Ime ismétt új munkámmal kedveskedem azoknak, kik előbbeni Könyveimet ennek- előtte jó szívvel olvasgatták, avagy még mostanában- is olvassák.
Azon iparkodtam: hogy honnyi Történeteinket vegyem irásomnak tárgyáúl, ’s- fő- képpen azon embereket Országunkban, kik, midőn éltek, nagy névben és böcsűletben vóltak; de holttjok után olly feledékenségbe jöttek, hogy ha annyi derék tetteik vagy hitván ki Iráskákban, vagy a’ parasztok’ szájában nem forogna, mivel Iróink semmit se hagytak írva fellőlök, örök feledékenségben, a’ setét Tartománynak völgyiben hevernének.
Ezek közűl vagyon Toldi Miklós, ki régen meg- érdemlette vólna a’ tollat, kiről igen csekély emlékezetet tésznek Ilosvai, Rádai Pál, Bél- Mátyás, de kinek se hazájában, se életének idejében, meg- nem- egyeznek.
Én őtet Nógrád Vármegyeinek lenni állítom, akár Told faluban, akár Nagy- faluban született: mert mind a’ kettőt mondgyák születése helyének, úgy veszekedvén érette, mint Homerusnak születése Helyéjért hét városok veszekedtenek.
Toldi életének folyamattya, és fiatal korában végbe vitt dolgai a’ jegyzetekben vannak: mert Szegedi lakását a’ Játék- színre kévántam alkalmaztatni, hogy annál édesdedebben follyanak az olvasóknak órái. Meg- magyarosítottam tehát egy Korfúi történetet, és igazán, magyar rámára szabván, tulajdonommá, és Eredeti Játékká tettem.
Meg- kévántam ezzel mutatni: hogy lehessen a’ Magyar Játék- színbe magyarúl beszéltetni a’ külsőket- is. Nincs- is előttem nagyobb éktelenség: mint mikor egy Anglust német ruhába, avagy egy Spanyol- országi embert széles bugyogólyába magyarúl szóllani hallok; ’s- füleimbe a’ sok don Pietrók, don Gonzálesek hangzanak.
Hátra vannak még egynéhány érdemes Magyaraink, kiknek emlékezettyeket méltó vólna a’ hoszszabb időkre terjeszteni. Illyen Kinizsi Pál, illyen Magyar Balázs, Mátyás- királyunknak győzhetetlen Vitézjei. Ha Toldi Miklóssal kedvet találhatok (a’- mint nem kétlem: mert Hazám’ dicsőségére dolgozom) elő- vészem, ha ürességem lészen, a’ többit- is. Irám Pesten 1794 esztendőben.
Fő bőlcsességű, és Fő Tisztelendő Királyi Oktató Úr!
Jól lehet ugyan: hogy a’ mostani édes Hazánk’ arany Századában nem kevés érdemes Hazafiakai lehetne számba venni, kik a’ szelídebb Tudományok’ elő- mozdítására törekedő fáradhatatlan buzgóságok, és szép elme- szüleménnyeik által gyémántra méltó neveket nem tsak a’ késő maradékokra terjesztették, hanem az örök halhatatlanságra- is fel- emelték. De kivált- képpen Fő- Tiszttelendő Uraságod ékes tiszta Magyarságával, minden erőltetés nélkűl talpra esett gondolatait természetessen ki- fejező ki- nyomásaival, a’ Régiséget hamvaiból ki- fejtő munkás készségével, egy- szóval: a’ Magyar litteráturáról nyert bokros érdemeivel ezeket meszsze fölüűl- múllya, és meg- előzi, ’s- szinte azért nálunk a’ halhatatlanságnak leg- főbb polczára imez versekkel felemeltetett:
A’ még él Dugonics, és addig nyelve Hazánknak. Ő pedig él örökön: örökön él hát Haza- nyelvünk. De ezentúl érzékeny Magyar szíveinkben ugyan- azon Fő- tisztelendő Uraságodnak el- omolhatatlan oszlopot- is állítottunk, illy alá- írással: DUGONICS ANDRÁS ÚRNAK ÖRÖK EMLÉKEZETÉRE SZALA- VÁR- MEGYEI NEMES IFJAK ’S KIS- ASZSZONYOK.
Vegye tőllünk fő- tisztelendő uraságod ezen igaz Hazafiúi indúlatból eredett szívességeket. Higygye- el Fő- tisztelendő Uraságod: hogy a’ Dunán- túl- is szinte ollya buzgó Hazafiak találtatnak, valamit a’ Tisza’ és Duna’ menttében, kik igaz Magyar szívekben hordozzák az olly Hazafiakat, mint Fő- tisztelendő Uraságod.
Nem terhellyük többel, ne- hogy alkalmatlanok legyünk. Egygyet kérünk még- is nagy szívességgel: hogy húlladék ideit, mint eddig, úgy ezután- is Hazánknak fel- szentelni a’ Haza’ ügye’ jobbításáért szentnek tartsa Fő- tisztelendő Uraságod, a’ mellynek vagyunk Szala- Egerszegen 1793-dikban, 2-dik Juniusban.
`Köteles szolgái
S. V. M. N. I. és K.
