Útravaló a vakációra

Kedves Barátom!

Mire levelem kezedbe kerül, már a vakáció gyönyörűségeit élvezed. Könyveidet sutba dobtad, ha ugyan már túl nem adtál rajtuk a könyvpiacon. Ezt az utóbbi esetet is értem, ha nem is mentem. Szabadulni igyekszel tőlük, legalább is jórészüktől, hiszen ezek koptatták az idegzetedet a tanév folyamán.

Az első szünidei héten a hazatért vidéki fiú a család középpontja: büszkesége apjának, ha meg van elégedve a tanulással, becézettje anyjának, aki a legjobb falatokat neki adja, hiszen annyi ideig el kellett lennie az ő főztje nélkül, csodáltja és irígyeltje öccsének, aki már ilyen erős szeretne lenni. Ha egy fiút ez a családi tömjénezés az első napokban megszédít, akkor nagy lesz a baj a többi kilenc hét folyamán, amikor a prózai érintkezés formái szükségképpen helyreállanak apai parancsok, testvéri súrlódások és nagymamai oktatások alakjában. Lehet, úgy gondolod, hogy idegen vagy a szülői házban, mert itt nem értenek már meg. Azt, hogy jómagad sem érted egészen magadat, talán nem is mered gondolni, még kevésbé bevallani. Értetlen világoddal itt állsz és felfedező útra indulsz. Hova?

Hozz rendet gondolataid és érzéseid káoszában és meglátod, ki fog alakulni belőle egy kozmosz. Hogyan?

• Először is úgy, hogy jelmondatoddá teszed -- legkésőbb a vakáció második hetétől fogva -- ,,Non veni ministrari, sed ministrare'' (Nem azért jöttem, hogy nekem szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak). Az első napokban Te a hazatért családtag vagy az, akit a cselédtől édesanyádig mindenki kiszolgál. Tedd föl magadban, hogy nem hagyod magad kiszolgálni senki fiától. Amit magad megtehetsz, azt ne végeztesd el mással. Tehát a test dolgozzék! Végezz mindennap testi munkát. Akad a kertben és a házban elég -- a nyeséstől és öntözéstől egy-egy ketrec helyreigazításáig vagy a fahasításig.
• Ehhez járuljon mindennap egy-egy szellemi torna: szellemi önképzés is. Szellemi táplálékodat ne mohó habzsoláshoz hasonlóan fald fel, hanem rágd meg, és ezzel könnyítsed meg az asszimiláció munkáját. Ezt ma már unos-untalan hangsúlyozni kell. T.i. a rádió-hallgatásból kifolyóan sokan merő hallásból, sokszor már csak hallomásból szerzik ismereteik jó részét. Ha már a régi görög költő epigrammájában kigúnyolta azt, aki sok mindent tudott, de mindent rosszul; hány ilyen csak fél-füllel hallott és mégis sok mindenhez hozzászóló egyént lehet találni manapság, amikor az emberiség egy része kérész-életű újságokból, vagy felületesen szerkesztett hetilapokból szerzi ún. ,,szellemi'' műveltségét.
• Last, but not least: Igyekezzél napról-napra lelkiekben is haladni. Titus császár azt szokta mondani, hogy elveszettnek tartja azt a napot, amelyben nem tett jót.

Révai József Sch. P.,1934