[ 95/96 | Évkönyvek | SzePi ]

A távoli tájon
Az árnyékod látom,
És érzem, hogy érted,
Hogy csak neked élek,
S a víz melyre nézek
Oly csendesen ébred,

Csak messzibe bámuló
álom világok,
S képzetem az mellyel
neked kiáltok:
"Nem félek, mert értem,
tudom és érzem,
Hogy az élet mely éltet,
csak veled élhet."

S az éjféli álom
oly hideg és fázom...

Szeged, 1994. augusztus 1., éjfél


dugo@szepi.hu