem járunk messze az igazságtól, ha Dietrichstein kardinálisra, az olmützi érsekre gondolunk, aki már 1592-ben segítségére volt Szent Kalazanciusnak, hogy a kilátásba helyezett javadalmat elnyerje, később pedig mint kardinálisnak, kétszer is alkalma volt látni Szent Kalazancius művét Rómában, amikor pápaválasztó konklávéra jött 1605-ben és 1621-ben, és talán 1623-ban is.
Szent Kalazancius Sig. Quintio fiát orgonistának ajánlja Frascatiba (akiről már a 75. levélben is szó volt, hogy szívesen szerepel atyjával együtt a templomi ünnepségen), – még mindig a Rosolini- féle ház, – és a „somarello”
„ P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, kit az Úr oltalmazzon. –
Azt hiszem, hogy Atyaságod még emlékszik Sig. Ottavio karmesterre, aki két-három alkalommal fiával együtt énekelt Frascatiban, most azzal a kéréssel fordult hozzám, érdeklődjem meg, hogy ott nem tölthetne-e be orgonistának való állást, mert így közel maradhatna Rómához, aminek ő nagyon örülne, Atyaságod beszélhetne erről a Sig. Vicarioval és minden bizonnyal mondhatom, hogy alkalmasabb embert nem találnának nála, aki az ifjúságot énekre tanítaná. Természetesen ezt nem azért mondom, hogy ártalmára legyek a jelenlegi maetronak, hanem csak arra az esetre gondolok, ha netalán változás állna be ebben az állásban, minél előbb értesítsen engem. – Emlékeztetem egyúttal arra is, hogy szorgalmasan intézzék a Rosolini féle ház átalakítását, és ha nincs szükségük arra a somarellóra, amelyiken Atyaságod ment oda, akkor irányítsák ide minél előbb vissza és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. – Amen. – Róma, 1626. jan. 3.”
Az állandó elfoglaltságok miatt késnek a vállalt dolgok teljesítése, – a hitelezők kielégítése körüli problémák, – Lassan halad a Rosolini-féle háznak az átalakítása, – P. Ottavio Bovarelli gondjai, – az Úr az alázatosak által művel nagy dolgokat, – gondoskodás a fratellók ruházatáról, – milyen fr. Luca az iskolában? – vigyázni kell fr. Francesco M-ra.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, kit az Úr oltalmazzon. –
A hagyatéki leltár elkészítésében való állandó elfoglaltság és a b.e., Don Santi Orlando hagyatéki dolgainak a szétosztása miatt fr. Stefano nem tudott időt szakítani a ciborium beszerzésére, de mihelyt készen lesz, azonnal küldeni fogjuk. – A mellékelt jegyzékben megküldöm a ház hitelezőinek névsorát, ahogyan az található a jegyzőkönyvben és ebben a jegyzékben található adatok figyelembevételével – sietve ugyan – egy bizonyos felosztást készítettem, nem egész pontossággal ugyan hogy kit mennyi illet igazában, mindazonáltal úgy gondolom, hogy így kielégíthetünk mindenkit, mindazonáltal, ha Atyaságod nagyobb meggondolással akarja kérdést megoldani a Sig. Vicarioval, megteheti azt minden további nélkül, és a pénztáros útján a megfelelő sorrendben mindenkinek eleget tehet és necsak ezt a száz scudit osszák fel arányosan, méltányosan, hanem ezt az arányosságot tartsák szem előtt annak a pénznek a juttatásában is, amely pénz az előző pénztárosok kezében van, amit igen könnyen megtudhat Sig. Sciadoni és így mindnyájan részesednek a kamatokból, ami ellen, gondolom, a pénztárosnak sem lesz kifogása.
Atyaságod arról nem ír, hogy miféle munkák vannak a Rosolini-féle házban, hogy mennyire vannak a munkálatokkal, amit mindig annyira szorgalmaztam. (1625 márc. 6-án kelt levélben van szó először erről a házról, 293. levélben és azóta hányszor találkoztunk a Rosolini- féle ház átalakítási munkálatainak a sürgetésével!)
P. Ottavio Bovarelli nem jogosan kér egyes dolgokat a Szentséges Szűz Anya Máriáról nevezett Társulattól, jól lehet, hogy ő a doktoroknak a nézetén van, akik azt mondják, hogy az életfenntartáshoz szükséges dolgok nem hiányozhatnak, de igazán, minden szerénységgel kell a háladatosságra ráeszméltetni őket, mivelhogy ő arra a társulatra hagyományozta örökségrészét és nem a Sta Maria in Porticu atyáira, azzal a feltétellel, hogy míg ő él, egyik szőlőnek a hozamát kapja meg, amit a Társulat a maga nevében vásárolt meg kb. 150. scudiért, szerintem eléggé szerény kérés, Atyaságod tárgyalhat erről az illetékes hivatali urakkal, én azt gondolom, hogy mindnyájan hozzájárulnak.
Nagyon örülök annak, hogy – jól lehet – Atyaságod az Úr haszontalan szolgájának tartja magát, mindazonáltal engedje az Úr, hogy sok jót tehessen a lelkek javára abban a városban, aki rendszerint azok által, akik a leghitványabbak az ő színe előtt és kevésbé értékesek, szokott nagy dolgokat cselekedni és eredményeket elérni másokban.
Várom, hogy a napokban kapok két vég vásznat „Isola”-ból és akkor majd teljesen újba öltözködhetnek annak a háznak összes fratellói, legfőképpen pedig fr. Luca, akiről szeretném, ha az alázatossággal és a szeretettel érdemelné ki a tanítványok tiszteletét és nem a külsőséges dolgokkal, jól lehet, hogy az ilyesmik még sokat számítanak az érzékektől irányított embereknél.
A Vízkereszt elmúltával küldök majd szája posztót nadrág és biretum készítésére, őrködő szemmel vigyázzon fr. Francesco Maria fratellóra, késztesse alázatos viselkedésre, ami igen csak neki való. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jan. 5.”
Anyagi és személyi dolgok, intézkedések, – a Rosolini-féle ház és a frascatii lakásproblémák, – a kanonok úr iskolája, – a kért könyvek, – P. Ottavio kérelmének a sorsa, – Sig. M. Reale szerepe, – a farsangi előadások.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, akit az Úr oltalmazzon.
Ha megkaptam volna a szövetet, akkor már el is küldem volna két- három fratelló számára a reverendának valót és a körgallér anyagát, de még mindig nincs itt, mihelyt megkapom, azonnal küldeni fogom, oda rendeltem most P. Ambrosiot és a Cuniból való fr. Arcangelot, akik kész emberek, viszont Atyaságod pedig küldje ide P. Francescot, akin érvágást kell alkalmazni, mert ahelyett, hogy józanul, mértékletesen élne, mértéktelensége miatt idáig jutott, időnek előtte fog meghalni, hacsak nem változtat életmódján, hacsak félig- meddig volna is egészséges, elküldeném Genovába, tengeri levegőre, éghajlatra, amely sokkal szárazabb, mint az itteni, most azon gondolkozom, hogy szombaton a mieinkek közül útnak indítok négyet Genovába egy jóbarátunknak a hajóján.
Ami pedig a Rosolini-féle házat illeti, amennyire csak lehetséges, szorgalmazza, hogy a konyha boltozatos legyen és értesítsen engem arról is, hogy miféle cseréppel akarják befedni a háztetőnek azt a részét, amely még nincs befedve és értéség meg jól, hogy nem előnyös nekünk olyan helyen laknunk, ahol évi 200 scudit kell fizetnünk, amikor olyan helyen is lakhatnánk, ahol semmit sem kell fizetni, de az egyéni, magán érdekek nem törődnek azzal, hogy ez nekünk milyen kellemetlen és hogy adósságokba keveredünk, mindenkinek maga felé hajlik a keze, én szeretnék ott úgy szolgálni, hogy az ilyen egyéni érdekektől függetlenül szolgálhassuk hivatásunkat.
Számoljon be nekem arról is, hogy a kanonok úr még mindig fenntartja az iskolát, Mons. Cesarini nem valami nagy örömmel veszi ezt a híradást (erről a Frascatiban megnyílt iskoláról legelőször az 1623. okt. 4-én írt levélben olvasunk először – 188. levél – majd azután újra szóba kerül a 190-ben, a 291-ben, 293-ban, 354. és 376. levelekben, – ebben arról értesültünk, hogy megszűnt az iskola, de úgy látszik, hogy még sem!) – Az ön számára küldök egy háztartási naplót, fr. Marc. Antonio számára pedig, amit kért. – Arra is válaszoljon, hogy P. Ottavio kérése, amiről előzőleg írtam, milyen elintézést nyert, tárgyaltak-e erről – főként – Marcello Reale – val, aki, ha nem volna olyan elfoglalt ember, szeretném, ha vállalná itt Rómában az ügyvivő szerepét Sig. Aristotele helyett (erről a M. Reale-ről már a 29. levélben is volt szó!) – Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jan. 8.
Ami pedig a diákoknak a farsangi előadását illeti, tudja, hogy mennyi bajjal jár, hogy Rómába jöjjenek és innét vigyenek ruhákat és egyéb dolgokat, ha ezen kényelmetlenségek nélkül meg tudnánk oldani a dolgot, akkor nem bánnám, ezt így mondja meg fr. Luca fratellónak is.”
Személyi intézkedések: P. Francesco és P. Ambrosio, akikről az előző levélben volt szó, – a Rosolini-féle ház és a pénzügyek.
„P. Castiglianak (Gio. Garzia), akit az Úr oltalmazzon – Frascati.
Arra gondolva, azzal számolva, hogy P. Francesco gyengélkedik, ahogyan ezt leveléből olvastam, oda küldtem P. Ambrosiot, hogy helyettesítse őt, azzal a gondolattal, hogy az említett P. Francescot levegőváltozásra elküldöm Genovába, mert nagyon kétlem, hogy máskülönben újra egészséges lesz, mert nem tud vigyázni magára és mindig csak úgy éljen, mint lábadozó, gyógyulásban levő ember és nem mint egészséges? – Most örömmel hallom, hogy jól van, ezért hát minden késedelmeskedés nélkül P. Ambrosio jöjjön vissza a noviciátusba, mert az a tervem, hogy P. Matteot másfelé küldöm, akkor pedig P. Pietro egyedül maradna, áldozópap-társ nélkül, nem volna kivel megtárgyalni a dolgokat, ügyeket, újra figyelmébe ajánlom a Rosolini-féle ház munkálatait, minél előbb legyenek már készen azzal és számoljon be arról is, hogyan is vagyunk az előző pénztárosok dolgaival? – Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jan. 9.”
P. Ottavio kérelme teljesíthető, – a kölcsönök törlesztése, – P. Ambrosio induljon minél előbb.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, akit az Úr oltalmazzon. –
Írtam már egy alkalommal P. Ottavio ügyében, szerintem, igazán szerény a kérelme, teljesítése megnyugvására lesz.
Ami pedig a pénzeknek arányos elosztását illeti, Atyaságod nézzen utána, hogy mennyi pénz van az előző pénztárosok kezében és osztassa azt szét arányosan közöttük, hogy legalább a biztosítékul lefizetett összeget részben megkapják. – Ha P. Ambrosio még nem indult útnak, induljon azonnal, hogy legkésőbb, hétfőn a noviciátusban legyen, ahol egyedül van P. Pietro, mint pap és nincs akivel megbeszélje az ügyeket. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jan. 10.”
Az igazságosság és a méltányosság úgy kívánja, hogy mi javittassuk meg azt a házat, ahol már több mint egy éve lakunk. – A „Doctrina Christiana”-nál alkalmazott, használt könyvecskék megküldése és a szentképek, – Mindenkor készségesen segítsék az iskolás gyermekeket, főként, akik különösképpen rászorulnak.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, akit az Úr oltalmazzon. –
Látom, hogy miről ír levelében, ugyanazt a dolgot említi meg Sig. Antonio Fedele is, de ne felejtse el, már egy éve, hogy ránk való számításból, a ház üresen áll, így a mi kötelességünk a szükséges javítás eszközlése, szeretném, ha minél előbb ez meg is lenne és aztán akár oda megyünk, akár nem, a mi birtokunkban van, ennélfogva ránk tartozik a restaurálás, amit minden igyekezettel végezzenek el. – A Mons.-tól még nem kaptunk semmit sem a küldött ívpapír fejében, úgy látom, hogy azt nekünk kell majd megfizetnünk, nemkülönben a „Dovtrina Christiana” könyvecskéit is, mindezeket azonnal küldöm, mihelyt egy kis pénzhez jutok az örökségből és ha majd a noviciátusban készen, a Keresztény Tanításnál nagyon felhasználható lesz a szenteknek rézmetszetben készült sorozata, akkor azt nyomdába adom és megfelelő számút fogok küldeni. – Az Úr áldása legyen velünk mindenkor. – Róma, 1626. jan. 14.
Minden igyekezettel azon legyen, hogy az iskolás gyermekeknek mindenben segítségére legyen, főként azoknál, akik a jó útról letértek volna.”
Szent Kalazancius méltányosnak tartja, hogy P. O. Bovarelli megkapja a Társulattól kért segítséget, aki kieszközölte a Társulat számára az örökséget. – Gondok a hagyatéki ügyeket illetőleg.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, akit oltalmazzon az Úr. –
Oda készül P. Ottavio Bovarelli, hogy végére járjon annak az ügynek, amelyről a közelmúltban írtam Atyaságodnak és én azt hiszem, hogy Atyaságod, az én megbízásomból, azzal az igyekezettel fog eljárni ezután is, amilyennel eddig is fáradott ebben az ügyben, tárgyalni fog mindazokkal, akiket illet, hogy ez az ügy jól végződjék. Szerintem, nagyon is méltányos, hogy a Társulat annak, akinek a révén hozzájutott ehhez az örökséghez, amit másnak is adhattak volna, a Társulat kellő módon kifejezésre juttassa elismerését azzal, hogy teljesítik kérését és remélem, hogy Atyaságod révén, az ő megelégedésére, sikerülni is fog a dolog.
Magam pedig most tárgyalást folytatok a S. Pietro beli kanonokkal, mert ennek a káptalannak a hatáskörébe tartozik a legfölségesebb Oltáriszentségről nevezett Társulat, amely a Mons. D. Alessano hagyatékának általános örököse, várom a 10 ezer scudi kifizetését a noviciátus javára és annak a háznak a megvételére a Borgóban, amely iskolául fog szolgálni ott és azonfelül egész héten várom már Sig. Santi Orlando végrendeletének hivatalos másolatát, hogy azt végrehajthassuk és rendeztethessük más hagyatékokkal is és kifizethessük adósságainkat, a terheket, amelyek az iskolákat és a noviciátust terhelik és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jan. 15.
A kongregációs összejövetelt megtarthatják a legközelebbi vasárnapon, f.h. 7-én.”
Szent Kalazancius szívből kívánja, hogy legyen meg az egyetértés P. Ottavio és a konfraternitas tagjai között. – Sürgős tárgyalni való P. Garziaval. – Bizalmatlanul nézi a városi tanács intézkedését, – a betegekről való gondoskodás, – meleg ruhák, – egyéb közlések.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, kit oltalmazzon az Úr. – Látom, hogy mi mindenről ír, de az időhiány miatt nem tudok mindenre részletesen válaszolni, most csak arra kérem, hogy az én nevemben legyen közvetítő a társulati tagok és P. Ottavio között, vesse latba tekintélyét és hasson oda, hogy helyreálljon a békesség, az egyetértés és én rendkívüli nagy kegyelemnek tartom, hogy sikerül elkerülni mindazt, mivel annyiszor megbántják az Istent, ami mind bekövetkezhetik, ha továbbra is egyenetlenkednek, igyekezzék hát ezért meggyőzni erről őket és értesítsen engem, ami nagy örömömre lesz.
Igen fontos tárgyalni való dolgom van Atyaságoddal, ha lehet, ne halassza az utazást, hanem jöjjön holnap és azonnal vissza is indulhat.
Ami pedig a tanácsnak az intézkedését illeti a 200 scudit illetőleg, hacsak nem Isten dicsőségét és tiszteletét tartják szem előtt, hanem csak a saját, egyéni érdekeiket nézik, akkor nem várok tartós, jó eredményt, nekünk az isteni gondviselésben kell bizakodnunk és nem az emberekben, amiért is arra legyen gondunk, hogy Őt szolgáljuk és Benne bízzunk, akkor a mi dolgaink is jól fognak menni.
Ami pedig az ottani fratellókat illeti, ha volna közöttük beteg és ha Atyaságod jónak látja hogy ide küldje valami jó alkalmatossággal, akkor hát csak küldje ide, hacsak nem tart attól, hogy a téli hideg nem okoz-e valami bajt. – Küldök Atyaságod részére egy gyapjúinget és egy gallért, fr. Luca számára meleg papucsokat, nagyon meg vagyok elégedve, a magam részéről, fr. Giacomo rajzaival, felirataival, tartson ki és képezze magát egyre jobban, hogy minél tökéletesebb felkészültséggel állhasson rendelkezésére embertársainak. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. jan. 18.
Figyelmébe ajánlom a Rosolini-féle ház alakításának a sürgősségét.
A búcsúk összefoglaló ismertetését el fogjuk küldeni, de a gyalog postás nem tudta elvinni, majd más alkalommal fogjuk küldeni.”
Nem jött létre a megegyezés a társulati tagok és P. Ottavio között, amit igen sajnál Szent Kalazancius, komoly szép szavak ezzel kapcsolatban. – Örömmel veszi tudomásul a házalakítási munkálatokat. – A színpadi előadást megrendezhetik. – Anyagi beszerzések és gondoskodások, érdeklődések.
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, kit az Úr oltalmazzon. –
Fr. Michelét azonnal a noviciátusba küldtem, remélem, előrehaladást, gyarapodást fog felmutatni a lelki életben. – Kevéssel ezelőtt érkezett meg Don Ottavio Bovarelli, majd gondunk lesz rá, hogy valami alkalmas helyre találjon és nagyon sajnálom, hogy követelésében nem tudtak megegyezni a társulati tagokkal és a dolgot jól megfontolva, jobb lett volna neki egyszer s mindenkorra kifizetni neki a kért segítséget, mint letétbe helyezni számára 100 scudit é évente 10 scudit adnak neki, mivelhogy így évről évre ismétlődik a kifizetéssel járó gond, bosszúság, ő pedig majd mindig tele lesz panaszokkal, ha majd nem fizetik, amikor esedékes lesz az évjáradék, nem szívesen hallom, hogy a társulati tagok annyira külön véleményen vannak, mert így elveszítenek minden érdemet és minden fáradozás csak versengésre ad alkalmat, mivelhogy az egyik nem akarja ezt a dolgot, mert akarja a másik. Az Úr világosítsa fel értelmüket és éreztesse meg velük, hogyan kell eljárniuk Isten szolgálatában.
Nagyon örülök annak, hogy a Rosolini-féle ház főfalait megújították és még hozzák rendbe a tetőzetet, mondja meg Sig. Aristotelenek, csináltassa, készíttesse el a kövezetet és mindazt, amit vállalt a kőműves, aki a házat építette és hogy minél jobban iparkodjanak a munkával, hogy a konyha boltozata is jól kiszáradhasson, szorgalmazza, hogy tüntessék el a ház falán a repedéseket, hogy ne látszanak ezentúl, hanem mindenki hadd lássa, hogy jó munkát végeztek.
Ami pedig a Szent Mária Magdolna színmű előadását illeti, minthogy rövid darab és vallásos jellegű, előadhatják, de azzal a meghagyással, hogy nem folyamodnak hozzánk függönyökért, sem más dolgokért, ami csak gondot okozna nekünk.
Ms. Cesare részére megküldjük a cipőket és a többi kért dolgot a legelső alkalommal, Isten segítségével, holnap reggel meg is vásárolhatom azokat a dolgokat. – Új zárakat és kulcsokat csináltattam szobám ajtajára, iparkodjék megtudni és közölje velem, hogy van Diomede, hogy van P. Francesco és a ház minden lakója, akiket áldjon meg mindenkor az Úr. – Róma, 1626. jan. 30.”
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, akit az Úr oltalmazzon. –
A Sig. Vicario nem óhajtott velünk maradni, noha mi szívesen kértük, barátja, Don Thomaso, azt a hírt közölte vele, hogy Mons. Gravotto meghalt, de ez a híradás nem bizonyult valónak, mert két vagy három napja, hogy jobban van, táplálkozik és jól alszik, ami annak előtte nem így volt, az Úr adjon neki, legjobb kívánságunk szerint, jó egészséget, Atyaságodnak pedig arra legyen gondja, hogy minél előbb rendben legyen a Rosolini-féle ház tetőzete és mindaz, amire a legnagyobb szükség van, írtam arról is, hogy adjanak meghatalmazást Sig. Gio. Battista Sciadoninak abban az esetben, ha azt a múltban nem helyesen rendezték volna el. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. febr. 9.”
„P. Castiglia (Gio. Garzia) piarista atyának, akit az Úr oltalmazzon. –
Oda fog érkezni Sig. Ottavio Bucciolo emberével együtt és onnét Grottaferrataba megy Sig. Card. Millino-hoz szolgálattételre. Atyaságod fogadja azzal a szívélyességgel és udvariassággal, amilyennel engem fogadna és ne feledkezzék el arról, hogy a ház alakításával minél előbb készen legyenek. – Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1626. febr. 11.”
A kis levélben szereplő Sig. Ottavio Buccioloval már a 60. levélben is találkoztunk, akinek Szent Kalazancius a szívélyes üdvözletét küldi.
A Messinából érkezett levelek, – az alapítási nehézségek, – Szent Kalazancius sosem volt sem jezsuita, sem más szerzetbeli pap, – P. Valmaranna elbocsájtása, akiről az előzőkben volt szó (275. és 276. levél), – beöltöztetés, – levélírások a noviciusokból, – betegség.
„A Mindenszentekről nevezett P. Melchiorrenak, a noviciusok mesterének. –
Ezen a héten két csomag levelet kaptam, az egyikben volt a Szentátus levele Francesco Radice számára és a másik két levél érkezett Sig. Card. Barberini részére és a S. Congr. de Vescovi e Regolari címére a másik, azonnal átvette ezeket az említett Sig. Francesco Radice és azonnal iparkodott eljárni hivatalában. A másik levélcsomagban megkaptam a fent említett leveleknek a másolatát. Remélem, hogy sikerül majd leküzdeni minden nehézséget, legalábbis a Sig. Vicario minden problémát elintézhet, mint ahogyan Genovában is mindent elintézett a Sig. Vicario, mivelhogy az apostoli Dekrétum azt írja elő, hogy abban az esetben, ha más koldulórendet akarnak meghívni, az Ordinárius dönti el, hogy vajon az új nem lesz-e ártalmára a már ottlévő másik koldulószerzetnek a megtelepítendő másik szerzet és Genovában bizonyságot tettek Sig. Marc. Antonio Doria, Sig. Giacomo Saluzzi és Sig. Stefano Nicoló Spinola és a mi Szerzetünk így nyert alapítást Genovában két évvel ezelőtt. – Elküldöm a Dogenak és a Szenátusnak a levelét, amelyben azt írja nekem, hogy küldjek Atyákat a nevezett Köztársaság egyik városkájába, innét láthatja, hogy nemcsak Genovában, hanem a köztársaság más városaiban és vidékein is óhajtják a mi Szerzetünket, akiktől leveleket kaptam és ismételten kéréseket, sürgetéseket.
Hogy én valaha is jezsuita, vagy más szerzetbeli lettem volna, teljesen téves híresztelés, 35-éve vagy valamivel több, hogy Rómába érkeztem, mint világi pap és mindaddig abban a világi papi reverendában jártam, míg a b. e. V. Pál pápa azt az öltönyt nem engedélyezte nekünk, amelyet most viselünk, az pedig történt 1617- ben. Az nagyon is igaz, hogy beöltöztettem egy bizonyos Valmarranat, aki csakugyan jezsuita volt, ezt pedig a mi protektorunknak, Giustininani kardináisnak a kérésére és rendelkezésére tettem, amikor láttam, hogy nem neki való a mi alázatos szolgálatunk és egyszerűségünk, elbocsájtottam őt, ezek után lett volna még egy másik beöltöztetési lehetőség is, sokan felkerestek ügyében, érdekében, sok érvel iparkodtak meggyőzni, de nem mentem bele, nem fogadtam el.
Nagyon örülök annak, hogy azt a kb. negyven éves papot beöltöztette, mert ha tudja vállalni a szent egyszerűségnek az útját, akkor nagy javára lesz a Szerzetben az embereknek, az Úr adja meg minél előbb ezt a kegyelmet és inspiráljon másokat is arra, hogy legyenek ennek a Szerzetnek alkalmas tagjai. – Intézkedjék, hogy a Rómából odautazott noviciusok mindegyike írjon pár sort ugyanabban a levélben és imádkozzanak értem mindnyájan, mert már kilencedik napja, hogy ágyban fekvő beteg vagyok májgyuladás miatt, de Istennek legyen hála, lázmentes vagyok.
Ha tudok levelet írni, akkor ezen a héten 3 vagy 4 köszönő levelet fogok küldeni, ha nem, akkor marad majd a jövő hétre. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. febr. 14.”
Aszketikus intelmek fr. Michele és fr. Francesco Maria fratellók részére: alázatosság, engedelmesség és önmegtagadás, ezt a hármat emlegeti leggyakrabban Szent Kalazancius Atyánk. – A Rosolini-féle ház alakítási és javítási munkálatai.
„A Jézusról és Máriáról nevezett P. Giovanni Garzia atyának, a piaristák gondnokának – Frascati.
Visszatér Frascatiba fr. Michele, miután elvégezte a lelkigyakorlatot a noviciátusban, remélhetőleg, most már majd alázatosabb lesz és a jövőben készségesen fog engedelmeskedni a szerzetesi előírásoknak, ha pedig nem így lesz, akkor visszarendelem egy újabb lelkigyakorlatra, ami majd jobban észretéríti, hasson oda, hogy Francesco M. a alázatosan viselkedjék, semmit el ne nézzen neki, értesítsen engem afelől, hogyan viselkedik, mert kevélysége vagy helyesebben mondva, oktalansága és tudatlansága miatt nagyon is rászorul a segítségre, mert ha ismerné az alázatosságnak az értékét, akkor sokkal könnyebben tudna engedelmeskedni és felhagyna saját akaratával.
Nem tudom, hogy mennyire vannak a Rosolini-féle ház tetőzetének a javításával, kijavították-e a repedéseket, hadd lássák, hogy komolyan veszik a dolgot. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. febr. 15.”
Az 1626. febr. 19-én kelt levél tévesen lett ide sorolva a 394. sz. alá, a levél szövege, a maga helyén, a 396. sz. levél szövegében olvasható.
Anyagi dolgok, – nagyon kívánatos, több szempontból is, hogy a Rosolini-féle ház minél előbb lakható legyen, – a szerzetesi ház környéke, – P. Paolo Ottonelli súlyos beteg.
„P. Giovanni Garzia atyának, a piaristák gondnokának. – Frascati.
Négy scudit adtam fr. Bonaventurának, hogy adja át Sig. Manilionak és még azonkívül adtam neki egy scudit, hogy vásároljon egyet-mást az ottani ház számára, kaptunk két zsák gabonát, készíttetek egy vállgallért az ottaniak számára és hamarosan fogom küldeni, fr. Marc. Antonio itt marad néhány napra, egyik jótevőnk szőlőjében végez valami munkálatokat, emlékeztetem a Rosolini-féle ház munkálatainak a sürgős végzésére, havonta 19. scudit fizetünk ms. Ambrosio Parentenek a házbér fejében és sokszor nincs, hogy miből, ezért hát minél előbb készüljenek el azokkal a javítási munkálatokkal, ha kell, fogadjanak még egy kőmívest, Sig. Aristotele oda érkezik talán holnap, vagy legkésőbb holnapután, ha jól meggondoljuk a dolgot, a mi lakásunk szempontjából, a városon kívül, a Rosolini-féle házon kívül megfelelőbbet nem igen találunk, amely nincs kitéve a szomszédok kíváncsiskodásának, mint az, ahol jelenleg tartózkodunk, az volna helyénvaló, hogy a szerzetház tagjai elkerülhessék a szomszédoknak, főként az asszonyoknak a kiváncsiskodható tekintetét, amiért is, mint ahogyan mondottam, legyen rajta, hogy minél előbb készen legyenek azzal a javítási munkálatoknak a végzésével, amennyiben a ms. Cesare mester dolgai a kívánság szerint elrendeződnek, azonnal küldjük a dolgokat. – Az Úr áldjon meg bennünket, mindnyájunkat önnel együtt. – Róma, 1626. febr. 18.
P. Paolo nagyon rosszul van, imádkozzanak érte ott is.”
Hivatalos közlések, – a gyengélkedés miatt még nem tudja Szent Kalazancius vezetni a Szerzet ügyeit. – P. Ottonelli halála, ragályos betegség okozta halálát. – Személyi intézkedések: P. Graziani Rómába kerül, a San Pantaleoba, ahol kiváló munkatársa lett Szent Kalazanciusnak, P. Pietro Casani pedig sziciliai megbízatást kap és ott marad 1627. áprilisáig. – A nápolyi szíves vendéglátás, – a misézések.
„A Mindenszentekről nevezett Melchiore atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegény papok Szerzetében, a piarista noviciusok mesterének, – Messina.
Az ön legutóbbi levelével együtt kaptam meg Sig. Gio. Battista Blaschonak, a palermói bíróság elnökének a levelét is, szerintem nagy dolog, hogy ilyen könnyen teljesítették az ilyenfajta kérést, vezérelje az Úr, az Ő nagy irgalmassága folytán, ezt az ügyet is az ő nagyobb dicsőségére. – Én még nem próbáltam meg a kimenést a házból, de abban a reményben vagyok, hogy két vagy három nap múlva megkezdhetem a Szerzet ügyeinek az intézését is, ezért nem találkozhattam eddig, nem tudtam beszélni Sig. Francesco Radicevel, nem tudom, hogy mit tárgyalt a Sig. Card. Barberinivel, a kapucinussal, mivelhogy unokaöccse Spanyolországban van, nem tudom, hogy miről tárgyalt a Szerzetesek Kongregációjának a kardinális uraival. – Tegnap, szerdán, 22. órakor, a jobb életbe költözött a mi P. Paolonk, mintegy másfél napnyi betegség után, az a gyanú, hogy megfertőzte a ragályos betegség, amelyben néhány nappal ezelőtt elhunyt az a két nemes ember Di Torres kardinális házában, akiket ellátott az éltük utolsó óráiban, végezzék el érte a szokásos suffragiumokat, írtam a Szent Pálról nevezett Giacomo (Graziani) atyának, aki jelenleg Fananoban van, hogy jöjjön azonnal Rómába, mert lehetséges, hogy a noviciátusban kap beosztást és P. Pietro (Casani) pedig oda kerül néhány hónapra, (Szicíliába), mivelhogy jobban kedvére való az ottani tartomány lakossága szerzetesi szempontból, mint a nápolyi, jött is készségesen onnét néhány jelentkező azzal a reménységgel, hogy igen jó emberekre találunk bennük. Az Úr, aki gondviselésével mindeneket elrendez és tud, vezérelje ezt a dolgot is az Ő szent szolgálatára. – Elküldöm önnek a genovai hercegnek és a szenátus levelének a másolatát, egyik fontos, jelentős városuk számára kérik a mi Intézményünknek a megalapítását, magában a városban, Genovában két ház van, iskola és noviciátus, elküldhetem még önnek azt a levelet, amelyet Sig. Marcheze Don Carlo Tapio-tól kaptam, aki szállást adott önnek, és társainak, az a hely minden másnál tetszetősebb, csak az a kár, hogy egy kissé távol esik.
Amennyiben nincsenek kötelező miséik, mindketten misézzenek az én szándékomra és majd közöljék velem, hogy hányat végeztek és mivel más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. febr. 19.”
„P. Giovanni atyának, a piaristák gondnokának. – Frascati.
Mivel a napokban nem volt senki, aki Frascatiba menne, arra gondoltam, hogy elküldöm azt a két fratellót a levelekkel, az a kívánságom, hogy farsang estére itt legyenek, vagy pedig legkésőbb nagyböjt első napjának a reggelén jókor az iskola miatt. – Fr. Marc Antonio mindaddig itt marad, míg egyik jótevőnk szőlőjében az oltásokat el nem végzi. Úgy gondolom, hogy elvégezték a suffragiumokat a mi Paolonk lelki üdvéért, akinek adja meg az Úr az örök jutalmat. – Ha ott nincs szükség Gregoriora, akkor küldjék át Moriconeba. – Szeretném tudni, hogy viselkedik Francesco Maria, mert úgy vélem, igen nagy szüksége van a segítségre, hogy igazi önismeretre tegyen szert. – Számoljon be nekem arról, mennyire vannak a Rosolini-féle ház átalakításával, rendben vannak-e a tetővel, a falrepedéseketr kiigazították-e, a bejárattal készen vannak-e és ha majd annyira lesznek, hogy költözködhetnek, jelezzék, hogy magam is oda mehessek, hogy küldhessek valakit, aki majd a templomépítéssel kapcsolatban elmondja majd az én véleményemet és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1626. febr. 23.”
„A Szent Katalinról nevezett P. Francesco atyának – Frascati.
Oda érkezik Sig. Ottavio Buccioli, fogadja azzal a szívélyességgel, amilyennel engem fogadna, ha én érkeznék oda és mivelhogy minderről biztos vagyok, éppen azért nem is írok egyebet, hanem kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket mindenkor. – Róma, 1626. márc. 16.”
„Krisztusban igen tisztelt nagyságos uraim!
A frascatii piaristák vezetése alatt álló Isten Anyjáról nevezett Társulat számára készítettünk itt egy zászlót, most küldjük oda a teljes felszerelésével együtt, kérem Uraságaitokat, ne akadályozzák a szállítást, fogadják megkülönböztetett tisztelettel. – Kelt a piaristáknál, 1626. márc. 24.
Az Úrban legérdemtelenebb szolgájuk, az Isten Anyjáról nevezett József.”
A ház restaurálási költségek, – tervek fr. Diomede szenteléséről ( erről igen sok levélben fogunk olvasni, míg a szentelés ideje el nem érkezik okt. 4-én), – a búcsúk, – az iskola, – egyes személyek.
„P. Gio. Garzia gondnok atyának – Frascati.
Atyaságod siettesse a javítási munkálatokat, a repedések kiigazíttatását, inkább fizesse a kialkudottnak a dupláját, semhogy várakozzunk, késedelmeskedjünk a munkálatok lassúsága miatt, míg a hátralevő munkálatokkal végezni fognak és a félévi lakbér fizetése fejében küldök itt a levélben két doublont (arany pénz), egynek- egynek értéke 54. giulo, küldök még egy spanyol doppiat (ez is arany pénz), amely felér 27 és ˝ giuioval? és egy firenzei piasztert, ha mindez nem elég, akkor vegyen fel kölcsönt.
Ha fr. Diomede itt lett volna Gyümölcsoltó Boldogasszony vigiliáján, akkor szombaton, tegnap, felvehette volna a subdiakonátust, így most csak akolitus lett, Atyaságod érdeklődje meg, hogy Sig Manilio hajlandó volna-e hat scudit fizetni egy olyan Bréve kieszközölésére, amelynek értelmében három egymás utáni ünnepen szentelnék és akkor nem kellene olyan sokáig várakozni, értesítsen erről engem, a búcsúkról jelenleg semmit sem tudok mondani, számoljon be az iskolákról, hogy mennek a dolgok és Gio. Antonio dolgai, gondos figyelmébe ajánlom a házat. Sem P. Francesco, sem Luca fratelló mindezideig nem válaszoltak. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – 1626. márc. 29.”
