Az előző levélben említett fr. Gio Battista ügyének elintézése érdekében Rómában járt, – fr. Paolot Szent Kalazancius eltanácsolja a Szerzetből, de jóakaratúlag segítségére akar lenni, hogy tisztességesen elhelyezkedhessék a világi életben.
„P. Gio. Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának. – Fr. Gio. Battista ugyancsak gyorsan megtette az utat gyalogosan, ebédidőre ide ért, arról van szó, hogy minél előbb elintéződjék az ő ügye, dolga, most sincs benne több akaraterő, mint azelőtt és én azt hiszem, hogy ez sem tart sokáig nála, mert biztosra veszi, hogy nemcsak rossz szemmel néznék, ha visszamaradna, hanem az elöljárók büntetését sem kerülné el.
Ami pedig fr. Paolot illeti, szerettem volna, ha Sig. Antonio Fedele, aki őt ajánlotta, már előbb értesült volna a dolgokról, hogy nem felelt meg sem Narniban, sem Norciában, sem Moriconeban, egyetlen egy elöljáró sem akarja továbbra vállalni, valamennyien próbálkoztak vele, Rómában sem viselte volna el egy elöljáró sem.
Amiért is én úgy gondolom, az lenne a legjobb az ő szempontjából is, meg mindnyájunk megnyugvására is, ha egy olyan szerzetbe lépne át, amely nem követel annyit, vagy visszatérne a világi életbe és ott elhelyezkedne valakinek a segítségével, mint ahogyan eljártak Onofrio és Portoghese, mindketten jól elhelyezkedtek segítségemmel az életben, az ő számára is visszaküldöm a ruhadarabjait, talán jobbakat, használhatóbbakat is tudok neki adni, mint amilyeneket ő hozott, és megkapja a 10 scudit is, amit annak idején magával hozott, ezt nem szoktam megtenni másokkal és azonfelül szívesen segítem továbbra is mindabban, amit csak tehetek érdekében, mert sohasem szűnöm meg jót tenni mindazokkal, akikről kitűnik, hogy nem valók a Szerzetbe, meglátom majd, hogy Atyaságod milyen bölcsességet tanúsít ebben a dologban, akinek kívánom, hogy az Úr adja meg bőséges ke
Ha nem volna annyira elfoglalt Szent Kalazancius személyesen, látogatná meg a betegeskedő P. Antonio M. atyát, – kisegítőt nem tud küldeni nekik, – újra írt Sig. Antonio Fedelenek, hogy világosan lásson fr. Paolo ügyében, – a kápolnagondozás, a gondok, a tartozások, a szegénység, – az utóiratban szorgalmazza Szent Kalazancius a pontosságot az iskolai rendben és hogy szívesen gyóntassák a gyermekeket.
„P. Gio. Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának. – Ki sem mondhatom, hogy mennyire kellemetlenül érintett P. Antonio Maria atya gyengélkedésének a híre, Atyaságod mindent tegyen meg betegünk felgyógyulásának érdekében, szeretném is hinni, hogy nem történik semmilyen mulasztás, ha nem volnék ennyire elfoglalt ember, személyesen látogattam volna meg, vigasztalja meg és győzze meg, hogy – amint magam is remélem – hamarosan rendben lesz. Pillanatnyilag egyetlen olyan emberem sincs, akit oda küldhetnék az ő helyettesítésére, amiért is addig Atyaságod lássa el az iskolát, vagy pedig fr. Diomede a legjobb igyekezettel és imádkozni fogunk a betegért, hogy az Úr minél előbb adja neki vissza a régi jó egészséget.”
„Újból írtam Sig. Antonio Fedelenek, tudja meg ő is, hogy mindaz, amit fr. Paolo mondott neki, az mindaz csak az ő képzelődése és az ő nagy tökéletlensége, ne vegye készpénznek mindazt, de most, ha majd mindenről tudomást szerez, meggyőződhetik arról, hogy az illetőben alig, vagy éppenséggel semmi alkalmatosság sincs arra, hogy a mi Szerzetünkben szolgáljon, akkor, én úgy hiszem, hamarosan érte küld, ha nem, akkor Atyaságod két-három nap múlva, valamilyen adandó alkalommal elküldheti őt. – Ami pedig azt a kápolna szolgálatot illeti, az nem nekünk való volt, jobb ez így és Isten tudja, hogy érdemes-e nekünk ott maradnunk, ahol annyi bajjal, nélkülözéssel kell megküzdenünk és azzal, hogy a Cremonai házat elcseréltük a mostanival, évente elveszítünk 125 scudit, mert ott megtakaríthattunk volna évente 100 scudit, itt pedig 25 scudit ki kell fizetnünk, azonkívül az a 200, ha nem több, ami ezerszer nagyobb kellemetlenség és nyugtalanít bennünket, hogyan tudunk eleget tenni a hitelezőinknek. – Lucatelli azt szeretné, ha 10 scudit kölcsönöznénk neki, de én jelenleg abban a helyzetben vagyok, mint igen 0sokszor máskor is, hogy még 10 fillérem sincs. – Az Úr áldjon meg bennünket. Róma, 1624. márc. 3.”
„Gondja legyen arra, hogy pontosan betartsák mind a reggeli, mind a délutáni tanítások alkalmával a csengetés idejét, bízzon meg valakit ezzel a feladattal, aki minden igyekezetével azon legyen, hogy – amennyire csak lehetséges – kövesse ebben a római szokásokat. – Nemkülönben figyelmébe ajánlom a gyermekek gyóntatását, mert aki a felnőtteket gyóntatja, az ne vonakodjék a gyermekek gyóntatásától sem, végezze azt szeretettel, a Konstitúcióink értelmében, főként ebben a nagyböjti időben.”
Szent József – officium és képek megküldése, – újra hosszabban foglalkozik fr. Paolo ügyével, akit egyik elöljáró sem lát szívesen, azt az eljárást tartja vele szemben a leglogikusabbnak, amit P. Cananea ajánl, – akik a remeteségbe akarnak visszavonulni.
„P. Gio. Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának. – Mindössze csak két Szent József – officiumot találtam, az egyik nem olyan megviselt mint a másik, ezt használhatják mindaddig, míg jobbat nem találok. Küldök két Szent József képet is, más ábrázolásban nem találtam, hanem csak így, Jézussal és a Szentséges Szűzzel, amint látni fogja.”
„Ami pedig fr. Paolot illeti, azt fogom vele tenni, amit egy szerzetben sem tesznek meg a novíciussal, ruháin kívül megkapja azt a pénzt is, amit beöltözéskor a ruhák fejében fizetett be, rajta leszek, hogy minél előbb rendelkezésemre álljon ennyi pénz és azonnal küldöm is, 15 scudi és 60 baioccoról van szó, így találtam bejegyzéseimben a pénztárnaplóban, ahova be szoktam jegyezni az adományok és alamizsnák összegét és azonfelül, amennyiben rajtam áll, segítségére leszek abban is, ha be akar lépni egy másik szerzetbe, ahogyan ezt megcselekedtem másokkal is, szívesen megteszem vele is, vagy pedig ha az életben akar elhelyezkedni, az egész ügynek az oka nem más, mint az, hogy egyik elöljáró sem kívánta, hogy alattvalója legyen, egyöntetűen írtak nekem ebben az ügyben, vagy informáltak szóbelileg Narniból, Norciából, Fananoból, Moriconeból, nemkülönben Frascattiból is, igazán nem is tudom, hogy miféle eljárási módot használjak ebben az esetben, legelfogadhatóbb álláspontnak látszik az, amit Atyaságod ír. – Más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy részesítsen bennünket szent áldásában. – Róma, 1624. márc. 7.”
„Martorionak a prózában írt – kért – könyvét a legközelebbi alkalommal fogom küldeni, ha kézhez kapom.
Úgy látom, hogy fr. Angelo fr. Antonioval együtt a sabinei S. Angelo remeteségbe akar visszavonulni, az Úr áldja meg őket.”
Az egész levél fr. Polo ismert ügyével foglalkozik.
„P. Gio. Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának. – Készen van nálam a pénz is, meg a ruha is elküldésre annak a fratellónak a számára, nagyon örülnék annak, ha Atyaságod úgy rendelkezne, hogy mindezért ide küldené fr. Ciriacot vagy másvalakit a „somarello”- val, holnap, Szent Franciska napján, vagy legkésőbb vasárnap. Úgy intézkedjék, hogy lássuk az eredményt, ne erőltessünk más határnapokat mindenkinek a visszatetszésére, ami egyáltalán nem szokás a szerzetben, mivelhogy egyetlen elöljáró sem akarja szívesen befogadni a közösségbe, én sem tarthatom itt állandóan magam mellett, neki is az lesz a legjobb, ha kieszközöljük, hogy lépjen be egy másik szerzetbe, ebben mindnyájan segítségére leszünk. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. márc. 8.”
A levélben mintegy összefoglalva találjuk mindazt, amit Szent Kalazancius az utóbbi leveleiben írt. – Nagyon szépek a levél befejező sorai.
„P. Gio. Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának. Fr. Ciriaco magával viszi fr. Paolo ruhaneműjét, mégpedig a körgallért, a hazai kabátját, amit rendszeresen viselt, egy új rövid kabátot, sokkal jobb annál amit ő hozott, egy inget három gallérral, egy nadrágot, az övé vászonból volt, egy pár harisnyát és egy pár cipőt, mindezek teljesen újak és egy igen jó civil kalapot, ha valami nem volna a kedvére, Atyaságod pótolja azt neki ott a lehető legjobbakkal.
Azonkívül megküldöm neki azt a 15 scudit és 60 paolit, amit ő hozott, amikor hozzánk jött, ennyi volt beírva a pénztárnaplóba, egy szerzetben sem szoktak így eljárni, de én megteszem, mert anyagiak miatt senkinek sem akarok a nemtetszésére lenni.
Megmondhatja neki üzenetemet, én szívesen megtartanám a Szerzetben, de egyik elöljáró sem akar vele közösséget vállalni, mindazonáltal én mindenben segítségére akarok lenni, ha úgy hozza magával a szükség, legfőképpen pedig abban, ha szeretne egy másik szerzetbe átlépni, amely nem kíván meg annyi fáradozást, olyan nehéz feladatokat, és ajánlani fogom, ahol ez szükségesnek látszik, ha pedig a világban akar maradni, akkor is segítségére leszek, hogy olyan helyzetbe jusson, ahol a vallási kötelezettségeinek is eleget tehet az Isten szolgálat által. – Fr. Antonio pedig, aki csak egyszerű fogadalmakat tett, egy igen szép helyen levő remeteségbe megy, úgy hiszem, hogy lesznek mások is, akik vele fognak tartani.
Onofrio már elhelyezkedett az én segítségemmel, valamint a portugál Bartolomeo (Porthogese). – Én – Isten kegyelméért – nem akarom megvonni jóakaró szeretetemet ezektől az egyénektől, de nekem szem előtt kell tartanom a Szerzet érdekeit és tekintettel kell lennem az elöljárókra is, legfőképpen pedig akkor, amikor azok mindnyájan egy véleményen vannak. – Más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy részesítsen bennünket szent áldásában. Amen. – Róma, 1624. márc. 9.”
Még mindig – a Szerzetből eltanácsolt – fr. Paoloról van szó, aki úgy látszik nem akarja megérteni, hogy miről van szó, hogy személye nem kívánatos a Szerzetben
„P. Gio. Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának. – Látom, hogy mi, mindenről ír Atyaságod azt a fratellót illetőleg, ha mégis, közben már elment volna vagy rövidesen indul útnak, azonnal küldje utána a ruháit, amiket én küldtem oda, nem hiszem, hogy hosszú évek folyamán volt, vagy fog akadni egy ilyen ember, aki szerzetes akarna lenni. És ha egy novíciusnak nem tetszik a Szerzet, míg novícius, nem távozhat, amikor csak akar? még az elöljáró sem tarthatja vissza erőszakkal sem. De épp ilyen értelemben az elöljáró sem küldheti el az a novíciust, akinek képességeivel nincs megelégedve, amikor csak akarja, ezért van nálunk a kétévi noviciátus, (hogy jól kiismerhető legyen a jelölt). – Az Úr, aki kormányoz mindeneket és mindenek felett van, elrendezi majd ezt a dolgot is és az ő szent áldása legyen velünk mindenkor. – Róma, 1624. márc. 10.”
Az nem tűnik ki a levélből, hogy miféle ügy az, amelynek szereplője ms. Grazio, Ambrosio Parente, Sig. Laerzio, P. Cherubini atyja, sőt, itt szerepel – talán először a levelekben – maga Cherubini is, ekkor még mint fr. Stefano, aki ezekben az ügyekben el fog járni atyjánál. – Ehhez hasonlóan nem világos Paolo ügye sem, – az újra küldött Szent József képek, – az alkalmi beszéd.
„P. Gio. Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának. – Ms. Oratio ügyéről beszéltem fr. Stefanoval, aki beszélni fog majd atyjával, én úgy hiszem, hogy nem fog olyan gyorsan eljárni ms. Oratioval szemben mindazonáltan biztosra veszem, hogy Sig. Laertio inkább van ms. Oratio ellen, mint Ambrosio Parente ellen, kérjük az Urat, hogy az egész ügy úgy intéződjék el, hogy abból senkit ne érjen semmi kár, vagy veszteség.
Ami pedig Paolot ügyét illeti, mindezideig nem történt semmi sem, egyáltalán nem tartanám helytelen dolognak, hogy eljönne ide, ha ideje engedi és ebből nem származik semmilyen mulasztás, amikor jónak találja, hogy megbeszéljük azt az eljárási módot, hogyan lehetne ennek a dolognak szerencsésen végére járni.
Újra küldök két Szent József officiumot és egy képet, amelyen meditációs szövegek vannak Szent József életéről.
Ami pedig a beszédet illeti, szerintem, sem idő nincs arra, hogy azt valaki elkészítse, sem hogy valaki megtanulja. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. Róma, 1624. márc. 20.”
Gondoskodás a betegről, – utasítás fr. Paolo ügyének a rendezésére.
„A beteget Sig. Gio. Maria Castellani gondjaiba fogom ajánlani, aki írt nekem és szeretném, ha Atyaságod valakit elküldene vagy személyesen elmenne Castel Candolfoba, hogy megbeszélhesse Sig. Antonio Fedelevel fr. Paolo ügyét, mivelhogy az ő közbenjárására és ajánlására vettük fel a Szerzetbe, hogy próbálják megtalálni mindenképpen azt az eljárási módot, hogyan lehetne őt a Szerzetből eltávolítani, de azzal a meggondolással, hogy számunkra legyen valami erkölcsi biztosíték, hogy nem fog valami meggondolatlanságot elkövetni, Atyaságod tegye meg azt a szívességet, hogy elmegy, és a legelső alkalommal értesít engem arról, hogy mit végzett. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. ápr. 8.”
Az az előző levelekben említett Paolo féle ügy. – készülődés a narnii útra, figyelmeztetés a házirend pontos megtartására.
„P. Gio. Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának. – A Paolo féle ügyben alkalmazkodunk ahhoz, amit fog mondani Sig. Laertio, amikor szükséges lesz a tanuk megidézése, értesítést fognak kapni. - - Úgy tervezem, hogy holnap reggel indulok Narniba és – Isten segítségével – tíz, tizenkét nap múlva fogok visszatérni, Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy az ottani házban pontosan megtartsák a szabályokat, senki se mondhassa azt, hogy nincs meg a megkívánt fegyelem és van, aki mindent megfigyel, ezért hát minden dologban nagy igyekezettel járjon el és tájékoztasson engem, valahányszor csak szükségesnek látja. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. ápr. 13.”
P. Ottonellivel a 30. levélben találkoztunk először, (1618. dec. 26- án írt levélben). Szerzetünknek azon legelső és tiszteletreméltó Atyái közül való, akit még maga Szent Kalazancius öltöztetett be 1617. máj. 4-én. – Hosszú volt az út, míg P. Ottonelli idáig jutott, de az Úr vigyázott rá addig is, míg az előkészület hosszú útjait járta. – 1566-ban született a modenai Sestolában, ahol atyja, a fananoi származású Conte Gian. Domenico Ottonelli, várkapitány volt. Fia, Paolo, kapitányi rangban szolgált a ferrarai herceg hadseregében, Montecuccoli lányával, Izabellával, kötött házasságát Isten öt gyermekkel áldotta meg, három fiú (Francesco, Lelio, és Gio. Domenico) és két leány. – A példáséletű Ottonelli kapitány egy olyan zárdát akart alapítani szülőföldjén, amelyben a legfegyelmezettebben élő szerzetesnővérek találjanak otthonra. Ebben az ügyben többször is járt Rómában. Egy ilyen alkalommal találkozott Néri Szent Fülöppel, aki megmondta neki, hogy pap lesz. Ugyancsak Rómában ismerkedett meg Bellarmin Szent Róbert kardinálissal, aki látván a kapitány mélységes hitét, bensőséges vallásosságát, így kiáltott fel: „Óh Istennek kimondhatatlan nagy jósága, (aki elárasztja minden ember lelkét kegyelmével) aki kiárasztja szent lelkét minden rendű-rangú emberre, a kegyelmeknek micsoda bőségével áldottad meg ezt az embert, aki a katonai hivatás annyiféle veszélye között tölti életét.” – Feleségének 1608-ban bekövetkezett halála után leánykáit a szülőföldjén alapított S. Chiara zárdában helyezi el, hogy ott neveljék őket, három fiának a nevelését maga vezeti és közben pappá szenteltette magát, hogy ennek a feladatnak bensőségesebb lelkülettel felelhessen meg. Igen szigorú önmegtagadó életet írt elő magának. Gazdag alamizsnát juttat a rászorulóknak és hogy a világban szerzetesként élhessen, engedelmességi fogadalmat tesz gyóntatójának, húst nem eszik, hetenként kétszer kenyéren és vízen böjtöl, nagyon egyszerűen öltözködik és különféle önsanyargatásokat végez. – Idővel Rómába ment, hogy ott fiainak még gondosabb nevelést biztosíthasson és az önsanyargatásnak, az önmegszentelődésnek még keményebb útjait járhassa. Közben élénken figyeli a „Congregatio Paulina” néven kialakuló piarista szerzet életét, majd elhatározza, hogy maga is tagjai közé lép, aki már eddig is szívesen volt segítségükre a fiukat hazakísérő atyáknak. Vagyonát szétosztotta fiai között, egy bizonyos összeget és évi 300 scudi járadékot arra tartott fent, hogy szülőföldjén majd megalapítsa a piarista iskolát, de Szent Kalazancius rábeszélésére úgy módosította a tervet, hogy a pénzt átadta a Szent Stigmáról nevezett modenai Társulatnak, hogy ezek annak fejében vendégszállást adjanak az átutazó piaristáknak és szálláshelyet a zarándokoknak. – P. Ottonelli 1617. máj. 4-én öltözött be, és amikor a szerzet ünnepélyes fogadalmas Renddé lett, 1622. máj. 7-én ő is letette Szent Kalazanciussal az ünnepélyes fogadalmat, mint az asszisztens generálisok egyike. – 1621-ben Szent Kalazancius Fananoba küldi az alapítások ügyében, 1622-ben asszisztens generális lett, ekkor visszajött Rómába és egyúttal a San Pantaleo elöljárója lett. – 1624. júniusában Carcareba kerül, hogy szorgalmazza a templom és a rendház építését, de ugyanazon év nov. első napjaiban már útban volt újra vissza Rómába, ahol, – Talenti írása szerint – az első prokurátor generális lett. Rómába való visszatérése után nemsokára, 1626. febr. 18-án halt meg a szentek szép halálával. Haláláról Szent Kalazancius először P. Allachit értesíti a febr. 19-én kelt levelében: „...tegnap, szerdán este halt meg a mi P. Paolonk, alig másfél napi betegség után, az a gyanúnk, hogy ott kapta meg a ragályos betegséget Di Torres kardinális házában, amikor a végső szentségekkel ellátta azt a két nemes embert, akik maláriában haltak meg...” (396. levél). – P. Ottonelli életrajzát megírta fia, Lellio, a kézirat, P. Caputi tanúsága szerint, a generálisi levéltárba került. P. Orronelli 18 levelet kapott Szent Kalazanciustól, a hozzáirt levelekben megcsodálhatjuk Szent Atyánknak mindenre kiterjedő pontosságát, főként a Carcarei építkezésekkel kapcsolatban, amint majd a levelekből látni fogjuk. A rendi hagyományokban P. Ottonelli a „Tiszteletreméltó” – a „Venerabilis” atyák egyike.
Egyébként ebben a rövid levélben Szent Kalazancius beszámol a narnii szerencsés megérkezésről, és mint az imádság embere, kéri és ígéri az imádságos megemlékezést. – Az utóiratban sürgeti P. Ottonellit, hogy mihamarabb oldják meg a S. Onofrio atyáival a kérdéses problémát. Noviciátus elhelyezéséről van szó, amelyben bővebben lesz szó a következő levélben. Talenti írása szerint, (pg. 161) a S. Onofrio atyái a pisai B. Péter szerzetének a tagjai voltak. – A sziciliai alkirálytól várt levélből akarta Szent Kalazancius megtudni, hogy lehetséges volna-e egy sziciliai alapítás? Ebben az ügyben, 1625-ben ment Szicíliába P. Allacchi.
A mennyekbe fölvett Boldogasszonyról nevezett Paolo (P. Paolo dell Assunzione) atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegények, a San Pantaleo-beli piaristák elöljárójának, Rómába. – Isten segítségével szerencsésen megérkeztünk hétfőn este Narniba és abban a jóreménységben vagyok, hogy minden itteni ügy elintéződik a mi szándékaink szerint és mihelyt elintéződnek a dolgok, azonnal indulok vissza Rómába, várom a jelentést az ottani házunk minden ügyéről, imáinkban nem feledkezünk meg önökről, hasonlóképpen foglalják imáikba önök is ezt a házat. Köszöntsön nevemben mindenkit és kérem az Urat, hogy áldásaiban folytonosan részeltessen bennünket. – Narni, 1624. ápr. 17.
„Ne feledkezzék meg arról, hogy sürgesse a S. Onofrio atyáival való kérdés megoldását és értesítsen arról, hogy jött-e válasz abban az ügyben a sziciliai alkirálytól?”
A levéllel kapcsolatban érdemes a következőket megjegyezni: Mons. D. Alessano, Sestilio Mazzuca, az említett Alessano város püspöke, nagy jótevője volt a piaristáknak, az 1619-ben alapított borgoi rendháznak és iskolának állandó jótevője volt, a római noviciátusnak nemcsak alapítója, hanem állandó segélyezője volt a pénzügyekben. Végrendeletében, – mint látni fogjuk a 380-adik levélben – a piaristákra hagyta összes ingóságát, könyvtárát és kétezer scudit az iskola céljaira és végül nyolcezer scudit a noviciátusra, 1625. dec. 18-án halt meg. – „...megtörtént egy alkalommal, hogy egyesek szemére vetették Mazzuca püspöknek, hogy miért kedveli annyira a piaristákat? Mons. Mazzuca azt felelte, nagyon jól tudja, hogy mit csinál, mert nem kerülte el a figyelmét az az áldásos müködés, amit a piaristák nevelése, iskolái hoztak a lelkek javára, különösképpen épült a Mons. a San Pietro azon kispapjainak a szerény viselkedésén és példás magatartásán, akik a piarista iskoláiból kerültek ki. Azt szokta mondani, hogy ezek a kispapok sokkal jobban beválnak, mint a többiek. Erre aztán az ellenfeleknek nem volt mit válaszolni tudtak volna.” (Rassegna di Storia, XVI. pg. 45. – 1950).
A levélben megemlített második érdekesség: A noviciátusnak újabb elhelyezése. – A római noviciátus a Szerzet történetének első évtizedében – a külső körülmények folytán – ismételten kénytelen volt helyet változtatni. 1617 után – amikor a mieinkek különváltak Leonardi atyáitól – a noviciátus a S. Onofrio lejtőjén volt – ad clivum S. Onuphrii. A következő évben elkerült innét a Városba, „...ad vicinam S. Mariae in Via.” Ebben a noviciátusi épületben halt meg Glicerio Landriani. – 1620-ban újra a S. Onofrio lejtőjén vásárolt Szent Kalazancius egy – noviciátusra –alkalmas, megfelelő házat. Nem sokáig maradhattak itt, mert VIII. Orbán pápa rendelkezése értelmében a mieinkek kénytelenek voltak az épületet eladni a S. Onofrio beli atyáknak (a hierinimitáknak), akik 1624. Jan. 23-án vonultak be a nekik jutatott épületbe, amelyért 1387.50 scudit fizettek, a mieinkek pedig már 1623. Dec. 21-én új otthon után néztek. Ez alkalommal a Quottro Fontane környékén talált Szent Kalazancius megfelelő házacskákat, kisebb épületeket amelyeket egymás után megszerzett és kialakult a noviciátus rendeltetésének megfelelő otthon, ahova P. Melchiorre Alacchi magiszter vezetésével 1624. Febr. 20-án vonultak be a novíciusok. Három év múlva újabb veszély fenyegette a noviciátust. P. Garzianinak – 1626-ban – Nápolyból küldött levelekből arról értesülünk, hogy Barberini kardinális szemet vetett a noviciátusra, és már azon a ponton állt a helyzet, hogy újra vándorolnia kell a noviciátusnak, amikor Szent Kalazancius arról értesülhetett P. Garziani leveleiből, hogy a kardinális egyelőre megelégszik a kertel, az épület marad a mieinkek birtokában (573-levél). – 12 év múlva, 1639 márc. 26-án írt leveléből arról azt tudjuk meg, hogy Barberini kardinálisnak két apáca nővére érkezett Firenzéből hét másik nővérrel együtt, most ezek számára előkelő zárdát akarnak létesíteni, a tervnek áldozatul esik a mi noviciátusunk is, erre a mieinkek újra vándorolnak és a V. Sixtus féle fontana közelében húzódnak meg egy kis házban, míg alkalmas épületeket nem találnak (3060. Levél.) – A noviciátus elhelyezésének kérdése csak évek múlva jut nyugvó pontra, amikor a S. Lorenzino in Borgo-házban talál végleges otthonra, elhelyezésre.
„Nagyon örülök annak, hogy az a két illető minden zuglódás nélkül útnak indult és nemkülönben annak is, hogy Mons d. Alessano, az alessanoi püspök a noviciátus céljaira 50 scudit adományozott. – Ha a S. Onofrio atyái a bankba letétbe helyeztek 540 scudit, akkor már nem sok tartozás áll fenn részükről, viszont Atyaságod is kifizethet néhány tartozást, akik rövid lejáratú kölcsönnel segítettek bennünket, levelemhez mellékelek egy 40 scudiról szóló utalványt az S. Spirito bankhoz kiállítva, egyelőre ez elég, mert úgy gondolom, hogy néhány nap múlva magam is otthon leszek, épen azért szeretném a Húsvét utáni második vasárnapon itt az ünnepélyes fogadalmak letételét elintézni és a többit majd elintézzük Isten segítségével.
Ami pedig azt az engedélyt illeti, hogy beszélhessen az apácákkal, ha ezzel a postával megkapja, akkor rendben van, de ha nem, akkor legyen türelemmel, várjon. – Nagyon örülnék annak, ha a mons. Costagutta építőmestere meg tudná oldani a noviciátus kertjének a kérdését, Atyaságod nagyon jól tudja, hogy mit jelent ez nekünk, imáikban meg ne feledkezzenek rólunk, köszöntse nevemben a ház összes lakóját, különösképpen P. Gasparot. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Narni, 1624. ápr. 20.
Azt írják Savonából, hogy Scotti nevű hajós 20 kalapot hoz számunkra, fizessék majd ki neki a viteldíjat, arról nem írnak, hogy milyen összegben egyeztek ki, ha a noviciátusban nagy szükség van a kalapokra, akkor juttassanak nekik tizet még megérkezésem előtt, ne felejtse el, szorgalmazza a „della scala” atyákkal való ügy elintézését.” (Valószínűleg a S. Onofrio atyákkal való ügyről van szó).
Szent Kalazancius a legjobb egészségben tért vissza Narniból, – Fr. Diomede tehet ünnepélyes fogadalmat, – Sig. Laertio közbenjöttével igyekezzenek sikeresen elintézni a ház kérdését, – A noviciátusba egyelőre senkit sem tudnak felvenni. – Egy elkeveredett reverenda, – szentképek, – Egy könyvnek a visszaigénylése.
„P. Gio Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának. – Hála Istennek, jobban érzem magam, de annyira azért nem vagyok jól, hogy rövidesen meglátogassam önöket, ahogyan levelében kér erre engem, mindazonáltal, ha fr. Diomede le akarja tenni az ünnepélyes fogadalmat, P. Paolo mindig kész arra, hogy megfelelő időre ott legyen. – Ha a ház ügyét el lehetne addig intézni, míg Sig. Laertio ott tartózkodik, nem kis jelentőségű dolog lenne számunkra, egyúttal kérje meg őt, szíveskedjék megtenni, hogy a városi pénztár „ex officio” sürgesse meg érdekünkben, mert magunk nem járhatunk el Konstitúcióink értelmében, annak az alamizsnának a befizetését, amely annak a háznak a javára lett hagyományozva bizonyos számú misék elmondása fejében. – Ami pedig a Santi nevű ifjút illeti, pillanatnyilag nincs hely a noviciátusban, senkit sem tudunk felvenni, még azokat a papokat sem, akik már régebben várják a felvételüket, mennyivel inkább nem ígérhetjük a felvételt sem neki, sem Alessandronak, akit Atyaságod ajánl, akit különben is alaposan meg kell vizsgáztatni a felvétel előtt. Ahogyan megérkeztem Narniból, azt gondoltam, itt találom azt a reverendát, amely azé volt, aki akkor távozott a Szerzetből, amikor Narniba indultam, úgy látszik, hogy véletlenségből önökhöz került, szíveskedjék azt azonnal vissza küldeni, várom. – Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1624. Máj. 4.
A frascatii Szent Szűzről készült képekből nyolcat küldünk és más nyolc kisebbet a gyermekek számára.
Atyaságod minél előbb küldje meg a „Citta di Dio” – (De civitate Dei) című könyvet, amely ott van önöknél, a könyv Sig. Francesco Locatellie, hogy minél előbb odaadhassuk neki.”
Személyi gondok az emberhiány miatt, – nagyon okos észrevétel a keresztény tanítás vállalásával kapcsolatban, – a gyengélkedés miatt még nem ígéri meg a frascatii ház meglátogatását, – fr. Diomede ünnepélyes fogadalomtétele mikor? – a ki nem fizetett kis harang árának a rendezése, – Szent Kalazancius hogyan kívánja a levelek címzését?
„P. Gio. Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának. Olyan nehéz helyzetben vagyunk és olyan nagy az emberhiány, nemcsak, hogy felesleges emberünk nincs, hanem a szükséges erők pótlására is mindennap hárman jönnek a noviciátusból, hogy kisegítsenek az iskolai munkában és este haza mennek, három ágyban fekvő betegünk van, hat lábadozó, ketten a betegeket szolgálják ki, ennélfogva, ha körmenetre nem mehetnek nyolcan, mennek majd hárman.
Ami pedig a keresztény tanítást illeti, ha nincs, aki végezze ezt a munkát, akkor vállalják a mieinkek közül ketten vagy hárman, de attól tartok, hogy majd nem nagy tiszteletben részesülnek, mivelhogy ezen gyermekek közül sokan nem a mi iskoláink növendékei, hanem más mesterek kezei alá járnak, ami majd okot szolgáltathat majd a gyanakvásra azokban a mesterekben, ezt meg kell gondolni, szeretnék erről a dologról élőszóval beszélni a vikárius úrral, azt szeretném, ha a mieinkek mindig a legnagyobb készséggel állnának az ő rendelkezésére. – Nem hiszem, hogy hamarosan meglátogathatom önöket, mivelhogy olyan fáradtnak érzem magam, ha Diomede ide jönne áldozócsütörtökön, egy kisé erőt vennék magamon, hogy átvegyem tőle az ünnepélyes fogadalmat.
Még januárban szereztünk be egy kis harangot a frascatii ház számára 48. giulioért és mindezideig nem gondoltak arra, hogy a költségeket megtérítsék, úgy intézze a dolgokat, hogy néhány nap múlva megtéríthesse a tartozást. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. máj. 12.
Ha a címzett ír a Generális Atyának, ezentúl így címezze a leveleit: az Isten Anyjáról nevezett szegények, a Kegyes Iskola-beli szerzetesek Generálisának, Róma.”
Felmerül Szent Kalazanciusban a gondolat, hogy végül is, a sok nehészség miatt fel kell adni a frascatii házat, – a carcarei ifjú beöltöztetésének a problémája, – a betegeskedő fr. Arcangelo, – nemcsak, hogy felesleges emberek nincsenek, hanem a szükségesek is hiányoznak, – a fáradság miatt egyelőre nem vállalhatja az odautazást, – fr. Cassio és a fogadalomtétel.
„P. Gio. Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának. Ami a házat illeti, én azt hiszem, hogy végül is azt a házat fel kell adnunk nekünk, mivelhogy mindezideig nem volt másban részünk, csak kellemetlenségekben, nyugtalanságban és nem csekély károsodásokban, az Úr vezessen mindent – az Ő dicsőségéért – jó megoldásra. – Ami pedig azt a carcarei ifjút illeti, nagyon meg kell fontolni a dolgot, mert nem volna helyénvaló az olyan valakit beöltöztetni, akinek egyéniségéről, képességeiről nem vagyunk eléggé informálva és ott lehetne beöltöztetni, ahol az illetőt teljesen ismerik, mint ahogyan történt ez a savonai P. Francesco Maria esetében, aki arról a vidékről való volt, amiért is tehát, ha az ifjú Szerzetünk tagja akar lenni, Genovában van a noviciátus, mind Carcareban megvan a felhatalmazás, hogy beöltöztessék és jobb is lesz, ha ott öltöztetik be, mint itt, ez az én elgondolásom, véleményem.
Ha fr. Arcangelo állapota négy-hat napon belül nem javul, akkor jöjjön ide, de ha jobban érzi magát, akkor nincs miért, hogy ide jöjjön, ahol annyi a beteg. Nemcsak, hogy más házak számára nem tudunk segítséget adni, hanem még a saját házunkban is hiányzanak a szükséges erők és egyenlőre a noviciátusból sem lehet kiemelni embereket. – Hogy mikor tudok oda ellátogatni, azt meg nem tudom mondani, mivelhogy nagyon fáradtnak érzem magam. – Meg fogom mondani fr. Stefanonak, hogy nyújtson be egy kérvényt Mons. Cuccinonak az említett ügyben. – Cassio írt nekem, én úgy látom, hogy nagyon nyugtalan természetű, egyáltalán nincsen abban a lelki állapotban, hogy letehesse az ünnepélyes fogadalmat, de arra teljesen megérett, hogy elküldjük, ahelyett, hogy alázatos lenne és jól viselkedne, éppen mindig az ellenkezőjét cselekszi. Az Úr világosítson fel bennünket kegyelmével. Amen. – Róma, 1624. máj. 16.”
Tartozás a munkavégzés fejében, – anyagi intézkedések, – a beteg növendéket – orvosi ajánlatra – Frascatiba küldik levegőváltozásra, – készületek a körmenetre, – buzdítás a szerzetesi fegyelem pontos megtartására (Érdekes megindoklással).
„P. Gio. Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának. – Még annak idején vászonfestési munkálatokat végzett P. Biaso Farina az ottani Oratórium számára és azt mondja, hogy a költségek még nincsenek kiegyenlítve, amiért is Atyaságod minél előbb küldjön neki két kis hordó bort a jobbikból. – Ma írtam jótevőnknek, ms. Francesconak, hogy juttasson az ottani háznak kétszer öt ív papírt. Látogatásakor nem akarta elfogadni a reggelit, a kapucinus atyákhoz ment.
Van itt egy beteg novíciusunk, aki Carcareből vagy a környékéről való, öt hónapja van itt, most már gyógyulófélben van, orvosi rendeletre levegőváltozásra van szüksége, akkor, remélhetőleg, hamar felépül, subdiaconus, Carcareban tanult, szívesen menne oda, abba a jólevegős házba, amely éppen olyan lenne számára, mint az otthoni éghajlat, legyen rajta, hogy az előírt kúrát jól elvégezze. – A körmenetre ne kérjék az ünnepi szöveteket, sok kellemetlenség volt miattuk a múltban is, arra legyen nagy gondjuk, hogy a rendi szabályokat pontosan, gondosan megtartsák, hogy a frascatii házat is egy napon említhessük a narnii vagy a norciai házzal a fegyelmezettségben és a jópéldaadásban. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. máj. 18.”
Előkészületek a körmenetre, – fr. Diomede ünnepélyes fogadalomtétele nem halasztható tovább, – engedélyszerzés a feloldozásokra, – a ház sorsa.
„P. Gio. Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának. – Ami pedig a körmenetet illeti, ha a társulat szokta azt rendezni és készek most is azt vállalni, bízzuk csak rájuk, had rendezzék most is mint a múltban, de ne kellemetlenkedjenek a kanonokoknak, résztvehetnek az ünnepségen, elmehetnek P. Castiglia és néhány fratelló is, ha szükség van rájuk. – Fr. Giacomo még mindig szedi az orvosságot, nem hiszem, hogy meg tud jelenni az ünnepségeken ott. – Ami pedig fr. Diomede fogadalomtételét illeti, nem lehet már tovább halasztani, Pünkösdkor tegye le, mivel még nem érzem magam elég erősnek, majd elküldöm fr. Paolot, hogy vegye át a fogadalmakat, vagy pedig jöjjön ide fr. Diomede. – A könyvet átadtuk tulajdonosának. – Fr. Cassio eljöhetne hozzánk valamelyik napon, amikor ott tudják nélkülözni, vagy – mondjuk – Pünkösd vigíliáján.
Iparkodom megszerezni az engedélyt, hogy feloldozhassa azokat, akik a városbíróság dolgai miatt estek elmarasztalásba, amiről a múltban megfeledkeztem. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. máj. 18.
Értesítsen engem arról, hogy Sig. Laertio végzett-e valamit a ház ügyében, mert máskülönben nem maradhatunk ott.”
Kik és hányan mennek az ünnepségre? – A vendéglátásban meg ne feledkezzünk arról, hogy mi a teljes szegénységet fogadtuk. – A tartozások P. Biasonak.
P. Gio. Pietro atyának, a frascatii szegények elöljárójának. – Fr. Giamoco Moriconeban van, ezért nem lehet ott az ünnepségen, de ott lesz majd fr. Gio. della Passione három vagy négy kispappal. P. Castiglia azért nem vehet részt az ünnepségen, mert a gyóntatással lesz elfoglalva a templomban, ahova sokan jönnek össze, másnak pedig nincs engedélye a világiak gyóntatására, az említettek szombaton este érkeznek oda, körülbelül hatan lesznek, a vendéglátásban ne feledkezzék meg arról, hogy mi a teljes szegénységet fogadtuk, amiért is, amennyire csak lehet, minél kevesebb legyen a kiadás, a költség. – Ha a kék liliomokat nem is küldte, küldhette volna legalább a bort P. Biasonak, amire, tudtommal, igen nagy szüksége van. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. Róma, 1624. máj. 24.”
A liguriai Provincia noviciátusa 1624 elején nyílt meg Genovában, majd a Tanács arra kérte, a Szent Rendalapítót, hogy egy iskolát is nyissanak Genovában. Erre a kérésre válaszol Szent Kalazancius a városi tanácsnak ebben a kis levélben.
„Krisztusban igen tisztelt, nagyságos Uraim! – Nagyon sajnálom, hogy emberhiány miatt nem tudok olyan rövid időn belül eleget tenni az önök megtisztelő kérésének, mint ahogyan magam is szeretném, de biztosítom önöket, hogy a legelső adandó alkalommal teljesíteni fogom kérésüket, ilyen értelemben utasítottam a genovai Provinciális atyát is. – Addig is kérem Uraságaitokat, legyenek meggyőződve készséges jóakaratomról, és minden tisztelettel kérem az Úrtól az önök számára az iránta való szent szeretetben való gyarapodást. Róma, 1624. jún. 1. – Nagyságos Uraimnak az Úrban alázatos szolgájuk, az Isten Anyjáról nevezett József.”
Mi mindenről van szó ebben a hosszabb levélben? Semmi rendkívüliség! A mindennapi élet keresztmetszetében mutatja be a frascatii házat, személyi, anyagi gondjaiban, amelyekben nem független a római központtól, hiszen nemcsak ez a levél, hanem számtalan sok más igazolja, hogy a rendi központ minden egyes ház sorsát figyelemmel kísérte.
„P. Gio. Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának. – Ami a tüzelő fát illeti, kérvényt adok be Mons. Costaguttohoz, hogy amiként a múltban, éppenúgy most is legyen segítségünkre ebben a beszerzésben. – Ami pedig Santi-t illeti, úgy döntöttem, hogy nem öltöztetem be, ha még annyi pénze is volna, egyrészt hely sincs a noviciátusban, másrészt nem szoktak beválni a az arról a vidékről való fratellók, amint ezt sok esetben láttuk, de különösképpen az ő testvérének az esetében, aki a Kármellbe öltözött be.
„Ami pedig fr. Gio-t illeti, most nem indulhat, mert P. Paolo elment már Civitavecchiába, de ha kedve van hajóval megtenni az utat, amelyek gyakran indulnak, én csak örülnék annak épen úgy mint ő maga. – Nem tehetjük meg, hogy fratellót küldünk oda az iskola kisegítésére, mert épen olyan emberhiány van nálunk mint ott.
Ami pedig fr. Agostinot illeti, most nem helyénvaló, nem időszerű, hogy vidékre menjen. – Fr. Diomede pedig, mivel gyengélkedésem miatt nem tudom vállalni az odautazást, mindenképpen jobb lesz, ha ő jön ide, még pedig vagy a jövő csütörtökön, Úrnapján, vagy a nyolcad alatti vasárnapon, a dolgot tovább halasztani nem lehet, jöhet Cassio is.
Nehéz dolog, hogy a fratellók ott legyenek az Úrnapi körmeneten, majd meglátjuk, hogy mit tehetünk.
Ami pedig az ünnepséget illeti, szeretném, ha kevesebb vendége lehetne a háznak, hogy jobb fekvőhelyet tudnának biztosítani a fratellóknak, a noviciátusból senkit sem tudunk küldeni, mert lelkigyakorlatot végeznek és a szerzetesi életbe gyakorolják bele magukat és mindaddig nem kell őket háborgatni, míg csak valami eredményt nem mutatnak fel. – Más egyéb dolgokról majd élőszóval számolok be alkalomadtán. – Róma, 1624. jún. 3.”
Végre eljött a nap, amelyen fr. Diomede leteszi az ünnepélyes fogadalmat. Szent Kalazancius utasítja P. Cananeat, hogy ünnepeljék meg a fogadalomtétel napját. Majd egy igen komoly, Szenthez illő intelmet ad Szent Kalazancius útravalóul a fiatal ünnepélyes fogadalmasnak, amely legyen a mi számunkra is atyai üzenet, hiszen egykor mi is ebben a Szerzetben tettünk ünnepélyes fogadalmat. – Az üzenet néhány szóból áll, de benne van minden: „...a Szent Szűz... közbenjárására fr. Diomede legyen tökéletes szerzetes, hogy egykor majd szentként halhasson meg.” – A levél végén intézkedés fr. Cassio, illetve fr. Agostino fogadalomtételét illetőleg.
„P. Gio Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának. – Úrnapján, a körmenet végeztével tegye le a mi templomunkban fr. Diomede az ünnepélyes fogadalmat minden különösebb külsőség nélkül, had legyen meg édesanyjának az az öröme, hogy a fia meghal a világ számára, és beírják a nevét az Isten Anyjáról nevezett szegényeknek a hivatalos névjegyzékébe és vigyázzon arra, hogy semmi különösebb költség, kiadás ne legyen az ebéddel kapcsolatban, hanem csak olyan legyen, amilyen általában szokott lenni, azaz, valami előétel, minesztra (az olasz étkezésben a különféleképpen készített leves), a főétel és még valami fogás az ebéd végére (süteményféleség talán!), és cseresznye és hogy mindennek megrendezése Atyaságodnak nagyobb érdemére legyen, mindezt a szent engedelmesség nevében rendezze el, ha pedig valami ételfélét a szülők is hoztak volna, fogadják el a Szent Szűz iránti tiszteletből, hogy az ő közbenjárására fr. Diomede legyen tökéletes szerzetes és egykor majd szentül halhasson meg. – Magam is szerettem volna ott lenni, de nem érzek még magamban elég erőt az útra. – Cassio jöjjön Rómába szombaton este, és vasárnap, vagy másnap fr. Agostino leteheti ott a fogadalmat. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624, jún. 4.”
Fogadalmi dolgok: fr. Cassio, Diomede és Agostino.
„P. Gio. Pietro atyának, a frascatii ház főnökének. – Megérkezett Rómába fr. Cassio kifogástalan és hiteles elbocsájtóval, de mégsem tehette le a fogadalmat mert nem hozta magával azt a könyvet, amelyben a fogadalomtétel szertartása található, így ahogyan jött, úgy vissza is mehet. – Fr. Diomede fogadalmának kézzel írt szövegét már meg kellet volna küldenie nekem, mert én egy más valaki fogadalmának a szövegét küldtem meg neki mintául, emlékeztettem fr. Stefanot arra, hogy intézze el a Mons. Guccinoval való ügyeket. – Majd más alkalommal írok afelől, hogy fr. Cassio és fr. Agostino fogadalomtételét illetőleg mi legyen a magatartása. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. jún. 9.”
A carcarei ház 1621-ben nyílt meg. Az alapítók: a két Castellani testvér, Sig. Bernardino és Mons. Giov. Andrea. Hamarosan megkezdődik a templom és a rendház építése, amire különösképpen sokat áldozott Mons. Giov. Andrea. Úgy látszik, hogy a munkálatok – ezideig – egy kisé lassan haladtak előre, ezért Szent Kalazancius - - a Mons.-ral való egyetértésben – asszisztensét, P. Paolo Ottonellit küldi Carcareba, hogy a munkálatokban való ütemesebb előrehaladást sürgesse. – A levél szeretetteljes érdeklődés az utazás és a megérkezés felől, és néhány jelentéktelenebb híradás.
„P. Paolo dell Assunzione atyának, az Isten Anyjáról nevezett Szegények közül való piaristának – Carcareba. – Nagy érdeklődéssel várom a híradást Atyaságodnak valamint útitársának a szerencsés utazásáról, valamint a carcarei megérkezésükről és a beszámolót az építkezések jelenlegi állapotáról, a genovai és a savonai házakról. – P. Giacomo holnap, szombaton reggel indul Narniból, f.h. 15-én és tegnap este ide érkezett P. Sebastiano lelkigyakorlatra és fogadalomtételre. – Írni fogok a modenai hercegnek, ahogyan erre kért engem a civitavecchiai levelében. – Más írnivalóm nem lévén, köszöntöm önt P. Gasparo és P. Castiglia nevében és az egész ház nevében. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. jún. 14.”
A „somarello”-vásárlással járó gondok. – Szent Kalazancius felfogása az iskolai büntetésről, elvi intézkedések, utasítások, jelentős megállapítások, amelyek mindig időszerűek lehetnek a mi iskoláinkban. – Még mindig fennáll a tartozás a harangvásárlással kapcsolatban (cf. 214. lev.). – Egy kis növendéket különösképpen P. Cananea figyelmébe ajánl.
„P. Gio. Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának. – Az az ember, akitől vettük a „somarello”-t, idegen, nem idevaló volt és alighogy eladta a másikat is azonnal elindult hazája felé, az Abbruzok tájáról való ember volt az illető, Sig. Laerzionak az a kocsisa volt a vásár létrehozója, aki azt mondotta, hogy ért ezekhez a dolgokhoz, most már semmi jogcím sincs arra, hogy vissza származtassuk, egyébként én úgy látom, hogy mindenféle teherhordásra jó ez a „somarello”, elszolgál két-három évig is, így legalább a vételárnak a fele megtérül, csak legyen aki bánni tudjon vele, gondolom, gondolom, hogy erre fr. Michele lenne a legalkalmasabb, akinek volt alkalma látni, hogy gondozzák a fratellók Moriconeban a „somarellót”, amely jóval kisebb és talán öregebb is, most már bele kell nyugodni a tényekbe és küldje minél előbb a nyolc scudit, amit három vagy négy nap múlva ki kell fizetnem.
Az rendjén van, hogy megbüntették az engedetlen növendéket, de én azt szeretném, ha annyi részvéttel és okossággal történne a büntetés, hogy maguk az iskolás gyermekek rájönnének arra, hogy sokkal nagyobb büntetést érdemelnének. – Amit pedig a trombitás fiáról mondogatnak, nem halt meg a büntetés, a verés folytán, mert már néhány nap múlva jól érezte magát és kint járt-kelt, de újra megbetegedett, mert agyonette magát, amint írták nekem, valami étellel ott a házban, de az orvos már abba hagyta a látogatást, mivel már veszélytelen az állapota és jól van, ahogyan egyik rendtársunk beszámolt róla, aki Rómába jött, mindazonáltal, mint mondottam, a mi büntetésünk legyen igen nagy megértéssel, mert ezt így kívánja az Intézményünk neve és a szeretet.
Jónéhány hónap telt el azóta, hogy megvettem azt a 22 fontos kis harangot a frascatii ház számára, amelynek ára fontonként 22 giulo, így összesen négy scudi nyolcvannégy baioccot kellett érte fizetni és mindezideig nem iparkodtak a számlát kiegyenlíteni, a rézműves követeli a pénzt és igaza van, adjanak el egy kis bort és így fizessék meg a tartozást, aminek ez a rendje és az említett dolgot is küldje el, 10 vagy 15 napon belül és más írnivalóm nem lévén, gondjaira bízom a kis Tamást, hogy jól megtanuljon olvasni és az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. jún. 20.”
A hatalmas közbenjárók kérésére visszaveszik az iskolából kizárt gyermeket – de bizonyos feltételekkel. Hogyan is kell bánni azokkal az iskolás gyermekekkel? – Szent Kalazancius elmarasztalja azokat a frascatii rendtársakat, akik a városi tanácsos urakat bírálgatták, a mi feladatunk nem a bírálgatás, hanem az iskolai munka pontos végzése, ő majd szót emel, ha a közjó úgy kívánja. – Értékes, meggondolásra késztető levél!
„P. Gio. Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának. – A tanácsos urak igen élénk hangnemben írtak Sig. Laerzionak és Őszentsége udvarmesterének, Mons. Giesinek, aki meg is mutatta nekem a levelet és arra kér, hogy Atyaságod hívassa vissza Cechineri-t és mondja meg neki kellő nyomatékkal, hogy visszafogadják az iskolába azzal a feltétellel, hogy a jövőben készségesebben fog engedelmeskedni és szorgalmasabb lesz a tanulásban, valójában az a helyzet, hogy nagy türelemmel és sok szeretettel kell bánnunk a fiukkal az iskolában, hogy a jó úton megtarthassuk őket. – Szerfölött csodálkozom és egyáltalán nem tetszik nekem, amit egyesek beszélnek, hogy a tanácsos urak nem törődnek az iskolával, az ilyen beszéddel csak még jobban ellenünk hangolják őket, mint ahogyan egyesek ellenünk hangolódtak néhány évvel ezelőtt anélkül is, nem az a mi feladatunk, hogy bírálgassunk, hanem hogy nagy szeretettel végezzük a munkánkat. Majd beszélek én, ha eljön annak az ideje, ha a közjó érdekében szót kell emelni és most más írnivalóm nincs, hacsak arra nem emlékeztetem még, hogy küldje amit fr. Michele útján kértem és az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. jún. 21.”
A 223. levélből tudjuk, hogy Szent Kalazancius P. Ottonellit küldte Carcareba, hogy az ott megkezdett munkálatoknak nagyobb lendületet adjon. A munkálatokat P. Benedetto Cherubini kezdte meg – P. Stefano Cherubini testvére – nem valami szerencsés kézzel, ahogyan a levélben utalás is van erre. Egyébként a nevezett atya, P. Benedetto Cherubini 1623. dec. havában átment a genovai ágostonosok szerzetébe. P. Pier Andrea Taccioni lett az utóda – akivel a 75. levélben találkoztunk – ekkor került ide P. Ottonelli. Ebben a Carcareban tartózkodó P. Ottonellihez írt levelekben jóformán mindvégig ezekről az építkezésekről van szó. Annak idején Szent Kalazancius a carcarei látogatása alkalmával (147. és 148. lev.) a helyzetet igen jól megjegyezte magának, azért tud most olyan precíz utasításokat adni távolból is.
„P. Paolo dell Assunzione atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegények közül való piaristának – Carcare. – Megkaptam Atyaságodnak a f.h.18-án kelt levelét, ami igen nagy vigasztalásomra volt, az Úr, aki megadta az erőt, hogy a hosszú fáradtságos út után végre megérkezhetett oda, engedje kegyesen, hogy a ház építése is jól végződjék, főként azoknak a részeknek a megépítése, amelyekre a mindennapi használatban szükség van és ahol együtt tartózkodnak, arról értesültem, hogy az új épületszárnyban 15 ember számára van hely, mivelhogy ott 15 szobácska van, azaz 12 a hálóterem folyosóján és 3 egy kisé lejjebb, mivelhogy így van a helyzet, én úgy látom, hogy megférnek mindnyájan ott, akik jelenleg ott vannak abban a házban, legföljebb elküldök három vagy négy novíciust vagy fratellót Genovába. – Nem hiszem, hogy a jelenben kedvére lenne a Mons.-nak a régi ház falainak a lebontása, de talán az új épületnek az a része sem lesz nagy tetszésére, amelyik a régi épülettől a templomig terjed, amely épen nem odavaló, akadályozza a templomra való kilátást – elfödi a templomot – de, hogy ezen változtassunk, ahhoz szükséges lenne a városka népének a levele vagy kérése, hogy így kívánja meg az épülőfélben levő ház, mert máskülönben befejezetlen, megoldatlan maradna mindenkorra. – Atyaságodnak most legelső sorban arra legyen gondja, hogy minél előbb elkészüljenek az ebédlővel, a konyhával és az új épületszárnyban az Oratóriummal és mindazzal, amire a legnagyobb szükség van és ha lehet, a kolostor udvarát is rendezzék el és a következő évben folytassák a legszükségesebbek továbbépítésével a munkát és ha P. Pietro Andrea a háznak juttatott alamizsnából költött volna az ebédlőben és a konyhában szükséges asztalok vagy más dolgod beszerzésére, Atyaságod azt vegye bele az építkezésekkel kapcsolatos számlákba, valamint azoknak a ruhadaraboknak az árát, amelyeket az építkezéseknél ácsként dolgozó fratellóknak juttat munkájának ellenszolgáltatásaként, mert nem volna igazságos dolog, ha az annyira szegény ház, hogy akkor bőségesen áradjon minden jó és ajándékozás, és Isten bocsássa meg P. Benedettonak mindazt, amit és ahogyan tett az építkezések folyamán, csak a jó Isten tudja, hogy mennyi pénzt költött el az építkezések folyamán, remélem, hogy a Mons., ha Atyaságod ír neki az építkezések megkezdéséről, akkor bizonyára küld majd még a nyár folyamán újra 100. scudit és majd a jövő nyáron újra 300. vagy 400. scudit, nekem azt mondta, hogy évről évre többet akar küldeni, most Atyaságod azon legyen, hogy mindazokat fejezze be, amit a legszükségesebbnek talál, ahogyan mondtam. – A luccai egyházmegyéből való garaggnanai don Pietro Torrelli da Castelnuovo, aki az elmúlt években itt járt nálunk, újra visszajött és állhatatosan kéri a felvételt, de egy fillérje sincs a ruhára. Atyaságod minél előbb írja meg nekem, hogy ez a felszentelt pap való-e a mi Szerzetünkbe, a válaszadással várok mindaddig, míg Atyaságodtól írást nem kapok. – És amennyiben lehetséges, legyen segítségére P. Pietro Andreanak és könnyítse meg munkáját, de azért ne mellőzze el az ő jelenlétét és fáradozását az építkezésnél. – Itt, hála a jó Istennek, mindnyájan jól vagyunk, az Ő szent áldása legyen velünk mindenkor. – Róma, 1624. jún. 28.”
A tartozás fejében járó borért Szent Kalazancius érte küld, – fr. Arcangelo Tivoliba megy néhány napra kisegítőbe egy jótevőhöz.
„P. Gio. Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának. – A fratellót és társát a két kis hordó borért küldöm, amellyel tartozunk P. Biasonak, rendezze úgy a dolgot, jókor indulhassanak, hogy még az esti harangszóra Rómába érkezhessenek. – Ha fr. Arcangelo ezidén már nem akar aratási gabona questálására elindulni, akkor menjen el néhány napra Tivoliba, ahol semmi más dolga nem lesz, hanem csak az, hogy vigyázni fog, gondozni fog egy szérűskertet, ezt minden különösebb fáradság nélkül megteheti és ha majd befejeződik néhány nap múlva az aratás annál a jótevőnknél, akkor majd hazajöhet. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. júl. 4.”
A modenai levélre még nincs válasz, – az előző levélben említett építkezések szorgalmazása, – kerülje P. Benedettoval való minden találkozást, vele való foglalkozást, – mons. Mazzuca, alessanoi püspök nagylelkűen segélyezi a noviciátust.
A most érkező postával három levelet kaptam Atyaságodtól, válaszként azt közlöm, hogy írtam a modenai hercegnek, de kétlem, hogy nem érkezik meg kellő időben a tartományi gyűlésre és Sig. Gio. Battista már megtudta P. Giacomotól, hogy Atyaságod Genovába ment. – Nagyon örülök annak, hogy az Úr bőséges vizű kúttal segítette meg önöket, mennyivel könnyebben megy így majd a mészoltás. – Iparkodjék, legyen rajta, hogy minél előbb kész legyenek az új épületrésszel, hogy beköltözködhessék oda a 15 személy, mivelhogy 15 szobácska van ellátva a szükséges felszereléssel, berendezéssel
A betegeskedő fratelló Frascatiba megy gyógykezelésre, – fr. Arcangelo kisegítőbe megy Frascatiba a nyári munkálatokra egy jótevő birtokára (cf. 227. levél.) – Ha ő nem tudna menni, akkor menjen más valaki, – a „somarelló” kikölcsönzése.
„P. Gio. Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának:
Orvosi tanácsra küldöm oda a finalei fr. Giot, aki még magán viseli betegségének a nyomait, ha ott rendszeresen szedhetné a (vér- vagy tej-) savót, nagy hasznára lenne, ha nem áll rendelkezésükre a savó, akkor próbálja meg cikóriának vagy másfélének a levét, amint majd az orvos rendelni fogja, azt gondolom, hogy van annyira az egészségi állapota, hogy szükség esetén el tud látni néhány órát az iskolában, főként abban az esetben, ha a fratellók el vannak foglalva a questálással, még jókor, a délutáni órákban irányítsa vissza a fratellót a „somarello”–val, a fehérrel, mert holnap reggel kellő időben indulni kell a questálásra.
„Fr. Arcangelo ma délután, de legkésőbb holnap, kedden reggel indul Tivoliba, hogy felügyeljen abban a szérűskertben, ahol cséplésre kerül az a gabona, amely a római Sig. Nicodemiek birtokán termett, a megtisztított gabona egy része a Sig. Nicodemieké, a másik rész pedig a bérlőé, neki kell ott nagyon vigyáznia, hogy meg ne rövidítsék Sig. Nicodemiéket sem a lemérésben, sem aközben, míg Tivoliba szállítják részesedést, sem a magtárban tárolják, minden meg lesz neki mutatva és mivelhogy nagyon le vagyunk kötelezve ennek a háznak, mondja meg neki, hogy minden igyekezettel iparkodjék helytállni és mindent megkap, amire csak szüksége lesz, úgy gondolom, hogy nyolc, vagy legfeljebb tíz napról van szó. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. jul. 15.
Ha Arcangelo betegsége miatt nem tudná vállalni az említett szolgálatot, akkor menjen helyette fr. Ciriaco, vagy fr. Michele, de ha semmi akadály nincs, akkor menjen ő.
Kölcsönözze neki oda a tivoli útra az egyik „somarello”-t egy útitárs kíséretében, aki visszatérőleg majd questálhat egy kis gabonát.”
Utasítások az építkezésekkel kapcsolatban és tervek a jövőre.
„P. Paolo dell Assunzione atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegények közül való szerzetesnek – Carcare.
Mons. Casellani ma este 20 órakor hívatott és megmutatta a levelet, amely Atyaságodtól érkezett, azt mondotta nekem, hogy írni fog Atyaságodnak, hogy ha az új épületrész beköltözésre alkalmas és a zárt rész készen van, akkor lebontható az az új épületrész is, amely a régi épület és a templom között van egészen a kis átjáróig és vele együtt bontható az egész régi ház, kivéve azt a három földszinti szobát és azt a három emeletit, amelyek iskolául szolgálhatnak majd, vagy esetleg az emeleten levő két termet, egy nagy termet és egy szobát és a bontási anyagot majd mind fel lehet használni a jövő évben a templomépítésnél, mert sok más szükséges dolog beszerzésére úgyis elő kell irányoznunk a jövő évre több mint ezer scudit, ezért hát Atyaságod iparkodjék minél előbb visszatérni, mert sokkal biztonságosabbnak látjuk a helyzetet, ha Atyaságod kezeli az építkezésekre küldött pénzeket. Hiszem, hogy újra fog írni, ha majd megkapják a pénzt Casaleban, amit teljesen az építkezésekre fordítunk, Atyaságod pedig ha elvégzi, befejezi mindazt, amit el kelhet végezni a pénzkészlet figyelembevételével és elrendeli, hogy mi lesz a teendő a következő évben és beszerzik a szükséges anyagot, akkor útnak indulhat Bolognába akár Monferraton keresztül, akár a Genovai utat választja és mivel úgy gondolom, hogy levelemmel együtt érkezik oda Santi, a házfőnök atya testvére, Atyaságod midaddig az ideig, míg ott tartózkodik, legyen vele szemben a legudvariasabb, „...quia sic expedit”, – és ha majd megérkezik Bolognába és dolgait megbeszélte a kardinális úrral, Fananoba megy, onnét pedig, Isten segítségével, Rómába fog jönni, hogy egy kis alamizsnagyűjtésből fedezhesse az utazással együttjáró kiadásokat és akkor majd félben lehet hagyni az építkezést, el lehet halasztani más időkre, mivelhogy jelenleg van annyi szobácska, hogy kényelmesen elfér 16 vagy 18 rendtárs, azt is intézze el, hogy a Szent Antal kápolna bevételét fordítsák a harang árának a törlesztésére. – Hallom, hogy a Mons. egy barátjának az elhalálozásával elvesztett talán több mint hatezer scudit (cf. 229. lev.), azért most nem hiszem, hogy 125-nél többet tudna adni, amely Casaleban felvehető, meg fogja írni, amint említettem, hogy Atyaságod küldjön érte vagy menjen el személyesen érte. – Az Úr áldjon meg bennünket, Amen. – Róma, 1624. júl. 19.”
Mons. Castellani örül, hogy jó kezekben van a carcarei építkezés és a jövő nyárra kétszeres segítséget ígér, hogy eredményesen folytatassák a munkálatokat, – a tervezett utazások, – a tervrajz a szomszédos telekről, – nagy a készülődés Rómában San Pantaleo ünnepére.
„P. Paolo dell Assunzione atyának, Isten Anyja szegényének – Carcare.
A napokban elküldtem Atyaságodnak Mons. Castellani levelét, amelyben értesített engem, hogy kiadta az utasítást a régi háznak és a meg nem felelő új részleteknek a lebontására, valamint a 125. scudi felvevésére, amiről azt mondotta, hogy Casaleban van, ma délelőtt átküldtem neki Atyaságodnak a levelét elolvasásra és úgy hallom, hogy igen nagy örömére volt az a szorgoskodás, amellyel Atyaságod iparkodik az építkezést sürgetni, és én azt hiszem, hogy ha ezen a nyáron már nem is küld pénzt, hogy befejezhessék a templom építését, mint ahogyan Atyaságod írja, remélem, hogy a jövő nyáron megkettőzi a segélyösszeget, hogy a munkában minél jobb eredményt érjenek el, megírtam már önnek, hogy ha elfogy a pénz és az építkezésben eljutottak odáig, ameddig csak eljuthattak és rendezték a dolgokat a jövő évre gondoskodva a szükségesekről, akkor elutazhatik Fananoba, vagy Bolognába azon az úton, amelyik Atyaságodnak a legjobban megfelel. – Nagyon szeretném, ha megküldené annak a kis teleknek, földdarabnak az alaprajzát, amely a rendháznak azon az oldalán van, amelyre nyílnak az ebédlő ablakai, amely egy bizonyos Crotti nevű emberé, aki a megvétel felől érdeklődött a Mons.-nál, szeretném tudni, hogy mi a hosszúsága és mi a szélessége annak a teleknek és mivelhogy igen el vagyok foglalva a San Pantaleo ünnepre való készülettel, azért többet most nem írok, az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. júl. 26.
Írja meg nekem, tudták-e hasznosítani azt az engedélyt, hogy a közeli hegyekben ledőlt három-négy fából asztalokat készíttethessenek?”
„P. Gio. Pietro atyának, a frascatii ház elöljárójának:
Igen nagy szükségem volna egy kis időre Atyaságodnak a segítségére, épen azért még ma estefelé, amikor már hűvösebb a levegő, induljon útnak a kisebbik „somarello”-n annak az útitársasságában aki átadta a jelen levelet, és tegye meg az intézkedéseket, hogy távollétében minden rendben legyen és az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. júl. 26.”
A carcarei építkezésnek az előző levelekből ismert problémái, – egy fananoi novíciusjelölt.
„P. Paolo dell Assunzione atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegény papok közül való piaristának – Carcare.
A tegnapi postával nem kaptam levelet sem Savonából, sem Carcareből, csupán Genovából kaptam egyet. Mons. Castellani úgy határozott, hogy 460 scudit küld, hogy segítséget adjon a templomépítéshez, én szerintem, ha ebben az évben lebontják a régi házat és részben az új épületrészt és megtesznek minden előkészületet a jövő évi munkálatokra, akkor nem kis teljesítményt végeztek, főként azzal, hogy az új épületszárnyat lakhatóvá tették.
Ami pedig azt a három új termet illeti, amelyeket én iskolatermeknek szántam, azokat ne bontsák le, mert azok szinte semmit sem takarnak a templom homlokzatából és mindaddig egészen jól szolgálhatnak iskolaként, míg csak megfelelőbbek nem álnak rendelkezésünkre az épület másik részében és ezeket meg lehet közelíteni a templomon keresztül vagy pedig a zárt udvaron keresztül és mégis kívül esnek azokon, jól lehet teljesen a szomszédságban van az épületekkel, ami igen nagy előny, amiért is azt szeretném, hogy ebben a három teremben minél előbb fejezzék be a munkálatokat és iskolául szolgálnának, míg újabb intézkedést nem kapnak.
Magnanini doktorról azt írják, nem látják, hogy napközben bejárna a házba, hogy Atyaságod példáját követve Szerzetünkben végezné a penitenciát, Atyaságod beleegyezését várja, úgy tudom, hogy az említett doktor ma írt vagy küldött levelet Atyaságodnak és a fananoi házban folytatja az önsanyargatást és az elmélkedő imaéletet, szerintem megérdemli, hogy egy jó bátorító szót kapjon. - - Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. Róma, 1624. aug. 2.
P. Pietro Andreanak nem, mivelhogy a mai postával nem volt tőle levél.”
P. Giacomo Graziani, a narnii rektor Fananoba került elöljárónak, „ad interim” Narniban P. Domenicot bízta meg Szent Kalazancius az elöljárói tisztséggel, de mivel beteges volt, a frascatii elöljárót, P. Gio. Pietro Cananeat rendelte oda kisegítőnek, aki még ugyanezen év novemberében átkerül elöljárónak Moriconeba (cf. 267. lev.) – A betegeskedő P. Domenicoról való gondoskodás és az elöljárónak különleges feladatai, – a római ház betegjei.
„P. Gio. Pietro atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegény papok közül való piaristának:
Nagy vigasztalásomra volt Atyaságodnak levele, amelyet fr. Vincenzo hozott nekem, ebből értesültem arról, hogy P. Domenico jobban van, de remélem, hogy az a szeretetteljes szolgálat, amelyben Atyaságod részesíti őt, hamarosan teljesen rendbe hozza, akkor azután majd meglátjuk, hogy egészsége szempontjából mi lesz előnyösebb, hogy ott maradjon-el, Rómába, vagy Frascatiba jöjjön-e, mert semmit annyira nem kívánok, mint azt, hogy minden igyekezettel megtartsuk őt a jó egészségben, vigyázzunk az ő egészségére, amit koránál fogva megérdemel, miközben Atyaságod azon legyen, hogy felébressze az ottani testvérekben a buzgóságot a szabályok megtartására, különösképpen a betegek iránti szeretetnek a gyakorlására és ha valamire innét szüksége lenne, csak jelezze nekem.
Mondja meg P. Gio. Battista atyának, ha majd ide érkezik az a rokona, aki eddig még nem jelentkezett, P. Castiglia átadja majd neki a levelet, amelyet felhasználhat, ha a helyzet úgy kívánja és még azonkívül megkerestetem a „Pelegrino Spirituale”-féle képet, ha nem akadnánk rá, akkor visszaküldöm az önét, amelyet megküldött nekem. – Itt nálunk P. Gio. Stefano hideglelésben súlyosan megbetegedett betegágyban vannak még négyen vagy öten, de azok állapota nem veszélyes, amiért hála legyen Istennek, aki áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. aug. 7.”
Az előző levelekben közölt rendelkezések, intézkedések megismétlése, semmi más újabb.
„P. Paolo dell Assunzione atyának az Isten Anyjáról nevezett szegények közül való szerzetesnek – Carcare.
A Mons. olvasta Atyaságodnak a múlt hó 23-án kelt levelét, amelyet f. h. 8-án kaptunk meg, és elhatározta, hogy a legelső postával küld 400. scudit, hogy befejezhesse azokat a templomi munkálatokat, amelyekről Atyaságod írt, de sürgeti, hogy Atyaságod személyesen vagy megbízottja útján sürgesse meg azt a 125 scudi-t onnét Casaleből, gondolom, hogy erről írni fog önnek is, nehogy a pénz hiánya miatt a tervezett munkálatok félben maradjanak, kellett volna már felelnie arra a levélre is amelyben engedélyt kaptak a régi épületnek és az új részből annak a lebontására, amelyely nagyon eltakarja a templom homlokzatát, a bontási anyag nagyon jól felhasználható lesz az építkezéseknél, egyúttal kifejezem óhajomat, hogy azt a három szobát le ne bontsák, amelyek azon a részen vannak, ahol Atyaságod a klauzurás épületrészek fundamentumát újra kiásatta, mert az a három nagyon jól megfelel az iskolai céloknak fent is, lent is mindaddig, míg csak újabb megoldás nem adódik, épen ezért nem is kell komoly munkával beboltozni, hanem csak olyan ideiglenes tetőzettel lássák el, amelyek a rendház épülete mellett vannak, de nem bent a rendházban.
Ami pedig a telek árát illeti, amit Atyaságod jelentett, idővel lehet szó a megvételről, de most, pillanatnyilag, nem lehet erről tárgyalni a Mons.-val, míg másokkal szemben eleget tett kötelezettségeinek. – Ha Atyaságod jónak látja, hogy megvárja a 400. scudinak a megküldését, biztosra veszem, hogy a jövő héten megkapja azt, máskülönben Atyaságod intézkedhetik a Casaleban levő pénz átutalása ügyében, hogy fizethesse a kőműveseket. – Az Úr áldja meg Önt sok jó egészséggel és adja meg azt a lelkületet, hogy egyre odaadóbban, hűségesebben szolgálhassa az Urat és Ő áldjon meg bennünket mindenkor. – Róma, 1624. aug. 9.”
Igen változatos tartalmú és értékes levél, már az előzőekben láttuk, hogy a P. Cananeahoz írt levelek mind ilyenek, megtudjuk ebből, hogy a noviciátusi első évet végzett diákok számára tanulmányi ház, studium nyílt meg Carcareban, ahol a tehetségű fr. Giov. Francesco Argomento fiatal rendtárs oktatta őket az ismeretekre, készítette elő az egészen fiatalokat a rendi jövő hivatásukra, a nevezett képzett fiatal fratelló hamarosan Rómába kerül és ott hal meg szentség hírében 1625-ben, Rómában is volt ilyen továbbképző intézmény, a várva-várt Collegio Nazareno csak 1630-ban nyílt meg, Szent Kalazancius annak keretében akarta a rendi növendékek kiképzését megvalósítani, a harmadik ilyen tanulmányi ház Norcia volt, ahol a jeles grammatikus, fr. Francesco Baldi működött, aki 1643-1644-ben titkára is volt Szent Kalazanciusnak (VIII. kötet 207. Lap) és a Sozzi-Pietrasanta-Cherubini regime idejében igen élénk ellenzéki szerepet töltött be. – Ugyancsak itt találkozunk először a nyugtalan természetű, különcködéseiről jól ismert P. Melochiorre Alacchi atyával, a novíciusok mesterével, Szent Kalazancius is jól ismerte ennek az atyának minden gyarlóságát, különcködését, nem egy levélben szóvá is tette neki, de – úgy látszik – hogy minden gyarlósága ellenére is értékelte P. Allacchit, ismételten fontos megbízatásokat kapott tőle és nemegyszer megvédte a támadásokkal szemben. – Megtudjuk a levélből, hogy P. Domenico jobban van (cf. 235.levél.), – nagyon szép részlet a levélből az első bekezdésnek az utolsó sorai: „...ha a Szentlélek arra inspirálta a kardinálisi testületet, hogy Szerzetté lehettünk, akkor bizonyára megadja az erőt és a lelkületet mindazoknak, akik alázatosan, hivatásszeretettel és türelmesen fáradoznak a Szerzet érdekében...” Elgondolkoztat bennünket ez a mondat. A Szentlélek műve nem lehet más, csak remekmű, és kikre van bízva ez a remekmű? Gyarló emberekre, akik – sajnos – gyakran a lélek remekművét leszíntelenítik ahelyett, hogy maguk az emberek iparkodnának lélekben felemelkedni a nagy eszméhez, hogy ezáltal ők maguk is naggyá legyenek...Szent Kalazancius is ezt kívánja tőlünk. – Igenis helyénvaló, hogy az egészséges rendi fiatalok végezzenek fizikai munkát is, ebbe még senki sem betegedett bele, – P. Sebastiano még jó elöljáró is lehet – az utolsó bekezdésben újra hosszabban foglalkozik Szent Kalazancius P. Domenicoval, akit Rómába vár, – de a többi betegek állapota is érdekli és arra buzdítja P. Cananeat, hogy igen gondosan törődjék a betegekkel, – Mivel Szent Kalazancius két levélre válaszol ebben a levélben, éppen ezért ne csodálkozzunk, hogy ugyanazon személyekről kétszer is szó van ebben a levélben, mint pl. P. Domenicoról és P. Sebastianoról, akit P. Cananea visszakért Narniba, jelenleg a római noviciátuson van, – Szent Kalazancius megdicséri P. Cananeat, hogy azt a két-három keményfejű fratellót a fegyelem megtartására szorítja, de ha nem halgatnak a józan szóra, nagyon meg fogják járni.
„P. Gio. Pietro della Madonna degli Angeli (Az Angyalos Boldogaszonyról nevezett Gio. Pietro) piarista atyának – Narni.
A két legutóbbi postát egyszerre kaptam meg, mert nem mindig van valaki, aki elmenne és átvenné a postán érkezett dolgokat, nagyon örülök annak, hogy P. Domenico túl van a veszélyen és lázmentes, most, hogy gyógyulóban van, most vigyázzon rá nagyon, nehogy visszaessék az elmúlt betegségbe, mert az igen veszedelmes lenne ránézve. – Ami pedig a novíciusok továbbképzését illeti, közlöm önnel, tudja meg, hogy Carcareban studium nyílt meg azok számára fr. Gio. Francesco dell Annunziata vezetése alatt, akik a noviciátus első évét befejezték és arról értesültem, hogy igen szép előrehaladást mutatnak fel a tanulmányokban, akik pedig itt fejezik be a noviciátusi első évet, azok vagy a Collegio Nazarenoban fogják végezni a tanulmányaikat, vagy pedig kettőt-hármat Norciába küldünk, ahol fr. Francesco dell Annunziata vezetése alatt fognak tanulni és a másik kettő vagy három itthon fogja végezni a tanulmányokat, a „prima scula” mesterének a vezetése alatt. És hogy a mi Szerzetünk előre haladjon, remélem, hogy a Szentlélek, aki arra inspirálta a bíborosok Szent Kongregációját, hogy Szerzetté legyünk, megadja az erőt és a lelkületet mindazoknak, akik alázatosan és hivatásszeretettel, türelmesen fáradoznak a Szerzet érdekében.
Ami pedig P. Melchiorre atyát illeti, tudja meg, hogy az a munka, amit végeztet a klerikusokkal, az nem több, nem más mint egy órai elfoglaltság reggel és este is, ez így általában minden noviciátusban, nagyon jól teszi, hogy dolgoztatja a novíciusokat, a fratellókat, akik egészségesek és erősek, természetesen kellő mértékletességgel, a józan ész belátása szerint és mindezideig egy sem betegedett bele ebbe a munkába és P. Sebastiano szinte egyik napról a másikra változott meg és ha még egy kis ideig a noviciátusban marad, kiválóan alkalmas lesz bármelyik ház kormányzására, aki annak előtte, Isten tudja, még saját magát sem tudta irányítani.
Ami pedig a második levelet illeti, mondhatom, igen nagy vigasztalásomra volt a hír, hogy P. Domenico jól van, gondolom hogy ebben mennyire közreműködött Atyaságodnak a gondos vigyázása, ha ezentúl is bármire is szüksége van, hiánytalanul szolgáljon neki minden szeretettel és ha majd az idő kissé megenyhül, akkor majd jöjjön ide, én fogok annak örülni, ha majd rájön arra, hogy mennyivel jobb neki itt egészsége szempontjából, mindazonáltal ne induljon addig, míg az idő egy kisé meg nem enyhül, mert veszélyes lenne ránézve ide jönni ebbe a forróságba az ottani hűvösebb éghajlati időből. – Hasonlóképpen gondoskodó szeretettel vigyázzon a többi betegre is Atyaságod, amit jogosan el is várnak öntől, hogy minél előbb helyreálljon az egészségük és végezhessék az Istennek tetsző szolgálatot. – Ami pedig azt a kérést illeti, hogy P. Sebastiano visszatérhessen oda, ő nagyon kért engem, hogy ne küldjem oda vissza, mert talán attól fél, hogy olyan fárasztó munkaköre lesz, amilyen az elmúlt évben volt, ás nincs meg hozzá neki a kellő lelkiereje. Atyaságod végezze el az ő munkakörét is, amíg ott fog tartózkodni, annak is nagyon örülni fogok, ha az ottani két-három önfejű, makacs, saját ítéletéhez konokul ragaszkodó fratellót rászorítja szerzetesi fegyelem megtartására, mert ha nem hajlanak a jó szóra, gondom lesz rövid időn belül arra, hogy elhelyezzem őket olyan helyre, ahol elmegy a kedvük majd minden fegyelmetlenkedéstől és egy kisé majd megismerik saját nyomorúságukat. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. Róma, 1624. aug. 14.”
Minden szempontból a legértékesebb levelek közül való ez az aránylag elég hosszú levél, érdemes újra, meg újra átolvasni, tanulmányozni.
Az előző meleghangú levél után újra a gazdasági dolgokkal elfoglalt Szent Kalazanciust látjuk ebben a levélben, aki örömmel veszi tudomásul, hogy Mons. Castellani szívesen küldi a pénzt az építkezésre, mert látja, hogy minden szépen halad előre és talán Mindenszentekkor már lehet majd misézni a templomban, most arra kéri P. Ottonellit, hogy ha már ott van, akkor addig ne is jöjjön vissza, míg az idei évre tervezett munkálatokat el nem végzik. – Mons. Castellani szívesen ír Ludovisi kardinálisnak, ha ezt P. Ottonelli jónak látja. – Ássanak új kutat a rendház udvarán. – Az el nem küldött levél.
„P. Paolo dell Assunzione atyának, az Isten Anyja szegényei közül való piaristának – Carcare.
Megmutattam Mons. Castellaninak Atyaságodnak minkét levelét, amelyeket a mai postával kaptam, aki, látván azt a szorgos buzgólkodást, amelyet Atyaságod a múltban kifejtett, elhatározta, mint ahogyan a mellékelt levélben írja, hogy küld 400. scudit, hogy folytathassa Atyaságod az építkezést és hozza abba az állapotba a templomot, mint ahogyan írja, hogy Mindenszentekkor misézni lehessen benne, azonfelül azt is mondta nekem, arra is küld pénzt, hogy a régi házzal járó munkálatokat is fizethesse, sőt, mihamarabb eljuttatja annak a Pertica-féle kis földterületnek az árát is, ezért hát Atyaságod, ha már egyszer ott van, anélkül, hogy közben elmenne és úgy menne vissza oda, minden erejével azt szorgalmazza, hogy a templom falai emelkedjenek és boltoztassa be az egészet, ahogy írja és fejezzék be azt a szobát, ahol télen tüzelhetnek majd és azt az emeleti négyet, szeretném, ha azt a három szobát, amelyek abban a részben vannak az új épületben, amelyet le kell bontani, most nem bolygatnánk és átalakítanánk az iskola céljaira, kívül esnének a rendházon, de szorosan csatlakozhatnának ahhoz és majd idővel eldől a sorsuk, ami pedig a rendház falait illeti, nehogy a téli hideg, fagy és hó ártsanak nekik, be lehet fedni cserépzsindellyel, azt hiszem, hogy a lebontott épületanyagból majd szépen fel lehet építeni.
És ha szükségesnek találja, hogy Mons. Castellani írjon egy levelet Ludovisi kardinális úrnak, mivelhogy most Atyaságod az ő érdekei miatt van Carcareban annyi munkával elfoglalva, de ha befejeződik az építkezés, azonnal fel fogja keresni őt, írhat neki, azt hiszem, hogy ő azonnal írni fog (a kardinálisnak). – A Mons. küld egy utalványt Casaleba a kanonoknak, hogy adja át a pénzt annak, akit Atyaságod küld oda és mivelhogy más írnivaló nem jut az eszembe, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. Róma, 1624. aug. 16.
Ha a régi házban úgy vannak a kúttal, hogy mindig betelik földdel, akkor intézkedjék, hogy a rendház udvarán újat ássanak, mert én fontos dolognak találom, hogy a fratellóknak ne kelljen kijárniuk vízért.
A múlt levelembe elfelejtettem beletenni az Atyaságod számára írt levelet, a sok elfoglaltság miatt emlékezetem cserben hagyott.”
Miért maradtak el a válaszlevelek? – észrevételek P. Domenico magatartásával kapcsolatban, csak egy Szent tudja így felfogni a mindenkori helyzeteket: „...in manu Dei sunt sortes hominum.” – érdekes és meglepő válasz a narniibeliek panaszára, amiből világosan kiolvasható, hogy mennyire keresett volt a mi szerzetünk, attól sem fél, amiatt sem aggódik, ha esetleg Narniban megköszönnék az eddigi szolgálatainkat és nem óhajtanák azt továbbá igénybe venni. „...hiszen annyi helyre hívnak bennünket, hogy még a jóval népesebb szerzetek sem tudnának eleget tenni a sokféle hívásnak” – Újra P. Domenicot és P. Sebastianot érintő utalások, – P. Domeniconak, mint elöljárónak, kijár a tisztelet és az engedelmesség. – Ezt a levelet is szívesen sorolom – tartalmánál fogva – a legérdekesebb és a legértékesebb levelek közé!
„P. Gio. Pietro atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegények közül való narnii piaristának.
A múlt szerdán négy vagy öt levelet is küldtem Narniba P. Domeniconak címére küldött levélborítékban és a múlt szombaton nem voltam abban az állapotban, hogy felelhettem volna a levelekre, mivelhogy egy kisé – a megfázás következtében – lázas voltam, most akarok felelni a f.h. 14-én kelt levelére, ebből értesültem P. Domenico elhatározásáról, magatartásáról, aki az egész közösség előtt panaszkodik és mindenit hibáztat, csak üzenhetem önnek, kövessen el mindent, hogy lássa, hogy jól bánnak vele, hiszem, hogy eddig sem volt másképpen, csakhogy minél előbb visszanyerje régi jó egészségét és ha azután is ahhoz ragaszkodik, hogy saját tervét, elgondolását végrehajthassa, senki és semmi sem fogja őt abban megakadályozni, teljes szabadsággal járhat el, de ha úgy venné, hogy Isten kezéből jönnek ezek a megpróbáltatások, hogy ezeknek az elviselésével elégtételt szolgáltasson elmúlt életének bűneiért, akkor rájönne arra, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele azzal, hogy itt a földi életben engedi bűnhődni őt, itt vezekelhet, hogy ne kelljen őt a másvilágon majd szigorúan büntetni, így szerezné meg azt a lelki előrehaladást, azt a lelki gyarapodást, amelyet az Úr elvár tőle, hogy erre szert tegyen, nem szűnöm meg érte imádkozni, hogy az Úr adja meg neki mindenkor a szükséges kegyelmeket.
Ami pedig a narnibeli derék embert illeti, akinek panasza van a mi iskoláinkat illetőleg, ha türelmesen kivárják, meg fogják látni, hogy mindenben a legteljesebben ki lesznek szolgálva, mivel most kezdetben, mint kezdő Szerzet, nem rendelkezünk annyi emberrel, mint a régi Szerzetek, ha pedig ennek ellenére is, másképpen határoznának, tehetnek amit akarnak, ha nekik nem fog hiányozni a mi szolgálatunk, éppenúgy mi sem aggódunk, nekünk sem fog hiányozni, hogy hol dolgozzunk hivatásunk szerint, hiszen annyi helyre hívnak bennünket, hogy még egy olyan szerzet sem tudna eleget tenni a sokfelé hívásnak, amely sokkal népesebb mint a mi Szerzetünk.
Írtam P. Domenico testvérének, az említett levélkötegben volt ez a levél is, jöhet bármikor, amikor csak akar, hogy itt elintézzük azt a hivatalos ügyét, amit annak idején jóindulatomba ajánlott, bárcsak adná meg az Úr, hogy a nevezett Atyába tized annyi lelkület lenne, mint amennyi van a fiában, amire a novicátusban tett szert, vagy amilyen lelki előrehaladást, gyarapodást mutatott fel P. Sebastiano azon rövid idő alatt, amióta a noviciátusban tartózkodik és majd belátja, megérti, hogy milyen olcsón szerezte meg mindezt, mindössze egy órácskát dolgozott reggel is, meg este, amikor kellemesen hűvös volt az idő. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. aug. 21.
Mindaddig míg másképpen nem rendelkezem, közölje mindenkivel, hogy engedelmeskedjenek P. Domeniconak, mint elöljárónak és Atyaságodnak pedig, mint helyettesének, hogy a nevezett Atyának ne legyen annyi dolga.”
Carcarei levél. Mi mindent sürget benne Szent Kalazancius? Minden időt, erőt használjanak ki a templomépítésben, az Oratóriumra is legyen gondjuk, – már most tervezzék el, hogy hol lesz a téli melegedő szoba, – nem utolsó probléma szükséghelyek kérdése sem, milyen körültekintéssel tárgyal erről a kérdésről Szent Kalazancius! – az iskolatermek kérdésének a megoldása „per modum provisionis”, – a befejező sorokban a jókívánságok, nem a szokványos formában, hanem ebben is van valami eredeti, kalazanciusi gondolat.
„P. Paolo dell Assunzione atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegények közül való szerzetesnek – Carcare.
Mons. Castellaninak nyolc nappal ezelőtt küldött leveléből láthatja a mi jószándékunkat, hogy segítségére akarunk lenni a munkában atyaságodnak, míg ott tartózkodik, amiért is fáradhatatlanul dolgozzanak azon, míg az idő engedi, hogy a templom falai olyan magasságra emelkedjenek, hogy be lehessen boltozni az egészet és Istentiszteletet lehessen végezni benne, ha nem is lesz teljességgel készen, majd erről gondoskodhatnak később is, nem kis dolog, nem közönséges teljesítmény lesz az, ha a kellő magasságban be tudják boltozni a templomot, ne az aggassza most önöket, hogy a kupola nem épül meg, hanem azon legyenek, hogy végezzék el, fejezzék be azt, aminek szükségképpen meg kell lennie.
Ami pedig az oratóriumot illeti, hozzák helyre, amennyire csak lehetséges és ha elkészül a téli melegedő szoba a közösség számára akkor ezzel is csak a javát szolgálják az ott lakóknak. – Mindig megfeledkeztem a szükséghelyek emlegetéséről, nem is tudom, hogy hol, és milyen formában vannak elrendezve jelenleg, nem kis, nem csekély jelentőségű dolog ez a házban, anélkül, hogy létezésük, ott- létük visszataszító, kellemetlen érzést keltene, de ugyanakkor a házban lakók számára könnyen megközelíthetők legyenek, én úgy gondolom, ha lehetséges volna így a megoldás ott, hogy a ház falához közel egy kis vizes árkot ásnának és efölé építenének, a ház falán kívül, kis fülkéket, amelyek kő, vagy gerendaalapzaton nyugodnának, ennek megoldását Atyaságodnak bölcsességére bízom.
Ami pedig azokat a termeket illeti, amelyeket az iskolatermeknek szántunk, „per modum provisionis” ezt is oldják meg, és majd idővel, ha jónak látják, lebonthatják, hogy az egész épületnek a homlokzata szabadon maradjon, de egyenlőre csak hagyják meg, mert igen kényelmes a megközelítése a fedett útvonalon. – Az Úr éltesse önt sok jó egészségben, erőben, hogy elvégezhesse, befejezhesse az a munkát és akkor majd elmehet szülőföldjére és visszajöhet Rómába, hogy itt teljes tökéletességgel szolgálhassa az Urat, ahogyan azt a helyzet megkívánja. – Róma, 1624. aug. 23.”
Sig. Laertio – a folytonos áskálódás miatt – lemondott a frascatii állásáról, ez nem mindegy az ottani ház szempontjából, – P. Domenico már tud misézni, – gondoskodás a jó ivóvízről, kútról, mert az mindent megér, – csak friss anyagot szerezzenek be fogyasztásra, – kinek mit küldött?
„P. Gio Pietro atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegény szerzetesnek – Narni.
Nyolc vagy tíz napja, hogy Sig. Laerzio lemondott a frascatii pénzügyi főigazgatóságról, mielőtt menesztették volna, nagyon sokan voltak az irigyek, a versenytársak, akik beadványokkal, ajánlólevelekkel jelentkeztek, most gondoljon arra, hogy fognak menni a mi ottani dolgaink?
Az az értesítés, hogy P. Domenico már a templomba jár le misézni, igen nagy vigasztalásomra volt, viselje gondját, vigyázzon rá, hogy mihamarabb visszaszerezze egészségét, régi erejét, hogy annál jobban szolgálhasson az Úrnak.
Már többször is írtam, hogy vegyék bérbe 10 scudiért azt a házat, amelynek udvarán ott van a kút, vagy a ciszterna és a szomszédos Stellának a kis kertjét azzal az elgondolással, hogy ahhoz a kúthoz csak a mieinkek járjanak, de úgy vettem észre, hogy a nevezett tulajdonos nem volt hajlandó azt ide adni nekünk, de azt is észrevettem, hogy Sig. Sebastiano Mangonio rossznéven vette, hogy ilyen és ekkora költségbe keverjük magunkat, de az egészség ügye, és a jó ivóvizünk legyen, az megérdemel minden költséget. – Ami pedig az említett hal-féleségeket illeti, azok most nem friss készletek, két hónap múlva lesz majd újabb szállítmány, nem érdemes olyan áruért pénzt kiadni, amelyek már félig tönkrementek. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. Róma, 1624. aug. 24.
Tegnap küldtem Constantino útján szemüveget P. Domenico számára és egy könyvet, a hónap védőszentjeinek a jegyzékét P. Gio. Battistanak.”
Szent Kalazancius nagyon csodálkozik azon, hogy P. Domenico félremagyarázza az ő intézkedéseit, jól lehet, mindig azt szorgalmazta, hogy mindenki, mint elöljárót, tisztelje őt és legyenek segítségére munkájában. – Kifogások P. Pietro ellen, – szentelési intézkedések, – Sig. Laertioval történt dolog.
„P. Pietro atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegény szerzetesnek – Narni.
Nagyon csodálkozom azon, hogy P. Domenico mindig éppen az ellenkező értelemben veszi az én szavaimat, mint ahogyan én azokat írtam, különösképpen, mindabban, ami a ház kormányzására, az elöljáróságra vonatkozik, mindig azt írtam, hogy mindenki adja meg neki a kellő tiszteletet, megmondtam azt is, hogy Atyaságod az ő helyettese, aki mindazt intézi, ami nagyobb fáradsággal jár, ugyanígy kezdetektől fogva azt hangoztattam, hogy fr. Pietro, akinek elég nagy érzéke van a házi ügyek vezetéséhez és a bevásárlásokhoz, legyen segítségére és könnyítse meg a munkáját és így tovább, másokat is mindig erre kértem, hogy a sokaknak az együttműködése tegye könnyebbé, elviselhetőbbé az elöljárói tisztséget, de úgy látom, hogy nem lett meg az az eredmény, amelyet vártam, reméltem, de most írni fogok neki, azon legyen, hogy minél előbb rendbe jöjjön az egészsége és azután majd az idő megenyhülésével jöjjön Rómába.
Nem szeretem, nincs kedvemre fr. Pietro magatartása, azért azt üzenem, hogy alkalmazza vele szemben mindazon gyógymódokat, eljárásokat, amelyekkel csak élhet. – Szeretném, ha fr. Gio Pietro felvenné a négy kisebb rendet, ha még nem vette fel, hogy a szeptemberi kántorböjti szentelésen felvehesse a szubdiakonátust, ha akkor szentel az ottani püspök, ha nem, akkor valamelyik más püspökségen, értesítsen engem arról, hogy felvette-e már a négy kisebb rendet, és az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Sig. Laertio nem elöljáró többé Frascattiban és ki tudja, hogy fognak menni a dolgok. (cf. 241. lev.) – Róma, 1624. aug. 28.”
Az építkezésekkel kapcsolatban közölt néhány utasítás után Szent Kalazancius – a levél második felében – azt írja, hogy az ott tanuló novíciusokat Rómába akarja hozni még az ősszel, hogy lássák az elkövetkező Szentév mozgalmasságát Rómában és megtanulják, hogy szentekké legyenek.
„P. Paolo dell Assunzione atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegények közül való szerzetesnek – Carcare.
Bizonyára megkapta már a pénzutalványt, amelyet a múlt postával küldött a Mons., hogy előre haladhassanak az építkezésben, folytassák azt lassanként, gondoskodik arról is, hogy a templomépítkezésben, amennyire csak lehetséges, iparkodjanak egyre jobban előre jutni, mivelhogy ez az ügy foglalkoztatja a legjobban az említett Mons.-t. – Az oratóriumi munkálatok befejezését is szükségesnek találom, minden más dolgot, ha lehet, elvégeznek ebben az esztendőben, ha nem, akkor majd jövőre. – Azon gondolkozom, hogy az ott tanuló novíciusokat (cf. 237. lev.) ide hozom, hogy lássák majd Rómában a Szentévet és megtanulják azonfelül, hogy szentekké legyenek és így a télre tehermentesítem azt a házat, az ideutazás módját beszéljék meg a P. Provinciálissal, itt – hála a jó Istennek – mindnyájan jól vagyunk, kivéve P. Gio. Stefano della Madre di Dio atyát, aki Moriconeból került ide, eléggé súlyos az állapota. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. aug. 30.”
Újra egy igen változatos tartalmú levél, sok érdekességgel. – Legelső sorban is szó van a Rómába hívott P. Domenicoról, hogy milyen alkalmatossággal jöjjön ide, – a betegségek megelőzésére jó tanácsok P. Cananeanak, mert a beteg elöljáró igen nagy hátrányára van az egészségeseknek és nagyon megdicséri Szent Kalazancius mindazokat, akik elővigyázatosak tudnak lenni, – A betegeskedő fr. Pietro helyettesítésére nem tud küldeni senkit sem, hiszen Rómában is állandóan az emberhiánnyal kell küzdenie, – nem mindenki tudja, hogy mi válik – az előzőkben ismételten említett – P. Sebastianonak (237. és 239. lev.) a javára, – szentképecskéket küld P. Costantininek, – az adósságok miatt nem kerül-e eladásra a frascatii ház, most már Sig. Laertio sem lehet segítségünkre, – egy kis novícius halálának a jelentése.
„P. Gio. Pietro della Madonna degli Angeli (az Angyalos Boldogasszonyról nevezett P. Gio. Pietro) atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegénynek –Narni.
Megírtam P. Domeniconak iparkodjék visszaszerezni mihamarabb a régi jó egészségét, hogy az idő enyhültével Rómába jöhessen, szeptemberben, főként 15-nek elmúltával, igen jó kocsialkalmat találhatnak ott, amikor Loretoból jönnek vissza Rómába a zarándokok, akik szívesen elhoznák őt, természetes, ha kellő időben utánnaérdeklődnek a megállóknál, amelyek a térre befutó utak mentén vannak, de ha ez az utazási mód nem tetszik neki, akkor találhat mást is. – Vigyázzon Atyaságod az egészségére és orvosi tanácsra használjon bizonyos szereket, mert már láthatta, hogy a beteg emberek milyen akadályára vannak az egészségeseknek, főként azok, akik szükségképpen annyira el vannak foglalva és nem tudom elégé dicsérni azokat, akik ebben a részletkérdésben is elővigyázatosak tudnak lenni. Isten tudja, hogy milyen emberhiánnyal küszködöm, amikor helyettesíteni kell a latinosok iskolájában és nem tudom, hogy kit küldjek oda fr. Pietro helyébe, akit orvosi tanácsra, levegőváltozásra szeretnék küldeni, majd meglátom, hogy mit lehetne tenni ezen az őszön.
Ami pedig P. Sebastianot illeti, szerintem szükséges, hogy egy kisé megszilárduljon a szent alázatosságban és azt nem mindenki tudja, javára válna-e neki oda visszatérni „...quid enim prodest homini si universum mundum etc...”
Costantino öszvérhajcsár utján küldtem néhány szentképecskét, és szalonnát P. Gio. Battista di S. Tecla atyának, mondja meg neki, hogy fr. Pietronak is juttasson belőle. – Aggódom, hogy nem kerül-e hamarosan eladásra a frascatii ház, úgy látom, hogy nekünk ott kell hagynunk azt a helyet, ahol annyi a sürgető követelés, azok részéről, akiknek a pénzük be van táblázva a házra, főként azóta, hogy Sig. Laertio hivatalosan kívül van, hihetetlen, hogy mennyit zaklatnak ezek engem. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. aug. 31.
Végezzék el a szokásos suffragiumokat Lorenzo di S. Thomaso novíciusért, aki igen buzgó lélek volt és sokat vártunk tőle.”
A levélben szó van a szentelésekről, – fr. Matteo buzdításáról, hogy szorgalmasabban tanuljon, az olvasásban kifogástalan legyen, – fr. Giulo lelki fejlődéséről, – P. Domenicoról és unokaöccséről, – a legjelentősebb a levélnek az a része, amelyben Szent Kalazancius arra figyelmezteti P. Cananeat, hogy az ő tudta nélkül ne újítsanak semmit sem a házban, mert akkor vég nélküli változásoknak vagyunk kitéve, mert az egyik elöljáró így látja jobbnak, a másik pedig másképpen, és vég nélkül újít mindegyik.
„P. Pietro atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegények közül való piaristának – Narni.
Láttam fr. Gio. Pietronak az első tonzura felvételéről küldött jelentést, a legközelebbi postával majd iparkodom megküldeni az elbocsájtó levelet, valamint fr. Pietronak is, fr. Matteo egy kisé szorgalmasabban tanulhatna, mert ha nem, akkor mindig csak így marad, több törődést kellet volna vele szembe gyakorolni, csak javára lenne, ha egy kis ideig olvastatnák az asztalnál, hogy jól megtanuljon olvasni mind latinul, mind közönségesen. Örülnék annak, ha fr. Giulot nem csak a testi egészség ápolásában lennének segítségére, hanem még jobban, még inkább a lelkiekben, ami neki is csak hasznára lenne és belső, lelki örömére nekem pedig nagy vigasztalásomra.
Örülök annak, ha azt a szobát rendezik könyvtárnak, amely olyan elhagyatottan áll, a harang, ahogyan van, nem áll jól, ha lehetne változtatni rajta Sig. Sebastiano elgondolása szerint, tegyék meg, egyebekben a házban semmiféle változtatást ne eszközöljenek az épületállagban hozzájárulásom nélkül, ezt minden házra kötelezően elrendeltem, nehogy az egyik elöljáró ilyen elgondolások szerint kezdjen átalakításokat, a másik pedig épen az ellenkezőleg járjon el.
Fr. Domenico unokaöccse itt van nálunk, mindnyájan azon vagyunk, hogy valami foglalkozást találjunk a számára, mivelhogy messze van attól, hogy szerzetes legyen, örülök annak, hogy fr. Domenico jobban van. Atyaságod pedig, mint ahogyan a múltban megtette, most is iparkodjék segítségére lenni, de önmagáról se feledkezzék meg, hogy minél jobban szolgálhasson az Úrnak, aki áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. szept. 4.
P. Domeniconak most ezzel a postával nem küldök levelet, mint hogy igen el vagyok foglalva, sem P. Gio. Battistanak.
P. Domenico unokaöccse ír önnek, bizonyos dolgai vannak ott, intézkedjék, hogy minél előbb küldjék azokat.”
Örvendeztesse meg Mons. Castellanit azzal, hogy egyre jobban előrehaladnak a templomépítésben, annál kevesebb munka marad a jövő évre, – az iskolatermek kérdésének ideiglenes megoldása, – a szükséghelyekről való körültekintő gondoskodás, – segítségre van szükség az építkezéseknél, – esetleges beöltözések, – a studens novíciusok szerzetesi magatartásával Szent Kalazancius nincs megelégedve, Rómába rendeli őket, ott tanulják meg az engedelmességet, mert a Szerzet jó hírneve első sorban a novíciusok alapos kiképzésén múlik, – melyik hegyről való kövek lesznek a legalkamasabbak a templom boltozatának a kiépítésére?
„P. Paolo dell Assunzione atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegény papok közül való szerzetesnek – Carcare.
A Mons. a legutóbbi postával küldött egy száz scudiról szóló váltólevelet, úgy hiszem, hogy ezzel, mint tegnapelőtt mondta nekem, az ezidei legutolsó részletet küldi meg, nagyon érdekli, várja, hogy Atyaságod tájékoztassa, amennyire csak lehetséges a templomépítésről, eljutottak odáig, hogy ha nem is boltozattal, de legalább gerendákkal és tetőzettel be tudják fedni, úgyhogy a jövő évre ne sok tennivaló maradjon és őt abban az elhatározásban, hogy a két évre szánt küldeményt egy évben küldte meg, az a gondolat vezette, hogy bizonyára eljutnak a templomépítésben ezzel egy fontos, jelentős rész befejezéséig, amiért is, ha ír neki, vigasztalja meg, örvendeztesse meg az ilyen értelemben vett részletes beszámolójában. – Ami pedig az iskolatermeket illeti, ne verje bele magát olyan kiadásokba, költségekbe, hogy a szomszédos telken építsen más iskolát, megfelelnek nekünk azok, amelyek ott vannak az átjáró út mentében, főként pedig, ha az emeleti termeket átalakítják, szükség esetén igen jól megfelelnek az iskola rendeltetésének, ha pedig erre a célra nem volnának szükségesek, akkor használhatják őket vendégszobáknak.
Tájékoztattam már önt a szükséghelyek megoldásáról, elhelyezéséről is (240. lev.), hogy semmiféle kellemetlen szagot ne okozzon a házban, Atyaságod nézzen utána, hogyan oldhatná meg legelőnyösebben ezt a kérdést és ekkor csináltassa meg, vagy adja ki az utasítást. - - Szükségem, volna arra a fiatal ácsra, ha nincs önnek ellenére, kérje meg, hogy a P. Provinciális adjon melléje egy olyan valakit társul, aki ért a dolgokhoz, aki majd útitársa lehet a fananoi P. Giuseppének, aki majd együtt lesz a noviciátusban az említett P. Provinciálissal, aki azt írja nekem, hogy igen szeretné Rómába küldeni azt a papot, aki jelenleg ővele együtt van és az Atya Fananoban épen azért van, arra készül, hogy beöltöztessen egy papot, aki nagyon megfelelőnek látszik és még más két ifjút, Magnaniniról azt írtam, hogy várom Atyaságodnak a nézetét és tanácsát és ha Atyaságod nem tartja alkalmasnak, akkor bocsássák el néhány jó szóval mondván, mondván, hogy a kora miatt már nem vehető fel.
Úgy látom, hogy az ottani studens-noviciusok nem igen tanulták meg az engedelmességet, amiért is szükségesnek látom, hogy jöjjenek ide azt megtanulni, mivelhogy a szerzet java, jó hírneve a novíciusok nevelésén múlik. Az Úr adja meg azt a lelkületet az ottani atyáknak, hogy jól, helyesen irányíthassák, nevelhessék őket az Úr félelmében, akinek szent áldása legyen velünk mindig. – Róma, 1624. szept. 6.
Értesítsen engem arról, hogy a templom boltozatíveinek a megépítésére alkalmas-e az a kőanyag, amelyet abból a kis hegyből fejtenek, amelyet „Monticello bellino”-nak vagy „Monticello bello grazie”-nek neveznek, ami nagy megtakarítást jelentene, és ha jól megfelelnek a ház szögletfalaiban, ahol ki vannak téve hónak, fagynak, esőnek, mennyivel inkább megfelelnek majd a belső falaknál, ahol védve vannak.”
Nagyon szép és komoly lelki tanítást kapunk a levél második felében, Szent Kalazancius buzdítja P. Cananeat, hogy Isten iránti szeretetből mindent szívesen viseljen el, amint őbenne sem fogyatkozott meg a lelkület, hogy iránta való szeretetből szolgáljon neki és tűrje a szenvedéseket, hogy ezáltal is a Szerzet rendeltetésének a megvalósítását segítse elő, amely nem más mint az ifjúság nevelése és újjáalakítása. A levél első fele szentelésekre való utasításokat tartalmaz.
„P. Pietro atyának – Narni.
Jelem levelemmel együtt küldöm az engedélyt, hogy fr. Pietro felveheti a tonzurát, úgy tudom, hogy még nem kapta meg és a négy kisebb rendet, ezeket felveheti még a kántorböjti szentelések előtt, a kántorböjtin pedig majd a szubdiakonátust, ezért hát vizsgálja meg, nézze át a elbocsájtókat, hogy a felveendő szentelési fokozattal egybehangzóan vannak-e kiállítva, és teljes körültekintéssel járjon el, hogy az illetők megkapják az említett rendeket, fokozatokat.
A betegségből felépülő fr. Domenicora körültekintő gondoskodással vigyázzon, de gondja legyen a saját maga egészségére is, kérje mindig az Úrtól azt, aki vagy megadja azt, vagy megadja a türelmesség kegyelmét, hogy mindent elviselhessen az iránta való szeretetből, mindebben nekünk napról napra előre kell haladnunk, hogy megfeleljünk annak a szeretetnek, amellyel szenvedett érettünk. Én magam is tavaly óta állandóan egyoldali fájdalmat érzek, de néhány nap óta minkét oldalit, de mindezek miatt nem fogyatkozott meg bennem a lelkület, hogy Iránta való szeretetből szolgáljak és vállaljam a szenvedést, amikor az jelentkezik, alkalom adódik rá, főként ha Szerzetünk hasznáról van szó, amelynek rendeltetése nem más, mint az ifjúság nevelése és annak megreformálása, újjáalakítása. Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. szept. 7.”
Újra egy remek levél, mintha a jó Isten P. Cananeat csak azért adta volna nekünk, hogy a neki írt sok értékes levélből megismerhessük Szent Atyánknak mélységesen szép, gazdag lelkületét. A levél első soraiban arról értesülünk, hogy – végre – P. Domenico Rómába érkezett, ami, bizonyára, jót tesz neki, – majd fr. Gio. Pietro szentelésével kapcsolatban történnek intézkedések. – Ezek után hallunk ünnepélyes szép tanítást az igazi alázatosságról, tökéletességről, amelyet egyformán valósíthat meg mindenki, akár egyszerű írástudatlan az illető, vagy teológiának nagy doktora. – De ugyanakkor azt sem téveszti szem elől Szent Kalazancius, akiknek iskolai munkájuk nagy hatással vannak a gyermekekre, sőt, a felnőttek is felfigyelnek rá, – senkit sem kényszerítünk erre a munkára, csak a rendes úton-módon közöljük velük az óhajunkat. – Meglepően szigorú elmarasztalása egy Eroli nevű apát úrnak, aki csak gúnyolni tudta a piarista iskolák munkáját. – A legérdemesebb levelek egyike ez a levél, érdemes ismételten átolvasni és elgondolkozni rajta...
A történeti hűség kedvéért még csak azt kell megemlíteni, hogy P. Domeniconak Rómába költözése után P. Cananea lett a narnii ház elöljárója.
„P. Gio. Pietro atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegény szerzetesek elöljárójának – Narni.
Kedden délelőtt – 16 óra körül (?) – a hosszú úttól kifáradtan érkezett meg P. Domenico, de nagyon meg van elégedve, hogy itt lehet Rómában, lázmentes, és én azt hiszem, hogy egy kis pihenés és jó kezelés után hamarosan visszanyeri régi jó egészségét. – Egy másik elbocsájtót küldtem fr. Gio. Pietro számára, menjen el Nepibe vagy Sutriba és érdeklődje meg, hogy ott lesznek-e szentelések és P. Antonio Maria rokona révén intéztesse el a szentelést. – Minden igyekezettel azon legyen, hogy visszavezesse az alázatosság igazi útjára azt a két fratellót, akik, mint valami vakok, olyasmit kívánnak, amit nem értenek fel és nem abban áll a nagyobb tökéletesség, sem nem az a nagyobb érdem, hogy valaki pap, aki gyóntat és prédikál, hanem az Isten iránti szeretetben és abban, hogy valaki minél nagyobb buzgósággal végezze – csupán Isten iránti szeretetből – amit az engedelmesség parancsol, megkíván és ebben gyakorolhatja magát olyan valaki is, az olyan egyszerű lélek is, ki még olvasni sem tud és a teológia nagy doktora is, szeretném, ha egészen sajátos rátermettséget mutatnának fel az írás és a számtan tanításában, mert akkor jobban megbecsülnék őket minden tekintetben és nagyobb eredményeket érnének el növendékeikkel, mert – rendszerint – egy jó szépírású ember és egy kiváló számtanista igen sok embert szokott maga köré vonzani. – Én azt remélem, hogy vissza fognak térni saját szerzetükhöz és amikor mi nem akarunk élni a kényszerítő eszközökkel, amikor senkit sem akarunk kényszeríteni, az evangélium szellemében eljárni, amely így szól: „...compelle illos intrare”, hogy rendes eljárást alkalmazzak velük szemben, majd írok nekik, ha úgy engedi az Úr, aki áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. szept. 11.”
„Eroli apátnak, mint nemesgondolkodású úri embernek és egyházi férfiúnak az lett volna a kötelessége, hogy támogassa és védelmezze a jámbor Intézményeket és annak szolgáit, nem pedig az, hogy nevetségessé tegye őket, de ne felejtse, hogy van valaki az égben, aki lát minden dolgot és alkalom adtán helyt fog állni a szegényekért.”
P. Ottonellihez írt levelek is egyre érdekesebbek, változatosabb tartamúak lesznek, most már nemcsak arról van szó benne, hanem újra szóba kerülnek az ottani studens noviciusoknak a Rómába jövetele, – megtudjuk a levélből, hogy Frascatiban járványos betegség van, sokan halnak meg naponta, – Sfoza kardinális Rómába jött a betegség elől és itt halt meg néhány nap múlva, – háborús hírek terjednek, de Barberini kardinális szavai megnyugtatólag hatnak, – nagy jótevőnk, Mons. Mazzuca püspök súlyosan megbetegedett.
„P. Paolo dell Assunzione atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegények közül való piaristának – Carcare.
Már az előző levelemben is említettem (246. lev.), örvendeztesse meg Mons. Gio.
Andreat azzal a jó híradással, hogy elutazásakor a templomépítés igen jól előrehaladott állapotban lesz, hiszen ez minden vágya és törekvése, a falak köröskörül, az oltárépítmény és a támpillérek elérik azt a magasságot, hogy el lehet látni a templomot ideiglenes tetőgerendázattal és így a nép is járhat oda, és így a következő évben az lesz a feladatunk, hogy kiépítsék a teljes magasságig és beboltozzák, ahogyan azt kell, szeretném tudni, hogy a környékbeli kőfejtőből nyert kőanyag megfelel-e a boltívek és a támpillérek kiépítésére, ez igen nagy előny lenne, az elmúlt héten küldött a Mons. egy váltólevelet, hogy abból kielégítsék a leányt, akit a házból rész illet meg, valamint a szomszédos földtelek vételárát. – Amint már írtam, az ottani studensnoviciusok jöjjenek Rómába és itt minden igyekezettel azon leszünk, hogy a Szentév folyamán erőteljesebben gyarapodjanak a kegyelmi életben, hogy a maguk részéről is iparkodjanak szentekké lenni, ha nem tudnának egy csoporban jönni, akkor jöjjenek két részletben. – Frascatiban, hála a jó Istennek, a mieinkek jól vannak, de a város lakói között több mint 300 beteg van és van olyan nap, hogy öten, hatan is meghalnak, de kettő, három legalább is. Sforza kardinálisnak szinte az egész háza népe beteg és meg is halt közülük ott kettő vagy három Frascattiban, ő pedig attól való félelemben, hogy ott megbetegszik, Rómába jött, ahol azonnal beteg lett és nyolc vagy tíz napi betegség után meg is halt. – Néhány nappal ezelőtt háborús hírek terjedtek el itt, de Barberini kardinális megnyugtatott, hogy nemcsak, hogy háború nincs, hanem még csak előkészület sem tapasztalható, sem Piemontban, sem Franciaországban. – Az Úr részeltessen bennünket az ő szent áldásában. – Róma, 1624. szept. 13.
Az alessanoi püspök tegnap ebéd után rosszul lett és ma Sig. Reginaldo aláíratott velem egy 100 scudiról szóló utalványt, amit be is váltottam azonnal, holnap negyvenórás szentségimádást kezdünk érte felajánlani.”
Szent Kalazancius részletesebben számol be arról a betegségről, amely annyi áldozatot követelt Frascatiban, valamint Sforza kardinális esetéről, – P. Domenico nagyon megviselte az út, – jelentést kér a szentelések megtörténtéről, – fr. Matteo ügyében is szeretne Szent Kalazancius világosan látni, – néhány észrevétel a levélben említett fr. Giuloval kapcsolatban:
A jegyzet szerint – az említett fratelló – azonos volna a 109., a 110. és a 111. levélben említett fr. Giuloval, akit az ottani jegyzetekben is „Preterari”-nak neveznek, még itt, a 250. levélhez írt jegyzetben is. A 111. levél utáni jegyzetekben azt olvassuk, hogy Moriconeban született, igen kiváló mester lett, akihez Szent Kalazancius olyan leveleket írt, amelyek remekművei az aszketikus irodalomnak. – Ha most keressük ezeket az értékes leveleket a nyolc kötetben, ilyen név alatt egyetlen egy levelet sem találunk, fr. Giulo Preterari név egyáltalán nem szerepel a címzettek között, van egy levél, amely 1636-ban kelt, de azt nem Giulo Preterari, hanem P. Ilarione Preterari kapott Szent Kalazanciustól 1636-ban, de ez a Preterari nem Moriconeban született, hanem Savonában, és 1623-ban öltözött be, tehát 1622-ben, mint piarista fratelló még nem szerepelhetett azok között, akik leveleket kaptak Szent Kalazanciustól. – Ki lehet tehát az a fr. Giulo, aki a 111. levélhez írt jegyzet szerint, aki a 111. levélhez írt jegyzet szerint (II. kötet. 154. lap.) Szent Kalazanciustól olyan értékes levelet kapott? Én azt hiszem, hogy nem Preterari, hanem Giulo Pietrangeli az a többszörösen emlegetett fratelló, akivel fr. Giulo néven találkoztunk már azokban a régebbi levelekben is (109. 110. 111.), meg az újabbakban is (248. és 250.), aki Moriconeban született, fiatalon lett piarista (az nem tűnik ki az eddigiekből, hogy mikor?), aki – annak ellenére, hogy többször is megróvásban részesült Szent Kalazancius részéről – mindig hűséges szeretettel ragaszkodott a Szent Rendalapítóhoz (586. levélhez írt jegyzet), akitől hét igen szép levelet kapott, vagy talán többet is, de ezek, az idők folyamán, elkallódtak, amit csak fájlalni lehet. – Majd sorra kerülnek ezek a levelek is, amelyeket egybefoglalva ismertettem abban az adalékban, amelyet – a levelek alapján – állítottam össze a kalazanciusi levelek címzettjeiről (lásd Pietrangeli Giulio cím alatt). – Ezzel a néhány észrevétellel iparkodtam ezt a jelentéktelennek látszó fr. Giulio problémát megvilágítani. – Ebben a levélben is, mint a 248.-ban is, a két fratelló, fr. Giulio (Pietrangeli) és fr. Gio. szigorú megróvásban részesülnek és ezzel kapcsolatban egy igen komoly tartalmú aforizmát hallunk Szent Kalazancius ajkairól latin fogalmazásban, és buzdítja P. Cananeat kötelességeinek gyakorlására.
„P. Gio. Pietro atyának, a narnii piaristák elöljárójának.
Nagy irgalmasságot gyakorolt az Úr Isten Atyaságoddal, hogy elkerült Frascattiból, ahol állandóan 300 beteg van és általában öten-hatan halnak meg nap-nap után, hogy egyet említsek, ezek között az elhaltak között van Ceci kanonok is, a vikárius úr testvére. – Sforza kardinális házanépének nagy része is megbetegedett, kettő, vagy három meghalt közülük, ő pedig attól való félelmében, hogy megbetegedhetik, amint mondják, orvosának a tanácsára, Rómába jött, a frascatii orvosnak, Pallottának a tanácsa és véleménye ellenére alighogy megérkezett Rómába, azonnal megbetegedett és három vagy négy napja, hogy meghalt és a S. ta Suzanna templommal szemben a S; bernardo alle Terme templomban lett eltemetve, ma 14 bíborosi szék van üresedésben, 14 bíborosi kalapnak nincs gazdája.
P. Domenico még mindig betegágyban van, annyira fáradt és gyenge lett az utazás után, remélem, hogy holnap, vasárnap, majd felkel és talán meg is tud misézni, vagy legalább is áldozni fog. – Tudassa velem, hogy történtek meg a szentelések, ami pedig fr. Matteot illeti, jól meg kell gondolni egy dolgát, ami Frascatiban történt vele, emlékeztetni kell erre őt, én magam nem egészen jól emlékszem arra, hogy ki volt akkor ott az elöljáró, hogy részletesebb információt szerezhetnék tőle. – P. Domeniconak a rokona azt közölte velem, hogy egy kis csomagot hagyott ott, a legelső alkalommal küldjék el neki és igyekezzék rávezetni az igazi önismeretre fr. Giuliot és fr. Gio-t, aminek csak örülni tudnék és figyelmeztesse őket, hogyha azt cselekszik, ami a tökéletességre való törekvéssel ellentétben van, akkor halálos bűnben vannak, mintha például megbánták volna, hogy szerzetesek lettek és ha nem lettek volna azzá, most nem is lennének azzá, hogy a tökéletesség útját keljen járniok és „...nullum maius sacrilegium quam quod semel Deo oblatum est sibi reasummere...”, buzdítsa őket a tökéletességre, mint atya, az önismeretre és gyónásra, nehogy aztán mint ítélő bíró legyen kénytelen őket mindennek ismeretére elvezetni. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. szept. 14.”
Úgy látszik, hogy P. Cananea fölöttébb szorgalmazta fr. Matteo felszentelését, erre Szent Kalazancius válaszában megadta félre nem érthető módon az észrevételét mindkettőnek, – fr. Gio. Pietro csak P. Cananea tudtával büntessen, aki majd kellő időben megkapja a szentelési elbocsájtót.
„P. Gio Pietro atyának, a narnii ház elöljárójának.
Olvastam a jelentést, amit a szentelendőkről küldött, az előző levelemből megérthette, hogy nem illik az elöljáró akaratát magyarázgatni, főként fr. Matteo esetében, akiről tudom, hogy nagyon keveset tud, egyáltalán nincs ahhoz kedvem, hogy Narnin kívül máshol szenteltessem fel, ahol mindenki úgy ismeri, mint szerény szerzetest, azonkívül azt is szeretném, ha egy kicsit elgondolkoznának azon, hogy mi is történt vele Frascatiban. Magamnak is minden kívánságom az, hogy áldozópap legyen, de amint mondottam, egy kisé várni kell ezzel.
Válaszolok fr. Giulio levelére is, amelyben azt kéri, hogy Rómába jöhessen, hogy lelke megnyugtatására itt orvosságot találjon, úgy érzem, hogy valami nagy dologról lehet szó, ha már Atyaságodnak nem sikerült őt megnyugtatni és az Isten szolgálat buzgó végzésére késztetni, mindazonáltal lehetetlen, hogy a vakáció előtt jöjjön ide, mert nincs, aki helyettesítené őt az írási és a számolási iskolában. – Továbbá hallom, hogy hasonló, sőt talán még nyugtalanabb lelkiállapotban van fr. Giulio, akinek majd írok. Nagyon is aggódó lélekkel látom mindezen jelenségeket a fogadalmasok között, akiknek példaképül kellene szolgálniok azoknak, akik utánuk következnek.
Egy másik elbocsájtót küldök fr. Pietro számára azzal a záradékkal, hogy igen nagy szükség van az áldozópapokra. – Vigyázzon arra, hogy fr. Gio. Pietro sose büntesse az iskolás gyermekeket Atyaságod tudta nélkül. – Kérem az Urat, hogy Atyaságodat tartsa meg jó egészségben, hogy minél jobban helytállhasson embertársainak a szolgálatában. – Róma, 1624. szept. 17.
A következő rendek felvételére akkor fogom elküldeni az elbocsájtó levelet fr. Gio. Pietro számára, ha majd a szentelés ideje elérkezik.
A levél első részében a templomépítésre vonatkozólag ad utasításokat Szent Kalazancius. – továbbá sürgeti az új iskolatermek megépítését, mert ahol most tanítanak, az tarthatatlan, – gondoskodás a téli melegedő szobákról, – a szükséghelyek megoldásáról, lebontották a régi épületet? – a jövői munkálatokra mindent készítsenek elő, – Mons. Castellani kápolnájának szép és értékes felszerelését az épülő carcarei templomnak szándékozik hagyományozni, – írja meg neki, hogy az építőmesterek szüretelni mentek, azért lassúdott meg az építkezés menete.
„P. Paolo dell Assunzione atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegény szerzetesnek – Carcare.
Szerintem nagyon jó a főoltár boltozatának és az oldalrészeknek a szögletes kiépítése, mert a kagylós építkezés csak akadályozta volna azt a munkálatot, amelyet majd a jövő évben kell folytatniuk, de nem értem azt, amit ír, hogy a falakból miért kell egy részt eltávolítani, hogy a támoszlopok alapozását megkezdhessék, amikor úgy emlékszem, hogy a támoszlopok elkészültek már embermagasságig és én akkor azt írtam, hogy építsék fel addig a magasságig, ahol az ívhajlások kezdődnek és lássák el az épülő templomot ideiglenes tetővel, mégpedig a lebontott épületből nyert gerendákkal és zsindellyel, ha nem is lesz annyira kész, olyan állapotban a templom, ahogyan a Mons, remélte. – Nézzen utána, hogy még elutazása előtt oldja meg az új iskolaterem kérdését, mert ahol most tanítanak, az a lehető legrosszabb hely, mert amikor ott voltam, magam is csodálkoztam, hogyan bírják ki ott a téli időben, ha azok az új termek készen lesznek, akkor lesznek védett helyen, azt is szükségesnek látom, hogy hozzák rendbe a téli melegedő szobát, és az emeleti négy szoba legyen rendesen befödve, – mindezideig még semmit sem válaszolt arra, hogyan is oldották meg a szükséghelyek problémáját és hogyan lehetne azt a legjobban megoldani anélkül, hogy kellemetlen illatával el ne árassza a házat, nem kevésbé jelentős dolog ez az egészség szempontjából is, – nemkülönben írja meg nekem, hogy lebontották-e a régi épületet, – és mielőtt elutazna, tegye meg az intézkedéseket, hogy mindazok a nyers anyagok mind együtt legyenek, szerezzék be, amelyben a jövő évben szükség lesz, hogy a templomépítkezést befejezhessék, mivelhogy a Mons.-nak legfőbb óhaja, vágya az, hogy végre a templom olyan állapotban legyen, amilyennek lennie kell, – megmutatta nekem azt a négy vagy öt, különböző színű és drága minőségű klazulát és azt mondotta, hogy végrendeletében azokat mind, az ő kápolnájának a felszerelésével együtt oda fogja ajándékozni, ami bizony igen szép értéket képvisel és ha majd ír neki, nyugtassa meg, hogy a templomépítés dolgában azért nem jutottak el odáig, ahogyan ő szerette volna, mert közben hiány volt a mesterekben, akik közül többen elmentek haza szüretelni. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. szept. 20.”
Milyen feltételekhez köti Szent Kalazancius fr. Matteo felszentelését? Elgondolkoztat bennünket! – Nagyon érdekes a levél második fele, Szent Kalazancius inti a nyugtalankodó és elégedetlen narnibelieket, hogy kevés a tanerő, annak az az oka – Írja a Szent Rendalapító – hogy fiatal még a Szerzet, nincs még nagy kiterebélyesedése, nem feledkezik meg a narniakról, ha elegendő emberrel fog rendelkezni.
„Ami fr. Matteot illeti, sorra kerül majd az ő ügyének a megoldása is, ha eljön annak az ideje, addig is tanuljon szorgalmasabban, amit bizony a múltban nem tett meg, elhanyagolta a tanulást, mert, amikor ott voltam a fogadalomtétel alkalmával, nagyon rosszul olvasott és hogy fog az olyan misézni, aki még olvasni sem tud jól? Atyaságod győzze meg erről, és akkor majd beszélhetünk a dologról. Én éppen úgy kívánom az ő javát, mint ahogyan ő saját magának. – Ha majd hazaérkeznek a fratellók a szentelésekről, értesítsen engem. – A Szent Tekláról nevezett fr. Gio. Battista (di S. Tecla) azt közli velem, hogy Atyaságodnak szüksége volna néhány könyvre, el ne felejtse nekem megírni, hogy miről van szó?
Ha Atyaságod ott Narniban úgy összetalálkozna valakivel, mondja meg neki, hogy legyenek egy kis türelemmel és eleget teszünk minden kívánságuknak, Szerzetünk még egészen új alapítás, így még nem lehetnek koros ágai, amint csak módomban lesz, rajta leszek, hogy ott kiváló jó mesterek legyenek és mivel jobban hisznek (a szülők) a tanulni nem akaró gyermekeknek, mint a tanítóknak, azt gondolják, hogy a hiba a tanítókban van, már pedig az a helyzet, hogy az értelmesebb növendékek számára ott van a kiváló tanító P. Gio. Battista (P. Costantini), a középső csoportban levők és a kisebbek számára, akik ugyancsak kevesebben vannak, nem szükséges olyan nagy képzettségű mester, mindazonáltal szándékozom mutációt eszközölni, de itt egy valakinek a betegsége, aki elég gyengén van, akadályoz a tervezett mutáció végrehajtásában. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. szept. 21.
Megkaptuk don Agostino dolgait, két giuliot fizettünk Costantinonak. (cf. 245. lev.)”
Az utolsó előtti levél, amelyet a Carcareban tartózkodó P. Ottonelli kapott Szent Kalazanciustól, mert a köv. – nov. 5-én írt – levelet már útban hazafelé Savonában kapja meg P. Ottonelli (lehetséges, hogy okt. folyamán kapott még néhány levelet, de ezeknek semmi nyoma sincs a gyűjteményben). – Ebben – az aránylag rövid levélben – Szent Kalazancius mégegyszer utasítást ad arra, hogy a templomépítésnél mi a legsürgősebb teendő és hogy az iskolatermeket hozzák olyan állapotba, hogy télen is használhatók legyenek, de a rendház udvarán kívül legyenek az iskola céljait szolgáló helységek.
„P. Paolo dell Assunzione atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegények közül való piaristának – Carcare.
Megkaptam Atyaságodnak a f.h. 17-én kelt levelét, Mons. Castellaninak átadtam a neki szólót, szerintem a boltozatokat téglából kellene megépíteni, sokkal megfelelőbbnek tartom, mint a montebellinoi kőbányából való köveket, Isten szerelméért, iparkodjanak a templomfalakat annyira felhúzni, hogy a legelső alkalommal lehessen kezdeni a boltozat építését, addig is, valamiféle formában, be lehet fedni a templomot „per modum provoisionis”, – fedjék be, nagy megnyugvásukra lesz az ittenieknek. – És ha az iskolatermek átalakításával is el tudnak jutni odáig, hogy a tél folyamán is használhatók, lakhatók lesznek, nagy megnyugvására lenne nemcsak a mestereknek és a tanulóknak, hanem nekem is, tegyen meg mindent, ami csak megtehető. – Mindezek mellett az az én kívánságom, hogy ezek a termek kívül essenek a klauzurán, de a klauzurás falakhoz csatlakozzanak és más írnivalóm nem lévén befejezem levelemet azzal a kéréssel, hogy az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Narni, 1624. szept. 27.”
Arra vonatkozólag nem találtam seholsem utalást, hogy ez alkalommal miért tartózkodott Szent Kalazancius Narniban?
„Az Úrban igen tisztelt és nagyságos Antonio Fedele kormányzó úrnak – Castel Gandolio.
Krisztusban igen tisztelt, nagyságos Uram! – Levelét megkaptam és azzal együtt Madonna Prudenza végrendeletét, remélem, hogy ezzel kapcsolatban semmi nehézség sem lesz, minthogy építkezésre szól a hagyaték, már pedig Szerzetünk előírásai szerint az ilyen célra elfogadható minden alamizsna, ha nincs rendház és templom, amit csak adnak. Utána nézek, érdeklődni fogok, hogy mit kíván, mi mindennel jár együtt az egész ügy, és akkor majd azt fogom cselekedni, amivel legjobban szolgálom az Urat, Önnek pedig hálásan megköszönöm az említett végrendelet megküldését. – Az elmúlt napokban levelet kaptam fr. Bonaventurától, amelyben megkért engem, hogy az ön címére írt levelet továbbítsam, jelezvén egyúttal azt is, hogy a castelgandolioiak a Biscione vendégfogadónál szoktak megpihenni, rájuk bíztam a levelet, gondolom, hogy meg is kapta. – Az Úr halmozza el önt minden jóval. – Róma, 1624. szept. 30. – Nagyságos Uramnak mindenkor készséges szolgája, az Isten Anyjáról nevezett József.”
Küldemények eljuttatása Frascatiba, – várja a studensnoviciusok érkezését Genovából és Savonából és ezek közül néhányat szeretne Szent Kalazancius Narniba küldeni tovább tanulásra és tanításra, – ugyanakkor fr. Giuliot Rómába rendeli, olyan valaki megy majd a helyébe, aki különben fogja ellátni az iskolát, mint fr. Giulio, – a nagy elfoglaltság miatt még a postáról is elfeledkezett Szent Kalazancius, de mindent pótolni akar és mindenképpen tudni akarja, hogy a mieinkek hogy viselkednek az ottani házban?
„P. Gio. Pietro atyának, a narnii elöljárónak.
Ma mentek el Frascatiba P. Gio. Battista és fr. Gio. Pietro azzal a rendelkezéssel, megbízatással, hogy vigyék magukkal azt a néhány dolgot, amelyekről Atyaságod tett említést egy lapon, holnap, csütörtökön még ott lesznek, de mondtam nekik, hogy pénteken itt legyenek Rómában, hogy azután indulhassanak oda. – Most várom a studens novíciusok érkezését, az egyik csoport Genovából érkezik, heten lesznek fr. Antonio és Santi vezetésével, a másik csoportban, amely Savonából jön, kilencen, vagy tizen lesznek, fr. Gio. Francesco dell Annunziata vezetésével és ha P. Gio. Battista atya elutazása előtt megérkeznek, akkor talán kettőt azok közül elküldök oda tovább tanulásra, akik jelenleg a noviciátusban vannak és minden további nélkül kettőt pedig az iskolához. – Szeretném, ha ide küldené fr. Giuliot, mert nem való már abba házba és hamarosan ott lesz a helyette a fananoi fr. Francesco di S. Francesco, aki sokkal jobban fogja vezetni az iskolát, mint az említett fr, Giulio, Fananoból rendelem oda, mert azt akarom, hogy készüljön egy kissé a szentelésre.
Két posta is érkezett már, a folytonos elfoglaltságaim miatt nem jutottam hozzá, hogy átvegyem a postát, senki sem figyelmeztetett erre, ennélfogva a jelenlegi levelemben nem is tudok válaszolni mindenre, de majd a legközelebbi alkalommal válaszolok minden levélre, amelyek a postával érkeznek. – Mindig várom az értesítést, hogy a mi rendtársaink hogyan viselkednek az ottani rendházban? – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. okt. 16.”
„P. Gio. Pietro atyának, a narnii piaristák elöljárójának. –
Nagyon csodálkoztam azon, hogy a számolási iskola vezetője, fr. Gio. nyugtalankodik, amiért is úgy határoztam, hogy a vakáció folyamán jöjjön Rómába, hogy vissza vezessem őt a helyes útra és ha majd megnyugszik, akkor visszaküldöm őt oda, ha ezt jónak látjuk, vagy pedig valaki mást küldünk helyette, Útitársul adja melléje Giuseppét, ha majd útnak indítja és velük együtt Giuliot, szeretném már őt látni, de nem Gio. társaságában. – P. Gio. Battista legkésőbb hétfőn, vagy kedden indul, magával viszi a Frascatiból kért dolgokat, akitől majd értesül az itteni dolgokról. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. okt. 19.”
A piaristák – V. Pál Pápa kívánságára – 1617-ben iskolát nyitottak Frascatiban, a városi tanács évi 200. scudi segélyt szavazott meg a nevezett piarista iskola támogatására, ennek reményében Szent Kalazancius egy házat vett meg az iskola céljaira Ambrogio Parantetől, mivel a megszavazott segély kiutalása évről évre elmaradt, a frascatii ház nehéz helyzetbe került, a hitelezők minden oldalról szorongatták a piaristákat. – Most ebben az írásban Szent Kalazancius azzal a kéréssel fordul az egyik jóakaratú tanácsoshoz, hogy ügyükben járjon el a városi tanácsnál.
Az Úrban igen tisztelt tanácsos Uram!
Mivelhogy az a Nagyrabecsült Elöljáróság mindezideig nem hajtotta végre annak, a tanácsülésen megállapított, segélynek a kiutalását, amelyre igen nagy szükségünk volna, hogy fizethessük annak a háznak az árát, amelyet én, mint a Szerzetnek a Generálisa, vettem meg a frascatii piarista iskola céljaira Ambrogio Parente úrtól az említett segély reményében, ami évi 200. scudiban lett megállapítva, ezt az összeget a nevezett város elöljárósága, V. Pál pápa rendelkezésére, 1617-től kezdve felvette a kiadások rovatába, és most állandóan zaklatják a frascatii piarista atyákat a nevezett Ambrogio Parente hitelezői, akiket őmaga sorol fel az adásvételi szerződésben, akiknek 3000.scudit kitevő követelésük van. – Már pedig ennyi pénzt a Szerzet semmiképpen sem tud kifizetni, mivelhogy csak alamizsnából él, azért itt más választás nincs, mint az, hogy végleg feladjuk a házat, amennyiben ehhez önök is egyértelműen hozzá járulnak, vagy kifizetik nekünk azt az évi vállalt 200. scudit. Ezért arra akarom megkérni Uraságodat, aki annyi jóakarattal van Szerzetünk iránt, szíveskedjék írásba foglalni a mi nevünkben és felsorolni az okokat és minden más szempontot, amelyekre szükségünk lesz annak a megállapításában, hogy mi a különbség a követelés és a tényleges járandóság között, hogy mi az az összeg, amelyet jogosan megkövetelhetnek az említett Ambrosio Parente és az ő hitelezői az említett házvétellel kapcsolatban és az évi 200. scudit illetőleg, mindezen dolgokban én a legmesszebbmenő felhatalmazásokkal ruházom fel önt, aminek birtokában intézheti mindazt, amit én magam tudnék elintézni, megtenni, ha személyesen ott lennék, a dolog teljesebb megértéséhez eligazítást ad a mellékelt utasítás, instrukció, amellyel tetszése szerint élhet, ezeket akartam jelen levelemben megírni kérve önt, hogy tegyen meg mindent a mi Atyáink érdekében, valamint azokét is figyelembe véve, akiknek követeléseik vannak a házzal kapcsolatban, a járandóság gyümölcseihez. – Az Úr részeltesse önt mindenkor jóakaró szeretetében. – Róma, 1624. okt. 24.”
Iskolai év kezdetére rendelkezések, személyi áthelyezések a levélben, az áthelyezettek közül a későbbiekben is sokszor lesz fr. Glicerio Cerutiról és fr. Francesco Giacomelliről, P. Gio. Battista Constantini továbbra is Narniban marad.
„P. Gio. Pietro atyának, a narnii piaristák elöljárójának.
Úgy határoztam, hogy fr. Giulio két klerikussal együtt, induljon holnap Norciába, oda pedig fr. Glicerio kerül, aki majd az ottani iskoláknál fog szolgálatot teljesíteni és vele együtt Fananoból fr. Francesco di S. Francesco, aki szintén hamarosan ott lesz. – Fr. Glicerioval együtt érkezik oda fr. Ansano is, aki egy kis pihenő után induljon Rómába, még pedig egyedül, ha iskolai elfoglaltság miatt nem tudnak kísérő társat adni melléje, állítson ki számára szentelési elbocsájtót, ha nem hozna magával Norciából, jöjjön a legrövidebb útvonalon, Rignanon és Castelnuovon át. – Ami pedig fr. Gio. di S. to Stefano fratellót illeti, ha nyugodtan van, akkor nincs miért ide jönnie, de ha másképpen van, akkor értesítsen engem, mert akkor úgy intézkedem, hogy semmi hiány ne legyen ott. Érdeklődje meg fr. Pietrotól és a többiektől, akik akkoriban ott voltak, amikor fogadalmat tettek első alkalommal fr. Viviani és a többiek, hogy a nevezett Atya tett-e valami végrendelkezést vagy intézkedést javai felől, erről értesítsen engem az első postával. – Costantino útján küldtem egy kis dobozt két homokórával, Atyaságod fizesse ki neki a viteldíjat és küldje el azt Ternibe, önnek is küldök egy kis csomagot, egyenesen Atyaságodnak címezve, amit itt hagyott P. Gio. Pietro.
Azokat a leveleket, amelyek P. Giuseppe di S. Gabriel atyának, az S. Egidio zárda gyóntatójának a címére érkeztek, azonnal továbbítottuk. – Mondja meg P. Gio. Battista atyának, hogy nov. 2-án kezdjék meg a tanítást a legjobbaknak a levizsgáztatásával, hogy arra az időre megérkezhessenek oda Norciából és a Fananoból indulók. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. okt. 25.”
Az előző levél néhány sorának a megismétlése, a homokórákat illető rendelkezéseknek világosabb megfogalmazása.
„P. Gio. Pietro atyának, a narnii piaristák elöljárójának.
Levelem jelenlegi közvetítőjének, Costantinonak az útján küldök egy kis ládikát, amely Ternibe szól a sarutlan apácáknak, Atyaságod az első adandó alkalommal küldje el, azonkívül küldök még egy másik kis csomagot is, azok az aprólékos kis dolgok vannak benne, amelyeket P. Gio. Battista (?) atya hagyott itt (az előző levélben P. Gio. Pietro neve szerepelt), Atyaságod fizesse ki a viteldíjat, az apácákkal ne fizettessen semmit sem. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. okt. 25.”
A levél elején közli Szent Kalazancius P. Cananeaval, hogy P. Sebastianot Narniba küldi kisegítőnek. – A levél következő soraiban arra inti P. Cananeat, hogy mint jó elöljáró, gyakran látogassa meg az egyes osztályokat, a jókat jutalmazza és így feledtesse velük fr. Gio. Pietro meggondolatlan büntetéseit. – Keserű tapasztalat, kemény lecke P. Cananea számára, a világiakkal való barátkozás, – Újra egy tanulságos levél a sok közül!
„P. Gio. Pietro atyának, a narnii piaristák elöljárójának.
P. Sebastianot mindezideig nem küldtem Narniba, egyrészt azért nem, hogy a római – narnii levegőváltozás ne okozzon neki kellemetlenséget, másrészt pedig azért nem, nehogy újra olyan súlyos munka nehezedjék rá, mint amilyenben része volt az elmúlt esztendőben, de most már, hogy az idő is felfrissült és ott is szükség van gyóntatóra, misézőre, az új tanév kezdetére oda küldöm és Atyaságodat is tehermentesíti és így több ideje jut arra, hogy gyakrabban látogassa meg az iskolákat, aminek nem kis jelentősége van abból a szempontból, jobban rákészteti a gyermekeket az engedelmességre, hogy az elöljáró egyik alkalommal az egyik, másik alkalommal pedig a másik osztályt látogatja meg, hogy megtapasztalja, hogyan viselkednek a gyermekek, a szorgalmasabbakat valami kis ajándékkal megajándékozza és így majd lassan megszűnik az az ellenszenv, amit a gyermekek fr. Gio. Pietroval szemben éreznek, aki önhatalmúlag szokta büntetni őket. Nagyon is a lelkére kötöm a szorgalmatoskodást ebben a feladatban, főként így az iskolai év kezdetén.
Atyaságodnak az a nagy barátja, a frascatii Vincenzo Blasi, akiért Atyaságod mindent elkövetett, amikor amiatt a bizonyos ügy miatt Rómában fogságban volt, hogy megmentse, Sig. Laerzio segítségével sikerült a fogságból kimenteni, most jól meghálálta a szolgálatokat és a nagy barátságot, úgyhogy Atyaságod egyszer és mindenkorra megtanulhatta ebből az esetből a mi Szerzetesi Szabályzatainknak a megtartását, ahol ezeket olvassuk: „...saecularia saecularibus relinquantur...”, ugyanígy járt el a kormányzó helyettese is, majd más alkalommal minderről részletesebben fogok írni. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. okt. 30.
Írja meg nekem, hogy van fr. Gio., mert, ha jobban megfelelne fr. Lorenzo, aki már volt ott, vagy talán fr. Gio. Battista Norciából, akkor elcserélem őket.”
A váratlanul beállt hideg szél miatt P. Sebastiano nem tudott indulni Narniba, – Szent Kalazancius úgy gondolja, hogy P. Cananea, egyetértve P. Sebastianioval és P. Gio. Battista atyákkal, a legjobb rendben fogja vezetni a házat.
„P. Gio. Pietro atyának, a narnii piaristák elöljárójának.
A váratlanul ránk köszöntött nagy hideg és a heves északi szél miatt P. Sebastiano ma nem indul útnak Narniba, de azonnal útra kel, ha ez az utazás szempontjából annyira kegyetlen idő egy kisé enyhülni fog, ő majd segíteni fog a gyóntatásban, így aztán Atyaságodnak több ideje lesz az iskolák látogatására és több alkalma arra, hogy buzdítsa az iskolás gyermekeket az ismeretekben és az erényekben való előrehaladásra.
P. Sebastianoval és P. Gio. Battista atyákkal megbeszélheti a ház minden ügyét-dolgát, hogy minden mindenkinek a legnagyobb megelégedésére és békességére legyen és ha azok is valóban segíteni akarnak, akkor abban a házban minden jól fog menni, főként, ha azok nemcsak jó tanácsaikkal, hanem cselekedeteivel is segítségére lesznek Atyaságodnak, mivelhogy többet ér a jópéldaadás, mint a száz tanácsadás. – Igen sokat várok ettől a háztól! Értesítsen afelől, fr. Gio. hogyan viselkedik, mivelhogy a pápai posta útján nem kaptam levelet, így nem tudok most semmire sem válaszolni. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. nov. 2.
A június óta Carcareban tartózkodó P. Ottonelli útban van hazafelé, Rómába, a levél már Savonában várja őt. – A rövid levélben mindössze annyi van, hogy Szent Kalazancius közli, hogy fr. Agostinot, öreg napjaira, szülőföldjére, Carcareba küldi, – A levél végén pedig azt olvassuk, hogy P. Francesco Spanyolországba készül. – Ezen utóbbi híradással kapcsolatban annyit kell megjegyeznünk, hogy a későbbi levelekben semmi nyoma annak, hogy megtörtént-e az említett utazás, és hogy melyik P. Francescoról van szó?
„P. Paolo dell Assunzione atyának, az ő távollétében pedig P. Gio. Domenico atyának, az Isten Anyjáról nevezett savonai szegény szerzetesnek. – Savona.
Fr. Agostinot a carcarei házba rendelem, (majd meglátja, hogy a bárka tulajdonosának ővele kapcsolatban miféle költségei voltak, térítsék meg majd neki), hogy ott töltse öreg napjait, úgy gondoltam, hogy javára, kedvére lesz az otthoni táj, levegő és a ház, ahol nem lesz annyi dolga, mint itt nálunk. Az Úr őrizze meg őt szent kegyelmében, áldásában, várom a jelentést Atyaságodnak egészségi állapotáról és P. Francesconak a spanyolországi útjáról. - - Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. nov. 5.”
Szent Kalazancius alkalmasabbnak találja, ha a téli időben az emeleti részben rendezik be a konyhát és az ebédlőt, – Az Oratórium gyertyatartókat kap, – Szerzetünkkel kapcsolatban halható mende- mondákra ne adjon semmit, – fr. Francescot, amennyire lehetséges, mentesítsék az iskolai munkában, hogy készülhessen a szentelésre, – a háznak van három misézője, – üzenet a konyhás testvérnek – üzenet fr. Gio.-nak, az egyik legyen engedelmes, a másik pedig alázatos, – hármasban beszéljék meg az iskolának és a háznak minden ügyes-bajos dolgát, – imádkozunk a kért szándékra, de mindent Isten kezéből kell fogadni, – fr. Giuseppe kérelme.
„P. Gio. Pietro atyának, a narnii ház elöljárójának.
Semmi kétség abban, hogy mindnyájuknak alkalmasabb lesz – kivéve a konyhás testvért – hogy a konyhát az emeleti részben helyezik el, legyenek segítségére a fának és a víznek a felhordásában, a konyhát abban a teremben rendezzék be, ahol a rekreációt szokták tartani, mert ez a legalkalmasabb erre a célra, hogy mindent rendben, tisztán elrendezzenek és a hulladékot könnyen elszállítsák onnét, az ebédlő céljaira pedig a legmegfelelőbbnek gondolom az egyik termet a fő folyosón, míg téli, hideg hónapok tartanak.
A mi Oratóriumunkba járó iskolások a kongregációjának a számára lett elrendelve, hogy P. Gio. Battista készíttessen néhány gyertyatartót, ha majd készen lesznek, megkapják.
Ami pedig azt a mende-mondát illeti, hogy Szerzetünknek egy másikkal kellene egyesülnie, az ilyen beszédeket tartsa haszontalan fecsegésnek, mivel ilyesmiről szó sincs itt, kérjük az Urat, adja meg nekünk azt a lelkületet, hogy minden tökéletességgel szolgáljunk neki. – Ami pedig az iskolákat illeti, ott van a Fananoból jött fr. Francesco, rábízhatja azt, amit ön jónak lát, hogy rábízza, de azt szeretném, ha szabadidejében P. Gio. Battista vagy más valaki foglalkozna vele, hogy minél előbb felszentelhessük, szerezzék be a keresztelési nyilatkozatát, ha nem hozta volna magával és a tonzura felvételéről.
Ha P. Sebastiano megérkezik oda, akkor három misézőjük lesz. A konyhás fratellónak azt üzenem, hogy legyen engedelmes az étkezésben, ahogyan azt a szabály előírja, mert máskülönben csalódni fog.
Ha fr. Gio. javulást mutat, akkor nem kell ide jönnie, de végezze mindenkor alázatos lelkülettel kötelességeit Isten iránti szeretetből. Beszélje meg mindenkor P. Sebastianoval és P. Gio. Battista atyával, mint tanácsosaival, minden dolgot, ami hozzá tartozik az iskolának és a háznak a jó kormányzásához, hogy valósuljon amit az írás mond: „...ubi fuerint duo vel tres, etc...” – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. nov. 6.
Igen imádkozunk arra a szándékra, amelyet az az ottani asszonyság ajánlott imáinkba, de ne felejtsük, hogy minden ügyet – akár kellemetlen akár kedvező – úgy fogadjunk Isten kezéből, hogy az a mi nagyobb javunkra szolgáljon, hogy ebben mekkora igazság van, csak akkor fogjuk igazán megérteni, ha majd eljutunk az örökkévalóságba, vagy már itt a földi életben, ha azonosítjuk magunkat az Ő szent akaratával.
Fr. Giuseppe szeretne egy olyan feszületet, mint amilyen Atyaságodnak van, de mondja meg neki, hogy amikor elmegy beteg felebarátjának a meglátogatására, akkor elég neki az egyszerű feszület.
A levél első bekezdésében két figyelmeztetés olvasható, az egyik szól a diákoknak, hogy legyenek szerények és szorgalmasak a tanulásban, – a másik a narnii piaristáknak, hogy legyenek szentéletűek és példásak a viselkedésben, hogy helyrehozzák a ház jóhírnevén esett szégyenfoltot, – az iskolás gyermekek gyakran járuljanak a szentségekhez. – A második bekezdésből azt tudhatjuk meg, hogy Sig. Laertio Cherubininek, a piaristák őszinte jóakarójának az ellenfelei a jezsuitákat akarták behozni Frascatiba.
„P. Gio. Pietro atyának, a narnii piaristák elöljárójának.
P. Sebastianonak az odaérkeztével Atyaságod nem lesz annyira elfoglalva a gyóntatással, így aztán többet foglalkozhatik az iskolával, folyamatosan látogatva azt, buzdítván a gyermekeket, hogy szerényebben legyenek a viselkedésben és szorgalmasabbak a tanulásban. – Amennyire csak lehetséges, figyeljen arra, hogy a világiak minél kevésbé értesüljenek a szerzetesek dolgairól, minél kevesebbet haljanak rólunk, ami elősegítené azt, hogy mindnyájan szentéletűek legyenek és jópéldaadással szolgáljanak, hogy kiköszörülhessék azt a csorbát, azt a súlyos hibát, amit okozott a b. e. n., adja Isten, hogy szent legyen, – szorgalmazza Atyaságod az ifjúság körében a gyakori gyónást-áldozást, nagyon előnyös lesz az rájuk nézve.
Remélhetőleg a frascatii dologból nem lesz semmi, ami annak a négy vagy hat embernek a nyugtalankodásából adódott elő, akik Sig. Laertionak az ellenfelei, vetélytársai, mivelhogy nincs miből biztosítsák a jezsuita atyák számára az évi 500.scudit, úgy hallom, hogy holnap, f. h. 10-én, vasárnap lesz erről tanácsülés, amiről azonnal értesítést fogok kapni, engedje meg az Isten, hogy ez az eset is szolgálja az Ő szent fölségének nagyobb dicsőségét, az Ő szent áldása legyen velünk mindenkor. – Róma, 1624. nov. 9.”
A címzettben új emberrel ismerkedünk meg, az Isten Anyjáról nevezett P. Giovan Stefani Spinola (P. Giovan Stefani Spinola della Madre di Dio) atyával, aki 3 levelet kapott Szent Kalazanciustól (ennyit tart számon az Epistorario). – A legelső piaristák egyike, kiváló buzgóságú szerzetes és nem közönséges kormányzási képességekkel megáldott ember, aki 1621-ben öltözött be. – A szerzetben különféle állásokat tölt be, 1629-ben Provinciális volt Liguriában. – Az 1633. aug. 7-én kelt levelében írja Szent Kalazancius P. Baldinak, hogy a genovai rendházból P. Gio. Stefano (Spinola), a frascatii házból pedig P. Glicerio (Cerutti) a kamaldui szerzetbe kérték felvételüket (2105. lev.). De az 1634. jan. 5-én írt levélből arról értesülünk, hogy néhány hónap múlva visszatértek a piarista rendbe, még pedig először P. Glicerio, majd valamivel később P. Gio. Stefano is. „...nagyon örülök annak – írja Szent Kalazancius P. Raimondinak Narniba – hogy P. Glicerio visszajött, okosabbnak mutatta magát ebben a dologban, mint társa (P. Stefano), aki inkább kész ott hagyni fogát, semhogy belássa tévedését, de nem fogja megtalálni azt, amit megtalált volna itt, meg is találta a múltban, de néha a szenvedély elvakítja az embereket. Az Úr vezérelje és áldja meg őt” (2183. levél.) – Majd Nikolsburgba kerül, ahol 1636- ban Provinciális lett. – A Pietrasanta-féle vizitáció a négy asszisztens generális egyike. – A Szerzet visszaállítása után az 1656-os Káptalan újra megválasztja Generális asszisztensnek. – 1665-től 1668-ig Provinciális Liguriában. – Majd Milessimo nevű kis városkába vonul vissza, ahol a helybeli zárdának volt a spirituálisa. – 1674-ben halt meg, szentség hírében. – 1641-ben P. Mario az1640. májusától a Chietiben működő P. Spinolát is Firenzébe rendeli. – Érdekesek azok a levelek, amelyeket P. Spinola korábban Genovából, később pedig Moráviából írt Rómába.
P. Spinola Moriconeből Narniba kerül, ahol az iskolák igazgatója lesz, az új házfőnök pedig P. Sebastiano, P. Cananea, az eddigi narnii elöljáró, viszont Moriconeban lesz elöljáró, ahonnét 1625. januárjában Frascatiba kerül ugyancsak elöljárónak, ott halt meg szept. 12-én. – Szent Kalazancius lelkére köti P. Spinolának, hogy nagyon vigyázzon az iskolára és a gyermekek előmenetelére, – jó tanácsok az útra és azoknak, akik az új állomáshelyükre érkeznek.
„P. Giovan Stefano della Madre di Dio atyának– Moricone.
Áthelyezem Atyaságodat Narniba, ami önnek nagyobb békességére lesz, a Szerzetnek pedig nagyobb javára, P. Sebastiano lesz ott az elöljáró, az iskolavezetés gondja az öné lesz, gyakran látogassa az egyes osztályokat, és végezze az igazgatói teendőket a nevezett Atyának kijáró tisztelettel, hogy így egyetértve elérjék, hogy a tanulók ne csak a tanulásban mutassanak fel nagyobb szorgalmat, hanem legyenek a viselkedésben szerények és erényesek, szorgalmazza azt is, hogy a növendékek készségesebben engedelmeskedjenek tanítóiknak és nagyobb buzgósággal, szívesebben jöjjenek az iskolába. – P. Gio. Pietro pedig Moriconeba fog jönni és ha Atyaságod jónak látja, fogadjanak egy nyerges állatot és tegye meg az utat lovagolva egyenesen Narniba, és visszafelé, Moriconeba, igénybe veheti a lovat P. Gio. Pietro, aki aztán a megérkezéskor kifizetheti a költségeket, keressen egy alkalmas személyt útitársnak, aki nagyon jól ismeri az utat, addig is, míg ez az ügy lebonyolódik, fr. Gio. álljon helyt az iskolánál, mert nem volna okos dolog addig szüneteltetni a tanítást és amennyiben jónak és szükségesnek találja, informálja P. Gio. Pietrot a moriconei ház állapotáról, körülményeiről, hogy ezzel is megkönnyítse neki a ház vezetését. Más írnivalóm nem lévén azzal fejezem be a levelemet, azzal a kéréssel, hogy az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. nov. 12.”
„P. Castiglionak, a San Pantaleo.beli piaristának, akit az Úr oltalmazzon.
Meghagytam P. Domeniconak, hogy erejéhez képest, intézze a ház dolgait, de vegye igénybe Atyaságod segítségét, mivelhogy még nem annyira jártas az ilyen ügyekben, ha tehát felmerülne valami elintézni való ügy távollétemben – ami, remélem, nem fog sokáig tartani, helyettesítenem kell P. Melchiort (Alacchit, a novíciusok magiszterét), lábfájás miatt, Atyaságod legyen segítségére és ha valaki valamiben változtatást akarna eszközölni, értesítsen engem. - - Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – A novíciusi házból, 1624. nov. 14.”
„P. Castiglionak, a San Pantaleo.beli piaristának, akit az Úr oltalmazzon.
Végezzék el a szentmiséket azért a meghaltért, akiről ír nekem, egyéb dolgokról majd beszélek jóbarátunkkal, Francesco Selvagio úrral. Mondja meg a savonai cukrásznak, hogy nem kaptam levelet, nincs levelem a mi P. Francesconktól, amit én jó jelnek veszek.
A vámcédulákat, amelyek itt vannak nálam, átküldöm önhöz a levélvivővel, fizessenek az öszvérhajcsároknak egy baioccot az árú után, amit ők fizettek a vámkapunál és majd rendezzük a vámszelvényeket. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – A noviciátusi házból, 1624. nov. 15.”
A levélben említett savonai P. Francesco az lehet, akiről szó volt a 264. levélben, mint aki Spanyolországba készült útra.
Egy kellemetlen eset, Szent Kalazancius azonnali intézkedést követel, – a beöltözésre jelentkező ifjú.
„P. Castiglionak, a San Pantaleo-beli piarista atyának.
Küldjék vissza a szalmafonatos (harmadfélliteres) flaskókat és az asztali készletet. – Nagyon csúnya, botrányos dolog volt az éjjeli zene (szerenád), – A levélből kitűnik, hogy a háznak abban a részében lakó valaki kapta, amely bérbe volt kiadva és valami francia volt a ludas a dologban – azonnal intézkedjenek, fr. Stefanot kísérje el Gio. Battista Sig. Odoardohoz és beszéljenek vele és ha kell keressék fel a Vicegerentét is (a kardinális helynökét) és vigyék magukkal a franciát, aki számoljon be mindarról, amit csak tud, ami történt, hogy ezáltal elejét vegyék annak, hogy még egyszer ilyen botrány forduljon elő és ha majd az ügy elintéződik, értesítsenek róla engem. Köszöntse P. Antoniot, és valahogyan tudja meg, hogy a vele együtt érkezett ifjú magával hozta-e azokat a szükséges dolgokat (ruhaféléket), hogy beöltöztethessük, minderről nekem tegyen jelentést és hogy ez-e az az ifjú, akiről P. Pellegrino kétszer is vagy háromszor is írt már nekem? – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – A noviciátusi házból, 1624. nov. 16.”
„P. Castiglionak, a San Pantaleo-beli piarista atyának.
P. Castiglia! – Atyaságod nézzen utána, hogy a levél átadójának valami jó munkaalkalmatosságot szerezzen, akit nagyon ajánlott P. Sebastiano, és ha nincs más, kérje meg nevemben Sig. Giuseppe Argomento urat, hogy fogadja fel másolónak, mert hallom, hogy jó kezeírása van és ott tartózkodása idejére minden fizetség nélkül vállalná a munkát. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – A noviciátusi házból, 1624. nov. 25.”
Megjegyzés: Szent Kalazancius atyának az ajánló sorai annak a levélnek az alján olvashatók, amelyet egy narnii világi ember, P. Costantininek a jó barátja küldött a Szent Rendalapítónak az említett ifjú érdekében, hogy állást kapjon valami irodában. – A narnii jóember többek közt ezeket írta Szent Kalazanciusnak: „...a mi narnii házunk nagy nyugalommal, békességgel végzi a munkáját, az Úr segítségével, az iskolák is jól működnek mindezideig, semmi panasz sem hallható a városbeliek részéről.”
Szeretetszolgálat a rászorulóknak, – még akkor is, ha jót rosszal viszonozzák egyesek, de mindenki elnyeri majd a maga jutalmát érdeme szerint. Kisegítő fratellókat kap a moriconei ház, a jó öreg Gio. fratelló már nem igen tud helyt állni.
A levéllel kapcsolatban a következő problémák merültek fel, amelyekre – az eddigiek ismeretében nincs világos válasz: 1. – Ki az a P. Gio, és Angelo Cherubini, akik segélyben részesülnek? 2. – Ha piaristák, ha tagjai a moriconei rendháznak, akkor miért kell őket külön segélyben részesíteni? – 3. – Angelo Cherubiniről a következő levelekben is lesz szó, annyit megtudunk róla, hogy őt Szent Kalazancius nem engedte ünnepélyes fogadalomtételre (274. lev.) – Sőt, egy későbbi levélből kitűnik, hogy Szent Kalazancius elő akarja segíteni a más szerzetbe való átlépését. – Érdekes és érdemes volna tudni azt is, hogy fr. Angelo abból a Cherubini családból származik-e amely a két testvért, P. Benedettot – aki 1623-ban átlépett az Ágostonosok szerzetébe – és P. Stefanot adta a piarista Szerzetnek?
„P. Gio. Pietro atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegények közül való piaristák elöljárójának – Moricone.
P. Gio. Stefano azt az utasítást kapta tőlem, hogy egy negyedrész véka gabonát és egy kis hordó bort juttasson P. Gio-nak és Angelo Cherubininek és egy kis olajat, éppen most olvasom az említett Angelo levelét, amelyben azt írja, hogy egynémely dologra igen nagy szükségük volna Karácsonyig, Atyaságod segítse mindabban, amiben csak tudja, még akkor is, ha jóért rosszal fizetnek, mert így kívánja a szeretet, az Úr elintéz majd mindent, kerüljenek minden hangoskodást, mivel a türelem nagy jutalomra érdemesít és csak hagyja, akármit is beszél az említett Angelo, végül is mindenki érdemei szerint kapja meg a jutalmat. – Mihamarabb küldök oda két fratellót, az egyik az iskolában fog működni, a másik pedig a házi dolgok végzésében fog segítségükre lenni, mivelhogy az ottani fr. Gio., akit mindenki kiválóan jó fratellónak tart, már nem tud teljesen helyt állni abban a házban, jól lehet, hogy kevesen vannak. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. nov. 25.”
Komoly, szép levél.
Személyi áthelyezések az iskolai év kezdetén, – nagyon szép rész a levél második fele, amelyben Szent Kalazancius sürgeti P. Cananeat, hogy legyen segítségére P. Gio.-nak és Angelonak – akikről már az előző levelekben is volt szó, – „...caritas Christi urget nos”, - - nekünk a krisztusi szeretettörvény értelmében kell eljárnunk, még akkor is, ha azt illetőleg szeretetlenséggel viszonozzák a mi jóakaratunkat.
„P. Gio. Pietro atyának, az Isten Anyjáról nevezett szegények elöljárójának – Moricone.
A moriconei iskolához rendelem fr. Ambrosiot, aki majd a latinosokat taníthatja, ha ugyan lesznek ilyenek és egyúttal elvégezheti azt a kis munkát, amit jelent az olvasási iskolának a vezetése és az ottani éghajlat bizonyára kedvezőbb lesz a számára, és könnyebben elviseli mint a rómait. – Odakerül még fr. Giacomo is, aki igen hasznavehető lesz a házi beszerzésekben. – Oda érkezik majd fr. Pietro is, aki majd Rómába kíséri onnét a carcarei fr. Pietrot, ha az ottani éghajlat nem kedvez neki. – Nem is olyan régen azt írtam önnek, hogy legyen segítségére csekélyebb dolgokban karácsonyig, mindabban amire szükségük van, P. Gio-nak és Angelonak, akik már régen ilyen kéréssel fordultak hozzám, „...caritas Christi urget nos”, Isten iránti szeretetből tegye meg még akkor is, ha az említett Angelo sokat fecseg és beszél is ellenünk, rólunk, mert a dolgok nem úgy fognak történni, ahogy ő gondolja, hanem ahogy az Úr irányítja azokat, amennyire csak lehetséges, azon legyen, kerüljenek minden alkalmat a velük való beszélgetésre, nehogy kellemetlen helyzetekbe kerüljenek. – Az Úr áldja meg mindnyájukat. Amen. – Róma, 1624. nov. 26.”
P. Talenti Szent Kalazancius életrajzából kitűnik (503.lap.), hogy néhányan, akiket a Szent Rendalapító nem engedett ünnepélyes fogadalomra, széltében-hosszában rágalmazták őt, ezek közül való volt ez, a levélben említett két személy is, akik azt kérték, hogy néhány hétre igénybe vehessék a moriconei ház vendégszeretetét. Erre történik utalás ezekben a levelekben. – Valóban, csak a krisztusi szeretet hősei, a szentek tudnak ilyen nemes gesztussal, lelkülettel felülemelkedni, eltekinteni másoknak közönséges viselkedésén, magatartásán!
Szent Kalazancius dicséri a moriconei hívek buzgóságát, – helyénvaló lenne már az éves adósság törlesztése, – fr. Angelo magatartása és feloldozás a fogadalmak alól, – miről van szó VIII. Orbán pápa bullájában? –-A VIII. Kelemen-féle dekrétumok szerzetünket nem érintik.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának – Moricone.
Nagyon örülök annak, hogy az ottani világiak milyen gyakran járulnak a szentségekhez és hogy Atyaságod meglátogatja és segélyezi azokat, akik a Kongregáció összejövetelein részt vesznek, de emlékeztesse őket egyúttal arra, hogy P. Biasonak fizessék meg a vászon árát, amit a kongregációs kápolna javára szereztek be, nem szép dolog, már majdnem egy éve, hogy vették, és még mindig nem tettek eleget kötelezettségeiknek. – Ami pedig fr. Angelo ügyét illeti, ha csakugyan olyasmiket beszél, amiket Atyaságod ír és hogy valami követelései vannak, akkor nagy tévedésben van, elküldhettem volna őket bármikor, mivelhogy nem mutatkoztak méltóknak arra, hogy ünnepélyes fogadalomtételre bocsássam őket, önként, maguktól is távozhattak volna, mondván, hogy nem akarnak ünnepélyes fogadalmat tenni, az egyszerű fogadalmak alól pedig felment és megadja az elbocsájtást, a Pápa nevében, a „Sacra Poenitantiaria” (adja meg), de nem az ünnepélyes alól és az egyszerű fogadalmak miatt senkit sem szabad zaklatni a külvilágban, ami alól „in foro interno” feloldozta őket, a „ S. Poenitantiaria”, nagyon jó, ha ezeket tudja, amikor azok követelésekkel állnak elő, mert mindazt, amit eddig tettem, könyörületből és szeretetből tettem.
Őszentsége egy bullát adott ki, amelyben ki adja a parancsot, hogy ünnepélyes Szerzetest semmiképpen sem lehet elküldeni a Szerzetből, ha csak az illető javítatlanul megrögzött valaki és elrendeli, hogy minden Provinciában legyen, legalább, egy büntetőház (carcer), ahol súlyos büntetésnek vessék alá mindazokat, akik nem tartják meg a szerzetesi rendszabályokat, továbbá, hogy senki sem léphet át szigorúbb szerzetbe az elöljárónak a tudta nélkül és ha már átlép, akkor menjen egyenesen oda ahol felvették, kísérje el valaki, nehogy alkalma legyen a szökésre, beszél továbbá a bulla az aposztatákról, akik valamikor ünnepélyes fogadalmasok voltak, de ha egy idő múlva visszatérnek, fogadják be őket üdvösséges penitencia kirovásával és végül elrendeli, hogy tartsák meg – a novíciusokat illetőleg – mindazt, amit a b.e. VIII. Kelemen pápa dekrétumai írnak elő és mivel névszerint sorol fel egyes szerzeteket, a miénk akkor még nem is létezett, így minket nem érint ez az intézkedés, valamint sok más dologra sem akar kiterjeszkedni. Mihelyt tudok szerezni alkalmas szövetet, fogok csináltatni egy palliumot...
Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. dec. 3.”
P. Gio. Valmarrana, akinek a nővére valami segélyt küldött, P. Talenti szerint, arról van szó, akiről az előző levelekben is sokszor olvastunk Angeloval együtt, akiket Szent Kalazancius nem engedett ünnepélyes fogadalomra. – Fr. Pietrora vonatkozó utasítások.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának – Moricone.
Azzal a megbízással küldöm oda fr. Pietrot, hogy adja át P. Gio.-nak azt a csomagot, amelyben – gondolom – nővére küld neki valami segítséget, ha csakugyan így van, akkor, remélem, hogy nem lesz olyan nagy ínségben, nélkülözésben, aminek csak örülni tudok. – Ha fr. Pietro nem jól érezné magát, akkor küldje vissza ide, míg az időjárás tűrhető és akkor ott semmi kiadás nem lesz rá, sem más gond, itt majd iparkodunk neki mindent megadni, amire csak szükség lesz, hogy jóegészségben legyen etc. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. Róma, 1624. dec. 15.”
Mégegyszer P. Gio-nak küldött csomaggal kapcsolatos észrevételek – lehet, hogy az illető atya az ünnepekre Rómába jön, addig is viselje türelemmel az ottlétét, – a carcarei fr. Pietro minél előbb jöjjön ide, – akkor se hanyagolják el a közös imákat, hacsak ketten vannak, mert különben kiszámíthatatlan következményei lennének a mulasztásnak, – nagy az olajfogyasztás a római házban, kisegítésre szorul.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának – Moricone.
Én azt gondoltam, hogy abban a kis csomagküldeményben néhány aranypénz volt P. Gio. megsegélyezésére, azért küldtem el egy fratelló útján, de mivel nem így volt, én azt hiszem, hogy az említett atya nem hagy fel azzal a gondolattal, hogy az Ünnepekre Rómába jöjjön, akkor majd Atyaságod is megszabadul egy nagy gondtól, addig pedig, ameddig ott lesz, Atyaságod legyen türelemmel, ne éreztesse, ne mutassa nem-tetszését, amennyiben ezt lehet mondani és ha egynémely csekély dologban igénybe is veszik a ház szívességét, ne szűnjön meg, ne hagyjon fel azzal, éppen ezen meggondolások alapján, hogy ezen csekélyebb dolgokban a segítségére lesz addig a kis ideig amíg ott tartózkodnak. Küldje minél előbb a carcarei fr. Pietrot, mert attól félek, hogy majd valami hosszadalmas betegség éri ott őt, mert, mint afféle kedvetlen ember, nem nagyon tud vigyázni magára. – Nagyon vigyázzon arra, hogy mégha csak ketten is volnának a házban, soha el ne hagyják az előírt közös imákat, ájtatosságokat, közösen végzett dolgokat, amelyeket Szerzetünkben szokás végezni, mert ha az egyik héten ezt a dolgot hanyagoljuk el, ami nem látszik olyan fontos dolognak, akkor lassanként az egyik dolog a másik után marad el. – Itt nálunk, szinte mindennap, egy korsó olaj fogy el, jól esne egy kis segítség abból a készletből, amit az ottani tájakon questáltak. – Egyebekről majd beszámol élőszóval fr. Giacomo. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. dec. 19.”
Két, igen érdemes gondolat van ebben a levélben. Az egyik az – a levél első felében – hogy P. Cananea milyen magatartással viselje el az éppen nem a ház javát szolgáló „vendégeket”. – A másik pedig, a levél második felében, a minden korok piarista közösségének szóló figyelmeztetés, hogy a rendi, közösen végzet dolgokat, imákat, soha el ne mulasszuk, ha még annyira is kevesen volnánk együtt valamelyik házban. A múltban néha, néha előfordult, hogy ilyen álokoskodással akartuk menteni magunkat és igazolni mulasztásunkat, hogy úgyis kevesen vagyunk, kár a közösséget fárasztani a napirendek és az előírások pontos megtartásával, néha lehet engedni... de most, hogy ebből a levélből látjuk, megismertük Szent Kalazancius atyánk elvi állásfoglalását, többé ezen a téren nem engedhetünk magunknak könnyelmű felmentéseket...
A „somarello” teleltetése, – a tanácstagi választás tartja izgalomban a frascatiiakat, – Szent Kalazancius kilátásba helyezi P. Cananeanak, hogy a város lakosságának a kérésére visszahelyezi őt Frascatiba, – P. Gio. szolgálatait a ház vegye igénybe, míg ott lesz, – üdvözletek, főként fr. Giacomonak.
„ P. Gio. Pietro elöljáró atyának – Moricone
Fr. Pietro visszatereli a „somarello”-t oda, mivel itt semmi hasznát sem vesszük a téli időben, csak pusztítja a szénát, a nevezett fratelló vissza is jöhet ide, ha ott nincsen rá szükség. – Hallom, hogy a frascatiiak nagyon visszakívánják Atyaságodat, mint keresett jó gyóntatót, jól lehet, P. Antonio Maria is megkapta a gyóntatási engedélyt a világiak gyóntatására és elég sokan fel is keresik őt. – Arról is értesültem, hogy nagy ellentétek vannak a tanácstagok között az új választásokat illetőleg, adja meg nekik az Úr az egyetértés kegyelmét és hogy mindnyájan buzgók, szentek legyenek, majd meglátjuk, megfontoljuk, hogy Atyaságodnak Frascatiba való visszahelyezése célszerű lesz-e, hogy ezáltal is elősegíthessük a felzaklatott kedélyeknek a le csillapodását.
P. Gio. szolgálatait igénybe veheti mindabban, amibe segíteni tud mindaddig, míg ott lesz, mellékelten elküldöm azt a levelet számára, amely az én címemre érkezett ide. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. dec. 27.
Köszöntse nevemben az összes fratellókat és fr. Giacomot, aki el ne felejtse ezt a házat.”
A 274. levélben említett pápai bullák és dekrétumok interpretálása.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának – Moricone.
Megküldöm a hivatalos iratokat (bulla, dekrétum), amelyeket a jelenlegi Pápa adott ki az aposztata szerzetesek ügyében, természetesen, csak a szerzetből távozó szerzetes tekinthető aposztatának, aki ünnepélyes fogadalmas volt, az egyszerű fogadalommal távozó nem aposztata és csak „foro interno” köteleznek, míg az ünnepélyes „foro externo” is. Azokkal a dekrétumokkal kapcsolatban pedig, amelyek elrendelik, hogy tartsák meg a VIII. Kelemen pápa által kiadott intézkedéseket, beszéltem egynéhány prokurátor generálissal, akik azt állítják, hogy az egyes intézkedéseket meg kell tartani, másokat meg nem lehet megtartani, mindezekről most tárgyalnak a sarutlan karmeliták egyetemes ülésén és majd értesítenek engem arról, hogy mit határoznak, egészen biztosra veszik, hogy egynémely dologban a Pápához fognak folyamodni, amint Atyaságod átolvasta ezeket a bullákat és dekrétumokat, azonnal küldje vissza nekem, ne mutassa meg másoknak. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. dec. 28.”
Beköszöntő az elkövetkező Szentévre, – P. Gio.-t illető intézkedések – a betegeskedő fr. Sigismondo, – a kikölcsönzött dolgokat minél előbb vissza kell szerezni, – P. Biasonak járó tartozás miatt kellemetlen helyzetbe kerülhet Szent Kalazancius.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának, – Moricone.
Engedjen az Úr mindnyájunknak boldog ünnepeket és áldásos Szentévet. – Én azt hiszem, hogy P. Gio. hamarosan Rómába jön, mert a szicíliai don Giuseppe nem küldött el neki egy bizonyos levelet, vagy helyesebben mondva, nem akarta itt hagyni, hogy azt elküldjük neki, mert azt mondotta, hogy remélhetőleg hamarosan itt lesz, történjék minden dolog Isten nagyobb dicsőségére. – Fr. Sigismondo mindaddig nem lesz jól, míg csak úgy nem munkálkodik, dolgozik, ahogyan a noviciátusban van szokásban, inkább beteg ő lelkileg, mint testileg, ha jónak látja, hogy fr. Pietro ott maradjon, megteheti minden további nélkül, fr. Sigismondonak pedig csak kenyeret és vizet adjon Atyaságod, legfeljebb még egy tányér levest és akkor majd elmúlnak a fájdalmai, de ezt aztán tartsák meg pontosan, ahogyan megírtam, minden mellébeszélés és magyarázgatás nélkül mindaddig, míg csak jól nem érzi magát, vagy más intézkedést nem adok.
Ami pedig a Stazzanoba kölcsönzött szöveteket illeti, Atyaságod intézkedjék minél előbb azoknak a visszaszerzésére és ha a Kongregáció jelenleg nem is tud adni semmit sem, idővel adhat majd olajat, mivelhogy P. Biaso jó áron veszi át az olajat, mert máskülönben, mivel az én kérésemre vállalta annak idején azt a munkát, nekem kellene megfizetnem a költségeket, már pedig Isten tudja, hogy milyen nélkülözésben vagyok, mivelhogy alig csöppen- csurran egy kis alamizsna. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1624. dec. 28.”
Az előző levelekben sokszor emlegetett P. Gio. és Angelo további sorsa.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának – Moricone.
Angelo visszamegy Moriconeba és azt mondotta nekem, megvan minden reménye arra, hogy pár nap múlva S. Angeloba költözik P. Gio.-val együtt, aki itt töltött néhány napot az ügyes-bajos dolgainak az elvégzésére, ha mindez csakugyan így lesz, akkor Atyaságod még segélyezze ebben a néhány napban, míg P. Gio. itt rendezi a dolgait, de hosszabb időre nem vállalhatja, mert nagyon jól tudom, hogy milyen szegény az a ház és ha segítségre lehetek abban, hogy valamelyik szerzetbe való belépése sikerüljön, szívesen megteszek érdekében mindent, mert ez a szeretetnek a gyakorlása, amit vele szemben is meg lehet tenni, szerfölött csodálkozom azon, hogy klerikusnak tartja magát mintha a négy kisebb rendet is felvette volna, éppen az ellenkezőjét írja nekem a nagybátyja. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. jan. 4.
Egy Calepinus szótárt kölcsönöztem neki, azt mondta, hogy majd ott hagyja – Moriconeban – ha onnét elköltözik.”
Szent Kalazancius P. Cananeat hivatalosan áthelyezi – amint megtudjuk a következő levélből – Frascatiba.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának – Moricone.
Atyaságod hozzon rendbe mindet abban a házban és holnap, pénteken este legyen itt és majd élőszóval megbeszélünk néhány olyan dolgot, ami a Szerzet javára, előnyére lesz és én majd „ad interim” gondoskodom arról, hogy olyan valaki kerüljön oda, aki hasonlóképen közmegelégedésre végezzen mindent, – az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. jan. 9.”
P. Cananea újra Frascatiban. – 1620. decemberétől – először – volt Moriconeban elöljáró 1623. májusáig. – Másodízben moriconei elöljáró 1624. novemberétől 1625. januárjáig. – Frascatiban, elsőizben viselte az elöljárói tisztséget 1623. májusától 1624.július végéig. – 1624. aug. első napjaiban Narniba került elöljárónak, itt mindössze néhány hónapot töltött, mert ugyanazon év novemberében már Moriconeban találjuk – másodszor – ahonnét 1625. január első napjaiban újra Frascatiba kerül vissza elöljárónak, ahol nem sokáig örülhettek visszatértének, mert ugyanazon év szept. 12-én – mindnyájunk nagy fájdalmára – váratlanul elhunyt.
A frascatii ház kérdése még mindig nincs megoldva, – sürgeti Szent Kalazancius a szabályok megtartását, – Ansano készüljön a szentelésre, – az iskolai büntetésekben a mód, az eljárás, – a végrendeleti hagyaték, – buzdítja a kis Thomasinot tanulásra, rendre, – P. Bernardinonak pedig nagy gondja legyen a növendékek előmenetelére.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának – Frascati.
Megkaptam a seprűnek való anyagot, amelyből majd a süket-néma készthet néhány seprűt, ahogy mindig legyen kéznél, mert nagyon kényes vagyok arra, hogy mindig tisztára sepert legyen az udvar és az utca, remélem, hogy hamarosan elhagyhatjuk azt a házat és akkor, az Úr segítségével, megszabadulunk majd egy csomó kiadástól, gondtól, addig is, nagyon vigyázzon arra, hogy a fratellók a szabályokat pontosan tartsák meg, semmi lazaságot el ne nézzen, P. Antonio Maria is a neki juttatott engedmények folytán egy nagyon kényelmes életmódra adta magát és ha valaki nem akar engedelmeskedni, csak jelentse nekem, majd én gondoskodom arról, hogy észbe kapjon. – Azt üzenem Ansanonak, hogy tegyen meg minden előkészületet a szentelésre, amely a nagy böjt második hetében lesz, és ha ebben az időben ott a közelben sehol sem lenne szentelés, akkor küldje őt Narniba, ahol biztosan lesz szentelés, ezért hát úgy készüljön fel a szentelési vizsgára, hogy ott megállja a helyét.
Mondja meg fr. Lorenzonak, hogy csak folytassa a módszerét a büntetések alkalmazásában, ha rászolgálnak a gyermekek, de csak mindig egy legyen, aki kiméri a büntetéseket, ne tömegesen, nehogy valami rendetlenség keletkezzék, de mindig az elöljáró tudtával és beleegyezésével történjék.
Ami pedig Madonna Prudenza végrendeletét illeti, ha nekünk is jutna valami, fordítsák az építkezésre, amivel a Kongregácíó tagjai vannak megbízva. Ami pedig Thomasinot illeti, azt üzenem, hogy tanuljon szorgalmasan és kellő időben hívatom, hogy a Szentév áldásaiban részesüljön, nagyon kérem, vigyázzon rá, hogy mindig tisztán járjon, semmiben hiányt ne szenvedjen, ne legyen panasz a hideg miatt vagy az építkezés dolgában. – P. Bernardinonak azt üzenem, hogy minden igyekezettel szorgalmazza a tanulók előremenetelét mind az ismeretekben, mind lelkiekben, hamarosan meg fogja tapasztalni a százszoros jutalmazást, végül mindnyájuknak azt üzenem, hogy legyenek éberek a rendi szabályzatok pontos megtartásában, mert ez az egyedüli, ami fontos. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. jan. 18.
Remélem meg fog javulni fr. Francesco Maria, de kell, hogy segítségére legyenek, hogy mi módon viselkedjék, nem gondolom, hogy rossz szándékkal lenne, hogy rossz szándék vezetné őt tetteiben.”
Frascatiban nem volt meg az egyetértés, pártoskodtak, viszálykodtak, minek következményeit a piaristák is megérezték, mert egyformán voltak jóakaróink is, meg ellenségeink is, – az árvaház temploma és maga a ház, talán átvételét ajánlották fel, amit meg kell fontolni, – ünnepi iskolai bemutatókra nem alkalmas az idő a helyzet miatt, - - talán hamarosan sikerül a házcsere, – a személyi kapcsolatok, – P. Bernardino, – fr. Lorenzo és az iskolai büntetések, felelőtlen magatartása, – Anano készüljön a szentelési vizsgára.
Igen változatos tartalmú, értékes levél!
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának – Frascati.
Az Úr majd helyre igazít mindent, akárhogy is döntött a tanács, akár kedvezően, akár tiltakozóan és mindent elrendez, ami szükséges az Ő szent szolgálatára és mindenkinek megfizet érdeme szerint, akár jó, akár rossz szándék vezette cselekedeteiben, különösképpen imádkozzanak a helytartóért, akinek le vagyunk kötelezve. – Ami pedig az árvák templomát és házát illeti, köszönjük meg a kormányzó jóindulatát és kérjük imáinkban az Urat, világosítsa meg értelmünket, hogy lássuk, mi lenne az Ő nagyobb dicsőségére?
Ami pedig az iskolai ünnepi szerepléseket illeti, mivelhogy a nép megoszlott pro és kontra, mellettünk és ellenünk, nem igen volna kedvükre az a cél, amelynek érdekében rendeznénk azokat az előadásokat és azonfelül, amint szokott történni, az ilyen előadásra való készülődés nem igen szolgálja a tanulók javát sem, rendesen a tanulmányok rovására történik. – Ami pedig a házcserét illeti, én azt hiszem, hogy sikerülni fog olyant szerezni, amely nekünk megfelelő lesz és talán előbb, mint várjuk. – Nagyon is kívánom, hogy rendezzük ügyeinket a mi barátunkkal, Marc. Antonioval, kérem az Urat, hogy hallgasson meg bennünket. – Ami pedig ms. Paolo Caneggiot illeti, remélem, hogy hamarosan rendezhetjük adósságainkat, nagyon is igaza van és valóban úgy viselkedett velünk szemben mint Istennek hű szolgája (c.f. 150. lev.). – Azon leszek, hogy P. Bernardinonak minél előbb küldhessek fehérneműt és biretumot. – Ami pedig fr. Lorenzot illeti, az rendben van, hogy őrá bízták az iskolás gyermekek büntetésének az elintézését, ami természetesen úgy értetődik, hogy mindig az elöljáró tudtával és hozzájárulásával, ez az én akaratom és neki minden egyes esetben ki kell kérnie az elöljáró tanácsát, főként ha valami nagyobb jelentőségű dologról van szó, nehogy tévedjen azzal, hogy vagy túlzásba viszi a dolgot, vagy nagyon is elnéző lesz egyes esetekkel szemben, ez lesz a legjobb eljárási mód és így érdemszerzőbb lesz a cselekedete is és én senkit sem akarok megfosztani a szent engedelmesség folytán kijáró érdemektől, mert az engedelmességből véghezvitt cselekedet nagy érdemekre jogosít, egyáltalán nem tudom helyeselni azt, hogy az elöljáró megkérdezése nélkül adott választ a városi tanács küldöttjeinek abban a dologban, hogy iskolás gyermek vagy klerikus teljesítsen-e szolgálatot az oltárnál, amiért is minden dologban kérje ki az elöljáró tanácsát, hogy biztosabb legyen a dolgaiban, nehogy tévedjen.
Mondják meg Ansanonak, hogy készüljön a szentelési vizsgákra, nagyon jól tanulja meg az anyagot, amit a tonzura, a négy kisebb rend és az alszerpapság felvétele előtti vizsgán kívánnak meg. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. jan. 22.”
Fr. Giacomonak adott megbízatások, – a házcsere elintézésének a sürgetése, – a felajánlott árvaház (cf. 283. lev.) alkalmatlansága.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának – Frascati.
Oda érkezik majd fr. Giacomo egy ajánlólevél ügyében, majd magától meghalja, hogy miről van szó, indítsa útnak reggel, hogy a következő napon megérkezhessék Moriconeba. Tegnap írtam egy levelet Matteo Panzi klerikus érdekében, ma délelőtt beszéltük meg a módozatokat, hogyan lehetne siettetni annak a háznak az ügyét, remélem, hogy hamarosan lesz eredmény. – Azt hallottam, hogy az árvaházban sem iskola, sem szerzetesi lakások számára nincs megfelelő hely, ajánljuk imádságban az Úrnak az ügyet, hogy felismerhessük az Ő szent akaratát és más írnivalóm nem lévén, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. jan. 22.”
Szent Kalazancius közli P. Cananeaval, hogy meghalt P. Biaso Farina, akiről annyi levélben volt szó bizonyos tartozással kapcsolatban, minden tőle eredő, hozzátartozó dolgot visszakér Frascatiból, hogy átadhassa Tiburtio nevű általános örökösének. – Anyagi ügyek. – A világi tanítómester. – A szegény gyermekek részére küldött dolgok.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának – Frascati.
Tegnap este válaszoltam ugyan levelére, de most újra írnom kell, ugyanis az történt, hogy ide kértem házunkba P. Biaso Farinát, aki betegen feküdt a lakásán és éppen csak alig, vagy talán semmilyen ápolásban nem részesült, egyre súlyosabb lett az állapota és ma éjjel a jobb hazába költözött.
Úgy tudom, hogy van ott Frascatiban néhány festett kép, amelyekről talán tud a vikárius úr is. Atyaságod említsem meg neki néhány szóval a dolgot, hogy azokat visszakaphassák, nemkülönben, ha még volna másvalaki is, akinél szintén akadna visszaadni való dolog, juttassák vissza, hogy átadhassuk az ő társának, Tiburtionak, aki általános örököse lett, aki még betegen fekszik ugyan házunkban, de nem olyan súlyos már az állapota, ha tehát meg tudják szerezni azokat a képeket, Atyaságod juttassa el azokat ide, és értesítsen engem arról, hogy mit tudott végezni.
Ha Ascanio Reggio nem hajlandó tovább fizetni a költségeket, amint írja fr Giacomo, ne szóljon neki többet, majd gondom lesz arra, hogy visszakerüljenek hozzám a savonai szövetek.
Ami pedig azt a tanítómestert illeti, szívesen veszem, örülök annak, ha mindenben kedvére jár, amit csak megtehet, de azért ne hagyjon fel azzal, hogy az iskolai kötelezettségeit éppen olyan szorgalommal fogja végezni ezután is, amilyennel azt végezni kell, küldök egy kevés papírt és néhány lúdtollat, ajándékozza meg vele a szegény tanulókat. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. jan. 25.”
Ne kedvetlenítse el P. Cananeat az, hogy a városi tanács egy iskolát nyitott világi tanerőkkel, a mi ügyeinkbe csak a vikárius generális szólhat bele jogosan, – mi legyen a végrendeleti hagyatékkal? – a színpadi szereplések, – egynémely dologban kéri Szent Kalazancius P. Cananeat, hogy világosabban fogalmazza meg leveleit, mert nem érti, hogy miről ír? – a szerzetesi fegyelem és az iskola ellenőrzése.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának – Frascati.
Leveléből értesültem arról, hogy már megérkezett oda a tanácsos által kinevezett világi tanítómester, szolgálja az Úr dicsőségét ez a dolog is, Atyaságodat ez el ne kedvetlenítse, ezután is éppen olyan szorgalmasan lássa el az iskolai teendőket, mint eddig, ebben önt senki se nem akadályozhatja a vikárius generálison kívül, annál is inkább mert mi egyáltalán nem kérünk semmiféle fizetést vagy bért a várostól, a harang az alamizsnaként adott pénzekből lett és, amint már mondottam, csak a vikárius úr avatkozhatik bele jogosan a mi dolgainkba, remélem, mint ahogyan írtam is, hamarosan lakást cserélhetünk, új otthonunk lesz és semmiféle függési viszonyban nem leszünk a városi tanáccsal. – Ami pedig a hagyatéki ügyet illeti, majd bemutatják a végrendeletet, akkor majd meglátjuk, hogy mi lesz a célszerűbb a templomépítés szempontjából. Ami pedig a színpadi szerepléseket illeti, ha ön úgy gondolja, hogy épületes dolgokról van szó és valamiképp a tanulók javát-hasznát is szolgálja, akkor elkezdhetik a dolgot a maga rendje-módja szerint. Nem értem egészen világosan, mire céloz, amikor azt írja, hogy küldjek el valakit Sig. Manilio Antonuccihoz a levél felnyitása előtt. – Hasonlóképpen nem értem, hogy ki ellen van panasza Marcello dell Negro édesanyjának a 12. scudi miatt. – Az volna rendjén, hogy világosan írjanak mindenről, mert nem vagyok mindenről informálva, hogy ki írta a hamis jegyzőkönyvet, vagy ki ellen van, de ha Sig. Manilio holnap ide érkezik, hívatni fogom, aki hallván mindezeket, jobban meg fogja érteni. – Gondja legyen arra, hogy a fegyelem dolgában semmi baj ne legyen és az iskolában is a megkívánt körültekintéssel, igyekezettel járjanak el. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. jan. 24.”
A városi tanács egyes tagjainak rosszindulatú áskálódására, ellenségeskedésére azzal válaszolunk, hogy – Isten segítségével – még jobban akarjuk elvégezni az iskolai feladatainkat, munkánkat. – „...rebus sic stantibus” ésszerű-e most iskolai ünnepségeket rendezni színielőadásokkal? – a megbotránkoztató durva beszéd, szinte hihetetlen, – a szükséges anyagi dolgokban való kisegítés. - - Újra szóba kerül a „Thomasino”, akiről már olvastunk a 224. és a 282. levelekben is, de az eddigi levelekből nem derült ki, hogy ki ez a tanuló, akiről ismételten megelégszik leveleiben Szent Kalazancius. – A mi bizodalmunk egyedül Istenben van, ha még annyi jóakarónk is van. – Nem felejtem el a megígért papírnak és tollnak az elküldését. – A Biaso-féle képeket visszavárom, hogy visszaadhassam az örökösnek, Tiburtionak.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának, – Frascati.
Cináljanak az ottani tanácsos urak, amit csak akarnak, ami neki előnyösebbnek látszik, mi pedig azt fogjuk cselekedni, amiben jobban, mélységesebben megnyilvánul Isten iránti hűséges szolgálatunk, éppen ezért senki kedvéért se hanyagolják el az iskolát, hanem végezzék azzal az igyekezettel, amellyel azt végezni kell, akkor majd remélhetjük, hogy az Isten helyt fog állni értünk. – Ami pedig a színpadi előadást illeti, amiről ír nekem, Atyaságod gondolja meg jól a dolgot, hogy „...sic statibus rebus”, időszerű- e most nekünk ilyennel foglalkoznunk és a növendékeknek teljes megelégedésére szolgálna-e a beleegyezés, de ha ezzel más hívságos dolgokat megakadályozhatnak, elmellőzhetnek, akkor hát csak rendezzék meg, főként, ha olyan irányú, hogy ezzel a vallásos érzületet megerősíthetik.
Ami pedig azokat a durva szavakat illeti, amelyek elhangzottak egy pap szájából – számomra szinte hihetetlen, – igen botrányos dolog lenne ez és a jele annak, hogy az illetőben milyen fékezetlen nyers, durva szenvedélyek lobognak, imádkozzanak érte.
Amint csak lehetséges, azonnal be fogjuk szerezni a vállgallért azon fratellók számára, akiknek arra szükségük van, P. Bernardino atya számára pedig azokat a dolgokat, amelyekről atyaságod értesített, írt nekem, nemkülönben Thomasinoról is gondoskodunk. – Amikor Atyaságod azt írja, hogy egyesek jóindulattal vannak irántunk, nézze, én csak azt írhatom önnek, hogy a mi bizodalmunk egyedül az Istenben van, aki a szükségben sohasem hagy cserben bennünket. – Most ez alkalommal gondom lesz rá, hogy meg ne feledkezzem a papírról, és a megígért tollakról. Ami pedig a vászonképeket illeti, amelyek – mint Atyaságod írja – annál az istenfélő, jámbor asszonyságnál vannak, igyekezzék megtudni, hogy hány darab és alkalmas módon, a maga idejében, majd szerezzék vissza, hogy visszaadhassuk P. Biaso társának és örökösének Tuburtionak. – Meglátom, ha lehetséges, holnap küldök négy ív miniszterpapírt. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. jan. 27.”
Sok részletében igen értékes, gazdag tartalmú levél! Elhívatottság tudat, viszontagságos helyzetekben biztos látás, értékelés, hűség az elkötelezettséghez minden körülmények között... mindezek szolgáltatnak biztos alapot ahhoz, hogy rendíthetetlen bizalommal támaszkodjék a Szent az Isten oltalmára, ezt kell nekünk is kiépítenünk magunkban, ezért nem tudunk olyan mindenekfeletti bizalommal tekinteni az Isten felé, mert nincsenek meg bennünk a szubjektív előfeltételek... vagy igen elhalványulnak bennünk... csak embermagasságig terjedő síkban tudunk és merünk tájékozódni...azért maradunk olyan kicsinyek, törpék a kegyelem világában... Igen, a fák nem nőnek az égig, de arrafelé törekszenek, de az embernek nemcsak az égig, hanem az égbe kell beleérlelődnie, és ha nem keressük az „égig növesztő” Isten oltalmát, akkor mi emel minket oda...visszaroskadunk a sáros földre, amelyből pedig „szárnyra kapva” ki kellene emelkednünk... vagy nem úgy viselkedünk-e mint a toursi Szent Márton sántái és bénái, akik elmenekültek, amikor meghallották, hogy sokan meggyógyultak az úton, amelyen a Szentnek a koporsóját hozták, mert továbbra is csak kolduló betegek akartak lenni, nem pedig egészséges ép emberek... félünk az Isten közelségétől...kérjük, hogy adjon nekünk szenteket... miért nem kéred önmagad számára?...félem kérni, mert féltem, hogy meghallgatást nyerek... egy francia világi hogyan imádkozott? „...távolítsd el, Uram, tőlem a szentségre való kísértést” (P. Pius: Papi elmélkedések, 192. lap.). „ Estote perfecti, sicut Pater vester in coelis perfectus est.” (Mt. V. 48.)
Konfráteri okmányok, – intézkedések a szentelésekkel kapcsolatban, – nem ártana, ha P. Cananea tájékoztatná a Mons-t a frascatii visszásságok okairól, előzményeiről, – Az Antonucci ügyben is óvatosságra inti.
Mivel az előző levelekben sokszor emlegetett Sig. Manilio is Antonucci (286.lev.), a frascatibeli fr. Diomede is Antonucci és most ebben a levélben említett Alfier is Antonucci, kérdés, hogy a három Antonucci között milyen kapcsolat van? A levelekből – az eddigiek alapján – és az azokhoz írt jegyzetekből nem tudunk meg semmit sem, pedig érdekes volna tudni róluk a közelebbit is.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának – Frascati.
Ez alkalommal két konfráter számára kiállított okmányt küldök, majd más alkalommal küldöm a többit is, küldöm egyúttal a szentelési elbocsájtó levelet Ansano számára, minél előbb vegye fel a tonzurát és a négy kisebb rendet, hogy aztán a nagyböjt második hetében felvehesse az alszerpapságot is, ha ott a közelben, a környékbeli püspökök egyike sem szentel ebben az időben, akkor menjen Narniba, ott lesz szentelés. – Nem lenne felesleges, ha Atyaságod mégegyszer elmenne a Mons-hoz és tájékoztatná őt arról, hogy iskoláinkban továbbra is megvan minden jó igyekezet és ezt az egész sajnálatos esetet inkább az a versengés idézte elő, amely a város lakói között robbant ki, főként pedig, akik Sig. Laertio ellen vannak, nem pedig az, mintha a város nem volna megelégedve velünk.
Ami pedig Alfier Antonucci üzelmeit illeti, nagy óvatossággal járjon el, nehogy kitudódjék a dolog, majd egy későbbi levélben elmondom az okokat is.
Ha az illetékes elöljáróság úgy rendelkezne, hogy vegyék kiadásba a 200. scudit, akkor rendeződne az ügy a Mons. Cesarinivel és mivel más írnivalóm nincs, befejezem levelemet, – Ne nagyon siessen a szerepelési ruhák beszerzésével, mert ebből szokott származni sok kellemetlenség, amikor maguk a szereplők gondoskodnak megfelelő ruhákról. – Róma, 1625. jan. 31.”
Készülődés az ünnepi előadásra, minden rendben legyen, – fr. Matteo nem való iskolába fegyelmezetlensége miatt, – a szabad misék.
„P. Gio. Pietro atyának – Frascati.
Egy óra múlva indulnak P. Gio. Stefano, P. Castiglia és fr. Stefano Frascatiba, néhány ruhadarabot magukkal visznek, de Sig. Bernardino azt üzente, hogy holnap estére itt lesznek az ő ruhái is, azért holnap reggel minden további nélkül küldjék ide az emberüket, aki majd a ruhákat elviszi, nehogy elkedvtelenítsük ezeket a mi jótevő urainkat, akik azt gondolják, hogy itt, Rómában lesz a színpadi előadás, körültekintő vigyázattal legyen, hogy minden jól menjen, rendben legyen, semmi olyan ne történjék, ami sértené Isten szent Fölségét. – Jobb lenne, ha Matteo klerikusunk nem járna ide a mi iskolánkba, annyira fegyelmezetlen, és éppen nem klerikusnak való. - - Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1625. febr. 7.
Egyebekről majd beszámol élőszóval P. Castiglia, P. Gio. Stefano néhány napra ott marad, ha nincsenek kötelező miséik, akkor mindnyájan misézzenek az én szándékomra”
Kölcsönös értesítések, eligazítások a frascatii eseményekben, – egyre szükségesebbnek látszik, hogy egy másik házat kell kibérelniük, – megfelelnek-e a küldött ruhadarabok? – az iskolában minden rendben legyen.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának – Frascati.
Azonnal elküldtem a levelet Sig. Laerzionak, hogy megadhassa rá a választ, de mellékeltem Atyaságod levelét is, hogy meggyőződhessék Atyaságodnak őszinte, igaz lelkületéről is, és ő el is küldte a választ a levélre négy, öt pontba foglalva, ebből megértheti, hogy mihez tartsa magát ott, attól tartok, félek, hogy a mi közös barátunknak sokféle, felesleges sok fecsegése kárunkra lesz, elfecsegi mindazt, amit tud, és amit nem tud, küldje el ide nekem mindazokat az idézéseket, felszólításokat, amelyeket kapnak, hogy megadhassam a választ azokra. – És ha véletlenül ez az egész ügy nem záródik le egyhamar, iparkodjék megtudni, hogy volna-e valami bérbevehető ház akár bent a városban, akár a városon kívül és milyen áron? – Amiként a P. Bernardinonak küldött fehérneműk nem feleltek meg, ha éppen úgy Atyaságodnak sem felelt volna meg a reverenda és a körgallér, majd érdeklődöm, utána nézek, hogy megfelelőt küldhessek, az iskolában minden jól menjen, hogy az új helytartó látogatása alkalmával mindennel meg legyen elégedve. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. febr. 21.”
Tarthatatlan az állapot Frascatiban, valamit már tenni kell, – az új helytartó – egyelőre – Sig. Laerzio ellenfeleivel tart, de majd megismeri az igazságot, – egy kanonok iskolát nyitott, – nehéz a helyzet Rómában is a betegek miatt, – hozzák tudomására az új helytartónak, hogy a város sem az elmúlt évben, sem az idén nem fizette a járandóságot.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának – Frascati.
Láttam a levelet és lepecsételten elküldöttem Sig. Rossolinonak, aki a mellékelt választ küldte, értesítsen engem arról, hogy mit írt, mert ha most meg nem oldódik az ügy, akkor, mivel egy ház sem elég, kettőt kell szereznünk, hogy elegendőképpen elhelyezhessük az iskolákat, mert így, ahogy jelenleg vagyunk, nem maradhatunk tovább. – Ha a helytartó jelenleg Sig. Laertio ellenfeleivel is tart, remélem, hogy idővel ő is megismeri majd az igazságot.
Szeretném tudni, hogy miféle és hány iskolás növendéke van a kanonoknak, aki iskolát nyitott, írok majd P. Antonio Maria atyának, hogy küldje vissza P. Bernardino verseit. – Betegen fekszik P. Paolo és állandóan magas láza van, nyolc nap óta ágyban fekvő beteg Gio. Battista, ötödik napja, hogy nagyon súlyos az állapota, így minden segítség nélkül vagyok a második osztály gondjával, mivelhogy fr. Stefano Norciába ment, ezért most nem is tudok másféléről írni. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. febr. 28.
Ha majd találkozik a helytartó úrral, megmondhatja neki, hogy két év óta nem fizeti a város a 200. scudit és Ambrodio Parente hitelezői lármáznak, ezért hát fizettesse ki mind az előző kincstárosnak követelést, mind a jelenleginek.”
Az anyagi ügyeknek, az adósságoknak a rendezése az illetékesekkel, amelyekről az előző levelekben annyiszor szó volt, – P. Paolo lázmentes.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának, – Frascati.
Várjuk Sig. Aristotelenek és Alfierinek a megérkezését a mai napon, szerdán, legyen az Úr dicsőségére ez a látogatás is, a látogatás után beszámolok mindenről, hogy ms. Paolo Caneggioval szembeni tartozás kötelezettségeinek is eleget tehessünk. Nagyon jó lesz sürgetni, hogy mind az előző, mind a jelenlegi kincstárnok fizesse a lejárt és az esedékes pénzeket, hogy a hitelezők is megkapják pénzüket, akiknek a követeléseik a házat terhelik.
Mons. Cesarinivel beszélni kell, mielőtt elutazna, majd jelzi ő, hogy mikor a legmegfelelőbb neki az idő és Sig. Laertio is beszélni fog vele a társulat dolgairól, és majd megy az értesítés, hogy mit is kell csinálni, hogyan kell eljárni. – P. Paolo két nap óta lázmentes, de nagyon megviselte a lázas betegség, reméljük, hogy hamarosan felkelhet a betegágyból, majd gondoskodni fogok arról, hogy fr. Ambrosio vasárnapra ott legyen, hogy fr. Ansanoval együtt Sezzoba mehessen. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. márc. 5.
Rövidesen küldök majd egy valakit, Isten segítségével, fr. Lorenzo helyére.”
Sig. Rosolini nemes gesztusa, – a kanonok, aki iskolát nyitott, – az Úr mindeneket lát, mindenkit jutalmaz érdeme szerint, – kivel tart a helytartó, és mi kinek a kedvében járjunk? – miért kerül Frascatiba a norciai fr. Gio. Battista? – az építkezések miatt szükséges a mész, – kéri Szent Kalazancius P. Cananeat, hogy anyagilag segítsék a római házat, – az iskolában minden rendben legyen, a szerzetesi fegyelmet mindenben tartsák meg.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának, – Frascati.
Istennek legyen hála, hogy Sig. Rosolini arra az elhatározásra jött, azon nagy barátság folytán, amely fennállott közötte és a szentemlékű Apát urunk között, hogy a házát rendelkezésünkre bocsátja három évre minden ellenszolgáltatás és házbérfizetség nélkül és én biztosra veszem, hogy ebben az időközben az Úr rásegít bennünket annak a háznak a megvételére.
Ami pedig kanonok urat illeti, aki iskolát nyittatott, majd az Úr, aki látja mindegyikünk szívét és szándékát, megfizet mindenkinek érdeme szerint, engedje a fölséges Úr Isten, hogy mindnyájan szentekké legyünk.
A helytartó úr lehet barátja annak, akinek akar, én szeretnék az Isten barátja lenni, aki mindent megtehet.
Ami pedig a norciai fr. Gio. Battistat illeti, nem azért küldtem oda, mintha itt nem jól végezte volna az iskolai teendőket, sőt, nagyon is jól, rendesen ellátta és igen komolyan veszi, mint ahogyan fr. Lorenzo is végezte, de mivel egyik lábában kisebb fájdalmakat érez és Róma a lábbetegségek orvoslására éppen nem alkalmas és ha nem viseltetik ellenszenvel P. Bernardinoval és másokkal szemben, mint ahogyan ilyesféléket hallok fr. Lorenzo felől, akkor majd meglátja, hogy sikeresen fog működni az iskolában.
Ami pedig Paolo urat illeti, megmondhatja neki, hogy a mészre szükségünk van a hamarosan meginduló építkezések miatt és majd egy számlán fizetünk mindent.
Tegyen tisztelgő látogatást nevemben a vikárius generális úrnál és ha valamiben szolgálatára lehetek, rendelkezzék velem.
Küldök majd Atyaságodnak egy másik vállgallért, de nem hosszabbat annál, amelyet előzőleg használt, mert szerintem, ez megfelelő, de a nyakbőség bővebb lesz, gondolom, hogy mindenképpen meg fog felelni, ha van egy kis rávaló pénze, vásároljon a számunkra egy vég szalmazsáknak való egyszerűbb anyagot, hogy legalább hét, nyolc szalmazsákot készíttethessünk, hogy legalább ezzel szolgálhassunk, ha olyan vendégeink érkeznek, akik itt alszanak nálunk és néhány jobbminőségű takarót, amelynek darabja nem kerül többe hét giulonál, én magam is húszat, ha nem többet vásároltam az iskola és a noviciátus számára. – Vigyázzon arra, hogy az iskolai dolgok jól menjenek, és hogy a házban is meglegyen a fegyelem. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. márc. 6.”
Szent Kalazancius szorgalmazza, hogy a frascati piaristák vezetésével szervezett Szűz Mária főtestvérület, amelyről a 292. levélben is szó volt már, hogy minél előbb elnyerje a kánoni megerősítést a Bréve kieszközölésével, ami meg is történt az év folyamán. A nevezett Főtestvérület szabályzatát maga Szent Kalazancius állította össze, a későbbi levelekben is gyakran hallunk róla.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának, – Frascati.
Az öntől kapott utasítások, szempontok szerint megírom majd az információt és majd intézkedem, hogy imádkozzanak a mi jótevőnkért, a beteg ms. Francesco úrért. – Amint csak lehetséges, el fogom küldeni fr. Arcangelot Sig. Laertiohoz a társulat ügyében, de vigyázzon arra, hogy hiábavaló költségek ne merüljenek fel a Brévével kapcsolatban és nehogy a fratellók, a társulati tagok valamiben elégedetlenkedjenek velünk, az ünnepek multával azonnal intézkedünk, valamint mindazon ügyekben, amelyek valamiképpen hozzánk tartoznak, húsvét elmúltával eljárunk. – Elküldöm a verseket, amelyek fr. Gio. Francesco tollából valók, és mellékelem a levelet fr. Ciriaco számára, mondja meg neki, hogy minél előbb válaszoljon erre, és mivelhogy más írnivalóm nincs, befejezem levelemet azzal a kéréssel, hogy az Úr áldjon meg bennünket. Amen. Róma, 1625. márc. 28.”
Szent Kalazancius elvárja, hogy a szentelésre készülők kitűnően ismerjék, tudják a rubrikákat, a szabályokat, – várják a társulat megerősítő Brévét, – háborús hírek Genova környékéről.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának, – Frascati.
Mindezideig nem kaptam értesítést, hogy a mi Ansanonkat felszentelték-e, várom a mielőbbi jelentést, szeretném tudni, hogy milyen szorgalommal tanulmányozta a rubrikák, a ceremoniák előírásait, éppen ezért, mindaddig el ne mondja az előmisét, míg meg nem győződöm arról, hogy teljesen tisztában van mindezekkel, hasonlóképpen várom a jelentést arról is, hogy Ambrosiot alszerpappá szentelték-e?
Itt mindent elkövetünk, hogy minél előbb küldjék a Brévét, Isten látja lelkemet, hogy mennyire rajta vagyok. – Tegnap jött a híradás, hogy Genovában nagyon rosszul áll a helyzet és hogy a franciák elfoglaltak egy tengerparti erősséget 9 km-re Savonától, talán a belüllevőkkel való összejátszással, hogy felvonulhassanak Genova ellen. – Az Úr védelmezzen bennünket hatalmas karjával, és áldjon meg bennünket. – Róma, 1625. ápr. 4.
A Rocca Prioraba szánt, mellékelt levelet a legelső alkalommal juttassák el rendeltetési helyére, szorgalmazza a választ és küldje el nekem, juttassa el hozzám.”
Személyi rendelkezés fr. Ambrosiot illetőleg, – Ansanonak Rómában kell bizonyságot tennie arról, hogy a misézés szabályait jól megtanulta, – Diomede tartozásának a rendezése már nagyon kívánatos, – a Rosolino-féle ház melletti kis ház megszerzése igen szükséges volna, – a Bréve sürgetése, – a Caneggio-féle tartozás, – az atyák „költői” munkálkodása, – az Officium elvégzésében az anticipált Matutinum ne előzze meg a napi Vesperást, – a fogadalom megújításának a szövege. Ez az első eset, hogy a fogadalomújításnak a latin szövegével találkozunk itt.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának – Frascati.
Küldje minél előbb Moriconeba fr. Ambrosiot, aki – ha Rómán keresztül akar eljutni oda – csak jöjjön errefelé. – Ansano pedig tanulja szorgalmasan a misemondásnak a szabályait, hogy minél előbb készen legyen azzal és néha-néha kérje meg P. Bernardinot, hogy legyen segítségére és hogy ha majd elkészült, akkor jöjjön Rómába, hogy lássam felkészültségét, mert mindaddig, míg jól meg nem tanulta a dolgokat, addig nem illik oda állni az oltár elé misézni. – Diomede nézzen utána, hogy minél előbb rendezze el azt a dolgot azzal a pappal, aki 20. scudit követel. Ami pedig azt a kis házat illeti, ami a Rosolini-féle ház szomszédságában van, meg kellene szerezni a héten, mert egyszerűen nélkülözhetetlen a mi számunkra, amiért is mondja meg neki, hogy csak legyen nyugodtan, igénybe vesszük, még pedig hamarosan, a bérösszeget rendezze el Sig. Aristotele, vagy Sig. Sciadone, ahol jelenleg vagyunk, fizetünk havi 20. scudit, neki nincs amiből fizetnünk és minél tovább maradunk itt, annál jobban eladósodunk. – Ami pedig az iskolát illeti, azon legyenek, hogy minél nagyobb szorgalommal végezzék az iskolai teendőket, mert csak a pontos munka tetszik az Úrnak. Remélhetőleg hamarosan ott lesz a társulat Brévéje, és amint a másik házba költöznek, azonnal fizessenek valamit Paolo Caneggionak.
Majd írok Moriconeba, vagy küldjék P. Bernardino verseit, majd megtudom, hogy Gio. Francesconak van-e valami alkalmas beszéde a Szent Szűzről, vagy valami költemény az Ő magasztalására, ha igen, akkor majd küldjük. Az Officium végzésében tartsa meg az előírt sorrendet, szükség nélkül ne változtasson azon, az anticipált Matituniumot ne mondja el az aznapi Vesperás előtt, elégséges ok nélkül ne hagyjunk fel azzal a sorrendel, amelyet a Szentlélek eszközölt az Ő egyháza által. – Gondos vigyázással legyen azon, hogy a mi szerzetesi szabályaink megtartásában mindig éberek legyenek és az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. ápr. 8.
Ha a fogadalmasok nem újították volna meg a fogadalmakat, akkor újítsák meg minél előbb a következő szöveggel: „Ego N. a Sto N. me ipsum totum omni potenti Deo et Deiparae semper Virgini Mariae offero et dedico ac vota solemnia alias a me emissa libenter et ex corde renovo et confirmo. N. die...mensis...anni...”
Sig. Rosolini hozzá járult, hogy az ő pincéjéből szerezzék be a bort, – a szalmazsákok ügyében újabb utasítás, – Rómában is nagy gond, hogy mindenkinek alkalmas hely jusson, – minden gond az iskoláé legyen.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának, – Frascati.
Sig. Rosolini azt mondotta ma délelőtt a mi Paolo atyánknak, szívesen hozzájárulok ahhoz, hogy Atyaságod az ő pincéjéből szerezzék be a szükséges bort, a kulcsok Sig. Aristotelénél vannak, őtőle megkaphatja, intézze el minél előbb ezt az ügyet. – Megvásárolta-e a szalmazsákoknak való anyagot, intézkedjék, hogy minél előbb meglegyen, mosassa ki, újítassa meg a régieket, hogy ezekből ne legyen hiány, ha valaki vendég érkezik oda. Itt nálunk is nem egyszer fordul elő, hogy 46 – 47 ágyról is kell gondoskodni, hogy a mindenfelől érkezők számára legyen fekvőhely. – Körültekintő gondoskodással vigyázzon arra, hogy az iskolában minden jól menjen, a mi szempontunkól ez minden, ez számít a legtöbbet. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. ápr. 11.”
Krisztusban igen kedves nagyságos Uram!
Nagyon kevés szerencsém volt, azzal a házzal, amelynek megvételét a frascatii tanács hozzájárulásával, Sig. Laertio szorgalmazta és amiben már mindegy öt éve már reménykedek, még mindig nem tudtam végleg elintézni azt a házvételt és hogy céljainknak megfelelően átalakíthassuk azt a házat, megtettem minden előkészületet, beszereztem a szükséges meszet, mindig arra gondolva, számítva, hogy majd valamit elérhetek az ő közreműködésével, segítségével és így a dolog egyre jobban elodázódott, nem tudtunk eleget tenni önnek, amit nagyon sajnálok, hogy mindez nem tetszésére van önnek, ahogyan a ma érkezett leveléből értesülök erről, lelkem rajta, hogy senkinek se szerezzek nem tetszést, senkinek se legyek kellemetlenségére, azért meghagytam P. Gio. Pietronak, hogy adja át önnek a meszet, amelyet Montefortinoból szereztem be, úgy emlékszem, hogy 60 tehernyi rakomány volt, amit majd felhasználhatnak valami építkezésnél, én pedig inkább vásárolok újra, csakhogy elkerüljem, hogy valamiképpen is kellemetlenséget, nem tetszést okozzak önnek és mivelhogy más írnivalóm nincs, levelemet befejezvén szíves szolgálatára ajánlom magam, rendelkezzék velem tetszése szerint. – Róma, 1625. Ápr. 22.”
Az előző levelekben is többször szó volt arról, hogy Sig. Paolo Caneggio hitelezőnek minél előbb iparkodjanak eleget tenni.
Utalások az előző levélben adott intézkedésekre.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának, – Frascati.
A múlt napokban írtam, hogy tárgyaljon Sig. Aristotele közvetítésével annak a háznak a bérbevételéről, amelyik Sig. Rosolini háza mellett van, hogy minél előbb megtörténhessék a csere, remélem, hogy megtörtént a borcsere és a kulcsok átvétele, mindenről értesítsenek, mi, hogyan történt? – Mellékeltem küldöm a verseket, amelyeket a múlt napokban kértek tőlem, hogy legyen idejük szépen lemásolni, és díszíteni a plakátokat. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. Ápr. 26.”
Szent Kalazancius sürgeti, hogy az újmisés P. Ansano minél előbb vizsgázzon le előtte a mise szertartásainak, rubrikáinak az előírásairól, – a praecedentia felvétele, – a küldött mintaborok egyike sem felel meg, – Az annyira várt Bréve miért nem jelent meg eddig? – a hitelezők, – május elsején új ügyhallgató kerül Frascatiba, – küldemények a ház számára.
„P. Gio. Pietro elöljáró atyának, – Frascati.
P. Ansano, mielőtt elmondaná előmiséjét, jöjjön Rómába, én magam akarom megvizsgálni őt, hogy lássa tudását és jóváhagyjam, azért tehát, amikor úgy gondolja, hogy eléggé felkészült a szertartástanból és jártas a szükséges dolgokban, akkor jöjjön és én csak örülnék, ha minél előbb jönne, mindaddig nem előzi meg P. Bernardinot, míg csak el nem mondta előmiséjét.
Ami pedig a borkóstolást illeti, én úgy látom, hogy az egyik egészen mustszínű és romlott, a másik pedig nagyon közönséges bor, ennélfogva a két minta közül sem az egyik, sem a másik nem felel meg nekünk. A Brévét napról-napra várjuk, de mindezideig nincs semmi, mert a pápa három vagy négy hét óta nem ad ki Brévét.
Ami Caneggiot illeti, mindenképpen iparkodjanak neki eleget tenni.
Ami pedig Gio. Maria Parentet illeti, megmondhatja neki, hogy ő ki lesz elégítve, ha egy kis türelemmel lesz, a prokátora ugyancsak zaklat itt bennünket, mindazonáltal remélem, hogy néhány nap múlva leszámolhatunk minden hitelezőnkkel, és rajta leszünk, hogy mindenkinek a megelégedésére lesznek elintézve a dolgok és akkor majd tovább rendeződnek a dolgok.
Azt mondják, hogy május elsejére ott lesz az új ügyhallgató, minden dolgot úgy intézzenek el, hogy megelégedésére legyenek a mi iskoláink. – A minták kellő időben ott lesznek. – És mihelyt jó alkalom adódik, azonnal küldünk egy hordó bort. – Az Úr áldjon meg bennünket. Amen. – Róma, 1625. Ápr. 28”
